(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. december 4-én az (EU) 2016/1037 rendelet (a továbbiakban: az alaprendelet) 10. cikke alapján szubvencióellenes eljárást indított a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (a továbbiakban: a vizsgálat megindításáról szóló értesítés) (2).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2020. október 21-én hat uniós gyártó, amelyek termelése a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia teljes uniós termelésének több mint 50 %-át teszi ki (a továbbiakban: panaszosok), panaszt nyújtottak be. A panasz bizonyítékot tartalmazott a támogatásra, illetve az abból eredő kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(3)

A szubvencióellenes vizsgálat megindítása előtt a Bizottság értesítette a kínai kormányt (3) arról, hogy megfelelő módon dokumentált panaszt nyújtottak be a Bizottsághoz, és az alaprendelet 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban konzultációra kérte fel a kínai kormányt. 2020. november 30-án egyeztetésre került sor. Mindazonáltal nem sikerült kölcsönösen elfogadható megoldást találni.

(4)

2020. október 22-én a Bizottság külön dömpingellenes vizsgálatot indított ugyanezen, Kínából származó termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: külön dömpingellenes vizsgálat) (4). Az ennek a szubvencióellenes vizsgálatnak, illetve a külön dömpingellenes vizsgálatnak a keretében végzett, kárról, ok-okozati összefüggésről és uniós érdekről szóló elemzések értelemszerűen megegyeznek, mivel az uniós gazdasági ágazat meghatározása és a mintában szereplő uniós gyártók mindkét vizsgálatban azonosak, és a figyelembe vett időszak és a vizsgálati időszak is megegyezik.

(5)

A kínai kormány a vizsgálat megindítása előtt is után is azt állította, hogy a vizsgálatot nem kellene megindítani, mivel a panasz nem felel meg a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: szubvencióellenes megállapodás) 11. cikkének (2) bekezdése és 11. cikkének (3) bekezdése, valamint az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyítási követelményeknek. A kínai kormány szerint nem volt elegendő bizonyíték a kiegyenlíthető támogatások, a kár, valamint a támogatott behozatal és a kár közötti ok-okozati összefüggés fennállására. A vizsgálat megindítása utáni beadványában a kínai kormány megismételte, hogy a panasz számos állítólagos támogatási programot illetően nem tartalmazott elegendő bizonyítékot ahhoz, hogy megfeleljen a bizonyítási normáknak, és az észszerűen a panaszos rendelkezésre álló információktól függetlenül mindig elegendő bizonyítékot kell szolgáltatni a támogatás, a jelentős kár és az ok-okozati összefüggés meglétére és jellegére. A kínai kormány ezt az állítást az érdekelt felek végső tájékoztatását követően is megismételte.

(6)

A vizsgálat megindítása utáni és a végső tájékoztatást követő beadványában a kínai kormány azt is állította, hogy a bizonyítékok elegendő voltáról szóló bizottsági feljegyzés és a szubvencióellenes kérdőívek túlmutattak a panaszban szereplő állításokon, és hogy a Bizottság a vizsgálat megindításának indokolttá tétele érdekében további bizonyítékokat fűzött a panaszhoz. A kínai kormány szerint a Bizottság ezen elemek hozzáadásával kiterjesztette a vizsgálat hatályát. A kínai kormány konkrétabban azt állította, hogy a Bizottság például az alumíniumról szóló 2018. évi jelentésre, a „Made in China 2025” stratégiára, az amerikai kereskedelmi minisztérium 2018-as alumíniumtermék-meghatározására tett hivatkozásokkal, a Chinese Export & Credit Insurance Corporation-nek (a továbbiakban: Sinosure) a vizsgálandó pénzügyi intézmények körébe való felvételével, illetve a Kínai Bank- és Biztosításfelügyeleti Bizottságra (a továbbiakban: CBIRC) vonatkozó információk bekérésével terjesztette ki a vizsgálat hatályát.

(7)

A Bizottság elutasította a kínai kormánynak a bizonyítékok elegendő voltára vonatkozó állítását. A panaszban benyújtott bizonyítékok valójában az e szakaszban észszerűen a panaszos rendelkezésre álló információkat tartalmazták. A bizonyítékok elegendő jellegéről szóló feljegyzésben bemutatottak szerint, amely tartalmazza minden olyan bizonyíték Bizottság általi értékelését, amelyek Kínával kapcsolatban a Bizottság rendelkezésére állnak, és amelynek alapján a Bizottság megindította az eljárást, a bizonyítékok – az eljárás megindítási szakaszában – elegendőnek bizonyultak annak alátámasztására, hogy a vélelmezett támogatások a létezésük, az összegük és a jellegük tekintetében kiegyenlíthetőek. A panasz ezen túlmenően az uniós gazdasági ágazatot ért kár fennállására vonatkozóan is elegendő bizonyítékkal szolgált, amelynek hátterében a támogatott behozatal állt.

(8)

A Bizottság a vizsgálat hatályával kapcsolatos állítást is elutasította. A bizonyítékok elegendő voltáról szól feljegyzés a Bizottság rendelkezésére álló, többek között a panaszos által benyújott elemek vizsgálatát ismerteti. A panaszban szereplő elemeket a Bizottság az általa ismert egyéb tényekkel együtt elemezte és támasztotta alá a kialakult gyakorlatnak megfelelően. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint és az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdésére és 10. cikkének (3) bekezdésére tekintettel a Bizottság a bizonyítékok elegendő jellegéről feljegyzést készített, amely tartalmazta a Bizottság rendelkezésére álló és a vizsgálat Bizottság általi megindításának alapját jelentő, Kínára vonatkozó bizonyítékok teljes körének bizottsági értékelését. A vizsgálat hatálya tehát nem korlátozódik a panaszban szereplő bizonyítékokra és állításokra, hanem a Bizottság rendelkezésére álló egyéb információkkal is bővülhet. Ezenkívül a vizsgálat során a Bizottság minden olyan információt mérlegelhet, amely az állítólagos támogatások szempontjából lényeges lehet, tehát nem kell a panaszban foglalt információkra szorítkoznia. Ez a kedvezményes finanszírozást nyújtó pénzügyi intézményekre, így a Sinosure-ra és az illetékes szabályozó hatóságokra, köztük a CBIRC-re is vonatkozik.

(9)

Bár a kínai kormány megismételte a bizonyítékok elegendő voltára és a vizsgálat hatályára vonatkozó panaszát a végső tájékoztatást követően is, új érdemi érveket vagy bizonyítékokat nem terjesztett elő. A Bizottság ezért elutasította az említett állításokat.

(10)

A vizsgálat megindítása utáni beadványában a kínai kormány azt állította, hogy a panaszos szelektíven alkalmazta a kínai jogszabályokat, és tévesen értelmezte a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatához fűződő viszonyukat. A kínai kormány azt állította, hogy az olyan szakpolitikai dokumentumok, mint a 10–13. ötéves tervek, az iparszerkezeti kiigazításokról szóló útmutató katalógus (2005) és a nemvasfémipari fejlesztési terv (2016–2020) mindössze iránymutató dokumentumok, amelyek nem kötelező erejűek. A kínai kormány kijelentette továbbá, hogy az ötéves tervek nem utalnak kifejezetten a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatára.

(11)

A Bizottság megjegyezte, hogy a kínai kormány nem vitatja az ilyen tervek, programok és ajánlások létezését, csak azt, hogy azok milyen mértékben kötelező erejűek a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatára nézve. A Bizottság továbbá megállapította, hogy a panaszos olyan bizonyítékkal szolgált, amely szerint több kormányzati dokumentum említést tesz a nemvasfémipari ágazatokról, ahova az alumíniumágazat is tartozik. A kínai kormány nem adott elő semmilyen olyan bizonyítékot, amely azt mutatná, hogy ezek a dokumentumok az érintett termékre nem alkalmazandók.

(12)

A kínai kormány azt is állította, hogy az állami tulajdonú vállalatok, az állami tulajdonú bankok és a Sinosure nem minősülhet közjogi szervnek, a panaszos pedig olyan, ellenőrzésre utaló kifejezett jelekből, mint a kínai kormány tulajdoni részesedése és a vezető tisztségviselők kijelölésére, illetve kinevezésére vonatkozó állítólagos hatásköre, indokolatlanul azt a megalapozatlan következtetést vonta le, hogy az összes állami tulajdonú vállalat és állami tulajdonú bank közjogi szerv. A kínai kormány azt is előadta, hogy a panaszos a Bizottság, illetve az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által vizsgált korábbi ügyekre támaszkodott a bankok által ellátott funkciók jellegének, valamint a rájuk ruházott kormányzati hatáskör jellegének és terjedelmének értékeléséhez. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság független ágazatokkal kapcsolatosan megfogalmazott korábbi ténymegállapításai nem tekinthetők elegendő bizonyítéknak a panaszban, és azt sem támasztják alá, hogy az állami tulajdonú bankok és a Sinosure közjogi szervként járt el a jelenlegi vizsgálatban.

(13)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány ezen állítása összefügg a fent már említett állítással, és hogy a panasz megemlítette többek között a kínai banktörvényt, amely – mint azt a kínai kormány sem vitatja – kínai jogszabály. A Bizottság kiemeli, hogy ugyanerre a következtetésre jutottak a panaszban is felhozott támogatási programokat érintő közelmúltbeli uniós szubvencióellenes vizsgálatok, amelyek szintén azzal foglalkoztak, hogy az állami tulajdonú vállalatok, illetve állami tulajdonú bankok közjogi szervként jártak-e el (5). Attól, hogy ezek a vizsgálatok a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatától független ágazatokra irányultak, még nem lesz érvénytelen az a megállapítás, hogy a fent említett intézmények közjogi szervnek minősülnek. Ezenkívül a kormány tulajdoni részesedésére vonatkozó bizonyítékok olyan bizonyítéknak tekinthetők, amely „jellemzően bizonyítja vagy jelzi”, hogy valamely szervezet pénzügyi hozzájárulás nyújtására képes közjogi szerv (6).

(14)

A vizsgálat megindítása utáni beadványában a kínai kormány azt is előadta, hogy az elmúlt években jelentős változások és reformok mentek végbe a pénzügyi szektorban, és ezért a panasz nem alapulhat semmilyen korábban fennálló helyzetre. A Bizottság azonban megjegyezte, hogy a panaszos további bizonyítékokat is benyújtott a panaszban arról, hogy a támogatási programok továbbra is fennállnak. A Bizottság arra is emlékeztet, hogy a kínai kormány nem szolgáltatott olyan bizonyítékot, amely cáfolta volna, hogy a szóban forgó programok folytatódtak. Ezért az eljárás megindításának szakaszában a rendelkezésre álló bizonyítékok inkább azt mutatták, hogy nem történt jelentős változás a szóban forgó támogatási programban.

(15)

Ugyanazon beadványában a kínai kormány azt is előadta, hogy bizonyos, a tizenegyedik ötéves tervekre utaló iránymutató dokumentumok – köztük az iparszerkezeti kiigazítás előmozdításáról szóló ideiglenes rendelkezések dokumentuma (az Államtanács 2005. évi 40. határozata, a továbbiakban: a 40. sz. határozat) – elavultak és a vizsgálati időszakban már nem voltak hatályban.

(16)

A 40. sz. határozat III. fejezete említést tesz az iparszerkezeti kiigazításokról szóló útmutató katalógusról, amely a tartalmuk szerint háromféle kategóriába (ösztönzött, korlátozott, megszűnt) sorolja a projekteket.

(17)

A Bizottság tudomása szerint az ipari szerkezetátalakítás útmutató katalógusának legutóbbi módosítását a Kínai Népköztársaság Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottságának 2019. augusztus 27-i 29. számú rendelete hagyta jóvá, és az 2020. január 1-jén lépett hatályba (7). Az ipari szerkezetátalakítás útmutató katalógusának új, 2019. évi változata a vizsgálati időszak alatt került elfogadásra és lépett hatályba. Tehát a vizsgálati időszak alatt a 40. sz. határozatban említett, „az ipari szerkezetátalakítás útmutató katalógusa” volt hatályban.

(18)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány megismételte azt az állítását, hogy a Bizottság félreértelmezte a kínai kormány terveinek és projektjeinek szerepét, és fenntartotta, hogy ezek pusztán útmutató dokumentumok, amelyek jogilag nem kötelező erejűek. Nem értett egyet azzal sem, hogy a Bizottság a korábbi vizsgálatok során megállapított tényekre, valamint a piacvédelmi vizsgálatokhoz a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól szóló, 2017. évi bizottsági szolgálati munkadokumentumban (8)szereplő hivatkozásokra támaszkodott, amelyek a kínai kormány megítélése szerint pontatlanok és nem objektívek, mivel a dokumentumot a Bizottság kifejezetten a piacvédelmi vizsgálatok könnyebb megindítása érdekében írt. A kínai kormány kifogásolta továbbá a Bizottság azon véleményét, hogy észszerűen feltételezhető, hogy a törvények, rendeletek és kormányzati tervek továbbra is alkalmazandók maradnak, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy azokat hatályon kívül helyezik vagy felváltják.

(19)

Először is a Bizottság megjegyezte, hogy a kínai kormány nem terjesztett elő új érdemi érveket vagy bizonyítékokat a kínai kormány terveinek és projektjeinek általános szerepével és kötelező jellegével kapcsolatban.

(20)

Másodszor, ami a Kínai Népköztársaságról szóló jelentésben szereplő információk felhasználását illeti, az a tény, hogy a dokumentumot a piacvédelmi vizsgálatokban való lehetséges felhasználásának figyelembevételével állították ki, önmagában nem teszi helytelenné vagy elfogulttá az abban foglalt objektív bizonyítékokat, amint azt a kínai kormány állítja. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a jelenlegi vizsgálatban csak kétszer hivatkozott erre a dokumentumra, egyszer az ötéves tervek rendszerének általános bevezetőjeként, egyszer pedig a tervezési dokumentumok és az ösztönzött ágazatok közötti kapcsolat létrehozásának szemléltetésére. A Bizottság ezeket a hivatkozásokat más hivatkozásokkal – többek között a kínai kormány által kiadott dokumentumokkal – együtt használta és támasztotta alá.

(21)

Harmadsorban a Bizottság fenntartja azon véleményét, hogy észszerűen feltételezhető, hogy a törvények, rendeletek és kormányzati tervek továbbra is alkalmazandók maradnak, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy azokat hatályon kívül helyezik vagy felváltják. A vizsgálat részeként a Bizottság megküldte a kínai kormánynak a Kínában alkalmazandó általános jogi keretre, szabályokra és eljárásokra vonatkozó referenciadokumentumok listáját, valamint az érintett gazdasági ágazatra vonatkozó néhány konkrét dokumentumot. A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy vizsgálja felül e dokumentumok teljességét és érvényességét, és adott esetben frissítse vagy egészítse ki azokat. A kínai kormány indokolással ellátott válaszának és frissített referenciadokumentumainak kézhezvételét követően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy észszerűen feltételezhető, hogy azok a dokumentumok, amelyeket nem helyeztek hatályon kívül vagy nem váltottak fel, továbbra is alkalmazandók.

(22)

A kínai kormány ezzel kapcsolatos állításait ezért a Bizottság elutasította.

(23)

Az eljárás megindítását követően a kínai kormány azt az érvet is előadta, hogy a panaszos nem határozta meg a földhasználati jogokra vonatkozó, országon kívüli referenciaérték alkalmazásának feltételeit. A Bizottság azonban azt állapította meg, hogy a panaszban megfogalmazott állításokat alátámasztják az EU közelmúltbeli szubvencióellenes vizsgálatai, amelyek azokban az ügyekben azzal zárultak, hogy a Kínai Népköztársaságban uralkodó feltételekhez igazított külső referenciaértékekre van szükségk (9).

(24)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a panaszos által felhozott különböző támogatási programok nem tekinthetők támogatásnak, mivel a panaszos nem szolgáltatott részletes bizonyítékokat e támogatások létezésére, összegére és jellegére, illetve a támogatás és az érintett termék közvetlen kapcsolatára. A kínai kormány azt is előadta, hogy a panaszos a különböző támogatásokkal kapcsolatban nem nyújtott be bizonyítékot az előnyről és az egyedi jellegről.

(25)

A Bizottság véleménye szerint a panaszos a számára rendelkezésre álló mértékben elegendő bizonyítékkal szolgált a támogatás létezésére, összegére, természetére, előnyére és egyedi jellegére vonatkozóan. Ezenkívül a Bizottság kiemeli, hogy a panaszban említett támogatási programokat érintő közelmúltbeli uniós szubvencióellenes vizsgálatok ugyanezen programok előnyével és egyedi jellegével is foglalkoztak, amelyekkel kapcsolatban más következtetésre jutottak9. Mindenesetre a Bizottság megvizsgálta a panaszban megadott információkat, és saját értékelést készített a bizonyítékok elegendő jellegéről szóló feljegyzésben lévő összes lényeges elemről, amelyet az eljárás kezdeményezése után nyílt aktában közzétettek. A kínai kormány az eljárás megindítását követően megismételte észrevételeit, de nem nyújtott be további bizonyítékot.

(26)

Ezért a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a panaszban elegendő bizonyítékkal szolgáltak, amelyek a kínai kormány általi állítólagos támogatásnyújtás fennállására utalnak.

(27)

A vizsgálat megindítása utáni beadványában a kínai kormány jelezte, hogy a belföldön gyártott berendezések után héa-visszatérítést nyújtó adóprogram megszűnt. A Bizottság tudomásul vette ezt az észrevételt, ugyanakkor rámutatott arra, hogy a héa-visszatérítéssel kapcsolatos adóprogramok, valamint az importált berendezésekre vonatkozó importvám- és héamentesség ugyanúgy nyújthatott folyamatos előnyöket, gondolva az érintett berendezések élettartama alatti értékcsökkenésre, amely potenciálisan a vizsgálati időszakot fedheti.

(28)

A vizsgálat megindítását követően a kínai kormány azt is előadta, hogy a panaszosok helytelenül figyelmen kívül hagyták azt, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák uniós ágazatának több, az Unió és tagállami hatóságok által különböző formában nyújtott közvetlen és közvetett szubvencióból, támogatásból és ösztönzésből származott előnye, a Bizottságnak pedig nem szabadna kettős mércét alkalmaznia. A végső tájékoztatást követően a kínai kormány ezt az állítást is megismételte.

(29)

Ez a támogatásokkal kapcsolatos állítás érdektelen az ezen eljárás megindítását megalapozó bizottsági értékelés szempontjából, mert e támogatások nem tartoznak az e célból figyelembe vett tényezők közé.

(30)

Az uniós gazdasági ágazat részéről nem érkezett kérelem a behozatal nyilvántartásba vételére az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdése alapján.

(31)

2021. augusztus 6-án a Bizottság az alaprendelet 29a. cikke (2) bekezdésének megfelelően tájékoztatta az érdekelt feleket arról a szándékáról, hogy nem vezet be ideiglenes kiegyenlítő intézkedéseket, és folytatja a vizsgálatot. Ideiglenes kiegyenlítő intézkedés hiányában a Bizottság nem vette nyilvántartásba a behozatalt az alaprendelet 24. cikkének (5a) bekezdése szerint. A Bizottság folytatta az összes olyan információ összegyűjtését és ellenőrzését, amelyet szükségesnek tartott végleges ténymegállapításainak kialakításához.

(32)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2019. július 1., hétfő és 2020. június 30., kedd közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2017. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(33)

A jelenlegi szubvencióellenes vizsgálat és a (4) preambulumbekezdésben említett külön dömpingellenes vizsgálat vizsgálati időszaka és figyelembe vett időszaka megegyezik.

(34)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a kínai kormányt, az egyéb ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(35)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(36)

Több érdekelt fél kért meghallgatást a Bizottság szolgálataitól. A megszabott határidőkön belül meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. A Xiamen Xiashun Aluminium Foil Co. Ltd. a meghallgató tisztviselő beavatkozását kérte. A meghallgató tisztviselő 2021. április 8-án meghallgatást tartott.

(37)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság a hasonló terméknek az Unión belüli, a vizsgálati időszak alatti termelési és értékesítési volumene alapján vette a mintát. A minta három uniós gyártóból állt. A mintában szereplő uniós gyártók azon vállalatok a becsült teljes termelési volumen több, mint 50 %-át tették ki, valamint a hasonló termék becsült teljes uniós értékesítési volumenének 40 %-át. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban. Nem érkezett észrevétel, ezért a Bizottság megerősítette a mintát.

(38)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(39)

Két független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. Tekintettel a válaszok alacsony számára, a független importőrök körében nem volt szükség mintavételre.

(40)

A mintavétel szükségességének eldöntéséhez, és adott esetben a minta kiválasztásához a Bizottság valamennyi kínai exportáló gyártót felkért az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk közlésére. Emellett a Bizottság felkérte a Kínai Népköztársaság képviseletét, hogy azonosítsa azokat az esetleges további exportáló gyártókat, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, illetőleg vegye fel velük a kapcsolatot.

(41)

Kilenc kínai exportáló gyártó, illetve exportáló gyártói csoport nyújtotta be a kért információkat és járult hozzá ahhoz, hogy felvegyék a mintába. Az alaprendelet 27. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság olyan, három exportáló gyártói csoportból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyet a rendelkezésre álló időn belül még megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. E vállalatok az érintett termék uniós behozatalának több mint 90 %-át tették ki.

(42)

Az alaprendelet 27. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság valamennyi ismert érintett exportáló gyártó és az érintett ország hatóságai számára lehetőséget biztosított arra, hogy a mintavétellel kapcsolatos észrevételeket tegyenek. Észrevétel nem érkezett.

(43)

Az exportáló gyártók csoportjait tömörítő minta a következő:

(44)

A mintavételi űrlapot visszaküldő kínai exportáló gyártók közül négyen tájékoztatták a Bizottságot arról, hogy az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján egyedi vizsgálatot kívánnak kérni. A Bizottság a kérdőívet az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten. Emellett a Bizottság tájékoztatta a mintában nem szereplő exportáló gyártókat arról, hogy nekik is ki kell tölteniük a kérdőívet, ha egyedi vizsgálatot kívánnak kérni. Ennek ellenére a vállalatok egyike sem nyújtott be kitöltött kérdőívet. Ezért nem lehetett egyedi vizsgálatot végezni.

(45)

A Bizottság kérdőívet küldött a panaszosnak, az uniós gyártók, az importőrök, a felhasználók és a kínai exportáló gyártók számára összeállított kérdőívet pedig a vizsgálat megindításának napján elérhetővé tette az interneten (10).

(46)

A Bizottság emellett a kínai kormánynak is küldött kérdőívet, amely a Sinosure, a bankok és a mintában szereplő exportáló gyártóknak finanszírozást vagy exporthitelt nyújtó egyéb pénzügyi intézmények, valamint a mintában szereplő exportáló gyártók által felhasznált inputanyagok tíz gyártója és forgalmazója számára összeállított egyedi kérdőíveket is magában foglalt. Arra is felkérték a kínai kormányt, hogy az adminisztratív egyszerűsítés érdekében gyűjtsön össze minden, e pénzügyi intézmények, valamint az inputanyagok gyártói és forgalmazói által adott választ, és közvetlenül a Bizottsághoz továbbítsa azokat.

(47)

A Bizottság a kínai kormánytól kapott kitöltött kérdőívet, amely a Kínai Export-Import Bank (a továbbiakban: EXIM bank) és a Sinosure kérdőívre adott válaszait is tartalmazta. A többi banktól és pénzügyi intézménytől, illetve az inputanyagok főbb gyártóitól és forgalmazóitól azonban nem érdekezett válasz.

(48)

Emellett a mintában szereplő összes exportáló gyártói csoport, a mintában szereplő három uniós gyártó, valamint kilenc felhasználó és egy független importőr is küldött kitöltött kérdőívet a Bizottságnak.

(49)

Az alaprendelet 28. cikkének sérelme nélkül a Bizottság beszerezte és az adatok egybevetésével ellenőrizte a támogatás, az ebből eredő kár és az uniós érdek megállapítása céljából szükségesnek ítélt összes információt. A Covid19-világjárvány kitörése, majd a járvány kezelésére hozott intézkedések (a továbbiakban: a Covid19-járványról szóló közlemény) (11) miatt a Bizottság nem tudott ellenőrző látogatásokat lefolytatni a kínai kormány, a mintában szereplő vállalatok és az együttműködő importőrök és felhasználók telephelyein. Ehelyett a Bizottság az adatok egybevetésével távolról ellenőrizte a kínai kormány által közölt információkat, és ebben az illetékes minisztériumok és más kormányzati szervek tisztviselő is közreműködtek. A Bizottság továbbá az alábbi vállalatoknál videokonferencia útján végzett távoli ellenőrzést az adatok egybevetésével:

(50)

Az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzést a Manreal esetében nem sikerült befejezni, mivel a vállalat nem tanúsított kellő együttműködést. A Manreal a meghallgató tisztviselő közreműködését kérte, aki megerősítette, hogy a távoli ellenőrzés megszüntetése nem sérti a Manreal védelemhez való jogát. A Bizottság ennélfogva a végleges ténymegállapításokat illetően nem vette figyelembe a Manreal által kitöltött kérdőívet. Mindazonáltal ez nem befolyásolta az uniós érdekre vonatkozó következtetéseket. A távoli ellenőrzés megszüntetése ellenére e vállalatot továbbra is érdekelt félnek tekintették, és észrevételeit figyelembe vették a vizsgálat során.

(51)

2021. november 3-án a Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges szubvencióellenes vámot kíván kivetni az érintett termék behozatalára vonatkozóan (a továbbiakban: végső tájékoztatás).

(52)

A Bizottság a felek számára meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik benyújtásához. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(53)

A Bizottság ebben a rendeletben a szubvencióellenes eljárás során benyújtott észrevételekkel foglalkozott. A külön dömpingellenes vizsgálatban előadott észrevételekkel ez a rendelet nem foglalkozik, kivéve, ha a felek kifejezetten jelezték, hogy a benyújtott észrevételek mindkét eljárásra vonatkoznak.

(54)

Az érintett termék a legfeljebb 0,021 mm vastagságú, alátét nélküli, hengerelt, de tovább nem megmunkált, 10 kg-ot meghaladó tömegű tekercsben kiszerelt, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia (a továbbiakban: érintett termék).

(55)

Az alábbi termékek nem tartoznak ebbe a termékkörbe:

(56)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(57)

Következésképp a Bizottság e szakaszban úgy ítélte meg, hogy e termékek az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében vett hasonló termékek.

(58)

Több fél nyújtott be a következő termékeknek a termékkörből való kizárására irányuló kérelmet: 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák, valamint elektromos járművek akkumulátoraiban használatos, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák.

(59)

Több felhasználó, többek között a Walki, a Gascogne és az Alupol azt állította, hogy az uniós gyártók nem kínálnak 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliát. Ezt állítólag az bizonyítja, hogy az uniós gyártók nem reklámozzák ezeket a termékeket a weboldalukon és a prospektusaikban, valamint az e termékekre leadott megrendeléseket visszautasítják. Az uniós gyártók nem is érdekeltek abban, hogy 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliát kínáljanak, mivel termelési kapacitásaikat lekötik az egyéb termékre leadott megrendelések, figyelembe véve a gépjármű-akkumulátorokban használatos fóliák iránti várható keresletet is. Az uniós gyártók nincsenek abban a helyzetben, hogy az elvárt „kereskedelmi” minőséget nyújtani tudják, különösen, ami a porozitást/áteresztőképességet illeti, amelyet az anyagban négyzetméterenként maximálisan jelenlévő apró lyukak számával mérnek. A vékonyabb, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák használata ezenkívül környezetbarátabb, ami egy másik amellett szóló érv, hogy azokat a Bizottság kizárja a termékkörből.

(60)

Ezen túlmenően a Huthamäki azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat csak korlátozottan képes vékonyabb, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat beszállítani.

(61)

A Bizottság felkérte mind a kilenc, a vizsgálatban együttműködő felhasználót, hogy határozzák meg a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák iránti jelenlegi keresletüket és beszerzési forrásaikat. Csak egy felhasználó erősítette meg, hogy a vizsgálati időszak alatt egyetlen kínai gyártótól vásárolt akkora mennyiségben 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat, amely meghaladta a kereskedelmi célú termelés mennyiségi küszöbét. Ugyanakkor még e felhasználó esetében is a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák az összes továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia teljes felhasználásának csak elenyésző hányadát tették ki. A többi felhasználó csak azt jelezte, hogy kaptak az ügyfeleiktől 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat is magukban foglaló termékekre vonatkozó megkereséseket, amelyek eredményeként próbarendeléseket adtak le mind a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák uniós ágazata, mind pedig kínai gyártók felé a vizsgálati időszakot követően.

(62)

A válaszok arra utaltak, hogy a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák iránti kereslet csak nemrégiben kezdődött, és növekvő tendenciát mutat. Az elmúlt tíz évben mutatkozott rá némi korlátozott igény, de nem állapítható meg egyértelmű tendencia. Ez összhangban van az uniós gyártók magyarázataival, miszerint fokozatos elmozdulás tapasztalható a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák vékonyabb változatai irányába: a korábbi 7–8 mikronos alsó tartomány helyett a 6–6,35 mikronos kezd szabványossá válni számos alkalmazási mód esetében.

(63)

Noha az uniós gyártók körében végzett felmérés kimutatta, hogy – a közvetlen tárgyalásokon kívül – jelenleg egyikük sem forgalmaz aktívan 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat, a Bizottság bőséges bizonyítékot gyűjtött össze arra vonatkozóan, hogy az uniós gyártók képesek a szóban forgó termékváltozatot előállítani. Idetartozik a teszttekercsek vizsgálati időszakot követő előállítása, amely a termékvizsgálati dokumentáció szerint kielégítette a vásárló műszaki követelményeit. Ezenkívül a Bizottság meg tudta erősíteni, hogy a vizsgálati időszakot megelőző tíz évben a különböző uniós gyártók kereskedelmi léptékű termelési mennyiségeket értékesítettek a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákból, még ha korlátozott mértékben is. A Bizottság a minőségellenőrzésbe eszközölt beruházásokat is megfigyelt. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat képes a piaci keresletet kielégítő minőséget biztosítani.

(64)

Másodszor: a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák gyártásának kapacitási korlátját a folyamat utolsó lépése, vagyis a hengerművek jelentik. A Bizottság ezért elemezte a különféle uniós gyártók ezen utolsó lépésben meglévő kapacitását, figyelembe véve a különböző gyártási lépések során más termékek iránt felmerülő keresletet is. A mintában szereplő összes uniós gyártó elegendő szabad kapacitással rendelkezik ahhoz, hogy képes legyen 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat előállítani, még akkor is, ha a jövőben nő a gépjármű-akkumulátorokban használatos fóliák iránti kereslet. A Bizottság ezért nem tudta megerősíteni, hogy fennállna ellátási hiány kockázata abban az esetben, ha nőne a 6 mikronnál kisebb vastagságú továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák iránti kereslet.

(65)

Harmadszor: ami azt az érvelést illeti, hogy a vékonyabb, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák használata környezetbarátabb, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vámok formájában megnyilvánuló piacvédelmi intézkedéseknek nem az adott termék behozatalának megakadályozása a célja, hanem annak biztosítása, hogy e behozatalra kárt nem okozó árak mellett kerüljön sor. A Bizottság emlékeztetett arra is, hogy az uniós gyártók képesek 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák előállítására.

(66)

Végezetül, ami a Huhtamäki korlátozott kínálattal kapcsolatos érvelését illeti, a vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák gyártására alkalmas meglévő kapacitása lényegesen nagyobb, mint a kereslet.

(67)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság elutasította az arra irányuló kérelmet, hogy a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat kizárja a vizsgált termék köréből.

(68)

A Gascogne azt kérte, hogy a Kínai Népköztársaságból származó ugyanazon termékre vonatkozó külön dömpingellenes eljárásban kifejtett érveit építsék be ebbe a szubvencióellenes vizsgálatba. A Bizottság az (EU) 2021/2170 rendelet (25)–(28) preambulumbekezdésében már tárgyalta ugyanezeket az érveket.

(69)

A Walki is kérte, hogy a külön dömpingellenes vizsgálatban kifejtett érveit építsék be ebbe a szubvencióellenes vizsgálatba. E tekintetben a Bizottság az (EU) 2021/2170 rendelet (29)–(32) preambulumbekezdésében tett megállapításaira hivatkozik.

(70)

Emellett a Walki az érdekelt felek végső tájékoztatása után tartott meghallgatása során kifejtette, hogy a vizsgálati időszakot követően, 2021 októberében az európai gyártók részéről továbbra sem került sor a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák aktív szabadpiaci értékesítésére vagy forgalmazására. A Walki bizonyítékot nyújtott be arra vonatkozóan, hogy a vizsgálati időszakot követően nem kapott pozitív választ a 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákra vonatkozó ajánlatkéréseire, és kifejtette, hogy csak egyetlen uniós gyártó lenne abban a helyzetben, hogy kereskedelmi mennyiségben 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákra vonatkozó megrendeléseket fogadjon el. A Bizottság az (EU) 2021/2170 rendelet (28) preambulumbekezdésében már tárgyalta ugyanezeket az érveket.

(71)

Az egyik érdekelt fél, a Xiamen, a következő okokból kérte a gépjármű-akkumulátorokban használatos alumíniumfóliák kizárását:

(72)

Válaszként a Bizottság először megjegyezte, hogy az adott érdekelt fél által megnevezett ötvözetek azonos jellemzőkkel rendelkeznek, mivel mindegyik több mint 98 % alumíniumot tartalmaz, és a panasz nem korlátozódik egyetlen konkrét ötvözetre. Az a tény, hogy különböző termékváltozatok esetében eltérő ötvözeteket alkalmaznak, nem szokatlan, és nem szolgálhat kizárási kritériumként.

(73)

Másodszor, az egyik oldalon fényes, a másikon matt felület annak a következménye, hogy az utolsó hengerműben két réteget összehengerelnek, aminek következtében a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák egymás felé néző oldalai a hengerlést követően mattak lesznek. A panasz megemlíti ezt a gyártási módszert, és kifejezetten kijelenti, hogy ha az ügyfél úgy kívánja, a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák mindkét oldalának felülete lehet fényes. Tehát az a tény, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat gépjármű-akkumulátorokban való használatra szánják, nem indokolhatja a termékkörből való kizárásukat, mivel e termékek fizikai jellemzői azonosak. Ugyanez vonatkozik az egyrétegű hengerlés miatti magasabb költségekre is.

(74)

Harmadszor: az elektromos autókhoz való akkumulátorok uniós gyártása még kezdeti szakaszban jár. A Bizottság bizonyítékokat gyűjtött, amelyek alátámasztják, hogy az uniós gyártók előkészületeket tesznek annak érdekében, hogy képesek legyenek kielégíteni e feltörekvőben lévő piaci szegmens támasztotta keresletet. Ezenkívül az érv ellentmond a Walki 6 mikronnál kisebb vastagságú, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák kizárásával kapcsolatos állításának, miszerint az uniós gazdasági ágazat valószínűsíthetően olyannyira a gépjármű-akkumulátorokban használatos fóliákra összpontosít, hogy potenciálisan nem állna érdekében elegendő termelési kapacitást szentelni a 6 mikronnál kisebb vastagságú továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliáknak.

(75)

Negyedszer: az a tény, hogy jelenleg nincs jelentős Kínából érkező export, azt tükrözi, hogy az elektromos járművek akkumulátorainak gyártása még gyermekcipőben jár az EU-ban, és ez tehát nem életszerű érv a kizárás mellett.

(76)

Az elemzés kimutatta, hogy az elektromos autók akkumulátoraihoz használatos továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák gyakorlatilag a vizsgálat meghatározott termékkörébe esnek.

(77)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság elutasította az arra irányuló kérelmet, hogy az elektromos gépjármű-akkumulátorokban használatos, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliákat kizárja a vizsgálat termékköréből.

(78)

A végső tájékoztatást követően a Xiamen Xiashun azzal érvelt, hogy a Bizottság által a kizárás elutasításának alátámasztására felhozott négy érv téves, nem válaszol a Xiamen Xiashun által felvetett érvekre, és nem közli azokat az érdemi adatokat, amelyek alapján a Bizottság e következtetéseket levonta. A Bizottság nem szolgáltatott olyan ténybeli bizonyítékot, amely választ adna a Xiamen Xiashun beadványaiban és a február 23-i meghallgatáson benyújtott, kizárás iránti kérelmére. A tény, hogy a Bizottság nem közölte, milyen bizonyítékra alapozta elutasítását, sérti a Xiamen Xiashun védelemhez való jogát. A Xiamen Xiashun továbbá azzal érvelt, hogy az, hogy a panaszos későn nyújtotta be a bizonyítékot az akkumulátorokban használatos fóliák kizárására irányuló kérelemmel kapcsolatban a dömpingellenes eljárás során, kétségeket vet fel azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság milyen bizonyítékokat vett ténylegesen figyelembe a szubvencióellenes vizsgálat során. A Xiamen Xiashun azzal érvelt, hogy a panaszos 2021. július 19-i beadványát a dömpingellenes vizsgálat ideiglenes szakaszában az észrevételek benyújtási határidejének lejárta után nyújtották be, és az nem vehető figyelembe. Ezenkívül a beadvány túlzott bizalmas kezelése lehetetlenné teszi a Xiamen Xiashun számára az érdemi válaszadást.

(79)

A panaszosok 2021. július 19-i beadványa a Xiamen Xiashun 2021. július 5-i beadványára reagált, amelyben a Xiamen Xiashun érveket nyújtott be az elektromos meghajtású gépjárművek akkumulátoraihoz használt, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliáknak a vizsgálat termékköréből való kizárása mellett. E beadvány nyilvános változatában nem takartak ki túlzott mértékben adatokat. A beadvány technikai részleteit készítő vállalat nevének, valamint a vállalat technikai gyártására vonatkozó adatoknak a kitakarására azért volt szükség, hogy ne fedjék fel a vállalat üzleti tevékenységére vonatkozó bizalmas adatokat. A Bizottság tehát elutasítja azt az érvet, amely szerint megsértette a Xiamen Xiashun jogait azáltal, hogy megvizsgálta ezt a beadványt. A Bizottság továbbá elutasítja azt az állítást, amely szerint nem közölte, hogy pontosan mely bizonyítékokat vette figyelembe. A Bizottság szükségszerűen figyelembe vette az ügy irataiban szereplő valamennyi bizonyítékot.

(80)

A Xiamen Xiashun azzal érvelt, hogy az eltérő használat és műszaki jellemzők miatt az elektromos autók akkumulátoraihoz használt alumíniumfólia új termék lenne az iparág számára, még akkor is, ha alumíniumfóliáról van szó. A Bizottság azonban valamennyi fenti érvre válaszolva egyértelműen kijelentette, hogy az elektromos autók akkumulátoraihoz használt, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák is azonos műszaki jellemzőkkel és a gyártási lépésekkel rendelkeznek. A Xiamen Xiashun által kifejtett műszaki különbségek csak a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák más típusaitól való különbözőséget mutattak, de nem bizonyították, hogy az elektromos autók akkumulátoraihoz használt, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ne rendelkeznének a vizsgálat termékkörében meghatározott jellemzőkkel. A Bizottság arra az érvre is válaszolt, hogy az uniós gazdasági ágazat nem lenne képes elektromos autók akkumulátoraihoz használt, továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliát gyártani. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(81)

A Xiamen Xiashun azzal érvelt, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, és megsértette a megfelelő ügyintézés elvét, mivel megállapításai megtételekor nem vizsgálta meg kellő gondossággal és pártatlansággal a benyújtott bizonyítékokat, és nem vette kellően figyelembe az összes releváns bizonyítékot azáltal, hogy nem készített érdemi összefoglalót az uniós gyártóknak az akkumulátorokban használatos fóliák iránti kereslet kielégítésére irányuló kapacitásnövelési terveiről, és elutasította a Xiamen Xiashun által az akkumulátorokban használatos fóliák iránti várható kereslet tekintetében benyújtott bizonyítékokat.

(82)

A Xiamen Xiashun azt állította, hogy a Bizottság azon kijelentései, miszerint „az uniós gazdasági ágazat jelentős szabad kapacitása képes kielégíteni az akkumulátorokban használatos fóliák kialakulóban lévő piacán felmerülő keresletet”, ellentmondanak azon kijelentésének, miszerint „az uniós gyártóknak az akkumulátorokban használatos fóliák iránti kereslet kielégítésére való felkészülését bemutató adatok szigorúan bizalmasak, és nem lehet őket összefoglalni, mivel ezek a projektek még nem nyilvánosak, ennélfogva rendkívül érzékenyek adatokról van szó”.

(83)

A Xiamen Xiashun továbbá azt állította, hogy a Bizottság elutasította a várható keresletre vonatkozó átfogó áttekintését azon az alapon, hogy számos akkumulátorprojekt megvalósítására a jelek szerint egy meghatározatlan jövőbeli időpontban fog sor kerülni. A Xiamen Xiashun azt állította, hogy ez a tervezett projektekre vonatkozó adatokhoz kapcsolódik.

(84)

A Bizottság azon kijelentése, miszerint az uniós gazdasági ágazat képes kielégíteni az akkumulátorokban használatos fóliák kialakulóban lévő piacán felmerülő keresletet, a hengerművek általános szabad kapacitására vonatkozik. Az uniós gyártóknak az akkumulátorokban használatos fóliák iránti kereslet kielégítésére való felkészülését bemutató adatok az uniós gazdasági ágazat azon erőfeszítéseire vonatkoznak, hogy az akkumulátorgyártók által kért sajátos jellemzőknek megfelelően tudjon termelni. A Bizottság ezen erőfeszítések összefoglalásával az uniós gyártók üzleti stratégiáit tárná fel. A fent említett állítások között tehát nincs ellentmondás. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(85)

A Xiamen Xiashun által egy nyilvánosan elérhető forrásból rendelkezésre bocsátott, a várható jövőbeli keresletre vonatkozó áttekintés értékelésekor a Bizottság különbséget tett a konkrét időkerettel rendelkező, tervezési szakaszban lévő projektek és az olyan tervezett projektek között, amelyek esetében nincs arra vonatkozó adat, hogy melyik évben kezdik meg működésüket. Ez nem a Xiamen Xiashun által benyújtott bizonyítékok elutasítása, hanem a várható tényleges kereslet alapos elemzése. Ugyanis annak értékelése, hogy az uniós gazdasági ágazat képes-e kielégíteni a várható jövőbeli keresletet, értelemszerűen olyan akkumulátorprojekteken alapult, amelyek megvalósítása a tervek szerint a jövőben, egy adott évben fog megvalósulni. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(86)

Ebben az ügyben az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépését követő átmeneti időszakban indult meg az eljárás. Ezen átmeneti időszak alatt az Egyesült Királyságra továbbra is alkalmazandó volt az uniós jog. Az átmeneti időszak 2020. december 31-én ért véget. Következésképpen 2021. január 1-jétől az egyesült királyságbeli vállalatok és szervezetek már nem minősülnek érdekelt feleknek ebben az eljárásban. Összefoglalva: mivel az Egyesült Királyságra már nem alkalmazandó az uniós jog, a támogatásra és a kárra vonatkozó megállapítások a 27 tagú EU piaci adatain alapulnak.

(87)

Mielőtt a Bizottság a támogatások vagy támogatási programok vizsgálatával megkezdte volna a vélelmezett támogatás elemzését, feltérképezte azokat a kormányzati terveket, projekteket és egyéb dokumentumokat, amelyek a vizsgált támogatási programok elemzése szempontjából lényegesek. A Bizottság megállapította, hogy az alábbi okokból valamennyi vizsgált támogatás, illetve támogatási program a kínai kormány által kialakított, a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának ösztönzését szolgáló központi tervezés végrehajtásának részét képezi.

(88)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel és célokat tűz ki a központi és a helyi kormányzati szervek számára. A tervek a kormányzat valamennyi szintjén jelen vannak, és minden gazdasági ágazatot lefednek. A tervek kötelezően betartandó célokat rögzítenek, miközben a közigazgatás egyes szintjein működő hatóságok figyelemmel kísérik, hogy az alattuk lévő szinten elhelyezkedő kormányzati szervek hogyan hajtják végre őket. Összességében a kínai tervrendszer hatására az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy politikailag másként fontosnak tartott ágazatokba irányulnak, ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erők határoznák meg (12).

(89)

A továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliát a kínai kormány a közpolitikai dokumentumok és jegyzékek tanúsága szerint kulcsfontosságú terméknek tekinti. E kategorizálásnak komoly jelentősége van, mivel adott ágazatokat számos olyan egyedi szakpolitika és támogatási intézkedés hatálya alá vonja, amelyek célja az egyes ágazatok fejlődésének ösztönzése (13). A továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia emellett szerves részét képezi a „Made in China 2025” stratégiában (14) foglalt új anyagoknak, emellett számos, országos, regionális és települési szinten kiadott tervben, irányelvben és más dokumentumban is szerepel. E kulcsfontosságú szakpolitikai dokumentumok közé tartoznak az alábbiakban felsorolt tervek, projektek és egyéb dokumentumok.

(90)

A „10. ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (2001–2005)” szerint fel kell gyorsítani az ipari szerkezetátalakítást és átszervezést az ipari termékek, köztük a nyersanyagok, konkrétabban a timföld ágazatának fejlesztése céljából (15).

(91)

A „11. országos ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (2006–2010)” felszólít az alumíniumfeldolgozás fejlesztésére és „az alumíniumipari erőforrások általános kihasználtságának” javítására (16).

(92)

A „12. ötéves gazdaság- és társadalomfejlesztési terv (2011–2015)” rögzíti, hogy a kulcsfontosságú ágazatok szerkezetátalakítása keretében további előrehaladást kell elérni a kutatás és a fejlesztés terén, integrálni kell az erőforrások hasznosítását, energiatakarékosságra van szükség, és csökkenteni kell a kohászati és az építőanyag-ágazatok kibocsátását (17).

(93)

Kína nemzetgazdasági és társadalmi fejlődésének t13. ötéves terve (a továbbiakban: 13. ötéves terv), amely a 2016–2020-as időszakra vonatkozik, vázolja a kínai kormánynak a kulcságazatok fejlesztésére és előmozdítására vonatkozó stratégiai jövőképét. A 13. ötéves terv kiemelte, hogy a kínai kormány nagyobb hangsúlyt kíván fektetni a stratégiai jelentőségű csúcstechnológiák fejlesztésére, és kiderül belőle, hogy a kínai kormány előnyben részesíti a „kulcsfontosságú” ágazatokat, amelyeket támogatni és fejleszteni kell. A terv szerint e „kulcsfontosságú” ágazatok közé tartozik az alumíniumágazatot is magában foglaló nemvasfémipar, amely számára teljeskörű, finanszírozási, adózási, biztosítási és beruházási platformokat is tartalmazó szolgáltatási támogató rendszert kell kialakítani (18).

(94)

„Az iparszerkezeti kiigazítás előmozdítására vonatkozó átmeneti rendelkezések kihirdetéséről szóló államtanácsi határozat (Guo Fa, 2005. évi 40. sz.)” (a továbbiakban: a 40. sz. határozat) szerint „az iparszerkezeti kiigazításokról szóló útmutató katalógus” a beruházási iránymutatások fontos alapja, és a szakpolitikák, köztük az államháztartási, az adó- és a hitelpolitika kormányzati végrehajtásának lényeges alapja. A 40. sz. határozat továbbá rögzíti, hogy az „ösztönzött” ágazatokon belül megvalósítandó projektek hiteltámogatásban részesülnek a hitelezési elveknek megfelelően (19).

(95)

„Az iparszerkezeti kiigazításokról szóló útmutató katalógus” alapján mind az alumíniumágazat, mind az ezen ágazatban használt gyártási technológia fejlesztése kifejezetten ösztönzött (20). Ezt az ipar szerkezetátalakításáról szóló útmutató katalógus 2019. évi kiadása is megerősíti, amely szerint az alumínium hengereléses feldolgozását, a csomagolási célú vákuumos aluminizálást és az alumíniumötvözet-feldolgozást egyaránt ösztönzik Kínában.

(96)

A „nemvasfémipari fejlesztési terv (2016–2020)” szerint a nemvasfémipar a feldolgozóipar fontos alapja, és támogatja, hogy Kína „gyártónagyhatalommá váljon”. Ezenkívül kiemelt jelentőséget tulajdonít az alumíniumfólia-ágazat fejlesztésének (21).

(97)

„Az alumíniumágazati szerkezetkiigazítás felgyorsítására vonatkozó iránymutatásokról szóló közlemény (2006)” rögzíti, hogy „az alumínium a nemzetgazdaság fejlődése szempontjából fontos nyersanyag”. (22) E dokumentum szerint az alumíniumágazat célzott pénzügyi támogatásban részesül: „Az országos makrogazdasági ellenőrzési iparpolitikai és hitelezési követelmények szerint a pénzügyi intézményeknek észszerűen kell elosztaniuk a hitelforrásokat. Az országos iparpolitikának, piacrajutási feltételeknek és hitelezési elveknek megfelelő timföldipari vállalatoknak és elektrolitikus alumíniummal foglalkozó vállalatoknak továbbra is hiteltámogatásban kell részesülniük; az országos iparpolitikának és piacrajutási feltételeknek meg nem felelő, elavult technológiával rendelkező és tiltólistán szereplő vagy megszüntetett vállalatok semmilyen hiteltámogatást nem kaphatnak” (23).

(98)

A csúcstechnológiát képviselő kínai termékeknek a Tudományos és Technológiai Minisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium és az Általános Vámigazgatás által kiadott katalógusa kategóriákba csoportosítva 1 900 csúcstechnológiai terméket sorol fel, amelyeket a kormány kedvezményes exportpolitika céljából kijelölt. Ezek egyike az úgynevezett új anyagok kategóriája, amelybe a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia is beletartozik (24).

(99)

A „Made in China 2025” stratégia szerint ösztönzött ágazatként a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata is jelentős finanszírozásra jogosult. Több alap jött létre a „Made in China 2025” kezdeményezés (25), ennélfogva pedig a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának (26) támogatására.

(100)

Ezenkívül a „Made in China 2025” ütemterv (27) felsorol tíz, a kínai kormány által kulcsfontosságúnak tartott stratégiai ágazatot. A kilencedik ágazatban sorolja az „új anyagokat”, és célul tűzi ki „különleges új anyagok aktív fejlesztését katonai és polgári felhasználásra egyaránt, a technológiák kétirányú átadásának és átalakításának felgyorsítását, az új anyagok ágazatának együttes katonai és polgári fejlesztését, valamint az alapanyagok továbbfejlesztésének felgyorsítását” (28). Mivel a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia az új anyagok közé tartozik, ezen ágazat kiemelt fejlesztési célkitűzései vonatkoznak rá. Az új anyagok így kedvezményezettjei a dokumentumban felsorolt támogatási mechanizmusokból – többek között a pénzügyi támogatási politikákból, a költségvetési és adózási politikából, az Államtanács általi felügyeletből és támogatásból – származó előnyöknek.

(101)

A Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által a stratégiai jelentőségű és újonnan megjelenő termékekről és szolgáltatásokról összeállított 2016. évi katalógus (29) vizsgálata esetén is kimutatható a kínai kormány azon módszere, hogy ösztönzött ágazatokat és termékeket határoz meg katalógusokban, amelyek ennek megfelelően a kínai kormány által e termékeknek és ágazatoknak tulajdonított stratégiai vagy politikai jelentőségen alapuló erőforrás-elosztásra irányulnak, majd a terveket minden közigazgatási szinten végrehajtja és felügyeli. A továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia is szerepel az új anyagok között.

(102)

A 40. sz. határozat III. fejezete említést tesz az ipari szerkezetátalakítás irányadó katalógusáról, amely a tartalmuk szerint háromféle kategóriába (ösztönzött, korlátozott, megszűnt) sorolja a projekteket. A határozat XVII. cikke szerint ha „a beruházási projekt az ösztönzés tartalmához tartozik, a vonatkozó nemzeti beruházási szabályozásnak megfelelően meg kell vizsgálni, jóvá kell hagyni és nyilvántartásba kell venni; valamennyi pénzügyi intézmény hiteltámogatást nyújt a hitelezési elvekkel összhangban”; a beruházás teljes összegében importált saját felhasználású berendezések – a pénzügyminisztérium által 2000-ben módosított, nem mentesített importált áruk tartalma alá tartozó áruk kivételével – mentesülhetnek az importvám és az importhoz kapcsolódó hozzáadottérték-adó alól, kivéve, ha a nem mentesített beruházási projektek tartalmára vonatkozóan új szabályozások vannak érvényben. Az ösztönzött ipari projektekre vonatkozó egyéb kedvező politikákat a vonatkozó nemzeti rendeletekkel összhangban kell végrehajtani”.

(103)

Következésképpen a 40. sz. határozat az ipari szerkezetátalakítás útmutató katalógusával együtt értelmezve egyedi elbánást ír elő egyes ösztönzött ágazatok meghatározott projektjei számára.

(104)

A fent említett tervekre és programokra tekintettel megállapítható tehát, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata olyan kulcsfontosságú, illetve stratégiai ágazatnak számít, amelynek – szakpolitikai célként meghatározott – fejlesztésére a kínai kormány aktívan törekszik. Az e szakaszban említett szakpolitikai dokumentumok alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány a kapcsolódó szakpolitikák végrehajtása céljából beavatkozik a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatába, és befolyásolja a piaci erőviszonyok szabad érvényesülését a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában, különösen azzal, hogy különféle eszközökkel előtérbe helyezi és támogatja ezt az ágazatot.

(105)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány azt állította, hogy az ebben a szakaszban említett dokumentumok nem szolgáltatnak alapot a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának nyújtott konkrét támogatáshoz vagy ösztönzéshez. A kínai kormány szerint nincs elegendő bizonyíték annak bizonyítására, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata ösztönzött ágazat, és a nemvasfémekre, az alumíniumiparra és/vagy az új anyagokra vonatkozó dokumentumok nem terjednek ki a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliára.

(106)

A Bizottság ezzel nem értett egyet. Először is azt állítja, hogy észszerűen feltételezhető, hogy az olyan termékek leírása, mint az új anyagok, a nemvasfémek és az alumíniumipar, az alumíniumfóliára is kiterjed. Másodszor, a fent felsorolt dokumentumok némelyike, mint például a (96) preambulumbekezdésben említett nemvasfémágazat fejlesztési terve (2016–2020) és a (98) preambulumbekezdésben szereplő kínai csúcstechnológiai termékkatalógus is kifejezetten megemlíti az alumíniumfóliát. Harmadszor, a vizsgálat megállapította, hogy az együttműködő exportáló gyártók olyan támogatásokban részesültek, amelyekre csak az ösztönzött iparágak voltak jogosultak, amint azt a 40. sz. határozat előírja és az alábbi vonatkozó szakaszok részletesen elemzik. A Bizottság ezért elutasította a kínai kormány állításait.

(107)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány néhány általános észrevételt tett a Bizottság azon döntésével kapcsolatban, hogy az alaprendelet 28. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit alkalmazza a kedvezményes hitelezés, az exporthitel-biztosítás és az inputanyagok tekintetében.

(108)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság valamennyi olyan információkérése, amelyre a kínai kormány nem tudott választ adni, észszerűtlen volt, mivel ezek a kérések olyan jogi hatáskörök meglétét feltételezik, amelyekkel a kínai kormány nem rendelkezett.

(109)

A kínai kormány továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság nem értékelte megfelelően az elétárt tényeket, és nem adott megfelelő magyarázatot arra, hogy a rendelkezésre álló tények miért váltottak fel észszerűen a hiányzó szükséges információkat.

(110)

A (118) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság azon a véleményen volt, hogy a kínai kormány – mint azon szervezetek részvényese vagy felelős hatósága, amelyekre vonatkozóan az információt kérte – rendelkezett jogi hatáskörrel a kért információk beszerzésére. A Bizottság a kínai kormánynak címzett, a 3.2.1.–3.2.3. szakaszban megismételt közleményében kifejtette, hogy miért kell a rendelkezésre álló tényekre támaszkodnia. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyilvánosan elérhető információk észszerűen helyettesítik a kínai kormány által rendelkezésre nem bocsátott információkat. A Bizottság ezért elutasította a kínai kormány állításait.

(111)

Az adminisztráció megkönnyítése érdekében a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítson egyedi kérdőíveket azoknak a pénzügyi intézményeknek, amelyek kölcsönöket vagy exporthiteleket nyújtottak a mintában szereplő vállalatoknak.

(112)

Először csak az EXIM banktól és a Sinosure-tól érkezett kitöltött kérdőív. A kínai kormány nem válaszolt a Bizottság azon kérésére, hogy az összes olyan pénzügyi intézménynek továbbítson kérdőíveket, amely kölcsönöket vagy exporthiteleket nyújtott a mintában szereplő vállalatoknak. Ezért a Bizottság a hiánypótlásra felhívó levelében megismételte a pénzügyi intézményekkel kapcsolatos kérését annak érdekében, hogy a lehető legtöbben működjenek közre közülük a vizsgálatban, és ezáltal bocsássák a Bizottság rendelkezésére az állítólagos támogatás létezésére és terjedelmére vonatkozó ténymegállapítások megfogalmazásához szükséges információkat.

(113)

A hiánypótlásra felhívó levelet követően a kínai kormány jelezte, hogy nincs felhatalmazása kereskedelmi bankoktól tájékoztatás kéri. A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. Először is a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami tulajdonban lévő szervezetektől kért információk a kínai kormány rendelkezésére állnak minden olyan szervezet esetében, amelyben a kínai kormány a fő vagy többségi részvényes. Ezenkívül a kínai kormány rendelkezik a pénzügyi intézményekkel való kapcsolattartáshoz szükséges hatáskörrel, még abban az esetben is, ha azok nincsenek állami tulajdonban, mivel mindegyikük a CBIRC illetékességi körébe tartozik.

(114)

Végül a Bizottság mindössze az EXIM banktól kapott a vállalati felépítésre, az irányításra és a tulajdonosi szerkezetre vonatkozó információkat, de a többi olyan pénzügyi intézmény egyikétől sem, amely a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtott. Ezenkívül a Bizottság egyik banktól vagy pénzügyi intézménytől sem kapott ellenőrizhető, vállalati vonatkozású információkat.

(115)

mivel nem részesült tájékoztatásban a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtó bankok többségével kapcsolatban, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(116)

A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelnyújtás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(117)

Válaszában a kínai kormány kifogásolta, hogy a Bizottság az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdését alkalmazza. Azzal érvelt, hogy a kínai kormány nem köteles közölni a kért információkat, a kérdéseket közvetlenül az érintett szervezeteknek kellene feltenni, nem pedig a kínai kormánynak befektetői vagy részvényesi minőségében, a kért információk pedig nem minősülnek szükséges információnak.

(118)

A Bizottság egyetért azzal, hogy a közvetlenül érintett szervezeteknek kellene válaszolniuk. Mindazonáltal a Bizottság az adminisztráció megkönnyítése érdekében kérte arra a kínai kormányt, hogy továbbítson egyedi kérdőíveket az összes érintett pénzügyi intézménynek, ezt azonban a kínai kormány nem tette meg. Ezenkívül a Bizottság a (113) preambulumbekezdésben leírtak szerint fenntartotta az álláspontját, miszerint szabályozó hatóságként a kínai kormány az a szerv, amelynek a mintában szereplő exportáló gyártóknak finanszírozást nyújtó pénzügyi intézményektől választ kell kérnie a konkrét kérdésekre.

(119)

Végezetül a Bizottság megítélése szerint a kért információk alapvető fontosságúak annak értékeléséhez, hogy a kínai kormány a hitelezési politika és a kockázatértékelés tekintetében ellenőrzést gyakorolt-e a pénzügyi intézmények felett azokban az esetekben, amikor azok hitelt nyújtottak a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában.

(120)

A Bizottság így megállapította, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás kedvezményes hitelnyújtás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(121)

Az adminisztráció megkönnyítése érdekében a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy juttasson el egyedi kérdőívet a Sinosure részére.

(122)

Noha a Sinosure visszaküldte a kitöltött kérdőívet, de nem bocsátotta rendelkezésre a vállalatirányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, például az alapszabályát. Ezenkívül sem a kínai kormány, sem a Sinosure nem szolgáltatott konkrét adatokat a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának nyújtott exporthitel-biztosításról, a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról.

(123)

Ezen információ hiányában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e vizsgálati terület szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg. A Bizottság következésképpen tájékoztatta a kínai kormányt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28 cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás exporthitel-biztosítás révén, és ha igen, akkor milyen mértékben.

(124)

Válaszában és a végső tájékoztatást követően a kínai kormány fenntartotta azt az álláspontját, hogy a Sinosure nem nyújtott támogatásokat kifejezetten a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának szereplői számára, az érintett biztosítási tevékenységét pedig piaci alapon folytatja, és a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata esetében nem alkalmaz kedvezményes elbánást. Ráadásul az exporthitel-biztosítás nem képezte a panasz tárgyát, ezért a kért információk nem voltak szükségesek vagy alapvető fontosságúak a Bizottság megállapításaihoz.

(125)

A fenti (8) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság a vizsgálat során a mérlegelési jogkörében minden olyan információt megvizsgálhat, amely az állítólagos támogatások szempontjából lényeges lehet, tehát nem kell a panaszban foglalt információkra szorítkoznia. A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy tágabb értelemben véve a kedvezményes finanszírozással és a közvetlen pénzátutalással kapcsolatos programok, amelyek közé az exporthitel-biztosítás is tartozik, szerepeltek a panaszban és az eljárás megindításáról szóló értesítésben. A Bizottság emellett úgy vélte, hogy a kínai kormány által a Sinosure-ról nyújtott tájékoztatás hiányos volt, és nem tette lehetővé, hogy a Bizottság következtetéseket vonjon le az exporthitel-biztosítással kapcsolatos vizsgálat alapvető elemeiről, különösen arról, hogy a Sinosure közjogi szerv-e, valamint hogy a mintában szereplő vállalatoknak felszámított díjak piaci alapúak-e. A Bizottság ennek megfelelően elutasította ezt az állítást.

(126)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia az exporthitel-biztosításra vonatkozó ténymegállapításainál.

(127)

A Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítson egyedi kérdőívet a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia gyártásához használt inputanyagok tíz vezető gyártójának és forgalmazójának, valamint a szóban forgó anyagok bármely egyéb olyan beszállítójának, amely a mintában szereplő vállalatok számára inputokat szolgáltatott. A kérdőívre adott válaszában a kínai kormány azt állította, hogy nem gyakorol ellenőrzést az inputanyagok beszállítói felett ahhoz, hogy a kérdőívben kért bizalmas információkat közölje, és indokolatlan terhet róna a kínai kormányra, hogy ezt a folyamatot a mintában szereplő vállalatok jelentős számú inputanyag-beszállítójával összehangolja.

(128)

A kínai kormány nem közölt a vizsgált inputanyagok kínai beszállítóinak nevét és tulajdonosi szerkezetét tartalmazó áttekintést, arra hivatkozva, hogy ezek bizalmas információk. A kínai kormány továbbá nem szolgáltatott részletes információkat a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia gyártásához felhasznált inputanyagok kínai belső piacának jellemzőinek többségéről, így a következőkről sem: az állami tulajdonú vállalatok belföldi termelésből és fogyasztásból való részesedése, a belföldi piac mérete, az állam és/vagy az állami tulajdonú vállalatok árképzési politikája, a gyártáshoz felhasznált inputanyagok tényleges ára a belföldi piacon, valamint statisztikák.

(129)

mivel nem kapott információt a kínai kormánytól a fent felsorolt valamennyi elemről, köztük a belföldi piac szerkezetéről, az árképzési mechanizmusokról és az árakról, valamint a vállalatok részesedési viszonyairól, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálat szempontjából alapvető fontosságú információkat nem kapott meg.

(130)

A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia az inputanyagokra vonatkozó ténymegállapításainál.

(131)

A támogatásra vonatkozó kérdőív szerint a mintában szereplő exportáló gyártók gyártási folyamataihoz inputokat és eszközöket szolgáltató kapcsolt vállalkozásoknak a kérdőív A. és E. részeire kell választ adniuk. A mintában szereplő exportáló gyártó Xiamen Xiashun kapcsolt inputbeszállítója, a Yongxin azonban először nem válaszolt. A Xiamen Xiashun előadta, hogy a kapcsolatuk jellegére tekintettel nem állt módjában arra kötelezni a Yongxint, hogy megválaszolja a kérdőívet, és a Yongxin együttműködésének hiánya nem befolyásolja a jelenlegi vizsgálatot.

(132)

A Bizottság rámutatott arra, hogy a Xiamen Xiashun és a Yongxin közös vállalkozást hozott létre Yongshun néven, így ezek a vállalatok az (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelet (30) 127. cikke értelmében egymással kapcsolatban állnak. Ezenkívül a Yongshun közös vállalkozás a Xiamen Xiashun által a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia gyártásához felhasznált nyersanyagok fontos szállítója. Következésképpen támogatásra vonatkozó kérdőívet kellene megválaszolnia a kérdőív kitöltési utasításai és a hiánypótlásra felhívó, 2021. február 19-i levél szerint.

(133)

A vizsgálatra gyakorolt hatást illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a Yongxin és a Yongshun számos, földterületet, nyersanyagokat és finanszírozást érintő vállalatközi ügyletet bonyolított le egymás között. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Yongxin által adott válaszok hiányában lehetetlen meghatározni a csoport által kapott támogatások teljes mértékét.

(134)

A Bizottság következésképpen 2021. március 15-én tájékoztatta a Xiamen Xiashunt, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia annak vizsgálatakor, hogy megvalósult-e a vélelmezett támogatásnyújtás a Yongxin révén, és ha igen, akkor milyen mértékben. A Bizottság levelére adott válaszában a Xiamen Xiashun 2021. március 23-án meghallgatást kért a meghallgató tisztviselőtől. A meghallgató tisztviselő azt javasolta, hogy a Xiamen Xiashun tegyen további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a Yongxin közölje a kért információkat. Végül a Yongxin 2021. május 7-én válaszolt a Bizottság konkrét kérdéseire, a kapott adatokat pedig a Bizottság 2021. június 2-án egybevetés útján távolról ellenőrizte.

(135)

A támogatásra vonatkozó kérdőívvel a Bizottság arra kérte a mintában szereplő vállalatokat és kapcsolt vállalkozásaikat, hogy szolgáltassanak a földhasználati jogok vásárlására vonatkozó adatokat és igazoló dokumentumokat, köztük a földhasználati jogokról kiállított tanúsítványokat és a Földhivatallal lebonyolított eredeti ügyletekre vonatkozó adásvételi szerződéseket, amelyek rögzítik a földhasználati jogok megszerzésének feltételeit. A Nanshan csoport tagvállalatai azonban nem közölték a kért információkat, ezzel ellehetetlenítették, hogy a Bizottság ellenőrizze a földhasználati jogokra vonatkozó feltételeket, köztük a vételárat.

(136)

Emellett a Nanshan csoport egyes tagvállalatai a behozott és belföldi gépekkel kapcsolatosan kért táblázatokat sem töltötték ki, tehát nem közölték a kért információkat a behozott és a belföldi gépekről, valamint ehhez kapcsolódóan a behozott berendezések és technológiák használata utáni héamentességekről és behozatalivám-visszatérítésekről.

(137)

Végezetül a Nanshan csoport anyavállalata, a Nanshan Group Co., Ltd. együttműködése korlátozott volt i. a Bizottság kérdéseire válaszoló személyzetének rendelkezésre állása, valamint ii. a benyújtott dokumentumok tekintetében. Például földvásárlással, több támogatás odaítélésével és hitelek nyújtásával kapcsolatos dokumentumokat egyáltalán nem, vagy csak hiányosan szolgáltattak. Ez a korlátozás jelentősen akadályozta a vizsgálatot, különösen azért, mert a Nanshan csoport számos tagvállalata a Nanshan Group Co., Ltd. révén jutott földhasználati jogokhoz és finanszírozáshoz.

(138)

Ezért a Bizottság 2021. szeptember 3-i levelével tájékoztatta a Nanshan csoportot, hogy lehetséges, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelkezésre álló tényeket kell felhasználnia a (135)–(137) preambulumbekezdésben leírtak szerint hiányzó információk tekintetében.

(139)

A fent említett, 28. cikk szerinti levélhez fűzött észrevételeiben a Nanshan csoport több állítást is megfogalmazott az alábbiak szerint.

(140)

A földhasználati jogokat illetően a Nanshan csoport előadta, hogy mivel a vállalatcsoport többi tagvállalata a Nanshan Group Co., Ltd. anyavállalattól történt vásárlásait közölte, így ezeknek a vállalatközi ügyleteknek az árát kell felhasználni a Nanshan Group Co., Ltd. által harmadik felektől vásárolt földhasználati jogok vételárának megállapításához. Továbbá azt állította, hogy a földterületek vállalatközi adásvételének árát a független értékbecslő által készített földterület-értékbecslési jelentésben szereplő értéke alapján állapították meg. A Nanshan csoport továbbá felvetette, hogy másik megoldásként más tagvállalatok egyéb földhasználati ügyleteit lehetne használni helyettesítőként a Nanshan Group Co., Ltd. által lebonyolított ügyletek árának meghatározásához.

(141)

A behozott és a belföldi gépek beszerzéséről, valamint ehhez kapcsolódóan a behozott berendezések és technológiák használata utáni héamentességekről és behozatalivám-visszatérítésekről kért információkat illetően a Nanshan csoport azt állította, hogy a legtöbb vállalatra vonatkozóan szolgáltatott állóeszköz-nyilvántartást. Továbbá azt is kijelentette, hogy a héamentességi program 2009-ben megszűnt, és az ezzel összefüggésben esetlegesen kapott előny teljes értékcsökkenését elszámolta a vizsgálati időszak kezdete előtt.

(142)

Azzal kapcsolatosan, hogy a Nanshan Group Co., Ltd. csak korlátozott mértékben működött együtt, a Nanshan csoport előadta, a legjobb tudása szerint járt el, és az együttműködés hiánya az adatok egybevetésével végzett távoli ellenőrzés időzítésére és más nehézségekre vezethető vissza. A Nanshan csoport azt állította, hogy a Bizottságnak nem szabadna elvetnie a Nanshan Group Co., Ltd. által közölt összes információt, inkább ki kellene egészítenie ezeket az adatokat a vállalat vagy a csoport más tagvállalatai által lebonyolított hasonló föld- és hitelügyletekből származó adatokkal. A Bizottság nem értett egyet a földhasználati jogokkal kapcsolatos észrevételekkel. A Földhivatallal lebonyolított eredeti ügylet ára határozza meg a csoportnak nyújtott támogatás összegét, nem pedig a földterületek vállalatközi adásvétele, és mivel az eredeti adásvételi ügyletben részt vevő vállalat, a Nanshan Group Co., Ltd. nem küldte meg a szükséges dokumentumokat, nem lehetett meghatározni a csoport által kapott támogatások teljes mértékét..

(143)

A behozott és a belföldi gépek beszerzéséről, valamint ehhez kapcsolódóan a héamentességekről és behozatalivám-visszatérítésekről kért információkat illetően a Bizottság nem értett egyet a Nanshan csoport észrevételeivel. Először is, a Nanshan csoport ugyan a tagvállalatok egy részére vonatkozóan szolgáltatott állóeszköz-nyilvántartást, azonban nem közölt a Bizottság kérésének megfelelően kimerítő adatokat a héamentességekről és a behozatalivám-visszatérítésekről. Másodszor, a Bizottság a vizsgálati időszakra vonatkozóan mind a héa, mind a behozatali vám tekintetében mentességet állapított meg a mintában szereplő vállalatok esetében. Ezek a mentességek olyan, az előző években beszerzett eszközökre is vonatkoztak, amelyek esetében a gazdasági előny értékcsökkenését az eszköz teljes élettartamára számolták el, és így az csak részben jutott a vizsgálati időszakra. A Bizottság így megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok továbbra is gazdasági előnyhöz jutottak e program keretében.

(144)

Végezetül a Bizottság megalapozatlannak találta azt a felvetést, miszerint a Nanshan Group Co., Ltd. vagy a Nanshan csoport más tagvállalatai által lebonyolított egyéb ügyleteket a földhasználati jogokkal vagy berendezésekkel kapcsolatos tranzakciók helyettesítésére lehetne használni, ha nem áll rendelkezésre elegendő adat, mivel a csoport egyik tagvállalata sem közölte maradéktalanul a kért információkat.

(145)

A panaszban, az eljárás megindításáról szóló értesítésben és a Bizottság által összeállított kérdőívekre adott válaszokban szereplő információk alapján a Bizottság a kínai kormány alábbi támogatásait vizsgálta:

(146)

A mintában szereplő három exportáló gyártói csoport által benyújtott információk tanúsága szerint e vállalatcsoportok számára 48 kínai székhelyű pénzügyi intézmény nyújtott finanszírozást. E 48 pénzügyi intézmény közül 47 állami tulajdonban volt. A fennmaradó pénzügyi intézmények vagy magántulajdonban voltak, vagy a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy állami tulajdonban vagy magántulajdonban lévő intézmények-e. Mindazonáltal mindössze egyetlen állami tulajdonú bank töltötte ki az egyedi kérdőívet, a kínai kormánynak küldött kérés ellenére, amely minden olyan pénzügyi intézményre kiterjedt, amely a mintában szereplő vállalatoknak hiteleket nyújtott.

(147)

A Bizottság ellenőrizte, hogy az állami tulajdonú bankok az alaprendelet 3. cikke és 2. cikkének b) pontja szerinti közjogi szervként jártak-e el. Az, hogy egy adott, állami tulajdonban lévő vállalkozás közjogi szervnek minősül-e, a következőképpen határozható meg (31): „Az a kérdés, hogy a szervezetet felruházták-e hatáskörrel kormányzati feladatok ellátására, nem pedig az, hogy erre milyen módon kerül sor. A szűk értelemben vett kormányzat változatos eszköztárral rendelkezik ahhoz, hogy hatáskörrel ruházzon fel szervezeteket. Ebből következően különböző típusú bizonyítékok lehetnek fontosak annak bizonyítása szempontjából, hogy egy adott szervezetet felruháztak-e ilyen jellegű hatáskörrel. Amennyiben a bizonyítékok amellett szólnak, hogy egy adott szervezet ténylegesen ellát kormányzati feladatokat, akkor ez egyúttal arra is bizonyítékul szolgálhat, hogy rendelkezik kormányzati hatáskörökkel, vagy hogy átruháztak rá kormányzati hatásköröket, különösen abban az esetben, ha e bizonyítékok tartós és rendszeres gyakorlatról tanúskodnak. Ebből adódóan – meglátásunk szerint – annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol egy szervezet és annak tevékenysége felett, adott körülmények között azt is bizonyíthatja, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Hangsúlyozzuk azonban, hogy a jogi eszközökkel történő kifejezett felhatalmazáson kívüli, a szervezet és a szűk értelemben vett kormány közötti, pusztán formális kapcsolatok feltehetően nem jelentenek kellő alapot ahhoz, hogy megállapítható legyen a kormányzati hatáskörrel való rendelkezés tényállása. Így például önmagában az, hogy a kormányzat egy adott szervezet többségi részvényese, még nem bizonyítja a kormányzat érdemi ellenőrzését a szóban forgó szervezet tevékenysége felett, még kevésbé pedig azt, hogy a kormány ez utóbbit kormányzati hatáskörrel ruházta fel. Bizonyos esetekben azonban, amikor a bizonyítékokból több, kifejezetten a kormányzati ellenőrzésre utaló jel olvasható ki, és rendelkezésre állnak arra utaló bizonyítékok is, hogy ezt az ellenőrzést érdemi módon gyakorolják, akkor e bizonyítékok arra engedhetnek következtetni, hogy az érintett szervezet kormányzati hatáskört gyakorol”.

(148)

A Bizottság adatokat gyűjtött az állami tulajdonrészekről, valamint az állami tulajdonú bankok feletti kormányzati ellenőrzésre utaló kifejezett jelekről. A Bizottság ezen túlmenően azt is elemezte, hogy a kormányzat érdemi módon gyakorolta-e az ellenőrzést. E célból a Bizottságnak részben a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, mivel a kínai kormány és az állami tulajdonú bankok megtagadták, hogy a kedvezményes hitelnyújtáshoz vezető döntéshozatali eljárásra vonatkozóan bizonyítékot szolgáltassanak.

(149)

A Bizottság a szóban forgó elemzés elvégzéséhez első lépésként annak az állami tulajdonú banknak az adatait vizsgálta meg, amely kitöltötte az egyedi kérdőívet.

(150)

Mindössze egyetlen állami tulajdonú bank, mégpedig az EXIM bank adott választ a kérdőívre.

(151)

A kitöltött kérdőívekben szereplő információk alapján a Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány e pénzügyi intézményben 50 %-ot meghaladó közvetlen vagy közvetett tulajdonosi részesedéssel rendelkezik.

(152)

Az együttműködő állami tulajdonú bank kormányzati ellenőrzésére kifejezetten utaló jelek kapcsán a Bizottság e bankot „főbb állami tulajdonú pénzügyi intézménynek” minősítette. A „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című értesítésben (32) foglaltak szerint: „Az e rendeletekben szereplő főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények olyan állami tulajdonban lévő fejlesztési bankok, kereskedelmi bankok, pénzügyieszköz-kezelők, értékpapírcégek, biztosítók stb. (a továbbiakban: állami tulajdonú pénzügyi intézmények), amelyek felügyelőbizottságát az Államtanács jelöli ki”.

(153)

A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények esetében a felügyelőbizottságot a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” alapján nevezik ki. A Bizottság az ideiglenes rendeletek 3. és 5. cikke alapján megállapította, hogy a felügyelőbizottság tagjait az Államtanács jelöli ki, amelynek e tagok beszámolási kötelezettséggel tartoznak, ez alapján pedig megállapítható, hogy az állam intézményes ellenőrzést gyakorol az együttműködő, állami tulajdonú bank üzleti tevékenysége felett.

(154)

Ezen az általános érvényű jelnek tekinthető tényezőn túlmenően a Bizottság az alábbi megállapításokra jutott az EXIM bank kapcsán. Az EXIM bank létrehozását és működését a „Kínai Export-Import Bank létrehozásáról szóló” államtanácsi közlemény, valamint az EXIM bank alapszabálya szabályozza. Alapszabálya szerint az EXIM bank vezetőségét közvetlenül az állam nevezi ki. A felügyelőtanácsot az Államtanács nevezi ki a „Főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló ideiglenes rendeletek” című rendelettel, valamint más törvényekkel és rendeletekkel összhangban, és az Államtanácsnak tartozik beszámolással.

(155)

Az alapszabály azt is megemlíti, hogy az EXIM bank pártbizottsága vezető és politikai kulcsszerepet játszik annak biztosításában, hogy az EXIM bank végrehajtsa a párt és az állam szakpolitikáját és főbb intézkedéseit. A pártvezetés a vállalatirányítás valamennyi aspektusában szerepet vállal.

(156)

Az alapszabály azt is kimondja, hogy az EXIM bank elkötelezett a külkereskedelem és a gazdasági együttműködés fejlesztése, a határokon átnyúló beruházások, az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés, valamint a nemzetközi gyártókapacitási és berendezésgyártók közötti együttműködés támogatása iránt. Üzleti tevékenységei közé tartoznak – az állam által jóváhagyott és az állam külkereskedelmi és „külföld felé nyitási” politikájával összhangban álló – rövid távú, középtávú és hosszú lejáratú hitelek, mint például exporthitelek, importhitelek, külföldi megbízásos mérnöki szolgáltatásokra nyújtott hitelek, tengerentúli beruházási hitelek, a kínai kormány külföldi segélyként nyújtott hitelei és exportvásárlói hitelei.

(157)

Ezenkívül 2019. évi éves jelentésében az EXIM bank azt állította, hogy a KKP Központi Bizottsága és az Államtanács által hozott összes főbb szakpolitikát és határozatot végrehajtotta.

(158)

A Bizottság azt is megállapította, hogy több állami tulajdonban lévő pénzügyi intézmény, köztük az EXIM bank 2017-ben módosította az alapszabályát annak érdekében, hogy a bankok legmagasabb döntéshozatali szintjén erősítsék a Kínai Kommunista Párt (a továbbiakban: KKP) szerepét (33).

(159)

Ez az új alapszabály előírja, hogy:

(160)

Ezek a bizonyítékok alátámasztják, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az említett intézmények tevékenysége felett.

(161)

A Bizottság további információkat gyűjtött annak megállapításához, hogy a kínai kormány azokban az esetekben, amikor az EXIM bank hitelt nyújtott a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában, érdemi ellenőrzést gyakorolt-e a szóban forgó bank hitelezési politikája, illetve kockázatértékelése felett. E tekintetben a következő szabályozási dokumentumokat vette figyelembe:

(162)

A felsorolt szabályozási dokumentumok áttekintése alapján a Bizottság megállapította, hogy az alábbi okoknál fogva a kínai pénzügyi intézmények olyan általános jogi környezetben működnek, amelyben kötelesek pénzügyi döntéseiket a kínai kormány iparpolitikai céljaihoz igazodva meghozni.

(163)

Az EXIM bankot az EXIM bank létrehozásáról szóló közlemény, valamint az alapszabálya ruházza fel közpolitikai feladatkörrel.

(164)

Általánosságban a Kínában működő összes pénzügyi intézményre alkalmazandó banktörvény 34. cikke úgy rendelkezik, hogy „a kereskedelmi bankok hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végzik”. Bár a banktörvény 4. cikke kimondja, hogy „[a] kereskedelmi bankok üzleti tevékenységeit a jogszabályok értelmében egyetlen szervezeti egység vagy magánszemély sem befolyásolhatja. A kereskedelmi bankokat teljes jogi személyi minőségükben független polgári jogi felelősség terheli.”, a vizsgálat rámutatott, hogy a banktörvény 4. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel alkalmazzák, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azokat a bankok végrehajtják és az állam utasításait követik.

(165)

Ezenfelül az Általános hitelezési szabályzat 15. cikke úgy rendelkezik, hogy „az illetékes szervezeti egységek az állami politikával összhangban támogathatják a hitelkamatokat bizonyos iparágak növekedésének és egyes területek gazdasági fejlesztésének előmozdítása érdekében”.

(166)

Hasonlóképpen, a 40. sz. határozat valamennyi pénzügyi intézmény számára előírja, hogy az ösztönzött projekteket külön hitelnyújtással támogassák. A továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában végrehajtott projektek – ahogy azt a 3.1. szakasz és konkrétabban a (94) preambulumbekezdés már említette – az „ösztönzött” kategóriába tartoznak. A 40. sz. határozat következésképpen megerősíti a banktörvény kapcsán tett korábbi ténymegállapítást, miszerint kedvezményes hitelnyújtási tevékenységeikkel a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak.

(167)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a CBIRC széles körű jóváhagyási hatáskörrel rendelkezik a Kínai Népköztársaságban letelepedett valamennyi pénzügyi intézmény (beleértve a magántulajdonban és a külföldi tulajdonban lévő pénzügyi intézményeket is) igazgatásának valamennyi szempontja felett, úgymint (36):

(168)

A banktörvény jogilag kötelező. Az ötéves tervek és a 40. sz. határozat kötelező jellegét a 3.1. szakasz megállapította. A CBIRC szabályozási dokumentumainak kötelező jellege annak a bankfelügyeleti hatósági jogköréből fakad. A többi dokumentum kötelező jellegét a bennük foglalt, felügyeletre és értékelésre vonatkozó rendelkezések bizonyítják.

(169)

Az Államtanács 40. sz. határozata minden pénzügyi intézményt arra utasít, hogy csak az ösztönzött projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, és ígéretet tesz „az ösztönzött projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák” végrehajtására is. Mindezek alapján a bankok kötelesek hiteltámogatást nyújtani a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában.

(170)

Ezenkívül a KKP-nak még a magánkézben lévő kereskedelmi bankok döntéseit is felügyelnie kell, és azoknak összhangban kell lenniük a nemzeti politikákkal. Sőt, jelenleg az állam bankirányítással kapcsolatos három átfogó céljának egyike az, hogy megerősítse a párt vezető szerepét a banki és biztosítási ágazatban, többek között a vállalatok működési és irányítási kérdéseivel kapcsolatban. Ezzel összefüggésben a CBIRC 2020–2022-es időszakra vonatkozó hároméves cselekvési terve arra utasít, hogy „folytassák Hszi Csin-ping főtitkárnak a pénzügyi szektor vállalatirányítási reformjának előmozdításáról szóló programbeszéde által képviselt szellemiség érvényesítését”. A terv II. szakaszának célja továbbá, hogy előmozdítsa a pártvezetés vállalatirányításba való szerves beépülését: „a pártvezetésnek a vállalatirányításba történő beépülését szisztematikusabbá, egységesebbé és sajátos eljárásokon alapulóvá kell tennünk […] A főbb operatív és vezetési kérdéseket a pártbizottságnak meg kell vitatnia, mielőtt az igazgatótanács vagy a felső vezetést döntést hozna”.

(171)

Emellett a kínai kormány nemrég úgy rendelkezett, hogy még a pénzügyi intézmények részvényeseinek is elő kell mozdítaniuk a kínai kormány általi ellenőrzés gyakorlását az egyes intézmények vállalatirányítási keretén keresztül a következők szerint: „[a] bankok és a biztosítók nagyrészvényeseinek támogatniuk kell a bankokat és a biztosítókat megfelelő fékekkel és ellensúlyokkal rendelkező, független és megbízható vállalatirányítási szerkezet kialakításában, továbbá ösztönözniük és támogatniuk kell a bankokat és a biztosítókat annak biztosításában, hogy a pártvezetés szervesen beépüljön a vállalatirányításba” (37).

(172)

Végezetül, a kereskedelmi bankok CBIRC általi teljesítményértékelésére vonatkozó kritériumok jelenleg különösen azt veszik figyelembe, hogy a pénzügyi intézmények „hogyan szolgálják a nemzeti fejlesztési célkitűzéseket és a reálgazdaságot”, és különösen azt, hogy miként szolgálják a „stratégiai fontosságú és a feltörekvő iparágakat” (38).

(173)

Ezért a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet az együttműködő állami tulajdonú bankok kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható vezetői és felügyelőbizottsági tagjai kötelesek tiszteletben tartani. A kínai kormány következésképpen minden olyan esetben, amikor az együttműködő állami tulajdonú bank hiteleket nyújtott a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában, e normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bank tevékenységei felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon.

(174)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően a mintában szereplő exportáló gyártóknak nyújtott hitelek kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. A kérdőívre adott válaszában az együttműködő állami tulajdonú bank előadta, hogy a szóban forgó hitelek nyújtásakor kifinomult kockázatértékelési irányelveket és modelleket (minősítési rendszert) alkalmaz. Az EXIM bank továbbá kifejtette, hogy politikailag nem tesz különbséget a hitelfelvevő tevékenysége szerinti ágazat, az adóssághelyzet, a tőkeállapot stb. alapján; mindazonáltal ezek a tényezők hatással vannak a hitelminősítési értékesítés kimenetelésre és a hitelfelvevő kockázatának költségére. A bank hitel nyújtásakor figyelembe veheti a vonatkozó terveket és politikákat; de az egyedi hitelnyújtási projektekről piaci alapú értékelés alkalmazásával dönt.

(175)

Azonban az együttműködő állami tulajdonú bank nem volt hajlandó konkrét példákkal szolgálni a mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatosan végzett hitelkockázat-értékelésére azzal az indokkal, hogy a kért információk belső jellegűek, és olyan bizalmas üzleti információk is vannak köztük, amelyek annak ellenére sem közölhetők, hogy a Bizottság rendelkezett a mintában szereplő vállalatok írásbeli hozzájárulásával, amelyben lemondtak a titoktartáshoz való jogukról.

(176)

A hitelképességi vizsgálatokra vonatkozó konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így a (161)–(169) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet vizsgálta, azzal együtt, hogy az együttműködő állami tulajdonú banknak a mintában szereplő vállalatok részére nyújtott hitelek tekintetében alkalmazott megközelítését is megvizsgálta. A vizsgálat feltárta, hogy e megközelítés nem állt összhangban a bank hivatalos álláspontjával, mivel a gyakorlatban nem részletes, piaci alapú kockázatértékelés alapján járt el.

(177)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő három exportáló gyártói csoportnak a Kínai Központi Bank hitelezési referencia-kamatlábai és a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ 2019. augusztus 20-án bevezetett irányadó hitelkamatlába (39) alatti vagy ahhoz közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. A hiteleket – a mintában szereplő exportáló gyártók kockázati profiljának megfelelő kamatlábakat alapul véve – tehát a piacinál alacsonyabb kamatlábak mellett nyújtották.

(178)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az együttműködő állami tulajdonú bank tevékenységei felett a szóban forgó banknak a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatát érintő hitelezési politikája és kockázatértékelése tekintetében.

(179)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az együttműködő állami tulajdonú bank, nevezetesen az EXIM bank közjogi szerv, és hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az EXIM bank felett. A kínai kormány azt állította, hogy a formális kapcsolatok nem elegendőek a kormány érdemi ellenőrzésének és egy közjogi szerv létezésének bizonyításához. A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az EXIM bank vezetése nem független, azzal érvelve, hogy a kínai kormány az EXIM bank felett csak a bank vezetősége és igazgatótanácsa kinevezésének felügyelete során gyakorol ellenőrzést. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a Bizottság túlzott mértékben támaszkodott a kínai banktörvény 34. cikkére, amely a kínai kormány véleménye szerint csupán egy iránymutató dokumentum, amely nem vezet konkrétan ahhoz a következtetéshez, hogy az EXIM-et vagy más pénzügyi intézményeket állami hatáskörrel ruháznák fel.

(180)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy nem gyakorolt érdemi ellenőrzést az EXIM bank felett, vagy nem kapott kormányzati hatáskört. A kínai kormány azt állította, hogy bár a kínai banktörvény 34. cikke előírja, hogy a kereskedelmi bankoknak „a kínai kormány iparpolitikájának iránymutatása alapján” kell eljárniuk, ezt a rendelkezést a kínai bankok számára irányadó elvnek kell tekinteni. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikke, valamint a 40. sz. határozat sem kötelező érvényű, hanem csupán iránymutatás jellegű. Végezetül a kínai kormány nem értett egyet azzal az állítással, hogy az EXIM bank „a vonatkozó referencia-kamatláb alatti vagy ahhoz közeli hiteleket nyújtott”, és azt állította, hogy a Bizottság nem bocsátotta rendelkezésre az ezen állítás alátámasztására szolgáló adatokat.

(181)

A Bizottság nem értett egyet a kínai kormány állításaival. A Bizottság nem csupán a „formális kapcsolatokra” támaszkodva minősítette az együttműködő állami tulajdonú EXIM bankot közjogi szervnek, hanem azt is bizonyította, hogy a kínai kormány a következő okok miatt érdemi ellenőrzést gyakorolt a bank felett.

(182)

A (168) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kínai banktörvény és a 40. sz. határozat kötelező jellegű. Továbbá e vizsgálat ténymegállapításai (valamint a Bizottságnak a korábbi vizsgálatok során ugyanazon támogatási programra vonatkozóan tett ténymegállapításai) nem támasztották alá azt az állítást, miszerint a bankok nem veszik figyelembe a kormányzati politikát és terveket a hitelezési döntéseik meghozatala során. A Bizottság például megállapította, hogy az exportáló gyártók piaci ár alatti kamatozású kedvezményes hitelezésben részesültek.

(183)

A vizsgálat inkább az mutatta ki, hogy a hitelekre vonatkozó általános szabályok 15. cikkét valójában a gyakorlatban alkalmazták, és a banktörvény 4., 5. és 41. cikkét a banktörvény 34. cikkére is figyelemmel alkalmazzák, azaz ha az állam szakpolitikai irányelveket határoz meg, azokat a bankok végrehajtják és az állam utasításait követik. Míg ugyanis a banktörvény 4. és 5. cikke az általános rendelkezéseket tartalmazó I. fejezet részét képezi, addig a 34. cikk a hitelekre vonatkozó alapvető szabályokat megállapító IV. fejezet részét. A 34. cikk szövege, vagyis hogy „a kereskedelmi bankok hitelüzletágukat a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően és az állami iparpolitika iránymutatása alapján végzik” bizonyítja, hogy ez a rendelkezés nem iránymutató jellegű, hanem inkább kötelező jellegű, és egyértelmű utasítást ad a bankoknak arra, hogy hiteltevékenységük során vegyék figyelembe az állami iparpolitikát. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy az Államtanács 40. sz. határozata minden pénzügyi intézményt arra utasít, hogy csak az ösztönzött projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, és ígéretet tesz „az ösztönzött projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák” végrehajtására is. Jóllehet ugyanezen határozat 17. cikke a hitelnyújtási elvek tiszteletben tartására is felkéri a bankokat, ennek gyakorlati megvalósulását a vizsgálat során a Bizottság nem tudta megállapítani. Ezzel szemben az exportáló gyártók pénzügyi helyzetüktől és hitelképességüktől függetlenül hitelt kaptak.

(184)

Ezen túlmenően, ami konkrétan az EXIM Bankot illeti, vitathatatlan, hogy ez egy olyan fejlesztési bank, amely saját bevallása szerint közvetlenül követi a kormányzati politikákat. A honlapján kifejtettek szerint (40) az EXIM állami finanszírozású és állami tulajdonban lévő fejlesztési bank, amely közvetlenül az Államtanács vezetése alatt áll, és amely többek között Kína külkereskedelmének támogatására és a „globális nyitási” stratégia végrehajtására törekszik. Az EXIM Bank Igazgatótanácsa (41), felügyelőtanácsa (42) és vezető tisztségviselői (43) a KKP magas rangú tagjaiból és/vagy valamely minisztériumot képviselő tagokból állnak.

(185)

Ennek alapján a Bizottság fenntartja álláspontját, miszerint a kínai kormány minden olyan esetben, amikor a (173) preambulumbekezdésben leírtak szerint az együttműködő állami tulajdonú bank hitelt nyújtott a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának, a normatív keretrendszerre támaszkodott annak érdekében, hogy a bank tevékenysége felett érdemi ellenőrzést gyakoroljon. Erre példa a (170) preambulumbekezdés, amely egyértelműen jelzi, hogy a kínai kormány beavatkozik a bank vezetősége által hozott valamennyi jelentős döntésbe. Ez azt mutatja, hogy a normatív keret nem hagyott mozgásteret a bank vezetőinek és felügyelőinek arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók tekintetében kövessék-e vagy sem ezt a keretet, és így a bank vezetése függőségi helyzetbe került.

(186)

Végül a (177) preambulumbekezdésben leírtak szerint a vizsgálat során a Bizottság azt állapította meg, hogy a mintában szereplő három exportálógyártó-csoportnak a Kínai Központi Bank (People’s Bank of China, a továbbiakban: PBOC) referencia-kamatlábai alatti vagy ahhoz közeli kamatlábak mellett és az irányadó hitelkamatláb alatti vagy ahhoz közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. Ezért, figyelembe véve a mintában szereplő exportáló gyártóknak a 3.4.2.3. szakaszban ismertetett kockázati profilját, valamint azt, hogy a Bizottság által végzett kockázatelemzés szerint az exportáló gyártóknak alacsonyabb hitelminősítést kellett volna kapniuk, és így a kockázatmentes kamatlábat jelentősen meghaladó kamatlábakat kellett volna fizetniük, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó hiteleket a piaci kamatlábak alatt nyújtották. Az adatok érzékeny jellege miatt e hitelekre vonatkozó részletes információkat csak az érintett exportáló gyártókkal lehet közölni.

(187)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány érdemi ellenőrzést gyakorolt az együttműködő állami tulajdonú bank tevékenységei felett a szóban forgó banknak a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatát érintő hitelezési politikája és kockázatértékelése tekintetében.

(188)

A Bizottság megállapította, hogy az együttműködő állami tulajdonú bank a fent ismertetett jogi keretet a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre. Ebből következően az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el.

(189)

A fenti (146) preambulumbekezdésben leírtak szerint a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó állami tulajdonú pénzügyi intézmények egyike sem válaszolt az egyedi kérdőívre. A kínai kormány szolgált némi információval több bank tulajdoni viszonyairól, azonban sem az irányítási struktúrájukról, sem a kockázatértékelésükről nem tájékoztatott, és a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában nyújtott konkrét hitelekre sem szolgált példákkal.

(190)

Ezért a 3.2.1. szakaszban foglalt következtetésekkel összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló tényeket használja fel annak megállapításához, hogy a szóban forgó állami tulajdonú pénzügyi intézmények közjogi szerveknek minősülnek-e.

(191)

A korábbi vizsgálatokban (44) a Bizottság megállapította, hogy a következő olyan bankok, amelyek a szóban forgó vizsgálat során az exportáló gyártók mintában szereplő csoportjainak hiteleztek, részben vagy egészben az állam vagy állami tulajdonban lévő jogi személyek tulajdonában voltak: Agricultural Bank of China, Bank of Beijing, Bank of China, Bank of Communications, Bank of Jiangsu, Bank of Kunlun, Bank of Nanjing, Bank of Ningbo, Bank of Qingdao, Bank of Shanghai, Bank of Tianjin, Bank of Yantai, CCB, China Bohai Bank, China CITIC Bank, China Construction Bank, China Development Bank, China Everbright Bank, China Guangfa Bank, China Industrial Bank, China Industrial International Trust Limited, China Merchants Bank, China Merchants Bank Financial Leasing Co., Ltd., China Minsheng Bank, Chongqing Rural Commercial Bank, Daye Trust Co., Ltd., Dongying Bank, EverGrowing Bank, Fudian Bank, Guangdong Development Bank, Guosen Securities Co., Hang Fung Bank, Ltd., Hangzhou Bank, Hankou Bank, Hengfeng Bank Co., Ltd., Huaxia Bank, Hubei Bank, Industrial and Commercial Bank of China (ICBC), Minsheng Securities Co., Ltd., Postal Savings Bank, Qilu Bank, Shanghai Pudong Development Bank, Shanghai Rural Commercial Bank, Shenyang Rural Commercial Bank, Sinotruk Finance Co. Ltd. és Zheshang Bank. Ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában a Bizottság a mostani vizsgálatban is fenntartja ezt a következtetését.

(192)

Nyilvánosan elérhető információk – például a honlapjuk, éves jelentéseik, a bankjegyzékekben rendelkezésre álló vagy online elérhető információk – alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő három exportáló gyártói csoportnak hitelt nyújtó alábbi pénzügyi intézmények közvetlenül az állam, vagy állami tulajdonú jogi személy rész- vagy kizárólagos tulajdonában állnak:

(193)

A Bizottság megállapította továbbá – a szóban forgó pénzügyi intézményektől származó, kifejezetten ennek ellenkezőjére utaló információk hiányában –, hogy ugyanazon okok miatt, amelyeket a 3.4.1.3. szakaszban ismertetett, egyértelmű jelek utalnak a kínai kormány tulajdonosi szerepvállalására és ellenőrzésére. Kiemelendő, hogy a rendelkezésre álló tények szerint az említett nem együttműködő, állami tulajdonú pénzügyi intézmények esetében a vezetőket és felügyelőbizottsági tagokat láthatóan – csakúgy, mint az együttműködő állami tulajdonú banknál – a kínai kormány nevezi ki, és e tisztségviselők a kínai kormánynak tartoznak beszámolási kötelezettséggel.

(194)

Az érdemi módon gyakorolt ellenőrzést illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézménnyel kapcsolatos ténymegállapítások a nem együttműködő állami tulajdonú pénzügyi intézményekre nézve is reprezentatívnak tekinthetők. A 3.4.1.3. szakaszban elemzett normatív keretrendszer azonos módon ezekre az intézményekre is érvényes. A rendelkezésre álló tények alapján, illetve az ezeket cáfoló információk hiányában a hitelképességi vizsgálatokra az együttműködő állami tulajdonú bankhoz hasonlóan e szereplők esetében sincsenek konkrét bizonyítékok.

(195)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság érvei – melyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi állami tulajdonú pénzügyi intézmény állami szervnek is minősül – nem elégségesek. A kínai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottság korábbi szubvencióellenes ügyekre és az állami tulajdonú pénzügyi intézményekre vonatkozó saját következtetéseire támaszkodott, és nem végzett eseti elemzést, amely különös jelentőséggel bírna az egyes esetek egyedi körülményei és az egyes pénzügyi intézmények tekintetében. A kínai kormány továbbá azzal érvelt, hogy a Bizottság nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot az állami tulajdonú pénzügyi intézmények feletti érdemi ellenőrzés meglétének megállapításához, és csupán a tulajdonlást és ellenőrzést megvalósító formális kapcsolatokra támaszkodott.

(196)

Ezzel kapcsolatban a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az EXIM bankon kívüli más állami tulajdonú bankok együttműködésének hiányában a rendelkezésre álló tényeket kellett alapul vennie. Ahogyan kérdőíveiben már említette, és a kínai kormány által közölt új információk hiányában a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy ebben az ügyben a korábbi vizsgálatokból szerzett információk, az ellenőrzésre utaló jelek, valamint magának a vizsgálatnak az EXIM bankra és a bankok exportáló gyártókkal szemben tanúsított tényleges magatartására vonatkozó további megállapításai képezték a legjobb rendelkezésre álló tényeket. Mindenesetre a 3.4.1.3. szakaszban elemzett normatív keretrendszer azonos módon valamennyi bankra érvényes. A kínai kormány továbbá nem terjesztett elő olyan bizonyítékot vagy érvet, amely cáfolná a Bizottság azon megállapítását, hogy a mintában szereplő vállalatoknak hitelt nyújtó többi állami tulajdonú bank az alaprendelet 2. cikke b) pontja értelmében – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összefüggésben értelmezve – közjogi szervnek minősül. A Bizottság így fenntartotta álláspontját.

(197)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő három együttműködő exportáló gyártói csoportnak finanszírozást nyújtó állami tulajdonú kínai pénzügyi intézmények mindegyike az alaprendelet 2. cikke b) pontja értelmében – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összefüggésben értelmezve – közjogi szervnek minősül.

(198)

Ráadásul még ha az állami tulajdonú pénzügyi intézményeket a Bizottság nem is tekintené közjogi szerveknek, a lenti 3.5.1.2. szakaszban meghatározott okok miatt akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, vagy olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A magatartásuk ily módon mindenesetre a kínai kormánynak tulajdonítható.

(199)

A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban (45) tett ténymegállapítások alapján, amelyeket nyilvánosan elérhető információk egészítenek ki, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Overseas-Chinese Banking Corporation, Limited magántulajdonú pénzügyi intézmény. A Bizottság ezt követően elemezte, hogy ezt a magántulajdonú pénzügyi intézményt a kínai kormány az alaprendelet 3 cikke 1.a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízta-e azzal vagy utasította-e arra, hogy támogatást nyújtson a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában.

(200)

A WTO Fellebbezési Testülete szerint „megbízás” akkor történik, ha a kormányzat magánjogi szervezetre feladatköröket ruház át, „utasítás” pedig akkor, ha a kormányzat magánjogi szervezet felett hatáskört gyakorol (46). A kormányzat mindkét esetben magánjogi szervezetet vesz igénybe arra a célra, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtson, és „az esetek többségében feltételezhető, hogy a magánjogi szervezet megbízása vagy utasítása valamilyen fenyegetéssel vagy késztetéssel jár” (47). Ugyanakkor a 3. cikk (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja nem teszi lehetővé, hogy a tagok egy termékre kiegyenlítő vámot vessenek ki, „ha a kormányzat mindössze általános szabályozói hatáskörét gyakorolja” (48), illetve ha a kormányzati beavatkozás „pusztán az adott ténybeli körülmények és az adott piac szereplőinek szabad választása folytán jár vagy nem jár bizonyos következményekkel” (49). A megbízás vagy az utasítás ezzel szemben inkább „a kormányzat részéről aktívabb szerepvállalást, semmint puszta ösztönzést” (50) jelent.

(201)

A Bizottság megállapította, hogy a (161)–(168) preambulumbekezdésben említett, az ágazatra irányadó normatív keretrendszer valamennyi kínai pénzügyi intézményre, így a magántulajdonúakra is vonatkozik. Szemléltetésképpen: a banktörvény és a CBIRC különféle rendeletei kiterjednek a CBIRC irányítása alatt álló összes kínai finanszírozású és külföldi tőkével működő bankra.

(202)

Ezenkívül a magántulajdonú pénzügyi intézményekkel kötött hitelszerződések többsége hasonló szerződési feltételeket tartalmazott, mint az állami tulajdonú bankokkal kötött szerződések, a magántulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábak pedig hasonlóak voltak és részben átfedést mutattak az állami tulajdonú pénzügyi intézmények által felszámított kamatlábakkal.

(203)

A magántulajdonú pénzügyi intézményektől kapott eltérő tájékoztatás hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatát illetően az állam a CBIRC felügyelete alatt, Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt (ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is) az alaprendelet 3. cikke 1.a) pontja iv. alpontjának első franciabekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában.

(204)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította a kínai kormány megbízását vagy utasítását, különösen a kormány és az összes pénzügyi intézmény konkrét magatartása közötti kapcsolatot. A kínai kormány azzal érvel, hogy az általános szabályozási hatásköreinek egyszerű iránymutatással vagy ösztönzéssel történő gyakorlása nem elegendő a megbízás és az utasítás bizonyításához. Ezenkívül a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy ilyen elemzést végezzen minden egyes egység esetében.

(205)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. Mivel – amint azt a (182) és (183) preambulumbekezdés is megerősíti – a (161)–(173) preambulumbekezdésben ismertetett normatív keretrendszer, amely valamennyi kínai bankra vonatkozik, függetlenül attól, hogy állami tulajdonban vagy magántulajdonban van-e, jogilag kötelező erejű, nem minősül a kormány általi puszta ösztönzésnek vagy iránymutatásnak. A Bizottság a (169) preambulumbekezdésben már megállapította, hogy a 40. sz. határozat minden pénzügyi intézményt arra utasít, hogy csak az ösztönzött projekteknek nyújtsanak hiteltámogatást, még akkor is, ha ugyanezen határozat 17. cikke arra is kéri a bankokat, hogy tartsák tiszteletben a hitelezési elveket. A Bizottság továbbá a (185) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a kínai kormány erre a normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi ellenőrzést gyakoroljon a pénzügyi intézmények felett, anélkül, hogy mozgásteret hagyna számukra annak végrehajtását illetően. Ezért egyértelmű kapcsolat áll fenn a kínai kormány és a magánbankok konkrét magatartása között, ami bizonyítja a kínai kormány megbízását és utasítását.

(206)

Emellett a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a többi magánbank együttműködésének hiányában a rendelkezésre álló tényeket kellett alapul vennie. Mivel csak egy állami tulajdonú bank működött együtt, a Bizottság az e – bizonyítottan közjogi szervnek minősülő – bankról rendelkezésre álló információkat használta fel, és összehasonlította azokat a nem együttműködő magánbankok által kínált hitelezési feltételekkel. Ezenkívül a mintában szereplő vállalatoknál végzett távoli ellenőrzések során nem tártak fel semmilyen jelentős különbséget a magántulajdonban lévő pénzügyi intézmények, valamint az állami tulajdonban lévő pénzintézetek által biztosított hitelkondíciók vagy hitelkamatlábak között. A kamatok egybeesése azt mutatja, hogy a magánbankok is a piaci feltételek alatt kínáltak hiteleket, a fent említett normatív kerettel összhangban. Ennélfogva megalapozatlan a kínai kormány azon állítása, hogy a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy ilyen elemzést végezzen minden egyes egység esetében.

(207)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Nanshan csoport azzal is érvelt, hogy mivel a pénzügyi intézmények attól függően változtatták meg kamatlábaikat, feltételeiket és terméktípusaikat, hogy melyik vállalatra terjesztették ki a finanszírozást, ez azt jelzi, hogy az állam nem bízta meg és utasítja őket arra, hogy egyedi vagy kedvezményes hitelfeltételeket kínáljanak, hanem a piaci feltételek és az ügyfél pénzügyi helyzete alapján nyújtanak finanszírozást.

(208)

Az a tény, hogy a mintában szereplő vállalatok a vizsgálati időszak alatt különböző típusú hitelekben részesültek a kamatlábak és egyéb feltételek tekintetében fennálló eltérések miatt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezeket a hiteleket piaci feltételek mellett kapták. A (177) preambulumbekezdésben leírtak szerint vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő három exportáló gyártói csoportnak a Kínai Központi Bank hitelezési referencia-kamatlábai és a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ 2019. augusztus 20-án bevezetett irányadó hitelkamatlába (51) alatti vagy ahhoz közeli kamatlábak mellett folyósítottak hitelt, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. Ezért a hiteleket a piaci kamatlábak alatt nyújtották, az állítást pedig a Bizottság elutasítja.

(209)

A Bizottság megerősítette azt a következtetését, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatát illetően az állam a Kínában működő valamennyi pénzügyi intézményt, ideértve a magántulajdonú pénzügyi intézményeket is, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának első francia bekezdése értelmében megbízta azzal vagy utasította arra, hogy a kormányzati politikáknak megfelelően a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának kedvezményes kamatlábak mellett nyújtson hitelt.

(210)

A Bizottság korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban már megállapította, hogy egy, a Nemzetközi Valutaalap által közzétett tanulmány (52) alapján, amely szerint eltérések mutatkoznak a nemzetközi és a kínai hitelminősítések között, a kínai vállalatok tekintetében megítélt belföldi hitelminősítések nem voltak megbízhatóak. Ehhez társultak a vizsgálat mintában szereplő vállalatokkal kapcsolatos ténymegállapításai. Az IMF szerint a helyi hitelminősítő intézetek a kínai kötvények több mint 90 %-át az AA vagy az AAA kategóriába sorolják. Ez nem hasonlítható össze más piacokkal, például az Unió vagy az Egyesült Államok piacával. Például az Egyesült Államok piacán ezeket a legkedvezőbb minősítéseket csak a cégek kevesebb mint 2 %-a tudhatja magáénak. A kínai hitelminősítő intézetek így erőteljesen a minősítési skála magasabb szintjének irányába hajlanak. Rendkívül széles minősítési skálákkal rendelkeznek, és hajlamosak a szignifikánsan eltérő nemteljesítési kockázatú kötvényeket egyetlen tág minősítési kategóriába összevonni (53). A Bloomberg 2021. évi kínai kötvénypiaci szemléje (54) szerint a kötvénypiacot öt kínai helyi hitelminősítő intézet uralja: a China Chengxin, a Dagong, a Lianhe, a Shanghai Brilliance és a Golden hitelminősítő, és a helyi hitelminősítő intézetek a kötvények mintegy 90 % -át AAA fokozatra minősítik. Azonban számos kötvénykibocsátó alacsonyabb – A és BBB – besorolást kapott a Standard & Poor’s (S&P) globális kötvénykibocsátói minősítésében (55).

(211)

Ezenkívül a külföldi hitelminősítő intézetek, például a Standard and Poor’s és a Moody’s, amikor a külföldön kibocsátott kínai kötvényeket minősítik, jellemzően úgy járnak el, hogy a kibocsátó kiindulási hitelminősítését felfelé korrigálják azon becslésük alapján, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és milyen erősek az esetleges implicit garanciák (56).

(212)

A Bizottság további információkat is talált ezen elemzés kiegészítésére. Először is a Bizottság megállapította, hogy az állam képes bizonyos befolyást gyakorolni a hitelminősítési piacra. A kínai kormány által nyújtott tájékoztatás alapján a vizsgálati időszak alatt 12 belföldi hitelminősítő intézet működött a kínai kötvénypiacon, és többségük állami tulajdonban volt. Az összes minősített kötvény 60 %-át állami tulajdonú hitelminősítő intézet minősítette Kínában (57).

(213)

Másrészt nincs szabad belépés a kínai hitelminősítési piacra. Lényegében zárt piacról van szó, mivel a hitelminősítő intézeteket a Kínai Értékpapír-szabályozó Bizottságnak (a továbbiakban: CSRC) vagy a Kínai Központi Banknak jóvá kell hagynia, mielőtt megkezdhetnék a működésüket (58). 2017 közepe táján a Kínai Központi Bank bejelentette, hogy bizonyos feltételek mellett engedélyezhetik külföldi hitelminősítő intézetek számára, hogy a belföldi kötvénypiac egy részén hitelminősítéseket adjanak ki. A Bizottság emellett megállapította, hogy a vizsgálati időszak alatt két külföldi tulajdonú és két, kínai-külföldi közös vállalkozás formájában működő hitelminősítő intézet volt a kínai piacon. Ezek a hitelminősítő intézetek azonban a kínai minősítési skálákat követték, így minősítéseik nem hasonlíthatók össze a nemzetközi minősítésekkel, amint azt fentebb kifejtettük.

(214)

Végezetül, egy, a Kínai Központi Bank által 2017-ben elvégzett vizsgálat is megerősíti a Bizottság ténymegállapításait, amely a következtetéseiben megállapítja, hogy „amennyiben a külföldi kötvények befektetési szintje a nemzetközi BBB- és annál magasabb hitelminősítést kap, úgy a kötvénybefektetés belföldi fokozata AA vagy magasabb szintben határozható meg, tekintettel az átlagos belföldi hitelminősítések és a 6 vagy több fokozatú nemzetközi minősítések közötti különbségre” (59).

(215)

A (210)–(214) preambulumbekezdésben leírt helyzetre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai hitelminősítések nem szolgáltatnak megbízható becslést a mögöttes eszköz hitelkockázatáról. Ebből kiindulva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy hiába kaptak a mintában szereplő egyes vállalatok jó hitelminősítést egy kínai hitelminősítő intézettől, ez a minősítés nem megbízható. A minősítéseket a kulcsfontosságú stratégiai ágazatok, köztük a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata ösztönzésére irányuló szakpolitikai célkitűzések is torzították.

(216)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány vitatta, hogy a hitelek és a finanszírozás feltételei mindig kapcsolódnak a hitelminősítésekhez, és azt állította, hogy a megbízhatóbb, azaz kevésbé kedvező hitelminősítések nem jelentenék azt, hogy a hitelt magasabb kamatlábak mellett bocsátanák ki. A kínai kormány nem értett egyet a Kínai Központi Bank (214) preambulumbekezdésben említett 2017/5. sz. munkadokumentumára való bizottsági hivatkozással sem, amely megerősítette az átlagos belföldi hitelminősítés és a nemzetközi minősítés közötti különbséget. A kínai kormány azzal érvelt, hogy nem a Kínai Központi Bank által kiadott munkadokumentumról van szó, hanem egy tudományos dokumentumról, amelynek a Kínai Központi Bank egyik alkalmazottja a társszerzője, így az nem tükrözi a Kínai Központi Bank álláspontját.

(217)

Ezenkívül a kínai kormány szerint a dokumentum megpróbálja megmagyarázni, hogy a kínai vállalatok hitelminősítése tekintetében különbség van a belföldi rendszer és a nemzetközi rendszer között, mivel az előbbi a vállalatnak a kínai belföldi vállalatok közötti kockázati besorolásán alapul, míg az utóbbi ugyanazon vállalatnak a világ valamennyi vállalata közötti kockázati besorolásán. Végezetül a kínai kormány azzal érvelt, hogy számos kínai vállalat magasabb hitelminősítést kapott a nemzetközi ügynökségektől.

(218)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy a pénzügyi szakirodalom nem támasztja alá azt az állítást, hogy a hitelminősítések közötti különbség nem befolyásolja a hitelek árazását. A hitelminősítések alapvető indoka valójában az, hogy segítsék a pénzügyi szereplőket abban, hogy hitelezési döntéseikben helyesen árazzák be a hitelkockázatot. A hitelminősítés és a hitelek ára (kamatlába) közötti korreláció hiánya valóban arra utalna, hogy a piac torzul, és hogy a pénzügyi intézményeket megbízzák vagy arra utasítják, hogy hiteleket nyújtsanak a vállalatoknak azok pénzügyi helyzetétől és hitelképességétől függetlenül.

(219)

Másodszor, az a tény, hogy egyes vállalatok nemzetközi ügynökségektől magasabb hitelminősítést kaptak, önmagában nem kérdőjelezi meg a Bizottság átfogó értékelését. Valóban, a (211) preambulumbekezdésben leírtak szerint, a külföldi hitelminősítő intézetek, amikor a külföldön kibocsátott kínai kötvényeket minősítik, jellemzően úgy járnak el, hogy a kibocsátó kiindulási hitelminősítését felfelé korrigálják azon becslésük alapján, hogy a kínai kormány mekkora stratégiai jelentőséget tulajdonít az adott vállalatnak, és milyen erősek az esetleges implicit garanciák.

(220)

A Kínai Központi Bank 2017/5. sz. munkadokumentumával kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az a Kínai Központi Bank honlapjának kutatási részében található, amely a következőket tartalmazza: „A munkadokumentumok a Kínai Központi Bank személyzete által írt tudományos dokumentumokat tartalmaznak. A dokumentumokban kifejtett nézetek a szerzők véleményét tükrözik, és nem képviselik szervezetük nézeteit. A jelentéseknek és hivatkozásaiknak ezért a forrást „PBC-munkadokumentumokként” kell meghatározniuk (60).” Ennélfogva, még ha a munkadokumentum nem is képviseli a Kínai Központi Bank hivatalos véleményét, helyes a Kínai Központi Bank munkadokumentumaként hivatkozni rá. Ezenkívül, mivel ezeket a dokumentumokat közzéteszik a szervezet hivatalos honlapján, észszerűen feltételezhető, hogy a Kínai Központi Bank legalább úgy véli, hogy ezek a dokumentumok megfelelnek az érvényes tudományos kutatás kritériumainak.

(221)

A Bizottság nem ért egyet azzal a feltételezéssel sem, hogy eltérés volna a besorolások között, mivel a belföldi hitelminősítés a kínai belföldi vállalatok kockázati rangsorolásán alapul, míg a külföldi minősítés a világ valamennyi vállalata közötti kockázati besoroláson alapul. E feltételezés alapján, valamint tekintettel arra, hogy Kínában a kötvények mintegy 90 %-a AAA minősítésű, ez ahhoz a következtetéshez vezetne, hogy a kínai vállalatok szinte mindegyike azonos kockázati besorolású, mivel mindegyikük rendkívül jól teljesít egymáshoz képest, ami a gazdasági valóság szempontjából nagyon valószínűtlennek tűnik.

(222)

Mindenesetre a Bizottság megjegyezte, hogy mivel az exportáló gyártóknak hitelt nyújtó bankok egyike sem működött együtt a vizsgálatban, nem tudta ellenőrizni, hogy a kockázatértékelést és a hitelminősítést figyelembe vették-e, és ha igen, hogyan. Ezért a rendelkezésre álló tényekre kellett támaszkodnia, amelyek megerősítették, hogy a nyújtott hitelek kamatlábai jóval a piaci kamatlábak alatt voltak, és így ezek a kormányzati politikák és munkadokumentumok szerepet játszottak a kamatlábak úgy történő meghatározásában, hogy azok nem kapcsolódtak a valós mögöttes kockázathoz.

(223)

Végezetül a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a megfelelő hitelminősítésre vonatkozó értékelése nem mechanikus megközelítésen alapul, hanem az exportáló gyártók mintában szereplő minden egyes csoportjának pénzügyi helyzetét egyedileg értékelte annak érdekében, hogy tükrözze sajátosságaikat, a (237) preambulumbekezdésben leírtak szerint.

(224)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő mindhárom csoportba tartozó vállalatok igénybe vettek különféle rövid és hosszú lejáratú hiteleket a tevékenységeik finanszírozására. Ezeket a hiteleket főként a napi működésük, a működőtőke-szükségleteik, különleges projektek és beruházások fedezésére vagy másik hitel kiváltására fordították. Mindegyik csoport esetében a vállalatok rövid és hosszú lejáratú exporthiteleket is igénybe vettek.

(225)

A vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő összes csoport vett fel hitelt kifejezetten azzal a céllal, hogy más bankoktól felvett hitelüket kiváltsák. A Bizottság megállapította, hogy e gyakorlat révén egyes vállalatok átszervezhetik kötelezettségeiket, és beszerezhetik azokat a pénzeszközöket, amelyek nélkül nem tudnák teljesíteni törlesztési kötelezettségeiket, ami azt bizonyítja, hogy nehézségekbe ütközik az adósságtörlesztés.

(226)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a rulírozó hitelek nem szükségszerűen jeleznek likviditási problémákat. Azt állította, hogy az ilyen műveletek minden kereskedelmi vállalat esetében gyakoriak, beleértve az Unióban működőeket is. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy az ilyen refinanszírozásnak számos oka van, és semmi sem utal arra, hogy az ilyen műveleteket igénybe vevő vállalatok ne tudnák visszafizetni az adósságot.

(227)

A Bizottság nem értett egyet a kínai kormány értékelésével. A rulírozó hitelekre a kínai hatóságok maguk is járulékos hitelkockázati tényezőként tekintenek. Amint az a CBRC kockázatalapú hitelbesorolásról szóló iránymutatásában szerepel, a rulírozó hiteleket legalább „érintett” hitelként kell jelenteni (61). E kategória alá olyan hiteleket sorolnak be, amelyek esetében a hitelfelvevő az adott pillanatban képes teljesíteni tőketörlesztési és a kamatfizetési kötelezettségeit, de fennállnak olyan körülmények, amelyek kedvezőtlen hatással lehetnek a visszafizetésre.

(228)

Rulírozó hitelkeretek valóban léteznek Európában is, feltételeik azonban nagyon eltérnek a kínai rulírozó hitelekétől. Az unióbeli rulírozó hitelkonstrukciók lényegében hitelkeretek, amelyekből egy előre meghatározott maximális összeg hívható le, a törlesztés pedig egy előzetesen rögzített időszak alatt több részletben teljesíthető. Ezenkívül ezek a hitelkeretek többletköltségekkel járnak, legyen szó a szokásos rövid lejáratú piaci kamatokon felüli, szerződésben rögzített kamatkülönbözetről, vagy előre meghatározott ügyviteli díjról.

(229)

Másfelől azoknak a rulírozó hiteleknek a feltételei, amelyeket a mintában szereplő kínai vállalatoknál azonosítottak, nem különböztek a többi rövid lejáratú hitel feltételeitől. Ezeket a hiteleket nem hitelkeretként vagy rulírozó hitelkonstrukcióként sorolták be, és különdíjakat, illetve különbözeteket sem tartalmaztak. Első látásra közönséges rövid lejáratú hiteleknek tűntek. Azonban az említett hitel célja néha „hiteltörlesztés”. Emellett a hitelek törlesztő részleteinek a távoli ellenőrzések során végzett vizsgálata egyértelművé tette, hogy a tőkeösszeget valójában olyan újonnan felvett, ugyanakkora összegű hitelekből törlesztették, amelyeket az eredeti hitel lejárati napját megelőző vagy követő héten ugyanaz a bank folyósított. A Bizottság ezt követően a hiteleket bemutató táblázatokban szereplő többi hitelt is megvizsgálta és a legtöbb esetben talált további, pontosan ugyanilyen jellegű példákat. Mindezen okok alapján a Bizottság fenntartotta a rulírozó hitelek kapcsán képviselt álláspontját.

(230)

Amint azt a (161)–(168) preambulumbekezdésben bemutattuk, számos jogi dokumentum, amelyek kifejezetten az ágazat vállalatait célozzák meg, arra utasítja a pénzügyi intézményeket, hogy kedvezményes kamatozású hiteleket nyújtsanak a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában. E dokumentumok bizonyítják, hogy a pénzügyi intézmények csak azon néhány iparág/vállalat esetében teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára a kedvezményes finanszírozást, amelyek beleilleszkednek a kínai kormány vonatkozó stratégiájába. A Bizottság úgy vélte, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatára vonatkozó utalás egészen egyértelmű, mivel a szóban forgó iparágat van, hogy megnevezik, van pedig, hogy az általa gyártott termékre vagy annak az iparági csoportra történő hivatkozással jelenítik meg, amelyhez tartozik.

(231)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a kínai kormány nem értett egyet a Bizottságnak az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett egyedi jellegre vonatkozó megállapításával. A kínai kormány megismételte azt az állítását, hogy az a jogi keret, amely szerint a pénzügyi intézményeket megbízzák vagy arra utasítják, hogy hitelt nyújtsanak az ösztönzött iparágaknak, nem kötelező jellegű, és hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata nem ösztönzött iparág.

(232)

Először is, a jogi keret kötelező jellegét a (182) és (183) preambulumbekezdés már megerősítette. Másodszor, a 3.1. szakaszban a Bizottság már részletesen kifejtette és megerősítette azt a tényt, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ösztönzött iparág.

(233)

A Bizottság így fenntartotta azt a következtetését, hogy a kedvezményes hitelek formájában nyújtott támogatás nem általánosan elérhető az összes ágazat számára, hanem az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül.

(234)

A Bizottság a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértéke alapján számította ki a kiegyenlíthető támogatás összegét. A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kedvezményes hitel tekintetében fizetett kamatösszeg és a vállalat által a piacon esetlegesen megszerezhető hasonló kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(235)

A fenti 3.4.1. és 3.4.2. szakaszban kifejtettek szerint a kínai pénzügyi intézmények által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak, és nem a működő piacokon általában felszámított kamatokat tükrözik.

(236)

A mintában szereplő vállalatcsoportok különböző általános gazdasági helyzetben voltak. A vizsgálati időszak alatt – a lejáratot, a megkövetelt biztosítékot és garanciát, valamint más feltételeket tekintve – mindegyikük más-más típusú hitelt kapott. E két ok miatt mindegyik vállalathoz átlagos kamatláb tartozott annak alapján, hogy milyen hiteleket kapott.

(237)

E sajátosságok figyelembevétele érdekében a Bizottság minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói vállalatcsoport pénzügyi helyzetét egyedileg értékelte. E tekintetben a Bizottság a hitelekkel történő kedvezményes finanszírozás kapcsán a Kínából származó, melegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatban, valamint a Kínából származó gumi légabroncsokra és a Kínából származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegrost szövetekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatokban (62) meghatározott, és a következő preambulumbekezdésekben kifejtett számítási módszert követte. Végül a Bizottság egyedileg kiszámította minden egyes, a mintában szereplő exportáló gyártói csoport esetében a hitelekkel történő kedvezményes finanszírozási gyakorlatból származó előnyt, és ezt az előnyt hozzárendelte az érintett termékhez.

(238)

A végső tájékoztatást követően a Daching csoport azt állította, hogy a Bizottság nem nyújtott be elemzést arra vonatkozóan, hogy a Kínából származó gumiabroncsokra és a Kínából származó egyes szőtt és/vagy tűzött üvegszál szövetekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatok (63) során alkalmazott számítási módszer jogilag és tényszerűen megfelelő-e a jelenlegi vizsgálatban. Nem volt arra utaló jel sem, hogy a számítási módszer azonos lett volna.

(239)

A (224)–(236) preambulumbekezdésben szereplő kedvezményes finanszírozás elemzése összehasonlítható volt a (237) preambulumbekezdésben említett korábbi esetekben (64) végzett elemzéssel. A számítási módszer ugyanezeket az elveket követte, míg az exportáló gyártók mintában szereplő minden egyes csoportja esetében a kedvezményes hitelfinanszírozásból származó előny számítására egyedi alapon került sor, amint azt a (237) preambulumbekezdés kifejti, és amint azt e gyártók tudomására hozták. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt fél állítását.

(240)

A Bizottság megjegyezte, hogy a Nanshan csoport exportáló gyártó tagvállalata, a Donghai Foil nem kapott hitelminősítést a figyelembe vett időszakra vonatkozóan. A Nanshan csoport más tagvállalatai AA+ és AAA– közötti hitelminősítést kaptak a kínai hitelminősítő intézetektől. A kínai hitelminősítések 3.4.1.8. szakaszban említett általános torzulásai fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ezek a minősítések nem megbízhatók.

(241)

A fenti (176)–(178) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be hitelképességi értékeléseket ebben a vizsgálatban. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Nanshan csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(242)

A Donghai Foil csoport saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nyereségesen működött, haszonkulcsa 0,5 % és 7,2 % között alakult, noha az elmúlt években csökkent, és 2018 óta 1 % alatt van. Ez a vállalat csak rövid lejáratú adósságot vett igénybe működése finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálta a vállalat rövid távú likviditási helyzetét.

(243)

A rövid távú likviditást illetően a Bizottság olyan likviditási rátákat használt, mint a forgóeszköz-fedezeti mutató, a likviditási gyorsráta, a készpénztartalék és a pénzforgalmi ráta. Ezek a ráták a vállalat rövid távú kötelezettségek – köztük a rövid lejáratú adósságok – teljesítésére való képességét mérik. A vállalat átlagos forgóeszköz-fedezeti mutatója 1,6 volt a vizsgálati időszakban. Noha a forgóeszköz-fedezeti mutató 1 felett volt, a vállalat forgóeszközei alig voltak elegendők a rövid távú kötelezettségeinek teljesítésére, ami nem indokolja a magas hitelminősítést, amelyhez a vállalat forgóeszköz-fedezeti mutatójának legalább 2-nek kellene lennie. A likviditási gyorsrátája 2019-ben 1,3, 2020-ban pedig 1,2 volt, miközben legalább 1 tekinthető irányadónak. Sőt előfordulhat, hogy az 1 alatti likviditási gyorsrátával rendelkező vállalat rövid távon nem tudja törleszteni rövid lejáratú kötelezettségeit. Az vállalatnál átlagosan 0,01 volt a készpénztartalék a vizsgálati időszakban; következésképpen a vállalat nem rendelkezett elegendő készpénzzel rövid lejáratú adósságának törlesztéséhez. Emellett a vállalat működési tevékenységekből származó pénzforgalma 2016-ban, 2017-ben és 2019-ben is negatív volt. A működési tevékenységekből származó pénzforgalom rátája rendkívül alacsony, 2019-ben –0,02, 2020-ban pedig –0,04 volt. Ha a működési tevékenységekből származó pénzforgalom rátája 1-nél alacsonyabb, akkor a vállalat nem termel elegendő készpénzt a rövid lejáratú kötelezettségei fedezéséhez.

(244)

A (243) preambulumbekezdésben leírt likviditási mutatókra tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó vállalatnak rövid távú likviditási problémái voltak, így a nagy kockázatú profillal rendelkező adósok közé tartozott.

(245)

A Bizottság a hosszú távú fizetőképességi kockázat értékelését különféle tőkemegfelelési mutatók, például adósságráták és fedezeti mutatók alapján végezte el. A tőkemegfelelési mutatók a vállalat hosszú távú adósságtörlesztési kötelezettségek teljesítésére való képességét mérik. A hitelezők és a kötvénybefektetők használják őket a vállalat hitelképességének értékeléséhez.

(246)

Az adósságráták a kötelezettségek – különösen a hosszú lejáratú adósságok – összegét mérik. A vállalat hitel/eszköz aránya magas, 0,54 volt, tehát a vállalat az eszközeinek 54 %-át finanszírozta rövid lejáratú adósságból. Ráadásul ez az arány drasztikusan nőtt az évek során. A hitel/tőke arány is folyamatosan növekedett: a 2016-ban 0,3 volt, 2020-ban pedig már 1,2, ami arra utal, hogy a vállalat egyre több tevékenységét finanszírozza főként adósságból. Minél magasabb a hitel/eszköz és a hitel/tőke arány, annál nagyobb a vállalat pénzügyi kockázata, tehát előfordulhat, hogy a vállalat nehezebben tudja törleszteni a fennálló adósságait.

(247)

A fedezeti mutatók a vállalat adósságszolgálatra és pénzügyi kötelezettségek teljesítésére való képességét mérik. Mivel a vállalat működésből származó pénzforgalma a legtöbb évben negatív volt, a működési tevékenységekből származó pénzforgalmának és a hiteleinek aránya is negatív volt a vizsgálati időszakban. A vállalat tehát nem tudná törleszteni a teljes adósságállományát a működési pénzforgalmából. A 2020. évi adatok alapján némileg javult a helyzet. Mindazonáltal a vállalatnak még mindig 25 évre lenne szüksége, hogy az adósságállományát törlessze, ami arra utal, hogy komoly nehézségeket okoz a vállalatnak, hogy elegendő készpénzt termeljen az adósságai törlesztéséhez.

(248)

Ezért a (242)–(247) preambulumbekezdésben leírt likviditási és fizetőképességi problémákra tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat bizonytalan pénzügyi helyzetben volt, az esetleges hitelezők és befektetők szempontjából pedig nagy kockázatú profillal rendelkezett. Az exportáló gyártó ingatag pénzforgalmi helyzetére látva tehát nem meglepő, hogy egyáltalán nem jutott külső finanszírozáshoz, hanem kizárólag vállalatközi hitelekből finanszírozta a működését.

(249)

A Bizottság ezért a csoport két anyavállalata, a Nanshan csoport és a Shandong Nanshan pénzügyi helyzetét is megvizsgálta. Noha először úgy tűnhet, hogy a magasabb jövedelmezőségi arányuknak (megközelítőleg 8–10 %) és alacsonyabb adósságrátájuknak (mindkettőnél mintegy 25 %-os hitel/eszköz arány) köszönhetően jobb pénzügyi helyzetben voltak, hasonló likviditási problémák voltak kimutathatók náluk. Az anyavállalatok készpénztartaléka valójában folyamatosan 1 alatt volt, és átlagosan 0,6 körül alakult a vizsgálati időszakban. Tehát nem rendelkeztek elegendő készpénzzel rövid lejáratú adósságaik törlesztéséhez. A működési tevékenységekből származó pénzforgalmuk és a hiteleik aránya a vizsgálati időszak alatt végig alacsony, 0,4 volt, tehát nem termeltek elegendő készpénzt a rövid lejáratú kötelezettségeik fedezéséhez.

(250)

Ezenkívül a csoport egyes tagvállalatai hitelt vettek fel, vagy kötvényeket bocsátottak ki, hogy törlesszék korábban, illetve más bankoktól felvett hiteleiket. Az ilyen jellegű hitelek arra utaló jelnek tekinthetők, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben volt annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látásra kirajzolódott, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid és hosszú távú finanszírozásával összefüggésben. Végezetül a Bizottság megállapította, hogy a Shandong Nanshan korábban adósságátalakítást hajtott végre, és hitel-tőke konverziós ügyletben is részt vett, a (358) szakaszban leírtak szerint.

(251)

A Nanshan csoport tagvállalatainak pénzügyi elemzésével a (242)–(247) preambulumbekezdésben leírtak szerint feltárt súlyos likviditási és fizetőképességi problémákra tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Nanshan csoport pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetésre ajánlott” minősítésnek. A „befektetésre ajánlott” azt jelenti, hogy a hitelminősítő intézetek úgy ítélik meg, hogy a társaság által kibocsátott kötvények valószínűsíthetően eleget tesznek a fizetési kötelezettségeknek, és hogy a bankok beruházhatnak azokba.

(252)

A Bloombergre vonatkozó nyilvánosan elérhető adatok alapján a Bizottság referenciaértékként a BB minősítésű vállalkozások által kibocsátott kötvényekre vonatkozó elvárt felárat vette alapul, amelyet a Kínai Központi Bank hitelkamatlábára alkalmaztak, vagy 2019. augusztus 20-át követően a NIFC által bejelentett irányadó hitelkamatlábra (65) a piaci kamatláb meghatározásához.

(253)

E felár meghatározása az amerikai AA minősítésű vállalati kötvények indexei és az amerikai BB minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözet kiszámításával történt, az ipari szegmensekre vonatkozó Bloomberg-adatok alapján. Az így kiszámított relatív különbözetet ezután a Bizottság hozzáadta a Kínai Központi Bank által közzétett hitelreferencia-kamatlábhoz, vagy 2019. augusztus 20-át követően a NIFC által a hitelnyújtás időpontjában (66) és a szóban forgó hitelével megegyező futamidőre közzétett irányadó hitelkamatlábhoz. Ezt a számítást a Bizottság a vállalatcsoportnak folyósított összes hitel vonatkozásában külön-külön elvégezte.

(254)

A devizában denominált hitelekre is igaz a piaci torzulások és az érvényes hitelminősítések hiánya tekintetében tett megállapítás, hiszen ezeket a hiteleket ugyanazok a kínai pénzügyi intézmények nyújtják. Ennek megfelelően és az előzőekben ismertetett módon a Bizottság a vizsgálati időszak során a megfelelő devizában kibocsátott BB minősítésű vállalati kötvények alapján határozta meg a megfelelő referenciaértéket.

(255)

A gazdasági előny meghatározásához a (252)–(253) preambulumbekezdésben ismertetett referenciaértéket alkalmazta a Bizottság a vizsgálati időszak alatti hitelfinanszírozási időre.

(256)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány úgy vélte, hogy a Bizottság helytelenül figyelmen kívül hagyta az együttműködő exportáló gyártók hitelminősítését, és nem értett egyet a Bizottság által a referenciaérték megállapításához használt módszerrel, amelynek az „országon kívüli hitelminősítések” alkalmazása helyett a belföldi piacon összehasonlítható referenciaérték megállapításán kellene alapulnia. A Bizottságnak ehelyett az érintett ország piaci torzulásai által nem érintett, összehasonlítható kölcsönöket kellett volna alapul vennie. A kínai kormány továbbá úgy ítélte meg, hogy a Bizottság önkényes következtetésre jutott, amikor megállapította, hogy a mintába felvett kínai exportőrök többségének BB-minősítésnek kell megfelelnie.

(257)

A kínai kormány kifogásolta továbbá az AA és a BB minősítésű kötvények közötti relatív különbözet árrésként történő alkalmazását és annak a Kínai Központi Bank kamatlábaihoz való hozzáadását. A kínai kormány szerint a relatív különbözet módszere hibás, mivel a felfelé történő kiigazítás szintje elsősorban a működő kamatlábak szintjétől függ, és mivel Kínában a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábai az érintett években sokkal magasabbak voltak, mint az USA-beli referencia-kamatlábak. Ezenkívül a relatív különbözet alkalmazása azzal jár, hogy a felár változó adattá válik.

(258)

Ezekre az állításokra válaszul a Bizottság a következőket állapította meg.

(259)

Először is, ami a referenciaérték országon kívüli használatát illeti, amint azt fentebb kifejtette, a kínai kormánynak a kulcsfontosságú stratégiai iparágak ösztönzésére irányuló szakpolitikai célkitűzései torzították a kínai vállalatoknak adott belföldi hitelminősítéseket, és ezért megbízhatatlanok. Ennek eredményeként a Bizottságnak egy torzulásoktól mentes hitelminősítéseken alapuló referenciaértéket kellett keresnie, amely csak az országon kívül található.

(260)

Másodszor, a vállalatokra alkalmazott BB minősítéssel kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy nem hozott önkényes döntést, hanem elvégezte az összes érintett vállalat egyedi pénzügyi elemzését, amely a BB minősítésnek megfelelő pénzügyi helyzetre mutatott rá.

(261)

Harmadszor, a relatív különbözet alkalmazását a korábbi vizsgálatokban már kifejtették (67). A relatív különbözet valójában a mögöttes piaci viszonyok változásait is visszaadja, amelyeket az abszolút különbözet logikája viszont nem jelenít meg. Az ország-, illetve árfolyamspecifikus kockázatok nem ritkán – mint például jelen esetben is – idővel változnak, és a változások mértéke országonként eltérő. Ez azzal jár, hogy a kockázatmentes kamatlábak idővel jelentősen módosulnak, és olykor az Egyesült Államokban, olykor pedig Kínában alacsonyabbak. E különbségek hátterében olyan tényezők állnak, mint a mért és a várható GDP-növekedés, a gazdasági hangulat, illetve az inflációs szintek. Mivel a kockázatmentes kamatlábak idővel változnak, ugyanaz a nominális abszolút különbözet a kockázatok merőben eltérő értékelését jelezheti. Például ha egy bank a nem teljesítés vállalatspecifikus kockázatát a kockázatmentes kamatlábnál 10 %-kal magasabbra becsli (relatív becslés), a kapott abszolút különbözet (1 %-os kockázatmentes kamatláb esetén) 0,1 % és (10 %-os kockázatmentes kamatláb esetén) 1 % között lehet. A befektetők szempontjából tehát a relatív különbözet hasznosabb támpontként szolgál, mivel egyrészt tükrözi a hozamkülönbözet nagyságát, másrészt megmutatja, hogy azt milyen módon befolyásolja az alapkamatláb szintje. Harmadszor a relatív különbözet is országsemleges. Ha például az USA-beli kockázatmentes kamatláb alacsonyabb a kínai kockázatmentes kamatlábnál, a módszer magasabb abszolút felárakat fog eredményezni. Másfelől ha Kínában a kockázatmentes kamatláb alacsonyabb az USA-belinél, akkor a módszer alacsonyabb abszolút felárakat fog eredményezni.

(262)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Nanshan csoport vitatta a Bizottság által a csoport vállalataira vonatkozóan megállapított BB minősítést is, azzal érvelve, hogy a hitelminősítéseket minden egyes vállalat esetében külön kellett volna vizsgálni, hogy az elemzés helytelenül a vizsgálati időszakra korlátozódott, és nincs bizonyíték arra, hogy a Nanshan ténylegesen nem teljesítette volna pénzügyi kötelezettségeit.

(263)

Ezenkívül a Bizottság költség-haszon elemzése azért is hibás, mert a Bizottság által használt referenciaérték: A) nem tükrözi a Kínában uralkodó piaci feltételeket, B) ellentmond a Bizottság azon állításainak, miszerint a kínai pénzügyi piacok torzulnak (mivel a kiindulópont a Kínai Központi Bank referencia-kamatlába), és C) két különálló finanszírozási eszközön (hitelek és kötvények) alapul, ami egy irreális hibrid referenciaértéket ad, amely nem tükrözi a szokásos piaci gyakorlatokat.

(264)

A Nanshan csoport benyújtotta a külföldi befektetők számára a hongkongi piacon kibocsátott, a Bloombergtől kapott, RMB-ben denominált kötvények listáját is, azt állítva, hogy egy hongkongi (kizárólag a kötvényhozamokon alapuló) referenciaérték jobban tükrözné a kínai piaci feltételeket, mint az USA és Kína között kötött hitelkötvény-alapú hipotetikus modell.

(265)

A Nanshan csoport hitelminősítéseit illetően a Bizottság megjegyezte, hogy egyedi értékelést végzett a vizsgálat hatálya alá tartozó főbb vállalatokról, azaz az exportáló gyártóról, valamint a csoporton belül a finanszírozás legnagyobb részét nyújtó vállalatokról, azaz a közbenső anyavállalatról és a legfelső szintű anyavállalatról, amint azt a (242) és (249)–(250) preambulumbekezdés kiemeli. A vállalat állításával ellentétben a Bizottság figyelembe vette a pénzügyi mutatók alakulását a teljes figyelembe vett időszakban (azaz 2017 és a vizsgálati időszak között). A Bizottság nem talált érdemi különbséget e vállalatok pénzügyi helyzete között. Nem talált érdemi különbséget a kamatlábakban sem. Az a tény, hogy a Nanshan nem teljesítette kötelezettségeit, önmagában nem mond ellent a Nanshan csoport általános pénzügyi helyzetére vonatkozó következtetéseknek. A Bizottság ezért fenntartotta a hitelminősítésekre vonmatkozó következtetéseit.

(266)

A gazdasági előny kiszámításához használt referenciaértékkel kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a Kínai Központi Bank referencia-kamatlábának a referenciaérték megállapításához kiindulópontként való használata pontosan az, ahogyan a referenciaértéket a Kínában uralkodó piaci feltételekhez igazítják, mivel az a kínai kockázatmentes kamatlábat képviseli, amely országspecifikus, amint azt a (261) preambulumbekezdés már említi. Ezért önmagában nem áll fenn ellentmondás. A Bizottság továbbá nem lát problémát a kockázatmentes hitelkamatláb és a kötvényeken alapuló relatív különbözet együttes alkalmazásában. A Bizottság valójában nem egyszerűen összeadja a Kínai Központi Bank hitelkamatlábát és a BB minősítésű USD kötvény hozamát. Ehelyett az AA és a BB minősítésű kötvények közötti különbözetet számítja ki, amely a kockázatmentes kamatlábra alkalmazandó kockázati tényezőnek felel meg.

(267)

Emellett a kölcsönök és a vállalati kötvények elvben hasonló pénzügyi hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok. A vállalati kötvény valójában olyan hitel, amelyet nagy szervezetek használnak fel tőkebevonásra. Mind a hiteleket, mind a vállalati kötvényeket meghatározott időre kötik/bocsátják ki, és kamatláb/kamatszelvény-ráta vonatkozik rájuk. Az a tény, hogy a hitelből történő finanszírozást pénzügyi intézmény nyújtja, és hogy a vállalati kötvényből történő finanszírozást befektetők nyújtják, amelyek a legtöbb esetben ugyancsak pénzügyi intézmények, nem releváns a két eszköz alapvető jellemzőinek meghatározása szempontjából. Valójában mindkét eszköz üzleti tevékenységek finanszírozására szolgál, azonos típusú ellentételezésben részesülnek, és hasonló visszafizetési határidővel és feltételekkel rendelkeznek. Így észszerűen feltételezhető, hogy az AA és a BB minősítésű vállalatok közötti kockázati tényező változatlan marad, függetlenül attól, hogy hitelek vagy kötvények kibocsátásáról van-e szó. A Bizottság ennek megfelelően elutasította ezt az állítást.

(268)

A Bizottság megvizsgálta a Nanshan csoport által javasolt alternatív referenciaértéket is. A Hongkongban kibocsátott RMB-ben denominált kötvények azonban, amelyeket benyújtottak, szinte kizárólag a kínai kormány vagy pénzügyi intézmények által kibocsátott kötvényekre vonatkoztak, és így nem hasonlíthatók össze a vállalati kötvényekkel. A kibocsátott kötvények többsége nem tartalmazott hitelminősítési információt sem. A Bizottság ezért megállapította, hogy ez nem használható a jelenleg használt referenciaérték észszerű alternatívájaként.

(269)

Végezetül a Nanshan csoport azt állította, hogy a Bizottság a csoport több vállalata esetében számítási hibákat követett el a cellák formázása, a hitelek megkettőzése, a benyújtott táblázatokban szereplő hitelek helytelen eredeti összege vagy a képletekben feltárt hibák miatt. A Bizottság valóban megállapította, hogy elírásokat követett el, és a hitelekből származó előny kiszámítását ennek megfelelően kiigazította.

(270)

A Bizottság megjegyezte, hogy az egyik kínai hitelminősítő intézet 2018-ban AA+ minősítést adott a Wanshun csoportnak.

(271)

A fenti (176)–(178) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be hitelképességi értékelést. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Wanshun csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(272)

A Wanshun csoportba tartozó exportáló gyártó saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nyereségesen működött.

(273)

Az exportáló gyártó rövid és hosszú lejáratú adósságot vett igénybe működése finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálta a vállalat rövid távú likviditási és hosszú távú fizetőképességi helyzetét.

(274)

A rövid távú likviditást illetően a Bizottság olyan likviditási rátákat használt, mint a) a forgóeszköz-fedezeti mutató; b) a készpénztartalék; c) a likviditási gyorsráta és d) a működésből származó készpénz aránya. Ezek a ráták a vállalat rövid távú kötelezettségek – köztük a rövid lejáratú adósságok – teljesítésére való képességét mérik.

(275)

A vállalat forgóeszköz-fedezeti mutatója 2018-ban 1,04 volt, 2019-ben 0,96-ra csökkent, majd 2020-ban 0,98-ra nőtt. Noha a vállalat 2019-ben AA+ minősítést kapott, forgóeszközei mégsem bizonyultak elegendőnek a rövid távú kötelezettségei teljesítéséhez. Ez nem indokolja a magas hitelminősítést, amelyhez a vállalat forgóeszköz-fedezeti mutatójának legalább 2-nek kellene lennie.

(276)

A vállalatnál átlagosan 0,1 volt a készpénztartalék 2016–2019 között és 0,2 a vizsgálati időszakban; következésképpen a vállalat nem rendelkezett elegendő készpénzzel rövid lejáratú adósságának törlesztéséhez.

(277)

A likviditási gyorsráta 2018-ban 0,11, 2019-ben és 2020-ban pedig 0,14 volt, miközben legalább 1 tekinthető irányadónak. Sőt előfordulhat, hogy az 1 alatti likviditási gyorsrátával rendelkező vállalat rövid távon nem tudja törleszteni rövid lejáratú kötelezettségeit.

(278)

A vállalat működési tevékenységekből származó pénzforgalma 2017 óta pozitív volt, 2018-ban a kétszeresére nőtt, 2020-ig pedig 90 %-kal csökkent. A működési készpénztartalék 2018-ban 0,25, 2019-ben 0,04, 2020-ban pedig 0,02 volt. Ha a működési készpénztartalék 1-nél alacsonyabb, akkor a vállalat nem termel elegendő készpénzt a rövid lejáratú kötelezettségei fedezéséhez.

(279)

A (297) preambulumbekezdésben leírt rövid távú likviditási mutatókra tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó vállalatnak rövid távú likviditási problémái voltak, így a nagy kockázatú profillal rendelkező adósok közé tartozott.

(280)

A Bizottság a hosszú távú fizetőképességi kockázat értékelését különféle tőkemegfelelési mutatók, például a) adósságráták és b) fedezeti mutatók alapján végezte el. Ezek a mutatók a vállalat hosszú távú adósságtörlesztési kötelezettségek teljesítésére való képességét mérik. A hitelezők és a kötvénybefektetők használják őket a vállalat hitelképességének értékeléséhez.

(281)

Az adósságráták a kötelezettségek – különösen a hosszú lejáratú adósságok – összegét mérik. A vállalat hitel/eszköz aránya magas, 0,5 volt, tehát a vállalat az eszközeinek 50 %-át finanszírozta adósságból. A hitel/tőke arány a vizsgálati időszakban 0,5 volt, ami arra utal, hogy a vállalat tevékenységeit adósságból finanszírozza. Minél magasabb a hitel/eszköz és a hitel/tőke arány, annál nagyobb a vállalat pénzügyi kockázata, tehát előfordulhat, hogy a vállalat nehezebben tudja törleszteni a fennálló adósságait.

(282)

A fedezeti mutatók a vállalat adósságszolgálatra és pénzügyi kötelezettségek teljesítésére való képességét mérik. A Bizottság értékelését a kamatfedezeti mutatóra, valamint a működésből származó készpénz és a hitelek arányára alapozta, amely azt mutatja, hogy a vállalat képes-e adósságait a működési tevékenységeivel termelt készpénzből törleszteni. A működési tevékenységekből származó pénzforgalom és a hitelek átlagos aránya az exportőr esetében 0,03 volt a vizsgálati időszakban. Következésképpen a vállalatnak 33 évre lenne szüksége, hogy az adósságállományát a vizsgálati időszak alatti működési pénzforgalmából törlessze. Tehát a jelek arra utalnak, hogy komoly nehézségeket okoz a vállalatnak, hogy elegendő készpénzt termeljen az adósságai törlesztéséhez.

(283)

Ezért a (303) preambulumbekezdésben ismertetett hosszú távú tőkemegfelelési mutatókra tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat pénzügyi helyzete nem volt stabil, az esetleges hitelezők és befektetők szempontjából pedig kockázatos profillal rendelkezett.

(284)

Ezenkívül a vállalat hiteleket vett fel azzal a céllal, hogy más bankoktól felvett hiteleit törlessze. Az ilyen jellegű hitelek arra utaló jelnek tekinthetők, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben volt annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látásra kirajzolódott, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid és hosszú távú finanszírozásával összefüggésben.

(285)

A fentiek alapján és a kínai hitelminősítések 3.5.2. szakaszban említett általános torzulásai fényében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Wanshun csoport AA+ hitelminősítése nem megbízható.

(286)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a csoport általános pénzügyi helyzete a BB minősítésnek feleltethető meg, azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetésre ajánlott kategóriának”.

(287)

Agazdasági előny meghatározásához a Bizottság a (252)–(255) preambulumbekezdésben ismertetett módszert alkalmazta a vizsgálati időszak alatti hitelfinanszírozási időre.

(288)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Wanshun-csoport felkérte a Bizottságot, hogy tisztázza azon állítás ténybeli alapját, amely szerint a csoport vállalata „hitelszerződéseket kötött más bankoktól származó hitelek visszafizetése céljából”. Az érdekelt fél azt is állította, hogy:

(289)

Az első ponttal kapcsolatban a Bizottság megerősítette, hogy az ebben a szakaszban említett mutatók a Zhongji Lamination Materials Co. Ltd pénzügyi kimutatásain alapulnak. Amint azt a (265) preambulumbekezdés már kifejtette, a Bizottság egyedi értékelést végzett a vizsgálat hatálya alá tartozó főbb vállalatokról, azaz az exportáló gyártóról, valamint a csoporton belül a finanszírozás legnagyobb részét nyújtó vállalatokról, azaz az anyavállalatról. Ez a megközelítés valóban észszerűnek tűnik, mivel a hiteleket jogi személyeknek, nem pedig magának a csoportnak nyújtják. A Bizottság figyelembe vette a pénzügyi mutatók alakulását a teljes figyelembe vett időszakban (azaz 2017 és a vizsgálati időszak között).

(290)

A Bizottság mindenesetre nem talált érdemi különbséget a csoportban lévő vállalatok pénzügyi helyzete között. Még ha figyelembe vesszük is a vállalat által a tájékoztatáskor szolgáltatott konszolidált adatokat, továbbra is törékeny pénzforgalmi helyzetet látunk, ahol alacsony a készpénztartalék és a működési tevékenységekből származó készpénz és a hitelek átlagos aránya. Az adósság/eszköz arány szintén nagyon hasonló az egyetlen exportáló gyártóéhoz. A Bizottság továbbá nem talált érdemi különbséget a csoport különböző vállalatainak nyújtott hitelek kamatlábai között. A Bizottság ennek megfelelően elutasította ezt az állítást.

(291)

A Bizottság nem fogadta el a második pontban ismertetett állítást, mivel a vállalat által javasolt dátum a hitel kezdőnapját követő dátum volt, míg a Bizottság a hitel kezdőnapját közvetlenül megelőző időpontra vonatkozó referenciaértéket használta, amely így az említett kezdőnapon még alkalmazandó volt.

(292)

A Bizottság egyetértett a harmadik pontban ismertetett állítással, és ennek megfelelően kiigazította a számításokat.

(293)

A Bizottság megjegyezte, hogy az egyik kínai hitelminősítő intézet 2019-ben AAA-minősítést adott a Daching csoportnak.

(294)

A (176)–(178) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai hitelnyújtó pénzügyi intézmények nem nyújtottak be hitelképességi értékelést. Ezért a gazdasági előny mértékének megállapítása érdekében a Bizottságnak értékelnie kellett, hogy a Daching csoport piaci kamatszinten jutott-e hitelekhez.

(295)

A Xiamen Xiashun exportáló gyártó saját pénzügyi beszámolói szerint általában véve nyereségesen működött.

(296)

A Xiamen Xiashun rövid és hosszú lejáratú adósságot vett igénybe működése finanszírozásához. A Bizottság megvizsgálta a vállalat rövid távú likviditási és hosszú távú fizetőképességi helyzetét.

(297)

A rövid távú likviditást illetően a Bizottság olyan likviditási rátákat használt, mint a) a forgóeszköz-fedezeti mutató; b) a készpénztartalék; c) a likviditási gyorsráta és d) a működésből származó készpénz aránya. Ezek a ráták a vállalat rövid távú kötelezettségek – köztük a rövid lejáratú adósságok – teljesítésére való képességét mérik.

(298)

A vállalat forgóeszköz-fedezeti mutatója 2018-ban 0,9 volt, 2019-ben 1,0-re nőtt, majd ismét csökkent, 0,9-re esett vissza a vizsgálati időszak végére (2020 első féléve). Noha a vállalat 2019-ben AAA-minősítést kapott, forgóeszközei alig voltak elegendőek a rövid távú kötelezettségei teljesítéséhez. Ez kevés volt ahhoz, hogy indokolja a magas hitelminősítést, amelyhez a vállalat forgóeszköz-fedezeti mutatójának legalább 2-nek kellene lennie.

(299)

A vállalatnál átlagosan 0,1 volt a készpénztartalék 2016–2019 között és 0,2 a vizsgálati időszakban; következésképpen a vállalat nem rendelkezett elegendő készpénzzel rövid lejáratú adósságának törlesztéséhez.

(300)

A likviditási gyorsrátája 2017-ben és 2018-ban 0,4, 2019-től a vizsgálati időszak végéig pedig 0,5 volt, miközben legalább 1 tekinthető irányadónak. Sőt előfordulhat, hogy az 1 alatti likviditási gyorsrátával rendelkező vállalat rövid távon nem tudja törleszteni rövid lejáratú kötelezettségeit.

(301)

A vállalat működési tevékenységekből származó pénzforgalma pozitív volt, 2016 és 2019 között és a vizsgálati időszak végére viszont közel a felére csökkent. A működési készpénztartalék 2019-ben és a vizsgálati időszak végén 0,2 volt. Ha a működési készpénztartalék 1-nél alacsonyabb, akkor a vállalat nem termel elegendő készpénzt a rövid lejáratú kötelezettségei fedezéséhez.

(302)

A (297) preambulumbekezdésben leírt rövid távú likviditási mutatókra tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a szóban forgó vállalatnak rövid távú likviditási problémái voltak, így a nagy kockázatú profillal rendelkező adósok közé tartozott.

(303)

A Bizottság a hosszú távú fizetőképességi kockázat értékelését különféle tőkemegfelelési mutatók, például a) adósságráták és b) fedezeti mutatók alapján végezte el. Ezek a mutatók a vállalat hosszú távú adósságtörlesztési kötelezettségek teljesítésére való képességét mérik. A hitelezők és a kötvénybefektetők használják őket a vállalat hitelképességének értékeléséhez.

(304)

Az adósságráták a kötelezettségek – különösen a hosszú lejáratú adósságok – összegét mérik. A vállalat hitel/eszköz aránya magas, 0,6 volt, tehát a vállalat az eszközeinek 60 %-át finanszírozta adósságból. A hitel/tőke arány a vizsgálati időszakban 1,5 volt, ami arra utal, hogy a vállalat tevékenységeit adósságból finanszírozza. Minél magasabb a hitel/eszköz és a hitel/tőke arány, annál nagyobb a vállalat pénzügyi kockázata, tehát előfordulhat, hogy a vállalat nehezebben tudja törleszteni a fennálló adósságait.

(305)

A fedezeti mutatók a vállalat adósságszolgálatra és pénzügyi kötelezettségek teljesítésére való képességét mérik. A Bizottság értékelését a kamatfedezeti mutatóra, valamint a működésből származó készpénz és a hitelek arányára alapozta. A kamatfedezeti mutató a vállalat kamatköltségek finanszírozására való képességét fejezi ki. Az exportőrnél megközelítőleg 1,2 volt ez a mutató a vizsgálati időszakban. Ha ez a mutató 1,5-nél alacsonyabb, akkor a vállalatnak nehézséget okoz a kamatráfordítások fedezése. A működésből származó készpénz és a hitelek arányára azt mutatja, hogy a vállalat képes-e adósságait a működési tevékenységeivel termelt készpénzből törleszteni. A működési tevékenységekből származó készpénz és a hitelek átlagos aránya az exportőr esetében 0,1 volt a vizsgálati időszakban. Következésképpen a vállalatnak 10 évre lenne szüksége, hogy az adósságállományát a vizsgálati időszak alatti működési pénzforgalmából törlessze. Tehát a jelek arra utalnak, hogy komoly nehézségeket okoz, hogy elegendő készpénzt termeljen az adósságai törlesztéséhez.

(306)

Ezenkívül a vállalat hiteleket vett fel azzal a céllal, hogy más bankoktól felvett hiteleit törlessze. Az ilyen jellegű hitelek arra utaló jelnek tekinthetők, hogy a vállalat kedvezőtlenebb pénzügyi helyzetben volt annál, mint amilyen a pénzügyi kimutatások alapján első látásra kirajzolódott, illetve hogy további kockázat áll fenn a rövid és hosszú távú finanszírozásával összefüggésben.

(307)

Ezért a (276) preambulumbekezdésben ismertetett hosszú távú tőkemegfelelési mutatókra tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat pénzügyi helyzete nem volt stabil, az esetleges hitelezők és befektetők szempontjából pedig a kockázatos profillal rendelkezett.

(308)

Az exportáló gyártó (297)–(305) preambulumbekezdésben ismertetett likviditási és fizetőképességi tényezőit figyelembe véve a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Daching-csoport pénzügyi helyzete a B/BB minősítésnek feleltethető meg (ahol a B minősítést a más bankoktól felvett hitelek törlesztéséhez felvett hitelekre tekintettel kellett alkalmazni), azaz annak a legmagasabb minősítésnek, amely már nem számít „befektetésre ajánlott” minősítésnek.

(309)

Az előny meghatározásához a (252)–(253) preambulumbekezdésben ismertetett referenciaértéket alkalmazta a vizsgálati időszak alatti hitelfinanszírozási időre.

(310)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Daching csoport azt állította, hogy:

(311)

Először is, ami a Kínai Központi Bank által közzétett referencia-kamatlábnak vagy a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ által közzétett irányadó hitelkamatlábnak a referenciaérték kiszámításának kiindulópontjaként történő alkalmazására vonatkozó megjegyzést illeti, a Bizottság rámutatott, hogy ezeket a kamatlábakat kockázatmentes kamatlábaknak tekintik, amelyeket konzervatív módon az AA minősítésű vállalatokra alkalmaznának. Amint azt a Bizottság a jelenlegi vizsgálatban megállapította, a Kínai Központi Bank hitel-referenciakamatlábát és a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ által közzétett irányadó hitelkamatlábat e bankok legjobb ügyfeleire, tehát a legmagasabb minősítésű vállalatokra alkalmazták. Amint azt a kínai kormány által a vizsgálat során benyújtott dokumentáció is említi, „az irányadó hitelkamatlábat minden egyes irányadó hitelkamatlábat jegyző bank a fő ügyfelei számára (kiemelés a Bizottságtól) minden hónap 20-án kibocsátott hitelkamatoknak megfelelően jegyezte (69) ” . Továbbá a Bizottság megjegyezte, hogy a csoport vállalatainak az elmúlt négy évben a Bloomberg módszertanát alkalmazó fél által újraértékelt minősítését nem minősítették „befektetési besorolásúnak”,

(312)

Másodszor, a Bizottság által alkalmazott hitelminősítési módszer számos olyan mutatót tartalmazott, amelyek a vállalatnak a rövid távú kötelezettségek teljesítésére való jelenlegi képességét mérik, amely nem bizonyult elegendőnek sem a forgóeszközök értékesítése (forgóeszköz-fedezeti mutató), sem a készpénz használata (készpénztartalék), sem a működési készpénz (működési készpénztartalék) felhasználása révén. Mindezek a tartalékok az exportáló gyártó rövid távú likviditási problémáira mutattak rá, aminek eredményeképpen a nagy kockázatú adósok közé sorolódott, amint azt a (296)–(302) preambulumbekezdés kifejti. Ugyanakkor az érdekelt fél nem bizonyította, hogy ezeket a mutatókat miért kellett volna más, a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatára jellemző módon kezelni. Ezen túlmenően ezek a mutatók jelzik a vállalat „jelenlegi” képességét a rövid távú kötelezettségek teljesítésére, és a Bizottság csak e vizsgálat céljából használja fel az adós kockázatának értékelésére. Ez az értékelés elkülönül, és eltérhet a pénzügyi kimutatások elkészítésének folyamata során a vezetés által tett feltételezéstől, amellyel a vállalat folyamatos működésre való képességét értékeli.

(313)

Harmadszor, a hiteleknek nyújtott garanciákat a csoporton belüli kapcsolt felek nyújtották, amelyekre ugyanaz a hitelminősítés vonatkozik. Ezért ez önmagában nem befolyásolja a Bizottság értékelését. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt fél állításait.

(314)

A Daching csoport továbbá azt állította, hogy a Bizottság téves tőkeegyenleget alkalmazott a csoport két hitelre vonatkozóan a hitelkamattal járó előny kiszámításakor. Nevezetesen az eredetileg felvett két hitel tőkeösszegét részben kifizették, és a kamatfizetésre alkalmazandó tőkeösszegnek az eredeti összegnél alacsonyabbnak kellett volna lennie. Két másik hitel után a tényleges kamatfizetést a vizsgálati időszak után hajtották végre, és a Bizottságnak a kamatfizetést nem lett volna szabad nullának tekintenie a számítás során. A Bizottság felülvizsgálta a számítást, és ezen állításokra tekintettel helyesbítette azt.

(315)

A Bizottság megállapította, hogy a vizsgálati időszak során hitelekkel történő kedvezményes finanszírozás révén az exportáló gyártóknak a mintában szereplő valamennyi csoportja előnyre tett szert. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel a Bizottság a hitelekkel történő kedvezményes finanszírozást kiegyenlíthető támogatásnak tekintette.

(316)

A hitelekkel történő kedvezményes finanszírozás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mértékek a következőképpen alakultak:

Kedvezményes finanszírozás: hitelek

(317)

A hitelkeret célja egy olyan hitelfelvételi korlát megállapítása, amelyet a vállalat bármikor felhasználhat jelenlegi műveletei finanszírozására, ezáltal rugalmassá és szükség esetén azonnal elérhetővé téve a forgótőke-finanszírozást. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy elvben a mintában szereplő vállalatok összes rövid távú finanszírozását – így a rövid lejáratú hiteleket, bankelfogadványokat stb. – is hitelkeret-eszközzel kell fedezni.

(318)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai pénzügyi intézmények a mintában szereplő mindegyik csoportnak biztosítottak hitelkeretet finanszírozással összefüggésben. Ezek olyan keretmegállapodásokból álltak, amelyek értelmében a bank lehetővé teszi a mintában szereplő vállalatok számára, hogy egy bizonyos maximális összegen belül különböző adósságinstrumentumokat, például működőtőke-hiteleket, bankelfogadványokat és a kereskedelemfinanszírozás egyéb formáit használják.

(319)

A (317) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően valamennyi rövid távú finanszírozást hitelkeretből kell fedezni. Ezért a Bizottság összehasonlította az együttműködő vállalatok számára a vizsgálati időszak során rendelkezésre álló hitelkeretek összegét az e vállalatok által ugyanezen időszak alatt annak megállapítására használt rövid távú finanszírozás összegével, hogy az összes rövid távú finanszírozást biztosította-e hitelkeret. Ha a rövid távú finanszírozás összege meghaladta a hitelkeret felső határát, a Bizottság a meglévő hitelkeret összegét megemelte az exportáló gyártók által a hitelkeret felső határát meghaladóan ténylegesen felhasznált összeggel.

(320)

Szokásos piaci körülmények között a hitelkeretek után egy úgynevezett „ügyviteli” vagy „rendelkezésre tartási” díj fizetendő, hogy ellentételezzék a banknál a hitelkeret megnyitásával kapcsolatban felmerült költségeket és kockázatokat, emellett a hitelkeret megújításának ellentételezéseként éves szinten felszámolnak megújítási díjakat is. A Bizottság azonban megállapította, hogy a mintában szereplő valamennyi vállalatcsoport díjmentesen nyújtott hitelkeretben részesült. A vizsgált vállalatcsoportok tehát az alaprendelet 6. cikkének d) pontja értelmében gazdasági előnyhöz jutottak.

(321)

A (99) preambulumbekezdésben említettek szerint a pénzügyi intézmények a 40. sz. határozat szerint hiteltámogatást nyújtanak a támogatott iparágaknak.

(322)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a hitelkeretek az ösztönzött ágazatok, köztük a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata számára pénzügyi intézmények által nyújtott kedvezményes pénzügyi támogatás formáját képviselik. A 3.1. szakaszban kifejtettek szerint a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata valóban az ösztönzött ágazatok közé tartozik, ezért minden lehetséges pénzügyi támogatásra jogosult.

(323)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának állítólagosan nyújtott hitelkeretek nem jelentenek gazdasági előnyt, és nem is egyediek. A kínai kormány megismételte a 40. sz. határozat nem kötelező jellegére vonatkozó érveit, valamint a kínai pénzügyi intézmények közjogi szervként való minősítését vitató érvelést. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a kínai kormány nem bizonyította, hogy a kínai vállalatok a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata tekintetében megfigyelt kedvezményes feltételek előnyeit egyenlő mértékben élvezhetik. Továbbá, mivel a hitelkeretek szervesen kapcsolódnak más kedvezményes hitelnyújtási formákhoz, például hitelekhez, és mivel a kifejezetten az ösztönzött iparágaknak nyújtott hiteltámogatás részét képezik, a 3.4.1.1.–3.4.1.5. szakaszban, valamint a hitelekre vonatkozóan a 3.4.2.2. szakaszban kifejtett, a közjogi szervként való minősítésről és az egyedi jellegről szóló elemzés a hitelkeretekre is alkalmazandó. A Bizottság emiatt elutasította ezeket az állításokat.

(324)

Az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a Bizottság a kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előnyt az általuk a kínai pénzügyi intézményektől származó hitelkeret megnyitásáért vagy megújításáért fizetett összeg és az általuk torzulástól mentes piaci kamatlábbal megszerezhető, hasonló kereskedelmi hitelkeret fejében fizetendő összeg közötti különbözetben határozta meg.

(325)

Az ügyviteli díj és a megújítási díj tekintetében megfelelő referenciaértéket a Bizottság a nyilvánosan hozzáférhető adatokra (70) és a korábbi vizsgálatokban használt referenciaértékekre (71) támaszkodva 1,5 %-ban, illetve 1,25 %-ban állapította meg.

(326)

Az ügyviteli díj és a megújítási díj elvben egyösszegű átalányként fizetendő új hitelkeret megnyitásakor, illetve meglévő hitelkeret megújításakor. Azonban Bizottság a vizsgálati időszak előtt megnyitott vagy megújított, de a vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő csoportok rendelkezésére álló hitelkereteket, valamint a vizsgálati időszak alatt megnyitott hitelkereteket egyaránt figyelembe vette a számításhoz. Ezután a Bizottság arra a vizsgálati időszak alatti időre vonatkozóan számította ki a gazdasági előnyt, amikor a hitelkeret rendelkezésre állt.

(327)

A végső tájékoztatást követően a Daching csoport azt állította, hogy a Bizottságnak nem szabadott volna a Daching csoport által kötött hitelkeret-megállapodásokra vonatkozó támogatási előnyt számítania, mivel:

(328)

Először is a Bizottság megjegyezte, hogy a Daching Enterprises Ltd.-nek nyújtott kedvezményes finanszírozást ugyanazok a kínai bankok biztosították, mint a 3.4.1.5. szakaszban szereplő elemzésben. Ezért úgy ítélte meg, hogy az ilyen kedvezményes hitelfinanszírozás kiegyenlíthető támogatásnak minősül. Másodszor, a Bizottság azt is megjegyezte, hogy a Daching Enterprises Ltd. teljes exportforgalma a Xiamen Xiashuntól származott, így a támogatás összegét a Xiamen Xiashun forgalmának százalékában számította ki, és a Xiamen Xiashun hitelképességi vizsgálatához kapcsolta. Harmadszor, a (320) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint az ügyviteli díj hiányát a kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előnynek tekintette. A vizsgálat során nem bocsátottak rendelkezésre bizonyítékot, és a kérelmező fél sem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a hitelkeret megnyitásakor a banknak semmilyen költsége vagy kockázata nem merülne fel, és ezért nem számít fel díjat. A Bizottság ezért elutasította az érdekelt fél állításait.

(329)

A végső tájékoztatást követően a Nanshan csoport azt állította, hogy a Bizottságnak nem lett volna szabad a Nanshan csoport által kötött hitelkeret-megállapodásokra vonatkozó támogatási előnyt számítania, mivel:

(330)

A Bizottság által használt Barclays-árjegyzékben említett 1,25 %-os megújítási és 1,5 %-os ügyviteli díj a 15 000 GBP feletti hitelkeretekre vonatkozik. A 40 000 GBP, sőt 100 000 GBP összegű hitelkeretre vonatkozó feltételek azonban nem hasonlíthatóak össze a Nanshan csoport által felvett, tíz-százmillió USD összegű hitelkeretre alkalmazandó feltételekkel. Nyilvánvaló tehát, hogy a kisvállalkozások tekintetében a Bizottság árlistájában leírt díjaktól eltekintenek egy ilyen méretű finanszírozási megállapodás biztosítása érdekében. A Bizottság által a 2.2. mellékletben megadott második referenciaérték-forrás (HSBC UK) szintén félrevezető, mivel nem tartalmaz díjakat. Alternatív megoldásként a Nanshan csoport azt javasolta, hogy a PNC Bank által az Egyesült Államokban felszámított díjakat használják, amely nem számít fel ügyviteli díjat, és csak évi 0,25 %-os megújítási díjat számít fel egy 100 001 és 3 millió USD közötti, folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeretért.

(331)

Az első és második ponttal kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy bár az ügyfelek egyéni díjai különbözőek lehetnek, a kérelmező fél nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a hitelkeret megnyitásakor a banknak semmilyen költsége vagy kockázata nem merülne fel, és ezért nem számít fel díjat.

(332)

Ami a harmadik pontot illeti, a Bizottság által alkalmazott referenciadíjak tekintetében, amint az a (325) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság korábbi szubvencióellenes ügyek megállapításait és nyilvánosan hozzáférhető adatokat használt fel annak megállapításához, hogy a 1,5 %-os ügyviteli díj és az 1,25 %-os megújítási referenciadíj alkalmazása észszerű volt. E tekintetben a Bizottság rámutatott arra, hogy például a Barclays Bank a kikötött folyószámlahitel-korlát 1,5 %-ának megfelelő létesítési díjat, a 15 000 fontot meghaladó folyószámlahitelek után pedig 1,5 %-os megújítási díjat számít fel. Ebben az esetben a Bizottság által alkalmazott megújítási díj referenciaértéke alacsonyabb. Egy újabb keresés azt is kimutatta, hogy a Barclays magasabb üzleti folyószámlahitel-díjat számít fel, amely a 15 001 GBP – 20 000 GBP és 20 001 GBP – 25 000 GBP közötti üzleti sávokra vonatkozó felső határ 1,6 %-ától 2,5 %-áig terjed. Végezetül a Bizottság megjegyezte, hogy a Nanshan csoport által javasolt alternatív referenciaérték kifejezetten a kisvállalkozó ügyfelekre vonatkozott, ami maga a vállalat állításai szerint nem releváns, valamint a biztosítékkal fedezett hitelkeretekre, azaz az alacsonyabb kockázatú hitelkeretekre, mivel azokat bizonyos biztosítékok fedezik. Ezért a Bizottság megismételte azt a következtetését, hogy az általa alkalmazott referenciadíjak észszerűek és a rendelkezésre álló piaci adatokon alapulnak, és ezért elutasította az állítást.

(333)

Végül a Nanshan azt állította, hogy a Bizottságnak nem lenne szabad a Nanshan Finance számára nyújtott hitelkeret-előnyt számítania, mivel a Nanshan Finance által felvett összes rövid lejáratú kölcsön újra diszkontált kötelezvényhez kapcsolódott, ami nem igényel hitelkeretet. A Bizottság elfogadta ezt az állítást, mivel az újra diszkontált számlákat bankközi kölcsönökön keresztül biztosították, és ennek megfelelően kiigazította a számításokat.

(334)

A bankelfogadványok olyan pénzügyi termékek, amelyek célja, hogy a hiteleszközök palettájának bővítése révén felpezsdítsék a belföldi pénzpiacot. Ez a rövid távú finanszírozás olyan formája, amely „csökkentheti az alapok költségeit és javíthatja a tőkehatékonyságot” a kibocsátó számára (74). Ezenkívül, amint azt a Kínai Központi Bank a honlapján kijelentette, „a bankelfogadvány garantálhatja a vevő és az eladó közötti szerződés létrejöttét és teljesítését, valamint a Kínai Központi Bank beavatkozása révén előmozdíthatja a befektetési jövedelmet” (75). Ezen túlmenően a DBS Bank a honlapján a bankelfogadványokat olyan eszközként hirdeti, amely „a kifizetések elhalasztásával javítja a működő tőkét” (76).

(335)

A Bizottság korábbi vizsgálatban már megállapította, hogy a bankelfogadványokat nagyrészt fizetési eszközként használják kereskedelmi ügyletekben a készpénzmegbízás helyettesítőjeként, ezáltal megkönnyítve a kiállító készpénzforgalmát és működő tőkéjét (77). Készpénzszempontból az instrumentum de facto 6 hónapos vagy 1 éves halasztott fizetési határidőt biztosít a kiállítónak, mivel az ügylet összegének készpénzben történő tényleges kifizetésére a bankelfogadvány lejáratakor kerül sor, nem pedig akkor, amikor a kiállítónak ki kellett fizetnie a szállítóját. Ilyen pénzügyi eszköz hiányában a kiállító vagy saját, költséggel járó forgótőkét használna fel, vagy rövid lejáratú forgótőke-hitelt kötne egy bankkal, hogy kifizesse szállítóit, amelyeknek szintén vannak költségei. Lényegében azzal, hogy bankelfogadványokkal fizet, a fiók egy 3 hónaptól 1 évig terjedő időszakban anélkül használja a szállított árukat vagy szolgáltatásokat, hogy készpénzt előlegezne és bármilyen költséget viselne.

(336)

Szokásos piaci körülmények között – pénzügyi eszközként – a bankelfogadványok a kiállító számára finanszírozási költséget jelentenének. A vizsgálat kimutatta, hogy a mintában szereplő minden olyan vállalat, amely a vizsgálati időszak során bankelfogadványokat használt, csak jutalékot fizetett a bank által nyújtott elfogadási szolgáltatásért, amely általában az elfogadvány névértékének 0,05 %-a volt. Ugyanakkor a mintában szereplő vállalatok egyike sem viselte a bankelfogadványokon keresztül történő finanszírozás költségeit azáltal, hogy elhalasztotta az áruk és szolgáltatások készpénzben történő kifizetését. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vizsgált vállalatok bankelfogadványok formájában részesültek finanszírozásban, amelyek költségeit nem viselték.

(337)

A fentiekre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínában bevezetett bankelfogadvány rendszer valamennyi exportáló gyártó számára szabad finanszírozást biztosított folyó műveleteikhez, ami az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdésének i) pontjának a) alpontjával és 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban kiegyenlíthető előnyt biztosított a (354)–(356) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően.

(338)

A Bizottság korábbi vizsgálatban (78) megállapította, hogy a bankelfogadványoknak lényegében ugyanaz a célja és a hatása, mint a rövid lejáratú forgótőkehiteleknek, mivel a vállalatok folyó műveleteik finanszírozására használják őket a rövid lejáratú forgótőkehitelek helyett, következésképpen a rövid lejáratú forgótőkehitel finanszírozásával egyenértékű költségeket kell viselniük.

(339)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány, a Wanshun és a Nanshan csoport azzal érvelt, hogy a bankelfogadványok valójában a szállító (azaz a bankelfogadvány birtokosa) által a vevőnek (a kibocsátónak) nyújtott hitelek, nem pedig a bank által az eladónak nyújtott hitelek. Ennek az az oka, hogy a szerződés fizetési feltételei egyértelműen megemlítik, hogy a szállító bankelfogadvány formájában állapodik meg a fizetésről. Ezért egy ilyen szerződés aláírásával a szállító már előrevetítette, hogy a fizetés nem látra szóló, hanem arra egy bizonyos időszakon belül kerül sor (a bankelfogadvány lejáratától függően). A késedelmes fizetéshez kapcsolódó többletköltségeket már bele kell számítani a beszerzési költségbe. Mint ilyen, a bank általi elfogadás csupán az ismeretlen felek közötti ügyletek megkönnyítése érdekében történik. A bank feladata, hogy garanciát nyújtson, amelyért bizonyos díjat számít fel a bankelfogadvány megnyitásakor. Végső soron azonban a vállalat bankszámláján lévő pénzt fogják felhasználni azon tranzakció kifizetésére, amelyre vonatkozóan a bankelfogadványt kibocsátották. A bank csak akkor fizet, ha a vállalat nem teljesíti azon kötelezettségét, hogy bankszámláján elegendő forrással rendelkezzen a kifizetéshez.

(340)

A Bizottság megfigyelte, hogy a bankelfogadvány valójában egy értékesítési szerződésben is elismert tényleges fizetési eszköz, a kibocsátó szállítóval szembeni fizetési kötelezettsége pedig a bankelfogadvánnyal történő fizetéssel megszűnik. A szállítónak a kibocsátó általi kifizetése abban a pillanatban megtörténik, hogy jóváhagyják a bankelfogadványt, lejáratkor pedig a kibocsátó tesz eleget a bankkal szembeni fizetési kötelezettségének. Ezenkívül, amint azt maga a kínai kormány is elismerte, a szállítónak lehetősége van arra, hogy a bankelfogadványt más felekkel szemben is jóváhagyja, és így a bankelfogadványt azonnal a saját vásárlásainak fizetési eszközeként használja. Ezért a bankelfogadvány nem minősíthető a szállító által nyújtott hitelnek vagy a bank jövőbeli fizetésére vonatkozó további garanciának, és ezt az állítást a Bizottság elutasította.

(341)

Ami az egyedi jelleget illeti, a (102) preambulumbekezdésben említettek szerint a pénzügyi intézmények a 40. sz. határozat szerint hiteltámogatást nyújtanak a támogatott iparágaknak.

(342)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a bankelfogadványok az ösztönzött ágazatok, így például a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata számára a pénzügyi intézmények által nyújtott kedvezményes pénzügyi támogatás egy további formáját képviselik. Amint azt a fenti 3.1. szakasz kifejti, a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata valóban az ösztönzött ágazatok közé tartozik, ezért minden lehetséges pénzügyi támogatásra jogosult. A bankelfogadványok mint finanszírozási forma részét képezik a pénzügyi intézmények által az ösztönzött ágazatokban, így a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában biztosított kedvezményes pénzügyi támogatási rendszernek.

(343)

Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Kínában (az ösztönzött ágazatokon kívül) bármely vállalat ugyanolyan kedvezményes feltételek mellett veheti igénybe a bankelfogadványokat.

(344)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány, a Wanshun csoport és a Nanshan csoport egyaránt azzal érvelt, hogy a bankelfogadványokat nem kifejezetten a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata számára bocsátják rendelkezésre, mivel azok minden kínai vállalat számára hozzáférhetők és széles körben használatosak. A kínai kormány megismételte továbbá a 40. sz. határozat nem kötelező jellegére vonatkozó érveit, valamint a kínai pénzügyi intézmények közjogi szervként való minősítését vitató érvelést.

(345)

E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a kínai kormány és a Nanshan csoport nem bizonyította, hogy a kínai vállalatok a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata tekintetében megfigyelt kedvezményes feltételek előnyeit egyenlő mértékben élvezhetik. Továbbá, a hitelkeretekhez hasonlóan a bankelfogadványok szervesen kapcsolódnak más kedvezményes hitelnyújtási formákhoz, például hitelekhez, és mivel a kifejezetten az ösztönzött iparágaknak nyújtott hiteltámogatás részét képezik, a 3.4.1.1.–3.4.1.5. szakaszban, valamint a hitelekre vonatkozóan a 3.4.2.2. szakaszban kifejtett, a közjogi szervként való minősítésről és az egyedi jellegről szóló elemzés is alkalmazandó rájuk. Még ha egy finanszírozási forma elvileg elérhető is lehetne más iparágak vállalatai számára, egyedivé tehetik a konkrét feltételek, amelyek alapján a finanszírozást felajánlják egy adott iparág vállalatainak, mint amilyen a finanszírozás díja és volumene. Az érdekelt felek egyike sem nyújtott be arra utaló bizonyítékot, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata vállalatainak bankelfogadványain keresztül nyújtott kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében objektív kritériumokon és feltételeken alapulna. A Bizottság emiatt elutasította ezeket az állításokat.

(346)

Mind a Wanshun, mind a Nanshan csoport azt kérte, hogy még abban az esetben is, ha a Bizottság fenntartja azon döntését, hogy a bankelfogadványt támogatásnak tekinti, az előny kiszámítása során a következő változtatásokra van szükség:

(347)

Ami az első pontot illeti, a Bizottság a (338) preambulumbekezdésben már megállapította, hogy a bankelfogadványok célja és hatása megegyezik a rövid lejáratú működőtőke-hitelekével, és hogy következésképpen a rövid lejáratú működőtőke-hitellel egyenértékű költséget kell viselniük. Az érdekelt fél nem indokolta tovább, hogy miért kellene a bankelfogadvány referenciaértékének megegyeznie a hitelkeretével. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(348)

A második ponttal kapcsolatban a Bizottság a preambulumbekezdésben már megjegyezte, hogy a mintában szereplő minden olyan vállalat, amely a vizsgálati időszak során bankelfogadványokat használt, csak jutalékot fizetett a bank által nyújtott elfogadási szolgáltatásért, amely általában az elfogadvány névértékének 0,05 %-a volt. A bankelfogadvány bank általi feldolgozásáért fizetett jutalék valójában elkülönül a bank által megadott finanszírozástól, amelyért az együttműködő exportáló gyártókat nem terheli semmilyen költség. Ez a díj a banknak a bankelfogadvány feldolgozásával kapcsolatban felmerülő költségei fedezésére szolgál. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(349)

A harmadik ponttal összefüggésben – a Bizottság korábbi vizsgálatokban levont következtetései alapján (79) – először is meg kell jegyezni, hogy a bankoknál bevett gyakorlat, hogy a finanszírozás nyújtásakor garanciát vagy biztosítékot kérnek az ügyfeleiktől. Az is megemlítendő, hogy ezeket a garanciákat annak biztosítására használják fel, hogy az exportáló gyártó viselje a pénzügyi felelősséget a bankkal és a szállítóval szemben. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a kínai bankok nem követelik meg rendszerszinten ezeket a garanciákat, és azokat nem mindig kötik össze egy adott bankelfogadvánnyal. Ebben az összefüggésben az állítólagos betétek nem a kiállító által a bankok részére fizetett előlegnek tekintendők, hanem pusztán egy kiegészítő garanciaként szolgálnak, amelyet a bankok időnként megkövetelnek, és amely nem befolyásolja a bank azon döntését, hogy a kibocsátóra terhelt további hitelkamatok nélkül kiadja a bankelfogadványt. A garanciának különböző formái lehetnek, beleértve a lekötött betéteket és az ígérvényeket is. A kibocsátót illető betéti kamatok ezért nem jelentenek költséget a bankelfogadvány kibocsátója számára. Ennek alapján a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(350)

Az utolsó pont tekintetében a Bizottság – ahogy a fentiekben is kifejtette – emlékeztet arra, hogy a bankelfogadvány egy fizetési eszköz, és így nem az a célja, hogy meghosszabbítsa a szállítóval egyeztetett esedékes kifizetést, hanem hogy elhalassza a készpénzfizetést. A bankelfogadványt a kedvezményezett (szállító) jóváhagyhatja fizetési eszközként, hogy rendezze a más felekkel szemben fennálló kötelezettségeit. Ezért nem csökken arányosan azoknak a kapcsolt feleknek a likviditása, amelyek átvették a bankelfogadványt. Nincs kétszeres beszámítás sem, mivel a fizetési eszközként kapott bankelfogadványokat egyik vállalat sem egyenlítette ki. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(351)

A végső tájékoztatást követően a Nanshan csoport kérte a képleti hibák miatti számítási hibák korrekcióját is. A Bizottság elfogadta az állítást, és ennek megfelelően kiigazította a számításokat.

(352)

A kiegyenlíthető támogatás összegének kiszámításához a Bizottság felmérte a támogatásban részesülő feleknek a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékét.

(353)

A (334) és (335) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók a rövid távú finanszírozási igényeik kielégítésére – ellentételezés fizetése nélkül – bankelfogadványokat használtak.

(354)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a bankelfogadvány kiállítóinak díjat kell fizetniük a finanszírozási időszak után. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a finanszírozási időszak a bankelfogadvány kiállításának napján kezdődött, és a bankelfogadvány lejárat napján ért véget. A vizsgálati időszak előtt kiállított, illetve a vizsgálati időszak vége utáni lejáratú bankelfogadványokat illetően a Bizottság csak a finanszírozási időszak vizsgálati időszak alatti részére vonatkozóan számította ki a gazdasági előnyt.

(355)

Az alaprendelet 6. cikkének b) pontjával összhangban, tekintettel arra, hogy a bankelfogadványok a rövid távú finanszírozás egyik formájának minősülnek, és gyakorlatilag a rövid lejáratú forgótőkehitelekkel azonos célt szolgálnak, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezetteknek ily módon juttatott gazdasági előny a vállalat által a bankelfogadványokon keresztül nyújtott finanszírozás ellentételezéseként ténylegesen kifizetett összeg és a rövid távú finanszírozási kamatláb alkalmazásával fizetendő összeg közötti különbség.

(356)

A Bizottság meghatározta a rövid távú finanszírozási költségek meg nem fizetéséből származó előnyt. A Bizottság a korábbi vizsgálatokban megállapított módon (80) úgy ítélte meg, hogy a bankelfogadványoknak a rövid távú hitelfinanszírozással egyenértékű költséget kell viselniük. Ezért a Bizottság ugyanazt a módszert alkalmazta, mint az RMB-ben denominált rövid lejáratú hitelek finanszírozására, amelyet a 3.4.2. szakasz ismertet.

(357)

A mintában szereplő két csoportba tartozó vállalatok átváltható vállalati kötvényeket bocsátottak ki a vizsgálati időszak előtt. A mintában szereplő csoportba tartozó egyik vállalat (Shantou Wanshun) olyan átváltható vállalati kötvényeket bocsátott ki a vizsgálati időszak előtt, amelyek egy részét átváltották tőkére a vizsgálati időszak alatt. Ez az átváltható kötvény progresszív kamatszerkezettel rendelkezik rendkívül alacsony, 0,4 % és 2 % közötti kamatláb mellett, amely jóval a kínai kormány által meghatározott hitelezési referencia-kamatláb és irányadó hitelkamatláb alatt van.

(358)

Egy másik vállalat (Shandong Nanshan) a vizsgálati időszak előtt bocsátott ki átváltható kötvényeket, melyeket 2015-ben hitel-tőke konverzió keretében átváltottak tőkére. Mindkét vállalat kötvényeinek tulajdonosai nagyrészt állami tulajdonú pénzügyi intézmények voltak. A Bizottság azt is megállapította, hogy mindkét vállalat átváltható kötvényeit jóval magasabb árfolyamon váltották át tőkére, mint a részvények átváltáskor jellemző piaci árfolyama.

(359)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő mindként vállalat részesült átváltható kötvények formájában nyújtott kedvezményes finanszírozásban.

—

a Kínai Népköztársaság értékpapírokokról szóló törvénye (2014. évi változat) (a továbbiakban: értékpapírtörvény) (81),

—

a tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések (2008. évi változat) (82),

—

az értékpapír-kibocsátás és a tőzsdei bevezetés szponzorálására vonatkozó közigazgatási intézkedések (2008. évi változat) (83),

—

az értékpapír-kibocsátásra és a jegyzési garanciavállalásra vonatkozó közigazgatási intézkedések (2018. évi változat),

—

az Államtanács 2011. január 18-i rendeletei a vállalati kötvények adminisztrációjáról,

—

a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések, a Kínai Értékpapír-szabályozói Bizottság 113. sz. rendelete, 2015. január 15.,

—

nem pénzügyi vállalatok Kínai Központi Bank által kibocsátott adósságfinanszírozási eszközeinek a bankközi kötvénypiacon való igazgatására irányuló intézkedések, a Kínai Központi Bank 2008. évi 12. sz. rendelete, 2008. április 9.

(360)

A vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek és a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések határozták meg a vállalati kötvényekre vonatkozó általános jogi keretet. Az átváltható vállalati kötvények azonban külön jogszabályok, mégpedig a tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések, az értékpapír-kibocsátásra és a jegyzési garanciavállalásra vonatkozó közigazgatási intézkedések és az értékpapír-kibocsátás és a tőzsdei bevezetés támogatására vonatkozó közigazgatási intézkedések hatálya alá tartoznak.

(361)

A tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések 14. cikke a következőképpen határozza meg az átváltható vállalati kötvényeket: „olyan vállalati kötvények, amelyeket a kibocsátó vállalat a jogszabályoknak megfelelően bocsát ki, és amelyek bizonyos időszakban, meghatározott feltételek mellett átválthatók részvényekre”.

(362)

Az átváltható kötvények mintában szereplő vállalatok általi kibocsátásakor hatályban lévő értékpapírtörvény 11. cikke, továbbá a tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések 45. cikke és az értékpapír-kibocsátás és a tőzsdei bevezetés szponzorálására vonatkozó közigazgatási intézkedések 2. cikke szerint azoknak a vállalatoknak, amelyek átváltható vállalati kötvényeket kívánnak kibocsátani, jegyzőként eljáró értékpapírszponzor szolgáltatásait kell igénybe venniük. A szponzor megszervezi a kötvények kibocsátását, ajánlásokat fogalmaz meg a kibocsátónak, jóváhagyásra benyújtja a bejelentést a CSRC-nek, és tárgyalásokat folytat a befektetőnek a kötvényre kínált kamatlábról, továbbá feladata azokban a befektetőknek a felkutatása, akik elfogadják a kötvénykibocsátásra vonatkozóan megállapított feltételeket, köztük a kamatlábat.

(363)

A szabályozási kerettel összhangban az átváltható kötvények kibocsátása és kereskedelme Kínában nem folytatható szabadon. Mindegyik kötvény kibocsátását jóvá kell hagynia a CSRC-nek. Az értékpapírtörvény 16. cikke szerint „az átváltható vállalati kötvényeket kibocsátó, tőzsdén jegyzett vállalatoknak […] teljesíteniük kell a részvények nyilvános forgalomba hozataláról szóló törvényben rögzített követelményeket;” és meg kell szerezniük az Államtanács értékpapír-szabályozó hatóságainak jóváhagyását.” Az értékpapír-kibocsátásra és a jegyzési garanciavállalásra vonatkozó közigazgatási intézkedések átváltható kötvényekre alkalmazandó 3. cikkében úgy rendelkeznek, hogy „a CSRC a törvény szerint felügyeli és igazgatja az értékpapírok forgalomba hozatalát és a jegyzési garanciavállalást”. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 10. cikke szerint éves kvóták alkalmazandók a vállalati kötvények kibocsátására.

(364)

Az értékpapírtörvény 16. cikkével szerint a kötvények nyilvános kibocsátásának meg kell felelnie a következő követelményeknek: „a bevétel felhasználási céljának összhangban kell lennie az állami iparpolitikával” és „a vállalati kötvények nyilvános forgalomba hozatalából származó bevétel kizárólag a jóváhagyott cél(ok)ra használható fel”. A vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 12. cikke ismét hangsúlyozza, hogy az összegyűjtött források felhasználási céljainak összhangban kell lenniük az állam iparpolitikáival. Ezenkívül a tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések 10. cikkének (2) bekezdése az átváltható kötvényekre alkalmazandó különös szabályként rögzíti, hogy „a bevont források felhasználási céljainak összhangban kell lenniük az állami iparpolitikával”.

(365)

A (100) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a 40. sz. határozat „az ipar szerkezetátalakításáról szóló útmutató katalógusra” utal, és úgy rendelkezik, hogy ha „a beruházási projekt az ösztönzés tartalmához tartozik, a vonatkozó nemzeti beruházási szabályozásnak megfelelően meg kell vizsgálni, jóvá kell hagyni és nyilvántartásba kell venni; valamennyi pénzügyi intézmény hiteltámogatást nyújt a hitelezési elvekkel összhangban”. Következésképpen a leírtak szerint szükségszerűen az egyik ösztönzött ágazatot érintő átváltható vállalati kötvények kibocsátása összhangban van a pénzügyi intézmények ilyen ágazatok támogatására irányuló gyakorlatával.

(366)

A vállalati kötvények kamatlábai szintén szigorúan szabályozottak. A tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések 16. cikke rögzíti, hogy „az átváltható vállalati kötvények kamatlábát a kibocsátó vállalat és a fő jegyző tárgyalás útján határozza meg, ugyanakkor meg kell felelnie a vonatkozó állami rendelkezéseknek”. Az értékpapírtörvény 16. cikkének (5) bekezdése szerint „a vállalati kötvények szelvénykamatlába nem haladhatja meg az Államtanács által meghatározott szelvénykamatlábat”. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek összes kötvényre általánosan alkalmazandó 18. cikke részletesebb rendelkezéseket tartalmaz, rögzítve, hogy „a vállalati kötvények esetében kínált kamatláb nem haladhatja meg a bankok által azonos lejáratú, határozott idejű takarékbetétekért magánszemélyek részére fizetett irányadó kamat 40 %-át”.

(367)

A tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések 17. cikke szerint „az átváltható vállalati kötvények nyilvános kibocsátásához a vállalatnak minősített hitelminősítő intézetet kell megbíznia a hitelminősítéssel és a további minősítéssel”. Ezenkívül a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó, általánosan alkalmazandó közigazgatási intézkedések 18. cikke szerint csak bizonyos, szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő – például AAA hitelminősítésű – kötvények bocsáthatók ki nyilvánosan állami befektetőknek vagy minősített befektetőknek. Az ezen előírásoknak meg nem felelő vállalati kötvények csak minősített befektetőknek bocsáthatók ki nyilvánosan.

(368)

A Bloomberg 2021. évi kínai kötvénypiaci szemléje szerint a bankközi kötvénypiacon jegyzett kötvények a teljes kötvényforgalom 88 %-át adják (84). Ugyanezen tanulmány szerint a legtöbb befektető intézményi befektető, többek között pénzügyi intézmény. Kiemelendő, hogy az állami tulajdonú kereskedelmi bankok a befektetők 57 %-át, a fejlesztési bankok pedig 3 %-át teszik ki (85). Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő egyik vállalat által kibocsátott átváltható kötvények összes befektetője intézményi befektető, és a pénzügyi intézmények is ebbe a befektetői kategóriába tartoznak.

(369)

Továbbá az ipari szerkezetátalakítás útmutató katalógusa szerinti ösztönzött ágazatként a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata a 40. sz. határozat alapján hiteltámogatásra jogosult a pénzügyi intézményektől. Az, hogy az átváltható kötvények, így a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott átváltható kötvények kamatlába alacsony, határozottan arra utal, hogy az e kötvények legnagyobb befektetői közé tartozó pénzügyi intézmények kötelesek „hiteltámogatást” nyújtani ezeknek a vállalatoknak, és a befektetési vagy a finanszírozási döntés meghozatalakor a kereskedelmi szempontokon kívül más szempontokat, például állami politikai célokat is figyelembe venni. Egy piaci viszonyok között működő befektető valójában jóval érzékenyebb lenne a befektetés pénzügyi hozamára, és nagy valószínűséggel nem fektetne nagyon alacsony kamatlábú átváltható kötvényekbe. Ezenkívül a Bizottság által a fenti 3.4.2.3. szakaszban az exportáló gyártók mindkét csoportjáról a likviditási és fizetőképességi profiljukat illetően megfogalmazott következtetések azt is jelzik, hogy a piaci viszonyok között működő befektetők nem fektetnének alacsony pénzügyi hozamot kínáló pénzügyi instrumentumokba, köztük átváltható kötvényekbe, ha a kibocsátónál jelentős likviditási és fizetőképességi kockázatok mutatkoznak. Ezért a Bizottság álláspontja szerint csak a befektetésük pénzügyi hozamától eltérő – például az ösztönzött ágazatokban működő vállalkozások finanszírozására vonatkozó jogi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos – indítékokkal rendelkező befektetők hajtanának végre ilyen befektetést.

(370)

A fentiek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott átváltható kötvények befektetőinek jelentős hányada pénzügyi intézmény, amely jogilag kötelezett hiteltámogatást nyújtani a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia gyártóinak.

(371)

Ezenkívül a fenti 3.4.1. szakaszban leírtaknak megfelelően a pénzügyi intézményekre az erős állami jelenlét jellemző, és a kínai kormánynak lehetősége van érdemi befolyást gyakorolni rájuk. Az általános jogi keret, amelyben ezek a pénzügyi intézmények működnek az átváltható kötvényekre is vonatkozik.

(372)

A 3.4.1. szakaszban Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az állami tulajdonú pénzügyi intézmények az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében közjogi szervnek minősülnek, és minden esetben úgy tekintendők, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, vagy olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A fenti 3.4.1.7. szakaszban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a magántulajdonú pénzügyi intézményeket szintén a kormány bízza meg és utasítja.

(373)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően az átváltható kötvények egyes kibocsátásai kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Ezért a Bizottság a vizsgálat konkrét ténymegállapításaival kombinálva vizsgálta a (360)–(367) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet.

(374)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő két exportáló gyártói csoport nagyon alacsony és hasonló kamatlábbal bocsátotta ki az átváltható kötvényeket, függetlenül az egyes vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetétől. A Bizottság azt is megállapította, hogy e kötvényeket számottevő mennyiségben jóval magasabb árfolyamon váltották át részvényekre, mint a részvények jellemző piaci árfolyama. Így a hozam még akkor is a piaci érték alatt maradt, amikor a kötvényeket átváltották részvényekre.

(375)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai pénzügyi intézmények, amelyek a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott átváltható kötvények legnagyobb befektetői, a 40. sz. határozatban meghatározott politikai irányvonalakat követték azzal, hogy kedvezményes finanszírozást biztosítottak az egyik ösztönzött ágazatba tartozó vállalatok számára, és ezáltal az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében közjogi szervként vagy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében a kormány által megbízott vagy utasított szervként jártak el.

(376)

Amikor vállalták, hogy a kibocsátó kockázati profiljára való tekintet nélkül nagyon alacsony hozamú – így a (387) preambulumbekezdés szerint a Kínai Központi Bank által kínált vagy a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ által közzétett kockázatmentes referencia-kamatláb alatti kamatozású – átváltható kötvényekbe fektetnek, és hozzájárultak ahhoz, hogy a kötvényeket az aktuális piaci értéknél jóval alacsonyabb árfolyamon váltsák át részvényekre, a pénzügyi intézmények gazdasági előnyhöz juttatták a mintában szereplő exportáló gyártókat.

(377)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány azt állította, hogy a vállalati kötvények és az átváltható vállalati kötvények vásárlása minden nagyobb joghatóságban, így az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is szokásos kereskedelmi gyakorlat. A kínai kormány szerint az a tény, hogy sok kötvénybefektető intézményi befektető, beleértve a pénzügyi intézményeket is, hasonló az uniós helyzethez. A kínai kormány azzal érvelt, hogy még ha elfogadnánk is a tájékoztatásban megadott számadatokat, amely szerint a befektetők 57 %-a állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank 3 %-a pedig fejlesztési bank, ez még mindig 40 %-os piaci részesedést hagyna, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni.

(378)

A kínai kormány szerint a Bizottság azt sem elemezte külön, hogy a pénzügyi intézmények milyen szerepet töltenek be az átváltható kötvények kínai piacán, mivel ezek a hitelekhez képest eltérő típusú eszközök, és a befektető pénzügyi intézmények szerepei alapvetően eltérőek. A kínai kormány ugyanezt az érvelést alkalmazta a 3.6.2. szakaszban említett vállalati kötvényekre is.

(379)

A Bizottság nem értett egyet a kínai kormány azon kijelentésével, hogy nem végezte el a pénzügyi intézmények mint állami szervek kötvényvásárlási funkcióval kapcsolatos magatartásának külön értékelését. A Bizottság által a 3.4.1. szakaszban levont következtetések mellett az átváltható kötvények konkrét kibocsátásai alapján az ellenőrzés érdemi gyakorlásának konkrét bizonyítékait is kereste, és külön értékelést végzett a (373) és (374) preambulumbekezdésben. Míg a Bizottság egyetértett a kínai kormánnyal abban, hogy a vállalati kötvények és az átváltható kötvények vásárlása elvben minden nagyobb joghatóságban szokásos kereskedelmi gyakorlat lehet, rámutatott arra, hogy a vállalati kötvények kínai pénzügyi intézmények általi felvásárlását állami beavatkozás jellemzi, amint azt a (375) preambulumbekezdésben is bemutatja.

(380)

A Bizottság megítélése szerint az átváltható kötvényekkel nyújtott kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Átváltható kötvények nem bocsáthatók ki a CSRC jóváhagyása nélkül, amely ellenőrzi, hogy az átváltható kötvények kibocsátására vonatkozó összes szabályozási feltétel teljesül-e. A (364) preambulumbekezdésben kifejtett módon, valamint az értékpapírtörvény és a kifejezetten az átváltható kötvényekre alkalmazandó, a tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések szerint az átváltható kötvényeket az állami iparpolitikával összhangban kell kibocsátani. A Bizottság a (366) preambulumbekezdésben úgy ítélte meg, hogy „az állami iparpolitikával összhangban” fordulat arra utal, hogy a befektetés az ipari szerkezetátalakítás útmutató katalógusában az „ösztönzött” körbe tartozik, ahogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata is.

(381)

Nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy Kínában (az ösztönzött ágazatokon kívül) bármely vállalat ugyanolyan kedvezményes feltételek mellett vehet igénybe átváltható kötvényeket.

(382)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány azzal érvelt, hogy azok a kritériumok, amelyeknek egy vállalatnak meg kell felelnie a kötvények kibocsátásához, pénzügyi, és nem szakpolitikai jellegűek. A kínai kormány nem értett egyet azzal az állásponttal, hogy az átváltható kötvények kibocsátásának összhangban kell lennie az állam iparpolitikáival, és megismételte, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata nem ösztönzött ágazat. A kínai kormány ugyanezt az érvelést alkalmazta a 3.6.2. szakaszban említett vállalati kötvényekre is.

(383)

E tekintetben, bár a Bizottság egyetértett azzal, hogy a kötvénypiacokat minden országban szabályozzák, és hogy a vállalatok által a kötvények kibocsátásához teljesítendő kritériumok többsége pénzügyi jellegű, nem értett egyet a kínai kormány azon állításával, hogy Kínában az átváltható kötvények kibocsátása nem politikai irányultságú. Először is, a Bizottság megismételte azon álláspontját, hogy a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata ösztönzött ágazat. Másodszor, a Bizottság úgy vélte, hogy elég világos a kínai értékpapírtörvény (2014-es változat) és a kifejezetten az átváltható kötvényekre alkalmazandó, a Tőzsdén jegyzett vállalatok általi értékpapír-kibocsátásra vonatkozó közigazgatási intézkedések megfogalmazása, amely szerint az átváltható kötvényeket az állami iparpolitikával összhangban kell kibocsátani. Végezetül a Bizottság a (376) preambulumbekezdésben megállapította, hogy a pénzügyi intézmények azáltal, hogy elfogadták, hogy a kibocsátó kockázati profiljától függetlenül nagyon alacsony megtérülési rátával rendelkező átváltható kötvényekbe fektetnek be, előnyhöz juttatták a mintában szereplő exportáló gyártókat. Ezért a kínai kormány állításait elutasították.

(384)

Az átváltható kötvények olyan, hitelviszonyt megtestesítő hibrid instrumentumok, amelyek a kötvények jellemzőivel rendelkeznek, így kamatfizetést kínálnak, egyúttal pedig bizonyos feltételek mellett a befektetett összeg részvényekre váltását is lehetővé teszik.

(385)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatok által a vizsgálati időszakban kibocsátott átváltható vállalati kötvények kamatlába annyira alacsony volt, hogy csak a befektetésük pénzügyi hozamától eltérő – például az ösztönzött ágazatokban működő vállalkozások finanszírozására vonatkozó jogi kötelezettség teljesítésével kapcsolatos – indítékokkal rendelkező befektetők fektettek ilyen kötvényekbe. Ezt az is alátámasztotta, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott átváltható kötvények befektetőinek jelentős hányada állami tulajdonú pénzügyi intézménynek minősül.

(386)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő mindkét vállalat által kibocsátott átváltható kötvények azon része, amelyet nem váltottak át részvényekre, a hitelekéhez vagy a szokványos kötvényekéhez hasonló kamat formájában kínált hozamot a befektetőknek. Mivel a (248) preambulumbekezdésben a hitelekre vonatkozóan ismertetett számítási módszer kötvényeken alapul, ezért a Bizottság úgy döntött, hogy ugyanezt a módszert alkalmazza (86). Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi előny meghatározása érdekében az azonos futamidejű, USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet alkalmazza a Kínai Központi Bank hitelezési referencia-kamatlábára, 2019. augusztus 20. után pedig a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ irányadó hitelkamatlábára (87) a kötvények piaci alapú kamatlábának megállapításához.

(387)

A kamatösszeg, amelyet a vállalatnak a (419) preambulumbekezdésben említett piaci alapú kamatláb alkalmazása esetén fizetnie kellett volna, és a vállalat által ténylegesen fizetett kamat különbözete a gazdasági előny.

(388)

A Bizottság azt is megállapította, hogy e kötvényeket számottevő mennyiségben váltották át részvényekre. A Bizottság megállapította, hogy mindkét vállalat átváltható kötvényeit jóval magasabb árfolyamon váltották át tőkére, mint a részvények jellemző piaci árfolyama. Ebben az ügyben a Bizottság a részvényekre átváltott adósságot kiegyenlíthető tőkeinjekciónak tekintette. E tőkeinjekció gazdasági előnyét a részvények átváltáskori árfolyama és a kötvénytulajdonosok által fizetett többletdíj különbségeként határozta meg. Ezt az előnyt a vállalati eszközök átlagos értékcsökkenési időtartamának felhasználásával vetítette ki a vizsgálati időszakra.

(389)

A végső tájékoztatást követően a kínai kormány és a Wanshun csoport kifogásolta, hogy a Bizottság a kötvényekre és az átváltható kötvényekre ugyanazt a referenciaértéket alkalmazza, mint a hitelekre, mivel egy kötvény átválthatósága annak alapvető eleme, és ezért lényegesen eltérő hiteleszközzé teszi azt. A kínai kormány azt is állította, hogy nincs alapja annak, hogy a Bizottság kiindulópontként a Kínai Központi Bank referenciaértékét használja, majd felárat ad hozzá. A kínai kormány szerint a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák BB-minősítéssel rendelkező európai gyártói is bocsátottak ki kötvényeket hasonló futamidőre, jelentősen alacsonyabb kamatlábak mellett, mint a számított referencia-kamatláb ugyanebben az időszakban. A kínai kormány ugyanezt az érvelést alkalmazta a 3.6.2. szakaszban említett vállalati kötvényekre is.

(390)

Ezen túlmenően a Wanshun rámutatott arra, hogy a kötvények nagy mértékben értékesíthetők a piacon (a kötvény tulajdonosa azt a piacon értékesítheti anélkül, hogy megvárná annak lejáratát). Ezzel szemben a hitel két fél közötti megállapodás, amelyben az egyik fél pénzt kölcsönöz a másiktól. A hitel általában nem forgalmazható a piacon. Ezenkívül a Shantou Wanshun kötvénye részvényekké alakítható, ami további előnyt jelent a kötvénytulajdonos számára. Ennek megfelelően az átváltható kötvények kamatlábai logikusan alacsonyabbak lennének, mint a hitelek, valamint más típusú kötvények esetében (a befektetők hajlandóak lennének alacsonyabb kamatszelvényt elfogadni egy átváltható kötvényre annak konverziós tulajdonsága miatt). A Wanshun alternatív megoldásként a kötvényhozamokon alapuló hongkongi referenciaérték alkalmazását javasolta, azaz ugyanazt a referenciaértéket, amelyet a Nanshan csoport a (264) preambulumbekezdésben a hitelekre vonatkozóan javasolt.

(391)

A Bizottság rámutatott, hogy a hitelek és a vállalati kötvények elvben hasonló pénzügyi hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok. A vállalati kötvény valójában olyan hitel, amelyet nagy szervezetek használnak fel tőkebevonásra. Mind a hiteleket, mind a vállalati kötvényeket meghatározott időre kötik/bocsátják ki, és kamatláb/kamatszelvény vonatkozik rájuk. Az a tény, hogy a hitelből történő finanszírozást pénzügyi intézmény nyújtja, és hogy a vállalati kötvényből történő finanszírozást befektetők nyújtják, amelyek a legtöbb esetben ugyancsak pénzügyi intézmények, nem releváns a két eszköz alapvető jellemzőinek meghatározása szempontjából. Valójában mindkét eszköz üzleti tevékenységek finanszírozására szolgál, azonos típusú ellentételezésben részesülnek, és hasonló visszafizetési határidővel és feltételekkel rendelkeznek. Ezenkívül a vizsgálat során a Bizottság megállapította, hogy az együttműködő exportáló gyártók által kibocsátott vállalati kötvények kamatszelvényei és céljai nagyon hasonlóak voltak a hasonló futamidejű hitelek kamatlábaihoz és céljaihoz, és így a gyártó szempontjából egymással felcserélhetőnek tekinthetők, ami indokolja, hogy a jelen ügy sajátos körülményei között mindkét eszközre ugyanazt a referenciaértéket alkalmazzák.

(392)

A Bizottság továbbá megalapozatlannak ítélte a kínai kormánynak az Európai Unióban a BB minősítésű vállalatokra alkalmazandó kamatlábakra vonatkozó észrevételeit, mivel az uniós kockázatmentes kamatláb nem egyezik meg a kínai kockázatmentes kamatlábbal, így a kamatlábakat nem lehet abszolút értékben összehasonlítani.

(393)

A Bizottság egyetértett abban, hogy az átváltható vállalati kötvények hibrid adósságinstrumentumok, amelyek bizonyos feltételek mellett lehetőséget biztosítanak a befektetett összeg részvényekké történő átalakítására is, és mint ilyenek, elvben eltérnek a vállalati kötvényektől. A Bizottság megvizsgálta annak lehetőségét, hogy számszerűsítse ezt az átválthatósági elemet. A Wanshun által javasolt referenciaérték azonban nem vette figyelembe ezt az átválthatóságot. Emellett a (268) preambulumbekezdésben már ismertetett okok miatt ez általában nem volt megfelelő viszonyítási alap a kötvények esetében. Más lehetséges referenciamutatókat nem nyújtottak be, és nem állt rendelkezésre további nyilvános információ sem az átváltható kötvények (pl. az USA-beli AA minősítésű átváltható kötvények és az USA-beli BB minősítésű átváltható kötvények felárára vonatkozó indexek), sem pedig e kötvények átválthatósági szempontjának pontosabb viszonyítási alapja tekintetében. Ezenkívül az átváltás alapjául szolgáló referenciaérték mindenképpen kockázatmentes kamatláb volt. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(394)

Az átváltható vállalati kötvényekkel kapcsolatban a Wanshun csoport azt állította, hogy:

(395)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Wanshun nem szolgáltatott elegendő bizonyítékot azon állításának alátámasztására, amely szerint a Shantou Wanshun átváltható kötvények befektetőinek többsége a shenzheni részvénypiacon működő magánszemély volt. Valójában ezen állítás forrását nem lehetett ellenőrizni, az alátámasztó dokumentum nem határozta meg egyértelműen, hogy mit tekint magán- és állami tulajdonú befektetőnek, és nem tartalmazta az egyes befektetők nevét sem. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(396)

A Bizottság elfogadta a Wanshun azon állítását, hogy a kamatszelvény-kifizetéseket le kell vonni a referencia-kamatfizetésekből, és a vizsgálati időszakra vonatkozó kamatszelvény-fizetést levonta a referencia-kamatlábak kifizetéseiből.

(397)

A Wanshun csoport továbbá azt állította, hogy a Bizottság tévedett a tőkeinjekció kiegyenlítésével (egyes Shantou Wanshun kötvények részvényekké történő átalakításával) kapcsolatban is, mivel:

(398)

A Bizottság nem értett egyet a 2018 júliusában megállapított kezdeti átváltási árral kapcsolatos észrevételekkel. Megjegyezte, hogy amennyiben egy adott részvény részvénypiaci ára az átváltás pillanatában lényegesen alacsonyabb a piaci árnál, egy racionális befektető tartózkodik attól, hogy a kötvényeket részvényekké alakítsa, és ehelyett továbbra is megtartja a kötvényeket. Így a racionális befektető megpróbálná minimalizálni az árak kedvezőtlen alakulásának kockázatát.

(399)

A Bizottság nem értett egyet a helytelen átváltási árral kapcsolatos észrevétellel sem. A Bizottsághoz benyújtott információkból kiderült, hogy a Wanshun csoport által hivatkozott árváltozás ténylegesen csak a részvények átváltását követően következett be. Ezért a Bizottság fenntartotta, hogy a gazdasági előny kiszámításához a helyes átváltási árat használta.

(400)

A mintában szereplő csoportok egyike részesült vállalati kötvények formájában nyújtott kedvezményes finanszírozásban.

—

az értékpapírtörvény,

—

a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések, a Kínai Értékpapír-szabályozói Bizottság 113. sz. rendelete, 2015. január 15.,

—

az Államtanács 2011. január 18-i rendeletei a vállalati kötvények adminisztrációjáról,

—

nem pénzügyi vállalatok Kínai Központi Bank által kibocsátott adósságfinanszírozási eszközeinek a bankközi kötvénypiacon való igazgatására irányuló intézkedések, a Kínai Központi Bank 2008. évi 12. sz. rendelete, 2008. április 9.

(401)

A szabályozási kerettel összhangban, Kínában nem lehet szabadon kötvényeket kibocsátani, illetve szabadon kereskedni azokkal. Minden egyes kötvény kibocsátását különböző kormányzati hatóságoknak, például a Kínai Központi Banknak, az NDRC-nek vagy a CSRC-nek kell jóváhagynia, a kötvény és a kibocsátó típusától függően. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek szerint éves kvóták alkalmazandók a vállalati kötvények kibocsátására.

(402)

Továbbá a vizsgálati időszakban hatályos értékpapírtörvény 16. cikke szerint a vállalati kötvények nyilvános forgalomba hozatalának meg kell felelnie a következő követelményeknek: „a bevétel felhasználási céljának összhangban kell lennie az állami iparpolitikával” és „a vállalati kötvények nyilvános forgalomba hozatalából származó bevétel kizárólag a jóváhagyott cél(ok)ra használható fel”. A vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 12. cikke ismét hangsúlyozza, hogy az összegyűjtött források felhasználási céljainak összhangban kell lenniük az állam iparpolitikáival. A vállalati kötvények ilyen feltételek melletti kibocsátása a (364) és a (365) preambulumbekezdésben leírtak szerint kifejezetten valamely ösztönzött ágazatot, például a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatát érinti, és összhangban van a pénzügyi intézmények ilyen ágazatok támogatására irányuló gyakorlatával.

(403)

Az értékpapírtörvény 16. cikkének (5) bekezdése szerint „a vállalati kötvények szelvénykamatlába nem haladhatja meg az Államtanács által meghatározott szelvénykamatlábat”. Ezenkívül a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 18. cikke részletesebb rendelkezéseket tartalmaz, rögzítve, hogy „a vállalati kötvények esetében kínált kamatláb nem haladhatja meg a bankok által azonos lejáratú, határozott idejű takarékbetétekért magánszemélyek részére fizetett irányadó kamat 40 %-át”.

(404)

Továbbá a vállalati kötvények kibocsátására és kereskedelmére vonatkozó közigazgatási intézkedések 18. cikke szerint csak bizonyos, szigorú minőségi kritériumoknak megfelelő – például AAA hitelminősítésű – kötvények a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján bocsáthatók ki nyilvánosan állami befektetőknek vagy minősített befektetőknek. Az ezen előírásoknak meg nem felelő vállalati kötvények csak minősített befektetőknek bocsáthatók ki nyilvánosan. Következésképpen a legtöbb vállalati kötvényt minősített befektetőknek bocsátják ki, amelyeket a CSRC jóváhagyott, és amelyek kínai intézményi befektetők.

(405)

A fenti (369) és (370) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott átváltható kötvények befektetőinek jelentős hányada pénzügyi intézmény, amely jogilag kötelezett hiteltámogatást nyújtani a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia gyártóinak. Ugyanez az érvelés és következtetés vonatkozik a vállalati kötvényekre is, mivel a biztosítási feltételek nagyon hasonlóak, különös tekintettel a nemzeti jogszabályok, előírások és szakpolitikák követelményeinek teljesítésére és az állami iparpolitika követésére vonatkozó feltételre.

(406)

A (403) preambulumbekezdésben leírtak szerint az értékpapírtörvény 16. cikke és a vállalati kötvények adminisztrációjáról szóló rendeletek 12. cikke előírja, hogy a vállalati kötvények nyilvános forgalomba hozatalának összhangban kell lennie az állam iparpolitikáival. Ennek következtében vállalati kötvények csak olyan célból bocsáthatók ki, amely összhangban van a kínai kormány terveinek az ösztönzött ágazatokra vonatkozó, (357) és (359) preambulumbekezdésben kifejtett céljaival. Az intézményi befektetőknek – amelyek a (368) preambulumbekezdésben leírtak szerint nagyrészt kereskedelmi bankok és fejlesztési bankok – követniük kell a 40. sz. határozatban meghatározott politikai irányvonalakat, amely határozat az ipar szerkezetátalakításáról szóló útmutató katalógussal együtt értelmezve egyedi elbánást ír elő egyes ösztönzött ágazatok – például a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata – meghatározott projektjei számára. A mintában szereplő egyik csoportnak biztosított kedvezményes elbánás eredményeképpen született a nem a piaci alapú kritériumokat tükröző kamatlábbal kibocsátott vállalati kötvényekbe való befektetés iránti döntés.

(407)

A fenti 3.4.1. szakaszban leírtaknak megfelelően a pénzügyi intézményekre az erős állami jelenlét jellemző, és a kínai kormánynak lehetősége van érdemi befolyást gyakorolni rájuk. Az általános jogi keret, amelyben ezek a pénzügyi intézmények működnek a vállalati kötvényekre is vonatkozik.

(408)

A 3.4.1. pontban Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az állami tulajdonú pénzügyi intézmények az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében közjogi szervnek minősülnek, és minden esetben úgy tekintendők, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti olyan feladatok ellátásával bízza meg, vagy olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormányzat feladatai lennének. A 3.4.1.7. szakaszban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a magántulajdonú pénzügyi intézményeket szintén a kormány bízza meg és utasítja.

(409)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően a vállalati kötvények egyes kibocsátásai kapcsán is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. Ezért a Bizottság a vizsgálat konkrét ténymegállapításaival kombinálva vizsgálta a (402)–(405) preambulumbekezdésben bemutatott általános jogi környezetet.

(410)

A Bizottság megállapította, hogy a vállalati kötvényeket a vállalatok pénzügyi és hitelkockázati helyzetére tekintettel várható szint – így a lenti (419) preambulumbekezdés szerint a Kínai Központi Bank által kínált vagy a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ által közzétett kockázatmentes referencia-kamatláb – alatti kamatlábbal bocsátották ki.

(411)

A gyakorlatban a vállalati kötvények kamatlábait – a hitelekhez hasonlóan – a vállalat hitelminősítése befolyásolja. A (215) preambulumbekezdésben a Bizottság viszont arra a következtetésre jutott, hogy a helyi hitelminősítési piac torz, és a hitelminősítések megbízhatatlanok.

(412)

A fenti megfontolások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai pénzügyi intézmények a 40. sz. határozatban meghatározott politikai irányvonalakat követték azzal, hogy kedvezményes finanszírozást biztosítottak az egyik ösztönzött ágazatba tartozó vállalatok számára, és ezáltal az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében közjogi szervként vagy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében a kormány által megbízott vagy utasított szervként jártak el.

(413)

A vállalati kötvényeknek a kibocsátó tényleges kockázati profiljának megfelelő piaci kamatlábnál alacsonyabb kamatlábbal való kibocsátásának megszervezésével és az ilyen vállalati kötvényekbe való befektetés vállalásával a pénzügyi intézmények előnyhöz juttatták a mintában szereplő exportáló gyártót.

(414)

A (380) preambulumbekezdésben leírtak szerint a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kötvények formájában megvalósuló kedvezményes finanszírozás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi jellegűnek minősül, tekintve, hogy a kormányzati hatóságok jóváhagyása nélkül nem lehet kötvényeket kibocsátani, és az értékpapírtörvény kimondja, hogy a kötvénykibocsátásnak összhangban kell állnia az állam iparpolitikáival. A (104) preambulumbekezdésben már kifejtettek szerint a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata az ipari szerkezetátalakítás útmutató katalógusa alapján ösztönzött ágazatnak minősül.

(415)

mivel a kötvények lényegében más típusú, elvben a hitelekhez hasonló adósságinstrumentumok, és mivel a hitelek esetében a számítási módszer már eleve egy kötvénykosáron alapul, a Bizottság úgy határozott, hogy ezúttal is a hitelek esetében a 3.4.2.3. szakaszban leírtak szerint alkalmazott számítási módszert követi. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi előny meghatározása érdekében az azonos futamidejű, USA-beli AA minősítésű vállalati kötvények és az USA-beli BB minősítésű vállalati kötvények közötti relatív különbözetet alkalmazza a Kínai Központi Bank hitelezési referencia-kamatlábára, 2019. augusztus 20. után pedig a Nemzeti Bankközi Finanszírozási Központ irányadó hitelkamatlábára a kötvények piaci alapú kamatlábának megállapításához, amelyet ezt követően összehasonlít a társaság által fizetett tényleges kamatlábbal.

(416)

A végső tájékoztatást követően a Wanshun csoport és a Nanshan csoport azt állította, hogy a Bizottság tévesen feltételezte, hogy valamennyi kötvénytulajdonos közjogi szervként eljáró pénzügyi intézmény. Mivel a Bizottság által hivatkozott Bloomberg-jelentés maga is megállapította, hogy az állami tulajdonban lévő bankok a befektetők 57 %-át képviselik, a fejlesztési bankok pedig az átváltható vállalati kötvények tulajdonosainak 3 %-át teszik ki Kínában, az intézményi befektetők kötvényeinek csupán 60 %-a (57 % + 3 %) kiegyenlíthető.

(417)

A Bizottság rámutatott, hogy meggyőző bizonyítékok állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő vállalatok által kibocsátott kötvények befektetőinek jelentős hányada pénzügyi intézmény, amely jogilag kötelezett hiteltámogatást nyújtani a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia gyártóinak. Ezenkívül a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy a Bloomberg-jelentés azt is jelzi, hogy a kötvények 27 %-a „alap-termékek” tulajdonában van, amelyek lényegében ugyanazon pénzügyi intézmények által kezelt alapok. Figyelembe véve az „egyéb” pénzügyi intézmények által kitett 3 %-ot, a kötvényekbe befektető pénzügyi intézmények aránya valójában 90 %. Figyelembe véve az intézményi befektetők, köztük a pénzügyi intézmények magas arányát, a Bizottság azon a véleményen volt, hogy ők határozták meg a szóban forgó vállalati kötvények jellemzőit, különösen az alacsony kamatozást, és hogy más befektetők, például a magánbefektetők, csak betartották e feltételeket. Végezetül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalati kötvényekre és az átváltható kötvényekre vonatkozó kínai pénzügyi felügyeleti rendszer csak egy azon elemek közül, amely a 3.4.1. szakaszban ismertetett, a pénzügyi intézmények általi finanszírozást szabályozó normatív kerettel, valamint a pénzügyi intézmények konkrét magatartásával együtt rámutatott a kínai kormány beavatkozására. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(418)

Végül a Nanshan csoport azt állította, hogy a Bizottság a számításából nem vonta le a Nanshan Group Co., Ltd. által teljesített kamatszelvény-kifizetéseket. A Bizottság ezt a pontot nem fogadta el, mivel a vállalat által benyújtott táblázatokban sem a távoli ellenőrzés előtt, sem annak során nem szerepeltek a kamatszelvény-fizetésekre vonatkozó információk. A Bizottság emlékeztet továbbá arra, hogy ez az információ annak a hiányzó információnak a részét képezi, amelyre a 28. cikket alkalmazta. Mindenesetre a vizsgálat e szakaszában lehetetlen ellenőrizni a tájékoztatásra vonatkozó észrevételek mellékleteként benyújtott kiegészítő információkat.

(419)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő valamennyi exportáló gyártói csoport előnyre tett szert a hitelkeretek, bankelfogadványok, valamint átváltható és vállalati kötvények formájában nyújtott kedvezményes finanszírozás révén. A pénzügyi hozzájárulás, az exportáló gyártók számára biztosított gazdasági előny, illetve az egyedi jelleg fennállására tekintettel a Bizottság ezeket a kedvezményes finanszírozási típusokat kiegyenlíthető támogatásnak tekintette.

(420)

A fent ismertetett kedvezményes finanszírozás esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Kedvezményes finanszírozás: egyéb finanszírozási típusok

(421)

A Bizottság megállapította, hogy a Sinosure exporthitel-biztosítást nyújtott a mintában szereplő vállalatcsoportoknak. Honlapján a Sinosure kijelenti, hogy támogatja a kínai árukivitelt, különösen a csúcstechnológiai termékek exportját. Egy, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) által készített tanulmány (88) szerint a Sinosure által nyújtott összes exporthitel-biztosítás 21 %-át a kínai csúcstechnológiai ágazat kapta, amelynek része a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata is. Továbbá a Sinosure aktív szerepet vállalt a „Made in China 2025” kezdeményezés megvalósításában, és útmutatást nyújtott a vállalkozásoknak a nemzeti hitelforrások felhasználásához, tudományos és technológiai innovációt és technológiai korszerűsítést végzett, és segített a „kifelé nyitó” vállalkozásoknak, hogy versenyképesebbé váljanak a világpiacon (89).

—

a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által közösen kiadott, a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (Shang Ji Fa, 2004. évi 368. sz.),

—

az Államtanács 2009. május 27-i közleményben foglalt 840-es terv,

—

az Államtanács által kiadott, a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fenntartásának és fejlesztésének felgyorsításáról szóló közlemény (GuoFa, 2010. évi 32. sz., 2010. október 18.), valamint az ehhez kapcsolódó végrehajtási iránymutatások (GuoFa, 2011. évi 310. sz., 2011. október 21.),

—

a Tudományos és Technológiai Minisztérium 16. sz. közleménye a csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusa 2006. évi kiadásának közzétételéről (2006).

(422)

A mintában szereplő három vállalatcsoport fennálló exporthitel-biztosítási megállapodással rendelkezett a Sinosure-ral a vizsgálati időszakban.

(423)

Amint azt a (122) preambulumbekezdés említi, a Sinosure nem bocsátotta rendelkezésre a vállalat irányításával kapcsolatban kért igazoló dokumentumokat, mint például az alapszabályát.

(424)

A Sinosure továbbá nem szolgáltatott konkrétabb adatokat sem a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának nyújtott exporthitel-biztosításról, a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról.

(425)

Ezért a Bizottságnak ki kell egészítenie a szolgáltatott információkat a rendelkezésre álló tényekkel.

(426)

A korábbi szubvencióellenes vizsgálatokban nyújtott tájékoztatás (90) és a Sinosure honlapja (91) szerint a Sinosure egy állami tulajdonban lévő, szakpolitikai irányultságú biztosítási társaság, amelyet az állam hozott létre és támogat a kínai külgazdasági és külkereskedelmi fejlesztés és együttműködés támogatására. A vállalat 100 %-os állami tulajdonban van. Rendelkezik igazgatótanáccsal és felügyelőbizottsággal. A kínai kormány jogosult a vállalat vezető tisztségviselőinek kinevezésére és felmentésére. A Bizottság ezen információk alapján megállapítja, hogy a Sinosure esetében léteznek kifejezetten kormányzati ellenőrzésre utaló jelek.

(427)

A Bizottság további tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy a kínai kormány érdemi befolyást gyakorolt-e a Sinosure magatartása felett a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata tekintetében.

(428)

A csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusa 2006. évi kiadásának közzétételéről szóló 16. sz. közlemény szerint „az exportkatalógus 2006. évi kiadásában szereplő termékekre az állam által a csúcstechnológiát képviselő termékek számára biztosított kedvezményes politikák vonatkozhatnak”. A csúcstechnológiát képviselő termékek exportkatalógusa külön említést tesz az alumíniumfóliáról (92).

(429)

Továbbá a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (93) szerint a Sinosure-nak növelnie kell a kulcsfontosságú iparágak és termékek támogatását az új és csúcstechnológiás termékek, köztük az „új anyagnak” minősülő termékek exportja általános támogatásának erősítése révén. Az új ágazatokra, például az „új anyagokra” és az új és csúcstechnológiát képviselő kínai termékek exportkatalógusában felsorolt egyéb új és csúcstechnológiát képviselő ágazatokra kell az üzleti tevékenységei során hangsúlyt helyeznie, és átfogó támogatást kell nyújtania a kockázatvállalási eljárások, a limitek jóváhagyása, a követelések feldolgozási sebessége, valamint a díjak rugalmassága tekintetében. A díjak rugalmasságát illetően a termékek számára a hitelbiztosító által megszabott ingadozási sávon belül a maximális biztosításidíj-engedményt kell biztosítania. A (89) és (98) preambulumbekezdésben említettek szerint a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata az „új anyagok” általánosabb kategóriájába tartozik. Ezenkívül a Sinosure 2019. évi éves jelentése megállapítja, hogy a Sinosure „támogatta a kulcsfontosságú ágazatok folyamatos fejlődését” és „felgyorsította a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak növekedését” (94).

(430)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormány olyan normatív keretrendszert teremtett, amelyet a Sinosure kínai kormány által kinevezett, illetve felelősségre vonható vezetői és felügyelőbizottsági tagjai kötelesek tiszteletben tartani. Ezért a kínai kormány ilyen normatív keretre támaszkodott annak érdekében, hogy érdemi irányítást gyakorolhasson a Sinosure magatartása felett.

(431)

Az érdemi ellenőrzés gyakorlását a Bizottság ezen túlmenően konkrét biztosítási szerződések alapján is igyekezett konkrét bizonyítékokkal alátámasztani. A továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatára vagy a mintában szereplő vállalatokra vonatkozóan azonban semmilyen konkrét példával nem szolgáltak.

(432)

Konkrét bizonyítékok hiányában a Bizottság így megvizsgálta a Sinosure konkrét magatartását a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott biztosítás tekintetében. Ez a magatartás ellentétben állt a Sinosure hivatalos álláspontjával, mivel a Sinosure nem piaci elvek alapján járt el.

(433)

A teljes folyósított követelés és a teljes biztosított összeg összevetését követően a Bizottság a Sinosure 2019. évi éves jelentésében (95) elérhető adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a Sinosure-nak átlagosan a biztosított összeg 0,33 %-át kellene biztosítási díjként felszámítania a követelések költségeinek fedezésére (anélkül, hogy figyelembe venné a vállalati általános költségeket). A gyakorlatban azonban a mintában szereplő vállalatok által fizetett biztosítási díjak alacsonyabbak voltak, mint a működési költségek fedezéséhez szükséges minimális díj.

(434)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány ismételten azt állította, hogy a Sinosure nem közjogi szerv és üzleti tevékenysége során piaci elveket követ. A Sinosure az exporthitel-biztosítás nyújtási lehetőségének mérlegelése során átfogó módon tekintetbe vesz olyan tényezőket, mint a nemzeti és ipari kockázatok vagy az importőr hitelkockázata. A kínai kormány újból megjegyezte, hogy a Bizottságnak országon belüli referenciaértékeket kellett volna alkalmaznia.

(435)

mivel a kínai kormány nem szolgáltatott új bizonyítékokat a Sinosure közjogi szervként betöltött funkciójával kapcsolatban, e tekintetben a Bizottság fenntartotta következtetéseit. Továbbá mivel a Sinosure a vizsgálati időszak alatt erőfölénnyel rendelkezett a piacon, a Bizottság nem tudott megállapítani piaci alapú belföldi biztosítási díjat, ahogy azt a 3.6.4.3. szakasz hangsúlyozza. A Bizottság ennek megfelelően elutasította ezt az állítást is.

(436)

A Bizottság ezért megállapította, hogy a fent ismertetett jogi keretet a Sinosure a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata esetében kormányzati feladatok ellátásával hajtja végre. A Sinosure az alaprendelet 3. cikke 1. a) pontjának i. alpontjával együtt értelmezett 2. cikke b) pontjának értelmében, valamint a WTO idevágó ítélkezési gyakorlatával összhangban közjogi szervként jár el. Ezenkívül a mintában szereplő exportáló gyártók gazdasági előnyt kaptak, mivel a biztosítást a Sinosure működési költségeinek fedezéséhez szükséges minimális díj alatti biztosítási díjakon nyújtották.

(437)

A Bizottság azt is megállapította, hogy az exportbiztosítási program keretében nyújtott támogatások egyedi jellegűek, mivel ezekhez kivitel nélkül nem lehetne hozzájutni, és ezért az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében a kiviteltől függenek.

(438)

mivel a Sinosure a vizsgálati időszak alatt erőfölénnyel rendelkezett a piacon, a Bizottság nem tudott megállapítani piaci alapú belföldi biztosítási díjat. Ezért a korábbi szubvencióellenes vizsgálatokkal összhangban a Bizottság a legmegfelelőbb külső referenciaértéket alkalmazta, amellyel kapcsolatosan könnyen hozzáférhetőek voltak információk, azaz az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja által nem pénzügyi intézmények esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre alkalmazott biztosítási díjakat.

(439)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előny az általuk a biztosítási díjként ténylegesen fizetett összeg és a biztosítási díj (438) preambulumbekezdésben említett külső referenciaértékének alkalmazása esetén általuk fizetendő összeg különbözete.

(440)

Az exporthitel-biztosítás tekintetében a Wanshun csoport szerint a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia, hogy a felszámított biztosítási díjak megfelelőek voltak-e a biztosító működési költségeinek és veszteségeinek fedezése szempontjából. Az érintett fél tájékoztatás alapján a Sinosure által az érintett években beszedett éves díjak megfelelőek voltak működési költségeinek és veszteségeinek fedezése szempontjából.

(441)

A Wanshun azt is állította, hogy a Bizottságnak a megfelelő rögzített biztosítási díj kiszámításához nem csak a biztosított összeget és a folyósított követeléseket kellett volna figyelembe vennie, hanem a követelések megtérüléseit is. Ezenkívül a fél arra kérte a Bizottságot, hogy tegye közzé a pontos számítását. Hangsúlyozta továbbá, hogy nem minden vállalat fizetett rögzített biztosítási díjat.

(442)

Kifejtette továbbá, hogy amennyiben a Bizottság fenntartja azt a döntését, hogy a Sinosure által nyújtott exporthitel-biztosítást kiegyenlíthető támogatásként kezeli, felül kell vizsgálnia az indokolatlanul magas biztosítási díjat. A Bizottság nem bocsátott rendelkezésre elemzést vagy adott magyarázatot a választott referenciaérték észszerűségére vonatkozóan, ezért a Wanshun felkérte a Bizottságot, hogy legalább azt magyarázza el, milyen alapon tekinti az amerikai EXIM bank díjait megfelelőbbnek.

(443)

A Bizottság nem ért egyet a Wanshun exporthitel-biztosítással kapcsolatos állításaival. A Sinosure nem működött együtt a vizsgálat során és nem szolgáltatott konkrét adatokat a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatának nyújtott exporthitel-biztosításról, a biztosítási díjainak mértékéről, illetve az exporthitel-biztosítási üzletágának jövedelmezőségével kapcsolatos részletes számadatokról. Ezért nem lehetett összehasonlítani a Sinosure által felszámított biztosítási díjakat és a biztosító működési költségeit és veszteségeit egy adott ágazat tekintetében, még kevésbé pedig az exportáló gyártók szintjén. Ezért az ágazatok és a vállalatok közötti kereszttámogatás nem értékelhető. Mivel a Sinosure nem működött együtt, nem lehetett összehasonlítani a követeléseket és a követelések megtérülését, ahogy azt a Wanshun javasolta. Végezetül a Wanshun nem nyújtott be bizonyítékot vagy megalapozott érveket azon állításának alátámasztására, hogy a külső referenciaérték, azaz a (438) preambulumbekezdésben kifejtett, az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja által nem pénzügyi intézmények esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre alkalmazott biztosítási díjak indokolatlanok vagy nyilvánvalóan hibásak lennének. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(444)

A fent ismertetett program esetében a mintában szereplő vállalatcsoportokra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mérték a következőképpen alakult:

Kedvezményes finanszírozás: exporthitel-biztosítás

(445)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő vállalatcsoportok különféle támogatási programokban részesültek, amelyek között voltak például technológiai, innovációs és fejlesztési támogatások, eszközhöz kapcsolódó támogatások, hitelkamat-kedvezmények és exporttámogatások. A mintában szereplő vállalatcsoportok által közölt támogatások jelentősé részét technológiai, innovációs és fejlesztési támogatások tették ki. A Bizottság ezért a következő két kategóriába sorolta a támogatásokat: i. technológiai, innovációs és fejlesztési támogatások, valamint ii. egyéb támogatások.

(446)

A mintában szereplő összes csoport kapott kutatási és fejlesztési (K+F), iparosítási, technológiai korszerűsítés és innovációs támogatásokat a vizsgálati időszak alatt.

—

a technológiai innovációról szóló tizenharmadik ötéves terv,

—

a vállalati technológia megújításának előmozdítására vonatkozó iránymutatások, Államtanács, Guo Fa 2012. évi 44. sz.,

—

a 2015. évi ipari revitalizációs és technológiai megújítási munkaterv, NDRC és MIIT,

—

ipartámogatási alapok és speciális alapok a K+F és az iparosítás terén, Dong Ban Fa, 2018. évi 62. sz.,

—

a nemzeti csúcstechnológiai kutatási és fejlesztési program (863) irányítási intézkedései,

—

a tartományi ipari és informatikai ágazati átalakítási és korszerűsítési speciális alapra vonatkozó mutatók 2019. évi első készletének közzétételéről szóló közlemény,

—

a technológiai megújításra szolgáló speciális alapok, az ipari újjáélesztésre szolgáló speciális alapok, a technikai átalakításra szolgáló speciális alapok, valamint az ipari fejlesztésre szolgáló speciális alapok elkülönítéséről szóló közlemények.

(447)

A Bizottság megállapította, hogy a támogatások a technológiai korszerűsítéshez, megújításhoz vagy a gyártási folyamat átalakításához kapcsolódó támogatások és a „fejlett”, új és csúcstechnológiák kutatásához és fejlesztéséhez egyaránt kapcsolódtak.

(448)

A vállalati technológia megújításának előmozdítására vonatkozó iránymutatások szerint a központi kormányzatot és a helyi önkormányzatokat felszólítják, hogy tovább növeljék a pénzügyi támogatások összegét, valamint fokozzák a beruházásokat az ipari átalakításra és korszerűsítésre helyezve a hangsúlyt a kulcsfontosságú területeken és a technológiai megújítás kritikus kérdéseiben. Ezenkívül a hatóságoknak törekedniük kell a folyamatos innovációra, az alapkezelési módszerek javítására, többféle támogatás rugalmas megvalósítására, és az alapok felhasználási hatékonyságának fokozására.

(449)

Az ipari revitalizációs és technológiai felújítási munkaterv a gyakorlatba ülteti át ezeket az iránymutatásokat, a technológiai haladás és a technológiai átalakítási projektek előmozdítására szolgáló speciális alapok létrehozásával. Ezek az alapok magukban foglalnak beruházási támogatásokat és kedvezményes hiteleket is. Az alapok felhasználásának összhangban kell lennie a nemzeti makrogazdasági politikákkal, az iparpolitikákkal és a regionális fejlesztési politikákkal.

(450)

A támogatási programok, amelyekben a mintában szereplő vállalatcsoportok részesültek, a kialakításukat tekintve nagyrészt hasonlóak voltak. A céltól függően határozzák meg a kritériumokat arra vonatkozóan, mely vállalatok pályázhatnak, és a kritériumok teljesülése esetén jár a pénzügyi támogatás.

(451)

Például a mintában szereplő vállalatoknak nyújtott támogatások egy részének jogalapját a nemzeti csúcstechnológiai kutatási és fejlesztési program képezi, ami ismételten szemlélteti a kínai állami tervezés (88) preambulumbekezdésben ismertetett működését. A 2. cikk szerint „[a] nemzeti csúcstechnológiai kutatási és fejlesztési program (863) központi költségvetési juttatásokkal támogatott, egyértelmű célokkal rendelkező tudományos és technológiai program”. Ugyanezen dokumentum 29. cikke meghatározza a támogatható projektek jóváhagyására vonatkozó eljárást. A fent leírt mechanizmust tükrözi: a pályázat benyújtása, majd annak befogadása és elbírálása után szakértői csoport javaslatokat fogalmaz meg a projekttel és a projektfinanszírozási becslésekkel kapcsolatban, végül pedig közös hivatal hagyja jóvá és köti meg a támogatási megállapodást.

(452)

A technológiai, innovációs és fejlesztési támogatások, köztük a fent leírt K+F projektekhez nyújtott támogatások az alaprendelet 3. cikke 1.a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az érintett termék gyártói szempontjából olyan támogatásnak minősülnek, amely a kínai kormánytól származó, támogatás formáját öltő források folyósítása formájában valósult meg. A (445) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintában szereplő exportáló gyártók állami támogatásként számolják el ezeket a forrásokat.

(453)

Ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek, mivel a támogatásokra csak a rendszeresen közzétett iránymutatásokban, közigazgatási intézkedésekben és jegyzékekben/katalógusokban felsorolt, kulcsfontosságú területek vagy technológiák terén működő vállalatok jogosultak, a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata pedig a támogatható ágazatok között van. Mindenesetre a vállalatok által közölt és Bizottság által az adatok egybevetésével ellenőrzött támogatások vállalatspecifikusak.

(454)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a K+F projektekhez nyújtott szóban forgó támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a K+F területén nyújtott támogatások odaítélése elterjedt világszerte, és nem korlátozódik bizonyos vállalatokra.

(455)

A Bizottság már bizonyította e támogatások egyediségét, mivel a támogatásra csak az iránymutatásokban, közigazgatási intézkedésekben és jegyzékekben/katalógusokban felsorolt, kulcsfontosságú területek vagy technológiák terén működő vállalatok jogosultak. Ráadásul az együttműködő exportáló gyártók benyújtották a támogatással kapcsolatos dokumentumokat, például a jogi dokumentumokat és támogatási értesítéseket, amelyek azt igazolják, hogy a támogatásokat bizonyos meghatározott iparágakhoz vagy szektorokhoz tartozó és/vagy az állam által ösztönzött konkrét ipari projektekben részt vevő vállalatoknak nyújtották. Ezért a Bizottság megismételte azt a következtetését, hogy ezek a támogatások csak bizonyos vállalatok és/vagy szektorok egyértelműen meghatározott köre számára elérhetőek. A Bizottság továbbá úgy találta, hogy e támogatások jogosultsági feltételei nem voltak egyértelműek és objektívek, és nem érvényesültek automatikusan; következésképpen nem felelnek meg az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában az egyediség kizárására vonatkozóan meghatározott követelményeknek.

(456)

A vizsgálati időszak alatt juttatott gazdasági előny megállapításához a Bizottság figyelembe vette a vizsgálati időszak alatt kapott támogatásokat, valamint azokat a vizsgálati időszak előtt kapott támogatásokat, amelyek értékcsökkenési időtartama a vizsgálati időszak alatt is tartott. Ami az értékcsökkenéssel nem érintett támogatásokat illeti a Bizottság megítélése szerint a gazdasági előny a vizsgálati időszak alatt kapott összeg volt. A projekthez, illetve az eszközhöz kapcsolódó támogatások esetében a gazdasági előny a teljes támogatási összeg vizsgálati időszak alatti értékcsökkentésének megfelelő hányadnak tekinthető.

(457)

A Bizottság megfontolta, hogy a támogatási összeg számítására vonatkozó bizottsági iránymutatás F.a) pontjával összhangban vegyen-e figyelembe kiegészítő éves kereskedelmi kamatlábat (96). Ez azonban több különböző komplex hipotetikus tényező vizsgálatát igényelte volna, amelyekre vonatkozóan nem álltak rendelkezésre pontos információk. Ezért a Bizottság megfelelőbbnek ítélte, hogy – azt a számítási módszert követve, amelyet korábbi esetekben alkalmazott – az összegeket a kutatási és fejlesztési projektek és eszközök értékcsökkenési rátái alapján rendelje hozzá a vizsgálati időszakhoz (97).

(458)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő három vállalatcsoport emellett más támogatásokban is részesült, amelyek között voltak például eszközhöz kapcsolódó támogatások, hitelkamat-kedvezmények, exporttámogatások egyéb, különböző szintű kormányzati hatóságoktól kapott egyszeri vagy ismétlődő támogatások.

(459)

A szóban forgó támogatásokat országos, tartományi, városi, megyei vagy körzeti kormányzati szervek ítélték oda a vállalatok részére, és mindegyik egyedinek bizonyult a mintában szereplő vállalatok vagy az elhelyezkedés, illetve az ágazat jellege szempontjából. A támogatások odaítélésének jogalapjával kapcsolatos információkat a mintában szereplő egyik vállalat sem közölt. Ugyanakkor a Bizottság több vállalattól megkapta a forrásokat odaítélő kormányzati szerv által kiadott dokumentumok, az úgynevezett értesítések példányait.

(460)

Az ilyen egyéb támogatások közé tartoztak az eszközhöz kapcsolódó támogatások, a szabadalmi alapok, a tudományos és technológiai alapok és díjak, az üzleti fejlesztési alapok, az exportösztönző alapok, az ipari minőségjavításra és hatékonyságnövelésre nyújtott támogatások, az önkormányzati kereskedelemtámogatási alapok, a külgazdasági és kereskedelemfejlesztési alapok és a termelésbiztonsági díjak.

(461)

A Bizottság által a mintában szereplő vállalatok könyvelésében talált támogatások nagy számára tekintettel e rendelet csak a főbb ténymegállapításokat foglalja össze. Eredetileg a mintában szereplő három csoport szolgált bizonyítékokkal arra, hogy számos támogatás létezik, és különböző szintű kormányzati szervek nyújtották őket. Az ilyen támogatásokra vonatkozó az egyedi tájékoztatóik szolgálnak részletesebb ténymegállapításokkal az egyes vállalatok számára.

(462)

Ezek az egyéb támogatások az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősülnek, mert a kormány vissza nem térítendő támogatás formájában forrásokat folyósított a mintában szereplő vállalatcsoportoknak, és ezzel gazdasági előnyhöz juttatta őket.

(463)

A mintában szereplő vállalatcsoportok tájékoztatást adtak a támogatások összegéről, valamint az egyes támogatásokat odaítélő és folyósító szervekről. Az érintett vállatok ezt a bevételt többnyire a „támogatási bevétel” soron könyvelték le a nyilvántartásaikban, és ezeket a nyilvántartásokat elkülönített könyvvizsgálatnak vetették alá. Az e támogatásokra vonatkozó információkat a Bizottság arra utaló egyértelmű bizonyítéknak tekintette, hogy a támogatás gazdasági előnyt biztosított.

(464)

Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a kínai kormány azzal érvelt, hogy a Bizottság nem szolgáltatott elég részletes információkat arról, hogy melyik támogatásokra utal, mivel nem tüntetett fel konkrét támogatásokat vagy jogforrásokat. A (459) és a (461) preambulumbekezdésben említettek szerint az ebben a szakaszban említett támogatások több, eltérő állami szinten nyújtott kis összegből álltak, amelyekről a mintában szereplő vállalatok sok esetben nem nyújtottak be igazoló dokumentumot, egyes magas szintű eseteket leszámítva. Ebből kifolyólag a Bizottság nem tud pontos jogalapot megjelölni a kínai kormány felé. Azonban a (461) preambulumbekezdésben említettek szerint az ilyen támogatásokra vonatkozó egyedi tájékoztatók szolgálnak részletesebb ténymegállapításokkal az egyes vállalatok számára.

(465)

Ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja és 4. cikkének (3) bekezdése értelmében egyedinek is minősülnek, mivel az exportáló gyártók által benyújtott idevágó dokumentumok alapján úgy tűnik, hogy konkrét régiók bizonyos vállalataira, bizonyos ágazataira, például a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatára, vagy konkrét projektjeire korlátozódnak. Ezenkívül a támogatások egy részének nyújtása az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében az exportteljesítmény szerint történt.

(466)

Ezek a támogatások továbbá nem felelnek meg az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott, a nem egyedi jelleggel kapcsolatos követelményeknek, mert a jogosultság megszerzésének feltételei és a jogosultság tényleges megadása érdekében alkalmazott kiválasztási kritériumok nem átláthatóak, nem objektívek és nem érvényesülnek automatikusan.

(467)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Nanshan csoport a következőket állította:

(468)

A Bizottság megjegyezete, hogy a (467) preambulumbekezdésben említett nem amortizálható támogatások állóeszközökhöz kapcsolódnak. A Bizottság ezért a gazdasági előny kiszámításánál az állóeszközök amortizációs időszakával megegyező időszakot vett figyelembe. A Bizottság ezért elutasította az észrevételt.

(469)

A Nanshan csoport észrevételeit követően a Bizottság újra megvizsgálta a számításhoz használt értékcsökkenési időszakokat, és javította a számítást azokban az esetekben, ahol nem megfelelő volt a figyelembe vett időszak.

(470)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Wanshun csoport azt állította, hogy a Bizottság hibásan számolta ki a gazdasági előnyt a vállalatcsoporthoz tartozó egyik vállalat egyik támogatása esetében. A Wanshun állítása szerint a támogatás által érintett egyik projekt csak 2019 harmadik negyedévében kezdődött, és ezért helytelen az érték tizenötöd részét (amely 15 évnyi értékcsökkenési időszaknak felel meg) figyelembe venni a vizsgálati időszak tekintetében.

(471)

A Bizottság megjegyzi, hogy a bevett gyakorlat szerint a vizsgálati időszakhoz kapcsolódó támogatások elosztásakor a számítás alapjaként a naptári évek számát veszik figyelembe. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(472)

A Bizottság a (457) preambulumbekezdésben ismertetett módszerrel számította ki a gazdasági előnyt.

(473)

Az összes támogatás esetében a mintában szereplő exportáló gyártókra vonatkozóan a vizsgálati időszakra megállapított támogatási mértékek a következőképpen alakultak:

Vissza nem térítendő támogatások

(474)

A program jogalapját a Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényének (98) 28. cikke, a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak (99) 93. cikke, valamint a következők jelentik:

(475)

A társaságiadó-törvény IV. fejezete rendelkezik a „kedvezményes adózási elbánásról”. A társaságiadó-törvény 25. cikke – amely a IV. fejezet bevezető rendelkezése – úgy rendelkezik, hogy „az állam társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan iparágakban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi”. A társaságiadó-törvény 28. cikke úgy rendelkezik, hogy „az állam különleges támogatását igénylő újszerű és csúcstechnológiai vállalkozások társaságiadó-kulcsát 15 %-ra kell csökkenteni”.

(476)

A társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 93. cikke tisztázza, hogy:

„ A társaságiadó-törvény 28. cikkének 2. mondatában említett, az állam által támogatandó fontos újszerű és csúcstechnológiai vállalkozások azok a vállalkozások, amelyek fontos szellemitulajdon-jogokat birtokolnak, és megfelelnek a következő feltételeknek:

(477)

A fent említett rendelkezések egyértelműen rögzítik, hogy a csökkentett társaságiadó-kulcsot „az állam által támogatandó fontos újszerű és csúcstechnológiai vállalkozások” számára tartják fenn, amelyek fontos szellemitulajdon-jogokat tulajdonolnak, és megfelelnek bizonyos feltételeknek, például „megfelelnek az államilag támogatott újszerű és csúcstechnológiai területek alkalmazási körének”.

(478)

A csúcstechnológiai vállalatok elismerésére irányuló közigazgatási intézkedések 11. cikke szerint a csúcstechnológiai vállalatként való elismeréshez bizonyos feltételeknek egyidejűleg teljesülniük kell, így például: „a vállalatnak a főbb termékei (szolgáltatásai) technikai támogatásában központi szerepet betöltő szellemitulajdon-jogokat független kutatás, átruházás, ajándékozás, fúzió és felvásárlás stb. útján meg kell szereznie”, és „a főbb termékei (szolgáltatásai) technikai támogatásában központi szerepet betöltő technológiának az állam által támogatott csúcstechnológiai szakterületek előre meghatározott körébe kell tartoznia”.

(479)

Az állam által támogatott kulcsfontosságú csúcstechnológiai szakterületeket az állam által támogatott csúcstechnológiai szakterületek 2016. évi katalógusa tartalmazza. Ez a katalógus az „új anyagok”/„fémanyagok” között egyértelműen említést tesz az alumíniumfóliáról mint az állam által támogatott csúcstechnológiai termékről.

(480)

A Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártói csoportokba tartozó vállalatok a vizsgálati időszak alatt csúcstechnológiai vállalatnak minősültek, így csökkentett mértékű 15 %-os társasági adó vonatkozott rájuk.

(481)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adómentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalat részére nyújtott előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg.

(482)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály a program alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyek a csúcstechnológia állam által meghatározott kiemelt területein működnek a (477)–(479) preambulumbekezdésben bemutatott módon. Amint a (479) preambulumbekezdés is kiemeli, a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata ilyen kiemelt csúcstechnológiai terület.

(483)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő felek számára a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a csökkentett adómérték szerint fizetendő teljes adóösszeg különbözete.

(484)

Az e konkrét programra vonatkozóan megállapított támogatási mérték a Nanshan csoport esetében 0,55 %, a Wanshun csoport esetében 0,43 %, a Daching csoport esetében pedig 0,47 % volt.

(485)

A kutatás-fejlesztés utáni adójóváírás keretében a vállalkozások egyes, az állam által meghatározott, csúcstechnológiát képviselő kiemelt területeken végzett kutatási-fejlesztési tevékenységük után kedvezményes adózási elbánás alá esnek, amennyiben a kutatási-fejlesztési kiadások teljesítenek meghatározott értékhatárokat.

(486)

Pontosabban az immateriális eszköznek nem minősülő új technológiák, új termékek és új technikák kifejlesztése során felmerült és a tárgyidőszaki eredményben elszámolt kutatási-fejlesztési kiadások után a mindenkori helyzetre tekintettel történő teljes levonást követően további 75 %-os levonás jár. Ha az említett kutatási-fejlesztési kiadások eredményeképpen immateriális eszköz jön létre, akkor arra az immateriális eszköz költségének 175 %-a alapján kell értékcsökkenést elszámolni. 2021 januárja óta a kutatási-fejlesztési kiadások adózás előtti további levonásának mértéke 100 %-ra nőtt (101).

(487)

A program jogalapját a társaságiadó-törvény 30. cikkének (1) bekezdése és a társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 95. cikke, valamint az alábbi közlemények jelentik:

(488)

A korábbi vizsgálatokban (102) a Bizottság megállapította, hogy az adólevonásra jogosult „új technológiák, új termékek és új módszerek” az állam által támogatott egyes csúcstechnológiai szakterületekhez tartoznak. A (480) preambulumbekezdésben leírtak szerint az állam által támogatott kulcsfontosságú csúcstechnológiai szakterületeket az állam által támogatott csúcstechnológiai szakterületek 2016. évi katalógusa tartalmazza.

(489)

A (479) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a társaságiadó-törvény IV. fejezete – különösen annak 25. cikke – rendelkezik a „kedvezményes adózási elbánásról”. A társaságiadó-törvény 30. cikkének (1) bekezdése, amely szintén a IV. fejezetbe tartozik, előírja, hogy „a vállalkozásoknál az új technológiák, új termékek és új technikák fejlesztése során felmerült kutatási és fejlesztési kiadások” is jogosultak lehetnek a levonásra az adóköteles jövedelem kiszámításakor. A társaságiadó-törvény végrehajtási szabályainak 95. cikke tisztázza az „új technológiák, új termékek és új módszerek kifejlesztése során felmerült kutatási-fejlesztési kiadásoknak” a társaságiadó-törvény 30. cikke (1) bekezdésében meghatározott fogalmát.

(490)

A kutatási és fejlesztési kiadások adózás előtti többletelvonása mértékének emeléséről szóló körlevél (Cai Shui, 2018. évi 99. sz.) szerint „a vállalkozásnál a kutatási és fejlesztési (K+F) tevékenységekből ténylegesen felmerült K+F kiadásokat illetően a tényleges kiadásösszeg 75 %-ának megfelelő többlet vonható le a többi tényleges levonáson felül az adózás előtti összegből a 2018. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakban, feltéve, hogy ezeket a kiadásokat nem váltják át immateriális javakra, és nem számolják el a vállalat mindenkori eredménykimutatásába. Ha azonban az említett kiadásokat átváltják immateriális javakra, akkor az immateriális javak adózás előtti költségeinek 175 %-ával amortizálható a fenti időszakban”.

(491)

A Bizottság tudomására jutott, hogy a mintában szereplő csoportokba tartozó vállalatok „az új technológiák, új termékek és új technikák kutatása és fejlesztése során felmerült kutatási és fejlesztési kiadások után további levonással” élhetnek.

(492)

A Bizottság megítélése szerint a szóban forgó adómentesség az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevételről való lemondás formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalatok gazdasági előnyhöz jutnak. A támogatásban részesülő vállalat részére nyújtott előny mértéke az adómegtakarítás összegének felel meg.

(493)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály az intézkedés alkalmazását olyan vállalkozásokra korlátozza, amelyeknél a kutatási-fejlesztési kiadások a csúcstechnológia állam által meghatározott kiemelt területein, például a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazatában merülnek fel.

(494)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a Bizottság a támogatásban részesülő felek számára a vizsgálati időszakban nyújtott gazdasági előny mértékének megfelelően számította ki. A gazdasági előny a szokásos adókulcs szerint fizetendő adó teljes összege, valamint a tényleges kutatási-fejlesztési kiadásokra tekintettel alkalmazott további 75 %-os levonás után fizetendő teljes adóösszeg különbözete.

(495)

Az e konkrét programra vonatkozóan megállapított támogatási mérték a Nanshan csoport esetében 1,24 %, a Wanshun csoport esetében 0,14 %, a Daching csoport esetében pedig 0,37 % volt.

(496)

A társaságiadó-törvény társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan iparágakban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi és különösen mentesíti az adó alól a jogosult belföldi vállalkozások közötti tőkebefektetésekből – például osztalékokból és jutalmakból – származó jövedelmet.

(497)

A program jogalapját a társaságiadó-törvény 26. cikkének (2) bekezdése, valamint a Kínai Népköztársaság társaságiadó-törvényének végrehajtási szabályai képezik.

(498)

A társaságiadó-törvény 25. cikke – amely a IV. fejezet (Kedvezményes adópolitikák) bevezető rendelkezése – úgy rendelkezik, hogy „az állam társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan iparágakban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi”. A 26. cikk (2) bekezdése meghatározza továbbá, hogy az adómentesség a „jogosult belföldi vállalkozások” közötti tőkebefektetésekből származó jövedelemre vonatkozik, ami úgy tűnik, hogy alkalmazási körét csak bizonyos belföldi vállalkozásokra korlátozza.

(499)

A Bizottság megállapította, hogy egy, a mintában szereplő egyik csoportba tartozó vállalat mentesült az osztalékadó alól, amely mentességet a minősítéssel rendelkező belföldi vállalkozások között biztosítják.

(500)

A Bizottság meglátása szerint ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja és 3. cikke (2) bekezdése értelmében támogatásnak minősül, mivel bevétel elengedése formájában a kínai kormány pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén az érintett vállalat gazdasági előnyhöz jut. A támogatásban részesülő vállalat részére nyújtott előny mértéke az adókedvezmény összegének felel meg.

(501)

A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi támogatásnak minősül, mivel a jogszabály e mentesség alkalmazását olyan ágazatokban vagy projektekben tevékenykedő, minősítéssel rendelkező rezidens vállalkozásokra korlátozza, amelyek fejlesztését az állam külön támogatja és ösztönzi. Ilyen például a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfóliák ágazata.

(502)

Az érdekelt felek végső tájékoztatása után a Nanshan csoport azt állította, hogy a belföldi vállalkozások körében a fizetett osztalék adómentessége nem kiegyenlíthető támogatás, mivel nem egyedi, valamennyi vállalkozásra alkalmazandó, és csupán a kettős adóztatás elkerülésére irányul.

(503)

Bár a Bizottság egyetértett abban, hogy a kettős adóztatás megszüntetése jogszerű adózási gyakorlat, a társaságiadó-törvény 26. cikkének (2) bekezdése az „Adókedvezmények” című IV. fejezet részét képezi, amely számos kedvezményes adózási elbánást ír elő, amelyek kivételt képeznek az általános adózási szabályok alól. Továbbá, amint azt a (491) preambulumbekezdés kifejti, a társaságiadó-törvény 25. cikke – amely a IV. fejezet (Kedvezményes adópolitikák) bevezető rendelkezése – előírja, hogy „az állam társaságiadó-kedvezményt biztosít az olyan iparágakban vagy projektekben részt vevő vállalkozások számára, amelyek fejlesztését az állam kifejezetten támogatja és ösztönzi”. Ezenkívül a 26. cikk (2) bekezdése kimondja, hogy az adómentesség a „jogosult belföldi vállalkozások” közötti tőkebefektetésekből származó jövedelemre vonatkozik, ami úgy tűnik, hogy alkalmazási körét csak bizonyos belföldi illetőségű vállalkozásokra korlátozza. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó kedvezményes adópolitika bizonyos iparágakra korlátozódik, amelyeket az állam kifejezetten támogat és ösztönöz, mint például a továbbfeldolgozásra szánt alumíniumfólia-ágazat, és ezért az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősül. Következésképpen a Bizottság megerősítette azon következtetését, hogy ez a program kiegyenlíthető támogatásnak minősül. Ezért ezt az észrevételt a Bizottság elutasította.

(504)

A Bizottság a támogatás összegét úgy számította ki, hogy a szokásos adókulcsot alkalmazta az adóköteles jövedelemből levont osztalékbevételre.

(505)

E konkrét program esetében a Bizottság a Nanshan csoport vonatkozásában 0,15 %-os támogatási mértéket állapított meg.

(506)

A városban, megyei jogú városban, megyeszékhelyen, valamint ipari és bányászati körzetben található földterületet használó szervezet vagy magánszemély általában városi földhasználati adót fizet. A földhasználati adót a használt földterület fekvése szerint illetékes helyi adóhatóság szedi be. Egyes földterület-kategóriák, például a tengertől elhódított földterületek, a kormányzati intézmények, a népi szervezetek és a katonai egységek által saját használatra igénybe vett földterületek, a Pénzügyminisztérium kezelésében lévő kormányzati előirányzatokból finanszírozott intézmények által igénybe vett földterületek, a vallási kegyhelyek, a közparkok és a nyilvános történelmi emlékhelyek és idegenforgalmi látnivalók által elfoglalt földterületek, valamint az utcák, a közutak, a közterek, a zöldterületek és más nyilvános városi földterületek mentesek a földhasználati adó alól.

(507)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik:

(508)

Egy, a mintában szereplő egyik csoportba tartozó vállalat előnyhöz jutott a földhasználati adó összegének 50 %-os csökkentése révén, amelynek alapjául a „Santung tartomány népi kormányának több, a reálgazdaság színvonalas fejlesztésének támogatására irányuló politika bevezetéséről szóló közleménye” szerint a Santung tartományban működő csúcstechnológiai vállalatokra vonatkozó különleges politika szolgált.

(509)

A szóban forgó vállalat a Kínai Népköztársaság városi földhasználati adóra vonatkozó átmeneti szabályai (2019. évi módosított változat) 6. cikkében meghatározott egyik mentességi kategóriába sem tartozott.

(510)