This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02013R0575-20210930
Regulation (EU) No 575/2013 of the European Parliament and of the Council of 26 June 2013 on prudential requirements for credit institutions and amending Regulation (EU) No 648/2012 (Text with EEA relevance)Text with EEA relevance
Consolidated text: Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (EGT-vonatkozású szöveg)EGT-vonatkozású szöveg
02013R0575 — HU — 30.09.2021 — 011.002
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE (2013. június 26.) a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176, 2013.6.27., 1. o) |
Módosította:
Helyesbítette:
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE
(2013. június 26.)
a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
ELSŐ RÉSZ
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
I. CÍM
TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK
1. cikk
Hatály
Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:
a hitelkockázat, a piaci kockázat, a működési kockázat, a kiegyenlítési kockázat és a tőkeáttétel teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények;
nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;
a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;
az a), b) és c) ponthoz kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények;
nyilvánosságra hozatali követelmények.
Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező szervezetnek és nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatának minősülő szanálandó szervezetek által teljesítendő, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények tekintetében.
Ez a rendelet nem szabályozza a 2013/36/EU irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket.
2. cikk
Felügyeleti hatáskörök
3. cikk
Szigorúbb követelmények intézmények általi alkalmazása
Ez a rendelet nem zárja ki, hogy az intézmények az ezen rendelet által előírtat meghaladó mértékű szavatolótőkét és szavatolótőke-elemeket tartsanak, és az előírtnál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak.
4. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
„hitelintézet”: olyan vállalkozás, amelynek tevékenysége az alábbiak bármelyikéből áll:
a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogad el, valamint saját számlára hiteleket nyújt;
a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett bármely tevékenységet végzi, amennyiben bármelyik alábbi feltétel teljesül, és a vállalkozás nem árutőzsdei kereskedő, kibocsátásiegység-kereskedő, kollektív befektetési vállalkozás vagy biztosító:
a vállalkozás összevont alapon számított eszközeinek összértéke legalább 30 milliárd EUR;
a vállalkozás eszközeinek összértéke kevesebb mint 30 milliárd EUR, és a vállalkozás olyan csoport tagja, amely esetében a csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás egyedi szinten 30 milliárd EUR-nál kisebb összértékű eszközökkel rendelkezik és a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett valamely tevékenységet végzi, az említett vállalkozások konszolidált eszközeinek összértéke pedig legalább 30 milliárd EUR; vagy
a vállalkozás eszközeinek összértéke kevesebb mint 30 milliárd EUR, és a vállalkozás olyan csoport tagja, amelynek esetében a csoporthoz tartozó, a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett bármely tevékenységet végző valamennyi vállalkozás összevont alapon számított eszközeinek összértéke legalább 30 milliárd EUR, amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság a felügyeleti kollégiummal egyetértésben, a szabályok esetleges kijátszásának elkerülése és az Unió pénzügyi stabilitására jelentett esetleges kockázatok csökkentése érdekében ilyen értelmű döntést hoz;
a b) pont ii. és iii. alpontjának alkalmazásában, amennyiben a vállalkozás egy harmadik országbeli csoport tagja, a harmadik országbeli csoport Unióban engedélyezett minden egyes fióktelepének összes eszközét be kell számítani a csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás eszközeinek összértékébe;
„befektetési vállalkozás”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás, amelyet az említett irányelv szerint engedélyeztek, kivéve a hitelintézeteket;
„intézmény”: a 2013/36/EU irányelv 8. cikke szerint engedélyezett hitelintézet vagy az említett irányelv 8a. cikkének (3) bekezdésében említett vállalkozás;
▼M9 —————
„biztosító”: a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) 13. cikke 1. pontjában meghatározott biztosító;
„viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;
„kollektív befektetési forma (KBF)”: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA);
„közszektorbeli intézmények”: a központi kormányzatnak, regionális kormányzatoknak vagy helyi hatóságoknak vagy a regionális és helyi hatóságokkal megegyező feladatokat ellátó hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szervek vagy központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság tulajdonában álló vagy ezek által létrehozott és támogatott, nem kereskedelmi jellegű (nonprofit) vállalkozások, amelyekre külön garanciális szabályok vonatkoznak, ideértve az állami ellenőrzés alatt álló közjogilag szabályozott autonóm testületeket is;
„vezető testület”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott vezető testület;
„felsővezetés”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott vezető testület;
„rendszerkockázat”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott rendszerkockázat;
„modellkockázat”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott modellkockázat;
„értékpapírosítást kezdeményező”: az (EU) 2017/2402 rendelet ( 10 ) 2. cikkének 3. pontjában meghatározott értékpapírosítást kezdeményező;
„szponzor”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 5. pontjában meghatározott szponzor;
„eredeti hitelező”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 20. pontjában meghatározott eredeti hitelező;
„anyavállalat”:
a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat;
a 2013/36/EU irányelv 3. és 4. fejezetének II. szakasza, VII. és VIII. címe, valamint e rendelet ötödik része alkalmazásában a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdése szerinti anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett;
„leányvállalat”:
a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;
a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti leányvállalat és minden olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol;
A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata;
„fióktelep”: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy intézménynek, és amely közvetlenül bonyolítja az intézményi tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;
„kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó (járulékos) vállalkozás”: olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlantulajdonlás vagy -kezelés, adatfeldolgozási szolgáltatások nyújtása vagy más olyan hasonló tevékenység, amely egy vagy több intézmény fő tevékenysége mellett járulékos tevékenységnek minősül;
„vagyonkezelő társaság”: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott vagyonkezelő társaság vagy a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK), ideértve – eltérő rendelkezés hiányában – azokat a harmadik országbeli szervezeteket, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak, és amelyek az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmazó harmadik országok jogának hatálya alá tartoznak;
„pénzügyi holding társaság”: olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, és amely nem minősül vegyes pénzügyi holding társaságnak; akkor tekintendő úgy, hogy a pénzügyi vállalkozás leányvállalatai nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, ha legalább egyikük intézmény, és ha a pénzügyi vállalkozás saját tőkéjének, összevont eszközállományának, árbevételének, alkalmazotti létszámának vagy az illetékes hatóság által relevánsnak tartott egyéb mutató értékének több mint 50 %-a olyan leányvállalatokhoz köthető, amelyek intézmények vagy pénzügyi vállalkozások;
„vegyes pénzügyi holding társaság”: fogalommeghatározása megegyezik a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában szereplővel;
„vegyes tevékenységű holding társaság”: olyan anyavállalat, amely nem minősül pénzügyi holding társaságnak, intézménynek vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy intézmény;
„harmadik országbeli biztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 3. pontjában meghatározott harmadik országbeli biztosító;
„harmadik országbeli viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 6. pontjában meghatározott harmadik országbeli viszontbiztosító;
„elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely következő feltételek mindegyikének megfelel:
ha az Unión belül alapították volna, kiterjedne rá a befektetési vállalkozás meghatározása; és
harmadik országban működési engedéllyel rendelkezik; és
olyan prudenciális szabályoknak a hatálya alá tartozik és felel meg, amelyeket az illetékes hatóságok legalább olyan szigorúnak tartanak, mint az ezen rendeletben vagy a 2013/36/EU irányelvben megállapítottak;
„pénzügyi vállalkozás”: olyan, intézménytől és tisztán ipari holding társaságtól eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több végzése, ideértve a befektetési vállalkozásokat, a pénzügyi holding társaságokat, a vegyes pénzügyi holding társaságokat, a befektetési holding társaságokat, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 ) szerinti pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat; nem tartoznak azonban ide a biztosítói holding társaságok és a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjában meghatározott, vegyes tevékenységű biztosítói holding társaságok;
„pénzügyi ágazatbeli szervezet”: a következők bármelyike:
intézmény;
pénzügyi vállalkozás;
járulékos vállalkozás, amely egy intézmény részét képezi annak összevont pénzügyi helyzete szempontjából;
biztosító;
harmadik országbeli biztosító;
viszontbiztosító;
harmadik országbeli viszontbiztosító;
a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott biztosítói holdingtársaság;
a 2009/138/EK irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozás, az említett irányelv 4. cikkében előírt követelményeknek megfelelően;
harmadik országbeli vállalkozás, mely fő üzleti tevékenységként az a)–k) pontban említett szervezetek valamelyikéhez hasonló tevékenységet folytat;
„tagállami anyaintézmény”: olyan tagállami intézmény, amelynek intézménynek, pénzügyi vállalkozásnak vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak minősülő leányvállalata van, illetve intézményben, pénzügyi vállalkozásban vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, továbbá önmaga nem leányvállalata ugyanabban a tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
„EU-szintű anyaintézmény”: tagállami anyaintézmény, amely nem leányvállalata egy valamely tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy valamely tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
„tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat”: olyan tagállamianyavállalat, amely befektetési vállalkozás;
„EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat”: olyan, európai unióbeli anyavállalat, amely befektetési vállalkozás;
„tagállami hitelintézeti anyavállalat”: olyan tagállami anyaintézmény, amely hitelintézet;
„EU-szintű hitelintézeti anyavállalat”: olyan unióbeli anyaintézmény, amely hitelintézet;
„tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
„EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
„tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
„EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;
„központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;
„részesedés”: a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv ( 12 ) 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-os közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;
„befolyásoló részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett;
„ellenőrzés”: a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott, adott esetben az 1606/2002/EK rendelet értelmében az intézményre vonatkozó számviteli standardokkal kiegészített, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló kapcsolat;
„szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt kapcsolat fűzi egymáshoz bármely következő módon:
tulajdonosi részesedés formájában, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása;
ellenőrzés;
az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz a harmadik személyhez;
„kapcsolatban álló ügyfelek csoportja (ügyfélcsoport)”: a következők bármelyike:
két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek – az ellenkező bizonyításáig – egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi;
két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek között nincs az a) pontban leírt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi – különösen finanszírozási vagy visszafizetési – nehézségbe ütközne, a másiknak vagy a többinek is valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;
Az a) és b) pont ellenére, ha a központi kormányzat közvetlenül ellenőriz vagy közvetlen kapcsolatban áll több természetes vagy jogi személlyel, a központi kormányzat és az általa az a) pontnak megfelelően közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött, illetve a b) pontnak megfelelően a központi kormányzattal kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek összességét nem kötelező egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának tekinteni. A központi kormányzat és más természetes vagy jogi személyek által alkotott, egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának fennállása külön vizsgálható minden egyes, a központi kormányzat által az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőrzött vagy a központi kormányzattal a b) pontnak megfelelően közvetlen kapcsolatban álló természetes vagy jogi személy esetében, valamint minden olyan természetes és jogi személy esetében, akit/amelyet az adott személy az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőriz, vagy akivel/amellyel a b) pontnak megfelelően kapcsolatban áll, a központi kormányzatot is ideértve. Ugyanez alkalmazandó azon regionális kormányzatok és helyi hatóságok esetében, amelyekre a 115. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.
Nem tekintendő kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának két vagy több olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely annak okán felel meg az a) vagy b) pontban említett feltételeknek, hogy elszámolási tevékenység céljából egyazon központi szerződő féllel szemben rendelkeznek közvetlen kitettséggel;
„illetékes hatóság”: az a nemzeti jog által hivatalosan elismert közjogi hatóság vagy szervezet, amelyet a nemzeti jog felhatalmaz arra, hogy az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként felügyelje az intézményeket;
„összevont alapú felügyeletet ellátó hatóság”: a 2013/36/EU irányelv 111. cikke szerinti összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság;
„engedély”: olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okirat, amely jogot biztosít a tevékenység folytatására;
„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény működését engedélyezték;
„fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;
„a KBER-hez tartozó központi bankok”: azok a nemzeti központi bankok, amelyek a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjai, valamint az Európai Központi Bank;
„központi bankok”: a KBER-hez tartozó központi bankok és harmadik országok központi bankjai;
„összevont helyzet”: e rendelet követelményeinek a II. cím 2. fejezetével összhangban egyetlen intézményre történő olyan alkalmazásából eredő helyzet, mintha ez az intézmény egy vagy több másik vállalkozással együtt egyetlen intézményt alkotna;
„összevont alapon”: összevont helyzet alapján;
„szubkonszolidált alapon” az anyaintézményre, a pénzügyi holding társaságra, illetve a vegyes pénzügyi holding társaságra – kivéve a szervezetek egy csoportját – nézve összevont alapon, vagy olyan anyaintézményre, pénzügyi holding társaságra, illetve vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont alapon, amely nem a legfelsőbb szintű anyaintézmény, pénzügyi holding társaság, illetve vegyes pénzügyi holding társaság;
„pénzügyi instrumentum”: a következők bármelyike:
olyan szerződés, amelynek eredményeként egyidejűleg az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum keletkezik;
a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszában meghatározott bármely instrumentum;
származékos pénzügyi instrumentum;
elsődleges pénzügyi instrumentum;
pénzeszköz.
Az a), b) és c) pontban említett instrumentumok csak akkor minősülnek pénzügyi instrumentumnak, ha értékük egy alapul szolgáló pénzügyi instrumentum vagy egy másik alapul szolgáló elem árából, egy árfolyamból vagy egy indexből származik.
„indulótőke”: a szavatolótőkének a 2013/36/EU irányelv 12. cikkében meghatározott összege és típusai;
„működési kockázat”: a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból és rendszerekből, személyek nem megfelelő feladatellátásából, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot is;
„felhígulási kockázat”: annak a kockázata, hogy a követelés behajtható összege a kötelezett által érvényesíthető kifogásokon és ellenköveteléseken keresztül csökkenhet;
„nemteljesítési valószínűség”: valamely partner egy éven belüli nemteljesítésének valószínűsége;
„nemteljesítéskori veszteségráta (loss given default, LGD)”: egy partner általi nemteljesítésből eredő, kitettséghez kapcsolódó veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követeléshez viszonyított aránya;
„hitelegyenértékesítési tényező”: a kötelezettség jelenleg le nem hívott értékéből a nemteljesítés időpontjáig lehívható és a nemteljesítés időpontjában potenciálisan fennálló rész értékének és a kötelezettség teljes jelenleg le nem hívott értékének aránya. A kötelezettség mértékét az ügyfél tudomására hozott keretösszeg határozza meg, kivéve, ha az ügyfélre vonatkozó, de általa nem ismert keretösszeg magasabb;
„hitelkockázat-mérséklés”: intézmények által alkalmazott módszer az intézmény kitettségével vagy kitettségeivel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére;
„előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése az intézmény azon jogából ered, amely szerint – egy partner nemteljesítése, vagy a partnerrel kapcsolatos egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor – meghatározott eszközöket vagy összegeket likvidálhat, előidézheti azok átadását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és az intézménnyel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;
„előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél azon kötelezettségéből származik, amely szerint a hitelfelvevő általi nemteljesítéskor vagy egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor bizonyos összeg fizetését teljesíti;
„készpénzjellegű instrumentum”: olyan betéti okirat, kötvény, beleértve a fedezett kötvényeket is, illetve olyan egyéb nem alárendelt instrumentum, amelyet az intézmény vagy befektetési vállalkozás bocsátott ki, amelyet az intézménynek vagy a befektetési vállalkozásnak már teljes mértékben kifizettek, és amelyet az intézménynek vagy a befektetési vállalkozásnak annak névértékén, feltétel nélkül vissza kell fizetnie;
„értékpapírosítás”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott értékpapírosítás;
„értékpapírosítási pozíció”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 19. pontjában meghatározott értékpapírosítási pozíció;
„újra-értékpapírosítás”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott újra-értékpapírosítás;
„újra-értékpapírosítási pozíció”: újra-értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség;
„hitelminőség-javítás”: szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminőségi besorolása javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket hátrébb sorolt ügyletrészsorozatokon és a hitelkockázati védelem más típusain keresztül érnek el;
„különleges célú gazdasági egység”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott különleges célú gazdasági egység;
„ügyletrészsorozat”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 6. pontjában meghatározott ügyletrészsorozat;
„piaci árazás”: a pozíciók értékelése könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett, a pozíció lezárására alkalmas árak alapján, beleértve a tőzsdei árfolyamokat, a kereskedési felületeken megjelenő árakat vagy különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzéseit;
„modellalapú árazás”: olyan értékelést jelent, amelynek során referenciaértékekhez viszonyítást (benchmarking), extrapolálást vagy egyéb számítást kell végezni egy vagy több piaci paraméter alapján;
„független ármegerősítés”: a piaci árak vagy a modellalapú árazás paraméterei pontosságának és függetlenségének rendszeres ellenőrzésére szolgáló folyamat;
„figyelembe vehető tőke”: a következő:
a második rész III. címe alkalmazásában a következők összege:
a 25. cikkben említett alapvető tőke a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának i) alpontja szerinti levonás alkalmazása nélkül;
az e pont i) alpontja alapján számított alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említett járulékos tőke;
„elismert tőzsde”: olyan tőzsde, amely megfelelnek az összes következő feltételnek:
olyan szabályozott piac vagy harmadik országbeli piac, amely a 2014/65/EU irányelv 25. cikke (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárással összhangban a szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintendő;
olyan klíringmechanizmussal rendelkezik, amelynek révén a II. mellékletben felsorolt ügyletekre napi biztosíték-kiigazítási követelmények vonatkoznak, amelyek így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő védelmet nyújtanak;
„nem kötelező nyugdíjjuttatás”: az intézmény által a munkavállalónak nem kötelező alapon, a munkavállaló változó javadalmazási csomagjának részeként nyújtott, emelt nyugdíjjuttatás, amely nem foglalja magában a munkavállalónak a vállalati nyugdíjrendszer feltételei alapján nyújtott felhalmozott juttatásokat;
„jelzálog-hitelbiztosítéki érték”: az ingatlan azon értéke, amelyet az ingatlan jövőbeni piaci értékesíthetőségének óvatos becslésével állapítanak meg, figyelembe véve az ingatlan hosszú távon fenntartható jellemzőit, a rendes és helyi piaci feltételeket, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait;
„lakóingatlan”: a tulajdonos vagy a bérlő által lakott lakáscélú ingatlan, ideértve a svéd lakásszövetkezetek lakásaiban való lakhatáshoz való jogot;
„piaci érték”: az ingatlan szempontjából az a becsült érték, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó megfelelő hirdetés útján egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy a felek jól értesülten, körültekintően és kényszer nélkül járnak el;
„alkalmazandó számviteli szabályozás”: azok a számviteli szabályok, amelyek az 1606/2002/EK rendelet értelmében, vagy a 86/635/EGK tanácsi irányelv értelmében az intézményre alkalmazandók;
„egyéves nemteljesítési arány”: egy T időpontot egy évvel megelőzően kezdődő időtartam során bekövetkezett nemteljesítések száma és az említett időpontot egy évvel megelőzően ehhez a kategóriához vagy halmazhoz rendelt ügyfelek száma közötti arány;
„spekulatív ingatlanfinanszírozás”: nyereségszerzési céllal történő újraértékesítés szándékával történő ingatlanvásárlás, -fejlesztés vagy -építés, illetve ingatlanhoz kapcsolódó vásárlás, fejlesztés vagy építés céljára vagy ahhoz kapcsolódóan nyújtott kölcsön;
„kereskedelemfinanszírozás”: áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó, fix rövid (általában egy évnél rövidebb) lejáratú pénzügyi termékek révén nyújtott, automatikusan meg nem újuló finanszírozás, beleértve a garanciát is;
„hivatalosan támogatott exporthitel” javak és szolgáltatások kivitelének finanszírozásához nyújtott olyan hitel, amelyhez egy hivatalos exporthitel-ügynökség garanciát, biztosítást vagy közvetlen finanszírozást biztosít;
„repomegállapodás” és „fordított repomegállapodás”: minden olyan megállapodás, amellyel egy intézmény vagy partnere értékpapírokat, árukat vagy értékpapírokra vagy árukra való jogosultsághoz kapcsolódó garantált jogokat ruház át – ha e garanciát olyan elismert tőzsde bocsátja ki, amely az értékpapírokhoz vagy az árukhoz való jogokkal rendelkezik –, és amely nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy egy adott értékpapírt vagy árut egyszerre több partnerre ruházzon át vagy adjon biztosítékul, továbbá amely kötelezettséget ír elő azoknak, illetve azokat helyettesítő, ugyanolyan típusú értékpapíroknak vagy áruknak a visszavásárlására meghatározott áron, az átruházó által meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban; a megállapodás az értékpapírokat, illetve árukat eladó intézmény szempontjából repomegállapodásnak, az azokat megvásárló intézmény szempontjából fordított repomegállapodásnak tekintendő;
„repoügylet”: a „repomegállapodás” vagy „fordított repomegállapodás” által szabályozott bármely ügylet;
„egyszerű repomegállapodás”: egy vagy több hasonló nem összetett eszközzel, nem pedig egy eszközkosárral lebonyolított repoügylet;
„kereskedési szándékkal tartott pozíciók”: a következők bármelyike:
saját számlás pozíciók, valamint az ügyfélmegbízás teljesítéséből és az árjegyzésből származó pozíciók;
rövid távú újraértékesítésre szánt pozíciók;
a vételi és eladási árak közötti tényleges vagy várható rövid távú árkülönbözetből vagy az egyéb ár- vagy kamatlábváltozásokból származó haszon céljából tartott pozíciók;
„kereskedési könyv”: egy intézmény által kereskedési szándékkal tartott – vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók fedezésére tartott –, pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció a 104. cikkel összhangban;
„multilaterális kereskedési rendszer”: jelentése egyezik a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (15) pontjában meghatározottal;
„elfogadott központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerint engedélyezett vagy a rendelet 25. cikke szerint elismert központi szerződő fél;
„garanciaalap”: egy központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 42. cikke szerint létrehozott és az említett rendelet 45. cikke szerint felhasznált alap;
„egy központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás”: a központi szerződő fél garanciaalapjába az intézmény által befizetett hozzájárulás;
„kereskedési kitettség”: klíringtag vagy ügyfél olyan, a klíringtagnak járó, de általa még át nem vett változó letétet is magában foglaló aktuális kitettsége és potenciális jövőbeli kitettsége egy központi szerződő féllel szemben, amely a 301. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből, valamint az alapletétből származik;
„szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke 14. pontjában meghatározott szabályozott piac;
„tőkeáttétel”: az intézmény eszközeinek, mérlegen kívüli kötelezettségeinek és fizetésre, teljesítésre, vagy biztosíték nyújtására vonatkozó függő kötelezettségeinek relatív mérete – beleértve a kapott finanszírozásból, megtett kötelezettségvállalásokból, származékos termékekből vagy repomegállapodásokból eredő kötelezettségeket, de bele nem értve azokat a kötelezettségeket, amelyeket kizárólag egy intézmény felszámolása során lehet érvényesíteni – az intézmény szavatolótőkéjéhez képest;
„túlzott tőkeáttétel kockázata”: egy intézmény tőkeáttétel vagy feltételes tőkeáttétel miatti sérülékenységéből eredő kockázat, amely üzleti tervében nem tervezett korrekciós intézkedéseket tehet szükségessé, beleértve eszközök kényszereladását, ami veszteségeket vagy fennmaradó eszközeinek értékelési kiigazítását eredményezheti;
„hitelkockázati kiigazítás”: azon hitelkockázati veszteségekre képzett egyedi és általános hitelkockázati tartalékok (értékvesztés és kockázati céltartalékok) összege, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően szerepelnek az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;
„belső fedezeti ügylet”: olyan pozíció, amely jelentős mértékben kiegyensúlyozza a kockázati komponenseket egy kereskedési könyvi pozíció és egy vagy több nem kereskedési könyvi pozíció között, vagy két kereskedési részleg között;
„referenciakötelezettség”: a hitelderivatíva készpénzes kiegyenlítési értékének megállapítása céljából alapul vett kötelezettség;
„külső hitelminősítő intézet (KHMI)”: a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 13 ) összhangban nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézmény, továbbá olyan hitelminősítéseket kibocsátó központi bank, amelyek mentesülnek az 1060/2009/EK rendelet alkalmazása alól;
„kijelölt KHMI”: egy intézmény által kijelölt KHMI;
„halmozott egyéb átfogó jövedelem”: jelentése egyezik az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó IAS 1 nemzetközi számviteli standard szerinti jelentéssel;
„alapvető szavatolótőke”: a 2009/138/EK irányelv 88. cikke szerinti alapvető szavatolótőke;
„biztosítói 1. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv hatályaalá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorolandók;
„biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorololandók, és ezen elemek bevonását az említett irányelv 99. cikkének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok korlátozzák;
„biztosítói 2. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (2) bekezdése szerint a szavatoló tőke második szintjére sorolandók;
„biztosítói 3. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások biztosítási alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (3) bekezdése szerint a szavatoló tőke harmadik szintjére sorolandók;
„halasztott adókövetelés”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
„jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés”: olyan halasztott adókövetelés, amelynek jövőbeli értéke csak akkor realizálható, ha az intézmény a jövőben adóköteles nyereséget termel;
„halasztott adókötelezettség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
„szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök”: egy szolgáltatással meghatározott nyugdíjalap vagy adott esetben konstrukció eszközei, az ugyanazon alap vagy konstrukció kötelezettségeinek összegével csökkentve;
„kifizetés”: osztalék vagy kamat fizetése bármely formában;
„pénzügyi vállalat”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (25) bekezdésének b) és d) pontja szerinti jelentéssel;
„általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok”: jelentése egyezik a 86/635/EGK irányelv 38. cikke szerinti jelentéssel;
„cégérték (goodwill)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
„közvetett részesedés”: kitettség egy olyan közbenső szervezettel szemben, amelynek egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal szembeni kitettsége van, és amennyiben a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok végleges leírása esetén az intézménynél annak eredményeképpen keletkező veszteség nem különbözne lényegesen attól a veszteségtől, mely az intézménynél a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott ugyanazon tőkeinstrumentumokban való közvetlen részesedésből eredően keletkezne;
„immateriális javak”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel, és magában foglalja a cégértéket is;
„egyéb tőkeinstrumentumok”: pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítő alapvető tőkének vagy járulékos tőkének vagy alapvető biztosítási szavatolótőke-elemnek, biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemnek, biztosítói járulékos szavatolótőke-elemnek vagy biztosítói kiegészítő szavatolótőke-elemnek;
„egyéb tartalékok”: az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti tartalékok, amelyeket az említett alkalmazandó számviteli standard alapján nyilvánosságra kell hozni, kivéve azokat az összegeket, amelyeket már tartalmaz a halmozott egyéb átfogó jövedelem vagy az eredménytartalék;
„szavatolótőke”: az alapvető tőke és a járulékos tőke összege;
„szavatolótőke-instrumentumok”: az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítőalapvető tőkének vagy járulékos tőkének minősülnek;
„kisebbségi részesedés”: egy intézmény leányvállalata elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely olyan természetes vagy jogi személyek tulajdonában áll, melyekre az intézmény összevont alapú felügyelete nem terjed ki;
„nyereség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
„kereszttulajdonlási viszony”: egy intézménynek pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban vagy egyéb tőkeinstrumentumokban való részesedése, ha az említett szervezeteknek szintén részesedése van az intézmény által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban;
„eredménytartalék”: az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján az eredmény végső alkalmazásának következtében áthozott eredmény;
„névértéken felüli befizetés (ázsió)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
„átmeneti különbözet”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;
„szintetikus részesedés”: egy intézmény általi befektetés olyan pénzügyi instrumentumba, amelynek az értéke közvetlenül kapcsolódik egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok értékéhez.
„keresztgarancia-rendszer”: az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő rendszer:
az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartoznak, vagy egy hálózaton keresztül egy központi szervhez tartósan kapcsoltak;
az intézmények a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikk (1) bekezdése b), c) vagy d) pontjának vagy az 1. cikk (2) bekezdésének értelmében teljeskörűen konszolidáltak, és rájuk is kiterjed az e rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti és a szavatolótőkére vonatkozó követelmények hatálya alá tartozó tagállami anyaintézményre vonatkozó összevont alapú felügyelet;
a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai ugyanabban a tagállamban működnek, és ugyanazon illetékes hatóság engedélyezési hatásköre és felügyelete alá tartoznak;
a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai között szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony van érvényben, amely védi ezeket a hitelintézeteket, és különösen biztosítja azok likviditását és fizetőképességét szükség esetén, a felszámolás elkerülése érdekében;
intézkedéseket hoztak annak biztosítására, hogy a d) pontban említett szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony értelmében a tagok tőke és likviditás formájában szükség esetén haladéktalanul pénzeszközöket bocsássanak rendelkezésre;
a d) és e) pontban említett intézkedések kielégítő voltát az illetékes hatóság rendszeres időközönként monitorozza;
a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondásának ideje legalább 10 év;
az illetékes hatóság jogosult arra, hogy megtiltsa a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondását.
„kifizethető elemek”: a nyereség összege az utolsó pénzügyi év végén, megnövelve a pozitív eredménytartalékkal és egyéb tartalékkal, amely a szavatolótőke-instrumentumok tulajdonosainak való kifizetések előtt e célra rendelkezésre áll, csökkentve a negatív eredménytartalékkal, az uniós vagy a nemzeti jog vagy az intézmény szabályzata értelmében fel nem osztható nyereséggel, valamint a nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya értelmében a fel nem osztható tartalék részét képező összegekkel, minden esetben a szavatolótőke-instrumentumok azon konkrét kategóriája tekintetében, amelyre az uniós vagy nemzeti jog vagy intézményi szabályzat vagy alapszabály vonatkozik; ezeket a nyereségeket, veszteségeket és tartalékokat az intézmény egyedi beszámolója alapján és nem az összevont beszámolók alapján kell megállapítani;
„hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 13. pontjában meghatározott hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó;
„szanálási hatóság”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott szanálási hatóság;
„szanálandó szervezet”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83a. pontjában meghatározott szanálandó szervezet;
„szanálandó csoport”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83b. pontjában meghatározott szanálandó csoport;
„globálisan rendszerszinten jelentős intézmény”: a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;
„nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény”: globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nem minősülő, a globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoportok vagy bankok Pénzügyi Stabilitási Tanács által közzétett, rendszeresen frissített jegyzékében szereplő, globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoport vagy bank;
„jelentős leányvállalat”: olyan leányvállalat, amely egyedi vagy összevont alapon megfelel a következő feltételek bármelyikének:
a leányvállalat az eredeti anyavállalata kockázattal súlyozott konszolidált eszközállományának több mint 5 %-át birtokolja;
a leányvállalat az eredeti anyavállalata teljes működési bevételének több mint 5 %-át állítja elő;
a leányvállalatnak az e rendelet 429. cikkének (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mértéke több mint 5 %-a az eredeti anyavállalata összevont teljes kitettségi mértékének;
a jelentős leányvállalat meghatározása céljából, amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, a két EU-szintű közbenső anyavállalatot egyetlen leányvállalatként kell figyelembe venni összevont helyzetük alapján;
„globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet”: jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény, vagy része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek;
„hitelezői feltőkésítés”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 57. pontjában meghatározott hitelezői feltőkésítés;
„csoport”: olyan vállalkozások csoportja, amelyek közül legalább egy intézménynek minősül, és amely vagy egy anyavállalatból és leányvállalataiból, vagy pedig olyan vállalkozásokból áll, amelyek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 14 ) 22. cikkében meghatározottak szerinti kapcsolatban állnak egymással;
„értékpapír-finanszírozási ügylet”: repoügylet, értékpapír vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele, vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel;
„alapletét”: valamely szervezettől beszedett vagy számára nyújtott biztosíték – a változó letét kivételével –, amelynek célja valamely ügyletből vagy ügyletportfólióból származó aktuális kitettségek és potenciális jövőbeli kitettségek fedezése az ügyleteknek az ügylet vagy ügyletportfólió szerződő fele nemteljesítését követő zárásához vagy az ügyletek piaci kockázatának újrafedezéséhez szükséges időszakban;
„piaci kockázat”: a piaci áraknak – ideértve a devizaárfolyamokat és a tőzsdei áruk árát is – a mozgásából eredő veszteség kockázata;
„devizaárfolyam-kockázat”: a devizaárfolyamok mozgásából eredő veszteség kockázata;
„árukockázat”: a tőzsdei áruk árának mozgásából eredő veszteség kockázata;
„kereskedési részleg”: kereskedők jól meghatározott, az intézmény által létrehozott csoportja, amelynek feladata kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának együttes kezelése jól meghatározott, következetes üzleti stratégiának megfelelően és azonos kockázatkezelési struktúrában;
„kis méretű és nem összetett intézmény”: olyan intézmény, amely a következő feltételek mindegyikének megfelel:
nem nagy méretű intézmény;
teljes eszközértéke – egyedi vagy adott esetben összevont alapon – e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban a tárgyévi beszámolási időszakot közvetlenül megelőző négyéves időszak során átlagosan nem haladja meg az 5 milliárd EUR küszöbértéket; a tagállamok ennél alacsonyabb küszöbértéket is meghatározhatnak;
a helyreállítási és szanálási tervek készítésével kapcsolatban – a 2014/59/EU irányelv 4. cikkével összhangban – nem vonatkoznak rá kötelezettségek, vagy egyszerűsített kötelezettségek vonatkoznak rá;
a kereskedési könyvi tevékenysége a 94. cikk (1) bekezdése értelmében kis méretűnek minősül;
a kereskedési céllal tartott származtatott pozícióinak összértéke a mérlegen belüli és mérlegen kívüli eszközei összértékének legfeljebb 2 %-a és az összes származtatott pozíciójának összértéke legfeljebb 5 %, mindkét értéket a 273a. cikk (3) bekezdése szerint számítva;
az intézmény konszolidált összes eszközének és kötelezettségének több mint 75 %-a – mindkét esetben a csoporton belüli kitettségek nélkül számítva – az Európai Gazdasági Térség területén található partnerekkel folytatott tevékenységekhez kapcsolódik;
az intézmény az e rendelet szerinti prudenciális követelmények teljesítésével kapcsolatos számításokhoz nem használ belső modelleket, a leányvállalatok számára csoportszinten kidolgozott belső modellek kivételével, feltéve hogy a csoportra összevont alapon a 433a. cikkben vagy a 433c. cikkben foglalt nyilvánosságra hozatali követelmények vonatkoznak;
az intézmény nem nyújtott be kifogást az illetékes hatósághoz a kis méretű és nem összetett intézményként való besorolása ellen;
az illetékes hatóság nem határozott úgy, hogy az intézmény a méretének, összekapcsoltságának, összetettségének vagy kockázati profiljának elemzése alapján nem minősül kis méretű és nem összetett intézménynek;
„nagy méretű intézmény”: olyan intézmény, amely megfelel a következő feltételek bármelyikének:
globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;
a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (1) és (3) bekezdésével összhangban egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosították;
a teljes eszközérték alapján a három legnagyobb méretű intézmény egyike abban a tagállamban, amelyben letelepedett;
teljes eszközértéke – egyedi alapon vagy adott esetben összevont helyzetének figyelembevételével – e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban eléri vagy meghaladja a 30 milliárd EUR-t;
„nagy méretű leányvállalat”: olyan leányvállalat, amely nagy méretű intézménynek minősül;
„tőzsdén nem jegyzett intézmény”: olyan intézmény, amely nem bocsátott ki valamely tagállamnak a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontja szerinti szabályozott piacára bevezetett értékpapírokat;
„pénzügyi beszámoló”: a nyolcadik rész alkalmazásában a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 15 ) 4. és 5. cikkének értelemében vett pénzügyi beszámoló;
„árutőzsdei kereskedő és kibocsátásiegység-kereskedő”: olyan vállalkozás, amely fő üzleti tevékenysége kizárólag a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 5., 6., 7., 9. és 10. pontjában említett származtatott áruügyletekhez vagy származtatott ügyletekhez, 4. pontjában említett kibocsátáskereskedelmi egységekhez kapcsolódó származtatott ügyletekhez, illetve 11. pontjában meghatározott kibocsátási egységekhez kapcsolódó befektetési szolgáltatásokból és tevékenységekből áll.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
5. cikk
A hitelkockázati tőkekövetelményekhez kapcsolódó fogalom-meghatározások
A harmadik rész II. címe alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandók:
„kitettség”: eszköz vagy mérlegen kívüli tétel;
„veszteség”: gazdasági veszteség, beleértve a jelentős diszkonthatásokat, valamint a behajtás jelentős közvetlen és közvetett költségeit;
„várható veszteség (expected loss, EL)”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában egy adott kitettség tekintetében valamely partner egy éven belül bekövetkező esetleges nemteljesítéséből vagy a követelés egy éven belül bekövetkező felhígulási kockázatából eredő várható veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló kitettséghez viszonyított aránya;
II. CÍM
A KÖVETELMÉNYEK ALKALMAZÁSI SZINTJE
1. FEJEZET
A követelmények alkalmazása egyedi alapon
6. cikk
Általános elvek
A nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatainak csak akkor kell egyedi alapon megfelelniük a 92b. cikknek, ha teljesítik a következő feltételek mindegyikét:
nem szanálandó szervezetek;
nincsen leányvállalatuk;
nem EU-szintű anyaintézmény leányvállalatai.
E bekezdés első albekezdésétől eltérve, az e cikk (1a) bekezdésében említett intézményeknek egyedi alapon meg kell felelniük a 437a. cikknek és a 447. cikk h) pontjának.
Az intézményeknek egyedi alapon kell teljesíteniük az e rendelet hatodik részében és 430. cikkének (1) bekezdésében megállapított kötelezettségeket.
A következő intézményeknek nem kell megfelelniük e rendelet 413. cikke (1) bekezdésének és az e rendelet hetedik A. részében meghatározott kapcsolódó likviditási adatszolgáltatási követelményeknek:
olyan intézmények, amelyek a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerinti engedéllyel is rendelkeznek;
olyan intézmények, amelyek a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 16 ) 16. cikkének és 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelő engedéllyel is rendelkeznek, amennyiben nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációkat; valamint
a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kijelölt intézmények, amennyiben:
tevékenységük arra korlátozódik, hogy a 909/2014/EU rendelet 16. cikkének megfelelően engedélyezett központi értéktárak részére az említett rendelethez csatolt melléklet C szakaszában említett banki jellegű szolgáltatásokat nyújtsanak; valamint
nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációkat.
7. cikk
Eltekintés a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától
Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének az intézmény valamely leányvállalatára való alkalmazásától, ha mind a leányvállalatot, mind az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalatra az intézmény, mint anyavállalat összevont alapú felügyelete kiterjed, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalat közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:
a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;
az anyavállalat az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította a leányvállalat prudens kezelését és az illetékes hatóság engedélyével nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalathoz kapcsolódó kockázatok elhanyagolhatók;
az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -kontroll folyamatai kiterjednek a leányvállalatra;
az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét.
Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének a tagállami anyaintézményre való alkalmazásától, ha az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és összevont alapú felügyelet alatt áll, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:
a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek tagállami anyaintézmény részére történő visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;
az összevont alapú felügyeletnek megfelelő kockázatértékelési, -mérési és kontroll eljárások kiterjednek a tagállami anyaintézményre.
Az e bekezdést alkalmazó illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az összes többi tagállam illetékes hatóságait.
8. cikk
A likviditási követelmények egyedi alapon történő alkalmazásától való eltekintés
Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és az Unión belüli összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik, amíg azok teljesítik az összes alábbi feltételt:
az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon teljesíti a hatodik részben meghatározott kötelezettségeket;
az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon mindenkor monitorozza és felügyeli a csoporton vagy alcsoporton belüli, a mentesítés hatálya alá tartozó összes intézmény likviditási pozícióit – és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott nettó stabil forrásellátottsági rátára (NSFR) vonatkozó követelmény alól mentességet élveznek, a finanszírozási pozícióikat –, valamint mindegyik említett intézmény esetében biztosítja a megfelelő szintű likviditást, és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek, a stabil forrásellátottságot;
az intézmények olyan, az illetékes hatóságok követelményeinek megfelelő szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítják közöttük a pénzeszközök szabad mozgását, hogy lehetővé váljon számukra egyedi és közös kötelezettségeik teljesítése, amikor azok esedékessé válnak;
a c) pontban említett szerződések teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.
A Bizottság 2014. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden olyan jogi akadályról, amely lehetetlenné teheti az első albekezdés c) pontjának alkalmazását, továbbá felkérést kap arra, hogy adott esetben 2015. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújtson be arról, hogy ezen akadályok közül melyeket szükséges felszámolni.
Ha az egyetlen likviditási alcsoporthoz tartozó intézményeket több tagállamban engedélyezték, az (1) bekezdést csak a 21. cikkben meghatározott eljárást követően kell alkalmazni és csak azon intézményekre, amelyeknek illetékes hatóságai megegyeznek a következő elemekről:
a 2013/36/EU irányelv 86. cikkében előírt, a likviditási kockázat kezelésére és szervezésére vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése a likviditási alcsoport egészére vonatkozóan;
az egyetlen likviditási alcsoporton belül tartandó likvid eszközök mennyiség, elhelyezkedés és tulajdon szerinti eloszlása, amennyiben a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alól mentességet élveznek, valamint az egyetlen likviditási alcsoporton belül rendelkezésre álló stabil források mennyiség és elhelyezkedés szerinti eloszlása, amennyiben a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek;
az olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegének meghatározása, amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek, valamint az olyan intézmények által tartandó stabil források minimális összegének meghatározása, amelyek a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek;
a hatodik részben meghatározottaknál szigorúbb paraméterek szükségessége;
a teljes információ korlátozás nélküli megosztása az illetékes hatóságok között.
az alkalmazástól való eltekintés következményeinek teljes körű felmérése.
9. cikk
Az egyedi konszolidáció módszere
10. cikk
Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek mentesítése
Az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek az e rendelet második– nyolcadik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott követelményeknek egy vagy több, ugyanabban a tagállamban elhelyezkedő olyan hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsolódnak egy központi szervhez, amely őket felügyeli, és amely ugyanabban a tagállamban letelepedett, ha teljesülnek a következő feltételek:
a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai tekintetében egyetemleges felelősség áll fenn, vagy a kapcsolt intézményeinek kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja;
a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességét és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján monitorozzák;
a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.
A tagállamok érvényben tarthatják és alkalmazhatják az első albekezdésben említett mentesség alkalmazására vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályokat, amennyiben azok nem ellentétesek az e rendelettel vagy a 2013/36/EU irányelvvel.
2. FEJEZET
Prudenciális konszolidáció
1. szakasz
A követelmények alkalmazása összevont alapon
10a. cikk
A prudenciális követelmények összevont alapon való alkalmazása az anyavállalatnak minősülő befektetési vállalkozások esetében
E fejezet alkalmazásában a befektetési vállalkozásokat tagállambeli pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak kell tekinteni, amennyiben azok valamely intézménynek vagy az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) vagy (5) bekezdésében említett, e rendelet hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásnak az anyavállalatai.
11. cikk
Általános eljárás
Az e rendeletben előírt követelmények összevont alapon történő alkalmazásának biztosítása céljából az „intézmény”, „tagállami anyaintézmény”, „EU-szintű anyaintézmény” és „anyavállalat”” kifejezések adott esetben magukban foglalják az alábbiakat is:
a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének megfelelően jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság;
pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött kijelölt intézmény, amennyiben az említett anyavállalatot nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni;
a 2013/36/EU irányelv 21a. cikke (6) bekezdésének d) pontjával összhangban kijelölt pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság vagy intézmény.
Az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete annak a pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak az összevont helyzetét jelenti, amelyet nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni. Az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete a vállalkozás pénzügyi holding társaság anyavállalatának, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatának az összevont helyzetét jelenti.
▼M8 —————
E rendelet 92b. cikkének kizárólag azon EU-szintű anyavállalatok kötelesek összevont alapon, az e rendelet 18. cikkében meghatározott mértékben és módon megfelelni, amelyek nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatai és nem szanálandó szervezetek. Amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, az együttesen egy jelentős leányvállalatként azonosított két uniós közbenső anyavállalat közül mindkettőnek meg kell felelnie e rendelet 92b. cikkének az összevont helyzetük alapján.
Az EU-szintű anyaintézmények akkor kötelesek összevont helyzetük alapján megfelelni az e rendelet hatodik részében és 430. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezéseknek, ha a csoportnak részét képezi egy vagy több olyan hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, amely számára engedélyezték a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások és tevékenységek végzését.
A 8. cikk (1)–(5) bekezdése szerinti mentesítés esetén a likviditási alcsoport részét képező intézmények és adott esetben pénzügyi holding társaságok vagy vegyes pénzügyi holding társaságok összevont alapon vagy a likviditási alcsoportnak megfelelő szubkonszolidált alapon kötelesek megfelelni e rendelet hatodik részének és 430. cikke (1) bekezdése d) pontjának.
Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazása nem sértheti a tényleges összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezhet, illetve teremthet akadályt a belső piac működése tekintetében.
▼M8 —————
12a. cikk
Összevont számítás a több szanálandó szervezettel rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében
Amennyiben ugyanahhoz a globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez legalább két globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szanálandó szervezet tartozik, a szavatolótőkének és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeknek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti összegét az említett globálisan rendszerszinten jelentős intézmény EU-szintű anyaintézményének kell kiszámítania. A számítást az EU-szintű anyaintézmény összevont helyzete alapján úgy kell elvégezni, mintha az anyaintézmény a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyetlen szanálandó szervezete lenne.
Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg alacsonyabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok kötelesek a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (4) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint eljárni.
Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg magasabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (4) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint járhatnak el.
13. cikk
A nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon
Az EU-szintű anyaintézmények nagy méretű leányvállalatainak egyedi vagy – amennyiben e rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerint alkalmazható – szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451., 451a. és 453. cikkben meghatározott információkat.
Az (1) bekezdés második albekezdése harmadik országban letelepedett anyavállalatok leányvállalataira abban az esetben alkalmazandó, ha azok nagy méretű leányvállalatnak minősülnek.
14. cikk
Az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott követelmények összevont alapon történő alkalmazása
▼M9 —————
2. Szakasz
A prudenciális konszolidáció módszerei
18. cikk
A prudenciális konszolidáció módszerei
A 11. cikk (3a) bekezdésének alkalmazása céljából a 92a. vagy a 92b. cikkben említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézményeknek el kell végezniük minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk a vonatkozó szanálandó csoportban.
Az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy a következő esetekben a konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában kell azt végrehajtani:
amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és
amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.
Az illetékes hatóságok különösen a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7), (8) és (9) bekezdésében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelentheti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.
Az első albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik vagy előírhatják, hogy az intézmények az ilyen leányvállalatok vagy részesedések tekintetében eltérő módszert alkalmazzanak, például az alkalmazandó számviteli szabályozásban előírt módszert, feltéve hogy:
az intézmény 2020. december 28-án még nem alkalmazza a tőkemódszert;
a tőkemódszer alkalmazása indokolatlanul megterhelő lenne vagy a tőkemódszer nem tükrözi megfelelően azokat a kockázatokat, amelyeket az első albekezdésben említett vállalkozás az intézmény számára jelent; valamint
az alkalmazott módszer nem eredményezi az adott vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba.
Az illetékes hatóságok előírhatják az olyan leányvállalat vagy vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba, amelyben egy intézmény részesedéssel rendelkezik, amennyiben a leányvállalat vagy vállalkozás nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás, és a következő feltételek mindegyike teljesül:
a vállalkozás nem biztosító, harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító, harmadik országbeli viszontbiztosító, biztosítási holding társaság vagy a 2009/138/EK irányelv 4. cikkével összhangban az említett irányelv hatálya alól kizárt vállalkozás;
jelentős a kockázata annak, hogy az intézmény úgy dönt, hogy stresszhelyzet esetén annak ellenére nyújt pénzügyi támogatást az említett vállalkozásnak, hogy a támogatás nyújtása nem szerződéses kötelezettsége, vagy a szerződéses kötelezettségét meghaladó mértékben nyújt neki támogatást.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
3. szakasz
A prudenciális konszolidáció köre
19. cikk
A prudenciális konszolidáció körébe nem tartozó szervezetek
Az olyan intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy olyan vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell bevonni a konszolidálásba, ha az érintett vállalkozás eszközeinek és mérlegen kívüli tételeinek teljes összege a következő két összeg közül a kisebbnél kevesebb:
10 millió EUR;
az anyavállalat vagy a részesedést birtokló vállalkozás eszközei és mérlegen kívüli tételei teljes összegének 1 %-a.
A 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok eseti alapon a következő esetekben dönthetnek úgy, hogy egy intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:
amennyiben az érintett vállalkozás olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának;
amennyiben az érintett vállalkozás az intézmények monitorozásának célja szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír;
amennyiben az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok véleménye szerint az érintett vállalkozás pénzügyi helyzetének konszolidációja az intézményekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.
20. cikk
A prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok
Az illetékes hatóságoknak teljes körű konzultációt folytatva együtt kell működniük:
a 143. cikk (1) bekezdésében, 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, 283. cikkben, 312. cikk (2) bekezdésében, illetve a 363. cikkben említett, egy EU-szintű anyaintézmény és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai által együttesen benyújtott engedélyek iránti kérelmek esetén annak megállapítása céljából, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit;
annak megállapítása céljából, hogy a 422. cikk (9) bekezdésében és a 425. cikk (5) bekezdésében említett speciális, csoporton belüli kezelésre vonatkozó kritériumok – melyeket a 422. cikk (10) bekezdésében és a 425. cikk (6) bekezdésében említett, EBH általi szabályozástechnikai standardok egészítenek ki – teljesülnek-e.
A kérelmeket csak az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak kell benyújtani.
A 312. cikk (2) bekezdésében említett kérelemben szerepeltetni kell a működési kockázati tőkének a csoport különböző tagjai közti allokálásához használt módszer leírását. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy a diverzifikációs hatásokat figyelembe kívánják-e venni a kockázatmérési rendszerben, és ha igen, akkor milyen módon.
Az illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy hat hónapon belül együttesen határozzanak:
az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelemről;
az (1) bekezdés b) pontjában említett speciális kezelés kritériumairól és annak meghatározásáról.
Ezt az együttes határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak a kérelmező rendelkezésére kell bocsátania.
A (2) bekezdésben említett időtartam kezdete:
az (1) bekezdés a) pontjában említett hiánytalan kérelemnek az összevont felügyeletet ellátó hatóság általi kézhezvételének időpontja. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak haladéktalanul továbbítania kell a hiánytalan kérelmet a többi érintett illetékes hatósághoz;
az összevont felügyeletet ellátó hatóság által készített, a csoporton belüli kötelezettségvállalásokat elemző jelentés illetékes hatóságok általi kézhezvételének időpontja.
A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.
A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak az EU-szintű anyaintézmény, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat és a többi illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.
Ha a hat hónapos időtartam végéig valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése a) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.
A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.
A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóság rendelkezésére kell bocsátani, amely tájékoztatja az EU-szintű anyaintézményt, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatot vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatot.
Ha a hat hónapos időtartam végéig az összevont felügyeletet ellátó hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.
Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
21. cikk
A likviditási követelmények alkalmazási szintjére vonatkozó együttes határozatok
Ezt az együttes határozatot hat hónapon belül meg kell hozni azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 8. cikkben meghatározott kritériumok alapján egyetlen likviditási alcsoportot azonosító jelentést nyújtott be. A hat hónapos időtartam alatt véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság a többi érintett illetékes hatóság bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat.
Az együttes határozat korlátozásokat írhat elő a likvid eszközök elhelyezkedésére és tulajdonlására vonatkozóan, és előírhatja az azon intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegét, amelyeket mentesítettek a hatodik rész alkalmazása alól.
Az együttes határozatot és annak teljes körű indokolását tartalmazó dokumentumot az összevont felügyeletet ellátó hatóság köteles a likviditási alcsoport anyaintézményének rendelkezésére bocsátani.
Mindazonáltal bármely illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során megkeresheti az EBH-t azzal a kérdéssel, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának feltételei. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet, és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során az illetékes hatóságok három hónap alatt nem jutottak megállapodásra, minden egyedi alapú felügyeletért felelős illetékes hatóság saját döntést hoz, figyelembe véve az anyaintézmény tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását, másrészt a leányvállalat tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.
Az (1) bekezdésben említett együttes határozat és az e bekezdés második albekezdésében említett határozatok kötelező érvényűek.
22. cikk
Szubkonszolidálás harmadik országbeli szervezetek esetében
23. cikk
Harmadik országbeli vállalkozások
Az összevont alapú felügyelet e fejezettel összhangban történő alkalmazása céljából a „befektetési vállalkozás”, „hitelintézet” és „pénzügyi vállalkozás” és „intézmény” kifejezések a harmadik országban székhellyel rendelkező olyan vállalkozásokra is alkalmazandók, amelyek, ha az Unióban alapították volna, megfelelnének e 4. cikkben szereplő kifejezések meghatározásának.
24. cikk
Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelése
MÁSODIK RÉSZ
SZAVATOLÓTŐKE ÉS LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEK
I. CÍM
SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK
1. FEJEZET
Alapvető tőke
25. cikk
Alapvető tőke
Egy intézmény alapvető tőkéje az intézmény elsődleges alapvető tőkéjének és kiegészítő alapvető tőkéjének összege.
2. FEJEZET
Elsődleges alapvető tőke
1. szakasz
Elsődleges alapvető tőkeelemek és –instrumentumok
26. cikk
Elsődleges alapvető tőkeelemek
Az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a következőkből állnak:
tőkeinstrumentumok, feltéve, hogy a 28. cikkben meghatározott feltételek, vagy adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;
az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
eredménytartalék;
halmozott egyéb átfogó jövedelem;
egyéb tartalékok;
általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.
A c)–f) pontban említett elemek csak akkor ismerhetők el elsődleges alapvető tőkeként, ha az intézmény számára korlátlanul és azonnal rendelkezésre állnak a kockázatok vagy veszteségek fedezésére, amint ezek felmerülnek.
Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az intézmények csak az illetékes hatóságok előzetes engedélyével számíthatják be az évközi vagy év végi nyereséget az elsődleges alapvető tőkébe azelőtt, hogy az intézmény hivatalos döntés keretében megerősítette volna az intézmény éves végső eredményét. Az illetékes hatóságok az alábbi feltételek teljesülése esetén adják meg az engedélyt:
a szóban forgó nyereséget az intézménytől olyan független személyek ellenőrizték, akik az adott intézmény kimutatásainak könyvvizsgálatáért felelősek;
az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a nyereség összegéből levontak minden előre látható terhet vagy osztalékot.
Az intézmény évközi vagy év végi nyereségének ellenőrzése megfelelő szintű bizonyosságot kell, hogy nyújtson arra, hogy a nyereséget az alkalmazandó számviteli szabályozásban meghatározott elveknek megfelelően értékelték.
Az első albekezdéstől eltérve, az intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősíthetik olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentum-típusok későbbi kibocsátásait, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt, feltéve hogy az alábbi mindkét feltétel teljesül:
a későbbi kibocsátásokra irányadó rendelkezések lényegében azonosak az azon kibocsátásokra irányadó rendelkezésekkel, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt;
az intézmények kellő időben, az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként való minősítését megelőzően előre tájékoztatták az illetékes hatóságokat a későbbi kibocsátásokról.
Az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az EBH-val azt megelőzően, hogy engedélyt adnának új tőkeinstrumentum-típusok elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá minősítésére. Az illetékes hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük az EBH véleményét, és amennyiben úgy döntenek, hogy eltérnek attól, az EBH véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül meg kell küldeniük az EBH részére az eltérés írásbeli indokolását. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.
Az EBH az illetékes hatóságoktól összegyűjtött információk alapján köteles összeállítani, frissíteni és közzétenni mindazon tőkeinstrumentum-típusok jegyzékét, amelyek az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek. Az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban az EBH az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban minden olyan információt összegyűjthet, amelyet szükségesnek tekint ahhoz, hogy meg tudja állapítani, hogy teljesülnek-e az e rendelet 28. cikkében vagy adott esetben 29. cikkében foglalt kritériumok, illetve ahhoz, hogy karban tudja tartani és frissíteni tudja az ebben az albekezdésben említett jegyzéket.
A 80. cikkben meghatározott felülvizsgálati eljárást követően, és amennyiben elégséges bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy bizonyos tőkeinstrumentumok nem vagy már nem felelnek meg a 28. cikkben vagy adott esetben a 29. cikkben foglalt kritériumoknak, az EBH úgy határozhat, hogy az említett tőkeinstrumentumokat nem veszi fel a negyedik albekezdésben említett jegyzékre vagy – adott esetben – törli onnan. Az EBH-nak a fentiekről bejelentést kell tennie, amelyben utalnia kell a releváns illetékes hatóságnak az üggyel kapcsolatos álláspontjára is. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
27. cikk
A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények tőkeinstrumentumai az elsődleges alapvető tőkeelemekben
Elsődleges alapvető tőkeelemnek minősül az intézmény által annak alapszabályi feltételei szerint kibocsátott minden tőkeinstrumentum, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:
az intézmény az alkalmazandó nemzeti jogban meghatározott típusú intézmény, és azt az illetékes hatóságok úgy tekintik, mint a következők bármelyikének minősülő intézményt:
hitelegyesülés;
szövetkezeti társaság;
takarékpénztár;
hasonló intézmény;
olyan hitelintézet, amely teljes mértékben az i-iv. alpontokban említett intézmény tulajdonában van, megkapta az illetékes hatóságok jóváhagyását az ebben a cikkben foglalt rendelkezések alkalmazására, és feltéve, illetve mindaddig, amíg az intézmény által kibocsátott törzsrészvények 100 %-a közvetve vagy közvetlenül az i–iv. alpontokban említett intézmény birtokában van;
teljesülnek a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek;
Azok a szervezetek, amelyek az alkalmazandó nemzeti jog szerint 2012. december 31. előtt hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak, illetve takarékpénztárnak minősültek, e rész alkalmazásában továbbra is annak minősülnek, amennyiben továbbra is megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ilyen intézménynek minősültek.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
28. cikk
Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok
A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha az összes következő feltétel teljesül:
az instrumentumokat közvetlenül az intézmény bocsátja ki az intézmény tulajdonosainak, vagy ahol az alkalmazandó nemzeti jog engedi, az intézmény vezető testületének előzetes jóváhagyásával;
az instrumentumokat teljes egészében befizették, és az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény nem finanszírozta sem közvetlenül, sem közvetetten;
az instrumentumok besorolásuk tekintetében teljesítik az összes következő feltételt:
a 86/635/EGK irányelv 22. cikke értelmében tőkének minősülnek;
az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében saját tőkeként vannak besorolva;
a mérleg szerinti fizetésképtelenség megállapítása céljából saját tőkeként vannak besorolva, ha ez a nemzeti fizetésképtelenségi jogban alkalmazandó;
az instrumentumokat egyértelműen és elkülönítve megjelenítették a mérlegben az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;
az instrumentumok lejárat nélküliek;
az instrumentumok tőkeösszegét nem lehet csökkenteni vagy visszafizetni, kivéve a következő esetek egyikében:
az intézmény felszámolása;
az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a tőkecsökkentés egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 77. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok tőkeösszegét az intézmény felszámolásán kívüli esetben csökkentik vagy csökkenthetik vagy visszafizetik vagy visszafizethetik, és az intézmény más módon sem jelzi ezt az instrumentumok kibocsátását megelőzően vagy azok kibocsátásakor, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében, ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az ilyen instrumentumok visszaváltását;
az instrumentumok a kifizetések tekintetében teljesítik a következő feltételeket:
nincs elsőbbségi elbánás a kifizetések sorrendje tekintetében, más elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódóan sem, és az instrumentumokra irányadó feltételek nem biztosítanak a kifizetésekhez való elsőbbségi jogot;
az instrumentumok tulajdonosai részére kifizetést csak a kifizethető elemekből lehet teljesíteni;
az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy egyéb korlátozást, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;
a kifizetések szintje nem azon összeg alapján van meghatározva, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták az instrumentumokat, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;
az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban az intézményre vonatkozó olyan kötelezettséget, hogy a tulajdonosok számára kifizetést kell végrehajtania, és az intézményre más módon sem vonatkozik ilyen kötelezettség;
a kifizetések elmaradása nem minősül az intézmény nemteljesítésének;
a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;
az intézmény által kibocsátott összes tőkeinstrumentumhoz viszonyítva az instrumentumok a veszteségek felmerülésekor viselik azok első és arányosan legnagyobb részét, és minden egyes instrumentum ugyanolyan mértékben visel veszteségeket, mint az összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum;
az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az instrumentumok az összes többi követelés mögé sorolódnak;
az instrumentumok tulajdonosaikat az intézmény fennmaradó eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel, amely – az intézmény felszámolása esetén és az összes előbbre sorolt követelés kifizetése után – a kibocsátott ilyen instrumentumok összegével arányos és nem rögzített, és nem vonatkozik rá felső határ, kivéve a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok esetében;
az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
az intézmény vagy leányvállalatai;
az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;
a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;
vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;
bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i–v. pontban említett szervezetekkel;
az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét.
Az első albekezdés j) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).
Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak.
Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerül.
Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentumra irányadó rendelkezések kifejezetten előírják vagy implicit módon jelzik, hogy a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerülne vagy kerülhet.
Az (1) bekezdés első albekezdése h) pontjának v. alpontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekintendő abban az esetben is, ha egy leányvállalat nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött az anyavállalatával, amelynek értelmében a leányvállalat az éves pénzügyi kimutatásainak elkészítését követően köteles továbbítani az anyavállalatnak az éves eredményét, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:
az anyavállalat a leányvállalat szavazati jogainak és tőkéjének legalább 90 %-át birtokolja;
az anyavállalat és a leányvállalat ugyanazon tagállamban van letelepedve;
a megállapodást jogszerű adózási célokból kötötték;
a leányvállalatnak az éves pénzügyi kimutatása elkészítésekor mérlegelési joga van arra, hogy csökkentse a kifizetések összegét azáltal, hogy a nyeresége egy részét vagy egészét a saját tartalékaiba vagy az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékba allokálja, mielőtt bármiféle kifizetést eszközölne az anyavállalata felé;
az anyavállalat a megállapodás értelmében a leányvállalat minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni a leányvállalatnak;
a megállapodásra felmondási idő vonatkozik, mely szerint a megállapodás kizárólag a pénzügyi év végével, legkorábban a következő pénzügyi év elején kezdődő hatállyal mondható fel, és ez nem változtat az anyavállalat azon kötelezettségén, hogy a leányvállalatnak a folyó pénzügyi évben felmerült minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni.
Amennyiben egy intézmény nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött, haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot, és továbbítania kell a megállapodás egy példányát az illetékes hatóság felé. Az intézménynek továbbá haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot a nyereség- és veszteségátruházási megállapodás bármilyen változásáról, illetve felmondásáról. Az intézmények nem köthetnek egynél több nyereség- és veszteségátruházási megállapodást.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a szavatolótőke-instrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege;
a többszörös osztalékfizetés aránytalanul csökkentené-e a szavatoló tőkét, és ha igen, mikor;
az elsőbbségi kifizetés jelentése;
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
29. cikk
A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok
A tőkeinstrumentumok visszaváltása tekintetében a következő feltételeknek kell teljesülniük:
az intézménynek lehetősége van elutasítani az instrumentumok visszaváltását, kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog ezt tiltja;
ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, az instrumentumokra irányadó rendelkezéseknek lehetőséget kell biztosítaniuk az intézmény számára a visszaváltásuk korlátozására;
az instrumentumok visszaváltásának elutasítása, vagy adott esetben az instrumentumok visszaváltásának korlátozása nem jelentheti az intézmény általi nemteljesítés eseményét.
Az első albekezdésben foglalt feltétel nem sérti a hitelegyesülés, szövetkezeti társaság, takarékpénztár vagy hasonló intézmény azon lehetőségét, hogy elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként ismerje el azokat a tőkeinstrumentumokat, amelyek nem biztosítanak szavazati jogot a tulajdonosuknak, és amelyek megfelelnek az összes alábbi feltételnek:
a szavazati jogot nem biztosító instrumentumok tulajdonosainak az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén fennálló követelése arányos a szóban forgó, szavazati jogot nem biztosító instrumentumoknak az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összességében képviselt részesedésével;
az instrumentumok egyéb esetben elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
30. cikk
Következmények az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén
A következők alkalmazandók, ha elsődleges alapvető tőkeinstrumentum esetében a 28. cikkben és adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:
a szóban forgó instrumentum elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;
a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó ázsió elsődleges alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.
31. cikk
Állami hatóságok által veszélyhelyzetekben lejegyzett tőkeinstrumentumok
Az illetékes hatóságok veszélyhelyzetben engedélyezhetik, hogy az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemeik közé soroljanak olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek teljesítik legalább a 28. cikk (1) bekezdésének b)–e) pontjában meghatározott feltételeket, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a tőkeinstrumentumokat 2014. január 1. után bocsátották ki;
a tőkeinstrumentumokat a Bizottság állami támogatásnak tekinti;
a tőkeinstrumentumokat az állami támogatásra a kibocsátáskor érvényes szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében bocsátják ki;
a tőkeinstrumentumokat teljes mértékben az állam, egy releváns állami hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet jegyezte le és azok teljes mértékben ilyen szervezet tulajdonában vannak;
a tőkeinstrumentumok alkalmasak a veszteségviselésre;
a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok kivételével a tőkeinstrumentum-tulajdonosok felszámolás esetén az intézménynek az előre sorolt követelések kielégítése után fennmaradó eszközeire vonatkozó követelésre jogosultak;
megfelelő kilépési mechanizmus áll az állam, illetve adott esetben a releváns hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet rendelkezésére;
az illetékes hatóság előzetes engedélyt adott és indokolással ellátott döntését közzétette.
2. szakasz
Prudenciális szűrők
32. cikk
Értékpapírosított eszközök
Az intézmények egyetlen szavatolótőke-elemben sem vehetik figyelembe az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti saját tőke olyan növekedését, amely értékpapírosított eszközökből ered, beleértve a következőket:
a növekedés jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amely az intézmény számára értékesítésből származó nyereséget eredményez;
ha az intézmény az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereség.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.
33. cikk
Cash flow fedezeti ügyletek és a saját kötelezettségek értékváltozásai
Az intézmények a szavatolótőke egyetlen elemeként sem vehetik figyelembe a következő elemeket:
nem valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumok cash flow fedezeti ügyleteiből – többek között a tervezett cash flow-kból – származó nyereségekhez vagy veszteségekhez kapcsolódó valós értékelésből származó tartalékok;
az intézmény valós értéken értékelt kötelezettségeiből származó nyereség vagy veszteség, amely az intézmény saját hitelképességében beállt változásokra vezethető vissza;
az intézmény származtatott ügyletekből eredő kötelezettségeiből adódó minden valósérték-növekedés és -csökkenés, amely az intézmény saját hitelkockázatában beállt változásokra vezethető vissza.
Az (1) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül az intézmény az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén a szavatolótőkében figyelembe veheti a kötelezettségeiből adódó nyereségeket és veszteségeket:
a kötelezettségeket a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények testesítik meg;
az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékében bekövetkező változások az intézmény saját hitelképességének azonos változásainak tudhatók be.
szoros az összefüggés az a) pontban említett kötvények értéke és az intézmény eszközeinek értéke között;
a jelzáloghitelek visszaválthatók a jelzáloghitelt finanszírozó kötvények piaci vagy névértéken történő visszavásárlásával.
Az EBH 2013. szeptember 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
34. cikk
Kiegészítő értékelési korrekció
Az intézmények a szavatolótőkéjük összegének kiszámításakor minden valós értéken értékelt eszközükre alkalmazzák a 105. cikk követelményeit, és minden további szükséges kiegészítő értékelési korrekció összegét levonják elsődleges alapvető tőkéjükből.
35. cikk
Valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség
Az intézmények nem hajtanak végre helyesbítéseket, hogy valós értéken értékelt eszközeikhez vagy kötelezettségeikhez kapcsolódó nem realizált nyereségeket vagy veszteségeket vonjanak ki szavatolótőke-elemeik köréből, kivéve a 33. cikkben említett elemek esetében.
3. szakasz
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből, kivételek és alternatívák
1. alszakasz
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből
36. cikk
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből
Az intézményeknek az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:
a folyó üzleti év veszteségei;
immateriális javak, kivéve azon prudenciális értékelésbe bevont szoftvereszközöket, amelyek értékét az intézmény szanálása, fizetésképtelensége vagy felszámolása nem érinti negatívan;
jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések;
a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) használatával kiszámító intézmények esetében azok a negatív összegek, amelyek a 158. és 159. cikkben meghatározott, várható veszteségértékekkel kapcsolatos számításokból adódnak;
szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök az intézmény mérlegében;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyek megvásárlására az intézménynek tényleges vagy függő kötelezettsége van egy hatályos szerződéses kötelezettség értelmében;
közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha ezeknek a szervezeteknek olyan kereszttulajdonlási viszonyban áll az intézménnyel, amelynek célja az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése;
az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett vállalkozásokban;
az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett vállalkozásokban;
az 56. cikk alapján a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény kiegészítő alapvető tőkeelemeinek értékét meghaladja;
az 1 250 % kockázati súllyal figyelembe veendő következő elemek kitettségértéke, ha az intézmény az 1 250 % kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként ezt a kitettségértéket levonja az elsődleges alapvető tőkeelemek összegéből:
befolyásoló részesedések a pénzügyi ágazaton kívül;
értékpapírosítási pozíciók a 244. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 245. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 253. cikknek megfelelően;
nyitva szállítás, a 379. cikk (3) bekezdésének megfelelően;
egy kosárban lévő olyan pozíciók, amelyek esetében az intézmény nem tudja a belső minősítésen alapuló módszer alapján meghatározni a kockázati súlyt a 153. cikk (8) bekezdésével összhangban;
részvényjellegű kitettségek, amelyekre belső modellen alapuló módszert alkalmaznak a 155. cikk (4) bekezdésével összhangban;
az elsődleges alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően helyesbíti az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét; annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók;
a nemteljesítő kitettségek elégtelen fedezetének alkalmazandó összege;
a 132c. cikk (2) bekezdésében említett minimális értékű kötelezettségvállalás vonatkozásában az az összeg, amennyivel a minimális értékű kötelezettségvállalás alapjául szolgáló, a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek aktuális piaci értéke elmarad a minimális értékű kötelezettségvállalás jelenértékétől, és amelynek vonatkozásában az intézmény még nem számolta el az elsődleges alapvető tőkeelemek csökkenését.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy részletesen meghatározza a pénzügyi vállalkozások, valamint – a 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 17 ) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (EBFH) – a harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók, továbbá a 2009/138/EK irányelv hatályából az említett irányelv 4. cikkének megfelelően kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak azon típusait, amelyeket le kell vonni a szavatolótőke következő elemeiből:
elsődleges alapvető tőkeelemek;
kiegészítő alapvető tőkeelemek;
járulékos tőkeelemek.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
37. cikk
Immateriális javak levonása
Az intézményeknek a következők szerint kell meghatározniuk a levonandó immateriális javak összegét:
a levonandó összeget csökkenteni kell azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegével, amelyek megszűnnének, ha az immateriális javak terven felüli értékcsökkenést szenvednének el vagy az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;
a levonandó összegnek magában kell foglalnia az intézmény jelentős befektetéseinek értékelésébe beszámított cégértéket;
a levonandó összeget csökkenteni kell a leányvállalatok immateriális javaira vonatkozó azon számviteli átértékelés összegével, amely a leányvállalatok konszolidálásából származik és a konszolidációba az első rész II. címének 2. fejezete szerint bevont vállalkozásoktól eltérő személyeknek tulajdonítható.
38. cikk
Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása
A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összege csökkenthető az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:
a szervezetnek az alkalmazandó nemzet jog alapján jogilag kikényszeríthető joga van ahhoz, hogy az említett tényleges adóköveteléseit beszámítsa a tényleges adókötelezettségeivel szemben;
a halasztott adókövetelések és a halasztott adókötelezettségek olyan adókhoz kapcsolódnak, amelyeket ugyanaz az adóhatóság vetett ki ugyanarra az adóalanyra.
A (4) bekezdésben említett, kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegét a következők között kell elosztani:
a 48. cikk (1) bekezdésének megfelelően le nem vont, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések, amelyek átmeneti különbözetből erednek;
minden egyéb jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés.
Az intézmények a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések a) és b) pontban említett elemek által képviselt arányának megfelelően osztják el a kapcsolódó halasztott adókötelezettségeket.
39. cikk
Adótúlfizetések, negatív adóalaphoz kapcsolódó visszakönyvelések és nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések
Az alábbi elemek nem vonhatók le a szavatolótőkéből, és a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súly tárgyát képezik:
az intézmény folyó évi adótúlfizetése;
az intézmény folyó évbeli, az előző évekre visszakönyvelt negatív adóalapja, amely a központi kormányzattal, a regionális kormányzattal vagy a helyi adóhatósággal szembeni követelést vagy kitettséget keletkeztet.
►M8 A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések az átmeneti különbözetből adódó, 2016. november 23. előtt keletkezett halasztott adókövetelésekre korlátozódnak, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül: ◄
azokat automatikusan és kötelező jelleggel, haladéktalanul adójóváírás váltja fel abban az esetben, ha az intézmény veszteségről számol be az éves pénzügyi beszámolójának hivatalos elfogadásakor vagy az intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén;
egy intézmény az alkalmazandó nemzeti adójog értelmében jogosult arra, hogy az (a) pontban említett adójóváírást beszámítsa az intézmény vagy az adott jog alapján adózási szempontból az intézménnyel azonos konszolidálásba bevont egyéb vállalkozás vagy az első rész II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó bármely más vállalkozás adókötelezettségével szemben;
amennyiben a b) pontban említett adójóváírás összege meghaladja az ott említett adókötelezettségeket, ezt a többletet haladéktalanul az intézmény székhelye szerinti tagállam központi kormányával szembeni közvetlen követelés váltja fel.
Az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a halasztott adókövetelésekre, amennyiben az a), b) és c) pontokban rögzített feltételek teljesülnek.
40. cikk
A várható veszteség értékek kiszámításából eredő negatív összegek levonása
A 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levonandó összeg nem csökkenhet a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések szintjének emelkedésével vagy egyéb kiegészítő adóhatással, amely akkor keletkezhet, ha a tartalékok a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 3. szakaszában említett várható veszteségek szintjére emelkednének.
41. cikk
Szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök levonása
A 36. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásában a levonandó, szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegét a következőkkel kell csökkenteni:
azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege, amelyek megszűnnének, ha az eszközök értékvesztést szenvednének el vagy a vonatkozó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;
a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő olyan eszközök összege, amelyeket az intézmény korlátlanul képes felhasználni, feltéve hogy az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
A levonandó összeg csökkentésére felhasznált ezen eszközök adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően kapnak kockázati súlyt.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
42. cikk
Saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok saját tulajdonban lévő állományának levonása
A 36. cikk (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában az intézmények a saját tulajdonban lévő elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel:
az intézmények a tulajdonukban lévő saját elsődleges alapvető tőkeelemek összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
az intézmények a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból álló, alapul szolgáló kitettséget;
az intézmények nettósíthatják a tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírállományból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat az alapul szolgáló indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;
mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
43. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő jelentős befektetés
A levonás céljából egy intézménynek a pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő befektetése akkor minősül jelentős befektetésnek, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:
az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok több mint 10 %-át birtokolja;
az intézmény szoros kapcsolatban van az adott szervezettel, és az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol;
az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol, és a szervezetet nem vonták be az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációs körbe, hanem az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti pénzügyi beszámolás céljára vonták be ugyanabba a számviteli konszolidációs körbe, mint az intézményt.
44. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik
Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének g), h) és i) pontjában említett levonásokat:
a pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok és egyéb tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;
az alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának részeként kell kezelni.
45. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása
Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában előírt levonásokat:
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;
mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.
46. cikk
Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben
A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemei összegének 10 %-át, amelyet a következőknek az elsődleges alapvető tőkeelemekre való alkalmazása után számítottak ki:
a 32-35. cikk;
a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában, k) pontja ii–v. alpontjában és l) pontjában említett levonások, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;
44. és 45. cikk.
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának a nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai teljes állományának a nagyságával.
Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák a b) pontjában meghatározott aránnyal:
az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó részesedések összege;
az az arány, amelyet az egyes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
Az intézmények úgy határozzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó összegét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:
a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány összege;
a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.
47. cikk
Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben
A 36. cikk (1) bekezdése i) pontjának alkalmazásában az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó alkalmazandó összegből ki kell zárni az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat, és az összeget a 44. és a 45. cikkel, valamint a 2. alszakasszal összhangban kell meghatározni.
47a. cikk
A nemteljesítő kitettségek
A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a „kitettség” magában foglalja a következő tételek mindegyikét, feltéve, hogy azok nem szerepelnek az intézmény kereskedési könyvében:
a hitelviszonyt megtestesítő instrumentum, többek között a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a hitel, az előleg és a látra szóló betét;
az adott hitelnyújtási kötelezettség, az adott pénzügyi garancia vagy bármely egyéb adott kötelezettség, tekintet nélkül arra, hogy visszavonható vagy visszavonhatatlan, kivéve a le nem hívott hitelkeretek, amelyek bármikor, feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondhatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás automatikusan a megállapodás felmondását eredményezi.
A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában egy olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentum kitettségértéke, amelyet alacsonyabb áron vásároltak meg, mint az adós által visszafizetendő összeg, tartalmazza a vételár és az adós által visszafizetendő összeg különbségét.
A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában egy adott hitelnyújtási kötelezettség, adott pénzügyi garancia vagy bármely egyéb, az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett adott kötelezettség kitettségértéke a névértéke, amely az intézmény hitelkockázattal szembeni maximális kitettségének felel meg, az előre rendelkezésre bocsátott vagy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélkül. A hitelnyújtási kötelezettségek névértéke az a le nem hívott hitelösszeg, amelynek nyújtására az intézmény kötelezettséget vállalt, valamint az adott pénzügyi garancia névértéke az a maximális összeg, amelyet a szervezetnek fizetnie kellene, ha a garanciát lehívnák.
Az ezen bekezdés harmadik albekezdésében említett névérték nem veszi figyelembe az esetleges egyedi hitelkockázati kiigazításokat, a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciókat, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegeket és a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentéseket.
A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a következő kitettségeket kell nemteljesítőként besorolni:
olyan kitettség, amely tekintetében úgy ítélik meg, hogy a nemteljesítés a 178. cikkel összhangban következett be;
olyan kitettség, amely tekintetében úgy ítélik meg, hogy az az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően értékvesztett;
a (7) bekezdés szerinti próbaidőszakban lévő kitettség, ha újabb átstrukturálásra kerül sor, vagy ha a kitettség 30 napot meghaladó késedelemben van;
olyan kötelezettségvállalás formáját öltő kitettség, amelynek lehívásakor vagy egyéb felhasználásakor fennállna annak valószínűsége, hogy a biztosíték érvényesítése nélkül nem kerül teljes egészében visszafizetésre;
olyan pénzügyi garancia formáját öltő kitettség, amelynél valószínűsíthető, hogy a garantált fél lehívja, ideértve azt is, amikor az alapul szolgáló garantált kitettség megfelel a nemteljesítővé való besorolás kritériumainak.
Az a) pont alkalmazásában, ha egy intézmény egy kötelezettel szemben olyan mérlegen belüli kitettségekkel rendelkezik, amelyek 90 napot meghaladó késedelemben vannak, és amelyek az adott kötelezettel szembeni összes, mérlegen belüli kitettség több mint 20 %-át teszik ki, akkor az adott kötelezettel szembeni összes, mérlegen belüli és mérlegen kívüli kitettséget nemteljesítőnek kell besorolni.
Az átstrukturálással nem érintett kitettségek 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában nemteljesítőként való besorolását meg kell szüntetni, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a kitettség teljesíti az alkalmazandó számviteli szabályokkal összhangban értékvesztettként való besorolás, valamint a 178. cikkel összhangban nemteljesítőként való besorolás megszüntetése céljából az intézmény által alkalmazott kilépési kritériumokat;
a kötelezett helyzete olyan mértékben javult, hogy az intézmény meggyőződése szerint valószínű a teljes és időben történő visszafizetés;
a kötelezettnek nincs 90 napot meghaladó késedelme.
Az átstrukturálással érintett nemteljesítő kitettségek 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában nemteljesítőként való besorolását meg kell szüntetni, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a kitettségek esetében már nem áll fenn olyan helyzet, amely a (3) bekezdés értelmében nemteljesítőként való besorolásukhoz vezetne;
legalább egy év telt el az átstrukturálás jóváhagyásának időpontja, illetve a kitettségek nemteljesítőként való besorolásának időpontja óta, attól függően, hogy melyik a későbbi;
az átstrukturálást követően nincs késedelmes összeg, és az intézmény a kötelezett pénzügyi helyzetének elemzése alapján meggyőződött a kitettség teljes egészében és időben történő visszafizetésének valószínűségéről.
A teljes egészében és időben történő visszafizetés valószínűnek tekinthető, amennyiben a kötelezett rendszeres és időben történő kifizetéseket teljesített a következők valamelyikének megfelelő összegben:
az átstrukturálás jóváhagyása előtt fennálló késedelmes összeg, ha volt késedelmes összeg;
a jóváhagyott átstrukturálás keretében leírt összeg, ha nem volt késedelmes összeg.
Ha egy nemteljesítő kitettség nemteljesítőként való besorolása a (6) bekezdés szerint megszűnik, az ilyen kitettség próbaidőszakba kerül, amíg a következő feltételek mindegyike teljesül:
legalább két év eltelt az átstrukturált kitettség teljesítőként való átsorolásának időpontja óta;
a kitettség próbaidőszakának legalább felében rendszeres és időben történő fizetésekre került sor, ami összességében a tőkeösszeg, illetve a kamat jelentős részének kifizetését eredményezte;
a kötelezettel szembeni egyetlen kitettség sincs 30 napot meghaladó késedelemben.
47b. cikk
Az átstrukturálási intézkedések
Az „átstrukturálási intézkedés” egy olyan engedmény, amelyet valamely intézmény egy olyan kötelezettnek tesz, aki vagy amely nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségei teljesítése során. Az engedmény veszteséget eredményezhet a hitelező számára, és a következő intézkedések valamelyike értendő alatta:
egy adósságkötelezvény feltételeinek módosítása, amennyiben az ilyen módosításra nem került volna sor, ha a kötelezett nem szembesült volna nehézségekkel pénzügyi kötelezettségei teljesítése során;
egy adósságkötelezvény teljes vagy részleges refinanszírozása, amennyiben az ilyen refinanszírozásra nem került volna sor, ha a kötelezett nem szembesült volna nehézségekkel pénzügyi kötelezettségei teljesítése során.
Átstrukturálási intézkedésnek kell tekinteni legalább a következő helyzeteket:
a kötelezett számára a korábbi szerződési feltételeknél kedvezőbb új szerződési feltételek, amennyiben a kötelezett nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése során;
az adott időpontban a hasonló kockázati profillal rendelkező kötelezetteknek az intézmény által kínált szerződési feltételeknél a kötelezett számára kedvezőbb új szerződési feltételek, amennyiben a kötelezett nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése során;
az eredeti szerződési feltételek szerinti kitettség a szerződési feltételek módosítását megelőzően nemteljesítőként volt besorolva, vagy a szerződési feltételek módosításának hiányában nemteljesítőként lett volna besorolva;
az intézkedés az adósságkötelezvény teljes vagy részleges elengedését eredményezi;
az intézmény jóváhagyja olyan rendelkezések alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a kötelezett számára a szerződési feltételek módosítását, és a kitettség az említett rendelkezések alkalmazása előtt nemteljesítőként volt besorolva, vagy a rendelkezések alkalmazásának elmaradása esetén nemteljesítőként lett volna besorolva;
a hitelnyújtás időpontjában vagy ahhoz közeli időpontban a kötelezett tőke- vagy kamattörlesztést teljesített egy, az ugyanazon intézménynél fennálló másik olyan adósságkötelezvény tekintetében, amelyet nemteljesítő kitettségként soroltak be, vagy a törlesztés hiányában nemteljesítőként soroltak volna be;
a szerződési feltételek módosítása biztosíték birtokba vételével teljesített visszafizetéssel jár, ha a módosítás engedménynek minősül.
A következő körülmények jelzik, hogy átstrukturálási intézkedés elfogadására kerülhetett sor:
az eredeti szerződés a módosítását megelőző három hónap során legalább egyszer 30 napot meghaladó késedelemben volt, vagy módosítás hiányában 30 napot meghaladó késedelemben lenne;
a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában vagy ahhoz közeli időpontban a kötelezett tőke- vagy kamattörlesztést teljesített egy, az ugyanazon intézménynél fennálló másik olyan adósságkötelezvény tekintetében, amely az új hitelnyújtást megelőző három hónap során legalább egyszer 30 napot meghaladó késedelemben volt;
az intézmény jóváhagyja olyan rendelkezések alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a kötelezett számára a szerződési feltételek módosítását, és a kitettség 30 napot meghaladó késedelemben van, vagy az említett rendelkezések alkalmazásának elmaradása esetén 30 napot meghaladó késedelemben lenne.
47c. cikk
A nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó levonás
A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában az intézmények minden egyes nemteljesítő kitettségre vonatkozóan külön határozzák meg az elégtelen fedezet elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó, alkalmazandó összegét, mégpedig úgy, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összegből kivonják az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeget, amennyiben az e bekezdés a) pontjában említett összeg meghaladja a b) pontban említett összeget:
az alábbiak összege:
az egyes nemteljesítő kitettségek nem fedezett része, ha van ilyen, szorozva a (2) bekezdésben említett alkalmazandó tényezővel;
az egyes nemteljesítő kitettségek fedezett része, ha van ilyen, szorozva a (3) bekezdésben említett alkalmazandó tényezővel;
a következő elemek összege, feltéve, hogy ugyanahhoz a nemteljesítő kitettséghez kapcsolódnak:
egyedi hitelkockázati kiigazítások;
a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciók;
egyéb szavatolótőke-csökkentések;
a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer használatával kiszámító intézmények esetében a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint levont, nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó összegek abszolút értéke, ahol az egyes nemteljesítő kitettségekhez tartozó abszolút értéket úgy kell meghatározni, hogy a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint levont összegeket meg kell szorozni a nemteljesítő kitettségre vonatkozó várható veszteségértéknek a nemteljesítő vagy adott esetben teljesítő kitettségekre vonatkozó teljes várható veszteségértékhez való hozzájárulásával;
amennyiben egy nemteljesítő kitettséget az adós tartozásának összegénél alacsonyabb áron vásárolnak meg, a vételár és az adós tartozása közötti különbség;
az intézmény által a kitettség nemteljesítőként való besorolása óta leírt összegek.
A nemteljesítő kitettség fedezett része a kitettség azon része, amely a szavatolótőke-követelményeknek a harmadik rész II. címe szerinti kiszámítása céljából úgy tekintendő, hogy azt fedezi az előre rendelkezésre bocsátott vagy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, vagy az teljes mértékben zálogjoggal fedezett.
A nemteljesítő kitettség nem fedezett része a 47a. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték és a kitettség fedezett része – ha van ilyen – közötti esetleges különbségnek felel meg.
Az (1) bekezdés a) pontja i. alpontjának alkalmazásában a következő tényezőket kell alkalmazni:
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő harmadik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,35 a nemteljesítő kitettség nem fedezett részére;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő negyedik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség nem fedezett részére.
Az (1) bekezdés a) pontja ii. alpontjának alkalmazásában a következő tényezőket kell figyelembe venni:
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő negyedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,25 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő ötödik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,35 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hatodik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,55 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hetedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,70 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hetedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,80 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően egyéb előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,80 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően egyéb előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő kilencedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,85 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő tizedik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel.
Az e cikk (3) bekezdésétől eltérve, a nemteljesítő kitettségeknek a hivatalos exporthitel-ügynökségek által garantált vagy biztosított, vagy a 201. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában említett elismert fedezetnyújtó által garantált vagy viszontgarantált részére a következő tényezőket kell alkalmazni azon nem fedezett kitettségek esetében, amelyekre a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 0 %-os kockázati súly lenne alkalmazandó:
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő egy év és hét év közötti időszakban: 0 a nemteljesítő kitettség fedezett részére; és
a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség fedezett részére.
Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban kell kibocsátani.
A (3) bekezdéstől eltérve, amennyiben a kitettség esetében átstrukturálási intézkedésre kerül sor a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő két év és hat év között az átstrukturálási intézkedés időpontjában alkalmazandó tényezőt további egy évig alkalmazni kell a (3) bekezdéssel összhangban.
Ez a bekezdés kizárólag a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő első átstrukturálási intézkedéshez kapcsolódóan alkalmazandó.
2. alszakasz
Az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások alóli mentesség és a levonások alternatívái
48. cikk
Küszöbértékhez kapcsolódó mentességek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól
A 36. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint előírt levonások végrehajtása során az intézmények nem kötelesek levonni az e bekezdés a) és b) pontjában felsorolt, aggregáltan a (2) bekezdésben szereplő küszöbértéket nem meghaladó elemeket:
a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések, amelyek aggregáltan az intézménynek a következők alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladják meg:
a 32-35. cikk;
a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;
ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben, akkor az adott szervezet által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon állománya, amely aggregáltan az intézménynek a következő rendelkezések alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladja meg:
a 32–35. cikk;
az a)–h) pont, a k) pont ii–v. alpontja, valamint az l) pont és a 36. cikk (1) bekezdése, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;
Az (1) bekezdés alkalmazása céljából alkalmazandó küszöbérték az e bekezdés a) pontjában szereplő érték és a b) pontjában említett százalékos érték szorzata:
az elsődleges alapvető tőkeelemeknek a 32–36. cikkben szereplő kiigazítások és levonások teljes mértékű alkalmazása utáni maradványösszege az e cikk szerinti küszöbértékhez kapcsolódó mentességek alkalmazása előtt;
17,65 %.
Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények úgy határozzák meg a tőkeelemek teljes összegén belül a halasztott adókövetelések le nem vonandó részét, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget elosztják a b) ponjában meghatározott összeggel:
a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések, amennyiben azok aggregált összege az intézmény érintett elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-ávt nem haladja meg;
a következők összege:
az a) pontban említett összeg;
ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi szektorbeli szervezetben, az adott szervezetnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő szavatolótőke-instrumentumai, amennyiben azok aggregált összege az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át nem haladja meg.
A levonás alól mentesített elemek teljes összegén belül a jelentős befektetések aránya egynek és az első albekezdésben említett aránynak a különbségével egyenlő.
49. cikk
Levonási kötelezettség konszolidálás, kiegészítő felügyelet vagy intézményvédelmi rendszer esetén
A szavatolótőke egyedi, szubkonszolidált és összevont alapon történő kiszámításánál – amennyiben az illetékes hatóságok előírják vagy engedélyezik az intézményeknek a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében foglalt 1., 2. vagy 3. módszer alkalmazását – az illetékes hatóságok engedélyezhetik az olyan pénzügyi szektorbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok állományának a le nem vonását, amelyekben az anyaintézmény, a pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik, amennyiben az e bekezdés a)–e) pontjában foglalt feltételek teljesülnek:
a pénzügyi ágazatbeli szervezet biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság;
a szóban forgó biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság a 2002/87/EK irányelv szerinti ugyanazon kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozik, mint a tőkeinstrumentum-állományt birtokló anyaintézmény, pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény;
az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
az illetékes hatóság a c) pontban említett engedély megadása előtt és utána is rendszeresen meggyőződik arról, hogy az 1., 2., vagy 3. módszer szerinti konszolidációs körbe vonandó vállalkozások tekintetében az integrált irányítás, kockázatkezelés és a belső kontroll színvonala megfelelő;
a szervezet által kibocsátott instrumentumok a következők egyikének tulajdonában vannak:
a hitelintézeti anyavállalat;
a pénzügyi holding társaság anyavállalat;
a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;
az intézmény;
az i–iv. pontban említett valamely szervezet leányvállalata, amelyre kiterjed az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidáció hatálya.
A kiválasztott módszert mindenkor következetesen kell alkalmazni.
Az ezen albekezdésben említett megközelítés alkalmazása nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, azaz nem képezheti, illetve teremtheti a belső piac működésének akadályát.
Ez a bekezdés nem alkalmazandó a szavatolótőkének a 92a. és 92b. cikkben megállapított követelmények céljából történő számításakor, azt a 72e. cikk (4) bekezdésében meghatározott levonási szabályokkal összhangban kell kiszámítani.
Az illetékes hatóságok az alábbi esetekben lehetővé tehetik az intézmények számára, hogy a szavatolótőke egyedi vagy szubkonszolidált alapú kiszámításánál ne kelljen levonniuk a szavatolótőke instrumentumok állományát:
amennyiben egy intézmény egy másik intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal rendelkezik, és teljesülnek a i–v. feltételek;
az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszerhez tartoznak;
az illetékes hatóságok megadták a 113. cikk (7) bekezdésében említett engedélyt;
teljesülnek a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott feltételek;
az intézményvédelmi rendszer a 113. cikk (7) bekezdésének e) pontja szerinti konszolidált mérleget állít össze, illetve, ha nem köteles konszolidált beszámolót készíteni, olyan kibővített összesített számítást készít, amely az illetékes hatóságok megítélése szerint egyenértékű a 83/349/EGK rendelet rendelkezéseinek egyes kiigazításait tartalmazó 86/635/EGK irányelv rendelkezéseivel, illetve az 1606/2002/EK rendeletnek a hitelintézetek csoportjainak konszolidált beszámolójára irányadó rendelkezéseivel. A kibővített összesített számításra vonatkozóan az egyenértékűséget külső könyvvizsgálónak kell ellenőriznie, különösen azt, hogy a számításban ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai között. ►M8 A konszolidált mérlegről, illetve a kibővített összesített számításról a 430. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardokban meghatározott gyakorisággal be kell számolni az illetékes hatóságoknak; ◄
az egyes intézményvédelmi rendszerekben részt vevő intézmények együtt, összevont vagy kibővített összesített alapon teljesítik a 92. cikkben előírt követelményeket, és az azoknak való megfelelésről a 430. cikknek megfelelően jelentést tesznek. ◄ Egy intézményvédelmi rendszeren belül nem kötelező levonni az azon szövetkezeti tagok vagy jogi személyek tulajdonában lévő részesedéseket, amelyek nem tagjai az intézményvédelmi rendszernek, feltéve hogy ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai, illetve – amennyiben intézménynek minősül – a kisebbségi részvényes között.
ha egy regionális hitelintézet részesedéssel rendelkezik központi hitelintézetében vagy egy másik regionális hitelintézetben, és az a) pont i–v. alpontjában meghatározott feltételek teljesülnek.
Az EBA, az EBFH és az EÉPH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
4. szakasz
Elsődleges alapvető tőke
50. cikk
Elsődleges alapvető tőke
Az intézmények elsődleges alapvető tőkéje a 32–35. cikkben előírt korrekciók, a 36. cikk szerinti levonások és a 48., 49. és 79. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása utáni elsődleges alapvető tőkeelemekből áll.
3. FEJEZET
Kiegészítő alapvető tőke
1. szakasz
Kiegészítő alapvető tőkeelemek és –instrumentumok
51. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeelemek
A kiegészítő alapvető tőkeelemek a következőkből állnak:
tőkeinstrumentumok, amennyiben a 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;
az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió.
Az a) pontban említett instrumentumok nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy járulékos tőkeelemeknek.
52. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok
A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:
valamely intézmény az instrumentumokat közvetlenül kibocsátotta, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;
az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:
az intézmény vagy leányvállalatai;
olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;
az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;
az intézmény fizetésképtelensége esetén az instrumentumok a veszteségviselési rangsorban a járulékos tőkeinstrumentumok mögé sorolódnak;
az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
az intézmény vagy leányvállalatai;
az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;
a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;
vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;
bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i-v. pontban említett szervezetekkel;
az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;
az instrumentumok lejárat nélküliek, és a rájuk vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak az intézmény számára ösztönzést a visszaváltásukra;
ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszaváltási opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;
az instrumentumok csak a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén, valamint legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel hívhatók le, válthatók vagy vásárolhatók vissza, kivéve, ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében rögzített feltételek;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi lehívására, visszaváltására vagy adott esetben visszavásárlására – az intézmény fizetésképtelenségétől vagy felszámolásától eltérő esetben – sor kerül, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;
az intézmény nem jelzi kifejezetten vagy implicit módon, hogy az illetékes hatóság jóváhagyná az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására vonatkozó kérelmet;
az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések megfelelnek a következő feltételeknek:
a kifizetésre a kifizethető elemekből kerül sor;
az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy annak anyavállalatának hitelképessége;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések mindenkor kizárólagos hatáskört biztosítanak az intézmény számára, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon törölje az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetéseket, és az intézmény korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a ki nem fizetett összegeket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse;
a kifizetések törlése nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;
a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;
az instrumentumok nem kerülnek figyelembe vételre annak megállapításában, hogy az intézmény kötelezettségei meghaladják eszközeit, ha ez alkalmazandó a nemzeti jog alapján a fizetésképtelenség fennállásának meghatározására;
instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének végleges vagy ideiglenes leírását vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átváltását egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkeztekor;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak olyan jellemzőt, amely akadályozhatja az intézmény feltőkésítését;
ha a kibocsátó harmadik országban van letelepedve, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;
ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;
ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha az említett harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;
az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá.
Az első albekezdés d) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).
Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege;
egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összege visszaírásának természete a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;
a következőkre vonatkozó eljárások és ütemezés:
egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésének megállapítása;
egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összegének visszaírása a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;
az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják az intézmény feltőkésítését;
különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
53. cikk
A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések törlésére vonatkozó korlátozások és az intézmény feltőkésítését esetleg akadályozó jellemzők
Az 52. cikk (1) bekezdése l) pontja v. alpontjának és o) pontjának alkalmazásában a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra irányadó rendelkezések nem foglalhatják magukban különösen a következőket:
az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő végrehajtásának előírása, ha az intézmény által kibocsátott olyan instrumentummal kapcsolatos kifizetésre kerül sor, amely ugyanolyan helyzetű vagy hátrébb sorolt, mint egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum, beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is;
elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő törlésének előírása, ha nem kerül sor kifizetésre az említett kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban;
a kamat- vagy osztalékfizetések bármilyen más formában történő fizetéssel való helyettesítésének kötelezettsége. Az intézményre más módon sem vonatkozhat ilyen kötelezettség.
54. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása
Az 52. cikk (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra:
veszteségviselést kiváltó esemény következik be akkor, ha az intézménynek a 92. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:
5,125 %;
5,125 %-nál magasabb szint, ha azt az intézmény állapítja meg és az instrumentumra irányadó rendelkezésekben szerepel;
az intézmények az instrumentumra irányadó rendelkezésekben az a) pontban említetten felül is meghatározhatnak egy vagy több veszteségviselést kiváltó eseményt;
amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják az elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá való átváltást, az adott rendelkezéseknek meg kell határozniuk a következők valamelyikét:
az átváltás aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlátot;
a tartományt, amelyen belül az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kerülnek átváltásra;
amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják a tőkeösszeg leírását, a leírás csökkenti az összes következő elemet:
az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása során az instrumentum tulajdonosának követelése;
az instrumentum lehívása vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg;
az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetések;
amennyiben a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat harmadik országban letelepedett leányvállalat bocsátotta ki, az a) pontban említett 5,125 %-os vagy magasabb, az esemény bekövetkezését kiváltó értéket a harmadik országnak az instrumentumokra irányadó nemzeti jogával vagy az instrumentumokra irányadó szerződéses rendelkezésekkel összhangban kell kiszámítani, feltéve hogy az illetékes hatóság az EBH-val való konzultációt követően meggyőződött arról, hogy az említett rendelkezések legalább egyenértékűek az ebben a cikkben meghatározott követelményekkel.
A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon aggregált összege, melyet egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor le kell írni vagy át kell váltani, nem lehet kevesebb, mint az alábbiak közül az alacsonyabb összege:
az ahhoz szükséges összeg, hogy az intézmény elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatóját teljes mértékben visszaállítsák 5,125 %-ra;
az instrumentum teljes tőkeösszege.
A veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor az intézmények kötelesek:
haladéktalanul tájékoztatni az illetékes hatóságokat;
tájékoztatni a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosait;
leírni az instrumentumok tőkeösszegét, vagy haladéktalanul, de legkésőbb egy hónapon belül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltani az instrumentumokat, az e cikkben foglalt követelménnyel összhangban.
55. cikk
Következmények a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén
A következők alkalmazandók, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok esetében az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek:
a szóban forgó instrumentum kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;
az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének kiegészítő alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.
2. szakasz
Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből
56. cikk
Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből
Az intézményeknek a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;
az olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának a 60. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat;
a 66. cikk alapján a járulékos tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény járulékos tőkeelemeinek értékét meghaladja;
a kiegészítő alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően korrigálja a kiegészítő alapvető tőkeelemek összegét olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig a kiegészítő alapvető tőkeelemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.
57. cikk
Saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása
Az 56. cikk a) pontja alkalmazásában az intézményeknek a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítaniuk, a következő kivételekkel:
az intézmények a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumállományuk nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
az intézményeknek a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományuk esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettséget;
az intézmények nettósíthatják a tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományból eredő, saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban meglévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;
mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
58. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik
Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk az 53. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;
a kiegészítő alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum-állományként kell kezelni.
59. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok levonása
Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk az 56. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;
mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.
60. cikk
Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben
Az 56. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:
a 32–35. cikk;
a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;
a 44. és 45. cikk;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományának összegével.
Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes tulajdonolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:
az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;
az az arány, amelyet az egyes birtokolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:
a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;
a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.
3. szakasz
Kiegészítő alapvető tőke
61. cikk
Kiegészítő alapvető tőke
Egy intézmény kiegészítő alapvető tőkéje az 56. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni kiegészítő alapvető tőkeelemekből áll.
4. FEJEZET
Járulékos tőke
1. szakasz
Járulékos tőkeelemek és -instrumentumok
62. cikk
Járulékos tőkeelemek
A járulékos tőkeelemek a következőkből állnak:
tőkeinstrumentumok a 64. cikkben meghatározott mértékben, amennyiben a 63. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;
az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében általános hitelkockázati kiigazítások adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 1,25 %-áig;
a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében a 158. és 159. cikkben meghatározott számításból eredő pozitív összegek az adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 0,6 %-áig.
Az a) pontban említett elemek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy kiegészítő alapvető tőkeelemeknek.
63. cikk
Járulékos tőkeinstrumentumok
A tőkeinstrumentumok akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:
az instrumentumokat közvetlenül valamely intézmény bocsátotta ki, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;
az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:
az intézmény vagy leányvállalatai;
olyan vállalkozás, amelyben az intézmény részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;
az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó követelésekhez képest;
az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
az intézmény vagy leányvállalatai;
az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;
a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;
vegyes pénzügyi holding társaság vagy leányvállalatai;
bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i.-v. pontban említett szervezetekkel;
az instrumentumokra nem vonatkozik olyan megállapodás, amely egyéb módon javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;
az instrumentumok eredeti futamideje legalább öt év;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti visszaváltására, illetve visszafizetésére;
ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszafizetési opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;
az instrumentumok lejárat előtti lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása kizárólag a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén és legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel lehetséges, kivéve ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételek;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására kerülne sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;
az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;
az instrumentumokhoz kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy anyavállalatának a hitelképessége;
ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;
ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;
ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha e harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;
az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá.
Az első bekezdés a) pontja alkalmazásában kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető járulékos tőkeinstrumentumnak.
64. cikk
Járulékos tőkeinstrumentumok amortizációja
Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó öt évében milyen mértékig minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban említett számítás eredményét meg kell szorozni a b) pontban említett összeggel, a következők szerint:
az instrumentumok könyv szerinti értéke szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az utolsó ötéves időtartamban lévő napok számával;
az instrumentumok szerződéses futamidejéből fennmaradó napok száma.
65. cikk
Következmények a járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén
A következők alkalmazandók, ha járulékos tőkeinstrumentum esetében a 63. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:
a szóban forgó instrumentum járulékos tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;
az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének járulékos tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.
2. szakasz
Levonások a járulékos tőkeelemekből
66. cikk
Levonások a járulékos tőkeelemekből
A következőket kell levonni a járulékos tőkeelemekből:
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját járulékos tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját járulékos tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának a 70. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapnál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat;
a 72e. cikk alapján a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből levonandó elemeknek az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeit meghaladó összege.
67. cikk
Saját járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása
A 66. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézményeknek a következő kivételek szerint kell kiszámítaniuk tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján:
az intézmények az állomány nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kivül tartják nyilván;
az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját járulékos tőkeinstrumentumok tekintetében;
az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.
68. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik
Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;
a járulékos biztosítási szavatolótőke-elemeket és a kiegészítő biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából járulékos tőkeinstrumentum állományként kell kezelni.
69. cikk
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása
Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:
a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;
mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.
indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a pénzügyi szervezetek instrumentumai tekintetében.
70. cikk
Járulékos tőkeinstrumentumok levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy releváns szervezetben
A 66. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állománya meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:
a 32–35. cikk;
a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;
a 44. és 45. cikk;
az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának összegével.
Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget az egyes járulékos tőkeinstrumentumok között fel kell osztani. Az intézmények úgy határozzák meg azon összeget, amelyet az egyes járulékos tőkeinstrumentumokból az (1) bekezdés szerint le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:
az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány teljes összege;
az az arány, amelyet az egyes birtokolt járulékos tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
Az intézmények úgy határozzák meg az egyes járulékos tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:
a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;
a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.
3. szakasz
Járulékos tőke
71. cikk
Járulékos tőke
Egy intézmény járulékos tőkéje a 66. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni járulékos tőkeelemekből áll.
5. FEJEZET
Szavatolótőke
72. cikk
Szavatolótőke
Egy intézmény szavatolótőkéje az alapvető tőkéjének és a járulékos tőkéjének összegéből áll.
5a. FEJEZET
Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek
72a. cikk
Leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek
A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következők tartoznak, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott, nem beszámítható kötelezettségkategóriák kivételével, a 72c. cikkben meghatározott mértékben:
a 72b. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon része, amely nem minősül elsődleges alapvető tőkeelemnek, kiegészítő alapvető tőkeelemnek vagy járulékos tőkeelemnek;
a legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok azon része, amely nem minősül járulékos tőkeelemnek a 64. cikk szerint.
Nem tartoznak a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következő kötelezettségek:
biztosított betétek;
látra szóló betétek és egy évnél rövidebb eredeti futamidővel rendelkező lekötött betétek;
a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások biztosítható betéteinek azon része, amely meghaladja a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 19 ) 6. cikkében említett kártalanítási összeghatárt;
a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások azon betétei, amelyek biztosíthatóak lennének, ha nem az Unión belül letelepedett intézmények Unión kívüli fióktelepein keresztül helyezték volna el őket;
biztosítékkal fedezett kötelezettségek, ideértve a fedezett kötvényeket és azokat a kötelezettségeket, amelyek olyan, fedezeti célokra használt pénzügyi instrumentumok formáját öltik, amelyek a fedezeti alap elválaszthatatlan részét képezik, és amelyek a nemzeti jog értelmében a fedezett kötvényekhez hasonló módon fedezettek, amennyiben a fedezeti alapban lévő, fedezett kötvényekkel kapcsolatos minden biztosítékkal fedezett eszköz elkülönítve és érintetlenül marad, és megfelelő finanszírozásban részesül, a biztosítékkal fedezett kötelezettség bármely olyan része kivételével, továbbá azon biztosított kötelezettségek kivételével, amelyek meghaladják a biztosítékul szolgáló vagyon, kézizálog, visszatartási jog vagy fedezet értékét;
az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog alapján védelemben részesülő ügyfelek eszközeinek vagy pénzének kezeléséből származó kötelezettség, ideértve a kollektív befektetési formák nevében kezelt ilyen ügyféleszközök vagy -pénzek kezeléséből származó kötelezettségeket is;
bármilyen kötelezettség, amely a szanálandó szervezet vagy annak leányvállalata (mint vagyonkezelő) és egy másik személy (mint kedvezményezett) között létrejött vagyonkezelői ügyletből keletkezik, feltéve hogy az említett kedvezményezett az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog vagy polgári jog alapján védelemben részesül;
az intézményekkel szembeni azon kötelezettségek – az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kötelezettségek kivételével –, amelyek eredeti lejárata hét napnál rövidebb;
hét napnál rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező, az alábbiakkal szembeni kötelezettségek:
a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 20 ) összhangban kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők;
a 98/26/EK irányelvvel összhangban kijelölt rendszerek résztvevői, amennyiben a kötelezettségek az említett rendszerekben való részvétel következtében keletkeztek; vagy
a 648/2012/EU rendelet 25. cikkével összhangban elismert, harmadik országbeli központi szerződő felek;
a következők bármelyikével szembeni kötelezettség:
foglalkoztatottak: felhalmozott bérhez, nyugellátáshoz vagy más rögzített javadalmazáshoz kapcsolódó kötelezettség, kivéve a javadalmazás változó, kollektív szerződésben nem szabályozott összetevőit és a 2013/36/EU irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, jelentős kockázatvállalásért felelős munkavállalók javadalmazásának változó összetevőit;
kereskedelmi hitelezők: az intézmény vagy az anyavállalat mindennapi működése szempontjából kritikus fontosságú áruknak vagy szolgáltatásoknak – ideértve az IT-szolgáltatásokat, közüzemi ellátásokat, valamint az épületek bérlését, kiszolgálását és fenntartását – az intézmény vagy az anyavállalat számára történő nyújtásából eredő kötelezettségek;
adóhatóságok és társadalombiztosítási hatóságok: feltéve, hogy ezek előresorolt kötelezettségek az alkalmazandó jog szerint;
betétbiztosítási rendszerek: amennyiben a kötelezettség a 2014/49/EU irányelv szerint esedékes hozzájárulásokból származik;
származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek;
beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó kötelezettségek.
Az első albekezdés l) pontjának alkalmazása céljából azok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek a kibocsátó vagy a tulajdonos mérlegelése alapján igénybe vehető, lejárat előtti visszaváltási opciót tartalmaznak, továbbá a változó – valamely széleskörűen alkalmazott referencia-kamatlábtól, például az Euribortól vagy a Libortól függő – kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok pusztán e tulajdonságaik alapján nem tekintendők beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumnak.
72b. cikk
Leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok
A kötelezettségek abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:
a kötelezettségeket valamely intézmény közvetlenül bocsátotta ki, vagy adott esetben közvetlenül vette fel, és azok ellenértékét teljes egészében befizették;
a kötelezettségeket a következők egyike sem birtokolja:
az intézmény vagy a vele azonos szanálandó csoportba tartozó szervezet;
olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;
a kötelezettségek tulajdonjogának megszerzését a szanálandó szervezet nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;
a kötelezettségek tőkeösszegére vonatkozó követelés az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint teljes mértékben alárendelt a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követeléseknek; ez az alárendeltségi követelmény a következő esetek bármelyikében teljesítettnek minősül:
a kötelezettségekre irányadó szerződéses rendelkezések meghatározzák, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a.cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;
az alkalmazandó jog meghatározza, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;
az instrumentumokat olyan szanálandó szervezet bocsátotta ki, amelynek mérlegében nem szerepelnek az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett olyan, nem beszámítható kötelezettségek, amelyek egyenrangúak (pari passu) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal, vagy azoknál hátrébb soroltak;
a kötelezettségeket a következők egyike sem fedezi, szavatolja garancia révén vagy bármely más olyan módon, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:
az intézmény vagy leányvállalatai;
az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;
bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i. és ii. pontban említett szervezetekkel;
a kötelezettségek nem tartoznak a szanálás esetén való veszteségviselő képességüket korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá;
a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására, vagy adott esetben visszafizetésére, kivéve a 72c. cikk (3) bekezdésében említett eseteket;
a kötelezettségeket az instrumentumok tulajdonosai nem válthatják vissza lejárat előtt, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;
a 72c. cikk (3) és (4) bekezdésétől függően, ha a kötelezettségek egy vagy több lejárat előtti visszafizetési opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;
a kötelezettségek lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására csak a 77. és 78a. cikkben meghatározott feltételek teljesítése esetén van mód;
a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy a kötelezettségeknek a szanálandó szervezet általi lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy adott esetben visszavásárlására kerülhet sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;
a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve a szanálandó szervezet fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;
a kötelezettségekhez kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintje nem módosul a szanálandó szervezetnek vagy anyavállalatának a hitelképessége függvényében;
az 2021. június 28. után kibocsátott instrumentumok esetében a kapcsolódó szerződéses dokumentumok és adott esetben a kibocsátással kapcsolatos tájékoztató kifejezetten utal a 2014/59/EU irányelv 48. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör lehetséges gyakorlására.
Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a kötelezettségek teljes egészében befizetett részei minősíthetők leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.
Az e cikk első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából, amennyiben a 72a. cikk (2) bekezdésében említett nem beszámítható kötelezettségek egy része a nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint rendes fedezetlen követeléseknek van alárendelve – többek között azért, mert a követelés olyan hitelező birtokában van, aki szoros kapcsolatban áll a kötelezettel, mivel annak részvényese vagy korábbi részvényese, ellenőrzési vagy csoporton belüli viszonyban áll vagy állt vele, vezető testületének jelenlegi vagy volt tagja, továbbá kapcsolatban áll vagy állt bármely ilyen személlyel –, az alárendeltséget nem kell értékelni az ilyen nem beszámítható kötelezettségekből eredő követelések vonatkozásában.
Az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeken felül, a szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték 3,5 %-át meg nem haladó összesített mértékig leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:
a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;
a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest; valamint
az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.
A szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a (2) bekezdésben említett kötelezettségeken felül leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:
az intézmény a (3) bekezdésben említett kötelezettségeket nem sorolhatja a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé;
a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;
a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, vagy annál előrébb soroltak, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest;
az intézmény mérlegében a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható, az említett kötelezettségekkel fizetésképtelenség esetén egyenrangú (pari passu) vagy azoknál hátrább sorolt kötelezettségek összege nem haladja meg az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek 5 %-át;
az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:
a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazható formái és jellege;
az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének g) pontjában előírt feltétel alkalmazásában, illetve a 72c. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában történő visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege.
E szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell állniuk a 28. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és az 52. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt e rendeletet.
72c. cikk
A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok amortizációja
Az egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok nem minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek.
72d. cikk
Az elismerhetőségi feltételek teljesítése megszűnésének következményei
Amennyiben valamely leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum már nem felel meg a 72b. cikkben meghatározott, alkalmazandó feltételeknek, a kötelezettség leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumként való minősítése haladéktalanul megszűnik.
A 72b. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségek mindaddig beszámíthatók a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közé, amíg a 72b. cikk (3) vagy (4) bekezdése alapján leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek.
72e. cikk
Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből
A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézményeknek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből le kell vonniuk a következőket:
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kötelezettségeket is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, amely szervezetekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amennyiben az illetékes hatóság megítélése szerint az állomány tartásának célja a szanálandó szervezet veszteségviselő és feltőkésítési képességének mesterséges növelése;
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának a 72i. cikk szerint meghatározott nagysága, amennyiben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve a legfeljebb öt munkanapig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.
E szakasz alkalmazásában az intézmények a következőképpen számíthatják ki a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét:
ahol:
h |
= |
a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege; |
i |
= |
a kibocsátó intézményt jelölő index; |
Hi |
= |
az i kibocsátó intézménynek a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek teljes állománya; |
li |
= |
az i kibocsátó intézmény által a 72b. cikk (3) bekezdésében meghatározott korlátok között a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekhez sorolt kötelezettségek összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint; és |
Li |
= |
az i kibocsátó intézmény 72b. cikk (3) bekezdésében említett fennálló kötelezettségeinek teljes összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint. |
Amennyiben a 92a. cikk hatálya alá tartozó valamely EU-szintű anyaintézménynek vagy tagállami anyaintézménynek közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonát képezik egy vagy több, az anyaintézménnyel nem azonos szanálandó csoportba tartozó leányvállalat szavatolótőke-instrumentumai vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai, az anyaintézmény szanálási hatósága – azt követően, hogy megfelelően figyelembe vette bármely érintett leányvállalat szanálási hatóságának véleményét – engedélyezheti, hogy az anyaintézmény az anyaintézmény szanálási hatósága által meghatározott alacsonyabb összeg levonásával vonja le azokat. Ennek a korrigált összegnek legalább egyenlőnek kell lennie a következőképpen számított (m) összeggel:
i |
= |
a leányvállalatot jelölő index; |
OPi |
= |
az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok összege; |
LPi |
= |
az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összege; |
β |
= |
az i leányvállalat által kibocsátott és az anyavállalat tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok százalékos aránya, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:
|
Oi |
= |
az i leányvállalat szavatolótőkéjének összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül; |
Li |
= |
az i leányvállalat leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül; |
ri |
= |
e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és a 2014/59/EU irányelv 45c. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) pontjával összhangban az i leányvállalatra a szanálandó csoportja szintjén alkalmazandó arány; és |
aRWAi |
= |
az i globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetnek a 92. cikk (3) és (4) bekezdése szerint, a 12a. cikkben előírt korrekciók figyelembevételével számított teljes kockázati kitettségértéke. |
Ha az anyaintézmény az első albekezdéssel összhangban engedélyt kap a korrigált összeg levonására, akkor az első albekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának és ezen korrigált összegnek a különbözetét a leányvállalatnak kell levonnia.
72f. cikk
Saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának levonása
A 72e. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása céljából az állomány nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján kell kiszámítaniuk a következő kivételekre is figyelemmel:
az intézmények az állomány összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;
mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében;
az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:
a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;
mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.
72g. cikk
A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alapja
A 72e. cikk (1) bekezdése b), c) és d) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek a bruttó hosszú pozíciókat kell levonniuk a 72h. és a 72i. cikkekben meghatározott kivételekre is figyelemmel.
72h. cikk
Egyéb globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettségek állományának levonása
A 72j. cikkben meghatározott kivételt nem alkalmazó intézményeknek a 72e. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett levonásokat a következőknek megfelelően kell végrehajtaniuk:
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján számíthatják ki, feltéve hogy mindkét következő feltétel teljesül:
a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;
mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy a vizsgálati módszert alkalmazva kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében.
72i. cikk
Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetben
A 72e. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:
az az aggregált összeg, amellyel a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya – az azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek és globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott instrumentumokat figyelembe véve, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:
a 32–35. cikk;
a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;
a 44. és 45. cikk;
a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának aggregált összegével, amelyekben a szanálandó szervezet nem rendelkezik jelentős befektetéssel.
Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezeteknek az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai között. Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk az egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:
az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;
az olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő állomány aggregált összegének az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok által képviselt aránya.
72j. cikk
Kereskedési könyvi kivétel a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alól
Az intézmények határozhatnak úgy, hogy nem vonják le a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának egy meghatározott részét, amely aggregáltan és bruttó hosszú pozíciók alapján számítva nem haladja meg az intézménynek a 32–36. cikk figyelembevételével számított elsődleges alapvető tőkeelemeinek 5 %-át, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
az állomány a kereskedési könyvben szerepel;
a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat legfeljebb 30 munkanapig tartják.
72k. cikk
Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek
Az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségei a 72e. cikkben említett levonások alkalmazása utáni leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből állnak.
72l. cikk
A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek
Az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege alkotja.
6. FEJEZET
A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó általános követelmények
73. cikk
Instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések
Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg az (1) bekezdésben említett előzetes engedélyt, ha megítélése szerint az összes alábbi feltétel teljesül:
az intézménynek az instrumentumhoz kapcsolódó fizetések törlésére irányuló képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;
a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség veszteségviselési képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;
a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség minőségét egyéb tekintetben nem csökkentené sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája.
Az (1) bekezdésben említett előzetes engedély megadása előtt az illetékes hatóságnak konzultálnia kell a szanálási hatósággal arról, hogy az intézmény megfelel-e az említett feltételeknek.
A (4) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az intézmény referencia eszköz kibocsátó az adott átfogó piaci indexben, kivéve ha a két alábbi feltétel egyszerre teljesül:
az intézmény úgy ítéli meg, hogy az adott átfogó piaci index mozgásai nem függnek össze számottevően az intézmény, annak anyaintézménye, vagy az annak pénzügyi holding társaság anyavállalata, vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalata vagy vegyes tevékenységű holding társaság anyavállalata hitelképességével;
az illetékes hatóság nem jutott az a) pontban említettől eltérő megállapításra.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
74. cikk
A pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezetek által kibocsátott, szavatoló tőkének nem minősülő tőkeinstrumentumok állománya
Az intézményeknek nem kell levonniuk a szavatolótőke-elemeikből a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukban lévő, pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet által kibocsátott olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek nem minősülnek az adott szervezet szavatoló tőkéjének. Az intézmények az ilyen részesedésekre adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelő kockázati súlyt kell alkalmazniuk.
75. cikk
Rövid pozíciókra vonatkozó levonási és lejárati követelmények
A 45. cikk a) pontjában, az 59. cikk a) pontjában, a 69. cikk a) pontjában és a 72h. cikk a) pontjában a rövid pozíciókra vonatkozóan említett lejárati követelmények a tartott pozíciókat illetően teljesítettnek tekintendők, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
az intézménynek szerződéses joga van arra, hogy meghatározott jövőbeli időpontban értékesítse a fedezetet nyújtó partner részére a fedezet tárgyát képező hosszú pozíciót;
a fedezetet nyújtó partnernek szerződéses kötelezettsége az, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban megvásárolja az intézménytől az a) pontban említett hosszú pozíciót.
76. cikk
Indexhez kötött tőkeinstrumentumok és kötelezettségek állománya
A 42. cikk a) pontjának, a 45. cikk a) pontjának, az 57. cikk a) pontjának, az 59. cikk a) pontjának, a 67. cikk a) pontjának, a 69. cikk a) pontjának, a 72f. cikk a) pontjának és a 72h. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézmények csökkenthetik valamely tőkeinstrumentumban vagy kötelezettségben meglévő hosszú pozíciójuk összegét az index azon részével, amelynek az alapul szolgáló kitettsége megegyezik a fedezendő kitettséggel, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
a fedezendő hosszú pozíciót és az annak fedezésére szolgáló, indexben lévő rövid pozíciót egyaránt vagy a kereskedési könyvben, vagy a kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;
az a) pontban említett pozíciókat valós értéken tartják nyilván az intézmény mérlegében;
az a) pontban említett rövid pozíció tényleges fedezetnek minősül az intézmény belső kontroll eljárásai szerint;
az illetékes hatóságok legalább évente egyszer értékelik a c) pontban említett belső kontroll eljárások megfelelőségét, és meggyőződnek arról, hogy azok továbbra is megfelelőek.
Amennyiben az illetékes hatóság előzetesen engedélyezte, egy intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek az indexekben foglalt tőkeinstrumentumokkal vagy kötelezettségekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségére vonatkozóan annak alternatívájaként, hogy egy intézmény az alábbi pontok közül egy vagy több pontban említett tételek szerinti kitettségét kiszámítja:
az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok;
pénzügyi ágazatbeli szervezetek indexekben foglalt elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai;
intézmények indexekben foglalt leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:
az alapul szolgáló kitettség kiszámításának a (2) bekezdésben említett alternatívájaként használt becslés megfelelően konzervatív;
a (3) bekezdés alkalmazásában a „működési szempontból megterhelő” kifejezés jelentése.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
77. cikk
A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csökkentésének feltételei
Az intézményeknek be kell szerezniük az illetékes hatóság előzetes engedélyét bármely következő művelet végrehajtásához:
az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése, visszaváltása vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;
a szavatolótőke-instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió csökkentése, elosztása vagy másik szavatolótőke elemmé való átsorolása;
kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása a szerződéses futamidejük lejárta előtt.
78. cikk
A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése
Az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumok csökkentését, lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, vagy a kapcsolódó ázsió csökkentését, elosztását vagy átsorolását, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:
a 77. cikk (1) bekezdésében említett bármely intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;
az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél.
Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben előírt összegeket meghaladó szavatolótőkével működni, az illetékes hatóság általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek az e rendelet 77. cikke (1) bekezdésében meghatározott intézkedések meghozatalára, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet az illetékes hatóságnak kell megállapítania. ►C7 Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 3 %-át, és nem haladhatja meg a 10 %-át annak az összegnek, amellyel az elsődleges alapvető tőke meghaladja az elsődleges alapvető tőkére vonatkozó, e rendeletben, a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények összegét és azt a többletet, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél. ◄ A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 10 %-át, és nem haladhatja meg a kint levő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok teljes összegének 3 %-át.
Az illetékes hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.
Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat vagy a kapcsolódó ázsiókat a kibocsátásukat követő öt éven belül lehívják, visszaváltsák, visszafizessék vagy visszavásárolják, ha teljesülnek az (1) bekezdésben megállapított feltételek, továbbá teljesül a következő feltételek egyike:
az említett instrumentumok szabályozói besorolásában olyan változás következik be, amely valószínűleg azoknak a szavatolótőkéből történő kizárását vagy alacsonyabb minőségű szavatolótőkeként történő besorolását eredményezi, és mindkét alábbi feltétel teljesül:
az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a változás kellő bizonyossággal be fog következni;
az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy az említett instrumentumok szabályozói besorolásának megváltozása nem volt észszerűen előrelátható az instrumentum kibocsátásának időpontjában;
az említett instrumentumok alkalmazandó adóügyi megítélésében változás következik be, és az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a változás jelentős, és nem volt észszerűen előrelátható az instrumentumok kibocsátásának időpontjában;
az instrumentumok és a kapcsolódó ázsiók a 494b. cikkel összhangban szerzett jogok tárgyaként kezelendők;
a 77. cikk (1) bekezdésében említett intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel, és ezt az intézkedést az illetékes hatóság engedélyezte azon az alapon, hogy ez prudenciális szempontból kedvező, és rendkívüli körülmények által indokolt;
a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat árjegyzési célból vásárolják vissza.
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:
az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése;
a (3) bekezdésben említett megfelelő körülmények a visszaváltás korlátozására;
a 77. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi előzetes engedélyezésére irányuló eljárás, beleértve a korlátozásokat és a folyamatokat is, valamint az intézmények által az illetékes hatósághoz az ugyanazon bekezdésben felsorolt intézkedések valamelyikének a végrehajtására vonatkozóan benyújtott engedélykérelmekre vonatkozó adatkövetelmények, beleértve a szövetkezetek tagjai részére kibocsátott részjegyek visszaváltása esetén alkalmazandó eljárást és az ilyen kérelmek feldolgozására vonatkozó határidőt is.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. július 28-ig kell benyújtania a Bizottság részére.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.
78a. cikk
A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentésének engedélyezése
A szanálási hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, ha a következő feltételek egyike teljesül:
az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett bármely intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;
az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet a szanálási hatóság az illetékes hatósággal egyetértésben szükségesnek ítél;
az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek szavatolótőke-instrumentumokkal való részleges vagy teljes felváltása szükséges ahhoz, hogy megfeleljen az engedély érvényben maradása érdekében az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott szavatolótőke-követelményeknek.
Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladó szavatolótőkével és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekkel működni, a szanálási hatóság az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívásának, visszaváltásának, visszafizetésének vagy visszavásárlásának végrehajtására, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet a szanálási hatóságnak kell megállapítania. A szanálási hatóságoknak minden megadott általános előzetes engedélyről értesíteniük kell az illetékes hatóságokat.
A szanálási hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:
az illetékes hatóság és a szanálási hatóság közötti együttműködésre vonatkozó eljárás;
az (1) bekezdés első albekezdése szerinti engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;
az (1) bekezdés második albekezdése szerinti általános előzetes engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;
az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése.
Az e bekezdés első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából a szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell lenniük a 78. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
79. cikk
A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása alóli átmeneti felmentés
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
79a. cikk
A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokra vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése
Az intézményeknek a második részben meghatározott követelményeknek való megfelelés értékelése során nemcsak az instrumentumok jogi formáját, hanem lényeges jellemzőiket is figyelembe kell venniük. Az instrumentumok lényeges jellemzőinek értékelése során figyelembe kell venni az instrumentumokkal összefüggő valamennyi megállapodást – még abban az esetben is, ha e megállapodások nincsenek kifejezetten meghatározva a magukra az instrumentumokra vonatkozó feltételekben – annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen megállapodások kombinált gazdasági hatásai összhangban állnak-e a vonatkozó rendelkezések céljával.
80. cikk
A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségének folyamatos felülvizsgálata
Az illetékes hatóságoknak az EBH kérésére késedelem nélkül továbbítaniuk kell az EBH számára minden olyan információt, amelyet az EBH az újonnan kibocsátott tőkeinstrumentumokkal vagy kötelezettségtípusokkal kapcsolatban lényegesnek tart ahhoz, hogy az unióbeli intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét monitorozhassa.
Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:
az azonosított hiányosság jellegének és mértékének részletes magyarázata;
az EBH által szükségesnek ítélt bizottsági intézkedésre vonatkozó technikai tanácsadás;
jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.
Az EBH-nak technikai tanácsot kell nyújtania a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek meghatározásában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként:
piaci standardok vagy gyakorlat lényeges fejleményei;
a vonatkozó jogi vagy számviteli standardok változásai;
jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.
II. CÍM
KISEBBSÉGI RÉSZESEDÉS ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKEINSTRUMENTUMOK
81. cikk
A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe való beszámításnál figyelembe vehető kisebbségi részesedések
A kisebbségi részesedések egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeelemeinek összegét foglalják magukban, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
a leányvállalat a következők egyike:
intézmény;
olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében e rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;
olyan közbenső pénzügyi holding társaság vagy közbenső vegyes pénzügyi holding társaság, amely szubkonszolidált alapon köteles megfelelni e rendelet követelményeinek vagy egy olyan közbenső befektetési holding társaság, amely összevont alapon köteles megfelelni az (EU) 2019/2033 rendelet követelményeinek;
befektetési vállalkozás;
közbenső pénzügyi holding társaság harmadik országban, feltéve, hogy az említett közbenső pénzügyi holding társaságra ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre és feltéve, hogy a Bizottság által a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;
a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljes körűen bevonták;
az e bekezdés bevezető részében említett elsődleges alapvető tőkeelemek az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.
82. cikk
A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe és a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek
A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe, valamint a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek közé tartozik a leányvállalat kisebbségi részesedése, valamint adott esetben a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeinstrumentumai, továbbá az ezekhez kapcsolódó ázsió, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
a leányvállalat a következők egyike:
intézmény;
olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében e rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;
olyan közbenső pénzügyi holding társaság vagy közbenső vegyes pénzügyi holding társaság amely szubkonszolidált alapon köteles megfelelni e rendelet követelményeinek vagy egy olyan közbenső befektetési holding társaság, amely összevont alapon köteles megfelelni az (EU) 2019/2033 rendelet követelményeinek,
befektetési vállalkozás;
közbenső pénzügyi holding társaság harmadik országban, feltéve, hogy az említett közbenső pénzügyi holding társaságra ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre és feltéve, hogy a Bizottság által a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;
a leányvállalatot teljes körűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;
az e bekezdés bevezető fordulatában említett elsődleges alapvető tőkeelemek, kiegészítő alapvető tőkeelemek és járulékos tőkeelemek az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.
83. cikk
Különleges célú gazdasági egység által kibocsátott, a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeelemek
A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó ázsió 2021. december 31-ig számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe, illetve a szavatolótőkébe, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
az említett instrumentumokat kibocsátó különleges célú gazdasági egységet teljeskörűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;
az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, ha teljesülnek az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek;
az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a járulékos tőkébe, ha teljesülnek a 63. cikkben meghatározott feltételek;
a különleges célú gazdasági egység egyetlen eszköze az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba teljes körűen bevont leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetése, amelynek formája megfelel az 52. cikk (1) bekezdésében vagy adott esetben a 63. cikkben említett vonatkozó feltételeknek.
Ha az illetékes hatóság véleménye szerint a különleges célú gazdasági egységnek az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációban részt vevő leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetésétől eltérő eszközei minimálisak és jelentéktelenek egy ilyen gazdasági egység számára, az illetékes hatóság eltekinthet az első albekezdés d) pontjában meghatározott feltételtől.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
84. cikk
A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedések
Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedésének összegét, hogy az adott vállalkozás kisebbségi részesedéséből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatának összegét:
a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:
a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely:
az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált elsődleges alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesíteni;
a leányvállalat kisebbségi részesedése, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeelemének a százalékos arányaként kifejezve.
Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalat kisebbségi részesedése nem képezheti a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az illetékes hatóságok mentességet adhatnak e cikk alkalmazása alól az olyan pénzügyi holding társaság anyavállalat részére, amely az alábbi feltételek mindegyikét teljesíti:
fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése;
összevont alapú prudenciális felügyelet alá tartozik;
a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott ellenőrzési jog alapján olyan leányvállalatot von be a konszolidációba, amelyben csupán kisebbségi részesedéssel rendelkezik;
szubkonszolidált alapon számítva az előírt konszolidált elsődleges alapvető tőkéjének több mint 90 %-a a c) pontban említettek szerinti leányvállalatból származik.
Amennyiben egy pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely teljesíti az első albekezdésben megállapított feltételeket, 2013. június 28-át követően vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalattá válik, az illetékes hatóságok megadhatják az első albekezdésben említett mentességet ennek a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, amennyiben teljesíti az első albekezdésbenmegállapított feltételeket.
85. cikk
A konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható instrumentumok
Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk leányvállalatuknak a konszolidált szavatolótőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjének összegét, hogy az adott vállalkozás alapvető tőkébe beszámítható tőkéjéből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatát a következők szerint:
a leányvállalat alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:
a leányvállalat alapvető tőkéjének azon összege, amely
az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesíteni;
a leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeelemének és kiegészítő alapvető tőkeelemének a százalékában kifejezve.
Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei nem képezhetik a konszolidált alapvető tőke részét.
86. cikk
A konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőke
A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező beszámítható alapvető tőkéjéből kivonják az adott vállalkozásnak a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét képező kisebbségi részesedését.
87. cikk
A konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőke
Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatát a következők szerint:
a leányvállalat szavatolótőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:
a leányvállalat szavatolótőkéjének azon összege, amely
az adott leányvállalathoz tartozó szavatolótőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, az említett irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez;
a vállalkozás szavatolótőkéjébe beszámítható tőke, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeelemének, kiegészítő alapvető tőkeelemének és járulékos tőkeelemének összege százalékban kifejezve, bele nem számítva a 62. cikk c) és d) pontjában említett összegeket.
Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéje nem képezheti a konszolidált szavatolótőke részét.
88. cikk
A konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható instrumentumok
A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből levonják az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjét.
88a. cikk
A leírható, illetve átalakítható kötelezettségek közé beszámítható kötelezettséginstrumentumok
„A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézmények összevont leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai közé történő beszámításnál figyelembe kell venni az olyan kötelezettségeket, amelyeket a szanálandó szervezettel azonos szanálandó csoporthoz tartozó, az Unióban letelepedett valamely leányvállalat bocsátott ki, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
kibocsátásukra a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően került sor;
nem ugyanabba a szanálandó csoportba tartozó, meglévő részvényes vásárolta meg őket, feltéve hogy a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatásköröknek a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban történő gyakorlása nem érinti a szanálandó szervezet által a leányvállalat felett gyakorolt ellenőrzést;
értékük nem haladja meg az i. alpontban említett összegnek az ii. alpontban említett összegből való kivonásával kapott összeget:
a szanálandó szervezet részére kibocsátott és általa akár közvetlenül, akár közvetve az ugyanazon szanálandó csoportba tartozó más szervezeteken keresztül megvásárolt kötelezettségek összege, valamint a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok összege;
a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (1) bekezdésének megfelelően előírt összeg.
III. CÍM
BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉS A PÉNZÜGYI ÁGAZATON KÍVÜL
89. cikk
Pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedés kockázati súlyozása és tiltása
A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 15 %-át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre vonatkoznak, amely nem a következők egyike:
pénzügyi ágazatbeli szervezet;
nem pénzügyi ágazatbeli szervezetnek minősülő vállalkozás, amely olyan tevékenységet végez, amely az illetékes hatóság szerint a következőnek minősül:
banki működés közvetlen kiterjesztése;
banki működés kiegészítője;
lízing, faktorálás, vagyonkezelő társaságok kezelése, adatfeldolgozási szolgáltatások kezelése vagy bármely hasonló tevékenység.
Az illetékes hatóságok az a) vagy b) pontban említett követelményeket alkalmazzák az intézmények (1) és (2) bekezdésben említett, befolyásoló részesedéseire:
a harmadik részben előírt tőkekövetelmény kiszámításához az intézményeknek 1 250 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a következők közül a nagyobbra:
az (1) bekezdésben említett, a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke 15 %-át meghaladó, befolyásoló részesedések összege;
a befolyásoló részesedéseknek a (2) bekezdésben említett, az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át meghaladó teljes összege;
az illetékes hatóságok megtiltják az intézményeknek, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett olyan befolyásoló részesedéssel rendelkezzenek, amelynek összege meghaladja a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkének az említett bekezdésekben meghatározott százalékát;
Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük, hogy az a) vagy a b) pontot alkalmazzák-e.
Az (1) bekezdés b) pontjának a céljából az EBH iránymutatásokat ad ki, amelyekben meghatározza a következő fogalmakat:
a banki működés közvetlen kiterjesztésének minősülő tevékenységek;
a banki működést kiegészítő tevékenységek;
hasonló tevékenységek.
Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.
90. cikk
Az 1 250 %-os kockázati súly alternatívája
A 89. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátokat meghaladó összegekre 1 250 %-os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként az intézmények az említett összegeket levonhatják az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának megfelelően.
91. cikk
Kivételek
A 89. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában nem említett vállalkozások részvényeit nem kell beszámítani a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke említett cikkben meghatározott korlátainak kiszámításánál, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:
a részvényeket pénzügyi támogatás során ideiglenesen birtokolják, a 79. cikkben leírtak szerint;
az említett részvények birtoklása öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíció;
a részvényeket az intézmény saját nevében, mások javára birtokolja.
HARMADIK RÉSZ
TŐKEKÖVETELMÉNYEK
I. CÍM
ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS
1. FEJEZET
A szavatolótőke előírt szintje
1. szakasz
Az intézmények szavatolótőkéjére vonatkozó követelmények
92. cikk
Szavatolótőke-követelmények
A 93. és a 94. cikkre figyelemmel az intézményeknek mindenkor teljesíteniük kell a következő szavatolótőke-követelményt:
4,5 %-os elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató;
6 %-os alapvető tőke megfelelési mutató;
8 %-os teljes tőkemegfelelési mutató;
3 %-os tőkeáttételi mutató.
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a tőkemegfelelési mutatóikat:
az elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény elsődleges alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;
az alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;
a teljes tőkemegfelelési mutató az intézmény szavatolótőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve.
A teljes kockázati kitettségértéket az e bekezdés a)–f) pontjának összegeként kell kiszámítani a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével:
egy intézmény minden üzleti tevékenysége tekintetében a II. címnek és a 379. cikknek megfelelően kiszámított, a hitelkockázatra és a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek, kivéve az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeket;
egy intézmény kereskedési könyvi tevékenysége tekintetében meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:
az e rész IV. címének megfelelően meghatározott piaci kockázat, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével;
a 395–401. cikkben meghatározott határértékeket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett határértékek túllépésére engedélyezett mértékig, a negyedik részben meghatározottaknak megfelelően;
az e rész IV. címében meghatározott, piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével, minden olyan üzleti tevékenység tekintetében, amely devizaárfolyam-kockázattal vagy árukockázattal jár;
a szavatolótőke-követelmény e rész V. címével összhangban kiszámolt mértéke, a 379. cikkben foglalt kiegyenlítési kockázat kivételével;
a hitelkockázathoz kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentésére elismert hitelderivatíváktól eltérő, tőzsdén kívüli OTC derivatívák hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó, a VI. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;
a működési kockázatra vonatkozóan a III. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;
az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő partnerkockázathoz kapcsolódó, a harmadik rész II. címének megfelelően meghatározott, kockázattal súlyozott kitettségértékek a következő tranzakciótípusokra és megállapodásokra vonatkozóan:
a II. mellékletben felsorolt szerződések és hitelderivatívák;
repoügyletek, értékpapír- és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele;
értékpapír- vagy árufedezet mellett nyújtott befektetési célú hitelek;
hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.
A (3) bekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték kiszámítása során a következő rendelkezések alkalmazandók:
az említett (3) bekezdés c), d) és e) pontjában említett szavatolótőke-követelmény magában kell, hogy foglalja az intézmény összes üzleti tevékenységéből eredő szavatolótőke-követelményeket;
az intézményeknek az említett bekezdés b)–e) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelményt meg kell szorozniuk 12,5-del.
92a. cikk
Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében
A 93. és a 94. cikkre, valamint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kivételekre is figyelemmel, a szanálandó szervezetként azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmények mindenkor kötelesek megfelelni a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó következő követelményeknek:
18 %-os kockázatalapú arány, a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit;
6,75 %-os nem kockázatalapú arány, a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit.
Az (1) bekezdésben meghatározott követelmények nem alkalmazandók a következő esetekben:
az intézmény vagy az intézmény csoportja globálisan rendszerszinten jelentős intézménnyé minősítésének dátumát követő három évben;
a hitelezői feltőkésítés 2014/59/EU irányelv szerinti, szanálási hatóság általi alkalmazásának dátumát követő két évben;
a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, a szanálandó szervezet szanálási eszközök nélküli feltőkésítése céljából tőkeinstrumentumok és más kötelezettségek leírása vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké való átalakítása érdekében alkalmazott alternatív magánszektorbeli intézkedés szanálandó szervezet általi alkalmazásának dátumát követő két évben.
92b. cikk
Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében
Egy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum csak akkor vehető figyelembe az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén a kötelezettségből származó követelés besorolása alacsonyabb, mint az olyan kötelezettségekből származó követeléseké, amelyek nem elégítik ki az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeket és amelyek nem számítanak szavatolótőkének;
a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban a kötelezettségre alkalmazható a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatáskör.
93. cikk
Folyamatos működés melletti indulótőke-követelmény
▼M9 —————
94. cikk
Kisméretű kereskedési könyvi tevékenységre vonatkozó eltérés
A 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjától eltérve az intézmény kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét e cikk (2) bekezdésének megfelelően is kiszámíthatja, amennyiben az intézmény mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységének nagysága a havonta, a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján elvégzett értékelés szerint nem haladja meg a következő küszöbértékek egyikét sem:
az intézmény összes eszközének 5 %-a;
50 millió EUR.
Amennyiben teljesülnek az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek, az intézmény a következőknek megfelelően számíthatja ki kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:
a II. melléklet 1. pontjában felsorolt ügyletek, az ugyanazon melléklet 3. pontjában említett, tulajdoni részesedést megtestesítő ügyletek és a hitelderivatívák esetében az intézmény nem köteles alkalmazni a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt az említett pozíciókra;
az e bekezdés a) pontjában említettektől eltérő kereskedési könyvi pozíciók esetében az intézmény a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt helyettesítheti a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint számított követelménnyel.
Az intézményeknek a mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységük nagyságát az (1) bekezdés alkalmazása céljából a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján kell kiszámítaniuk a következő követelményeknek megfelelően:
a számításnak ki kell terjednie a 104. cikknek megfelelően a kereskedési könyvbe besorolt minden pozícióra, a következők kivételével:
deviza- és árupozíciók;
a nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettségeket vagy partnerkockázati kitettségeket fedező, belső fedezeti ügyletekként megjelenített hitelderivatívákban, valamint az olyan hitelderívatíva-ügyletekben fennálló pozíciók, amelyek maradéktalanul ellentételezik ezen, a 106. cikk (3) bekezdésben említett belső fedezeti ügyletek piaci kockázatát;
a számításba az a) pontnak megfelelően bevont minden pozíciót az adott napi piaci értékén kell értékelni; amennyiben a pozíció adott napi piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek a pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie; amennyiben a pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi valós vagy piaci értékét kell figyelembe vennie;
a hosszú pozíciók abszolútértékét összegezni kell a rövid pozíciók abszolútértékével.
Az intézménynek bármely alábbi eset bekövetkeztétől számított három hónapon belül meg kell szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy a (2) bekezdésnek megfelelően számítja kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:
az intézmény három egymást követő hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;
az intézmény a megelőző 12 hónapon belül több mint 6 hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;
2. szakasz
Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények
95. cikk
Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények
Az e cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdésének 2. pontja c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a teljes kockázati kitettségértéküket a következők közül a magasabbként kell kiszámítaniuk:
a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdése a)–d) és f) pontjában említett elemek összege;
a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.
A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a 92. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt követelményeket az első albekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték alapján kell teljesíteniük.
A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozások számára, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az illetékes hatóságok megállapíthatnak olyan szavatolótőke-követelményt, mint amelyek a 2006/49/EK irányelvet és a 2006/48/EK irányelvet átültető, 2013. december 31-én hatályban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően lennének kötelezőek az említett vállalkozásokra nézve.
96. cikk
A 2013/36/EU irányelv 28. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti indulótőkével rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények
A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából az olyan befektetési vállalkozások következő kategóriáinak, amelyek a 2013/36/EU irányelv 28. cikke (2) bekezdésének megfelelő indulótőkével rendelkeznek, a teljes kockázati kitettségérték az e cikk (2) bekezdésében meghatározott számítását kell alkalmazniuk:
kizárólag ügyfélmegbízás teljesítése vagy végrehajtása, illetve klíring- és kiegyenlítési rendszerbe vagy elismert tőzsdére történő belépés céljából saját számlára ügyleteket kötő befektetési vállalkozások, abban az esetben, ha ügynöki minőségben lépnek fel vagy hajtanak végre ügyfélmegbízást;
a következő feltételek mindegyikét teljesítő befektetési vállalkozások:
amelyek nem rendelkeznek az ügyfelek pénzeszközei vagy értékpapírjai felett
amelyek csak saját számlára történő ügyletkötést vállalnak;
amelyek nem rendelkeznek külső ügyfelekkel;
amelyek ügyleteinek teljesítése és kiegyenlítése klíringintézmény felelősségvállalása és garanciája mellett történik.
Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások esetében a teljes kockázati kitettségértéket a következők összegeként kell kiszámítani:
a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdésének a)–d) és f) pontja;
a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.
97. cikk
Fix általános költségeken alapuló szavatolótőke-követelmény
Az EBH az EÉPH-val egyeztetve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása céljából:
az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény kiszámítása;
az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény illetékes hatóság általi módosításának feltételei;
az előre jelzett fix általános költségek számítása olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek még nem folytattak üzleti tevékenységet egy teljes éven át.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. március 1-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
98. cikk
Befektetési vállalkozások összevont alapú szavatoló tőkéje
A 95. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:
a teljes kockázati kitettségérték kiszámítására a 95. cikk (2) bekezdésében meghatározottakat alkalmazva;
az esettől függően a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatolótőkéjét alkalmazva.
A 96. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak és a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság által ellenőrzött befektetési vállalkozásnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:
a 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott teljes kockázati kitettségérték számítását kell alkalmaznia;
a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság vagy adott esetben a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatoló tőkéjét kell alkalmaznia az első rész II. címe 2. fejezetével összhangban.
▼M8 —————
3. FEJEZET
Kereskedési könyv
102. cikk
A kereskedési könyvre vonatkozó követelmények
103. cikk
A kereskedési könyv kezelése
Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyv átfogó kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak és eljárásoknak legalább a következőkre kell vonatkozniuk:
mely tevékenységeket tekinti az intézmény kereskedésnek és a szavatolótőke-követelmény szempontjából a kereskedési könyvbe tartozónak;
az, hogy a pozícióra milyen mértékben alkalmazható napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú piac alapul vételével;
a modell alapján értékelt pozíciók esetében az, hogy az intézmény milyen mértékben képes:
a pozíció összes jelentős kockázatát azonosítani;
a pozíció összes jelentős kockázatát olyan instrumentumokkal fedezni, amelyekre aktív, likvid kétirányú piac áll rendelkezésre;
a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek levezetésére megbízható becsléseket levezetni;
az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a pozícióra vonatkozóan olyan értékeléseket végezni, amelyek külső értékeléssel következetesen validálhatók;
az, hogy a jogi korlátozások vagy egyéb működési követelmények milyen mértékben korlátoznák az intézmény azon képességét, hogy rövid távon lezárja vagy fedezze a pozíciót;
az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatait aktívan kezelni;
milyen mértékben sorolhat át kockázatot vagy pozíciókat az intézmény a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen átsorolásokra vonatkozó, a 104a. cikkben említett követelmények.
Az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciói vagy pozícióportfóliói kezelése során az összes alábbi követelményt teljesítenie kell:
az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciókra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a tartási időszak várható hossza;
az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciók vagy portfóliók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie; e szabályzatoknak és eljárásoknak ki kell terjedniük a következőkre:
milyen pozíciókat vagy pozícióportfóliókat vállalhatnak az egyes kereskedési részlegek vagy adott esetben kijelölt kereskedők;
pozíciólimitek megállapítása és megfelelőségük monitorozása;
annak biztosítása, hogy a kereskedők az elfogadott limiteken belül és a jóváhagyott stratégia szerint szabadon vállalhassanak pozíciót és kezelhessék azt;
annak biztosítása, hogy a pozíciókat az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részéként jelentsék a felső vezetésnek;
annak biztosítása, hogy a pozíciókat piaci információs források igénybevételével folyamatosan monitorozzák, és értékelés készüljön a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezhetőségéről, ideértve az értékelési folyamat piaci bejövő adatainak kiértékelését, minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét, valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét;
csalás elleni aktív eljárások és kontrollok;
az intézménynek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájához viszonyított monitorozására, beleértve a forgalom és azon pozíciók monitoringját, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték.
104. cikk
A kereskedési könyvbe történő besorolás
▼M8 —————
104b. cikk
A kereskedési részlegre vonatkozó követelmények
Az intézmények kereskedési részlegei mindenkor kötelesek megfelelni a következő követelmények mindegyikének:
minden kereskedési részlegnek egyértelmű és jól megkülönböztethető üzleti stratégiával és üzleti stratégiájának megfelelő kockázatkezelési struktúrával kell rendelkeznie;
minden kereskedési részlegnek egyértelmű szervezeti felépítéssel kell rendelkeznie; az adott kereskedési részlegnél lévő pozíciókat az intézményen belül kijelölt kereskedők kezelik; minden kereskedő meghatározott feladatkörrel rendelkezik a kereskedési részlegen belül; minden kereskedő csak egyetlen kereskedési részlegbe osztható be;
a kereskedési részlegeken belüli pozíciólimiteket az adott kereskedési részleg üzleti stratégiájának megfelelően kell megállapítani;
a kereskedési részlegek tevékenységéről, nyereségességéről és a rájuk vonatkozó kockázatkezelési és szabályozói követelményekről legalább heti alapon jelentéseket kell készíteni, amelyeket rendszeresen meg kell kapnia a vezető testületnek;
minden kereskedési részlegnek egyértelmű éves üzleti tervvel kell rendelkeznie, melynek része a megbízható teljesítménymérési kritériumokon alapuló, pontosan meghatározott javadalmazási politika;
havonta minden egyes kereskedési részleg esetében jelentést kell készíteniük a lejáró pozíciókról, a napon belüli kereskedési korlátok túllépéséről, a napi kereskedési korlátok túllépéséről, valamint az intézmény által e korlátok túllépésének kezelése érdekében hozott intézkedésekről, továbbá értékelniük kell a piaci likviditást, e jelentéseket és értékelést pedig elérhetővé kell tenniük az illetékes hatóságok számára.
105. cikk
A prudens értékelés követelményei
A prudens és megbízható értékelési becslések biztosítására az intézményeknek megfelelő rendszereket és kontrollokat kell bevezetniük és fenntartaniuk. Ezeknek a rendszereknek és kontrolloknak legalább a következő elemeket kell tartalmazniuk:
az értékelési folyamatra vonatkozó szabályok és dokumentált eljárások, többek között az értékelés kialakításában részt vevő különböző területek világosan elhatárolt felelősségi körei, a piaci információk forrásai és azok megfelelőségének felülvizsgálata, az ellenőrizhetetlen bemenő adatok felhasználására vonatkozó iránymutatás, amely tükrözi az intézmény azzal kapcsolatos feltételezéseit, hogy a piaci szereplők hogyan használnák azokat a pozíciók árazására, a független értékelés gyakorisága, a záró árak időzítése, eljárások az értékelések korrigálására, hó végi és eseti ellenőrzési eljárások;
az értékelési folyamatért felelős részleg világos és a front office-tól független jelentési folyamata, amelynek végén a vezető testületnek kell állnia.
Az intézményeknek a modellalapú árazás során teljesíteniük kell a következő követelményeket:
a felső vezetésnek ismernie kell a modell alapú árazás tárgyát képező kereskedési könyvi elemeket vagy egyéb valós értéken értékelt pozíciókat, és meg kell értenie, hogy ezzel milyen mértékben okoz bizonytalanságot az üzleti tevékenység kockázatáról/hozamáról szóló jelentésben;
az intézmények a piaci inputokat lehetőség szerint ugyanabból a forrásból nyerik, mint a piaci árakat, és rendszeresen értékelik a szóban forgó értékelt pozíció piaci inputjainak megfelelőségét és a modell paramétereit;
amennyiben lehetséges, az intézmények olyan értékelési módszereket alkalmaznak, amelyek az adott pénzügyi instrumentumok vagy áruk tekintetében elismert piaci gyakorlatnak minősülnek;
amennyiben a modellt az intézmény maga fejleszti ki, a modellnek megfelelő feltételezéseken kell alapulnia, amelyeket a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített felek értékeltek és megvitattak
az intézmények szabályozott változás-kontroll eljárásokkal rendelkeznek, valamint biztonsági másolatot őriznek a modellről, és azt az értékelések időszakos felülvizsgálatára használják;
a kockázatkezelő részlegnek ismernie kell az alkalmazott modellek gyengeségeit és hogy azokat hogyan lehet a legjobban megjeleníteni az értékelés eredményében; és
az intézmények modelljeit rendszeres időközönként felül kell vizsgálni teljesítményük pontosságának meghatározása céljából, ami magában foglalja a feltételezések folyamatos megfelelőségének értékelését, az eredménynek a kockázati tényezők fényében történő elemzését és a tényleges záró értékek összehasonlítását a modell eredményeivel.
Az első albekezdés d) pontjának alkalmazása céljából a modellt a kereskedési részlegektől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni, és függetlenül kell tesztelni, ideértve a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftveralkalmazás validálását is.
Az intézményeknek számítási eljárásokat kell kidolgozniuk és fenntartaniuk az olyan, kevésbé likvid pozíciók folyó értékelésének korrekciójához, amelyek mindenekelőtt piaci eseményekből vagy intézményspecifikus helyzetekből adódhatnak, mint például a koncentrált pozíciók és/vagy az olyan pozíciók, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték. Az intézmények ezeket a korrekciókat szükség esetén a pozíció értékének a pénzügyi beszámoló céljából szükséges módosításán felül teszik meg és úgy alakítják ki őket, hogy tükrözzék a pozíció illikviditását. Ezen eljárások keretében az intézmények számos tényezőt figyelembe vesznek annak megállapításakor, hogy szükség van-e értékelési korrekcióra a kevésbé likvid pozíciók vonatkozásában. Ezen tényezők közé tartoznak a következők:
a pozíció kockázati tényezőihez a 325bd. cikknek megfelelően hozzárendelt likviditási horizonton túlmenően a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges többletidő;
az eladási és vételi árak különbségének volatilitása és átlaga;
a piaci árjegyzések rendelkezésre állása (az árjegyzők száma és kiléte) és a kereskedési mennyiségek nagyságának volatilitása és átlaga, többek között a piaci stresszhelyzet idején jellemző kereskedési mennyiségek;
piaci koncentrációk;
a pozíciók öregedése;
az értékeléshez a modellalapú árazás alapulvételének mértéke;
egyéb modellkockázatok hatása.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
106. cikk
Belső fedezeti ügyletek
A belső fedezeti ügyleteknek különösen a következő követelményeknek kell megfelelniük:
elsősorban nem arra kell irányulniuk, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a szavatolótőke-követelményt;
megfelelően dokumentáltnak kell lenniük és külön belső jóváhagyási és audit tárgyát kell képezniük;
piaci feltételek mellett kell ezeket lebonyolítani;
a belső fedezeti ügylet révén keletkező piaci kockázatot a kereskedési könyvben dinamikus módon kell kezelni az engedélyezett határértékeknek megfelelve;
gondosan monitorozni kell ezeket a megfelelő eljárásokkal összhangban.
II. CÍM
A HITELKOCKÁZATI TŐKEKÖVETELMÉNY
1. FEJEZET
Általános alapelvek
107. cikk
A hitelkockázatra alkalmazandó módszerek
A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek és a központi szerződő felek garanciaalapjaihoz való hozzájárulások esetében az intézményeknek a 6. fejezet 9. szakaszában meghatározott eljárással kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából. Az intézményeknek minden ezektől eltérő típusú, központi szerződő féllel szembeni kitettséget az alábbiak szerint kell kezelniük:
az ezektől eltérő típusú, elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget intézménnyel szembeni kitettségként kell kezelniük.
az ezektől eltérő típusú, nem elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.
108. cikk
Hitelkockázat-mérséklési eljárás alkalmazása a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben
109. cikk
Az értékpapírosítási pozíciók kezelése
Az intézményeknek az értékpapírosításban meglévő pozícióik kockázattal súlyozott kitettségértékét az 5. fejezetben foglaltaknak megfelelően kell kiszámítaniuk.
110. cikk
Hitelkockázati kiigazítások kezelése
E cikk, valamint a 2. és 3. fejezet alkalmazásában az általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokba nem tartoznak bele az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.
Az IRB-módszert alkalmazó olyan intézményeknek, amelyek a 148. és 150. cikkel összhangban kitettségeik egy részére a sztenderd módszert alkalmazzák összevont vagy egyedi alapon, a következők szerint kell meghatározniuk az általános hitelkockázati kiigazítás azon részét, amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás sztenderd módszer szerinti kezelése vonatkozik, illetve amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás IRB-módszer szerinti kezelése vonatkozik:
ha a konszolidációba bevont intézmény kizárólag az IRB-módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása a (2) bekezdés szerint kezelendő;
ha egy a konszolidációba bevont intézmény kizárólag a sztenderd módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása az (1) bekezdés szerint kezelendő;
a fennmaradó hitelkockázati kiigazítást arányosan, a kockázattal súlyozott kitettségértékek sztenderd módszer alá tartozó, illetve IRB-módszer alá tartozó részének megfelelően kell besorolni.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a vonatkozó számviteli szabályozás szerinti, a következőkre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások és általános hitelkockázati kiigazítások kiszámítása céljából:
a 111. cikkben említettek alkalmazásával a sztenderd módszer szerinti kitettségérték;
a 166–168. cikkben említettek alkalmazásával az IRB-módszer szerinti kitettségérték;
a 159. cikkben említettek alkalmazásával a várható veszteségértékek kezelése;
a 246. és 266. cikkben említettek alkalmazásával az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének számításához kapcsolódó kitettségérték;
a 178. cikkben megfogalmazott nemteljesítés meghatározása.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
2. FEJEZET
A sztenderd módszer
1. szakasz
Általános elvek
111. cikk
Kitettségérték
Egy eszköztétel kitettségértéke az eszköztételnek a 110.cikkel összhangban elvégzett egyedi hitelkockázati kiigazítások, a 34. cikkel és a 105. cikkel összhangban elvégzett kiegészítő értékelési korrekciók, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek, valamint az eszköztételhez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentések alkalmazásával módosított könyv szerinti értéke. Az I. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek esetében a kitettségértéket az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegekkel csökkentett névértékből kiindulva a következő százalékok figyelembevételével kell kiszámítani:
100 % a magas kockázatú tételeknél;
50 % a közepes kockázatú tételeknél,
20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;
0 % az alacsony kockázatú tételeknél.
Az első bekezdés második mondatában említett mérlegen kívüli tételekre az I. melléklet szerinti kockázati besorolás alkalmazandó.
Ha egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét használja, a repoügylet keretében,, értékpapír- vagy árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügylet keretében vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel keretében értékesített, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk kitettségértékét a 223–225. cikkben előírtak szerint az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni.
112. cikk
Kitettségi osztályok
Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:
központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;
regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek;
közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek;
multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;
nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek;
intézményekkel szembeni kitettségek;
vállalkozásokkal szembeni kitettségek;
lakossággal szembeni kitettségek;
ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek;
nemteljesítő kitettségek;
kiemelkedően magas kockázatú kitettségek;
fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek;
értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek;
rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek;
kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek;
részvényjellegű kitettségek;
egyéb tételek.
113. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása
Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit az adott intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségeire, amely az anyavállalata, leányvállalata, anyavállalatának leányvállalata vagy olyan vállalat, amely vele a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll. Az illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak az engedély megadására, ha a következő feltételek teljesülnek:
a partner olyan intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;
a partner ugyanabba a konszolidációba van teljes körűen bevonva, mint az intézmény;
a partnerre ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak, mint az intézményre;
a partner ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel, mint az intézmény;
a szavatolótőke azonnali átadásának, vagy az intézmény részére a kötelezettségek partner általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.
Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban engedélyt kap arra, hogy ne alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.
Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit olyan partnerekkel szembeni kitettségekre, amelyekkel az intézmény intézményvédelmi rendszert alakított ki, amely egy olyan szerződésben foglalt vagy jogszabályban meghatározott kölcsönös felelősségvállalási rendszer, amely védi ezeket az intézményeket, és mindenekelőtt szükség esetén biztosítja azok likviditását és hosszú távú fizetőképességét a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Az illetékes hatóságok az engedélyt megadhatják, ha a következő feltételek teljesülnek:
a (6) bekezdés a), d) és e) pontjában meghatározott követelmények teljesülnek;
rendelkezések biztosítják, hogy az intézményvédelmi rendszer képes a kötelezettségvállalása szerinti szükséges támogatás nyújtására a haladéktalanul rendelkezésére álló forrásokból;
az intézményvédelmi rendszer megfelelő és egységesen megállapított, a kockázatok monitorozására és osztályozására szolgáló rendszereket működtet, amelyek valamennyi tagnak, valamint az intézményvédelmi rendszer egészének a kockázati helyzetéről teljes áttekintést biztosítanak, a megfelelő intézkedések megtételére irányuló jogosultágokkal együtt; az ilyen rendszerek keretében megfelelően monitorozni kell a nemteljesítő kitettségeket a 178. cikk (1) bekezdésének megfelelően;
az intézményvédelmi rendszer saját kockázati értékelést végez, melynek eredményeit közli az egyes tagokkal;
az intézményvédelmi rendszer évente összeállít és nyilvánosságra hoz egy olyan konszolidált jelentést, amely tartalmazza a mérleget, az eredménykimutatást, a helyzetjelentést és kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan, vagy egy olyan jelentést, amely tartalmazza az összesített mérleget, az összesített eredménykimutatást, a helyzetjelentést és a kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan;
az intézményvédelmi rendszer tagjainak legalább 24 hónappal korábban jelezniük kell, amennyiben meg kívánják szüntetni az intézményvédelmi rendszert;
a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavételét (a továbbiakban: „többszörös számbavétel”) valamint az intézményvédelmi rendszer tagjai között a szavatolótőke nem megfelelő képzését ki kell küszöbölni;
az intézményvédelmi rendszer tagságának túlnyomórészt homogén üzleti profillal rendelkező hitelintézetek széles köréből kell állnia;
a c) és d) pontban említett rendszerek megfelelőségét az érintett illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként jóvá kell hagyniuk és monitorozniuk kell.
Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban úgy dönt, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.
2. szakasz
Kockázati súlyok
114. cikk
Központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek
Az olyan központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján az 1. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
1. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kockázati súly |
0 % |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
150 % |
▼M10 —————
E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják a harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával szembeni kitettségekre az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
115. cikk
Regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek
AZ EBH nyilvánosan elérhető adatbázist tart fenn az összes olyan, Unión belüli regionális kormányzatról és helyi hatóságról, amelyekkel szemben a kitettségeket az érintett illetékes hatóságok a központi kormányzatukkal szembeni kitettségként kezelik.
E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
116. cikk
Közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek
Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a bejegyzés helye szerinti központi kormányzattal szembeni kitettségre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni a következő 2. táblázatnak megfelelően:
2. táblázat
Központi kormányzat hitelminőségi besorolása |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
100 % |
150 % |
Olyan országban bejegyzett közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.
E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.
117. cikk
Multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek
Multilaterális fejlesztési banknak tekintendő az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank, valamint a Latin-amerikai Fejlesztési Bank (CAF).
A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:
a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;
a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;
az Amerika-közi Fejlesztési Bank;
az Ázsiai Fejlesztési Bank;
az Afrikai Fejlesztési Bank;
az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;
az Északi Beruházási Bank;
a Karibi Fejlesztési Bank;
az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;
az Európai Beruházási Bank;
az Európai Beruházási Alap;
a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség;
a Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért;
az Iszlám Fejlesztési Bank;
a Nemzetközi Fejlesztési Társulás;
az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy módosítsa e rendeletet olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok 462. cikk szerinti elfogadása révén, amelyek a nemzetközi standardokkal összhangban módosítják a multilaterális fejlesztési bankok első albekezdésben említett jegyzékét.
118. cikk
Nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek
A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:
az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség;
a Nemzetközi Valutaalap;
a Nemzetközi Fizetések Bankja;
az európai pénzügyi stabilitási eszköz;
az Európai Stabilitási Mechanizmus;
az olyan, két vagy több tagállam által létrehozott nemzetközi pénzügyi vállalkozások, amelyek célja súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy azok által fenyegetett tagjainak javára finanszírozás mobilizálása és pénzügyi segítség nyújtása.
119. cikk
Intézményekkel szembeni kitettségek
Az Európai Központi Bank vagy valamely tagállam központi bankja által előírt, az intézmény által elhelyezett minimum tartalék formájában fennálló, intézménnyel szembeni kitettséghez olyan kockázati súly rendelhető, mint a szóban forgó tagállam központi bankjával szembeni kitettségekhez, feltéve, hogy:
a tartalékokat a kötelező tartalékok alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 12-i 1745/2003/EK európai központi banki rendeletnek ( 21 ), illetve az említett rendelettel minden lényeges szempontból egyenértékű nemzeti követelményeknek megfelelően tartják fenn;
a tartalékokat kezelő intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén a tartalékokat megfelelő időben és teljes mértékben visszafizetik az intézménynek, és nem bocsátják rendelkezésre az intézmény egyéb kötelezettségeinek teljesítése céljából.
Az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt, valamint szigorúság tekintetében az intézményekre alkalmazandókhoz hasonló prudenciális követelmények alá tartozó pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségekként kell kezelni.
E bekezdés alkalmazásában az (EU) 2019/2033 rendeletben meghatározott prudenciális követelményeket a szigorúság tekintetében az intézményekre alkalmazandó követelményekhez hasonlónak kell tekinteni.
120. cikk
Minősített intézményekkel szembeni kitettségek
Az olyan intézményekkel szembeni, három hónapnál hosszabb hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 3. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
3. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
50 % |
100 % |
100 % |
150 % |
Az olyan intézményekkel szembeni, legfeljebb három hónap hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 4. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
4. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kockázati súly |
20 % |
20 % |
20 % |
50 % |
50 % |
150 % |
A rövid távú hitelminősítések 131. cikk szerinti kezelése és a rövid lejáratú kitettségek (2) bekezdésben meghatározott általános kedvezményes kezelése közötti kapcsolat a következő:
Ha a rövid lejáratú kitettség nem rendelkezik minősítéssel, a (2) bekezdésben a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott kedvezményes kezelést kell alkalmazni az intézményekkel szembeni összes, legfeljebb három hónapos hátralévő lejáratú kitettségre;
Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdés szerinti kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőbb vagy azzal megegyező kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid lejáratú kitettségek esetében a (2) bekezdésben meghatározott, rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó kedvezményes kezelést kell alkalmazni.
Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdésben megjelölt kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőtlenebb kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid lejáratú kedvezményes kezelése nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid lejáratú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítésnek megfelelő kockázati súlyt kell rendelni.
121. cikk
Nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek
Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, azon hitelminőségi besorolásnak megfelelően kell kockázati súlyt rendelni, amelyhez annak a joghatóságnak a központi kormányzatával szembeni kitettségeket rendelték, amelyben az intézmény székhelye található, az 5. táblázatnak megfelelően.
5. táblázat
Központi kormányzat hitelminőségi besorolása |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kitettség kockázati súlya |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
100 % |
150 % |
122. cikk
Vállalkozásokkal szembeni kitettségek
Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 6. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
6. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
150 % |
150 % |
123. cikk
Lakossággal szembeni kitettségek
Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak, 75 %-os kockázati súlyt kell rendelni:
a kitettségnek természetes személlyel, illetve személyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásokkal (KKV) szembeni kitettségnek kell lennie;
a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok;
az ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint annak anyavállalatával és leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden nemteljesítő kitettséget, de ide nem értve a lakóingatlannal teljes mértékben és a 112. cikk i) pontjában meghatározott kitettségi osztályba sorolt kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t. Az intézménynek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.
Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.
Az első albekezdés a)–c) pontjában említett kritériumoknak meg nem felelő kitettségek nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.
A lakossági lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke a lakossággal szembeni kitettségi osztályba sorolható.
Hitelintézet által nyugdíjasnak vagy munkavállalónak nyújtott olyan hitelből eredő kitettséghez, amelyhez olyan határozatlan idejű szerződés kapcsolódik, amelynek alapján a hitelfelvevő nyugdíjának vagy fizetésének egy részét feltétel nélkül a hitelintézethez utalják, 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:
a hitel visszafizetése érdekében a hitelfelvevő feltétel nélküli felhatalmazást ad a nyugdíjalapnak vagy a munkáltatójának arra, hogy a hiteltörlesztés havi összegét levonja a havi nyugdíjából vagy fizetéséből és közvetlenül átutalja a hitelintézetnek;
a hitelfelvevő megfelelő haláleseti, valamint a munkaképtelenség, munkanélküliség és a havi nettó nyugdíja vagy fizetése csökkenésének kockázatát fedező biztosítást köt, amelynek kedvezményezettje a hitelintézet;
a hitelfelvevő összes olyan hitelének havi törlesztőrészletei, amelyek megfelelnek az a) és a b) pontban foglalt feltételeknek, összesítve nem haladják meg a hitelvevő havi nettó nyugdíjának vagy fizetésének 20 %-át;
a hitel maximális eredeti futamideje legfeljebb tíz év.
124. cikk
Ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek
A kitettség teljes mértékben ingatlannal fedezettként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték jelzáloggal terhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szinten szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan, az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékénél.
Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, és a (2) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggodalmak értékelésében.
Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság eltér az illetékes hatóságtól, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja egyrészt az, hogy elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt annak biztosítása, hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.
Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak a 430a. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente értékelnie kell, hogy a 125. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekre vonatkozó 35 %-os kockázati súly és a 126. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozó 50 %-os kockázati súly megfelelő-e:
az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat alapján;
az ingatlanpiac jövőbeli alakulását figyelembe véve.
Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározott kockázati súlyok nem kielégítően tükrözik az adott hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra vagy kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal teljes mértékben fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekkel kapcsolatos tényleges kockázatokat, és amennyiben az adott hatóság úgy véli, hogy a nem megfelelő kockázati súlyok kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság az e bekezdés negyedik albekezdésében meghatározott tartományokon belül növelheti a szóban forgó kitettségekre alkalmazandó kockázati súlyokat, vagy előírhat a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében előírtaknál szigorúbb kritériumokat.
Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t a kockázati súlyok és az alkalmazott kritériumok e bekezdés alapján végzett kiigazításáról. Az EBH és az ERKT az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni a 125. cikkben, a 126. cikkben és a 199. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségekre vonatkozóan meghatározott és az érintett hatóság által alkalmazott kockázati súlyokat és kritériumokat.
E bekezdés második albekezdésének alkalmazása céljából az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság az alábbi tartományokon belül határozhatja meg a kockázati súlyokat:
35–150 % a lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében;
50–150 % a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (1a) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:
azok a tényezők, amelyek a (2) bekezdés második albekezdésében említettek szerint „kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását”; és
azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb kockázati súlyok meghatározásánál.
125. cikk
Lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek
Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:
35 %-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagy kitettségrészhez, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;
35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízing-ügyletben a lízingbe vevővel szembeni kitettségekhez – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére —, amennyiben az intézménynek az ingatlanban lévő tulajdonjoga a teljes mértékben fedezi az intézmény kitettségét.
Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettség részt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:
az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségéől. Annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztési képességét;
a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból eredő törlesztési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól; Az egyéb bevételi forrás tekintetében az intézményeknek hitelnyújtási politikájuk részeként meg kell határozniuk az elfogadható hitel/jövedelem és bevételi aránymaximumát, és a hitel döntéseket megelőzően pedig e bevételi forrásokról megfelelő bizonyítékot kell szerezniük;
teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;
a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában, a hitel azon része, amelyhez 35 %-os kockázati súlyt rendelnek, nem haladja meg az adott ingatlan piaci értékének 80 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-át azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan.
Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, és a veszteségi ráták a következő határértékeket nem meghaladják meg:
az adott évben a lakóingatlana piaci értékének 80 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;;
az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelekből eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.
126. cikk
Kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek
Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:
50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákra vagy egyéb kereskedelmi helységekre bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagykitettségrészhez;
50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákat vagy egyéb kereskedelmi helységeket érintő ingatlanlízing-ügylettel – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére – kapcsolatos kitettségekhez, amennyiben az intézmény kitettségét teljes mértékben fedezi az intézmény ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga.
Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettségrészt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:
az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségétől. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;
b) a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból származótörlesztésiképességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;
teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;
a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni a hitel azon részéhez, amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének 50 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-át – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan.
Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmiingatlan-piac létezik, és a veszteségráták nem haladják meg a következő határértékeket:
az adott évben a kereskedelmi ingatlan piaci értékének 50 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek (a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában) nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;
az adott évben a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekbőleredő összesített veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.
127. cikk
Nemteljesítő kitettségek
Az olyan tételek nem fedezett részeihez, amelyek esetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, illetve lakossággal szembeni kitettségek esetében bármilyen olyan hitelkeret nem fedezett részeihez, amelyek tekintetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, a következő kockázati súlyokat kell rendelni:
150 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek együttes összege kisebb, mint ezen egyedi hitelkockázati kiigazítások és a levonások alkalmazása nélküli kitettségérték nem fedezett részének 20 %-a;
100 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek együttes összege nem kisebb, mint ezen egyedi hitelkockázati kiigazítások és a levonások alkalmazása nélküli kitettségérték nem fedezett részének 20 %-a.
128. cikk
Kiemelkedően magas kockázatú tételek
E cikk alkalmazása céljából az intézményeknek az alábbi kitettségeket kiemelkedően magas kockázatú kitettségként kell kezelniük:
kockázatitőke-társaságokban fennálló befektetések, kivéve ha e befektetéseket a 132. cikkel összhangban kezelik;
részesedés jellegű, magántőke befektetések (private equity), kivéve ha e befektetéseket a 132. cikkel összhangban kezelik;
spekulatív ingatlanfinanszírozás.
Annak felmérésekor, hogy egy a (2) bekezdésben említett kitettségektől eltérő kitettség kiemelkedően magas kockázatú -e, az intézményeknek figyelembe kell venniük a következő kockázati jellemzőket:
nagy a kockázata annak, hogy az adós nemteljesítése következtében veszteség merül fel;
lehetetlen megfelelően megállapítani, hogy a kitettség az a) pontba tartozik-e.
Az EBH iránymutatásokat bocsát ki annak meghatározására, hogy a kitettségek mely típusai és milyen körülmények között minősülnek kiemelkedően magas kockázatúnak.
Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.
129. cikk
Fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek
A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények (fedezett kötvények) abban az esetben jogosultak a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kedvezményes kezelésre, ha megfelelnek a (7) bekezdésben foglalt feltételeknek és ha a következő elismert eszközök valamelyike fedezi őket:
az Unióban lévő központi kormányzatokkal, a KBER-hez tartozó központi bankokkal, közszektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek;
a harmadik országbeli központi kormányzatokkal, harmadik országbeli központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által garantált, az e fejezet szerint az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó kitettségek, valamint harmadik országbeli közszektorbeli intézményekkel, harmadik országbeli regionális kormányzatokkal és harmadik országbeli helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek, amelyekre a 115. cikk (1) vagy (2) bekezdése, illetve a 116. cikk (1), (2) vagy (4) bekezdése szerint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázati súlyokat alkalmazzák, és amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak; és az e pont szerinti azon kitettségek, amelyek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba tartoznak, feltéve, hogy nem haladják meg a kibocsátó intézmények fennálló fedezett kötvényállománya névértékének 20 %-át;
intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásba tartoznak. Az ilyen jellegű kitettségek teljes összege nem haladhatja meg a kibocsátó intézmény fedezett kötvényállománya névértékének 15 %-át. Az európai unióbeli intézményekkel szembeni, száz napnál nem hosszabb lejáratú kitettségeknek nem szükséges, hogy az 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak; ezen intézményeknek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba kell, hogy tartozzanak.
az alábbiakkal fedezett hitelek:
lakóingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig; vagy
a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, lakóingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt értékjegyek. Amennyiben fedezetként ilyen előre sorolt értékjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy az értékjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjogokból álljanak, amelyek az értékjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy az értékjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen értékjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.
a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által teljes mértékben garantált, az e fejezetben meghatározottak szerinti 2. vagy annál jobb hitelminőségi besorolásba tartozó lakóingatlannal fedezett hitelek, amennyiben az egyes hiteleknek a fedezett kötvényre vonatkozó, az e bekezdésben megállapított fedezettségi követelmény teljesítésére felhasznált része nem haladja meg a Franciaországban található biztosítékul szolgáló lakóingatlanok értékének 80 %-át, és amennyiben a jövedelemre vetített törlesztőrészlet legfeljebb 33 % a hiteldöntés meghozatalakor. A hiteldöntés időpontjában a lakóingatlant nem terhelheti jelzálogjog, és a 2014. január 1. után nyújtott hitelek esetében a hitelfelvevőnek szerződéses kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a hitelt nyújtó hitelintézet hozzájárulása nélkül nem terheli meg jelzáloggal az ingatlant. A jövedelemre vetített törlesztőrészlet a hitelfelvevő bruttó jövedelmének az a hányada, amely a hitel és a kamatok törlesztését fedezi. A fedezetnyújtó vagy az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt pénzügyi vállalkozás lehet, amelyre az intézményekre alkalmazott prudenciális követelményekhez hasonló szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, vagy pedig intézmény vagy biztosító. A fedezetnyújtónak a hitelkockázati veszteségeket viselő kölcsönös garanciaalapot vagy a biztosítók esetében azzal egyenértékű védelmet nyújtó alapot kell létrehoznia, és annak kalibrálását az illetékes hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk. Mind a hitelintézetnek, mind pedig a fedezetnyújtónak értékelnie kell a hitelfelvevő hitelképességét;
az alábbiakkal fedezett hitelek:
i. kereskedelmi ingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig; vagy
a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt értékjegyek. Amennyiben fedezetként ilyen előre sorolt részjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy az értékjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan kereskedelmi zálogjogokból álljanak, amelyek az értékjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy az értékjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen értékjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.
Elismerhetők a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek, amennyiben a 60 %-os hitelfedezeti ráta legfeljebb 70 %-os szintig történő túllépésére kerül sor, ha a fedezett kötvényt biztosító teljes eszközérték legalább 10 %-kal meghaladja a fedezett kötvény fennálló névértékét, és a kötvénytulajdonos követelése teljesíti a 4. fejezetben meghatározott jogbiztonsági előírásokat. A kötvénytulajdonos követelése elsőbbséget élvez a biztosítékkal szembeni összes többi követeléssel szemben;
hajókra bejegyzett tengeri zálogjoggal fedezett hitelek, legfeljebb a biztosítékként nyújtott hajó értékének 60 %-a és az esetleges elsőbbségi tengeri zálogjogok értéke közötti különbözet erejéig.
Az első albekezdés c) pontja, d) pontjának ii. alpontja és f) pontjának ii. alpontja alkalmazásában az olyan kitettségeket, amelyeket a zálogjoggal terhelt ingatlannal vagy előre sorolt értékjegyekkel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett hitelek adósai által teljesített, vagy a hitelekhez kapcsolódó felszámolási bevételekből történő fizetések továbbítása és kezelése eredményez, nem kell figyelembe venni az e pontokban említett határérték kiszámításakor.
Az illetékes hatóságok az EBH-val folytatott konzultációt követően részben eltekinthetnek az első albekezdés c) pontjának alkalmazásától és engedélyezhetik a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvényállománya névértékének legfeljebb 10 %-áig a 2. hitelminőségi besorolást, feltéve, hogy az első albekezdés c) pontjában említett 1. hitelminőségi besorolás előírás alkalmazása bizonyíthatóan jelentős koncentrációs problémákhoz vezethet az érintett tagállamokban.
Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján a 6a. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni, összhangban a 136. cikkel.
6a. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kockázati súly |
10 % |
20 % |
20 % |
50 % |
50 % |
100 % |
Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, az azon intézménnyel szembeni fedezetlen, nem alárendelt kitettségekhez rendelt kockázati súly alapján kell kockázati súlyt rendelni, amely azokat kibocsátja. A kockázati súlyok közt a következő megfeleltetést kell alkalmazni:
ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 10 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 50 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 150 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
A fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek jogosultak a kedvezményes kezelésre, feltéve, hogy a fedezett kötvényekbe befektető intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságok részére a következőket:
a portfólióval kapcsolatban információkat kap legalább az alábbiakra vonatkozóan:
a fedezetek és a forgalomban lévő fedezett kötvényállomány értéke;
a fedezeti eszközök földrajzi eloszlása és típusa, hitelnagyság, kamatláb és árfolyamkockázat;
a fedezeti eszközök és a fedezett kötvények lejárati szerkezete; valamint
azon hitelek százalékos aránya, amelyek esetében több mint 90 napos késedelem áll fenn;
a kibocsátó legalább félévenként az intézmény rendelkezésére bocsátja az a) pontban említett információkat.
130. cikk
Értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek
Az értékpapírosítási pozíciók esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.
131. cikk
Intézményekkel és vállalkozásokkal szembeni, rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek
Az intézményekkel szembeni kitettségekhez és a vállalatokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített rövidtávú hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéshez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 7. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.
7. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Kockázati súly |
20 % |
50 % |
100 % |
150 % |
150 % |
150 % |
132. cikk
Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények
A 132b. cikk (2) bekezdésének megfelelően azon intézményeknek, amelyek nem alkalmazzák a közvetlen vizsgálati módszert vagy a megbízatáson alapuló módszert, 1 250 %-os kockázati súlyt (tartalékmódszer) kell hozzárendelniük a KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeikhez.
Az intézmények kiszámíthatják a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét az e bekezdésben említett módszerek kombinációjával, feltéve, hogy teljesülnek az említett módszerek alkalmazására vonatkozó feltételek.
Az intézmények akkor határozhatják meg a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét a 132a. cikkben megállapított módszerek szerint, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
a kollektív befektetési forma az alábbiak egyike:
a 2009/65/EK irányelvben szabályozott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV);
a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vett uniós ABAK által kezelt ABA;
a 2011/61/EU irányelv 6. cikkének megfelelően engedélyezett uniós ABAK által kezelt ABA;
a 2011/61/EU irányelv 37. cikkének megfelelően engedélyezett nem uniós ABAK által kezelt ABA;
nem uniós ABAK által kezelt és a 2011/61/EU irányelv 42. cikkének megfelelően forgalmazott nem uniós ABA;
olyan, harmadik országban letelepedett nem uniós ABAK által kezelt, az Unióban nem forgalmazott nem uniós ABA, amelyre a 2011/61/EU irányelv 67. cikkének (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazandó;
a KBF tájékoztatója vagy más megfelelő dokumentuma tartalmazza a következőket:
azon eszközkategóriák, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektetni jogosult;
befektetési korlátok esetén a vonatkozó korlátok és azok kiszámításának módszerei;
a KBF vagy a KBF alapkezelő társasága által az intézmény felé teljesített adatszolgáltatás megfelel a következő követelményeknek:
a kollektív befektetési forma kitettségeiről legalább olyan gyakorisággal készül jelentés, mint az intézmény kitettségeiről;
a pénzügyi információ kellően részletes ahhoz, hogy az intézmény ki tudja számítani a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékét az általa választott módszer szerint;
amennyiben az intézmény a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazza, az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó információt független harmadik fél ellenőrzi.
E bekezdés első albekezdésének a) pontjától eltérve, a multilaterális és bilaterális fejlesztési bankok, valamint a KBF-be a multilaterális és bilaterális fejlesztési bankokkal együtt befektető más intézmények a 132a. cikkben meghatározott módszerekkel határozhatják meg a KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét, amennyiben az e bekezdés első albekezdésének b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek és a KBF a befektetési megbízatása szerint kizárólag olyan eszköztípusokba fektethet be, amelyek a fejlődő országokban előmozdítják a fenntartható fejlődést.
Az intézmények bejelentik az illetékes hatóságuknak, hogy mely KBF-ekre alkalmazzák a második albekezdésben említett módszert.
Az első albekezdés c) pontjának i. alpontjától eltérve, amennyiben az intézmény valamely KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét a megbízatáson alapuló módszerrel határozza meg, a KBF vagy a KBF alapkezelő társasága által az intézmény felé teljesített adatszolgáltatás a KBF befektetési megbízatására és az abban bekövetkezett bármely változásra korlátozható, és lehetőség van arra, hogy csak abban az esetben kelljen teljesíteni, amikor az intézménynél első alkalommal merül fel a KBF-fel szembeni kitettség vagy amikor valamilyen változás következik be a KBF befektetési megbízatásában.
Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információkkal a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének a 132a. cikkben meghatározott módszerek szerinti kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
a harmadik fél az alábbiak egyike:
a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;
az e pont i. alpontja alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételnek;
a harmadik fél az esettől függően a 132a. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott módszerekkel összhangban végzi el a számítást;
a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.
A harmadik fél számításaira támaszkodó intézményeknek a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékét meg kell szorozniuk 1,2-del.
A második albekezdéstől eltérve, amennyiben egy intézmény korlátlanul hozzáfér a harmadik fél részletes számításaihoz, az 1,2-es tényezőt nem kell alkalmazni. Az intézmény kérésre köteles benyújtani e számításokat az illetékes hatóságának.
, feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:
az intézmények a KBF általuk tartott befektetési jegyeinek vagy részvényeinek az értékét eredeti bekerülési értéken mérik, azonban a KBF alapul szolgáló eszközeinek értékét valós értéken mérik, amennyiben a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák;
azoknak a befektetési jegyeknek vagy részvényeknek a piaci értékében bekövetkező változás, amelyek esetében az intézmények az értéket eredeti bekerülési értéken számítják, nem változtatja meg sem az említett intézmények szavatolótőkéjének összegét, sem pedig az ezekkel a részesedésekkel összefüggő kitettségértéket.
132a. cikk
A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítási módszerei
Az intézményeknek az első albekezdésben említett számításokat annak feltételezésével kell elvégezniük, hogy a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb szavatolótőke-követelményt, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelményt eredményező kitettségeket vállal, amíg el nem éri a teljes kitettségre vonatkozó felső határt, valamint, hogy a KBF a megbízatása vagy adott esetben a vonatkozó jog által megengedett lehető legnagyobb mértékű tőkeáttételt alkalmaz.
Az intézményeknek az első albekezdésben említett számításokat az e fejezetben, e cím 5. fejezetében, továbbá e cím 6. fejezetének 3., 4., vagy 5. szakaszában meghatározott módszereknek megfelelően kell elvégezniük.
Az első albekezdéstől eltérve, az intézmény megteheti, hogy a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításakor nem veszi figyelembe az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. március 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
132b. cikk
A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítására szolgáló módszerekből való kizárások
132c. cikk
Kollektív befektetési formákkal szembeni, mérlegen kívüli kitettségek kezelése
Az intézményeknek azon mérlegen kívüli tételeikre vonatkozóan, amelyek tekintetében fennáll a lehetősége annak, hogy azok egy KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekké alakuljanak, a kockázattal súlyozott kitettségértéket úgy kell kiszámítaniuk, hogy az e kitettségeknek a 111. cikkel összhangban kiszámított kitettségértékét megszorozzák a következő kockázati súllyal:
minden olyan kitettség esetében, amelyre az intézmények a 132a. cikkben meghatározott módszerek valamelyikét alkalmazzák:
ahol:
|
= |
a kockázati súly |
i |
= |
a kollektív befektetési formát jelölő index; |
RWAEi |
= |
a 132a. cikknek megfelelően a KBFi-re kiszámított összeg; |
|
= |
a KBFi kitettségeinek kitettségértéke; |
Ai |
= |
a KBFi eszközeinek könyv szerinti értéke; és |
EQi |
= |
a KBFi tőkéjének könyv szerinti értéke. |
.
Az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk az e cikk (3) bekezdésében foglalt összes feltételt teljesítő minimális értékű kötelezettségvállalásokból eredő, mérlegen kívüli kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét, hogy az érintett kitettségek kitettségértékét megszorozzák egy 20 %-os egyenértékesítési tényezővel és a 132. vagy a 152. cikk szerinti kockázati súllyal.
Az intézmények a minimális értékű kötelezettségvállalásokból eredő, mérlegen kívüli kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét akkor határozhatják meg a (2) bekezdésben foglaltak szerint, ha az összes alábbi feltétel teljesül:
az intézmény mérlegen kívüli kitettsége egy vagy több KBF befektetési jegyeibe vagy részvényeibe történő befektetésre vonatkozó minimális értékű kötelezettségvállalás, amelynek értelmében az intézmény kizárólag akkor köteles a minimális értékű kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó kifizetést teljesíteni, ha a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségeinek piaci értéke egy vagy több időpontban egy előre meghatározott értékhatár alá esik, a szerződésben foglaltaknak megfelelően;
a kollektív befektetési forma az alábbiak egyike:
a 2009/65/EK irányelvben meghatározott ÁÉKBV; vagy
a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA, amely kizárólag a 2009/65/EK irányelv 50. cikkének (1) bekezdésében említett átruházható értékpapírokba vagy más likvid pénzügyi eszközökbe fektet be, amennyiben az alap megbízatása nem tesz lehetővé a 2009/65/EK irányelv 51. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezettnél nagyobb tőkeáttételt;
a minimális értékű kötelezettségvállalás alapjául szolgáló, a KBF alapul szolgáló kitettségeinek aktuális piaci értéke a mérlegen kívüli minimális értékű kötelezettségvállalások hatásának figyelembevétele nélkül fedezi vagy meghaladja a minimális értékű kötelezettségvállalásban meghatározott értékhatár jelenértékét;
ha a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségei piaci értékének a minimális értékű kötelezettségvállalás jelenértékét meghaladó többlete csökken, az intézmény – vagy egy másik olyan vállalkozás, amely e rendelettel, a 2013/36/EU irányelvvel vagy a 2002/87/EK irányelvvel összhangban az intézménnyel azonos összevont alapú felügyelet alá tartozik – képes befolyásolni a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségeinek összetételét vagy más módon korlátozni a többlet további csökkenésének lehetőségét;
a minimális értékű kötelezettségvállalás közvetlen vagy közvetett végső kedvezményezettje tipikusan a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott lakossági ügyfél.
133. cikk
Részvényjellegű kitettségek
Részvényjellegű kitettségnek minősülnek a következő kitettségek:
nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;
hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.
134. cikk
Egyéb tételek
3. szakasz
A hitelkockázat-értékelés elismerése és hozzárendelése a besorolásokhoz
1. alszakasz
A külső hitelminősítő intézetek elismerése
135. cikk
Külső hitelminősítő intézetek általi hitelminősítések alkalmazása
2. alszakasz
A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz
136. cikk
A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz
Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz, és szükség esetén módosított végrehajtás-technikai standardtervezeteket nyújt be.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.
A hitelminősítések hozzárendelésének meghatározása során az EBH, az EBFH és az EÉPH teljesíti a következő követelményeket:
az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz bizonyos mennyiségi tényezőket, mint például az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemek hosszú távú nemteljesítési arányát. A közelmúltban alapított, valamint azon külső hitelminősítő intézetek esetében, amelyek csak kevés nemteljesítési adattal rendelkeznek, az EBH, az EBFH és az EÉPH felkéri a külső hitelminősítő intézetet, hogy becsülje meg az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítések arányát;
az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében, az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz minőségi tényezőket is, úgymint a Külső hitelminősítő intézetek által minősített kibocsátók körét, a külső hitelminősítő intézetek által adott hitelminősítések körét, az egyes hitelminősítések jelentését és a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő intézetek által alkalmazott meghatározását;
az EBH, az EBFH és az EÉPH összehasonlítja az adott külső hitelminősítő intézet egyes hitelminősítéseihez tartozó nemteljesítési arányokat, és ezeket egy olyan refernciaértékkel (benchmark) hasonlítja össze, amelyek alapja az a nemteljesítési arány, amelyet más külső hitelminősítő intézetek tapasztaltak azon kibocsátókkal kapcsolatban, amelyek egyenértékű hitelkockázati szintet képviselnek;
amennyiben egy bizonyos külső hitelminősítő intézet által adott hitelminősítés esetében tapasztalt nemteljesítések aránya lényegesen és rendszeresen magasabb, mint a referenciaérték (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseihez magasabb hitelminőségi besorolást rendel a hitelminősítési kategóriák közül;
amennyiben az EBH, az EBFH és az EÉPH növelte az egy adott külső hitelminősítő intézet általi egyedi hitelminősítéshez társuló kockázati súlyt, és az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinél tapasztalt nemteljesítések aránya már nem lényegesen és rendszeresen magasabb a referenciaértéknél (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH visszaállíthatja a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinek eredeti hitelminőségi besorolását a hitelminősítési kategóriák közül.
Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.
3. alszakasz
Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása
137. cikk
Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása
A 114. cikk alkalmazásában az intézmények felhasználhatják az intézmény által kijelölt exporthitel-ügynökség hitelminősítéseit, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:
a hitelminősítés a „hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECD-megállapodásban” részt vevő exporthitel-ügynökségek konszenzusos kockázatminősítése;
az exporthitel-ügynökség közzéteszi hitelminősítéseit, és az exporthitel-ügynökség az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza, és a hitelminősítéshez az OECD által elfogadott módszerek által meghatározott nyolc minimális exportbiztosítási díj (MEBD) egyike társul. Az intézmények visszavonhatják az exporthitel-ügynökség kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése.
Az olyan kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan – kockázati súlyozási célból – felhasználásra alkalmasnak minősül egy exporthitel-ügynökség általi hitelminősítés, a 9. táblázat szerint kell kockázati súlyt rendelni.
9. táblázat
MEBD |
0 |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
Kockázati súly |
0 % |
0 % |
20 % |
50 % |
100 % |
100 % |
100 % |
150 % |
4. szakasz
A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására
138. cikk
Általános követelmények
Az intézmények az eszközökhöz és mérlegen kívüli tételekhez rendelendő kockázati súlyok meghatározására jogosultak kijelölni egy vagy több külső hitelminősítő intézetet. Az intézmények visszavonhatják a külső hitelminősítő intézet kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni. Az intézményeknek megbízáson alapuló hitelminősítéseket kell használniuk. Mindazonáltal megbízás nélküli hitelminősítéseket is használhatnak abban az esetben, ha az EBH megerősítette, hogy egy külső hitelminősítő intézet megbízás nélküli hitelminősítésének minősége nem tér el az adott külső hitelminősítő intézet megbízáson alapuló hitelminősítéseinek minőségétől. Az EBH megtagadja vagy visszavonja a megerősítést különösen abban az esetben, ha a külső hitelminősítő intézet egy megbízás nélküli hitelminősítést arra használt fel, hogy a minősített szervezetre nyomást gyakorolva elérje, hogy az hitelminősítést vagy más szolgáltatásokat rendeljen meg. A hitelminősítések felhasználása során az intézmények kötelesek teljesíteni a következő követelményeket:
amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kitettségi osztályba tartozó tételek esetében, az említett hitelminősítéseket következetesen, az adott kategóriába tartozó összes kitettségre vonatkozóan alkalmaznia kell;
amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések alkalmazása mellett dönt, az adott külső hitelminősítő intézet minősítéseit a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia;
az intézmény csak azokat a külső hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítéseket használhatja, amelyeknek elkészítésekor figyelembe vették a tőke és az utána járó kamatok teljes összegét;
ha egy minősített tételre vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ezt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó tétel kockázati súlyának meghatározására;
ha egy minősített tételre vonatkozóan két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, és ez a kettő különböző kockázati súlyoknak felel meg, a magasabb kockázati súlyt kell alkalmazni;
ha egy minősített tételre vonatkozóan több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező két minősítést kell figyelembe venni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly különböző, akkor a magasabbat kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly azonos, akkor azt a kockázati súlyt kell alkalmazni.
139. cikk
Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés
Amennyiben egy adott tételre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget jelentő tétel nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor ezt a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha:
magasabb kockázati súlyt eredményez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál hátrébb sorolt; vagy
alacsonyabb kockázati súlyt képez, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál előrébb sorolt.
A kitettséget minden egyéb esetben nem minősítettként kell kezelni.
140. cikk
Hosszú távú és rövid távú hitelminősítések
Bármely rövidtávú hitelminősítés csak arra a tételre alkalmazható, amelyre a rövidtávú hitelminősítés vonatkozik, és nem használható bármely más tételre vonatkozó kockázati súlyok meghatározására, kivéve a következő esetekben:
ha egy rövid távú, minősített ügylethez 150 %-os kockázati súly van rendelve, akkor az illető adós összes nem minősített, fedezetlen – rövid vagy hosszú lejáratú – kitettségéhez szintén 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni;
ha egy rövidtávú, minősített ügylethez 50 %-os kockázati súly van rendelve, egyetlen nem minősített, rövid lejáratú kitettséghez sem rendelhető 100 %-osnál alacsonyabb kockázati súly.
141. cikk
Hazai pénznemben és devizában fennálló tételek
Egy kötelezett hazai pénznemében denominált tételre vonatkozó hitelminősítése nem használható fel ugyanezen kötelezett más devizában denominált másik kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására.
Amennyiben egy kitettség egy intézmény által a piacon elsőbbségi hitelezőként elismert multilaterális fejlesztési bank által nyújtott hitel igénybevételéből ered, a kötelezettel szembeni hazai pénznemben fennálló kitettségre vonatkozó hitelminősítés felhasználható a kockázati súly megállapítása céljából.
3. FEJEZET
Belső minősítésen alapuló módszer
1. szakasz
Az IRB-módszer alkalmazásának az illetékes hatóságok általi engedélyezése
142. cikk
Fogalommeghatározások
E fejezet alkalmazásában:
„minősítési rendszer”: az összes módszer, folyamat, ellenőrzés, adatgyűjtő és informatikai rendszer, amelyet a hitelkockázat mérésére, a kitettségek minősítési kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolására, valamint a nemteljesítési és veszteségi becslések mennyiségi meghatározására alakítottak ki egy adott kitettségtípusra vonatkozóan;
„kitettségtípus”: egységesen kezelt, bizonyos ügylettípus által képzett kitettségek csoportja, amelyek korlátozódhatnak egyetlen vállalkozásra vagy egy csoporton belüli vállalkozás- alcsoportra, feltéve, hogy a csoport más vállalkozásainál másképp kezelik ugyanazt a kitettségtípust;
„üzleti egység”: bármely különálló szervezeti vagy jogi egység, üzletág, földrajzi hely;
„nagyméretű pénzügyi ágazatbeli szervezet”: bármely olyan pénzügyi ágazatbeli szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:
összes, egyedi vagy összevont alapon számított eszköze nagyobb vagy egyenlő a 70 milliárd EUR-s küszöbbel, az eszközérték megállapításához a legutóbb auditált pénzügyi kimutatást vagy összevont pénzügyi kimutatást használva; és
uniós prudenciális szabályozás vagy egy harmadik ország joga alá tartozik, amely az unióssal legalább egyenértékű prudenciális felügyeletet és szabályozást alkalmaz, vagy egy leányvállalata ilyen szabályozás, illetve felügyelet alá tartozik.
„nem szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezet”: bármely egyéb szervezet, amely nem pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet, de főtevékenységként a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet végzi;
„ügyfél kategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyfélminősítési skálájánbelül, amelybe az ügyfeleket a nemteljesítési valószínűség-becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják;
„ügyletkategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyletminősítési kategóriáin belül, amelybe a kitettségeket a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) saját becsléseinek kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják.
▼M5 —————
143. cikk
Az IRB-módszer használatának engedélyezése
Az intézményeknek meg kell szerezniük az illetékes hatóságok előzetes engedélyét a következőkre vonatkozóan:
olyan minősítési rendszer alkalmazási körének vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer alkalmazási körének az érdemi megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott;
olyan minősítési rendszer vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer lényeges megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott.
A minősítési rendszer alkalmazási köre az azon releváns kitettségtípushoz tartozó összes kitettséget foglalja magában, amelyre a minősítési rendszert kialakították.
Az EBH 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
144. cikk
Az IRB-módszer alkalmazására vonatkozó kérelem illetékes hatóságok általi elbírálása
Az illetékes hatóság a 143. cikk alapján kizárólag akkor adhat engedélyt az intézmények számára az IRB-módszer használatára, beleértve az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek használatát, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az ebben a fejezetben meghatározott követelmények teljesülnek, különös tekintettel a 6. szakaszban meghatározottakra, és hogy az intézmények hitelkockázati kitettségek kezelésére és minősítésére szolgáló rendszerei megbízhatóak és azokat integritással hajtják végre, és mindenekelőtt, hogy az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította, hogy teljesülnek a következő standardok:
az intézmény minősítési rendszerei biztosítják a ügyfelek és ügyletek jellegzetességeinek megfelelő felmérését, az érdemi kockázatmegkülönböztetést, valamint a pontos és következetes mennyiségi kockázatbecsléseket;
a szavatolótőke-követelmények számítása során használt belső minősítések, a nemteljesítésre és a veszteségre tett becslések, valamint a kapcsolódó rendszerek és eljárások alapvető szerepet játszanak a kockázatkezelési és a döntéshozatali folyamatban, valamint az intézmény hiteldöntéseiben, belső tőkeallokációjában és vállalatirányítási funkcióiban;
az intézmény hitelkockázati kontroll egységgel rendelkezik, amely felelős minősítési rendszereiért, és amely megfelelően független és illetéktelen befolyástól mentes;
az intézmény minden releváns adatot összegyűjt és tárol, hogy hatékony módon támogassa a hitelkockázat-mérési és -kezelési folyamatát;
az intézmény dokumentálja minősítési rendszereit, azok kialakításának okait és validálja minősítési rendszereit;
az intézmény validálta minden egyes minősítési rendszerét és minden egyes, a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerét egy megfelelő időszakban, azt megelőzően, hogy engedélyt kapott volna e minősítési rendszer, illetve e részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer használatára, ez alatt az időszak alatt felmérte, hogy a minősítési rendszer, illetve a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer illeszkedik-e a minősítési rendszer vagy a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer alkalmazási köréhez, és megtette az e felmérésből következő, az említett minősítési rendszerekben vagy a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerekben szükséges változtatásokat;
az intézmény az IRB-módszer szerint kiszámította a kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseiből eredő szavatolótőke-követelményeket, és képes a 430. cikkben előírt adatszolgáltatás teljesítésére;
az intézmény a minősítési rendszerek alkalmazási körébe tartozó valamennyi kitettséget besorolta és továbbra is besorolja az adott minősítési rendszer valamelyik minősítési kategóriájába vagy halmazába; az intézmény a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerek alkalmazási körébe tartozó valamennyi kitettséget besorolta és továbbra is besorolja az adott belső modelleken alapuló módszer valamelyik minősítési kategóriájába vagy halmazába.
Az IRB-módszer használatára vonatkozó követelmények, beleértve az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseit, akkor is alkalmazandók, ha az intézmény olyan minősítési rendszert, vagy minősítési rendszeren belül használt olyan modellt alkalmaz, amelyet harmadik féltől vásárolt.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.
145. cikk
Az IRB-módszerek használatával kapcsolatos korábbi tapasztalat
146. cikk
Intézkedések abban az esetben, ha e fejezet követelményei már nem teljesülnek
Ha valamely intézmény már nem teljesíti az e fejezetben meghatározott követelményeket, tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot, és:
az illetékes hatóság számára kielégítő tervet kell benyújtania arról, hogy belátható időn belül miként fog újra megfelelni a követelményeknek, és az illetékes hatóság által jóváhagyott határidőig meg kell valósítania a tervet; vagy
az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítania kell, hogy a nemmegfelelés hatása elhanyagolható jelentőségű.
147. cikk
A kitettségek kitettségi osztályokba való sorolásának módszere
Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:
központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;
intézményekkel szemben fennálló kitettségek;
vállalkozásokkal szembeni kitettségek;
lakossággal szembeni kitettségek;
részvényjellegű kitettségek;
értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételek;
egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök.
A következő kitettségeket a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni:
regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy az közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek a 115. cikk és a 116. cikk alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelendők;
a 117. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;
nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek, amelyek a 118. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak.
A következő kitettségeket a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni:
regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek, amelyek a 115. cikk (2) és (4) bekezdése szerint nem kezelhetők központi kormányzattal szembeni kitettségként;
közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek a 116. cikk (4) bekezdése szerint nem kezelhetők központi kormányzattal szembeni kitettségként;
multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek, amelyekhez nem rendelhető 0 %-os kockázati súly a 117. cikk alapján; és
pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségek, amelyek a 119. cikk (5) bekezdése alapján intézményekkel szembeni kitettségként kezelendők.
A (2) bekezdés d) pontjában meghatározott lakossággal szembeni kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségeknek a következő kritériumoknak kell megfelelniük:
a következők egyikével szembeni kitettségeknek kell lenniük:
egy, vagy több természetes személlyel szembeni kitettség;
kkv-val szembeni kitettség, feltéve hogy ez esetben a kötelezett ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló kötelezett ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, beleértve bármilyen késedelmes kitettséget, bele nem értve azonban a lakóingatlan-biztosítékkal biztosított kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t, és az intézmény megfelelő lépéseket tett arra, hogy erről megbizonyosodjon;
az intézménynek kockázatkezelése során mindenkor következetesen és hasonló módon kell kezelnie őket;
nem kezelhetik őket egyedileg, a vállalati kitettségi osztályba tartozó kitettségekhez hasonló módon;
mindegyikük jelentős számú hasonlóan kezelt kitettség egyikét jelenti.
Az első albekezdésben felsorolt kitettségek mellett a minimális lakossági lízingfizetések jelenértékét is a lakossággal szembeni kitettségi osztályba kell sorolni.
A következő kitettségeket a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott részvényjellegű kitettségi osztályba kell sorolni:
nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;
hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.
Az intézményeknek a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vállalati kitettségi osztályon belüli külön kategóriába, a speciális hitelezési kitettségek körébe kell sorolniuk a következő jellegzetességekkel bíró kitettségeket:
a kitettség olyan szervezettel szemben áll fenn, amelyet kimondottan fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére hoztak létre, vagy gazdasági szempontból hasonló kitettség;
a szerződéses megállapodások azt eredményezik, hogy a hitelező nagymértékben rendelkezik az eszközök és az általuk termelt jövedelem felett;
a kötelezettség visszafizetésének fő forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem, nem pedig a tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független teljesítménye.
148. cikk
Az IRB-módszer különböző kitettségi osztályok és üzleti egységek tekintetében történő bevezetésének feltételei
Amennyiben az illetékes hatóságok előzetesen engedélyezik, az IRB-módszer alkalmazásának bevezetése történhet fokozatosan is: ugyanazon üzleti egységen belül a 147. cikkben említett egyes kitettségi osztályokra, ugyanazon csoporton belül az egyes üzleti egységekre, illetve az LGD-kre vagy a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazásakor a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására.
A 147. cikk (5) bekezdésében említett lakossággal szembeni kitettségi osztály esetében a módszer alkalmazása bevezethető fokozatosan a 154. cikkben meghatározott különböző korrelációknak megfelelő egyes kitettségi alosztályokra.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
149. cikk
A kevésbé bonyolult módszerek alkalmazásához való visszatérés feltételei
Az adott kitettségi osztály vagy kitettségtípus vonatkozásában IRB-módszert használó intézmény nem hagyhatja abba e módszer használatát, és nem használhatja helyette a sztenderd módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek:
az intézmény az illetékes hatóságnak meggyőzően bizonyította, hogy a sztenderd módszert nem az intézmény szavatolótőke-követelményének csökkentése érdekében kívánja alkalmazni, hanem az az intézmény összes ilyen típusú kitettségének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére, illetve kockázatkezelési képességének hatékonyságára;
az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
Azok az intézmények, amelyek a 151. cikk (9) bekezdése alapján engedélyt kaptak az LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek a használatára, nem térhetnek vissza a 151. cikk (8) bekezdésében említett LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők használatára, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek:
az intézmény az illetékes hatóságnak meggyőzően bizonyította, hogy a 151. cikk (8) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket és hitel-egyenértékesítési tényezőket nem az intézmény szavatolótőke-követelményének csökkentése érdekében kívánja alkalmazni egy adott kitettségi osztály vagy kitettségtípus vonatkozásában, hanem az az intézmény összes ilyen típusú kitettségének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére, illetve kockázatkezelési képességének hatékonyságára;
az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
150. cikk
A tartós mentesítés feltételei
Azok az intézmények, amelyeknek egy vagy több kitettségi osztályra vonatkozóan engedélyük van az IRB módszer használatára a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása során, amennyiben megkapták az illetékes hatóságok előzetes engedélyét, alkalmazhatják a sztenderd módszert a következő kitettségekre:
a 147. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben alacsony az olyan partnerek száma, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn, és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene az ezen partnerekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése;
a 147. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben alacsony az olyan partnerek száma, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn, és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene az ezen partnerekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése;
kitettségek nem jelentős üzleti egységekben, valamint olyan kitettségi osztályok vagy kitettségtípusok, amelyek a méret és a vélelmezett kockázati profil tekintetében nem lényegesek;
a tagállamok központi kormányzatával, központi bankjával, valamint regionális kormányzataival, helyi hatóságaival, közigazgatási szerveivel és közszektorbeli intézményeivel szembeni kitettségek, amennyiben:
külön rendelkezések miatt a kockázat tekintetében nincs különbség az adott központi kormányzattal és központi bankkal szembeni kitettségek és az említett egyéb kitettségek között; és
a központi kormányzatokkal és a központi bankokkal szembeni kitettségekhez a 114. cikk (2) vagy (4) bekezdése alapján 0 %-os kockázati súly tartozik;
az intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségei, amely az anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, feltéve, hogy a partner intézmény vagy pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság, pénzügyi vállalkozás, vagyonkezelő társaság vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak vagy egy olyan vállalkozás, amelynél a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolat áll fenn;
olyan, intézmények közötti kitettség, amely megfelel a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek;
olyan szervezetekkel szembeni részvényjellegű kitettségek, amelyek hitelkötelezettségei a 2. fejezet alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak, ideértve azokat a köztámogatásban részesülő szervezeteket is, amelyeknél alkalmazható a 0 %-os kockázati súly;
a gazdaság meghatározott ágazatainak előmozdítására irányuló olyan állami programok keretében felmerült részvényjellegű kitettségek, amelyek esetében az intézmény jelentős támogatást kap a befektetésre, és amelyekre a kormányzati felvigyázás bizonyos formája és a tőkerészesedés-befektetések korlátozása vonatkozik, azzal, hogy az ennek alapján az IRB-módszer alkalmazási köréből kizárható ilyen kitettségek összesített értéke nem haladhatja meg a szavatolótőke 10 %-át;
a 119. cikk (4) bekezdésében azonosított kitettségek, amelyek teljesítik az ott felsorolt feltételeket;
a 215. cikk (2) bekezdésében említett állami és állam által viszontbiztosított garanciák.
Az illetékes hatóságok kötelesek engedélyezni a sztenderd módszer használatát az első albekezdés g) és h) pontjában említett olyan részvényjellegű kitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan más tagállamokban engedélyezték ezt az eljárást. Az EBH honlapján közzéteszi és rendszeresen frissíti az említett pontokban említett azon kitettségeknek a listáját, amelyeket a sztenderd módszer szerint kell kezelni.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.
2. szakasz
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása
1. alszakasz
Kitettségi osztály szerinti kezelés
151. cikk
Kitettségi osztály szerinti kezelés
152. cikk
KBF-ek befektetési jegyeinek, illetve részvényeinek formájában fennálló kitettségek kezelése
Az első albekezdéstől eltérve, az intézmény megteheti, hogy a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításakor nem veszi figyelembe az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.
Azoknak az intézményeknek, amelyek az e cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák, és amelyek teljesítik a 150. cikk szerinti tartós mentesítés feltételeit, vagy amelyek a KBF alapul szolgáló kitettségeinek egésze vagy egy része tekintetében nem teljesítik az e fejezetben meghatározott módszerek, vagy az 5. fejezetben meghatározott egy vagy több módszer használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket a következő elvekkel összhangban kell kiszámítaniuk:
a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségek osztályába sorolt kitettségek esetében az intézményeknek a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszert kell alkalmazniuk;
a 147. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett, értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételekhez sorolt kitettségek esetében az intézményeknek a 254. cikkben meghatározott elbánást kell alkalmazniuk, és úgy kell eljárniuk, mintha az említett kitettségeket közvetlenül az említett intézmények tartanák;
minden egyéb alapul szolgáló kitettség esetében az intézményeknek az e cím 2. fejezetében meghatározott sztenderd módszert kell alkalmazniuk.
Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában, ha az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és az egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket köteles kezelni.
Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információval a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének a (2), (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott módszerekkel történő kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:
a harmadik fél az alábbiak egyike:
a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;
az e pont i. alpontja alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumoknak;
az e cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségektől eltérő kitettségek esetében a harmadik fél a 132a. cikk (1) bekezdésében meghatározott közvetlen vizsgálati módszer szerint hajtja végre a számítást;
a (4) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségek esetében a harmadik fél az adott pontban meghatározott módszereknek megfelelően hajtja végre a számítást;
a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.
A harmadik fél számításaira támaszkodó intézményeknek a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeit meg kell szorozniuk 1,2-del.
A második albekezdéstől eltérve, amennyiben egy intézmény korlátlanul hozzáfér a harmadik fél részletes számításaihoz, az 1,2-es tényezőt nem kell alkalmazni. Az intézmény kérésre köteles benyújtani e számításokat az illetékes hatóságának.
2. alszakasz
Hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása
153. cikk
Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékei
A (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott különös rendelkezések alkalmazása mellett a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték
ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő:
ha PD = 00, RW értéke: 0
ha PD = 01, azaz nemteljesítő kitettségek esetén:
;
ahol a várható veszteség legpontosabb becslése (a továbbiakban: ELBE – Expected Loss Best Estimate) az intézmény által végzett, a nemteljesítő kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban;
ha 0 < PD < 1
ahol
N(x) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel); |
G (Z) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz olyan × érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) =Z); |
R |
= |
a korrelációs együttható, meghatározása a következő:
|
b |
= |
lejárati korrekciós tényező, meghatározása a következő:. . |
A 202. és a 217. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték a következő képlettel igazítható ki:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték · (0.15 + 160 · PDpp )
ahol
PDpp |
= |
a fedezetnyújtó PD-értéke. |
Az RW érték számítása a kitettségnek, az ügyfél PD-értékének és a fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értékének az 1. pontban meghatározott releváns kockázati súlyra vonatkozó képletbe való helyettesítésével történik. A lejárati tényező (b) a fedezetnyújtó PD-értéke és az ügyfél PD-értéke közül az alacsonyabb értékkel számítandó.
Vállalatokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, ha a vállalkozás 50 millió EUR-nál vagy annak megfelelő összegnél kevesebb éves árbevétellel rendelkező konszolidált vállalatcsoport tagja, az intézmények az (1) bekezdés iii. alpontjában lévő korrelációs képletet az alábbi módosítással alkalmazhatják a vállalati kitettségek kockázati súlyának kiszámítására: Ebben a képletben az S az éves összes árbevételt jelöli millió euróban, ahol teljesül, hogy 5 millió EUR ≤ S ≤ 50 millió EUR. Ha az árbevétel 5 millió EUR-nál kisebb, e célra 5 millió EUR-nak kell tekinteni. Vásárolt követelések esetén az éves összes árbevétel a halmazban szereplő egyes kitettségek szerint súlyozott átlaga.
Az intézményeknek a konszolidált csoport mérlegfőösszegével kell helyettesíteniük az éves összes árbevételt, ha az éves összes árbevétel nem jellemzi megfelelően a vállalat méretét, és a mérlegfőösszeg az árbevételnél jellemzőbb mutató.
Olyan speciális hitelezési kitettségek esetében, amelyeknél az intézmény nem tud PD-t becsülni vagy az intézmény PD-becslései nem felelnek meg a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, az 1. táblázatnak megfelelően kell kockázati súlyokat rendelnie ezekhez a kitettségekhez, a következők szerint:
1. táblázat
Hátralévő lejárat |
1. kategória |
2. kategória |
3. kategória |
4. kategória |
5. kategória |
Kevesebb, mint 2,5 év |
50 % |
70 % |
115 % |
250 % |
0 % |
2,5 év vagy annál több |
70 % |
90 % |
115 % |
250 % |
0 % |
Kockázati súlyoknak speciális hitelezési kitettségekhez történő hozzárendelésénél az intézményeknek a következő tényezőket kell figyelembe venniük: pénzügyi erő, politikai és jogi környezet, ügylet- és/vagy eszközjellemzők, a szponzor és fejlesztő gazdasági ereje, beleértve bármely magán- és közszféra közti partnerség bevételeit, és a fedezeti mechanizmusok.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
154. cikk
Lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték
ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő:
ha PD = 1, azaz nemteljesítő kitettségek esetén, RW értéke:
;
ahol ELBE az intézmény által végzett, a nemteljesítő kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban;
ha 0 < PD < 1, azaz i. ponton kívüli bármilyen egyéb PD értékre,
ahol
N(x) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel); |
G (Z) |
= |
egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz olyan × érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) = Z); |
R |
= |
a korrelációs együttható, meghatározása a következő:
|
A kitettségek rulírozó lakossági kitettségeknek minősülnek, ha eleget tesznek a következő feltételeknek:
a kitettségek magánszemélyekkel szembeniek;
a kitettségek rulírozók, fedezetlenek, és amíg le nem hívták őket, az intézmény azonnal és feltétel nélkül felmondhatja őket. Ebben az összefüggésben a rulírozó kitettségek olyan kitettségek, amelyek esetében az ügyfelek fennálló tartozásainak összege –az ügyfelek általi lehívások és törlesztések függvényében – egy adott, az intézmény által meghatározott határértékig ingadozhat. A le nem hívott ígérvények és hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatónak tekinthetők, ha a feltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben;
egy személlyel szemben a maximális kitettség a részportfólióban legfeljebb 100 000 EUR;
az e bekezdésben szereplő korrelációs képlet használata olyan portfóliókra korlátozódik, amelyek veszteségrátájának a volatilitása az átlagos veszteségrátáikhoz viszonyítva alacsony, különösen az alacsony PD-sávokban;
a rulírozó lakossági kitettségként történő kezelés összhangban kell, hogy álljon a részportfólió mögöttes kockázati jellemzőivel.
Olyan folyószámlához kapcsolódó, biztosítékkal fedezett hitelkeretnél, amelyre munkabér érkezik, a b) ponttól eltérve nem alkalmazandó a fedezetlenségre vonatkozó követelmény. Ebben az esetben a biztosítékból befolyt összeg nem vehető figyelembe az LGD-becslésben.
Az illetékes hatóságok megvizsgálják a rulírozó lakossági részportfóliókra, valamint az aggregált rulírozó lakossági portfólió veszteségrátáinak relatív volatilitását, és megosztják a rulírozó lakossági (rész)portfóliókra vonatkozó veszteségráták tipikus jellemzőire vonatkozó információt a tagállamokkal.
A vásárolt követelések akkor minősülnek lakossági követelésnek, ha megfelelnek a 184. cikkben meghatározott követelményeknek és a következő feltételeknek:
az intézmény a követeléseket nem kapcsolódó harmadik féltől vásárolta, és a kötelezettel szembeni kitettsége nem foglal magában semmilyen közvetlenül vagy közvetetten magától az intézménytől származó kitettséget;
a vásárolt követelések az eladó és kötelezett közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre. Nem tekinthetők az e feltételt teljesítőnek a közös vállalati számlára vonatkozó követelések és az olyan követelések, amelyek egymás közti vásárlási és eladási ügyletekre vonatkozó ellenszámlák alá tartoznak;
a vásárló intézmény jogosult a vásárolt követelés után befolyó teljes összegre vagy annak arányos részére; és
a vásárolt követelések portfóliója kellően diverzifikált.
155. cikk
Részvényjellegű kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
Az intézmények a járulékos vállalkozásokkal szembeni részvényjellegű kitettségeket az egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökkel azonos módon kezelhetik.
Az egyszerű kockázati súlyozási módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségértéket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW * kitettségérték,
ahol:
Kockázati súly (RW) = 190 % megfelelően diverzifikált portfóliókban található nem tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében.
Kockázati súly (RW) = 290 % tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében.
Kockázati súly (RW) = 370 % minden egyéb részvényjellegű kitettség esetében.
A nem kereskedési könyvi rövid készpénz pozíciók és származtatott ügyletek fedezhetők az ugyanazon részvényekben levő hosszú pozíciókkal, feltéve hogy ezeket az eszközöket kifejezetten adott részvényjellegű kitettségek fedezeteként jelölték ki, és legalább még egy évig fedezetül szolgálnak. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolútértékére kell alkalmazni a vonatkozó kockázati súlyt. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíciók esetében a módszer megegyezik a 162. cikk (5) bekezdésében meghatározott vállalati kitettségeknél alkalmazottal.
Az intézmények a 4. fejezetben meghatározott módszerek szerint elismerhetik hitelkockázati fedezetként a részvényjellegű kitettségre nyújtott, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
Az egyedi kitettség szintjén a várható veszteségérték 12,5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettségértéknek az összege nem haladhatja meg a kitettségérték 12,5-szeresét.
Az intézmények a 4. fejezetben meghatározott módszerek szerint elismerhetik a részvényjellegű kitettségre nyújtott, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet. Erre a fedezet nyújtójával szembeni kitettségre 90 %-os LGD alkalmazandó. 65 %-os LGD alkalmazható a kellően diverzifikált portfóliókban lévő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségekre. E célból az M értéke öt év.
A belső modelleken alapuló módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségérték az intézmény részvényjellegű kitettségeire vonatkozó, a negyedéves hozam és egy megfelelően megválasztott kockázatmentes kamatláb hosszú távú mintaidőszakra számított különbségének 99 %-os megbízhatósági szinthez tartozó, egyoldali konfidencia intervallumú becslését adó belső kockáztatott érték modellből levezetett potenciális veszteség 12,5-del szorzott értéke. A kockázattal súlyozott kitettségértékek a részvényjellegű kitettségek portfóliójának szintjén nem lehetnek kisebbek a következők teljes összegénél:
a PD/LGD-módszer alapján előírt kockázattal súlyozott kitettségértékek; és
az ennek megfelelő várható veszteségértékek 12,5-szerese.
Az a) és b) pontban említett értékeket a 165. cikk (1) bekezdésében meghatározott PD-értékek és a 165. cikk (2) bekezdésében meghatározott megfelelő LGD-értékek alapján kell kiszámítani.
Az intézmények elismerhetik hitelkockázati fedezetként a részvényjellegű pozícióra nyújtott, előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezetet.
156. cikk
Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
A kockázattal súlyozott kitettségértékeket az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:
Kockázattal súlyozott kitettségérték = 100 % · kitettségérték
kivéve:
a készpénz-állomány és az azzal egyenértékű készpénztételek, valamint a saját trezorokban tárolt és – a tömbarany-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig – a letétbe helyezett tömbarany, amely esetben 0 %-os kockázati súlyt kell a kitettséghez rendelni;
ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, amely esetben kiszámítása a következő:
ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 és a lízingszerződés években kifejezett hátralevő időtartamához legközelebb lévő egész szám.
3. alszakasz
Vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása
157. cikk
Vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek
3. szakasz
Várható veszteségértékek
158. cikk
Kitettségtípus szerinti kezelés
A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni és lakossággal szembeni kitettségek esetén a várható veszteséget (EL) és a várható veszteségértékeket a következő képletek szerint kell kiszámítani:
Várható veszteség (EL) = PD * LGD
Várható veszteségérték |
= |
EL * kitettség értéke. |
Nem teljesítő kitettségek (PD=100 %) esetében, amikor az intézmények az LGD-re saját becslést alkalmaznak, a várható veszteség egyenlő az intézménynek a várható veszteségre a nemteljesítő kitettség vonatkozásában adott legjobb becslésével (ELBE), a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban.
A 153. cikk (3) bekezdésében megállapított kezelés alá eső kitettségek esetében az EL 0 %.
Ha az intézmények a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a kockázati súlyok speciális hitelkitettségekhez történő társításánál, az EL-értékeket a 2. táblázat szerint kell meghatározni.
2. táblázat
Hátralévő lejárat |
1. kategória |
2. kategória |
3. kategória |
4. kategória |
5. kategória |
Kevesebb, mint 2,5 év |
0 % |
0,4 % |
2,8 % |
8 % |
50 % |
2,5 vagy annál több év |
0,4 % |
0,8 % |
2,8 % |
8 % |
50 % |
Ha a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása egyszerű kockázati súlyozási módszer szerint történik, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségértékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:
Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke
Az EL-értékek az alábbiak szerint alakulnak:
Várható veszteség (EL) = 0,8 %, megfelelően diverzifikált portfóliókban levő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében;
Várható veszteség (EL) = 0,8 % tőzsdei részvényjellegű kitettségnél;
Várható veszteség (EL) = 2,4 %, minden egyéb részvényjellegű kitettségnél.
Ha a kockázattal súlyozott kitettségértéket PD-/LGD-módszer szerint számítják ki, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségét és várható veszteségértékét a következő képletek szerint kell kiszámítani:
Várható veszteség (EL) = PD · LGD;
Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke.
A vásárolt követelés felhígulási kockázatával összefüggő várható veszteségértékeket az alábbi képletek szerint kell kiszámítani:
Várható veszteség (EL) = PD · LGD
Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke
159. cikk
A várható veszteségértékek kezelése
Az intézmények a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított várható veszteségértékeket kötelesek levonni az ezen kitettségekkel kapcsolatos általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokból a 110.cikkel összhangban, valamint az ezen kitettségekkel kapcsolatos, a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciókból és a szavatolótőke egyéb csökkentéseinek összegéből, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontja szerint elvégzett levonások kivételével. A 166. cikk (1) bekezdése szerint nemteljesítőként megvásárolt, mérlegen belüli kitettségekre kapott kedvezményeket az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal azonos módon kell kezelni. A nemteljesítő kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások nem használhatók az egyéb kitettségek várható veszteségértékének fedezésére. Az értékpapírosított kitettségek várható veszteségértékei, illetve az ezekhez a kitettségekhez kapcsolódó általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások nem szerepelhetnek az itt meghatározott számításban.
4. szakasz
PD, LGD és lejárat
1. alszakasz
Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek
160. cikk
Nemteljesítési valószínűség(PD)
Olyan vásárolt vállalati követelések esetében, amelyeknél az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy PD-becslései nem felelnek meg a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, a vonatkozó kitettségek PD-értékét az alábbi módszerekkel összhangban kell meghatározni:
a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó előre sorolt követelésekhez tartozó PD értékének kiszámításához az intézmények EL-becsléseit el kell osztani a szóban forgó követelések LGD-értékével;
a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó alárendelt követelések PD-értéke az intézmények EL-becslése;
az az intézmény, amely a 143. cikk szerint engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára vállalati kitettségekre vonatkozóan, és amely a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon fel tudja bontani PD- és LGD-értékekre, használhatja az említett felbontásból eredő PD-becslést.
A PD-értékben az intézmények figyelembe vehetnek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a 4. fejezet rendelkezéseivel összhangban. A felhígulási kockázat esetében a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett fedezetnyújtók mellett a vásárolt követelések eladója is elismert, ha a következő feltételek teljesülnek:
a vállalat külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásba tartozóként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
a vállalat – a kockázattal súlyozott kitettségértéket és várható veszteségértéket az IRB-módszer szerint kiszámító intézmények esetében – nem rendelkezik egy elismert külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel, és belső minősítése szerint olyan nemteljesítési valószínűséggel rendelkezik, amely az elismert külső hitelminősítő intézetek által kiadott azon hitelminősítéssel egyenértékű, amelyet az EBH a 3. vagy annál magasabb hitelminőségi besorolásba tartozóként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint.
Az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára, a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan a PD-értékek 161. cikk (3) bekezdésre is figyelemmel történő korrigálása révén elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
161. cikk
Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD)
Az intézeteknek a következő LGD értékeket kell alkalmazniuk:
előresorolt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 45 %;
alárendelt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 75 %;
az intézmények a 4. fejezet rendelkezései szerint elismerhetik az előre rendelkezésre bocsátott és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben;
a 129. cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott kezelésre alkalmas fedezett kötvényekhez 11,25 %-os LGD-értéket lehet rendelni;
az előresorolt vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy az intézmény PD-becslései nem tesznek eleget a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek: 45 %;
alárendelt, vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy az intézmény PD-becslései nem tesznek eleget a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek: 100 %;
vásárolt vállalati követelések felhígulási kockázatához kapcsolódóan: 75 %.
162. cikk
Lejárat
Ennek alternatívájaként a 143. cikkben említett engedély részeként az illetékes hatóságoknak döntést kell hozniuk arról, hogy az intézménynek minden egyes kitettségre ki kell-e számítaniuk a lejáratot (M) a (2) bekezdésben meghatározottak szerint.
Azoknak az intézményeknek, amelyek a 143. cikknek megfelelően engedélyt kaptak az illetékes hatóságtól saját LGD és saját hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazására a vállalatokkal, intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, minden egyes ilyen kitettségre ki kell számítaniuk a lejárat értékét (M) az e bekezdés a)–e) pontja szerint, az e cikk (3)–(5) bekezdésére is figyelemmel. M nem lehet öt évnél hosszabb, kivéve a 384. cikk (1) bekezdésében előírt esetekben, amikor is az ott meghatározott M-et kell alkalmazni:
pénzáramlási ütemtervvel rendelkező eszköz esetében M-et az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:
ahol CFt azt a pénzáramlást jelöli (kölcsöntőke, kamatfizetés és díjak), amelyet a kötelezett szerződéses alapon fizet ki t időszak során;
a nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó származtatott ügyleteknél az M súlyozása a kitettség átlagos hátralévő futamideje alapján történik, ahol az M legalább 1 év, a lejárat súlyozására az egyes kitettségek névértékét kell alkalmazni;
nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó, a II. mellékletben szereplő teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközökkel végzett ügyletekből és teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett értékpapírügyletekhez kapcsolódó hitelekből származó kitettségek esetében a lejárat értéke az ügyletek hátralévő futamidejének súlyozott átlaga, ahol az M legalább 10 nap;
nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó repoügyletek és értékpapír, illetve áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele esetében a lejárat értéke az ügyletek hátralévő futamidejéneksúlyozott átlaga, ahol az M legalább 5 nap. A lejárat súlyozására az egyes ügyletek névértékét kell alkalmazni;
ha az intézmény a 143. cikkel összhangban engedélyt kapott az illetékes hatóságtól arra, hogy saját PD becsléseit alkalmazza a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan, a lehívott összegeknél a lejárat egyenlő a vásárolt követelések kitettséggel súlyozott átlagos lejáratával, ahol a lejárat legalább 90 nap. Ugyanezt a lejárati időt kell alkalmazni a folyósítási kötelezettséggel járó, vásárolt követelésre vonatkozó kötelezettségvállalás le nem hívott részére, ha a szerződés lejárat előtti visszafizetést vagy törlesztést biztosít, vagy a vásárolt követelést megvásárló hitelintézet számára hitelkockázati fedezetet nyújt az olyan jövőbeli követelés jelentős minőségromlása ellen, amelyet megvásárol az ügyleti feltételeknek megfelelően. Hatékony fedezet hiányában a le nem hívott összegre vonatkozó lejáratot úgy kell kiszámítani, mint a vásárlási megállapodás leghosszabb időtartamú, potenciális követelésének és a vásárlási ügylet hátralévő futamidejének összegét, ahol a lejárat legalább 90 nap;
bármely más, e bekezdésben nem említett eszköz esetén, vagy abban az esetben, ha egy intézmény nem tudja az a) pontban meghatározottak szerint kiszámítani a lejárat értékét, a lejárat azon fennmaradó maximális időtartam (években), amely a kötelezett számára szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére rendelkezésre áll, ahol a lejárat legalább 1 év;
a kitettségi értékek kiszámítására a 6. fejezet 6. szakaszában ismertetett belső modell módszerét alkalmazó intézményeknél az M-et azon kitettségekre nézve, amelyekre ezt a módszert alkalmazzák, és amelyeknél a nettósítási halmaz leghosszabb lejáratú szerződésének egy évnél hosszabb a futamideje, a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:
ahol
|
= |
indikátorváltozó („dummy változó”), amelynek értéke egy tk jövőbeli időszakban nullával egyenlő, ha tk> 1 év, illetve értéke 1, ha tk ≤ 1 év; |
|
= |
várható kitettség tk jövőbeli időszakban; |
|
= |
tényleges várható kitettség tk jövőbeli időszakban; |
|
= |
kockázatmentes diszkonttényező tk jövőbeli időszakban; |
;
az az intézmény, amely az egyoldalú hitelértékelési kiigazítás számítására belső modellt használ, az ilyen modell által becsült tényleges átlagos hátralévő lejáratot használhatja M-ként, amennyiben azt az illetékes hatóságok engedélyezték.
A (2) bekezdésre is figyelemmel, az a) pontban megállapított képlet alkalmazandó azokra a nettósítási halmazokra, amelyekben minden szerződés eredeti lejárata rövidebb, mint 1 év;
azon intézmények esetében, amelyek a kitettségértékek kiszámítására a 6. fejezet 6. szakaszában ismertetett belső modell módszerét alkalmazzák, és a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatának kiszámítása tekintetében a harmadik rész IV. címének 5. fejezete szerint rendelkeznek a belső modell használatára vonatkozó engedéllyel, a 153. cikk (1) bekezdésében meghatározott képletben M egyenlő 1, amennyiben az intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságoknak, hogy a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatára alkalmazott, 383. cikk szerinti belső modellje tartalmazza a minősítések közötti migrációk hatásait;
a 153. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában M a hitelkockázati fedezet tényleges lejárata, de legalább 1 év.
Amennyiben a dokumentáció napi letétkiigazítást és napi újraértékelést ír elő, és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nemteljesítés vagy a fedezet kiigazításának elmulasztása esetén a biztosíték azonnali likvidálását vagy beszámítását teszik lehetővé, M legalább egy nap az alábbi esetekben:
a II. mellékletben felsorolt teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközök;
teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett, értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek;
repoügyletek, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele.
Továbbá, azon befolyásoló rövidlejáratú kitettségek esetében, amelyek nem képezik részét az intézmény részéről a kötelezett folyamatban lévő finanszírozásának, M legalább egy nap. Az ilyen rövid lejáratú kitettségek közé tartoznak:
devizakötelezettségek kiegyenlítéséből eredő, intézményekkel vagy befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségek;
áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó öntörlesztő, rövidlejáratú likvid kereskedelemfinanszírozási ügyletek, amelyek hátralévő futamideje legfeljebb egy év, a 4. cikk (1) bekezdése 80. pontjában említetteknek megfelelően;
értékpapírok szokásos szállítási időtartamon vagy két munkanapon belüli vásárlásának vagy értékesítésének kiegyenlítéséből eredő kitettségek;
elektronikus készpénzátutalások vagy elektronikus fizetési ügyletek és előzetesen kiegyenlített költségek kiegyenlítéséből eredő kitettségek, többek között hibás ügyletfeldolgozásból eredő folyószámlahitelek, amelyek nem haladnak meg egy megállapodásban rögzített, néhány munkanapig tartó időszakot.
2. alszakasz
Lakossággal szembeni kitettségek
163. cikk
Nemteljesítési valószínűség (PD)
164. cikk
Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD)
A központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő, kereskedelmi ingatlannal fedezett, lakossággal szembeni minden kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD nem lehet 15 %-nál kevesebb.
Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, és a (6) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggodalmak értékelésében.
Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság eltér az illetékes hatóságtól, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja, hogy egyrészt elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.
Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a (4) bekezdésben említett minimális LGD-értékek nem kielégítőek, és amennyiben úgy véli, hogy a nem kielégítő LGD-értékek kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság magasabb minimális LGD-értékeket határozhat meg a tagállama területének egy vagy több részén található érintett kitettségek vonatkozásában. Ezek a magasabb minimális értékek az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekre is alkalmazhatók.
Az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak az ebben a bekezdésben említett határozat meghozatalát megelőzően értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t. Az említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül az EBH és az ERKT köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni ezeket az LGD-értékeket.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (5) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:
azok a tényezők, amelyek a (6) bekezdésben említettek szerint „kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását”; és
azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb minimális LGD-értékek meghatározásánál.
3. alszakasz
A PD-/LGD-módszer alá tartozó részvényjellegű kitettségek
165. cikk
A PD/LGD módszer szerint kezelt részvényjellegű kitettségek
Az alábbi minimum PD-értékeket kell alkalmazni:
0,09 % a tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében, ha a befektetés hosszú távú ügyfélkapcsolat részét képezi;
0,09 % a nem tőzsdei részvényjellegű kitettségeknél, ahol a befektetés megtérülése a nem tőkenyereségből származó rendszeres és időszakos pénzáramláson alapul;
0,40 % a tőzsdén forgalmazott részvényjellegű kitettségek esetében, beleértve a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is;
1,25 % minden egyéb részvényjellegű kitettség esetében, beleértve a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is.
5. szakasz
Kitettségérték
166. cikk
Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek, valamint lakossággal szembeni kitettségek
Ez a szabály alkalmazandó azokra az eszközökre is, amelyeket a tartozás összegétől eltérő áron vásároltak.
Vásárolt eszközök esetében a tartozás összege és az intézmény mérlegében szereplő, az egyedi hitelkockázati kiigazítás után fennmaradó könyv szerinti érték közti különbséget diszkontként veszik figyelembe az eszköz megvásárlásakor, ha a tartozás összege nagyobb, és prémiumként, ha az kisebb.
A következő tételek kitettségértékeinek kiszámításához a folyósítási kötelezettséggel járó, de le nem hívott hitelkeret összegét meg kell szorozni a hitel-egyenértékesítési tényezővel. Az intézményeknek a 151. cikk (8) bekezdésével összhangban a következő hitel-egyenértékesítési tényezőket kell használniuk a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kiszámításához:
azon hitelkeretek esetében, amelyek az intézmény által bármikor és feltétel nélkül, előzetes értesítés nélkül felmondhatók, vagy a hitelfelvevő hitelképességének romlása miatt automatikusan érvényteleníthetők, 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni. A 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazásához az intézményeknek aktívan monitorozniuk kell az ügyfélpénzügyi helyzetét, valamint az intézmények belső ellenőrző rendszereinek lehetővé kell tenniük az ügyfél hitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás azonnali megállapítását. A le nem hívott hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatók, ha a feltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legnagyobb mértékig;
áruk mozgásából eredő rövid lejáratú akkreditívek esetében mind a kibocsátó, mind pedig az elfogadó intézményeknek 20 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazniuk;
azon rulírozó vásárolt követelésekre vonatkozó, nem lehívott ígérvények esetében, amelyek az intézmény által feltétel nélkül felmondhatók vagy előzetes értesítés nélkül bármikor ténylegesen érvényteleníthetők, 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni. A 0 %-os hitelegyenértékesítési tényező alkalmazásához az intézményeknek aktívan monitorozniuk kell az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint belső ellenőrzési rendszerüknek lehetővé kell tennie az ügyfélhitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás azonnali megállapítását;
egyéb hitelkeretek, rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére szolgáló rulírozó hitel-megállapodások (NIF) és rövid lejáratú pénzpiaci eszközök jegyzésére és a kibocsátásban való közreműködésre szolgáló középtávú rulírozó megállapodások (RUF) esetében 75 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni.
Azok az intézmények, amelyek eleget tesznek a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazását illetően a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, az a)–d) pontokban említett különböző terméktípusok esetén használhatják saját hitel-egyenértékesítési tényező becsléseiket, ha azt az illetékes hatóságok engedélyezik.
Az (1)–(8) bekezdésben említett összes mérlegen kívüli tételnél a kitettség értéke a következő százalékos arányoknak felel meg a saját értékéhez viszonyítva:
100 % a magas kockázatú tételeknél;
50 % a közepes kockázatú tételeknél;
20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;
0 % az alacsony kockázatú tételeknél.
E bekezdés alkalmazásában a mérlegen kívüli tételeket az I. melléklet szerinti kockázati kategóriákhoz kell rendelni.
167. cikk
Részvényjellegű kitettségek
168. cikk
Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök
Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kitettségértéke az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti értéknek felel meg.
6. szakasz
Az IRB-módszerre vonatkozó követelmények
1. alszakasz
Minősítési rendszerek
169. cikk
Általános elvek
170. cikk
A minősítési rendszerek struktúrája
A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó minősítési rendszerek struktúrájának meg kell felelnie a következő feltételeknek:
a minősítési rendszernek figyelembe kell vennie az ügyfélés az ügylet kockázati jellemzőit;
a minősítő rendszernek olyan ügyfélminősítési skálával kell rendelkeznie, amelyek kizárólag az ügyfél nemteljesítési kockázatának számszerűsítésére szolgálnak. Az ügyfélminősítési skálának legalább hét kategóriát kell tartalmaznia a teljesítő ügyfelek és egy kategóriát a nem teljesítő ügyfelek tekintetében;
az intézménynek az ügyfél kategóriák közötti viszonyt az egyes kategóriák által kijelölt nemteljesítési szintek és az adott nemteljesítési szint megkülönböztetésére alkalmazott kritériumok szerint kell dokumentálnia;
azoknak az intézményeknek, amelyeknek portfóliói egy meghatározott piaci szegmensre és nemteljesítési kockázatkörre koncentrálódnak, elégséges számú ügyfélkategóriával kell rendelkezniük a kockázati körön belül ahhoz, hogy elkerüljék az ügyfelekegy kategórián belüli aránytalan koncentrációját. Egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció jogosultságát meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyfélkategória ésszerűen keskeny PD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó ügyfél nemteljesítési kockázata az említett sávba esik;
ahhoz, hogy az intézmény engedélyt kapjon az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések alkalmazására a szavatolótőke-követelmények kiszámításához, a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügyletek LGD vonatkozású tulajdonságait jellemző ügyletminősítési skálát. Az ügyletkategória meghatározásának magában kell foglalnia mind a kitettségek kategóriákba sorolási módjának leírását, mind az egyes kategóriákhoz tartozó kockázati szint megkülönböztetésére szolgáló kritériumokat;
az egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyletkategória ésszerűen keskeny LGD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó kitettség kockázata az említett sávba esik.
A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó minősítési rendszerek szerkezetének meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:
a minősítési rendszereknek mind az ügyfél, mind az ügylet kockázatát, valamint az ügyfélés az ügylet összes vonatkozó jellemzőjét tükrözniük kell;
a kockázatok közötti különbségtétel szintjének biztosítania kell, hogy egy adott kategórián vagy halmazon (poolon) belüli kitettségek száma elégséges legyen ahhoz, hogy a kategória vagy a halmaz (pool) szintjén megbízhatóan számszerűsíteni és validálni lehessen a veszteség jellemzőit. A kitettségek és ügyfél kategóriák vagy halmazok közötti megoszlása nem mutathat túlzott koncentrációt;
a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolási eljárásának lehetővé kell tennie a kockázatok közötti megalapozott különbségtételt, megfelelően homogén kitettségcsoportokat kell biztosítania, valamint lehetővé kell tennie a veszteség jellemzőinek pontos és következetes becslését a kategória vagy a halmaz (pool) szintjén. Vásárolt követelések esetén a csoportosításnak tükröznie kell az eladó jegyzési gyakorlatát, valamint ügyfeleinek heterogenitását.
Az intézményeknek az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venniük a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásakor:
az ügyfél kockázati jellemzői;
ügyletkockázati jellemzők, beleértve a termékek vagy a biztosíték, illetve mindkettő típusait. Az intézményeknek külön kell foglalkozniuk azokkal az esetekkel, amelyeknél ugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet;
késedelem, kivéve, ha az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a késedelem nem lényeges kockázati tényező a kitettségre nézve.
171. cikk
Minősítési kategóriákba és halmazokba sorolás
Az intézményeknek külön fogalommeghatározásokkal, folyamatokkal és kritériumokkal kell rendelkezniük a kitettségek minősítési rendszeren belüli kategóriákba vagy halmazokba sorolásához, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:
a kategóriák vagy halmazok fogalommeghatározásait és a besorolási kritériumokat megfelelő részletességgel kell kidolgozni ahhoz, hogy lehetővé tegyék a minősítést végzők számára, hogy a hasonló kockázatot képviselő ügyfeleket és ügyleteket következetesen ugyanabba a kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolják. Ezt a következetességet a különböző üzletágakban, szervezeti egységekben és földrajzi régiókban is fenn kell tartani;
a minősítési folyamat dokumentációjának lehetővé kell tennie harmadik fél számára a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásának megértését, a kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolás reprodukálását, valamint a kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolás megfelelőségének értékelését;
a kritériumoknak összhangban kell lenniük az intézmény belső kölcsönnyújtási szabályaival, valamint a problémás kötelezettek és ügyletek kezelésére vonatkozó szabályzatokkal.
172. cikk
Kitettségek besorolása
A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a kitettségek besorolását a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni:
minden ügyfeleta hiteldöntési folyamat szerves részeként ügyfélkategóriába kell sorolni;
azon kitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan az intézmény a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját becslések alkalmazására az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező tekintetében, a hitel-jóváhagyási folyamat részeként minden kitettséget ügyletkategóriába kell sorolni;
azoknak az intézményeknek, amelyek a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a speciális hitelezési kitettségek kockázati kategóriákba sorolására, minden egyes ilyen jellegű kitettséget a 170. cikk (2) bekezdésével összhangban kell kategóriába sorolniuk;
minden egyes jogi személyt, amellyel szemben az intézmény kitettséggel rendelkezik, külön kell minősíteni. Az intézménynek megfelelő szabályzatokkal kell rendelkeznie az egyedi ügyfelek és ügyfélcsoportok kezelésére vonatkozóan;
az ugyanazon ügyféllel szembeni különálló kitettségeket ugyanabba a ügyfélkategóriába kell sorolni, függetlenül az adott ügylet természetéből adódó különbségektől. Azokban az esetekben azonban, amikor engedélyezett, hogy az egyes kitettségek többféle kategóriába sorolást eredményezzenek ugyanazon ügyfél viszonylatában, az alábbi körülményeknek kell fennállniuk:
országhoz kapcsolódó transzferkockázat, attól függően, hogy a kitettségek hazai fizetőeszközben vagy devizában denomináltak-e;
a kitettséghez kapcsolódó garanciák kezelése a kötelezetti kategóriába sorolás korrekciójában tükröződhet;
fogyasztóvédelmi és banki titoktartási jogszabályok vagy egyéb jogszabályok tiltják az ügyféladatok cseréjét.
173. cikk
A besorolási folyamat integritása
A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a besorolási folyamatnak meg kell felelnie a következő integritási követelményeknek:
a besorolásokat és a besorolások rendszeres felülvizsgálatát olyan független félnek kell végeznie és jóváhagynia, akinek nem származik közvetlen előnye a hitelnyújtásra vonatkozó döntésből;
az intézményeknek legalább évente felül kell vizsgálniuk a besorolásokat, és azokban az esetekben, amelyekben a felülvizsgálat eredménye nem indokolja az aktuális besorolás fenntartását, módosítaniuk kell azt. A magas kockázatú ügyfeleket és a problémás kitettségeket gyakoribb felülvizsgálatnak kell alávetni. Az intézményeknek új besorolást kell végezniük, ha az ügyféllelvagy a kitettséggel kapcsolatos lényeges információhoz jutnak;
az intézményeknek hatékony eljárással kell rendelkezniük a PD-értékeket befolyásoló ügyféljellemzők, valamint az LGD-értékeket és hitel-egyenértékesítési tényezőket befolyásoló ügyletjellemezők megszerzésére és aktualizálására..
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
174. cikk
Modellek alkalmazása
Ha egy intézmény statisztikai modelleket és egyéb mechanikus módszereket alkalmaz a kitettségek ügyfél- vagy ügyletkategóriákba, illetve halmazokba (poolokba) sorolásához, az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:
a modellnek megfelelő előrejelzési képességgel kell rendelkeznie, és használatával nem torzulhatnak a tőkekövetelmények. A beviteli változóknak ésszerű és hatékony alapot kell képezniük a keletkező előrejelzések számára. A modell nem tartalmazhat lényeges torzítást;
az intézménynek megfelelő eljárással kell rendelkeznie a modell bemeneti adatainak ellenőrzésére, amely magában foglalja az adatok pontosságának, teljességének és megfelelőségének értékelését;
a modell elkészítésére felhasznált adatoknak reprezentatívnak kell lenniük az intézmény aktuális ügyfeleinekvagy kitettségeinek csoportjára vonatkozóan;
az intézménynek rendszeres időközönként validálnia kell a modellt: a validálás magában foglalja a modell teljesítményének és stabilitásának monitorozását, a modellspecifikációk felülvizsgálatát, valamint a modell eredményeinek a tényleges eredményekkel való összevetését;
a modellen alapuló besorolások felülvizsgálatának és a modellek megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az intézménynek a statisztikai modellbe be kell építenie a szakértői véleményt és felülvizsgálatot is. A felülvizsgálati folyamatoknak a modell hiányosságaival kapcsolatos hibák megtalálására és mérséklésére kell irányulniuk. A szakértői véleménynek figyelembe kell vennie minden, a modell által figyelembe nem vett lényeges információt. Az intézménynek dokumentálnia kell a szakértői vélemény és a modell által adott eredmények együttes alkalmazásának módját.
175. cikk
A minősítési rendszerek dokumentálása
Ha az intézmény statisztikai modelleket alkalmaz a minősítési folyamatban, az intézménynek dokumentálnia kell ezek módszertanát. A dokumentációnak az alábbiakat kell tartalmaznia:
a becslések kategóriákhoz, egyéni ügyfelekhez, kitettségekhez vagy halmazokhoz (poolokhoz) rendelése elméletének, feltételezéseinek, matematikai és empirikus alapjainak, valamint a modell alapján végzett becsléshez alkalmazott adatforrás(ok)nak a részletes leírása;
szigorú statisztikai folyamat meghatározása (beleértve az „out-of-time” és „out-of-sample” teljesítményteszteket is) a modell validálásához;
azon körülmények feltüntetése, amelyek között a modell nem működik hatékonyan.
176. cikk
Adatok karbantartása
A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvénykitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, az intézményeknek az alábbi információkat kell gyűjteniük és tárolniuk:
a ügyfelek és elismert garantőtökteljes minősítéstörténete;
a minősítési kategóriába sorolás dátumai;
a minősítés levezetéséhez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek;
a minősítési besorolásért felelős személy;
a nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatai;
az ilyen jellegű nemteljesítések időpontja és körülményei;
a minősítési kategóriákhoz és az átminősítéshez kapcsolódó PD-értékekkel és a realizált nemteljesítési rátákkal, valamint a minősítések közötti migrációval kapcsolatos adatok.
Az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket alkalmazó intézményeknek az alábbiakra adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:
az egyes minősítési kategóriákhoz kapcsolódó ügyletminősítések, az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becslések teljes múltbeli adatai;
a besorolások időpontja, valamint az, hogy a becslések mikor készültek;
az ügyletminősítés és az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becslések elkészítéséhez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek;
az ügyletminősítési besorolást végző személy, valamint az a személy, aki az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseket biztosította;
az egyes nem teljesítő kitettségekhez tartozó becsült, valamint realizált LGD-adatok és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó adatok;
a garanciák vagy hitelderivatívák hitelkockázatot mérséklő hatását az LGD értékén keresztül kimutató intézmények esetében a kitettséghez tartozó LGD-értékre vonatkozó adatok egy garancia vagy hitelderivatíva hatásainak értékelése előtt és után;
minden egyes nem teljesítő kitettségre vonatkozóan a veszteség összetevőinek adatai.
A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozóan az intézmények az alábbi adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:
a kitettségeket kategóriákba és halmazokba (poolokba) besoroló folyamatban használt adatok;
a kitettségi kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) kapcsolódó, becsült PD-, LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők adatai;
a nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatai;
nem teljesítő kitettségek esetében azon kategória vagy halmaz (pool) adatai, amelybe a kitettséget a nemteljesítés előtti évben sorolták, valamint az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező realizáltértéke;
a rulírozó lakossági kitettségek veszteségrátájára vonatkozó adatok.
177. cikk
A tőkemegfelelés értékelése során alkalmazott stressztesztek
2. alszakasz
Kockázatok számszerűsítése
178. cikk
Az ügyfél nemteljesítése
Egy adott ügyfél nemteljesítését akkor kell megtörténtnek tekinteni, ha a következők közül valamelyik vagy mindkettő bekövetkezik:
az intézmény úgy véli, hogy az ügyfél valószínűsíthetően nem fogja teljes egészében teljesíteni hitelkötelezettségeit az intézmény, annak anyavállalata vagy valamely leányvállalata felé, hacsak az intézmény nem folyamodik visszkeresethez a biztosíték lehívása érdekében;
az ügyfélnek az intézménnyel, az anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni jelentős hitelkötelezettsége 90 napot meghaladó késedelemben van. Az illetékes hatóságok a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozó, lakóingatlannal vagy kkv kereskedelmi ingatlanával biztosított kitettségek esetében, valamint a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében a 90 napos időtartamot 180 nappal helyettesíthetik. A 180 napos időtartam a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontja és a 127. cikk esetében nem alkalmazandó.
Lakossággal szembeni kitettségeknél az intézmények a nemteljesítésnek az első albekezdés a) és b) pontjában foglalt fogalommeghatározását alkalmazhatják az egyes ügyletek szintjén, nem pedig az adott hitelfelvevő teljes kötelezettségállománya tekintetében.
Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában:
folyószámlahitel esetében a késedelem azzal a nappal indul, amikor az ügyfél egy meghatározott határértéket túllép, vagy olyan határértéket határoztak meg számára, mely a jelenleg fennálló tartozásánál kisebb, vagy jóváhagyás nélkül hív le hitelt, és a mögöttes összeg jelentős;
az a) pont alkalmazásában a határérték az intézmény által megállapított olyan hitelkeret, amelyről az intézmény tájékoztatja az ügyfelet;
hitelkártyák esetében a késedelem a minimálisan törlesztendő összeg esedékességének napjával kezdődik;
azt, hogy a hitelkötelezettség-teljesítési késedelem jelentősnek minősül-e, az illetékes hatóságok által meghatározott határérték alapján kell meghatározni. Ez a határérték tükrözi az illetékes hatóság által elfogadhatónak tartott kockázat szintjét;
az intézményeknek dokumentált előírásokkal kell rendelkezniük a késedelmes napok számának meghatározására vonatkozóan, különösen a hitelek újbóli elévülése, lejárat-hosszabbítás, módosítás vagy fizetési halasztás biztosítása, megújítás és a meglévő számlák nettósítása tekintetében. Ezeket az előírásokat mindig következetesen kell alkalmazni, és azoknak összhangban kell lenniük az intézmény belső kockázatkezelési és döntési folyamataival.
Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a nemfizetés valószínűségét jelző tényezők közé tartoznak az alábbiak:
az intézmény a hitelkötelezettség kamatait be nem folytként könyvelje el;
az intézmény a kitettség átvétele után bekövetkező jelentős, észlelt hitelminőség-romlás nyomán egyedi hitelkiigazítást ismer el;
az intézmény a hitelkötelezettséget lényeges, hitelhez kapcsolódó gazdasági veszteséggel adja el;
az intézmény beleegyezik a hitelkötelezettség kényszerű átstrukturálásába, amennyiben ez előreláthatóan ahhoz vezet, hogy a pénzügyi kötelezettség a tőke, a kamat vagy adott esetben a díjak jelentős részének elengedéséből vagy azok halasztásából adódóan csökkent. Ez a PD-/LGD-módszerrel értékelt részvényjellegű kitettségek esetében magában foglalja magának a részvényjellegű kitettségnek a kényszerű átstrukturálását is.
az intézmény felszámolási eljárást indított vagy ehhez hasonló intézkedést tett a ügyfélnek az intézménnyel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettségével kapcsolatban;
az ügyfél felszámolási eljárást kezdeményezett vagy hasonló védelmet igényelt, hogy ezáltal az intézménnyel, anyavállalatával vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettséget elkerülhesse vagy a visszafizetést elhalaszthassa.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
179. cikk
Általános becslési követelmények
A minősítési kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) kapcsolódóparaméterek meghatározásakor az intézményeknek az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
az intézmény PD, LGD, hitel-egyenértékesítési tényező és EL kockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek magukban kell foglalniuk az összes relevánsadatot, információt és módszert. A becslések kialakításakor mind a múltbeli tapasztalatot, mind pedig empirikus bizonyítékokat fel kell használni, és azok nem alapulhatnak kizárólag szakértői megítélésen. A becsléseknek intuitívnakkell lenniük, és a szóban forgó kockázati paramétereket ténylegesen meghatározó tényezőkön kell alapulniuk. Minél kevesebb adattal rendelkezik egy intézmény, annál konzervatívabbbecslést kell adnia;
az intézménynek képesnek kell lennie az elszenvedett veszteséget a nemteljesítés gyakorisága, az LGD értéke, a hitel-egyenértékesítési tényező vagy – amennyiben EL-becsléseket alkalmaznak – a veszteség vonatkozásában felbontani azon tényezők szerint, amelyeket a megfelelő kockázati paramétereket meghatározó tényezőinek tekint. Az intézmény becsléseinek a hosszú távú tapasztalatot reprezentatív módon kell tükrözniük.
figyelembe kell venni minden olyan változást, amely a 180. cikk (1) bekezdésének h) pontjában és (2) bekezdésének e) pontjában, a 181. cikk (1) bekezdésének j) pontjában és (2) bekezdésében és a 182. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott megfigyelési időszakok során a hitelnyújtási gyakorlatban vagy az adósságbehajtás folyamatában bekövetkezett. Az intézmény becsléseinek tükrözniük kell a technikai fejlődés, valamint a rendelkezésre álló új adatok és információk hatásait. Az intézményeknek új információ napvilágra kerülése esetén, de legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk becsléseiket.
a becsléshez felhasznált adatok által reprezentált kitettség-populációnak, az adatok kiszámításakor felhasznált kölcsönnyújtási szabályoknak és a többi releváns jellemzőnek összehasonlíthatóknak kell lenniük az intézmény kitettségeinek és előírásainak vonatkozó jellemzőivel. Az adatok alapjául szolgáló gazdasági és piaci feltételeknek egyaránt vonatkozniuk kell mind az aktuális, mind a várható viszonyokra. A mintában található kitettségek számának és a számításra felhasznált időszaknak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az intézmény megbizonyosodhasson a becslések pontosságáról és megalapozottságáról;
vásárolt követelések esetén a becsléseknek tükrözniük kell az összes, a vásárló intézmény számára rendelkezésre álló lényeges információt az alapul szolgáló követelések minőségére vonatkozóan, beleértve a hasonló halmazokra vonatkozó, az eladótól, a vásárló intézménytől vagy külső forrásokból származó adatokat is. A vásárló intézménynek értékelnie kell az eladó által rendelkezésre bocsátott adatokat;
az intézménynek a becsléseire vonatkozóan a becslési hibák várható tartományához illeszkedő konzervatív pótlékot kell alkalmaznia. Amennyiben a módszerek és adatok kevéssé kielégítőnek tekinthetők, a hibák várható tartománya is nagyobb, ezért a konzervatív pótléknak is nagyobbnak kell lennie.
Ha az intézmények eltérő becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ezt dokumentálniuk kell, és azoknak indokolhatónak kell lenniük. Amennyiben az intézmények bizonyítani tudják az illetékes hatóságok számára, hogy a 2007. január 1-je előtt gyűjtött adatokat megfelelően korrigálták ahhoz, hogy azokat messzemenően megfeleltessék a nemteljesítés 178. cikk szerinti fogalmának vagy a veszteség fogalmának, az illetékes hatóságok bizonyos fokú rugalmasságot engedélyezhetnek az intézmények számára az adatokra vonatkozó előírások alkalmazásának vonatkozásában.
Ha egy intézmény több intézmény közös adatait használja fel, teljesítenie kell a következő feltételeket:
a közös adatok alkalmazásában részt vevő más intézmények minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az általa alkalmazottakkal;
a közös adatok állománya reprezentatívan tükrözi azt a portfóliót, amelyre vonatkozóan a közös adatokat használják;
a közös adatokat az intézmény hosszabb időn keresztül következetesen alkalmazza állandó becsléseihez;
az intézmény továbbra is felelős minősítési rendszereinek integritásáért;
az intézménynek minősítési rendszereire vonatkozóan a továbbiakban is elégséges házon belüli tudással kell rendelkeznie, beleértve a minősítési folyamat hatékony monitorozásának és auditálásának képességét is.
180. cikk
A PD-becslésekre vonatkozó egyedi követelmények
A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek meghatározásakor az intézményeknek a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a PD-becslésre vonatkozó alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
az intézményeknek az egyes kötelezetti kategóriákhoz tartozó PD-értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük. A magas tőkeáttételű vagy elsősorban kereskedelmi forgalomban levő eszközökkel rendelkező ügyfelekre vonatkozó PD-becsléseknek tükrözniük kell az alapul szolgálóeszközök stresszeltvolatilitással jellemzett időszakban mért teljesítményét.
vásárolt vállalati követelések esetében az intézmények az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlaga alapján becsülhetik meg az EL egyes kötelezetti kategóriákhoz tartozó értékét;
ha egy intézmény a vásárolt vállalati követeléseire megállapított PD- és LGD-értékek hosszú távú átlagból számított becsléseit egy EL-becslésből és egy megfelelő PD- vagy LGD-becslésből vezeti le, a teljes veszteség becslési folyamatának teljesítenie kell a PD és LGD becslésére e részben meghatározott általános előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie az LGD 181. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmának;
az intézmények a PD-becslési technikákat csakezeket alátámasztó elemzéssel együtt alkalmazhatják. Az intézményeknek fel kell ismerniük a szubjektív vélemény fontosságát a különböző technikák eredményeinek együttes használata, valamint a technikák és információk korlátai miatti korrekciókkal kapcsolatos döntések esetén;
amennyiben egy intézmény a PD-becslésekre vonatkozóan nemteljesítési tapasztalatra vonatkozó belső adatokat alkalmaz, elemzésében bizonyítania kell, hogy a becslések figyelembe veszik a kockázatvállalási feltételeket, valamint az adatokat létrehozó minősítési rendszer és az aktuális minősítési rendszer közötti különbségeket. Amennyiben a kockázatvállalási feltételek vagy minősítési rendszerek megváltoztak, az intézménynek nagyobb konzervatív pótlékot kell alkalmaznia a PD-becslésekben;
amennyiben egy intézmény belső kategóriáit egy külső hitelminősítő intézet vagy hasonló szervezet által alkalmazott minősítési kategóriába sorolja vagy megfelelteti azokkal, majd a külső szervezet minősítési kategóriáinál megfigyelt nemteljesítési rátát az intézmény minősítési kategóriáira vonatkoztatja, a megfeleltetésnek a belső minősítési rendszer kritériumainak a külső szervezetek által használt kritériumokkal történő összehasonlításán, valamint a közös ügyfelek belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. Kerülni kell a megfeleltetési módszerben vagy az alapul szolgáló adatokban levő torzításokat és inkonzisztenciákat. A külső szervezet által a mennyiségi meghatározáshoz használt adatok mögöttes kritériumainak kizárólag a nemteljesítési kockázatra kell irányulniuk, és nem tükrözhetik az ügylet jellemzőit. A 178. cikk követelményeire is figyelemmel, az intézmény által készített elemzésnek magában kell foglalnia az alkalmazott nemteljesítés-fogalmának összehasonlítását. Az intézménynek dokumentálnia kell a megfeleltetés alapját;
amennyiben egy intézmény statisztikai modellt használ a nemteljesítés előrejelzésére, lehetőség van arra, hogy a PD-értékeket egy adott kategóriába tartozó ügyfelek nemteljesítési valószínűségeinek egyszerű átlagaként becsülje. Az intézmény nemteljesítést előrejelző modelljeinek erre a célra történő alkalmazása során meg kell felelni a 174. cikkben meghatározott szabályoknak;
függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a PD-érték becslésére, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Ez a pont a részvényjellegű kitettségeknél alkalmazott PD-/LGD-módszerre is vonatkozik. Az illetékes hatóságok engedélyétől függően azok az intézmények, amelyek nem kaptak engedélyt a 143. cikknek megfelelően az illetékes hatóságtól az LGD-re vagy a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazására, az IRB-módszer bevezetésekor használhatnak két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
A lakossággal szembeni kitettségekre a következő követelmények alkalmazandók:
az intézménynek az egyes kötelezetti kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó PD-értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülnie;
a PD-becslések a teljes veszteségre vonatkozó becslésből ésa megfelelő LGD-becslésekből is levezethetők;
az intézménynek a veszteségi jellemzők becslésénél a kitettségek kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolásához alkalmazott belső adatokat kell elsődleges információforrásnak tekintenie. Az intézmények külső adatokat (közös adatokat is beleértve) vagy statisztikai modelleket is használhatnak a mennyiségi meghatározáshoz, amennyiben egyaránt szoros kapcsolat áll fenn:
az intézmény minősítési kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolási folyamata és a külső adatforrás által alkalmazott eljárás között; és
az intézmény belső kockázati profilja és a külső adatok összetétele között;
ha egy intézmény a lakossággal szembeni kitettségeihez kapcsolódó PD- és LGD-értékek hosszú távú átlagból számított becsléseit a teljes veszteségre vonatkozó becslésből és egy megfelelő PD-vagy LGD-becslésből vezeti le, a teljes veszteségre vonatkozó becslési folyamatnak teljesítenie kell az e részben meghatározott általános PD- és LGD-becslési előírásokat, és az eredménynek összhangban kell állnia az LGD 181. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmával;
függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a veszteségjellemzők becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a veszteségi ráták jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény – az IRB-módszer bevezetésekor – felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
az intézményeknek azonosítaniuk és elemezniük kell a kockázati paraméterek várható változását a hitelkitettségek élettartama során (élettartam-hatás).
Vásárolt lakossági követelések esetén az intézmények külső és belső referenciaadatokat használhatnak. Az intézményeknek az összes vonatkozó adatforrást fel kell használniuk az összehasonlításhoz.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
azok a feltételek, amelyek szerint az illetékes hatóságok megadhatják az (1) bekezdés h) pontjában és a (2) bekezdés e) pontjában említett engedélyeket;
azok a módszerek, amelyekkel az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény által a 143. cikk szerinti PD becsléshez használt módszertant.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
181. cikk
A saját LGD-becslések egyedi követelményei
A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek saját LGD-becsléseikre vonatkozóan az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
az intézményeknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó LGD-értékeket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó realizált LGD-értékek átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés használatával (nemteljesítésekkel súlyozott átlaga) kell becsülniük;
az intézményeknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő LGD-becsléseket kell alkalmazniuk, ha e becslések konzeratívabbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy halmazokra vonatkozóan várhatóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges LGD-értékeket ad, akkor az intézményeknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy halmazok kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkére gyakorolt hatását;
az intézménynek figyelembe kell vennie minden, az ügyfélkockázat, illetve a biztosíték vagy biztosítéknyújtó kockázata között fennálló esetleges függőség mértékét. Konzervatívan kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn;
az alapul szolgáló kötelezettségek és a biztosíték közötti devizanem eltéréseket az intézménynek LGD becsléseiben konzervatívan kell kezelnie;
amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag a biztosíték becsült piaci értékén. Az LGD-becslésekben figyelembe kell venni, hogy az intézmények nem feltétlenül tudják a biztosítékokat gyorsan ellenőrzésük alá vonni, illetve azokat értékesíteni;
amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, az intézményeknek a 4. fejezet 3. szakaszában előírtaknak általánosságban megfelelő formában ki kell dolgozniuk a biztosíték kezelésével, a jogbiztonsággal és a kockázatkezeléssel kapcsolatos belső követelményeket;
amennyiben az intézmény a 6. fejezet 5. vagy 6. szakaszának megfelelően elismeri a biztosítékot a partnerkockázati kitettség meghatározásakor, a biztosítékból várhatóan megtérülő összeg nem vehető figyelembe az LGD becslésekor;
a már nem teljesítő kitettségek esetében az intézménynek az egyes kitettségekkel kapcsolatban várható veszteségekre vonatkozó, az aktuális gazdasági helyzetet és a kitettség állapotát figyelembe vevő legjobb becslésének és a megtérülési időszakban – azaz a nemteljesítés bekövetkezésének időpontja és a kitettség végleges likvidálásának időpontja között – esetleg felmerülő további nem várható veszteségek miatti veszteségráta-növekedésre vonatkozó becslésének az összegét kell alapul vennie;
az intézmény eredménykimutatásában való tőkésítésük mértékéig a be nem fizetett késedelmi díjakat hozzá kell adni az intézmény kitettségéhez és veszteségéhez;
a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében az LGD-becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így legalább hét évet elérő időszakból származó múltbeli adatokon kell alapulniuk. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.
Lakossággal szembeni kitettségek esetében az intézmények a következőket tehetik:
az LGD-becsléseket levezethetik a realizált veszteségekből és a megfelelő PD-becslésekből;
kimutathatják a jövőbeli lehívásokat a hitel-egyenértékesítési tényezőikben vagy LGD-becsléseikben;
vásárolt lakossági követelések esetén használhatnak külső és belső referenciaadatokat LGD-becsléseikben.
A lakossággal szembeni kitettségek esetében az LGD-becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. Az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény – az IRB-módszer bevezetésekor – felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
az (1) bekezdésben említett gazdasági dekonjunktúra jellege, súlyossága és időtartama;
azok a feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy valamely intézmény a (2) bekezdésnek megfelelően – az IRB-módszer bevezetésekor – két évet felölelő vonatkozó adatokat használjon.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
182. cikk
A hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó saját becslések egyedi követelményei
A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó saját becsléseikre az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:
az intézményeknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó hitel-egyenértékesítési tényezőket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó realizálts hitel-egyenértékesítési tényezők átlaga alapján, az adatforrásokban szereplő összes megfigyelt nemteljesítésből a nemteljesítésekkel súlyozott átlag használatával kell becsülniük;
az intézményeknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő becsléseket kell alkalmazniuk a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozóan, ha e becslések óvatosabbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy halmazokra (poolokra) vonatkozóan várhatóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges hitel-egyenértékesítési tényezőket ad, akkor az intézményeknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy halmazok (poolok) kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkére gyakorolt hatását;
az intézmények hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó becsléseinek a nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig vagy azt követően az ügyfél által végzett esetleges további lehívások lehetőségét is tükrözniük kell. A becsült hitel-egyenértékesítési tényezőnek nagyobb konzervatív pótlékot kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitel-egyenértékesítési tényező mértéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható;
a hitel-egyenértékesítési tényezők becslésénél az intézményeknek figyelembe kell venniük a számlavezetés monitoringjára és a kifizetések feldolgozására elfogadott konkrét szabályzataikat és stratégiáikat. Az intézményeknek azt is figyelembe kell venniük, hogy képesek-e és készek-e a további lehívásokat megakadályozni a fizetési nemteljesítést még nem kimerítő események – mint például szerződésszegés vagy más technikailag nemteljesítésnek minősülő események – esetén;
az intézményeknek megfelelő rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkezniük az ügyletek összegének, a folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeret aktuális egyenlegének, valamint az aktuális egyenlegek változásainak ügyfelenként és kategóriákként történő monitoringjára. Az intézménynek képesnek kell lennie a fennálló egyenlegek napi szintű monitorozására;
ha az intézmények a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozóan eltérő becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ennek dokumentáltnak, és indokolhatónak kell lennie.
A lakossággal szembeni kitettségek esetében a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a lehívási arány jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény –az IRB-módszer bevezetésekor– felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
az (1) bekezdésben említett gazdasági dekonjunktúra jellege, súlyossága és időtartama;
azok a feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény két évet felölelő vonatkozó adatokat használjon abban az időszakban, amikor először alkalmazza az IRB-módszert.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
183. cikk
A garanciák és hitelderivatívák hatásának értékelésére vonatkozó követelmények a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében, amennyiben azokra LGD-becsléseket alkalmaznak, valamint a lakossággal szembeni kitettségek esetében
Az elismert garantőrökre és garanciákra a következő követelmények vonatkoznak:
az intézményeknek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkezniük a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása során elismert garantőrök típusaira vonatkozóan;
elismert garantőrök esetében ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint amelyeket a 171., 172. és 173. cikkben határoztak meg a ügyfelekre vonatkozóan;
a garanciát írásba kell foglalni, azt a garantőr nem mondhatja fel, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesznek (az összeg és a garancia futamidejének vonatkozásában), valamint jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garantőrrel szemben azon a joghatósági területen, ahol a garantőr olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető. Az illetékes hatóságok engedélye mellett elismerhetők olyan feltételes garanciák, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén a garantőrt nem kötelezik teljesítésre. A besorolási kritériumoknak megfelelő módon kell kezelniük a kockázatcsökkentési hatás lehetséges romlását.
A kritériumoknak intuitívnak kell lenniük. A kritériumokban számításba kell venni a garantőr képességét és szándékát a garancia teljesítésére, a garantőr általi fizetések várható időpontját, a garantőr garancia szerinti teljesítése és a kötelezett fizetőképessége közti korrelációs szintet, valamint az ügyfélnél fennmaradó reziduális kockázat mértékét.
A kritériumokban ki kell térni a hitelderivatíva fizetési struktúrájára, és konzervatívan kell értékelni annak a megtérülések szintjére és időzítésére gyakorolt hatását. Az intézménynek mérlegelnie kell, hogy a reziduális kockázat egyéb formái milyen mértékig maradnak meg.
Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
184. cikk
Vásárolt követelésekre vonatkozó követelmények
Az intézménynek mind a vásárolt követelések minőségét, mind az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét monitoroznia kell. A következők alkalmazandók:
az intézménynek értékelnie kell a vásárolt követelések, valamint az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzete közötti korrelációt, és rendelkeznie kell a vészhelyzetek ellen védelmet nyújtó belső szabályzatokkal és eljárásokkal, beleértve az egyes eladók és állománykezelők belső kockázatminősítési besorolására szolgáló eljárásokat;
az intézménynek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az eladó és az állománykezelő elismerhetőségének meghatározására. Az intézménynek vagy megbízottjának az eladókra és állománykezelőkre vonatkozóan rendszeres felülvizsgálatot kell végeznie annak érdekében, hogy ellenőrizze az eladó vagy állománykezelő jelentéseinek pontosságát, felderítse a csalásokat vagy működési problémákat, és ellenőrizze az eladó hitelezési szabályzatainak minőségét, illetve az állománykezelő követelés-beszedésre vonatkozó szabályzatait és eljárásait. A felülvizsgálatok eredményeit dokumentálni kell;
az intézménynek értékelnie kell a vásárolt követelés-halmazok (poolok) jellemzőit, beleértve az előlegen felüli kifizetéseket, az eladó múltbeli elmaradásaival kapcsolatos információkat, a nem teljesítő hiteleket, a nem teljesítő hitelekre elszámolt értékvesztést, a fizetési feltételeket és a potenciális ellenszámlákat;
az intézménynek hatékony szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az egyes ügyfélkoncentrációk vásárolt követelés-halmazokon (poolokon) belüli és a halmazok (poolok) közötti aggregált alapon történő monitorozására;
az intézménynek gondoskodnia kell arról, hogy az állománykezelőtől időben és megfelelően részletezve kapja meg a követelések elévüléséről és felhígulásáról szóló jelentéseket ahhoz, hogy biztosítani tudja az intézmény vásárolt követelésekre vonatkozó elismerhetőségi kritériumainak és előlegfizetési politikáinak való megfelelést, valamint ahhoz, hogy hatékony eszközt biztosítson az eladó értékesítési feltételei és a felhígulás monitorozására és jóváhagyására.
3. alszakasz
Belső becslések validálása
185. cikk
Belső becslések validálása
Az intézményeknek az alábbi követelményeknek eleget téve kell validálniuk belső becsléseiket:
az intézményeknek megbízható rendszereket kell működtetniük a minősítési rendszerek és eljárások pontosságának és következetességének validálására, illetve az összes, releváns kockázati paraméter becslésére. A belső validálási folyamatnak lehetővé kell tennie az intézmény számára a belső minősítési és kockázatbecslési rendszerek teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelését;
az intézményeknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a tényleges nemteljesítési rátákat a becsült PD-értékekkel minden minősítési kategória esetében, és amennyiben a realizált nemteljesítési ráták az adott kategória tekintetében a várt sávon kívül esnek, az intézményeknek külön elemezniük kell az eltérés okait. Az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket használó intézmények ezekre a becslésekre vonatkozóan hasonló elemzést kell végezniük. Az ilyen összehasonlítások során a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználni. Az intézményeknek dokumentálniuk kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell;
az intézményeknek egyéb mennyiségi validálási eszközöket, valamint a releváns, külső adatforrásokkal szembeni összehasonlításokat is alkalmazniuk kell. Az elemzésnek a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. Az intézmények minősítési rendszereik teljesítményére vonatkozó belső értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelnie;
a mennyiségi validálásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben konzisztenseknek kell lenniük. A becslési és validálási módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) változásait dokumentálni kell;
az intézményeknek megbízható belső előírásokat kell alkalmazniuk az olyan helyzetekre, ahol a realizált PD, LGD, hitel-egyenértékesítési tényező és – amennyiben az EL-értéket alkalmazzák – a teljes veszteség értéke és a becslések közti különbségek elég jelentőssé válnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a becslések érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a nemteljesítési értékek hasonló szisztematikus változékonyságait. Amennyiben a realizált értékek továbbra is magasabbak a várható értékeknél, az intézményeknek ennek megfelelően felfelé kell korrigálniuk a becsléseket, hogy azok a tényleges nemteljesítési és veszteségi értékeket tükrözzék.
4. alszakasz
Részvényjellegű kitettségekre vonatkozó követelmények a belső modelleken alapuló módszer szerint
186. cikk
Szavatolótőke-követelmény és a kockázatok számszerűsítése
Az intézményeknek az alábbi előírásokat kell teljesíteniük a szavatolótőke-követelmény kiszámításakor:
a potenciális veszteség becslésének ellenállónak kell lennie az intézmény adott részesedéseinek hosszú távú kockázati profilját befolyásoló kedvezőtlen piaci fejleményekkel szemben. A hozameloszlások megjelenítésére szolgáló adatoknak a leghosszabb olyan rendelkezésre álló mintavételezési időszakot kell tükrözniük, amelyek alkalmasak az intézmény vonatkozó részvényjellegű kitettségei kockázatprofiljának bemutatására. A felhasznált adatoknak elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy konzervatív, statisztikailag megbízható és megalapozott veszteségbecslést nyújtsanak, amely nem kizárólag szubjektív vagy szakértői véleményre támaszkodik. Az alkalmazott sokknak a potenciális veszteségek konzervatívbecslését kell eredményeznie egy releváns hosszú távú piaci vagy üzleti ciklusra vonatkozóan. Az intézménynek a rendelkezésre álló adatok empirikus elemzését számos tényezőn alapuló korrekciókkal kell kombinálnia ahhoz, hogy a modell alkalmazásával kielégítően valósághű és konzervatív eredményeket kapjon. A potenciális negyedéves veszteségek becslésére szolgáló kockáztatott érték-(VaR) modellek megalkotásakor az intézmények használhatnak negyedéves adatokat, illetve rövidebb időtartamra vonatkozó adatokat is, ha azokat empirikus bizonyítékokkal alátámasztott, jól kidolgozott és dokumentált megfontolásokon és elemzésen alapuló, analitikusan megfelelő módszerrel a negyedéves adatokkal egyenértékűvé alakítják. Ez a módszer kellő konzervativizmussal, időben következetesen alkalmazandó. Amennyiben csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre releváns adat, az intézménynek megfelelő konzervatív pótlékot kell alkalmaznia;
az alkalmazott modelleknek megfelelő módon kell leképezniük a részvényhozamokban megtestesülő összes jelentős kockázatot, beleértve mind az általános piaci kockázatot, mind pedig az intézmény részvényjellegű portfóliójának egyedi kockázati kitettségét. A belső modelleknek megfelelő magyarázatot kell adniuk a múltbeli árváltozásokra, és tükrözniük kell mind a lehetséges koncentráció nagyságát, mind az összetételét érintő változásokat, és kedvezőtlen piaci környezetben is megbízhatónakkell lenniük. A becsléshez használt adatok által képviselt kockázati kitettségek körének szorosan megfeleltethetőnek vagy legalább összehasonlíthatónak kell lennie az intézmény részvényjellegű kitettségei esetében alkalmazottakkal;
a belső modellnek megfelelően illeszkednie kell az intézmény részvényjellegű portfóliójának kockázati profiljához és komplexitásához. Amennyiben az intézmény jelentős olyan részesedésekkel rendelkezik, amelyek értéke erősen nem lineáris természetű, a belső modelleket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően tükrözzék az ilyen jellegű instrumentumokhoz kapcsolódó kockázatokat;
az egyes pozíciók becsléseknek, piaci indexeknek és kockázati tényezőknek való megfeleltetésének hihetőnek, intuitívnak és koncepcionálisan megbízhatónak kell lennie;
az intézményeknek empirikus elemzéssel kell bizonyítaniuk kockázati tényezőik megfelelőségét, ideértve azon képességüket, hogy fedezzék mind az általános, mind az egyedi kockázatokat;
a részvényjellegű kitettségekből származó hozamok volatilitására vonatkozó becsléseknek magukban kell foglalniuk a releváns és rendelkezésre álló adatokat, információkat és módszereket. Függetlenül felülvizsgált belső adatokat vagy külső forrásokból – beleértve a közös adatokat is – származó adatokat kell felhasználni;
alapos és átfogó jellegű stressztesztelési programot is létre kell hozni.
187. cikk
Kockázatkezelési folyamat és kontroll
A szavatolótőke-követelmény megállapítása céljára szolgáló belső modellek kidolgozására és használatára vonatkozóan az intézményeknek meg kell határozniuk azokat a szabályzatokat, eljárásokat és kontroll folyamatokat, amelyek a modell és a modellezési folyamat integritását biztosítják. Ezeknek a szabályzatoknak, eljárásoknak és kontroll folyamatoknak az alábbiakat kell magukban foglalniuk:
a belső modell teljes integrációja az intézmény általános vezetői információs rendszerébe, valamint a nem kereskedési könyvi részvényportfólió kezelésébe. A belső modelleket teljes egészében integrálni kell az intézmény kockázatkezelési infrastruktúrájába, ha azokat különösen az alábbiak során alkalmazzák: a részvényportfólió teljesítményének mérése és értékelése (beleértve a kockázattal korrigált teljesítményt is), a gazdasági tőkének a részvényjellegű kitettségekhez történő allokációja, valamint az általános tőkemegfelelés és a befektetéskezelési folyamat értékelése;
a belső modellezési eljárás minden elemének rendszeres és független felülvizsgálata, beleértve a modellek módosításának jóváhagyását, a modell bemeneti adatainak ellenőrzését, valamint a modelleredmények felülvizsgálatát, például a kockázatszámítás közvetlen ellenőrzését biztosító, kidolgozott vezetői rendszereket, eljárásokat és ellenőrző funkciókat. Ezek a felülvizsgálatok értékelik a modell bemeneti adatainak és a kapott eredményeknek a pontosságát, teljességét és megfelelőségét, továbbá a már ismert hiányosságokból származó potenciális hibák feltárására és korlátozására, valamint a modell még nem ismert hiányosságainak azonosítására összpontosítanak. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokat elvégezheti belső, független részleg vagy független külső harmadik fél is;
a befektetési határértékek és a részvényjellegű kitettségek kockázati kitettségeinek monitorozását szolgáló megfelelő rendszerek és eljárások;
a modell megtervezéséért és alkalmazásáért felelős részlegeknek funkcionálisan függetlennek kell lenniük azoktól a részlegektől, amelyek az egyéni befektetések kezeléséért felelősek;
a modellezési folyamat bármely eleméért felelős személyeknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük. A vezetőségnek elegendő szakképzett és kompetens erőforrást kell biztosítania a modellezési funkcióhoz.
188. cikk
Validálás és dokumentáció
Az intézményeknek megbízható rendszerekkel kell rendelkezniük belső modelljeik és modellezési folyamataik pontosságának és következetességének validálásához. A belső modellek és a modellezési folyamat, valamint a validálás minden lényeges elemét dokumentálni kell.
Az intézmények belső modelljeinek és modellezési folyamatainak validálása és dokumentálása során teljesülniük kell a következő feltételeknek:
az intézményeknek a belső validálási folyamatot belső modelljeik és eljárásaik teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelésére kell használniuk;
a mennyiségi validálásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következeteseknek kell lenniük. A becslési és validálási módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) változásait dokumentálni kell;
az intézményeknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a realizált és nem realizált nyereség és veszteség felhasználásával kiszámított aktuális részvényhozamokat a modellezett becslésekkel. Az ilyen összehasonlítások során a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználni. Az intézményeknek dokumentálniuk kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell;
az intézményeknek egyéb kvantitatív validálási eszközöket, valamint külső adatforrásokkal való összehasonlítást is alkalmazniuk kell. Az elemzésnek a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. Az intézmények által a modelljeik teljesítményének mérésére alkalmazott belső minősítési rendszerek értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelniük;
az intézményeknek megfelelő belső előírásokkal kell rendelkezniük azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a tényleges részvényhozamnak a modellbecslésekkel való összehasonlítása megkérdőjelezi maguknak a becsléseknek vagy a modelleknek az érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat, illetve a részvényhozammal kapcsolatos hasonló, szisztematikus ingadozásokat. Minden belső modellekkel kapcsolatos, a modellek felülvizsgálata által eredményezett módosítást dokumentálni kell, és azoknak meg kell felelniük az intézmény modellek felülvizsgálatára vonatkozó előírásainak;
a belső modellt és modellezési folyamatot, beleértve a modellezésben részt vevő felek felelősségi körét, illetve a modell jóváhagyását és a modellek felülvizsgálatára vonatkozó folyamatot, dokumentálni kell.
5. alszakasz
Belső irányítás és felvigyázás
189. cikk
Vállalatirányítás
A felső vezetésnek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:
értesítenie kell a vezető testületet vagy annak kijelölt bizottságát az összes olyan lényeges változásról vagy a kidolgozott szabályzatoktól való eltérésről, amelyek lényegesen befolyásolják az intézmény minősítési rendszereinek működését.
alaposan ismernie kell a minősítési rendszerek felépítését és működését;
folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését;
A hitelkockázat-ellenőrzési egységeknek rendszeresen tájékoztatniuk kell a felső vezetést a minősítési folyamat teljesítményéről, a fejlesztésre szoruló területekről, valamint a korábban meghatározott hiányosságok kiküszöbölését célzó törekvések megvalósulásáról.
190. cikk
A hitelkockázati kontroll
A hitelkockázati kontroll egység(ek) hatáskörei az alábbiakat foglalják magukban:
a kategóriák és halmazok (poolok) tesztelése és monitoringja;
az intézmény minősítési rendszerei összefoglaló jelentéseinek készítése és elemzése;
eljárások végrehajtása annak ellenőrzésére, hogy a kategória- és halmaz (pool)-fogalmakat következetesen alkalmazzák-e a különböző szervezeti egységekben és földrajzi területeken;
a minősítési eljárással kapcsolatos módosítások felülvizsgálata és dokumentálása, a változtatás indoklását is beleértve;
a minősítési kritériumok felülvizsgálata annak érdekében, hogy felmérjék, hogy azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot. A minősítési rendszerek, kritériumok és az egyes minősítési paraméterek változását dokumentálni és archiválni kell;
aktív részvétel a minősítési eljárásban alkalmazott modellek kialakításában vagy kiválasztásában, azok bevezetésében és validálásában;
a minősítési eljárásban alkalmazott modellek felvigyázása;
a minősítési eljárásban alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálata és módosítása.
A 179. cikk (2) bekezdése szerint közös adatokat alkalmazó intézmények a következő feladatokat szervezhetik ki:
a kategóriák és halmazok (poolok) tesztelésére és monitorozására vonatkozó információk létrehozása;
az intézmény minősítési rendszerei összefoglaló jelentéseinek készítése;
a minősítési kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása annak értékelése céljából, hogy a kritériumok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot;
a minősítési eljárásban, kritériumokban vagy egyéni minősítési paraméterekben bekövetkező változások dokumentálása;
a minősítési eljárásban használt modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó információk létrehozása.
191. cikk
Belső ellenőrzés
A belső ellenőrzési vagy más hasonló független ellenőrző egységeknek legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk az intézmény minősítési rendszereit és működését, beleértve a hitelezési funkció működését, valamint a PD-, LGD-, EL-értékek, és a hitel-egyenértékesítési tényezők becslését is. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie az összes alkalmazandó követelmény teljesítésére is.
4. FEJEZET
Hitelkockázat-mérséklés
1. szakasz
Fogalommeghatározások és általános követelmények
192. cikk
Fogalom-meghatározások
E fejezet alkalmazásában:
„hitelt nyújtó intézmény”: az az intézmény, amely az adott kitettséggel rendelkezik;
„fedezett kölcsönügylet”: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogot biztosít az intézmény számára a fedezet legalább napi gyakoriságú kiegészítésének előírására;
„tőkepiac-vezérelt ügylet”: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogot biztosít az intézmény számára a fedezet legalább napi gyakoriságú kiegészítésének előírására;
„alapul szolgáló kollektív befektetési forma”: olyan kollektív befektetési forma, amelynek részvényeibe vagy befektetési jegyeibe egy másik kollektív befektetési forma befektetett;
193. cikk
A hitelkockázat-mérséklési módszerek hatásának elismerésére vonatkozó elvek
Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmény egyetlen kitettséget több különböző hitelkockázat-mérséklési módszerrel fedez, az alábbiak mindegyikét meg kell tennie:
a kitettséget további részekre osztja és azokra az egyes hitelkockázat-mérséklési eszközök mindegyikét allokálja;
az a) pont szerinti egyes részekre külön kiszámítja a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 2. fejezet és e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.
Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmény egy kitettséget egyetlen fedezetnyújtó által biztosított hitelkockázati fedezettel fedez és a kitettségnek és a hitelkockázati fedezetnek eltérő a l lejárata, az alábbiak mindegyikét meg kell tennie:
a kitettséget további részekre osztja, és azokra az egyes hitelkockázat-mérséklési eszközök mindegyikét allokálja;
az a) pont szerinti egyes részekre külön kiszámítja a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 2. fejezet és e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.
194. cikk
A hitelkockázat-mérséklési módszerek elismerhetőségének elvei
A hitelt nyújtó intézménynek az illetékes hatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátania azon független, írásos és indokolással ellátott jogi vélemény vagy vélemények legújabb változatát, amelyeket annak megállapításához használt, hogy a hitelkockázat-fedezeti megállapodás vagy megállapodások összhangban vannak-e az első albekezdésben foglalt feltétellel.
Az intézmények a hitelkockázat-mérséklés hatásának kiszámításánál az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet csak akkor vehetik figyelembe, ha a biztosítékok megfelelnek mindkét következő feltételnek:
szerepel a 197–200. cikkben felsorolt elismerhető eszközök között;
megfelelően likvid és értéke hosszabb távon is megfelelően stabil ahhoz, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az engedélyezett elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosítson az elért hitelkockázati fedezetet illetően.
Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a hitelkockázattal szembeni védelmet biztosító megállapodás csak akkor minősül elismertnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a megállapodás szerepel a 203. cikkben és a 204. cikk (1) bekezdésében felsorolt, elismerhető biztosítéki megállapodások között;
az irányadó joghatóságokban jogilag érvényes és végrehajtható, így a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az elfogadott elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosít az elért hitelkockázat fedezetet illetően;
a fedezetnyújtó teljesíti az (5) bekezdésben meghatározott kritériumokat.
Az EBH 2014. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
2. szakasz
A hitelkockázat-mérséklés elismerhető formái
1. alszakasz
Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
195. cikk
Mérlegen belüli nettósítás
Az intézmény a partnerével szemben fennálló kölcsönös követeléseinek mérlegen belüli nettósítását felhasználhatja elismert hitelkockázat-mérséklésként.
A 196. cikk sérelme nélkül az elismerhetőség az intézmény és partnerei közötti kölcsönös készpénzegyenlegekre korlátozódik. Az intézmény a kockázatokkal súlyozott kitettségértéket és, szükség szerint, a várható veszteségértékeket csak az általa nyújtott kölcsönök és nála elhelyezett betétek esetében módosíthatja, ha azok mérlegen belüli nettósítási megállapodás hatálya alá tartoznak.
196. cikk
Repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő nettósítási keretmegállapodások
A pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét alkalmazó intézmények figyelembe vehetik a repoügyleteket érintő kétoldalú nettósítási szerződéseknek, az értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adásának vagy kölcsönbe vételének, illetve a partnerrel kötött tőkepiac-vezérelt ügyleteknek a hatásait. A 299. cikk sérelme nélkül, a felhasznált biztosítéknak és az ilyen megállapodás vagy ügylet keretében kölcsönbe vett értékpapíroknak és/vagy áruknak meg kell felelniük a 197. és 198. cikkben a biztosítékokra meghatározott elismerhetőségi követelményeknek.
197. cikk
A biztosítékok módszerektől független elismerhetősége
Az intézmények a következő tételeket bármely módszertől függetlenül elismert biztosítékként használhatják:
a hitelnyújtó intézménynél található készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentum;
központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy, a 2. fejezet alkalmazásában elismert külső hitelminősítő intézet vagy exporthitel-ügynökség által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 4. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
intézmények vagy befektetési vállalkozások által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő olyan értékpapírok, amelyek egy külső hitelminősítő intézet által adott olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
egyéb szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy külső hitelminősítő intézet által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
a külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkező, rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek hitelminősítését az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
részvények vagy átváltoztatható kötvények, amelyek a fő tőzsdei indexben szerepelnek;
arany;
értékpapírosítási pozíciók, amelyek nem újra-értékpapírosítási pozíciók és amelyekre a 261–264. cikknek megfelelően 100 %-os vagy annál alacsonyabb kockázati súly vonatkozik.
Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a „központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” az alábbiak mindegyikét magukban foglalják:
regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 115. cikk (2) bekezdése szerint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni, amelynek joghatósága alá a kibocsátó tartozik;
közszektorbeli intézmény által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 116. cikk (4) bekezdése értelmében központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni;
multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 117. cikk (2) bekezdése szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;
olyan nemzetközi szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 118. cikk szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.
Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában az „intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” az alábbiak mindegyikét magukban foglalják:
regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a (2) bekezdés a) pontjában említett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kivételével;
közszektorbeli intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, ha az azokkal szembeni kitettséget a 116. cikk (1) és (2) bekezdése szerint kezelendő;
multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kivéve azokat, am7. cikk (2) bekezdése szerint.
Az intézmény biztosítékként más intézmény vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő olyan értékpapírokat is elismerhet, amelyek nem rendelkeznek külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel, amennyiben az említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok eleget tesznek az alábbi kritériumok mindegyikének:
elismert tőzsdén jegyzik őket;
előresorolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak minősülnek;
a kibocsátó intézmény összes többi, a veszteségviselési rangsorban azonos helyet elfoglaló, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel rendelkező kibocsátása olyan minősítéssel rendelkezik, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek vagy a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;
a hitelnyújtó intézmény nem rendelkezik olyan információval, amely arra engedne következtetni, hogy a kibocsátás a c) pontban meghatározottnál alacsonyabb hitelminősítést indokolna;
az eszköz piaci likviditása elégséges e célokra.
Az intézmények kollektív befektetési formák befektetési jegyeit vagy részvényeit elismerhető biztosítékként használhatják, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a befektetési jegyek vagy részvények nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;
a kollektív befektetési forma az (1) és (4) bekezdés szerint elismerhető eszközökbe történő befektetésekre korlátozódik;
a kollektív befektetési formák teljesítik a 132. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket.
Ha egy kollektív befektetési forma másik kollektív befektetési forma részvényeibe vagy befektetési jegyeibe fektet be, az első albekezdés a) –c) pontjában meghatározott feltételek ugyanúgy alkalmazandók valamennyi ilyen alapul szolgáló kollektív befektetési formára.
Származtatott eszközöknek kollektív befektetési formákban, a megengedett befektetések fedezetére történő használata nem gátolhatja meg a kollektív befektetési formák befektetési jegyeinek vagy részvényeinek biztosítékként való elismerését.
Ha az alapul szolgáló kollektív befektetési forma maga is alapul szolgáló kollektív befektetési formába fektet be, az intézmények az eredeti KBF részvényeit vagy befektetési jegyeit elismert biztosítékként használhatják, amennyiben az első albekezdésben leírt módszert alkalmazzák.
Ha a nem elismert eszközök a tulajdonlásukból eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek miatt negatív értékkel rendelkezhetnek, az intézményeknek meg kell tenniük az alábbiak mindegyikét:
kiszámítják a nem elismert eszközök teljes értékét;
ha az a) pontban kiszámított összeg negatív, akkor ennek az összegnek az abszolút értékét kivonják az elismert eszközök teljes értékéből.
Az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
az e cikk (1) bekezdése f) pontjában, a 198. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, a 224. cikk (1) és (4) bekezdésében, valamint a 299. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett fő indexek;
az e cikk (4) bekezdése a) pontjában, a 198. cikk (1) bekezdése a) pontjában, a 224. cikk (1) és (4) bekezdésében, a 299. cikk (2) bekezdése e) pontjában, a 400. cikk (2) bekezdése k) pontjában, a 416. cikk (3) bekezdése e) pontjában, a 428. cikk (1) bekezdése c) pontjában és a III. melléklet 17. pontjában említett, a 4. cikk (1) bekezdése 72. pontjában meghatározott feltételeket teljesítő elismert tőzsdék.
Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
198. cikk
Biztosítékok további elismerhetősége a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint
A 197. cikkben meghatározott biztosítékokon kívül, amennyiben egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét alkalmazza, használhatja a következő tételeket elismert biztosítékként:
részvények vagy átváltoztatható kötvények, amelyek nem szerepelnek főbb tőzsdei indexben, de kereskedésük elismert tőzsdén folyik;
kollektív befektetési formák befektetési jegyei vagy részvényei, ha azok megfelelnek az alábbi feltételek mindegyikének:
nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;
a kollektív befektetési forma csak a 197. cikk (1) és (4) bekezdése szerint elismerhető eszközökbe, illetve e bekezdés a) pontjában felsorolt tételekbe fektethet be.
Abban az esetben, ha a kollektív befektetési forma egy másik kollektív befektetési forma befektetési jegyeibe vagy részvényeibe fektet be, az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek ugyanúgy vonatkoznak ezekre az alapul szolgáló kollektív befektetési formákra is.
Származtatott eszközöknek kollektív befektetési formákban, a megengedett befektetések fedezetére történő használata nem gátolhatja meg a kollektív befektetési formák befektetési jegyeinek vagy részvényeinek biztosítékként való elismerését.
Ha a nem elismert eszközök a tulajdonlásukból eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek miatt negatív értékkel rendelkezhetnek, az intézményeknek meg kell tenniük az alábbiak mindegyikét:
kiszámítják a nem elismert eszközök teljes értékét;
ha az a) pontban kiszámított összeg negatív, akkor ennek az összegnek az abszolút értékét kivonják az elismert eszközök teljes értékéből.
199. cikk
Biztosítékok további elismerhetősége az IRB-módszer szerint
A 197. és 198. cikkben említett biztosítékok mellett azok az intézmények, amelyek a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az IRB-módszer szerint számítják ki, a következőket is használhatják biztosítékként:
ingatlan-biztosíték a (2), (3) és (4) bekezdéssel összhangban;
követelések az (5) bekezdéssel összhangban;
egyéb dologi biztosíték a (6) és a (8) bekezdéssel összhangban;
lízing a (7) bekezdéssel összhangban.
Ha a 124. cikk (2) bekezdése másként nem rendelkezik, az intézmények használhatják elismert biztosítékként azt a lakóingatlant, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, vagy amelyet a tulajdonos kiad vagy ki fog adni, valamint a kereskedelmi ingatlanokat, úgymint irodákat és egyéb kereskedelmi helyiségeket, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
az ingatlan értéke nem függ lényegesen a kötelezett hitelminőségi besorolásától. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, nem kötelesek figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;
a hitelfelvevő kockázata nem az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől függ lényegesen, hanem a hitelfelvevő más forrásokból történő adósság-visszafizetési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése önmagában lényegesen nem függ semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól.
Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától valamely tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében, amennyiben az adott tagállam illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, amelynek veszteségrátái nem haladják meg a következő határértékek egyikét sem:
az adott évben a piaci érték 80 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 80 %-áig lakóingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő veszteségek – kivéve ◄ ha a 124. cikk (2) bekezdése másképp rendelkezik – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;
az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,5 %-át.
Ha egy adott évben az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az intézmények az említett albekezdésben leírt eljárás nem alkalmazhatják addig, amíg mindkét feltétel nem teljesül egy következő évben.
Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától a valamely tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanok esetében, amennyiben az adott tagállam illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmi ingatlan-piac létezik, amelynek veszteségrátái nem haladják meg a következő határértékek egyikét sem:
az adott évben a piaci érték 50 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 60 %-áig kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő veszteségek ◄ nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;
az adott évben a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő összesített veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,5 %-át.
Ha egy adott évben az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az intézmények az említett albekezdésben leírt eljárás nem alkalmazhatják addig, amíg mindkét feltétel nem teljesül egy következő évben.
Az illetékes hatóságok kötelesek engedélyezni az intézményeknek a (2), (3) és (4) bekezdésben említett típusoktól eltérő dologi tételek biztosítékként való elismerését, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
léteznek olyan likvid piacok a biztosítékok gyors és gazdaságilag hatékony értékesítésére, amelyek meglétét – az eszközök típusát figyelembe véve – gyakori tranzakciók támasztják alá. Az intézményeknek rendszeresen, illetve akkor, ha az adatok szerint a piacokon lényeges változások következtek be, végre kell hajtaniuk ennek a feltételnek az értékelését;
jól megalapozott, nyilvánosan hozzáférhető piaci árak állnak rendelkezésre a biztosítékra vonatkozóan. Az intézmények jól megalapozottnak tekinthetik a piaci árakat, ha megbízható információforrásokból származnak, például nyilvános indexekből, és tükrözik a szokásos feltételek mellett zajló ügyletek árait. Az intézmények nyilvánosan hozzáférhetőnek tekinthetik a piaci árakat abban az esetben, ha azokat nyilvánosságra hozták, könnyen hozzáférhetők és indokolatlan adminisztratív vagy pénzügyi terhek nélkül rendszeresen megszerezhetők;
az intézmények elemzik a piaci árakat, a biztosíték érvényesítéséhez szükséges időt és költséget és a biztosítékból származó bevételt;
az intézmények bizonyítják, hogy egy adott biztosítéktípusnál a biztosítékból származó bevétel az összes likvidálás legfeljebb 10 %-a esetében nem éri el a biztosíték értékének 70 %-át. A piaci árak lényeges ingadozása esetén az intézmény az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítja, hogy a biztosítékot kellő óvatossággal értékeli.
Az intézményeknek dokumentálniuk kell az első albekezdés a)–d) pontjában és a 210. cikkben meghatározott feltételek teljesítését.
200. cikk
Egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
Az intézmények elismert biztosítékként használhatják a következő egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezeteket:
harmadik fél intézménynél nem letétkezelői megállapodás révén, a hitelnyújtó intézmény zálogjogával terhelten elhelyezett készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentum;
életbiztosítási kötvények, amelyek kedvezményezettje a hitelnyújtó intézmény;
harmadik fél intézmény vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott olyan értékpapírok, amelyeket kérésre az említett intézmény vagy befektetési vállalkozás visszavásárol.
2. alszakasz
Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
201. cikk
Fedezetnyújtók elismerhetősége az összes módszer esetében
Az intézmények a következő feleket alkalmazhatják előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismert nyújtójaként:
központi kormányzatok és központi bankok;
regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok;
multilaterális fejlesztési bankok;
nemzetközi szervezetek, amelyekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan a 117. cikk szerint 0 %-os kockázati súly alkalmazandó;
közszektorbeli intézmények, amelyekkel szembeni követelések kezelése a 116. cikkel összhangban történik;
olyan intézmények, valamint olyan pénzügyi vállalkozások, amelyek esetében a pénzügyi vállalkozással szembeni kitettséget a 119. cikk (5) bekezdése alapján intézményekkel szembeni kitettségként kezelik;
egyéb vállalkozások, beleértve az anyavállalatokat, leányvállalatokat és az intézmény kapcsolt vállalkozásait, ha az alábbi feltételek egyike teljesül:
az említett egyéb vállalkozáskülső hitelminősítő intézetáltal készített hitelminősítéssel rendelkezik;
a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteségértéket az IRB-módszer szerint kiszámító intézmények esetében, az említett egyéb vállalkozás nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel, hanem az intézmény által adott belső minősítéssel rendelkezik;
elfogadott központi szerződő felek.
Az illetékes hatóságok kötelesek közzétenni és frissíteni az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet az (1) bekezdés f) pontja szerinti elismert nyújtóinak jegyzékét vagy az ilyen előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet egyéb elismert nyújtójának azonosítására vonatkozó iránymutató kritériumokat, az alkalmazandó prudenciális követelmények leírásával együtt, és ezeket a jegyzékeket kötelesek megosztani más illetékes hatóságokkal a 2013/36/EU irányelv 117. cikkének megfelelően.
202. cikk
A 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra jogosult, hitelkockázati fedezetet nyújtók elismerhetősége az IRB-módszer szerint
Az intézmény előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismert nyújtójaként kezelheti az olyan intézményeket, befektetési vállalkozásokat, biztosítókat és viszontbiztosítókat, valamint exporthitel-ügynökségeket, amelyek jogosultak a 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra, feltéve, hogy megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:
megfelelő szakértelemmel rendelkeznek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtása terén;
az ezen rendeletben megállapított előírásokkal egyenértékű szabályozás vonatkozik rájuk, vagy a hitelkockázati fedezet biztosításának idején elismert külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel rendelkeztek, amelyről az EBH úgy határozott, hogy a hitelminősítési besorolások 3. vagy annál magasabb szintjének egyezik meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően;
a hitelkockázati fedezet nyújtása idején vagy bármely azt követő időszakban olyan belső minősítéssel rendelkeztek, amelynek PD-je 2. vagy annál magasabb hitelminőségi besorolás PD-értékével egyezik meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően;
olyan belső minősítéssel rendelkeznek, amelynek PD-je a 3. vagy annál magasabb hitelminőségi besorolás PD-értékével egyezik meg, a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően.
E cikk alkalmazásában az exporthitel-ügynökségek által nyújtott hitelkockázati fedezet nem részesülhet kifejezett központi kormányzati viszontgaranciában.
203. cikk
Garanciák előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként való elismerése
Az intézmények előre nem rendelkezésre bocsátott elismert hitelkockázati fedezetként kezelhetik a garanciákat.
3. alszakasz
Származtatott ügyletek típusai
204. cikk
A hitelderivatívák elismert típusai
Az intézmények elismert hitelkockázati fedezetként kezelhetik a következő típusú hitelderivatívákat és az ilyen vagy gazdasági szempontból gyakorlatilag hasonló hitelderivatívákból álló eszközöket:
hitel-nemteljesítési csereügyletek,
teljes hozamcsere-ügyletek;
hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok, készpénzes finanszírozásuk mértékéig.
Nem tekinthető elismertnek a hitelkockázati fedezet, amennyiben egy intézmény teljes hozamcsere-ügylet révén vásárol hitelkockázati fedezetet, és a csereügylet során kapott nettó pénzösszeget nettó bevételként tartja nyilván, de nem tartja nyilván az ezt ellentételező értékromlást a fedezett eszköz értékében (a valós érték csökkentésével vagy az értékelési tartalékok növelésével).
Amennyiben a belső fedezeti ügyletre az első albekezdésnek megfelelően került sor és teljesülnek az ebben a fejezetben meghatározott követelmények, az intézményeknek a a 4–6. szakaszban meghatározott szabályokat kell alkalmazniuk az előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezet esetén –a kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteségérték kiszámításához
3. szakasz
Követelmények
1. alszakasz
Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
205. cikk
A 206. cikkben említett nettósítási keretmegállapodásoktól eltérő mérlegen belüli nettósítási megállapodásokra vonatkozó követelmények
A 206. cikkben említett nettósítási keretmegállapodásoktól eltérő mérlegen belüli nettósítási megállapodások akkor minősülnek hitelkockázat-mérséklési célokra elismertnek, ha az alábbi feltételek mindegyikét teljesítik:
az említett megállapodások valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesek és érvényesíthetők akkor is, ha a partner fizetésképtelenné válik, vagy vele szemben felszámolást kezdeményeznek;
az intézmények képesek bármikor meghatározni az említett megállapodások tárgyát képező eszközöket és forrásokat;
az intézmények folyamatosan monitorozzák és ellenőrzik a hitelkockázati fedezet megszűnéséhez kapcsolódó kockázatokat;
az intézmények nettó alapon és folyamatosan monitorozzák és ellenőrzik a vonatkozó kitettségeket.
206. cikk
A repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő nettósítási keretmegállapodásokra vonatkozó követelmények
A repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő nettósítási keretmegállapodások akkor minősülnek hitelkockázat-mérséklési célokra elismertnek, ha az említett megállapodások keretébennyújtott biztosíték megfelel a 207. cikk (2)–(4) bekezdésében meghatározott követelmények mindegyikének, és ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesek és érvényesíthetők akkor is, ha a partner fizetésképtelenné válik, vagy vele szemben felszámolást kezdeményeznek;
biztosítják a teljesítő félnek az összes, e megállapodással kapcsolatos ügylet időben történő felmondásának vagy lezárásának jogát nemteljesítés esetén, beleértve a partner fizetésképtelenségét vagy felszámolási eljárás alá vonásának esetét is;
lehetővé teszik a nyereség és veszteség nettósítását a megállapodás hatálya alá tartozó ügyletek lezárását követően, hogy ezáltal a felek közti tartozást egyetlen nettó összeg fejezze ki.
207. cikk
Pénzügyi biztosítékokra vonatkozó követelmények
A kötelezett vagy egy kapcsolt vállalkozás által kibocsátott értékpapírok nem ismerhetők el biztosítékként. Ettől eltérve, a kötelezett által kibocsátott fedezett kötvények, amelyek a 129. cikk hatálya alá tartoznak, elismert biztosítéknak minősülnek, ha repoügyletek biztosítékaként nyújtották őket, amennyiben teljesítik az első albekezdésben meghatározott feltételt.
Az intézményeknek megfelelő jogi felülvizsgálattal meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a biztosíték minden irányadó jog szerint érvényesíthető. Az érvényesíthetőség folyamatos biztosítása érdekében az intézményeknek szükség szerint ismételten le kell folytatniuk a felülvizsgálatot.
Az intézményeknek teljesíteniük kell az alábbi működési követelményeket:
megfelelően dokumentálniuk kell a biztosítéki megállapodást, valamint egyértelmű és megbízható eljárással kell rendelkezniük a biztosítékok időben történő érvényesítéséhez;
megbízható eljárásokat és folyamatokat kell alkalmazniuk a biztosítékok használatából származó kockázatok ellenőrzésére – beleértve a hitelkockázati fedezet megsemmisülésének vagy értékcsökkenésének kockázatát, az értékelési kockázatokat, a hitelkockázati fedezet megszűnéséből származó kockázatokat, a biztosíték alkalmazásából eredő koncentrációs kockázatot, valamint az intézmény általános kockázati profiljával való kölcsönhatásokat;
dokumentált szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük az elfogadott biztosítéktípusokkal és -összegekkel kapcsolatban;
ki kell számítaniuk a biztosíték piaci értékét, és az értékelést legalább félévenként meg kell ismételniük, valamint valahányszor, amikor az intézmény úgy véli, hogy a biztosíték piaci értéke jelentősen csökkent;
amennyiben a biztosítékkal egy harmadik fél rendelkezik, az intézményeknek megfelelő lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a harmadik fél a biztosítékot elkülönítse saját eszközeitől;
gondoskodniuk kell megfelelő erőforrások biztosításáról a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre és értékpapír-finanszírozást végző partnerekre vonatkozó letéti megállapodások megfelelő működtetéséhez, amely az intézmény pótlólagosletét-bekéréseinek megfelelő időzítésén és pontosságán, illetve az intézmény által a partnerek pótlólagosletét-bekéréseire adott válaszok időszerűségén keresztül mérhető;
rendelkezniük kell a biztosíték kezelésére vonatkozó szabályokkal az alábbiak kontrollja, monitoringja és jelentése céljából:
a letéti megállapodások révén keletkező kockázati kitettségek;
a biztosítékként szolgáló egyes eszköztípusokhoz kapcsolódó koncentrációs kockázat;
a biztosítékok újrafelhasználása, beleértve a partnertől kapott biztosíték újrafelhasználásából eredő esetleges likviditási hiányokat;
lemondás a partnernek nyújtott biztosítékhoz fűződő jogokról.
208. cikk
Ingatlantulajdon-fedezetre vonatkozó követelmények
A jogbiztonság tekintetében a következő feltételeknek kell eleget tenni:
a jelzálog vagy kézi zálogjog a hitelszerződés megkötésének időpontjában irányadó valamennyi joghatóság előtt érvényesíthető, és a jelzálogot vagy kézi zálogjogot megfelelő módon és időrendben kell nyilvántartani;
az összes, az elzálogosításhoz szükséges követelmény teljesül;
a fedezeti megállapodás és az ezt alátámasztó jogi folyamat lehetővé teszi az intézmény számára, hogy ésszerű időn belül hozzájuthasson a fedezeti értékhez.
Az ingatlanérték és az ingatlanértékelés monitoringja tekintetében a következő feltételeket kell teljesíteni:
az intézmények az ingatlan értékét rendszeresen, a kereskedelmi ingatlanoknál legalább évente egyszer, lakóingatlanoknál pedig minden harmadik évben monitorozzák. Az intézmények gyakrabban monitoroznak, ha az ingatlanpiaci feltételek jelentősen változnak;
az ingatlan értékét akkor is felül kell vizsgálni, ha az intézménynek információja van arról, hogy az ingatlan értéke az átlagos piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökkenhetett. Ez esetben a felülvizsgálatot olyan értékbecslőnek kell elvégeznie, aki rendelkezik a becslés elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel, képességgel és tapasztalattal, és független a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól. A 3 000 000 EUR-t vagy az intézmény szavatolótőkéjének 5 %-át meghaladó értékű kölcsönök esetén az ingatlanértékelést független értékbecslőnek legalább háromévente felül kell vizsgálnia.
Az intézmények használhatnak statisztikai módszereket az ingatlanok értékének monitorozására, valamint az újraértékelendő ingatlanok meghatározására.
209. cikk
Követelésekre vonatkozó követelmények
A jogbiztonság tekintetében a következő feltételeknek kell eleget tenni:
a hitelnyújtó intézmény számára nyújtandó biztosítékra vonatkozó jogi mechanizmusnak megbízhatónak és hatékonynak kell lennie, valamint biztosítania kell, hogy az intézmény egyértelmű jogokkal rendelkezzék a biztosítékkal kapcsolatban, beleértve a biztosíték értékesítéséből származó bevételhez való jogot is;
az intézményeknek minden szükséges lépést meg kell tenniük a biztosítéki jog érvényesíthetőségére vonatkozó helyi követelmények teljesítése érdekében. A hitelnyújtó intézménynek elsőbbségi követeléssel kell bírnia a biztosítékra vonatkozóan, kivéve, ha az ilyen követelés jogszabályi rendelkezés szerint preferenciális hitelezői követelés után következik;
az intézményeknek megfelelő jogi felülvizsgálattal meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a biztosíték minden irányadó jog szerint érvényesíthető;
az intézményeknek megfelelően dokumentálniuk kell biztosítéki megállapodásaikat, valamint egyértelmű és megbízható eljárással kell rendelkezniük a biztosítékok időben történő beszedése érdekében;
az intézményeknek eljárásokkal kell rendelkezniük annak biztosításához, hogy bármely, a hitelfelvevő nemteljesítésének megállapításához és a biztosítékok időben történő beszedéséhez szükséges jogi feltétel teljesüljön;
amennyiben a hitelfelvevőnek pénzügyi nehézségei vannak vagy nemteljesítés következik be, az intézménynek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy a követelés kötelezettjének előzetes beleegyezése nélkül eladja vagy másik félre ruházza a követeléseket.
A kockázatkezelés tekintetében a következő feltételeknek kell eleget tenni:
az intézménynek megbízható eljárással kell rendelkeznie a követelések hitelkockázatának megállapítására. Az említett eljárásnak magában kell foglalnia a hitelfelvevő üzleti és ágazati elemzését, illetve azt, hogy milyen típusú ügyfelek a hitelfelvevő üzleti partnerei. Amennyiben az intézmény a hitelfelvevők által az ügyfelekre nézve megállapított hitelkockázatra támaszkodik, az intézménynek felül kell vizsgálnia a hitelfelvevők hitelezési gyakorlatát, hogy megállapítsa annak megbízhatóságát és hitelességét;
a kitettség értéke és a követelések értéke közti különbözetnek az összes vonatkozó tényezőt tükröznie kell, beleértve a beszedési költséget, a követeléshalmazokon belül az egyes ügyfelekhez kapcsolódó koncentrációt, valamint az intézmény összes olyan kitettségén belüli potenciális koncentrációs kockázatot, amelyeket az intézmény általános módszerei már nem szabályoznak. Az intézménynek folyamatos, a követeléseknek megfelelő monitoring folyamatot kell fenntartania. Ezen kívül rendszeresen felül kell vizsgálnia a hitelszerződések, a környezeti korlátozások és más jogszabályi előírások által támasztott követelmények teljesülését is;
a hitelfelvevő által hitelezői jogokkal terhelt követeléseknek diverzifikáltaknak kell lenniük, valamint azok szükségtelenül nem kapcsolódhatnak az adott hitelfelvevőhöz. Amennyiben lényeges pozitív korreláció áll fenn, akkor az intézményeknek az ehhez kapcsolódó kockázatokat figyelembe kell venniük a teljes biztosítékhalmazhoz tartozó fedezettség meghatározásánál;
az intézmények nem használhatnak elismert hitelkockázati fedezetként a hitelfelvevőhöz kapcsolódóktól származó (beleértve a leányvállalatokat és alkalmazottakat is) követeléseket;
az intézményeknek dokumentált követelésbehajtási folyamattal kell rendelkezniük fizetési nehézségek esetére. Az intézményeknek akkor is rendelkezniük kell a beszedéshez szükséges eszközökkel, ha általában hitelfelvevőikre hagyatkoznak a beszedés tekintetében.
210. cikk
Egyéb dologi biztosítékokra vonatkozó követelmények
Az ingatlan-biztosítékon kívüli dologi biztosítékok az IRB-módszer szerinti elismert biztosítéknak minősülnek, ha a következő követelmények mindegyike teljesül:
a dologi biztosíték nyújtására vonatkozó biztosítéki megállapodásnak minden irányadó jog szerint hatályosnak és érvényesíthetőnek kell lennie, és lehetővé kell tennie, hogy az intézmény a biztosíték értékét ésszerű időn belüli realizálja;
a 209. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett megengedett elsőbbségi követelések kizárólagos kivételével csak a biztosítékkal szembeni első ranghelyű zálogjogok vagy biztosítéki jogok minősülnek elismertnek, és az intézménynek elsőbbséget kell élveznie a biztosítékból származó bevételek vonatkozásában az összes többi hitelnyújtóval szemben;
az intézményeknek rendszeresen, legalább évente monitorozniuk kell a biztosíték értékét. A piaci feltételek jelentős változása esetén az intézményeknek gyakrabban kell monitorozniuk;
a kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a biztosíték részletes leírását, valamint az újraértékelés módjának és gyakoriságának részletes meghatározását;
az intézményeknek az ellenőrzésre rendelkezésre bocsátott belső hitelezési szabályzataikban és eljárásaikban egyértelműen dokumentálniuk kell az általuk elfogadott dologi biztosítékok típusait, valamint az egyes biztosítéktípusoknak a kitettség összegéhez viszonyított, megfelelő összegére vonatkozó szabályaikat és gyakorlataikat;
az intézmények hitelezési szabályzatainak az ügyletstruktúra tekintetében az alábbiakra kell kiterjedniük:
a kitettség összegéhez viszonyított megfelelő biztosíték-követelmények;
a biztosítékok könnyű értékesíthetősége;
az ár vagy piaci érték objektív meghatározásának képessége;
az érték megállapíthatóságának gyakorisága, ideértve a szakértői becslést vagy értékelést;
a biztosíték értékének volatilitása vagy a volatilitás közelítő értéke.
az intézményeknek az értékelés és újraértékelés során teljes körűen figyelembe kell venniük a biztosíték értékvesztését vagy avulását, és ennek során különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az idő múlása milyen hatással van a trendekre vagy adott időszakra érzékeny biztosítékokra;
az intézményeknek rendelkezniük kell a dologi biztosíték fizikai ellenőrzésének jogával. Az intézményeknek szabályzatokkal és eljárásokkal is rendelkezniük kell a fizikai ellenőrzési jog gyakorlására vonatkozóan;
a fedezetként felhasznált biztosítéknak káresemények ellen megfelelően biztosítottnak kell lennie és az intézményeknek eljárásokkal kell rendelkezniük annak monitorozására.
211. cikk
A lízingkitettségek fedezett kitettségként történő kezelésére vonatkozó követelmények
Az intézmények akkor kezelhetik a lízingügyletekből származó kitettségeket a lízingelt vagyontárggyal fedezett kitettségként, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a lízingelt vagyontárgy típusától függően a lízingelt vagyontárgy megfelel a 208. vagy a 210. cikkben meghatározott feltételeknek;
a lízingbe adó megbízható kockázatkezelést alkalmaz a lízingbe adott eszköz felhasználási módjára, elhelyezkedésére, korára és tervezett hasznos élettartamára vonatkozóan, beleértve a fedezet értékének megfelelő monitorozását is;
a lízingbe adó az eszköz jogi tulajdonosa, és tulajdonosi jogait időben tudja gyakorolni;
amennyiben az LGD-érték kiszámításakor még nem állapították meg, a még nem törlesztett összeg értéke és a fedezet piaci értéke közötti különbözet nem lehet olyan nagy, hogy meghaladja a lízingelt eszközökhöz kapcsolódó hitelkockázat-mérséklés értékét.
212. cikk
Az egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelmények
Harmadik fél intézménynél elhelyezett készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentumok akkor kezelhetők a 232. cikk (1) bekezdésének megfelelően, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a hitelfelvevőnek egy harmadik fél intézménnyel szembeni követelését nyíltan a hitelnyújtó intézmény zálogjogával terhelik vagy a hitelnyújtó intézményre ruházzák, és ez a terhelés vagy engedményezés valamennyi irányadó joghatóság előtt hatályos és érvényesíthető, valamint feltétel nélküli és visszavonhatatlan;
a harmadik fél intézményt értesítik a zálogjogról vagy átruházásról;
az értesítés következtében a harmadik fél intézmény kizárólag a hitelnyújtó intézmény számára tud fizetéseket teljesíteni, harmadik feleknek pedig csak a kölcsönt nyújtó intézmény előzetes engedélyével teljesíthet fizetéseket.
Az olyan életbiztosítási kötvények, amelyeknek a kedvezményezettje a hitelnyújtó intézmény, abban az esetben ismerhetők el biztosítékként, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
az életbiztosítási kötvényt a hitelnyújtó intézmény javára nyíltan elzálogosították vagy rá engedményezték;
az életbiztosítást nyújtó vállalatot értesítik az elzálogosításról vagy az engedményezésről, és az ennek következtében csak a hitelnyújtó intézmény előzetes engedélyével fizetheti ki a szerződés szerint kifizetendő összegeket;
a hitelnyújtó intézmény rendelkezik azzal a joggal, hogy a hitelfelvevő nemteljesítése esetén a kötvényt felmondja és a visszavásárlási értéket megkapja;
a hitelnyújtó intézményt tájékoztatják a kötvénytulajdonos kötvénnyel kapcsolatos bármely nemfizetéséről;
a hitelkockázati fedezet a kölcsön teljes futamidejére biztosított. Amennyiben ez nem lehetséges, mert a biztosítási viszony már a hitelviszony vége előtt lejár, akkor az intézménynek biztosítania kell, hogy a biztosítási szerződésből származó összeg a hitelszerződés átlagos hátralévő futamidejének végéig fedezetként szolgáljon az intézmény számára;
a zálogjog vagy engedményezés valamennyi, a hitelszerződés megkötésekor irányadó joghatóság előtt hatályos és érvényesíthető;
a visszavásárlási értéket az életbiztosítást nyújtó vállalat határozza meg és nem csökkenthető;
a visszavásárlási értéket az életbiztosítást nyújtó vállalatnak kérésre időben ki kell fizetnie;
a visszavásárlási értéket nem lehet az intézmény előzetes hozzájárulása nélkül kérni;
az életbiztosítást nyújtó vállalat a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozik, vagy az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságának felügyelete alá tartozik.
2. alszakasz
Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok
213. cikk
A garanciákra és hitelderivatívákra egyaránt vonatkozó követelmények
A 214. cikk (1) bekezdésére is figyelemmel, a garanciából vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezet akkor minősül előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a hitelkockázati fedezet közvetlen;
a hitelkockázati fedezet mértéke világosan meghatározott és kétségbevonhatatlan;
a hitelkockázati fedezetre vonatkozó szerződés nem tartalmaz olyan záradékot, amelynek betartása a kölcsönt nyújtó közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely:
lehetővé tenné a fedezetnyújtó számára, hogy a fedezetet egyoldalúan felmondja;
növelné a fedezet tényleges költségeit a fedezett kitettség hitelminőségi besorolásának romlása révén;
megakadályozhatná, hogy a fedezetnyújtót kötelezzék az időben történő fizetésre abban az esetben, ha az eredeti kötelezett nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek, vagy ha a lízingszerződés lejár a garantált maradványértéknek a 134. cikk (7) bekezdése és a 166. cikk (4) bekezdése szerinti elismerése céljából;
megengedhetné a hitelkockázati fedezet futamidejének a fedezetnyújtó általi csökkentését;
a hitelkockázati fedezetre vonatkozó szerződés hatályos és érvényesíthető a hitelszerződés megkötésekor irányadó valamennyi joghatóság előtt.
Az intézménynek megfelelő jogi felülvizsgálattal meg kell bizonyosodnia arról, hogy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesíthető. Az érvényesíthetőség folyamatos biztosítása érdekében az intézménynek szükség szerint meg kell ismételnie a felülvizsgálatot.
214. cikk
Állami és egyéb közszektorbeli viszontgaranciák
Az intézmények a (2) bekezdésben felsorolt szervezetek által nyújtott garanciával fedezettként kezelhetik a (2) bekezdésben említett kitettségeket, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a viszontgarancia a követelés összes hitelkockázati elemét fedezi;
mind az eredeti garancia, mind pedig a viszontgarancia eleget tesz a garanciára vonatkozóan a 213. cikkben és a 215. cikk (1) bekezdésében meghatározott előírásoknak, kivéve a viszontgarancia közvetlen jellegét előíró rendelkezést;
a fedezet megbízható és a múltbeli adatok nem utalnak arra, hogy a viszontgarancia fedezetértéke kisebb, mint a szóban forgó szervezet által nyújtott közvetlen garancia.
Az (1) bekezdésben meghatározott eljárás azokra a garantált kitettségekre alkalmazandó, amelyek az alábbi szervezetek valamelyike által nyújtott viszontgaranciával fedezettek:
központi kormányzatok vagy központi bankok;
regionális kormányzat vagy helyi hatóság;
közszektorbeli intézmény, amellyel szembeni követelés a 116. cikk (4) bekezdése szerint a központi kormányzattal szembeni követelésnek minősül;
multilaterális fejlesztési bank vagy nemzetközi szervezet, amelyre vonatkozóan a 117. cikk (2) bekezdése, illetve a 118. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt alkalmaznak;
közszektorbeli intézmény, amellyel szembeni követelések kezelése a 116. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban történik.
215. cikk
Garanciákra vonatkozó további követelmények
A garanciák akkor minősülnek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek, ha a 213. cikkben megállapított feltételek mindegyike, valamint az összes alábbi feltétel teljesül:
a kötelezett olyan nemteljesítése vagy fizetési mulasztása esetén, amely kiváltja a garancia lehívását, a hitelnyújtó intézménynek jogában áll a garanciát vállalótól a fedezet alapját képező követelés szerinti összeget időben követelni, és a garanciát vállaló általi fizetés nem tartozhat olyan rendelkezés hatálya alá, miszerint a hitelnyújtó intézménynek először a kötelezettől kell az összeget behajtania;
Lakóingatlan jelzáloghitelére fedezetet nyújtó előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a 213. cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában és az e pont első albekezdésében előírt követelményeket elég 24 hónapos időszakon belül teljesíteni;
a garancia a garantőr általi, egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalás;
az alábbi feltételek egyike teljesül:
a garancia kiterjed a kötelezettől a követelés keretében elvárt mindenfajta fizetéstípusra;
amennyiben bizonyos fizetéstípusokat kizárnak a garancia köréből, a hitelnyújtó intézmény úgy korrigálta a garancia elismert értékét, hogy az a korlátozott fedezetet tükrözze.
A kölcsönös garanciavállalás keretében nyújtott vagy a 214. cikk (2) bekezdésében felsorolt szervezetek által nyújtott vagy viszontgarantált garanciák esetében az e cikk (1) bekezdése a) pontjában meghatározott követelmények akkor tekinthetők teljesítettnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:
a hitelnyújtó intézménynek jogában áll időben hozzájutni a garantőr által teljesített előzetes fizetéshez, amely megfelel az alábbi két feltétel mindegyikének:
a hitelnyújtó intézmény által valószínűsíthetően elszenvedett veszteség megbízható becslésén alapul, amely tartalmazza a kamatfizetés elmaradásából származó veszteséget, valamint más, a hitelfelvevő által teljesítendő fizetéseket is;
a garancia által nyújtott fedezet terjedelmével arányos;
a hitelnyújtó intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani tudja, hogy a garancia veszteségcsökkentő hatásai – beleértve a hitelfelvevő által teljesítendő kamatfizetés és egyéb fizetések elmaradásából eredő veszteségeket is – indokolják ezt az eljárást.
216. cikk
Hitelderivatívákra vonatkozó további követelmények
A hitelderivatívák akkor minősülnek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek, ha a 213. cikkben megállapított feltételek mindegyike, valamint az összes alábbi feltétel teljesül:
a hitelderivatíva-szerződésben meghatározott hitelkockázati események magukban foglalják a következőket:
az alapul szolgáló kötelezettségnek a mulasztás időpontjában érvényes feltételei szerint esedékes összegek fizetésének elmulasztása, olyan türelmi idővel, amely megegyezik az alapul szolgáló kötelezettségben foglalt türelmi idővel vagy rövidebb annál;
a kötelezett felszámolása, fizetésképtelensége vagy írásos nyilatkozata arról, hogy az esedékes fizetési kötelezettségeket általában nem tudja az esedékességükig teljesíteni, és ehhez hasonló események;
az alapul szolgáló kötelezettség átstrukturálása, ami a tőke, kamat vagy díjak elengedését vagy fizetési halasztást von maga után, ami hitelezési veszteséget eredményez;
ha a hitelderivatíva lehetővé teszi a készpénzes kiegyenlítést:
az intézmény stabil értékelési folyamattal rendelkezik a veszteségek megbízható becslése érdekében;
egyértelműen meghatározott az az időszak, amelyen belül az alapul szolgáló kötelezettséget a hitelkockázati esemény bekövetkezését követően értékelik;
amennyiben a kiegyenlítéshez az szükséges, hogy a kockázatot átadó rendelkezzék az alapul szolgáló kötelezettségnek a fedezetnyújtóra történő átruházásának jogával és képességével, az alapul szolgáló kötelezettség feltételeinek ki kell térniük arra, hogy az ilyen átruházáshoz szükséges beleegyezést ne lehessen indokolatlanul megtagadni;
egyértelműen meghatározták, kik felelősek a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapításáért;
a hitelkockázati esemény megállapítása nem lehet a fedezetnyújtó kizárólagos felelőssége;
a kockázatot átadó jogosult és képes a hitelnyújtót a hitelkockázati esemény bekövetkeztéről tájékoztatni.
Amennyiben a hitelkockázati esemény nem foglalja magában az alapul szolgáló kötelezettségnek az a) pont iii. alpontja szerinti átstrukturálását, a hitelkockázati fedezetet ennek ellenére el lehet ismerni, ha annak értékét a 233. cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerint csökkentik.
Az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelderivatíva referenciakötelezettsége közötti vagy az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség közötti eltérés csak akkor megengedhető, ha az alábbi két feltétel mindegyike teljesül:
az adott esettől függően a referenciakötelezettség vagy a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség az alapul szolgáló kötelezettséggel azonos (pari passu) vagy alacsonyabb besorolású;
az alapul szolgáló kötelezettséghez és az adott esettől függően a referenciaügylethez vagy a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettséghez ugyanaz a kötelezett tartozik, és a kötelezettségek jogi úton kikényszeríthető, keresztfelmondásra vagy azonnali keresztvisszafizetésre jogosító záradékkal (cross-default clause, illetve cross-acceleration clause) rendelkeznek.
217. cikk
A 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra való jogosultságra vonatkozó követelmények
A 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra való jogosultsághoz a garanciából vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezetnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:
az alapul szolgáló kötelezettség a következő kitettségek egyikével szembeni:
vállalati kitettség a 147. cikkben említettek szerint, kivéve a biztosítókat és viszontbiztosítókat;
regionális kormányzattal, helyi hatósággal vagy közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség, amely nem tekinthető központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségnek a 147. cikk szerint;
kkv-kkal szembeni kitettség, amelyet a 147. cikk (5) bekezdésével összhangban lakossággal szembeni kitettségként sorolnak be;
az alapul szolgáló eszköz kötelezettjei nem tagjai annak a csoportnak, amelybe a fedezetnyújtó tartozik;
a kitettséget a következő eszközök egyike fedezi:
egy kibocsátóra vonatkozó, előre nem rendelkezésre bocsátott fedezetű hitelderivatívák vagy egy kibocsátóra szóló garanciák;
kosáron alapuló, első nemteljesítéskor lehívható termék;
kosáron alapuló, n-edik nemteljesítéskor lehívható termék;
a hitelkockázati fedezet megfelel – az adott esettől függően – a 213., a 215., illetve a 216. cikkben megállapított követelményeknek;
a kitettséghez a 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazása előtt hozzárendelt kockázati súly semmilyen szempontból nem veszi figyelembe a hitelkockázati fedezetet;
az intézménynek joga van rá és elvárhatja, hogy a fedezetnyújtó fizetést teljesítsen a részére anélkül, hogy az intézménynek jogi lépéseket kellene tennie a fizetés partnernél való behajtására. Az intézménynek a lehetséges mértékig meg kell győződnie arról, hogy a fedezetnyújtó hajlandó azonnali fizetést teljesíteni hitelkockázati esemény bekövetkezte esetén;
a megvásárolt hitelkockázati fedezet a kitettség fedezett részén a szerződésben felvázolt hitelkockázati események bekövetkezte miatt felmerülő minden hitelveszteséget visel;
ha a hitelkockázati fedezet kifizetési struktúrája fizikai kiegyenlítést ír elő, a kölcsön, a kötvény vagy a függő kötelezettségek leszállíthatóságával kapcsolatosan jogbiztonságnak kell fennállnia;
ha az intézmény az alapul szolgáló kitettségtől eltérő kötelezettséget szándékozik leszállítani, biztosítania kell, hogy a leszállítandó kötelezettség eléggé likvid legyen ahhoz, hogy az intézmény képes legyen azt a szerződéssel összhangban történő leszállítás céljából megvásárolni;
a hitelkockázat-fedezeti megállapodások feltételeit jogilag írásban megerősíti mind a fedezetnyújtó, mind az intézmény;
az intézmények eljárással rendelkeznek a fedezetnyújtó hitelképessége és az alapul szolgáló kitettség kötelezettjének hitelképessége közötti túlzott korreláció megállapítására, amely korreláció abból adódik, hogy teljesítőképességük a szisztematikus kockázati tényezőn túl közös tényezőktől függ;
a felhígulási kockázattal szembeni fedezet esetén a megvásárolt követelések eladója nem tagja a fedezetnyújtóéval megegyező csoportnak.
4. szakasz
A hitelkockázat-mérséklés hatásainak kiszámítása
1. alszakasz
Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
218. cikk
Hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok
A hitelnyújtó intézmény által kibocsátott, hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírokba történő befektetéseket készpénzbiztosítékként lehet kezelni az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásainak ezen alszakasszal összhangban történő kiszámítása céljából, feltéve, hogy a hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírokba ágyazott hitel-nemteljesítési csereügylet elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek minősül. Annak megállapítása céljából, hogy a hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírokba ágyazott hitel-nemteljesítési csereügylet elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek minősül-e, az intézmény teljesítettnek tekintheti a 194. cikk (6) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételt.
219. cikk
Mérlegen belüli nettósítás
A hitelnyújtó intézménynek nyújtott és nála elhelyezett, mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöket és betéteket a hitelnyújtó intézménynek készpénzbiztosítékként kell kezelnie azon nála elhelyezett mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönökre és betétekre vonatkozó előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásainak kiszámításánál, amelyek ugyanabban a pénznemben vannak denominálva.
220. cikk
A felügyeleti volatilitási korrekció módszerének vagy a saját becslésű volatilitási korrekciós módszernek az alkalmazása nettósítási keretmegállapodásokra
A saját becslés módszerének használatára a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerére vonatkozó feltételek és követelmények vonatkoznak.
Az E* kiszámítása céljából az intézményeknek:
az egyes értékpapír- vagy árutípusokhoz tartozó nettó pozíciót úgy kell kiszámítaniuk, hogy az ii. pontban levő összeget kivonják a i. pontban levő összegből:
a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönzött, eladott vagy biztosított azonos típusú értékpapírok vagy áruk teljes értéke;
a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott azonos típusú értékpapírok vagy áruk teljes értéke;
a nettósítási keretmegállapodás kiegyenlítési pénznemétől eltérő devizákban levő nettó pozíciókat úgy kell kiszámítaniuk pénznemenként, hogy az ii. pontban levő összeget kivonják a i. pontban levő összegből:
az adott pénznemben denominált, a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönzött, eladott vagy biztosított értékpapírok teljes értékének összege és az ugyanabban a pénznemben a megállapodás szerint kölcsönzött vagy átcsoportosított készpénz összege;
az adott pénznemben denominált, a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott értékpapírok teljes értékének összege és az ugyanabban a pénznemben a megállapodás szerint kölcsönvett vagy kapott készpénz összege;
az adott csoportba tartozó értékpapír- vagy készpénzpozíciónak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk az adott csoportba tartozó értékpapírok pozitív vagy negatív nettó pozíciójának abszolút értékére;
a devizaárfolyam-kockázat (fx) volatilitási korrekciós tényezőjét kell alkalmazniuk minden egyes, a nettósítási keretmegállapodás kiegyenlítési pénznemétől eltérő pénznemben denominált nettó pozitív vagy negatív pozíció esetén.
Az intézményeknek az E* értékét a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk:
ahol
Ei |
= |
a megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes kitettséghez (i) kapcsolódó olyan kitettségérték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni, ahol az intézmények a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a sztenderd módszer szerint számítják ki, vagy ahol a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az IRB-módszer szerint számítják ki; |
Ci |
= |
a kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott, egy csoportba tartozó értékpapírok vagy azonos típusú áruk, illetve a kölcsönvett vagy kapott készpénz összegének értéke kitettségenként (i); |
|
= |
az adott csoportba tartozó értékpapír (j) (pozitív vagy negatív) nettó pozíciója; |
|
= |
a megállapodás kiegyenlítési pénznemétől eltérő adott k pénznembeli, a (2) bekezdés b) pontja szerint kiszámított nettó (pozitív vagy negatív) pozíció; |
|
= |
az adott csoportba tartozó értékpapírnak (j) megfelelő volatilitási korrekciós tényező; |
|
= |
k pénznem devizaárfolyam-kockázatára vonatkozó volatilitási korrekciós tényező. |
221. cikk
A belső modelleken alapuló módszer alkalmazása a nettósítási keretmegállapodásokra
Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak a IV. cím 5. fejezete szerinti belső kockázatmérési modell alkalmazására, használhatják a belső modelleken alapuló módszert. Ha az intézmény nem kapott ilyen engedélyt, kérelmezheti az illetékes hatóságoktól a belső modelleken alapuló módszer használatának engedélyezését e cikk alkalmazásában.
Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézmény számára a belső modelleken alapuló módszer használatát, ha meggyőződtek arról, hogy az intézménynek a nettósítási keretmegállapodás alá tartozó ügyletekből eredő kockázatok kezelésére szolgáló kockázatkezelési rendszere koncepcionálisan megalapozott, következetesen végrehajtott, és teljesíti az alábbi minőségi követelményeket:
az ügyletek potenciális árvolatilitásának kiszámítására alkalmazott belső kockázatkezelési modell szorosan integrálva van az intézmény napi kockázatkezelési folyamatába, és az az intézmény felső vezetése számára készített kockázatikitettség-jelentések alapjául szolgál;
az intézmény rendelkezik hitelkockázat-ellenőrzési egységgel, amely teljesíti az alábbi követelmények mindegyikét:
az üzleti és kereskedelmi egységektől független, és közvetlenül a felső vezetésnek jelent;
felelős az intézmény kockázatkezelési rendszerének megtervezéséért és végrehajtásáért;
a kockázatmérési modell eredményeiről, valamint a pozíciókra vonatkozó határértékekkel kapcsolatban hozandó megfelelő intézkedésekről napi jelentéseket készít és elemez;
a hitelkockázat-ellenőrzési egység által készített napi jelentéseket a vezetés azon szintjén vizsgálják felül, ahol megfelelő hatáskörrel rendelkeznek a felvett pozíciók és az általános kockázati kitettség csökkentésére szolgáló intézkedések végrehajtására;
az intézmény megfelelő számú, a hitelkockázat-ellenőrzési egységben használt bonyolult modellekben jártas munkatárssal rendelkezik;
az intézmény kidolgozott eljárásokkal rendelkezik a kockázatértékelési rendszer általános működésével kapcsolatos belső szabályoknak és dokumentált kontrolloknak való megfelelés monitorozására és biztosítására;
az intézmény modelljei bizonyítottan elfogadható pontosságúak a kockázatok mérése tekintetében, amit legalább egy évi adatmennyiség utóteszteléssel kell bizonyítani;
az intézmény rendszeresen szigorú stresszteszteket végez, amelynek eredményeit a felső vezetés felülvizsgálja, és azok a felső vezetés által megállapított irányelvekben és határértékekben tükröződnek;
az intézmény rendszeres belső ellenőrzési eljárásának részeként kockázatértékelési rendszerét független felülvizsgálatnak veti alá. A felülvizsgálatnak a kereskedelmi egységek és a független hitelkockázat-ellenőrzési egység tevékenységeire egyaránt ki kell terjednie;
az intézmény évente legalább egyszer felülvizsgálja kockázatkezelési rendszerét;
a belső modell megfelel a 292. cikk (8) és (9) bekezdésében és a 294. cikkben meghatározott követelményeknek.
Az intézmények használhatnak empirikus korrelációkat is a kockázati kategóriákon belül és a kockázati kategóriák között, ha az intézmény korrelációk mérésére szolgáló rendszere megalapozott és következetesen megvalósított.
A belső modelleken alapuló módszert használó intézményeknek az E* értékét a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk:
ahol
Ei |
= |
a megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes (i) kitettséghez kapcsolódó olyan kitettségérték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni, ha az intézmények a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a sztenderd módszer szerint számítják ki, vagy ha a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az IRB-módszer szerint számítják ki; |
Ci |
= |
a kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott értékpapírok, illetve a kölcsönvett vagy kapott készpénz összegének értéke (i) kitettségenként. |
A kockázattal súlyozott kitettség értékének belső modellekkel történő kiszámításakor az intézményeknek a modell által a megelőző üzleti napra adott eredményt kell alkalmazniuk.
A (6) bekezdésben említett érték potenciális változásának kiszámítására a következő előírások mindegyike alkalmazandó:
legalább naponta kell elvégezni;
99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallumot kell alkalmazni;
5 napnak megfelelő likvidációs időtartamot kell alkalmazni, kivéve az értékpapír-repoügyletektől vagy értékpapírok kölcsönbe adásától vagy kölcsönbe vételétől eltérő ügyletek esetében, ahol 10 napnak megfelelő likvidációs időtartamot kell alkalmazni;
legalább egyéves tényleges megfigyelési időszakon kell alapulnia, kivéve, ha az árfolyam-ingadozás jelentős növekedése ennél rövidebb megfigyelési időszakot indokol;
a számításhoz használt adatokat háromhavonta frissíteni kell;
Ha az intézmény rendelkezik a 285. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumokat teljesítő repoügylettel, értékpapírt és/vagy árut adott vagy vett kölcsönbe, vagy rendelkezik értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügylettel vagy hasonló ügylettel, illetve nettósítási halmazzal, a minimális tartási időszakot összhangba kell hozni a 285. cikk (5) bekezdésével együtt értelmezett, említett bekezdéseknek megfelelően alkalmazandó letéti kockázati periódussal.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a (3) bekezdés alkalmazásában mi minősül nem jelentős portfóliónak;
az annak meghatározására szolgáló kritériumok, hogy helyes és következetesen végrehajtott-e a belső modell a (4) és (5) bekezdés és a nettósítási keretmegállapodások alkalmazásában.
Az EBH 2015. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
222. cikk
Pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere
A biztosítékkal fedezett rész kockázati súlyozása legalább 20 %, a (4)–(6) bekezdésekben meghatározott esetek kivételével. Az intézményeknek a kitettségérték fennmaradó részére azt a kockázati súlyt kell alkalmazniuk, amely megegyezik a 2. fejezet szerint a partner fedezetlen kitettségére alkalmazandó súllyal.
Az intézményeknek a biztosíték által fedezett részig 10 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, – a 2. fejezet szerint 0 % kockázati súlyozású – hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett ügyletek esetén.
A (4) és (5) bekezdésekben említettektől eltérő ügyletek esetében az intézmények 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhatnak, ha a kitettség és a biztosíték azonos pénznemben denominált, és az alábbi követelmények valamelyike teljesül:
a biztosíték készpénzletét vagy készpénzjellegű instrumentum;
a biztosíték központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott, a 114. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyra jogosult hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, melynek piaci értékét 20 %-kal csökkentették.
Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásában a központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közé az alábbiak tartoznak:
regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 115. cikk szerint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni, amelynek joghatósága alá a kibocsátó tartozik;
multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 117. cikk (2) bekezdése szerint vagy annak értelmében 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;
olyan nemzetközi szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 118. cikk szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.
közszektorbeli intézmény által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 116. cikk (4) bekezdése értelmében központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelnek.
223. cikk
Pénzügyi biztosítékok átfogó módszere
Ha a biztosíték olyan pénznemben denominált, amely eltér az alapul szolgáló kitettség pénznemétől, az intézményeknek a 224–227. cikk szerint a devizavolatilitást tükröző korrekciós értékkel kell korrigálniuk a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt.
Az illetékes hatóságok által a 6. fejezet szerint elismert nettósítási megállapodások alá tartozó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében az intézményeknek a pénznem-volatilitást tükröző volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk, ha a biztosíték pénzneme eltér a kiegyenlítés pénznemétől. Az intézményeknek akkor is egyetlen volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk, ha a nettósítási megállapodás alá tartozó ügyletekhez több pénznem kapcsolódik.
Az intézményeknek a biztosíték volatilitással korrigált értékét (CVA), amelyet figyelembe kell venniük, a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol
C |
= |
a biztosíték értéke; |
HC |
= |
a 224. és 227. cikk szerint számított, a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényező; |
Hfx |
= |
a 224. és 227. cikk szerint számított, a pénznembeli eltérésnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező. |
Az intézményeknek az ebben a bekezdésben meghatározott képletet kell használniuk a biztosíték volatilitással korrigált értékének kiszámításához az összes ügylet esetében, kivéve azokat az elismert nettósítási keretmegállapodások alá tartozó ügyleteket, amelyekre a 220. és 221. cikkben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az intézményeknek a kitettség volatilitással korrigált értékét (EVA), amelyet figyelembe kell venniük, a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol
E |
= |
az a kitettségérték, amelyet értelemszerűen a 2. vagy a 3. fejezetnek megfelelően határoznának meg, ha a kitettség fedezetlen lenne; |
HE |
= |
a 224. és 227. cikk szerint számított, a kitettségnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező. |
Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében a 6. fejezet 6. szakaszában meghatározott módszert használó intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk az EVA-t:
A (3) bekezdésben szereplő E kiszámítása céljából a következők alkalmazandók:
a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján számító intézmények esetében az I. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségértéke a tétel értékének 100 %-a a 111. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték helyett;
a kockázattal súlyozott kitettségértéket az IRB-módszer alapján számító intézmények esetében a 166. cikk (8)–(10) bekezdésében felsorolt tételek kitettségértékét az említett bekezdésekben meghatározott hitel-egyenértékesítési tényezők vagy faktorok helyett 100 %-os hitel-egyenértékesítési tényező használatával kell kiszámítani.
Az intézményeknek a kitettség teljes mértékben korrigált értékét (E*) a volatilitást és a biztosíték kockázatcsökkentő hatását egyaránt figyelembe véve az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:
ahol
EVA |
= |
a kitettség volatilitással korrigált értéke, a (3) bekezdés szerint számítva; |
CVAM |
= |
a CVA lejárati eltérésekre vonatkozó korrekcióval módosított értéke az 5. szakasz rendelkezéseinek megfelelően. |
Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében a 6. fejezet 3., 4. és 5. szakaszában meghatározott módszereket használó intézményeknek a 6. fejezet 3., 4. és 5. szakaszában meghatározott rendelkezéseknek megfelelően figyelembe kell venniük a biztosíték kockázatcsökkentő hatását.
Az intézmény a felügyeleti volatilitási korrekció módszerének vagy a saját becslés módszerének használatát attól függetlenül választhatja, hogy a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához a sztenderd módszert vagy az IRB-módszert választotta.
Ha azonban az intézmény a saját becslés módszerét alkalmazza, azt az eszközök minden típusára vonatkozóan kell alkalmaznia, kivéve a nem jelentős portfóliókat, amelyekre a felügyeleti volatilitási korrekció módszere alkalmazható.
Ha a biztosíték több elismert elemből áll, az intézményeknek a volatilitási korrekciós tényezőt (H) a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol
ai |
= |
az i-edik elismert elem értékének aránya a biztosíték teljes értékében; |
Hi |
= |
az i-edik elismert elemre alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező. |
224. cikk
Felügyeleti volatilitási korrekció a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint
Az intézmények által a felügyeleti volatilitási korrekció módszerének belül alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezők (napi újraértékelést feltételezve) e bekezdés 1–4. táblázatában találhatók.
VOLATILITÁSI KORREKCIÓS TÉNYEZŐK
1. táblázat
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminőségi besorolás |
Hátralevő lejárat |
A 197. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője |
A 197. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője |
Értékpapírosítási pozíciók volatilitási korrekciós tényezője, amely megfelel a 197. cikk (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott kritériumoknak |
||||||
|
|
likvidálás-hoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 5 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 5 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidálás-hoz szükséges idő: 5 nap (%) |
1 |
≤ 1 év |
0,707 |
0,5 |
0,354 |
1,414 |
1 |
0,707 |
2,829 |
2 |
1,414 |
|
> 1 ≤ 5 év |
2,828 |
2 |
1,414 |
5,657 |
4 |
2,828 |
11,314 |
8 |
5,657 |
|
> 5 év |
5,657 |
4 |
2,828 |
11,314 |
8 |
5,657 |
22,628 |
16 |
11,313 |
2-3 |
≤ 1 év |
1,414 |
1 |
0,707 |
2,828 |
2 |
1,414 |
5,657 |
4 |
2,828 |
|
> 1 ≤ 5 év |
4,243 |
3 |
2,121 |
8,485 |
6 |
4,243 |
16,971 |
12 |
8,485 |
|
> 5 év |
8,485 |
6 |
4,243 |
16,971 |
12 |
8,485 |
33,942 |
24 |
16,970 |
4 |
≤ 1 év |
21,213 |
15 |
10,607 |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
|
> 1 ≤ 5 év |
21,213 |
15 |
10,607 |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
|
> 5 év |
21,213 |
15 |
10,607 |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
N/A |
2. táblázat
A rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminőségi besorolás |
A 197. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője |
A 197. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője |
Értékpapírosítási pozíciók volatilitási korrekciós tényezője, amely megfelel a 197. cikk (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott kritériumoknak |
||||||
|
likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%) |
1 |
0,707 |
0,5 |
0,354 |
1,414 |
1 |
0,707 |
2,829 |
2 |
1,414 |
2-3 |
1,414 |
1 |
0,707 |
2,828 |
2 |
1,414 |
5,657 |
4 |
2,828 |
3. táblázat
Más típusú biztosíték vagy kitettség
|
likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%) |
Főbb tőzsdeindexben szereplő részvények, főbb tőzsdeindexben szereplő átváltoztatható kötvények |
21,213 |
15 |
10,607 |
Más elismert tőzsdén jegyzett értékpapírok vagy átváltoztatható kötvények |
35,355 |
25 |
17,678 |
Készpénz |
0 |
0 |
0 |
Arany |
21,213 |
15 |
10,607 |
4. táblázat
Pénznembeli eltérés volatilitási korrekciója
likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%) |
likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%) |
11,314 |
8 |
5,657 |
A volatilitási korrekciós tényező (1) bekezdés szerinti kiszámításakor a következő feltételeknek kell teljesülniük:
fedezett kölcsönügyletek esetén az értékesítési időszak 20 munkanap;
repoügyletek, kivéve, ha értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, és értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek esetén a likvidációs időszak 5 munkanap;
egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletek esetében a likvidációs időszak 10 munkanap.
Ha az intézmény rendelkezik a 285. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumokat teljesítő ügylettel vagy nettósítási halmazzal, a minimális tartási időszakot összhangba kell hozni az említett bekezdéseknek megfelelően alkalmazandó letéti kockázati periódussal.
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó, az első albekezdésben említett hitelminőségi besorolás meghatározása céljából a 197. cikk (7) bekezdése is alkalmazandó.
Amennyiben azok az eszközök, amelyekbe az alap befektetett, ismeretlenek az intézmény előtt, úgy a volatilitási korrekciós tényező az a legmagasabb volatilitási korrekciós tényező, amely azokra az eszközökre vonatkozik, amelyekbe az alap befektetni jogosult.
225. cikk
Volatilitási korrekciók saját becslései a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint
Az olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, amelyek külső hitelminősítő intézet által készített befektetési fokozatú vagy jobb minősítéssel rendelkeznek, az intézmények a volatilitási becslést számíthatják az egyes értékpapír-kategóriákra vonatkozóan.
A valamely külső hitelminősítő intézettől befektetési fokozatú minősítésnél alacsonyabbnak megfelelő minősítést kapott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és más elismert biztosíték esetében az intézményeknek a volatilitási korrekciós tényezőt minden elemhez külön kell kiszámítaniuk.
A saját becslés módszerét alkalmazó intézményeknek a biztosíték vagy pénznembeli eltérés volatilitását a fedezetlen kitettség, biztosíték vagy a devizaárfolyamok közötti korrelációk figyelembevétele nélkül kell megbecsülniük.
A vonatkozó kategóriák megállapítása során az intézményeknek figyelembe kell venniük az értékpapír kibocsátójának típusát, az értékpapírok külső hitelminősítését, azok hátralevő futamidejét és korrigált hátralevő futamidejét. A volatilitási becslésnek az intézmény által az adott kategóriába sorolt értékpapírokra nézve reprezentatívnak kell lennie.
A volatilitási korrekciós tényezőket a következő kritériumok mindegyikének figyelembevételével kell kiszámítani:
az intézményeknek a számítást 99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallumra kell alapozniuk;
az intézményeknek a számítást az alábbi értékesítési időszakokra kell alapozniuk:
fedezett kölcsönügyletek esetén 20 munkanap;
repoügyletek esetén 5 munkanap, amennyiben az ügylet nem áruk vagy árukhoz fűződő garantált tulajdonjogok átruházásával kapcsolatos, vagy nem értékpapírok kölcsönbe adásához vagy kölcsönbe vételéhez kapcsolódik;
egyéb, tőkepiac-vezérelt ügyletek esetén 10 munkanap;
az intézmények a b) pontban az adott ügylethez megadottnál rövidebb vagy hosszabb értékesítési időszak alapján, az „időszak négyzetgyöke” képlettel kiszámított volatilitási korrekciós értékeket is alkalmazhatnak:
ahol
TM |
= |
a megfelelő likvidációs időszak; |
HM |
= |
a TM likvidációs időszakon alapuló volatilitási korrekciós tényező; |
HN |
= |
a TN likvidációs időszakon alapuló volatilitási korrekciós tényező; |
Az intézményeknek figyelembe kell venniük az alacsonyabb minősítésű eszközök illikviditását. A likvidációs időszakot felfelé kell korrigálniuk abban az esetben, ha kétség merül fel a biztosíték likviditásával kapcsolatban. Emellett azonosítaniuk kell az olyan eseteket, amelyeknél a múltbeli adatok alapján alulbecsülhető a potenciális volatilitás. Az ilyen esetekre stressztesztet kell végezni.
Az intézmények által a volatilitási korrekciós tényező számításához használt múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy évnek kell lennie. Azon intézmények esetében, amelyek súlyozási rendszert vagy más módszereket használnak a múltbeli megfigyelési időszakra vonatkozóan, a tényleges megfigyelési időszaknak legalább egy évnek kell lennie. Az illetékes hatóságok előírhatják az intézmények számára, hogy a volatilitási korrekciós tényezőt rövidebb megfigyelési időszak használatával számítsák ki, amennyiben az illetékes hatóság szerint azt az árak volatilitásának lényeges növekedése indokolttá teszi.
Az intézményeknek legalább háromhavonta frissíteniük kell adatállományaikat és ki kell számítaniuk a volatilitási korrekciós tényezőket, valamint a piaci árak lényeges változásakor minden esetben újra kell értékelniük az adatállományokat.
A volatilitási korrekciók becslésének teljesítenie kell az alábbi minőségi kritériumok mindegyikét:
az intézményeknek a volatilitási becsléseket a napi kockázatkezelési folyamatokban kell alkalmazniuk, beleértve a belső kitettségi határértékekkel kapcsolatos alkalmazást is;
ha az intézmény által a napi kockázatkezelési folyamatokban alkalmazott likvidációs időszak hosszabb az adott ügylet típusához e szakaszban meghatározottnál, az intézmény volatilitási korrekciós tényezőjét meg kell szorozni a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott „időszak négyzetgyöke” képlettel;
az intézménynek kidolgozott eljárásokkal kell rendelkeznie a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működésére vonatkozó szabályoknak és dokumentált eljárásoknak való megfelelés monitoorzása és biztosítása, valamint ezen becsléseknek a kockázatkezelési folyamatba történő integrációja érdekében.
az intézmény által a volatilitási korrekciós tényező becslésére használt rendszer független felülvizsgálatát az intézmény saját belső ellenőrzési folyamatának keretei között rendszeresen el kell végezni. A volatilitási korrekciós tényező becslésére és e becsléseknek az intézmény saját kockázatkezelési folyamatába történő integrációjára szolgáló átfogó rendszer felülvizsgálatát legalább évente egyszer el kell végezni. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie legalább a következőkre:
a becsült volatilitási korrekciós tényező integrációja a napi kockázatkezelésbe;
a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló folyamatban történt bármilyen lényeges változás validálása;
a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működtetéséhez használt adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának ellenőrzése, beleértve az ilyen adatforrások függetlenségének vizsgálatát is;
a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontossága és helyessége.
226. cikk
A volatilitási korrekciós tényező felszorzása a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint
Napi újraértékelés esetén az intézmények kötelesek a 224. cikkben meghatározott volatilitási korrekciós tényezőket alkalmazni. Hasonlóképpen, ha egy intézmény a 225. cikknek megfelelően a saját becslés módszerét alkalmazza a volatilitási korrekciós tényező meghatározására, akkor azokat először a napi újraértékelés alapján kell kiszámítania. Ha az újraértékelés a napi gyakoriságnál ritkábban történik, az intézményeknek nagyobb volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk. A kiszámításhoz az intézményeknek a napi újraértékelési volatilitási korrekciós tényezőt fel kell szorozniuk az alábbi „időszak négyzetgyöke” képlettel:
ahol
H |
= |
az alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező; |
HM |
= |
a napi újraértékelés esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező; |
NR |
= |
a két újraértékelés között ténylegesen eltelt munkanapok száma; |
TM |
= |
az adott típusú ügylet likvidációs időszaka. |
227. cikk
0 %-os volatilitási korrekciós tényező alkalmazásának feltételei a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint
Az intézmények akkor alkalmazhatnak 0 %-os volatilitási korrekciós tényezőt, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
mind a kitettség, mind a biztosíték készpénz vagy a 197. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti, központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyhez a 2. fejezet alapján 0 %-os kockázati súly rendelhető;
a kitettség és a biztosíték egyaránt ugyanabban a pénznemben denominált;
az ügylet lejárati ideje nem haladja meg az egy napot, vagy a kitettséget és a biztosítékot egyaránt naponta piaci áron értékelik vagy napi letétkiigazítást alkalmaznak;
a letétkiigazítás partner általi elmulasztását megelőző utolsó piaci áron történő értékelés és a biztosíték értékesítése közötti időszak nem haladja meg a négy munkanapot;
az ügylet kiegyenlítése az adott ügylettípushoz bizonyítottan alkalmas kiegyenlítési rendszerben történik;
a megállapodáshoz vagy ügylethez kapcsolódó okmányok az adott értékpapírokkal kapcsolatos repoügyletek vagy értékpapír-kölcsönzési és értékpapír-kölcsönvételi ügyletek esetében előírt szabványos piaci okmányok;
az ügyletet szabályozó okmány meghatározza, hogy ha a partner elmulasztja készpénzzel vagy értékpapírokkal történő fizetési, letétbiztosítási vagy más kötelezettségének teljesítését, az ügylet azonnal felbontható;
a partnert az illetékes hatóságok meghatározó piaci szereplőnek tekintik.
A (2) bekezdés h) pontjában említett meghatározó piaci szereplők többek között az alábbi szervezetek:
a 197. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szervezetek, amelyekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan a 2. fejezet szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;
intézmények;
befektetési vállalkozások;
más pénzügyi vállalatok a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 25. pontja b) és d) alpontja értelmében, amelyekkel szembeni kitettségekhez a sztenderd módszer szerint 20 %-os kockázati súlyt rendelnek, vagy olyan intézmények, melyek az IRB-módszer szerint számítják ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteségértéket, és nem rendelkeznek elismert külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel, hanem az intézmény által adott belső minősítéssel rendelkeznek;
szabályozott kollektív befektetési formák, melyekre tőke- illetve tőkeáttételi követelmények vonatkoznak;
szabályozott nyugdíjalapok;
elismert elszámoló szervezetek.
228. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint
Az IRB-módszer szerint az intézményeknek a tényleges LGD-értéket (LGD*) kell használniuk LGD-ként a 3. fejezet alkalmazásában. Az LGD* értékét az intézményeknek az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:
ahol
LGD |
= |
az az LGD, amely a 3. fejezet alapján vonatkozna a kitettségre, ha az fedezetlen lenne; |
E |
= |
a 223. cikk (3) bekezdése szerinti kitettségérték; |
E* |
= |
a 223. cikk (5) bekezdése szerint számított, teljes mértékben korrigált kitettségérték. |
229. cikk
Egyéb elismert biztosítékok értékelési elvei az IRB-módszer szerint
Azon tagállamokban, ahol a jogszabályi vagy rendeleti előírásokban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan, az ingatlant a független értékbecslő a jelzálog-hitelbiztosítéki értéken vagy annál alacsonyabb értéken értékelheti. Az intézményeknek elő kell írniuk, hogy a független értékbecslő nem vehet számításba spekulatív elemeket a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítása során, és hogy ezt az értéket átlátható és egyértelmű módon dokumentálnia kell.
A biztosíték értéke a piaci vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értéken alapuló, a 208. cikk (3) bekezdése szerinti monitoring eredményeit tükröző és az ingatlant terhelő elsőbbségi követeléseket figyelembe vevő csökkentett érték.
230. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása egyéb elismert biztosítékok esetén az IRB-módszer szerint
Amennyiben a biztosíték értékének (C) a kitettség értékéhez (E) viszonyított aránya az 5. táblázatban meghatározott, a kitettség előírt minimális fedezettségszintje (C*) alá csökken, az LGD* a 3. fejezetben meghatározott, a partnerrel szembeni fedezetlen kitettség LGD-értéke. E célból az intézményeknek a 166. cikk (8)–(10) bekezdésében felsorolt tételek kitettségértékének kiszámításakor az említett bekezdésekben szereplő hitel-egyenértékesítési tényezők vagy faktorok helyett 100 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt vagy faktort kell használniuk.
Amennyiben a biztosíték értékének a kitettség értékéhez viszonyított aránya meghaladja a, az 5. táblázatban meghatározott második, magasabb C** küszöbértéket, az LGD* az 5. táblázatban meghatározott értéket veszi fel.
Ha a teljes kitettség nem éri el az előírt C** fedezettségi szintet, az intézményeknek a kitettséget két külön kitettségnek kell tekinteniük, amelyek közül az egyik az előírt C** fedezettségi szintet teljesítő rész, a másik az ezen kívüli fennmaradó rész lesz.
E bekezdés 5. táblázata határozza meg a kitettségek biztosítékkal fedezett részére alkalmazandó LGD*-értéket és az előírt fedezettségi szinteket.
5. táblázat
A kitettségek fedezett részére vonatkozó minimális LGD értékek
|
LGD* előresorolt kitettség esetén |
LGD* alárendelt kitettség esetén |
A kitettség előírt minimális fedezettségi szintje (C*) |
A kitettség előírt minimális fedezettségi szintje (C**) |
Követelések |
35 % |
65 % |
0 % |
125 % |
Lakóingatlan/ kereskedelmi ingatlan |
35 % |
65 % |
30 % |
140 % |
Egyéb biztosíték |
40 % |
70 % |
30 % |
140 % |
231. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása többféle biztosítékoktípus esetén
Az intézményeknek a 3. fejezet alkalmazásában LGD-ként alkalmazandó LGD*-értéket a (2) és a (3) bekezdésnek megfelelően kell kiszámítaniuk, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
az intézmény az IRB-módszert használja a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámításához;
a kitettség mind pénzügyi biztosítékkal, mind egyéb elismert biztosítékkal fedezett.
232. cikk
Egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
Ha a 212. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, az intézménynek a kitettség azon részét, amely az olyan életbiztosítási kötvények aktuális visszavásárlási értékével fedezett, amelyeknek a kedvezményezettje a hitelnyújtó intézmény, a következő módon kell kezelnie:
ha a kitettség a sztenderd módszer alá tartozik, a kockázati súlyozást a (3) bekezdésben meghatározott kockázati súlyokkal kell elvégezni;
ha a kitettség az IRB-módszer alá tartozik, de az intézmény nem alkalmaz saját LGD-becsléseket, 40 %-os LGD-t kell hozzárendelni.
Devizanembeli eltérés esetén az intézményeknek a 233. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell csökkenteniük az aktuális visszavásárlási értéket, amely során a hitelkockázati fedezet értéke az életbiztosítási kötvény aktuális visszavásárlási értéke.
A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az intézményeknek az életbiztosítást nyújtó vállalat fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súlyok alapján az alábbi kockázati súlyokat kell alkalmazniuk:
20 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 20 %;
35 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 50 %;
70 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 100 %;
150 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 150 %.
Az intézmények a kérésre visszavásárolandó, a 200. cikk c) pontja szerint elismert pénzügyi eszközöket a kibocsátó intézmény által nyújtott garanciaként kezelhetik. A hitelkockázati fedezet elismert értéke az alábbiak szerint alakul:
amennyiben a pénzügyi eszközt névértéken vásárolják vissza, ezt az összeget kell a hitelkockázati fedezet elismert értékének tekinteni;
amennyiben a pénzügyi eszközt piaci áron vásárolják vissza, a hitelkockázati fedezet elismert értéke egyenlő a pénzügyi eszköznek a 197. cikk (4) bekezdésében előírt feltételeket teljesítő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra alkalmazott értékelési módszerrel megállapított értékével.
2. alszakasz
Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet
233. cikk
Értékelés
Olyan hitelderivatívák esetében, amelyek hitelkockázati eseményként nem tartalmazzák az alapul szolgáló kötelezettségnek a tőke, a kamat vagy a díjak elengedésével vagy fizetési halasztással járó, hitelezési veszteséget eredményező átstrukturálását, a következők alkalmazandók:
az intézményeknek 40 %-kal csökkenteniük kell a hitelkockázati fedezet (1) bekezdés szerint kiszámított értékét, ha az összeg, amelynek megfizetésére a fedezetnyújtó kötelezettséget vállalt, nem haladja meg a kitettségértéket;
a hitelkockázati fedezet értéke legfeljebb a kitettségérték 60 %-a lehet, ha az összeg, amelynek megfizetésére a fedezetnyújtó kötelezettséget vállalt, meghaladja a kitettségértéket.
Amennyiben az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a kitettség pénznemétől eltérő pénznemben denominált, az intézményeknek a hitelkockázati fedezet értékét csökkenteniük kell az alábbiak szerinti volatilitási korrekciós tényezővel:
ahol
G* |
= |
a hitelkockázati fedezet devizaárfolyam-kockázattal korrigált értéke; |
G |
= |
a hitelkockázati fedezet névértéke; |
Hfx |
= |
a hitelkockázati fedezet és az alapul szolgáló kötelezettség közti pénznembeli eltérésnek a (4) bekezdés alapján megállapított volatilitási korrekciós tényezője. |
Ha nincs pénznembeli eltérés, Hfx egyenlő nullával.
234. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteségérték kiszámítása részleges fedezet és ügyletrészsorozatokba való sorolás esetén
Amennyiben az intézmény a kölcsön kockázatának egy részét egy vagy több ügyletrészsorozatban ruházza át, az 5. fejezetben meghatározott szabályokat kell alkalmazni. Az intézmények a fizetések azon küszöbértékét, amely alatt veszteség esetén nem kerül sor fizetés teljesítésére, egyenlőnek tekintik a visszatartott, első veszteségviselő kategóriába tartozó pozíciókkal, és ez a kockázat részletekben történő átruházását vonhatja maga után.
235. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a sztenderd módszer szerint
A 113. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a kockázattal súlyozott kitettségértéket az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:
ahol
E |
= |
a kitettség 111. cikk szerinti értéke; e célból az I. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségértéke az értékének 100 %-a a 111. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték helyett; |
GA |
= |
a hitelkockázati fedezetnek a 233. cikk (3) bekezdése szerint számított értéke (G*), az 5. szakaszban meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigálva; |
r |
= |
a kötelezettel szembeni kitettségnek a 2. fejezet szerint meghatározott kockázati súlya; |
g |
= |
a fedezetnyújtóval szembeni kitettségnek a 2. fejezet szerint meghatározott kockázati súlya. |
236. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása az IRB-módszer szerint
5. szakasz
Lejárati eltérés
237. cikk
Lejárati eltérések
Lejárati eltérés esetén a hitelkockázati fedezet nem ismerhető el az alábbi feltételek valamelyikének teljesülése esetén:
a fedezet eredeti futamideje rövidebb, mint 1 év;
a kitettség olyan rövid lejáratú kitettség, mely esetében az illetékes hatóságok a 162. cikk (3) bekezdése szerinti lejárati érték (M) tekintetében egyéves alsó korlát helyett egy napos alsó korlátot határoznak meg.
238. cikk
A hitelkockázati fedezet lejárata
239. cikk
A hitelkockázati fedezet értékelése
Az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkező ügyletek esetében az intézményeknek a hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint a biztosíték korrigált értékében kell tükrözniük az alábbi képlet szerint:
ahol
CVA |
= |
a biztosítéknak a 223. cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerinti, volatilitással korrigált értéke vagy a kitettség értéke, attól függően, hogy melyik a kisebb; |
t |
= |
a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma vagy a T értéke, attól függően, hogy melyik a kisebb; |
T |
= |
a kitettség lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma, vagy öt év, attól függően, hogy melyik a kisebb; |
t* |
= |
0,25. |
Az intézményeknek a CVAM értékeként a CVA értékének a lejárati eltérés figyelembevételével korrigált értékét kell használniuk, amelyet a kitettség teljes mértékben korrigált értékének (E*) kiszámítására használt, a 223. cikk (5) bekezdésében meghatározott képletben kell alkalmazni.
Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkezőügyletek esetében az intézményeknek a hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a hitelkockázati fedezet korrigált értékében az alábbi képlet szerint kell figyelembe venniük:
ahol
GA |
= |
a G* lejárati eltéréssel korrigált értéke; |
G* |
= |
a hitelkockázati fedezet pénznembeli eltéréssel korrigált értéke; |
t |
= |
a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma vagy a T értéke, attól függően, hogy melyik a kisebb; |
T |
= |
a kitettség lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma vagy öt év, attól függően, melyik a kisebb; |
t* |
= |
0,25. |
Az intézményeknek a GA értékét a 233–236. cikk alkalmazásában a hitelkockázati fedezet értékeként kell használniuk.
6. szakasz
Kosáron alapuló hitelkockázat-mérséklési technikák
240. cikk
Első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák
Amennyiben az intézmény olyan feltételek mellett szerez hitelkockázati fedezetet bizonyos kitettségeire, melyek értelmében a kitettségek közül az első nemteljesítés vált ki fizetésteljesítést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, az intézmény úgy módosíthatja a kockázatokkal súlyozott kitettségérték és – adott esetben – a várható veszteségérték számítását, hogy az hitelkockázati fedezet hiányában a legkisebb kockázatokkal súlyozott kitettségértéket eredményezze e fejezettel összhangban:
a sztenderd módszert alkalmazó intézmények esetében a kockázatokkal súlyozott kitettségérték a sztenderd módszer alapján számított érték;
az IRB-módszert alkalmazó intézmények esetében a kockázatokkal súlyozott kitettségérték az IRB-módszer alapján számított kitettségértéknek és a várható veszteségérték 12,5-szeresének az összege.
Az ebben a cikkben leírt eljárás csak akkor alkalmazandó, ha a kitettség értéke kisebb a hitelkockázati fedezet értékénél vagy egyenlő azzal.
241. cikk
N-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák
Amennyiben a hitelkockázati fedezet alapján a kitettségek közül az n-edik nemteljesítés vált ki fizetésteljesítést, a kockázatot átadó intézmény csak akkor veheti figyelembe a fedezetet a kockázattal súlyozott kitettségérték és – adott esetben – a várható veszteségérték kiszámításakor, ha az 1-től az n-1-ig terjedő nemteljesítésre is fedezetet szerez, vagy már n-1 nemteljesítés fordult elő. Ilyen esetben az intézmény úgy módosíthatja a kockázatokkal súlyozott kitettségérték és – adott esetben – a várható veszteségérték kiszámítását, hogy az a hitelkockázati fedezet hiányában az n-edik legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségértéket eredményezze e fejezettel összhangban. Az intézményeknek a 240. cikk a) és b) pontjában meghatározottak szerint kell kiszámítaniuk az n-edik legalacsonyabb értéket.
Az ebben a cikkben előírt eljárás csak akkor alkalmazandó, ha a kitettség értéke kisebb a hitelkockázati fedezet értékénél vagy egyenlő azzal.
A kosárban levő valamennyi kitettségnek teljesítenie kell a 204. cikk (2) bekezdésében és a 216. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott követelményeket.
5. FEJEZET
Értékpapírosítás
242. cikk
Fogalommeghatározások
E fejezet alkalmazásában:
1. |
„visszavásárlási jog maradék pozíciókra” : olyan szerződéses opció, amely lehetővé teszi, hogy az értékpapírosítást kezdeményező hagyományos értékpapírosítás esetében a halmazban maradt, alapul szolgáló kitettségek visszavásárlása, szintetikus értékpapírosítás esetében pedig a hitelkockázati fedezet megszüntetése révén felszámolja az értékpapírosítási pozíciókat az értékpapírosított kitettségek mindegyikének visszafizetése előtt, mindkét esetben akkor, ha az alapul szolgáló, fennálló kitettségek értéke egy bizonyos előre meghatározott szintre vagy az alá csökken; |
2. |
„hitelminőség-javító kamatrés-eszköz” : olyan mérlegen belüli eszköz, amely a jövőbeli kamatrés-jövedelemhez kapcsolódó pénzáramlásokat képviseli valamilyen értékelés szerint, és az értékpapírosításban alárendelt ügyletrészsorozat; |
3. |
„likviditási hitelkeret” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 14. pontjában meghatározott likviditási hitelkeret; |
4. |
„nem minősített pozíció” : olyan értékpapírosítási pozíció, amely nem rendelkezik a 4. szakasz szerinti, külső hitelminősítő intézet által készített, figyelembe vehető hitelminősítéssel; |
5. |
„minősített pozíció” : olyan értékpapírosítási pozíció, amely rendelkezik a 4. szakasz szerinti, külső hitelminősítő intézet által készített, figyelembe vehető hitelminősítéssel; |
6. |
„előresorolt értékpapírosítási pozíció” : az alapul szolgáló kitettségek egészére vonatkozó elsőbbségi követeléssel biztosított vagy fedezett pozíció, figyelmen kívül hagyva e tekintetben a származtatott kamatláb- vagy devizaügyletek alapján esedékes összegeket, díjakat és egyéb, hasonló kifizetéseket, valamint függetlenül attól, hogy az adott pozíció lejárata eltér-e annak az egy vagy több más előresorolt üzletrészsorozatnak a lejáratától, amelyekkel együttesen, arányos módon viseli az esetleges veszteségeket; |
7. |
„IRB-halmaz” : az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB módszer alkalmazása, és amelynek minden kitettségeleme vonatkozásában az intézmény képes a 3. fejezet előírásaival összhangban kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani; |
8. |
„vegyes halmaz” : az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB módszer alkalmazása, de az intézmény csak a kitettségek egy része tekintetében képes a 3. fejezet előírásainak megfelelően kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani; |
9. |
„túlfedezet” : a hitelminőség-javítás olyan formája, amelyben az alapul szolgáló kitettségek értéke meghaladja az értékpapírosítási pozíciók értékét; |
10. |
„egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás” vagy „STS értékpapírosítás” : az (EU) 2017/2402 rendelet 18. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő értékpapírosítás; |
11. |
„eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási program” vagy „ABCP-program” : az (EU) 2017/2402rendelet 2. cikkének 7. pontjában meghatározott eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási program vagy ABCP-program; |
12. |
„eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-ügylet” vagy „ABCP-ügylet” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 8. pontjában meghatározott eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír - (ABCP-) ügylet; |
13. |
„hagyományos értékpapírosítás” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 9. pontjában meghatározott hagyományos értékpapírosítás; |
14. |
„szintetikus értékpapírosítás” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott szintetikus értékpapírosítás; |
15. |
„rulírozó kitettség” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 15. pontjában meghatározott rulírozó kitettség; |
16. |
„gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 17. pontjában meghatározott gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés; |
17. |
„első veszteségviselő ügyletrészsorozat” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott első veszteségviselő ügyletrészsorozat; |
18. |
„köztes értékpapírosítási pozíció” : olyan pozíció az értékpapírosításban, amely az előresorolt értékpapírosítási pozícióhoz képest alárendelt, de az első veszteségviselő ügyletrészsorozatnál magasabb besorolású, és amelyre a 3. szakasz 2. és 3. alszakaszának alapján 1 250 %-nál alacsonyabb és 25 %-nál magasabb kockázati súly alkalmazandó; |
19. |
„fejlesztési szervezet” : valamely tagállam központi, regionális vagy helyi szintű kormányzata által létrehozott vállalkozás vagy szervezet, amely fejlesztési kölcsönöket vagy fejlesztési célú garanciákat nyújt, és amelyek elsődleges célja nem a profittermelés vagy a piaci részesedés maximalizálása, hanem az adott kormányzat közpolitikai céljainak előmozdítása, feltéve, hogy az adott kormányzat – az állami támogatásokra vonatkozó szabályok figyelembevételével – köteles biztosítani a vállalkozás vagy szervezet gazdasági bázisának védelmét, valamint a vállalkozás vagy szervezet fennállásának teljes ideje alatt fenntartani annak működőképességét; vagy az eredeti tőkéjének vagy a részére nyújtott forrásoknak, vagy az általa nyújtott fejlesztési kölcsönöknek legalább 90 %-át közvetlenül vagy közvetetten a tagállam központi, regionális vagy helyi kormányzata garantálja; |
20. |
„szintetikus értékpapírosítási felár” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 29. pontjában meghatározott szintetikus értékpapírosítási felár. |
243. cikk
A differenciált tőkekövetelmény-megállapításra jogosult STS értékpapírosításokra vonatkozó kritériumok
Az ABCP-programok vagy ABCP-ügyletek keretében létesített olyan pozíciók tekintetében, amelyek STS értékpapírosítási pozícióként kezelhetők, akkor alkalmazható a 260., a 262. és a 264. cikk szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények:
az alapul szolgáló kitettségek az ABCP-programba való bevonásukkor az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező legjobb tudomása szerint megfelelnek azon feltételeknek, amelyek alapján – a standard módszer alkalmazásával és az esetleges figyelembe vehető hitelkockázat-mérsékléseket is alapul véve –, lakossággal szembeni kitettségek esetében egyedi kitettségi alapon 75 %-os vagy alacsonyabb, egyéb kitettségek esetében pedig 100 %-os kockázati súly rendelhető hozzájuk; és
az egyetlen kötelezettnek való kitettségek aggregált kitettségértéke az ABCP-program szintjén nem haladja meg az ABCP-program összes kitettsége aggregált kitettségértékének 2 %-át abban az időpontban, amikor a kitettségeket az ABCP-programba bevonják. E számításnál az a kitettség, amely a szponzor legjobb tudomása szerint kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának nyújtott hitel vagy lízing, egyetlen kötelezettel szembeni kitettségnek tekintendő.
Vevőkövetelések esetében az első albekezdés b) pontja nem alkalmazandó akkor, ha e vevőkövetelések hitelkockázatának egészére elismerhető hitelkockázati fedezet áll rendelkezésre a 4. fejezet rendelkezéseinek megfelelően, feltéve, hogy a fedezetet intézmény, befektetési vállalkozás, biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja.
Értékpapírosított lízing-maradványérték esetében nem alkalmazandó az első albekezdés b) pontja, ha ez az érték nincs kitéve abból fakadó refinanszírozási vagy újraértékesítési kockázatnak, hogy egy, a 201. cikk (1) bekezdése szerinti elismert harmadik fél jogi úton érvényesíthető kötelezettséget vállalt a kitettség egy előre meghatározott összegen történő visszavásárlására vagy refinanszírozására.
Az első albekezdés a) pontjától eltérve, amennyiben az intézmény a 248. cikk (3) bekezdését alkalmazza, vagy a 265. cikkel összhangban engedélyt kapott a belső értékelési módszer alkalmazására, az a kockázati súly, amelyet az intézmény a ABCP- program keretében kibocsátott eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírt teljes mértékben fedező likviditási kerethez rendelne, 100 %-os vagy annál alacsonyabb.
ABCP-programoktól vagy ABCP-ügyletektől eltérő értékpapírosításokban meglévő, STS értékpapírosítási pozícióként kezelhető pozíciókra akkor alkalmazható a 260., a 262. és a 264. cikk szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények:
az értékpapírosításba való bevonáskor az egyetlen kötelezettel szembeni kitettségek aggregált kitettségértéke a halmazban nem haladja meg az alapul szolgáló kitettségek halmazában szereplő összes fennálló kitettség aggregált kitettségértékének 2 %-át. E számításnál az a kitettség, amely kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának nyújtott hitel vagy lízing, egyetlen kötelezettel szembeni kitettségnek tekintendő;
Értékpapírosított lízing-maradványérték esetében nem alkalmazandó e pont első albekezdése, ha ez az érték nincs kitéve abból fakadó refinanszírozási vagy újraértékesítési kockázatnak, hogy egy, a 201. cikk (1) bekezdése szerinti elismert harmadik fél jogi úton érvényesíthető kötelezettséget vállalt a kitettség egy előre meghatározott összegen történő visszavásárlására vagy refinanszírozására;
az értékpapírosításba való bevonáskor az alapul szolgáló kitettségek megfelelnek azon feltételeknek, amelyek alapján a standard módszer alapján, az esetleges figyelembe vehető hitelkockázat-mérsékléseket is figyelembe véve legfeljebb a következő kockázati súly rendelhető hozzájuk:
40 % kitettségértékkel súlyozott átlag alapon a teljes portfólióra, amennyiben a kitettségek lakóingatlannal fedezett jelzáloghitelek vagy a 129. cikk (1) bekezdése e) pontjában említettek szerinti teljes mértékben garantált lakáshitelek,
50 % egyedi kitettségi alapon, amennyiben a kitettség kereskedelmi ingatlannal fedezett jelzáloghitel,
75 % egyedi kitettségi alapon, amennyiben a kitettség lakossággal szembeni kitettség,
100 % egyedi kitettségi alapon, minden egyéb kitettség esetében;
a b) pont i. és a b) pont ii. alpontjának alkalmazása esetén egy adott eszközre vonatkozó, hátrább sorolt biztosítéki jogokkal fedezett hitelek csak akkor vonhatók be az értékpapírosításba, ha egyúttal bevonják az értékpapírosításba az ugyanarra az eszközre vonatkozó előrébb sorolt biztosítéki jogokkal fedezett hitelek mindegyikét;
e bekezdés b) pontja i. alpontjának alkalmazása esetén a 129. cikk (1) bekezdése d) pontja i. alpontjának és a 229. cikk (1) bekezdésének megfelelően mért hitelfedezeti arány az alapul szolgáló kitettségek halmazát alkotó egyetlen hitel vonatkozásában sem haladhatja meg a 100 %-ot az értékpapírosításba való bevonáskor.
244. cikk
Hagyományos értékpapírosítás
A hagyományos értékpapírosítást kezdeményező intézmény kizárhatja az alapul szolgáló kitettségeket a kockázattal súlyozott kitettségérték és adott esetben a várható veszteségértékek számításából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:
az alapul szolgáló kitettségekhez tartozó jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre;
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításban meglévő összes értékpapírosítási pozíciójára, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből.
Jelentős hitelkockázat-átruházásnak minősül, ha:
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által az értékpapírosításban tartott köztes értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértéke nem haladja meg az ebben az értékpapírosításban részt vevő összes köztes értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének 50 %-át;
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosításban az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértékének legfeljebb 20 %-ával rendelkezik, feltéve, hogy mindkét következő feltétel teljesül:
az értékpapírosítást kezdeményező igazolni tudja, hogy az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértéke jelentősen meghaladja az értékpapírosított kitettségeken észszerűen várható veszteséget;
Az értékpapírosításban nincs köztes értékpapírosítási pozíció.
Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az a) vagy b) pontnak megfelelően az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.
A (2) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben igazolni tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek az értékpapírosítást kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény mindkét alábbi feltételnek eleget tesz:
az intézmény megfelelő belső kockázatkezelési elvekkel és módszerekkel rendelkezik a hitelkockázat átruházásának értékelésére;
a hitelkockázat harmadik félre történő átruházását az intézmény minden egyes esetben belső kockázatkezelése és belső tőkeallokációja céljából is figyelembe vette.
Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételek mindegyikének teljesülniük kell:
az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;
az értékpapírosítási pozíciók az értékpapírosítást kezdeményező intézmény számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget;
az alapul szolgáló kitettségek az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő módon az értékpapírosítást kezdeményező intézmény és hitelezői számára el nem érhető módon vannak elhelyezve;
az alapul szolgáló kitettségek felett az értékpapírosítást kezdeményező intézmény már nem gyakorol ellenőrzést. Az értékpapírosítást kezdeményező akkor gyakorol még ellenőrzést az alapul szolgáló kitettségek felett, ha az intézmény a korábban átruházott kitettségeket visszavásárolhatja a kedvezményezettől, hogy realizálja hozamukat, vagy ha egyéb módon köteles visszavenni az átruházott kockázatot. Önmagában nem minősül a kitettségek feletti ellenőrzésnek az, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény megtartja az alapul szolgáló kitettségek kezelésével kapcsolatos jogokat vagy kötelezettségeket;
az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek:
arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségeket a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa, vagy
az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségében bekövetkező romlás esetén növelik az értékpapírosítási pozíciók tulajdonosainak fizetendő hozamot, vagy más módon javítják az értékpapírosítási pozíciókat;
ahol ez releváns, az ügyleti dokumentáció egyértelműen rögzíti, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor csak akkor vásárolhat vagy vásárolhat vissza értékpapírosítási pozíciókat, vagy akkor vásárolhatja vissza, strukturálhatja át vagy cserélheti le az alapul szolgáló kitettségeket szerződéses kötelezettségein túlmenően, ha az ügylet megfelel az aktuális piaci feltételeknek, és a benne részt vevő felek saját érdekükben, szabad és független felekként járnak el (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet);
maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén e jognak eleget kell tennie az alábbi feltételek mindegyikének:
gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet,
kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének legfeljebb 10 %-át nem törlesztették még,
kialakítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy biztosítsa a veszteségek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által az értékpapírosításban tartott más pozíciókra történő allokálásának az elkerülését, és a hitelminőség javítása egyéb módon történő megvalósításának célját sem szolgálhatja;
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés c) pontjában foglalt feltételeknek.
Az EBH nyomon követi az e cikk szerinti, a hagyományos értékpapírosítások során alkalmazott jelentős kockázatátruházás elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatot. Az EBH felülvizsgálja különösen:
a jelentős hitelkockázat harmadik felekre történő átruházásának feltételeit a (2), (3) és (4) bekezdésnek megfelelően;
„a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházásának” illetékes hatóságok általi értelmezését a (2) bekezdés második albekezdésében és a (3) bekezdésben említett értékelés céljából;
azon értékpapírosítási ügyletek illetékes hatóságok általi értékelésére vonatkozó követelményeit, amely ügyletek vonatkozásában az értékpapírosítást kezdeményező a jelentős hitelkockázat harmadik felek számára történő átruházásának elismerését kéri a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően.
Az EBH e felülvizsgálat eredményeiről 2021. január 2-ig beszámol a Bizottságnak. A Bizottság – figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat – a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendeletnek az e bekezdés a), b) és c) pontjában felsoroltak további pontosításával való kiegészítésére.
245. cikk
Szintetikus értékpapírosítás
Szintetikus értékpapírosítás esetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az alapul szolgáló kitettségekhez tartozó, kockázattal súlyozott kitettségértékeket és – adott esetben – a várható veszteségértékeket a 251. és a 252. cikk szerint számíthatja ki, ha a következő feltételek egyike teljesül:
jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet révén;
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításban általa megtartott minden értékpapírosítási pozícióra, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján.
Jelentős hitelkockázat átruházásának minősül az alábbiak bármelyike:
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által az értékpapírosításban tartott köztes értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértéke nem haladja meg az ebben az értékpapírosításban részt vevő összes köztes értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének 50 %-át;
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosításban az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértékének legfeljebb 20 %-ával rendelkezik, és mindkét következő feltétel teljesül:
az értékpapírosítást kezdeményező igazolni tudja, hogy az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértéke jelentősen meghaladja az értékpapírosított kitettségeken észszerűen várható veszteséget;
nincs köztes értékpapírosítási pozíció.
Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.
A (2) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben igazolni tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek az értékpapírosítást kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény eleget tesz mindkét következő feltételnek:
az intézmény megfelelő belső kockázatkezelési elvekkel és módszerekkel rendelkezik a kockázat átruházásának értékelésére;
a hitelkockázat harmadik félre történő átruházását az intézmény minden egyes esetben belső kockázatkezelése és belső tőkeallokációja céljából is figyelembe vette.
Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételek mindegyikének teljesülniük kell:
az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;
a hitelkockázati fedezet, amely által a hitelkockázatot átruházzák, megfelel a 249. cikkben foglaltaknak;
az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek:
esetében jelentős a kikötött lényegességi küszöb, mely alatt a hitelkockázati fedezet hitelkockázati esemény bekövetkezésekor nem hívható le,
lehetővé teszik a hitelkockázati fedezet felmondását az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlásakor,
arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségek összetételét a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa, vagy
az intézmény hitelkockázati fedezethez kapcsolódó költségeit vagy az értékpapírosítási pozíciók birtokosainak fizetendő hozamot növelik az alapul szolgáló halmaz hitelminőségében bekövetkező romlás esetén;
a hitelkockázati fedezet az összes érintett ország jogrendszere alapján érvényesíthető;
ahol ez releváns, az ügyleti dokumentáció egyértelműen rögzíti, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor csak akkor vásárolhat vagy vásárolhat vissza értékpapírosítási pozíciókat, vagy akkor vásárolhatja vissza, strukturálhatja át vagy cserélheti le az alapul szolgáló kitettségeket szerződéses kötelezettségein túlmenően, ha ez megfelel az aktuális piaci feltételeknek, és a benne részt vevő felek saját érdekükben, szabad és független felekként járnak el (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet);
maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén ez a jog eleget tesz az alábbi feltételek mindegyikének:
gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet,
kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének már csak legfeljebb 10 %-át nem törlesztették,
kialakítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy biztosítsa a veszteségek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által tartott más pozíciókra történő allokálásának az elkerülését, és a hitelminőség javítása egyéb módon történő megvalósításának célját sem szolgálhatja;
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés d) pontjában foglalt feltételeknek.
Az EBH nyomon követi az e cikk szerinti, a szintetikus értékpapírosítások során alkalmazott jelentős kockázatátruházás elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatot. Az EBH felülvizsgálja különösen:
a jelentős hitelkockázat harmadik felekre történő átruházásának feltételeit a (2), (3) és (4) bekezdésnek megfelelően;
„a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházásának” illetékes hatóságok általi értelmezését a (2) bekezdés második albekezdésében és a (3) bekezdésben említett értékelés céljából; és
azon értékpapírosítási ügyletek illetékes hatóságok általi értékelésére vonatkozó követelményeit, amely ügyletek vonatkozásában az értékpapírosítást kezdeményező a jelentős hitelkockázat harmadik felek számára történő átruházásának elismerését kéri a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően.
Az EBH e felülvizsgálat eredményeiről 2021. január 2-ig beszámol a Bizottságnak. A Bizottság – figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat – a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendeletnek az e bekezdés a), b) és c) pontjában felsoroltak további pontosításával való kiegészítésére.
246. cikk
A gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezésekkel kapcsolatos operatív követelmények
Amennyiben az értékpapírosítás rulírozó kitettségeket és gyorsított visszafizetésre vonatkozó vagy ehhez hasonló rendelkezéseket tartalmaz, csak akkor tekinthető úgy, hogy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jelentős hitelkockázatot ruházott át, ha teljesülnek a 244. és 245. cikkben meghatározott feltételek, és – amennyiben életbe lép – a gyorsított visszafizetésre vonatkozó rendelkezés:
nem rendeli alá az intézmény alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó előresorolt vagy egyenrangú (pari passu) követelését más befektetők követeléseihez képest;
nem rendeli még inkább alá az intézmény alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó követelését más felek követeléseihez képest; vagy
nem növeli más módon az intézmény alapul szolgáló rulírozó kitettségekből származó veszteségeknek való kitettségét.
247. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása
Amennyiben egy értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeihez kapcsolódó jelentős hitelkockázatot ruházott át a 2. szakasz alapján, az intézmény:
hagyományos értékpapírosítás esetében kizárhatja a kockázattal súlyozott kitettségértékeknek és adott esetben a várható veszteségértékeknek a számításából az alapul szolgáló kitettségeket;
szintetikus értékpapírosítás esetében az alapul szolgáló kitettségek tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és adott esetben a várható veszteségértékeket a 251. és a 252. cikk alapján számíthatja ki.
Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény nem ruházott át jelentős hitelkockázatot, vagy úgy döntött, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdést, nem kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az adott értékpapírosításból esetlegesen tartott pozícióira vonatkozóan, hanem az alapul szolgáló kitettségeket továbbra is úgy kell szerepeltetnie a kockázattal súlyozott kitettségértékek és adott esetben a várható veszteségértékek számításánál, mintha azokat nem értékpapírosította volna.
248. cikk
Kitettségérték
Az értékpapírosítási pozíció kitettségértékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:
a mérlegen belüli értékpapírosítási pozíció kitettségértéke a 110. cikkel összhangban az értékpapírosítási pozíciókon elvégzett bármely releváns, egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti érték;
a mérlegen kívüli értékpapírosítási pozíció kitettségértéke az adott értékpapírosítási pozíciónak az esetlegesen rá alkalmazandó, a 110. cikk szerinti bármely releváns, egyedi hitelkockázati kiigazítások levonásával számított névértéke, az e pontban meghatározott releváns hitel-egyenértékesítési tényezővel megszorozva. A hitel-egyenértékesítési tényező a készpénzelőleg esetének kivételével 100 %. Készpénzelőleg le nem hívott része kitettségértékének meghatározásához 0 %-os hitelegyenértékesítési tényező alkalmazható a feltétel nélkül felmondható likviditási hitelkeret névértékére vonatkozóan, feltéve, hogy a likviditási hitelkeret lehívásából adódó visszafizetési kötelezettség az alapul szolgáló kitettségekből befolyó pénzáramlásból minden más kötelezettséget megelőzően kerül kielégítésre, és az intézmény kielégítő módon igazolta az illetékes hatóság számára, hogy megfelelően konzervatív módszert alkalmaz a le nem hívott összeg megállapítására;
valamely értékpapírosítási pozíciónak a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletekből eredő partnerkockázatához kapcsolódó kitettségértékét a 6. fejezet alapján kell megállapítani;
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az olyan értékpapírosítási pozíciók kitettségértékéből, amelyekhez a 3. alszakasznak megfelelően 1 250 %-os kockázati súlyt rendeltek vagy amelyet a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontjával összhangban levontak az elsődleges alapvető tőkéből, a 110. cikknek megfelelően levonhatja az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások összegét és az érintett alapul szolgáló kitettségekhez kapcsolódó vissza nem fizetendő árengedményeket, amennyiben ezek a szavatolótőkét csökkentették.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározása érdekében, hogy mi minősül az első albekezdés b) pontjában említett megfelelően konzervatív módszernek a le nem hívott összeg megállapítására.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. január 18-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés harmadik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a e rendeletet
Amennyiben a pozíciók részben fedik egymást, az intézmény két részre bonthatja a pozíciót, és az átfedést az első albekezdésnek megfelelően csak az egyik részhez kapcsolódóan veheti figyelembe. Az intézménynek arra is van lehetősége, hogy a pozíciókat teljes mértékben egymást átfedőként kezeli oly módon, hogy a tőkekövetelmény kiszámítása céljából kiterjeszti azt a pozíciót, amelyik a nagyobb kockázattal súlyozott kitettségértékeket eredményezi.
Az intézmény elismerhet továbbá átfedést a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciókra vonatkozó egyedi kockázati szavatolótőke-követelmény és a kereskedési könyvön kívüli értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmény között is, feltéve, hogy az intézmény ki tudja számítani és össze tudja hasonlítani az adott pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket.
E bekezdés alkalmazásában két pozíciót akkor kell egymást átfedőnek tekinteni, ha kölcsönösen kiegyenlítik egymást úgy, hogy az intézmény az egyik pozícióból eredő veszteséget a másik pozícióhoz kapcsolódó kötelezettségek teljesítése révén képes fedezni.
249. cikk
Értékpapírosítási pozíciók hitelkockázat-mérséklésének elismerése
Kizárólag azon elismert előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, valamint előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtó lehet elismerhető, amely a 4. fejezet alapján elismerhető; a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltétele továbbá a 4. fejezet vonatkozó követelményeinek való megfelelés.
Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy a fedezetnyújtóval szembeni közvetlen kitettség tekintetében az IRB módszert alkalmazzák, az elismerhetőség első albekezdésnek megfelelő értékelését a fedezetnyújtó PD-értéke és a 136. cikkben említett hitelminőségi besorolásoknak megfelelő PD közötti egyenlőség alapján végezhetik el.
A (2) bekezdéstől eltérve, a különleges célú gazdasági egységek elismert fedezetnyújtóknak tekinthetők abban az esetben, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
a különleges célú gazdasági egység a 4. fejezetnek megfelelően elismert pénzügyi biztosítéknak minősülő eszközöket birtokol;
az a) pontban említett eszközökre vonatkozóan nincsenek az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet igénybe vevő intézmény követeléseinél vagy függő követeléseinél előbbre sorolt vagy azokkal egyenrangú (pari passu) követelések vagy függő követelések; és
a pénzügyi biztosíték elismeréséhez szükséges, a 4. fejezetben meghatározott összes követelmény teljesül.
Amennyiben egy értékpapírosítási pozícióra teljes hitelkockázati fedezet vagy arányosan számított részleges hitelkockázati fedezet vonatkozik, a következő követelmények alkalmazandók:
a hitelkockázati fedezetet nyújtó intézménynek az értékpapírosítási pozíció hitelkockázati fedezetben részesülő részének kockázattal súlyozott kitettségértékét a 3. alszakasznak megfelelően úgy kell kiszámítania, mintha a pozíció szóban forgó részét közvetlenül tartaná;
a hitelkockázati fedezetet vásárló intézménynek a fedezett rész kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. fejezet alapján kell kiszámítania.
A (6) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben a következő követelmények alkalmazandók:
a hitelkockázati fedezetet nyújtó intézménynek a hitelkockázati fedezetben részesülő pozíciórészt értékpapírosítási pozícióként kell kezelnie, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. alszakasznak megfelelően, valamint a (8), (9) és (10) bekezdésre is figyelemmel úgy kell kiszámítania, mintha a szóban forgó pozíciót közvetlenül tartaná;
a hitelkockázati fedezetet vásárló intézménynek az a) pontban említett fedezett pozíciórészt kockázattal súlyozott kitettségértékét a 4. fejezet alapján kell kiszámítania. Az intézménynek az értékpapírosítási pozíció hitelkockázati fedezetben nem részesülő részét különálló értékpapírosítási pozícióként kell kezelnie, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. alszakasznak megfelelően, valamint a (8), (9) és (10) bekezdésre is figyelemmel kell kiszámítania.
Az eredeti értékpapírosítási pozíciókra a 3. alszakasz szerinti az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának külső minősítésen alapuló módszerét (SEC-ERBA) használó intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (7) bekezdésnek megfelelően kapott pozíciókra:
amennyiben a kapott pozíció a veszteségviselési rangsorban előrébb sorolt, az eredeti értékpapírosítási pozíció kockázati súlyát kell hozzárendelni;
amennyiben a kapott pozíció a veszteségviselési rangsorban hátrább sorolt, a 261. cikk (7) bekezdése szerinti származtatott minősítés rendelhető hozzá. Ebben az esetben a szélességet jelölő T inputparamétert kizárólag a kapott pozíció alapján kell kiszámítani. Ha nincs lehetőség származtatott minősítés alkalmazására, az intézménynek az alábbiak közül a magasabb kockázati súlyt kell alkalmaznia:
a (8) bekezdés és a 3. alszakasz szerint a SEC-SA alkalmazásával kapott kockázati súly; vagy
az eredeti értékpapírosítási pozíció SEC-ERBA szerinti kockázati súlya.
250. cikk
Burkolt támogatás
Az (1) bekezdés alkalmazásában egy ügylet nem tekinthető támogatásnak, ha azt a jelentős hitelkockázat átruházásának vizsgálatánál megfelelően figyelembe vették, és ha mindkét fél saját érdekében eljárva, önálló és független félként hajtotta végre az ügyletet (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet). E célból az intézménynek végre kell hajtania az ügylet teljes hitel-felülvizsgálatát, és figyelembe kell vennie legalább a következők mindegyikét:
a visszavásárlási ár;
az intézmény tőke- és likviditási pozíciója a visszavásárlás előtt és után;
az alapul szolgáló kitettségek teljesítménye;
az értékpapírosítási pozíciók teljesítménye;
a támogatások hatása az értékpapírosítást kezdeményezőnél a befektetők vonatkozásában várhatóan felmerülő veszteségekre.
Ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény vagy a szponzor intézmény valamely értékpapírosítás tekintetében nem felel meg az (1) bekezdésnek, az intézménynek a szóban forgó értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell bevonnia a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna, és közzé kell tennie a következőket:
annak tényét, hogy az (1) bekezdést megsértve támogatást nyújtott az értékpapírosításhoz; és
a nyújtott támogatásnak a szavatolótőke-követelményekre gyakorolt hatását.
251. cikk
Szintetikus értékpapírosítás során értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása az értékpapírosítást kezdeményező intézménynél
252. cikk
Lejárati eltérések kezelése szintetikus értékpapírosítás során
A kockázattal súlyozott kitettségértéknek a 251. cikk szerinti kiszámítása céljából az alábbiak szerint kell kiszámítani a kockázat átruházását lehetővé tevő hitelkockázati fedezet és az alapul szolgáló kitettségek közötti lejárati eltéréseket:
az alapul szolgáló kitettségek lejáratának a leghosszabb lejáratú kitettség lejáratát kell tekinteni, ami nem haladhatja meg az öt évet. A hitelkockázati fedezet lejáratát a 4. fejezet szerint kell megállapítani;
az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek figyelmen kívül kell hagynia minden lejárati eltérést a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor azon értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekre e szakasz alapján 1 250 %-os kockázati súlyt alkalmaztak. A fennmaradó pozíciók esetében a lejárati eltéréseket a 4. fejezetben meghatározottak szerint kell kezelni, a következő képlet alapján:
ahol:
RW* |
= |
a kockázattal súlyozott kitettségérték a 92. cikk (3) bekezdése a) pontjának alkalmazásában; |
RWAss |
= |
az alapul szolgáló kitettségek arányosan számított, kockázattal súlyozott kitettségértéke, mintha azokat nem értékpapírosították volna; |
RWSP |
= |
a 251. cikk szerint számított, kockázattal súlyozott kitettségérték a lejárati eltérés figyelmen kívül hagyásával; |
T |
= |
az alapul szolgáló kitettség lejárata években kifejezve; |
t |
= |
a hitelkockázati fedezet lejárata években kifejezve; |
t* |
= |
0,25. |
253. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentése
254. cikk
A módszerek hierarchiája
Az intézményeknek a 3. alszakaszban meghatározott valamelyik módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására, az alábbi hierarchiának megfelelően:
a 258. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén az intézménynek a SEC-IRBA módszert kell alkalmaznia a 259. és 260. cikknek megfelelően;
amennyiben a SEC-IRBA nem alkalmazható, az intézménynek az SEC-SA módszert kell alkalmaznia a 261. és a 262. cikknek megfelelően;
amennyiben a SEC-SA nem alkalmazható, az intézménynek az SEC-ERBA módszert kell alkalmaznia a 263. és a 264. cikknek megfelelően a minősített pozíciók, valamint olyan pozíciók esetében, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni.
Az intézményeknek a minősített pozíciók, vagy olyan pozíciók esetében, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni, a SEC-SA módszer helyett a SEC-ERBA módszert kell alkalmazniuk az alábbi esetekben:
amennyiben az STS értékpapírosítási pozíciónak minősülő pozíciók esetében a SEC-SA módszer alkalmazása 25 %-nál magasabb kockázati súlyt eredményezne;
amennyiben az STS értékpapírosítási pozíciónak nem minősülő pozíciók esetében a SEC-SA módszer alkalmazása 25 %-nál magasabb kockázati súlyt eredményezne vagy a SEC-ERBA módszer alkalmazása 75 %-nál magasabb kockázati súlyt eredményezne;
gépjárműhitelek, valamint gépjármű- és eszközlízingek halmazával fedezett értékpapírosítási ügyletek esetében.
Az első albekezdés alkalmazása céljából az intézményeknek legkésőbb 2018. november 17-ig értesítik a döntésükről az illetékes hatóságot.
Amennyiben az intézmény a későbbiekben úgy határoz, hogy megváltoztatja az összes minősített értékpapírosítási pozíciójára alkalmazott módszert, erről a határozat meghozatalának időpontját közvetlenül követő november 15-e előtt értesítenie kell az illetékes hatóságot.
Amennyiben az illetékes hatóság – az esettől függően – a második és a harmadik albekezdésben említett határidőt közvetlenül követő december 15-ig nem emel kifogást, az intézmény által bejelentett határozat a következő év január 1-jével hatályba lép és egy esetleges későbbi bejelentett határozat hatálybalépéséig hatályban marad. Az intézmények egyazon év során nem alkalmazhatnak különböző módszereket.
255. cikk
A KIRB és a KSA meghatározása
A KIRB kiszámítása céljából az alapul szolgáló kitettségekre a 3. fejezetnek megfelelően kiszámítandó kockázattal súlyozott kitettségértékek a következőkből állnak:
az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségéhez kapcsolódó várható veszteségek összege, beleértve a halmaznak a 3. fejezet szerint még részét képező, nemteljesítő, alapul szolgáló kitettségeket; és
az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségéhez tartozó váratlan veszteségek összege, beleértve a halmaznak a 3. fejezet szerint részét képező, nemteljesítő, alapul szolgáló kitettségeket;
Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során összesítve kezelik, az intézményeknek a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékét a 3. alszakasz alkalmazásában egyetlen KIRB értékké kell összevonniuk. Amennyiben a hitel- vagy felhígulási kockázatból származó veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy túlfedezet áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.
Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során nem összesítve kezelik, az intézménynek módosítania kell az második albekezdésben meghatározott kezelést, hogy prudens módon összevonja a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékeket.
E bekezdés alkalmazásában az intézményeknek az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékét a 34. és a 110. cikk szerinti egyedi hitelkockázati kiigazítások és további értékkiigazítások nettósítása, valamint más szavatolótőke-csökkentések nélkül kell kiszámítaniuk.
Szintetikus értékpapírosítás esetében azokat a jelentős bevételeket, melyek olyan hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok kibocsátásából vagy a különleges célú gazdasági egység egyéb fedezett kötelezettségeiből származnak, amelyek az értékpapírosítási pozíciók visszafizetésének biztosítékaként szolgálnak, be kell vonni a KIRB vagy KSA kiszámításába, ha a biztosíték hitelkockázatára az ügyletrészsorozatonkénti veszteségelosztás vonatkozik.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek részletesebb meghatározása érdekében, amelyek mellett az intézmények kiszámíthatják az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó KIRB értéket a (4) bekezdés szerint, különös tekintettel az alábbiakra:
az értékpapírosítás tekintetében a belső hitelezési szabályzatok és a KIRB kiszámításának modelljei;
az alapul szolgáló kitettségek halmazához kapcsolódó különböző kockázati tényezők alkalmazása, és amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő pontos vagy megbízható adat e halmazról, közvetett adatok alkalmazása a PD és az LGD érték becslése céljából; és
előzetes vizsgálati követelmények a követelések eladói vagy más értékpapírosítást kezdeményezők által végrehajtott intézkedések és alkalmazott szabályzatok monitorozására.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. január 18-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a e rendeletet.
256. cikk
Az alsó veszteségviselési határ (attachment point – A) és a felső veszteségviselési határ (detachment point – D) meghatározása
Az alsó veszteségviselési határt (A) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt vagy azzal egyenrangú (pari passu) valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének – beleértve magát a kitettséget is – fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.
A felső veszteségviselési határt (D) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.
257. cikk
Az ügyletrészsorozat lejáratának (MT) meghatározása
A 3. alszakasz alkalmazásában és a (2) bekezdésre is figyelemmel az intézmény egy ügyletrészsorozat lejáratát (MT) a következőképpen állapíthatja meg:
az ügyletrészsorozat keretében esedékes szerződés szerinti kifizetések lejáratának súlyozott átlagaként a következő képlet alapján számítva:
ahol CFt a kötelezett által t időszak során a szerződés szerinti fizetendő valamennyi összeget (kölcsöntőke, kamat és díjak) jelöli; vagy
az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje szerint, a következő képlet alapján számítva:
ahol ML az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje.
258. cikk
A belső minősítésen alapuló módszer (SEC-IRBA) használatának feltételei
Az intézményeknek akkor kell használniuk a SEC-IRBA-t egy értékpapírosítási pozícióval összefüggésben a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, ha a következő feltételek teljesülnek:
a pozíciót IRB-halmaz vagy vegyes halmaz fedezi, és az utóbbi esetben az intézmény a 3. szakasznak megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló kitettségérték legalább 95 %-ára;
az intézmény számára elegendő információ áll rendelkezésre az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeire vonatkozóan ahhoz, hogy ki tudja számítani a KIRB értéket; és
az intézmény számára nincs megtiltva a SEC-IRBA alkalmazása a (2) bekezdés szerint egy meghatározott értékpapírosítási pozícióval összefüggésben.
Az illetékes hatóságok eseti alapon megtilthatják a SEC-IRBA alkalmazását, ha az értékpapírosítás rendkívül összetett vagy kockázatos jellemzőkkel rendelkezik. Ezzel összefüggésben rendkívül összetett vagy kockázatos jellemzőnek tekinthetők a következők:
az olyan hitelminőség-javítás, amely a portfólióveszteségektől eltérő okokból erodálódhat;
a halmazok olyan kitettségekből állnak, amelyek belső korrelációja egy ágazatra vagy földrajzi területre való koncentráció következtében nagyfokú;
olyan ügyletek, amelyek esetében az értékpapírosítási pozíciók visszafizetése nagyban függ olyan kockázati tényezőktől, amelyeket a KIRB nem tartalmaz; vagy
az ügyletrészsorozatok közötti rendkívül összetett veszteségelosztások.
259. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a SEC-IRBA szerint
A SEC-IRBA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiaknak megfelelően meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15 %:
RW = 1 250 % |
ha D ≤ KIRB |
|
ha A ≥ KIRB |
|
ha A < KIRB < D |
ahol:
KIRB |
az alapul szolgáló kitettségek halmazának 255. cikk szerinti tőkekövetelménye |
D |
a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ |
A |
a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ |
ahol:
a |
= |
– (1/(p * KIRB)) |
u |
= |
D – KIRB |
l |
= |
max (A – KIRB; 0) |
ahol:
ahol:
N |
az alapul szolgáló kitettségek halmazában lévő kitettségek (4) bekezdés szerint kiszámított tényleges száma; |
LGD |
az alapul szolgáló kitettségek halmazának (5) bekezdés szerint kiszámított, kitettséggel súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátája; |
MT |
az ügyletrészsorozat 257. cikk szerint meghatározott lejárata. |
Az A, B, C, D és E paramétereket a következő áttekintő táblázat alapján kell meghatározni:
|
A |
B |
C |
D |
E |
|
Nem lakossági |
Előresorolt, granuláris (N ≥ 25) |
0 |
3,56 |
-1,85 |
0,55 |
0,07 |
Előresorolt, nem granuláris (N < 25) |
0,11 |
2,61 |
-2,91 |
0,68 |
0,07 |
|
Nem előresorolt, granuláris (N ≥ 25) |
0,16 |
2,87 |
-1,03 |
0,21 |
0,07 |
|
Nem előresorolt, nem granuláris (N < 25) |
0,22 |
2,35 |
-2,46 |
0,48 |
0,07 |
|
Lakossági |
Előresorolt |
0 |
0 |
-7,48 |
0,71 |
0,24 |
Nem előresorolt |
0 |
0 |
-5,78 |
0,55 |
0,27 |
A kitettségek tényleges számát (N) az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol EADi a halmaz i-edik kitettségéhez kapcsolódó kitettségérték.
Az ugyanazon kötelezettel szembeni többszörös kitettségeket össze kell vonni, és egy kitettségnek kell tekinteni.
A kitettséggel súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol LGDi az i-edik kötelezettel szembeni összes kitettség átlagos LGD értéke.
Amennyiben a vásárolt követelések hitel- és felhígulási kockázatát az értékpapírosításon belül összevonva kezelik, az LGD érték a hitelkockázat LGD értékének és 100 % felhígulási kockázati LGD-értéknek a súlyozott átlaga. Ehhez a súlyokat a hitelkockázat, valamint a felhígulási kockázat IRB módszer szerinti különálló tőkekövetelményei képezik. E célból, amennyiben a hitel- vagy a felhígulási kockázatból eredő veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy túlfedezet áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.
Amennyiben a legnagyobb alapul szolgáló kitettség aránya (C1) a halmazon belül legfeljebb 3 %, az intézmény az N-nek és a kitettséggel súlyozott LGD-k átlagának kiszámításához használhatja a következő egyszerűsített módszert:
LGD = 0,50
ahol
Cm |
a legnagyobb m kitettségek összegének részaránya a halmazon belül; és |
m |
az „m” értékét pedig az intézmény határozza meg. |
Ha csak C1 áll rendelkezésre, és értéke legfeljebb 0,03, az intézmény az LGD értékét 0,5-ben, N értékét pedig 1/C1-ben állapíthatja meg.
Ha a pozíciót vegyes halmaz fedezi, és az intézmény a 258. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló kitettségértékek legalább 95 %-ára, az intézménynek az alapul szolgáló kitettségek halmazára vonatkozó tőkekövetelményt a következőképpen kell kiszámítania:
ahol
d azon alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének az összes alapul szolgáló kitettség kitettségértékéhez képest mért aránya, amelyekre vonatkozóan az intézmény a KIRB értékét ki tudja számítani.
Az első albekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban közvetlenül a származtatott ügylet alá rendelt.
260. cikk
STS értékpapírosítások kezelése a SEC-IRBA szerint
A SEC-IRBA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 259. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:
az előresorolt értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának alsó határa = 10 %
261. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a sztenderd módszer szerint (SEC-SA)
A SEC-SA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiakban meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15 %:
RW = 1 250 % |
ha D ≤ KA |
|
ha A ≥ KA |
|
ha A < KA < D |
ahol:
D |
a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ; |
A |
a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ; |
KA |
a (2) bekezdés szerint számított paraméter; |
ahol:
a |
= |
– (1/(p · KA)) |
u |
= |
D – KA |
l |
= |
max (A – KA; 0) |
p |
= |
1 olyan értékpapírosítási kitettség esetében, amely nem újra-értékpapírosítási kitettség |
Az (1) bekezdés alkalmazásában KA a következőképpen számítandó ki:
ahol:
KSA az alapul szolgáló halmaz 255. cikk szerint meghatározott tőkekövetelménye;
W = a következők egymáshoz viszonyított aránya:
a nemteljesítő alapul szolgáló kitettségek névértékének összege, és
az összes alapul szolgáló kitettség névértékének összege.
E célból a nemteljesítő kitettség olyan alapul szolgáló kitettség, amelyre a következők valamelyike vonatkozik: i. 90 napja vagy annál régebb óta késedelmes; ii. csőd- vagy fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozik; iii. végrehajtás vagy hasonló eljárás hatálya alá tartozik; vagy iv. az értékpapírosítási dokumentáció alapján nemteljesítő.
Amennyiben az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek legfeljebb 5 %-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, a KA kiszámításakor alkalmazhatja a SEC-SA-t a következő kiigazítással:
Ha az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek több mint 5 %-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, az értékpapírosítási pozícióra 1 250 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.
E bekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban a származtatott ügylethez képest közvetlenül alá rendelt.
262. cikk
STS értékpapírosítások kezelése a SEC-SA szerint
A SEC-SA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 261. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:
263. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a külső minősítésen alapuló módszer szerint (SEC-ERBA)
Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a (7) bekezdésnek megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:
1. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
Az összes egyéb minősítés |
Kockázati súly |
15 % |
50 % |
100 % |
1 250 % |
Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés az e cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a 2. táblázatban meghatározott kockázati súlyokat kell alkalmazni, kiigazítva adott esetben az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és az e cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével az e cikk (5) bekezdése szerint:
2. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
Előresorolt ügyletrészsorozat |
Nem előresorolt (keskeny) ügyletrészsorozat |
||
Ügyletrészsorozat lejárata (MT) |
Ügyletrészsorozat lejárata (MT) |
|||
1 év |
5 év |
1 év |
5 év |
|
1 |
15 % |
20 % |
15 % |
70 % |
2 |
15 % |
30 % |
15 % |
90 % |
3 |
25 % |
40 % |
30 % |
120 % |
4 |
30 % |
45 % |
40 % |
140 % |
5 |
40 % |
50 % |
60 % |
160 % |
6 |
50 % |
65 % |
80 % |
180 % |
7 |
60 % |
70 % |
120 % |
210 % |
8 |
75 % |
90 % |
170 % |
260 % |
9 |
90 % |
105 % |
220 % |
310 % |
10 |
120 % |
140 % |
330 % |
420 % |
11 |
140 % |
160 % |
470 % |
580 % |
12 |
160 % |
180 % |
620 % |
760 % |
13 |
200 % |
225 % |
750 % |
860 % |
14 |
250 % |
280 % |
900 % |
950 % |
15 |
310 % |
340 % |
1 050 % |
1 050 % |
16 |
380 % |
420 % |
1 130 % |
1 130 % |
17 |
460 % |
505 % |
1 250 % |
1 250 % |
Minden egyéb |
1 250 % |
1 250 % |
1 250 % |
1 250 % |
Az ügyletrészsorozat szélességének figyelembevétele érdekében az intézménynek a nem előresorolt ügyletrészsorozatok kockázati súlyát a következőképpen kell megállapítania:
ahol
T = az ügyletrészsorozat szélessége (D – A)
ahol
D |
a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ |
A |
a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ |
Származtatott minősítés alkalmazásához az intézményeknek a nem minősített pozíciókhoz egy olyan minősített referenciapozíció hitelminősítésével egyenértékű származtatott minősítést kell rendelniük, amely teljesíti az alábbi feltételek mindegyikét:
a referenciapozíció minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a nem minősített értékpapírosítási pozícióval, vagy – egyenrangú pozíció hiányában – a referenciapozíció közvetlenül alárendelt a nem minősített pozícióhoz képest;
a referenciapozíció nem részesül harmadik fél által nyújtott olyan garanciában vagy egyéb hitelminőség-javításban, melyek a nem minősített pozíció esetében nem állnak rendelkezésre;
a referenciapozíció lejárata megegyezik a szóban forgó nem minősített pozíció lejáratával vagy hosszabb annál;
az intézmény a származtatott minősítéseket rendszeresen aktualizálja annak érdekében, hogy azok tükrözzék a referenciapozíció hitelminősítésében bekövetkező változásokat.
Az első albekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban közvetlenül a származtatott ügylet alá rendelt.
264. cikk
STS értékpapírosítások kezelése a SEC-ERBA szerint
Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:
3. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
1 |
2 |
3 |
Az összes egyéb minősítés |
Kockázati súly |
10 % |
30 % |
60 % |
1 250 % |
Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a kockázati súlyokat a 4. táblázatnak megfelelően kell meghatározni, kiigazítva az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és a 263. cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével a 263. cikk (5) bekezdése szerint:
4. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
Előresorolt ügyletrészsorozat |
Nem előresorolt (keskeny) ügyletrészsorozat |
||
Ügyletrészsorozat lejárata (MT) |
Ügyletrészsorozat lejárata (MT) |
|||
1 év |
5 év |
1 év |
5 év |
|
1 |
10 % |
10 % |
15 % |
40 % |
2 |
10 % |
15 % |
15 % |
55 % |
3 |
15 % |
20 % |
15 % |
70 % |
4 |
15 % |
25 % |
25 % |
80 % |
5 |
20 % |
30 % |
35 % |
95 % |
6 |
30 % |
40 % |
60 % |
135 % |
7 |
35 % |
40 % |
95 % |
170 % |
8 |
45 % |
55 % |
150 % |
225 % |
9 |
55 % |
65 % |
180 % |
255 % |
10 |
70 % |
85 % |
270 % |
345 % |
11 |
120 % |
135 % |
405 % |
500 % |
12 |
135 % |
155 % |
535 % |
655 % |
13 |
170 % |
195 % |
645 % |
740 % |
14 |
225 % |
250 % |
810 % |
855 % |
15 |
280 % |
305 % |
945 % |
945 % |
16 |
340 % |
380 % |
1 015 % |
1 015 % |
17 |
415 % |
455 % |
1 250 % |
1 250 % |
Minden egyéb |
1 250 % |
1 250 % |
1 250 % |
1 250 % |
265. cikk
A belső értékelési módszer alkalmazási köre és operatív követelményei
Amennyiben valamely intézmény megkapta az e cikk (2) bekezdése szerinti, a belső értékelési módszer alkalmazására vonatkozó engedélyt és egy ABCP-programbeli vagy ABCP-ügyletbeli valamely adott pozícióra kiterjed az engedély hatálya, az intézménynek e módszert kell alkalmaznia az adott pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására.
Az illetékes hatóságoknak az intézmények számára egyértelműen meghatározott alkalmazási körön belül engedélyezniük kell a belső értékelési módszer alkalmazását, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
az ABCP-program keretében kibocsátott kereskedelmi értékpapírokban levő összes pozíció minősített pozíció;
a pozíció hitelminőségének belső értékelési módszere egy vagy több külső hitelminősítő intézet nyilvánosan hozzáférhető, alapul szolgáló kitettségek által fedezett értékpapírosítási típusú értékpapírosítási pozíciók minősítésére vonatkozó értékelési módszereit tükrözi;
az ABCP-program keretében kibocsátott kereskedelmi értékpapírt elsősorban harmadik fél befektetők számára bocsátják ki;
az intézmény belső értékelési eljárása legalább annyira konzervatív, mint azoknak a külső hitelminősítő intézeteknek a nyilvánosan hozzáférhető értékelései, amelyek külső minősítést adtak az ABCP-program során kibocsátott kereskedelmi értékpapírokra vonatkozóan, különös tekintettel a stressztényezőkre és egyéb releváns számszerű elemekre;
az intézmény belső értékelési módszere figyelembe veszi az ABCP-program kereskedelmi értékpapírjait minősítő külső hitelminősítő intézetek által nyilvánosságra hozott valamennyi vonatkozó minősítési módszert, és a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítésének megfelelő minősítési kategóriákat tartalmaz. Az intézménynek belső nyilvántartásaiban dokumentálnia kell az arra vonatkozó magyarázatot, hogy az e pontban meghatározott követelmények milyen módon teljesülnek, és rendszeresen frissítenie kell ezt a dokumentumot;
az intézmény a belső minősítési módszert belső kockázatkezelési célra is alkalmazza, beleértve a döntéshozatali, vezetői információs és a belső tőkeallokációs folyamatokat is;
belső vagy külső auditorok, külső hitelminősítő intézet vagy az intézmény belső hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egységei rendszeresen felülvizsgálják a belső értékelési folyamatot, valamint az intézmény ABCP-programban vagy ABCP-ügyletben meglévő kitettségeinek hitelminőségére vonatkozó belső értékelések minőségét;
az intézmény folyamatosan nyomon követi belső minősítéseinek teljesítményét a belső értékelési módszer teljesítményének értékelése érdekében, és a módszert szükség szerint módosítja, ha a kitettségek teljesítménye rendszeresen eltér a belső minősítések által jelzettől;
az ABCP-program a program kezelőjének szóló iránymutatás formájában hitelezési és forrásgazdálkodási feltételeket tartalmaz, legalább a következőkre vonatkozóan:
a j) pont szerinti értékpapírosítási kritériumok;
a likviditási hitelkeretekből és a hitelminőség-javításból adódó kitettségek típusa és pénzbeli értéke;
az ABCP-programban vagy ABCP-ügyletben lévő értékpapírosítási pozíciók közötti veszteségmegoszlás;
az átruházott eszközöknek az eszközöket eladó személytől való jogi és gazdasági szempontból történő elkülönítése;
az ABCP-program értékpapírosítási kritériumai keretében rendelkezni kell legalább a következőkről:
a lényegesen késedelmes vagy nemteljesítő eszközök megvásárlásának kizárása;
az egy kötelezettre vagy földrajzi területre vonatkozó túlzott koncentráció korlátozása; és
a megvásárolni kívánt eszközök futamidejének korlátozása;
az eszközt eladó hitelkockázati és üzleti profiljának elemzése, ami kiterjed legalább a következőkre:
az eladó múltbeli és jövőbeli várható pénzügyi teljesítménye;
az eladó aktuális piaci pozíciója és jövőbeli várható versenyképessége;
az eladó tőkeszerkezete, pénzáramlása, kamatfedezete és adósságminősítése; és
az eladó hitelezési feltételei, adósságszolgálati képessége és beszedési folyamatai;
az ABCP-program rendelkezik olyan beszedési szabályzatokkal és folyamatokkal, amelyek figyelembe veszik a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó működési képességét és hitelminőségét, valamint olyan jellemzőkkel, amelyek csökkentik az eladó vagy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó teljesítményével összefüggő kockázatot. E pont alkalmazásában a teljesítménnyel összefüggő kockázatok csökkenthetők az eladó vagy hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó aktuális hitelminőségén alapuló olyan kiváltó feltételek alkalmazásával, amelyek révén megelőzhető, hogy az eladó vagy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó fizetésképtelensége esetén az ABCP-program ne férjen hozzá az őt megillető forrásokhoz;
az ABCP-program által megvásárolható eszközök halmazára vonatkozó összesített veszteségbecslés figyelembe veszi az összes potenciális kockázatforrást, például a hitelkockázatot és a felhígulási kockázatot;
amennyiben az eladó által biztosított hitelminőség-javítás mértéke csak a hitellel kapcsolatos veszteségen alapul, és a felhígulási kockázat az adott eszközhalmaz esetében jelentős, az ABCP-program különálló, a felhígulási kockázatra vonatkozó tartalékot foglal magában;
a szükséges hitelminőség-javítási szint meghatározásakor az ABCP-program több évnyi múltbeli információt vesz figyelembe, beleértve a veszteségeket, késedelmeket, a felhígulást és a követelések forgási sebességét;
az alapul szolgáló portfólió potenciális hitelminőség-romlásának mérséklése érdekében az ABCP-program a kitettségek megvásárlására vonatkozó strukturális elemeket tartalmaz. Ilyen elem lehet például egy kifejezetten az adott kitettséghalmazt érintő, bizonyos feltételek fennállása esetén a további értékpapír-kibocsátást meggátoló vagy a meglévő eszközállomány értékesítését kiváltó mechanizmus;
az intézmény értékeli az alapul szolgáló eszközhalmaz jellemzőit, például hitelbírálati pontszámának súlyozott átlagát, és megállapítja az egy kötelezettre vagy egy földrajzi területre vonatkozó koncentrációt, valamint az eszközhalmaz granularitását.
Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak a belső értékelési módszer alkalmazására, csak mindkét alábbi feltétel teljesülése esetén térhetnek vissza a belső értékelési módszer alkalmazási körébe tartozó pozíciók esetében másik módszer alkalmazásához:
az intézmény az illetékes hatóság számára meggyőző módon bemutatta, hogy megfelelő indoka van egy másik módszer alkalmazásához történő visszatérésre;
az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
266. cikk
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a belső értékelési módszer szerint
267. cikk
Előresorolt értékpapírosítási pozíciók esetében alkalmazandó maximális kockázati súly: az alapul szolgáló kitettségeket figyelembe vevő („look through”) megközelítés
Vegyes halmazok esetében a maximális kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:
amennyiben az intézmény a SEC-IRBA-t alkalmazza, az alapul szolgáló halmaz sztenderd módszerhez tartozó részéhez és IRB módszerhez tartozó részéhez külön-külön hozzá kell rendelni a vonatkozó módszer szerinti megfelelő kockázati súlyt;
ha az intézmény a SEC-SA-t vagy a SEC-ERBA-t alkalmazza, az előresorolt értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó maximális kockázati súlynak egyenlőnek kell lennie az alapul szolgáló kitettségek sztenderd módszer szerinti kockázati súlyának súlyozott átlagával.
E cikk alkalmazásában az IRB módszer szerint, a 3. fejezetnek megfelelően alkalmazandó kockázati súly magában foglalja:
a várható veszteségek 12,5-del megszorzott összegének
az alapul szolgáló kitettségek kitettségi értékéhez viszonyított arányát.
268. cikk
Maximális tőkekövetelmények
A maximális tőkekövetelmény az (1) vagy a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított összegnek és a releváns ügyletrészsorozatokban (V) az intézmény tulajdonában lévő legnagyobb érdekeltséghányad – százalékban kifejezett és a következők szerint megállapított – értékének a szorzata:
olyan intézmény esetében, amelynek egyetlen ügyletrészsorozatban egy vagy több értékpapírosítási pozíciója van, V egyenlő az intézmény által az adott ügyletrészsorozatban tartott értékpapírosítási pozíciók névértékének az ügyletrészsorozat névértékéhez viszonyított arányával;
olyan intézmény esetében, amelynek különböző ügyletrészsorozatokban van értékpapírosítási pozíciója, V egyenlő az ügyletrészsorozatokban való érdekeltséghányadok közül a legnagyobbal. E célból az egyes ügyletrészsorozatokra vonatkozó érdekeltséghányadot az a) pontnak megfelelően kell kiszámítani.
269. cikk
Újra-értékpapírosítás
Újra-értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíció esetében az intézménynek a 261. cikk szerinti SEC-SA-t kell alkalmaznia a következő módosításokkal:
W = 0 a kitettségek alapul szolgáló halmazán belül egy értékpapírosítási ügyletrészsorozathoz kapcsolódó kitettségek esetében;
p = 1,5;
a kapott kockázati súly alsó határa azonban nem lehet alacsonyabb, mint 100 %.
269a. cikk
Nemteljesítő kitettségek (NPE) értékpapírosításának kezelése
E cikk alkalmazásában:
„NPE értékpapírosítás”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 25. pontjában meghatározott NPE értékpapírosítás;
„beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás”: olyan hagyományos NPE értékpapírosítás, amelynél a vissza nem térítendő vételárkedvezmény legalább az alapul szolgáló kitettségek fennálló összegének 50 %-a az értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységre történt átruházásuk időpontjában.
Az intézményeknek a számítást a következő képlettel összhangban kell elvégezniük:
amelyben:
CRmax |
= |
a maximális tőkekövetelmény a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás esetén; |
RWEAIRB |
= |
az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege; |
ELIRB |
= |
az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségekből származó várható veszteségek összege; |
NRPPD |
= |
a vissza nem térítendő vételárkedvezmény; |
EVIRB |
= |
az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségekből származó kitettségértékek összege; |
EVPool |
= |
a halmazban lévő összes alapul szolgáló kitettségből származó kitettségértékek összege; |
SCRAIRB |
= |
értékpapírosítást kezdeményező intézmények esetében az intézmény által az említett, az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek tekintetében végzett egyedi hitelkockázati kiigazítások csak akkor és annyiban, amennyiben e kiigazítások meghaladják a vissza nem fizetendő árengedményt; befektető intézmények esetében az összeg nulla; |
RWEASA |
= |
a sztenderd módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege. |
Az első albekezdés alkalmazásában azon értékpapírosítást kezdeményező intézmények, amelyek egy pozícióra a SEC-IRBA módszert alkalmazzák, és amelyek a 3. fejezettel összhangban az IRB-módszer alá tartozó valamennyi alapul szolgáló kitettség tekintetében alkalmazhatnak a nemteljesítéskori veszteségrátára és a hitelegyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseket, a vissza nem térítendő vételárkedvezményt és adott esetben a további egyedi hitelkockázati kiigazításokat levonják a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás előresorolt pozícióihoz kapcsolódó, alapul szolgáló kitettségek várható veszteségeiből és kitettségértékeiből, a következő képlettel összhangban:
amelyben:
RWmax |
= |
a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás előresorolt pozíciójára alkalmazandó kockázati súly – az alsó határ alkalmazása előtt –, az alapul szolgáló kitettségeket figyelembe vevő megközelítés alkalmazása esetén; |
RWEAIRB |
= |
az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege; |
RWEASA |
= |
a sztenderd módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege; |
ELIRB |
= |
az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségekből származó várható veszteségek összege; |
NRPPD |
= |
a vissza nem térítendő vételárkedvezmény; |
EVIRB |
= |
az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének összege; |
EVpool |
= |
a halmazban lévő összes mögöttes kitettség kitettségértékének összege; |
EVSA |
= |
a sztenderd módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének összege; |
SCRAIRB |
= |
az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek tekintetében végzett egyedi hitelkockázati kiigazítások csak akkor és annyiban, amennyiben e kiigazítások meghaladják a vissza nem fizetendő árengedményt. |
E cikk alkalmazásában a vissza nem térítendő vételárkedvezményt úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban említett összegből kivonják a b) pontban említett összeget:
az NPE értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeinek az értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységre történt átruházásuk időpontjában fennálló összege;
a következők összege:
az NPE értékpapírosítás harmadik fél befektetőknek értékesített ügyletrészsorozatainak vagy adott esetben ezen ügyletrészsorozat-részeinek kiinduló eladási ára; és
az értékpapírosítást kezdeményező által tartott ügyletrészsorozatok vagy adott esetben ügyletrészsorozat-részek fennálló összege az alapul szolgáló kitettségeknek az értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységre történt átruházásuk időpontjában.
Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásában az ügylet teljes futamideje alatt a vissza nem térítendő vételárkedvezmény kiszámítását a realizált veszteségek figyelembevételével lefelé kell kiigazítani. Az alapul szolgáló kitettségek fennálló összegének a realizált veszteségekből eredő esetleges csökkenése csökkenti a vissza nem térítendő vételárkedvezményt, figyelemmel egy nulla értékű alsó határra.
Amennyiben az árengedményt oly módon alakítják ki, hogy azt teljes egészében vagy részben vissza lehessen téríteni az értékpapírosítást kezdeményezőnek, az ilyen árengedmény e cikk alkalmazásában nem számít vissza nem térítendő vételárkedvezménynek.
270. cikk
Előresorolt pozíciók az eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosításokban
Az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (EU) 2017/2402 rendelet 26a. cikkének (1) bekezdésében említett, eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosításban valamely értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékeit értelemszerűen e rendelet 260., 262. vagy 264. cikkével összhangban számíthatja ki, amennyiben az említett pozíció mindkét következő feltételt teljesíti:
az értékpapírosítás megfelel a 243. cikk (2) bekezdésében megállapított követelményeknek;
a pozíció előresorolt értékpapírosítási pozíciónak minősül.
Az EBH nyomon követi az (1) bekezdés alkalmazását, különösen a következők tekintetében:
az eszközök mérlegen tartásával járó azon STS értékpapírosítások piaci volumene és piaci részesedése, amelyek tekintetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (1) bekezdést alkalmazza, különböző eszközosztályok szerint;
a megfigyelt veszteségek allokációja az eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosítások legelőrébb sorolt ügyletrészsorozatai és egyéb ügyletrészsorozatai között, amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (1) bekezdést alkalmazza az ilyen értékpapírosításokban tartott előresorolt pozíció tekintetében;
az (1) bekezdés alkalmazásának hatása az intézmények tőkeáttételére;
az eszközök mérlegen tartásával járó azon STS értékpapírosítások alkalmazásának hatása, amelyek tekintetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (1) bekezdést alkalmazza a tőkeinstrumentumoknak a vonatkozó értékpapírosítást kezdeményező intézmények általi kibocsátására.
270a. cikk
Addicionális kockázati súly
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
270b. cikk
Külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések felhasználása
Az intézmények csak abban az esetben alkalmazhatnak hitelminősítést az értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának e fejezet szerinti meghatározásához, ha a hitelminősítést egy külső hitelminősítő intézet bocsátotta ki vagy hagyta jóvá az 1060/2009/EK rendelettel összhangban.
270c. cikk
A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítései által teljesítendő követelmények
A kockázattal súlyozott kitettségértékek 3. szakasz szerinti számítása céljából az intézmények csak akkor használhatják külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseit, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
nincs eltérés a hitelminősítés által figyelembe vett fizetési típusok és azon fizetési típusok között, amelyre a kérdéses értékpapírosítási pozíciót létrehozó szerződés szerint az intézmény jogosult;
a külső hitelminősítő intézet közzéteszi a hitelminősítéseket, valamint a veszteség- és pénzáramlás-elemzésekre, a minősítéseknek az alapul szolgáló minősítési feltételezések változásaira, többek között az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének változására való érzékenységére, továbbá az 1060/2009/EK rendelettel összhangban az eljárásokra, a módszertanokra, a kiinduló feltételezésekre és a minősítéseket alátámasztó legfőbb szempontokra vonatkozó információkat. E pont alkalmazásában az információt akkor kell nyilvánosan elérhetőnek tekinteni, ha azt hozzáférhető formátumban hozzák nyilvánosságra. Nem minősül nyilvánosan elérhetőnek az olyan tájékoztatás, amelyet csak korlátozott körben tesznek hozzáférhetővé;
a hitelminősítések szerepelnek a külső hitelminősítő intézetek átmenetmátrixában is;
a hitelminősítések sem részben, sem egészben nem alapulnak a maga az intézmény által biztosított, előre nem rendelkezésre bocsátott támogatáson. Amennyiben valamely pozíció egészben vagy részben előre nem rendelkezésre bocsátott támogatáson alapul, az intézménynek az e pozícióhoz tartozó kockázattal súlyozott kitettségérték 3. szakasz szerinti kiszámítása tekintetében a szóban forgó pozíciót úgy kell tekintenie, mintha azt nem minősítették volna;
a külső hitelminősítő intézet vállalta, hogy magyarázatokat tesz közzé arról, hogy az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének változása miként befolyásolja a hitelminősítést.
270d. cikk
Hitelminősítések alkalmazása
Az intézménynek az értékpapírosítási pozícióira vonatkozó hitelminősítéseket következetesen és nem szelektív módon kell használnia, és e célból teljesítenie kell a következő előírásokat:
az intézmény nem teheti meg, hogy az egyes ügyletrészsorozatokba tartozó pozícióira egy adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítését, más ügyletrészsorozatokba tartozó pozícióira – akár minősítette azokat ez a külső hitelminősítő intézet, akár nem – pedig egy másik külső hitelminősítő intézet hitelminősítését alkalmazza egyazon értékpapírosításon belül;
abban az esetben, ha egy pozíció két különböző kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, az intézménynek a kedvezőtlenebb hitelminősítést kell alkalmaznia;
abban az esetben, ha egy pozíció három vagy annál több különböző kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a két legkedvezőbb hitelminősítést kell alkalmazni. Ha a két legkedvezőbb minősítés eltérő, akkor a kettő közül a kedvezőtlenebbet kell alkalmazni;
az intézmények nem szorgalmazhatják aktívan a kedvezőtlenebb hitelminősítések visszavonását.
270e. cikk
Értékpapírosítással kapcsolatos megfeleltetés
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e fejezetben meghatározott hitelminőségi besorolásoknak és a külső hitelminősítő intézetek megfelelő hitelminősítéseinek objektív és következetes egymásnak való megfeleltetésére. E célból az EBH-nak mindenekelőtt:
különbséget kell tennie az egyes minősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok között;
olyan kvantitatív tényezőket kell figyelembe vennie, mint a nemteljesítési vagy veszteségráták, továbbá az egyes külső hitelminősítő intézetek különböző eszközosztályokra vonatkozó hitelminősítéseinek múltbeli teljesítménye;
olyan kvalitatív tényezőket kell figyelembe vennie, mint a külső hitelminősítő intézet által minősített ügyletek köre, az alkalmazott módszertan és a hitelminősítések tartalma, különösen pedig azt, hogy ezek az értékelések a várható veszteséget vagy az „első” veszteséget, valamint a kamatok időben történő fizetését vagy a végső kamatfizetést veszik-e figyelembe;
törekednie kell arra, hogy az olyan értékpapírosítási pozíciók, amelyekre vonatkozóan a külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítések alapján ugyanazokat a kockázati súlyokat alkalmazzák, valóban egyenlő mértékű hitelkockázatnak legyenek kitéve.
Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
6. FEJEZET
Partnerkockázat
1. szakasz
Fogalom-meghatározások
271. cikk
A kitettségérték meghatározása
272. cikk
Fogalommeghatározások
E fejezet és e rész VI. címe alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandóak:
„partnerkockázat (CCR)”: annak a kockázata, hogy egy adott ügylet partnere nem teljesít az ügylet pénzáramlásainak végleges kiegyenlítése előtt;
„hosszú kiegyenlítési idejű ügylet”: olyan ügylet, amelyben a partner vállalja, hogy értékpapírt, árut, vagy devizaösszeget ad át készpénz, egyéb pénzügyi instrumentum vagy áru ellenében, illetve fordítva, és a szerződésben rögzített kiegyenlítési vagy szállítási időpont későbbi, mint a következők közül a korábbi időpont: az ilyen jellegű ügyletek esetében szokásos piaci feltétel, illetve az intézménynek az ügyletbe lépését követő ötödik munkanap;
„értékpapírügylethez kapcsolódó hitel”: olyan ügylet, amelyben egy intézmény értékpapírok vásárlásával, eladásával, tartásával, illetve kereskedelmével kapcsolatban hitelt nyújt. Nem tartoznak az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek közé az egyéb értékpapír-fedezettel nyújtott kölcsönök;
„nettósítási halmaz”: egy partner és az intézmény közötti olyan ügyletek csoportja, amelyek jogilag érvényesíthető, a 7. szakasz és a 4. fejezet alapján elismert kétoldalú nettósítási megállapodás hatálya alá tartoznak.
Minden egyes olyan ügyletet, amely nem képezi a 7. szakasz szerinti jogilag érvényesíthető kétoldalú nettósítási megállapodás tárgyát, e fejezet alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint saját nettósítási halmazt.
A 6. szakaszban meghatározott belső modell módszere alapján az adott partnerrel létrejött összes nettósítási halmaz egyetlen nettósítási halmazként kezelhető, ha az egyedi nettósítási halmazok modellezett negatív piaci értékeit a várható kitettség (a továbbiakban: EE) becslésénél nullának vették.
„kockázati pozíció”: olyan kockázati mérőszám, amelyet az 5. szakaszban kifejtett sztenderd módszer szerint egy ügylethez rendelnek egy előre meghatározott algoritmus alapján;
„fedezeti halmaz”: egyetlen nettósítási halmazon belüli azon ügyletek összessége, amelyek esetében megengedett a teljes vagy részleges nettósítás a potenciális jövőbeli kitettségnek az e fejezet 3. vagy 4. szakaszában meghatározott módszerek szerinti meghatározásához;
„letéti megállapodás”: olyan szerződéses megállapodás vagy egy megállapodás olyan rendelkezései, amely, illetve amelyek szerint az egyik partnernek biztosítékot kell nyújtania egy másik partner számára, amikor a második partner első partnerrel szembeni kitettsége átlép egy meghatározott szintet;
„egyoldalú letéti megállapodás”: olyan szerződéses megállapodás, amely szerint az intézménynek változó letétet kell nyújtania egy partner számára, de nem jogosult arra, hogy változó letétet kapjon az említett partnertől vagy fordítva;
„letéti határérték”: a kitettség azon legnagyobb értéke, amelynek elérése esetén az egyik partnernek jogában áll lehívni a biztosítékot;
„letéti kockázati periódus”: az az időtartam, amely a nem teljesítő partnerrel szemben fennálló ügyletek nettósítási halmazát biztosító fedezetek utolsó átadásától a partnerrel szembeni pozíciók lezárásáig és az ebből eredő piaci kockázatok újbóli lefedezéséig tart;
a belső modell módszere szerinti „tényleges lejárat” egy évnél hosszabb lejáratú nettósítási halmazra: a nettósítási halmazban lévő ügyletek futamideje alatti várható kitettség összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értéke, elosztva a nettósítási halmazbeli ügyletek egy éven túlra vonatkozó várható kitettsége összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értékével.
A megújulási kockázat figyelembevétele érdekében a tényleges lejáratot módosítani lehet úgy, hogy a várható kitettséget a tényleges várható kitettséggel helyettesítik az egy évnél rövidebb időtávú előrejelzések vonatkozásában
„termékkategóriák közötti nettósítás”: különféle termékkategóriák ügyleteinek bevonása egyazon nettósítási halmazba az e fejezetben meghatározott, termékkategóriák közötti nettósítási szabályokkal összhangban;
„aktuális piaci érték”vagy„CMV”: a nettósítási halmazban lévő valamennyi ügylet nettó piaci értéke, a rendelkezésre álló vagy nyújtott biztosítékok nélkül, mely aktuális piaci érték kiszámításakor a pozitív és a negatív piaci értékeket nettósítják;
„nettó független biztosíték összege”vagy „NICA”: a nettósítási halmazhoz kapott vagy adott, változó letéttől eltérő nettó biztosítékok volatilitással korrigált értékének összege;
„a piaci értékek eloszlása”: egy nettósítási halmazban lévő ügyletek nettó piaci értékének valószínűségi eloszlására vonatkozó előrejelzés egy jövőbeli időpontra (az előrejelzési horizont), az említett ügyleteknek az előrejelzés időpontjában megvalósult piaci értékét alapul véve;
„a kitettségek eloszlása”: a piaci értékek valószínűségi eloszlásának előrejelzése, amelynek számítása során a nettó piaci értékek negatív értékű előrejelzéseit nulla értékkel kell figyelembe venni;
„kockázatsemleges eloszlás”: a piaci értékek, illetve kitettségek olyan eloszlása egy jövőbeli időszakban, amelynél az eloszlást a piac által vélelmezett értékekkel – mint például az implikált volatilitással – számítják;
„tényleges eloszlás”: a piaci értékek, illetve kitettségek eloszlása egy jövőbeli időszakban, amikor az eloszlást historikus vagy megvalósult értékekkel – mint például a múltbeli árfolyam-, illetve kamatlábváltozással számított volatilitással – számítják;
„aktuális kitettség”: a nulla, vagy amennyiben az ennél nagyobb, akkor az egy partnerrel szembeni ügyletnek vagy egy nettósítási halmazba tartozó ügyletek portfóliójának a piaci értéke közül a nagyobb érték, amely a partner nemteljesítéséből eredően elveszne, feltételezve, hogy csőd- vagy felszámolási eljárás esetén ezen ügyletek értéke nem térül meg;
„kitettség-csúcsérték”: a kitettségek eloszlásának felső percentilise egy, a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú ügylet lejárati időpontját megelőző jövőbeli időpontban;
„várható kitettség” (a továbbiakban: EE): a kitettségek eloszlásának átlaga egy, a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú ügylet lejárati időpontját megelőző jövőbeli időpontban;
„tényleges várható kitettség egy meghatározott időpontban” (a továbbiakban: tényleges EE): egy meghatározott időpontban vagy bármely annál korábbi időpontban várható maximális kitettség. E kitettség egy adott időpontra vonatkozóan meghatározható úgy is, hogy az adott időpontban várható kitettség, illetve egy korábbi időpontra vonatkozó tényleges várható kitettség közül a nagyobb értékét vesszük figyelembe;
„várható pozitív kitettség” (a továbbiakban: EPE): a várható kitettségeknek az idővel súlyozott átlaga, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségekhez tartozó időintervallumoknak az egész időintervallumhoz viszonyított arányai.
A szavatolótőke-követelmény számításakor az intézményeknek az első évre vetített átlagot kell alapul venniük, illetve ha a nettósítási halmazban lévő összes szerződés egy éven belül esedékessé válik, akkor a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú szerződés esedékessé válásáig még hátralévő időtartamra vetített átlagot kell alapul venniük;
„tényleges várható pozitív kitettség” (a továbbiakban: tényleges EPE): a tényleges várható kitettségnek az időalapon súlyozott átlaga a nettósítási halmaz első évére, illetve ha a nettósítási halmazban szereplő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú szerződés időtartamára vetítve, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségekhez tartozó időintervallumoknakaz egész időintervallumhoz viszonyított arányai;
„megújulási kockázat”: az az összeg, amellyel a várható pozitív kitettség alulértékelt, amikor az adott partnerrel a jövőbeli ügyleteket várhatóan folyamatosan újrakötik.
Az ezekből a jövőbeli ügyletekből származó pótlólagos kitettség nem képezi részét a várható pozitív kitettség számításának;
„partner”: a 7. szakasz alkalmazásában azon jogi vagy természetes személyek, akik nettósítási megállapodást kötnek, és rendelkeznek az ehhez szükséges szerződéskötési képességgel;
„eltérő termékkategóriák közötti nettósításról szóló szerződéses megállapodás”: az intézmény és a partner közötti kétoldalú szerződéses megállapodás, amely (az érintett ügyletek nettósítása alapján) a megállapodásban szereplő összes kétoldalú, szabványosított megállapodásra és a különböző termékkategóriákhoz tartozó ügyletekre vonatkozóan egyetlen jogi kötelezettséget keletkeztet.
Ezen fogalommeghatározás alkalmazásában a „különböző termékkategória”
repoügyletek, értékpapír- és áru kölcsönbe adási és kölcsönbe vételi ügyletek;
értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletek;
a II. mellékletben felsorolt ügyletek;
„fizetési oldal”: lineáris kockázati profilú, tőzsdén kívüli származtatott ügyletben megállapított fizetési rész, ahol az ügylet keretében a pénzügyi instrumentum fizetés ellenében történő cseréjére kerül sor.
Azon ügyletek esetében, amelyekben fizetésteljesítést cserélnek fizetésteljesítésre, a két fizetési oldal az ügyletben rögzített bruttó fizetésteljesítés, beleértve az ügylet névértékét.
2. szakasz
A kitettségérték számításának módszerei
273. cikk
A kitettségérték számításának módszerei
Azok az intézmények, amelyek nem teljesítik a 273a. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeket, nem alkalmazhatják a 4. szakaszban meghatározott módszert sem. Azok az intézmények, amelyek nem teljesítik a 273a. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételeket, nem alkalmazhatják az 5. szakaszban meghatározott módszert sem.
Az ugyanazon konszolidációs körbe tartozó intézmények a 3–6.szakaszban megállapított módszereket kombináltan is alkalmazhatják állandó jelleggel. Egyedi szinten egy intézmény nem alkalmazhatja állandó jelleggel kombináltan a 3–6. szakaszban meghatározott módszereket.
Amennyiben az illetékes hatóságok a 283. cikk (1) és (2) bekezdése alapján ezt engedélyezik, az intézmények az alábbi ügyletek kitettségértékének meghatározásához használhatják a 6. szakaszban meghatározott belső modell módszert:
a II. mellékletben felsorolt ügyletek;
repoügyletek;
értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek;
értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletek;
hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.
Ha egy intézmény a kereskedési könyvön kívüli vagy partnerkockázati kitettségének kockázatát hitelderivatívával – mint hitelkockázati fedezettel – csökkenti, akkor a fedezett kitettséghez tartozó szavatolótőke-követelményét az alábbiak valamelyike alapján számíthatja ki:
a 233–236. cikk alapján;
a 153. cikk (3) bekezdése vagy a 183. cikk alapján, ha a 143. cikkel összhangban megadták az engedélyt.
Amennyiben egy intézmény nem alkalmazza a 299. cikk (2) bekezdése h) pontjának ii. alpontja szerinti módszert, az ezen hitelderivatívákhoz tartozó partner-hitelkockázat kitettségértékét nullának kell tekinteni.
Az első albekezdéstől eltérve, amennyiben az adott partner esetében egy letéti megállapodás több nettósítási halmazra alkalmazandó, és az intézmény a 3–6. szakaszban meghatározott módszerek valamelyikét használja az említett nettósítási halmazok kitettségértékének kiszámításához, a kitettségértéket a vonatkozó szakasznak megfelelően kell kiszámítani.
Egy adott partnerre vonatkozóan a II. mellékletben felsorolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egy adott nettósítási halmazának az e fejezet alapján számított kitettségértékeként a következők közül a nagyobbikat kell figyelembe venni: nulla, illetve a partnerhez tartozó összes nettósítási halmaz kitettségértékeinek összege és az adott partnerhez tartozó, az intézmény által veszteségként leírt hitelértékelési korrekciók összege közötti különbség. A hitelértékelési korrekciók számításakor nem vehetők figyelembe az azt esetleg csökkentő, az intézmény saját hitelkockázatának tulajdonítható forrásoldali értékelési korrekciók (debit value adjustment), amelyek a 33. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján már nem vehetők figyelembe szavatolótőkeként.
Az első albekezdés alkalmazásában két tőzsdén kívüli származtatott ügylet akkor tökéletesen egyező, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
kockázati pozícióik egymással ellentétesek;
a kereskedés dátuma kivételével jellemzőik azonosak;
pénzáramlásaik teljes mértékben kiegyenlítik egymást.
273a. cikk
A kitettségérték számítására szolgáló egyszerűsített módszerek alkalmazásának feltételei
Az intézmény a származtatott pozícióinak kitettségértékét akkor számíthatja ki a 4. szakaszban meghatározott módszerrel, ha a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységének nagysága a hónap utolsó napja szerinti adatok felhasználásával havonta elvégzett értékelés alapján a következő küszöbértékek egyikénél sem nagyobb:
az intézmény összes eszközének 10 %-a;
300 millió EUR.
Az intézmény a származtatott pozícióinak kitettségértékét akkor számíthatja ki az 5. szakaszban meghatározott módszerrel, ha a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységének nagysága a hónap utolsó napja szerinti adatok felhasználásával havonta elvégzett értékelés alapján a következő küszöbértékek egyikénél sem nagyobb:
az intézmény összes eszközének 5 %-a;
100 millió EUR.
Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása keretében az intézményeknek a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységük nagyságát a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján a következő követelményeknek megfelelően kell kiszámítaniuk:
a származtatott pozíciókat az adott napi piaci értéken kell értékelni; amennyiben a pozíció adott napi piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek a pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie; amennyiben a pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi valós vagy piaci értékét kell figyelembe vennie;
a hosszú származtatott pozíciók abszolút értékét összegezni kell a rövid származtatott pozíciók abszolút értékével;
az összes származtatott pozíciót be kell számítani, kivéve a kereskedési könyvön kívüli hitelkockázati kitettségekkel szembeni belső fedezeti ügyletként elismert hitelderivatívákat.
273b. cikk
A származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámítására szolgáló egyszerűsített módszerek alkalmazási feltételeinek való meg nem felelés
Amennyiben a következő esetek valamelyike bekövetkezik, az intézménynek három hónapon belül meg kell szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy a 4., illetve az 5. szakasszal összhangban számítja ki a származtatott pozíciók kitettségértékét:
az intézmény három egymást követő hónapon át nem felel meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének a) pontjában, illetve a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek;
az intézmény az elmúlt 12 hónapban több mint hat hónapon keresztül nem felelt meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének a) pontjában, illetve a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek.
274. cikk
Kitettségérték
Az intézmény akkor számíthat egyetlen kitettségi értéket a nettósítási halmaz szintjén a szerződéses nettósítási megállapodás hatálya alá tartozó összes ügyletre, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
a nettósítási megállapodás a szerződéses nettósítási megállapodásoknak a 295. cikkben említett egyik típusához tartozik;
az illetékes hatóságok a 296. cikkel összhangban elismerték a nettósítási megállapodást;
az intézmény a nettósítási megállapodással összefüggésben teljesítette a 297. cikkben meghatározott kötelezettségeket.
Amennyiben az első albekezdésben említett feltételek valamelyike nem teljesül, az intézménynek az egyes ügyleteket önálló nettósítási halmazként kell kezelnie.
Az intézményeknek a nettósítási halmaz kitettségértékét a partnerkockázatra alkalmazandó sztenderd módszer alapján a következőképpen kell kiszámítaniuk:
RC |
= |
a 275. cikk szerint kiszámított pótlási költség; és |
PFE |
= |
a 278. cikk szerint kiszámított potenciális jövőbeli kitettség; |
α |
= |
1,4. |
Az intézmények egy nettósítási halmaz kitettségértékét nullának vehetik, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:
a nettósítási halmaz kizárólag értékesített opciókból áll;
a nettósítási halmaz aktuális piaci értéke mindenkor negatív;
az intézmény a szerződések teljesítésének garanciájaként előzetesen megkapta a nettósítási halmazhoz tartozó valamennyi opció díját;
a nettósítási halmaz nem tartozik letéti megállapodás hatálya alá.
275. cikk
Pótlási költség
Az intézményeknek a következő képlettel kell kiszámítaniuk a letéti megállapodás hatálya alá nem tartozó nettósítási halmazok pótlási költségét:
Az intézményeknek a következő képlettel kell kiszámítaniuk a letéti megállapodás hatálya alá tartozó egyedi nettósítási halmazok pótlási költségét:
RC |
= |
a pótlási költség; |
VM |
= |
a nettósítási halmazhoz – a halmaz aktuális piaci értéke változásainak mérséklése céljából rendszeresen – kapott vagy adott nettó változó letét volatilitással korrigált értéke; |
TH |
= |
a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot; és |
MTA |
= |
átruházott összeg minimuma, amely a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó. |
Az intézményeknek a következő képlettel kell kiszámítaniuk az ugyanazon letéti megállapodás hatálya alá tartozó több nettósítási halmaz pótlási költségét:
ahol:
RC |
= |
a pótlási költség; |
i |
= |
egy adott letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazokat jelölő index; |
CMVi |
= |
az i-edik nettósítási halmaz aktuális piaci értéke; |
VMMA |
= |
több nettósítási halmazhoz – azok aktuális piaci értéke változásainak mérséklése céljából rendszeresen – kapott vagy adott biztosítékok volatilitással korrigált értékének összege; és |
NICAMA |
= |
több nettósítási halmazhoz kapott vagy adott, a VMMA-tól eltérő biztosítékok volatilitással korrigált értékének összege. |
Az első albekezdés alkalmazása keretében a NICAMA kiszámítható a kereskedés szintjén, a nettósítási halmaz szintjén vagy a letéti megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi nettósítási halmaz szintjén, attól függően, hogy a letéti megállapodás mely szintre alkalmazandó.
276. cikk
Biztosíték elismerése és kezelése
E szakasz alkalmazása keretében az intézményeknek a VM, a VMMA, a NICA és a NICAMA biztosítékösszegét az összes következő követelmény alkalmazásával kell kiszámítaniuk:
amennyiben a nettósítási halmaz részét képező ügyletek mindegyike a kereskedési könyvhöz tartozik, csak a 197. és a 299. cikk szerint elismert biztosítékot lehet figyelembe venni;
ha a nettósítási halmaz legalább egy nem kereskedési könyvi ügyletet tartalmaz, csak a 197. cikk szerint elismert biztosíték vehető figyelembe;
a partnertől kapott biztosítékot pozitív előjellel, a partner számára nyújtott biztosítékot pedig negatív előjellel kell figyelembe venni;
bármely típusú kapott vagy adott biztosíték volatilitással korrigált értékét a 223. cikknek megfelelően kell kiszámítani; e számítás céljából az intézmények nem használhatják a 225. cikkben meghatározott módszert;
ugyanazon biztosítékelem nem vehető figyelembe egyidejűleg a VM és a NICA értékében is;
ugyanazon biztosítékelem nem vehető figyelembe egyidejűleg a VMMA és a NICAMA értékében is;
a partnernek nyújtott olyan biztosíték, amely el van különítve az említett partner eszközeitől, és az elkülönítés eredményeként a partner nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén fizetésképtelenségi eljárásba nem vonható be, nem vehető figyelembe a NICA és a NICAMA számítása során.
Az adott biztosíték e cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett, volatilitással korrigált értékének kiszámításához az intézményeknek a 223. cikk (2) bekezdésében előírt képlet helyett a következő képletet kell alkalmazniuk:
Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása keretében az intézményeknek a kapott vagy adott biztosíték volatilitással korrigált értékének kiszámításához szükséges likvidációs időszakot a következő időhorizontok egyikével összhangban kell megállapítaniuk:
a 275. cikk (1) bekezdésének r) pontjában említett nettósítási halmazok esetében az időhorizont egy év;
a 275. cikk (2) és (3) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében az időhorizont a 279c. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően meghatározott letéti kockázati periódus.
277. cikk
Az ügyletek kockázati kategóriákhoz való hozzárendelése
Az intézményeknek a nettósítási halmaz 278. cikkben említett potenciális jövőbeli kitettségének kiszámítása céljából a nettósítási halmaz minden egyes ügyletét hozzá kell rendelniük a következő kockázati kategóriák valamelyikéhez:
kamatlábkockázat;
devizaárfolyam-kockázat;
hitelkockázat;
részvénypiaci kockázat;
árukockázat;
egyéb kockázatok.
Az (1), (2) és (3) bekezdés ellenére az intézményeknek az ügyletek (1) bekezdésben felsorolt kockázati kategóriákhoz való hozzárendelése során a következő követelményeket kell alkalmazniuk:
ha az ügylet elsődleges kockázati tényezője, vagy a (3) bekezdésben említett ügyletek tekintetében valamely kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője inflációs változó, az intézményeknek az ügyletet a kamatlábkockázati kategóriához kell hozzárendelniük;
ha az ügylet elsődleges kockázati tényezője, vagy a (3) bekezdésben említett ügyletek tekintetében valamely kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője éghajlati viszonyokhoz kapcsolódó változó, az intézményeknek az ügyletet az árukockázati kategóriához kell hozzárendelniük.
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:
a csak egyetlen lényeges kockázati tényezővel rendelkező ügyletek azonosítására szolgáló módszer;
a több lényeges kockázati tényezővel rendelkező ügyletek azonosítására és a (3) bekezdés alkalmazása céljából e kockázati tényezők közül a leglényegesebb megállapítására szolgáló módszer;
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
277a. cikk
Fedezeti halmazok
Az intézményeknek létre kell hozniuk a nettósítási halmaz egyes kockázati kategóriáihoz tartozó megfelelő fedezeti halmazokat, és az egyes ügyleteket a következőképpen kell hozzárendelniük az említett fedezeti halmazokhoz:
a kamatlábkockázati kategóriába sorolt ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője ugyanazon pénznemben denominált;
a devizaárfolyam-kockázati kategóriába sorolt ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője ugyanazon devizapáron alapul;
a hitelkockázati kategóriába sorolt valamennyi ügyletet ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz kell hozzárendelni;
a részvénypiaci kockázati kategóriába sorolt valamennyi ügyletet ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz kell hozzárendelni;
az árukockázati kategóriába sorolt ügyleteket – elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjének jellege alapján – a következő fedezeti halmazok egyikéhez kell hozzárendelni:
energia;
fémek;
mezőgazdasági áruk;
egyéb áruk;
éghajlati viszonyok;
az egyéb kockázatok kategóriájába sorolt ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője azonos.
Az e bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazásában a kamatlábkockázati kategóriába sorolt azon ügyleteket, amelyek elsődleges kockázati tényezője inflációs változó, különálló fedezeti halmazokhoz kell hozzárendelni, amelyek eltérnek a kamatlábkockázati kategóriába sorolt olyan ügyletekre létrehozott fedezeti halmazoktól, amelyek elsődleges kockázati tényezője nem inflációs változó. Az említett ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője azonos pénznemben denominált.
E cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézményeknek a következő ügyletek esetében minden egyes kockázati kategóriában külön egyedi fedezeti halmazokat kell létrehozniuk:
olyan ügyletek, amelyek esetében az elsődleges kockázati tényező, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője egy kockázati tényező piac által implikált volatilitása vagy tényleges volatilitása, vagy a két kockázati tényező közötti korreláció;
olyan ügyletek, amelyek esetében az elsődleges kockázati tényező, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője az ugyanazon kockázati kategóriához hozzárendelt két kockázati tényező közötti különbség, vagy olyan ügyletek, amelyeknek két fizetési oldala azonos pénznemben denominált, és amelyek esetében a nem az elsődleges kockázati tényezőt tartalmazó fizetési oldal kockázati tényezője ugyanabba a kockázati kategóriába tartozik, mint az elsődleges kockázati tényező.
Az e bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazása keretében az intézmények csak akkor rendelhetik hozzá az ügyleteket a releváns kockázati kategória ugyanazon fedezeti halmazához, ha azok elsődleges kockázati tényezője, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője azonos.
Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása keretében az intézmények csak akkor rendelhetik hozzá az ügyleteket a releváns kockázati kategória ugyanazon fedezeti halmazához, ha az ugyanazon pontban említett ügyletek kockázatitényező-párja azonos és a párt alkotó két kockázati tényező korrelációja pozitív. Ellenkező esetben az intézményeknek az első albekezdés b) pontjában említett ügyleteket az (1) bekezdésnek megfelelően létrehozott fedezeti halmazok egyikéhez kell hozzárendelniük úgy, hogy az első albekezdés b) pontjában említett két kockázati tényező közül csak az egyiket veszik figyelembe.
278. cikk
Potenciális jövőbeli kitettség
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk egy nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségét:
ahol:
PFE |
= |
a potenciális jövőbeli kitettség; |
a |
= |
a nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségének számításába bevont kockázati kategóriákat jelölő index; |
Többlet(a) |
= |
az „a” kockázati kategóriára vonatkozó, a 280a–280f. cikk szerint kiszámított többlet; és |
szorzó |
= |
a (3) bekezdés szerinti képletnek megfelelően kiszámított szorzótényező. |
E számítás céljából az intézményeknek akkor kell figyelembe venniük egy adott kockázati kategória többletét a nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségének kiszámításánál, ha a nettósítási halmaz legalább egy ügyletét az említett kockázati kategóriához rendelték hozzá.
Az (1) bekezdés alkalmazásában a szorzót a következőképpen kell kiszámítani:
szorzó= |
|
1 ha z ≥ 0 |
|
ha
|
ahol:
z = {CMV – NICA a 275 cikk (1) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében CMV – VM – a 275. cikk (2) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében CMVi – NICAi a 275. cikk (3) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében
NICAi |
= |
csak az „i”-edik nettósítási halmazhoz tartozó ügyletekre kiszámított nettó független biztosíték összege. A letéti megállapodástól függően a NICAi értékét a kereskedés szintjén vagy a nettósítási halmaz szintjén kell kiszámítani. |
279. cikk
A kockázati pozíció kiszámítása
A kockázati kategóriák 280a–280f. cikkben említett többletének kiszámítása céljából az intézményeknek a nettósítási halmaz egyes ügyleteinek kockázati pozícióját a következőképpen kell kiszámítaniuk:
δ |
= |
az ügylet 279a. cikkben meghatározott képlet szerint kiszámított felügyeleti deltája; |
Korr.Névl. |
= |
az ügylet 279b. cikknek megfelelően kiszámított korrigált névleges értéke; és |
MF |
= |
az ügylet 279c. cikkben meghatározott képlet szerint kiszámított lejárati tényezője. |
279a. cikk
Felügyeleti delta
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a felügyeleti deltát:
az olyan vételi és eladási opciók esetében, amelyek feljogosítják az opció vevőjét arra, hogy egy vagy több meghatározott jövőbeli időpontban pozitív áron megvásárolja vagy értékesítse az alapul szolgáló eszközt (kivéve, ha ezek az opciók a kamatlábkockázati kategóriához vannak hozzárendelve), az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:
ahol:
δ |
= |
a felügyeleti delta; |
előjel |
= |
– 1 ha az ügylet értékesített vételi vagy megvásárolt eladási opció; |
előjel |
= |
+ 1 ha az ügylet megvásárolt vételi vagy értékesített eladási opció; |
típus |
= |
– 1 ha az ügylet eladási opció; |
típus |
= |
+ 1 ha az ügylet vételi opció; |
N(x) |
= |
egy standard normális eloszlású valószínűségi változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású valószínűségi változó nem nagyobb, mint „x”); |
P |
= |
az opció alapjául szolgáló eszköz azonnali vagy határidős ára; azon opciók esetében, amelyek pénzáramlásai az alapul szolgáló eszköz árának átlagértékétől függnek, a P értéke a számítás időpontjában fennálló átlagértékkel egyenlő; |
K |
= |
az opció kötési árfolyama; |
T |
= |
az opció lejárati időpontja Texp és az adatszolgáltatás időpontja között eltelt idő; azon opciók esetében, amelyek csak egy adott jövőbeli időpontban hívhatók le, Texp megfelel az említett időpontnak; azon opciók esetében, amelyek több jövőbeli időpontban is lehívhatók, Texp az említett időpontok közül a legkésőbbinek felel meg; T-t évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával; és |
σ |
= |
az opció 1. táblázatnak megfelelően meghatározott felügyeleti volatilitása, amely az ügylet kockázati kategóriáján és az opció alapul szolgáló eszközének jellegén alapul. |
1. táblázat
Kockázati kategória |
Alapul szolgáló eszköz |
Felügyeleti volatilitás |
Devizaárfolyam |
Valamennyi |
15 % |
Hitel |
Egy alaptermékes instrumentum |
100 % |
Több alaptermékes instrumentum |
80 % |
|
Részvény |
Egy alaptermékes instrumentum |
120 % |
Több alaptermékes instrumentum |
75 % |
|
Áruk |
Villamos energia |
150 % |
Egyéb áruk (villamos energia kivételével) |
70 % |
|
Egyéb |
Valamennyi |
150 % |
Az intézményeknek, amennyiben az opció alapul szolgáló eszközének határidős árfolyamát használják, biztosítaniuk kell, hogy:
a határidős árfolyam összhangban legyen az opció jellemzőivel;
a határidős árfolyam kiszámítása az adatszolgáltatás időpontjában érvényes releváns kamatláb használatával történjen;
a határidős árfolyam magában foglalja az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó, az opció lejáratát megelőzően várható pénzáramlásokat;
szintetikus értékpapírosítás ügyletrészsorozatai és n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetében az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:
ahol:
előjel = |
|
+1 ha az ügylettel hitelkockázati fedezetet szereztek |
|
-1 ha az ügylettel hitelkockázati fedezetet bocsátottak rendelkezésre |
A |
= |
az ügyletrészsorozat alsó veszteségviselési határa; „k” számú referenciaszervezeten alapuló, n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetében A = (n-1)/k; és |
D |
= |
az ügyletrészsorozat felső veszteségviselési határa; „k” számú referenciaszervezeten alapuló, n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetében D = n/k; |
az a), illetve b) pontban nem említett ügyletek esetében az intézményeknek a következő felügyeleti deltát kell használniuk:
δ = |
|
+1 ha az ügylet hosszú pozíció az elsődleges kockázati tényezőben, vagy az adott kategória leglényegesebb kockázati tényezőjében |
|
-1 ha az ügylet rövid pozíció az elsődleges kockázati tényezőben, vagy az adott kategória leglényegesebb kockázati tényezőjében |
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:
a nemzetközi szabályozás alakulásával összhangban az intézmények által a kamatlábkockázati kategóriába sorolt vételi és eladási opciók felügyeleti deltájának kiszámításához használt képletet, amely megfelel az olyan piaci körülményeknek is, amelyek között a kamatlábak negatívak lehetnek, továbbá a képlethez használható felügyeleti volatilitást;
az annak meghatározására szolgáló módszert, hogy valamely ügylet egy adott elsődleges kockázati tényezőben, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjében hosszú vagy rövid pozíció-e.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
279b. cikk
Korrigált névleges érték
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a korrigált névleges értéket:
a kamatlábkockázati vagy a hitelkockázati kategóriába sorolt ügyletek esetében az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a korrigált névleges értéket, hogy a származtatott ügylet névleges értékét megszorozzák az átlagos hátralévő futamidő felügyeleti szorzójával, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:
ahol:
R |
= |
felügyeleti diszkontráta; R = 5 %; |
S |
= |
az ügylet kezdő időpontja és az adatszolgáltatás időpontja között eltelt idő, amelyet évben kell megadni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával; |
E |
= |
az ügylet záró időpontja és az adatszolgáltatás időpontja között eltelt idő, amelyet évben kell megadni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával; és |
EgyÜzletiÉv |
= |
egy év munkanapokban kifejezve a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával. |
Egy ügylet kezdő időpontja az a legkorábbi időpont, amikor az ügylet keretében sor kerül legalább egy olyan szerződés szerinti kifizetés rögzítésére vagy teljesítésére az intézmény részéről vagy számára, amely eltér a biztosítékok letéti megállapodás keretében történő cseréjéhez kapcsolódó kifizetésektől. Amennyiben az ügylet keretében az adatszolgáltatás időpontjában már sor került kifizetés rögzítésére vagy teljesítésére, az ügylet kezdő időpontja 0-val egyenlő.
Ha az ügylet esetében van olyan – egy vagy több – szerződés szerinti jövőbeli időpont, amikor az intézmény vagy a partner dönthet arról, hogy az ügyletet a szerződéses lejáratánál korábban zárja le, az ügylet kezdő időpontja a következők közül a legkorábbi:
az az időpont, vagy azon több jövőbeli időpont közül a legkorábbi, amikor az intézmény vagy a partner úgy dönthet, hogy az ügyletet a szerződéses lejáratánál korábban zárja le;
az az időpont, amikor egy ügyletben megkezdődik a biztosítékok letéti megállapodás keretében történő cseréjéhez kapcsolódó kifizetésektől eltérő kifizetések rögzítése vagy teljesítése.
Ha az ügylet alapul szolgáló eszköze olyan pénzügyi instrumentum, amely az ügyletből eredő kötelezettségeken kívüli további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet kezdő időpontját azon legkorábbi időpont alapján kell meghatározni, amikor megkezdődik az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó kifizetések rögzítése vagy teljesítése.
Az ügylet záró időpontja az a legkésőbbi időpont, amikor az ügylet keretében az intézmény részéről vagy számára sor kerül vagy kerülhet szerződés szerinti kifizetés teljesítésére.
Ha az ügylet alapul szolgáló eszköze olyan pénzügyi instrumentum, amely az ügyletből eredő kötelezettségeken kívüli további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet záró időpontját az ügylet alapul szolgáló eszközéhez kapcsolódó, szerződés szerinti utolsó kifizetés alapján kell meghatározni.
Azon ügyletek esetében, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a fennálló kitettséget meghatározott kifizetési időpontokban teljesítik, és amelyek esetében a feltételeket oly módon állapítják meg újra, hogy az ügylet piaci értéke az említett, meghatározott fizetési időpontokban nulla legyen, a fennálló kitettség e meghatározott kifizetési időpontokban való teljesítése az adott ügylet keretében való szerződéses kifizetésnek minősül;
a devizaárfolyam-kockázati kategóriához hozzárendelt ügyletek esetében az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a korrigált névleges értéket:
ha az ügylet egy fizetési oldalból áll, a korrigált névleges érték a származtatott ügylet névleges értéke;
ha az ügylet két fizetési oldalból áll és az egyik fizetési oldal névleges összege az intézmény adatszolgáltatási pénznemében denominált, akkor a korrigált névleges érték a másik fizetési oldal névleges értéke lesz;
ha az ügylet két fizetési oldalból áll és az egyes fizetési oldalak névleges értéke az intézmény adatszolgáltatási pénznemétől eltérő pénznemben denominált, akkor a korrigált névleges érték a két fizetési oldal névleges értékei közül a nagyobb, miután ezeket az értékeket az aktuális azonnali (spot) árfolyamon átváltották az intézmény adatszolgáltatási pénznemére;
a részvénypiaci kockázati vagy az árukockázati kategóriához hozzárendelt ügyletek esetében az intézményeknek a korrigált névleges értéket úgy kell kiszámítaniuk, hogy az ügylet alapul szolgáló eszközének piaci egységárát megszorozzák az ügylet alapul szolgáló eszköze egységeinek számával;
amennyiben a részvénypiaci kockázati kategóriához vagy az árukockázati kategóriához tartozó ügylet a szerződés szerint névleges értékkel van meghatározva, az intézményeknek nem az alapul szolgáló eszköz egységeinek számát kell alapul venniük a korrigált névleges érték meghatározásához, hanem az ügylet névleges értékét kell korrigált névleges értéknek tekinteniük;
az egyéb kockázatok kategóriájába sorolt ügyletek esetében az intézményeknek az ügylet alapul szolgáló eszközének természetétől és jellemzőitől függően az a), b) vagy c) pontban meghatározott módszerek közül a legmegfelelőbb módszer alapján kell kiszámítaniuk a korrigált névleges értéket.
Az intézményeknek az ügylet (1) bekezdésben említett korrigált névleges értékének kiszámítása céljából a következőképpen kell meghatározniuk az alapul szolgáló eszköz névleges értéket vagy egységeinek számát:
amennyiben az ügylet alapul szolgáló eszközének névleges értékét vagy darabszámát a szerződés szerinti lejárat végéig nem rögzítik:
az alapul szolgáló eszköz determinisztikus névleges értékei vagy darabszámai esetében a névleges érték az alapul szolgáló eszköznek az ügylet szerződés szerinti lejáratáig felmerülő determinisztikus névleges értékeiből vagy darabszámaiból képzett súlyozott átlag, ahol a súlyok azon időszak arányának felelnek meg, amelynek során a névleges értékek egyes értékei alkalmazandók;
az alapul szolgáló eszköz sztochasztikus névleges értékei vagy darabszámai esetében a névleges érték az az érték, amely a jövőbeli piaci értékek kiszámításához használt képleten belül az aktuális piaci érték rögzítésével kerül meghatározásra;
azon szerződések esetében, amelyekben a névleges értéket a felek többször kicserélik egymás között, a névleges értéket meg kell szorozni a szerződés szerint még teljesítendő fennmaradó fizetések számával;
azon szerződések esetében, amelyek a pénzeszköz-kifizetések vagy a származtatott ügylet alapul szolgáló eszközének megtöbbszörözéséről rendelkeznek, a többszörözés által az adott szerződések kockázati struktúrájára gyakorolt hatás figyelembevétele érdekében az intézménynek korrigálnia kell a névleges értéket.
279c. cikk
Lejárati tényező
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a lejárati tényezőt:
a 275. cikk (1) bekezdésében említett nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében az intézménynek a következő képletet kell használnia:
ahol:
MF |
= |
a lejárati tényező; |
M |
= |
az ügylet hátralévő futamideje, amely megfelel az ügylethez kapcsolódó valamennyi szerződéses kötelezettség lezárásához szükséges időtartamnak; e célból a származtatott ügylet bármely opcionalitását szerződéses kötelezettségnek kell tekinteni; a hátralévő futamidőt évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával; ha az ügylet alapul szolgáló eszköze egy másik származtatott ügylet, amely az ügyletből eredő szerződéses kötelezettségeken túl további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet hátralévő futamidejének azt az időszakot kell tekinteni, amelyre az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó valamennyi szerződéses kötelezettség lezárásához szükség van; azon ügyletek esetében, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a fennálló kitettséget meghatározott kifizetési időpontokat követően teljesítik, és amelyek esetében a feltételeket újra megállapítják oly módon, hogy az ügylet piaci értéke nulla legyen az említett, meghatározott fizetési időpontokban, az ügylet hátralévő lejárata a következő újramegállapításig hátralévő időnek felel meg; és |
EgyÜzletiÉv |
= |
egy év munkanapokban kifejezve a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával; |
a 275. cikk (2) és (3) bekezdésében említett nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében a lejárati tényező meghatározása a következő:
ahol:
MF |
= |
a lejárati tényező; |
MPOR |
= |
a nettósítási halmaznak a 285. cikk (2)–(5) bekezdésével összhangban meghatározott letéti kockázati periódusa; és |
EgyÜzletiÉv |
= |
egy év munkanapokban kifejezve a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával. |
Az ügyfél és klíringtag közötti ügyletek letéti kockázati periódusának meghatározása során az ügyfélként vagy klíringtagként eljáró intézménynek a 285. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott minimális időszakot fel kell váltania öt munkanappal.
280. cikk
Fedezeti halmaz felügyeleti szorzója
A fedezeti halmaz 280a–280f. cikkben említett többletének kiszámítása céljából a fedezeti halmazra alkalmazandó felügyeleti szorzó (є) a következő:
є = |
|
1 a 277a.cikk(1)bekezdése szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében |
|
5 a 277a.cikk(2)bekezdésének a) pontja szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében |
|||
0,5 a 277a.cikk(2)bekezdésének b) pontja szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében |
280a. cikk
Kamatlábkockázati kategória többlete
A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a kamatlábkockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
TöbbletIR |
= |
a kamatlábkockázati kategória többlete; |
j |
= |
a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének a) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított valamennyi kamatlábkockázati fedezeti halmazt jelölő index; és |
|
= |
a kamatlábkockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete. |
Az intézményeknek a kamatlábkockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
є |
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek meghatározása a 280. cikkben megállapított alkalmazandó értéknek megfelelően történik; |
SFIR |
= |
a kamatlábkockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 0,5 %-kal; és |
|
= |
a j-edik fedezeti halmaz (3) bekezdés szerint kiszámított tényleges névleges értéke. |
A „j”-edik fedezeti halmaz tényleges névleges értékének kiszámításához az intézményeknek a fedezeti halmaz egyes ügyleteit először a 2. táblázatban meghatározott megfelelő kategóriákhoz kell hozzárendelniük. Ezt az egyes ügyletekre vonatkozóan a 279b. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott záró időpont alapján kell megtenniük.
2. táblázat
Kategória |
Záró időpont (években) |
1 |
>0 és <= 1 |
2 |
>1 és <= 5 |
3 |
> 5 |
Ezt követően az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz tényleges névleges értékét a következő képlettel kell kiszámítaniuk:
ahol:
|
= |
a j-edik fedezeti halmaz tényleges névleges értéke; és |
Dj,k |
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz „k” kategóriájának a következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:
|
ahol:
l |
= |
a kockázati pozíciót jelölő index. |
280b. cikk
Devizaárfolyam-kockázati kategória többlete
A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a devizaárfolyam-kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
TöbbletFX |
= |
a devizaárfolyam-kockázati kategória többlete; |
j |
= |
a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének b) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított egyéb devizaárfolyam-kockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és |
|
= |
a devizaárfolyam-kockázati kategória j-edik fedezeti halmazának a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete. |
Az intézményeknek a devizaárfolyam-kockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
єj |
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója; |
SFFX |
= |
a devizaárfolyam-kockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 4 %-kal; |
|
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke: |
ahol:
l |
= |
a kockázati pozíciót jelölő index. |
280c. cikk
Az egyéb kockázatok kategóriájának többlete
A (2) bekezdés alkalmazásában az intézményeknek a következőképpen kell megállapítaniuk a nettósítási halmaz tekintetében a hitelreferenciaként szolgáló releváns szervezeteket:
a hitelkockázati kategóriába sorolt, egy alaptermékes ügylet alapjául szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumok minden egyes kibocsátójára vonatkozóan egyetlen hitelreferenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni; az egy alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapul szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumát ugyanaz a kibocsátó bocsátotta ki;
egyetlen hitelreferenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni az olyan hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumok vagy az olyan egy alaptermékes hitelderivatívák minden egyes csoportjához, amelyek a hitelkockázati kategóriához hozzárendelt több alaptermékes ügylet alapjául szolgálnak; több alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumok vagy egy alaptermékes hitelderivatívák csoportja azonos összetevőkből áll.
A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a hitelkockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
Többlethitel |
= |
a hitelkockázati kategória többlete; |
j |
= |
a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének c) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított valamennyi hitelkockázati fedezeti halmazt jelölő index; és |
|
= |
a hitelkockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (3) bekezdés szerint kiszámított többlete. |
Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
|
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória többlete; |
єj |
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója; |
k |
= |
a nettósítási halmaz (1) bekezdésnek megfelelően megállapított, hitelreferenciaként szolgáló szervezeteit jelölő index; |
|
= |
a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet korrelációs együtthatója; amennyiben a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően történt, . Amennyiben a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően történt, ; és |
Többlet(szervezetk) |
= |
a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozóan a (4) bekezdésnek megfelelően meghatározott többlet. |
Az intézményeknek a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többletet a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
|
= |
a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:
ahol:
|
Az intézményeknek a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó felügyeleti szorzót a következőképpen kell kiszámítaniuk:
felügyeleti szorzót az e bekezdés 3. táblázatában meghatározott hat felügyeleti szorzó egyikéhez kell hozzárendelni, a megfelelő egyedi kibocsátóra vonatkozóan kijelölt külső hitelminősítő intézet által adott külső hitelminősítés alapján; azon egyedi kibocsátók vonatkozásában, amelyek esetében kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés nem áll rendelkezésre:
a 3. fejezetben említett módszert alkalmazó intézménynek az egyedi kibocsátó belső hitelminősítését meg kell feleltetnie az egyik külső hitelminősítésnek;
felügyeleti szorzót kell hozzárendelnie az említett, hitelreferenciaként szolgáló szervezethez; mindazonáltal, ha valamely intézmény az adott egyedi kibocsátóval szembeni partnerkockázati kitettségek kockázati súlyozására a 128. cikket alkalmazza, akkor az
felügyeleti szorzót kell hozzárendelnie az említett, hitelreferenciaként szolgáló szervezethez;
az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően megállapított „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet esetében:
felügyeleti szorzót az e bekezdés 4. táblázatában meghatározott két felügyeleti szorzó egyikéhez kell hozzárendelni annak alapján, hogy az indexet alkotó egyedi összetevők túlnyomó részének mi a hitelminősége;
felügyeleti szorzó az a) pontban meghatározott módszer szerint az egyes összetevőkhöz hozzárendelt felügyeleti szorzók súlyozott átlaga, ahol a súlyok az adott pozícióban levő összetevők névleges értékének aránya alapján kerülnek meghatározásra.
3. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
Az egy alaptermékes ügyletek felügyeleti szorzója |
1 |
0,38 % |
2 |
0,42 % |
3 |
0,54 % |
4 |
1,06 % |
5 |
1,6 % |
6 |
6,0 % |
4. táblázat
Jellemző hitelminőség |
Jegyzett indexek felügyeleti szorzója |
Befektetésre ajánlott |
0,38 % |
Befektetésre nem ajánlott |
1,06 % |
280d. cikk
Részvénypiaci kockázati kategória többlete
A (2) bekezdés alkalmazásában az intézményeknek a következőképpen kell meghatározniuk a nettósítási halmaz tekintetében a részvénypiaci referenciaként szolgáló releváns szervezeteket:
a részvénypiaci kockázati kategóriába sorolt, egy alaptermékes ügylet alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumok minden egyes kibocsátójára vonatkozóan egyetlen részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni; az egy alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumot ugyanaz a kibocsátó bocsátotta ki;
egyetlen részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni az olyan tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumok vagy egy alaptermékes származtatott részvényügyletek minden egyes csoportjához, amelyek a részvénypiaci kockázati kategóriához hozzárendelt több alaptermékes ügylet alapjául szolgálnak; több alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumok vagy egy alaptermékes származtatott részvényügyletek csoportja azonos összetevőkből áll.
A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
Többletrészvény |
= |
a részvénypiaci kockázati kategória többlete; |
j |
= |
a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének d) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított részvénypiaci kockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és |
|
= |
a részvénypiaci kockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (3) bekezdés szerint kiszámított többlete. |
Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
|
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többlete; |
єj |
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója; |
k |
= |
a nettósítási halmaz (1) bekezdéssel összhangban meghatározott, részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezeteit jelölő index; |
|
= |
a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet korrelációs együtthatója; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontja szerint történt, ; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés b) pontja szerint történt, ; és |
Többlet(szervezetk) |
= |
a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozóan a (4) bekezdésnek megfelelően meghatározott többlet. |
Az intézményeknek a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többletet a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
Többlet(szervezetk) |
= |
a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többlet; |
|
= |
a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre alkalmazandó felügyeleti szorzó; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően történt, ; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően történt, ; és |
|
= |
a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:
ahol:
|
280e. cikk
Árukockázati kategória többlete
A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében az árukockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
Többletáru |
= |
az árukockázati kategória többlete; |
j |
= |
a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének e) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított árukockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és |
|
= |
az árukockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (4) bekezdés szerint kiszámított többlete. |
Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
|
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória többlete; |
єj |
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója; |
ρáru |
= |
az árukockázati kategória korrelációs együtthatója, amelynek értéke egyenlő 40 %-kal; |
k |
= |
a nettósítási halmaz (2) bekezdés szerint létrehozott referencia-árutípusait jelölő index; és |
|
= |
a „k” referencia-árutípus (5) bekezdés szerint meghatározott többlete. |
Az intézményeknek a „k” referencia-árutípus többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
|
= |
a „k” referencia-árutípus többlete; |
|
= |
a „k” referencia-árutípusra alkalmazandó felügyeleti szorzó; ha a „k” referencia-árutípus a 277a. cikk (1) bekezdése e) pontjában említett fedezeti halmazhoz hozzárendelt ügyletekre vonatkozik, a villamos energiára vonatkozó ügyletek kizárásával, ; a villamos energiára vonatkozó ügyletek esetében ; és |
|
= |
a „k”-adik referencia-árutípus következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:
ahol:
|
280f. cikk
Az egyéb kockázatok kategóriájának többlete
A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében az egyéb kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
Többletegyéb |
= |
az egyéb kockázatok kategóriájának többlete; |
j |
= |
a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének f) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított egyéb kockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és |
|
= |
az egyéb kockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazra vonatkozó, a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete. |
Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az egyéb kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
|
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az egyéb kockázati kategória többlete; |
єj |
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója; és |
SFegyéb |
= |
az egyéb kockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 8 %-kal; |
|
= |
a „j”-edik fedezeti halmaz következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:
ahol:
|
s
281. cikk
A kitettségérték kiszámítása
Egy nettósítási halmaz kitettségértékét a következő követelményeknek megfelelően kell kiszámítani:
az intézmények nem alkalmazhatják a 274. cikk (6) bekezdésében említett eljárást;
a 275. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 275. cikk (2) bekezdésében nem említett nettósítási halmazok esetében az intézményeknek a pótlási költséget a következő képlet szerint kell kiszámítaniuk:
RC = max{CMV,0}
ahol:
RC |
= |
pótlási költség; és |
CMV |
= |
aktuális piaci érték; |
az e rendelet 275. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, az olyan ügyletek nettósítási halmazai esetében, amelyek: elismert tőzsdén kereskedett ügyletek; a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelően engedélyezett vagy az említett rendelet 25. cikkének megfelelően elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt ügyletek; vagy olyan ügyletek, amelyeknél biztosíték kétoldalú cseréjére kerül sor a partnerrel a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének megfelelően, az intézményeknek a pótlási költséget a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk:
RC = TH + MTA
ahol:
RC |
= |
pótlási költség; |
TH |
= |
a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot; és |
MTA |
= |
a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó minimum átruházott összeg; |
a 275. cikk (3) bekezdésétől eltérve, több, egyazon letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmaz esetében az intézményeknek a pótlási költséget az egyes egyedi nettósítási halmazok (1) bekezdés szerint kiszámított pótlási költségének összegeként kell kiszámítaniuk úgy, mintha azok nem lennének letéttel fedezve;
valamennyi fedezeti halmazt a 277a. cikk (1) bekezdésének megfelelően kell létrehozni;
a potenciális jövőbeli kitettség kiszámításához használandó, 278. cikk (1) bekezdése szerinti képletben az intézményeknek a szorzót 1-nek kell venniük a következőképpen:
ahol:
PFE |
= |
potenciális jövőbeli kitettség; és |
Többlet(a) |
= |
az a kockázati kategóriára vonatkozó többlet; |
a 279a. cikk (1) bekezdésétől eltérve, az intézményeknek valamennyi ügylet esetében a következőképpen kell kiszámítaniuk a felügyeleti deltát:
δ= |
|
+1 ha az ügylet hosszú pozíció az elsődleges kockázati tényezőben |
|
-1 ha az ügylet rövid pozíció az elsődleges kockázati tényezőben |
ahol:
δ |
= |
felügyeleti delta; |
az átlagos hátralévő futamidő felügyeleti szorzójának kiszámításához használatos, a 279b. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett képlet ez esetben a következő:
átl.hátralévő futamidő felügy.szorzója = E – S
ahol:
E |
= |
az ügylet befejező időpontja és az adatszolgáltatás időpontja közötti időtartam; és |
S |
= |
az ügylet kezdő időpontja és az adatszolgáltatás időpontja közötti időtartam; |
a 279c. cikk (1) bekezdésében említett lejárati tényezőt a következőképpen kell kiszámítani:
a 275. cikk (1) bekezdése szerinti nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében MF = 1;
a 275. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében MF = 0,42;
a j-edik fedezeti halmaz tényleges névleges összegének kiszámításához használatos, a 280a. cikk (3) bekezdésében említett képlet ez esetben a következő:
ahol:
|
= |
a tényleges névérték a j-edik fedezeti halmaz esetében; és |
Dj,k |
= |
a tényleges névérték a fedezeti halmaz k kategóriája esetében; |
a 280c. cikk (3) bekezdésében említett, a j-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória többletének kiszámításához használatos képlet ez esetben a következő:
ahol:
|
= |
hitelkockázati kategória többlete a j-edik fedezeti halmaz esetében; és |
Többlet(szervezetk) |
= |
a hitelreferenciaként szolgáló k szervezetre vonatkozó többlet; |
a 280d. cikk (3) bekezdésében említett, a j-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többletének kiszámításához használatos képlet ez esetben a következő:
ahol:
|
= |
részvénypiaci kockázati kategória többlete a j-edik fedezeti halmaz esetében; és |
Többlet(szervezetk) |
= |
a hitelreferenciaként szolgáló k szervezetre vonatkozó többlet; |
a 280e. cikk (4) bekezdésében említett, a j-edik fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória többletének kiszámításához használatos képlet ez esetben a következő:
ahol:
|
= |
árukockázati kategória többlete a j-edik fedezeti halmaz esetében; és |
|
= |
az árureferenciaként szolgáló k szervezetre vonatkozó többlet; |
282. cikk
A kitettségérték kiszámítása
A (2) bekezdésben említett aktuális pótlási költséget a következőképpen kell kiszámítani:
az olyan ügyletek nettósítási halmazai esetében, amelyek: elismert tőzsdén kereskedett ügyletek; a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelően engedélyezett vagy az említett rendelet 25. cikkének megfelelően elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt ügyletek; vagy olyan ügyletek, amelyeknél biztosíték kétoldalú cseréjére kerül sor a partnerrel a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének megfelelően, az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:
RC = TH + MTA
ahol:
RC |
= |
pótlási költség; |
TH |
= |
a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot; és |
MTA |
= |
a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó minimum átruházott összeg; |
az összes egyéb nettósítási halmaz vagy egyedi ügylet esetében az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:
RC = max{CMV,0}
ahol:
RC |
= |
pótlási költség; és |
CMV |
= |
aktuális piaci érték. |
Az aktuális pótlási költség kiszámításához az intézményeknek legalább havonta frissíteniük kell az aktuális piaci értékeket.
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a (2) bekezdésben említett potenciális jövőbeli kitettséget:
egy nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettsége a nettósítási halmazhoz tartozó valamennyi ügylet b) pont szerint kiszámított potenciális jövőbeli kitettségének összege;
egy egyedi ügylet potenciális jövőbeli kitettsége az ügylet névleges értéke megszorozva:
az ügylet években kifejezett hátralévő futamidejének és 0,5 %-nak a szorzatával, származtatott kamatlábügyletek esetében;
az ügylet években kifejezett hátralévő futamidejének és 6 %-nak a szorzatával, hitelderivatívák esetében;
4 %-kal származtatott devizaügyletek esetében;
18 %-kal származtatott aranyügyletek és a villamosenergia-derivatíváktól eltérő származtatott áruügyletek esetében;
40 %-kal származtatott villamosenergia-derivatívák esetében;
32 %-kal származtatott részvényügyletek esetében;
az e bekezdés b) pontjában említett névleges összeget a 279b. cikk (2) bekezdésével összhangban kell meghatározni minden, a 279b. cikk (3) bekezdésében felsorolt származtatott ügylet esetében; továbbá, az e bekezdés b) pontjának iii–vi. pontjában említett származtatott ügyletek névleges összegét a 279b. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban kell meghatározni;
a nettósítási halmazok (3) bekezdés a) pontjában említett potenciális jövőbeli kitettségét meg kell szorozni 0,42-del.
A származtatott kamatlábügyletek és a hitelderivatívák potenciális kitettségének a b) pont i. és ii. alpontja szerinti kiszámításához az intézmény választhatja az ügyletek hátralévő futamideje helyett az eredeti futamidőt.
6. szakasz
Belső modell módszer
283. cikk
A belső modell módszer használatának engedélyezése
Ha az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy egy adott intézmény eleget tett a (2) bekezdés szerinti követelményeknek, akkor engedélyezniük kell az intézmény számára a belső modell módszer használatát az alábbi ügyletek kitettségértékének kiszámításához:
a 273. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti ügyletek;
a 273. cikk (2) bekezdésének b), c) és d) pontja szerinti ügyletek;
a 273. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontja szerinti ügyletek.
Ha egy intézmény számára engedélyezik a belső modell módszer alkalmazását az első albekezdés a)–c) pontjában említett bármely ügylet kitettségértékének kiszámítása céljából, akkor az intézmény a belső modell módszert a 273. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerinti ügyletekre is alkalmazhatja.
A 273. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérve, az intézmények dönthetnek úgy, hogy nem ezt a módszert alkalmazzák a méretük és kockázatuk tekintetében nem jelentős kitettségekre. Ilyen esetekben az intézményeknek ezekre a kitettségekre a 3–5. szakaszban meghatározott módszerek valamelyikét kell alkalmazniuk, amennyiben az egyes módszerekre vonatkozó feltételek teljesülnek.
Ha egy intézmény már nem teljesíti az e szakaszban megállapított követelményeket, akkor tájékoztatnia kell erről az illetékes hatóságot, és az alábbi lehetőségek valamelyike szerint kell eljárnia:
be kell mutatnia egy tervet az illetékes hatóságnak arról, hogy belátható időn belül miként fog újra megfelelni a követelményeknek;
az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítania kell, hogy a meg nem felelés hatása elhanyagolható.
284. cikk
Kitettségérték
Az intézmény által e célra használt modellnek alkalmasnak kell lennie:
a nettósítási halmaz piaci értékében a piaci változók – például a kamatlábak és a devizaárfolyamok – változásai miatt bekövetkező együttes változások előre jelezhető eloszlásának meghatározására;
a piaci változók együttes változásai alapján a nettósítási halmaz kitettségértékének kiszámítására minden egyes jövőbeli időpontra vonatkozóan.
Azon partnerkockázati kitettségek esetében, amelyekre az intézmény a belső modell módszert alkalmazza, a partnerkockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményként az alábbiak közül a magasabb értéket kell megállapítani:
az a szavatolótőke-követelmény, amely az adott kitettségeknek a tényleges EPE alapján, az aktuális piaci adatokat használva kiszámított értékéhez tartozik;
az a szavatolótőke-követelmény, amely az adott kitettségek azon értékéhez tartozik, amely a tényleges EPE alapján, a belső modell módszer körébe tartozó összes partner-hitelkockázati kitettségre egységes, konzisztens stresszhelyzeti kalibrációt használva kapható meg.
A 291. cikk (4) és (5) bekezdésének hatálya alá tartozó egyedi rossz irányú kockázattal rendelkezőként beazonosított partnerek kivételével az intézményeknek a kitettségértéket a tényleges várható pozitív kitettség és α szorzataként kell meghatározniuk az alábbiak szerint:
Kitettségérték = α · tényleges EPE
ahol
α |
= |
1,4, kivéve, ha az illetékes hatóságok magasabb α értéket írnak elő, vagy engedélyezik az intézmények számára, hogy a (9) bekezdéssel összhangban saját becsléseiket használják. |
A tényleges EPE értékét a várható kitettség (EEt) – mint „t” jövőbeli időpontban fennálló átlagos kitettség – becslésével kell kiszámítani, amelynek során az átlag számítása a releváns piaci kockázati tényezők lehetséges jövőbeli értékei alapján történik.
A modellnek az EE értékét a jövőbeli t1, t2, t3… időpontra kell megbecsülnie.
A tényleges EE értékét rekurzívan kell kiszámítani a következőképpen:
ahol
A tényleges EPE az átlagos tényleges EE a jövőbeli kitettség első évében. Ha a nettósítási halmazban szereplő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, akkor az EPE az EE átlaga addig az időpontig, amíg a nettósítási halmazba tartozó összes szerződés esedékessé nem válik. A tényleges EPE értékét a tényleges EE súlyozott átlagaként kell kiszámítani:
ahol a
súlyok figyelembe veszik azt az esetet, amikor a jövőbeli kitettséget nem egymást egyenlő időközönként követő időpontokra vonatkozóan számítják ki.
A (4) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy saját becsléseik szerinti alfa-értéket alkalmazzanak, ahol:
az alfa az összes partnert lefedő partner-hitelkockázati kitettség teljes szimulációjából számított belső tőke (a számlálóban) és az EPE alapján vett belső tőke (a nevezőben) aránya;
a nevezőben az EPE-t úgy kell tekinteni, mintha fix összegű kintlévőség lenne.
Az e bekezdés szerinti számításakor az alfa értékének legalább 1,2-nek kell lennie.
285. cikk
Letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazok kitettségértéke
Ha a nettósítási halmaz letéti megállapodás és napi piaci értékelés hatálya alá esik, az intézmények a tényleges EPE értéket e bekezdésnek megfelelően számítják ki. Amennyiben a modell az EE becslésénél figyelembe veszi a letétképzés hatásait, az intézmény az illetékes hatóság engedélyének birtokában a modell EE-értékeit közvetlenül felhasználhatja a 284. cikk (5) bekezdésében megadott egyenletben. Az illetékes hatóságok csak akkor adnak ilyen engedélyt, ha meggyőződtek arról, hogy a modell megfelelően figyelembe veszi a letétképzés hatásait az EE becslésénél. Annak az intézménynek, amely nem kapott ilyen engedélyt, a következő tényleges EPE értékek valamelyikét kell alkalmazniuk:
a tényleges EPE értéket, amelyet a rendelkezésre álló vagy a letétként nyújtott esetleges biztosítékok figyelembe vétele nélkül számítanak ki, hozzáadva a partnernek nyújtott esetleges biztosítékokat, függetlenül a napi értékeléstől, a letétképzési folyamattól vagy az aktuális kitettségtől;
a tényleges EPE értéket, amelyet a kitettségnek a fedezeti kockázati periódus alatti lehetséges emelkedéseként számítanak ki, amelyhez hozzáadódik az alábbiak közül a nagyobbik:
a lehívott vagy vitatott biztosítékok kivételével az összes tartott vagy nyújtott biztosítékot tartalmazó aktuális kitettség;
a legnagyobb olyan nettó kitettség, beleértve a letéti megállapodás hatálya alá tartozó biztosítékot is, amely nem váltja ki a biztosíték lehívását. Ennek az összegnek tükröznie kell az alkalmazandó küszöb, az átruházott összegek minimumát, a független összegeket és a letéti megállapodás szerinti alapletétet.
A b) pont alkalmazásában az intézményeknek a többletet az ügyletek piaci értékének a biztosíték kiigazítási kockázati periódus alatti várható pozitív változásaként kell megállapítaniuk. A biztosíték értékének változásait a 4. fejezet 4. szakasza szerinti felügyeleti volatilitási korrekciónak vagy a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerinti volatilitási korrekció saját becslésének az alkalmazásával kell megjeleníteni, de a letéti kockázati periódus alatti biztosítéki fizetések teljesítésének feltételezése nélkül. A letéti kockázati periódusnak legalább a (2)–(5) bekezdésben meghatározott hosszúságúnak kell lennie.
A napi piaci letétkiigazítás és napi piaci értékelés alá tartozó ügyleteknél a letéti megállapodásokkal biztosított kitettségértékek modellezése alkalmazásában a letéti kockázati periódus nem lehet rövidebb, mint:
5 munkanap a kizárólag repoügyletekből, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adásából vagy kölcsönbe vételéből, illetve értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletekből álló nettósítási halmazok esetén;
10 munkanap minden egyéb nettósítási halmaz esetén.
A (2) bekezdés a) és b) pontja az alábbi kivételekkel értelmezendő:
minden olyan nettósítási halmaz esetében, amelynél az ügyletek száma egy negyedévben bármikor meghaladja az 5 000 -et, a következő negyedévben a letéti kockázati periódus nem lehet rövidebb 20 munkanapnál. Az intézmények kereskedési kitettségére ezt a kivételt nem kell alkalmazni;
az illikvid biztosítékot, vagy nehezen helyettesíthető tőzsdén kívüli származtatott eszközt tartalmazó ügyletet vagy ügyleteket magukban foglaló nettósítási halmazok esetében a letéti kockázati periódus nem lehet rövidebb 20 munkanapnál.
Annak megállapítását, hogy a biztosíték illikvid-e, illetve, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügylet nehezen helyettesíthető-e, az intézményeknek stresszhelyzeti piaci körülményekre vonatkozóan kell elvégezniük, azaz olyan környezetben, amelyet az olyan, folyamatosan aktív piacok hiánya jellemez, ahol a partner legfeljebb két nap alatt több olyan árajánlatot is kapna, amelyek nem mozdítanák meg a piacot vagy nem jelentenének (biztosíték esetén) piaci diszkonttal csökkentett, illetve (tőzsdén kívüli származtatott ügylet esetén) felárral növelt árat.
Az intézményeknek mérlegelniük kell, hogy a biztosítékként tartott ügyletek és értékpapírok koncentrálódnak-e valamelyik partner vonatkozásban, illetve hogy amennyiben az adott partner hirtelen távozna a piacról, képes lenne-e az intézmény helyettesíteni ezeket az ügyleteket és értékpapírokat.
Az N napos periodicitással való letétkiigazításhoz a letéti kockázati periódusnak legalább olyan hosszúnak kell lennie, mint a (2) és (3) bekezdésben meghatározott F időszak plusz N-1 nap. Azaz:
Letéti kockázati periódus = F + N – 1
286. cikk
A partnerkockázat kezelése – Szabályok, eljárások és rendszerek
Az intézményeknek ki kell alakítaniuk és működtetniük kell a partnerkockázat kezelésére szolgálószabályozásrendszerüket, amely az alábbiakból áll:
a partnerkockázat azonosítását, mérését, kezelését, jóváhagyását és belső jelentését biztosító szabályok, folyamatok és rendszerek;
az e szabályoknak, folyamatoknak és rendszereknek való megfelelést biztosító eljárások.
Az említett szabályoknak, folyamatoknak és rendszereknek megfelelően alátámasztott koncepcióra kell épülniük, és azokat következetesen és megfelelően dokumentáltan kell alkalmazni. A dokumentációnak tartalmaznia kell a partnerkockázat mérésére alkalmazott empirikus módszerek leírását is.
Az (1) bekezdésben előírt, a partner-kockázatra vonatkozó (a továbbiakban: CCR) szabályozásrendszernek figyelembe kell vennie a partnerkockázattal összefüggő piaci, likviditási, jogi és működési kockázatokat. A szabályozásrendszernek biztosítania kell különösen azt, hogy az intézmény megfeleljen az alábbi elveknek:
az intézmény egyetlen partnerrel sem folytat üzleti tevékenységet a partner hitelképességének felmérése nélkül;
az intézmény kellően figyelembe veszi a kiegyenlítési és a kiegyenlítés előtti hitelkockázatot;
az intézmény az ilyen kockázatokat a lehető legátfogóbban kezeli a partner szintjén (a partnerkockázatok más hitelkockázatokkal való összevonásával) és a teljes cég szintjén.
A belső modell módszerét alkalmazó intézménynek biztosítania kell, hogy a CCR-kezelési szabályozásrendszere az illetékes hatóság számára kielégítő módon figyelembe vegye az alábbiak következtében felmerülő likviditási kockázatot:
esetlegesen felmerülő pótlólagosletét-bekérések a változó letét vagy egyéb letétfajták – például alapletét vagy független letét – cseréivel összefüggésben, kedvezőtlen hatású piaci sokkok következtében;
a partnerek által nyújtott többletbiztosíték visszatérítése kapcsán esetlegesen felmerülő lehívások;
a saját külső hitelminőségi besorolásának esetleges leminősítése miatt felmerülő lehívások.
Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a biztosíték újrafelhasználásának jellege és időhorizontja összeegyeztethető legyen a likviditási szükségletükkel, és ne veszélyeztesse azt, hogy képesek legyenek időben biztosítékot nyújtani vagy visszatéríteni.
287. cikk
A CCR-kezelés szervezeti struktúrája
A belső modell módszert alkalmazó intézménynek létre kell hoznia és működtetnie kell a következő egységeket:
egy, a (2) bekezdésnek megfelelő kockázati kontroll egységet;
egy, a (3) bekezdésnek megfelelő egy biztosítékkezelési egységet.
A kockázati kontroll egység felel a partnerkockázat kezelésének megtervezéséért és végrehajtásáért, beleértve a modell kezdeti és folyamatos validálását, továbbá el kell látnia az alábbi funkciókat, illetve meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:
felel az intézmény CCR-kezelési rendszerének megtervezéséért és alkalmazásáért;
napi jelentéseket készít és elemzi az intézmény kockázatmérési modelljének eredményeit. Az elemzésben ki kell térni a partnerkockázati kitettségértékekre vonatkozó mérések és a kereskedési határértékek közötti kapcsolat értékelésére is;
ellenőrzi a bevitt adatok integritását, továbbá jelentéseket készít az intézmény kockázatmérési modelljének teljesítményéről és elemzi ezeket, kitérve a kockázati kitettségek és a hitel-, valamint kereskedési határértékek közötti kapcsolat értékelésére;
független a kockázatok vállalásáért, megújításáért vagy az azokkal való kereskedésért felelős részlegektől, és nem áll illetéktelen befolyás alatt;
megfelelő emberi erőforrással rendelkezik;
közvetlenül az intézmény felsővezetésének van alárendelve;
munkája szervesen összefügg az intézmény napi hitelkockázat-kezelési eljárásával;
munkájának eredményei az intézmény hitelkockázati és általános kockázati profiljának tervezésére, monitorozására és kontrolljára szolgáló folyamatok szerves részét képezik.
A biztosítékkezelési egységnek az alábbi feladatokat és funkciókat kell ellátnia:
a pótlólagosletét-bekérések kiszámítása és végrehajtása, a pótlólagosletét-bekérésekkel kapcsolatos jogviták kezelése és pontos, napi jelentések készítése a független összegek, az alapletétek és a változó letétek szintjeiről;
a pótlólagosletét-bekérésekhez felhasznált adatok integritásának ellenőrzése és annak biztosítása, hogy az adatok konzisztensek legyenek, és azokat rendszeresen egyeztetessék az intézményben fellelhető összes egyéb releváns adatforrással;
a biztosíték újrafelhasználási szintjének és az intézmény által nyújtott biztosítékhoz való hozzáféréssel vagy a biztosítékkal kapcsolatos egyéb, az intézmény jogait érintő bármilyen változásnak a nyomon követése;
a vezetés megfelelő szintjének tájékoztatása az újrafelhasznált biztosítékok eszköztípusairól és az újrafelhasználás feltételeiről, ideértve az eszközt, a hitelminőséget és a lejáratot;
az intézmény által elfogadott biztosítékok egyedi eszköztípusainál felmerülő koncentráció nyomon követése;
rendszeres, de legalább negyedévenkénti beszámoló a felső vezetés számára a biztosítékkezelési információkról, többek között a kapott és nyújtott biztosítékokról, a méretekről, lejáratokról és a pótlólagosletét-bekérésekkel kapcsolatos jogviták okairól. A belső jelentésekben ki kell térni a számokból kiolvasható trendekre is.
288. cikk
A CCR-kezelési rendszer felülvizsgálata
Az intézményeknek saját belső ellenőrzési eljárásukon keresztül rendszeresen el kell végezniük a CCR-kockázatkezelési rendszer független felülvizsgálatát. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie a 287. cikkben előírt mindkét egység, azaz a kockázati kontroll és a biztosítékkezelési egység tevékenységeire, és minimumkövetelményként legalább az alábbiakra:
a 286. cikkben előírt CCR-kezelési rendszer és eljárás dokumentációjának megfelelőségére;
a 287. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt CCR-kockázati kontroll egység szervezetére;
a 287. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt biztosítékkezelési egység szervezetére;
a CCR-méréseknek a napi kockázatkezelésbe integrálására;
a front-office és a back-office személyzete által alkalmazott kockázati árazási modellek és értékelési rendszerek jóváhagyására vonatkozó eljárásra;
a CCR-mérési eljárásban bekövetkezett bármilyen jelentős változás validációjára;
a kockázatmérési modell által figyelembe vett partnerkockázatok körére;
a vezetői információs rendszer integritására;
a CCR-adatok pontosságára és teljességére;
a biztosítéki és nettósítási megállapodásokban szereplő jogi feltételeknek a kitettségértékek számításában való pontos megjelenítésére;
a modellek működtetésére felhasznált adatforrások konzisztenciájának, időszerűségének és megbízhatóságának – beleértve ezen adatforrások függetlenségét is – ellenőrzésére alkalmazott eljárásra;
a volatilitási és korrelációs feltevések pontosságára és megfelelőségére;
az értékelés és a kockázat átalakítására vonatkozó számítások pontosságára;
a modell pontosságának ellenőrzésére a 293. cikk (1) bekezdésének b)–e) pontjában leírt gyakori utótesztelésen keresztül;
a CCR-kockázati kontroll egységnek és a biztosítékkezelési egységnek a vonatkozó szabályozási követelményeknek való megfelelésére.
289. cikk
Használati teszt
290. cikk
Stresszteszt
A program keretében legalább negyedévente el kell végezni a többtényezős stressztesztelést és értékelni kell a jelentős nem-iránykockázatokat, ideértve a hozamgörbe-kitettségeket és a báziskockázatokat is. A többtényezős stressztesztek során minimumkövetelményként az alábbi eseményeket tartalmazó forgatókönyveket kell figyelembe venni:
súlyos gazdasági vagy piaci események felmerülése;
az általános piaci likviditás jelentős csökkenése;
egy nagy pénzügyi közvetítő lezárja a pozícióit.
291. cikk
Rossz irányú kockázat
E cikk alkalmazásában:
„általános rossz irányú kockázat” akkor merül fel, amikor a partnerek nemteljesítésének valószínűsége pozitív korrelációban áll az általános piaci kockázati tényezőkkel;
„egyedi rossz irányú kockázat” akkor merül fel, ha a valamely konkrét partnerrel szembeni jövőbeli kitettség a partner nemteljesítésének valószínűségével pozitív korrelációban áll a partnerrel kötött ügyletek természeténél fogva. Akkor kell úgy tekinteni, hogy egy intézet egyedi rossz irányú kockázatnak van kitéve, ha egy adott partnerrel szembeni jövőbeli kitettség várhatóan nagy, amikor a partner nemteljesítésének valószínűsége szintén magas.
Azon ügyletek vonatkozásában, amelyek esetében az intézmények egyedi rossz irányú kockázat fennállását állapították meg, és jogi kapcsolat áll fenn a partner és a tőzsdén kívüli származtatott ügylet alapjául szolgáló eszköz vagy a 273. cikk (2) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett ügyletek alapjául szolgáló eszközök kibocsátója között, a partnerkockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az intézményeknek az alábbi elvekkel összhangban kell kiszámítaniuk:
azok az eszközök, amelyeknél az egyedi rossz irányú kockázat fennáll, nem szerepelhetnek ugyanabban a nettósítási halmazban, mint a partnerrel kötött többi ügylet, és ezek mindegyikét külön nettósítási halmazként kel kezelni;
az egyes külön nettósítási halmazokon belül az egy alaptermékes hitel-nemteljesítési csereügylet kitettségértékét egyenlőnek kell venni az alapul szolgáló eszközök fennmaradó valós értékében várható veszteség teljes értékével, azzal a feltételezéssel élve, hogy a mögöttes kibocsátó felszámolás alatt van;
a 3. fejezetben meghatározott módszert használó intézmény esetében az ilyen csereügyletek LGD-jét 100 %-nak kell venni;
a 2. fejezetben meghatározott módszert használó intézmény esetében az alkalmazandó kockázati súly a fedezetlen ügyletek kockázati súlyának felel meg;
az egyes külön nettósítási halmazokban szereplő többi egy alaptermékes ügylet esetében a kitettségérték számítását azoknak az alapul szolgáló kötelezettségeknek a váratlan nemteljesítést feltételezve kell elvégezni, ahol a kibocsátó és a partner között jogviszony áll fenn. A termékkosáron vagy indexen alapuló ügyletek esetében, ha a kibocsátó és a partner között jogviszony áll fenn, alkalmazni kell az alapul szolgáló kötelezettségek váratlan nemteljesítésével kapcsolatos feltételezést, amennyiben az ilyen nemteljesítés kockázata jelentős;
amennyiben ez a számítás felhasználja a piaci kockázathoz kapcsolódó meglévő számításokat – amelyek már eleve tartalmaznak egy feltételezést az LGD-re vonatkozóan –, a IV. cím 5. fejezetének 4. szakasza szerinti járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény számításához a képletben az LGD értékét 100 %-nak kell venni;
292. cikk
A modellezési folyamat integritása
Az intézményeknek legalább az alábbi intézkedésekkel kell biztosítaniuk a 284. cikkben meghatározott modellezési folyamat integritását:
a modellnek időszerűen, teljes körűen és konzervatív módon tükröznie kell az ügylet feltételeit és jellemzőit;
az említett feltételeknek ki kell térniük legalább a szerződések névértékére, lejáratára, a referenciaeszközökre, a letétképzési megállapodásokra és a nettósítási megállapodásokra;
a feltételeket és jellemzőket hivatalos és rendszeres ellenőrzésnek alávetett adatbázisban kell tárolni;
a nettósítási megállapodások elismerésére vonatkozó eljárással kell rendelkezni, amely alapján a jogi ügyekért felelős szervezeti egységnek ellenőriznie kell, hogy a megállapodás szerinti nettósítások jogi úton érvényesíthetők-e;
a d) pontban előírt ellenőrzést egy független egységnek kell rögzítenie a c) pontban említett adatbázisban;
az ügylet feltételeire és jellemzőire vonatkozó adatoknak az EPE-modellbe történő továbbítását belső ellenőrzésnek kell alávetni;
a modell és az adatforrásként szolgáló rendszerek között hivatalos adategyeztetési eljárásoknak kell létezniük, amelyekkel folyamatosan ellenőrizhető az, hogy az ügylet feltételei és jellemzői helyesen, de legalábbis konzervatív módon jelennek meg az EPE-modellben.
A tényleges EPE stresszkalibráció használatával történő kiszámításához az intézménynek a tényleges EPE kalibrációját vagy olyan három év adatainak a felhasználásával kell elvégeznie, amely stresszidőszakot is tartalmaz partnerei nemteljesítési hitelfelára tekintetében, vagy ilyen stresszidőszakból származó, a piac által implikált adatokat kell felhasználnia.
A (3), a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott követelményeket az intézményeknek az adott célra kell alkalmazniuk.
Amennyiben a referencia-portfóliók kitettségei jelentősen eltérnek egymástól, az illetékes hatóságoknak a stresszkalibráció kiigazítását kell előírniuk az érintett intézmény számára.
Az intézményeknek a modellt olyan validálási eljárásnak kell alávetniük, amelynek részleteit egyértelműen rögzítették szabályzataikban és eljárásaikban. A validálási eljárásban:
meg kell határozni a modell integritását biztosító teszteket és azon feltételeket, amelyek között a modell kiinduló feltételezései nem helytállóak és ezért az EPE alulbecslését eredményezhetik;
meg kell vizsgálni, hogy a modell mennyire átfogó jellegű.
Az intézményeknek monitorozniuk kell a releváns kockázatokat, és rendelkezniük kell olyan eljárásokkal, amelyekkel kiigazítják a várható EPE-re vonatkozó számításaikat, amennyiben ezek a kockázatok jelentőssé válnak. Az e bekezdésnek való megfelelés céljából az intézményeknek:
fel kell tárniuk és kezelniük kell a 291. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint felmerülő egyedi rossz irányú kockázatot és a 291. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint felmerülő általános rossz irányú kockázatot;
az egy év után növekvő kockázati profilú kitettségek esetében rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a megfelelő kitettség-mérőszám egy évre vetített eredményét ugyanazon kitettség-mérőszámnak kitettség teljes életciklusára vetített eredményeivel;
egy évnél rövidebb hátralévő lejáratú kitettségek esetében rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a pótlási költséget (aktuális kitettség) a megvalósult kockázati profillal, és tárolniuk kell az ilyen összehasonlítást lehetővé tevő adatokat.
293. cikk
A kockázatkezelési rendszerre vonatkozó követelmények
Az intézményeknek teljesíteniük kell az alábbi követelményeket:
a harmadik rész IV. címének 5. fejezetében meghatározott minőségi követelmények;
rendszeres utótesztelést végeznek, amelynek során a modell által generált kockázati mutatókat összehasonlítják a realizált kockázati értékekkel, illetve a statikus pozíciókon alapuló feltételezett változásokat a realizált eredményekkel;
elvégzik a partnerkockázati kitettség mérésére szolgáló modelljük és az általa generált mutatók kezdeti validálását és folyamatos rendszeres felülvizsgálatát. A modell validálásának és felülvizsgálatának függetlennek kell lennie a modell fejlesztésétől;
a vezető testület és a felsővezetés részt vesz a kockázatkezelési folyamatokban, és biztosítja, hogy megfelelő erőforrás álljon rendelkezésre a hitelkockázat és a partnerkockázat kezelésére. Ennek érdekében a 287. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban létrehozott független kockázati kontroll egység által készített napi jelentéseket olyan vezetői szint tekinti át, amely kellően magas beosztású és hatáskörrel rendelkezik mind az egyes kereskedők által felvett pozíciók csökkentésére, mind az intézmény teljes kockázati kitettségének csökkentésére irányuló intézkedések megtételéhez;
a kockázati kitettséget mérő belső modell szerves részét képezi az intézmény napi kockázatkezelési folyamatának;
a kockázatértékelési rendszert a kereskedésre és a kitettségre vonatkozó belső korlátokkal együttesen alkalmazzák. E tekintetben a kitettségi korlátokat olyan módon kell összekapcsolni az intézmény kockázatértékelési modelljével, hogy az folyamatosan következetes és a kereskedők, a hitelezési funkció és a felső vezetés számára jól érthető legyen;
az intézmény biztosítja, hogy a kockázatkezelési rendszere jól dokumentált legyen. Az intézmény rendelkezik a kockázatkezelési rendszere működésére vonatkozó belső szabályzatok, ellenőrzések és eljárások dokumentációjával, továbbá megteszi az ezen szabályzatoknak való megfelelést biztosító intézkedéseket;
az intézmény saját belső ellenőrzési folyamata részeként rendszeresen elvégzi a kockázatértékelési rendszer független felülvizsgálatát. A felülvizsgálat a kereskedelmi részlegekre és a független kockázai kontroll egységre egyaránt kiterjed. A teljes kockázatkezelési folyamat felülvizsgálatára rendszeres időközönként (de legalább évente) sor kerül, és legalább a 288. cikkben említett szempontokat érinti;
a partnerkockázati modellek folyamatos, az utótesztelésre is kiterjedő validálását rendszeresen áttekinti a vezetés egy olyan szintje, amely elegendő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy döntsön a modell gyengeségeinek kezelésére szolgáló intézkedésekről.
294. cikk
Validálási követelmények
CCR-kitettségi modelljének és kockázati mutatószámainak kezdeti, illetve folyamatos validálásának részeként az intézménynek biztosítania kell az alábbi követelményeknek való megfelelést:
az illetékes hatóságoknak a 283. cikk (1) bekezdése szerinti engedélyének megadását megelőzően az intézmény a piaci kockázati tényezők mozgására vonatkozó múltbeli adatok felhasználásával utótesztelést végez. Az utótesztelés több eltérő, legalább egy évre előretekintő, előrejelző időtávot vesz figyelembe, egy sor különböző kezdeti időponttal számol és a piaci feltételek széles körét vizsgálja;
a 285. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti módszert alkalmazó intézmény rendszeresen validálja a modelljét annak ellenőrzése céljából, hogy a realizált aktuális kitettségek konzisztensek-e a letéti kockázat összes, egy éven belüli időszakára vonatkozó előrejelzéssel. Amennyiben a nettósítási halmazban lévő ügyletek lejárati ideje egy évnél rövidebb és a nettósítási halmaznak a kockázati tényezőkkel szembeni érzékenysége ezen ügyletek nélkül magasabb, ezt a validálás során figyelembe kell venni;
az intézmény utóteszteli a CCR-kitettségi modelljének és a modell releváns kockázati mutatóinak teljesítményét, illetve a piaci kockázati tényezőkre vonatkozó előrejelzéseket. A biztosítékkal fedezett ügyletek esetében a figyelembe vett időhorizontok között szerepelnek azok a jellemző kockázati letéti periódusok is, amelyeket a biztosítékkal fedezett vagy tőkeáttételes kereskedésnél alkalmaznak;
amennyiben a modell validálása azt mutatja, hogy a tényleges EPE-t alulbecsülték, az intézmény megteszi a szükséges intézkedéseket a modell pontatlanságának kezelése érdekében;
a piaci kockázati tényezőkre ható jövőbeli sokkhatás adott forgatókönyvéhez tartozó CCR-kitettség kiszámításához használt árazási modelleket az intézmény a modell kezdeti és folyamatos validálása részeként teszteli. Az opciók árazási modellje figyelembe veszi, hogy az opciók értéke a piaci kockázati tényezők tekintetében nem lineáris;
a CCR-kitettségi modell figyelembe veszi az adott ügyletre jellemző azon információkat, amelyek szükségesek a kitettségek nettósítási halmaz szintjén történő összesítéséhez. Az intézmény ellenőrzi, hogy az ügyletek a modellen belül a megfelelő nettósítási halmazhoz vannak-e rendelve;
a CCR-kitettségi modell az adott ügyletre jellemző adatokat is tartalmazza a letét kiigazítási hatásainak figyelembevétele érdekében. A modell mind a letét aktuális összegét, mind a partnerek által a jövőben egymásnak átadandó letéteket figyelembe veszi. Az ilyen modellek figyelembe veszik az egyoldalú vagy kétoldalú letéti megállapodások jellegét, a pótlólagosletét-bekérések gyakoriságát, a letéti kockázati periódust, a letét nélküli kitettségnek az intézmény által elfogadható küszöbértékét és az átruházott összeg minimumát. A modell vagy a nyújtott letét piaci értékében bekövetkező változásokat modellezi vagy a 4. fejezetben megállapított szabályokat alkalmazza;
a modellvalidálási folyamat részeként statikus, historikus adatokon alapuló utótesztelést is kell végezni reprezentatív partner-portfóliókon. Az intézmény rendszeres időközönként végez ilyen utótesztelést a partnerek tényleges vagy hipotetikus reprezentatív portfólióin. E reprezentatív portfóliókat azon jelentős kockázati tényezőkkel és kockázati tényezők kombinációval szembeni érzékenységük alapján választják ki, amelyeknek az intézmény is ki van téve;
az intézmény olyan utótesztelést végez, amelynek célja a CCR-kitettségi modell alapfeltevései és a releváns kockázati mutatók – ideértve az ugyanazon kockázati tényező lejárati időpontjai közötti modellezett kapcsolatot is –, valamint a kockázati tényezők közötti modellezett kapcsolat tesztelése;
a CCR-kitettségi modell és kockázati mutatói teljesítményét megfelelő utótesztelésnek vetik alá. Az utótesztelési program alkalmasnak kell lennie a gyenge teljesítmény feltárására az EPE-modell által produkált kockázati mutatók tekintetében;
az intézmény a CCR-kitettségi modelljeit és az összes kockázati mutatóját olyan időhorizontokon validálja, amelyek összeegyeztethetők az azon ügyletek lejáratával, amelyek kitettségét a 283. cikk szerinti belső modell módszer használatával számolják ki;
az intézmény a partnerkockázat kiszámítására használt árazási modelleket a folyamatos modellvalidálás részeként rendszeresen teszteli megfelelő független referenciaértékek (benchmark) alapján;
az intézmény CCR-kitettségi modelljének és a releváns kockázati mutatóknak a folyamatos validálása során vizsgálják a közelmúlt teljesítményének megfelelőségét is;
a CCR-kitettségi modell paramétereinek frissítési gyakoriságát az intézmény a kezdeti és a folyamatos validálás részeként értékeli;
a CCR-kitettségi modell kezdeti és folyamatos validálása során megvizsgálják, hogy a partnerszintű és a nettósítási halmazra vonatkozó kitettségszámítások megfelelőek-e.
7. szakasz
Szerződéses nettósítás
295. cikk
Szerződéses nettósítás kockázatcsökkentésként való elismerése
Az intézmények csak az alábbi szerződéses nettósítási megállapodásokat ismerhetik el a 298. cikk szerinti kockázatcsökkentésként, feltéve hogy az illetékes hatóságok azokat a 296. cikkel összhangban elismerték, és az intézmény teljesíti a 297. cikkben meghatározott követelményeket:
az intézmény és partnere között létrejött, kétoldalú novációs szerződések, amelyek alapján a kölcsönösen fennálló követelések és kötelezettségek egymással szemben automatikusan oly módon kerülnek beszámításra, hogy a nováció egyetlen nettó összeget határoz meg, amely által a felek közötti összes korábbi szerződést és az ezek alapján fennálló kötelezettséget felváltó új, a felekre nézve kötelező érvényű szerződés jön létre;
egyéb kétoldalú megállapodások az intézmény és partnere között;
eltérő termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodások olyan intézmények esetében, amelyek engedéllyel rendelkeznek a 6. szakaszban meghatározott módszer körébe eső ügyletek tekintetében a módszer alkalmazására. Az illetékes hatóságoknak jelenteniük kell az EBH felé az eltérő termékek közötti, jóváhagyott szerződéses nettósítási megállapodások listáját.
Az egy csoporton belüli különböző jogalanyok által kötött ügyletek közötti nettósítás nem vehető figyelembe a szavatolótőke-követelmény kiszámításakor.
296. cikk
Szerződéses nettósítási megállapodások elismerése
Az intézmény által a kitettségérték e rész szerinti meghatározásához használt összes szerződéses nettósítási megállapodásnak teljesítenie kell az alábbi feltételeket:
az intézmény olyan szerződéses nettósítási megállapodást kötött a partnerével, amely a benne foglalt összes ügyletre vonatkozóan egyetlen jogi kötelezettséget keletkeztet, amelynek értelmében a partner nemteljesítése esetén az intézmény követelése vagy kötelezettsége csak a megállapodásban szereplő egyes ügyletek pozitív, illetve negatív piaci értékeinek nettó összege;
az intézmény írásos és indokolással ellátott jogi véleményt bocsátott az illetékes hatóságok rendelkezésére, amely szerint a nettósítási megállapodással kapcsolatos jogi kifogás esetén az intézmény követelései és tartozásai nem haladják meg az a) pontban említett összegeket. A jogi vélemény utal az alkalmazandó jogra, amely lehet:
a partner székhelye szerinti állam joga;
amennyiben egy vállalkozás olyan fióktelepe érintett, amelynek a vállalkozás székhelyétől eltérő országban van a székhelye, a fióktelep székhelye szerinti állam joga;
a nettósítási megállapodásban szereplő egyes ügyletekre nézve irányadó jog;
a szerződéses nettósítás hatályosulásához szükséges szerződésre vagy megállapodásra nézve irányadó jog;
az egyes partnerek vonatkozásban jelentkező hitelkockázatot az egyes partnerekkel kötött ügyletek összességét lefedő egyetlen jogi kitettségben összesítik. Ezt az összesítést figyelembe veszik a hitelkorlátok és a belső tőke számításánál;
a szerződés nem tartalmazhat olyan kikötést, amelynek alapján valamely partner nemteljesítése esetén a nem mulasztó másik partnernek lehetősége van korlátozott teljesítésre vagy nemteljesítésre, még akkor is, ha a nemteljesítő partner nettó hitelező (walk away clause).
Ha az illetékes hatóságok bármelyike nincs meggyőződve arról, hogy a szerződéses nettósítás jogilag érvényes és a b) pontban említett mindegyik joghatóság joga szerint végrehajtható, akkor a szerződéses nettósítási megállapodást nem lehet kockázatcsökkentésként elismerni a partnerek egyikére nézve sem. Az illetékes hatóságoknak erről tájékoztatniuk kell egymást.
A b) pontban említett jogi véleményeket a szerződéses nettósítások egyes típusaira vonatkozóan is ki lehet dolgozni. Az eltérő termékkategóriák közötti nettósítási megállapodásoknak az alábbi kiegészítő feltételeknek is meg kell felelniük:
a (2) bekezdés a) pontjában említett nettó összeg a megállapodás hatálya alá tartozó egyedi kétoldalú sztenderd megállapodások pozitív és negatív pozíciólezáró értékeinek, valamint az egyedi ügyletek pozitív és negatív piaci értékeinek a nettó összege (a „termékcsoportok közötti nettó összeg”);
a (2) bekezdés b) pontjában szereplő jogi vélemények kitérnek az eltérő termékek közötti szerződéses nettósításról szóló megállapodásnak a megállapodás feltételei szerinti érvényességére és érvényesíthetőségére, valamint a nettósítási megállapodásnak a hatálya alá tartozó valamennyi egyedi kétoldalú sztenderd megállapodás anyagi rendelkezéseire gyakorolt hatásaira.
297. cikk
Az intézmények kötelezettségei
Az eltérő termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodás figyelembevételével az intézménynek továbbra is meg kell felelnie a kétoldalú nettósítás elismerési feltételeinek, valamint a hitelkockázat csökkentésének a 4. fejezet szerinti elismerhetőségi követelményeinek az összes egyedi kétoldalú sztenderd megállapodásra és ügyletre vonatkozóan.
298. cikk
A nettósítás mint kockázatcsökkentés elismerésének hatásai
A 3–6. szakasz alkalmazásakor a nettósítást az adott szakaszban foglaltak szerint kell elismerni.
8. szakasz
A kereskedési könyvben szereplő tételek
299. cikk
A kereskedési könyvben szereplő tételek
A kereskedési könyvben szereplő tételek partnerkockázatának tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításakor az intézményeknek meg kell felelniük az alábbi elveknek:
▼M8 —————
a pénzügyi biztosítékok hatásainak elismerésére az intézmények nem alkalmazhatják a pénzügyi biztosítékok 222. cikkben meghatározott egyszerű módszerét;
a kereskedési könyvben nyilvántartott repoügyletek, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletek esetében az intézmények valamennyi, a kereskedési könyvben szerepeltethető pénzügyi instrumentumot és árut elismert biztosítékként ismerhetnek el;
a kereskedési könyvben nyilvántartott, tőzsdén kívüli származtatott eszközök miatti kitettség vonatkozásában az intézmények a kereskedési könyvben szerepeltethető árukat elismert biztosítékként ismerhetik el;
amennyiben a 4. fejezet szerint el nem ismert pénzügyi instrumentumokat vagy árukat kölcsönadják, értékesítik vagy rendelkezésre bocsátják, illetve azokat biztosíték vagy ilyen ügyletek keretében valamint egyéb úton kölcsönveszik, megvásárolják vagy átveszik, és az intézmény a 4. fejezet 3. szakasza szerinti felügyeleti volatilitási korrekciókat alkalmazza, az intézménynek a volatilitási korrekciók kiszámításánál az ilyen eszközöket és árukat ugyanolyan módon kell kezelnie, mint az egy elismert tőzsdén jegyzett, annak főindexében nem szereplő részvényeket;
amennyiben az intézmény a volatilitási korrekciók számításainál a 4. fejezet 3. szakasza alapján saját becsléseit használja azon pénzügyi instrumentumok és áruk tekintetében, amelyek a 4. fejezet szerint nem elismertek, a volatilitási korrekciókat minden egyes tételre külön ki kell számítania. Amennyiben az intézmény engedéllyel rendelkezik a 4. fejezetben meghatározott, belső modelleken alapuló módszer alkalmazására, ezt a módszert alkalmazhatja a kereskedési könyvben is;
a repoügyleteket, értékpapír- vagy árukölcsönzési vagy egyéb tőkepiaci ügyleteket érintő szabványosított nettósítási megállapodások esetében az intézmények a kereskedési könyvben szereplő és a kereskedési könyvben nem szereplő pozíciók közötti nettósítást csak akkor ismerhetik el, ha a nettósított ügyletek megfelelnek az alábbi feltételeknek:
az összes ügyletet napi rendszerességgel értékelik piaci értéken;
az ügyletek keretében kölcsönvett, megvásárolt vagy átvett tétel e bekezdés c)–f) pontjának alkalmazása nélkül a 4. fejezet szerint elfogadható pénzügyi biztosítékként ismerhető el;
amennyiben a kereskedési könyvben szereplő hitelderivatíva belső fedezeti ügylet részét képezi, és a hitelfedezet e rendelet szerint a 204. cikkel összhangban elismert, az intézményeknek az alábbi módszerek valamelyikét kell alkalmazniuk:
úgy kezelik, mintha a hitelderivatívában meglévő pozícióval kapcsolatban nem merülne fel partnerkockázat;
a partnerkockázat szavatolótőke-követelményének számítása céljából következetesen bevonhatnak a kereskedési könyvben szereplő, belső fedezeti ügylet részét képező vagy a partnerkockázati kitettséggel szembeni fedezetként vásárolt minden hitelderivatívát, ha a hitelkockázati fedezet a 4. fejezet szerint elismert.
9. szakasz
Központi szerződő féllel szembeni kitettséghez kapcsolódó szavatolótőke-követelmény
300. cikk
Fogalom-meghatározások
E szakasz és a hetedik rész alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
„fizetésképtelenségi eljárásba nem bevonható”: az ügyfelek eszközeinek jelzőjeként azt jelenti, hogy hatékony intézkedések biztosítják azt, hogy a központi szerződő fél, illetve valamely klíringtag fizetésképtelensége esetén az eszközök felett a központi szerződő fél hitelezői, illetve a klíringtag hitelezői ne rendelkezhessenek, vagy hogy abban az esetben, ha a klíringtagot veszteség éri valamely – az adott eszközt rendelkezésre bocsátótól eltérő – ügyfelének/ügyfeleinek a nemteljesítése nyomán, akkor a klíringtag ne rendelkezhessen az eszköz felett e veszteségek fedezése céljából;
„központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet”: az ügyfél és a klíringtag közötti, a 301. cikk (1) bekezdésében felsorolt olyan szerződés vagy ügylet, amely közvetlenül kapcsolódik az adott klíringtag és egy központi szerződő fél közötti, az említett bekezdésben felsorolt szerződéshez vagy ügylethez;
„klíringtag”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 14. pontjában meghatározott klíringtag;
„ügyfél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 15. pontjában meghatározott ügyfél, vagy olyan vállalkozás, amely egy klíringtaggal az említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban közvetett elszámolási megállapodást kötött;
„készpénzügylet”: készpénzben, hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumban lebonyolított ügylet, azonnali devizaárfolyam- vagy áruügylet; a repoügyletek, továbbá az értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére vonatkozó ügyletek azonban nem készpénzügyletek;
„közvetett elszámolási megállapodás”: olyan megállapodás, amely teljesíti a 648/2012/EU rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket;
„magasabb szintű ügyfél”: olyan szervezet, amely alacsonyabb szintű ügyfélnek elszámolási szolgáltatásokat nyújt;
„alacsonyabb szintű ügyfél”: olyan szervezet, amely egy magasabb szintű ügyfél révén veszi igénybe a központi szerződő fél szolgáltatásait;
„többszintű ügyfélstruktúra”: olyan közvetett elszámolási konstrukció, amelynek keretében egy olyan szervezet nyújt elszámolási szolgáltatásokat egy intézménynek, amely nem klíringtag, de egy klíringtag vagy magasabb szintű ügyfél ügyfele;
„garanciaalaphoz való előre be nem fizetett hozzájárulás”: olyan hozzájárulás, amelyre vonatkozóan valamely klíringtagként eljáró intézmény szerződéses kötelezettséget vállalt, hogy azt a központi szerződő fél rendelkezésére bocsátja abban az esetben, ha az adott központi szerződő fél az egy vagy több klíringtagja nemteljesítését követően felmerült veszteségei fedezésére már kimerítette garanciaalapját;
„teljes mértékben garantált betét-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügylet”: olyan teljes mértékben fedezett pénzpiaci ügylet, amelynek keretében két partner betétet cserél ki egymás között, a szóban forgó partnerek fizetési kötelezettségei teljesítésének biztosítása céljából egy központi szerződő fél közvetítésével.
301. cikk
Tárgyi hatály
E szakasz az alábbi szerződésekre és ügyletekre alkalmazandó, feltéve hogy ezek központi szerződő féllel fennálló szerződések, illetve folyamatban lévő ügyletek:
a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek és hitelderivatívák;
értékpapír-finanszírozási ügyletek és teljes mértékben garantált betét-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügyletek; és
hosszú teljesítésű ügyletek.
Ez a szakasz nem alkalmazandó a készpénzügyletek kiegyenlítéséből eredő kitettségekre. Az intézményeknek az V. címben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk az említett ügyletekből eredő kereskedési kitettségekre, és 0 %-os kockázati súlyt a kizárólag ezen ügyleteket fedező garanciaalap-hozzájárulásokra. Az intézményeknek a 307. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk az olyan garanciaalap-hozzájárulásokra, amelyek a készpénzügyletek mellett az e bekezdés első albekezdésében felsorolt szerződések bármelyikére vonatkoznak.
E szakasz alkalmazása céljából a következő követelmények alkalmazandók:
az alapletét nem foglalhatja magában a központi szerződő fél részére a kölcsönös veszteségmegosztási mechanizmusokhoz nyújtott hozzájárulásokat;
az alapletét magában foglalja a klíringtagként eljáró intézmény által vagy egy ügyfél által a központi szerződő fél vagy a klíringtagként eljáró intézmény által előírt minimális összeget meghaladóan letétbe helyezett biztosítékot, amennyiben a központi szerződő fél vagy a klíringtagként eljáró intézmény megfelelő esetekben megakadályozhatja a klíringtagként eljáró intézményt vagy az ügyfelet abban, hogy kivonja a többletbiztosítékot;
ha a központi szerződő fél alapletétet használ a veszteségeknek a klíringtagjai közötti kölcsönös megosztására, a klíringtagként eljáró intézményeknek az alapletétet a garanciaalaphoz való hozzájárulásként kell kezelniük.
302. cikk
Központi szerződő féllel szembeni kitettségek monitoringja
303. cikk
A klíringtagok központi szerződő féllel szembeni kitettségeinek kezelése
Annak az intézménynek, amely – saját részre vagy egy ügyfél és egy központi szerződő fél közötti pénzügyi közvetítőként – klíringtagként jár el, a központi szerződő féllel szembeni kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt a következőképpen kell kiszámítania:
a 306. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmaznia a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeire;
a 307. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmaznia a központi szerződő fél számára nyújtott, garanciaalaphoz való hozzájárulására.
304. cikk
A klíringtagok ügyfelekkel szembeni kitettségeinek kezelése
Amennyiben a klíringtagként eljáró intézmény a kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt az e fejezet 3. vagy 6. szakaszában meghatározott módszerek szerint számítja ki, a következő rendelkezések alkalmazandók:
a 285. cikk (2) bekezdésétől eltérve az intézmény az ügyféllel szembeni kitettségei tekintetében legalább öt munkanapos letéti kockázati periódust alkalmazhat;
az intézménynek a központi szerződő féllel szembeni kitettségei tekintetében legalább tíz munkanapos letéti kockázati periódust kell alkalmaznia;
a 285. cikk (3) bekezdésétől eltérve, amennyiben a számításba bevont nettósítási halmaz teljesíti az említett bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, az intézmény figyelmen kívül hagyhatja az említett pontban meghatározott határértéket, feltéve, hogy a nettósítási halmaz nem felel meg az említett bekezdés b) pontjában foglalt feltételnek, és nem tartalmaz vitatott ügyleteket, illetve egzotikus opciókat;
amennyiben a központi szerződő fél egy ügylet esetében változó letétet tart fenn, és az intézmény biztosítéka nem védett a központi szerződő fél fizetésképtelenségével szemben, az intézménynek olyan – 10 munkanapnál nem rövidebb – letéti kockázati periódust kell alkalmaznia, amely a következők közül a rövidebb: egy év, illetőleg az ügylet hátralévő futamideje.
Többszintű ügyfélstruktúra esetén az első albekezdésben meghatározott eljárás a szóban forgó struktúra valamennyi szintjén alkalmazható.
305. cikk
Az ügyfélkitettségek kezelése
Amennyiben az intézmény ügyfél, a klíringtaggal kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteiből eredő kereskedési kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt – az (1) bekezdés szerinti módszer sérelme nélkül – a 306. cikk alapján is kiszámíthatja, feltéve hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
az intézménynek az ezen ügyletekhez kapcsolódó pozíciói és eszközei mind a klíringtag, mind a központi szerződő fél szintjén meg vannak különböztetve és el vannak különítve mind a klíringtag, mind az adott klíringtag többi ügyfelének pozícióitól és eszközeitől, és ezen megkülönböztetés és elkülönítés eredményeképp a klíringtag, illetve ügyfele vagy ügyfelei nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén ezek a pozíciók és eszközök fizetésképtelenségi eljárásba nem bevonhatók;
az adott intézményre vagy a központi szerződő félre vonatkozó törvények, rendeletek, szabályok és szerződéses megállapodások megkönnyítik, hogy az eredeti klíringtag nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén az ügyfélnek az érintett szerződésekhez és ügyletekhez kapcsolódó pozícióit, illetve a kapcsolódó biztosítékokat egy másik klíringtagra ruházzák át az alkalmazandó letéti kockázati periódus alatt. Ilyen helyzetben az ügyfél pozícióit és a biztosítékokat piaci értéken átruházzák, kivéve ha az ügyfél a pozíció piaci értéken való lezárását kéri;
az ügyfél kellően alapos jogi vizsgálatot végzett, amelyet naprakészen tart, és amely alátámasztja, hogy a b) pontban meghatározott feltétel teljesítését biztosító intézkedések az adott ország(ok), illetve terület(ek) vonatkozó jogszabályai szerint jogszerűek, érvényesek, kötelezőek és végrehajthatók;
a központi szerződő fél elfogadott központi szerződő félnek minősül.
Az intézmény az első albekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek való megfelelésének értékelése során figyelembe veheti az ügyfelek pozícióinak és a kapcsolódó biztosítékoknak a központi szerződő fél számára történő átadására vonatkozó egyértelmű korábbi gyakorlatot és azt, hogy az ágazati szereplőknek szándékukban áll-e a gyakorlat folytatása.
306. cikk
A kereskedési kitettségekhez kapcsolódó szavatolótőke-követelmény
Az intézménynek a központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségei kapcsán az alábbi eljárást kell alkalmaznia:
az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségeinek kitettségértékeire 2 %-os kockázati súlyt kell alkalmaznia;
a nem elfogadott központi szerződő felekkel fennálló összes kereskedési kitettségére a 107. cikk (2) bekezdése b) pontjában foglaltaknak megfelelően a hitelkockázat sztenderd módszere esetében használt kockázati súlyt kell alkalmaznia;
amikor valamely intézmény pénzügyi közvetítőként jár el valamely ügyfele és egy központi szerződő fél között, és a központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet feltételei alapján az intézmény nem köteles megtéríteni az ügyfélnek a központi szerződő fél nemteljesítése esetén az adott ügylet értékében bekövetkező változásokból eredő veszteségeket, az intézmény a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyletnek megfelelő, a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségének kitettségértékét nullának veheti;
amikor az intézmény pénzügyi közvetítőként jár el valamely ügyfele és egy központi szerződő fél között, és a központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet feltételei alapján az intézmény köteles megtéríteni az ügyfélnek a központi szerződő fél nemteljesítése esetén az adott ügylet értékében bekövetkező változásokból eredő veszteségeket, az intézménynek az a) vagy b) pont szerinti eljárást kell alkalmaznia a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyletnek megfelelő, a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségére.
307. cikk
A központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények
A klíringtagként eljáró intézménynek a központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásaiból eredő kitettsége kapcsán az alábbi eljárást kell alkalmaznia:
az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 308. cikkben foglalt módszerrel kell kiszámítani;
a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett és előre be nem fizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 309. cikkben foglalt módszerrel kell kiszámítani;
az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre be nem fizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 310. cikkben meghatározott módszerrel kell kiszámítani.
308. cikk
Elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulásokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény
Az intézménynek az előre befizetett hozzájárulásából eredő kitettségéhez kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az alábbiak szerint kell kiszámítania:
ahol:
Ki |
= |
szavatolótőke-követelmény; |
i |
= |
a klíringtagot jelölő index; |
KCCP |
= |
az elfogadott központi szerződő fél feltételezett tőkéje, az elfogadott központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint; |
DFi |
= |
előre befizetett hozzájárulás; |
DFCCP |
= |
a központi szerződő fél előre befizetett pénzügyi forrásai, a központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint; és |
DFCM |
= |
az elfogadott központi szerződő fél valamennyi klíringtagjától származó előre befizetett hozzájárulások összege, az elfogadott központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint. |
▼M8 —————
309. cikk
Szavatolótőke-követelmények a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás és a nem elfogadott központi szerződő félnek nyújtott, előre be nem befizetett hozzájárulás kapcsán
Az intézménynek az alábbi képletet kell alkalmaznia a valamely nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulásaiból és az ilyen központi szerződő félnek nyújtott, előre be nem befizetett hozzájárulásaiból eredő kitettségeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámítására:
K |
= |
szavatolótőke-követelmény; |
DF |
= |
nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulás; és |
UC |
= |
nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulás. |
310. cikk
Elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulásokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények
Az intézménynek 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmaznia az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulásaira.
311. cikk
Szavatolótőke-követelmények a bizonyos feltételeket már nem teljesítő központi szerződő felekkel szembeni kitettségekhez kapcsolódóan
Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott feltétel teljesül, az intézményeknek az említett bekezdésben említett körülmény észlelésétől számított három hónapon belül – vagy annál korábban, amennyiben az intézmények illetékes hatósága ezt előírja – az alábbiak szerint kell eljárniuk az adott központi szerződő féllel szembeni kitettségeik viszonylatában:
az adott központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeikre a 306. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott eljárást kell alkalmazniuk;
az adott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulásaikra és az adott központi szerződő félnek nyújtott, előre be nem befizetett hozzájárulásaikra a 309. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk;
az adott központi szerződő féllel szembeni, az e bekezdés a) és b) pontjában felsoroltaktól eltérő kitettségeiket a hitelkockázatra vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott sztenderd módszernek megfelelően, vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.
III. CÍM
A MŰKÖDÉSI KOCKÁZAT SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNYE
1. FEJEZET
A különböző módszerek alkalmazására irányadó általános alapelvek
312. cikk
Engedélyezés és értesítés
Az illetékes hatóságok akkor engedélyezik az alternatív irányadó mutató használatát az intézmények számára a „lakossági banki tevékenység” és a „kereskedelmi banki tevékenység” üzletágak vonatkozásában, amennyiben a 319. cikk (2) bekezdésében, valamint a 320. cikkben foglalt feltételek teljesülnek.
Az intézményeknek engedélyért kell folyamodniuk illetékes hatóságaikhoz, ha a hatály jelentős kiterjesztését vagy jelentős módosításokat kívánnak végrehajtani a fejlett mérési módszereken. Az illetékes hatóságok csak abban az esetben adhatják meg az engedélyt, ha az intézmények a hatály jelentős kiterjesztését vagy a jelentős módosításokat követően továbbra is megfelelnek az első albekezdésben meghatározott követelményeknek.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
az értékelési módszertan, amelynek alapján az illetékes hatóságok engedélyezik az intézmények számára a fejlett mérési módszerek használatát;
azon feltételek, amelyek a fejlett mérési módszereken végrehajtott kiterjesztések és módosítások jelentőségének értékelésére szolgálnak;
a (3) bekezdésben előírt értesítésre vonatkozó szabályok.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
313. cikk
Visszatérés a kevésbé összetett módszerek alkalmazásához
Az intézmény csak abban az esetben térhet vissza kevésbé összetett módszer alkalmazásához a működési kockázat vonatkozásában, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:
az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a kevésbé összetett módszert nem a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény csökkentése érdekében kívánja alkalmazni, hanem az az intézmény tevékenységének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére vagy hatékony működésikockázat-kezelési képességére;
az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
314. cikk
Különböző módszerek együttes alkalmazása
Az intézmény a fejlett mérési módszert akkor használhatja az alapmutató módszerével vagy a sztenderd módszerrel együtt, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:
az intézmény által használt módszerek kombinációja az intézmény minden működési kockázatát lefedi, és az illetékes hatóságok megfelelőnek találják az intézmény által a különböző tevékenységek, földrajzi helyek, jogi struktúrák vagy egyéb belsőleg meghatározott felosztás szerinti területek lefedésére használt módszertant;
a 320. cikkben meghatározott kritériumok és a 321. és 322. cikkben rögzített követelmények teljesülnek a sztenderd módszer, illetve a fejlett mérési módszer által lefedett tevékenységek vonatkozásában.
Azon intézmények esetében, amelyek a fejlett mérési módszert az alapmutató módszerével vagy a sztenderd módszerrel együtt kívánják használni, az illetékes hatóságok a következő kiegészítő feltételekhez kötik az engedély megadását:
ez a módszer a fejlett mérési módszer bevezetésének időpontjában az intézmény működési kockázatának jelentős részét tükrözi;
az intézmény kötelezettséget vállal, hogy a fejlett mérési módszert az illetékes hatóságoknak benyújtott és azok által jóváhagyott ütemterv szerint kiterjeszti tevékenységei jelentős része vonatkozásában.
Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg ezt az engedélyt, ha az intézmény kötelezettséget vállalt, hogy a sztenderd módszert az illetékes hatóságnak benyújtott és az általa jóváhagyott ütemterv szerint kiterjeszti.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
az illetékes hatóságok által a (2) bekezdés a) pontjában említet módszertan értékelésére alkalmazandó kritériumok;
az illetékes hatóságok által annak eldöntéséhez alkalmazandó kritériumok, hogy alkalmazzák-e a (3) bekezdésben említett kiegészítő feltételeket.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
2. FEJEZET
Az alapmutató módszere
315. cikk
Szavatolótőke-követelmény
Az intézményeknek az üzleti év végén az utolsó három tizenkét hónapos megfigyelése (adatsora) alapján kell kiszámítaniuk az irányadó mutató hároméves átlagát. Ha nem állnak rendelkezésre auditált adatok, az intézmények üzleti becslést is alkalmazhatnak.
316. cikk
Irányadó mutató
Azon intézmények esetében, amelyek a 86/635/EGK irányelvvel létrehozott számviteli standardokat alkalmazzák, az irányadó mutató az e bekezdésben szereplő 1. táblázatban felsorolt elemek összege; ezek az elemek az intézmények eredménykimutatásának az említett irányelv 27. cikke szerinti számviteli kategóriáin alapulnak. Az intézményeknek az összeg kiszámítása során minden elemet annak pozitív vagy negatív előjelével együtt kell figyelembe venniük.
1. táblázat
1 Kapott kamatok és kamatjellegű bevételek
2 Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások
3 Bevétel részvényekből és egyéb rögzített/változó hozamú értékpapírokból
4 Kapott jutalékok/díjak
5 Fizetendő jutalékok/díjak
6 Pénzügyi műveletek nettó eredménye
7 Egyéb működési bevételek
Az intézményeknek úgy kell kiigazítaniuk ezen elemeket, hogy azok megfeleljenek a következő rendelkezéseknek:
az intézményeknek az irányadó mutatót a megképzett céltartalék és elszámolt értékvesztés és működési költségek levonása előtt kell kiszámítaniuk. Az intézményeknek a működési költségekben szerepeltetniük kell az azon harmadik felek által nyújtott, kiszervezett szolgáltatásokért fizetett díjakat, amelyek az intézménynek nem anyavállalatai vagy leányvállalatai, illetve nem leányvállalatai az intézmény anyavállalatának. Az intézmények a harmadik felek által nyújtott, kiszervezett szolgáltatásokért fizetett díjakkal csökkenthetik az irányadó mutatót, amennyiben a harmadik fél ezen rendelet vagy azzal egyenértékű szabályozás alá tartozik;
az irányadó mutató kiszámítása során az intézmények nem vehetik figyelembe a következő elemeket:
a nem kereskedési könyvben szereplő tételek eladásából származó realizált eredmény;
rendkívüli vagy nem rendszeres tételekből származó bevétel;
biztosításból származó bevétel.
amennyiben a kereskedési tételek újraértékelése az eredménykimutatás részét képezi, az intézmények az újraértékelésből származó eredményt is figyelembe vehetik. Amennyiben az intézmények a 86/635/EGK irányelv 36. cikkének (2) bekezdését alkalmazzák, az eredménykimutatásban szereplő újraértékelésből származó eredményt is figyelembe kell venniük.
Az e bekezdés első albekezdésétől eltérve az intézmények határozhatnak úgy, hogy az irányadó mutató kiszámításának céljára nem az eredménykimutatásnak a 86/635/EGK irányelv 27. cikke szerinti számviteli kategóriáit alkalmazzák a pénzügyi vagy operatív lízingre, hanem ehelyett:
a pénzügyi és operatív lízingügyletekből származó kamatbevételeket és a lízingbe adott eszközökkel kapcsolatos nyereséget az 1. táblázat 1. pontjában említett kategóriában veszik figyelembe;
a pénzügyi és operatív lízingügyletekkel kapcsolatos kamatkiadásokat és veszteségeket, valamint az operatív lízingbe adott eszközök értékcsökkenését és értékvesztését az 1. táblázat 2. pontjában említett kategóriában veszik figyelembe.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetét 2017. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
3. FEJEZET
Sztenderd módszer
317. cikk
Szavatolótőke-követelmény
Amennyiben az intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy egyesülés, felvásárlás vagy szétválás,vagy bizonyos egységek vagy tevékenységek megszűnése miatt a hároméves átlagnak az irányadó mutató kiszámítása céljára való felhasználása a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény torz becslését eredményezné, az illetékes hatóság engedélyezheti az intézmény számára a számítás olyan módon történő módosítását, amely figyelembe veszi az említett eseményeket, és erről megfelelő módon tájékoztatja az EBH-t. Ilyen körülmények esetén az illetékes hatóság saját kezdeményezésre is előírhatja az intézmény számára a számítás módosítását.
Ha az intézmény három évnél rövidebb ideje működik, az irányadó mutató kiszámításához a jövőre vonatkozó üzleti becsléseket is felhasználhat, feltéve hogy amint a tényleges múltbeli adatok legkorábban rendelkezésre állnak, attól az időponttól azokra támaszkodik.
2. táblázat
Üzletág |
Tevékenységek felsorolása |
Százalék (béta-faktor) |
Vállalati pénzügyek |
Pénzügyi instrumentumok elhelyezése az eszköz vételére vonatkozó kötelezettségvállalással (jegyzési garanciavállalás) és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése Jegyzési garanciavállaláshoz kapcsolódó szolgáltatás Befektetési tanácsadás Tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel, valamint az egyesüléssel és a vállalatfelvásárlással kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatás Befektetés elemzés, pénzügyi elemzés és pénzügyi instrumentumokkal végzett ügyletekhez kapcsolódó általános ajánlások más formái. |
18 % |
Kereskedés és értékesítés |
Saját számlás kereskedés Pénzalkuszi tevékenység Pénzügyi instrumentummal kapcsolatos megbízás felvétele és továbbítása Megbízás végrehajtása az ügyfél nevében Pénzügyi instrumentum kihelyezése az instrumentum átvételére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül Multilaterális kereskedési rendszer működtetése |
18 % |
Lakossági közvetítői tevékenység (Magánszemélyeknek vagy a 123. cikkben meghatározott, a lakossággal szembeni kitettségek osztályára vonatkozó kritériumokat teljesítő kkv-k) |
Pénzügyi instrumentummal kapcsolatos megbízás felvétele és továbbítása Megbízás végrehajtása az ügyfél nevében Pénzügyi instrumentum kihelyezése az instrumentum átvételére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül |
12 % |
Kereskedelmi banki tevékenység |
Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása Hitelezés Pénzügyi lízing Garancia és kötelezettségvállalás |
15 % |
Lakossági banki tevékenység (Magánszemélyeknek vagy a 123. cikkben meghatározott, a lakossággal szembeni kitettségek osztályára vonatkozó kritériumokat teljesítő kkv-knak nyújtott szolgáltatások) |
Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása Hitelezés Pénzügyi lízing Garancia és kötelezettségvállalás |
12 % |
Fizetési és kiegyenlítési szolgáltatások |
Pénzforgalmi szolgáltatások Fizetőeszközök kibocsátása és kezelése |
18 % |
Ügynöki szolgáltatások |
Pénzügyi instrumentumok megőrzése és nyilvántartása az ügyfelek számláján, beleértve a letéti őrzést és kapcsolódó szolgáltatásokat, mint pl. készpénz illetve biztosíték kezelése |
15 % |
Vagyonkezelés |
Portfóliókezelés ÁÉKBV-kezelés Vagyonkezelés egyéb formái |
12 % |
318. cikk
Az üzletágakba történő besorolás alapelvei
A tevékenységek üzletágakba történő besorolása során az intézményeknek a következő alapelveket kell alkalmazniuk:
az intézményeknek az egyes tevékenységeket teljes körűen és egymást kölcsönösen kizáró módon kell besorolniuk az egyes üzletágakba;
azon tevékenységeket, amelyek nem illeszkednek az üzletágak szerkezetébe, de az üzletági szerkezetbe tartozó tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet jelentenek, az intézményeknek az általuk támogatott üzletághoz kell rendelniük. Ha egy kiegészítő tevékenység egynél több üzletágat támogat, az intézményeknek objektív besorolási kritériumokat kell alkalmazniuk;
ha egy tevékenységet nem lehet egy adott üzletághoz rendelni, az intézményeknek a legmagasabb százalékos értéket adó üzletágat kell alkalmazniuk. Az e tevékenységhez kapcsolódó bármely kiegészítő tevékenységhez is ugyanezt az üzletágat kell rendelni;
az intézmények belső árképzési módszert alkalmazhatnak az irányadó mutató üzletágak közti megosztásához. Az egyik üzletágban keletkezett, de más üzletágnak tulajdonítható költségek átcsoportosíthatók ahhoz az üzletághoz, amelyre vonatkoznak;
a működési kockázat szavatolótőke-követelményének megállapítása során az intézmények következetes módon, a hitelkockázat és piaci kockázat esetében használt kategóriáknak megfelelően sorolják be a tevékenységeket az egyes üzletágakba;
a felső vezetés – az intézmény vezető testületének ellenőrzése alatt – felelős a besorolási szabályokért;
az egyes üzletágakba történő besorolást az intézményeknek független felülvizsgálatnak kell alávetniük.
Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2017. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
319. cikk
Alternatív sztenderd módszer
Az alternatív sztenderd módszer esetében az intézményeknek a „lakossági banki tevékenység” és a „kereskedelmi banki tevékenység” üzletágakra a következőket kell alkalmazniuk:
az irányadó mutató normalizált jövedelem-mutató, amely a hitelek és követelések 0,035-tel felszorzott névértékének felel meg;
a hitelek és követelések a megfelelő hitelportfólióban igénybe vett összegek teljes összegét teszik ki. A „kereskedelmi banki tevékenység” üzletág esetében az intézményeknek a hitelek és követelések névértékében szerepeltetniük kell a nem kereskedési könyvekben szereplő értékpapírokat is.
Ahhoz, hogy engedélyt kapjon az alternatív sztenderd módszer használatára, az intézménynek az alábbi feltételek mindegyikét teljesítenie kell:
bevételeinek legalább 90 %-a lakossági banki vagy kereskedelmi banki tevékenységekből származik;
lakossági banki vagy kereskedelmi banki tevékenységének jelentős része olyan kölcsönökből áll, melyeknél magas a nemteljesítés valószínűsége;
az alternatív sztenderd módszer megfelelő alapot biztosít a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához.
320. cikk
A sztenderd módszer alkalmazásának kritériumai
A 312. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett kritériumok a következők:
az intézménynek jól dokumentált rendszerrel kell rendelkeznie a működési kockázat értékelésére és kezelésére, a rendszerhez rendelt egyértelmű felelősségekkel. Meg kell határoznia a működési kockázattal szembeni kitettségét, és nyomon kell követnie a vonatkozó működési kockázati adatokat, beleértve a jelentős veszteségekkel kapcsolatos adatokat is. A rendszert rendszeresen független felülvizsgálatnak kell alávetni, amelyet egy, a felülvizsgálat elvégzéséhez szükséges ismeretekkel rendelkező belső vagy külső félnek kell végrehajtania;
az intézmény működési kockázatának értékelésére szolgáló rendszert szorosan integrálni kell az intézmény kockázatkezelési folyamataiba. A rendszer kimenő adatainak az intézmény működési kockázati profiljának monitoringját és kontrollját szolgáló folyamatok szerves részét kell képezniük;
az intézménynek a felsővezetés részére történő adatszolgáltatás olyan rendszerét kell bevezetnie, amelynek keretében az intézményen belüli érintett funkciók működési kockázattal kapcsolatos jelentéseket kapnak. Az intézménynek eljárásokkal kell rendelkeznie a vezetői jelentésekben foglalt információk alapján szükséges megfelelő intézkedések végrehajtására.
4. FEJEZET
Fejlett mérési módszerek
321. cikk
Minőségi követelmények
A 312. cikk (2) bekezdésében említett minőségi követelmények a következők:
az intézmény belső, működési kockázat mérésére szolgáló rendszerét szorosan integrálni kell a napi kockázatkezelési folyamatokba;
az intézménynek rendelkeznie kell egy független, a működési kockázattal kapcsolatos kockázatkezelésért felelős munkaköri funkcióval;
az intézménynek rendszeresen jelentést kell tennie a működési kockázatból eredő kitettségről és az elszenvedett veszteségről, valamint eljárásokkal kell rendelkeznie a megfelelő korrekciós intézkedések megtételére;
az intézmény kockázatkezelési rendszerét alaposan dokumentálni kell. Az intézménynek kidolgozott eljárással kell rendelkeznie a megfelelőség biztosítására, és szabályzatokkal a meg nem felelés kezelésre;
az intézménynek rendszeres belső és/vagy külső felülvizsgálatnak kell alávetnie a működési kockázat kezelésére szolgáló folyamatait és a kockázat mérésére szolgáló rendszereit;
az intézmény belső validálási folyamatainak megbízhatóan és hatékonyan kell működniük;
az intézmény kockázatmérési rendszeréhez kapcsolódó adatáramlásnak és folyamatoknak átláthatónak és hozzáférhetőnek kell lenniük.
322. cikk
Mennyiségi követelmények
A folyamatra vonatkozó követelmények a következők:
az intézménynek a szavatolótőke-követelménye kiszámítása során a várható és nem várható veszteséget is figyelembe kell vennie, kivéve, ha a várható veszteséget belső üzletviteli gyakorlatai révén megfelelő módon tükrözi. A működési kockázat mérésére szolgáló rendszernek meg kell ragadnia a potenciálisan súlyos, kis valószínűségű eseményeket, ezáltal egyéves időszakra 99,9 %-os konfidencia-intervallumnak megfelelő megbízhatóságot kell elérnie;
az intézmény működési kockázatának mérésére szolgáló rendszernek tartalmaznia kell a (3)–(6) bekezdésekben meghatározott elemeket: a belső és külső adatokat, a forgatókönyv-elemzést, valamint az üzleti környezetet és a belső kockázati kontroll rendszereket tükröző tényezők alkalmazását. Az intézménynek jól dokumentált módszerrel kell rendelkeznie az említett négy elem használatának súlyozására a működési kockázat mérésére szolgáló átfogó rendszerben.
az intézmény kockázatmérési rendszerének tükröznie kell a kockázat főbb tényezőit, amelyek a becsült veszteségeloszlás farok részét befolyásolják;
a működési kockázatból eredő veszteségek tekintetében a különböző működési kockázati becslések közötti korrelációt az intézmény csak akkor ismerheti el, ha a korreláció mérésére alkalmazott rendszereik megbízhatóak, azok alkalmazása következetes, és figyelembe veszi az ilyen korrelációs becslések bizonytalanságát, különösen stresszhelyzet esetén. Az intézménynek megfelelő mennyiségi és minőségi módszereket alkalmazva kell érvényesítenie korrelációs feltételezéseiket;
az intézmény belső kockázatmérési rendszerének következetesnek kell lennie, és el kell kerülnie az e rendelet más területein elismert minőségi értékelések vagy kockázatcsökkentési módszerek többszörös beszámítását.
A belső adatokhoz kapcsolódó követelmények a következők:
az intézménynek egy legalább 5 éves múltbeli megfigyelési időszakra kell alapoznia a működési kockázattal kapcsolatos belső méréseket. Amennyiben az intézmény először alkalmazza a fejlett mérési módszert, hároméves múltbeli megfigyelési időszakot is alkalmazhat;
az intézménynek be kell tudni sorolnia a múltbeli belső veszteségre vonatkozó adatait a 317. cikkben meghatározott üzletágakba és a 324. cikkben meghatározott eseménytípusokba, valamint ezeket az adatokat az illetékes hatóságok számára kérésre be kell tudniuk mutatni. Kivételes körülmények között az intézmény az intézmény egészét érintő veszteségeket egy kiegészítő, „társasági szintű tételek” üzletághoz rendelheti. Az intézménynek dokumentált és objektív kritériumokkal kell rendelkeznie a veszteségek meghatározott üzletágakba és eseménytípusokba történő besorolásához. Azokat a működési kockázatból adódó veszteségeket, amelyek a hitelkockázathoz kapcsolódnak, és amelyeket a múltban a belső hitelkockázati adatbázisokban rögzítettek, az intézménynek a működési kockázati adatbázisokban kell szerepeltetnie és külön jelölnie. Az ilyen veszteségekhez nem rendelhető működési kockázati szavatolótőke-követelmény, feltéve hogy az intézménynek azokat a hitelkockázati szavatolótőke-követelmény számítása során figyelembe kell vennie. A piaci kockázathoz kapcsolódó, működési kockázatból adódó veszteségeket az intézménynek figyelembe kell vennie a működési kockázati szavatolótőke-követelmény számítása során;
az intézmény belső veszteségadatainak átfogónak kell lenniük abban az értelemben, hogy megragadják valamennyi vonatkozó alrendszer és földrajzi régió összes főbb tevékenységét és kitettségeit. Az intézményeknek tudni kell bizonyítani, hogy a kizárt tevékenységek vagy kitettségek sem egyenként, sem együttesen nem befolyásolnák lényegesen az átfogó kockázati becsléseket. Az intézményeknek a belső veszteségadatok gyűjtéséhez megfelelő küszöbértéket kell meghatározniuk a veszteségre vonatkozóan;
a bruttó veszteség összegével kapcsolatos információkon túl az intézményeknek információt kell gyűjteniük a veszteséget okozó esemény dátumáról, a bruttó veszteség összegének esetleges megtérüléséről, és a veszteség okairól vagy kiváltó tényezőiról;
az intézményeknek külön kritériumokkal kell rendelkezniük a valamely központosított funkcióban vagy egynél több üzletágat átfogó tevékenységben bekövetkező veszteséget okozó eseményből eredő veszteségadatok meghatározásához, valamint a nem egyidejűleg jelentkező, de egymáshoz kapcsolódó, veszteséget okozó eseményekből adódó veszteségadatok meghatározásához;
az intézményeknek dokumentált eljárásokkal kell rendelkezniük a múltbeli veszteségadatok relevanciájának folyamatos értékelésére; az eljárásoknak ki kell terjedniük arra is, hogy milyen helyzetekben és milyen mértékben van lehetőség felülbírálatra, átsorolásra vagy más kiigazításra, és hogy ki jogosult ilyen döntések meghozatalára.
A külső adatokra vonatkozó alkalmazási követelmények a következők:
az intézmény működési kockázatának mérésére szolgáló rendszerének megfelelő külső adatokat kell használnia, különösen akkor, ha okkal feltételezhető, hogy a hitelintézet ritkán előforduló, de potenciálisan súlyos veszteségeknek van kitéve. Az intézménynek szisztematikus eljárással kell rendelkeznie azon helyzetek meghatározására, melyek esetében külső adatokat kell használni, valamint az adatoknak a mérési rendszerébe történő integrálására szolgáló módszerek meghatározására;
az intézményeknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk, dokumentálniuk kell és rendszeres független felülvizsgálatnak kell alávetniük a külső adatok alkalmazására vonatkozó feltételeket és gyakorlatokat.
Az üzleti környezetre és a belső kontroll tényezőkre vonatkozó alkalmazási követelmények a következők:
az intézmény egész vállalatra kiterjedő kockázatértékelési módszereinek meg kell ragadniuk azokat a kulcsfontosságú üzleti környezettel kapcsolatos és belső kontroll tényezőket, melyek módosíthatják az intézmény működési kockázati profilját;
az egyes tényezők lényeges kockázati tényezőként történő kiválasztását az intézményeknek a tapasztalatokra alapozva, valamint az érintett üzletágak szakértőinek értékelése alapján kell megindokolniuk;
az intézményeknek tudniuk kell igazolni az illetékes hatóságok felé a kockázati becsléseknek a tényezők változásaival és a különböző tényezők relatív súlyozásnak változásaival szembeni érzékenységét. A kockázati kontroll funkció javulásának köszönhetően a kockázatok változásásának megragadásán kívül az intézmény kockázatmérési rendszerének meg kell ragadnia a tevékenységek összetettségének vagy az üzleti forgalom növekedéséből adódó potenciális kockázatnövekedést is;
az intézménynek dokumentálnia kell kockázatmérési rendszerét, és mind az intézményen belüli, mind az illetékes hatóságok általi független felülvizsgálatnak kell alávetni. A folyamatot és az eredményeket az intézménynek később a tényleges belső veszteséggel és releváns külső adatokkal való összehasonlítás révén kell validálni és újraértékelni.
323. cikk
A biztosítás és más kockázat-átruházási mechanizmusok hatása
A biztosításnak és az intézmény biztosítási keretrendszerének meg kell felelnie az alábbi feltételeknek:
a biztosítás eredeti futamideje legalább egy év. Az egy évnél rövidebb hátralévő lejáratú biztosítások esetén az intézménynek a biztosítás csökkenő hátralévő lejáratának megfelelő csökkentési tényezőt kell alkalmaznia, amelynek mértéke a 90 napos vagy rövidebb hátralévő lejáratú biztosítások esetében akár a teljes 100 %-os csökkentést is elérheti;
a biztosítási kötvény felmondási ideje minimum 90 nap;
a biztosítási kötvény nem tartalmaz felügyeleti intézkedés nyomán alkalmazható kivételeket vagy korlátozásokat, illetve olyan kivételeket vagy korlátozásokat, amelyek az intézmény felszámolása esetén megakadályoznák, hogy az intézmény felszámolója behajtsa az intézmény által elszenvedett károk után járó kártérítést vagy az intézménynél felmerült költségek megtérítését, az intézményt érintő olyan események kivételével, amelyek a felszámoló kinevezése vagy a felszámolási eljárás megindítása után következnek be. A biztosítási kötvény azonban kizárhat bármilyen, az illetékes hatóságok intézkedéseiből eredő pénzbírságot, büntetést vagy büntető jellegű kártérítést;
a kockázatcsökkentés hatását számszerűsítő számításoknak oly módon kell tükrözniük a biztosítási fedezetet, hogy az átlátható kapcsolatban és összhangban legyen a működési kockázat szavatolótőke-követelményének összetett megállapítása során figyelembe vett veszteség tényleges valószínűségével és hatásaival;
a biztosítást harmadik fél bocsátja rendelkezésre. Captive biztosítótársasággal vagy társult vállalkozással kötött biztosítás esetén a kitettséget a (2) bekezdésben meghatározott elismerési kritériumokat teljesítő harmadik félre kell átruházni;
a biztosítás elismerésére szolgáló rendszer jól alátámasztott és jól dokumentált.
A biztosítás elismerésére használt módszerekben a következő elemek mindegyikét számításba kell venni a biztosítás elismert összegének diszkontálása vagy csökkentése révén:
a biztosítás hátralévő futamideje, amennyiben az egy évnél rövidebb;
a kötvény felmondási ideje, ha az rövidebb egy évnél;
a fizetésteljesítés bizonytalansága, valamint a biztosítási kötvények által nyújtott fedezet és a kockázati kitettség köztti eltérések.
324. cikk
A veszteséget okozó események kategóriái
A veszteséget okozó eseményeknek a 322. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett típusai a következők:
3. táblázat
Eseménykategória |
Fogalommeghatározás |
Belső csalás |
Csalásra, a vagyon hűtlen kezelésére, a jogszabályok vagy a vállalati szabályok kijátszására irányuló, legalább egy belső fél közreműködésével történő szándékos tevékenységből adódó veszteségek, a diverzitással/hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő esemény kivételével. |
Külső csalás |
Csalásra, a vagyon hűtlen kezelésére vagy a jogszabályok kijátszására irányuló, harmadik fél által elkövetett szándékos tevékenységből adódó veszteségek. |
Munkáltatói gyakorlat és munkahelyi biztonság |
A foglalkoztatási, egészségügyi vagy munkahelyi biztonsági jogszabályokkal vagy megállapodásokkal össze nem egyeztethető cselekményekből, a személyi sérüléssel kapcsolatos kártérítések megfizetéséből vagy a diverzitással/hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő eseményekből adódó veszteségek. |
Ügyfelek, termékek és üzleti gyakorlat |
Egy adott ügyféllel szemben gondatlanságból vagy nem szándékosan elkövetett szakmai kötelezettségszegésből (beleértve a bizalmi és alkalmassági követelményeket is), illetve egy termék jellegéből vagy természetéből adódó veszteségek. |
Tárgyi eszközöket ért károk |
Tárgyi eszközöket természeti katasztrófa vagy más esemény következtében ért károkból eredő veszteségek. |
Üzletmenet fennakadása és rendszerhiba |
Az üzletmenet fennakadásából vagy rendszerhibából adódó veszteségek |
Végrehajtás, teljesítés és folyamatkezelés |
Hibás ügyletfeldolgozásból vagy folyamatkezelésből, valamint a kereskedelmi ügyfelekkel és beszállítókkal fenntartott kapcsolatokból adódó veszteségek |
IV. CÍM
A PIACI KOCKÁZAT SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNYE
1. FEJEZET
Általános rendelkezések
325. cikk
Módszerek a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeinek kiszámítására
Az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciók és a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeit a következő módszereknek megfelelően kell meghatároznia:
a (2) bekezdés szerinti sztenderd módszer;
az e cím 5. fejezetében foglalt belső modellen alapuló módszer azon kockázati kategóriák esetében, amelyek tekintetében az intézmény a 363. cikknek megfelelően engedélyt kapott e módszer használatára.
Az (1) bekezdés a) pontjában említett sztenderd módszernek megfelelően számított, piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények a következő alkalmazandó szavatolótőke-követelmények összegét jelentik:
a 2. fejezetben említett pozíciókockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények;
a 3. fejezetben említett devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények;
a 4. fejezetben említett árukockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények.
A 430b. cikkben meghatározott adatszolgáltatási követelmények alól a 325a. cikk alapján nem mentesített intézmény köteles minden kereskedési könyvi pozíció és a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett minden nem kereskedési könyvi pozíció tekintetében a 430b. cikkel összhangban adatot szolgáltatni az alábbi módszereken alapuló számítás eredményéről:
az 1a. fejezet szerinti alternatív sztenderd módszer;
az 1b. fejezet szerinti alternatív belső modellen alapuló módszer.
A következő feltételek mindegyikének megfelelő értékpapírosítási pozíciókat és n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat az ACTP-be kell besorolni:
a pozíciók nem újra-értékpapírosítási pozíciók, nem valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatra vonatkozó opciók és nem értékpapírosítási kitettségek olyan származtatott eszközei, amelyek valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatból eredő bevételből arányos részre jogosítanak;
minden alapul szolgáló eszközük az alábbiak valamelyike:
olyan, egy alaptermékes instrumentumok, ideértve az egy alaptermékes hitelderivatívákat is, amelyek esetében likvid kétirányú piac áll fenn;
az i. alpontban említett instrumentumokon alapuló, általánosan forgalomban lévő indexek.
Kétirányú piac akkor jön létre, ha független és jóhiszemű vételi és eladási ajánlat áll fenn, és a legutolsó eladási árhoz vagy az aktuális jóhiszemű versenyképes vételi, illetve eladási ajánlattételi árhoz elfogadhatóan viszonyuló ár egy napon belül meghatározható, és az üzlet a kereskedési szokásoknak megfelelő viszonylag rövid időn belül ezen az áron megköthető.
Azon pozíciók, amelyek alapul szolgáló eszközei között szerepel az alábbiak bármelyike, nem képezhetik az ACTP részét:
a 112. cikk h) vagy i) pontjában említett kitettségi osztályokban található alapul szolgáló eszközök;
különleges célú gazdasági egységgel szembeni olyan követelés, amelynek fedezetéül akár közvetlen, akár közvetett módon olyan pozíció szolgál, amely a (6) bekezdéssel összhangban maga nem képezhetné az ACTP részét.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. szeptember 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325a. cikk
Mentességek a piaci kockázatra vonatkozó konkrét adatszolgáltatási követelmények alól
Az intézményeket mentesíteni kell a 430b. cikkben foglalt adatszolgáltatási követelmények alól, ha a piaci kockázatnak kitett mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységének nagysága a hónap utolsó napja szerinti adatok felhasználásával havonta elvégzett értékelés alapján a következő küszöbértékek egyikénél sem nagyobb:
az intézmény összes eszközének 10 %-a;
500 millió EUR.
Az intézményeknek a piaci kockázatnak kitett mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységüknek nagyságát a hónap utolsó napján érvényes adatok felhasználásával, a következő követelményeknek megfelelően kell kiszámítaniuk:
abba bele kell számítani a kereskedési könyvhöz rendelt összes pozíciót, kivéve a kereskedési könyvön kívüli hitelkockázati kitettségekkel szembeni belső fedezeti ügyletként elismert hitelderivatívákat, valamint azokat a hitelderivatívákat, amelyek maradéktalanul ellentételezik a 106. cikk (3) bekezdésben említett belső fedezeti ügyletek piaci kockázatát;
abba bele kell számítani a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett összes nem kereskedési könyvi pozíciót;
az összes pozíciót az adott napi piaci értéken kell értékelni, kivéve a b) pontban említett pozíciókat; amennyiben a kereskedési könyvi pozíció adott napi piaci értéke egy adott napon nem áll rendelkezésre, az intézménynek a kereskedési könyvi pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie. Amennyiben a kereskedési könyvi pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi piaci vagy valós értékét kell figyelembe vennie;
a devizaárfolyam-kockázatnak kitett összes nem kereskedési könyvi pozíciót egyetlen nettó devizaárfolyam-kockázati összpozíciónak kell tekinteni, és a 352. cikknek megfelelően kell értékelni;
az árukockázatnak kitett összes nem kereskedési könyvi pozíciót a 357. és a 358. cikkel összhangban kell értékelni;
a hosszú pozíciók abszolútértékét hozzá kell adni a rövid pozíciók abszolútértékéhez.
A 430b. cikkben megállapított adatszolgáltatási követelmények alóli mentesség az alábbi esetek bármelyikének előfordulásától számított három hónapon belül megszűnik:
az intézmény három egymást követő hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételnek; vagy
az intézmény a megelőző 12 hónapon belül több mint 6 hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételnek.
325b. cikk
A konszolidált követelmények engedélyezése
Az intézmények csak akkor alkalmazhatják az (1) bekezdésben foglaltakat, ha ezt az illetékes hatóságok engedélyezik – ennek feltétele, hogy a következő kritériumok mindegyike teljesüljön:
a csoporton belül a szavatolótőke megoszlása megfelelő;
azok a szabályozási, jogszabályi vagy szerződéses keretek, amelyek között az intézmények működnek, garantálják a csoporton belüli kölcsönös pénzügyi támogatást.
Harmadik országban található vállalkozások érintettsége esetén a (2) bekezdésben meghatározott feltételek mellett teljesülnie kell az összes következő feltételnek is:
ezeket a vállalkozásokat engedélyezték egy harmadik országban, és vagy megfelelnek a hitelintézet fogalommeghatározásának, vagy elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozások;
ezek a vállalkozások egyedi alapon megfelelnek az ebben a rendeletben megállapítottakkal egyenértékűnek tekintett szavatolótőke-követelményeknek;
az adott harmadik országokban nincs hatályban olyan szabályozás, amely jelentősen érintené a csoporton belüli tőketranszfert.
1a. FEJEZET
Alternatív sztenderd módszer
325c. cikk
Az alternatív sztenderd módszer alkalmazási köre és struktúrája
Az intézményeknek a kereskedési könyvi pozíciók és a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményeit az alternatív sztenderd módszerrel összhangban, a következő három elem összegeként kell kiszámítaniuk:
a 2. szakaszban meghatározott, érzékenységen alapuló módszer szerinti szavatolótőke-követelmény;
az 5. szakaszban meghatározott, nemteljesítési kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény, amely csak az adott szakaszban említett kereskedési könyvi pozíciókra alkalmazandó;
a 4. szakaszban meghatározott, fennmaradó kockázatokkal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény, amely csak az adott szakaszban említett kereskedési könyvi pozíciókra alkalmazandó.
325d. cikk
Fogalommeghatározások
E fejezet alkalmazásában:
1. |
„kockázati osztály” : a következő hét kategória egyike:
i.
általános kamatlábkockázat;
ii.
nem értékpapírosítás hitelfelár-kockázata;
iii.
alternatív nem korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázata;
iv.
alternatív korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázata;
v.
részvénypiaci kockázat;
vi.
árukockázat;
vii.
devizaárfolyam-kockázat; |
2. |
„érzékenység” : egy pozíció értékének az intézmény árazási modelljével, a 3. szakasz 2. alszakaszának megfelelően kiszámított, a pozíció valamely releváns kockázati tényezőjének értékében bekövetkezett változásból eredő relatív változása; |
3. |
„kategória” : hasonló kockázati profillal rendelkező pozíciók valamely kockázati osztályon belüli alkategóriája, amelyhez a 3. szakasz 1. alszakaszában meghatározott kockázati súlyt rendelnek hozzá. |
325e. cikk
Az érzékenységen alapuló módszer összetevői
Az intézményeknek a piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményt az érzékenységen alapuló módszer szerint az alábbi három szavatolótőke-követelménynek az összesítésével kell kiszámítaniuk a 325h. cikknek megfelelően:
a delta kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények, amely kockázat az instrumentum értékében a volatilitáshoz nem kapcsolódó kockázati tényezőinek mozgása miatt bekövetkező változások kockázatát foglalja magában;
a vega kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények, amely kockázat az instrumentum értékében a volatilitáshoz kapcsolódó kockázati tényezőinek mozgása miatt bekövetkező változások kockázatát foglalja magában;
a görbületkockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények, amely kockázat az instrumentum értékében bekövetkező olyan változások kockázatát foglalja magában, amelyek a volatilitáshoz nem kapcsolódó olyan fő kockázati tényezők mozgása miatt következnek be, amelyekre a delta kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény nem terjed ki.
Az (1) bekezdés szerinti számítás céljából:
az opcionalitással rendelkező instrumentumok tekintetében fennálló összes pozíció az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozik a 325u. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett instrumentumok alapjául szolgáló egzotikus eszközökből eredő kockázatoktól eltérő kockázatok tekintetében;
az opcionalitás nélküli instrumentumok tekintetében fennálló összes pozíció az (1) bekezdés a) pontjában említett szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozik a 325u. cikk (2) bekezdésének a pontjában említett instrumentumok alapjául szolgáló egzotikus eszközökből eredő kockázatoktól eltérő kockázatok tekintetében.
E fejezet alkalmazásában opcionalitással rendelkező instrumentumnak minősülnek többek között: a vételi opciók, eladási opciók, kamatplafon-ügyletek, kamatpadló-ügyletek, csereügyletre szóló opciók (swap option), limitáras opciók és egzotikus opciók. A beágyazott opciókat, például az előtörlesztési opciókat vagy az ügyfélmagatartástól függően lehívott opciókat a piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények számításának céljából önálló opciópozíciónak kell tekinteni.
E fejezet alkalmazásában azokat az instrumentumokat, amelyek pénzáramlásai az alapul szolgáló eszköz névleges összegének lineáris függvényeként írhatók le, opcionalitással nem rendelkező instrumentumnak kell tekinteni.
Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazása mellett döntő intézmény legalább három hónappal az első alkalmazás előtt értesíti erről az illetékes hatóságát. A három hónap elteltével és feltéve, hogy az illetékes hatóság nem emelt kifogást, az intézmény mindaddig alkalmazhatja ezt a módszert, amíg az illetékes hatóság arról nem tájékoztatja, hogy a továbbiakban nem engedélyezi számára a módszer alkalmazását.
Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazását megszüntetni szándékozó intézmény legalább három hónappal az alkalmazás megszüntetése előtt értesíti erről az illetékes hatóságát. Ha az illetékes hatóság az említett három hónapos időszakban nem emel kifogást, az intézmény megszüntetheti a módszer alkalmazását.
325f. cikk
Delta és vega kockázatok szavatolótőke-követelménye
Az egyes kategóriákon belül az egyes kockázati tényezőkhöz tartozó nettó érzékenységet meg kell szorozni a 6. szakaszban meghatározott megfelelő kockázati súllyal, így a következő képlettel meghatározható az adott kategórián belül az egyes kockázati tényezők súlyozott érzékenysége:
WSk |
= |
a súlyozott érzékenység; |
RWk |
= |
a kockázati súly; és |
sk |
= |
a kockázati tényező. |
A kategóriaspecifikus érzékenység megállapításához az adott kategórián belüli különböző kockázati tényezők súlyozott érzékenységét összesíteni kell az alábbi képlet alapján, ahol a négyzetgyökfüggvényen belüli mennyiséget nullában kell megállapítani, ha az annál kisebb. Az ugyanazon kategóriához tartozó súlyozott érzékenységekre a 6. szakaszban meghatározott megfelelő korrelációkat (ρkl) kell alkalmazni.
Kb |
= |
kategóriaspecifikus érzékenység; és |
WS |
= |
súlyozott érzékenység. |
A kockázati osztályhoz tartozó minden egyes kategóriára ki kell számítani a kategóriaspecifikus érzékenységet az (5), a (6) és a (7) bekezdés szerint. Az egyes kategóriák kategóriaspecifikus érzékenységének meghatározása után az összes kockázati tényezővel szembeni súlyozott érzékenységeket összesíteni kell az összes kategóriára az alábbi képlettel, a különböző kategóriák 6. szakaszban meghatározott súlyozott érzékenységeire vonatkozó megfelelő γbc korrelációk használatával; e számítás eredménye a delta, illetve vega kockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmény:
ahol:
Sb |
= |
Σk WSk a b kategória valamennyi kockázati tényezője tekintetében, és Sc=Σk WSk a c kategória valamennyi kockázati tényezője tekintetében; amennyiben Sb és Sc értéke a s teljes összegére negatív számot eredményez, az intézménynek a delta, illetve vega kockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket alternatív specifikáció alkalmazásával kell kiszámítania, ahol |
Sb |
= |
max [min (Σk WSk, Kb), – Kb] a b kategóriához tartozó valamennyi kockázati tényezőre és |
Sc |
= |
max [min (Σk WSk, Kc), – Kc] a c kategóriához tartozó valamennyi kockázati tényezőre. |
A delta, illetve vega kockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket minden egyes kockázati osztály tekintetében ki kell számítani az (1)–(8) bekezdésnek megfelelően.
325 g. cikk
A görbületkockázat szavatolótőke-követelménye
Egy adott kockázati tényező esetében az intézmények ezeket a számításokat nettó alapon végzik el a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény hatálya alá tartozó összes olyan instrumentum tekintetében fennálló pozícióra, amelyek tartalmazzák ezt a kockázati tényezőt.
ahol:
i |
= |
az (1) bekezdésben említett összes, a k kockázati tényezők magában foglaló instrumentumpozíciót jelölő index; |
xk |
= |
a k kockázati tényező aktuális értéke; |
Vi xk |
= |
az i instrumentumnak az intézmény árazási modellje szerint a k kockázati tényező aktuális értéke alapján becsült értéke; |
|
= |
az i instrumentumnak az intézmény árazási modellje szerint a k kockázati tényező értékének felfelé történő elmozdulása alapján becsült értéke; |
|
= |
az i instrumentumnak az intézmény árazási modellje szerint a k kockázati tényező értékének lefelé történő elmozdulása alapján becsült értéke; |
|
= |
a k kockázati tényezőre alkalmazandó, a 6. szakasszal összhangban meghatározott kockázati súly; |
sik |
= |
az i instrumentum k kockázati tényezővel szembeni, a 325r. cikkel összhangban kiszámított delta érzékenysége. |
A (2) bekezdésben említett számításnál, ahol az xk az általános kamatlábkockázat (GIRR), a hitelfelárkockázat (CSR) és az árukockázat kockázati osztályhoz sorolt kockázati tényezők görbéje, az sik a görbéhez tartozó kockázati tényezők delta érzékenységeinek összege minden lejáratra.
ahol:
b |
= |
az adott kockázati osztály kategóriáját jelölő index; |
Kb |
= |
a b kategória görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye; |
;
;
;
pkl |
= |
a k és l kockázati tényezők közötti, a 6. szakaszban előírtak szerinti kategórián belüli korrelációk; |
k, l |
= |
az (1) bekezdésben említett instrumentumok b kategóriába sorolt összes kockázati tényezőjét jelölő indexek; |
() |
= |
a felfelé irányuló nettó görbületkockázati pozíció; |
() |
= |
a lefelé irányuló nettó görbületkockázati pozíció. |
ahol:
b, c |
= |
az (1) bekezdésben említett instrumentumoknak megfelelő adott kockázati osztály összes kategóriáját jelölő indexek; |
Kb |
= |
a b kategória görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye; |
;
;
γbc |
= |
a b és c kategóriák közötti, a 6. szakaszban előírtak szerinti korrelációk. |
325h. cikk
A delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmények összesítése
A delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmények 325f. és 325g. cikkben leírt kiszámítását minden egyes kockázati osztályra vonatkozóan háromszor kell elvégezni, minden egyes alkalommal eltérő ρkl (a kategórián belüli kockázati tényezők közötti korreláció) és γbc (a kockázati osztályon belüli kategóriák közötti korreláció) korrelációs paraméterkészlet alkalmazásával. Az említett három paraméterkészlet a következő eltérő forgatókönyveknek felel meg:
a „közepes korreláció” forgatókönyve, amikor a ρkl és γbc korrelációs paraméterek a 6. szakaszban meghatározottakhoz képest változatlanok maradnak;
az „erős korreláció” forgatókönyve, amikor a 6. szakaszban meghatározott ρkl és γbc korrelációs paramétereket egységesen meg kell szorozni 1,25-dal, úgy, hogy a ρkl és a γbc paraméterre 100 %-os felső korlátot kell alkalmazni;
a „gyenge korreláció” forgatókönyve, amikor a 6. szakasz szerint meghatározott ρkl és γbc korrelációs paraméterek helyébe a illetve a lép.
325i. cikk
Az indexhez kötött és más több alaptermékes instrumentumok kezelése
Az intézmények az indexhez kötött és más több alaptermékes instrumentumok esetében az áttekintés elve alapján történő megközelítés (look-through) módszerét alkalmazzák összhangban a következőkkel:
a delta és a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításakor az intézmények úgy tekintik, hogy az index vagy más több alaptermékes instrumentum alapjául szolgáló alkotóelemekben közvetlenül egyedi pozíciókkal rendelkeznek, kivéve az olyan ACTP-ben szereplő indexben fennálló pozíciót, amelyre vonatkozóan egyedül az indexszel szembeni érzékenységet számítják ki;
az intézmények számára megengedett, hogy – az ACTP-ben fennálló pozíciók kivételével – egy indexhez kötött instrumentum vagy más több alaptermékes instrumentum adott alkotóelemének valamely kockázati tényezőjével szembeni érzékenységeket nettósítsák egy alaptermékes instrumentumok ugyanazon összetevőjének ugyanazon kockázati tényezőjével szembeni érzékenységekkel;
a vega kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításakor az intézmények vagy úgy tekintik, hogy az index vagy más több alaptermékes instrumentum alapjául szolgáló alkotóelemekben közvetlenül egyedi pozíciókkal rendelkeznek, vagy az adott instrumentum mögöttes eszköze tekintetében egyetlen érzékenységet számítanak. Az utóbbi esetben az intézmények az egyetlen érzékenységet a következőképpen rendelik a 6. szakasz 1. alszakaszában meghatározott érintett kategóriához:
amennyiben – az index súlyozásait figyelembe véve – az index alkotóelemeinek több mint 75 %-át ugyanazon kategóriához rendelik, az intézmények az érzékenységet az adott kategóriához sorolják és az adott kategóriához tartozó egy alaptermékes érzékenységként kezelik;
minden más esetben az intézmények az érzékenységet az érintett indexkategóriához rendelik.
Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve a delta és a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény számításakor az intézmények a tőzsdén jegyzett részvény- vagy hitelindexben fennálló pozícióra vonatkozóan számíthatnak egyetlen érzékenységet, feltéve, hogy a tőzsdén jegyzett részvény- vagy hitelindex megfelel a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek. Ebben esetben az intézmények az egyetlen érzékenységet a következőképpen rendelik a 6. szakasz 1. alszakaszában meghatározott érintett kategóriához:
amennyiben – a tőzsdén jegyzett index súlyozásait figyelembe véve – a tőzsdén jegyzett index alkotóelemeinek több mint 75 %-át ugyanazon kategóriához rendelik, az érzékenységet az adott kategóriához sorolják és az adott kategóriához tartozó egy alaptermékes érzékenységként kezelik;
minden más esetben az intézmények az érzékenységet az érintett tőzsdén jegyzett index kategóriájához rendelik.
Az intézmények a (2) bekezdésben meghatározott módszert használhatják a tőzsdén jegyzett részvény- vagy hitelindexet referenciaként használó instrumentumok esetében, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a tőzsdén jegyzett index alkotóelemei és az indexben fennálló súlyozásuk ismert;
a tőzsdén jegyzett indexnek legalább 20 alkotóeleme van;
a tőzsdén jegyzett indexben szereplő egyetlen alkotóelem súlya sem haladja meg az index teljes piaci kapitalizációjának 25 %-át;
a tőzsdén jegyzett index alkotóelemei teljes számának egytizedéből (a következő egész számára felfelé kerekítve) álló egyetlen részhalmaz súlya sem haladja meg az index teljes piaci kapitalizációjának 60 %-át;
a tőzsdén jegyzett index alkotóelemeinek együttes teljes piaci kapitalizációja legalább 40 milliárd EUR.
325j. cikk
A kollektív befektetési formák (KBF) kezelése
Az intézmény a KBF-ben fennálló pozíció piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményeit az alábbi módszerek valamelyikével számítja ki:
amennyiben az intézmény elegendő információt tud szerezni a KBF alapul szolgáló egyedi kitettségeiről, az intézmény a KBF-ben fennálló pozíció piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához a KBF alapul szolgáló pozícióit úgy vizsgálja meg, mintha ezekkel a pozíciókkal az intézmény közvetlenül rendelkezne;
amennyiben az intézmény nem tud elegendő információt szerezni a KBF alapul szolgáló egyedi kitettségeiről, de az intézmény ismeri a KBF megbízatásának tartalmát, és a KBF-re vonatkozó napi árjegyzések hozzáférhetők, az intézmény a KBF-ben fennálló pozíció piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeit az alábbi módszerek valamelyikével számítja ki:
az intézmény a KBF-ben fennálló pozíciót a 325ap. cikk (1) bekezdése 8. táblázatának „egyéb ágazat” kategóriájához sorolt egyetlen részvénypozíciónak tekintheti;
az illetékes hatóság engedélye alapján az intézmény kiszámíthatja a KBF piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményeket a KBF megbízatásában meghatározott korlátokkal és a vonatkozó jogszabályokkal összhangban;
amennyiben az intézmény sem az a), sem a b) pontban foglalt feltételeknek nem felel meg, az intézmény a KBF-et nem sorolja a kereskedési könyvbe.
A b) pontban meghatározott módszerek valamelyikét alkalmazó intézmény az e fejezet 5. szakaszában meghatározott nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményt és az e fejezet 4. szakaszában meghatározott fennmaradó kockázatra vonatkozó többletkövetelményt alkalmazza, amennyiben a KBF megbízatása értelmében a KBF-ben fennálló egyes kitettségek ezen szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartoznak.
A b) pont ii. alpontjában meghatározott módszert alkalmazó intézmény a partnerkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményt és a KBF-ben fennálló származtatott pozíciók hitelértékelési korrekciós kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményt kiszámíthatja 132a. cikk (3) bekezdésében meghatározott egyszerűsített módszerrel.
Amennyiben azonban az elmúlt 12 hónapra vonatkozó adatok nem állnak teljeskörűen rendelkezésre, az intézmény illetékes hatóságának engedélyével 12 hónapnál rövidebb időszak évesített hozamkülönbözetét is használhatja.
Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az intézmény a következő rendelkezések szerint végzi el a számításokat:
az e fejezet 2. szakaszában meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti szavatolótőke-követelmény kiszámítása céljából a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig először az említett szakaszban meghatározott legmagasabb szavatolótőke-követelménnyel járó, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelménnyel járó pozíciókat vállal, amíg el nem éri a teljes veszteség maximumának korlátját;
az e fejezet 5. szakaszában meghatározott nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig először az említett szakaszban meghatározott legmagasabb szavatolótőke-követelménnyel járó, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelménnyel járó pozíciókat vállal, amíg el nem éri a teljes veszteség maximumának korlátját;
a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig alkalmaz tőkeáttételt.
Az ugyanazon KBF-ben fennálló mindazon pozícióra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket, amelyekre az első albekezdésben említett számításokat alkalmazzák, egyedi alapon, külön portfólióként számítják ki az e fejezetben meghatározott módszer alkalmazásával.
325k. cikk
Jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciók
Az intézményeknek az 1. táblázatban felsorolt megfelelő szorzók egyikét kell alkalmazniuk az egyes kibocsátókban jegyzési garanciavállalással szerzett összes pozíciójuk nettó érzékenységére, kivéve azokat a jegyzési garanciavállalásokat, amelyeket hivatalos megállapodás alapján harmadik fél az intézménytől lejegyzett, vagy amelyekre jegyzési garanciát vállalt, és a piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményeket az e fejezetben meghatározott módszer szerint, a korrigált nettó érzékenységek alapján kell kiszámítaniuk.
1. táblázat
0. munkanap |
0 % |
1. munkanap |
10 % |
2–3. munkanap |
25 % |
4. munkanap |
50 % |
5. munkanap |
75 % |
5. munkanap után |
100 % |
E cikk alkalmazásában a 0. munkanap az a munkanap, amelyen az intézmény feltétel nélkül kötelezetté válik ismert mennyiségű értékpapír előre meghatározott áron történő jegyzési garanciavállalására.
325l. cikk
Általános kamatlábkockázati tényezők
A kamatlábérzékeny eszközökre alkalmazandó általános delta kamatlábkockázati tényezők az egyes pénznemekre és a következő lejáratokra vonatkozó releváns kockázatmentes kamatlábak: 0,25 év, 0,5 év, 1 év, 2 év, 3 év, 5 év, 10 év, 15 év, 20 év, 30 év. Az intézményeknek a kockázati tényezőket lineáris interpolációval vagy az intézmény független kockázat-ellenőrzési részlege által a piaci kockázatnak vagy az eredménynek a felső vezetés felé történő jelentéséhez használt árazó függvényekkel leginkább összhangban álló módszer alkalmazásával kell hozzárendelniük a meghatározott lejárati pontokhoz.
Amennyiben a (2) bekezdésben és az e bekezdés első albekezdésében leírt, a piac által implikált swapgörbékre vonatkozó adatok nem elegendőek, a kockázatmentes kamatlábak egy adott deviza esetében levezethetők a legmegfelelőbb államkötvény-hozamgörbéből.
Ha az intézmények az e bekezdés második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban megállapított általános kamatlábkockázati tényezőket állampapírokra alkalmazzák, az állampapír nem zárható ki a hitelfelár-kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények alól. Ezekben az esetekben, ha a hitelfelár-elemtől nem lehet elkülöníteni a kockázatmentes kamatlábat, a kockázati tényezővel szembeni érzékenységet az általános kamatlábkockázathoz és a hitelfelár-kockázathoz egyaránt hozzá kell rendelni.
Az intézményeknek további kockázati tényezőket kell alkalmazniuk az olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok inflációs kockázatára, amelyek pénzáramlásai funkcionálisan függnek az inflációs rátáktól. Ezek a további kockázati tényezők devizánként a különböző lejáratokhoz kapcsolódó, piac által implikált inflációs ráták egy vektorából állnak. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi inflációs ráta az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül.
Az egyes kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezők devizánként a különböző lejáratokra vonatkozó kereszt-devizaárfolyam alap egy vektorából állnak. Az egyes hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi kétdevizás bázis az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül. Minden deviza különálló kategóriát alkot.
Az intézményeknek az instrumentum kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezővel szembeni érzékenységét úgy kell kiszámítaniuk, hogy megállapítják, hogy az instrumentum értéke az árazási modell szerint mennyivel változik a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulása esetén. Minden deviza különálló kategóriát alkot. Az egyes kategóriákon belül két lehetséges eltérő kockázati tényezőt kell figyelembe venni: az adott deviza és az euro közötti bázist és az adott deviza és az USA-dollár közötti bázist, tekintet nélkül az egyes kereszt-devizaárfolyam alap vektorai összetevőinek számára. A kategóriánkénti nettó érzékenységek száma legfeljebb kettő lehet.
Az intézményeknek nettósítás céljából úgy kell tekinteniük, hogy az ugyanazon kockázatmentes kamatlábakhoz kapcsolódó és ugyanahhoz a lejárathoz hozzárendelt implikált volatilitások egyazon kockázati tényezőt képeznek.
Amikor az intézmények az e bekezdésben említetteknek megfelelően az implikált volatilitásokat hozzárendelik a lejáratokhoz, a következő követelményeket kell alkalmazni:
ahol az opció lejárata az alapul szolgáló eszköz lejáratához igazodik, egyetlen kockázati tényezőt kell figyelembe venni, amelyet az adott lejárathoz kell hozzárendelni;
ahol az opció lejárata rövidebb, mint az alapul szolgáló eszköz lejárata, a következő kockázati tényezőket kell figyelembe venni az alábbiaknak megfelelően:
az első kockázati tényezőt az opció lejáratához kell hozzárendelni;
a második kockázati tényezőt az opció alapjául szolgáló eszköz – opció lejárati időpontjában számított – hátralévő futamidejéhez kell hozzárendelni.
Az inflációs kockázatok és a kétdevizásbázis-kockázatok tekintetében nem kell a görbületkockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményeket megállapítani.
325m. cikk
Hitelfelár-kockázati tényezők nem értékpapírosítás esetén
325n. cikk
Hitelfelár-kockázati tényezők értékpapírosítás esetén
Az intézményeknek az (5) bekezdésben említett hitelfelár-kockázati tényezőit kell alkalmazniuk azokra az értékpapírosítási pozíciókra, amelyek a 325. cikk (6), (7) és (8) bekezdése szerint nem szerepelnek az ACTP-ben.
A nem az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára alkalmazandó kategóriák specifikusak e kockázati kategóriára nézve, a 6. szakaszban említetteknek megfelelően.
Az intézmények által az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó hitelfelár-kockázati tényezők a következők:
a delta kockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapul szolgáló kitettségei kibocsátóinak az alábbi lejárati időkre vonatkozó releváns hitelkockázati felárai, amelyek a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból és a hitel-nemteljesítési csereügyletekből következnek: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.
az alapul szolgáló eszközként az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókkal rendelkező opciókra alkalmazandó vega kockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapul szolgáló kitettségeinek kibocsátójára vonatkozó, az e bekezdés a) pontjában leírtaknak megfelelően kiszámított hitelkockázati felárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.
a görbületkockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapjául szolgáló kitettségek kibocsátóinak releváns hitelfelár-hozamgörbéi, különböző lejáratú, az e bekezdés a) pontjában leírtak szerint kiszámított hitelkockázati felárak vektoraként kifejezve; minden egyes instrumentum esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi különböző lejáratú hitelkockázati felár az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználásra kerül.
Az intézmények által a nem az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó hitelfelár-kockázati tényezőket az alapul szolgáló instrumentumok felára helyett az ügyletrészsorozat felára alapján kell meghatározni, és e tényezők a következők:
a delta kockázati tényezők az ügyletrészsorozat releváns hitelkockázati felárai, az ügyletrészsorozat lejárata szerint a következő lejárati időkhöz hozzárendelve: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.
az alapul szolgáló eszközként a nem az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókkal rendelkező opciókra alkalmazandó vega kockázati tényezők az ügyletrészsorozatok hitelkockázati felárainak implikált volatilitásai, amelyek mindegyike a következő lejárati időkhöz hozzárendelt a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.
a görbületkockázati tényezők megegyeznek az e bekezdés a) pontjában leírt tényezőkkel; e kockázati tényezők mindegyikére a 6. szakaszban említett közös kockázati súlyt kell alkalmazni.
325o. cikk
Részvénypiaci kockázati tényezők
A részvénypiaci kockázat megállapításának céljára egy konkrét részvényrepogörbe képezi az egyetlen kockázati tényezőt, amely a különböző lejárati időkre vonatkozó repokamatlábak vektoraként kerül kifejezésre. Minden egyes instrumentum esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi különböző lejáratú repokamatláb az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználásra kerül.
Az intézményeknek az instrumentum részvénypiaci kockázati tényezővel szembeni érzékenységét úgy kell kiszámítaniuk, hogy megállapítják, hogy az instrumentum értéke az árazási modell szerint mennyivel változik a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulása esetén. Az intézményeknek az ugyanazon tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír repokamat-kockázati tényezőjével szembeni érzékenységeket nettósítaniuk kell, függetlenül az egyes vektorok összetevőinek számától.
325p. cikk
Árukockázati tényezők
Az instrumentumnak a görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét a 325g. cikkel összhangban kell kiszámítani. A görbületkockázat meghatározásához az intézményeknek az eltérő számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként kell figyelembe venniük, amennyiben e vektorok ugyanazon árutípusnak felelnek meg.
325q. cikk
Devizaárfolyam-kockázati tényezők
Az (1) és a (3) bekezdéstől eltérve az intézmény az illetékes hatósága engedélyével a devizaárfolyammal összefüggő delta kockázati és görbületkockázati tényezők kifejezése céljából az összes azonnali devizaárfolyam esetében az adatszolgáltatás pénzneme helyett másik pénznemet („bázisdevizát”) alkalmazhat, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
az intézmény csak egy bázisdevizát alkalmaz;
az intézmény a bázisdevizát minden kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciójára egységesen alkalmazza;
az intézmény az illetékes hatósága számára kielégítően bizonyította, hogy:
a választott bázisdeviza alkalmazásával az intézmény devizaárfolyam-kockázatnak kitett pozíciói kockázata megfelelően reprezentált;
a bázisdeviza megválasztása összeegyeztethető azzal a móddal, ahogyan az intézmény az érintett devizaárfolyam-kockázatokat belsőleg kezeli;
a bázisdeviza megválasztása elsődlegesen nem az intézmény szavatolótőke-követelményeinek csökkentésére irányul;
az intézmény figyelembe veszi az adatszolgáltatás pénzneme és a bázisdeviza közötti váltás kockázatát.
Az intézmény, amely számára engedélyezték a bázisdeviza első albekezdés szerinti használatát, az ebből eredően a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket a bázisdeviza és az adatszolgáltatás pénzneme közötti érvényes azonnali átváltási árfolyamon átszámítja az adatszolgáltatás pénznemére.
325r. cikk
Delta kockázati érzékenységek
Az intézményeknek a delta általános kamatlábkockázati (GIRR) érzékenységek értékét az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:
a kockázatmentes kamatlábakat tartalmazó kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol:
|
= |
a kockázatmentes kamatlábakat tartalmazó kockázati tényezőkkel szembeni érzékenység; |
rkt |
= |
a k kockázatmentes görbe esetében a t lejárathoz tartozó kamatláb; |
Vi (.) |
= |
i instrumentum árazó függvénye; és |
x,y |
= |
a Vi árazó függvényben a rkt-től eltérő kockázati tényezők; |
az inflációs kockázatból és a kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol:
|
= |
az inflációs kockázatból és a kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenység; |
|
= |
m-dimenziós vektor, amely az implikált inflációs görbét vagy egy adott j pénznem kereszt-devizaárfolyam alap görbéjét fejezi ki, ahol m az i instrumentum árazási modelljében alkalmazott, inflációhoz vagy kereszt-devizaárfolyam alaphoz kapcsolódó változók számának felel meg; |
|
= |
(1 x m) dimenziójú, kizárólag egyesekből álló egységmátrix; |
Vi (.) |
= |
i instrumentum árazó függvénye; és |
y, z |
= |
az árazási modell egyéb változói. |
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a delta hitelfelár-kockázati érzékenységeket valamennyi értékpapírosítási és nem értékpapírosítási pozícióra:
ahol:
|
= |
a delta hitelfelár-kockázati érzékenységek valamennyi értékpapírosítási és nem értékpapírosítási pozíció esetében; |
cskt |
= |
j kibocsátó hitelkockázati felárának értéke t lejárati időpontban; |
Vi (.) |
= |
i instrumentum árazó függvénye; és |
x,y |
= |
a Vi árazó függvényben a cskt-től eltérő kockázati tényezők. |
Az intézményeknek a részvénypiaci kockázati delta érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:
az azonnali részvényárfolyamokból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységeket az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol:
sk |
= |
az azonnali részvényárfolyamokból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységek; |
k |
= |
egy adott, tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír; |
EQk |
= |
a szóban forgó, tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír azonnali árfolyama; |
Vi (.) |
= |
i instrumentum árazó függvénye; és |
x,y |
= |
a Vi árazó függvényben az EQk-tól eltérő kockázati tényezők; |
a részvényrepo-kamatokból álló kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységeket az alábbiak szerint kell kiszámítani:
ahol:
|
= |
a részvényrepo-kamatokból álló kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységek; |
k |
= |
a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumot jelölő index; |
|
= |
m-dimenziós vektor, amely egy adott k tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumhoz kapcsolódó repoügylet lejárati struktúráját fejezi ki, ahol m az i instrumentum árazási modelljében alkalmazott, különböző lejáratoknak megfelelő repokamatlábak számának felel meg; |
|
= |
(1m) dimenziójú, kizárólag egyesekből álló egységmátrix; |
Vi (.) |
= |
i instrumentum árazó függvénye; és |
x,y |
= |
a Vi árazó függvényben az |
Az intézményeknek az egyes k kockázati tényezőkel szembeni delta árukockázati érzékenységet a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
sk |
= |
delta árukockázati érzékenység; |
k |
= |
adott árukockázati tényező; |
CTYk |
= |
a k kockázati tényező értéke; |
Vi (.) |
= |
i instrumentum árazó függvénye; és |
y, z |
= |
az i instrumentum árazási modelljében a CTYk-tól eltérő kockázati tényezők. |
Az intézményeknek az egyes k devizaárfolyam-kockázati tényezőkkel szembeni delta devizaárfolyam-kockázati érzékenységeket a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
sk |
= |
delta devizaárfolyam-kockázati érzékenység; |
k |
= |
adott devizaárfolyam-kockázati tényező; |
FXk |
= |
a kockázati tényező értéke; |
Vi (.) |
= |
i instrumentum árazó függvénye; és |
y, z |
= |
az i instrumentum árazási modelljében az FXk-tól eltérő kockázati tényezők. |
325s. cikk
Vega kockázati érzékenységek
Az intézményeknek egy opció adott k kockázati tényezővel szembeni vega kockázati érzékenységét a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
sk |
= |
egy opció vega kockázati érzékenysége; |
k |
= |
egy implikált volatilitásból álló, specifikus vega kockázati tényező; |
volk |
= |
e kockázati tényező értéke, amelyet százalékban kell kifejezni; és |
x,y |
= |
a Vi árazó függvényben a volk-től eltérő kockázati tényezők. |
325t. cikk
Az érzékenységi számításokra vonatkozó követelmények
Az első albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják az 1b. fejezetben meghatározott alternatív belső modellen alapuló módszer alkalmazására engedélyt kapott intézményeknek, hogy a belső modellen alapuló módszerük kockázatmérési rendszerének árazó függvényeit alkalmazzák az érzékenységek kiszámításához az e fejezet szerinti, a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeinek számítása és az arról való, a 430b. cikk (3) bekezdésével összhangban történő adatszolgáltatás céljából.
Az opcionalitással rendelkező, illetve a 325e. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett instrumentumok vega kockázati érzékenységeinek kiszámításánál a következő követelmények alkalmazandók:
az általános kamatlábkockázat és a hitelkockázati felár tekintetében az intézményeknek minden pénznem tekintetében feltételezniük kell, hogy azoknak a volatilitási kockázati tényezőknek az alapul szolgáló eszköze, amelyre a vega kockázat kiszámítása történik, az említett instrumentumokhoz használt árazási modellben lognormális vagy normális eloszlást követ;
a részvénypiaci kockázat, az árukockázat és a devizaárfolyam-kockázat tekintetében az intézményeknek feltételezniük kell, hogy azoknak a volatilitási kockázati tényezőknek az alapul szolgáló eszköze, amelyre a vega kockázat kiszámítása történik, az instrumentumokhoz használt árazási modellben lognormális eloszlást követ.
Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmény az illetékes hatóságok általi engedélyezés esetén a kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményeinek e fejezet szerinti kiszámításánál a delta kockázati érzékenységekre vonatkozóan alternatív fogalommeghatározást is használhat, feltéve hogy teljesíti az alábbi összes feltételt:
ezek az alternatív meghatározások használatosak belső kockázatkezelési célokra és az intézmény független kockázati kontroll egysége által a felső vezetés felé az eredményről való adatszolgáltatáshoz;
az intézmény demonstrálja, hogy ezek az alternatív meghatározások alkalmasabbak a pozícióra vonatkozó érzékenységek kezelésére, mint az ebben az alszakaszban meghatározott képletek, és az azok eredményeként kapott érzékenységek nem térnek el lényegesen a képletek alapján kapottaktól.
Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmény az illetékes hatóságok általi jóváhagyás esetén a kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményeinek e fejezet szerinti kiszámításánál a vega érzékenységeket kiszámíthatja az érzékenységek alternatív meghatározásának lineáris transzformációja alapján, feltéve hogy teljesíti az alábbi összes feltételt:
ezek az alternatív meghatározások használatosak belső kockázatkezelési célokra és az intézmény független kockázati kontroll egysége által a felső vezetés felé az eredményről való beszámoláshoz;
az intézmény demonstrálja, hogy ezek az alternatív meghatározások alkalmasabbak a pozíció tekintetében az érzékenységek kimutatására, mint az ebben az alszakaszban meghatározott képletek, és az első albekezdésben említett lineáris transzformáció eredménye vega kockázati érzékenységet tükröz.
325u. cikk
A fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények
Egy instrumentum akkor minősül a fennmaradó kockázatnak kitett instrumentumnak, ha esetében az összes alábbi feltétel teljesül:
alapul szolgáló eszköze egzotikus instrumentum, amely e fejezet alkalmazása keretében olyan kereskedési könyvi instrumentumot jelent, amelynek az alapul szolgáló kitettsége nem tartozik sem a 2. szakaszban meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti delta, vega vagy görbületkockázatra vonatkozó eljárás, sem pedig az 5. szakaszban meghatározott nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény hatálya alá;
az instrumentum más fennmaradó kockázatoknak kitett instrumentum, amely e fejezet alkalmazásában az alábbi instrumentumok valamelyikét jelenti:
azon instrumentumok, amelyek a 2. szakaszban meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti, vega és görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartoznak, és amelyek olyan megtérülést generálnak, amely nem reprodukálható hagyományos opciók és alapul szolgáló egységes részvényárfolyamok, áruk árai, árfolyamok, kötvényárak, hitel-nemteljesítési csereügyletek árai vagy kamatláb-csereügyletek véges számú lineáris kombinációjaként;
azon instrumentumok, amelyek a 325. cikk (6) bekezdésében említett ACTP-ben szereplő pozíciót képeznek; az adott ACTP-ben szereplő, a 325. cikk (8) bekezdésében említett fedezeti pozíciók nem sorolandók ezen instrumentumok közé.
Az intézményeknek az (1) bekezdésben említett kiegészítő szavatolótőke-követelményeket úgy kell kiszámítaniuk, hogy a (2) bekezdésben említett instrumentumok bruttó névleges értékének összegét megszorozzák a következő kockázati súlyokkal:
1,0 % a (2) bekezdés a) pontjában említett instrumentumok esetében;
0,1 % a (2) bekezdés b) pontjában említett instrumentumok esetében.
Az (1) bekezdéstől eltérve, az intézménynek nem kell alkalmaznia a fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményt arra az instrumentumra, amely megfelel a következő feltételek valamelyikének:
elismert tőzsdén jegyzik;
a 648/2012/EU rendeletnek megfelelően központi elszámolásra alkalmas;
tökéletesen ellentételezi egy másik kereskedési könyvi pozíció piaci kockázatát, amely esetben a két tökéletesen egyező kereskedési könyvi pozíció mentesül a fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény alól.
Az említett szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EBH-nak legalább azt meg kell vizsgálnia, hogy az élettartam-kockázatot, az időjárást, a természeti katasztrófákat és a jövőbeli tényleges volatilitást egzotikus alapul szolgáló tényezőknek kell-e tekinteni.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. június 28-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325v. cikk
Fogalommeghatározások és általános rendelkezések
E szakasz alkalmazása céljából a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:
a) |
„rövid kitettség” : a kibocsátó vagy kibocsátói csoport nemteljesítése nyereséget jelent az intézmény számára, függetlenül a kitettséget létrehozó instrumentum vagy ügylet típusától; |
b) |
„hosszú kitettség” : a kibocsátó vagy kibocsátói csoport nemteljesítése veszteséget jelent az intézmény számára, függetlenül a kitettséget létrehozó instrumentum vagy ügylet típusától; |
c) |
„váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg (bruttó JTD)” : annak a veszteségnek vagy nyereségnek a becsült nagysága, amelyet a kötelezett nemteljesítése eredményezne egy adott kitettségen; |
d) |
„váratlan nemteljesítésből eredő nettó összeg (nettó JTD)” : annak a veszteségnek vagy nyereségnek a becsült nagysága, amely az intézményt érné egy kötelezett nemteljesítéséből adódóan, a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek nettósítása után; |
e) |
„nemteljesítéskori veszteségráta” vagy „LGD” : a kötelezett nemteljesítéskori veszteségrátája az általa kibocsátott instrumentumon, az instrumentum névleges összegének arányában kifejezve; |
f) |
„nemteljesítési kockázati súly” : az egyes kötelezettek általi nemteljesítés – adott kötelezett hitelképességének megfelelő – becsült valószínűségét megjelenítő százalékos arány. |
325w. cikk
A váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek
Az intézményeknek a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeket az egyes, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni hosszú kitettségek esetében a következőképpen kell kiszámítaniuk:
JTDhosszú |
= |
váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg hosszú kitettség esetében; |
Vnévleges |
= |
azon instrumentum névleges összege, amelyből a kitettség ered; |
P&Lhosszú |
= |
ez a tag a hosszú kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe; és |
Korrekcióhosszú |
= |
amennyiben az instrumentum, amelyből a kitettség ered, származtatott instrumentum, az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény veszteségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a növeléseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a csökkentéseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe. |
Az intézményeknek a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeket az egyes, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni rövid kitettségek esetében a következőképpen kell kiszámítaniuk:
JTDrövid |
= |
váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg rövid kitettség esetében; |
Vnévleges |
= |
az instrumentum névleges összege, amelyből a kitettség ered és amelyet a képletbe negatív előjellel kell beállítani; |
P&Lrövid |
= |
ez a tag a rövid kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe; és |
Korrekciórövid |
= |
amennyiben az instrumentum, amelyből a kitettség ered, származtatott instrumentum, az az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény nyereségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a csökkentéseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a növeléseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe. |
Az intézményeknek az (1) és a (2) bekezdés szerinti számítások céljából a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a következő nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) kell alkalmazniuk:
a nem előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokkal szembeni kitettségekre 100 %;
az előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokkal szembeni kitettségekre 75 %;
a 129. cikk szerinti, fedezett kötvényekkel szembeni kitettségekre 25 %.
Az (1) és a (2) bekezdés szerinti számítások céljából a névleges összegét a következőképpen kell megállapítani:
kötvény esetében a névleges összeg a kötvény névértéke;
egy kötvényre vonatkozó értékesített eladási opció esetében a névleges összeg az opció névleges összege; egy kötvényre vonatkozó megvásárolt vételi opció esetében a névleges összeg 0.
A tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokkal szembeni kitettségek esetében az intézményeknek a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeket a következőképpen kell kiszámítaniuk:
ahol:
JTDhosszú |
= |
váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg hosszú kitettség esetében; |
Vnévleges |
= |
azon instrumentum névleges összege, amelyből a kitettség ered; a készpénz jellegű tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum névleges összege a tőkeelem valós értéke; JTDrövid képlet esetén az instrumentum névleges összegét negatív előjellel kell bevinni a képletbe; |
P&Lhosszú |
= |
ez a tag a hosszú kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe; |
Korrekcióhosszú |
= |
az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény veszteségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a növeléseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a csökkentéseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe. |
JTDrövid |
= |
váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg rövid kitettség esetében; |
P&Lrövid |
= |
ez a tag a rövid kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe; |
Korrekciórövid |
= |
az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény nyereségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a csökkentéseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a növeléseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe. |
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:
az intézményeknek az instrumentumok különböző típusai esetében a váratlan nemteljesítésből eredő összegek e cikknek megfelelő kiszámítása során hogyan kell meghatározniuk a P&Lhosszú, P&Lrövid, Korrekcióhosszú és Korrekciórövid elemeket;
milyen alternatív módszereket használhatnak az intézmények a (7) bekezdésben említett, váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek becslésére.
a (4) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő, egyéb instrumentumok névleges összegeinek meghatározása.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. június 28-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325x. cikk
A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegek
A nettósítás a nettósítandó kitettségek lejáratától függően lehet teljes vagy részleges:
a nettósítást teljes mértékben kell elvégezni, ha a nettósítandó kitettségek lejárata legalább egy év;
a nettósítást részlegesen kell elvégezni, ha a nettósítandó kitettségek közül legalább egynek a lejárata egy évnél rövidebb, amely esetben az egy évnél rövidebb lejáratú egyes kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő összegét meg kell szorozni a kitettség lejáratának egy évhez viszonyított arányával.
325y. cikk
A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása
A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket a partner típusától függetlenül meg kell szorozni a hitelminőségüknek megfelelő nemteljesítési kockázati súlyokkal, a 2. táblázatnak megfelelően:
2. táblázat
Hitelminőségi kategória |
Nemteljesítési kockázati súly |
1. hitelminőségi besorolás |
0,5 % |
2. hitelminőségi besorolás |
3 % |
3. hitelminőségi besorolás |
6 % |
4. hitelminőségi besorolás |
15 % |
5. hitelminőségi besorolás |
30 % |
6- hitelminőségi besorolás |
50 % |
Nem minősített |
15 % |
Nem teljesített |
100 % |
Az egyes kategóriákon belül a váratlan nemteljesítésből eredő súlyozott nettó összegeket összesíteni kell a következő képletnek megfelelően:
DRCb |
= |
a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye; |
i |
= |
a b kategóriához tartozó instrumentumot jelölő index; |
RWi |
= |
a kockázati súly; és |
WtS |
= |
a kategórián belüli fedezeti kapcsolatok alapján járó kedvezménynek megfelelő arányszám, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:
|
A DRCb és a WtS kiszámítása céljából a hosszú és a rövid pozíciók aggregálását a kategória minden pozíciójára el kell végezni, függetlenül azok hitelminőségi besorolásától, a nemteljesítési kockázatra vonatkozó kategóriaspecifikus szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából.
325z. cikk
Váratlan nemteljesítésből eredő összegek
325aa. cikk
Az értékpapírosítások nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményének kiszámítása
Váratlan nemteljesítésből eredő, kockázattal súlyozott nettó összegeket kell hozzárendelni a következő kategóriákhoz:
egy közös kategória a vállalati kitettségekre, régiótól függetlenül;
44 különböző kategória, régiónként egy-egy külön kategóriával a második albekezdésben meghatározott 11 meghatározott mindegyik eszközosztály esetében.
Az első albekezdés alkalmazásában a 11 eszközosztály a következő: eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírok (ABCP), gépjárműhitel/-lízingek, lakóingatlannal fedezett értékpapírok (RMBS), hitelkártyák, üzleti ingatlannal fedezett értékpapírok (CMBS), hitellel fedezett kötelezvények, CDO-val fedezett CDO, kis- és középvállalkozások (kkv-k), hallgatói hitelek, egyéb lakossági, egyéb nagykereskedelmi. A négy régió: Ázsia, Európa, Észak-Amerika és a világ egyéb részei.
325ab. cikk
Hatály
325ac. cikk
Váratlan nemteljesítésből eredő összegek az ACTP esetében
E cikk alkalmazásában:
a) |
„az értékelési modellel való felbontás” : olyan módszer, amely szerint az értékpapírosítás egyetlen kibocsátóra vonatkozó alkotóelemét az értékpapírosítás feltétlen és feltételes értékének különbségeként kell értékelni, feltételezve, hogy az adott kibocsátó nemteljesítéséhez 100 %-os nemteljesítéskori veszteségráta társul; |
b) |
„reprodukció” : olyan módszer, amely szerint egyedi értékpapírosítási index-ügyletrészsorozatok kombinációja révén reprodukálják ugyanazon indexsorozat másik ügyletrészsorozatát vagy az indexsorozat egy nem ügyletrészsorozatos pozícióját; |
c) |
„felbontás” : olyan módszer, amely szerint egy indexet olyan értékpapírosítás útján reprodukálnak, amelyben az alapul szolgáló kitettségek halmazában a kitettségek azonosak az indexet alkotó, egy-egy kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel. |
Az n-edik nemteljesítéskor lehívható termékeket ügyletrészsorozatra felbontott termékekként kell kezelni a következő alsó és felső veszteségviselési határokkal:
alsó veszteségviselési határ = (N – 1) / Összes alaptermék;
felső veszteségviselési határ = N / Összes alaptermék;
ahol az „Összes alaptermék” az alapul szolgáló kategóriában vagy halmazban szereplő alaptermékek teljes száma.
A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket a hosszú és a rövid pozíciók váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek nettósításával kell meghatározni. Nettósításra csak a lejárat kivételével azonos kitettségek között kerülhet sor. Nettósításra csak a következőképpen kerülhet sor:
indexek, index-ügyletsorozatok és egy ügyletrészsorozatos (egyedi) CDO-k esetében sor kerülhet a nettósításra az azonos indexcsaládba, sorozatba és ügyletrészsorozatba tartozó lejáratok között is, a 325x. cikkben az egy évnél rövidebb kitettségekre meghatározott szabályok figyelembevételével; az egymást tökéletesen reprodukáló hosszú és rövid pozíciók váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegei értékelési modell használatával olyan kitettségekre való felbontás útján is nettósíthatók, amelyek egyenértékűek az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel; ilyen esetekben a felbontással létrejött, ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel egyenértékű kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegei összegének meg kell egyeznie a felbontatlan kitettség váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegével;
az a) pontban meghatározott felbontásos nettósítás újra-értékpapírosítások és értékpapírosításokra vonatkozó származtatott ügyletek esetében nem engedélyezett;
indexek és index-ügyletrészsorozatok esetében a nettósításra az azonos indexcsaládon, sorozaton és ügyletrészsorozaton belül sor kerülhet a lejáratok között, reprodukcióval vagy felbontással; ha a hosszú és a rövid kitettségek egyetlen fennmaradó alkotóelem kivételével egyenértékűek, akkor a nettósítás engedélyezett, és a váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegnek a fennmaradó kitettséget kell tükröznie;
ugyanazon indexsorozat különböző ügyletrészsorozatai, ugyanazon index különböző sorozatai és különböző indexcsaládok nem nettósíthatók egymás között.
325ad. cikk
Az ACTP nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményének kiszámítása
A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket meg kell szorozni:
ügyletrészsorozatos termékek esetében a hitelminőségüknek megfelelő nemteljesítési kockázati súlyokkal, a 325y. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően;
nem ügyletrészsorozatos termékek esetében a 325aa. cikk (1) bekezdésében említett nemteljesítési kockázati súlyok.
Az egyes kategóriákon belül a váratlan nemteljesítésből eredő, súlyozott nettó összegeket összesíteni kell a következő képletnek megfelelően:
DRCb |
= |
a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye; |
i |
= |
a b kategóriához tartozó instrumentum; és |
WtSACTP |
= |
a kategórián belüli fedezeti kapcsolatok miatti kedvezményt megjelenítő arány, amelyet a 325y. cikk (4) bekezdése szerinti WtS-képlettel kell kiszámítani, de nem csupán az adott kategória, hanem a teljes ACTP hosszú és rövid pozíciói alapján. |
Az intézményeknek az ACTP nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményét a következő képlettel kell kiszámítaniuk:
ahol:
DRCACTP |
= |
az ACTP nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény; és |
DRCb |
= |
a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye. |
325ae. cikk
Az általános kamatlábkockázatra vonatkozó kockázati súlyok
A 325bd. cikk (7) bekezdésének b) pontjában említett leginkább likvid deviza alkategóriába nem tartozó devizák esetében a kockázatmentes kamatlábak kockázati tényezőivel szembeni érzékenységek kockázati súlyai a következők:
3. táblázat
Kategóriaszám |
Lejárat |
Kockázati súly |
1. |
0,25 év |
1,7 % |
2. |
0,5 év |
1,7 % |
3. |
1 év |
1,6 % |
4. |
2 év |
1,3 % |
5. |
3 év |
1,2 % |
6. |
5 év |
1,1 % |
7. |
10 év |
1,1 % |
8. |
15 év |
1,1 % |
9. |
20 év |
1,1 % |
10. |
30 év |
1,1 % |
325af. cikk
Az általános kamatlábkockázat kategórián belüli korrelációi
Az ugyanazon kategóriába tartozó, ugyanazon görbének megfelelő, de különböző lejáratú általános kamatlábkockázati tényezők WSk és WSl súlyozott érzékenységei közötti korrelációt a következő képlettel kell meghatározni:
ahol:
Tk (illetveTl) |
= |
a kockázatmentes kamatlábhoz tartozó lejárat; |
θ |
= |
3 %. |
325ag. cikk
Az általános kamatlábkockázat kategóriák közötti korrelációi
325ah. cikk
A nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó kockázati súlyok
A nem értékpapírosítások hitelkockázati felárral szembeni érzékenységének kockázati súlyai a 4. táblázatban szereplő mindegyik kategóriában az összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak.
4. táblázat
Kategóriaszám |
Hitelminőség |
Ágazat |
Kockázati súly |
1. |
Összes |
A tagállamok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is |
0,5 % |
2. |
1–3. hitel-minőségi besorolás |
Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek |
0,5 % |
3. |
Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények |
1,0 % |
|
4. |
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket |
5,0 % |
|
5. |
Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés |
3,0 % |
|
6. |
Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek |
3,0 % |
|
7. |
Technológia, telekommunikáció |
2,0 % |
|
8. |
Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek |
1,5 % |
|
9. |
|
Valamely tagállamban a hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények |
1,0 % |
10. |
1. hitelminőségi besorolás |
Harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények |
1,5 % |
2–3. hitelminőségi besorolás |
2,5 % |
||
11. |
4–6. hitelminőségi besorolás és nem minősített |
Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek |
2 % |
12. |
Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények |
4,0 % |
|
13. |
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket |
12,0 % |
|
14. |
Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés |
7,0 % |
|
15. |
Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek |
8,5 % |
|
16. |
Technológia, telekommunikáció |
5,5 % |
|
17. |
Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek |
5,0 % |
|
18. |
Más ágazat |
12,0 % |
|
19. |
Tőzsdén jegyzett hitelindexek, amelyeknél az egyes alkotóelemek többsége befektetésre ajánlott |
1,5 % |
|
20. |
Tőzsdén jegyzett hitelindexek, amelyeknél az egyes alkotóelemek többsége befektetésre nem ajánlott vagy nem minősített |
5 % |
325ai. cikk
A nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategórián belüli korrelációk
Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
ρkl (alaptermék) = 1, ha a k és l érzékenységek két alapterméke azonos, egyébként pedig 35 %;
ρkl(lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 65 %; és
ρkl(bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,90 %.
Az e cikk (1) bekezdésében említett korrelációs paraméterek nem alkalmazandók a 325ah. cikk (1) bekezdésének 4. táblázatában szereplő 18. kategóriára. A 18. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő:
325aj. cikk
A nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategóriái közötti korrelációk
Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére alkalmazandó γbc korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
γbc (minősítés) = 1, ha a két kategória ugyanazon hitelminőségi besorolással rendelkezik (vagy 1–3. vagy 4–6. hitelminőségi besorolás), egyébként pedig 50 %; e számítás céljaira az 1. kategória hitelminőségi besorolása az 1–3. hitelminőségi besorolással rendelkező kategóriák besorolásával megegyezőnek tekintendő; és
γ
bc (ágazat)=
1, ha a két kategória ugyanazon ágazathoz tartozik, egyébként pedig az 5. táblázat szerinti megfelelő százalékos érték:
5. táblázat
Kategória |
1, 2 és 11. |
3 és 12. |
4 és 13. |
5 és 14. |
6 és 15. |
7 és 16. |
8 és 17. |
9 és 10. |
18. |
19. |
20. |
1, 2 és 11. |
|
75 % |
10 % |
20 % |
25 % |
20 % |
15 % |
10 % |
0 % |
45 % |
45 % |
3 és 12. |
|
|
5 % |
15 % |
20 % |
15 % |
10 % |
10 % |
0 % |
45 % |
45 % |
4 és 13. |
|
|
|
5 % |
15 % |
20 % |
5 % |
20 % |
0 % |
45 % |
45 % |
5 és 14. |
|
|
|
|
20 % |
25 % |
5 % |
5 % |
0 % |
45 % |
45 % |
6 és 15. |
|
|
|
|
|
25 % |
5 % |
15 % |
0 % |
45 % |
45 % |
7 és 16. |
|
|
|
|
|
|
5 % |
20 % |
0 % |
45 % |
45 % |
8 és 17. |
|
|
|
|
|
|
|
5 % |
0 % |
45 % |
45 % |
9 és 10. |
|
|
|
|
|
|
|
|
0 % |
45 % |
45 % |
18. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
0 % |
0 % |
19. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
75 % |
20 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
325ak. cikk
Az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó kockázati súlyok
Az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelkockázati felárral szembeni érzékenységeihez tartozó kockázati súlyok mindegyik kategóriában az összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak, és a 6. táblázatban szereplő mindegyik kategóriára külön-külön a 461a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint kell meghatározni:
6. táblázat
Kategóriaszám |
Hitelminőség |
Ágazat |
Kockázati súly |
1. |
Összes |
A tagállamok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is |
4,0 % |
2. |
1–3. hitelminőségi besorolás |
Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek |
4,0 % |
3. |
Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények |
4,0 % |
|
4. |
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket |
8,0 % |
|
5. |
Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés |
5,0 % |
|
6. |
Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek |
4,0 % |
|
7. |
Technológia, telekommunikáció |
3,0 % |
|
8. |
Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek |
2,0 % |
|
9. |
Valamely tagállamban a hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények |
3,0 % |
|
10. |
Harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények |
6,0 % |
|
11. |
4–6. hitelminőségi besorolás és nem minősített |
Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek |
13,0 % |
12. |
Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények |
13,0 % |
|
13. |
Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket |
16,0 % |
|
14. |
Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés |
10,0 % |
|
15. |
Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek |
12,0 % |
|
16. |
Technológia, telekommunikáció |
12,0 % |
|
17. |
Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek |
12,0 % |
|
18. |
Más ágazat |
13,0 % |
325al. cikk
Az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó korrelációk
325am. cikk
Az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó kockázati súlyok
Az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatával szembeni érzékenységeinek kockázati súlyai a 7. táblázatban szereplő mindegyik kategóriában az összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak, és a 7. táblázatban szereplő mindegyik kategóriára külön-külön a 461a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban kell meghatározni:
7. táblázat
Kategóriaszám |
Hitelminőség |
Ágazat |
Kockázati súly |
1. |
Előresorolt és 1–3. hitelminőségi besorolás |
RMBS – elsőrendű |
0,9 % |
2. |
RMBS – közepes elsőrendű |
1,5 % |
|
3. |
RMBS – másodrendű |
2,0 % |
|
4. |
Üzleti ingatlannal fedezett értékpapír |
2,0 % |
|
5. |
Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek |
0,8 % |
|
6. |
Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák |
1,2 % |
|
7. |
Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek |
1,2 % |
|
8. |
Nem ACTP hitellel fedezett kötelezvények (CLO) |
1,4 % |
|
9. |
Nem előresorolt és 1–3. hitelminőségi besorolás |
RMBS – elsőrendű |
1,125 % |
10. |
RMBS – közepes elsőrendű |
1,875 % |
|
11. |
RMBS – másodrendű |
2,5 % |
|
12. |
Üzleti ingatlannal fedezett értékpapír |
2,5 % |
|
13. |
Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek |
1 % |
|
14. |
Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák |
1,5 % |
|
15. |
Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek |
1,5 % |
|
16. |
Nem ACTP CLO |
1,75 % |
|
17. |
4–6. hitelminőségi besorolás és nem minősített |
RMBS – elsőrendű |
1,575 % |
18. |
RMBS – közepes elsőrendű |
2,625 % |
|
19. |
RMBS – másodrendű |
3,5 % |
|
20. |
Üzleti ingatlannal fedezett értékpapír |
3,5 % |
|
21. |
Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek |
1,4 % |
|
22. |
Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák |
2,1 % |
|
23. |
Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek |
2,1 % |
|
24. |
Nem ACTP CLO |
2,45 % |
|
25. |
Más ágazat |
3,5 % |
325an. cikk
Az ACTP-ben nem szereplő korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategórián belüli korrelációi
Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρ_kl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
ρkl (ügyletrészsorozat) = 1, ha a k és l érzékenységek két alapterméke ugyanazon kategóriába és ugyanazon értékpapírosítási ügyletrészsorozatba tartozik (névleges értelemben több mint 80 %-uk átfedő), egyébként pedig 40 %;
ρkl(lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 80 %; és
ρkl(bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,90 %.
Az (1) bekezdésben említett korrelációs paraméterek nem alkalmazandók a 325am. cikk (1) bekezdésében a 7. táblázatban a 25. kategóriára. A 25. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó szavatolótőke-követelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő:
325ao. cikk
Az ACTP-ben nem szereplő korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategóriák közötti korrelációi
325ap. cikk
A részvénypiaci kockázatra vonatkozó kockázati súlyok
A részvény-, illetve a részvényrepo-árfolyammal kapcsolatos kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységekhez tartozó kockázati súlyokat a 8. táblázatban szereplő kategóriák mindegyike esetében a 461a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint kell meghatározni:
8. táblázat
Kategóriaszám |
Piaci kapitalizáció |
Gazdaság |
Ágazat |
Azonnali részvényárfolyamokra vonatkozó kockázati súly |
Részvényrepo-kamatlábra vonatkozó kockázati súly |
1. |
Nagy |
Feltörekvő piacgazdaság |
Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek, egészségügy, közművek |
55 % |
0,55 % |
2. |
Telekommunikáció, ipari termékek |
60 % |
0,60 % |
||
3. |
Alapanyagok, energia, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés |
45 % |
0,45 % |
||
4. |
Pénzügyi vállalatok – ideértve az államilag támogatottakat is –, ingatlanügyletek, technológia |
55 % |
0,55 % |
||
5. |
Fejlett gazdaság |
Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek, egészségügy, közművek |
30 % |
0,30 % |
|
6. |
Telekommunikáció, ipari termékek |
35 % |
0,35 % |
||
7. |
Alapanyagok, energia, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés |
40 % |
0,40 % |
||
8. |
Pénzügyi vállalatok – ideértve az államilag támogatottakat is –, ingatlanügyletek, technológia |
50 % |
0,50 % |
||
9. |
Kis |
Feltörekvő piacgazdaság |
Az 1., 2., 3. és 4. kategória alatt ismertetett összes ágazat |
70 % |
0,70 % |
10. |
Fejlett gazdaság |
Az 5., 6., 7. és 8. kategória alatt ismertetett összes ágazat |
50 % |
0,50 % |
|
11. |
Más ágazat |
70 % |
0,70 % |
||
12. |
Fejlett gazdaságok nagy piaci kapitalizációjú indexei |
15 % |
0,15 % |
||
13. |
Más indexek |
25 % |
0,25 % |
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325aq. cikk
A részvénypiaci kockázat kategórián belüli korrelációi
Az (1) bekezdésben említetten kívüli esetekben az ugyanazon kategória azonnali részvényárfolyamra való WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
15 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a nagy piaci kapitalizáció, feltörekvő piaci gazdaság kategóriájába esnek (1., 2., 3. vagy 4. kategória);
25 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a nagy piaci kapitalizáció, fejlett gazdaság kategóriájába esnek (5., 6., 7. vagy 8. kategória);
7,5 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a kis piaci kapitalizáció, feltörekvő piaci gazdaság kategóriájába esnek (9. kategória);
12,5 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a kis piaci kapitalizáció, fejlett gazdaság kategóriájába esnek (10. kategória);
80 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek valamelyik indexkategóriába tartoznak (12. vagy 13. kategória).
Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott korrelációs paraméterek nem alkalmazandók a 11. kategóriára. A 11. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő:
325ar. cikk
A részvénypiaci kockázat kategóriák közötti korrelációi
Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére a c korrelációs paramétert kell alkalmazni.
A paramétert a 325ap. cikk 8. táblázatában szereplő kategóriáknak megfelelően kell meghatározni a következők szerint:
15 %, ha a két kategória az 1–10. kategória közé tartozik;
0 %, ha a két kategória bármelyike a 11. kategória;
75 %, ha a két kategória a 12–13. kategória közé tartozik;
45 % egyéb esetben.
325as. cikk
Az árukockázatra vonatkozó kockázati súlyok
Az árukockázati tényezőkkel szembeni érzékenységekhez tartozó kockázati súlyok a következők:
9. táblázat
Kategóriaszám |
Kategórianév |
Kockázati súly |
1. |
Energia – szilárd tüzelőanyag |
30 % |
2. |
Energia – folyékony tüzelőanyag |
35 % |
3. |
Energia – villamosenergia- és szén-dioxid-kereskedelem |
60 % |
4. |
Szállítás |
80 % |
5. |
Fémek – nem nemesfémek |
40 % |
6. |
Gáz-halmazállapotú tüzelőanyag |
45 % |
7. |
Nemesfémek (az arany is) |
20 % |
8. |
Gabona és olajos magvak |
35 % |
9. |
Állatállomány és tejtermék |
25 % |
10. |
Mezőgazdasági termékek és egyéb mezőgazdasági áruk |
35 % |
11. |
Egyéb áruk |
50 % |
325at. cikk
Az árukockázat kategórián belüli korrelációi
Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρ_kl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
ρkl (áru) = 1, ha a k és l érzékenységek két áruja azonos, egyébként pedig a 10. táblázat szerinti, kategórián belüli korrelációkkal azonos;
ρkl (lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 99 %; és
ρkl (bázis) = 1, ha a két érzékenység azonos az áru teljesítési helye tekintetében, egyébként pedig 99,90 %.
A kategórián belüli ρkl (áru) korrelációk a következők:
10. táblázat
Kategóriaszám |
Kategórianév |
Korreláció (ρkl áru) |
1 |
Energia – szilárd tüzelőanyag |
55 % |
2 |
Energia – folyékony tüzelőanyag |
95 % |
3 |
Energia – villamosenergia- és szén-dioxid-kereskedelem |
40 % |
4 |
Szállítás |
80 % |
5 |
Fémek – nem nemesfémek |
60 % |
6 |
Gáz-halmazállapotú tüzelőanyag |
65 % |
7 |
Nemesfémek (az arany is) |
55 % |
8 |
Gabona és olajos magvak |
45 % |
9 |
Állatállomány és tejtermék |
15 % |
10 |
Puha áruk és egyéb mezőgazdasági áruk |
40 % |
11 |
Egyéb áruk |
15 % |
Az (1) bekezdés ellenére a következő rendelkezések alkalmazandók:
ha a 10. táblázat 3. kategóriájához rendelt két kockázati tényező különböző régiókban termelt vagy a szerződéses megállapodás szerint más időszakokban leszállított villamos energiához kapcsolódik, azok külön árukockázati tényezőnek minősülnek;
ha a 10. táblázat 4. kategóriájához rendelt két kockázati tényező szállításra vonatkozik oly módon, hogy a szállítási útvonal vagy a leszállítás hete eltérő, azok külön árukockázati tényezőnek minősülnek.
325au. cikk
Az árukockázat kategóriák közötti korrelációi
Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére alkalmazandó γbc korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
20 %, ha a két kategória az 1–10. kategória közé tartozik;
0 %, ha a két kategória bármelyike a 11. kategória.
325av. cikk
A devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó kockázati súlyok
Az azon devizapárokkal kapcsolatos devizaárfolyam-kockázati tényezők tekintetében, amelyek az euróból és a gazdasági és monetáris unió második szakaszában (ERM II.) részt vevő tagállam devizájából állnak, a kockázati súly az alábbiak egyike:
az (1) bekezdésben említett kockázati súly egyharmada;
a tagállam és az Európai Központi Bank közötti hivatalos megállapodás szerinti ingadozási sávon belüli maximális ingadozás, ha a sáv szűkebb, mint a gazdasági és monetáris unió második szakasza (ERM II.) keretében meghatározott ingadozási sáv.
325aw. cikk
A devizaárfolyam-kockázat korrelációi
A devizaárfolyam-kockázati tényezőkre való érzékenységek összesítésére a 60 %-nak megfelelő egységes γbc korrelációs paraméter alkalmazandó.
325ax. cikk
Vega kockázati és görbületkockázati súlyok
A (2) bekezdésben említett részarányt az egyes kockázatitényező-típusok feltételezett likviditásától kell függővé tenni, a következő képletnek megfelelően:
ahol:
11. táblázat
Kockázati osztály |
LHkockázati osztály |
Kockázati súlyok |
Általános kamatlábkockázat (GIRR) |
60 |
100 % |
Hitelfelár-kockázat, nem értékpapírosítás |
120 |
100 % |
Hitelfelár-kockázat, értékpapírosítás (ACTP) |
120 |
100 % |
Hitelfelár-kockázat, értékpapírosítás (nem ACTP) |
120 |
100 % |
Részvénypiaci kockázat (nagy kapitalizáció és indexek) |
20 |
77,78 % |
Részvénypiaci kockázat (kis kapitalizáció és egyéb ágazat) |
60 |
100 % |
Áruk |
120 |
100 % |
Devizaárfolyam |
40 |
100 % |
325ay. cikk
Vega kockázati és görbületkockázati korrelációk
Az általános kamatlábkockázat kockázati osztály egyazon kategóriáján belüli vega kockázati érzékenységek közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
ahol:
=
, ahol α 1 %-on rögzítendő, Tk és Tl pedig azon opciók lejáratai, amelyek tekintetében a vega érzékenységeket származtatják, az évek számában kifejezve; és
=
, ahol α = 1 %,
és
pedig azon opciók alapul szolgáló eszközeinek lejáratai, amelyek tekintetében a vega érzékenységeket származtatják, a megfelelő opciók lejáratának levonásával, mindkét esetben az évek számában kifejezve.
Az egyéb kockázati osztályok egyazon kategóriáján belüli vega kockázati érzékenységek közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:
ahol:
az azon kategóriának megfelelő, kategórián belüli delta korreláció, amelyhez a k és az l vega kockázati tényezőt rendelnék; és
az (1) bekezdés szerint számított paraméter.
1b. FEJEZET
Az alternatív belső modellen alapuló módszer
325az. cikk
Az alternatív belső modellen alapuló módszer és az alternatív belső modellek használatának engedélyezése
Miután az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy az intézmények megfelelnek a 325bh., a 325bi. és a 325bj. cikkben meghatározott követelményeknek, engedélyezniük kell az érintett intézmények számára, hogy a 325ba. cikkel összhangban az alternatív belső modelljük alkalmazásával számítsák ki a kereskedési részlegekhez rendelt összes pozíció portfóliójának szavatolótőke-követelményeit, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a kereskedési részlegeket a 104b. cikkel összhangban hozták létre;
az intézmény megindokolta az illetékes hatóságnak, hogy miért vonta be a kereskedési részlegeket az alternatív belső modellen alapuló módszer alkalmazási körébe;
a kereskedési részlegek az előző évre vonatkozóan teljesítették a 325bf. cikk (3) bekezdésében említett utótesztelési követelményeket;
az intézmény beszámolt az illetékes hatóságainak a 325bg. cikkben meghatározott eredményvizsgálati követelmény kereskedési részlegek általi teljesítésének eredményéről;
azon kereskedési részlegek esetében, amelyekhez legalább egy, a 325bl. cikkben említett kereskedési könyvi pozíciót hozzárendeltek, a kereskedési részlegek teljesítik a nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell tekintetében a 325bm. cikkben meghatározott követelményeket;
a kereskedési részlegekhez egyáltalán nem rendeltek sem értékpapírosítási, sem újra-értékpapírosítási pozíciót.
Az e bekezdés első albekezdése b) pontjának alkalmazása során azt, hogy az intézmény nem vonja be a kereskedési részleget az alternatív belső modellen alapuló módszer alkalmazási körébe, nem indokolhatja az, hogy a 325. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett alternatív sztenderd módszer alkalmazása alacsonyabb szavatolótőke-követelményeket eredményezne, mint ha az intézmény az alternatív belső modellen alapuló módszer alapján számítaná a szavatolótőke-követelményeket.
Az intézmények kötelesek továbbá értesíteni az illetékes hatóságokat az engedélyezett alternatív belső modellek használatának minden egyéb kiterjesztéséről és módosításáról.
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők meghatározása érdekében:
az alternatív belső modellek alkalmazásával kapcsolatos kiterjesztések és módosítások, továbbá a 325bc. cikkben említett modellezhető kockázati tényezők részhalmazát érintő módosítások lényegességének értékelésére szolgáló feltételek;
azon értékelési módszer, amellyel az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy az intézmény megfelel-e a 325bh., 325bi, 325bn., 325bo. és 325bp. cikkben meghatározott követelményeknek.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2024. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza azokat a rendkívüli körülményeket, amelyek fennállása esetén az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy:
továbbra is alternatív belső modellek alapján számítsák ki azon kereskedési részlegek piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményét, amelyek már nem felelnek meg az e cikk (2) bekezdésének c) pontjában és a 325bg. cikk (1) bekezdésében említett feltételeknek;
a többletet a hipotetikus változások utótesztelése során észlelt túllépések alapján kapott többletre korlátozzák.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2024. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325ba. cikk
Szavatolótőke-követelmények az alternatív belső modellek alkalmazása esetén
Az alternatív belső modellt alkalmazó intézménynek az alábbi értékek közül a magasabbnak a kiválasztásával kell meghatároznia az azon kereskedési részlegek összes pozícióját tartalmazó portfóliók szavatolótőke-követelményét, amelyekre vonatkozóan az intézmény megkapta a 325az. cikk (2) bekezdésében említett engedélyt:
a következő értékek összege:
az intézmény 325bb. cikk szerint számított, előző napi várható többletveszteség-kockázati mértéke (ESt – 1); és
az intézmény 5. szakasz szerint számított, előző napi stresszforgatókönyvi kockázati mértéke (SSt – 1); vagy
a következő értékek összege:
az intézmény 325bb. cikk szerint számított napi várható többletveszteség-kockázati mértékeinek a megelőző 60 munkanap tekintetében számított átlaga (ESavg), megszorozva az (mc) szorzótényezővel; és
az intézmény 5. szakasz szerint számított napi stresszforgatókönyvi kockázati mértékeinek a megelőző 60 munkanap tekintetében számított átlaga (SSavg).
A belső nemteljesítési kockázati modell alkalmazási körébe tartozó és az (1) bekezdésben említett kereskedési részlegekhez rendelt, tőzsdén kereskedett, hitel- vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokban lévő pozíciókkal rendelkező intézményeknek egy, a következő értékek közül a nagyobbikban kifejezett kiegészítő szavatolótőke-követelményt is teljesíteniük kell:
a 3. szakasz szerint számított, a nemteljesítési kockázatra vonatkozó legutóbbi szavatolótőke-követelmény;
az a) pontban említett összeg megelőző 12 hétre számított átlaga.
325bb. cikk
A várható többletveszteség kockázati mértéke
Az intézmények a 325ba. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett várható többletveszteség-kockázati mértéket bármely adott „t” időpontra vonatkozóan és a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók bármely adott portfóliójára vonatkozóan a következőképpen kötelesek kiszámítani:
ahol:
ESt |
= |
várható többletveszteség kockázati mértéke; |
i |
= |
a 325bd. cikk 2. táblázatának első oszlopában felsorolt öt tág kockázatitényező-kategóriát jelölő index; |
UESt |
= |
a korlátozás nélküli várható többletveszteség mértéke, amely a következőképpen számítandó ki:
|
|
= |
a korlátozás nélküli várható többletveszteség mértéke az i tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a következőképpen számítandó ki:
|
|
= |
a részleges várható többletveszteség mértéke az i tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a 325bc. cikk (2) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára; |
|
= |
a részleges várható többletveszteség mértéke az i tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a 325bc. cikk (3) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára; és |
|
= |
a részleges várható többletveszteség mértéke az i tág kockázatitényező-kategória esetében, amely a 325bc. cikk (4) bekezdésének megfelelően számítandó ki a portfólió összes pozíciójára. |
korlátozás nélküli várható többletveszteség-mérték, valamint a
,
és
részleges várható többletveszteség-mérték számítási gyakoriságát, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:
korlátozás nélküli várható többletveszteség-mérték ilyen számítása nem jár az érintett kereskedési könyvi pozíciók piaci kockázatainak alábecslésével;
,
, a
és a
számítási gyakoriságát.
325bc. cikk
A részleges várható többletveszteség számítása
Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a 325bb. cikk (1) bekezdésében említett részleges várható többletveszteség-mértékeket:
a részleges várható többletveszteség-mértékek napi számításai;
97,5 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallumra;
a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók adott portfóliója esetében az intézményeknek a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk a részleges várható többletveszteség „t” időpontra vonatkozó mértékét:
ahol:
PESt |
= |
a részleges várható többletveszteség „t” időpontra vonatkozó mértéke; |
j |
= |
az 1. táblázat első oszlopában felsorolt öt likviditási horizontot jelölő index; |
LHj |
= |
a j likviditási horizont hossza az 1. táblázat szerint, napokban kifejezve; |
T |
= |
a bázis-időhorizont, ahol T = 10 nap; |
PESt(T) |
= |
a részleges várható többletveszteség-mérték, amely úgy számítandó ki, hogy a 325bb. cikk (1) bekezdésében említett részleges várható többletveszteség-mértékek mindegyike esetében a 10 napos időhorizonton vizsgált jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (2), (3) és (4) bekezdésben említett konkrét halmazaira alkalmazzuk; és |
PESt(T, j) |
= |
a részleges várható többletveszteség-mérték, amely úgy számítandó ki, hogy a 325bb. cikk (1) bekezdésében említett részleges várható többletveszteség-mértékek mindegyike esetében a 10 napos időhorizonton vizsgált jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (2), (3) és (4) bekezdésben említett konkrét halmazaira alkalmazzuk, és amely mérőszám esetében a 325bd. cikk (2) bekezdésével összhangban meghatározott tényleges likviditási horizont LHj-vel egyenlő vagy annál hosszabb.
1. táblázat
|
és
mérőszámai kiszámítása céljából az intézményeknek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeken túlmenően teljesíteniük kell a következő követelményeket is:
kiszámítása során az intézményeknek a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek egy az intézmény által – az illetékes hatóságok számára kielégítő módon – megválasztott részhalmazára kell alkalmazniuk, úgy, hogy a megelőző 60 munkanapból származó összeggel teljesüljön az alábbi feltétel:
Az az intézmény, amely már nem teljesíti az e pont első bekezdésében említett követelményt, erről köteles haladéktalanul értesíteni az illetékes hatóságokat, és két héten belül aktualizálni a modellezhető kockázati tényezők részhalmazát annak érdekében, hogy eleget tegyen e követelménynek; amennyiben az adott intézmény két hét elteltével nem tett eleget e követelménynek, egyes kereskedési részlegek tekintetében vissza kell térnie a piaci kockázat szavatolótőke-követelményének kiszámítására vonatkozóan az 1a. fejezetben meghatározott módszerhez mindaddig, amíg bizonyítani nem tudja az illetékes hatóság számára, hogy teljesíti az e pont első albekezdésében meghatározott követelményt;
kiszámítása során az intézményeknek a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek egy az intézmény által az e bekezdés a) pontjának alkalmazása céljára választott olyan részhalmazára kell alkalmazniuk, amelyet az i tág kockázatitényező-kategóriába soroltak a 325bd. cikknek megfelelően;
értékének maximalizálása céljával megválasztott, 12 hónapos folyamatos pénzügyi stresszhelyzeti időszakból származó historikus adatokra kell kalibrálni. Ezen stresszhelyzeti időszak azonosítása céljából az intézményeknek egy legalább 2007. január 1-jétől kezdődő megfigyelési időszakot kell végigtekinteniük, az illetékes hatóságok számára kielégítő módon; és
bemeneti adatait az intézmény által a c) pont alkalmazása céljából megválasztott 12 hónapos stresszhelyzeti időszakra kell kalibrálni.
és
kiszámítása céljából az intézményeknek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeken túlmenően teljesíteniük kell a következő követelményeket is:
kiszámítása során az intézményeknek a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (2) bekezdés a) pontjában említett részhalmazára kell alkalmazniuk;
kiszámítása során az intézményeknek a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket csak a portfólióhoz tartozó pozíciók modellezhető kockázati tényezőinek a (2) bekezdés b) pontjában említett részhalmazára kell alkalmazniuk;
az e bekezdés a) és b) pontjában említett modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat a (4) bekezdés c) pontjában említett historikus adatokra kell kalibrálni. Ezeket az adatokat legalább havonta frissíteni kell.
és
kiszámítása céljából az intézményeknek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeken túlmenően teljesíteniük kell a következő követelményeket is:
kiszámítása során az intézményeknek a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket a portfólióhoz tartozó pozíciók összes modellezhető kockázati tényezőjére alkalmazniuk kell;
kiszámítása során az intézményeknek a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyveket a portfólióhoz tartozó pozíciók összes olyan modellezhető kockázati tényezőjére alkalmazniuk kell, amelyet az i tág kockázatitényező-kategóriába soroltak a 325bd. cikknek megfelelően;
az a) és b) pontban említett modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat az előző 12 hónapos időszakból származó historikus adatokra kell kalibrálni; amennyiben az áringadozás számottevő mértékben növekszik az intézmény portfóliójának jelentős számú, a kockázati tényezőknek a (2) bekezdés a) pontjában említett részhalmazába nem tartozó, modellezhető kockázati tényezője esetében, az illetékes hatóságok előírhatják az intézmény számára, hogy a megelőző 12 hónapos időszaknál rövidebb időszakból származó historikus adatokat használjon, de ez a rövidebb időszak nem lehet rövidebb, mint az előző hat hónapos időszak; az illetékes hatóságoknak értesíteniük kell az EBH-t minden olyan határozatról, amely 12 hónapnál rövidebb időszakból származó historikus adatok használatát írja elő valamely intézmény számára, megindokolva határozatukat.
325bd. cikk
Likviditási horizont
Az intézménynek értesítenie kell az illetékes hatóságokat arról, hogy melyek azok a kereskedési részlegek és tág kockázatitényező-alkategóriák, amelyek tekintetében az első albekezdésben említett eljárás alkalmazása mellett dönt.
A részleges várható többletveszteség-mértékeknek a 325bc. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kiszámítása céljából egy adott, devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett kereskedési könyvi pozíció vagy nem kereskedési könyvi pozíció egy adott modellezhető kockázati tényezőjének tényleges likviditási horizontját az alábbiak szerint kell kiszámítani:
EffectiveLH = |
|
SubCatLH if Mat > LH5 |
|
min (SubCatLH,minj{LHj/LHj ≥ Mat}) if LH1 ≤ Mat ≤ LH5 |
|||
LH1 if Mat < LH1 |
ahol:
EffectiveLH |
= |
a tényleges likviditási horizont; |
Mat |
= |
a kereskedési könyvi pozíció lejárata; |
SubCatLH |
= |
a modellezhető kockázati tényező (1) bekezdéssel összhangban meghatározott likviditási horizontjának hossza; és |
minj {LHj/LHj ≥ Mat} |
= |
a 325bc. cikkben szereplő 1. táblázatban felsorolt likviditási horizontok közül annak a hossza, amely e kereskedési könyvi pozíció lejáratához a legközelebb esik. |
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők meghatározása érdekében:
hogyan kell az intézményeknek az (1) bekezdésben említett pozíciók kockázati tényezőit az (1) bekezdés alkalmazása céljából hozzárendelni a tág kockázatitényező-kategóriákhoz és a tág kockázatitényező-alkategóriákhoz;
a 2. táblázatban szereplő „kamatlábkockázat” tág kockázatitényező-kategóriában a „leginkább likvid devizák” alkategóriát alkotó pénznemek;
a 2. táblázatban szereplő „devizaárfolyam” tág kockázatitényező-kategóriában a „leginkább likvid devizapárok” alkategóriát alkotó devizapárok;
a 2. táblázatban szereplő „részvény” tág kockázatitényező-kategóriában a „részvényárfolyam” és a „volatilitás” alkategória tekintetében az alacsony és a magas piaci kapitalizáció fogalommeghatározása.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. március 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
2. táblázat
Tág kockázatitényező-kategóriák |
Tág kockázatitényező-alkategóriák |
Likviditási horizont |
A likviditási horizont hossza (napokban) |
Kamatláb |
Leginkább likvid devizák és hazai pénznem |
1. |
10. |
Egyéb devizák (a leginkább likvid devizák kivételével) |
2. |
20. |
|
Volatilitás |
4. |
60. |
|
Egyéb típusok |
4. |
60. |
|
Hitelkockázati felár |
A tagállamok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is |
2. |
20. |
A valamely tagállamban a hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények (befektetésre ajánlott kategória) |
2. |
20. |
|
Állampapírok (befektetésre ajánlott kategória) |
2. |
20. |
|
Állampapírok (befektetésre nem ajánlott kategória) |
3. |
40. |
|
Vállalati papírok (befektetésre ajánlott kategória) |
3. |
40. |
|
Vállalati papírok (befektetésre nem ajánlott kategória) |
4. |
60. |
|
Volatilitás |
5. |
120. |
|
Egyéb típusok |
5. |
120. |
|
Részvény |
Részvényárfolyam (magas piaci kapitalizáció) |
1. |
10. |
Részvényárfolyam (alacsony piaci kapitalizáció) |
2. |
20. |
|
Volatilitás (magas piaci kapitalizáció) |
2. |
20. |
|
Volatilitás (alacsony piaci kapitalizáció) |
4. |
60. |
|
Egyéb típusok |
4. |
60. |
|
Devizaárfolyam |
Leginkább likvid devizapárok |
1. |
10. |
Egyéb devizapárok (a leginkább likvid devizapárok nélkül) |
2. |
20. |
|
Volatilitás |
3. |
40. |
|
Egyéb típusok |
3. |
40. |
|
Áruk |
Energiaár- és kibocsátáskereskedelmiegységár-kockázat |
2. |
20. |
Nemesfém- és nemvasfém-árak |
2. |
20. |
|
Egyéb nyersanyagárak (az energiaárak és kibocsátáskereskedelmiegység-árak, valamint a nemesfém- és a nemvasfém-árak nélkül) |
4. |
60. |
|
Energiaárak és kibocsátáskereskedelmiegység-árak volatilitása |
4. |
60. |
|
Nemesfém- és nemvasfém-árak volatilitása |
4. |
60. |
|
Egyéb nyersanyagárak volatilitása (az energiaárak és kibocsátáskereskedelmiegység-árak volatilitásának, valamint a nemesfém- és a nemvasfém-árak volatilitásának kivételével) |
5. |
120. |
|
Egyéb típusok |
5. |
120. |
325be. cikk
A kockázati tényezők modellezhetőségének értékelése
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. március 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325bf. cikk
A kötelező utótesztelésre vonatkozó követelmények és az alkalmazandó szorzótényezők
E cikk alkalmazásában túllépésnek tekintendő a kereskedési részleghez rendelt összes pozíciót felölelő portfólió értékének olyan napi változása, amely meghaladja az intézmény alternatív belső modellje alapján, a következőknek megfelelően számított vonatkozó kockáztatott értéket:
a kockáztatott érték kiszámításál egynapos tartási periódusból kell kiindulni;
a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek alkalmazandók a kereskedési részleg pozícióinak a 325bg. cikk (3) bekezdésében említett és a 325be. cikkel összhangban modellezhetőnek tekintett kockázati tényezőire;
a modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott, jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat a 325bc. cikk (4) bekezdésének c) pontjában említett historikus adatokra kell kalibrálni.
amennyiben ez a cikk másként nem rendelkezik, az intézmény alternatív belső modelljében ugyanazon modellezési feltételezéseket kell használni, mint amelyeket a 325ba. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett várható többletveszteség-kockázati mérték kiszámításához használtak;
Akkor tekinthető úgy, hogy az intézmény kereskedési részlege teljesíti az utótesztelési követelményeket, ha a kereskedési részleg esetében a legutóbbi 250 munkanapon a túllépések száma nem haladja meg a következők egyikét sem:
12 túllépés a 99 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számított kockáztatott értékhez képest, a portfólióérték hipotetikus változásainak utótesztelése alapján;
12 túllépés a 99 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számított kockáztatott értékhez képest, a portfólióérték tényleges változásainak utótesztelése alapján;
30 túllépés a 97,5 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számított kockáztatott értékhez képest, a portfólióérték hipotetikus változásainak utótesztelése alapján;
30 túllépés a 97,5 %-os, egyoldalú konfidenciaintervallumra számított kockáztatott értékhez képest, a portfólióérték tényleges változásainak utótesztelése alapján.
Az intézményeknek a napi túllépések számát a következőknek megfelelően kell kiszámítaniuk:
a portfólió értékének hipotetikus változásaira vonatkozó utótesztelést a portfólió nap végi értékének és – változatlan pozíciókat feltételezve – a következő nap végi értékének az összehasonlítása alapján kell elvégezni;
a portfólió értékének tényleges változásaira vonatkozó utótesztelést a portfólió nap végi értékének és – változatlan pozíciókat feltételezve – a következő nap végi tényleges, díjak és jutalékok nélküli értékének az összehasonlítása alapján kell elvégezni;
túllépés számítandó minden olyan munkanap után, amikor az intézmény nem tudja felmérni a portfólió értékét, vagy nem tudja kiszámítani a (3) bekezdésben említett kockáztatott értéket.
Az mc szorzótényezőt a következők összegeként kell számítani: 1,5 + a 3. táblázat szerinti, 0 és 0,5 közötti többletérték. A többletértéket a (5) bekezdésben említett portfólióra a legutóbbi 250 munkanap során bekövetkezett, az ezen albekezdés a) pontjával összhangban számított kockáztatott érték intézményi utótesztelése során megállapított túllépések száma alapján kell meghatározni. A többletértéket a következő követelmények figyelembevételével kell kiszámítani:
túllépésnek az adott portfólió értékének olyan napi változása tekintendő, amely meghaladja az intézmény belső modellje alapján, a következőknek megfelelően számított vonatkozó kockáztatott értéket:
egynapos tartási periódus;
99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallum;
a jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek alkalmazandók a kereskedési részleg pozícióinak a 325bg. cikk (3) bekezdésében említett és a 325be. cikkel összhangban modellezhetőnek tekintett kockázati tényezőire;
a modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazott, jövőbeli sokkokra vonatkozó forgatókönyvek meghatározásához felhasznált bemeneti adatokat a 325bc. cikk (4) bekezdésének c) pontjában említett historikus adatokra kell kalibrálni;
amennyiben ez a cikk másként nem rendelkezik, az intézmény belső modelljében ugyanazon modellezési feltételezéseket kell használni, mint amelyeket a 325ba. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett várható többletveszteség-kockázati mérték kiszámításához használtak;
a túllépések száma a portfólió értékének hipotetikus és tényleges változásai alapján számolt túllépések közül a magasabb értékkel egyenlő;
3. táblázat
A túllépések száma |
Többlet |
Kevesebb mint 5 |
0,00 |
5 |
0,20 |
6 |
0,26 |
7 |
0,33 |
8 |
0,38 |
9 |
0,42 |
Több mint 9 |
0,50 |
Rendkívüli körülmények között az illetékes hatóságok a többletet a hipotetikus változások utótesztelése során észlelt túllépések alapján kapott többletre korlátozhatják, amennyiben a tényleges változások utóészlelése szerinti túllépések száma nem a belső modell hiányosságaiból ered.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. március 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325bg. cikk
Az eredményvizsgálatra vonatkozó követelmény
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:
az annak biztosításához szükséges kritériumok, hogy a kereskedési részleg portfóliója értékének elméleti változásai kellően közel álljanak a kereskedési részleg portfóliója értékének a (2) bekezdés alkalmazása céljából számított hipotetikus változásaihoz, figyelembe véve a nemzetközi szabályozásbeli fejleményeket;
az intézményre nézve abból fakadó következmények, ha a kereskedési részleg portfóliója értékének elméleti változásai nem állnak eléggé közel a kereskedési részleg portfóliója értékének a (2) bekezdés alkalmazása céljából számított hipotetikus változásaihoz;
az, hogy az intézményeknek milyen gyakorisággal kell eredményvizsgálatot végezniük;
az e cikk alkalmazása céljából a kereskedési részleg portfóliója értékének elméleti és hipotetikus változásai számításakor figyelembe veendő technikai elemek;
az, hogy a belső modellt alkalmazó intézményeknek – a b) pontban meghatározott következmények figyelembevételével – hogyan kell összesíteniük a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett összes kereskedési könyvi pozíciójukat és nem kereskedési könyvi pozíciójukat övező piaci kockázatokhoz kapcsolódó teljes szavatolótőke-követelményt.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. március 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325bh. cikk
Kockázatmérési követelmények
Azoknak az intézményeknek, amelyek a piaci kockázat szavatolótőke-követelményének a 325ba. cikk szerinti kiszámításához belső kockázatmérési modellt alkalmaznak, biztosítaniuk kell, hogy a modell megfeleljen az alábbi követelmények mindegyikének:
a belső kockázatmérési modellnek elegendő számú kockázati tényezőt kell figyelembe vennie, és tartalmaznia kell legalább az 1a. fejezet 3. szakaszának 1. alszakaszában említett kockázati tényezőket, kivéve, ha az intézmény bizonyítja az illetékes hatóságok számára, hogy e kockázati tényezők figyelembevételének hiánya nem gyakorol lényegi hatást a 325bg. cikkben említett eredményvizsgálati követelmény eredményeire; az intézménynek meg kell tudnia indokolni az illetékes hatóságok számára, hogy valamely kockázati tényezőt miért foglalt bele az árazási modelljébe, ugyanakkor miért hagyta el a belső kockázatmérési modelljéből;
a belső kockázatmérési modellnek mérnie kell az opciók és egyéb termékek lineáristól való eltérését, valamint a korrelációs és a báziskockázatot;
a belső kockázatmérési modellnek magában kell foglalnia egy sor kockázati tényezőt minden egyes olyan pénznem kamatlábaira vonatkozóan, amelyben az intézmény mérlegben szereplő vagy mérlegen kívüli, kamatlábérzékeny pozícióval rendelkezik; az intézménynek az általánosan elfogadott módszerek valamelyikével kell modelleznie a hozamgörbéket; a hozamgörbét több lejárati sávra kell osztani a kamatláb-ingadozások hozamgörbe mentén való változásának követése érdekében; a főbb pénznemek és piacok esetében fennálló, kamatlábkockázattal szembeni lényeges kitettség esetén a hozamgörbét legalább hat lejárati sáv alkalmazásával kell modellezni, és a hozamgörbe modellezéséhez felhasznált kockázati tényezők számának arányosnak kell lennie az intézmény kereskedési stratégiáinak jellegével és összetettségével; a modellnek ezenfelül ki kell mutatnia a nem tökéletes korrelációban lévő mozgások kockázatának a különböző hozamgörbék, illetve az ugyanazon, alapul szolgáló eszközöket kibocsátó szervezet által kibocsátott különböző pénzügyi instrumentumok kockázatai közötti átterjedését;
a belső kockázatmérési modellnek magában kell foglalnia az arannyal és az intézmény által tartott pozíciók különböző külföldi pénznemeivel összefüggő kockázati tényezőket; a kollektív befektetési formák tekintetében a kollektív befektetési forma tényleges devizapozícióit kell figyelembe venni; az intézmények harmadik felet is megbízhatnak a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciókról való adatszolgáltatással, amennyiben megfelelően biztosított ennek az adatszolgáltatásnak a pontossága; a belső modelleken alapuló módszerből ki kell zárni a kollektív befektetési forma azon devizapozícióit, amelyekről az intézménynek nincs tudomása, és az 1a. fejezettel összhangban kell kezelni;
a modellezési technika összetettségének arányban kell állnia azzal, hogy az intézmények mennyire jelentős tevékenységet végeznek a részvénypiacokon; a belső kockázatmérési modellnek legalább minden olyan részvénypiacra külön kockázati tényezőt kell használnia, ahol az intézmény jelentős pozíciókkal rendelkezik, és legalább egy olyan kockázati tényezőt, amely a részvényárfolyamok rendszerszerű mozgását és e kockázati tényezőnek az egyes részvénypiacokra vonatkozó egyedi kockázati tényezőktől való függését méri;
a belső kockázatmérési modellnek legalább minden olyan áru esetében, amelyben az intézmény jelentős pozíciókkal rendelkezik, külön kockázati tényezőt kell alkalmaznia, kivéve, ha az intézmény az összes kereskedési tevékenységéhez képest csekély összesített árupozícióval rendelkezik, amely esetben tág árutípusonként alkalmazható egyetlen külön kockázati tényező; az árupiacokkal szembeni lényeges kitettségek esetében a modellnek mérnie kell a hasonló, de nem azonos áruk közötti, egymással nem tökéletes korrelációban levő mozgások kockázatát, a határidős árak lejárati eltérésekből eredő változásainak való kitettséget és a származtatott ügyleti pozíciók és a készpénzpozíciók közötti kényelmi hozamot;
az alkalmazott helyettesítő értékeknek megfelelően le kell képezniük a ténylegesen tartott pozíciók múltbeli értékváltozásait, kellően konzervatívnak kell lenniük és csak akkor alkalmazhatók – például a 325bc. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett stresszhelyzet időszakában –, ha a rendelkezésre álló adatok nem elégségesek;
az opcionalitással rendelkező eszközök volatilitási kockázataival szembeni lényeges kitettségek esetében a belső kockázatmérési modellnek mérnie kell az implikált volatilitások függőségét a különböző kötési árfolyamok és az opciók lejáratai tekintetében.
325bi. cikk
Minőségi követelmények
Az e fejezet céljából alkalmazott minden belső kockázatmérési modellnek elméletileg megalapozottnak kell lennie, a modellt integritását megőrizve kell kiszámítani és alkalmazni, és a modelleknek teljesíteniük kell valamennyi alábbi minőségi követelményt:
a piaci kockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmény kiszámításához használt minden belső kockázatmérési modellnek szorosan illeszkednie kell az intézmény napi kockázatkezelési folyamatába, és alapul kell szolgálnia a kockázati kitettségeknek az intézmény felső vezetése részére történő jelentéséhez;
az intézménynek az üzleti kereskedési részlegeitől független kockázatellenőrzési részleggel kell rendelkeznie, amely közvetlenül a felső vezetésnek számol be; ez a részleg felel a belső kockázatmérési modell megtervezéséért és alkalmazásáért; a teljes kockázatkezelési rendszer felelőseként ennek a részlegnek kell elvégeznie az e fejezet céljára alkalmazott valamennyi belső modell kezdeti és folyamatos validálását; a részlegnek napi jelentéseket kell készítenie a piaci kockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmény számításához használt valamennyi belső modell alkalmazásával kapott eredményekről, továbbá a kereskedési korlátok tekintetében meghozandó intézkedések megfelelőségéről, és elemeznie kell e jelentéseket;
a vezető testületnek és felső vezetésének aktívan részt kell vennie a kockázatellenőrzési folyamatban, és a kockázatellenőrző részleg által készített napi jelentéseket olyan szintű vezetésnek kell megvizsgálnia, amely megfelelő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy utasítást adjon az egyes üzletkötők által vállalt pozícióknak, valamint az intézmény teljes kockázati kitettségének a csökkentésére;
az intézménynek megfelelő létszámú, a belső kockázatmérési modellek összetettségének megfelelő szintű jártassággal rendelkező, valamint a kereskedés, a kockázatellenőrzés, a könyvvizsgálat és a back-office területén jártas alkalmazottal kell rendelkeznie;
az intézménynek dokumentált belső szabályokkal, eljárásokkal és kontrollokkal kell rendelkeznie a belső kockázatmérési modellek általános működésének monitorozására és az annak való megfelelés biztosítására;
a belső kockázatmérési modelleknek – beleértve az árazási modelleket is – bizonyítottan elfogadható pontosságúnak kell lenniük a kockázatmérés terén, és nem térhetnek el lényegesen az intézmény által belső kockázatkezelésre alkalmazott modellektől;
az intézménynek rendszeresen szigorú stressztesztelési programokat, többek között fordított stresszteszteket kell végeznie, amelyeknek ki kell terjedniük minden belső kockázatmérési modellre; az említett stressztesztek eredményeit a felső vezetésnek legalább havi rendszerességgel át kell tekintenie, és azoknak összhangban kell állniuk a vezető testület által jóváhagyott szabályzatokkal és határértékekkel; az intézménynek megfelelő intézkedéseket kell hoznia, amennyiben e stressztesztek eredményei bizonyos körülmények között az intézmény kereskedési tevékenységéből eredő túlzott veszteségeket mutatnak ki;
az intézménynek rendes belső ellenőrzési folyamata részeként vagy harmadik fél megbízásával, az illetékes hatóságok számára kielégítő módon el kell végeznie a belső kockázatmérési modelljeinek független felülvizsgálatát.
Az első albekezdés h) pontja alkalmazásában a harmadik fél olyan vállalkozást jelent, amely könyvvizsgálati vagy tanácsadási szolgáltatásokat nyújt intézmények számára, és amely a kereskedési tevékenységek piaci kockázatai terén megfelelően képzett alkalmazottakkal rendelkezik.
Az (1) bekezdés h) pontjában említett felülvizsgálatnak az üzleti kereskedelmi részlegek tevékenységeire és a független kockázatellenőrző részleg tevékenységeire is ki kell terjednie. Az intézménynek évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia teljes kockázatkezelési eljárását. A felülvizsgálat során a következőket kell értékelni:
a kockázatkezelési rendszer és eljárás dokumentációjának, valamint a kockázatellenőrző részleg szervezetének megfelelősége;
a kockázatmérésnek a napi kockázatkezelésbe való beépítése és a vezetői információs rendszer integritása;
azok az eljárások, amelyeket az intézmény a front office és a back-office alkalmazottai által használt kockázatárazási modellek és értékelési rendszerek jóváhagyására alkalmaz;
a modell által lefedett kockázatok köre, a kockázatmérési rendszer pontossága és megfelelősége, és a belső kockázatmérési modell bármilyen jelentős változásának validálása;
a pozíciókra vonatkozó adatok pontossága és teljeskörűsége, a volatilitási és korrelációs feltételezések pontossága és megfelelősége, az értékelés és a kockázatérzékenységi számítások pontossága, valamint – amennyiben a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek az e fejezetben meghatározott követelmények teljesítéséhez – a helyettesítő adatok generálásának pontossága és megfelelősége;
az intézmény által a belső kockázatmérési modellek működtetéséhez felhasznált adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának – ezen belül az ilyen adatforrások függetlenségének – értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárás;
az intézmény által a belső kockázatkezelési modellek pontosságának felmérése érdekében végzett utótesztelésre és eredményvizsgálatra vonatkozó követelmények értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárás;
amennyiben a felülvizsgálatot e cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban harmadik fél végzi, annak ellenőrzése, hogy a 325bj. cikkben meghatározott belső validálási eljárás teljesíti célkitűzéseit.
325bj. cikk
Belső validálás
Az intézményeknek az (1) bekezdésben említett validálást a következő körülmények fennállása esetén kell lefolytatniuk:
bármely belső kockázatmérési modell kezdeti kidolgozásakor és a modell jelentős módosításakor;
rendszeres időközönként, valamint akkor, amikor a piac valamilyen alapvető szerkezeti változáson megy keresztül, vagy a portfólió összetétele úgy módosul, hogy annak következtében előfordulhat, hogy a belső kockázatmérési modell már nem megfelelő.
Az intézmény belső kockázatmérési modelljének validálása nem korlátozódhat az utótesztelésre és az eredményvizsgálatra vonatkozó követelményekre, hanem legalább a következőket kell tartalmaznia:
olyan tesztek, amelyekkel ellenőrzik, hogy a belső modellben alkalmazott feltételezések megfelelőek-e, és nem becsülik-e alul vagy felül a kockázatot;
az előírt utótesztelési programokon kívül az intézmény portfólióinak a kockázataihoz és szerkezetéhez kapcsolódóan a saját belső modellek validálására szolgáló tesztek, beleértve az utótesztelést is;
hipotetikus portfóliók használata annak biztosítása érdekében, hogy a belső kockázatmérési modell ki tudjon mutatni bizonyos, esetlegesen felmerülő szerkezeti sajátosságokat, például a lényegi báziskockázatot, a koncentrációs kockázatot vagy a helyettesítő adatok használatával összefüggő kockázatokat.
325bk. cikk
A stresszforgatókönyvi kockázati mérték kiszámítása
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők meghatározása érdekében:
hogyan kell az intézményeknek kidolgozniuk a nem modellezhető kockázati tényezőkre alkalmazandó, szélsőséges jövőbeli sokkra vonatkozó forgatókönyveket, és hogyan kell alkalmazniuk e forgatókönyveket az említett kockázati tényezőkre;
a 325bd. cikk 2. táblázatában felsorolt minden egyes tág kockázatitényező-alkategória esetében szélsőséges jövőbeli sokkra vonatkozó szabályozói forgatókönyv, amelyet az intézmények akkor használhatnak, ha nem tudnak az ezen albekezdés a) pontjával összhangban kidolgozni szélsőséges jövőbeli sokkra vonatkozó forgatókönyvet, vagy amelynek használatát az illetékes hatóságok az intézmény számára előírhatják, ha nem elégedettek az intézmény által kidolgozott szélsőséges jövőbeli sokkra vonatkozó forgatókönyvvel;
azon körülmények, amelyek fennállása esetén az intézmények több nem modellezhető kockázati tényezőre vonatkozóan számíthatnak ki stresszforgatókönyvi kockázati mértéket;
hogyan kell az intézményeknek összevonniuk az összes nem modellezhető kockázati tényezőjére vonatkozó stresszforgatókönyvi kockázati mértékeket, ideértve a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett összes kereskedési könyvi pozícióikat és nem kereskedési könyvi pozícióikat is.
A szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az EBH-nak figyelembe kell vennie azt a követelményt, hogy az e cikkben meghatározott, valamely nem modellezhető kockázati tényező piaci kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény szintjének ugyanolyan magasnak kell lennie, mint a piaci kockázathoz kapcsolódó, e fejezet alapján kiszámított azon szavatolótőke-követelmény szintje, amelyet az intézmény akkor kapott volna, ha ez a kockázati tényező modellezhető lett volna.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. szeptember 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
325bl. cikk
A nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell alkalmazási köre
325bm. cikk
A nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell használatának engedélyezése
325bn. cikk
Nemteljesítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények kiszámítása nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell használatával
Az intézményeknek a nemteljesítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményeket nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell használatával kell kiszámítaniuk a 325bl. cikkben említett minden kereskedési könyvi pozíciót tartalmazó portfólió esetében, a következők szerint:
a szavatolótőke-követelmények a portfólió piaci értékében az említett pozíciókhoz kapcsolódóan a kibocsátók nemteljesítése által okozott potenciális veszteséget 99,9 %-os konfidencia-intervallumban, egyéves időhorizonton mérő kockáztatott értékkel egyenlők;
az a) pontban említett potenciális veszteség egy pozíció piaci értékének közvetett vagy közvetlen, a kibocsátók nemteljesítése által okozott vesztesége, amely járulékos a pozíció jelenlegi értékének megállapításakor már figyelembe vett veszteségekhez képest; a részvénypozíciók kibocsátóinak nemteljesítését a kibocsátók részvényei árának nullára állításával kell megjeleníteni;
az intézményeknek a különböző kibocsátók közötti nemteljesítési korrelációkat elméletileg megalapozott módszerekkel, és egy legalább 10 éves időtartamot – beleértve a 325bc. cikk (2) bekezdése szerint az intézmény által meghatározott stresszidőszakot – lefedő, piaci hitelkockázati felárakra vagy részvényárakra vonatkozó objektív múltbéli adatok felhasználásával kell meghatározniuk; a különböző kibocsátók közötti nemteljesítési korrelációk számítását egyéves időhorizontra kell kalibrálni;
a nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modellnek egyéves állandó pozíció feltételezésén kell alapulnia.
325bo. cikk
A fedezetek elismerése a nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modellben
325bp. cikk
A nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modellel szembeni különleges követelmények
A nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modellben a kibocsátók nemteljesítésének szimulálása céljából az intézmények nemteljesítési valószínűségre vonatkozó becsléseinek teljesíteniük kell a következő követelményeket:
a nemteljesítési valószínűségekre 0,03 %-os alsó határt kell alkalmazni;
a nemteljesítési valószínűségeknek egyéves időhorizonton kell alapulniuk, kivéve, ha ez a szakasz másként rendelkezik;
a nemteljesítési valószínűségeket egy legalább ötéves múltbeli időszakból származó, tényleges múltbeli nemteljesítésre, valamint a piaci áraknak egy nemteljesítési eseménnyel egyenértékű zuhanására vonatkozó adatok kizárólagos, vagy az aktuális piaci árakkal kombinált használatával kell mérni; a nemteljesítési valószínűségek nem származtathatók kizárólag aktuális piaci árakból;
annak az intézménynek, amely engedélyt kapott a nemteljesítési valószínűségeknek a II. cím 3. fejezetének 1. szakaszával összhangban történő becslésére, az abban meghatározott módszert kell használnia a nemteljesítési valószínűségek kiszámításához;
annak az intézménynek, amely nem kapott engedélyt a nemteljesítési valószínűségeknek a II. cím 3. fejezetének 1. szakaszával összhangban történő becslésére, belső módszert kell kidolgoznia vagy külső forrásokat kell használnia a nemteljesítési valószínűségek becslésére;. a nemteljesítési valószínűségek becslésének mindkét esetben összhangban kell lennie az e cikkben meghatározott követelményekkel.
A nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modellben a kibocsátók nemteljesítésének szimulálása céljából az intézmények nemteljesítéskori veszteségrátára vonatkozó becsléseinek teljesíteniük kell a következő követelményeket:
a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseire 0 %-os alsó határ vonatkozik;
a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseinek tükrözniük kell az egyes pozíciók kielégítési sorrendben betöltött helyét;
annak az intézménynek, amely engedélyt kapott a nemteljesítéskori veszteségrátának a II. cím 3. fejezetének 1. szakaszával összhangban történő becslésére, az abban meghatározott módszert kell használnia a nemteljesítéskori veszteségráta becsléseinek kiszámításához;
annak az intézménynek, amely nem kapott engedélyt a nemteljesítéskori veszteségrátának a II. cím 3. fejezetének 1. szakaszával összhangban történő becslésére, belső módszert kell kidolgoznia vagy külső forrásokat kell használnia a nemteljesítéskori veszteségráta becsléséhez; a nemteljesítéskori veszteségráta becslésének mindkét esetben összhangban kell lennie az e cikkben meghatározott követelményekkel.
Az e fejezet – és egyúttal a kockázatmérési rendszer – céljaira általuk használt belső modelljeik független felülvizsgálatának és validálásának részeként az intézményeknek:
ellenőrizniük kell, hogy a korrelációkra és árváltozásokra vonatkozó modellezési módszerük, többek között a modell szisztematikus kockázati tényezőinek kiválasztása és súlyozása megfelelő-e a portfóliójuk tekintetében;
többféle stressztesztet, többek között érzékenységelemzéseket és forgatókönyv-elemzéseket kell végezniük, hogy értékeljék a nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell minőségi és mennyiségi indokoltságát, különös tekintettel a koncentrációk kezelésére; és
megfelelő mennyiségi validálást kell alkalmazniuk, többek között releváns belső modellezési referenciaértékek felhasználásával.
A b) pontban említett tesztek nem korlátozhatók a korábban már tapasztalt események körére.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. szeptember 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
2. FEJEZET
A pozíciókockázat szavatolótőke-követelménye
1. szakasz
Általános rendelkezések és egyedi eszközök
326. cikk
A pozíciókockázat szavatolótőke-követelménye
Az intézmény pozíciókockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelménye a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok tekintetében meglévő pozícióihoz kapcsolódó általános és egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények összege. A kereskedési könyvben szereplő értékpapírosítási pozíciókat hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként kell kezelni.
327. cikk
Nettósítás
328. cikk
Tőzsdei és tőzsdén kívüli határidős kamatláb-ügyletek
329. cikk
Opciók és opciós utalványok
Az EBH 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
330. cikk
Csereügyletek
A csereügyleteket a kamatlábkockázat szempontjából ugyanúgy kell kezelni, mint a mérlegben szereplő eszközöket. Így a kamatláb-csereügyletet, amely alapján az intézmény változó kamatot kap, és rögzített kamatot fizet, ugyanúgy kell tekinteni, mint az olyan változó kamatozású értékpapírban fennálló hosszú pozíciót, amelynek lejárata megegyezik a következő kamatrögzítésig terjedő időtartammal, illetve mint az olyan rögzített kamatozású értékpapírban fennálló rövid pozíciót, amelynek lejárata megegyezik magának a csereügyletnek a lejáratával.
331. cikk
Származtatott eszközök kamatkockázata
Azok az intézmények, amelyek nem az (1) bekezdés szerinti modelleket alkalmazzák, teljes mértékben kiegyenlítőként kezelhetik azokat a 328–330. cikk szerinti származtatotteszköz-pozíciókat, amelyek megfelelnek legalább a következő feltételeknek:
a pozíciók azonos értékűek és ugyanazon a pénznemben denomináltak;
a referencia-kamatláb (a változó kamatozású pozícióknál) vagy a kamatszelvény (a rögzített kamatozású pozícióknál) szorosan illeszkedik;
a kamatrögzítés következő időpontja vagy – rögzített kamatszelvény-pozíciók esetében – a hátralévő lejárat az alábbi időtartamokkal összhangban:
ha kevesebb mint egy hónap van hátra: aznapi;
ha egy hónap és egy év közötti időtartam van hátra: hét napon belüli;
ha több mint egy év van hátra: 30 napon belüli.
332. cikk
Hitelderivatívák
A hitelkockázatot vállaló fél (a kockázatot átvevő fél) általános és egyedi kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához ellenkező rendelkezés hiányában a hitelderivatíva-szerződésben szereplő névértékét kell használni. Az előző mondat ellenére az intézmény dönthet úgy, hogy helyettesíti a névértéket a névértéknek a hitelderivatíva piaci értékében a kereskedés megkezdése óta bekövetkezett nettó változásával módosított összegével – ez a kockázatot átvevő fél szemszögéből nettó csökkentés. Az egyedi kockázat szavatolótőke-követelményének számításakor, a teljes hozamcsere-ügyletek kivételével, a hitelderivatíva-szerződés lejáratát kell alkalmazni a kötelezettség lejárata helyett. A pozíciókat az alábbiak szerint kell meghatározni:
a teljes hozamcsere-ügylet hosszú pozíciót képez a referenciakötelezettség általános kockázatában, és rövid pozíciót a következő kamatrögzítésig tartó időszakkal megegyező napon lejáró államkötvény általános piaci kockázatában, amelyhez a II. cím 2. fejezetének értelmében 0 % kockázati súlyt rendelnek. Emellett hosszú pozíciót képez a referenciakötelezettség egyedi kockázatában is;
a hitel-nemteljesítési csereügylet nem képez pozíciót az általános kockázat tekintetében. Az egyedi kockázat számítása céljából az intézménynek szintetikus hosszú pozíciót kell rögzítenie az alaptermék-kibocsátó valamely kötelezettségében, kivéve ha a származtatott eszköz külső minősítésű és megfelel a beszámítható kötvénnyé minősítés feltételeinek, amely esetben a származtatott eszközben kell hosszú pozíciót rögzíteni. Ha a termék alapján díj- vagy kamatkifizetés esedékes, ezeket a pénzáramlásokat államkötvénybeli elvi pozícióként kell feltüntetni;
az egy alaptermékes, hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapír saját általános kockázata tekintetében hosszú pozíciót képez, hasonlóan egy kamatláb-termékhez. Az egyedi kockázatot illetően szintetikus hosszú pozíció képződik az alaptermék-kibocsátó egyik ügyletében. További hosszú pozíció keletkezik az értékpapír kibocsátójánál. Ha egy hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapír külső minősítésű és megfelel egy beszámítható kötvény feltételeinek, csak egy, az értékpapír egyedi kockázatának megfelelő hosszú pozíciót kell rögzíteni;
az értékpapír kibocsátójának egyedi kockázatában fennálló hosszú pozíción túlmenően egy több alaptermékes, hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapír, amely arányos védelmet nyújt, minden alaptermék-kibocsátó tekintetében pozíciót képez, és az ügylet teljes névértéke az alaptermék-kibocsátókkal kapcsolatos egyes kitettségeknek a névértékéhez való arányában oszlik meg a pozíciók között. Abban az esetben, ha egy alaptermék-kibocsátónak egynél több ügylete választható, a legmagasabb kockázati súlyozású ügylet határozza meg az egyedi kockázatot.
az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva a névértéknek megfelelő nagyságú pozíciót képez minden alaptermék-kibocsátó egy-egy kötelezettsége tekintetében. Ha a hitelkockázati esemény esetén fizetendő maximális összeg alacsonyabb, mint az ezen pont első mondatában szereplő módszer szerinti szavatolótőke-követelmény, ez a maximális összeg az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelménynek tekinthető.
Egy n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva a névértéknek megfelelő nagyságú pozíciót képez minden alaptermék-kibocsátó egy-egy kötelezettsége tekintetében, annak az n-1 alaptermék-kibocsátónak a kivételével, amelynek az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelménye a legalacsonyabb. Ha a hitelkockázati esemény esetén fizetendő maximális összeg alacsonyabb, mint az ezen pont első mondatában szereplő módszer szerinti szavatolótőke-követelmény, ez az összeg az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelménynek tekinthető.
Amennyiben az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva külsőleg minősített, akkor a kockázatot átvevő félnek a származtatott eszköz minősítése alapján kell kiszámítania az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt, és a megfelelő értékpapírosítási kockázati súlyokat kell alkalmaznia.
333. cikk
Repomegállapodás keretében értékesített vagy kölcsönadott értékpapírok
Repomegállapodás esetén az értékpapírok vagy az értékpapírokhoz fűződő jogcímhez kötődő garantált jogok átruházójának, illetve értékpapír-kölcsönzésnél az értékpapírok kölcsönbeadójának ezeket az értékpapírokat figyelembe kell vennie az e fejezet szerinti szavatolótőke-követelmény számításakor, amennyiben ezek az értékpapírok kereskedési könyvi pozíciók.
2. szakasz
Hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok
334. cikk
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok nettó pozíciói
A nettó pozíciókat aszerint sorolják be, hogy azok milyen pénznemben vannak meghatározva, és minden egyes pénznemnél külön számolják ki az általános és az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt.
1. alszakasz
Egyedi kockázat
335. cikk
A nettó pozícióhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény korlátozása
Az intézmény valamely hitelviszonyt megtestesítő értékpapír egy nettó pozíciójának egyedi kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményeket a nemteljesítési kockázathoz kapcsolódó veszteség lehetséges maximális összegében korlátozhatja. Rövid pozíció esetén az említett felső határ az instrumentum miatt, vagy adott esetben a nemteljesítési kockázat alól azonnal mentesülő, alapul szolgáló eszközök miatt bekövetkező értékváltozásként számítható ki.
336. cikk
A nem értékpapírosítási pozíciót jelentő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok szavatolótőke-követelménye
Az intézménynek a kereskedési könyvben levő, a 327. cikk szerint kiszámított nettó pozíciókat a nem értékpapírosítási pozíciót jelentő eszközök tekintetében a kibocsátójuk/kötelezettjük, külső vagy belső hitelminősítésük, valamint a hátralévő lejárat alapján az 1. táblázat megfelelő kategóriáiba kell sorolnia, majd azokra az említett táblázatban feltüntetett súlyokat kell alkalmaznia. Az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához összegeznie kell az e cikk alkalmazásából eredő súlyozott pozícióit (tekintet nélkül arra, hogy azok hosszúak vagy rövidek-e).
1. táblázat
Kategóriák |
Egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények |
Olyan, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek a hitelkockázat sztenderd módszere szerint 0 %-os kockázati súlyt kapnának. |
0 % |
Olyan, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek a hitelkockázat sztenderd módszere szerint 20 %-os vagy 50 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint a (4) bekezdés szerinti egyéb beszámítható tételek. |
0,25 % (a végső lejáratig hátralevő lejárat hat hónap vagy annál kevesebb) 1,00 % (a végső lejáratig hátralevő lejárat hat hónapnál több és legfeljebb 24 hónap) 1,60 % (a lejáratig hátralevő lejárat meghaladja a 24 hónapot) |
Olyan, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek a hitelkockázat sztenderd módszere szerint 100 %-os kockázati súlyt kapnának. |
8,00 % |
Olyan, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek a hitelkockázat sztenderd módszere szerint 150 %-os kockázati súlyt kapnának. |
12,00 % |
Egyéb beszámítható tételek:
olyan eszközökhöz kapcsolódó hosszú és rövid pozíciók, amelyekhez nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által kiállított hitelminősítés, és amelyek a következő feltételek mindegyikének megfelelnek:
azokat az adott intézmény kellően likvideknek minősíti;
befektetési minősítésük az intézmény megítélése szerint legalább egyenértékű az 1. táblázat második sorában említett eszközökével;
az ilyen eszközöket bármely tagállam legalább egy szabályozott piacán vagy valamely harmadik ország tőzsdéjén jegyzik, amennyiben e tőzsdét az adott tagállam illetékes hatóságai elismerik;
hosszú és rövid pozíciók, amelyek az e rendeletben megállapított szavatolótőke-követelmények alá tartozó intézmények által kibocsátott eszközökhöz kapcsolódnak, és amelyeket az érintett intézmények megfelelően likvidnek minősítenek, valamint amelyek befektetési minősége az intézmények megítélése szerint legalább egyenértékű az 1. táblázat második sorában említett eszközökével;
intézmények által kibocsátott olyan értékpapírok, amelyek hitelminősége az intézményekkel szembeni kitettség hitelkockázatára alkalmazott sztenderd módszer szerint egyenlőnek vagy magasabbnak minősül a hitelminőségi besorolás 2. fokozatához tartozó hitelminőségnél, és amelyekre az e rendeletben és a2013/36/EU irányelvben előírtakhoz hasonló szabályozási és felügyeleti előírások vonatkoznak.
Azon intézményeknek, amelyek élnek az a) vagy b) pont adta lehetőséggel, dokumentált módszertannal kell rendelkezniük annak értékelésére, hogy az eszközök megfelelnek-e az említett pontokban meghatározott követelményeknek, és e módszertanról tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat.
337. cikk
Az értékpapírosított eszközök szavatolótőke-követelménye
Az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EBH iránymutatást bocsát ki az IRB-modelleen alapuló PD- és LGD-becslések bemeneti adatként való felhasználásáról.
Amennyiben egy szintetikus értékpapírosításban az azt kezdeményező intézmény nem teljesíti a jelentős kockázatátruházás 245. cikk szerinti feltételeit, az intézménynek az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell bevonnia a szavatolótőke-követelmény kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna, és a hitelkockázati fedezet szempontjából figyelmen kívül kell hagynia a szintetikus értékpapírosítás hatását.
338. cikk
A korrelációkereskedési portfólió szavatolótőke-követelménye
A korrelációkereskedési portfólió azon értékpapírosítási pozíciókból és azon, az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákból áll, amelyek az alábbi kritériumok mindegyikének megfelelnek:
a pozíciók nem újra-értékpapírosítási pozíciók, nem valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatra vonatkozó opciók és nem értékpapírosítási kitettségek olyan származtatott eszközei, amelyek valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatból eredő bevételből arányos részre jogosítanak;
minden referencia-instrumentum az alábbi kategóriák valamelyikébe tartozik:
olyan, egy alaptermékes instrumentumok, ideértve az egy alaptermékes hitelderivatívákat is, amelyek esetében likvid kétirányú piac áll fenn;
e referenciaeszközökön alapuló, általánosan forgalomban lévő indexek.
A kétirányú piac akkor jön létre, ha független és jóhiszemű vételi és eladási ajánlat áll fenn, és a legutolsó eladási árhoz vagy az aktuális jóhiszemű versenyképes vételi, illetve eladási ajánlattételi árhoz elfogadhatóan viszonyuló ár egy napon belül meghatározható, és az üzlet a kereskedési szokásoknak megfelelő viszonylag rövid időn belül ezen az áron megköthető.
Azon pozíciók, amelyek referenciaeszközei között szerepel az alábbiak bármelyike, nem képezhetik a korrelációkereskedési portfólió részét:
olyan alapul szolgáló eszköz, amelyet hozzá lehet rendelni a hitelkockázat sztenderd módszere szerinti „lakossággal szembeni kitettségek” vagy „ingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek” kitettségi osztályhoz valamely intézmény nem kereskedési könyvében;
különleges célú gazdasági egységgel szembeni olyan követelés, amelynek fedezetéül akár közvetlen, akár közvetett módon olyan pozíció szolgál, amely az (1) bekezdés és e bekezdés alapján maga nem képezhetné a korrelációkereskedési portfólió részét.
Az intézményeknek az alábbiak közül a nagyobbikat kell meghatározniuk a korrelációkereskedési portfólió egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményeként:
az összes egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, amely a korrelációkereskedési portfóliónak csak a nettó hosszú pozícióira vonatkozna;
az összes egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, amely a korrelációkereskedési portfóliónak csak a nettó rövid pozícióira vonatkozna.
2. alszakasz
Általános kockázat
339. cikk
Az általános kockázat lejárati alapú számítása
Az intézményeknek a 2. táblázat mindegyik sávjában ki kell számítaniuk az oda tartozó zónákban szereplő kiegyenlítetlen súlyozott hosszú pozíciók összegét annak érdekében, hogy ebből megkapják az egyes zónák kiegyenlítetlen súlyozott hosszú pozícióit. Hasonlóképpen, az egyes sávokban szereplő kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozíciók összegeit össze kell adniuk az adott zónában, hogy ebből kiszámítsák a kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozíciót arra a zónára vonatkozóan. Az adott sávban a kiegyenlítetlen súlyozott hosszú pozíciónak az a része, amelyet az ugyanarra a zónára vonatkozó kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozícióval állítanak szembe, az adott zóna kiegyenlített súlyozott pozíciója. A kiegyenlítetlen súlyozott hosszú vagy kiegyenlítetlen súlyozott rövid pozíciónak az a része, amelyet nem lehet ilyen módon egymással szembeállítani, az adott zóna kiegyenlítetlen súlyozott pozíciója.
2. táblázat
Zóna |
Lejárati sáv |
Súlyozás (%-ban) |
Becsült kamatlábváltozás (%-ban) |
|
Legalább 3 %-os szelvény |
3 %-nál alacsonyabb szelvény |
|||
Első |
0 ≤ 1 hónap |
0 ≤ 1 hónap |
0,00 |
— |
> 1 ≤ 3 hónap |
> 1 ≤ 3 hónap |
0,20 |
1,00 |
|
> 3 ≤ 6 hónap |
> 3 ≤ 6 hónap |
0,40 |
1,00 |
|
> 6 ≤ 12 hónap |
> 6 ≤ 12 hónap |
0,70 |
1,00 |
|
Második |
> 1 ≤ 2 év |
> 1,0 ≤ 1,9 év |
1,25 |
0,90 |
> 2 ≤ 3 év |
> 1,9 ≤ 2,8 év |
1,75 |
0,80 |
|
> 3 ≤ 4 év |
> 2,8 ≤ 3,6 év |
2,25 |
0,75 |
|
Harmadik |
> 4 ≤ 5 év |
> 3,6 ≤ 4,3 év |
2,75 |
0,75 |
> 5 ≤ 7 év |
> 4,3 ≤ 5,7 év |
3,25 |
0,70 |
|
> 7 ≤ 10 év |
> 5,7 ≤ 7,3 év |
3,75 |
0,65 |
|
> 10 ≤ 15 év |
> 7,3 ≤ 9,3 év |
4,50 |
0,60 |
|
> 15 ≤ 20 év |
> 9,3 ≤ 10,6 év |
5,25 |
0,60 |
|
> 20 év |
> 10,6 ≤ 12,0 év |
6,00 |
0,60 |
|
|
> 12,0 ≤ 20,0 év |
8,00 |
0,60 |
|
|
> 20 év |
12,50 |
0,60 |
Az intézmény szavatolótőke-követelményét az alábbi értékek összeadásával kell kiszámítani:
az összes lejárati sáv kiegyenlített súlyozott pozíciói összegének 10 %-a;
az első zóna kiegyenlített súlyozott pozíciójának 40 %-a;
a második zóna kiegyenlített súlyozott pozíciójának 30 %-a;
a harmadik zóna kiegyenlített súlyozott pozíciójának 30 %-a;
az első és második sáv, valamint a második és harmadik sáv közötti kiegyenlített súlyozott pozíciók 40 %-a;
az első és a harmadik zóna közötti kiegyenlített súlyozott pozíciók 150 %-a;
a maradvány kiegyenlítetlen súlyozott pozíciók 100 %-a.
340. cikk
Az általános kockázat kiszámítása az átlagos hátralévő lejárat alapján
Az intézményeknek ezután minden hitelviszonyt megtestesítő értékpapír esetében az alábbi képlet alapján kell kiszámítaniuk a módosított átlagos hátralévő lejáratot:
ahol
D |
= |
átlagos hátralévő lejárat (duration) a következő képlet alapján számítva:
ahol
|
Az előtörlesztési kockázatnak kitett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében korrigálni kell a módosított átlagos hátralévő lejárat számítását. Az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást ad ki e korrekciók alkalmazási módjáról.
Az intézményeknek ezután mindegyik hitelviszonyt megtestesítő értékpapírt be kell sorolniuk a 3. táblázat megfelelő zónáiba. Ezt az egyes hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok módosított futamideje alapján kell tenniük.
3. táblázat
Zóna |
Módosított átlagos hátralévő lejárat (években) |
Becsült kamatlábváltozás (%-ban) |
Első |
> 0 ≤ 1,0 |
1,0 |
Második |
> 1,0 ≤ 3,6 |
0,85 |
Harmadik |
> 3,6 |
0,7 |
Az intézményeknek ezután minden sávban ki kell számítaniuk a kiegyenlítetlen, átlagos hátralévő lejárattal súlyozott pozíciókat. A továbbiakban pedig a 339. cikk (5)–(8) bekezdésében a kiegyenlítetlen súlyozott pozíciókra megállapított eljárásokat kell követniük.
Az intézmény szavatolótőke-követelményét az alábbi értékek összeadásával kell kiszámítani:
a kiegyenlített, átlagos hátralévő lejárattal súlyozott pozíció 2 %-a minden sávban;
az első és második sáv, valamint a második és harmadik sáv közötti kiegyenlített, átlagos hátralévő lejárattal súlyozott pozíciók 40 %-a;
az első és harmadik sáv közötti kiegyenlített, átlagos hátralévő lejárattal súlyozott pozíció 150 %-a;
a maradvány kiegyenlítetlen, átlagos hátralévő lejárattal súlyozott pozíciók 100 %-a.
3. szakasz
Részvények
341. cikk
A tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok nettó pozíciói
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
342. cikk
A tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok egyedi kockázata
Az intézménynek teljes bruttó pozícióját meg kell szoroznia 8 %-kal az egyedi kockázattal szembeni szavatolótőke-követelmény kiszámításához.
343. cikk
A tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok általános kockázata
Az intézmények általános kockázattal szembeni szavatolótőke-követelménye a teljes nettó pozíció, szorozva 8 %-kal.
344. cikk
Részvényindexek
Az EBH az említett végrehajtástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
4. szakasz
Jegyzési garanciavállalás
345. cikk
A nettó pozíciók csökkentése
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok jegyzési garanciavállalása során az intézmény alkalmazhatja az alábbi eljárást a szavatolótőke-követelmény kiszámításához. Az intézménynek először a nettó pozíciókat kell kiszámítania oly módon, hogy levonja azokat a jegyzési pozíciókat, amelyeket hivatalos megállapodás alapján harmadik fél az intézménytől lejegyzett, vagy amelyekre jegyzési garanciát vállalt. Ezt követően az intézménynek a 4. táblázatban szereplő csökkentő tényezőkkel kell csökkentenie a nettó pozíciókat, és a csökkentett jegyzési garanciavállalási pozíciókat felhasználva kell kiszámítania szavatolótőke-követelményét.
4. táblázat
0. munkanap: |
100 % |
1. munkanap: |
90 % |
2–3. munkanap: |
75 % |
4. munkanap: |
50 % |
5. munkanap: |
25 % |
5. munkanapon túl: |
0 %. |
A 0. munkanap az a munkanap, amelyen az intézmény feltétel nélkül kötelezetté válik ismert mennyiségű értékpapír előre meghatározott áron történő jegyzési garanciavállalására.
5. szakasz
A hitelderivatívákkal fedezett pozíciók egyedi kockázati szavatolótőke-követelménye
346. cikk
A hitelderivatíva fedezetek beszámítása
Teljes beszámítás alkalmazandó, ha a két oldal értéke mindig ellentétes irányba mozog, és az értékváltozás mértéke is nagyjából megegyező. Ez az eset áll fenn mindkét alábbi helyzetben:
a két pozíció teljesen azonos eszközökből áll;
a hosszú készpénz-pozíciót teljes hozamcsere-ügylet fedezi (vagy fordítva) valamint a referenciakötelezettség és az alapul szolgáló kitettség (azaz a készpénzpozíció) pontosan illeszkednek egymáshoz. A csereügylet lejárata különbözhet az alapul szolgáló kitettség lejáratától.
Ezekben az esetekben a pozíció egyik oldalára sem alkalmazandó egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény.
Amennyiben a (3) és (4) bekezdésben leírt helyzetek nem állnak fenn, részleges beszámítás alkalmazandó a következő helyzetekben:
a pozíció a (3) bekezdés b) pontja alá tartozik, de eltérés van az eszközösszetételben a referenciakötelezettség és az alapul szolgáló kitettség között. A pozíciók azonban teljesítik a következő követelményeket:
a referenciakötelezettség az alapul szolgáló kötelezettséggel azonos helyen áll (pari passu) a veszteségviselési rangsorban vagy ahhoz képest hátrébb sorolt;
az alapul szolgáló kötelezettség és a referencia-kötelezettség kötelezettje azonos, és e kötelezettségek rendelkeznek keresztfelmondásra vagy azonnali keresztvisszafizetésre jogosító záradékkal (cross-default clause, illetve cross-acceleration clause);
a pozíció a (3) bekezdés a) pontja vagy a (4) bekezdés alá tartozik, de a pénznem vagy a lejárat tekintetében eltérés van a hitelkockázati fedezet és az alapul szolgáló eszköz között. Az ilyen pénznembeli eltérést szerepeltetni kell a devizaárfolyam-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményben;
a pozíció a (4) bekezdés alá tartozik, de eszközösszetétel-eltérés van a készpénz-pozíció és a hitelderivatíva között. Az alapul szolgáló eszköz azonban a (teljesítendő) kötelezettségek részét képezi a hitelderivatíva-dokumentációban.
A részleges beszámítás oly módon alkalmazandó, hogy a két szavatolótőke-követelmény közül csak a nagyobbikat kell alkalmazni, és nem kell az ügylet mindkét oldalához hozzáadni az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt.
347. cikk
Beszámítás az első és az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákkal fedezett pozíciók esetében
Az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák és az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetében a 346. cikk szerinti beszámítás a következő módon alkalmazandó:
amennyiben egy intézmény több, hitelderivatíva alapjául szolgáló alaptermék-kibocsátó esetében olyan feltételek mellett szerez hitelkockázati fedezetet, hogy az eszközök első nemteljesítése kiváltja a fizetésteljesítést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, az intézmény azon alaptermék-kibocsátó vonatkozásában, amelyikre az alapul szolgáló alaptermék-kibocsátók közül a 336. cikkben szereplő 1. táblázat alapján a legalacsonyabb egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény alkalmazandó, ellensúlyozhatja az egyedi kockázatot;
amennyiben a kitettségek n-edik nemteljesítése váltja ki a fizetésteljesítést a hitelkockázati fedezet keretében, a kockázatot átadó csak akkor ellensúlyozhatja az egyedi kockázatot, ha az első–n-1. nemteljesítésekre is fedezetet szerzett, vagy ha n-1. nemteljesítésre már sor került. Ilyen esetekben az első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákkal kapcsolatban az a) pontban meghatározott módszert kell megfelelően módosítva alkalmazni az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák kezeléséhez.
6. szakasz
A kollektív befektetési formák szavatolótőke-követelménye
348. cikk
A kollektív befektetési formák szavatolótőke-követelménye
349. cikk
A kollektív befektetési formákra vonatkozó általános kritériumok
A kollektív befektetési formák esetében alkalmazható a 350. cikkben meghatározott módszer, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:
a kollektív befektetési forma kibocsátási tájékoztatójának vagy az azzal egyenértékű dokumentumnak tartalmaznia kell a következők mindegyikét:
azon eszközkategóriák, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektetni jogosult;
befektetési korlátok esetén a vonatkozó korlátok és azok kiszámításának módszerei;
amennyiben engedélyezett a tőkeáttétel, a tőkeáttétel maximális szintje;
amennyiben a tőzsdén kívüli derivatív pénzügyi ügyletek vagy repoügyletek megkötése vagy az értékpapír-kölcsönzés engedélyezett, stratégia az ezen ügyletekből eredő partnerkockázat korlátozására;
a kollektív befektetési forma üzleti tevékenységeiről féléves és éves jelentéseket kell készíteni, amely lehetővé teszi az eszközök és a források, a nyereség és a műveletek jelentési időszakot felölelő értékelését;
a kollektív befektetési forma befektetési jegyeit vagy részvényeit készpénzben kell visszaváltani a vállalkozás eszközeiből, napi rendszerességgel és a befektetési jeggyel rendelkező kérésére;
a kollektív befektetési formába történő befektetéseket el kell különíteni a kollektív befektetési forma kezelőjének eszközeitől;
a befektető intézmény elvégzi a kollektív befektetési forma megfelelő kockázatértékelését;
a kollektív befektetési formákat a 2009/65/EK irányelv vagy más egyenértékű jogszabály szerint ellenőrzött személyeknek kell kezelniük.
350. cikk
Egyedi módszerek a kollektív befektetési formák részére
Az intézmények a kollektív befektetési formákban lévő pozíciók tekintetében az – egyedi és általános kockázatot magában foglaló – pozíciókockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményt az alábbi feltételek teljesülése esetén kiszámíthatják olyan pozíciókat feltételezve, amelyek megfelelnek a hitelviszonyt megtestesítő vagy részvényjellegű értékpapíroknak az a) pontban említett rögzített összetételű kosara vagy külsőleg képzett indexe összetételének és hozamának előállításához szükséges pozícióknak:
a kollektív befektetési forma megbízásának célja a hitelviszonyt megtestesítő vagy részvényjellegű értékpapírok rögzített összetételű kosara vagy külsőleg generált indexe összetételének és hozamának előállítása;
egy legalább hat hónapos időszakra vetítve egyértelműen megállapítható a minimum 0,9-nek megfelelő korreláció a kollektív befektetési forma napi ármozgásai és az általa nyomon követett hitelviszonyt megtestesítő vagy részvényjellegű értékpapírok indexe vagy kosara között.
Amennyiben az intézmény nem ismeri napi jelleggel a kollektív befektetési forma alapul szolgáló befektetéseit, az intézmény a következő feltételekkel számíthatja ki az egyedi és általános kockázatot is magában foglaló pozíciókockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményeket:
feltételezik, hogy a kollektív befektetési forma először a megbízása szerint engedélyezett maximális mértékig olyan eszközkategóriákba fektet be, amelyek az egyedi és általános kockázathoz kapcsolódó, külön-külön legmagasabb szavatolótőke-követelményt igénylik, majd ezt követően csökkenő sorrendben eszközöl befektetéseket mindaddig, amíg el nem éri a teljes maximális befektetési korlátot. A kollektív befektetési formában lévő pozíciót úgy kezelik, mint a feltételezett pozícióban való közvetlen befektetést;
az egyedi és az általános kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményük külön-külön történő kiszámításakor az intézményeknek úgy kell figyelembe venniük a maximális közvetett kitettséget – amelyet azáltal érhetnek el, hogy a kollektív befektetési formán keresztül tőkeáttételes pozíciókat vesznek fel –, hogy a kollektív befektetési formában lévő pozíciót arányosan növelik egészen az alapul szolgáló – a befektetési megbízásból származó – befektetési eszközöknek való maximális kitettség mértékéig;
amennyiben az általános és az egyedi kockázathoz kapcsolódó, e bekezdés szerinti szavatolótőke-követelmény együttesen meghaladják a 348. cikk (1) bekezdésében meghatározott szavatolótőke-követelményt, úgy a szavatolótőke-követelményt ez utóbbi szintre kell korlátozni.
Az intézmények az alábbi harmadik feleket bízhatják meg a kollektív befektetési formák (1)–(4) bekezdés alá tartozó pozíciói tekintetében a pozíciókockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény e fejezetben meghatározott módszerek szerinti kiszámításával és az arról szóló adatszolgáltatással:
a kollektív befektetési forma letétkezelője, amennyiben a kollektív befektetési forma kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelőnél helyez letétbe;
más kollektív befektetési formák esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, amennyiben megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában rögzített kritériumoknak.
A számítások helyességét külső auditornak kell igazolnia.
3. FEJEZET
A devizaárfolyam-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény
351. cikk
Küszöbérték és a devizaárfolyam-kockázat súlyozása
Amennyiben valamely intézmény teljes nettó devizapozíciójának és nettó aranypozíciójának a 352. cikkben meghatározott eljárás szerint számított összege – beleértve mindazon devizapozíciókat és aranypozíciókat, amelyek esetében a szavatolótőke-követelmény belső módszer szerint kerül kiszámításra – meghaladja az intézmény szavatolótőkéjének 2 %-át, az intézménynek ki kell számítania a devizaárfolyam-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt. A devizaárfolyam-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény a beszámoló pénznemében kifejezett teljes nettó devizapozíció és nettó aranypozíció összege, szorozva 8 %-kal.
352. cikk
A teljes nettó devizaárfolyam-pozíció számítása
Az intézmény nettó nyitott pozícióit minden egyes pénznemben (ideértve a beszámoló pénznemét is) és aranyban a következő, pozitív vagy negatív elemek összegeként kell kiszámítani:
azonnali piaci nettó pozíciók (vagyis minden eszköztétel mínusz minden forrástétel, ideértve az adott pénznemben felhalmozott kamatot is, illetve arany esetében a nettó azonnali aranypozíciót);
a nettó határidős pozíciók, vagyis a határidős deviza- és aranyügyletek keretében minden jövőben befolyó összeg mínusz minden jövőben kifizetendő összeg, ideértve a határidős deviza- és aranyügyleteket, valamint a deviza-csereügyleteknek az azonnali pozíciókban nem szereplő tőkeösszegét;
olyan visszavonhatatlan garanciák és hasonló eszközök, amelyeket biztosan lehívnak, és valószínűsíthetően behajthatatlanok;
a deviza- és aranyopciók teljes könyv szerinti értékének nettó delta vagy delta alapú megfelelője;
más opciók piaci értéke.
A d) pont alkalmazásában delta tényezőként az adott tőzsde delta tényezőjét kell alkalmazni. Tőzsdén kívüli opciók esetében, vagy ha az adott tőzsdétől a delta tényező nem áll rendelkezésre, az illetékes hatóságok általi engedélyezést követően, a megfelelő modell segítségével az intézmény maga is kiszámíthatja azt. Az engedélyt meg kell adni, amennyiben a modell az alapul szolgáló értékpapírok piaci árában bekövetkező kismértékű változások tekintetében megfelelő becslést ad az opció vagy az opciós utalvány értékváltozásának arányára.
Az intézmény figyelembe veheti a még fel nem merült, de már teljes mértékben fedezett nettó jövőbeli jövedelmeket/kiadásokat is, amennyiben ezt következetesen teszi.
Az összetett pénznembeli nettó pozíciókat az intézmény az érvényben lévő kvóták alapján feloszthatja a pénznemek kosarában szereplő egyes pénznemekben fennálló pozíciókra.
Az EBH 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
A technikai standardok hatálybalépése előtt az intézmények folytathatják az érvényben lévő nemzeti rendelkezések alkalmazását, amennyiben az illetékes hatóságok 2013. december 31. előtt ezeket a rendelkezéseket alkalmazták.
353. cikk
A kollektív befektetési formák devizaárfolyam-kockázata
Az intézmények az alábbi harmadik feleket bízhatják meg a kollektív befektetési formák devizapozícióiról történő adatszolgáltatással:
a kollektív befektetési forma letétkezelő intézménye, amennyiben a kollektív befektetési forma kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél helyez letétbe;
más kollektív befektetési formák esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, amennyiben megfelel a 132. cikk (3) bekezdésében rögzített kritériumoknak.
A számítások helyességét külső auditornak kell megerősítenie.
354. cikk
Egymással nagy mértékben korreláló pénznemek
Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
4. FEJEZET
Az árukockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény
355. cikk
Az árukockázatra alkalmazott módszer kiválasztása
Az intézményeknek a 356–358. cikkre is figyelemmel a 359., 360. vagy 361. cikkben meghatározott módszerek egyike segítségével kell kiszámítaniuk az árukockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményt.
356. cikk
Kiegészítő árukereskedelmi tevékenység
A kiegészítő mezőgazdasági árukereskedelmi tevékenységet is folytató intézmények minden év végén meghatározhatják a fizikai árukészletükhöz kapcsolódó, következő évre vonatkozó szavatolótőke-követelményt, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:
az intézmény az év során minden időpontban rendelkezik ehhez a kockázathoz kapcsolódó szavatolótőkével, amelynek összege nem kisebb, mint a következő évre konzervatív módon becsült kockázathoz kapcsolódó átlagos szavatolótőke-követelmény;
az intézmény konzervatív módon becsüli meg az a) pontban kiszámított adat várható volatilitását;
az ehhez a kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény átlaga nem haladja meg szavatolótőkéjének 5 %-át vagy 1 millió EUR-t, és – figyelembe véve a b) pont szerint becsült volatilitást – a szavatolótőke-követelmény várható legmagasabb szintje nem haladja meg szavatolótőkéjének 6,5 %-át;
az intézmény folyamatosan monitorozza, hogy az a) és b) pont szerint végzett becslések továbbra is a valóságot tükrözik-e.
357. cikk
Árupozíciók
Valamely áruban meglévő pozíció kiszámítása céljából az alábbi pozíciók ugyanazon áruban meglévő pozícióként kezelendők:
az áruk különböző alkategóriáinak pozíciói, amennyiben az alkategóriák egymás helyettesítésére leszállíthatók;
a hasonló áruk pozíciói, amennyiben azok közeli helyettesítők, és amennyiben az ármozgások között legalább egyéves időszakon keresztül, egyértelműen legalább 0,9-es korreláció állapítható meg.
358. cikk
Különleges instrumentumok
Az intézményeknek a delta kockázat mellett más, az opciókhoz kapcsolódó kockázatokat is megfelelő módon meg kell jeleníteniük a szavatolótőke-követelményekben.
Az EBH 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az első albekezdésben említett technikai standardok hatálybalépése előtt az intézmények folytathatják az érvényben lévő nemzeti rendelkezések alkalmazását, amennyiben az illetékes hatóságok 2013. december 31. előtt ezeket a rendelkezéseket alkalmazták.
Amennyiben az intézmény az alábbi szereplők egyike, az árukockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények kiszámítása során figyelembe kell vennie az érintett árukat:
a repomegállapodásban az áruk vagy áruk tulajdonjogához kötődő szavatolt jogok átruházója;
árukölcsönzési-megállapodásokban az áruk kölcsönbeadója.
359. cikk
Lejárati táblás módszer
Az intézménynek minden egyes árura külön lejárati táblát kell alkalmaznia az 1. táblázattal összhangban. Az adott áru minden egyes pozícióját a megfelelő lejárati sávhoz kell rendelni. A fizikai készleteket az első, nullától egy hónapig tartó lejárati sávhoz kell rendelni.
1. táblázat
Lejáratra vonatkozó sávok (1) |
Sávon belül kiegyenlített pozíciókra vonatkozó szorzó (%-ban) (2) |
0 ≤ 1 hónap |
1,50 |
> 1 ≤ 3 hónap |
1,50 |
> 3 ≤ 6 hónap |
1,50 |
> 6 ≤ 12 hónap |
1,50 |
> 1 ≤ 2 év |
1,50 |
> 2 ≤ 3 év |
1,50 |
> 3 év |
1,50 |
Az ugyanazon áruban meglévő pozíciók az alábbi esetekben kiegyenlíthetők és nettó módon szerepeltethetők a megfelelő lejárati sávokban:
az azonos napon lejáró szerződésbeli pozíciók esetében;
az egymáshoz képest 10 napon belül lejáró szerződésekbeli pozíciók esetében, amennyiben az ügyletet olyan piacokon forgalmazzák, amelyek napi szállítási határidőkkel rendelkeznek.
Az intézménynek az egyes árukkal kapcsolatos szavatolótőke-követelménye a megfelelő lejárati tábla alapján a következők összegeként számítandó ki:
a kiegyenlített hosszú és rövid pozíciók összege, megszorozva az 1. táblázat második oszlopában feltüntetett, a sávon belüli kiegyenlített pozíciókra vonatkozó megfelelő szorzó és az áru azonnali árával;
a két lejárati sáv közötti viszonylatban kiegyenlített pozíció minden olyan lejárati sávra, amelyikbe kiegyenlítetlen pozíció került átvitelre, megszorozva 0,6 %-kal (átvitellel kiegyenlített pozíciókra vonatkozó szorzó) és az áru azonnali árával;
a fennmaradó kiegyenlítetlen pozíciók, megszorozva 15 %-kal (maradék pozíciókra vonatkozó szorzó) és az áru azonnali árával.
360. cikk
Egyszerűsített módszer
Az intézmény szavatolótőke-követelményét az alábbi értékek összeadásával kell kiszámítani az egyes áruk vonatkozásában:
a nettó, hosszú vagy rövid pozíciók 15 %-a, szorozva az áru azonnali árával;
a hosszú és a rövid pozíciók összegeként kapott bruttó pozíció 3 %-a, szorozva az áru azonnali árával.
361. cikk
Kiterjesztett lejárati-táblás módszer
Az intézmények a 359. cikkben szereplők helyett alkalmazhatják a 2. táblázatban meghatározott, sávon belül kiegyenlített pozíciókra vonatkozó, átvitellel kiegyenlített pozíciókra vonatkozó és maradék pozíciókra vonatkozó minimumszorzókat, amennyiben:
jelentős mértékű árukereskedelmi tevékenységet folytatnak;
megfelelően diverzifikált áruportfólióval rendelkeznek;
még nincsenek abban a helyzetben, hogy az árukockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény kiszámításához belső modelleket alkalmazzanak.
2. táblázat
|
Nemesfémek (az arany kivételével) |
Nem nemesfémek |
Mezőgazdasági termékek |
Egyéb, beleértve az energiatermékeket |
Sávon belül kiegyenlített pozíciókra vonatkozó szorzó (%) |
1,0 |
1,2 |
1,5 |
1,5 |
Átvitellel kiegyenlített pozíciókra vonatkozó szorzó (%) |
0,3 |
0,5 |
0,6 |
0,6 |
Maradék pozíciókra vonatkozó szorzó (%) |
8 |
10 |
12 |
15 |
Az intézményeknek tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat, amennyiben élnek az e cikk adta lehetőséggel, és egyúttal bemutatják az árukockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény kiszámítására szolgáló belső modell bevezetésére tett erőfeszítéseik bizonyítékát.
5. FEJEZET
Belső modellek alkalmazása a szavatolótőke-követelmények kiszámítására
1. szakasz
Engedély és a szavatolótőke-követelmények
362. cikk
Egyedi és általános kockázatok
A tőzsdén forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy tulajdoni részesedést megtestesítőinstrumentumok, illetve ezek származtatott eszközének pozíciókockázatát e fejezet alkalmazásában két összetevőre kell bontani. Az első elem az egyedi kockázati összetevő, amely az adott eszköz árváltozásának azt a kockázatát foglalja magában, amely a kibocsátójával, illetve, származtatott eszköz esetében, az alapul szolgáló eszköz kibocsátójával kapcsolatos tényezőkből adódik. Az általános kockázati elem magában foglalja az eszköz árváltozásának azt a kockázatát, amely tőzsdén forgalmazott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok vagy annak származtatott eszköze esetében a kamatszintek változásából, tőkeinstrumentum vagy annak származtatott eszköze esetében az egyes értékpapírok sajátos tulajdonságaival kapcsolatban nem lévő, általános részvénypiaci mozgásokból adódik.
363. cikk
Belső modellek alkalmazásának engedélyezése
Miután meggyőződtek arról, hogy valamely intézmény megfelel a vonatkozó 2., 3. vagy 4. szakasz követelményeinek, az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell az intézmény számára, hogy a 2–4. fejezetben foglalt módszerek helyett vagy azokkal kombinálva belső modellek segítségével számítsa ki az alábbi kockázati kategóriák közül egyhez vagy többhöz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt:
a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok általános kockázata;
a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok egyedi kockázata;
a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok általános kockázata;
a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázata;
devizaárfolyam-kockázat;
árukockázat.
Az intézmények kötelesek továbbá értesíteni az illetékes hatóságokat az említett, az intézmény általi használatra engedélyezett belső modellek használatának minden egyéb kiterjesztéséről és változásáról.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:
a belső modelleken végrehajtandó kiterjesztések és módosítások lényegességének értékelésére szolgáló feltételek;
az értékelési módszertan, amelynek alapján az illetékes hatóságok engedélyezik az intézmények számára a belső modellek használatát;
azok a feltételek, amelyek alapján az adott kockázati kategóriába tartozó pozícióknak a belső modell hatálya alá tartozó része a (2) bekezdéssel összhangban „jelentős”-nek mondható.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
364. cikk
Szavatolótőke-követelmények a belső modellek alkalmazása esetén
A belső modelleket alkalmazó intézmények mindegyikének – a belső modellek használatára engedélyt nem kapott kockázati kategóriákhoz kapcsolódó, a 2., 3., ill. 4. fejezet szerint számított szavatolótőke-követelmény mellett – egy további, az a) és b) pont összegeként kifejezett szavatolótőke-követelményt is teljesítenie kell:
a következő értékek közül a nagyobb:
a 365. cikk (1) bekezdésének megfelelően számított, előző napi kockáztatott érték (VaRt-1);
a megelőző 60 munkanapon a 365. cikk (1) bekezdésének megfelelően kiszámított napi kockáztatott értékek átlaga (VaRavg), megszorozva a 366. cikk szerinti szorzótényezővel (mc);
a következő értékek közül a nagyobb:
a 365. cikk (2) bekezdésének megfelelően számított, legfrissebb elérhető stresszhelyzeti kockáztatott érték (sVaRt-1); és
a 365. cikk (2) bekezdésében meghatározott módon és gyakorisággal az előző hatvan munkanapra kiszámított stresszhelyzeti kockáztatott értékek átlaga (sVaRavg), megszorozva a 366. cikk szerinti szorzótényezővel (ms).
A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához belső modellt alkalmazó intézményeknek egy kiegészítő, az alábbi a) és b) pont összegeként kifejezett szavatolótőke-követelményt is teljesíteniük kell:
az 5. szakasszal összhangban a korrelációkereskedési portfólió egyedi kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményben már figyelembe vettek kivételével a kereskedési könyvben lévő értékpapírosítási pozíciók és n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák egyedi kockázatához kapcsolódó, a 337. és a 338. cikkel összhangban számított szavatolótőke-követelmény és adott esetben a 2. fejezet 6. szakaszával összhangban a kollektív befektetési formák azon pozícióinak egyedi kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, amelyek esetében sem a 350. cikk (1) bekezdésében, sem (2) bekezdésében rögzített feltételek nem teljesülnek;
az alábbiak közül a magasabb:
a 3. szakasz szerint számított, a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozó legfrissebb kockázati mérőszám;
ezen érték megelőző 12 heti átlaga.
Azok az intézmények, amelyek a 338. cikk (1)–(3) bekezdésében szereplő követelményeknek eleget tevő korrelációkereskedési portfólióval rendelkeznek, a szavatolótőke-követelményt a 338. cikk (4) bekezdése helyett a 377. cikk alapján teljesíthetik, és ebben az esetben ennek meghatározásához az alábbiak közül a legmagasabb értéket kell venniük:
az 5. szakasz szerint számított, a korrelációkereskedési portfólióra vonatkozó legfrissebb kockázati mérőszám;
ezen érték megelőző 12 heti átlaga;
azon szavatolótőke-követelmény 8 %-a, amely az a) pontban említett legfrissebb kockázati mérőszám kiszámításának időpontjában, a 338. cikk (4) bekezdése szerint került volna kiszámításra a korrelációkereskedési portfólióra vonatkozó belső modellbe beépített valamennyi pozíció tekintetében.
2. szakasz
Általános követelmények
365. cikk
A kockáztatott érték és a stresszhelyzeti kockáztatott érték számítása
A 364. cikkben említett kockáztatott érték kiszámítására a következő követelmények vonatkoznak:
naponta történő kockáztatottérték-számítás;
99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallum;
10 napos tartási periódus;
legalább egyéves tényleges megfigyelési időszak, kivéve, ha az áringadozás jelentős növekedése ennél rövidebb megfigyelési időszakot indokol;
az adatok legalább havonta történő aktualizálása.
Az intézmény 10 napnál rövidebb tartási periódus alapján számított kockáztatott értéket is használhat, ha azt rendszeresen felülvizsgált, megfelelő módszertannal arányosítja 10 napra.
366. cikk
Szabályozói utótesztelés és a szorzótényezők
Az egyes szorzótényezők ((mc) és (ms)) legalább 3 és egy, az 1. táblázat szerinti, 0 és 1 közötti kiegészítő tétel összegeként állnak elő. Ez a kiegészítő tétel a legutóbbi 250 munkanapban az intézmény által a 365. cikk (1) bekezdésében meghatározott kockáztatott értéken végzett utótesztelés által észlelt túllépések számától függ.
1. táblázat
A túllépések száma |
Kiegészítő tétel |
Kevesebb, mint 5 |
0,00 |
5 |
0,40 |
6 |
0,50 |
7 |
0,65 |
8 |
0,75 |
9 |
0,85 |
10 vagy több |
1,00 |
A portfólió értékének feltételezett változásaira vonatkozó utótesztelés a portfólió nap végi értékének és, változatlan pozíciókat feltételezve, a következő nap végi értékének az összehasonlítása alapján történik.
A portfólió értékének tényleges változásaira vonatkozó utótesztelés a portfólió nap végi értékének és – változatlan pozíciókat feltételezve – a következő nap végi tényleges, díjak, jutalékok és nettó kamatbevétel nélküli értékének az összehasonlítása alapján történik.
367. cikk
A kockázatmérés követelményei
A pozíciókockázathoz, a devizaárfolyam-kockázathoz és az árukockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmények kiszámításához, valamint a korrelációkereskedelemhez használt belső modellek mindegyikének meg kell felelnie az összes alábbi követelménynek:
a modellnek pontosan mérnie kell minden lényegi árkockázatot;
a modellnek az intézmény által az adott piacokon folytatott tevékenység szintjétől függően megfelelő számú kockázati tényezőt kell mérnie. Ha az intézmény árképzési modelljébe beépül kockázati tényező, a kockázatmérési modellbe viszont nem, az intézménynek kielégítően meg kell tudnia indokolni az illetékes hatóság részére annak hiányát. A kockázatmérési modellnek mérnie kell az opciók és egyéb termékek nemlineáris jellegét, valamint a korrelációs- és a báziskockázatot. Ha a kockázati tényezőkre helyettesítő értékeket használnak, azoknak megfelelően le kell képezniük a ténylegesen tartott pozíciók múltbeli értékváltozásait.
A pozíciókockázathoz, a devizaárfolyam-kockázathoz vagy az árukockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmények kiszámításához használt belső modellek mindegyikének meg kell felelnie az összes alábbi követelménynek:
a modellnek magában kell foglalnia egy sor olyan kockázati tényezőt minden egyes olyan pénznem kamatlábaira vonatkozóan, amelyben az intézmény mérlegben szereplő vagy mérlegen kívüli, kamatláb-érzékeny pozícióval rendelkezik. Az intézménynek az általánosan elfogadott módszerek valamelyikével kell modelleznie a hozamgörbéket. A főbb piacok és pénznemek esetében kamatlábkockázattal szembeni lényegi kitettség esetén a hozamgörbét legalább hat lejárati sávra kell osztani a kamatláb-ingadozások hozamgörbe mentén való változásának követése érdekében. A modellnek ezenfelül a különböző hozamgörbék közötti, nem tökéletes korrelációban lévő mozgások kockázatát is ki kell mutatnia;
a modellnek magában kell foglalnia az arannyal és az intézmény által tartott pozíciók különböző külföldi pénznemeivel összefüggő kockázati tényezőket. A kollektív befektetési formák tekintetében a kollektív befektetési forma tényleges devizapozícióit kell figyelembe venni. Az intézmények harmadik felet is megbízhatnak a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciókról való adatszolgáltatással, amennyiben megfelelően biztosított ennek a jelentésnek a pontossága. Amennyiben egy intézmény nem ismeri a kollektív befektetési formában lévő devizapozíciókat, akkor e pozíciót el kell különíteni, és a 353. cikk (3) bekezdése szerint kell kezelni;
a modellnek legalább minden olyan részvénypiacra külön kockázati tényezőt kell használnia, ahol az intézmény jelentős pozíciókkal rendelkezik;
a modellnek legalább minden olyan árura külön kockázati tényezőt kell használnia, ahol az intézmény jelentős pozíciókkal rendelkezik. A modellnek mérnie kell a hasonló, de nem azonos áruk és a határidős árfolyamokban a lejárati megfelelések hiányából adódó változásoknak való kitettség közötti, nem tökéletes korrelációban lévő mozgások kockázatát is. Továbbá figyelembe kell vennie a piac jellemzőit, különösen a teljesítési határidőket és a kereskedők részére a pozíciók lezárására biztosított hatáskört;
az intézmény belső modelljének konzervatív becsléssel kell megállapítania a kevésbé likvid és a korlátozott árátláthatósággal rendelkező pozíciókból adódó, reális piaci helyzetekben megvalósuló kockázatot. A belső modellnek az adatok tekintetében meg kell felelnie továbbá a minimumstandardoknak. A helyettesítő értékeknek kellően konzervatívnak kell lenniük és csak akkor használhatók, ha a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, vagy nem tükrözik kellőképpen a pozíció, illetve a portfólió valós volatilitását.
368. cikk
Minőségi követelmények
Az e fejezet céljából alkalmazott minden belső modellnek koncepcionálisan megalapozottnak kell lennie és azt következetesen alkalmazni kell, különösen pedig teljesítenie kell az alábbi minőségi követelményeket:
a pozíciókockázathoz, a devizaárfolyam-kockázathoz, ill. az árukockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmény számításához használt minden belső modellnek szorosan illeszkednie kell az intézmény napi kockázatkezelési folyamatába, és alapul kell szolgálnia a kockázati kitettségeknek az intézmény felső vezetése felé történő jelentéséhez;
az intézménynek az üzleti kereskedelmi részlegétől független kockázatellenőrzési részleggel kell rendelkeznie, amely közvetlenül a felső vezetésnek számol be. Ez a részleg felelős az e fejezet céljából alkalmazott valamennyi belső modell kialakításáért és bevezetéséért. A teljes kockázatkezelési rendszer felelőseként ennek a részlegnek kell elvégeznie az e fejezet céljára alkalmazott valamennyi belső modell kezdeti és folyamatos validálását. A részlegnek napi jelentéseket kell készítenie a pozíciókockázathoz, a devizaárfolyam-kockázathoz, ill. az árukockázathoz kapcsolódó tőkekövetelmény számításához használt valamennyi belső modell teljesítményéről, továbbá a kereskedési korlátok tekintetében meghozandó megfelelő intézkedésekről, és elemeznie kell e jelentéseket;
az intézmény vezető testületének és felső vezetésének aktívan részt kell vennie a kockázatellenőrzési folyamatban, és a kockázatellenőrző részleg által készített napi jelentéseket olyan szintet képviselő vezetésnek kell megvizsgálnia, amely megfelelő hatáskörrel rendelkezik az egyes üzletkötők által vállalt pozíciók, valamint az intézmény teljes kockázati kitettsége csökkentésének végrehajtását illetően;
az intézménynek megfelelő létszámú, a kifinomult belső modellek (ideértve az e fejezet céljából alkalmazott modelleket is) használatában jártas alkalmazottal kell rendelkeznie a forgalmazás, a kockázatellenőrzés, az auditálás és a back-office területeken;
az intézménynek bevált eljárásokkal kell rendelkeznie a belső modelljei (ideértve az e fejezet céljából alkalmazott modelleket is) általános működésére vonatkozó, belső szabályoknak és dokumentált kontrolloknak való megfelelés monitorozására és biztosítására;
az e fejezet céljából alkalmazott belső modellek mindegyikének bizonyítottan jó, ésszerűen pontos múltbeli teljesítménnyel kell rendelkeznie a kockázatmérés terén;
az intézménynek rendszeresen szigorú stressz-tesztelési programokat, többek között fordított stressz-teszteket kell végeznie, amelyek kiterjednek minden, e fejezet céljából alkalmazott belső modellre; a tesztek eredményeit a felső vezetésnek felül kell vizsgálnia, és be kell építenie az általa megállapított intézkedésekbe és határértékekbe. Ez az eljárás különösen alkalmas a piacok feszült piaci körülmények közötti illikviditásának, a koncentrációs kockázatnak, az egyirányú piacnak, a váratlan nemteljesítésnek, az áruk nemlinearitásának, a súlyos pénzhiánnyal jellemzett pozícióknak, a jelentős áringadozásnak kitett pozícióknak és más olyan kockázatoknak a kezelésére, amelyet a belső modell esetleg nem kezel megfelelően. Az alkalmazott módszerek a portfólió természetétől és attól függenek, hogy súlyos piaci körülmények között mennyi idő szükséges a kockázat fedezéséhez és kezeléséhez;
az intézménynek a rendes belső auditálási folyamata részeként el kell végeznie a belső modelljeinek független felülvizsgálatát, ideértve az e fejezet céljából alkalmazott belső modellek felülvizsgálatát is.
Az (1) bekezdés h) pontjában említett felülvizsgálatnak az üzleti kereskedelmi részlegek tevékenységeire és a független kockázatellenőrző részleg tevékenységeire is ki kell terjednie. Az intézménynek évente legalább egyszer felül kell vizsgálnia teljes kockázatkezelési eljárását. A felülvizsgálatnál a következő szempontokat kell figyelembe venni:
a kockázatkezelési rendszer és eljárás dokumentációjának, valamint a kockázatellenőrző részleg szervezetének megfelelősége;
a kockázatmérésnek a napi kockázatkezelésbe való beépítése és a vezetői információs rendszer integritása;
az az eljárás, amelyet az intézmény a front office és a back-office alkalmazottai által használt kockázatárazási modellek és értékelési rendszerek jóváhagyására alkalmaz;
a kockázatmérési modell által lefedett kockázatok köre és a kockázatmérési eljárásban történő bármilyen jelentősebb változás validálása;
a pozíciókra vonatkozó adatok pontossága és teljessége, a volatilitási és korrelációs feltevések pontossága és megfelelősége, valamint az értékelés és a kockázatérzékenységi számítások pontossága;
az intézmény által a belső modellek működtetésére felhasznált adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának – beleértve az ilyen adatforrások függetlenségét – értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárás;
az intézmény által a modell pontosságának felmérése érdekében végzett utótesztelés értékelésére alkalmazott ellenőrzési eljárás.
369. cikk
Belső validálás
Az intézményeknek eljárásokkal kell rendelkezniük annak biztosítására, hogy az e fejezet céljaira alkalmazott belső modelljeik mindegyikét a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített harmadik felek megfelelően validálják annak érdekében, hogy a modellek elméletileg megalapozottak legyenek, és minden jelentős kockázatot figyelembe vegyenek. A validálást a belső modell kifejlesztésekor és jelentős módosításakor kell elvégezni. A validálást rendszeresen el kell végezni, de különösen akkor, amikor a piac valamilyen alapvető szerkezeti változáson megy keresztül, vagy a portfólió összetétele módosul, aminek következtében lehetséges, hogy a belső modell már nem megfelelő. Mivel a belső validálás technikái és bevált gyakorlata fejlődik, az intézményeknek élniük kell az ezek által nyújtott előnyökkel. A belső modellek validálása nem korlátozódik az utótesztelésre, hanem legalább az alábbiakat is magába kell foglalnia:
olyan tesztek, amelyek kimutatják, hogy a belső modell alkalmazása során kidolgozott feltételezések megfelelőek-e, és nem becsülik-e alul vagy felül a kockázatot;
a szabályozói utótesztelésen kívül az intézményeknek a portfólióik kockázatainak és szerkezetének ellenőrzésére saját, a belső modellek validálására szolgáló tesztjeiket is el kell végezniük, beleértve az utótesztelést is;
hipotetikus portfóliók használata annak biztosítása érdekében, hogy a belső modell kimutasson bizonyos, esetlegesen felmerülő szerkezeti sajátosságokat, például a lényegi báziskockázatot és a koncentrációs kockázatot.
3. szakasz
Az egyedi kockázat modellezésére vonatkozó különleges követelmények
370. cikk
Az egyedi kockázat modellezésére vonatkozó követelmények
Az egyedi kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához használt belső modelleknek, valamint a korrelációkereskedéshez használt belső modelleknek az alábbi kiegészítő követelményeket kell teljesíteniük:
magyarázatot ad a portfólió korábbi árváltozásaira;
képes mérni a koncentrációt a portfólió nagyságát és az összetételében bekövetkezett változásokat illetően;
kedvezőtlen körülmények között is robusztus;
olyan utóteszteléssel validálják, amelynek célja annak megállapítása, hogy képes-e az egyedi kockázat pontos észlelésére. Ha az intézmény ilyen utótesztelést végez az adott részportfóliók alapján, akkor azokat következetesen kell kiválasztani;
méri a névhez kapcsolódó báziskockázatot, és különösen érzékeny a hasonló, de nem azonos pozíciók közötti lényeges idioszinkratikus különbségekre;
méri az eseménykockázatot.
371. cikk
Kizárás az egyedi kockázati modellekből
4. szakasz
A járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozó belső modell
372. cikk
A belső IRC-modell használatára vonatkozó követelmény
Azon intézményeknek, amelyek belső modellt alkalmaznak a tőzsdén forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához, rendelkezniük kell egy, a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozó (IRC) belső modellel is, amely méri a kereskedési könyvi pozícióknak a 365. cikk (1) bekezdésében meghatározott kockáztatott értékkel leképezett kockázatokon túli, járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatait. Az intézménynek bizonyítania kell, hogy belső modellje – állandó kockázati szintet feltételezve és a likviditás, a koncentráció, a fedezet és az opcionalitás hatását kellően tükröző szükség szerinti kiigazításokkal – megfelel az alábbi előírásoknak:
a belső modell megfelelően megkülönbözteti a kockázatokat, valamint pontos és konzisztens becslést ad a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra vonatkozóan;
a belső modell potenciális veszteségekre vonatkozó becslései alapvető szerepet játszanak az intézmény kockázatkezelésében;
a belső modellben felhasznált piaci és pozícióadatok naprakészek és megfelelő minőségértékelés tárgyát képezik;
teljesülnek a 367. cikk (3) bekezdésében, a 368. cikkben, a 369. cikk (1) bekezdésében, valamint a 370. cikk b), c), e) és f) pontjában foglalt követelmények.
Az EBH a 373-376. cikkben foglalt követelményekre vonatkozóan iránymutatásokat ad ki.
373. cikk
A belső IRC-modell alkalmazási köre
A belső IRC-modellt minden olyan pozícióra alkalmazni kell, amely egyedi kamatlábkockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény tárgyát képezi, beleértve azokat is, amelyekre a 336. cikk értelmében 0 %-os egyedi kockázati szavatolótőke-követelmény vonatkozik, de nem terjed ki az értékpapírosítási pozíciókra, sem pedig az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákra.
Amennyiben az illetékes hatóság engedélyezi, az intézmény dönthet úgy, hogy a modellt következetesen alkalmazza minden tőzsdén jegyzett részvénypozícióra és jegyzett részvényen alapuló származtatottügylet-pozícióra is. Az engedélyt akkor kell megadni, ha a modell alkalmazásának ily módon való kiterjesztése konzisztens az intézmény belső kockázatmérési és -kezelési módjával.
374. cikk
A belső IRC-modell paraméterei
375. cikk
A fedezetek elismerése a belső IRC-modellben
A dinamikus fedezeti stratégiával fedezett pozíciók esetén a fedezett pozíció likviditási horizontján belül figyelembe vehető a fedezet kiigazítása, feltéve hogy az intézmény:
úgy dönt, hogy egy releváns kereskedési könyvi pozíciócsoportra nézve következetesen modellezi a fedezet kiigazítását,
bizonyítja, hogy a kiigazítás figyelembevétele jobb kockázatmérést eredményez;
bizonyítja, hogy a fedezetül szolgáló eszközök piacai elég likvidek ahhoz, hogy még stresszhelyzet esetén is lehetővé tegyék a fedezet kiigazítását. A szavatolótőke-követelményben figyelembe kell vennie a dinamikus fedezési stratégiákból eredő fennmaradó kockázatokat.
376. cikk
A belső IRC-modellel kapcsolatos különleges követelmények
Az e fejezet céljaira – és egyúttal a kockázatmérési rendszer céljaira is – használt belső modellek független felülvizsgálatának és validálásának részeként az intézménynek meg kell tennie különösen az alábbi lépéseket:
igazolja, hogy a korrelációk és árváltozások modellezési módszere, többek között a szisztematikus kockázati tényezőik kiválasztása és súlyozása megfelel portfóliójának;
többféle stressztesztet, többek között érzékenységelemzést és forgatókönyv-elemzést végez, hogy értékelje a módszer minőségi és mennyiségi indokoltságát, különös tekintettel a koncentrációk kezelésére. Ezek a tesztek nem korlátozhatók a korábban már tapasztalt események körére;
megfelelő mennyiségi validálást alkalmaz, többek között releváns belső modellezési referenciaértékek (benchmark) felhasználásával.
5. szakasz
A korrelációkereskedés belső modellje
377. cikk
A korrelációkereskedés belső modelljével kapcsolatos követelmények
Az (1) bekezdésben említett modellnek megfelelő módon tükröznie kell az alábbi kockázatokat:
az ügyletrész-sorozatba sorolt termékeknél a többszörös nemteljesítésből eredő kumulatív kockázat, beleértve a nemteljesítések sorrendjéből eredő kockázatokat is;
a hitelfelár-kockázat, beleértve a gamma- és a cross-gamma-hatásokat;
az implikált korrelációk volatilitása, beleértve a felárak és a korrelációk közötti kereszthatást;
báziskockázat, beleértve az alábbiakat:
az indexfelár és az indexet alkotó, egy alaptermékes eszközök felárai közötti bázis;
az index implikált korrelációja és az egyedi portfóliók implikált korrelációja közötti bázis;
a megtérülési ráta volatilitása, mivel a megtérülési ráta befolyásolhatja az ügyletrész-sorozatok árait;
amennyiben az átfogó kockázatmérő módszer a dinamikus fedezésből származó előnyöket is magában foglalja, a fedezeti többletköltség (hedge slippage) kockázata és az ilyen fedezetek kiigazításának potenciális költségei;
a korrelációkereskedési portfólió pozícióinak bármely egyéb lényegi árkockázata.
Az intézménynek megfelelő szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy külön kezelje azokat a pozíciókat, amelyek vonatkozásában engedélyt kapott az e cikk szerinti szavatolótőke-követelményekbe való beépítésre, azon egyéb pozícióktól, amelyek vonatkozásában nem kapott ilyen engedélyt.
V. CÍM
A KIEGYENLÍTÉSI KOCKÁZATRA VONATKOZÓ SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNY
378. cikk
Kiegyenlítési/teljesítési kockázat
Olyan ügyletek esetében, amelyeknél a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat, részvényeket, külföldi fizetőeszközöket és árukat az esedékes leszállítási határidőt követően nem egyenlítik ki (kivéve a repoügyleteket, valamint az értékpapír- és árukölcsönzést, illetve értékpapír- és áru-kölcsönvételt), az intézménynek ki kell számítania a felmerült árkülönbözetet.
Ez az árkülönbözet az adott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény, külföldi fizetőeszköz vagy áru kikötött kiegyenlítési árfolyama és aktuális piaci értéke közötti különbözet, ahol a különbözet veszteséget is jelenthet az intézmény számára.
A kiegyenlítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához az intézménynek meg kell szoroznia az árkülönbséget az alábbi, 1. táblázat jobb oldali oszlopában található megfelelő tényezővel.
1. táblázat
A kiegyenlítési határidő után eltelt munkanapok száma |
(%) |
5 – 15 |
8 |
16 – 30 |
50 |
31 – 45 |
75 |
46 vagy több |
100 |
379. cikk
Nyitva szállítás
Az intézmények a 2. táblázatban megállapítottak szerint kötelesek szavatolótőkével rendelkezni, amennyiben
az intézmény a beérkezés előtt megfizette az értékpapír, deviza vagy áru ellenértékét, vagy értékpapírt, devizát vagy árut szállított, mielőtt annak ellenértékét kézhez kapta volna;
a határokon átívelő ügyletek esetében egy vagy több nap telt el a fizetés vagy a szállítás óta.
2. táblázat
A nyitva szállítások esetében alkalmazandó szavatolótőke-követelmények
1. oszlop |
2. oszlop |
3. oszlop |
4. oszlop |
Ügylet típusa |
Az első szerződés szerinti fizetésig vagy szállítási szakaszig |
Az első szerződés szerinti fizetéstől vagy szállítási szakasztól a második szerződés szerinti fizetést vagy szállítási szakaszt követő négy napon belül |
A második szerződés szerinti fizetést vagy szállítási szakaszt követő 5 munkanaptól az ügylet megszűntéig |
Nyitva szállítás |
Nincs szavatolótőke-követelmény |
Kitettségként kell kezelni |
Kitettségként kell kezelni, 1250 %-os súllyal |
Amennyiben a nyitvaszállítási ügyletekből származó pozitív kitettségek összege nem jelentős, az intézmények 100 %-os kockázati súlyt alkalmazhatnak ezekre a kitettségekre, kivéve, ha az (1) bekezdésben szereplő 2. táblázat 4. oszlopának megfelelően 1 250 %-os kockázati súly alkalmazandó.
380. cikk
Mentesítés
A kiegyenlítési, illetve elszámolási rendszerek, vagy a központi szerződő fél rendszerszintű zavara esetén az illetékes hatóságok a helyzet rendeződéséig mentesítést adhatnak a 378. és 379. cikk alapján számítandó szavatolótőke-követelmény alól. Ebben az esetben, ha a partner nem tudja rendezni az ügyletet, az a hitelkockázat szempontjából nem tekinthető nemteljesítésnek.
VI. CÍM
A HITELÉRTÉKELÉSI KORREKCIÓS KOCKÁZATHOZ KAPCSOLÓDÓ SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNY
381. cikk
A hitelértékelési korrekció jelentése
E cím, valamint a II. cím 6. fejezetének alkalmazásában a hitelértékelési korrekció (CVA): kiigazítás a partnerrel szemben fennálló ügyletek portfoliójának piaci középértékéhez képest. Ez a korrekció tükrözi az intézmény partnerrel szemben fennálló hitelkockázatának aktuális piaci értékét, nem tükrözi viszont a partner intézménnyel szemben fennálló hitelkockázatának aktuális piaci értékét.
382. cikk
Hatály
Nem tartoznak továbbá a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény hatálya alá az alábbi ügyletek:
A 648/2012/EU rendelet 2. cikke 9. pontjának fogalommeghatározása szerinti nem pénzügyi szerződő felekkel vagy olyan nem pénzügyi szerződő felekkel kötött ügyletek, amelyek székhelye harmadik országban található, amennyiben ezen ügyletek nem lépik túl az említett rendelet 10. cikkének (3) és (4) bekezdésében meghatározott elszámolási értékhatárt;
a 648/2012/EU rendelet 3. cikke szerinti, csoporton belüli ügyletek, kivéve, ha a tagállamok olyan nemzeti szintű jogszabályokat fogadnak el, amelyek bankcsoporton belüli strukturális szétválasztást írnak elő, amely esetben az illetékes hatóságok megkövetelhetik az említett, strukturálisan elkülönített szervezetek közötti, csoporton belüli ügyletek szavatolótőke-követelmény alá vonását;
a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 10. pontjában említett szerződő felekkel kötött ügyletek, amelyekre mindaddig az említett rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében említett átmeneti rendelkezések vonatkoznak, amíg ezen átmeneti intézkedések alkalmazásának határideje le nem jár;
a 648/2012/EU rendelet 1. cikke (4) és (5) bekezdésében említett szerződő felekkel kötött ügyletek, továbbá az olyan szerződő felekkel kötött ügyletek, amelyek esetében az e rendelet 114.cikkének (4) bekezdése és 115. cikkének (2) bekezdése az e szerződő felekkel szembeni kitettség tekintetében 0 %-os kockázati súlyt állapít meg.
Az e bekezdés c) pontjában említett azon ügyletek esetében, amelyek megkötésére a 648/2012/EK rendelet 89. cikkének (1) bekezdésében megállapított átmeneti időszak alatt került sor, a CVA-kockázati követelmény alóli mentesség az adott ügyletre vonatkozó szerződés teljes időtartamára alkalmazandó.
Az a) pont tekintetében, amennyiben egy intézmény mentessége megszűnik a mentességi értékhatár túllépése vagy a mentességi értékhatár megváltozása miatt, a meglévő szerződések – lejáratuk időpontjáig – továbbra is mentességben részesülnek.
Az EBH az EÉPH-val együttműködésben és a felülvizsgálat időpontjától számított hat hónapon belül szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben meghatározza azokat az eljárásokat, melyek révén az Unión kívüli székhelyű nem pénzügyi szerződő felekkel harmadik országokban bonyolított ügyleteket mentesíteni lehet a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény alól.
Az EBH az első albekezdésben említett időponttól számított hat hónapon belül benyújtja ezeket a szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
383. cikk
Fejlett módszer
Az intézménynek belső modelljét kell használnia a tőzsdén forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban lévő pozíciókhoz kapcsolódó egyedi kockázat szavatolótőke-követelményének meghatározására, és 99 %-os konfidencia-intervallumot és 10 napnak megfelelő tartási periódust kell alkalmaznia. A belső modellt oly módon kell alkalmazni, hogy az tükrözze a partnerek hitelkockázati felárának változását, de ne modellezze a CVA más piaci tényezők változásaival szembeni érzékenységét, ideértve a származtatott eszköz referenciaeszközének, árujának, pénznemének vagy kamatlábának értékében bekövetkező változásokat is.
Az egyes partnerek vonatkozásában a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az alábbi képletnek megfelelően kell kiszámítani:
ahol
ti |
= |
az i-edik újraértékelés időpontja, kiindulás: t0=0; |
tT |
= |
a partnerrel fennálló nettósítási halmazok közül a leghosszabb szerződéses lejárat; |
si |
= |
a partner ti lejáratra vonatkozó, a CVA kiszámításához használt hitelkockázati felára. Amennyiben rendelkezésre áll a partner hitel-nemteljesítési csereügyletének felára, az intézménynek ezt a felárat kell alkalmaznia. Amennyiben a hitel-nemteljesítési csereügylet felára nem áll rendelkezésre, az intézménynek olyan közelítő felárat kell alkalmaznia, amely a partner minősítése, gazdasági ágazata és régiója alapján megfelelő; |
LGDMKT |
= |
a partner nemteljesítéskori veszteségrátája (loss given default), amelyet a partner egyik piaci instrumentumának felárára kell alapozni, amennyiben ilyen rendelkezésre áll. Ha a partner instrumentuma nem áll rendelkezésre, a rátát olyan közelítő felárra kell alapozni, amely a partner minősítése, gazdasági ágazata és régiója alapján megfelelő. |
Az összeg első tényezője a ti-1 és ti időpontok között bekövetkező nemteljesítés piac által vélelmezett peremvalószínűségének közelítő értéke;
EEi |
= |
a partnerrel szembeni várható kitettség a ti újraértékelési időpontban, ahol e partner különböző nettósítási halmazainak kitettsége összeadandó, és az egyes nettósítási halmazok leghosszabb lejárata a nettósítási halmazon belüli leghosszabb szerződéses lejárat. Az intézménynek a (3) bekezdésben meghatározott eljárást kell alkalmaznia a biztosítéki megállapodással biztosított kereskedés esetében, amennyiben az ilyen kereskedésre a 285. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti EPE értéket alkalmazza; |
Di |
= |
a nemteljesítési kockázattól mentes leszámítolási diszkonttényező a ti időpontban, ahol D0=1. |
Az egyes partnerek vonatkozásában a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámítása során az intézménynek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatára vonatkozó belső modelljének valamennyi bemenő adatát az alábbi képletek közül a megfelelőre kell alapoznia:
amennyiben a modell teljes átárazáson alapul, az (1) bekezdésben szereplő képletet közvetlenül kell alkalmazni;
amennyiben a modell az egyes lejáratokra külön-külön hitelkockázati felárral szembeni érzékenységet alkalmaz, az intézménynek az egyes hitelkockázati felárral szembeni érzékenységek meghatározását (Regulatory CS01) a következő képletre kell alapoznia:
Az i=T utolsó időkategóriára vonatkozó megfelelő képlet a következő:
amennyiben a modell hitelkockázati felárral szembeni érzékenységeket használ a hitelkockázati felárak párhuzamos eltolódásaihoz, az intézménynek a következő képletet kell alkalmaznia:
amennyiben a modell másodrendű érzékenységeket (felárgammákat) használ a hitelkockázati felár eltolódásaihoz, a gammákat az (1) bekezdésben szereplő képlet alapján kell kiszámítani.
Annak az intézménynek, amely a biztosítékkal fedezett, tőzsdén kívüli származtatott eszközökre a 285. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti EPE értéket használja, a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény (1) bekezdés szerinti meghatározása során az alábbi mindkét feltételt teljesítenie kell:
konstans EE-profilt kell feltételeznie; és
az EE-t egyenlővé kell tennie a 285. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint az alábbiak közül a hosszabbnak megfelelő lejáratra számított tényleges várható kitettséggel:
a nettósítási halmazban előforduló leghosszabb lejárat fele;
a nettósítási halmazban szereplő valamennyi ügylet névértékekkel súlyozott átlagos lejárata.
Az előző albekezdés szerinti számítás céljából, és amennyiben a belső modell módszerrel nem határozható meg várható kitettségi profil, az intézménynek:
konstans EE-profilt kell feltételeznie; és
az EE értékeként a II. cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5. szakaszában rögzített módszerek vagy a belső modell módszer szerint az alábbiak közül a hosszabbnak megfelelő lejáratra számított kitettségértéket kell alapul vennie:
a nettósítási halmazban előforduló leghosszabb lejárat fele;
a nettósítási halmazban szereplő valamennyi ügylet névértékekkel súlyozott átlagos lejárata.
Az intézménynek a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 364. cikk (1) bekezdésével, valamint a 365. és 367. cikkel összhangban, a stresszhelyzeti és a nem stresszhelyzeti kockáztatott érték összegeként kell meghatároznia; ezek kiszámítása az alábbiak szerint történik:
a nem stresszhelyzeti kockáztatott érték esetében a 292. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglaltaknak megfelelően a jelenlegi kalibrációs paramétereket kell alkalmazni a várható kitettségre;
a stresszhelyzeti kockáztatott érték esetében a partnerek jövőbeli, a 292. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében meghatározott stresszhelyzeti kalibrációt használó EE-profilját kell alkalmazni. A hitelkockázati felár paramétereinek vonatkozásában a stresszhelyzeti időszak a kitettségi paraméterekhez használt hároméves stresszhelyzeti időszakon belüli legsúlyosabb egyéves időszak;
e számítások során alkalmazni kell a kockáztatott érték, illetve a stresszhelyzeti kockáztatott érték kiszámítása során alkalmazandó háromszoros szorzótényezőt. Az EBH monitorozza a felügyeleti hatóságok azon diszkrecionális döntéseinek következetességét, amelyek szerint a háromszorosnál nagyobb szorzótényezőt alkalmaznak a CVA-kockázati követelmény kockáztatott értéken és stresszhelyzeti kockáztatott értéken alapuló elemeire. A háromszorosnál nagyobb szorzótényezőt alkalmazó illetékes hatóságoknak írásbeli indokolást kell benyújtaniuk az EBH részére;
a számítást legalább havi egy alkalommal el kell végezni, a felhasznált EE-értéket pedig ugyanilyen gyakorisággal kell kiszámítani. Amennyiben a számításra nem napi gyakorisággal kerül sor a 364. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontjában és a 364. cikk (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában meghatározott számításhoz számításra nem napi gyakorisággal kerül sor, akkor az intézményeknek három hónap átlagát kell venniük.
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása érdekében:
annak meghatározása, hogy az (1) bekezdésben említett si és LGDMKT azonosítása céljából hogyan kell megállapítani a közelítő felárat az intézmény egyedi kamatláb-kockázathoz kapcsolódó jóváhagyott belső modelljének segítségével;
azon portfóliók száma és mérete, amelyek teljesítik a (4) bekezdésben említett, korlátozott számú kisebb portfólió kritériumát.
Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
384. cikk
Sztenderd módszer
Azon intézménynek, amely nem a 383. cikk szerint számítja ki partnerei vonatkozásában a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt, minden egyes partner vonatkozásában az alábbi képlet szerint kell kiszámítania a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt, figyelembe véve a 386. cikk értelmében elismert CVA-fedezeteket:
ahol
h |
= |
az egyéves kockázati horizont (éves egységekben); h = 1; |
wi |
= |
az „i” partnerre alkalmazandó súly. Az „i” partnerhez egy kijelölt külső hitelminősítő intézet által adott külső hitelminősítés alapján hozzá kell rendelni az 1. táblázat szerinti hat wi súly valamelyikét. Azon partnerek vonatkozásában, amelyek esetében kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés nem áll rendelkezésre:
a)
a II. cím 3. fejezetében szereplő módszert alkalmazó intézménynek a partner belső hitelminősítését meg kell feleltetnie az egyik külső hitelminősítésnek;
b)
a II. cím 2. fejezetében szereplő módszert alkalmazó intézménynek a wi=1,0 % súlyt kell rendelnie az adott partnerhez. Mindazonáltal ha valamely intézmény az adott partnerrel szembeni partnerkockázati kitettség kockázati súlyozására a 128. cikket alkalmazza, akkor a wi=3,0 % súlyt kell rendelnie e partnerhez; |
|
= |
az „i” partnerre vonatkozó teljes partnerkockázati kitettségérték (az összes nettósítási halmazára vonatkozóan összegezve), beleértve a biztosíték hatását is, összhangban a II. cím 6. fejezetének 3–6. szakaszában rögzített, a partnerkockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény számítására az adott partner esetében alkalmazandó módszerekkel. A II. cím 6. fejezetének 6. szakaszában meghatározott módszert nem alkalmazó intézmény esetében a kitettséget a következő tényezővel megszorozva kell csökkenteni:
|
Bi |
= |
a CVA-kockázat fedezésére használt vásárolt, egy alaptermékes fedezeti célú hitel-nemteljesítési csereügyletek névértéke (összegezve, ha egynél több pozícióról van szó) az „i” partner vonatkozásában. Ezen névértéket a következő szorzótényezőt alkalmazva kell csökkenteni:
|
Bind |
= |
a CVA-kockázat fedezésére – hitelkockázat-átadás keretében – használt egy vagy több index CDS teljes névértéke. Ezen névértéket a következő szorzótényezőt alkalmazva kell csökkenteni:
|
wind |
= |
az index alapú fedezetekre alkalmazandó súly. Az intézménynek a wind értékét az indexet alkotó partnerekre alkalmazandó wi súlyok súlyozott átlagának kiszámításával kell meghatároznia. |
Mi |
= |
az „i” partnerrel folytatott ügyletek tényleges lejárata. A II. cím 6. fejezetének 6. szakaszában meghatározott módszert alkalmazó intézmény esetében az Mi-t a 162. cikk (2) bekezdésének g) pontja szerint kell kiszámítani. Azonban az Mi felső korlátja e célból nem korlátozható 5 évre, hanem a nettósítási halmazban szereplő leghosszabb hátralévő szerződéses lejárat. A II. cím 6. fejezetének 6. szakaszában meghatározott módszert nem alkalmazó intézmény esetében az Mi a 162. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett névértékekkel súlyozott átlagos lejárat. Azonban az Mi felső korlátja e célból nem korlátozható 5 évre, hanem a nettósítási halmazban szereplő leghosszabb hátralévő szerződéses lejárat. |
|
= |
a Bi névértékű fedezeti instrumentum lejárata (több pozíció esetén az |
Mind |
= |
az „ind” index alapú fedezet lejárata. Egynél több index alapú fedezeti pozíció esetén a Mind a névértékekkel súlyozott lejárat. |
Amennyiben valamely partner szerepel egy olyan indexben, amely partnerkockázat fedezésére használt hitel-nemteljesítési csereügylet alapjául szolgál, az intézmény az ezen partnerhez az alaptermék-kibocsátó súlyozásával összhangban hozzárendelendő névértéket levonhatja az index CDS névértékéből, és az adott partner egy alaptermékes fedezeti ügyleteként (Bi) kezelheti azt, lejáratként az index futamidejét véve alapul.
1. táblázat
Hitelminőségi besorolás |
wi súly |
1 |
0,7 % |
2 |
0,8 % |
3 |
1,0 % |
4 |
2,0 % |
5 |
3,0 % |
6 |
10,0 % |
385. cikk
A szavatolótőke-követelmény kiszámításához alkalmazott CVA módszerek alternatívája
A 384. cikk alkalmazásának alternatívájaként lehetőség van arra, hogy a 282. cikkben leírt eredeti kitettségi módszert használó intézmények a 382. cikkben említett eszközök esetében az illetékes hatóság előzetes jóváhagyásával a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámítása helyett az adott partnerkockázatok tekintetében 10-es szorzót alkalmazzanak a kapott, kockázattal súlyozott kitettségértékekre.
386. cikk
Elismert fedezeti ügyletek
A fedezeti ügyletek csak akkor minősülnek a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény számítása céljából „elismert fedezeti ügyletnek” a 383. és 384. cikk értelmében, ha a CVA-kockázat mérséklése céljából használják és akként kezelik őket, és az alábbi két csoport valamelyikébe tartoznak:
egy alaptermékes hitel-nemteljesítési csereügylet vagy más, ezzel egyenértékű fedezeti instrumentum, a partnerre való közvetlen hivatkozással;
index CDS, feltéve hogy valamely egyedi partner felára és a fedezeti célú index CDS-ek felárai közötti bázis az illetékes hatóság szerint kellőképpen tükröződik a kockáztatott értékben és a stresszhelyzeti kockáztatott értékben.
A b) pontbeli azon követelmény, miszerint a kockáztatott értéknek és a stresszhelyzeti kockáztatott értéknek tükröznie kell az egyedi partnerfelár és a fedezeti célú index CDS-ek felárai közötti bázist, abban az esetben is alkalmazandó, ha valamely partner felára helyett közelítést használnak.
Mindazon intézmények esetében, ahol közelítő felárat alkalmaznak, az intézménynek olyan hasonló partnerek reprezentatív csoportjából képzett ésszerű bázis-idősorokat kell használnia, amelyek esetében rendelkezésre áll felár.
Ha valamely egyedi partner felára és a fedezeti célú index CDS-ek felárai közötti bázis az illetékes hatóság szerint nem tükröződik kellőképpen, az intézmény csak az index alapú fedezeti ügyletek elvi névértékének felét jelenítheti meg a kockáztatott értékben és a stresszhelyzeti kockáztatott értékben.
A kitettségekre nem alkalmazható egy alaptermékes hitel-nemteljesítési csereügyletekkel történő, a 383. cikk szerinti túlfedezés.
NEGYEDIK RÉSZ
NAGYKOCKÁZATOK VÁLLALÁSA
387. cikk
Hatály
Az intézményeknek nagykockázat-vállalásaikat e résznek megfelelően kell monitorozniuk és ellenőrizniük.
▼M9 —————
389. cikk
Fogalom-meghatározás
E rész alkalmazásában az alábbi fogalom-meghatározást kell alkalmazni: „kitettségek”: e rész alkalmazásában a harmadik rész II. címének 2. fejezetében említett bármely eszköz vagy mérlegen kívüli tétel, kockázati súlyok vagy ügyletkockázati súlyok alkalmazása nélkül.
390. cikk
A kitettségérték kiszámítása
A kereskedési könyvi kitettségek esetében az intézmények:
az egy adott ügyfél által kibocsátott, ugyanazon pénzügyi instrumentumokban fennálló hosszú pozícióikat és rövid pozícióikat nettósíthatják az egyes eltérő instrumentumokban fennálló, a harmadik rész IV. címének 2. fejezetében megállapított módszerek szerint számított nettó pozícióval;
nettósíthatják az egy adott ügyfél által kibocsátott különböző pénzügyi instrumentumokban fennálló hosszú pozícióikat és rövid pozícióikat, de csak akkor, ha a rövid pozícióhoz alapul szolgáló pénzügyi instrumentum hátrébb sorolt, mint a hosszú pozícióhoz alapul szolgáló pénzügyi instrumentum, vagy ha az alapul szolgáló pénzügyi instrumentumok azonos helyet foglalnak el a kielégítési sorrendben.
Az a) és a b) pont alkalmazásában a pénzügyi instrumentumokat a kielégítési sorrendben betöltött különböző hely alapján kategóriákba lehet sorolni a pozíciók relatív szenioritásának megállapítása érdekében.
Az első albekezdésben említett ügyletek kitettségértékének számításakor az intézményeknek meg kell felelniük a 299. cikkben meghatározott elveknek is, amennyiben a kereskedési könyvhöz rendelt ügyletről van szó.
Az első albekezdéstől eltérve, az az intézmény, amely engedélyt kapott a harmadik rész II. címe 4. fejezetének 4. szakaszában és 6. fejezetének 6. szakaszában említett módszerek alkalmazására, ezeket a módszereket alkalmazhatja az értékpapír-finanszírozási ügyletek kitettségértékének számítására.
A kitettségek nem foglalhatják magukban a következőket:
devizaügyletek esetében azokat a kitettségeket, amelyek a szokásos kiegyenlítési eljárás során a fizetést követő két munkanapon belül merülnek fel;
értékpapírok vásárlását vagy eladását célzó ügyletek esetében azokat a kitettségeket, amelyek a szokásos kiegyenlítés során a fizetést vagy az értékpapírok leszállítását követő – a korábbi eseménytől számított – öt munkanapon belül merülnek fel;
ügyfelek részére nyújtott pénzforgalmi szolgáltatások esetében – beleértve a fizetési, elszámolási- és értékpapír-kiegyenlítési szolgáltatások végrehajtását bármilyen pénznemben és a kapcsolódó bankműveleteket vagy pénzügyi instrumentumokkal kapcsolatos elszámolási, kiegyenlítési és letéti szolgáltatásokat – a késedelmes finanszírozási bevételeket és a legfeljebb következő munkanapig tartó ügyféltevékenységből származó egyéb kitettségeket;
pénzforgalmi szolgáltatások esetében, beleértve a fizetési, elszámolási- és értékpapír-kiegyenlítési szolgáltatások végrehajtását bármilyen pénznemben és a kapcsolódó bankműveleteket, az e szolgáltatásokat nyújtó intézményekkel szembeni napon belüli kitettségeket;
a 36. és 56. cikkel összhangban az elsődleges alapvető tőkeelemekből vagy kiegészítő alapvető tőkeelemekből levont kitettségeket, vagy az ezen elemekből való bármely más levonást, amely csökkenti a tőkemegfelelési mutatót.
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők meghatározása érdekében:
azon feltételek és módszerek, amelyeket az ügyféllel, illetve egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szembeni teljes kitettség meghatározása céljából alkalmazni kell a (7) bekezdésben említett kitettségtípusok tekintetében;
azon feltételek, amelyek mellett a (7) bekezdésben említett ügylet struktúrája nem jelent további kitettséget.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig kell benyújtania a Bizottság részére.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. március 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
391. cikk
Az intézmény fogalma a nagykockázat-vállalási korlátok alkalmazása szempontjából
A kitettségérték e rész szerinti kiszámítása céljából az „intézmény” fogalom-meghatározásnak tartalmaznia kell minden olyan magán- vagy köztulajdonban lévő vállalkozást is – beleértve annak fióktelepeit is –, amely, amennyiben az Unióban alapították, megfelel a „hitelintézet” fogalom-meghatározásának, és amelyet olyan harmadik országban engedélyeztek, amely az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz.
Az első bekezdés alkalmazása céljából a Bizottság – végrehajtási jogi aktus formájában, a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásra is figyelemmel – határozatokat fogadhat el arról, hogy az adott harmadik ország az Európai Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz-e.
392. cikk
A nagykockázat-vállalás fogalommeghatározása
Egy intézmény kitettsége egy ügyféllel vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szemben akkor tekinthető nagykockázat-vállalásnak, ha a kitettség értéke eléri vagy meghaladja alapvető tőkéjének 10 %-át.
393. cikk
A nagykockázat-vállalás azonosításának és kezelésének képessége
Az intézménynek megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokkal, valamint megfelelő belső kontrollokkal kell rendelkeznie valamennyi nagykockázat-vállalás és azok későbbi módosításainak e rendelettel összhangban történő azonosítására, kezelésére, monitoringjára és az azokról történő adatszolgáltatásra.
394. cikk
Adatszolgáltatási követelmények
Az intézményeknek minden nagykockázat-vállalásra – köztük a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól mentesített nagykockázat-vállalásokra – vonatkozóan adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságoknak a következő információkról:
az ügyfél azonosító adatai vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának azonosító adatai, amellyel szemben az intézmény nagykockázatot vállalt;
a kitettségérték, a hitelkockázat-mérséklés hatásának figyelembevétele nélkül, adott esetben;
az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet típusa, amennyiben az intézmény ilyet alkalmaz;
a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása érdekében számított kitettségérték a hitelkockázat-mérséklés hatásának figyelembevételével, amennyiben alkalmazandó.
A harmadik rész II. címe 3. fejezetének hatálya alá tartozó intézményeknek összevont alapon kell adatot szolgáltatniuk a 20 legnagyobb kitettségükről az illetékes hatóságaik számára, azoknak a kitettségeknek a kivételével, amelyek tekintetében mentesülnek a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól.
Az intézményeknek emellett összevont alapon számított adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságaik számára azokról a kitettségekről, amelyeknek értéke eléri vagy meghaladja a 300 millió EUR-t, de nem éri el az intézmény alapvető tőkéjének 10 %-át.
Az intézményeknek az e cikk (1) bekezdésében említett adatokon túl a következő, összevont alapon számított adatokat kell szolgáltatniuk illetékes hatóságaik számára a 10 legnagyobb, intézményekkel szemben fennálló kitettségük tekintetében és a 10 legnagyobb, a szabályozott kereten kívüli banki tevékenységet végző, árnyékbanki szervezetekkel szemben fennálló kitettségük tekintetében, beleértve azokat a nagykockázat-vállalásokat, amelyek tekintetében mentesülnek a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól:
az ügyfél azonosító adatai vagy az egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának azonosító adatai, amellyel szemben az intézmény nagykockázatot vállalt;
a kitettségérték, a hitelkockázat-mérséklés hatásának figyelembevétele nélkül, amennyiben ez alkalmazandó;
az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet típusa, amennyiben az intézmény ilyet alkalmaz;
a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása érdekében számított kitettségérték a hitelkockázat-mérséklés hatásának figyelembevételével, amennyiben alkalmazandó.
Az említett szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozása során az EBH-nak figyelembe kell vennie a bankrendszeren kívüli hitelezéssel kapcsolatos nemzetközi fejleményeket és a nemzetközileg egyeztetett standardokat, és mérlegelnie kell a következőket:
egy egyéni szervezettel vagy a szervezetek egy csoportjával fennálló kapcsolat kockázatot jelenthet-e az intézmény fizetőképességére vagy likviditási pozíciójára nézve;
az ezen rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben előírtakhoz hasonló fizetőképességi vagy likviditásfedezeti követelmények hatálya alá tartozó szervezetek részben vagy egészben mentesüljenek-e az árnyékbanki szervezetekre vonatkozóan a (2) bekezdésben említett adatszolgáltatási követelmények alól.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
395. cikk
Nagykockázat-vállalásokra vonatkozó határértékek
Amennyiben a 150 millió EUR értékhatár magasabb, mint az intézmény alapvető tőkéjének 25 %-a, úgy a hitelkockázat-mérséklés hatásának az e rendelet 399–403. cikkével összhangban történő figyelembevételével számított kitettségérték nem haladhat meg egy, az intézmény alapvető tőkéjének arányában megállapított észszerű határértéket. Ezt a határértéket az intézménynek kell megállapítania a 2013/36/EU irányelv 81. cikkében említett szabályokkal és eljárásokkal összhangban a koncentrációs kockázat kezelése és ellenőrzése érdekében. Ez a határérték nem haladhatja meg az intézmény alapvető tőkéjének 100 %-át.
Az illetékes hatóságok 150 millió EUR-nál alacsonyabb határértéket is megállapíthatnak, és erről tájékoztatniuk kell az EBH-t és a Bizottságot.
Az e bekezdés első albekezdésétől eltérve, egy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egy másik globálisan rendszerszinten jelentős intézménnyel vagy egy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménnyel szembeni kitettségének értéke a hitelkockázat-mérséklés hatásának a 399–403. cikkel összhangban történő figyelembevétele után nem haladhatja meg az intézmény alapvető tőkéjének 15 %-át. Az intézménynek a globálisan rendszerszinten jelentős intézményként való besorolásának időpontja után legkésőbb 12 hónapon belül meg kell felelnie ennek a határértéknek. Amennyiben egy globálisan rendszerszinten jelentős intézmény kitettséggel rendelkezik egy másik, globálisan rendszerszinten jelentős intézményként vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosított intézménnyel vagy csoporttal szemben, a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek az említett másik intézmény vagy csoport globálisan rendszerszinten jelentős intézményként vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézményként való besorolásának időpontja után legkésőbb 12 hónapon belül meg kell felelnie ennek a határértéknek.
Ezen iránymutatások kidolgozása során az EBH mérlegeli, hogy a szigorúbb határértékek bevezetése jelentős káros hatással lenne-e az Unióban létrehozott intézmények kockázati profiljára, a reálgazdaság részére történő hitelnyújtásra vagy a pénzügyi piacok stabilitására és megfelelő működésére.
Az árnyékbanki tevékenységek és a nagykockázat-vállalások terén történt uniós és nemzetközi fejleményeket, valamint a 399–403. cikk szerinti hitelkockázat-mérséklés hatását figyelembe véve a Bizottság 2015. december 31-ig értékeli egyrészt azt, hogy indokolt-e korlátozni a banki tevékenységeiket szabályozott kereteken kívül folytató árnyékbanki tevékenységet végző személyekkel szembeni kitettségeket, másrészt pedig, hogy milyen hatásokkal jár e kitettségekre vonatkozó határértékek bevezetése. A Bizottság a jelentést benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, és ahhoz adott esetben jogalkotási javaslatot is csatol a banki tevékenységeiket szabályozott kereteken kívül folytató árnyékbanki tevékenységet folytató személyekkel szembeni kitettségi határértékére vonatkozóan.
Az e cikkben meghatározott határértékek túlléphetők a kereskedési könyvben felmerülő kitettségek esetében, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:
az adott ügyféllel vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szembeni, nem kereskedési könyvi kitettségek nem haladják meg az (1) bekezdésben megállapított határértéket, amely határértéket az alapvető tőkéhez viszonyítva számítanak ki oly módon, hogy a többlet teljes mértékben a kereskedési könyvben jelenik meg;
az intézmény az e rendelet 397. és 398. cikke szerint számított kiegészítő szavatolótőke-követelményt teljesít a kitettségnek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott határértéket túllépő részéhez kapcsolódóan;
ha a b) pontban említett túllépés felmerülése óta legfeljebb tíz nap telt el, az adott ügyféllel vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjával szemben vállalt kereskedési könyvi kitettség nem haladja meg az intézmény alapvető tőkéjének 500 %-át;
a 10 napnál hosszabb ideje fennálló túllépések összesített értéke nem haladja meg az intézmény alapvető tőkéjének 600 %-át.
Az intézménynek minden egyes alkalommal, amikor túllépi valamely fenti határértéket, késedelem nélkül jelentenie kell az illetékes hatóságok részére a túllépés összegét és az érintett ügyfél nevét, valamint adott esetben az egymással kapcsolatban álló érintett ügyfelek csoportjának nevét.
Az e cikk (1) bekezdése és a 400. cikk (1) bekezdésének f) pontja ellenére, amikor a tagállamok olyan nemzeti jogszabályokat fogadnak el amelyek strukturális intézkedések egy bankcsoporton belüli meghozatalát írják elő, akkor az illetékes hatóságok megkövetelhetik, hogy az adott bankcsoport azon intézményei, amelyek a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 22 ) szerinti betétbiztosítási rendszernek vagy harmadik ország azzal egyenértékű betétbiztosítási rendszerének hatálya alá tartozó betétekkel rendelkeznek, 2013. június 28. és 2015. június 30. között 25 % alatti, de 15 %-nál nem alacsonyabb nagykockázat-vállalási határértéket, majd 2015. július 1-jétől 10 %-nál nem alacsonyabb nagykockázat-vállalási határértéket alkalmazzanak a 11. cikk csoporton belüli kitettségekről szóló (5) bekezdésével összhangban szubkonszolidált alapon, amennyiben e kitettségek olyan szervezettel szembeni kitettségeket foglalnak magukban, amely a strukturális intézkedések tekintetében nem ugyanahhoz az alcsoporthoz tartozik.
E bekezdés alkalmazásában a következő feltételeknek kell teljesülniük:
a strukturális intézkedések tekintetében ugyanazon alcsoporthoz tartozó valamennyi szervezet egyetlen ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának minősül;
az illetékes hatóságok egységes határértéket alkalmaznak az első albekezdésben említett kitettségekre vonatkozóan.
Ezen megközelítés alkalmazása nem sérti a hatékony összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezheti, illetve teremtheti a belső piac működésének akadályát.
Az illetékes hatóságoknak a nagykockázat-vállalásokhoz kapcsolódó, a (6) bekezdésben említett konkrét strukturális intézkedések elfogadása előtt, az ezen strukturális intézkedések elfogadására vonatkozó döntés közzétételét megelőzően legalább két hónappal tájékoztatniuk kell a Tanácsot, a Bizottságot, az érintett illetékes hatóságokat és az EBH-t, valamint az alábbiak mindegyikére vonatkozóan be kell nyújtaniuk a megfelelő mennyiségi vagy minőségi információkat:
a strukturális intézkedések hatálya alá tartozó tevékenységek köre;
magyarázat arra vonatkozóan, hogy a szóban forgó tervezett intézkedések miért minősülnek megfelelőnek, hatásosnak és arányosnak a betétesek védelme szempontjából;
annak értékelése, hogy az intézkedések a tagállam rendelkezésére álló információk alapján milyen valószínűsíthető kedvező vagy kedvezőtlen hatással fognak járni a belső piacra nézve.
Az EBH a (7) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül eljuttatja a Tanács, a Bizottság és az érintett tagállam számára a (7) bekezdésben említett szempontokkal kapcsolatos véleményét. Az érintett illetékes hatóságok szintén eljuttathatják a Tanács, a Bizottság, és az érintett tagállam számára az említett bekezdésben említett szempontokkal kapcsolatos véleményüket.
A második albekezdésben említett vélemények lehető legnagyobb mértékű figyelembevétele mellett, valamint ha szilárd és meggyőző bizonyítékok támasztják alá azt, hogy az intézkedések olyan negatív hatást gyakorolnak a belső piacra, amely meghaladja a pénzügyi stabilitás fokozásában megnyilvánuló előnyöket, akkor a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül elutasítja a javasolt nemzeti intézkedéseket. Ellenkező esetben a Bizottság egy kezdeti kétéves időtartamra elfogadja a javasolt nemzeti intézkedéseket, melyek adott esetben módosíthatók.
A Bizottság csak abban az esetben utasítja el a javasolt nemzeti intézkedéseket, ha úgy véli, hogy azok aránytalan mértékű negatív hatásokkal járnak más tagállamokban vagy az Unió egészében a pénzügyi rendszer egészére vagy egy részére nézve, akadályt képezve ezáltal a belső piac működése vagy a tőkének az EUMSZ rendelkezéseivel összhangban biztosítandó szabad mozgása szempontjából.
A Bizottság értékelésének figyelembe kell vennie az EBH véleményét és a (7) bekezdéssel összhangban benyújtott bizonyítékokat.
Az intézkedések lejárta előtt az illetékes hatóságok új intézkedéseket javasolhatnak, melyekkel minden alkalommal további két évvel hosszabbíthatják meg az alkalmazás időtartamát. Az illetékes hatóságoknak ez esetben értesíteniük kell a Bizottságot, a Tanácsot, az érintett illetékes hatóságokat és az EBH-t. Az új intézkedések jóváhagyása az e cikkben meghatérozott folyamat tárgyát képezi. e cikk nem érinti a 458. cikk rendelkezéseit.
396. cikk
A nagykockázat-vállalási követelményeknek való megfelelés
Amennyiben a 395. cikk (1) bekezdésében említett 150 millió EUR-s értékhatár alkalmazandó, az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az intézmény alapvető tőkéjének 100 %-ában megállapított határérték túllépését.
Amennyiben az illetékes hatóság az e bekezdés első és második albekezdésében említett kivételes esetekben három hónapnál hosszabb időtartamra engedélyezi az intézmény számára a 395. cikk (1) bekezdésében meghatározott határérték túllépését, az intézménynek az illetékes hatóság számára kielégítő módon be kell nyújtania egy tervet arról, hogy belátható időn belül miként fog újra megfelelni a határértéknek, és az illetékes hatóság által jóváhagyott határidőig meg kell valósítania a tervet. Az illetékes hatóságnak nyomon kell követnie a terv végrehajtását, és adott esetben elő kell írnia, hogy az intézmény gyorsabban gondoskodjon arról, hogy újra megfeleljen a követelményeknek.
Az (1) bekezdés alkalmazásában az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatásokat kell kiadnia, amelyekben előírja, hogy az illetékes hatóságok milyen módon határozhatják meg az alábbiakat:
az e cikk (1) bekezdésében említett kivételes esetek;
az az idő, amelyet megfelelőnek tart ahhoz, hogy az intézmény ismét megfeleljen a követelményeknek;
az annak biztosítása céljából hozandó intézkedések, hogy az intézmény belátható időn belül újra megfeleljen a követelményeknek.
397. cikk
A kereskedési könyvben szereplő nagykockázat-vállalásokhoz kapcsolódó kiegészítő szavatolótőke-követelmény számítása
A túllépés bekövetkezése után 10 nappal a túllépés (1) bekezdés szerint kiválasztott összetevőit besorolják az 1. táblázat első oszlopának megfelelő sorába, a harmadik rész IV. címének 2. fejezete szerinti egyedi kockázati követelmény és/vagy a 299. cikk és a harmadik rész V. címe szerinti követelmények növekvő sorrendjében. A kiegészítő szavatolótőke-követelmény megegyezik a harmadik rész IV. címének 2. fejezete szerinti egyedi kockázati követelmény és/vagy a 299. cikk és a harmadik rész V. címe szerinti követelmény összegével, szorozva az 1. táblázat 2. oszlopában szereplő megfelelő tényezővel.
1. táblázat
1. oszlop: Határérték-túllépések (a figyelembe vehető tőke százalékának alapján) ►M8 alapvető tőke ◄ |
2. oszlop: tényező |
40 %-ig |
200 % |
40 %-tól 60 %-ig |
300 % |
60 %-tól 80 %-ig |
400 % |
80 %-tól 100 %-ig |
500 % |
100 %-tól 250 %-ig |
600 % |
250 % fölött |
900 % |
398. cikk
A kiegészítő szavatolótőke-követelmény intézmények általi kikerülését megakadályozó eljárások
Az intézmények nem kerülhetik meg tudatosan azokat a 397. cikkben rögzített kiegészítő szavatolótőke-követelményeket, amelyek a 395. cikk (1) bekezdésében megállapított határértékeket túllépő kitettségek esetében terhelnék őket, miután ezek a kitettségek 10 napon túl fennálltak, oly módon, hogy ideiglenesen más, akár ugyanazon a csoporton belüli, akár egy másik csoportba tartozó vállalkozáshoz viszik át ezeket a kitettségeket és/vagy oly módon, hogy mesterséges ügyleteket hoznak létre a meglévő kitettség 10 napon belüli lezárása és új kitettség vállalása érdekében.
Az intézményeknek olyan rendszereket kell üzemeltetniük, amelyek biztosítják, hogy az illetékes hatóságok azonnal jelentést kapjanak minden, az első albekezdésben említett hatással járó átadásról.
399. cikk
Elismert hitelkockázat-mérséklési technikák
A 400–403. cikk alkalmazásában a „garancia” fogalma magában foglalja a harmadik rész II. címének 4. fejezete alapján elismert hitelderivatívákat, a hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok kivételével.
400. cikk
Mentességek
A következő kitettségek mentesülnek a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól:
központi kormányzatokkal, központi bankokkal vagy közszektorbeli intézményekkel szembeni követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyekhez biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján;
követeléseket megtestesítő eszköztételek nemzetközi szervezetekkel vagy multilaterális fejlesztési bankokkal szemben, amelyekhez biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján;
olyan követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyeket központi kormányzatok, központi bankok, nemzetközi szervezetek, multilaterális fejlesztési bankok vagy közszektorbeli intézmények explicit garanciái biztosítanak, ahol a garanciát nyújtó szervezettel szembeni követelésekhez biztosíték hiányában 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján;
más olyan kitettségek, amelyek központi kormányzatok, központi bankok, nemzetközi szervezetek, multilaterális fejlesztési bankok vagy közszektorbeli intézmények tulajdonát képezik, vagy amelyeket ezek az intézmények garantálnak, ahol biztosíték hiányában a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének az azon szervezettel szembeni követelésekhez, amelynek a kitettség tulajdonítható, vagy amely a garanciát nyújtja;
olyan eszköztételek, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, ahol e követelések a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségek, amelyekkel szemben a követelések a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnának;
a 113. cikk (6) vagy (7) bekezdésében említett partnerekkel szembeni kitettségek, amennyiben azokhoz a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 0 %-os kockázati súlyozást rendelnének. Az e kritériumokat nem teljesítő kitettségeket, függetlenül attól, hogy mentesülnek-e vagy sem a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól, harmadik féllel szembeni kitettségként kell kezelni;
olyan eszköztételek és más kitettségek, amelyeket a hitelt nyújtó intézménynél vagy annak anya- vagy leányvállalatánál elhelyezett, készpénzletétből álló biztosíték fedez;
olyan eszköztételek és más kitettségek, amelyeket a hitelt nyújtó intézmény vagy a hitelt nyújtó intézmény anya- vagy leányvállalata által kibocsátott és valamelyiküknél elhelyezett, letéti jegy formájában nyújtott biztosíték fedez;
az I. mellékletben alacsony kockázatú mérlegen kívüli tételként besorolt, le nem hívott hitelkeretekből eredő kitettségek, amennyiben olyan megállapodás született az ügyféllel vagy ügyfélcsoporttal, amelynek alapján a hitelkeret csak akkor hívható le, ha bebizonyosodott, hogy az nem vezet a 395. cikk (1) bekezdése szerint alkalmazandó határérték túllépéséhez;
klíringtagoknak az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségei és garanciaalap-hozzájárulásai;
a 94/19/EK irányelv szerinti betétbiztosítási rendszerekkel szembeni, e rendszerek finanszírozásából adódó kitettség, amennyiben tagintézményeknek jogi vagy szerződéses kötelezettségük a rendszer finanszírozása;
ügyfeleknek a 305. cikk (2) és (3) bekezdésében említett kereskedési kitettségei;
szanálandó szervezetek vagy azok nem szanálandó leányvállalatai tulajdonát képező, a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdésében említett szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek, amelyeket az alábbi szervezetek valamelyike bocsátott ki:
szanálandó szervezetek esetében az ugyanazon szanálandó csoporthoz tartozó más szervezetek;
a szanálandó szervezetek szanálandó szervezetnek nem minősülő leányvállalatai esetében az adott leányvállalat egyazon szanálandó csoporthoz tartozó leányvállalatai;
a 132c. cikk (3) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételnek megfelelő, minimális értékű kötelezettségvállalásból eredő kitettségek.
A g) pont alá kell sorolni az intézmény által kibocsátott hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírhoz kapcsolódóan kapott készpénzt, a partner által az intézménynek nyújtott kölcsönöket és a partner által az intézménynél elhelyezett betéteket, amelyek a harmadik rész II. címének 4. fejezete alapján mérlegen belüli nettósítási megállapodás tárgyát képezik.
Az illetékes hatóságok teljesen vagy részlegesen mentesíthetik a következő kitettségeket:
a 129. cikk (1), (3) és (6) bekezdésében meghatározottaknak megfelelő fedezett kötvények;
olyan eszköztételek, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, ahol e követelések a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségek, amelyekkel szemben a követelések a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának;
adott intézmény kitettségei, többek között az anyavállalatával, annak más leányvállalataival vagy saját leányvállalataival szemben – beleértve a részesedéseket vagy más tulajdonformákat is –, valamint a befolyásoló részesedések, amennyiben az érintett vállalatokra ennek a rendeletnek, a 2002/87/EK irányelvnek vagy harmadik országban hatályos egyenértékű normáknak megfelelő olyan összevont alapú felügyelet vonatkozik, amely alá az intézmény maga is tartozik; az e kritériumokat nem teljesítő kitettségeket, függetlenül attól, hogy mentesülnek-e vagy sem az e rendelet 395. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, harmadik felekkel szembeni kitettségként kell kezelni;
olyan regionális vagy központi hitelintézetekkel szembeni követeléseket vagy más kitettségeket (ideértve a részesedéseket vagy más tulajdonformákat is) megtestesítő eszköztételek, amelyekkel a hitelintézet a jogszabályi vagy alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, és amelyek az említett rendelkezések alapján a hálózaton belül a készpénz-elszámolási műveletekért felelősek;
a hitelintézetek hitelintézetekkel szemben fennálló követelései és más kitettségeket képviselő eszköztételei, amennyiben a hitelintézetekegyike nem versenyfeltételek mellett működik, és meghatározott gazdasági ágazatok ösztönzése céljából jogalkotási programok vagy az alapszabálya keretében – valamilyen állami felvigyázás és a hitelek felhasználási céljainak korlátozása mellett – hiteleket nyújt vagy garantál, feltéve, hogy a vonatkozó kitettségek olyan hitelekből keletkeznek, amelyekhez a kedvezményezettek hitelintézeteken keresztül jutnak hozzá vagy azok az e hitelekhez kapcsolódó garanciákból erednek;
intézményekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket megtestesítő eszköztételek, feltéve hogy ezek a kitettségek nem képezik részét a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének, legfeljebb a következő munkanapig állnak fenn és amelyek nem valamely jelentős kereskedési pénznemben denomináltak;
központi bankokkal szembeni követelést megtestesítő eszköztételek, amelyek az említett központi bankoknál kötelező tartalékok formájában állnak fenn, és amelyeket nemzeti pénznemükben denomináltak;
a központi kormányzatokkal szembeni követelést megtestesítő eszköztételek, amelyek törvényben előírt likviditási követelmények teljesítése érdekében állampapírok formájában állnak fenn, és amelyeket nemzeti pénznemükben denomináltak és finanszíroztak, feltéve, hogy – az illetékes hatóságok megítélése alapján – e központi kormányzatok egy kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítése befektetési fokozatú;
az I. mellékletben említett közepes/alacsony kockázatú mérlegen kívüli okmányos meghitelezések és közepes/alacsony kockázatú mérlegen kívüli le nem hívott hitelkeretek 50 %-a, valamint az illetékes hatóságok egyetértésének függvényében a hitelgaranciáktól eltérő jogi vagy szabályozási alappal rendelkező olyan garanciák 80 %-a, amelyeket a kölcsönös garanciarendszerek nyújtanak hitelintézeti jogállású tagjaiknak;
jogi előírás által megkövetelt garanciák, amelyeket akkor vesznek igénybe, ha a jelzálogkölcsön felvevője számára a jelzálog végleges telekkönyvi bejegyzését megelőzően folyósítanak jelzálogkötvények kibocsátásával finanszírozott jelzáloghitelt, feltéve, hogy a garanciát nem használják fel a kockázat csökkentésére a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításánál;
lakáshitelhez kapcsolódóan valamely, a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által nyújtott biztosíték vagy garancia formájában fennálló, az alábbi két hitelminőségi besorolás közül legalább az alacsonyabbikba tartozó kitettségek:
2. hitelminőségi besorolás;
az azon tagállam devizájára vonatkozó központi kormányzati hitelminőségi besorolás, amely tagállamban a fedezetnyújtó székhelye található;
hivatalosan támogatott exporthitelhez kapcsolódóan exporthitel-ügynökség által nyújtott garancia formájában fennálló, az alábbi két hitelminőségi besorolás közül legalább az alacsonyabbikba tartozó kitettségek:
2. hitelminőségi besorolás;
az azon tagállam devizájára vonatkozó központi kormányzati hitelminőségi besorolás, amely tagállamban az exporthitel-ügynökség székhelye található.
Az illetékes hatóságok csak abban az esetben adhatnak a második albekezdés szerinti mentességet, ha teljesülnek az alábbi feltételek:
a kitettség, a partner vagy az intézmény és a partner közötti kapcsolat sajátos jellege csökkenti vagy teljesen kiküszöböli a kitettség kockázatát; valamint
az esetleges fennmaradó koncentrációs kockázat más módon is azonos hatékonysággal kezelhető, például a 2013/36/EU irányelv 81. cikkében említett rendszerekkel, eljárásokkal és mechanizmusokkal.
Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EBH-t, hogy alkalmazni akarják-e az e bekezdés a) és b) pontjával összhangban a (2) bekezdésben meghatározott mentességek valamelyikét, és közölniük kell az EBH-val az említett mentességek alkalmazását alátámasztó indokokat.
401. cikk
A hitelkockázat-mérséklési technikák használatával járó hatások kiszámítása
Az (1) bekezdéstől eltérve, az az intézmény, amely engedélyt kapott a harmadik rész II. címe 4. fejezetének 4. szakaszában és 6. fejezetének 6. szakaszában említett módszerek alkalmazására, ezeket a módszereket alkalmazhatja az értékpapír-finanszírozási ügyletek kitettségértékének számítására.
Ezeknek az első albekezdésben említett rendszeres stresszteszteknek ki kell terjedniük a piaci feltételek esetleges változásaiból eredő azon kockázatokra, amelyek hátrányosan érinthetik az intézmények szavatolótőkéjének megfelelőségét, valamint a biztosítékok válsághelyzet esetén történő értékesítéséből eredő kockázatokra.
Az elvégzett stresszteszteknek kielégítőnek és megfelelőnek kell lenniük az említett kockázatok értékelésére.
Az intézményeknek a következőket kell bevonniuk a koncentrációs kockázat kezelésére irányuló stratégiájukba:
a kitettségek és az azokra vonatkozó hitelkockázati védelem közötti lejárati eltérésből adódó kockázatok kezelését szolgáló szabályok és eljárások;
a hitelkockázat-mérséklési technikák alkalmazásából, különösen a nagy, közvetett hitelkockázati kitettségekből eredő (pl. az olyan kitettségekből, amelyek a biztosítékként elfogadott értékpapírok egyetlen kibocsátójával szemben állnak fenn) koncentrációs kockázattal kapcsolatos szabályzatok és eljárások.
402. cikk
A jelzálog-hitelezésből adódó kitettségek
A kitettségértékeknek a 395. cikk alkalmazása céljából való kiszámításakor az intézmények – abban az esetben, ha a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések ezt nem tiltják – a teljes mértékben lakóingatlannal fedezett kitettséget vagy bármely, teljes mértékben lakóingatlannal fedezett kitettségrészt a 125. cikk (1) bekezdésével összhangban csökkenthetik az érintett ingatlan piaci vagy jelzálog-hitelbiztosítéki értékének jelzáloggal terhelt összegével, feltéve hogy e csökkentés nem haladja meg a piaci érték 50 %-át, illetve – azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy szabályozói szinten szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan – a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 60 %-át, feltéve hogy az alábbi összes feltétel teljesül:
a tagállam illetékes hatóságai a lakóingatlannal biztosított kitettségekre vagy azok bizonyos részeire vonatkozóan a 124. cikk (2) bekezdésével összhangban nem határoztak meg 35 %-nál magasabb kockázati súlyt;
a kitettséget vagy annak egy részét teljes mértékben az alábbiak valamelyike fedezi:
egy vagy több, lakóingatlanra bejegyzett jelzálog; vagy
olyan lízingügylet tárgyát képező lakóingatlan, amelynek keretében a lízingbe adott lakóingatlan tulajdonjoga teljes egészében a lízingbeadónál marad, és a lízingbevevő még nem élt vételi jogával;
teljesülnek a 208. cikkben és a 229. cikk (1) bekezdésében megállapított követelmények.
A kitettségértékeknek a 395. cikk alkalmazása céljából való kiszámításakor egy intézmény – abban az esetben, ha a vonatkozó nemzeti jogi rendelkezések ezt nem tiltják – a teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettséget vagy bármely, teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezett kitettségrészt a 126. cikk (1) bekezdésével összhangban csökkentheti az érintett ingatlan piaci vagy jelzálog-hitelbiztosítéki értékének jelzáloggal terhelt összegével, feltéve hogy e csökkentés nem haladhatja meg a piaci érték 50 %-át, illetve – azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy szabályozói szinten szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan – a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 60 %-át, feltéve hogy az alábbi összes feltétel teljesül:
a tagállam illetékes hatóságai a kereskedelmi ingatlannal biztosított kitettségekre vagy azok bizonyos részeire vonatkozóan a 124. cikk (2) bekezdésével összhangban nem határoztak meg 50 %-nál magasabb kockázati súlyt;
a kitettséget teljes mértékben az alábbiak valamelyike fedezi:
egy vagy több, irodahelyiségekre vagy egyéb kereskedelmi létesítményekre bejegyzett jelzálog; vagy
egy vagy több irodahelyiség vagy egyéb kereskedelmi létesítmény és az ingatlanlízing-ügyletekhez kapcsolódó kitettségek;
teljesülnek a 126. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a 208. cikkben és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelmények;
a kereskedelmi ingatlan teljes egészében felépült.
Az intézmények a valamely partnerrel szembeni, olyan fordított repomegállapodásból származó kitettséget, amelynek értelmében az intézmény a partnertől harmadik személyek ingatlanjait terhelő, nem járulékos, önálló zálogjogot vásárolt meg, úgy tekinthetik, mint az egyes érintett harmadik felekkel szembeni egyedi kitettségeket, feltéve hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a partner intézmény vagy befektetési vállalkozás;
a kitettségre teljes körűen fedezetet biztosítanak az említett harmadik felek ingatlanjait terhelő, az intézmény által megvásárolt zálogjogok, és az intézmény élni tud ezekkel a zálogjogokkal;
az intézmény gondoskodik róla, hogy a 208. cikkben és a 229. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények teljesülnek;
a partner nemteljesítése, fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az intézmény válik a partnernek az említett harmadik felekkel szemben fennálló követeléseinek a kedvezményezettjévé;
az intézmény a 394. cikkel összhangban jelenti az illetékes hatóságoknak az egyes intézményekkel vagy befektetési vállalkozásokkal szembeni, e bekezdés szerint kezelt kitettségeinek teljes összegét.
Az intézménynek e célból úgy kell tekintenie, hogy az említett harmadik felek mindegyikével szemben olyan értékű kitettsége áll fenn, amely annak a követelésnek az értékével egyezik meg, amellyel a partner az adott harmadik féllel szemben rendelkezik, nem pedig a partnerrel szembeni megfelelő kitettség értékével. Az ezen értéket meghaladóan a partnerrel szemben fennálló kitettséget – amennyiben van ilyen – továbbra is a partnerrel szembeni kitettségnek kell tekintenie.
403. cikk
Helyettesítési módszer
Amennyiben egy ügyféllel szembeni kitettséget harmadik fél garantál, vagy harmadik fél által kibocsátott biztosíték fedez, az intézménynek:
a kitettség garantált részét a garantőrrel és nem az ügyféllel szembeni kitettségként kell kezelnie, ha a harmadik rész II. címének 2. fejezete szerint a garantőrrel szembeni fedezetlen kitettséghez azonos vagy kisebb kockázati súlyt rendelnének, mint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettséghez;
a kitettségnek az elismert biztosíték piaci értékével fedezett részét a harmadik féllel és nem pedig az ügyféllel szembeni kitettségként kezelheti, amennyiben a kitettséget biztosíték fedezi, és ha a harmadik rész II. címének 2. fejezete szerint a kitettség biztosítékkal fedezett részéhez azonos vagy kisebb kockázati súlyt rendelnének, mint az ügyféllel szembeni fedezetlen kitettséghez.
Ha a kitettség lejárata és a fedezet lejárata között eltérés van, az intézmény nem alkalmazhatja az első albekezdés b) pontjában említett módszert.
E rész alkalmazása céljából az intézmény a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerét és az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában meghatározott eljárást is csak akkor használhatja, ha a 92. cikk alkalmazása céljából a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerének és a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerének használatát egyaránt engedélyezték számára.
Amennyiben az intézmény az (1) bekezdés a) pontját alkalmazza, az intézménynek:
– ha a garancia nem abban a pénznemben denominált, mint a kitettség – a garanciával fedezett kitettségi összeget a harmadik rész azon rendelkezéseivel összhangban kell kiszámítania, amelyek az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó pénznembeli eltérés kezeléséről szólnak;
a kitettség lejárati ideje és a fedezet lejárati ideje közötti eltérést a harmadik rész II. címe 4. fejezetének a lejárati eltérés kezeléséről szóló rendelkezéseivel összhangban kell kezelnie;
elismerhet részleges fedezést a harmadik rész II. címének 4. fejezetében meghatározott módszerrel összhangban.
Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazása céljából az intézmény az e bekezdés a) pontja szerinti összeget helyettesítheti az e bekezdés b) pontja szerinti összeggel, feltéve hogy teljesülnek az e bekezdés c), d) és e) pontjában meghatározott feltételek:
az intézmény azon kitettségeinek teljes összege, amelyek valamely biztosítéknyújtóval szemben olyan háromszereplős repomegállapodások következtében állnak fenn, amelyek harmadik szereplő közvetítésével jönnek létre;
azon határértékek teljes összege, amelynek az a) pontban említett biztosítéknyújtó által kibocsátott értékpapírokra való alkalmazására az intézmény utasítást adott az a) pontban említett harmadik szereplőnek;
az intézmény meggyőződött arról, hogy a harmadik szereplő megfelelő eszközökkel rendelkezik annak biztosítására, hogy ne kerülhessen sor a b) pontban említett határértékek megsértésére;
az illetékes hatóság nem élt érdemi kifogással az intézmény felé;
az e bekezdés b) pontjában említett határérték összegének és az intézmény biztosítéknyújtóval szembeni egyéb kitettségeinek az összege nem lépi túl a 395. cikk (1) bekezdésében előírt határértéket.
Az EBH-nak 2019. december 31-ig közzé kell tennie ezeket az iránymutatásokat.
▼M5 —————
HATODIK RÉSZ
LIKVIDITÁS
I. CÍM
FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS LIKVIDITÁSI KÖVETELMÉNYEK
411. cikk
Fogalommeghatározások
E rész alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandók:
1. |
„pénzügyi ügyfél” : olyan ügyfél – ideértve a nem pénzügyi vállalati csoporthoz tartozó pénzügyi ügyfeleket is –, amely a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet főtevékenységként végez, vagy amely:
a)
hitelintézet;
b)
befektetési vállalkozás;
c)
értékpapírosítási különleges célú gazdasági egység;
d)
kollektív befektetési forma (KBF);
e)
nem nyílt végű befektetési forma;
f)
biztosító;
g)
viszontbiztosító;
h)
pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság;
i)
pénzügyi vállalkozás;
j)
a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott nyugdíjkonstrukció-rendszer; |
2. |
„lakossági betét” : természetes személlyel vagy kkv-vel szembeni kötelezettség, amennyiben a kkv a hitelkockázatra alkalmazandó sztenderd vagy belső minősítésen alapuló módszer szerint lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozónak minősülne, vagy olyan vállalkozással szembeni kötelezettség, amely jogosult a 153. cikk (4) bekezdésében meghatározott kezelésre, és amennyiben ezen kkv vagy vállalkozás csoportalapon figyelembe vett betéteinek aggregált összege nem haladja meg az 1 millió EUR-t; |
3. |
„magánbefektetési társaság” : olyan vállalkozás vagy vagyonkezelő, amelynek tulajdonosa vagy tényleges tulajdonosa természetes személy vagy egymással szoros kapcsolatban álló természetes személyek csoportja, amely társaság semmilyen más kereskedelmi, gazdasági vagy szakmai tevékenységet nem végez, és amelyet kizárólag a tulajdonosok vagyonának kezelése céljából hoztak létre – ideértve az olyan járulékos tevékenységeket is, mint például a tulajdonosok eszközeinek elkülönítése a társaság eszközeitől, az eszközök családon belüli átruházásának elősegítése vagy a vagyon szétaprózódásának megakadályozása valamely családtag halála után –, feltéve, hogy ezek a járulékos tevékenységek a fő célhoz, a tulajdonos vagyonának kezeléséhez kapcsolódnak; |
4. |
„betétközvetítő ügynök” : olyan természetes személy vagy vállalkozás, amely díj ellenében hitelintézeteknél helyez el harmadik felektől származó betéteket, beleértve a lakossági betéteket és a vállalati betéteket, de kizárva a pénzügyi ügyfelektől származó betéteket; |
5. |
„meg nem terhelt eszközök” : olyan eszközök, amelyek nem tartoznak jogszabályi, szerződéses, szabályozási vagy egyéb olyan korlátozás alá, amely megakadályozza az intézményt abban, hogy azonnali értékesítés vagy repomegállapodás révén likviddé tegye, értékesítse, átadja, hozzárendelje vagy általánosságban elidegenítse az említett eszközöket; |
6. |
„nem kötelező túlfedezettség” : bármely olyan eszközök összege, amelyeket az intézmény nem köteles jogszabályi vagy szabályozási követelmények, szerződéses kötelezettségvállalások értelmében, vagy a piaci fegyelem miatt egy fedezett kötvény-kibocsátáshoz csatolni, beleértve különösen azokat az eseteket, amikor az eszközök rendelkezésre bocsátására a valamely tagállam vagy harmadik ország nemzeti joga alapján a fedezett kötvényekre alkalmazandó minimális jogszabályi, törvényi vagy szabályozói túlfedezettségi követelményeken felül kerül sor; |
7. |
„eszközfedezeti követelmény” : az eszközök és források egymáshoz viszonyított aránya, a valamely tagállam vagy harmadik ország nemzeti jogával összhangban a fedezett kötvényekkel kapcsolatban hitelminőség-javítási célból meghatározottak szerint; |
8. |
„értékpapírügylethez kapcsolódó hitel” : ügyfeleknek tőkeáttételes kereskedési pozíciók felvételéhez nyújtott fedezett hitel; |
9. |
„származtatott ügyletek” : a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek és a hitelderivatívák; |
10. |
„stressz” : egy intézmény fizetőképességének vagy likviditási pozíciójának váratlan vagy súlyos romlása a piaci feltételek változása vagy egyedi (idioszinkratikus) tényezők miatt, aminek következtében jelentős annak kockázata, hogy az intézmény nem tud eleget tenni a következő 30 napon belül esedékessé váló kötelezettségeinek; |
11. |
„1. szintű eszközök” : a 416. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett rendkívül magas likviditású és hitelminőségű eszközök; |
12. |
„2. szintű eszközök” : e rendelet 416. cikke (1) bekezdésének második albekezdésében említett magas likviditású és hitelminőségű eszközök; a 2. szintű eszközök 2A. és 2B. szintű eszközökre bonthatók tovább a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározottak szerint; |
13. |
„likviditási puffer” : az intézmény által a 460. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően tartott 1. szintű és 2. szintű eszközök összege; |
14. |
„nettó likviditás kiáramlás” : az intézmény likviditás beáramlásainak a likviditáskiáramlásaiból való levonásából eredő összeg; |
15. |
„adatszolgáltatás pénzneme” : azon tagállam pénzneme, amelyben az intézmény székhelye található; |
16. |
„faktoring” : egy vállalkozás (a megbízó) és egy pénzügyi szervezet (a faktor) közötti megállapodás, amelyben a megbízó a követelését a faktorra engedményezi vagy eladja neki, cserében a faktor a következő szolgáltatások közül egyet vagy többet nyújt a megbízó részére az engedményezett követelésekre vonatkozóan:
a)
előlegfizetés az engedményezett követelések összegének egy adott százalékára, amely általában rövid lejáratú, kötetlen és nem újul meg automatikusan;
b)
követeléskezelés, beszedés és hitelkockázati fedezet, amelynek során a megbízó főkönyvét általában a faktor kezeli és a követelést a saját nevében szedi be; a IV. cím alkalmazásában a faktoringot kereskedelmi finanszírozásnak kell tekinteni; |
17. |
„folyósítási kötelezettséggel járó hitel- vagy likviditási keret” : visszavonhatatlan vagy feltételesen visszavonható hitel- vagy likviditási keret. |
412. cikk
Likviditásfedezeti követelmény
A 460. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus eltérő értelmű rendelkezésének hiányában, ha egy tétel több likviditáskiáramlási kategóriában is figyelembe vehető lenne, akkor abban a kategóriában kell figyelembe venni, amelyhez az adott tétel esetében a legnagyobb, szerződés szerinti likviditáskiáramlás kapcsolódik.
413. cikk
Stabil forrásellátottsági követelmény
414. cikk
A likviditási követelményeknek való megfelelés
Annak az intézménynek, amely nem felel meg vagy várhatóan nem fog megfelelni a 412. cikkben vagy a 413. cikk (1) bekezdésében előírt likviditási követelményeknek – ideértve a stresszhelyzeteket is –, erről haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságokat, és indokolatlan késedelem nélkül tervet kell benyújtania az illetékes hatóságoknak arról, hogy miként kíván mielőbb ismét megfelelni a 412. cikkben vagy – adott esetben – a 413. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amíg az intézmény újra meg nem felel az előírásoknak, addig naponta a munkanap végéig adatot kell szolgáltatnia a III. címben, a IV. címben, a 415. cikk (3) vagy (3a) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktusban vagy adott esetben a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban említett tételekről, kivéve, ha az illetékes hatóság engedélyt ad a ritkább adatszolgáltatásra és a hosszabb adatszolgáltatási határidőre. Az illetékes hatóságok kizárólag az intézmény egyedi helyzete alapján és az intézmény tevékenységének nagyságrendjét és összetettségét figyelembe véve adhatnak ilyen engedélyt. Az illetékes hatóságoknak monitorozniuk kell a helyreállítási terv végrehajtását, és adott esetben meg kell követelniük a megfelelés gyorsabb helyreállítását.
II. CÍM
LIKVIDITÁSI ADATSZOLGÁLTATÁS
415. cikk
Adatszolgáltatási kötelezettség és az adatszolgáltatás formátuma
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban említett tételekről legalább havonta, a III. és a IV. címben említett tételekről pedig legalább negyedévente kell adatot szolgáltatni.
Az intézményeknek adott esetben külön-külön kell adatot szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére az e cikk (3) vagy (3a) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardokban említett tételekről, a IV. címben meghatározott nettó stabil forrásellátottsági rátára vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettség és adatszolgáltatási formátum részletes meghatározásáig és uniós bevezetéséig a III. címben szereplő tételekről, a IV. címben szereplő tételekről, valamint a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban említett tételekről, az alábbiak szerint:
amennyiben a tételek az adatszolgáltatás pénznemétől eltérő pénznemben denomináltak, és az intézmény olyan összegben rendelkezik ebben a pénznemben denominált aggregált kötelezettségekkel, amely eléri az intézmény vagy az egyetlen likviditási alcsoport teljes kötelezettségének legalább 5 %-át, a szavatolótőke és a mérlegen kívüli tételek kivételével, az adatokat a denomináció pénznemében kell szolgáltatni;
amennyiben a tételek olyan tagállam devizájában denomináltak, amelyben az intézmény a 2013/36/EU irányelv 51. cikke szerinti jelentős fiókteleppel rendelkezik, és a fogadó tagállam az adatszolgáltatás pénznemétől eltérő devizát használ, az adatokat azon tagállam devizájában kell szolgáltatni, amelyben a jelentős fióktelep található;
amennyiben a tételek az adatszolgáltatás pénznemében denomináltak és az adatszolgáltatás pénznemétől eltérő pénznemben denominált kötelezettségek aggregált összege eléri az intézmény vagy az egyetlen likviditási alcsoport teljes kötelezettségének legalább 5 %-át, a szavatolótőke és a mérlegen kívüli tételek kivételével, az adatokat az adatszolgáltatás pénznemében kell szolgáltatni.
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása céljából:
egységes adatszolgáltatási formátumok és IT-megoldások az adatszolgáltatási gyakoriságokhoz, valamint a vonatkozási és a beküldési időpontokhoz kapcsolódó utasításokkal; az adatszolgáltatás formátumának és gyakoriságának arányban kell állnia a különböző intézmények tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével, és magában kell foglalnia az (1) és (2) bekezdésben előírt adatszolgáltatást;
a likviditási helyzet monitorozására alkalmas további mérési módszerek, annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok az intézmény tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével arányos, átfogó képet nyerjenek az intézmény likviditási kockázati profiljáról.
Az EBH az a) pontban meghatározott tételekre vonatkozó végrehajtási technikai standardtervezeteket 2015. február 1-ig, a b) pontban meghatározott tételekre vonatkozókat pedig 2014. január 1-jéig nyújtja be a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardok elfogadására az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban.
Az EBH-nak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
A 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében konszolidált alapú felügyeletet gyakorló illetékes hatóságok a (3) bekezdésben említett egységes adatszolgáltatási formátumban kérésre kellő időben és elektronikus úton az alábbi hatóságok rendelkezésére bocsátják az intézmény által benyújtott valamennyi jelentést:
azon fogadó tagállamok illetékes hatóságai és központi bankja, ahol az anyavállalatnak vagy az ugyanazon pénzügyi holding társaság anyavállalat irányítása alatt álló intézmény(ek)nek a 2013/36/EU irányelv 51. cikkével összhangban jelentős fióktelepei vannak;
azon illetékes hatóságok, amelyek az anyavállalat vagy az ugyanazon pénzügyi holding társaság anyavállalat irányítása alatt álló intézmény(ek) leányvállalatait engedélyezték, valamint e tagállam központi bankja;
az EBH;
az EKB.
416. cikk
Adatszolgáltatás a likvid eszközökről
Az intézményeknek a következő eszközöket kell szerepeltetniük a likvid eszközeikről szóló adatszolgáltatásukban, ha azokat a (2) bekezdés nem zárja ki, és csak abban az esetben, ha a likvid eszközök teljesítik a (3) bekezdésben szereplő feltételeket:
a készpénz és a központi bankokkal szembeni kitettségek, amennyiben ezek a kitettségek stresszhelyzetben bármikor visszavonhatók. A központi bankoknál elhelyezett betétek vonatkozásában az illetékes hatóságnak és a központi banknak közös megállapodás kialakítására kell törekednie arra vonatkozóan, hogy a kötelező tartalékok stresszhelyzetben milyen mértékig vonhatók ki;
egyéb rendkívül magas likviditású és hitelminőségű átruházható eszközök;
olyan átruházható eszközök, amelyek:
egy tagállam központi kormányzatával, adók kivetésére és beszedésére jogosult, adóügyi szempontból önálló régió regionális kormányzatával vagy harmadik ország központi kormányzatával szembeni vagy általuk garantált követeléseket testesítenek meg, és amelyeket a központi vagy regionális kormányzat pénznemében bocsátottak ki, amennyiben az intézmény az adott tagállamban vagy harmadik országban likviditási kockázatot vállal és ezt e likvid eszközök tartásával fedezi;
központi bankokkal és a nem központi kormányzati közszektorbeli intézményekkel szembeni vagy általuk garantált követeléseket testesítenek meg, és amelyeket a központi bank és a közszektorbeli intézmény pénznemében bocsátottak ki;
a Nemzetközi Fizetések Bankjával, a Nemzetközi Valutaalappal, a Bizottsággal és multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni vagy általuk garantált követeléseket testesítenek meg;
az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközzel és az Európai Stabilitási Mechanizmussal szembeni vagy általuk garantált követeléseket testesítenek meg;
magas likviditású és hitelminőségű átruházható eszközök;
központi bankok által a monetáris politika keretében nyújtott készenléti hitelkeretek, amennyiben ezeket a hitelkereteket nem fedezik a likvid eszközök, a rendkívüli likviditási segítségnyújtás kivételével;
ha a hitelintézet a jogszabályi vagy alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, a központi hitelintézetnél elhelyezett betétek,melyek minimális szintje jogszabályban vagy alapszabályban meghatározott, és egyéb, a központi hitelintézet vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett hálózatban tagként részt vevő vagy a 10. cikkben meghatározott mentesítésre jogosult intézmények által az alapszabály értelmében vagy szerződéses alapon biztosított likvid forrás, amennyiben ezt a forrást nem fedezik likvid eszközök.
Amíg nem áll rendelkezésre a 460. cikk szerinti egységes meghatározás a magas és rendkívül magas likviditás és hitelminőség fogalmára, addig az intézmények maguk határozzák meg, hogy egy adott pénznemben melyek a magas vagy rendkívül magas likviditású és hitelminőségű átruházható eszközök. Az egységes meghatározás rendelkezésre állásáig az illetékes hatóságok – az 509. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében felsorolt kritériumokat figyelembe véve – általános iránymutatást adhatnak, amelyet az intézményeknek követniük kell a magas és rendkívül magas likviditású és hitelminőségű eszközök azonosítása során. Ilyen iránymutatás hiányában az intézmények kötelesek e célra átlátható és objektív kritériumokat alkalmazni, figyelembe véve az 509. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében felsorolt kritériumok egy részét vagy valamennyi kritériumot.
A következők nem tekinthetők likvid eszköznek:
hitelintézet által kibocsátott eszközök, kivéve, ha teljesítik a következő feltételek valamelyikét:
olyan kötvények, amelyek jogosultak a 129. cikk (4), illetve (5) bekezdésében foglalt eljárásra vagy olyan, eszközfedezetű instrumentumok, amelyek az EBH által az 509. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében foglalt kritériumok alapján meghatározott minősítés szerint bizonyítottan a legmagasabb hitelminősítési kategóriába tartoznak;
a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében meghatározottak szerinti, az e pont i. alpontjában említettektől eltérő kötvények;
olyan hitelintézet által kibocsátott eszközök, amelyet egy tagállam központi vagy regionális kormányzata hozott létre, és e kormányzat köteles biztosítani az intézmény gazdasági bázisának védelmét, valamint az intézmény fennállásának teljes ideje alatt fenntartani annak működőképességét; vagy az eszközöket ez a kormányzat kifejezetten garantálja; vagy az intézmény által nyújtott kölcsönök legalább 90 %-át közvetlenül vagy közvetetten ez a kormányzat garantálja és az eszközt elsősorban nem versenyalapon, hanem nonprofit jelleggel nyújtott kedvezményes kölcsönök finanszírozására használják fel, az adott kormányzat közpolitikai célkitűzéseinek a támogatása érdekében;
olyan eszközök, amelyeket fordított repoügyletek és értékpapír-finanszírozási ügyletek keretében fedezetként bocsátanak az intézmény rendelkezésére, és amelyeket az intézmény kizárólag hitelkockázat-mérséklési célból tart, és amelyeket az intézmény jogi és szerződéses alapon nem vehet igénybe;
az alábbiak bármelyike által kibocsátott eszközök:
befektetési vállalkozás;
biztosító;
pénzügyi holding társaság;
vegyes pénzügyi holding társaság;
bármely egyéb olyan szervezet, amely a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet főtevékenységként végez.
Az (1) bekezdéssel összhangban az intézmények az adatszolgáltatás során azokat az eszközöket tüntethetik fel likvid eszközként, amelyek teljesítik az alábbi feltételeket:
az eszközök nincsenek megterhelve, vagy biztosítéki portfólión belül rendelkezésre állnak és felhasználhatók az intézmény számára hozzáférhető, folyósítási kötelezettséggel járó, vagy ha a portfóliót központi bank működteti, folyósítási kötelezettséggel nem járó, de még fel nem használt hitelkeretekből történő további finanszírozás megszerzéséhez;
az eszközöket nem maga az intézmény, annak anyavállalat intézménye vagy leányvállalatai, vagy anyavállalat intézményének vagy pénzügyi holding társaság anyavállalatának valamely más leányvállalata bocsátotta ki;
az eszközök árára vonatkozóan általános az egyetértés a piaci résztvevők között, és az könnyen megfigyelhető a piacon, vagy meghatározható egy, a nyilvánosan rendelkezésre álló bemeneti adatok alapján könnyen kiszámítható képlet segítségével, és nem erős feltételezéseken alapul, ahogyan például jellemző módon a strukturált és az egzotikus termékek ára;
az eszközöket elismert tőzsdén jegyzik vagy azonnali értékesítés vagy egyszerű repomegállapodás keretében értékesíthetők repopiacokon; ezeket a kritériumokat piaconként külön-külön kell értékelni.
Az első albekezdés c) és d) pontjában említett feltételek nem alkalmazandók az (1) bekezdés a) e) és f) pontjában említett eszközökre.
Az (1), (2) és (3) bekezdésben szereplő rendelkezésektől eltérve a 460. cikk szerinti kötelező likviditási követelmény meghatározásáig, valamint az e cikk (1) bekezdése második albekezdésének megfelelően az intézmények kötelesek jelentést tenni az alábbiakról:
egyéb, a központi bank által fedezetként nem befogadható, de forgalomképes eszközök, mint például a részvények vagy az arany, átlátható és objektív kritériumok alapján, beleértve az 509. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében szereplő kritériumok összességét vagy azok közül néhányat;
egyéb, a központi bank által fedezetként befogadható és forgalomképes eszközök, mint például az olyan eszközfedezetű instrumentumok, amelyek az EBH által az 509. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében foglalt kritériumok alapján meghatározott minősítés szerint a legmagasabb hitelminősítési kategóriába tartoznak;
egyéb, a központi bank által fedezetként befogadható, de nem forgalomképes eszközök, mint például a hitelkövetelések, amelyek az EBH által az 509. cikk (3), (4) és (5) bekezdésében foglalt kritériumok alapján meghatározott minősítésűek.
A megengedett befektetésekből eredő kockázatok fedezését célzó származtatott ügyleteknek a kollektív befektetési forma általi alkalmazása vagy potenciális alkalmazása nem zárja ki az adott kollektív befektetési forma alanya lehessen az e bekezdés első albekezdésében említett eljárásnak. Ha a kollektív befektetési forma részvényeinek vagy befektetési jegyeinek értékét a 418. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontja szerinti harmadik felek nem értékelik rendszeresen piaci értéken, és az illetékes hatóság nem fogadja el azt, hogy az intézmény a 418. cikk (4) bekezdésében említett értékeléshez megbízható (robusztus) módszereket és eljárásokat dolgozott ki, akkor az ilyen kollektív befektetési forma részvényei vagy befektetési jegyei nem kezelhetők likvid eszközként.
▼M8 —————
417. cikk
A likvid eszközök állományára vonatkozó operatív követelmények
Az intézmények likvid eszközökről szóló jelentésükben csak olyan likvid eszköz állományt tüntethetnek fel, amely teljesíti az alábbi feltételeket:
megfelelően diverzifikáltak. A 416. cikk (1) bekezdése a), b) és c) pontjának megfelelő eszközök esetében a diverzifikáció nem előírás;
jogi és gyakorlati szempontból a következő 30 napban bármikor rendelkezésre állnak és azonnali eladási ügylet vagy egyszerű repomegállapodás keretében, elfogadott repopiacon értékesíthetők az esedékessé váló kötelezettségek teljesítése érdekében. A 416. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett azon likvid eszközök, amelyeket devizakiviteli/-behozatali-korlátozásokat alkalmazó harmadik országokban tartanak, vagy amelyek nem konvertibilis pénznemben denomináltak, csak az adott országbeli vagy adott pénznembeli kiáramlásoknak megfelelő mértékben vehetők figyelembe; kivéve, ha az intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára, hogy megfelelően fedezte az ebből eredő devizaárfolyamkockázatot;
a likvid eszközöket likviditáskezelési szervezeti egység révén ellenőrzik;
a likvid eszközök egy részét – a 416. cikk (1) bekezdésének a), c), e) és f) pontjában említettek kivételével – rendszeresen, de legalább évente azonnali eladási ügylet vagy egyszerű repomegállapodás keretében, elfogadott repopiacon értékesítik a következő célokból:
ezen eszközök piaci hozzáférésének tesztelése;
az eszközök értékesítésére szolgáló intézményi eljárások hatékonyságának tesztelése;
az eszközök felhasználhatóságának tesztelése;
a negatív piaci jelzés kockázatának minimalizálása stresszhelyzetben;
az eszközökhöz kapcsolódó árfolyamkockázatok fedezhetők, de a likvid eszközökre olyan megfelelő belső eljárások vonatkoznak, amelyek biztosítják, hogy a likvid eszközök szükség esetén bármikor a treasury számára rendelkezésre álljanak és különösen, hogy ne kerüljenek felhasználásra más, folyamatban lévő műveletekben, ideértve az alábbiakat:
fedezeti vagy más kereskedési stratégiák;
hitelminőség-javítás nyújtása strukturált ügyletekben;
működési költségek fedezése.
a likvid eszközök pénzneme konzisztens a nettó likviditáskiáramlás pénznem szerinti megoszlásával.
418. cikk
A likvid eszközök értékelése
A kollektív befektetési formák 416. cikk (4) bekezdésében említett befektetési jegyeire vagy részvényeire az alapul szolgáló eszközök vizsgálata (look through) alapján korrekciót (haircut-ot) kell alkalmazni az alábbiak szerint:
0 % a 416. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett eszközökre;
5 % a 416. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában említett eszközökre;
20 % a 416. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett eszközökre.
Az alapul szolgáló eszközök (2) bekezdésben meghatározott vizsgálatát a következőképpen kell elvégezni:
amennyiben az intézmény ismeri a kollektív befektetési forma alapul szolgáló kitettségeit, megvizsgálhatja azokat, hogy a 416. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjainak valamelyikéhez rendelje őket;
amennyiben az intézmény nem ismeri a kollektív befektetési forma alapul szolgáló kitettségeit, fel kell tételezni, hogy a kollektív befektetési forma a befektetési politikája szerint engedélyezett maximális mértékig csökkenő sorrendben eszközöl befektetéseket a 416. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett eszköztípusokba mindaddig, amíg el nem éri az engedélyezett befektetési korlátot.
Az intézményeknek megbízható (robusztus) módszereket és eljárásokat kell kidolgozniuk a kollektív befektetési formák részvényei vagy befektetési jegyei vonatkozásában a piaci érték és a korrekciós tényezők kiszámítására és a róluk való adatszolgáltatásra. Az intézmények – kizárólag abban az esetben, ha bizonyítani tudják az illetékes hatóság számára, hogy a kitettség mértéke nem indokolja saját módszerek kidolgozását – megbízhatják az alábbi harmadik feleket a kollektív befektetési formák befektetési jegyei vagy részvényei tekintetében a korrekciós tényezők (3) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott módszerek szerinti kiszámításával és az arról szóló adatszolgáltatással:
a kollektív befektetési forma letétkezelő intézménye, amennyiben a kollektív befektetési forma kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél helyez letétbe;
más kollektív befektetési formák esetében a kollektív befektetési formát kezelő társaság, amennyiben megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában rögzített kritériumoknak.
A letétkezelő intézmény, illetve a kollektív befektetési formát kezelő társaság által végzett számítások helyességét külső auditornak kell megerősítenie.
419. cikk
A likvid eszközök rendelkezésre állása tekintetében korlátokkal rendelkező pénznemek
Amennyiben a 412. cikkben szereplő követelmény teljesítéséhez szükséges likvid eszközök iránti indokolt igény nagyobb, mint az adott pénznemben rendelkezésre álló likvid eszközök mennyisége, akkor az alábbi eltérések közül egy vagy több alkalmazandó:
a 417. cikk f) pontjától eltérve, a likvid eszközök pénzneme eltérő lehet a likviditásbeáramlások levonása után a nettó likviditáskiáramlások pénznem szerinti megoszlásától;
tagállamok vagy harmadik országok pénzneme esetében az előírt likvid eszközök helyettesíthetők az érintett tagállam vagy harmadik ország központi bankjától származó olyan hitelkeretekkel, amelyekre az elkövetkező 30 napra visszavonhatatlan szerződéses folyósítási kötelezettséget vállaltak, és amelyek árazása méltányos, függetlenül az aktuálisan lehívott összegtől, feltéve, hogy az érintett tagállam vagy harmadik ország illetékes hatóságai ugyanezt teszik, és feltéve, hogy az érintett tagállamban vagy harmadik országban hasonló adatszolgáltatási követelmények vannak érvényben;
amennyiben 1. szintű eszközökből áll fenn hiány, az intézmény – nagyobb mértékű korrekciós tényezővel – további 2A. szintű eszközöket tarthat, és a 460. cikk (1) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban az ezen eszközökre alkalmazandó felső korlátok módosíthatók.
Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. március 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.
420. cikk
Likviditáskiáramlások
A 460. cikk szerinti likviditási követelmény meghatározásáig az alábbi likviditáskiáramlásokról kell jelentést tenni:
a 421. cikkben rögzítettek szerint a lakossági betétállomány aktuális összege;
a 422. cikkben meghatározottak szerinti olyan egyéb aktuális kötelezettségállomány összege, amely az elkövetkező 30 napon belül esedékessé válik, illetve amelynek a kibocsátó intézmény vagy a forrás nyújtója ezen idő alatt a teljesítését kérheti, vagy amelynek vonatkozásában a forrás nyújtója azzal az implicit feltételezéssel élhet, miszerint az intézmény 30 napon belül visszafizeti kötelezettségét;
a 423. cikkben említett további kiáramlások;
a le nem hívott, folyósítási kötelezettséggel járó hitel- és likviditási keretekből a 424. cikknek megfelelően a következő 30 nap alatt lehívható maximális összeg;
a (2) bekezdés szerinti értékelés során azonosított további kiáramlások.
Ezen felmérések során az intézmények különös figyelmet fordítanak a jelentős hírnévromlásból eredő károkra, amely annak kapcsán keletkezhet, ha nem nyújtanak likviditási támogatást az említett termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. Az intézmények legalább évente jelentést tesznek az illetékes hatóságok felé azon termékekről és szolgáltatásokról, amelyek esetében az első albekezdésben említett valószínűség és nagyságrend jelentős; az illetékes hatóságok pedig meghatározzák az ezekhez rendelendő kiáramlásokat. Az illetékes hatóságok a 429. cikkben és az I. mellékletben említett, mérlegen kívüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek esetében legfeljebb 5 %-os kiáramlási arányt alkalmazhatnak.
Az illetékes hatóságoknak legalább évente jelenteniük kell az EBH felé azokat a termék- és szolgáltatástípusokat, amelyek esetében az intézményektől származó jelentések alapján meghatározták a kiáramlásokat. Ebben a jelentésben a kiáramlások meghatározásához használt módszertant is be kell mutatniuk.
421. cikk
A lakossági betétekhez kapcsolódó likviditáskiáramlások
Az intézményeknek elkülönítve kell jelenteniük a 94/19/EK irányelv szerinti betétbiztosítási rendszernek vagy harmadik ország azzal egyenértékű betétbiztosítási rendszerének hatálya alá tartozó lakossági betétek összegét, valamint legalább 5 %-os szorzót kell alkalmazniuk, ha a betét vonatkozásában a következők valamelyike fennáll:
a betétes stabil operatív kapcsolattal rendelkezik, ami igen valószínűtlenné teszi a betét kivonását;
folyószámlán tartják, ideértve azokat a számlákat is, amelyeken rendszeresen munkavállalói béreket írnak jóvá.
Az intézmények a kiáramlások számításából mindaddig kizárhatnak egyes jól körülhatárolt lakossági betét kategóriákat, amíg minden ilyen alkalommal az adott betétek egész kategóriájára szigorúan alkalmazzák a következőket, kivéve abban az – egyedileg igazolandó – esetben, ha ez a betétes számára jelentős nehézségekkel jár:
a betétes 30 napon belül nem vonhatja ki betétjét; vagy
30 napon belüli, lejárat előtti kivonás esetén a betétesnek büntetést kell fizetnie, amely magában foglalja a kivonás napja és a szerződés szerinti lejárat közötti időszakra járó kamatok elvesztését, valamint egy jelentős összegű díjat is, mely utóbbinak azonban nem kell szükségszerűen meghaladnia a betét elhelyezésének napja és a kivonás napja között eltelt időre esedékes kamat összegét.
422. cikk
Egyéb kötelezettségekhez kapcsolódó likviditáskiáramlások
Az intézményeknek a 192. cikk 3. pontjában meghatározott fedezett kölcsönügyletekből és tőkepiac-vezérelt ügyletekből eredő kötelezettségekre a következő szorzótényezőket kell alkalmazniuk:
0 % a likvid eszközök 418. cikk szerinti értékéig, amennyiben azokat a 416. cikk értelmében likvid eszköznek minősülő eszközök fedezik;
100 % a likvid eszközök 418. cikk szerinti értékén felül, amennyiben azokat a 416. cikk értelmében likvid eszköznek minősülő eszközök fedezik;
100 %, amennyiben azok biztosítékául a 416. cikk értelmében likvid eszköznek nem minősülő eszközök szolgálnak, az e bekezdés d) és e) pontja alá tartozó tranzakciók kivételével;
25 %, amennyiben azok biztosítékául a 416. cikk értelmében likvid eszköznek nem minősülő eszközök szolgálnak, és a hitelező annak a tagállamnak a központi kormányzata vagy közszektorbeli intézménye, amelyben a hitelintézet működését engedélyezték, vagy amelyben fióktelepet hozott létre, vagy egy multilaterális fejlesztési bank. Az ilyen módon kezelt közszektorbeli intézmények közé csak azok a közszektorbeli intézmények tartozhatnak, amelyek a harmadik rész II. címének 2. fejezete szerint 20 %-os vagy ennél alacsonyabb kockázati súllyal rendelkeznek;
0 %, amennyiben a hitelező egy központi bank.
Az intézményeknek az olyan betétekből eredő kötelezettségeket, amelyeket:
a betétesnek annak érdekében kell az intézménynél elhelyeznie, hogy az intézménytől klíring-, letéti, készpénzmenedzsment vagy más hasonló szolgáltatásokat kapjon;
a 113. cikk (7) bekezdésének követelményeit teljesítő intézményvédelmi rendszer keretén belüli közös feladatmegosztás keretében vagy törvényben, jogszabályban előírt minimumbetétként kell az intézménynél elhelyeznie az intézményvédelmi rendszer egy más tagjának;
a betétesnek az a) pontban említettektől eltérő kialakult operatív kapcsolat keretében kell az intézménynél elhelyeznie;
a betétesnek annak érdekében kell elhelyeznie, hogy készpénz-klíring- vagy központi hitelintézet által nyújtott szolgáltatásokat vehessen igénybe, és ha a hitelintézet jogszabályi vagy alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll;
5 %-kal kell megszorozniuk az a) pont esetében olyan mértékig, amíg az adott betétek a 94/19/EK irányelv szerinti betétbiztosítási rendszernek vagy harmadik ország azzal egyenértékű betétbiztosítási rendszerének hatálya alá tartoznak, minden más esetben pedig 25 %-kal.
A hitelintézetek központi hitelintézetekben elhelyezett olyan betétei esetében, amelyek a 416. cikk (1) bekezdésének f) pontja értelmében likvid eszköznek tekinthetők, a szorzáshoz 100 %-os kiáramlási arányt kell figyelembe venni.
A (3) bekezdés c) pontjában említett kialakult operatív kapcsolat fogalmának egységes meghatározásáig az intézményeknek maguknak kell meghatározniuk az azon kialakult operatív kapcsolatok azonosítására szolgáló kritériumokat, amelyek tekintetében bizonyíték áll rendelkezésükre arról, hogy az ügyfél 30 napon belül operatív működésének veszélyeztetése nélkül nem tudja kivonni a jogszerűen esedékes összegeket, és e kritériumokat be kell jelenteniük az illetékes hatóságok számára. Az illetékes hatóságok egységes fogalommeghatározás hiányában általános iránymutatással szolgálhatnak az intézmények számára, amelyet azoknak követniük kell annak megállapítása során, hogy melyek azok a betétek, amelyeket a betétes kialakult operatív kapcsolat keretében tart az intézménynél.
Az illetékes hatóságok a (7) bekezdésben említett kötelezettségekre eseti alapon engedélyezhetik alacsonyabb likviditáskiáramlási faktor alkalmazását, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
a partner az alábbiak egyike:
az intézmény anyaintézménye vagy leányvállalata, vagy az intézmény anya-befektetésivállalkozása vagy leány-befektetésivállalkozása, vagy ugyanazon anyaintézmény vagy anya-befektetési vállalkozás másik leányvállalata;
a partnert a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerinti kapcsolat fűzi az intézményhez;
olyan intézmény, amely a 113. cikk (7) bekezdésében említett követelményeknek megfelelő ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartozik; vagy
a 400. cikk (2) bekezdésének d) pontja szerinti hálózat központi intézménye vagy tagja;
indokolt az elkövetkező 30 napban alacsonyabb kiáramlással számolni, még egy idioszinkratikus és a teljes piacra kiterjedő stressz együttes bekövetkezését feltételező forgatókönyv alapján is;
a partner a 425. cikktől eltérve, a kiáramláshoz kapcsolódóan szimmetrikus vagy konzervatívabb beáramlást alkalmaz;
az intézmény és a partner ugyanazon tagállamban letelepedett.
Az EBH 2015. január 1-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardok tervezetét.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
423. cikk
További likviditáskiáramlások
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak meghatározása érdekében, hogy milyen feltételek mellett alkalmazható a lényegesség fogalma, valamint a további kiáramlás mérésére szolgáló módszerek meghatározására.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. március 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a második albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.
Az intézmény további kiáramlást rendel az alábbiakhoz:
az intézmény birtokában lévő többletbiztosíték, amelyet a partner a szerződés értelmében bármikor visszahívhat;
a partnernek visszaszolgáltatandó biztosíték;
olyan, a 416. cikk alkalmazásában likvid eszköznek minősülő eszközökhöz kapcsolódó biztosíték, amely a hitelintézet engedélye nélkül helyettesíthető olyan biztosítékkal, amely olyan eszközökhöz kapcsolódik, amelyek a 416. cikk alkalmazásában nem minősülnek likvid eszköznek.
424. cikk
Kiáramlások a hitelkeretekből és likviditási hitelkeretekből
A le nem hívott, folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeretből vagy le nem hívott, folyósítási kötelezettséggel járó likviditási keretből a következő 30 napon belül lehívható maximális összeget 10 %-kal kell megszorozni, amennyiben a keret teljesíti az alábbi feltételeket:
a hitelkockázatra alkalmazandó sztenderd vagy belső minősítésen alapuló módszer szerint nem minősül lakossággal szembeni kitettségnek;
olyan ügyfeleknek nyújtották, akik/amelyek nem pénzügyi ügyfelek;
nem az ügyfél finanszírozásának helyettesítésére nyújtották, olyan helyzetben, amikor az ügyfél nem tudja fedezni finanszírozási szükségletét a pénzügyi piacokon.
Az intézményeknek jelentést kell tenniük az egyéb le nem hívott, folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeretekből és le nem hívott, folyósítási kötelezettséggel járó likviditási keretekből a következő 30 napon belül lehívható maximális összegről. Ez különösen az alábbiakra vonatkozik:
az intézmény által a különleges célú gazdasági egységeknek nyújtott likviditási keretek, a (3) bekezdés b) pontjában említetteken kívül;
olyan megállapodások, amelyek értelmében az intézménynek valamely különleges célú gazdasági egységtől kell eszközt vásárolnia vagy csereügylet keretében átvennie.
a hitelintézeteknek nyújtott keretek;
a pénzügyi vállalkozásoknak és befektetési vállalkozásoknak nyújtott keretek.
425. cikk
Likviditásbeáramlások
A likviditásbeáramlásokat az elkövetkező 30 napra vonatkozóan kell mérni. Kizárólag az olyan kitettségekből származó szerződéses beáramlásokat kell figyelembe venni, amelyek még nem késedelmesek, és amelyek esetében az intézménynek nincs oka nemteljesítést feltételezni egy 30 napos időszakon belül. A likviditásbeáramlásokat teljes egészükben jelenteni kell, azon belül pedig az alábbi beáramlásokat külön kell feltüntetni:
a pénzügyi ügyfelektől eltérő ügyfelektől esedékes, tőketörlesztési célú összegeket, melyeket értékük 50 %-a, illetve az ezen ügyfelek felé tett, finanszírozás nyújtására vonatkozó szerződéses kötelezettségvállalás összege közül a nagyobbal csökkenteni kell. Ez nem vonatkozik a 192. cikk 3. pontjában meghatározott, fedezett kölcsönügyletek és tőkepiac-vezérelt ügyletek alapján esedékes összegekre, amennyiben azokat a 416. cikk szerinti likvid eszközök fedezik, az e bekezdés d) pontjában említetteknek megfelelően.
Az e pont első albekezdésétől eltérve azok az intézmények, amelyek felé a 424. cikk (6) bekezdésében említettek szerinti finanszírozási kötelezettséget vállaltak abból a célból, hogy kedvezményes kölcsönt folyósítsanak egy végső kedvezményezettnek, az említett kedvezményes kölcsönnek megfelelő kötelezettségvállalás kapcsán elszámolt kiáramlás összegéig a beáramlást is figyelembe vehetik;
a 162. cikk (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett, legfeljebb 30 napos hátralevő lejáratú kereskedelemfinanszírozási ügyletek alapján esedékes összegeket teljes egészükben beáramlásokként kell figyelembe venni;
azokat a kölcsönöket, amelyek szerződéses zárónapja nincs meghatározva, 20 %-os beáramlásként kell figyelembe venni, feltéve, hogy a szerződés lehetővé teszi az intézmény számára az elállást és azt, hogy 30 napon belül követelje a fizetést;
a 192. cikk 3. pontjában meghatározott fedezett kölcsönügyletekből és tőkepiac-vezérelt ügyletekből esedékes összegek, amennyiben azokat a 416. cikk (1) bekezdésében meghatározott likvid eszközök fedezik, a likvid eszközök korrekciós tényezőkkel (haircut-okkal) korrigált értékéig nem veendők figyelembe, teljes egészében figyelembe kell azonban venni őket az esedékes összegek fennmaradó része tekintetében;
azokat az esedékes összegeket, amelyeket az az intézmény, amely ezekkel az összegekkel tartozik, a 422. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően kezel, a kapcsolódó szimmetrikus beáramlás összegével kell megszorozni;
a főbb indexekben lévő részvény jellegű eszközökben tartott pozíciókból esedékes összegek, feltéve ha nem veszik többszörösen figyelembe likvid eszközként;
az intézmény által le nem hívott hitel- és likviditási keretek, valamint az intézménynek nyújtott egyéb kötelezettségvállalások nem vehetők figyelembe.
A (2) bekezdés g) pontjától eltérve az illetékes hatóságok a hitel- és likviditási keretek esetében eseti alapon magasabb beáramlás figyelembevételét is engedélyezhetik, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
indokolt magasabb beáramlást feltételezni, még abban az esetben is, ha egyszerre jelentkezik piaci stresszhelyzet és olyan idioszinkratikus stresszhelyzet, amely a pénzáramlást biztosítja;
a partner az intézmény anyaintézménye vagy leányvállalata, vagy ugyanazon anyaintézmény egy másik leányvállalata, vagy a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll az intézménnyel, vagy az e rendelet 113. cikke (7) bekezdésében említettek szerinti ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagja vagy az e rendelet 10. cikkében említett mentesítés hatálya alá tartozó hálózat központi intézménye vagy tagja;
a 422., 423. és 424. cikktől eltérően a partner a beáramláshoz kapcsolódóan szimmetrikus vagy konzervatívabb kiáramlást alkalmaz;
az intézmény és a partner székhelye ugyanazon tagállamban van.
Az EBH 2015. január 1-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardok tervezetét.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
426. cikk
A jövőbeli likviditási követelmények aktualizálása
Azt követően, hogy a Bizottság a 460. cikkel összhangban elfogadta a felhatalmazáson alapuló jogi aktust a likviditási követelmény meghatározására, az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgozhat ki a 421. cikk (1) bekezdésében, a 422. cikkben (kivéve az említett cikk (8), (9) és (10) bekezdését), valamint a 424. cikkben meghatározott feltételek annak érdekében történő pontos meghatározására, hogy figyelembe vegye a nemzetközileg elfogadott standardokat.
A Bizottság felhatalmazást kap az (1) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
III. CÍM
ADATSZOLGÁLTATÁS A STABIL FORRÁSELLÁTOTTSÁGRÓL
427. cikk
Stabil forrásellátottságot biztosító tételek
Az intézményeknek a 415. cikk (1) bekezdésében foglalt adatszolgáltatási kötelezettségeknek, valamint a 415. cikk (3) bekezdésében említett egységes adatszolgáltatási formátumnak megfelelően jelentést kell készíteniük az illetékes hatóságok számára a következő tételekről, illetve azok komponenseiről, annak érdekében, hogy értékelni lehessen a stabil forrásellátottság meglétét:
a következő szavatolótőke-elemek, adott esetben a levonásokat követően:
alapvető tőkeinstrumentumok;
járulékos tőkeinstrumentumok;
egyéb elsőbbségi részvények és a járulékos tőkeinstrumentumok szavatoló tőkében figyelembe vettösszegén felüli, legalább egy éves tényleges lejáratú tőkeinstrumentumok;
az a) pont alá nem tartozó alábbi kötelezettségek:
azon lakossági betétek, amelyekre alkalmazható a 421. cikk (1) bekezdésében meghatározott eljárás;
azon lakossági betétek, amelyekre alkalmazható a 421. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás;
azon betétek, amelyekre alkalmazható a 422. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott eljárás;
a iii. pontban említett betétek közül azok, amelyek a 94/19/EK irányelv szerinti betétbiztosítási rendszer vagy azzal egyenértékű harmadik országbeli betétbiztosítási rendszer hatálya alá tartoznak a 421. cikk (1) bekezdése szerinti betétbiztosításokat véve alapul;
a iii. pontban említett betétek közül azok, amelyek a 422. cikk (3) bekezdésének b) pontja alá tartoznak;
a iii. pontban említett betétek közül azok, amelyek a 422. cikk (3) bekezdésének d) pontja alá tartoznak;
az i., ii. vagy iii. ponton kívül eső betétek, amennyiben azokat nem pénzügyi ügyfelek helyezték el;
az összes, pénzügyi ügyféltől származó forrás;
a 192. cikk 3. pontjában meghatározott fedezett kölcsönügyletekből és tőkepiac-vezérelt ügyletekből eredő – a vii., illetve viii. pont alá tartozó összegek vonatkozásában külön-külön feltüntetendő – olyan források, amelyeket:
az azon kibocsátott értékpapírokból eredő kötelezettségek, amelyekre alkalmazható a 129. cikk (4) vagy (5) bekezdése szerinti vagy a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett eljárás;
az a) pont alá nem tartozó kibocsátott értékpapírokból eredő, következő egyéb kötelezettségek:
az egyéb kötelezettségek.
Adott esetben valamennyi tételt a következő öt kategória valamelyikébe besorolva kell feltüntetni, lejáratuknak, illetve – ha ez korábbi dátum – azon legkorábbi időpontnak megfelelően, amikor a szerződés szerint lehívhatóak:
három hónapon belül;
három és hat hónap között;
hat és kilenc hónap között;
kilenc és tizenkét hónap között;
tizenkét hónapon túl.
428. cikk
Stabil forrásellátást igénylő tételek
A következő tételeket – azon eset kivételével, ha levonásra kerülnek a szavatolótőkéből – elkülönítve kell jelenteni az illetékes hatóságoknak, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a stabil forrásellátás iránti szükséglet értékelése:
a 416. cikk értelmében likvid eszköznek minősülő eszközök, eszköztípus szerinti bontásban;
az a) pontban nem szereplő következő értékpapírok és pénzpiaci instrumentumok:
a 122. cikk szerinti 1. hitelminőségi besorolásba tartozó eszközök,
a 122. cikk szerinti 2. hitelminőségi besorolásba tartozó eszközök,
egyéb eszközök;
nem pénzügyi vállalatok elismert tőzsdén jegyzett, annak valamely fő indexében szereplő, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjai;
egyéb tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírok;
arany;
egyéb nemesfémek;
nem megújítható kölcsönök és a követelések, közülük külön feltüntetve azokat, amelyeknek felvevői:
az egyéni vállalkozónak nem minősülő és társas vállalkozásban nem résztvevő természetes személyek;
olyan kkv-k, amelyek a hitelkockázatra alkalmazandó sztenderd vagy belső minősítésen alapuló módszer szerint lakossággal szembeni kitettségek osztályába tartozónak minősülnek vagy olyan vállalat, amely jogosult a 153. cikk (4) bekezdésében meghatározott kezelésre, és amennyiben az ezen ügyfél vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportja által elhelyezett betétek aggregált összege nem haladja meg az 1 millió EUR-t;
kormányzatok, központi bankok és közszektorbeli intézmények;
az i. és ii. pontban nem említett azon ügyfelek, amelyek nem pénzügyi ügyfelek;
az i., ii. és iii. pontban nem említett azon ügyfelek, amelyek pénzügyi ügyfelek, külön figyelembe véve a hitelintézeteket és az egyéb pénzügyi ügyfeleket;
a g) pontban említett meg nem újítható kölcsönök és követelések, külön feltüntetve azokat, amelyek:
kereskedelmi ingatlannal fedezettek;
lakóingatlannal fedezettek;
olyan kötvény kibocsátásával fedezett (közvetítő finanszírozás), amely jogosult a 129. cikk (4) vagy (5) bekezdésében foglalt eljárás szerinti kezelésre, vagy a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvénnyel fedezett;
származékos ügyletből eredő követelések;
egyéb eszközök;
olyan le nem hívott, folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeretek, amelyek az I. melléklet értelmében a közepes, ill. a közepes/alacsony kockázati kategóriába tartoznak.
IV. CÍM
A NETTÓ STABIL FORRÁSELLÁTOTTSÁGI RÁTA
1. FEJEZET
A nettó stabil forrásellátottsági ráta
428a. cikk
Összevont alapú alkalmazás
Amennyiben az ebben a címben meghatározott nettó stabil forrásellátottsági ráta a 11. cikk (4) bekezdésének megfelelően összevont alapon alkalmazandó, a következő rendelkezések alkalmazandók:
egy harmadik országban központi irodával rendelkező leányvállalatnak az olyan eszközeit és mérlegen kívüli tételeit, amelyekre az említett harmadik országnak a nettó stabil forrásellátottsági követelményt meghatározó nemzeti joga alapján a 4. fejezetben meghatározottaknál magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezők alkalmazandók, az említett harmadik ország nemzeti jogában meghatározott magasabb tényezők szerint kell a konszolidáció során figyelembe venni;
egy harmadik országban központi irodával rendelkező leányvállalatnak az olyan kötelezettségeit és szavatolótőkéjét, amelyekre az említett harmadik országnak a nettó stabil forrásellátottsági követelményt meghatározó nemzeti joga alapján a 3. fejezetben meghatározottaknál alacsonyabb rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényezők alkalmazandók, az említett harmadik ország nemzeti jogában meghatározott alacsonyabb tényezők szerint kell a konszolidáció során figyelembe venni;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban rögzített követelményeket teljesítő és harmadik országban központi irodával rendelkező leányvállalat tulajdonát képező harmadik országbeli eszközök a konszolidáció céljából nem ismerhetők el likvid eszköznek, ha az említett harmadik ország likviditásfedezeti követelményt meghatározó nemzeti jogszabálya szerint nem minősülnek likvid eszköznek.
▼M9 —————
428b. cikk
A nettó stabil forrásellátottsági ráta
A 413. cikk (1) bekezdésében meghatározott nettó stabil forrásellátottsági követelmény az intézmény 3. fejezetben említett rendelkezésre álló stabil forrásainak és az intézmény számára a 4. fejezetben előírt stabil forrásoknak az arányával egyenlő, és százalékos arányként kell kifejezni. Az intézményeknek a nettó stabil forrásellátottsági rátájukat az alábbi képletnek megfelelően kell kiszámítaniuk:
A pénznembeli eltérésekre az e cikknek megfelelően alkalmazható korlátozás mértékének meghatározásakor az illetékes hatóság köteles legalább az alábbiakat figyelembe venni:
az intézmény képes-e a rendelkezésre álló stabil forrásokat egy adott pénznemből egy másikba és joghatóságok között, illetve a csoportján belüli jogi személyek között áthelyezni, valamint deviza-csereügyletek keretében a devizapiacokon forrást szerezni a nettó stabil forrásellátottsági ráta egyéves időhorizontja során;
a kedvezőtlen árfolyammozgások hatása a meglévő eltérő pénznemű pozíciókra és a meglévő devizaárfolyam-fedezés hatékonyságára.
Az e cikk szerinti bármely pénznemeltérés-korlátozás a 2013/36/EU irányelv 105. cikkében említett egyedi likviditási követelménynek minősül.
2. FEJEZET
A nettó stabil forrásellátottsági ráta kiszámításának általános szabályai
428c. cikk
A nettó stabil forrásellátottsági ráta kiszámítása
Ha ez a cím másként nem rendelkezik, amennyiben egy tétel több előírt stabil forrásellátottsági kategóriában is figyelembe vehető lenne, akkor abban a kategóriában kell figyelembe venni, amelyhez az adott tétel esetében a legmagasabb szintű, szerződés szerinti előírt stabil forrásellátottság kapcsolódik.
428d. cikk
Származtatott ügyletek
Az illetékes hatóságok az érintett központi bank jóváhagyásával dönthetnek úgy, hogy eltekintenek a származtatott ügyleteknek a nettó stabil forrásellátottsági ráta kiszámítására gyakorolt hatásától, többek között az előírt stabil forrásellátottsági tényezők és a tartalékok és veszteségek meghatározása révén, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:
az ügyletek hátralévő futamideje hat hónapnál rövidebb;
a partner az EKB vagy egy tagállam központi bankja;
a származtatott ügyletek az EKB vagy a tagállami központi bank monetáris politikájának céljait szolgálják.
Amennyiben egy harmadik országban központi irodával rendelkező leányvállalat az említett harmadik ország nettó stabil forrásellátottsági követelményt meghatározó nemzeti joga alapján az első albekezdésben említett mentességben részesül, a harmadik ország nemzeti jogában meghatározott ezen mentességet a konszolidáció során figyelembe kell venni.
428e. cikk
Fedezett kölcsönügyletek és tőkepiac-vezérelt ügyletek nettósítása
Az egyetlen partnerrel létrejött, értékpapír-finanszírozási ügyletekből eredő eszközöket és kötelezettségeket nettó alapon kell kiszámítani, feltéve, hogy ezek az eszközök és kötelezettségek megfelelnek a 429b. cikk (4) bekezdésében meghatározott nettósítási feltételeknek.
428f. cikk
Egymástól függő eszközök és kötelezettségek
Az illetékes hatóság előzetes jóváhagyásával az intézmény egymástól függőként kezelhet egy eszközt és egy kötelezettséget, feltéve, hogy az összes következő feltétel teljesül:
az intézmény kizárólag közvetítő egységként jár el, hogy eljuttassa a forrásokat a kötelezettségtől a kapcsolódó tőle függő eszközhöz;
az egyes egymástól függő eszközök és kötelezettségek egyértelműen azonosíthatók, és ugyanaz a tőkeösszegük;
az eszköz és a tőle függő kötelezettség alapjában véve illeszkedő lejárattal rendelkezik, legfeljebb 20 nap eltéréssel az eszköz lejárata és a kötelezettség lejárata között;
a kölcsönösen függő kötelezettséget jogszabályi, szabályozási vagy szerződéses kötelezettségvállalás alapján kérték, és azt nem használják fel más eszközök finanszírozására;
az eszközből származó tőketörlesztést nem használják fel a tőle függő kötelezettség visszafizetésén kívül más célra;
az egymástól függő eszközök és kötelezettségek egyes párjai esetében nem ugyanazok a partnerek.
Az eszközök és kötelezettségek abban az esetben tekinthetők úgy, hogy megfelelnek az (1) bekezdés feltételeinek és egymástól függenek, ha közvetlenül kapcsolódnak az alábbi termékekhez vagy szolgáltatásokhoz:
központosított szabályozott megtakarítások, amennyiben az intézményeket jogszabály kötelezi a szabályozott betéteknek egy olyan központosított alapba való áthelyezésére, amelyet egy tagállam központi kormányzata hozott létre és ellenőriz, és amely közérdekű célok előmozdításához nyújt hiteleket, feltéve, hogy a betétek központosított alapba való áthelyezése legalább havi alapon történik;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban előírt kritériumokat teljesítő kedvezményes kölcsönök, valamint hitelkereteke és likviditási hitelkeretek olyan intézmények esetében, amelyek egyszerű közvetítőként járnak el, és nem vállalnak finanszírozási kockázatot;
a következő feltételek mindegyikét teljesítő fedezett kötvények:
a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett vagy az e rendelet 129. cikkének (4) vagy (5) bekezdésében meghatározott kezelésre jogosító követelményeket teljesítő kötvények;
az alapul szolgáló hiteleket teljes mértékben igazodva finanszírozzák a kibocsátott fedezett kötvények, vagy léteznek olyan nem diszkrecionális kiváltó tényezők, amelyek a fedezett kötvények futamidejét legalább egy évvel, az alapul szolgáló hitelek lejáratáig meghosszabbítják, amennyiben a fedezett kötvény lejárati időpontjában nem teljesül a refinanszírozás;
származtatott ügyletekkel kapcsolatos ügyfélklíring-tevékenységek, feltéve, hogy az intézmény nem garantálja a központi szerződő fél teljesítését az ügyfeleivel szemben, és következésképpen nem vállal finanszírozási kockázatot.
428g. cikk
Betétek intézményvédelmi rendszereken és szövetkezeti hálózatokon belül
Amennyiben egy intézmény a 113. cikk (7) bekezdésében említett típusú intézményvédelmi rendszerhez, a 10. cikkben előírt mentességre jogosult hálózathoz vagy egy tagállami szövetkezeti hálózathoz tartozik, az intézmény által a központi intézménynél elhelyezett és a betétet elhelyező intézmény által a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti likvid eszköznek minősített látra szóló betétekre a következők alkalmazandók:
a betétet elhelyező intézménynek a 4. fejezet 2. szakasza alapján alkalmazandó megfelelő előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kell alkalmaznia, az említett látra szóló betéteknek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű, 2A. szintű vagy 2B. szintű eszközként való kezelésétől és az említett látra szóló betétekre a likviditásfedezeti ráta kiszámítása céljából alkalmazott releváns korrekciós tényezőtől (haircut) függően;
a betétet fogadó központi intézménynek a megfelelő szimmetrikus stabil forrásellátottsági tényezőt kell alkalmaznia.
428h. cikk
Csoporton vagy intézményvédelmi rendszeren belüli kedvezményes kezelés
A 3. és 4. fejezettől eltérve, továbbá amennyiben a 428g. cikk nem alkalmazandó, az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az intézmények számára, hogy magasabb rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényezőt vagy alacsonyabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt alkalmazzanak az eszközökre, kötelezettségekre és a folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeretekre és likviditási hitelkeretekre, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:
a partner az alábbiak egyike:
az intézmény anyavállalata vagy leányvállalata;
ugyanazon anyavállalat egy másik leányvállalata;
olyan vállalkozás, amelyet a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerinti kapcsolat fűz az intézményhez;
az e rendelet 113. cikkének (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagja, mint az intézmény;
az e rendelet 10. cikkében említettek szerint hálózat vagy szövetkezeti csoport központi szerve vagy társult hitelintézete;
okkal feltételezhető, hogy az intézmény által kapott kötelezettség vagy folyósítási kötelezettséggel járó hitel- vagy likviditási keret stabilabb finanszírozási forrást képez, vagy hogy az intézmény által nyújtott eszköz vagy folyósítási kötelezettséggel járó hitel- vagy likviditási keret kevesebb stabil forrást igényel a nettó stabil forrásellátottsági ráta egyéves időhorizontján belül, mint a más partnerektől kapott vagy azoknak nyújtott azonos kötelezettség, eszköz vagy folyósítási kötelezettséggel járó hitel- vagy likviditási keret;
a partner olyan előírt stabil forrásellátottsági tényezőt alkalmaz, amely egyenlő a magasabb rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényezővel vagy magasabb annál, illetve olyan rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényezőt alkalmaz, amely egyenlő az alacsonyabb előírt stabil forrásellátottsági tényezővel vagy alacsonyabb annál;
az intézmény és a partner ugyanazon tagállamban letelepedett.
Ha az intézmény és a partner más tagállamban letelepedett, az illetékes hatóságok eltekinthetnek az (1) bekezdés d) pontjában meghatározott feltétel alkalmazásától, ha az (1) bekezdésben meghatározott kritériumokon kívül az alábbi kritériumok is teljesülnek:
a kötelezettség, eszköz vagy folyósítási kötelezettséggel járó hitel- vagy likviditási keret tekintetében jogilag kötelező érvényű megállapodások és kötelezettségvállalások léteznek a csoporthoz tartozó szervezetek között;
a finanszírozás nyújtója alacsony finanszírozási kockázati profillal rendelkezik;
a finanszírozás címzettjének finanszírozási kockázati profilját megfelelően figyelembe vették a finanszírozás nyújtójának likviditásikockázat-kezelésében.
Az illetékes hatóságok a 20. cikk (1) bekezdésének b) pontjával összhangban konzultációt folytatnak egymással annak megállapítása céljából, hogy az ebben a bekezdésben meghatározott kiegészítő kritériumok teljesülnek-e.
3. FEJEZET
Rendelkezésre álló stabil források
1. szakasz
Általános rendelkezések
428i. cikk
A rendelkezésre álló stabil források összegének kiszámítása
Ha ez a fejezet másként nem rendelkezik, a rendelkezésre álló stabil források összegét úgy kell kiszámítani, hogy a kötelezettségek és a szavatolótőke különböző kategóriáinak vagy típusainak a könyv szerinti értékét meg kell szorozni a 2. szakasz szerinti rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényezőkkel. A rendelkezésre álló stabil források teljes összege a kötelezettségek és a szavatolótőke súlyozott összegeinek az összege.
A kizárólag a lakossági piacon értékesített és lakossági számlán nyilvántartott kötvényeket és egyéb hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokat úgy kezelhetők, hogy azok a megfelelő lakosságibetét-kategóriába tartoznak. Olyan korlátozásokat kell bevezetni, amelyek értelmében ezeket az eszközöket kizárólag lakossági ügyfelek vásárolhatják és kizárólag lakossági ügyfelek tulajdonában lehetnek.
428j. cikk
A kötelezettségek vagy a szavatolótőke hátralévő futamideje
2. szakasz
Rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényezők
428k. cikk
0 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Ha a 428l–428o. cikk másként nem rendelkezik, a meghatározott lejárattal nem rendelkező összes kötelezettségre, beleértve a rövid pozíciókat és a nyitott lejáratú pozíciókat is, 0 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, a következők kivételével:
halasztott adókötelezettségek, amelyeket az ahhoz a lehető legközelebbi időpontnak megfelelően kell kezelni, amikor ezek a kötelezettségek realizálhatók;
kisebbségi részesedések, amelyeket az eszköz lejáratának megfelelően kell kezelni.
Az (1) bekezdésben említett halasztott adókötelezettségekre és kisebbségi részesedésekre a következő tényezők egyike alkalmazandó:
0 %, ha a halasztott adókötelezettség vagy kisebbségi részesedés tényleges hátralévő futamideje hat hónapnál rövidebb;
50 %, ha a halasztott adókötelezettség vagy kisebbségi részesedés tényleges hátralévő futamideje legalább hat hónap, de egy évnél rövidebb;
100 %, ha a halasztott adókötelezettség vagy kisebbségi részesedés tényleges hátralévő futamideje legalább egy év.
Az alábbi kötelezettségekre és tőkeelemekre vagy -instrumentumokra 0 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
pénzügyi instrumentum, deviza és áruk vásárlásából eredő, kötési időpont szerinti olyan kötelezettségek, amelyek várhatóan kiegyenlítődnek a releváns tőzsdén vagy ügylettípusnál szokásos standard kiegyenlítési cikluson vagy időszakon belül, vagy amelyek nem egyenlítődtek ki, de ugyanakkor várható, hogy kiegyenlítődnek;
a 428f. cikknek megfelelően egy eszközzel egymástól függőként kategorizált kötelezettségek;
hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű kötelezettségek, amelyeket a következők nyújtanak:
az EKB vagy egy tagállam központi bankja;
harmadik ország központi bankja;
pénzügyi ügyfelek;
a 428l–428o. cikkben nem említett egyéb kötelezettségek és tőkeelemek vagy -instrumentumok.
Az első albekezdésben említett számításra a következő szabályok alkalmazandók:
az intézmények által a partnereiktől kapott változó letétet le kell vonni a pozitív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből, ha a változó letétként kapott biztosíték a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű eszköznek minősül – kivéve az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott rendkívül magas minőségű fedezett kötvényeket –, és ha az említett biztosíték újrafelhasználására az intézmények jogosultak és operatív szinten képesek;
az intézmények által a partnereiknek nyújtott összes változó letétet le kell vonni a negatív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből.
428l. cikk
50 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi kötelezettségekre és tőkeelemekre vagy -instrumentumokra 50 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
az operatív betétekre vonatkozóan a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti kritériumokat teljesítő kapott betétek;
olyan, egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű kötelezettségek, amelyeket a következők nyújtanak:
egy tagállam vagy egy harmadik ország központi kormányzata;
egy tagállam vagy egy harmadik ország regionális kormányzata vagy helyi önkormányzata;
egy tagállam vagy egy harmadik ország közszektorbeli szervezetei;
a 117. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankok és a 118. cikkben említett nemzetközi szervezetek;
nem pénzügyi vállalati ügyfelek;
illetékes hatóság által engedélyezett hitelszövetkezetek, magánbefektetési társaságok és betétközvetítő ügynökök, amennyiben ezek a kötelezettségek nem tartoznak az e bekezdés a) pontja alá;
legalább hat hónapos, de egy évnél rövidebb hátralévő szerződéses futamidejű kötelezettségek, amelyeket a következők nyújtanak:
az EKB vagy egy tagállam központi bankja;
harmadik ország központi bankja;
pénzügyi ügyfelek;
a 428m., a 428n. és a 428o. cikkben nem említett egyéb, legalább hat hónapos, de egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező kötelezettségek és tőkeelemek vagy -instrumentumok.
428m. cikk
90 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az olyan látra szóló lakossági betétekre, egy évnél rövidebb rögzített felmondási idejű lakossági betétekre és egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű lekötött lakossági betétekre, amelyek teljesítik a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban az egyéb lakossági betétekre vonatkozóan meghatározott releváns kritériumokat, 90 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó.
428n. cikk
95 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az olyan látra szóló lakossági betétekre, egy évnél rövidebb rögzített felmondási idejű lakossági betétekre és egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű lekötött lakossági betétekre, amelyek teljesítik a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a stabil lakossági betétekre vonatkozóan meghatározott releváns kritériumokat, 95 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó.
428o. cikk
100 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi kötelezettségekre és tőkeelemekre és -instrumentumokra 100 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a 32–35. cikkben előírt korrekciók, a 36. cikk szerinti levonások és a 48., 49. és 79. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása előtt;
az intézmények kiegészítő alapvető tőkeelemei az 56. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk erre történő alkalmazása előtt, az olyan explicit vagy beágyazott opciókkal rendelkező instrumentumok kivételével, amelyek gyakorlásuk esetén egy évnél rövidebbre csökkentenék a tényleges hátralévő futamidőt;
az intézmény járulékos tőkeelemei a 66. cikkben említett levonások és a 79. cikk alkalmazása előtt, legalább egy év hátralévő futamidővel, az olyan explicit vagy beágyazott opciókkal rendelkező instrumentumok kivételével, amelyek gyakorlásuk esetén egy évnél rövidebbre csökkentenék a tényleges hátralévő futamidőt;
az intézmény egyéb, legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező tőkeinstrumentumai, az olyan explicit vagy beágyazott opcióval rendelkező instrumentumok kivételével, amelyek gyakorlásuk esetén egy évnél rövidebbre csökkentenék a tényleges hátralévő futamidőt;
bármely egyéb, legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező fedezett és fedezetlen források és kötelezettségek, beleértve a lekötött betéteket, ha a 428k–428n. cikk másként nem rendelkezik.
4. FEJEZET
Előírt stabil források
1. szakasz
Általános rendelkezések
428p. cikk
Az előírt stabil források összegének kiszámítása
Az intézmények által – többek között értékpapír-finanszírozási ügyletek során – kölcsönvett olyan eszközökre, amelyek nem szerepelnek a mérlegükben, viszont amelyek tekintetében tényleges tulajdonosok, az e fejezet 2. szakasza alapján alkalmazandó előírt stabil forrásellátottsági tényezők vonatkoznak.
Az olyan eszközökre, amelyek megterhelési időszakából kevesebb, mint hat hónap van hátra, azon előírt stabil forrásellátottsági tényezők alkalmazandók, amelyeket a 2. szakasz értelmében akkor kellene alkalmazni a szóban forgó eszközökre, ha azokat megterhelés nélkül tartanák.
Az alábbi eszközöket kell meg nem terheltnek tekinteni:
egy halmazban lévő eszközök, amelyek biztosítékként azonnal felhasználhatók az intézmény számára hozzáférhető, folyósítási kötelezettséggel járó, vagy ha a halmazt központi bank működteti, folyósítási kötelezettséggel nem járó, de még nem finanszírozott hitelkeretekből történő további finanszírozás megszerzéséhez; ezen eszközök közé tartoznak a hitelintézet által szövetkezeti hálózatban vagy intézményvédelmi rendszerben a központi intézménynél elhelyezett eszközök; az intézménynek azzal a feltevéssel kell élnie, hogy a halmazban lévő eszközöket azok emelkedő likviditásának sorrendjében terhelik meg a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti likviditásbesorolás alapján, a likviditási pufferként el nem ismerhető eszközökkel kezdve;
az intézmény által fedezett kölcsönügyletben, fedezett finanszírozási ügyletben vagy biztosíték-csereügyletben hitelkockázat-mérséklés céljából biztosítékként kapott eszközök, amelyeket az intézmény elidegeníthet;
fedezettkötvény-kibocsátáshoz nem kötelező többletfedezetként kapcsolt eszközök.
Amennyiben az EKB, illetve egy tagállam vagy harmadik ország központi bankja nem szabványos, átmeneti műveleteket hajt végre annak érdekében, hogy a teljes piacra kiterjedő pénzügyi stresszhelyzetben vagy rendkívüli makrogazdasági körülmények között teljesíteni tudja megbízatását, az alábbi eszközökre alacsonyabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazható:
a 428ad. cikk f) pontjától és a 428ah. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve, az ezen albekezdésben említett műveletek céljából megterhelt eszközök;
a 428ad. cikk d) pontjának i. és ii. alpontjától, a 428af. cikk b) pontjától, valamint a 428ag. cikk c) pontjától eltérve, azon összegek, amelyek az ezen albekezdésben említett műveletekből származnak.
Az illetékes hatóságoknak azon központi bank egyetértésével, amely az ügylet szerződő fele, meg kell határozniuk az első albekezdés a) és b) pontjában említett eszközökre alkalmazandó előírt stabil forrásellátottsági tényezőt. Az első albekezdés a) pontjában említett megterhelt eszközökre alkalmazandó előírt stabil forrásellátottsági tényező nem lehet alacsonyabb annál az előírt stabil forrásellátottsági tényezőnél, amelyet a 2. szakasz értelmében akkor kellene alkalmazni a szóban forgó eszközökre, ha azokat megterhelés nélkül tartanák.
Amennyiben a második albekezdésnek megfelelően alacsonyabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazására kerül sor, az illetékes hatóságoknak szorosan figyelemmel kell kísérniük, hogy ez az alacsonyabb tényező milyen hatást gyakorol az intézmények stabil forrásellátottsági pozícióira, és szükség esetén meg kell hozniuk a megfelelő felügyeleti intézkedéseket.
Az illetékes hatóságok kötelesek bejelenteni az EBH-nak a mérlegen kívüli kitettségek azon típusait, amelyekre vonatkozóan évente legalább egyszer előírt stabil forrásellátottsági tényezőket határoztak meg. Az említett tényezők meghatározásához használt módszertant is be kell mutatniuk ebben a jelentésben.
428q. cikk
Az eszközök hátralévő futamideje
2. szakasz
Előírt stabil forrásellátottsági tényezők
428r. cikk
0 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 0 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű magas minőségű likvid eszközként elismerhető meg nem terhelt eszközök, a szóban forgó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 0 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvények vagy befektetési jegyek, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek;
az intézmény az EKB-nál vagy egy tagállam központi bankjánál vagy a harmadik ország központi bankjánál tartott minden tartalék, beleértve a kötelező tartalékot és a többlettartalékot is;
az EKB, egy tagállam vagy harmadik ország központi bankja felé fennálló minden, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű követelés;
pénzügyi instrumentumok, deviza vagy áruk értékesítéséből eredő, kötési időpont szerinti követelések, amelyek várhatóan kiegyenlítődnek a releváns tőzsdén vagy ügylettípusnál szokásos standard kiegyenlítési cikluson vagy időszakon belül, vagy amelyek nem egyenlítődtek ki, de még várható, hogy kiegyenlítődnek;
a 428f. cikknek megfelelően egy kötelezettséggel egymástól függőként kategorizált eszközök;
pénzügyi ügyfelekkel kötött, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű, értékpapír-finanszírozási ügyletek alapján esedékes összegek, ha ezeket az esedékes összegeket a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus alapján 1. szintű eszköznek minősülő eszközök fedezik – kivéve az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott rendkívül magas minőségű fedezett kötvényeket –, és ha ezen eszközöknek az ügylet időtartama alatt történő újrafelhasználására az intézmények jogosultak és operatív szinten képesek lennének.
Az intézményeknek az e cikk első albekezdésének g) pontjában említett esedékes összegeket nettó alapon kell figyelembe venniük, amennyiben a 428e. cikk alkalmazandó.
A harmadik országban központi irodával rendelkező leányvállalatok esetében, amennyiben a kötelező központi banki tartalékra az említett harmadik ország nettó stabil forrásellátottsági követelményt meghatározó nemzeti joga alapján magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, ezt a magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kell a konszolidáció során figyelembe venni.
428s. cikk
5 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre és mérlegen kívüli tételekre 5 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 5 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvények vagy befektetési jegyek, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek;
pénzügyi ügyfelekkel kötött, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű, a 428r. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említettektől eltérő értékpapír-finanszírozási ügyletek alapján esedékes összegek;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti, folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeretek és likviditási hitelkeretek le nem hívott része;
az I. mellékletben említett, mérlegen kívüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidővel.
Az intézményeknek az e cikk első albekezdésének b) pontjában említett esedékes összegeket nettó alapon kell figyelembe venniük, amennyiben a 428e. cikk alkalmazandó.
428t. cikk
7 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű rendkívül magas minőségű fedezett kötvényként elismerhető meg nem terhelt eszközökre 7 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428u. cikk
7,5 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az I. mellékletben említett, mérlegen kívüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos, legalább hat hónapos, de egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű termékekre 7,5 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kell alkalmazni.
428v. cikk
10 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre és mérlegen kívüli tételekre 10 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
pénzügyi ügyfelekkel kötött, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű, a 428r. cikk (1) bekezdésének g) pontjában és a 428s. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említettektől eltérő ügyletek alapján esedékes összegek;
mérlegen belüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidővel;
az I. mellékletben említett, mérlegen kívüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek, legalább egy év hátralévő futamidővel.
428w. cikk
12 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 12 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvényekre vagy befektetési jegyekre 12 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428x. cikk
15 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 2A. szintű eszközként elismerhető meg nem terhelt eszközökre 15 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428y. cikk
20 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 20 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvényekre vagy befektetési jegyekre 20 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428z. cikk
25 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 2B. szintű, meg nem terhelt értékpapírosításra 25 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelel-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428aa. cikk
30 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 30 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti meg nem terhelt magas minőségű fedezett kötvények, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 30 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvények vagy befektetési jegyek, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428ab. cikk
35 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 35 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 2B. szintű, meg nem terhelt értékpapírosítás, tekintet nélkül arra, hogy megfelel-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 35 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvények vagy befektetési jegyek, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428ac. cikk
40 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 40 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvényekre vagy befektetési jegyekre 40 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428ad. cikk
50 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 50 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 2B. szintű eszközként elismerhető meg nem terhelt eszközök, kivéve az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 2B. szintű értékpapírosítást és magas minőségű fedezett kötvényeket, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek;
az operatív betétekre vonatkozóan a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti kritériumokat teljesítő, az intézmény által egy másik pénzügyi vállalkozásnál tartott betétek;
a következőkkel kötött ügyletekből eredő, egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű esedékes összegek:
egy tagállam vagy egy harmadik ország központi kormányzata;
egy tagállam vagy egy harmadik ország regionális kormányzata vagy helyi önkormányzata;
egy tagállam vagy egy harmadik ország közszektorbeli szervezetei;
a 117. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankok és a 118. cikkben említett nemzetközi szervezetek;
nem pénzügyi vállalatok, lakossági ügyfelek és kkv-k;
illetékes hatóság által engedélyezett hitelszövetkezetek, magánbefektetési társaságok és betétközvetítő ügynökök, amennyiben ezek az eszközök nem tartoznak e bekezdés b) pontja alá;
a következőkkel kötött ügyletekből eredő, legalább hat hónapos, de egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű esedékes összegek:
az Európai Központi Bank vagy egy tagállam központi bankja;
harmadik ország központi bankja;
pénzügyi ügyfelek;
mérlegen belüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek, legalább hat hónapos, de egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel;
legalább hat hónapos, de egy évnél rövidebb hátralévő futamidőre megterhelt eszközök, kivéve, ha ezekhez az eszközökhöz a 428ae–428ah. cikk szerint magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kellene rendelni, ha azokat meg nem terheltként tartanák, mely esetben azon magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, amelyet abban az esetben kellene az adott eszközökre alkalmazni, ha azokat meg nem terheltként tartanák;
bármely egyéb, egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező eszköz, ha a 428r–428ac. cikk másként nem rendelkezik.
428ae. cikk
55 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően a likviditásfedezeti ráta számítása céljából 55 %-os korrekciós tényezőre (haircut) jogosult, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvényekre vagy befektetési jegyekre 55 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428af. cikk
65 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 65 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett, meg nem terhelt hitelek vagy a 129. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említettek szerint elismert fedezetnyújtó által teljes mértékben garantált, meg nem terhelt lakóingatlannal fedezett hitelek legalább egy év hátralévő futamidővel, feltéve hogy ezek a hitelek a harmadik rész II. címének 2. fejezetével összhangban legfeljebb 35 %-os kockázati súlyt kapnak;
legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező, meg nem terhelt hitelek, a pénzügyi ügyfeleknek nyújtott hitelek és a 428r–428ad. cikkben említett hitelek kivételével, feltéve hogy az említett hitelek a harmadik rész II. címének 2. fejezetével összhangban legfeljebb 35 %-os kockázati súlyt kapnak.
428ag. cikk
85 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre és mérlegen kívüli tételekre 85 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
származtatott ügyletek esetében alapletétként nyújtott eszközök és mérlegen kívüli tételek, beleértve a pénzeszközöket, kivéve, ha ezekhez az eszközökhöz a 428ah. cikk alapján magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kellene rendelni, ha azokat meg nem terheltként tartanák, amely esetben azon magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, amelyet abban az esetben kellene az adott eszközökre alkalmazni, ha azokat meg nem terheltként tartanák;
központi szerződő fél garanciaalapjához adott hozzájárulásként nyújtott eszközök és mérlegen kívüli tételek, beleértve a pénzeszközöket, kivéve, ha ezekhez a 428ah. cikk alapján magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kellene rendelni, ha azokat meg nem terheltként tartanák, amely esetben azon magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, amelyet abban az esetben kellene az adott eszközre alkalmazni, ha azt meg nem terheltként tartanák;
olyan, legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező, meg nem terhelt hitelek, a pénzügyi ügyfeleknek nyújtott hitelek és a 428r–428af. cikkben említett hitelek kivételével, amelyek 90 napnál nem régebben jártak le, és amelyek a harmadik rész II. címének 2. fejezetével összhangban 35 %-osnál nagyobb kockázati súlyt kapnak;
mérlegen belüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek, legalább egy év hátralévő futamidővel;
olyan, legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező, meg nem terhelt értékpapírok, amelyek a 178. cikkel összhangban teljesítők, és amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus alapján likvid eszközként nem elismerhetők;
olyan, meg nem terhelt, tőzsdén kereskedett részvények, amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus alapján nem ismerhetők el 2B. szintű eszközként;
fizikailag kereskedett áruk, beleértve az aranyat, de kivéve a származtatott áruügyleteket;
olyan fedezeti alapban lévő, legalább egy év hátralévő futamidőre megterhelt eszközök, amely fedezeti alapot a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett fedezett kötvényekkel vagy e rendelet 129. cikkének (4) vagy (5) bekezdésében meghatározott kezelésre jogosító követelményeket teljesítő fedezett kötvényekkel finanszíroznak.
428ah. cikk
100 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 100 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
e fejezet eltérő rendelkezése hiányában, legalább egy év hátralévő futamidőre megterhelt eszközök;
a 428r–428ag. cikkben említettektől eltérő eszközök, beleértve a pénzügyi ügyfeleknek nyújtott, legalább egy év hátralévő szerződéses futamidejű hiteleket, a nemteljesítő kitettségeket, a szavatolótőkéből levont elemeket, a befektetett eszközöket, a nem tőzsdén kereskedett részvényeket, a megtartott érdekeltségeket, a biztosítási eszközöket, valamint a nemteljesítő (defaulted) értékpapírokat.
Az első albekezdésben említett számításra a következő szabályok alkalmazandók:
az intézmények által a partnereiktől kapott változó letétet le kell vonni a pozitív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből, ha a változó letétként kapott biztosíték a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű eszköznek minősül – kivéve az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott rendkívül magas minőségű fedezett kötvényeket –, és amelynek az újrafelhasználására az intézmények jogosultak és operatív szinten képesek lennének;
az intézmények által a partnereiknek nyújtott összes változó letétet le kell vonni a negatív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből.
5. FEJEZET
A kis és nem komplex intézményekre vonatkozó eltérés
428ai. cikk
A kis méretű és nem összetett intézményekre vonatkozó eltérés
A 3. és a 4. fejezetben foglaltaktól eltérve, a kis méretű és nem összetett intézmények az illetékes hatóságuk előzetes engedélyével úgy dönthetnek, hogy a 6. fejezet szerinti, rendelkezésre álló stabil forrásaik és a 7. fejezet szerinti előírt stabil forrásaik százalékos arányát számítják ki.
Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy egy kis méretű és nem összetett intézmény esetében az egyszerűsített módszer nem alkalmas a forrásellátottsági kockázat leképzésére, kötelezheti az intézményt, hogy tegyen eleget a 3. fejezet szerinti, rendelkezésre álló stabil forrásokon és a 4. fejezet szerinti előírt stabil forrásokon alapuló nettó stabil forrásellátottsági követelménynek.
6. FEJEZET
A nettó stabil forrásellátottsági ráta egyszerűsített kiszámításához szükséges, rendelkezésre álló stabil források
1. szakasz
Általános rendelkezések
428aj. cikk
A rendelkezésre álló stabil források összegének egyszerűsített kiszámítása
428ak. cikk
A kötelezettségek vagy a szavatolótőke hátralévő futamideje
2. szakasz
Rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényezők
428al. cikk
0 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Ha e szakasz másként nem rendelkezik, a meghatározott lejárattal nem rendelkező összes kötelezettségre, beleértve a rövid pozíciókat és a nyitott lejáratú pozíciókat is, 0 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, a következők kivételével:
halasztott adókötelezettségek, amelyeket az ahhoz a lehető legközelebbi időpontnak megfelelően kell kezelni, amikor ezek a kötelezettségek realizálhatók;
kisebbségi részesedések, amelyeket az adott eszköz lejáratának megfelelően kell kezelni.
Az (1) bekezdésben említett halasztott adókötelezettségekre és a kisebbségi részesedésekre a következő tényezők egyike alkalmazandó:
0 %, ha a halasztott adókötelezettség vagy kisebbségi részesedés tényleges hátralévő futamideje egy évnél rövidebb;
100 %, ha a halasztott adókötelezettség vagy kisebbségi részesedés tényleges hátralévő futamideje legalább egy év.
Az alábbi kötelezettségekre és tőkeelemekre vagy -instrumentumokra 0 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
pénzügyi instrumentum, deviza és áruk vásárlásából eredő, kötési időpont szerinti olyan kötelezettségek, amelyek várhatóan kiegyenlítődnek a releváns tőzsdén vagy ügylettípusnál szokásos standard kiegyenlítési cikluson vagy időszakon belül, vagy amelyek nem egyenlítődtek ki, de még várható, hogy kiegyenlítődnek;
a 428f. cikknek megfelelően egy eszközzel egymástól függőként kategorizált kötelezettségek;
olyan, egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű kötelezettségek, amelyeket a következők nyújtanak:
az EKB vagy egy tagállam központi bankja;
harmadik ország központi bankja;
pénzügyi ügyfelek;
az ebben a cikkben és a 428am–428ap. cikkben nem említett egyéb kötelezettségek és tőkeelemek vagy -instrumentumok.
Az első albekezdésben említett számításra a következő szabályok alkalmazandók:
az intézmények által a partnereiktől kapott változó letétet le kell vonni a pozitív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből, ha a változó letétként kapott biztosíték a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű eszköznek minősül – kivéve az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott rendkívül magas minőségű fedezett kötvényeket –, és amelynek az újrafelhasználására az intézmények jogosultak és operatív szinten képesek lennének;
az intézmények által a partnereiknek nyújtott összes változó letétet le kell vonni a negatív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből.
428am. cikk
50 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi kötelezettségekre és tőkeelemekre vagy -instrumentumokra 50 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
az operatív betétekre vonatkozóan a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban megállapított kritériumokat teljesítő kapott betétek;
olyan, egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű kötelezettségek és tőkeelemek vagy -instrumentumok, amelyeket a következők nyújtanak:
egy tagállam vagy egy harmadik ország központi kormányzata;
egy tagállam vagy egy harmadik ország regionális kormányzata vagy helyi önkormányzata;
egy tagállam vagy egy harmadik ország közszektorbeli szervezetei;
a 117. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankok és a 118. cikkben említett nemzetközi szervezetek;
nem pénzügyi vállalati ügyfelek;
illetékes hatóság által engedélyezett hitelszövetkezetek, magánbefektetési társaságok és betétközvetítő ügynökök, amennyiben nem olyan beszedett betétekről van szó, amelyek teljesítik a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban az operatív betétekre vonatkozóan meghatározott kritériumokat.
428an. cikk
90 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az olyan látra szóló lakossági betétekre, egy évnél rövidebb rögzített felmondási idejű lakossági betétekre és egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű lekötött lakossági betétekre, amelyek teljesítik a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban az egyéb lakossági betétekre vonatkozóan meghatározott releváns kritériumokat, 90 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó.
428ao. cikk
95 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az olyan látra szóló lakossági betétekre, egy évnél rövidebb rögzített felmondási idejű lakossági betétekre és egy évnél rövidebb hátralévő futamidejű lekötött lakossági betétekre, amelyek teljesítik a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a stabil lakossági betétekre vonatkozóan meghatározott releváns kritériumokat, 95 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó.
428ap. cikk
100 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi kötelezettségekre és tőkeelemekre és -instrumentumokra 100 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a 32–35. cikkben előírt korrekciók, a 36. cikk szerinti levonások és a 48., a 49. és a 79. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása előtt;
az intézmények kiegészítő alapvető tőkeelemei az 56. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk erre történő alkalmazása előtt, az olyan explicit vagy beágyazott opciókkal rendelkező instrumentumok kivételével, amelyek gyakorlásuk esetén egy évnél rövidebbre csökkentenék a tényleges hátralévő futamidőt;
az intézmény járulékos tőkeelemei a 66. cikkben említett levonások és a 79. cikk alkalmazása előtt, legalább egy év hátralévő futamidővel, az olyan explicit vagy beágyazott opciókkal rendelkező instrumentumok kivételével, amelyek gyakorlásuk esetén egy évnél rövidebbre csökkentenék a tényleges hátralévő futamidőt;
az intézmény egyéb, legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező tőkeinstrumentumai, az olyan explicit vagy beágyazott opcióval rendelkező instrumentumok kivételével, amelyek gyakorlásuk esetén egy évnél rövidebbre csökkentenék a tényleges hátralévő futamidőt;
bármely egyéb, legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező fedezett és fedezetlen források és kötelezettségek, beleértve a lekötött betéteket is, ha a 428al–428ao. cikk másként nem rendelkezik.
7. FEJEZET
A nettó stabil forrásellátottsági ráta egyszerűsített kiszámításához szükséges előírt stabil források
1. szakasz
Általános rendelkezések
428aq. cikk
Az előírt stabil források összegének egyszerűsített kiszámítása
Az intézmények által – többek között értékpapír-finanszírozási ügyletek során – kölcsönvett olyan eszközökre, amelyek nem szerepelnek a mérlegükben, viszont amelyek tekintetében tényleges tulajdonosok, a 2. szakasz alapján alkalmazandó előírt stabil forrásellátottsági tényezők vonatkoznak.
Az olyan eszközökre, amelyek megterhelési időszakából kevesebb, mint hat hónap van hátra, azon előírt stabil forrásellátottsági tényezők alkalmazandók, amelyeket a 2. szakasz értelmében akkor kellene alkalmazni a szóban forgó eszközökre, ha azokat megterhelés nélkül tartanák.
Az alábbi eszközöket kell meg nem terheltnek tekinteni:
egy halmazban lévő eszközök, amelyek biztosítékként azonnal felhasználhatók az intézmény számára hozzáférhető, folyósítási kötelezettséggel járó vagy – ha a halmazt központi bank működteti – folyósítási kötelezettséggel nem járó, de még nem finanszírozott hitelkeretekből történő további finanszírozás megszerzéséhez, ideértve a hitelintézet által szövetkezeti hálózatban vagy intézményvédelmi rendszerben a központi intézménynél elhelyezett eszközöket;
az intézmény által fedezett kölcsönügyletben, fedezett finanszírozási ügyletben vagy biztosíték-csereügyletben hitelkockázat-mérséklés céljából biztosítékként kapott eszközök, amelyeket az intézmény elidegeníthet;
fedezettkötvény-kibocsátáshoz nem kötelező többletfedezetként kapcsolt eszközök.
E cikk első albekezdésének a) pontja alkalmazása céljából az intézményeknek azzal a feltevéssel kell élniük, hogy a halmazban lévő eszközöket azok emelkedő likviditásának sorrendjében terhelik meg a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott likviditásbesorolás alapján, a likviditási pufferként el nem ismerhető eszközökkel kezdve.
Amennyiben az EKB, illetve egy tagállam vagy harmadik ország központi bankja nem szabványos, átmeneti műveleteket hajt végre annak érdekében, hogy a teljes piacra kiterjedő pénzügyi stresszhelyzetben vagy rendkívüli makrogazdasági körülmények között teljesíteni tudja megbízatását, az alábbi eszközökre alacsonyabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazható:
a 428aw. cikktől és a 428az. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve, az ezen albekezdésben említett műveletek tekintetében megterhelt eszközök;
a 428aw. cikktől és a 428ay. cikk b) pontjától eltérve, az ezen albekezdésben említett műveletekből származó összegek.
Az illetékes hatóságoknak azon központi bank egyetértésével, amely az ügylet szerződő fele, meg kell határozniuk az első albekezdés a) és b) pontjában említett eszközökre alkalmazandó előírt stabil forrásellátottsági tényezőt. Az első albekezdés a) pontjában említett megterhelt eszközökre alkalmazandó előírt stabil forrásellátottsági tényező nem lehet alacsonyabb annál az előírt stabil forrásellátottsági tényezőnél, amelyet a 2. szakasz értelmében akkor kellene alkalmazni a szóban forgó eszközökre, ha azokat megterhelés nélkül tartanák.
Amennyiben a második albekezdésnek megfelelően alacsonyabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazására kerül sor, az illetékes hatóságoknak szorosan figyelemmel kell kísérniük, hogy ez az alacsonyabb tényező milyen hatást gyakorol az intézmények stabil forrásellátottsági pozícióira, és szükség esetén meg kell hozniuk a megfelelő felügyeleti intézkedéseket.
Az illetékes hatóságok kötelesek bejelenteni az EBH-nak a mérlegen kívüli kitettségek azon típusait, amelyekre vonatkozóan évente legalább egyszer előírt stabil forrásellátottsági tényezőket határoztak meg. Ebben a jelentésben az említett tényezők meghatározásához használt módszertant is be kell mutatniuk.
428ar. cikk
Eszközök hátralévő futamideje
2. szakasz
Előírt stabil forrásellátottsági tényezők
428as. cikk
0 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 0 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű magas minőségű likvid eszközként elismerhető meg nem terhelt eszközök, a szóban forgó felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott rendkívül magas minőségű fedezett kötvények kivételével, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek;
az intézmény az EKB-nál vagy egy tagállam központi bankjánál vagy a harmadik ország központi bankjánál tartott minden tartalék, beleértve a kötelező tartalékot és a többlettartalékot is;
az EKB, egy tagállam vagy harmadik ország központi bankja felé fennálló minden, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű követelés;
a 428f. cikknek megfelelően egy kötelezettséggel egymástól függőként kategorizált eszközök.
A harmadik országban központi irodával rendelkező leányvállalatok esetében, amennyiben a kötelező központi banki tartalékra az említett harmadik ország nemzeti jogában meghatározott nettó stabil forrásellátottsági követelménynél magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, ezt a magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kell a konszolidáció során figyelembe venni.
428at. cikk
5 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
428au. cikk
10 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre és mérlegen kívüli tételekre 10 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű rendkívül magas minőségű fedezett kötvényként elismerhető meg nem terhelt eszközök, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek;
Az I. mellékletben említett, mérlegen kívüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek.
428av. cikk
20 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 2A. szintű eszközként elismerhető meg nem terhelt eszközökre és az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti, KBF-ben lévő meg nem terhelt részvényekre vagy befektetési jegyekre 20 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek.
428aw. cikk
50 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 50 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
fedezett és fedezetlen hitelek egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel, amennyiben kevesebb mint egy évre terhelték meg azokat;
bármely egyéb, egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező eszköz, ha a 428as–428av. cikk másként nem rendelkezik.
legalább hat hónapos, de egy évnél rövidebb hátralévő futamidőre megterhelt eszközök, kivéve, ha ezekhez az eszközökhöz a 428ax, a 428ay és a 428az. cikk szerint magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kellene rendelni, ha azokat meg nem terheltként tartanák, mely esetben azon magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, amelyet abban az esetben kellene az adott eszközökre alkalmazni, ha azokat meg nem terheltként tartanák.
428ax. cikk
55 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
A 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 2B. szintű eszközként elismerhető eszközökre és az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti, KBF-ben lévő részvényekre vagy befektetési jegyekre 55 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó, tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott operatív követelményeknek és a likviditási puffer összetételére vonatkozó követelményeknek, amennyiben kevesebb mint egy évre terhelték meg őket.
428ay. cikk
85 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre és mérlegen kívüli tételekre 85 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
származtatott ügyletek esetében alapletétként, illetve központi szerződő fél garanciaalapjához adott hozzájárulásként nyújtott eszközök és mérlegen kívüli tételek, beleértve a pénzeszközöket, kivéve ha ezekhez az eszközökhöz a 428az. cikk alapján magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kellene rendelni, ha azokat meg nem terheltként tartanák, amely esetben azon magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényezőt kell alkalmazni, amelyet abban az esetben kellene az adott eszközökre alkalmazni, ha azokat meg nem terheltként tartanák;
legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező meg nem terhelt hitelek, a 90 napnál nem régebben lejárt, pénzügyi ügyfeleknek nyújtott hitelek kivételével;
mérlegen belüli, kereskedelemfinanszírozással kapcsolatos termékek, legalább egy év hátralévő futamidővel;
olyan, legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkező, meg nem terhelt értékpapírok, amelyek a 178. cikkel összhangban teljesítők, és amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus alapján likvid eszközként nem elismerhetők;
olyan, meg nem terhelt, tőzsdén kereskedett részvények, amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus alapján nem ismerhetők el 2B. szintű eszközként;
fizikailag kereskedett áruk, beleértve az aranyat, de kivéve a származtatott áruügyleteket.
428az. cikk
100 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező
Az alábbi eszközökre 100 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alkalmazandó:
legalább egy év hátralévő futamidőre megterhelt eszközök;
A 428as–428ay. cikkben említettektől eltérő eszközök, beleértve a pénzügyi ügyfeleknek nyújtott, legalább egy év hátralévő szerződéses futamidejű hiteleket, a nemteljesítő kitettségeket, a szavatolótőkéből levont elemeket, a befektetett eszközöket, a nem tőzsdén kereskedett részvényeket, a megtartott érdekeltségeket, a biztosítási eszközöket, valamint a nemteljesítő (defaulted) értékpapírokat.
Az első albekezdésben említett számításra a következő szabályok alkalmazandók:
az intézmények által a partnereiktől kapott változó letétet le kell vonni a pozitív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből, ha a változó letétként kapott biztosíték a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerinti 1. szintű eszköznek minősül – kivéve az említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban meghatározott rendkívül magas minőségű fedezett kötvényeket –, és amelynek az újrafelhasználására az intézmények jogosultak és operatív szinten képesek lennének;
az intézmények által a partnereiknek nyújtott összes változó letétet le kell vonni a negatív valós értékkel rendelkező nettósítási halmaz valós értékéből.
HETEDIK RÉSZ
TŐKEÁTTÉTEL
429. cikk
A tőkeáttételi mutató számítása
Az intézményeknek az adatszolgáltatási vonatkozási időpontban kell kiszámítaniuk a tőkeáttételi mutatót.
A (2) bekezdés alkalmazása céljából a teljes kitettségi mértéket a következőkkel kapcsolatos kitettségek értékének az összegével kell meghatározni:
eszközök, kivéve a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyleteket, a hitelderivatívákat és a 429e. cikkben említett pozíciókat, a 429b. cikk (1) bekezdése szerint számítva;
a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek és hitelderivatívák, beleértve a mérlegen kívüli szerződéseket és hitelderivatívákat, a 429c. és a 429d. cikk szerint számítva;
értékpapír-finanszírozási ügyletek partnerkockázat miatti többlete, beleértve a mérlegen kívüli ügyleteket is, a 429e. cikk szerint számítva;
mérlegen kívüli tételek, kivéve a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyleteket, a 429d. és a 429g. cikkben meghatározott hitelderivatívákat, értékpapír-finanszírozási ügyleteket és pozíciókat, a 429f. cikk szerint számítva;
kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő vétel vagy eladás, a 429g. cikk szerint számítva.
Az intézményeknek a hosszú teljesítésű ügyleteket esettől függően az első albekezdés a)–d) pontjának megfelelően kell kezelniük.
Azokban az esetekben, ahol az általános hitelkockázati kiigazításokaz alapvető tőke csökkenését eredményezik, az intézmények 0 értékű alsó határ mellett a mérlegen kívüli, illetve a mérlegen belüli tételek általános hitelkockázati kiigazításainak megfelelő összeggel csökkenthetik az első albekezdés a) és d) pontjában említett kitettségek értékeket.
A (4) bekezdés d) pontjától eltérve, a következő rendelkezések alkalmazandók:
a (4) bekezdés d) pontjának megfelelő mérlegen kívüli tételt, amelyet az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően származtatott ügyletként kezelnek, az említett bekezdés d) pontjában meghatározottak szerint kell kezelni;
ha egy klíringtagként eljáró intézmény ügyfele közvetlenül köt származtatott ügyletet egy központi szerződő féllel, és az intézmény garanciát vállal a központi szerződő félnek arra, hogy ügyfele teljesíteni fogja az ügyletből eredő kereskedési kitettségeit, az intézménynek a garanciából eredő kitettségét a (4) bekezdés b) pontja szerint kell kiszámítania, úgy, mintha az intézmény közvetlenül az ügyféllel kötötte volna meg az ügyletet, többek között a pénzeszközben kapott vagy nyújtott változó letétekre vonatkozóan is.
Az első albekezdés b) pontjában meghatározott kezelés olyan magasabb szintű ügyfélként eljáró intézményre is alkalmazandó, amely garanciát vállal ügyfelei kereskedési kitettségeinek teljesítésére.
E bekezdés első albekezdésének b) pontja és a második albekezdésének alkalmazásában az intézmények kizárólag akkor tekinthetnek egy kapcsolt vállalkozást ügyfélnek, ha ez a vállalkozás a szabályozói konszolidáció hatókörén kívül esik azon a szinten, amelyen a 92. cikk (3) bekezdésének d) pontjában meghatározott követelmény alkalmazandó.
Amennyiben e rész kifejezetten másképp nem rendelkezik, az intézményeknek a teljes kitettségi mértéket a következő elvekkel összhangban kell kiszámítaniuk:
a dologi vagy pénzügyi biztosítékok, a garanciák vagy a vásárolt hitelkockázat-mérséklések nem használhatók fel a teljes kitettségi mérték csökkentésére;
az eszközök nem nettósíthatók a kötelezettségekkel.
A (7) bekezdés b) pontjától eltérve, az intézményeknek lehetőségük van arra, hogy csökkentsék valamely előfinanszírozási hitel vagy áthidaló hitel kitettségértékét az azon adós megtakarítási számláján keletkezett pozitív egyenleggel, akinek a hitelt nyújtották, és csak az ennek eredményeként kapott összeget számítsák be a teljes kitettségi mértékbe, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
a megtakarítási számlának a hitelt nyújtó intézménynél történő megnyitása a hitelnyújtás feltétele, és mind a hitelt, mind a megtakarítási számlát ugyanaz az ágazati jogszabály szabályozza;
a megtakarítási számlán keletkezett egyenleget az adós a hitel teljes futamideje alatt nem veheti fel, sem részben, sem egészben;
az intézmény feltétel nélkül és visszavonhatatlanul felhasználhatja a megtakarítási számlán keletkezett egyenleget a hitelmegállapodásból eredő bármilyen követelés rendezésére az a) pontban említett ágazati jogszabály által szabályozott esetekben, az adós általi fizetési mulasztást vagy az adós fizetésképtelenségét is beleértve.
Az „előfinanszírozási hitel” vagy „áthidaló hitel” olyan hitel, amelyet meghatározott időtartamra nyújtanak a hitelfelvevő számára a hitelfelvevő forráshiányának addig az időpontig történő áthidalása céljából, amikor a végleges hitelt megítélik, az ilyen ügyleteket szabályozó ágazati jogszabályokban megállapított kritériumoknak megfelelően.
429a. cikk
A teljes kitettségi mértékbe nem beszámítandó kitettségek
A 429. cikk (4) bekezdésének a) pontjától eltérve, az intézmények a következő kitettségek bármelyikét kizárhatják a teljes kitettségi mértékének megállapításából:
az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levont összegek;
a 429. cikk (3) bekezdésében említett tőkemennyiség számítása során levont eszközök;
olyan kitettségek, amelyek a 113. cikk (6) vagy (7) bekezdése alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak;
amennyiben az intézmény közszektorbeli fejlesztési hitelintézet, az olyan eszközökből eredő kitettségek, amelyek központi kormányzatokkal, regionális önkormányzatokkal, helyi önkormányzatokkal vagy közszektorbeli szervezetekkel szembeni, közszektorbeli beruházásokhoz, valamint kedvezményes kölcsönökhöz kapcsolódó követeléseket képeznek;
amennyiben az intézmény nem közszektorbeli fejlesztési hitelintézet, a kitettségek azon részei, amelyek kedvezményes kölcsönök más hitelintézetekhez való közvetítéséből erednek;
az exporthitelekből eredő kitettségek garantált részei, amelyek megfelelnek mindkét alábbi feltételnek:
a garanciát a 201. és a 202. cikkel összhangban egy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtó elismert fedezetnyújtó nyújtja, beleértve az exporthitel-ügynökségeket vagy a központi kormányzatokat;
a kitettség garantált részére a 114. cikk (2) vagy (4) bekezdésével vagy a 116. cikk (4) bekezdésével összhangban 0 %-os kockázati súly alkalmazandó;
amennyiben az intézmény elfogadott központi szerződő fél klíringtagja, az adott intézmény kereskedési kitettségei, feltéve hogy azokat az említett elfogadott központi szerződő fél számolja el, és megfelelnek a 306. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott feltételeknek;
amennyiben az intézmény egy többszintű ügyfélstruktúrán belül magasabb szintű ügyfél, azon klíringtaggal vagy szervezettel szembeni kereskedési kitettségek, amely az intézmény magasabb szintű ügyfele, feltéve hogy teljesülnek a 305. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek, és feltéve hogy az intézmény nem köteles megtéríteni ügyfelének a klíringtag vagy az elfogadott központi szerződő fél nemteljesítése esetén elszenvedett veszteségeket;
a következő feltételek mindegyikét teljesítő, bizalmi vagyonkezelés keretében kezelt eszközök:
az általánosan elfogadott nemzeti számviteli alapelvek lehetővé teszik a 86/635/EGK irányelv 10. cikkével összhangban történő, mérlegen belüli megjelenítésüket;
teljesítik az 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően alkalmazandó IFRS 9 nemzetközi pénzügyi beszámolási standardban meghatározott, a megjelenítés alóli kivételre vonatkozó kritériumokat;
adott esetben teljesítik az 1606/2002/EK rendeletnek megfelelően alkalmazandó IFRS 10 standardban meghatározott, a konszolidálás alóli kivételre vonatkozó kritériumokat;
az összes következő feltételnek megfelelő kitettségek:
közszektorbeli szervezettel szembeni kitettségek;
a 116. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint kezelik őket;
olyan betétekből erednek, amelyeket az intézmény jogilag köteles az i. pontban említett közszektorbeli szervezetnek közérdekű beruházás finanszírozása céljából átadni;
a harmadik félnél elhelyezett többletbiztosíték, amelyet nem adtak kölcsönbe;
ha az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében az intézmény a partnernek készpénzben fizetett változó letétet követelésként számolja el, a 429c. cikk (3) bekezdésének a)–e) pontjában foglalt feltételek teljesülése esetén a szóban forgó követelés;
hagyományos értékpapírosításból eredő értékpapírosított kitettségek, amelyek teljesítik a 244. cikk (2) bekezdésében foglalt, a jelentős kockázatátruházásra vonatkozóan meghatározott feltételeket;
az intézmény központi bankjával szembeni, az alábbiakban felsorolt kitettségek, az (5) és a (6) bekezdésben meghatározott feltételekre is figyelemmel:
érmék és bankjegyek a központi bank joghatóságának törvényes pénznemében;
a központi bankkal szembeni követeléseket megtestesítő eszközök, beleértve a központi banknál tartott tartalékokat is;
amennyiben az intézmény rendelkezik a 909/2014/EU rendelet 16. cikke és 54. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerinti engedéllyel, az intézménynek az említett rendelethez fűzött melléklet C. szakaszának a) pontjában felsorolt banki jellegű kiegészítő szolgáltatások miatti olyan kitettségei, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szóban forgó melléklet A. és B. szakaszában felsorolt alapvető, illetve kiegészítő szolgáltatásokhoz;
amennyiben az intézményt a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint kijelölték, az intézménynek az említett rendelethez fűzött melléklet C. szakaszának a) pontjában felsorolt banki jellegű kiegészítő szolgáltatások miatti olyan kitettségei, amelyek közvetlenül kapcsolódnak valamely – a fenti rendelet 16. cikkének megfelelően engedélyezett – központi értéktárnak a szóban forgó melléklet A. és B. szakaszában felsorolt alapvető, illetve kiegészítő szolgáltatásaihoz.
Az első albekezdés m) pontjának alkalmazásában az intézményeknek a teljes kitettségi mértékbe be kell számítaniuk valamennyi megtartott kitettségét.
Az (1) bekezdés d) és e) pontjának alkalmazásában a „közszektorbeli fejlesztési hitelintézet” olyan hitelintézet, amely teljesíti az összes következő feltételt:
valamely tagállam központi kormányzata, regionális kormányzata vagy helyi önkormányzata hozta létre;
tevékenysége az intézményre irányadó jogszabályokkal és rendelkezésekkel – köztük az alapszabályával – összhangban lévő, meghatározott pénzügyi, társadalmi vagy gazdasági közpolitikai célok elérésének előmozdítására korlátozódik, amelyet nem versenypiaci alapon folytat;
célja nem a nyereség vagy a piaci részesedés maximalizálása;
az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokra figyelemmel a központi kormányzat, a regionális kormányzat vagy a helyi önkormányzat köteles megóvni a hitelintézet életképességét, vagy közvetlenül vagy közvetve garanciát vállal a hitelintézet vonatkozó szavatolótőke-követelményének, forrásellátottsági követelményének vagy az általa nyújtott kedvezményes kölcsönöknek legalább 90 %-ára;
nem fogad el a 2014/49/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában vagy az irányelvet átültető nemzeti jogszabályokban meghatározott olyan biztosított betéteket, amelyek a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 23 ) 3. cikkének a) pontja szerinti fogyasztók lekötött vagy megtakarítási betéteinek minősülhetnek.
Az első albekezdés b) pontja alkalmazásának céljából a közpolitikai célok közé tartozhat meghatározott gazdasági ágazatok vagy az érintett tagállam egyes földrajzi területei részére nyújtott fejlesztési vagy ösztönzési célú finanszírozás.
►C7 Az (1) bekezdés d) és e) pontjának alkalmazása céljából, valamint az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályoknak és a tagállamok e keret szerinti kötelezettségeinek a sérelme nélkül, ◄ az illetékes hatóságok az intézmény kérésére kezelhetik az adott intézmény valamely szervezetileg, strukturálisan és pénzügyileg független és autonóm egységét közszektorbeli fejlesztési hitelintézetként, feltéve hogy az adott egység teljesíti az első albekezdésben felsorolt összes feltételt, és hogy az ilyen hitelintézetként való kezelés nem befolyásolja az adott intézmény felügyeletének hatékonyságát. Az illetékes hatóságoknak haladéktalanul értesíteniük kell a Bizottságot és az EBH-t minden olyan döntésről, amely arra vonatkozik, hogy egy adott intézmény valamely egységét – ezen albekezdés alkalmazása céljából – közszektorbeli fejlesztési hitelintézetként kezelnek. Az illetékes hatóságoknak évente felül kell vizsgálniuk az ilyen döntéseket.
Az intézmények kizárhatják az (1) bekezdés n) pontjában felsorolt kitettségeket, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
◄az intézmény illetékes hatósága – az érintett központi bankkal folytatott konzultációt követően – megállapította és nyilvánosan bejelentette, hogy olyan rendkívüli körülmények állnak fenn, amelyek a kizárást a monetáris politikák végrehajtásának elősegítése érdekében indokolják;
a mentesítés egy évet nem meghaladó, meghatározott időtartamra szól;
az intézmény illetékes hatósága – az érintett központi bankkal folytatott konzultációt követően – megállapította és nyilvánosan bejelentette, hogy mely időpont tekintendő a rendkívüli körülmények fennállása kezdetének; ezen időpontként negyedévzáró napot kell megjelölni.
Az (1) bekezdés n) pontja szerinti, kizárandó kitettségeknek teljesíteniük kell mindkét alábbi feltételt:
az intézmény által elhelyezett betétekkel azonos pénznemben denomináltak;
átlagos futamidejük nem haladja meg jelentősen az intézmény által elhelyezett betétek átlagos futamidejét.
A 92. cikk (1) bekezdésének d) pontjától eltérve, amennyiben valamely intézmény kizárja az e cikk (1) bekezdésének n) pontjában említett kitettségeket, köteles a kizárás időtartama alatt mindenkor teljesíteni a korrigált tőkeáttételi mutatóra vonatkozó, következő követelményt:
ahol:
aLR |
= |
korrigált tőkeáttételi mutató |
EMLR |
= |
az intézménynek a 429. cikk (4) bekezdésével összhangban kiszámított teljes kitettségi mértéke, amely tartalmazza az e cikk (1) bekezdése n) pontjának megfelelően kizárt kitettségeket is, az e cikk (5) bekezdésének a) pontjában említett nyilvános bejelentés időpontjában; és |
CB |
= |
az intézmény saját központi bankjával szembeni – a központi banknak az (5) bekezdés c) pontjában említett időpontot közvetlenül megelőző teljes tartalékolási időszakára vonatkozóan kiszámítandó – azon kitettségei összesített értékének napi átlaga, amelyek az (1) bekezdés n) pontjával összhangban kizárhatók. |
429b. cikk
Az eszközök kitettségértékének kiszámítása
Az intézményeknek a következő elveknek megfelelően kell kiszámítaniuk a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyleteken, a hitelderivatívákon és a 429e. cikkben említett pozíciókon kívüli eszközök kitettségértékét:
az eszközök kitettségértéke a 111. cikk (1) bekezdésének első mondatában említett kitettségérték;
az értékpapír-finanszírozási ügyletek nem nettósíthatók.
Az intézmény által kínált számla-összevezetési megállapodás csak abban az esetben nem sérti a 429. cikk (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt, amennyiben a megállapodás teljesíti mindkét következő feltételt:
a számla-összevezetési megállapodást kínáló intézmény a megállapodásban részt vevő szervezetek egy csoportjának több egyéni számlája tartozik és követel egyenlegét („eredeti számlák”) egy külön, egységes számlára helyezi át, és ezáltal az eredeti számlák egyenlegeit nullára állítja;
az intézmény az ezen albekezdés a) pontjában említett intézkedéseket naponta végrehajtja.
Az e bekezdés és a (3) bekezdés alkalmazásában a „számla-összevezetési megállapodás” olyan megállapodás, amely több egyéni számla tartozik vagy követel egyenlegét vonja össze készpénz- vagy likviditáskezelés céljából.
E cikk (2) bekezdésétől eltérve, az említett bekezdés b) pontjában meghatározott feltételt nem teljesítő számla-összevezetési megállapodás, amely azonban teljesíti az említett bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, nem sérti a 429. cikk (7) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételt, feltéve hogy a megállapodás megfelel az összes következő feltételnek:
az intézménynek jogilag érvényesíthető joga van az eredeti számlák egyenlegeinek bármely időpontban egy egységes számlára való áthelyezés révén történő ellentételezésére;
nincs lejárati eltérés az eredeti számlák egyenlegei között;
az intézmény az eredeti számlák kombinált egyenlege alapján számít fel vagy fizet kamatot;
az intézmény illetékes hatósága úgy véli, hogy minden eredeti számla egyenlegét megfelelő gyakorisággal helyezik át ahhoz, hogy a teljes kitettségi mértékbe csak a számla-összevezetési megállapodás kombinált egyenlege kerüljön be.
Az (1) bekezdés b) pontjától eltérve, az intézmények csak akkor számíthatják ki nettó alapon az ugyanazon partnerrel kötött értékpapír-finanszírozási ügylet keretében fennálló készpénzkövetelések vagy -kötelezettségek kitettségértékét, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
az ügyleteknek ugyanaz az explicit végső kiegyenlítési határideje;
a partner követelésének és tartozásának egymással szembeni beszámítására vonatkozó jog jogilag érvényesíthető a szokásos üzletmenet során, illetve nemteljesítés, fizetésképtelenség és felszámolás esetén;
a partnerek nettó alapon és egyidejűleg szándékoznak kiegyenlíteni, vagy az ügyletekre a nettó kiegyenlítéssel funkcionálisan egyenértékű kiegyenlítési mechanizmus vonatkozik.
A (4) bekezdés c) pontja alkalmazásában az intézmények csak akkor vélhetik úgy, hogy egy kiegyenlítési mechanizmus funkcionálisan egyenértékű a nettó kiegyenlítéssel, ha a kiegyenlítés napján az e mechanizmus szerinti ügyletek pénzáramlásának nettó eredménye megegyezik a nettó kiegyenlítés szerinti nettó összeggel, és a következő feltételek mindegyike teljesül:
az ügyletek kiegyenlítése ugyanazon kiegyenlítési rendszeren vagy közös kiegyenlítési infrastruktúrát használó kiegyenlítési rendszeren keresztül történik;
a kiegyenlítési rendszereket készpénz vagy napközbeni hitelkeretek támasztják alá annak biztosítása érdekében, hogy az ügyletek kiegyenlítése a munkanap végéig megtörténjen;
az értékpapír-finanszírozási ügyletek értékpapíroldalából eredő esetleges problémák nem akadályozzák a készpénzkövetelések és -kötelezettségek nettó kiegyenlítésének végrehajtását.
Az első albekezdés c) pontjában foglalt feltétel csak akkor teljesül, ha a kiegyenlítési mechanizmusban bármely értékpapír-finanszírozási ügylet nemteljesülése csak az illeszkedő pénzoldal kiegyenlítését késleltetheti, vagy kötelezettséget teremthet a kiegyenlítési mechanizmus számára, amelyet kapcsolódó hitelkeret támaszt alá.
Ha a kiegyenlítési időszak végén valamely értékpapír-finanszírozási ügylet értékpapíroldalának nemteljesülése áll fenn a kiegyenlítési mechanizmusban, az intézménynek ki kell vennie ezt az ügyletet és annak illeszkedő pénzoldalát a nettósítási halmazból, és azokat bruttó alapon kell kezelnie.
429c. cikk
Származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámítása
A kitettségérték kiszámítása során az intézmények a 295. cikkel összhangban figyelembe vehetik a novációs szerződések és más nettósítási megállapodások hatásait. Az intézmények nem vehetik figyelembe a termékkategóriák közötti nettósítást, megengedett azonban számukra a 272. cikk (25) bekezdésének c) pontjában említett termékkategórián és a hitelderivatívákon belüli nettósítás, ha a termékkategóriák közötti szerződéses nettósítási megállapodás vonatkozik rájuk, a 295. cikk c) pontjában említettek szerint.
Az intézményeknek bele kell számítaniuk teljes kitettségük mértékébe az értékesített opciókat akkor is, ha azok kitettségértékét nullának lehet venni a 274. cikk (5) bekezdésében meghatározott kezelésnek megfelelően.
E cikk (1) bekezdésének alkalmazása céljából a származtatott ügyletek pótlási költségét a 275. cikkel összhangban kiszámító intézmények csak akkor számolhatják el a partnereiktől készpénzben kapott biztosítékot a 275. cikkben említett változó letétként, ha az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében még nem számolták el a változó letétet a kitettségérték csökkenéseként és ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
azokban az ügyletekben, amelyeket nem minősített központi szerződő fél közvetítésével számolnak el, a fogadó fél által kapott készpénzt nem különítik el;
a változó letétet legalább naponta kiszámolják és átadják a származtatottügylet-pozíciók piaci értéken történő értékelése alapján;
a kapott változó letét pénzneme a származtatott ügyletre vonatkozó szerződésben, az irányadó nettósítási keretmegállapodásban, a minősített nettósítási keretmegállapodás hiteltámogatási mellékletében vagy az elfogadott központi szerződő féllel kötött bármely nettósítási megállapodásban meghatározott pénznem;
a kapott változó letét az a teljes összeg, amelyre ahhoz lenne szükség, hogy a partnerre alkalmazandó küszöbértéknek és minimális átruházási összegeknek megfelelő származtatott ügylet piaci értéken értékelt kitettségét meg lehessen szüntetni;
az intézmény és a szerződés szerinti partnere közötti származtatott ügylet és változó letét egyetlen nettósítási megállapodás hatálya alá tartozik, amelyet az intézmény kockázatcsökkentőként kezelhet a 295. cikknek megfelelően.
Amennyiben egy intézmény készpénzbiztosítékot nyújt egy partnernek és ez a biztosíték teljesíti az első albekezdés a)–e) pontjában meghatározott feltételeket, az intézménynek ezt a biztosítékot a partnernek nyújtott változó letétnek kell tekintenie, és figyelembe kell vennie a pótlási költség számításában.
Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása céljából akkor tekintendő úgy, hogy az intézmény teljesítette az abban foglalt feltételt, ha a változó letétet azt a kereskedési napot követő kereskedési napnak a reggelén adják át, amelyen a származtatott ügyletet megkötötték, feltéve hogy az átadás alapja az ügylet értéke annak a kereskedési napnak a végén, amelyen az ügyletet megkötötték.
Az első albekezdés d) pontja alkalmazása céljából, amennyiben letéttel kapcsolatos vita merül fel, az intézmények az átadott nem vitatott biztosíték összegét számolhatják el.
Ha az intézmények az első albekezdésben említett egyik módszert alkalmazzák, nem csökkenthetik a teljes kitettségük mértékét az általuk kapott letét összegével.
429d. cikk
Eladott hitelderivatívák kitettségértékének kiszámítására vonatkozó kiegészítő rendelkezések
Az intézményeknek az eladott hitelderivatívák tényleges névleges összegét úgy kell kiszámítaniuk, hogy a tőkeáttételes vagy az ügylet szerkezete által másként kitettségnövelt szerződések valós kitettségének tükrözése érdekében ki kell igazítaniuk az említett derivatívák névleges összegét.
Az intézmények a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított kitettségértéket teljes mértékben vagy részben csökkenthetik vásárolt hitelderivatívák tényleges névleges összegével, feltéve hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:
a vásárolt hitelderivatívák hátralévő futamideje megegyezik az eladott hitelderivatívák hátralévő futamidejével vagy meghaladja azt;
a vásárolt hitelderivatívára egyéb tekintetben ugyanolyan vagy konzervatívabb lényegi feltételek vonatkoznak, mint a megfelelő eladott hitelderivatíva feltételei;
a vásárolt hitelderivatívát nem olyan partnertől vásárolták, aki az intézményt a 291. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott egyedi rossz irányú kockázatnak tenné ki;
amennyiben az eladott hitelderivatíva tényleges névleges összegét az alapvető tőkében figyelembe vett negatív valósérték-változással csökkentik, úgy a vásárolt hitelderivatíva tényleges névleges összegét az alapvető tőkében figyelembe vett pozitív valósérték-változással csökkentik;
a vásárolt hitelderivatíva nem képezi olyan ügylet részét, amelyet az intézmény valamely ügyfél nevében számolt el vagy amelyet az intézmény egy többszintű ügyfélstruktúrán belül magasabb szintű ügyfélként számolt el, és amely esetében a megfelelő eladott hitelderivatíva alapjául szolgáló eszköz tényleges névleges értékét nem számítják bele a teljes kitettségi mértékbe esettől függően a 429a. cikk (1) bekezdése első albekezdése g) vagy h) pontjának megfelelően.
A potenciális jövőbeli kitettségnek a 429c. cikk (1) bekezdése szerinti kiszámítása céljából az intézmények kizárhatják a nettósítási halmazból az eladott hitelderivatíva azon részét, amely nem kerül beszámításra e bekezdés első albekezdésével összhangban, és amely esetében a tényleges névleges összegét magában foglalja a teljes kitettségi mérték.
429e. cikk
Értékpapír-finanszírozási ügyletek partnerkockázati többlete
Az intézményeknek a valamely partnerrel kötött olyan ügyletek esetében, amelyekre nem vonatkozik a 206. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő nettósítási keretmegállapodás, a többletet ügyletenként kell kiszámítaniuk az alábbi képletnek megfelelően:
ahol:
|
= |
a többlet |
i |
= |
az ügyletet jelölő index; |
Ei |
= |
az i ügylet keretében a partnernek kölcsönadott értékpapírok vagy készpénz valós értéke; és |
Ci |
= |
az i ügylet keretében a partnertől kapott értékpapírok vagy készpénz valós értéke. |
Az intézmények az
értékét nullának vehetik, ha Ei a partnernek kölcsönadott készpénz és a kapcsolódó készpénzkövetelésre nem alkalmazható a 429b. cikk (4) bekezdésében meghatározott nettósítás.
Az intézményeknek a valamely partnerrel kötött olyan ügyletek esetében, amelyekre a 206. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő nettósítási keretmegállapodás vonatkozik, a többletet megállapodásonként kell kiszámítaniuk az alábbi képletnek megfelelően:
ahol:
|
= |
a többlet |
i |
= |
a nettósítási megállapodást jelölő index; |
Ei |
= |
azon ügyletek keretében a partnernek kölcsönadott értékpapírok vagy készpénz valós értéke, amelyek az i nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartoznak; és |
Ci |
= |
a partnertől kapott azon értékpapírok vagy készpénz valós értéke, amelyek az i nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartoznak. |
Ha az intézmény egy értékpapír-finanszírozási ügyletben – beleértve a mérlegen kívüli ügyleteket is – két fél között megbízottként jár el, a következő rendelkezések alkalmazandóak az intézmény teljes kitettségi mértékének kiszámítására:
ha az intézmény kártalanítási vagy garanciakötelezettséget vállal az értékpapír-finanszírozási ügylet egyik felével szemben, és a kártalanítási vagy garanciakötelezettség a fél által kölcsönadott értékpapír vagy készpénz értéke és a hitelfelvevő által nyújtott biztosíték értéke közötti különbségre korlátozódik, az intézmény a teljes kitettségi mértékében az adott esettől függően kizárólag a (2) vagy a (3) bekezdésnek megfelelően kiszámított többletet veheti figyelembe;
ha az intézmény nem vállal kártalanítási vagy garanciakötelezettséget egyik féllel szemben sem, az ügylet nem vehető figyelembe a teljes kitettség mértékében;
ha az intézménynek az alapul szolgáló értékpapírral vagy készpénzzel kapcsolatos gazdasági szempontú kitettségének összege az ügyletben meghaladja a többlettel fedezett kitettséget, a teljes kitettségi mértékben azon értékpapír vagy készpénz teljes összegét is figyelembe kell venni, amellyel kapcsolatos kockázatnak ki van téve;
ha a megbízottként eljáró intézmény egy értékpapír-finanszírozási ügylet mindkét felével szemben kártalanítási vagy garanciakötelezettséget vállal, az intézménynek a teljes kitettségi mértékét az a), b) és c) pontnak megfelelően, az ügyletben részt vevő minden félre külön ki kell számítania.
429f. cikk
Mérlegen kívüli tételek kitettségértékének kiszámítása
Amikor a kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbításához kapcsolódik, a 166. cikk (9) bekezdése alkalmazandó.
429g. cikk
Kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő vétel vagy eladás kitettségértékének kiszámítása
Az intézmények csak akkor ellentételezhetik a szokásos módon történő vásárlásokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások teljes névleges értékét a kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő eladásokhoz kapcsolódó készpénzkövetelések teljes névleges értékével, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:
a szokásos módon történő vételt és értékesítést egyaránt szállítás fizetés ellenében alapon egyenlítik ki;
a készpénzkövetelésekhez és -kötelezettségekhez kapcsolódóan vásárolt, illetve eladott pénzügyi eszközök értékét az eredménnyel szemben valós értéken jelenítik meg és viszik be az intézmény kereskedési könyvébe.
HETEDIK A. RÉSZ
ADATSZOLGÁLTATÁSI KÖVETELMÉNYEK
430. cikk
A prudenciális követelményekre és pénzügyi információkra vonatkozó adatszolgáltatás
Az intézményeknek adatot kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságaiknak az alábbiakról:
szavatolótőke-követelmények, beleértve a tőkeáttételi mutatót is a 92. cikkben és a hetedik részben meghatározottaknak megfelelően;
a 92a. és a 92b. cikkben meghatározott követelményekről, azon intézmények esetében, amelyekre vonatkoznak e követelmények;
a 394. cikkben meghatározottak szerinti nagykockázat-vállalások;
a 415. cikkben meghatározottak szerinti likviditási követelmények;
összesített adatok minden egyes nemzeti ingatlanpiacról a 430a. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint;
a 2013/36/EU irányelvben foglalt, egységes adatszolgáltatás tárgyát képező követelmények és iránymutatás, kivéve az irányelv 104. cikke (1) bekezdésének j) pontja szerinti, a kiegészítő adatszolgáltatásra vonatkozó követelményeket;
az eszközök megterhelésének szintje, beleértve az eszközterhelés típus szerinti bontását is, úgymint repomegállapodások, értékpapír kölcsönbe adása, értékpapírosított kitettségek vagy kölcsönök.
A 6. cikk (5) bekezdésével összhangban mentesített intézményekre nem alkalmazandó az e cikk első albekezdésének a) pontjában meghatározott, a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó, egyedi alapon történő adatszolgáltatási kötelezettség.
Az e cikk (1) bekezdésében említett, a prudenciális követelményekre vonatkozó adatszolgáltatáson túlmenően a következő intézményeknek pénzügyi információkat is kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére:
azon intézmény, amely az 1606/2002/EK rendelet 4. cikkének hatálya alá tartozik;
az összevont (konszolidált) éves beszámolójukat az 1606/2002/EK rendelet 5. cikke b) pontjának alapján, a nemzetközi számviteli standardok szerint készítő hitelintézetek.
Az ilyen végrehajtás-technikai standardokban foglalt új adatszolgáltatási követelmények a hatálybalépésüktől számított hat hónapnál korábban nem alkalmazhatók.
A (2) bekezdés alkalmazása céljából a végrehajtás-technikai standardokban meg kell határozni, hogy a tőkeáttételi mutató mely összetevőivel kapcsolatban kell napvégi és hónap végi értékek felhasználásával adatot szolgáltatni. E célból az EBH-nak mindkét alábbi tényezőt figyelembe kell vennie:
milyen nagy mértékben befolyásolhat egy adott összetevőt az, ha az ügyletek volumene időlegesen jelentős mértékben csökken, alulreprezentálttá téve a túlzott tőkeáttételi kockázatot az adott adatszolgáltatási referenciaidőpontban;
nemzetközi szintű fejlemények és megállapítások.
Az EBH-nak az e bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2021. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak, kivéve az alábbiakat:
a tőkeáttételi mutató, amelyet 2020. június 28-ig kell benyújtani;
a 92a. és a 92b. cikkben meghatározott kötelezettségek, amelyeket 2020. június 28-ig kell benyújtani.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az EBH-nak e bekezdéssel összhangban értékelnie kell az (EU) 2014/680 bizottsági végrehajtási rendeletben ( 24 ) megállapított adatszolgáltatási kötelezettségek költségeit és előnyeit, továbbá megállapításairól 2020. június 28-ig jelentésben tájékoztatnia kell a Bizottságot. Ezt az értékelést különösen a kis méretű és nem összetett intézmények vonatkozásában kell elvégezni. E célok érdekében a jelentésben az EBH-nak:
méretük, összetettségük és tevékenységük jellege és kockázati szintje alapján kategóriákba kell sorolnia az intézményeket;
a következő elvek figyelembevételével fel kell mérnie az egyes intézménykategóriák által a vonatkozó időszakban az (EU) 2014/680 bizottsági végrehajtási rendeletben meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségeknek való megfeleléssel összefüggésben viselt adatszolgáltatási költségeket:
az adatszolgáltatási költségeket a vonatkozó időszakban az adatszolgáltatási költségeknek az intézmény összköltségeihez viszonyított arányaként kell kifejezni;
az adatszolgáltatási költségeknek magukban kell foglalniuk mindazon kiadásokat, amelyek az adatszolgáltatási rendszerek létrehozásával és folyamatos működtetésével kapcsolatosak, ideértve többek között a személyzeti és informatikai kiadásokat és a jogi, számviteli, könyvvizsgálati és tanácsadási szolgáltatásokkal kapcsolatos kiadásokat;
a vonatkozó időszak azokat éves időszakokat jelenti, amelyek során az intézményeknél adatszolgáltatási költségek merültek fel a (7) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusban meghatározott adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítésének előkészítésével és az adatszolgáltatási rendszerek működtetésének folyamatos biztosításával kapcsolatban;
értékelnie kell, hogy az egyes intézménykategóriák által viselt adatszolgáltatási költségek arányban álltak-e azokkal az előnyökkel, amelyek az adatszolgáltatási követelmények prudenciális felügyelet céljára történő teljesítéséből származnak;
értékelnie kell az adatszolgáltatási követelmény csökkentésének a költségekre és a felügyelet hatékonyságára gyakorolt hatását; valamint
ajánlásokat kell kibocsátania arra vonatkozóan, hogy miként lehetne legalább a kis méretű és nem összetett intézmények esetében csökkenteni az adatszolgáltatási követelményeket, és e célból az EBH-nak a költségek várható legalább 10 %-os, de ideális esetben akár 20 %-os átlagos csökkentését kell kitűznie célul. Az EBH-nak különösen azt kell értékelnie, hogy:
el lehet-e tekinteni az (1) bekezdés g) pontjában említett adatszolgáltatási követelményektől az olyan, kis méretű és nem összetett intézmények esetében, amelyek eszközmegterhelése adott küszöbérték alatt volt;
lehet-e csökkenteni az adatszolgáltatásnak az (1) bekezdés a), c) és g) pontjában előírt gyakoriságát a kis méretű és nem összetett intézmények esetében.
Az EBH-nak ehhez a jelentéshez csatolnia kell a (7) bekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
Az illetékes hatóságoknak konzultációt kell folytatniuk az EBH-val arról, hogy a (3) és (4) bekezdésben említettektől eltérő intézmények is kötelesek-e a (3) bekezdésnek megfelelően összevont alapon pénzügyi információkat szolgáltatni, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:
az érintett intézmények még nem összevont alapon jelentenek;
az érintett intézmények a 86/635/EGK irányelv szerinti számviteli szabályozás hatálya alá tartoznak;
a pénzügyi adatszolgáltatást szükségesnek ítélik ahhoz, hogy az 1093/2010/EU rendelettel összhangban átfogó képet lehessen alkotni az intézmény tevékenységének kockázati profiljáról és az intézmény tevékenységéből fakadó, a pénzügyi szektort vagy a reálgazdaságot érintő rendszerszintű kockázatokról.
Az EBH-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az első albekezdésben említett intézmények által az ott megadott célból használandó formátumok és táblák meghatározása céljából.
A Bizottság felhatalmazást kap a második albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
Az adatszolgáltatási követelmények csökkentése érdekében az illetékes hatóságoknak, a szanálási hatóságoknak és a kijelölt hatóságoknak használniuk kell az adatcsere összes lehetőségét. A 2013/36/EU irányelv VII. címe 1. fejezetének II. szakaszában az információcsere és szakmai titoktartás tekintetében meghatározott rendelkezéseket alkalmazni kell.
430a. cikk
Egyedi adatszolgáltatási kötelezettségek
Az intézményeknek a következő aggregált adatokat kell jelenteniük évente az illetékes hatóságoknak minden egyes nemzeti ingatlanpiac tekintetében, ahol kitettséggel rendelkeznek:
az olyan kitettségekből eredő veszteségek, amelyekre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a jelzáloggal terhelt összegig és a piaci érték 80 %-a vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 80 %-a közül az alacsonyabb összegig; kivéve, ha a 124. cikk (2) bekezdése alapján másképpen határoznak;
az olyan kitettségekből eredő összesített veszteség, amelyekre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben lakóingatlannal fedezettként kezelt részéig;
a kitettségérték az összes olyan fennálló kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény elismert lakóingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben lakóingatlannal fedezettként kezelt részéig;
az olyan kitettségekből eredő veszteség, amelyekre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a jelzáloggal terhelt összeg és a piaci érték 50 %-a vagy a jelzálog hitelbiztosítéki érték 60 %-a közül az alacsonyabb összegig; kivéve, ha a 124. cikk (2) bekezdése alapján másképpen határoznak;
az olyan kitettségekből eredő összesített veszteség, amelyekre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezettként kezelt részéig;
a kitettségérték az összes olyan fennálló kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény elismert kereskedelmiingatlan-biztosítékkal rendelkezik a 124. cikk (1) bekezdése szerint a kitettség teljes mértékben kereskedelmi ingatlannal fedezettként kezelt részéig.
430b. cikk
A piaci kockázatra vonatkozó konkrét adatszolgáltatási követelmények
Az ilyen végrehajtás-technikai standardokban foglalt új adatszolgáltatási követelmények a hatálybalépésüktől számított hat hónapnál korábban nem alkalmazhatók.
Az EBH-nak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2020. június 30-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban elfogadja.
430c. cikk
Az integrált adatszolgáltatási rendszerre vonatkozó megvalósíthatósági jelentés
A megvalósíthatósági jelentés elkészítése során az EBH-nak be kell vonnia az illetékes hatóságokat, valamint azokat a szanálási hatóságokat, amelyek a betétbiztosítási rendszerekért felelősek, és különösen a KBER-t. A jelentés elkészítése során figyelembe kell venni a KBER által az integrált adatgyűjtés kérdéseivel kapcsolatosan eddig végzett munkát; a jelentésnek átfogó költség-haszon elemzésen kell alapulnia, és legalább az alábbiakat magában kell foglalnia:
az illetékes hatóságok által a hatáskörükön belül gyűjtött aktuális adatok mennyiségének és körének, valamint azok eredetének és granularitásának áttekintése;
az összegyűjtendő adatok szabványos szótárának létrehozása, annak érdekében, hogy közelíteni lehessen az adatszolgáltatási követelményeket a rendszeres jelentéstételi kötelezettségek tekintetében, valamint hogy elkerülhetőek legyenek a felesleges magyarázatkérések;
az integrált adatszolgáltatási rendszer fejlesztésével és megvalósításával foglalkozó, legalább az EBH és a KBER képviselőit magában foglaló vegyes bizottság létrehozása;
az integrált adatszolgáltatási rendszer egy központi adatgyűjtő pontjának – és ezzel összefüggésben az összegyűjtött adatok szigorúan bizalmas kezelésének, a szigorú azonosításnak és a rendszerhez való hozzáférési jogosultságok szigorú kezelésének, valamint a kiberbiztonságnak a garantálását célzó követelményeknek – a megvalósíthatósága és esetleges megtervezése; egy ilyen központi adatgyűjtő pont:
magában foglalhatna egy, az összes begyűjtött statisztikai adatot, szanálási adatot és prudenciális adatot, az adott intézményeknek megfelelő granularitással és adatszolgáltatási gyakorisággal tartalmazó központi nyilvántartást, amelynek adatai a szükséges időközönként frissülnének;
kapcsolattartó pontként szolgálhatna az illetékes hatóságok számára, ahol azok fogadják, feldolgozzák és összesítik az adatigényléseket, és ahol az igényléseket össze lehet vetni a már begyűjtött adatokkal, így az illetékes hatóságok gyorsan hozzáférhetnek a kért információkhoz;
további támogatást nyújthatna az illetékes hatóságoknak az adatigénylések intézményekhez való továbbításában és az igényelt adatot rögzíthetné a központi adatnyilvántartásban;
koordináló szerepet tölthetne be az információk és adatok illetékes hatóságok közötti cseréje tekintetében; és
tekintetbe venné az illetékes hatóságok eljárásait és folyamatait, és azokat egy szabványos rendszerbe vezetné át.
NYOLCADIK RÉSZ
AZ INTÉZMÉNYEK ÁLTALI NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL
I. CÍM
ÁLTALÁNOS ELVEK
431. cikk
Nyilvánosságra hozatali követelmények és szabályok
Az e résznek megfelelően nyilvánosságra hozandó információkat ugyanolyan mélységű belső ellenőrzésnek kell alávetni, mint a pénzügyi beszámoló részét képező gazdálkodási jelentést.
Az intézményeknek szabályokkal kell rendelkezniük annak ellenőrzésére is, hogy a nyilvánosságra hozott információk átfogó képet nyújtanak-e kockázati profiljukról a piaci szereplőknek. Ha az intézmények azt állapítják meg, hogy az e részben előírtak szerint nyilvánosságra hozandó információk nem adnak átfogó képet a kockázati profiljukról a piaci szereplőknek, úgy az e rész alapján nyilvánosságra hozandó információt kiegészítő információkat is közzé kell tenniük. Mindazonáltal csak olyan információk nyilvánosságra hozatala írható elő az intézményeknek, amelyek lényegesek és a 432. cikkben említettek szerint nem minősülnek védett vagy bizalmas információnak.
432. cikk
Nem lényeges, védett és bizalmas információk
Egy információt akkor kell a nyilvánosságra hozatal szempontjából lényegesnek tekinteni, ha annak elhagyása vagy téves közlése megváltoztathatja vagy befolyásolhatja az adott információra gazdasági döntéshozatal céljából támaszkodó felhasználó értékelését vagy döntését.
Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást kell kiadnia arról, hogy az intézményeknek a II. és III. cím nyilvánosságra hozatali követelményei vonatkozásában hogyan kell alkalmazniuk a lényegesség elvét.
Egy információt akkor kell az intézmények szempontjából védettnek tekinteni, ha annak nyilvánosságra hozatala gyengítené a versenypozíciójukat. A védett információk közé tartozhatnak a termékekkel vagy rendszerekkel kapcsolatos olyan információk is, amelyeknek a versenytársak tudomására jutása csökkentené az intézmények e termékekben és rendszerekben lévő befektetéseinek értékét.
Egy információt akkor kell bizalmasnak tekinteni, ha az adott intézményt ügyfelekkel vagy egyéb partnerekkel fennálló kapcsolatok arra kötelezik, hogy az adott információt bizalmasan kezelje.
Az EBH-nak az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást kell kiadnia arról, hogy az intézményeknek a II. és III. cím nyilvánosságra hozatali követelményei vonatkozásában hogyan kell alkalmazniuk a védett információ és a bizalmas információ fogalmát.
433. cikk
A nyilvánosságra hozatal gyakorisága és köre
Az intézményeknek az információk II. és III. címben előírt nyilvánosságra hozatalát a 433a, a 433b. és a 433c. cikkben meghatározott módon kell elvégezniük.
Az éves nyilvánosságra hozatalt ugyanazon a napon – vagy e nap után a lehető leghamarabb – kell elvégezni, amikor az intézmények közzéteszik pénzügyi kimutatásaikat.
A féléves és negyedéves nyilvánosságra hozatalt ugyanazon a napon – vagy e nap után a lehető leghamarabb – kell elvégezni, amikor az intézmények adott esetben nyilvánosságra hozzák a megfelelő időszakra vonatkozó pénzügyi beszámolójukat.
Az információk e részben előírt nyilvánosságra hozatalának és a vonatkozó pénzügyi kimutatások nyilvánosságra hozatalának időpontja közötti bármilyen eltérésnek észszerűnek kell lennie, és a késedelem semmiképpen sem lépheti túl az illetékes hatóságok által a 2013/36/EU irányelv 106. cikke alapján meghatározott időkeretet.
433a. cikk
Nagy méretű intézmények általi nyilvánosságra hozatal
A nagy méretű intézményeknek az alábbiakban meghatározott információkat kell nyilvánosságra hozniuk, a következő gyakorisággal:
az ebben a részben előírt minden információt évente;
a következő helyeken említett információkat félévente:
a 437. cikk a) pontja;
a 438. cikk e) pontja;
a 439. cikk e)–l) pontja;
a 440. cikk;
a 442. cikk c), e), f) és g) pontja;
a 444. cikk e) pontja;
a 445. cikk;
a 448. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja;
a 449. cikk j)–l) pontja;
a 451. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja;
a 451a. cikk (3) bekezdése;
a 452. cikk g) pontja;
a 453. cikk f)–j) pontja;
a 455. cikk d), e) és g) pontja;
a következő helyeken említett információkat negyedévente:
a 438. cikk d) és h) pontja;
a 447. cikkben említett fő mérőszámok;
a 451a. cikk (2) bekezdése.
Az (1) bekezdéstől eltérve a globálisan rendszerszinten jelentős intézményektől eltérő olyan nagy méretű intézményeknek, amelyek nem tőzsdén jegyzett intézmények, az alábbiakban meghatározott információkat kell nyilvánosságra hozniuk, a következő gyakorisággal:
az ebben a részben előírt minden információt évente;
a 447. cikkben említett fő mérőszámokat félévente.
433b. cikk
Kis méretű és nem összetett intézmények általi nyilvánosságra hozatal
A kis méretű és nem összetett intézményeknek a lent említett információkat kell nyilvánosságra hozniuk, a következő gyakorisággal:
a következő helyeken említett információkat évente:
a 435. cikk (1) bekezdésének a), e) és f) pontja;
a 438. cikk d) pontja;
a 450. cikk (1) bekezdésének a)–d), h), i) és j) pontja;
a 447. cikkben említett fő mérőszámokat félévente.
433c. cikk
Egyéb intézmények általi nyilvánosságra hozatal
A 433a. vagy a 433b. cikk hatálya alá nem tartozó intézményeknek az alábbiakban meghatározott információkat kell nyilvánosságra hozniuk a következő gyakorisággal:
az ebben a részben előírt minden információt évente;
a 447. cikkben említett fő mérőszámokat félévente.
E (1) bekezdésétől eltérve a tőzsdén nem jegyzett egyéb intézményeknek a következő helyeken említett információkat évente kell nyilvánosságra hozniuk:
a 435. cikk (1) bekezdésének a), e) és f) pontja;
a 435. cikk (2) bekezdésének a), b) és c) pontja;
a 437. cikk a) pontja;
a 438. cikk c) és d) pontja;
a 447. cikkben említett fő mérőszámok;
a 450. cikk (1) bekezdésének a)–d) és h)–k) pontja.
434. cikk
A nyilvánosságra hozatal módja
434a. cikk
A nyilvánosságra hozatal egységes formátumai
Az EBH-nak végrehajtás-technikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a II. és III. címben előírt nyilvánosságra hozatalhoz használandó egységes nyilvánosságra hozatali formátumok és a kapcsolódó utasítások meghatározása céljából.
Ezeknek az egységes formátumoknak kellően átfogó és összehasonlítható információkat kell nyújtaniuk az említett információk felhasználói számára, hogy értékelni tudják az intézmények kockázati profilját és azt, hogy milyen mértékben felelnek meg az első–hetedik részben meghatározott követelményeknek. Az információk összehasonlíthatóságának elősegítése érdekében arra kell törekedni, hogy a végrehajtás-technikai standardok fenntartsák a nyilvánosságra hozatali formátumok és a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó nemzetközi standardok közötti konzisztenciát.
Amennyiben lehetséges, az egységes formátumnak táblázatos formát kell jelentenie.
Az EBH-nak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az említett végrehajtás-technikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően elfogadja.
II. CÍM
AZ ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS A NYILVÁNOSSÁGRA HOZATAL TECHNIKAI KRITÉRIUMAI
435. cikk
A kockázatkezelési célkitűzések és szabályok nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek minden egyes kockázati kategória tekintetében – így az e címben említett kockázatok tekintetében is – nyilvánosságra kell hozniuk a kockázatkezelési célkitűzéseiket és szabályaikat. A nyilvánosságra hozott információknak ki kell terjedniük az alábbiakra:
az adott kockázati kategóriák kezelésére szolgáló stratégiák és folyamatok;
a releváns kockázatkezelési részleg szerkezeti és szervezeti felépítése, beleértve a felhatalmazásának alapjára, hatásköreire és elszámoltathatóságára vonatkozó információkat az intézmény létesítő és irányítási dokumentumainak megfelelően;
a kockázatjelentési és -mérési rendszerek hatóköre és jellege;
a kockázat mérséklésére és fedezésére vonatkozó szabályok, valamint a kockázatmérséklés és -fedezés folyamatos hatékonyságának monitorozását szolgáló stratégiák és folyamatok;
a vezető testület által jóváhagyott nyilatkozat az érintett intézmény kockázatkezelési rendszerének megfelelőségéről, amely biztosítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy az alkalmazott kockázatkezelési rendszerek az intézmény profilját és stratégiáját tekintve megfelelőek;
a vezető testület által jóváhagyott összefoglaló kockázati nyilatkozat, amely röviden bemutatja az érintett intézménynek az általa alkalmazott üzleti stratégiához kapcsolódó általános kockázati profilját; e nyilatkozatnak a következőket kell tartalmaznia:
a főbb arányszámok és mutatók, átfogó képet nyújtva a külső érdekelt feleknek az intézmény kockázatkezeléséről, azt is beleértve, hogy milyen kölcsönhatásban van az intézmény kockázati profilja a vezető testület által meghatározott kockázati toleranciával;
olyan, csoporton belüli ügyletekre és kapcsolt felekkel kötött ügyletekre vonatkozó információk, amelyek lényeges hatással lehetnek a konszolidált csoport kockázati profiljára.
Az intézményeknek az irányítási intézkedésekre vonatkozóan a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk:
a vezető testület tagjai által betöltött igazgatósági tisztségek száma;
a vezető testület tagjainak kiválasztására vonatkozó munkaerő-felvételi politika és a tagok szakértelme, képességei és tapasztalata;
a vezető testület tagjainak kiválasztása tekintetében érvényesítendő diverzitási politika, az abban meghatározott célkitűzések és vonatkozó célszámok, valamint e célkitűzések és célszámok megvalósulásának a mértéke;
információk arra vonatkozóan, hogy az intézmény létrehozott-e különálló kockázatkezelési bizottságot, és a kockázatkezelési bizottság eddigi üléseinek száma;
annak leírása, hogy a kockázatokra vonatkozó információk hogyan jutnak el a vezető testülethez.
436. cikk
A hatályra vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala
Az e rendelet hatályának vonatkozásában az intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk:
az intézmény neve, amelyre e rendelet vonatkozik;
az alkalmazandó számviteli szabályozással összhangban készített összevont pénzügyi kimutatások és az első rész II. címének 2. és 3. szakasza szerinti szabályozói konszolidáció követelményeinek megfelelően készített összevont pénzügyi kimutatások egyeztetése; az említett egyeztetésben ismertetni kell a számviteli és szabályozói konszolidáció hatóköre közötti különbségeket, valamint a szabályozói konszolidáció hatókörébe tartozó jogi személyeket, amennyiben az nem egyezik meg a számviteli konszolidáció hatókörével; e szabályozói konszolidáció hatókörébe tartozó jogi személyek ismertetése során be kell mutatni a szabályozói konszolidáció módszerét – amennyiben az eltér a számviteli konszolidációra alkalmazott módszertől –, le kell írni, hogy az említett jogi személyek teljes vagy arányos konszolidáció alá tartoznak-e, és hogy az ilyen jogi személyekben lévő részesedést levonják-e a szavatolótőkéből;
az első rész II. címének 2. és 3. szakasza szerinti szabályozói konszolidáció követelményeinek megfelelően készített összevont pénzügyi kimutatásokban szereplő eszközök és források bemutatása az ebben a részben említett kockázati típusok szerinti bontásban;
a konszolidációnak az első rész II. címe 2. és 3. szakaszában meghatározott szabályozói konszolidáció hatókörébe tartozó pénzügyi kimutatásokban szereplő könyv szerinti értékek és a szabályozási célból alkalmazott kitettségérték közötti eltérések fő forrásait feltáró egyeztetés, ezen egyeztetés bemutatását ki kell egészíteni az eltérések fő forrásaira vonatkozó kvalitatív információkkal;
a kereskedési könyvön belüli és azon kívüli olyan kitettségek vonatkozásában, amelyeket a 34. cikknek és a 105. cikknek megfelelően korrigáltak, az intézmény által elvégzett prudenciális értékelési korrekció egyes elemeihez tartozó összegek, kockázati típusok szerinti bontásban, valamint külön-külön a kereskedési könyvben szereplő és az azon kívüli pozíciók alkotóelemei;
a szavatolótőke azonnali átadásának vagy kötelezettségek anyavállalat és leányvállalatai közötti visszafizetésének aktuális vagy várható lényeges gyakorlati vagy jogi akadályai;
az az aggregált összeg, amennyivel a tényleges szavatolótőke kevesebb a konszolidációba nem bevont valamennyi leányvállalat számára előírtnál, és ezen leányvállalatok megnevezése;
adott esetben azok a körülmények, amelyek esetén alkalmazzák a 7. cikkben említett eltérést vagy a 9. cikkben meghatározott egyedi konszolidációs módszert.
437. cikk
A szavatolótőke nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek a szavatolótőkéjük vonatkozásában a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk:
az elsődleges alapvető tőkeelemek, a kiegészítő alapvető tőkeelemek, a járulékos tőkeelemek, valamint a 32–36., az 56., a 66. és a 79. cikk szerint az intézmény szavatolótőkéjére alkalmazott szűrők és levonások, továbbá az intézmény auditált pénzügyi kimutatásaiban szereplő mérleg teljes körű egyeztetése;
az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok főbb jellemzőinek leírása;
az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra és járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljes körű leírása;
külön-külön az alábbiak jellemzői és összege:
a 32–35. cikk szerint alkalmazott valamennyi prudenciális szűrő;
a 36., az 56. és a 66. cikkel összhangban levont tételek;
a 47., a 48., az 56., a 66. és a 79. cikkel összhangban le nem vont tételek;
a szavatolótőke kiszámítása során e rendelettel összhangban alkalmazott valamennyi korlátozás, valamint azon instrumentumok, prudenciális szűrők és levonások leírása, amelyekre ezek a korlátozások vonatkoznak;
a tőkemegfelelési mutatók számítási alapjának részletes magyarázata, ha ezeket a tőkemegfelelési mutatókat az e rendeletben előírt alaptól eltérő alapon meghatározott szavatolótőke-elemek felhasználásával számították ki.
437a. cikk
A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek nyilvánosságra hozatala
Azon intézmények, amelyek a 92a. vagy 92b. cikk hatálya alá tartoznak, a szavatolótőkéjük és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeik tekintetében a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk:
szavatolótőkéjük és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeik összetétele, azok lejárata és főbb jellemzői;
a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeknek a hitelezők hierarchiájában elfoglalt helye;
a 72b. cikkben említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok egyes kibocsátásainak teljes összege és az említett kibocsátások azon összege, amely a 72b. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott korlátokon belül a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek között szerepel;
a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, be nem számított leírható, illetve átalakítható kötelezettségek teljes összege.
438. cikk
Szavatolótőke-követelmények és kockázattal súlyozott kitettségértékek nyilvánosságra hozatala
Az e rendelet 92. cikkében, valamint a 2013/36/EU irányelv 73. cikkében és 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában megállapított követelményeknek való megfelelésük tekintetében az intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk:
összefoglaló azon módszereikről, amelyek annak értékelésére szolgálnak, hogy a belső tőkéjük megfelelő-e az aktuális és jövőbeli tevékenységek alátámasztásához;
a kiegészítő szavatolótőke-követelmények összege a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett felügyeleti felülvizsgálati folyamat alapján, valamint annak összetétele az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok tekintetében;
az érintett illetékes hatóság kérésére az intézmény belső tőkemegfelelés-értékelési eljárásának az eredménye;
a kockázattal súlyozott teljes kitettségi mérték és a 92. cikk szerint meghatározott, ennek megfelelő teljes szavatolótőke-követelmény, a harmadik részben meghatározott különböző kockázati kategóriák szerinti bontásban, és adott esetben annak a magyarázata, hogy milyen hatást gyakorol a szavatolótőke és a kockázattal súlyozott kitettségérték számítására, hogy alsó korlátot alkalmaznak a tőkére, és nem vonnak le elemeket a szavatolótőkéből;
a mérleg szerinti és mérlegen kívüli kitettségek és a kockázattal súlyozott kitettségértékek, valamint a kapcsolódó várható veszteségek a speciális hitelezésnek a 153. cikk (5) bekezdése 1. táblázatában említett minden egyes kategóriájára vonatkozóan, a mérleg szerinti és mérlegen kívüli kitettségek és a kockázattal súlyozott kitettségértékek a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott részvényjellegű kitettségek kategóriáira vonatkozóan;
biztosítóban, viszontbiztosítóban vagy biztosítási holdingtársaságban lévő szavatolótőke-instrumentumok kitettségértéke és kockázattal súlyozott kitettségértéke, amelyet az intézmények nem vonnak le szavatolótőkéjükből a 49. cikknek megfelelően, amikor tőkekövetelményüket egyedi, szubkonszolidált vagy összevont alapon számítják ki;
a pénzügyi konglomerátumnak a 2002/87/EK irányelv 6. cikkével és az említett irányelv I. mellékletével összhangban számított kiegészítő szavatolótőke-követelménye és tőkemegfelelési mutatója, ha az említett mellékletben meghatározott 1. vagy 2. módszert alkalmazzák;
az aktuális nyilvánosságra hozatali időszak és az azt közvetlenül megelőző nyilvánosságra hozatali időszak kockázattal súlyozott kitettségértékei közötti, belső modellek alkalmazásából eredő eltérések, beleértve az eltéréseket magyarázó fő tényezők ismertetését.
439. cikk
Partnerkockázati kitettségek nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a harmadik rész II. címének 6. fejezetében említett partnerkockázati kitettségük vonatkozásában:
azoknak a módszereknek a leírása, amelyek alkalmazásával a partnerkockázati kitettségekhez belső tőke- és hitelezési határértékeket rendelnek, beleértve az említett határértékeknek a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekhez való hozzárendelésére használt módszereket;
a garanciákhoz és egyéb hitelkockázat-mérséklő eszközökhöz kapcsolódó szabályzatok, például a biztosítékok bevonására és hiteltartalékok létrehozására vonatkozó szabályok leírása;
a 291. cikkben meghatározott, általános rossz irányú kockázatokra és egyedi rossz irányú kockázatokra vonatkozó szabályok leírása;
az intézmény által abban az esetben nyújtandó biztosíték összege, ha a hitelminősítése romlana;
kapott és nyújtott elkülönített és nem elkülönített biztosítékok összege biztosítéktípusonként, tovább bontva a származtatott ügyletekhez és az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez használt biztosítékok szerint;
származtatott ügyletek esetében a kitettség értéke a harmadik rész II. címe 6. fejezetének 3–6. szakaszában meghatározott módszerek szerinti hitelkockázat-mérséklés hatását megelőzően és azt követően, az alkalmazott módszertől függően, valamint a kapcsolódó kockázati kitettség összege, az alkalmazandó módszerek szerinti bontásban;
értékpapír-finanszírozási ügyletek esetében a kitettség értéke a harmadik rész II. címének 4. és 6. fejezetében meghatározott módszerek szerinti hitelkockázat-mérséklés hatását megelőzően és azt követően, az alkalmazott módszertől függően, valamint a kapcsolódó kockázati kitettség összege, az alkalmazandó módszerek szerinti bontásban;
a hitelértékelési korrekciós kockázatokkal kapcsolatos tőkekövetelmény vonatkozásában a kitettségek értéke a hitelkockázat-mérséklés hatásának figyelembevételével, valamint a kapcsolódó kockázati kitettségek, a harmadik rész VI. címe szerinti egyes módszerek szerinti bontásban;
a központi szerződő felek felé fennálló kitettségek és a kapcsolódó kockázati kitettségek értéke a harmadik rész II. címe 6. fejezetének 9. szakasza alkalmazásában, külön az elfogadott és a nem elfogadott központi szerződő felek tekintetében, a kitettségek típusai szerinti bontásban;
a hitelderivatíva-ügyletek névleges összegei és valós értéke; a hitelderivatíva-ügyleteket terméktípusok szerint kell lebontani; az egyes terméktípusokon belül a hitelderivatíva-ügyleteket tovább kell bontani vásárolt hitelkockázati fedezet és eladott hitelkockázati fedezet szerint;
az alfa becslése, ha a 284. cikk (9) bekezdésével összhangban az illetékes hatóság engedélyezte az intézmény számára, hogy saját becslése szerinti alfa-értéket alkalmazzon;
külön a 444. cikk e) pontja, valamint a 452. cikk g) pontja szerint nyilvánosságra hozandó információk;
a harmadik rész II. címe 6. fejezetének 4–5. szakaszában meghatározott módszereket használó intézmények esetében mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységüknek a 273a. cikk – esettől függően – (1) vagy (2) bekezdésével összhangban kiszámított volumene.
Amennyiben valamely tagállam központi bankja biztosítéki csereügylet formájában likviditási támogatást nyújt, az illetékes hatóság mentesítést adhat az intézmények részére az első albekezdés d) és e) pontjában foglalt követelmények teljesítése alól, amennyiben ez az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az ott említett információk nyilvánosságra hozatala felfedné azt, hogy a rendkívüli likviditási segítséget nyújtottak. E célokra az illetékes hatóságnak megfelelő küszöbértékeket és objektív kritériumokat kell meghatároznia.
440. cikk
Anticiklikus tőkepufferek nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a 2013/36/EU irányelv VII. címének 4. fejezetében említett anticiklikus tőkepuffer-követelménynek való megfelelésükkel kapcsolatban:
az anticiklikus tőkepufferük kiszámításának alapjául használt hitelkockázati kitettségeik összegeinek és kockázattal súlyozott kitettségértékeinek földrajzi eloszlása;
intézményspecifikus anticiklikus tőkepufferük összege.
441. cikk
A globális rendszerszintű jelentőség mutatóinak nyilvánosságra hozatala
A globálisan rendszerszinten jelentős intézményeknek évente nyilvánosságra kell hozniuk a 2013/36/EU irányelv 131. cikkében említett meghatározási módszer alapján a pontszámuk megállapításához használt mutatók értékeit.
442. cikk
Hitelkockázattal és felhígulási kockázattal szembeni kitettségek nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a hitelkockázattal és felhígulási kockázattal szembeni kitettségeikkel kapcsolatban:
a „késedelmes” és az „értékvesztett” fogalmának az általuk számviteli célra használt fogalommeghatározása és hatálya, valamint adott esetben a „késedelmes” és „értékvesztett” számviteli és szabályozói célokra használt fogalommeghatározása közötti különbségek;
az egyedi és általános hitelkockázati kiigazítások meghatározására szolgáló megközelítések és módszerek leírása;
hitelekkel, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal és mérlegen kívüli kitettségekkel kapcsolatban a teljesítő, nemteljesítő és átstrukturált kitettségek összegére és minőségére vonatkozó információk, többek között az azokhoz kapcsolódó halmozott értékvesztés, céltartalékok és hitelkockázat miatti negatív irányú valósérték-változások, valamint a kapott biztosítékok és pénzügyi garanciák összege;
a késedelmes kitettségek lejárat szerinti számviteli elemzése;
mind a nemteljesítő (defaulted), mind a teljesítő kitettségek bruttó könyv szerinti értéke, az egyedi és általános hitelkockázati kiigazítások halmozott értéke, az említett kitettségekkel kapcsolatos leírások halmozott összege, a nettó könyv szerinti értékek, valamint e kitettségek földrajzi terület és ágazattípus szerinti eloszlása, a hitelekre, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra és mérlegen kívüli kitettségekre vonatkozóan is;
a mérleg szerinti és mérlegen kívüli nemteljesítő (defaulted) kitettségek bruttó összegének változásai – beleértve legalább az említett kitettségek nyitó- és záróegyenlegét –, valamint az ismét teljesítő státuszba került vagy leírás tárgyát képező bármely ilyen kitettség bruttó összege;
a hitelek és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok hátralévő futamidő szerinti lebontása.
443. cikk
Megterhelt és meg nem terhelt eszközök nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk a megterhelt és a meg nem terhelt eszközeikkel kapcsolatos információkat. E célból az intézményeknek az eszközminőség szerint lebontott, kitettségi osztályonkénti könyv szerinti értéket és a megterhelt és meg nem terhelt könyv szerinti érték teljes összegét kell figyelembe venniük. A megterhelt és meg nem terhelt eszközökre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala során nem szabad feltüntetni a központi bankok által biztosított rendkívüli likviditási segítségnyújtást.
444. cikk
A sztenderd módszer alkalmazásának nyilvánosságra hozatala
A kockázattal súlyozott kitettségértéküket a harmadik rész II. címének 2. fejezete szerint kiszámító intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a 112. cikkben meghatározott kitettségi osztályok mindegyikére vonatkozóan:
a kijelölt külső hitelminősítő intézetek vagy exporthitel-ügynökségek neve, valamint a kijelölésben a jelentéstételi időszak során történt esetleges változások okai;
azok a kitettségi osztályok, melyek esetében az egyes külső hitelminősítő intézeteket vagy exporthitel-ügynökségeket igénybe veszik;
annak a folyamatnak a leírása, amellyel a kibocsátóra és a kibocsátott értékpapírra vonatkozó hitelminősítéseket a kereskedési könyvben nem szereplő tételekre alkalmazzák;
az egyes kijelölt külső hitelminősítő intézetek vagy exporthitel-ügynökségek külső minősítésének a harmadik rész II. címének 2. fejezetében meghatározott hitelminőségi besorolásoknak megfelelő kockázati súlyokkal történő megfeleltetése, figyelembe véve, hogy ezt az információt nem kell nyilvánosságra hozni, ha az intézmények megfelelnek az EBH által kiadott standard megfeleltetésnek;
a harmadik rész II. címének 2. fejezetében az egyes kitettségi osztályokra meghatározott hitelminőségi besorolásokhoz tartozó hitelkockázat-mérséklési módszerek alkalmazása utáni kitettségértékek, továbbá a szavatolótőkéből levont kitettségértékek.
445. cikk
A piaci kockázattal szembeni kitettség nyilvánosságra hozatala
A szavatolótőke-követelményüket a 92. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontja szerint kiszámító intézményeknek az említett pontokban említett kockázatokra vonatkozóan külön-külön kell nyilvánosságra hozniuk a szavatolótőke-követelmény összegét. Az értékpapírosítási pozíciók egyedi kamatlábkockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményeket szintén külön kell nyilvánosságra hozni.
446. cikk
A működési kockázat kezelésével kapcsolatos nyilvánosságra hozatal
Az intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk az általuk végzett működésikockázat-kezelésről:
a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény megállapítására szolgáló azon módszerek, amelyeknek az alkalmazására jogosultak;
a 312. cikk (2) bekezdése szerinti módszerek leírása – amennyiben az adott intézmény használja ezeket a módszereket –, valamint annak ismertetése, hogy az intézmény a fejlett mérési módszerei alkalmazása során milyen releváns belső és külső tényezőket vesz figyelembe;
részleges alkalmazás esetén a különböző módszerek hatálya és alkalmazási köre.
447. cikk
A fő mérőszámok nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek a következő fő mérőszámokat kell táblázatos formában nyilvánosságra hozniuk:
szavatolótőkéjük összetétele és a 92. cikkel összhangban kiszámított szavatolótőke-követelményük;
a 92. cikk (3) bekezdésével összhangban kiszámított teljes kockázati kitettségérték;
adott esetben az intézmények által a 2013/36/EU irányelv 104. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban tartandó kiegészítő szavatolótőke összege és összetétele;
az intézmények által a 2013/36/EU irányelv VII. címének 4. fejezetével összhangban fenntartandó kombinált pufferkövetelmény;
a tőkeáttételi mutató és a 429. cikkel összhangban kiszámított teljes kitettségi mérték;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően kiszámított likviditásfedezeti rátájukra vonatkozóan a következő információk:
a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveire vonatkozóan a megelőző 12 hónapos időszak hónap végi adatai alapján kiszámított likviditásfedezeti rátájuk átlaga, vagy adott esetben átlagai;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus értelmében a likviditási puffer részét képező összes likvid eszköznek a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveire vonatkozóan a megelőző 12 hónapos időszak hónap végi adatai alapján kiszámított átlaga, vagy adott esetben átlagai, a vonatkozó levonások elvégzése után;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően számított likviditáskiáramlásaiknak, -beáramlásaiknak és nettó likviditáskiáramlásaiknak a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveire vonatkozóan a megelőző 12 hónapos időszak hónap végi adatai alapján kiszámított átlagai;
a hatodik rész IV. címével összhangban kiszámított nettó stabil forrásellátottsági követelmény tekintetében a következő információk:
a nettó stabil forrásellátottsági ráta a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveinek végén;
a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveinek végén rendelkezésre álló stabil források;
az előírt stabil forrásellátottság szintje a nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveinek végén;
a szavatolótőke aránya és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek aránya a 92a. és 92b. cikkével összhangbanki számítva, e mutatók összetevői, valamint a számlálók és a nevezők, adott esetben az egyes szanálandó csoportok szintjére lebontva.
448. cikk
A nem a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciók kamatlábkockázatával szembeni kitettségek nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek 2021. június 28-tól nyilvánosságra kell hozniuk a következő mennyiségi és minőségi információkat az esetleges kamatlábváltozásokból eredő azon kockázatokra vonatkozóan, amelyek hatással lehetnek mind a tőke gazdasági értékére, mind a nem kereskedési könyvi tevékenységükből eredő nettó kamatbevételükre, a 2013/36/EU irányelv 84. cikkében és 98. cikkének (5) bekezdésében említettek szerint:
a tőke gazdasági értékének a 2013/36/EU irányelv 98. cikke (5) bekezdésében említett hat felügyeleti sokkforgatókönyv alapján a jelenlegi és az előző nyilvánosságra hozatali időszakra vonatkozóan kiszámított változása;
a nettó kamatbevétel értékének a 2013/36/EU irányelv 98. cikkének (5) bekezdésében említett két felügyeleti sokkforgatókönyv alapján a jelenlegi és az előző nyilvánosságra hozatali időszakra vonatkozóan kiszámított változása;
a 2013/36/EU irányelv 98. cikke (5a) bekezdésének b) és c) pontjában említettektől eltérő, a tőke gazdasági értékében és a nettó kamatbevételben bekövetkezett változásnak az e bekezdés a) és b) pontjában előírt kiszámításához használt fő modellezési és parametrikus feltételezések leírása;
az e bekezdés a) és b) pontja szerint nyilvánosságra hozott kockázati mértékek jelentőségének, valamint az e kockázati mértékekben az előző nyilvánosságra hozatali időpont óta esetleg bekövetkezett jelentős változásnak a magyarázata;
annak leírása, hogy az intézmények miként határozzák meg, mérik, mérséklik és ellenőrzik a nem kereskedési könyvi pozíciók kamatlábkockázatát a 2013/36/EU irányelv 84. cikke szerinti, illetékes hatóságok általi felülvizsgálat céljából, beleértve a következőket:
azoknak az egyedi kockázati mértékeknek a leírása, amelyeket az intézmények a tőkéjük gazdasági értékében és a nettó kamatbevételükben bekövetkezett változások értékeléséhez használnak;
az intézmények belső mérési rendszereiben használt azon fő modellezési és parametrikus feltételezések leírása, amelyek eltérnek a tőke gazdasági értékében és a nettó kamatbevételben bekövetkezett változások számításához használt, a 2013/36/EU irányelv 98. cikkének (5a) bekezdésében említett közös modellezési és parametrikus feltevésektől, beleértve az eltérések indokolását;
azon kamatláb-sokkforgatókönyvek leírása, amelyeket az intézmények a kamatlábkockázat becsléséhez használnak;
az említett kamatlábkockázatokra vonatkozó fedezeti ügyletek hatásának megjelenítése, beleértve a 106. cikk (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő belső fedezeti ügyleteket is;
annak ismertetése, hogy milyen gyakorisággal kerül sor az említett kamatlábkockázatok értékelésére;
az e kockázatokra vonatkozó átfogó kockázatkezelési és -mérséklési stratégiák leírása;
a lejárat nélküli betétekhez hozzárendelt átlagos és leghosszabb, átárazódásig hátralévő időszak.
449. cikk
Az értékpapírosítási pozíciókban fennálló kitettségek nyilvánosságra hozatala
A kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címének 5. fejezetével összhangban, illetve a szavatolótőke-követelményeket a 337. vagy 338. cikk szerint számító intézményeknek a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk, a kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi tevékenységeikre elkülönítetten:
értékpapírosítási és újra-értékpapírosítási tevékenységeik leírása – beleértve az e tevékenységekhez kapcsolódó kockázatkezelési és befektetési célkitűzéseiket, az értékpapírosítási és újra-értékpapírosítási ügyletekben betöltött szerepüket, azt, hogy alkalmazzák-e a 242. cikk 10. pontjában meghatározott egyszerű, átlátható és egységesített (STS) értékpapírosítási keretrendszert, valamint hogy milyen mértékben használják az értékpapírosítási ügyleteket az értékpapírosítási kitettségekkel kapcsolatos hitelkockázatok harmadik felekhez való áthelyezésére –, továbbá adott esetben a szintetikus értékpapírosítási kockázatok áthelyezésére vonatkozó szabályzatuk külön bemutatása;
azon kockázatok típusai, amelyeknek az értékpapírosítási és újra-értékpapírosítási tevékenységeik során ki vannak téve, az érintett értékpapírosítási pozícióknak a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helye szerint, különbséget téve az STS és nem-STS értékpapírosítási pozíciók, valamint a következők között:
a saját kezdeményezésű ügyletekben megtartott kockázatok;
a harmadik felek által kezdeményezett ügyletek kapcsán felmerült kockázatok;
az általuk az értékpapírosítási tevékenységük tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához használt módszerek, beleértve az értékpapírosítási pozíciók azon típusait, amelyekre az egyes módszerek alkalmazandók, különbséget téve az STS és nem-STS értékpapírosítási pozíciók között;
a következő kategóriák bármelyikébe tartozó értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységek listája, beleértve az ezen értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységekkel szembeni kitettségek típusainak, köztük a származtatott ügyleteknek a leírását:
olyan értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységek, amelyek az adott intézmény által kezdeményezett kitettségeket szereznek;
intézmények által szponzorált értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységek;
olyan értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységek és egyéb jogi személyek, amelyeknek az intézmény értékpapírosításhoz kapcsolódó – például tanácsadási, eszközkezelési vagy -gazdálkodási – szolgáltatásokat nyújt;
az adott intézmény szabályozói konszolidációjának hatókörébe tartozó értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységek;
minden olyan jogi személy listája, amellyel kapcsolatban az intézmény nyilvánosságra hozta, hogy a harmadik rész II. címének 5. fejezete szerint támogatást nyújtott;
az intézményekhez kapcsolt azon jogi személyek listája, amelyek az intézmények által kezdeményezett értékpapírosításokba vagy az intézmények által szponzorált értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységek által kibocsátott értékpapírosítási pozíciókba fektetnek;
az értékpapírosítási tevékenységre vonatkozó számviteli politikájuk összefoglalása, beleértve adott esetben az értékpapírosítási és újra-értékpapírosítási pozíciók megkülönböztetését;
az értékpapírosításokhoz igénybe vett külső hitelminősítő intézetek neve és azon kitettségek típusai, amelyek esetében az intézmény az egyes hitelminősítőket igénybe veszi;
amennyiben alkalmazandó, a harmadik rész II. címének 5. fejezetében meghatározott belső értékelési módszer leírása, többek között a belső értékelési folyamat szerkezetének, illetve a belső értékelés és a h) pontnak megfelelően nyilvánosságra hozott illetékes külső hitelminősítő intézet külső minősítései közötti kapcsolatnak, a belső értékelési folyamat ellenőrzésére szolgáló mechanizmusoknak, és ennek keretében a függetlenséggel, az elszámoltathatósággal és a belső minősítési folyamat felülvizsgálatával kapcsolatos szempontoknak az ismertetése, azoknak a kitettségtípusoknak a megnevezése, amelyekre a belső minősítési folyamatot alkalmazzák, továbbá a hitelminőség-javítás mértékének meghatározásához használt stressztényezők ismertetése;
külön a kereskedési könyvi és a nem kereskedési könyvi ügyletekre vonatkozóan azoknak az értékpapírosítási kitettségeknek a könyv szerinti értéke, amelyek tekintetében az adott intézmény kezdeményezőként, szponzorként vagy befektetőként jár el, külön a hagyományos és szintetikus, valamint az STS és nem-STS értékpapírosítási ügyletekre vonatkozóan, az értékpapírosítási kitettségek típusai szerinti bontásban, beleértve az arra vonatkozó információt, hogy az intézmény helyezett-e át jelentős kapcsolódó hitelkockázatot a 244. és a 245. cikkel összhangban;
a nem kereskedési könyvi tevékenységekre vonatkozóan a következő információk:
azon értékpapírosítási pozíciók aggregált összege, amelyekkel kapcsolatban az intézmények kezdeményezőként vagy szponzorként járnak el, valamint a kapcsolódó, kockázattal súlyozott eszközértékek és tőkekövetelmények az alkalmazott szabályozási megközelítések szerint, ideértve a szavatolótőkéből levont kitettségeket és az 1 250 % súlyozású kockázatokat is, külön a hagyományos és szintetikus értékpapírosítás, az értékpapírosítási és újra-értékpapírosítási kitettségek, STS és nem-STS pozíciók szerinti bontásban, valamint tovább bontva néhány célszerűen meghatározott számú kockázatisúly- vagy tőkekövetelmény-sávra, továbbá a tőkekövetelmények kiszámításához alkalmazott módszerek szerint;
azon értékpapírosítási pozíciók aggregált összege, amelyekkel kapcsolatban az intézmények befektetőként járnak el, valamint a kapcsolódó, kockázattal súlyozott eszközértékek és tőkekövetelmények az alkalmazott szabályozási megközelítések szerint, ideértve a szavatolótőkéből levont kitettségeket és az 1 250 % súlyozású kockázatokat is, külön a hagyományos és szintetikus értékpapírosítás, értékpapírosítási és újra-értékpapírosítási pozíciók, STS és nem-STS pozíciók szerinti bontásban, valamint tovább bontva néhány célszerűen meghatározott számú kockázatisúly- vagy tőkekövetelmény-sávra, továbbá a tőkekövetelmények kiszámításához alkalmazott módszerek szerint;
az intézmény által értékpapírosított kitettségekre vonatkozóan a nemteljesítő kitettségek összege, valamint az adott időszakban az intézmény által végzett egyedi hitelkockázati kiigazítások összege, mindkettő kitettségtípus szerinti bontásban.
449a. cikk
A környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok (ESG-kockázatok) nyilvánosságra hozatala
2022. június-tól az olyan nagy méretű intézményeknek, amelyek olyan értékpapírokat bocsátanak ki, amelyek forgalmazása valamely tagállamnak a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontja szerinti szabályozott piacán engedélyezett, nyilvánosságra kell hozniuk a 2013/36/EU irányelv 98. cikkének (8) bekezdésében említett jelentésben meghatározott környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokról – így többek között a fizikai kockázatokról és az átmenettel kapcsolatos kockázatokról – szóló információkat.
Az első bekezdésben említett információkat az első évben éves alapon, azt követően pedig félévente kell nyilvánosságra hozni.
450. cikk
A javadalmazási politika nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek a javadalmazási politikájukkal és gyakorlatukkal kapcsolatban legalább a következő információkat nyilvánosságra kell hozniuk a munkavállalók azon kategóriáira vonatkozóan, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára:
tájékoztatás a javadalmazási politika meghatározása céljára alkalmazott döntéshozatali eljárásról, valamint a javadalmazás felügyeletét biztosító fő testület által az üzleti év során tartott ülések számáról, illetve ennek keretében – amennyiben releváns – a javadalmazási bizottság összetételéről és megbízatásáról, a javadalmazási politika meghatározásához igénybe vett külső tanácsadóról, és az e kérdésben érintett érdekelt felek szerepéről;
a munkavállalók javadalmazása és teljesítménye közötti összefüggésre vonatkozó információk;
a javadalmazási rendszer legfontosabb jellemzői, beleértve a teljesítmény méréséhez és a kockázat szerinti jövedelemkorrekcióhoz használt kritériumokra, a halasztott javadalmazásra vonatkozó politikára és a javadalmazási jogosultságokra vonatkozó információkat is;
a javadalmazás rögzített és változó összetevője közötti, a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (1) bekezdése g) pontjának megfelelően meghatározott arányok;
az azokra a teljesítménykritériumokra vonatkozó információk, amelyeken a részvényekre, opciókra, vagy a javadalmazás változó összetevőire való jogosultság alapul;
a változó összetevőt is tartalmazó javadalmazás és az esetleges egyéb, nem pénzbeli juttatások fő paraméterei és logikai alapja;
a javadalmazás összesített számszerű adatai, tevékenységi körökre lebontva;
a javadalmazás összesített számszerű adatai, a felsővezetőkre és azon munkavállalókra lebontva, akiknek a szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol az intézmények kockázati profiljára, az alábbiak megjelölésével:
az adott üzleti évre vonatkozóan megítélt javadalmazás összege, a rögzített összetevő leírására is kiterjedően a rögzített javadalmazásra és a változó javadalmazásra lebontva, valamint a kedvezményezettek száma;
a megítélt változó javadalmazás összege és formája a következő bontásban: készpénz, részvények, részvényhez kapcsolt eszközök és egyéb javadalmazási formák, külön-külön az előre kifizetett és a halasztott rész szerint;
korábbi teljesítési időszakokra megítélt halasztott javadalmazás összege, az adott üzleti évben kifizetendővé váló összeg és a következő években kifizetendővé váló összeg szerinti bontásban;
az üzleti év során kifizetendővé váló halasztott javadalmazás összege, amelyet az üzleti év során kifizetnek, és amelyet a teljesítménynek megfelelő korrekciókkal csökkentenek;
az üzleti év során megítélt garantált változó javadalmazás, és ezen összegek kedvezményezettjeinek száma;
a korábbi időszakokban megítélt, az üzleti év során kifizetett végkielégítések;
az üzleti év során megítélt végkielégítések összege, előre kifizetett és halasztott összegekre bontva, az említett kifizetések kedvezményezettjeinek száma és az egy fő részére megítélt legmagasabb kifizetés;
az üzleti évenként 1 millió EUR összegű vagy annál nagyobb javadalmazásban részesült személyek száma, az 1 millió EUR és 5 millió EUR közötti javadalmazások esetében 500 000 EUR-s fizetési sávokra bontva, az 5 millió EUR összegű vagy afeletti javadalmazás esetében pedig 1 millió EUR-s fizetési sávokra bontva;
ha az érintett tagállam vagy az illetékes hatóság kéri, a vezető testület vagy a felsővezetés minden tagjának teljes javadalmazása;
arra vonatkozó információ, hogy az intézmény él-e a 2013/36/EU irányelv 94. cikkének (3) bekezdésében meghatározott eltéréssel.
Az e bekezdés első albekezdése k) pontjának alkalmazásában azoknak az intézményeknek, amelyek élnek az említett eltéréssel, jelezniük kell, hogy az eltérés a 2013/36/EU irányelv 94. cikke (3) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján alkalmazandó. Azt is jelezniük kell, hogy mely javadalmazási elvre vonatkozóan alkalmazzák az eltérést/eltéréseket, az eltérésből/eltérésekből részesülő munkavállalók számát és azok teljes javadalmazását, rögzített és változó javadalmazás szerinti bontásban.
Az intézményeknek az ebben a cikkben foglalt követelményeket az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 25 ) sérelme nélkül és olyan módon kell teljesíteniük, amely megfelel méretüknek, belső felépítésüknek, valamint tevékenységeik jellegének, kiterjedtségének és összetettségének.
451. cikk
A tőkeáttételi mutató nyilvánosságra hozatala
Azon intézmények, amelyek a hetedik rész hatálya alá tartoznak, a következő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a 429. cikk szerint kiszámított tőkeáttételi mutatójuk, valamint a túlzott tőkeáttételi kockázat kezelése vonatkozásában:
a tőkeáttételi mutató, valamint annak bemutatása, hogy az intézmény hogyan alkalmazza a 499. cikk (2) bekezdését;
a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mérték lebontása, valamint a teljes kitettségi mérték egyeztetése a közzétett pénzügyi kimutatásokban közölt vonatkozó információkkal;
az esettől függően a 429. cikk (8) bekezdésével és a 429a. cikk (1) bekezdésével összhangban kiszámított kitettségek összege, valamint a 429a. cikk (7) bekezdésével összhangban számított korrigált tőkeáttételi mutató;
a túlzott tőkeáttételi kockázat kezelésére használt eljárások leírása;
azon tényezők leírása, amelyek hatással voltak a tőkeáttételi mutatóra abban az időszakban, amelyre a nyilvánosságra hozott tőkeáttételi mutató vonatkozik.
451a. cikk
A likviditási követelmények nyilvánosságra hozatala
Az intézményeknek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően kiszámított likviditásfedezeti rátájukra vonatkozóan nyilvánosságra kell hozniuk a következő információkat:
a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveire vonatkozóan a megelőző 12 hónapos időszak hónap végi adatai alapján kiszámított likviditásfedezeti rátájuk átlaga, vagy adott esetben átlagai;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően a likviditási puffer részét képező összes likvid eszköznek a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveire vonatkozóan a megelőző 12 hónapos időszak hónap végi adatai alapján kiszámított átlaga, vagy adott esetben átlagai, a vonatkozó levonások elvégzése után, valamint a likviditási puffer összetételének leírása;
a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak megfelelően kiszámított likviditáskiáramlásaiknak, -beáramlásaiknak és nettó likviditáskiáramlásaiknak a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveire vonatkozóan a megelőző 12 hónapos időszak hónap végi adatai alapján kiszámított átlagai, valamint összetételük ismertetése.
Az intézményeknek a hatodik rész IV. címének megfelelően kiszámított nettó stabil forrásellátottsági rátájukra vonatkozóan nyilvánosságra kell hozniuk a következő információkat:
a releváns nyilvánosságra hozatali időszak egyes negyedéveire vonatkozóan a hatodik rész IV. címének 2. fejezetével összhangban kiszámított nettó stabil forrásellátottsági rátájuk negyedév végi számadatai;
a hatodik rész IV. címének 3. fejezetével összhangban kiszámított rendelkezésre álló stabil források összegének áttekintése;
a hatodik rész IV. címének 4. fejezetével összhangban kiszámított előírt stabil források összegének áttekintése.
III. CÍM
EGYES ESZKÖZÖK VAGY MÓDSZEREK ALKALMAZÁSÁHOZ SZÜKSÉGES MINŐSÍTÉSI KÖVETELMÉNYEK
452. cikk
A belső minősítésen alapuló módszer hitelkockázatra való alkalmazásának nyilvánosságra hozatala
A kockázattal súlyozott kitettségértéket a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) szerint kiszámító intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk a következő információkat:
az illetékes hatóság engedélye a módszer alkalmazására vagy az áttérésre;
a 147. cikkben említett minden egyes kitettségi osztályra vonatkozóan a harmadik rész II. címének 2. fejezetében meghatározott sztenderd módszer alá tartozó, vagy a harmadik rész II. címének 3. fejezetében meghatározott IRB-módszer alá tartozó minden egyes kitettségi osztály teljes kitettségi mértékének százalékos aránya, valamint az egyes kitettségi osztályoknak az a része, amelyre a fokozatos bevezetésre vonatkozó ütemezési terv vonatkozik; ha az intézmények engedélyt kaptak saját LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők alkalmazására a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, külön nyilvánosságra kell hozniuk az engedély hatálya alá tartozó egyes kitettségi osztályok teljes kitettségi mértékének százalékos arányát;
a minősítési rendszerek kontrollmechanizmusai a modell kidolgozásának különböző szakaszaiban, valamint az egyes kontrollok és változtatások, a következőkkel kapcsolatos információkat is közölve:
a kockázatkezelési részleg és a belső ellenőrzési részleg közötti kapcsolat;
a minősítési rendszer felülvizsgálata;
a modellek felülvizsgálatáért felelős részlegnek a modellek kidolgozásáért felelős részlegektől való függetlensége biztosítása céljából alkalmazott eljárás;
a modellek kidolgozásáért és felülvizsgálatáért felelős részlegek elszámoltathatóságának biztosítása céljából alkalmazott eljárás;
a hitelkockázati modellek kidolgozásában, jóváhagyásában és későbbi módosításában részt vevő részlegek szerepe;
a hitelkockázati modellekhez kapcsolódó adatszolgáltatás hatóköre és fő tartalma;
a belső minősítés folyamatának bemutatása kitettségi osztályonként, beleértve az egyes portfóliók tekintetében alkalmazott fő modellek számát, valamint az ugyanarra a portfólióra alkalmazott modellek közötti különbségek rövid ismertetését is, kitérve a következőkre:
a nemteljesítési valószínűség (PD) becsléséhez és validálásához használt fogalommeghatározások, módszerek és adatok, köztük a következőkre vonatkozó információk: hogyan történik a nemteljesítési valószínűség becslése az alacsony nemteljesítési arányú portfóliók esetében, léteznek-e szabályozói alsó korlátok, és milyen tényezők álltak a becsült PD-értékek és a tényleges nemteljesítési ráták között megfigyelt eltérések mögött, legalább az utolsó három időszakra vonatkozóan;
adott esetben a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) becsléséhez és validálásához használt fogalommeghatározások, módszerek és adatok, köztük például a következők: a gazdasági visszaesés ideje alatti LGD-k számítására használt módszerek, hogyan történik az LGD becslése az alacsony nemteljesítési arányú portfóliók esetében, vagy a nemteljesítési esemény és a kitettség lezárása között eltelő idő;
adott esetben az egyenértékesítési tényezők becsléséhez és validálásához használt fogalommeghatározások, módszerek és adatok, ezen belül az e változók levezetése során alapul vett feltételezések;
adott esetben a 147. cikkben említett minden egyes kitettségi osztállyal kapcsolatban a következő információk:
a mérleg szerinti kitettségek bruttó értéke;
a mérlegen kívüli kitettségek értéke a vonatkozó egyenértékesítési tényező alkalmazását megelőzően;
a kitettség értéke a vonatkozó egyenértékesítési tényező és hitelkockázat-mérséklő ügylet alkalmazását megelőzően;
bármely olyan modellparaméter vagy bemeneti adat, amely segíti a kockázati súlyozás megértését, valamint a kockázati kitettségek súlyozást követő értékei, amelyeket elégséges számú ügyfélkategória tekintetében hoznak nyilvánosságra (a nemteljesítő kategóriát is beleértve) ahhoz, hogy a hitelkockázatok megfelelően megkülönböztethetők legyenek;
az engedély hatálya alá tartozó, az i–iv. pontban említett értékek külön azokra a kitettségosztályokra vonatkozóan, amelyek esetében az intézmények engedélyt kaptak saját LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők alkalmazására a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, valamint azokra a kitettségekre vonatkozóan, amelyek esetében az intézmények nem használnak ilyen becsléseket;
minden egyes kitettségi osztály esetében az intézmények által egy hosszabb időszakra becsült PD-érték és a tényleges nemteljesítési ráta összehasonlítása, külön nyilvánosságra hozva a PD-sávot, a külső minősítésben szereplő megfelelő értéket, a PD súlyozott és számtani átlagát, az ügyfeleknek az előző nyilvánosságra hozatali időszak végi és nyilvánosságra hozatali időszakbeli számát, a nemteljesítő (defaulted) ügyfelek számát – beleértve az új nemteljesítő (defaulted) ügyfeleket is –, valamint az éves átlagos múltbeli nemteljesítési arányt.
E cikk b) pontjának alkalmazásában az intézményeknek a 166. cikkben meghatározott kitettségértéket kell használniuk.
453. cikk
A hitelkockázat-mérséklési technikák alkalmazásának nyilvánosságra hozatala
A hitelkockázat-mérséklési technikákat alkalmazó intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk a következő információkat:
a mérlegen kívüli és mérleg szerinti nettósításra alkalmazott szabályok és eljárások fő sajátosságainak bemutatása, és annak leírása, hogy az intézmények milyen mértékben veszik igénybe a mérleg-nettósítást;
az elismert biztosítékok értékelésére és kezelésére vonatkozó szabályok és eljárások legfontosabb jellemzői;
a hitelkockázat mérséklése céljából az intézmény által elfogadott biztosítékok fő típusainak leírása;
a hitelkockázati fedezetként – a tőkekövetelmények csökkentésének céljából – igénybe vett garanciák és hitelderivatívák esetében a garantőrök és a hitelderivatíva-partnerek főbb típusai és hitelképességük, kivéve a szintetikus értékpapírosítási struktúrák részét képező garanciákat és hitelderivatívákat;
az alkalmazott hitelkockázat-mérséklési technikákhoz kapcsolódóan a piaci kockázat, illetve a hitelkockázat koncentrációjával kapcsolatos információk;
a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a sztenderd módszer vagy az IRB-módszer alapján kiszámító intézmények esetében az elismerhető hitelkockázati fedezet által nem fedezett teljes kitettségi mérték és az elismert hitelkockázati fedezet által fedezett teljes kitettségi mérték, a volatilitási korrekciók alkalmazása után; az ebben a pontban meghatározott nyilvánosságra hozatalt külön kell teljesíteni a hitelekre és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra vonatkozóan, a nemteljesítő (defaulted) kitettségeket is részletezve;
a megfelelő hitel-egyenértékesítési tényező és a kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat-mérséklés, valamint a hitelkockázat-mérséklési technikák előfordulása, helyettesítési hatással és anélkül;
a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmények esetében a mérleg szerinti és a mérlegen kívüli kitettségek értéke, kitettségi osztály szerinti bontásban, egyenértékesítési tényezők és a kapcsolódó hitelkockázat-mérséklés alkalmazását megelőzően, valamint azután;
a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmények esetében a kockázattal súlyozott kitettségérték, valamint az ezen kockázattal súlyozott kitettségérték és a megfelelő hitel-egyenértékesítési tényező és a kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat-mérséklés alkalmazása utáni kitettségérték közötti arány; az ebben a pontban meghatározott nyilvánosságra hozatalt külön kell teljesíteni minden egyes kitettségi osztályra vonatkozóan;
a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az IRB-módszer alapján kiszámító intézmények esetében a hitelderivatívák hitelkockázat-mérséklő hatásának figyelembevétele előtti és utáni, kockázattal súlyozott kitettségérték; ha az intézmények engedélyt kaptak saját LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők alkalmazására a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, az ebben a pontban meghatározott nyilvánosságra hozatalt külön kell teljesíteniük az engedély hatálya alá tartozó kitettségi osztályokra vonatkozóan.
454. cikk
A működési kockázat fejlett mérési módszere alkalmazásának nyilvánosságra hozatala
A működési kockázat szavatolótőke-követelményének kiszámítására a 321–324. cikkben meghatározott fejlett mérési módszert alkalmazó intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk az e kockázat mérséklésére általuk alkalmazott biztosítás és a kockázati transzferre szolgáló egyéb mechanizmusok leírását.
455. cikk
A piaci kockázati belső modellek alkalmazása
Azoknak az intézményeknek, amelyek a 363. cikk szerint számítják ki tőkekövetelményeiket, nyilvánosságra kell hozniuk a következő információkat:
valamennyi érintett részportfólióra vonatkozóan:
az alkalmazott modellek tulajdonságai;
adott esetben a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra, valamint a korrelációkereskedésre vonatkozó belső modellek esetében a használt módszertan és a belső modell alkalmazásával mért kockázatok, ideértve az intézmény által a likviditási horizontok meghatározásához használt módszer, az előírt megbízhatósági standarddal összhangban álló tőkeminősítés eléréséhez használt módszerek és a modell validálásához használt módszer leírását;
a részportfólióra alkalmazott stresszteszt leírása;
a belső modellek és modellezési folyamatok összhangjának és pontosságának utótesztelésére és validálására alkalmazott módszerek leírása;
az illetékes hatóság által adott engedély hatálya;
a 104. és 105. cikkben meghatározott követelményeknek való megfelelés mértékének és módszereinek leírása;
az alábbiak legmagasabb és legalacsonyabb, valamint középértéke:
a napi kockázatott érték a tárgyidőszak folyamán és a tárgyidőszak végén;
a stresszhelyzeti kockáztatott érték a tárgyidőszak folyamán és a tárgyidőszak végén;
a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatnak, valamint a korrelációkereskedési portfólió egyedi kockázatának kockázati mérőszámai a tárgyidőszak folyamán és a tárgyidőszak végén;
a 364. cikkben meghatározott szavatolótőke-követelmény elemei;
a járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázatra, valamint a korreláció kereskedésre vonatkozó belső modellek alkalmazási körébe tartozó minden egyes részportfólió likviditási horizontjának súlyozott átlaga;
a nap végi kockáztatott értékek összehasonlítása a portfólió értékének a következő munkanap végéig bekövetkezett egynapi változásaival, a tárgyidőszakban feljegyzett jelentős túllépések elemzésével együtt.
KILENCEDIK RÉSZ
FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGREHAJTÁSI AKTUSOK
456. cikk
Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan:
a 4., 5., 142., 153., 192., 242., 272., 300., 381. és 411. cikkben rögzített fogalom-meghatározások pontosítása e rendelet egységes alkalmazásának biztosítása érdekében;
a 4., 5., 142., 153., 192., 242., 272., 300., 381. és 411. cikkben rögzített fogalom-meghatározások pontosítása a pénzügyi piaci fejleményeknek e rendelet alkalmazásában történő figyelembevétele céljából;
a kitettségi osztályok 112. és 147. cikkben foglalt listájának módosítása a pénzügyi piaci fejlemények figyelembevétele céljából;
a 123. cikk c) pontjában, a 147. cikk (5) bekezdésének a) pontjában, a 153. cikk (4) bekezdésében, valamint a 162. cikk (4) bekezdésében meghatározott összeg az infláció hatásának figyelembevétele céljából;
a mérlegen kívüli tételek I. és II. mellékletben szereplő felsorolása és osztályozása a pénzügyi piaci fejlemények figyelembevétele céljából;
▼M9 —————
az e rendelet 301–311. cikke szerinti és a 648/2012/EU rendelet 50a–50d. cikke szerinti tőkekövetelmény módosítása a központi szerződő felekkel szembeni kitettségekre vonatkozó nemzetközi standardok alakulása vagy módosítása figyelembetétele érdekében;
a 400. cikkben meghatározott mentességekre vonatkozóan előírt feltételek pontosítása;
a 429. cikk (2) bekezdésében említett tőkeáttételi mutató kiszámításához használandó tőkemennyiség és teljes kitettségi mérőszám módosítása annak érdekében, hogy a 430. cikk (1) bekezdésével összhangban elkészített jelentés alapján felfedett hiányosságokat korrigálni lehessen, mielőtt az intézményeknek a 451. cikk (1) bekezdésének a) pontjában rögzítettek szerint nyilvánosságra kell hozniuk a tőkeáttételi mutatót;
a nyolcadik rész II. és III. címében meghatározott nyilvánosságra hozatali követelmények módosítása a nyilvánosságra hozatalra vonatkozó nemzetközi standardok változásának vagy módosításának figyelembevétele érdekében.
Az EBH monitorozza a hitelértékelés-korrekciós kockázat szavatolótőke-követelményét, és 2015. január 1-jéig jelentést nyújt be a Bizottságnak. A jelentésben értékelést nyújt különösen:
a hitelértékelési korrekció kockázatának egy arra vonatkozó külön tőkekövetelmény formájában való kezeléséről, egybevetve ezt a hitelértékelési korrekció kockázatának a piaci kockázati kereten belüli, annak egyik komponenseként való kezelésével;
a hitelértékelési korrekció kockázatára vonatkozó tőkekövetelmény hatályáról, beleértve a 482. cikkben foglalt mentességet is;
az elismert fedezeti ügyletekről;
a hitelértékelési korrekció kockázatához kapcsolódó tőkekövetelmények számításáról.
A Bizottságot arra is fel kell hatalmazni, hogy az említett jelentés alapján, amennyiben annak megállapításai szerint erre szükség van, a 462. cikk alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján módosítsa az ezekre az elemekre vonatkozó 381. cikket, a 382. cikk (1) és (3) bekezdését és a 383–386. cikket.
457. cikk
Technikai kiigazítások és korrekciók
A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a következő rendelkezések nem alapvető fontosságú elemeinek technikai kiigazítására és korrekciójára az új pénzügyi termékek vagy tevékenységek kapcsán felmerülő fejlemények figyelembevétele céljából, valamint a pénzügyi szolgáltatásokra és a számvitelre vonatkozó más uniós jogalkotási aktusokban (köztük az 1606/2002/EK rendeleten alapuló számviteli standardokban) az e rendelet elfogadását követően bekövetkező változásoknak megfelelő kiigazítására:
a hitelkockázatra vonatkozó, a 111–134. cikkben, valamint a 143–191. cikkben rögzített szavatolótőke-követelmények;
a 193–241. cikk szerinti hitelkockázat-mérséklés hatásai;
az értékpapírosítás 242–270a. cikkben rögzített szavatolótőke-követelményei;
a patnerkockázatra vonatkozó, 272–311. cikk szerinti szavatolótőke-követelmények;
a működési kockázat 315–324. cikkben rögzített szavatolótőke-követelményei;
a piaci kockázat 325–377. cikkben rögzített szavatolótőke-követelményei;
a kiegyenlítési kockázat 378. és 379. cikkben rögzített szavatolótőke-követelményei;
a hitelértékelés-korrekciós kockázat 383., 384. és 386. cikkben rögzített szavatolótőke-követelményei;
a második rész és a 430. cikk követelményei kizárólag az uniós jogszabályokat figyelembe vevő számviteli standardok vagy követelmények változásainak eredményeként.
458. cikk
A tagállamok szintjén azonosított makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok
Az értesítésben közölni kell – az esettől függően – az alábbiakra vonatkozó mennyiségi vagy minőségi bizonyítékokat, csatolva hozzá az itt felsorolt dokumentumokat:
a makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázat intenzitásában bekövetkezett változások;
annak indokolása, hogy e változások miért jelenthetnek veszélyt a tagállami szintű pénzügyi stabilitásra vagy a reálgazdaságra nézve;
a hatóság indokolása, melyben kifejti, hogy miért véli kevésbé alkalmasnak és hatékonynak az e rendelet 124. és 164. cikkében és a 2013/36/EU irányelv 133. és 136. cikkében meghatározott makroprudenciális eszközöket a szóban forgó kockázatok kezelésére, mint az e bekezdés d) pontjában említett, tervezett nemzeti intézkedéseket;
a kockázat intenzitásában bekövetkezett változások enyhítését célzó, a tagállami szinten engedélyezett intézményeknek vagy azok valamely alcsoportjának címzett, az alábbiakra vonatkozó nemzeti intézkedések tervezetei:
a szavatolótőke 92. cikkben előírt szintje;
a 392. cikkben és a 395–403. cikkben meghatározott, nagykockázat-vállalásra vonatkozó követelmények;
a hatodik részben foglaltak szerinti likviditási követelmények;
a lakóingatlanok és kereskedelmi ingatlanok piacán jelentkező eszközbuborékok kezelését célzó kockázati súlyok;
a nyolcadik részben meghatározott nyilvánosságra hozatali követelmények;
a tőkefenntartási puffernek a 2013/36/EU irányelv 129. cikkében meghatározottak szerinti szintje; vagy
a pénzügyi szektoron belüli kitettségek;
magyarázat arra vonatkozóan, hogy az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt hatóság az adott intézkedéstervezetet miért tartja a helyzet kezelése szempontjából alkalmasnak, hatásosnak és arányosnak; és
az érintett tagállam rendelkezésére álló információk alapján annak értékelése, hogy a tervezett intézkedések milyen valószínűsíthető kedvező vagy kedvezőtlen hatással fognak járni a belső piacra nézve.
Az ERKT-nak és az EBH-nak a (2) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül véleményt kell alkotnia a Tanács, a Bizottság és az érintett tagállam számára az említett bekezdés a)–f) pontjában említett kérdésekről.
A második albekezdésben említett véleményeknek a lehető legnagyobb mértékben történő figyelembevétele mellett, valamint ha szilárd, meggyőző és részletes bizonyítékok állnak rendelkezésre azt illetően, hogy az intézkedés olyan negatív hatást fog gyakorolni a belső piacra, amely meghaladja a feltárt makroprudenciális, vagy rendszerszintű kockázatok csökkentéséből eredő pénzügyi stabilitás előnyeit, akkor a Bizottság egy hónapon belül a nemzeti intézkedéstervezeteket elutasító végrehajtási jogi aktusra irányuló javaslatot terjeszthet a Tanács elé.
Ha azonban a Bizottság az említett egy hónapos határidőn belül nem terjeszt elő ilyen javaslatot, akkor az érintett tagállam azonnali hatállyal elfogadhatja a legfeljebb kétéves időtartamra vagy – amennyiben ez következik be korábban – a makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok megszűnéséig – amennyiben ez következik be korábban – szóló intézkedéstervezeteket.
A Tanács a Bizottság javaslatáról az annak kézhezvételétől számított egy hónapon belül határoz, és közli a nemzeti intézkedéstervezetek elutasításának vagy jóváhagyásának indokait.
A Tanács csak abban az esetben utasíthatja el a nemzeti intézkedéstervezeteket, ha úgy ítéli meg, hogy az alábbi feltételek közül egy vagy több nem teljesül:
a makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok intenzitásában bekövetkezett változások jellegüknél fogva nemzeti szinten fenyegetést jelentenek a pénzügyi stabilitásra nézve;
az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott makroprudenciális eszközök kevésbé alkalmasak vagy hatékonyak az azonosított makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázat kezelésére, mint a nemzeti szintű intézkedéstervezetek;
a nemzeti intézkedéstervezetek nem járnak aránytalan mértékű negatív hatásokkal más tagállamokban vagy az Unió egészében a pénzügyi rendszer egésze vagy egy része tekintetében oly módon, hogy ezáltal akadályt képezne a belső piac működésében; és
az adott probléma csak egy tagállamban merült fel.
A Tanácsnak az értékelésében figyelembe kell vennie az ERKT és az EBH véleményét, és az értékelésnek az (1) bekezdésnek megfelelően kijelölt hatóság által a (2) bekezdéssel összhangban benyújtott bizonyítékokon kell alapulnia.
Ha azonban a Tanács a javaslat Bizottság általi kézhezvételétől számított egy hónapon belül nem fogad el a nemzeti intézkedéstervezetek elutasításáról szóló végrehajtási jogi aktust, akkor az érintett tagállam elfogadhatja és legfeljebb két éves időtartamra vagy – amennyiben ez következik be korábban – a makroprudenciális vagy rendszerszintű kockázatok megszűnéséig alkalmazhatja az intézkedéseket.
459. cikk
Prudenciális követelmények
A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy – különösen az ERKT, illetve az EBH ajánlására vagy véleménye alapján – a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben egyéves időtartamra szigorúbb prudenciális követelmények alkalmazását írja elő az olyan kitettségekre vonatkozóan, amelyek esetében ez szükséges a mikro- és makroprudenciális kockázatintenzitás olyan változásainak kezeléséhez, amelyek az Unióban vagy az Unión kívül bekövetkezett, minden tagállamot érintő piaci folyamatokból erednek, és amely kockázatok kezelésére az e rendelet és a 2013/36/EU irányelv által biztosított eszközök nem elégségesek, a következők vonatkozásában:
a szavatolótőke 92. cikkben előírt szintje;
a 392. cikkben és a 395–403. cikkben meghatározott, nagykockázat-vállalásra vonatkozó követelmények;
a 431–455. cikkben meghatározott nyilvánosságra hozatali követelmények.
A Bizottság – az ERKT támogatásával – legalább évenként jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak azokról a piaci folyamatokról, amelyek kapcsán az e cikk alkalmazására lehet szükség.
460. cikk
Likviditás
A Bizottság különösen arra kap felhatalmazást, hogy a 8. cikk (3) bekezdésének, valamint a 411–416., a 419., a 422., a 425., a 428a., a 428f., a 428g., a 428j–428n., a 428p., a 428r., a 428s., a 428w., a 428ae., a 428ag., a 428ah., a 428ak. és a 451a. cikknek az alkalmazása céljából a részletes likviditási követelményeket meghatározó felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásával egészítse ki ezt a rendeletet.
A 412. cikkben említett likviditásfedezeti követelményt fokozatosan kell bevezetni az alábbi ütemezés szerint:
2015-ben a likviditásfedezeti követelmény 60 %-a;
2016. január 1-jétől a 70 %-a.
2017. január 1-jétől a 80 %-a.
2018. január 1-jétől a 100 %-a.
Ebből a célból a Bizottságnak figyelembe kell vennie az 509. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett jelentéseket és a nemzetközi fórumokon kidolgozott nemzetközi előírásokat, valamint az uniós sajátosságokat is.
A Bizottság 2014. június 30-ig elfogadja az (1) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktust. A szóban forgó felhatalmazáson alapuló jogi aktusnak 2014. december 31-ig hatályba kell lépnie, de alkalmazására csak 2015. január 1-jétől kerülhet sor.
A Bizottság 2024. június 28-ig elfogadja az első albekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktust.
461. cikk
A likviditásfedezeti követelmény fokozatos bevezetésének vizsgálata
Az EBH jelentésében különösen megvizsgálja a 100 %-os kötelező likviditásfedezeti minimumkövetelmények 2019. január 1-jéig tartó esetleges késleltetett bevezetését. A jelentésben figyelembe kell venni az 509. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentéseket, a vonatkozó piaci adatokat, valamint az összes illetékes hatóság ajánlásait.
A halasztás szükségességének megítéléséhez a Bizottság figyelembe veszi az (1) bekezdésben említett jelentést és vizsgálatot.
Az e szerint a cikk szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok nem alkalmazhatók 2018. január 1. előtt, és 2017. június 30-án hatályba lépnek.
461a. cikk
Alternatív sztenderd módszer alkalmazása a piaci kockázatokra
►C7 A 430b. cikk (1) bekezdésében foglalt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából a Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 462. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy a 325e., a 325g– 325j., a 325p., a 325q., a 325ae., a 325ai., a 325ak., a 325am., a 325ap–325at., a 325av. és a 325ax. cikken ◄ végzett technikai kiigazítások révén módosítsa ezt a rendeletet, valamint meghatározza a 325ah. cikkben foglalt 4. táblázatban szereplő 11. kategória kockázati súlyát és a harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények kockázati súlyait a 325ah. cikkel összhangban, valamint a harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények korrelációját a 325aj. cikkel összhangban, a harmadik rész VI. címének 1a. fejezetében meghatározott alternatív sztenderd módszerrel, a nemzetközi szabályozási normák változásainak figyelembevételével.
A Bizottság 2019. december 31-ig elfogadja az (1) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktust.
462. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
463. cikk
Kifogás a szabályozástechnikai standardokkal szemben
Ha a Bizottság e rendelet alapján az EBH által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel megegyező szabályozástechnikai standardot fogad el, akkor az az időszak, amelynek során az Európai Parlament és a Tanács kifogást emelhet a szabályozástechnikai standarddal szemben, az értesítés időpontjától számított egy hónap. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam egy hónappal meghosszabbítható. Az 1093/2010/EU rendelet 13. cikke (1) bekezdésének második albekezdéstől eltérve adott esetben még egy hónappal meghosszabbítható az az időszak, amelynek során az Európai Parlament, vagy a Tanács kifogást emelhet a szabályozástechnikai standarddal szemben.
464. cikk
Európai bankbizottság
TIZEDIK RÉSZ
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK, JELENTÉSEK,FELÜLVIZSGÁLATOK ÉS MÓDOSÍTÁSOK
I. CÍM
ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK
1. FEJEZET
Szavatolótőke-követelmény, valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség, levonások
1. szakasz
Szavatolótőke-követelmény
465. cikk
Szavatolótőke-követelmény
A 92. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjától eltérve az intézményeknek a következő szavatolótőke-követelménynek kell megfelelniük a 2014. január 1 és 2014. december 31. közötti időszakban:
elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatójuk legalább egy 4 % és 4,5 % közötti adott érték;
ii. alapvető tőkemegfelelési mutatójuk legalább egy 5,5 % és 6 % közötti adott érték.
466. cikk
A nemzetközi pénzügyi beszámolási standard első alkalommal történő alkalmazása
A 24. cikk (2) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóságok a szükséges belső folyamatok és a technikai követelmények bevezetése céljára 24 hónapos bevezetési időszakot engedélyeznek azon intézmények számára, amelyeknek első alkalommal kell elvégezniük az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, valamint a szavatolótőke-elemek megállapítását az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó nemzetközi számviteli standard szerint.
2. szakasz
Valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség
▼M10 —————
468. cikk
Az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt nem realizált nyereség vagy veszteség összegének ideiglenes kezelése a Covid19-világjárványra való tekintettel
A 35. cikktől eltérve, a 2020. január 1-jétől 2022. december 31-ig tartó időszakban (a továbbiakban: az átmeneti kezelési időszak) az intézmények az elsődleges alapvető tőkeelemek kiszámítása során figyelmen kívül hagyhatják a következő képlet alapján kiszámított A összeget:
ahol:
a |
= |
a mérleg „Az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok valósérték-változásai” tételében 2019. december 31-től halmozott nem realizált nyereség vagy veszteség összege, amely megfelel az e rendelet 115. cikkének (2) bekezdésében említett központi kormányzatokkal, regionális kormányzatokkal, illetve helyi hatóságokkal, valamint az e rendelet 116. cikkének (4) bekezdésében említett közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeknek, kivéve azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek a 1126/2008/EK bizottsági rendelet mellékletének (a továbbiakban: az IFRS 9-re vonatkozó melléklet) A. függelékében meghatározottak szerint értékvesztettek; és |
f |
= |
a (2) bekezdéssel összhangban az átmeneti kezelési időszak alatt az egyes adatszolgáltatási évekre alkalmazandó tényező. |
Az intézményeknek a következő f tényezőket kell alkalmazniuk az (1) bekezdésben említett A összeg kiszámításához:
a 2020. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakban: 1;
a 2021. január 1-jétől 2021. december 31-ig tartó időszakban: 0,7;
a 2022. január 1-jétől 2022. december 31-ig tartó időszakban: 0,4.
Ha egy intézmény e cikk (1) bekezdésével összhangban kivonja az elsődleges alapvető tőkeelemei köréből a nem realizált veszteség valamely összegét, akkor újra kell számítania mindazokat az ebben a rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben megállapított követelményeket, amelyek kiszámítására az alábbi tételek bármelyikének felhasználásával kerül sor:
a halasztott adókövetelések azon összege, amelyet a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint levontak az elsődleges alapvető tőkéből, vagy amelyet a 48. cikk (4) bekezdése szerinti kockázati súllyal vettek figyelembe;
az egyedi hitelkockázati kiigazítások összege.
A vonatkozó követelmény újraszámításakor az intézmény nem veheti figyelembe azokat a hatásokat, amelyeket az azon kitettségekkel kapcsolatos várható hitelezési veszteségekre képzett céltartalékok gyakorolnak ezekre a tételekre, amely kitettségek az e rendelet 115. cikkének (2) bekezdésében említett központi kormányzatokkal, regionális kormányzatokkal, illetve helyi hatóságokkal, valamint az e rendelet 116. cikkének (4) bekezdésében említett közszektorbeli intézményekkel szemben állnak fenn, kivéve azokat a pénzügyi eszközöket, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékében meghatározottak szerint értékvesztettek.
3. szakasz
Levonások
1. alszakasz
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből
469. cikk
Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből
A 36. cikk (1) bekezdésétől eltérve a 2014. január 1-től2017. december 31-ig tartó időszakban a következő előírások alkalmazandók:
az intézményeknek az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja szerint levonandó összegeknek a 478. cikk szerinti, százalékban előírt részét, kivéve a jövőbeni nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adóköveteléseket;
az intézményeknek a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja szerint levonandó tételek maradványösszegeire alkalmazniuk kell a 472. cikkben rögzített vonatkozó rendelkezéseket, kivéve a jövőbeni nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adóköveteléseket;
az intézményeknek a 470. cikk alkalmazását követően le kell vonniuk az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint levonandó teljes összegnek a 478. cikk szerinti, százalékban meghatározott részét;
az intézményeknek a 470. cikk alkalmazását követően a 36. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint levonandó tételek teljes maradványösszegére értelemszerűen alkalmazniuk kell a 472. cikk (5) vagy (11) bekezdésében foglalt követelményeket.
Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk az (1) bekezdés d) pontjában említett teljes maradványösszeg azon részét, amely a 472. cikk (4) bekezdésének tárgyát képezi, hogy elosztják az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget a b) pontjában meghatározott összeggel:
a 470. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett, jövőbeni nyereségtől függően érvényesíthető és átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések összege;
a 470. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett tételek összege.
Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk az (1) bekezdés d) pontjában említett teljes maradványösszeg azon részét, amely a 472. cikk (11) bekezdésének tárgyát képezi, hogy elosztják az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget a b) pontjában meghatározott összeggel:
a 470. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett, az intézmény közvetlen vagy közvetett tulajdonában lévő elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege;
a 470. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett tételek összege.
469a. cikk
Eltérés az elsődleges alapvető tőkeelemekből történő levonásoktól nemteljesítő kitettségek esetében
A 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjától eltérve, az intézmények nem vonják le az elsődleges alapvető tőkeelemekből a nemteljesítő kitettségek elégtelen fedezetének alkalmazandó összegét, ha a kitettség 2019. április 26. előtt keletkezett.
Ha egy 2019. április 26. előtt keletkezett kitettség feltételeit az intézmény úgy módosítja, hogy azáltal növeli az intézmény kötelezettel szembeni kitettségét, akkor azt a kitettséget úgy kell tekinteni, mintha azon a napon keletkezett volna, amikortól a módosítás alkalmazandó, és a továbbiakban már nem tartozik az első albekezdésben előírt eltérés hatálya alá.
470. cikk
Mentesség az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól
A 48. cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézményeknek a 2014. január 1 és 2017. december 31. közötti időszakban nem kell levonniuk az e bekezdés a) és b) pontjában felsorolt tételeket, amennyiben azok aggregált összege nem haladja meg az intézmény érintett elsődleges alapvető tőkeelemeinek 15 %-át:
a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések, amennyiben azok aggregált összege nem haladja meg az intézmény érintett elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át;
ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben, az adott szervezet által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, amennyiben azok aggregált összege nem haladja meg az érintett elsődleges alapvető tőkeelemek 10 %-át.
471. cikk
Mentesség a biztosítókban lévő tulajdoni részesedésnek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonása alól
A 49. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 2018. december 31-től2024. december 31-ig tartó időszak alatt az intézmények dönthetnek úgy, hogy nem vonják le a biztosítókban, viszontbiztosítókban és biztosítási holding társaságokban meglévő tulajdoni részesedésüket, amennyiben az alábbi feltételek teljesülnek:
a 49. cikk (1) bekezdésének a) és e) pontjában meghatározott feltételek;
az illetékes hatóságok megfelelőnek tartják azt a kockázatellenőrzési szintet és azokat a pénzügyi elemzési eljárásokat, amelyeket az intézmény kifejezetten a vállalkozásban vagy holding társaságban meglévő befektetés felügyelete érdekében fogadott el;
az intézmény biztosítóban, viszontbiztosítóban vagy biztosítási holding társaságban meglévő tulajdoni részesedései a 2012. december 31-i állapot szerint, valamint a 2013. január 1. és 2024. december 31. közötti időszakban nem haladják meg a szóban forgó biztosító által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok 15 %-át;
a levonásra nem kerülő tulajdoni részesedés összege nem haladja meg a biztosítóban, viszontbiztosítóban vagy biztosítási holding társaságban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban a 2012. december 31-i állapot szerint fennálló részesedés összegét.
472. cikk
Az elsődleges alapvető tőkéből le nem vont tételek
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk a folyó üzleti év 36. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett veszteségeinek maradványösszegére:
a jelentős veszteségek levonandók az alapvető tőkeelemekből;
a nem jelentős veszteségek nem vonandók le.
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk a tulajdonukban lévő, a 36. cikk (1) bekezdésének f) pontjában említett saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának maradványösszegére:
a közvetlen tulajdonban lévő állomány összege levonandó az alapvető tőkeelemekből;
a közvetett és szintetikus módon tulajdonban lévő állomány összege, ideértve azon saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyek megvásárlására az intézményt meglévő vagy függő szerződéses kötelezettsége kötelezheti, nem vonandó le, és értelemszerűen a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súlyok, valamint a harmadik rész IV. címében foglalt követelmények alkalmazandók rá.
Az intézményeknek a következő rendelkezéseket kell alkalmazniuk a közvetlen vagy közvetett tulajdonukban lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának maradványösszegére, amennyiben az intézménynek a 36. cikk (1) bekezdésének g) pontja szerinti kereszttulajdonlási viszonyban áll e szervezettel:
amennyiben az intézménynek nincs jelentős befektetése az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetben, az intézmény tulajdonában lévő, a szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának összege a 36. cikk (1) bekezdésének h) pontja alá tartozóként kezelendő;
amennyiben az intézménynek jelentős befektetése van az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetben, az intézmény tulajdonában lévő, a szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának összege a 36. cikk (1) bekezdésének i) pontja alá tartozóként kezelendő.
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk a 36. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett tételek maradványösszegére:
a közvetlen tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó, levonandó összegeket fele részben az alapvető tőkeelemekből, fele részben a járulékos tőkeelemekből kell levonni;
a közvetett és szintetikus módon tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó összegek nem vonandók le, és értelemszerűen a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súlyok, valamint a harmadik rész IV. címében foglalt követelmények alkalmazandók rájuk.
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk a 36. cikk (1) bekezdésének i) pontjában említett tételek maradványösszegére:
a közvetlen tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó, levonandó összegeket fele részben az alapvető tőkeelemekből, fele részben a járulékos tőkeelemekből kell levonni;
a közvetett és szintetikus módon tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó összegek nem vonandók le, és értelemszerűen a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súlyok, valamint a harmadik rész IV. címében foglalt követelmények alkalmazandók rájuk.
473. cikk
Módosítások bevezetése az IAS 19 nemzetközi számviteli standardba
Az alkalmazandó összeg kiszámításához az a) pont szerinti összegből le kell vonni a b) pont szerinti összeget:
az intézményeknek az 1205/2011/EU rendelettel ( 27 ) módosított1126/2008/EK rendelet ( 28 ) szerint meg kell határozniuk a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapjukban vagy adott esetben programjukban lévő eszközök értékét. Az intézményeknek ezt követően ezen eszközök értékéből le kell vonniuk az ugyanezen alapok vagy programok szerinti, ugyanezen számviteli szabályok szerinti megállapított kötelezettségeik értékét;
az intézményeknek az 1126/2008/EK rendeletben szereplő szabályok szerint kell meghatározniuk a szolgáltatással meghatározott nyugdíjat nyújtó alapjukban vagy adott esetben programjukban lévő eszközök értékét. Az intézményeknek ezt követően ezen eszközök értékéből le kell vonniuk az ugyanezen alapok vagy programok szerinti, ugyanezen számviteli szabályok szerinti megállapított kötelezettségeik értékét.
A következő tényezőket kell alkalmazni:
a 2014. január 1 és 2014. december 31. közötti időszakban 1:
a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszak alatt 0,8;
a 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig tartó időszak alatt 0,6;
a 2017. január 1-jétől2017. december 31-ig tartó időszak alatt 0,4;
a 2018. január 1-jétől2018. december 31-ig tartó időszak alatt 0,2.
473a. cikk
Az IFRS 9 bevezetése
Az 50. cikktől eltérve és az e cikk (6) és (6a) bekezdésében meghatározott átmeneti időszakok végéig, a következő intézmények beszámíthatják elsődleges alapvető tőkéjükbe az e bekezdéssel összhangban kiszámított összeget:
azok az intézmények, amelyek az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően készítik el beszámolójukat;
azok az intézmények, amelyek e rendelet 24. cikkének (2) bekezdése alapján az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban elfogadott nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően végzik az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, valamint a szavatolótőke-elemek megállapítását;
azok az intézmények, amelyek a 86/635/EGK irányelv szerinti számviteli standardoknak megfelelően végzik az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, és amelyek a várható hitelezési veszteségekre vonatkozóan az 1606/2002/EK rendelet 6. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban elfogadott számviteli standardokban alkalmazottal azonos modellt alkalmaznak.
Az első albekezdésben említett összeget az alábbiak végösszegeként kell kiszámítani:
az olyan kitettségek esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 2. fejezete vonatkozik, az alábbi képlet szerint kiszámított összeg (ABSA):
ahol:
A2,SA |
= |
a (2) bekezdés szerint számított összeg; |
A4,SA |
= |
a (3) bekezdés szerint számított összegek alapján a (4) bekezdés szerint számított összeg; |
;
|
= |
a 2020. január 1-jén fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, a teljes élettartam alatti várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök teljes élettartam alatti várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékében meghatározottak szerint értékvesztettek; |
|
= |
a 2018. január 1-jén – vagy az IFRS 9 alkalmazásának kezdőnapján, a kettő közül a későbbi időpontot figyelembe véve – fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, a teljes élettartam alatti várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök teljes élettartam alatti várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékében meghatározottak szerint értékvesztettek; |
f1 |
= |
a (6) bekezdésben meghatározott, alkalmazandó tényező; |
f2 |
= |
a (6a) bekezdésben meghatározott, alkalmazandó tényező; |
t1 |
= |
az elsődleges alapvető tőkének az A2,SA összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése; |
t2 |
= |
az elsődleges alapvető tőkének az A4,SA összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése; |
t3 |
= |
az elsődleges alapvető tőkének az összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése; |
az olyan kitettségek esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, az alábbi képlet szerint kiszámított összeg (ABIRB):
ahol:
A2,IRB |
= |
a (2) bekezdés szerint számított összeg az (5) bekezdés a) pontja szerint kiigazítva; |
A4,IRB |
= |
a (3) bekezdés szerint számított – és az (5) bekezdés b) és c) pontja alapján kiigazított – összegek alapján a (4) bekezdés szerint számított összeg; |
;
|
= |
a 2020. január 1-jén fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, a teljes élettartam alatti várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök teljes élettartam alatti várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékében meghatározottak szerint értékvesztettek, csökkentve az ugyanezen kitettségekhez tartozó, az e rendelet 158. cikkének (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított várhatóveszteség-értékek összegével. Ha a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az összeg értékét nullában kell megállapítania; |
|
= |
a 2018. január 1-jén – vagy az IFRS 9 alkalmazásának kezdőnapján, a kettő közül a későbbi időpontot figyelembe véve – fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, a teljes élettartam alatti várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök teljes élettartam alatti várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékében meghatározottak szerint értékvesztettek, csökkentve az ugyanezen kitettségekhez tartozó, az e rendelet 158. cikkének (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított várhatóveszteség-értékek összegével. Ha a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek a összeg értékét nullában kell megállapítania; |
f1 |
= |
a (6) bekezdésben meghatározott, alkalmazandó tényező; |
f2 |
= |
a (6a) bekezdésben meghatározott, alkalmazandó tényező; |
t1 |
= |
az elsődleges alapvető tőkének az A2,IRB összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése; |
t2 |
= |
az elsődleges alapvető tőkének az A4,IRB összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése; |
t3 |
= |
az elsődleges alapvető tőkének az összeg adóból való levonhatósága következtében történő növekedése. |
Az intézményeknek azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 2. fejezete vonatkozik, illetve azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, az (1) bekezdés a) pontjában említett A2,SA összeget, illetve az (1) bekezdés b) pontjában említett A2,IRB összeget oly módon kell külön-külön kiszámítaniuk, hogy az e bekezdés a) és a b) pontjában említett összegek közül a nagyobbat veszik:
nulla;
az i. alpontnak megfelelően kiszámított összeg a ii. alpontnak megfelelően kiszámított összeggel csökkentve:
az 1126/2008/EK bizottsági rendelet mellékletében (a továbbiakban: az IFRS 9-re vonatkozó melléklet) foglalt IFRS 9 5.5.5. pontja szerint meghatározott, 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, a 2018. január 1-jén vagy az IFRS 9 alkalmazása megkezdésének napján fennálló állapot szerint;
a kölcsönöknek és követeléseknek, a lejáratig tartandó befektetéseknek és a tulajdonosi részesedést megtestesítő instrumentumoktól, illetve a kollektív befektetési formák befektetési jegyeitől vagy részvényeitől eltérő, az IAS 39 standard 9. bekezdésében meghatározott értékesíthető pénzügyi eszközöknek a kategóriájába sorolt pénzügyi eszközök értékvesztés miatti veszteségének az 1129/2008/EK bizottsági rendelet mellékletében foglalt IAS 39 standard 63., 64., 65., 67., 68. és 70. bekezdése szerint meghatározott teljes értéke a 2017. december 31-én vagy az IFRS 9 alkalmazásának megkezdését megelőző napon fennálló állapot szerint.
Az intézményeknek azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 2. fejezete vonatkozik, illetve azon kitettségeikre, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, külön-külön kell kiszámítaniuk azt az összeget, amellyel az a) pontban említett összeg meghaladja a b) pontban említett összeget:
az adatszolgáltatás napján fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek, és ebbe – ha e rendelet 468. cikke alkalmazandó – nem számítva bele az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 4.1.2.A. pontjával összhangban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt kitettségek tekintetében meghatározott várható hitelezési veszteséget;
a 2020. január 1-jén vagy az IFRS 9 első alkalmazásának kezdőnapján – amelyik a későbbi időpont – az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek, és ebbe – ha e rendelet 468. cikke alkalmazandó – nem számítva bele az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 4.1.2. A. pontjával összhangban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt kitettségek tekintetében meghatározott várható hitelezési veszteséget.
Az intézményeknek azon kitettségeik esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, amennyiben a (3) bekezdés a) pontjával összhangban, az (5) bekezdés b) pontjának alkalmazását követően meghatározott összeg meghaladja az említett kitettségek vonatkozásában a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott, az (5) bekezdés c) pontjának alkalmazását követően kapott összeget, az A4,IRB összeget az említett összegek közötti különbségben kell megállapítaniuk; egyéb esetekben az A4,IRB összeget nullában kell megállapítaniuk.
Az olyan kitettségek esetében, amelyeknek kockázati súlyozására a harmadik rész II. címének 3. fejezete vonatkozik, az intézményeknek a (2)–(4) bekezdést a következőképpen kell alkalmazniuk:
az A2,IRB összeg kiszámításához az intézményeknek az e cikk (2) bekezdése b) pontjának i. és ii. alpontjával összhangban kiszámított minden egyes összeget csökkenteniük kell a 2017. december 31-én vagy az IFRS 9 alkalmazásának megkezdését megelőző napon fennálló állapot szerint a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdésével összhangban kiszámított várható veszteségértékek összegével. Ha az e cikk (2) bekezdése b) pontjának i. alpontja szerinti összeg tekintetében a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az említett összeg értékét nullában kell megállapítania. Ha az e cikk (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontja szerinti összeg tekintetében a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az említett összeg értékét nullában kell megállapítania;
az intézményeknek az e cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint kiszámított összeg helyett a következő összeget kell venniük: az adatszolgáltatás napján fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek, és ebbe – ha az e rendelet 468. cikke alkalmazandó – nem számítva bele az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 4.1.2. A. pontjával összhangban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt kitettségek tekintetében meghatározott várható hitelezési veszteséget, csökkentve az ugyanezen kitettségekhez tartozó, az e rendelet 158. cikkének (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított várhatóveszteség-értékek összegével. Ha a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az e cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett összeg értékét nullában kell megállapítania;
az intézményeknek az e cikk (3) bekezdésének b) pontja szerint kiszámított összeg helyett a következő összeget kell venniük: a 2020. január 1-jén vagy az IFRS 9 első alkalmazásának kezdőnapján – amelyik a későbbi időpont – fennálló állapot szerint az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.5. pontja szerint meghatározott 12 havi várható hitelezési veszteség és az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 5.5.3. pontja szerint meghatározott, az élettartami várható hitelezési veszteség tekintetében elszámolt veszteség összege, ebbe nem számítva bele az azon pénzügyi eszközök élettartami várható hitelezési vesztesége tekintetében elszámolt veszteséget, amelyek az IFRS 9-re vonatkozó melléklet A. függelékének meghatározása szerint értékvesztettek, és ebbe – ha e rendelet 468. cikke alkalmazandó – nem számítva bele az IFRS 9-re vonatkozó melléklet 4.1.2. A. pontjával összhangban az egyéb átfogó jövedelemmel szemben valós értéken értékelt kitettségek tekintetében meghatározott várható hitelezési veszteséget, csökkentve a 2020. január 1-jén vagy az IFRS 9 első alkalmazásának kezdőnapján – amelyik a későbbi időpont – az ugyanezen kitettségekhez tartozó, az e rendelet 158. cikkének (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított várhatóveszteség-értékek összegével. Ha a számítás eredménye negatív szám, az intézménynek az e cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett összeg értékét nullában kell megállapítania.
Az intézményeknek az (1) bekezdés második albekezdésének a), illetve b) pontjában említett ABSA és ABIRB összeg kiszámításához a következő f1 tényezőket kell alkalmazniuk:
a 2020. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszak alatt 0,7;
a 2021. január 1-jétől 2021. december 31-ig tartó időszak alatt 0,5;
a 2022. január 1-jétől 2022. december 31-ig tartó időszak alatt 0,25;
a 2023. január 1-jétől 2024. december 31-ig tartó időszak alatt 0.
Azoknak az intézményeknek, amelyek üzleti éve 2020. január 1. után – de 2021. január 1. előtt – kezdődik, az első albekezdés a)–d) pontjában szereplő időpontokat úgy kell módosítaniuk, hogy azok megfeleljenek az intézmény üzleti évének, a módosított időpontokat be kell jelenteniük az illetékes hatóságuknak és nyilvánosságra kell hozniuk.
Azoknak az intézményeknek, amelyek 2021. január 1-jén vagy azt követően kezdik meg az (1) bekezdésben említett számviteli standardok alkalmazását, az említett számviteli standardok első alkalmazásának évéhez tartozó tényezővel kezdve kell alkalmazniuk az első albekezdés b)–d) pontja szerinti tényezőket.
Az intézményeknek az (1) bekezdés második albekezdésének a), illetve b) pontjában említett ABSA és ABIRB összeg kiszámításához a következő f2 tényezőket kell alkalmazniuk:
a 2020. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszak alatt 1;
a 2021. január 1-jétől 2021. december 31-ig tartó időszak alatt 1;
a 2022. január 1-jétől 2022. december 31-ig tartó időszak alatt 0,75;
a 2023. január 1-jétől 2023. december 31-ig tartó időszak alatt 0,5;
a 2024. január 1-jétől 2024. december 31-ig tartó időszak alatt 0,25.
Azoknak az intézményeknek, amelyek üzleti éve 2020. január 1. után – de 2021. január 1. előtt – kezdődik, az első albekezdés a)–e) pontjában szereplő időpontokat úgy kell módosítaniuk, hogy azok megfeleljenek az intézmény üzleti évének, a módosított időpontokat be kell jelenteniük az illetékes hatóságuknak és nyilvánosságra kell hozniuk.
Azoknak az intézményeknek, amelyek 2021. január 1-jén vagy azt követően kezdik meg az (1) bekezdésben említett számviteli standardok alkalmazását, az említett számviteli standardok első alkalmazásának évéhez tartozó tényezővel kezdve kell alkalmazniuk az első albekezdés b)–e) pontja szerinti tényezőket.
Amennyiben egy intézmény az elsődleges alapvető tőkéjébe e cikk (1) bekezdésével összhangban beszámít egy összeget, az intézménynek az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott valamennyi, az alábbi tételek valamelyikén alapuló követelményt újra kell számolnia oly módon, hogy nem veszi figyelembe azokat a hatásokat, amelyeket az elsődleges alapvető tőkébe beszámított, várható hitelezési veszteségre képzett céltartalékok az adott tételekre gyakorolnak:
a halasztott adókövetelések azon összege, amely a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint levonásra kerül az elsődleges alapvető tőkéből vagy amelynek kockázati súlyozása a 48. cikk (4) bekezdése szerint történt;
a 111. cikk (1) bekezdése szerint meghatározott kitettségérték, amely bekezdés alapján azokra az egyedi hitelkockázati kiigazításokra, amelyekkel csökkenteni kell a kitettségértéket, az alábbi (sf) szorzót kell alkalmazni:
ahol:
ABSA = az (1) bekezdés második albekezdésének a) pontja szerint számított összeg;
RASA = az egyedi hitelkockázati kiigazítások teljes összege;
a 62. cikk d) pontja szerint számított járulékos tőkeelemek összege.
Az intézmények csak egyszer dönthetnek arról, hogy a (7) bekezdés b) pontjában meghatározott számítást vagy az e bekezdés első albekezdésében meghatározott számítást alkalmazzák-e. Az intézményeknek e döntésüket nyilvánosságra kell hozniuk.
Az az intézmény, amely úgy döntött, hogy alkalmazza az e cikkben meghatározott átmeneti intézkedéseket, dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a (4) bekezdést, amely esetben döntéséről 2018. február 1-ig tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot. Ebben az esetben az intézménynek az (1) bekezdésben említett A4,SA, A4,IRB, , , t2 és t3 értékét nullában kell megállapítania. Az intézményeknek nyilvánosságra kell hozniuk az ezen albekezdéssel összhangban hozott döntéseiket.
Az az intézmény, amely úgy döntött, hogy alkalmazza az e cikkben meghatározott átmeneti intézkedéseket, dönthet úgy, hogy nem alkalmazza a (2) bekezdést, amely esetben döntéséről haladéktalanul tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot. Ebben az esetben az intézménynek az (1) bekezdésben említett A2,SA, A2,IRB és t1 értékét nullában kell megállapítania. Az intézmény az átmeneti időszakban megváltoztathatja döntését, amennyiben erre előzetes engedélyt kapott az illetékes hatóságtól.
Az illetékes hatóságok legalább évente értesítik az EBH-t e cikknek a felügyeletük alatt álló intézmények általi alkalmazásáról.
2. alszakasz
Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből
474. cikk
Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből
Az 56. cikktől eltérve a 2014. január 1-től2017. december 31-ig tartó időszak során a következő előírások alkalmazandók:
az intézményeknek a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk az 56. cikk szerint levonandó összegeknek a 478. cikk szerinti, százalékban meghatározott részét;
az intézményeknek az 56. cikk szerint levonandó tételek maradványösszegére a 475. cikkben rögzített követelményeket kell alkalmazniuk.
475. cikk
A kiegészítő alapvető tőkeelemekből le nem vont tételek
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk az 56. cikk a) pontjában említett tételek maradványösszegére:
a közvetlen tulajdonban lévő saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumállomány könyv szerinti értékét le kell vonni az alapvető tőkeelemekből;
a közvetett és szintetikus módon tulajdonban lévő saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ideértve az azon saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokba való közvetett befektetéseket is, amelyek megvásárlására az intézményt meglévő vagy függő szerződéses kötelezettsége kötelezheti, nem vonandók le, és értelemszerűen a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súlyok, valamint a harmadik rész IV. címében foglalt követelmények alkalmazandók rájuk.
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk az 56. cikk b) pontjában említett tételek maradványösszegére:
amennyiben az intézménynek nincs jelentős befektetése azon pénzügyi ágazatbeli szervezetben, amellyel kereszttulajdonlási viszonyban áll, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, e szervezet által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya az 56. cikk c) pontja alá tartozóként kezelendő;
amennyiben az intézménynek jelentős befektetése van azon pénzügyi ágazatbeli szervezetben, amellyel kereszttulajdonlási viszonyban áll, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, e szervezet által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya az 56. cikk d) pontja alá tartozóként kezelendő.
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk az 56. cikk c) és d) pontjában említett tételek maradványösszegére:
az 56. cikk c) és d) pontja értelmében levonandó közvetlen tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó összegeket fele részben az alapvető tőkeelemekből, fele részben a járulékos tőkeelemekből kell levonni;
az 56. cikk c) és d) pontja értelmében levonandó közvetett és szintetikus módon tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó összegek nem vonandók le, és értelemszerűen a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súlyok, valamint a harmadik rész IV. címében foglalt követelmények alkalmazandók rájuk.
3. alszakasz
Levonások a járulékos tőkeelemekből
476. cikk
Levonások a járulékos tőkeelemekből
A 66. cikktől eltérve a 2014. január 1-től2017. december 31-ig tartó időszak során a következő előírások alkalmazandók:
az intézményeknek a járulékos tőkeelemekből le kell vonniuk a 66. cikk szerint levonandó összegeknek a 478. cikk szerinti, százalékban meghatározott részét;
az intézményeknek a 477. cikkben rögzített követelményeket kell alkalmazniuk a 66. cikk szerint levonandó tételek maradványösszegére.
477. cikk
Levonások a járulékos tőkeelemekből
Az intézményeknek a következőket kell alkalmazniuk a 66. cikk a) pontjában említett tételek maradványösszegére:
a közvetlen tulajdonban lévő saját járulékos tőkeinstrumentumok könyv szerinti értékét le kell vonni a járulékos tőkeelemekből;
a közvetett és szintetikus módon tulajdonban lévő saját járulékos tőkeinstrumentumok állománya, ideértve azon saját járulékos tőkeinstrumentumokat is, amelyek megvásárlására az intézményt meglévő vagy függő szerződéses kötelezettsége kötelezheti, nem vonandók le, és értelemszerűen a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súlyok, valamint a harmadik rész IV. címében foglalt követelmények alkalmazandók rájuk.
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk a 66. cikk b) pontjában említett tételek maradványösszegére:
amennyiben az intézménynek nincs jelentős befektetése azon pénzügyi ágazatbeli szervezetben, amellyel kereszttulajdonlási viszonyban áll, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, az említett szervezet által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya a 66. cikk c) pontja alá tartozóként kezelendő;
amennyiben az intézménynek jelentős befektetése van azon pénzügyi ágazatbeli szervezetben, amellyel kereszttulajdonlási viszonyban áll, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, az említett pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya a 66. cikk d) pontja alá tartozóként kezelendő.
Az intézményeknek a következő előírásokat kell alkalmazniuk a 66. cikk c) és d) pontjában említett tételek maradványösszegére:
a 66. cikk c) és d) pontja értelmében levonandó közvetlen tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó összegeket fele részben az alapvető tőkeelemekből, fele részben a járulékos tőkeelemekből kell levonni;
a 66. cikk c) és d) pontja értelmében levonandó közvetett és szintetikus tulajdonban lévő állományhoz kapcsolódó összegek nem vonandók le, és értelemszerűen a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súlyok, valamint a harmadik rész IV. címében foglalt követelmények alkalmazandók rájuk.
4. alszakasz
A levonás során alkalmazandó százalékos arányok
478. cikk
Az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből, valamint a járulékos tőkeelemekből való levonások során alkalmazandó százalékos arányok
A 468. cikk (4) bekezdése, a 469. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontja, a 474. cikk a) pontja és a 476. cikk a) pontja alkalmazásában az alkalmazandó százalékos aránynak a következő tartományokon belül kell lennie:
20 % -tól 100 %-ig a 2014. január 1-től2014. december 31-ig tartó időszak alatt;
40 %-tól 100 %-ig a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszak alatt;
60 %-tól 100 %-ig a 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig tartó időszak alatt;
80 %-tól 100 %-ig a 2017. január 1-jétől2017. december 31-ig tartó időszak alatt.
Az (1) bekezdéstől eltérve, a 36. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett azon elemek esetében, amelyek 2014. január 1. előtt léteztek, a 469. cikk (1) bekezdésének c) pontja alkalmazásában az alkalmazandó százalékos aránynak a következő tartományokon belül kell lennie:
0 % -tól 100 %-ig a 2014. január 1-jétől2014. december 31-ig tartó időszak alatt;
10 % -tól 100 %-ig a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszak alatt;
20 % -tól 100 %-ig a 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig tartó időszak alatt;
30 % -tól 100 %-ig a 2017. január 1-jétől2017. december 31-ig tartó időszak alatt;
40 % -tól 100 %-ig a 2018. január 1-jétől2018. december 31-ig tartó időszak alatt;
50 % -tól 100 %-ig a 2019. január 1-jétől2019. december 31-ig tartó időszak alatt;
60 % -tól 100 %-ig a 2020. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszak alatt;
70 % -tól 100 %-ig a 2021. január 1-jétől2021. december 31-ig tartó időszak alatt;
80 % -tól 100 %-ig a 2022. január 1-jétől2022. december 31-ig tartó időszak alatt;
90 % -tól 100 %-ig a 2023. január 1-jétől2023. december 31-ig tartó időszak alatt;
Az illetékes hatóságok meghatározzák és közzéteszik az (1) és (2) bekezdésben rögzített tartományokon belüli, alkalmazandó százalékos arányt az alábbi levonások mindegyike vonatkozásában:
a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja alapján előírt egyedi levonások, kivéve a jövőbeni nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adóköveteléseket;
a jövőbeni nyereségtől függően érvényesíthető és átmeneti különbözetekből eredő halasztott adóköveteléseknek, valamint a 36. cikk (1) bekezdésének i) pontjában említett tételeknek a 48. cikk értelmében levonandó aggregált összege;
az 56. cikk b)–d) pontja alapján előírt levonások;
a 66. cikk b)–d) pontja alapján előírt levonások.
4. szakasz
Kisebbségi részesedés és a leányvállalatok által kibocsátott kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok
479. cikk
A kisebbségi részesedésnek nem minősülő instrumentumok és tételek figyelembevétele a konszolidált elsődleges alapvető tőkében
A második rész II. címétől eltérve a 2014. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakban az illetékes hatóságok az e cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban határozzák meg azon tételek konszolidált szavatolótőkében való figyelembevételét, amelyek a 2006/48/EK irányelv 65. cikkét átültető nemzeti rendelkezések alapján konszolidált tartaléknak minősülnének, és amelyek az alábbi okok valamelyikénél fogva nem minősülnek konszolidált elsődleges alapvető tőkének:
az instrumentum nem minősül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, és ebből adódóan a hozzá kapcsolódó eredménytartalék és ázsió sem minősül konszolidált elsődleges alapvető tőkeelemnek;
az instrumentum nem minősül annak a 81. cikk (2) bekezdésének eredményeként;
az instrumentum nem minősül annak, mivel a leányvállalat nem olyan intézmény vagy szervezet, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében ezen rendelet és a a(z) 2013/36/EU irányelv követelményeinek hatálya alá tartozik;
az instrumentum nem minősül annak, mivel a leányvállalatot nem vonták be teljes mértékben az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba.
A (2) bekezdés alkalmazásában az alkalmazandó százalékos aránynak a következő tartományokon belül kell lennie:
0 % -tól 80 %-ig a 2014. január 1-től2014. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 60 %-ig a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 40 %-ig a 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 20 %-ig a 2017. január 1-jétől2017. december 31-ig tartó időszak alatt.
480. cikk
A kisebbségi részesedések és a kiegészítő alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemek, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeelemek figyelembevétele a konszolidált szavatolótőkében
Az (1) bekezdés alkalmazásában az alkalmazandó tényezőnek a következő tartományokon belül kell lennie:
0,2-től 1-ig a 2014. január 1 és 2014. december 31. közötti időszakban;
0,4-től 1-ig a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszak alatt;
0,6-tól 1-ig a 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig tartó időszak alatt; és
0,8-tól 1-ig a 2017. január 1-jétől2017. december 31-ig tartó időszak alatt.
5. szakasz
További szűrők és levonások
481. cikk
További szűrők és levonások
Az (1) bekezdés alkalmazásában az alkalmazandó százalékos aránynak a következő tartományokon belül kell lennie:
0 % -tól 80 %-ig a 2014. január 1-től2014. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 60 %-ig a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 40 %-ig a 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 20 %-ig a 2017. január 1-jétől2017. december 31-ig tartó időszak alatt.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
482. cikk
Hatály a nyugdíjalapokkal kötött származtatott ügyletek tekintetében
A 648/2012/EU rendelet 89. cikkében említett, a rendelet 2. cikkének fogalommeghatározása szerinti nyugdíjalap-konstrukciókkal kötött ügyletek tekintetében az intézményeknek nem kell e rendelet 382. cikke (4) bekezdésének c) pontja szerint CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt számítaniuk.
2. FEJEZET
A tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó szerzett jogok
1. szakasz
Állami támogatásnak minősülő instrumentumok
483. cikk
Az állami támogatásnak minősülő instrumentumokhoz kapcsolódó szerzett jogok
A 26–29., 51., 52., 62. és 63. cikktől eltérve a 2014. január 1 és 2017. december 31. közötti időszakban ez a cikk alkalmazandó azon tőkeinstrumentumokra és -elemekre, amelyek esetében teljesülnek a következő feltételek:
az instrumentumokat 2014. január 1. előtt bocsátották ki;
az instrumentumokat az állami támogatásra vonatkozó szabályokkal összhangban végrehajtott feltőkésítési intézkedések keretében bocsátották ki. Amennyiben az instrumentumok egy részét magánbefektetők jegyezték le, azokat 2012. június 30. előtt, a tagállam által jegyzett instrumentumokkal együttesen kell kibocsátani;
az instrumentumokat a Bizottság az EUMSZ 107. cikke alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek minősítette.
Amennyiben az instrumentumokat mind a tagállam, mind magánbefektetők jegyezték le, és a tagállam által jegyezett instrumentumok részleges visszaváltásra kerül sor, akkor a magánbefektetők által jegyzett instrumentumok arányos részét a 484. cikkel összhangban, szerzett jogok tárgyaként kell kezelni. Amint sor kerül a tagállam által jegyzett instrumentumok teljes visszaváltására, a magánbefektetők által jegyzett fennmaradó instrumentumokat a 484. cikkel összhangban, szerzett jogok tárgyaként kell kezelni.
Azok az instrumentumok, amelyek a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a) pontját átültető nemzeti rendelkezések értelmében szavatolótőkének minősültek, az alábbi feltételek bármelyikének fennállása ellenére elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek:
az ezen rendelet 28. cikkében meghatározott feltételek nem teljesülnek;
az instrumentumokat egy, az e rendelet 27. cikkében említett típusú vállalkozás bocsátotta ki, és az e rendelet 28. cikkében, adott esetben a 29. cikkében foglalt feltételek nem teljesülnek.
Azok az instrumentumok, amelyek az első albekezdés értelmében elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek, nem feltétlenül minősülnek az (5), illetve a (7) bekezdés szerinti kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak vagy járulékos tőkeinstrumentumnak.
Azok az instrumentumok, amelyek az első albekezdés értelmében kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek, nem feltétlenül minősülnek a (3), illetve a (7) bekezdés szerinti elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak vagy járulékos tőkeinstrumentumnak.
Azok az instrumentumok, amelyek az első albekezdés értelmében járulékos tőkeinstrumentumnak minősülnek, nem feltétlenül minősülnek a (3), illetve a (5) bekezdés szerinti elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak vagy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak.
2. szakasz
Állami támogatásnak nem minősülő instrumentumok
1. alszakasz
A szerzett jogok megtartása és az azokhoz kapcsolódó korlátok
484. cikk
Szerzett jogok megtartása a 2006/48/EK irányelvet átültető nemzeti intézkedések alapján szavatolótőkének minősült tételek esetében
485. cikk
A 2006/48/EK irányelvet átültető nemzeti rendelkezések értelmében szavatolótőkének minősülő tételekhez kapcsolódó ázsió elsődleges alapvető tőkébe való beszámításának feltételei
486. cikk
Az elsődleges alapvető tőkébe, a kiegészítő alapvető tőkébe, valamint a járulékos tőkébe való beszámítás tekintetében a szerzett jogokra való jogosultságra vonatkozó korlátok
A 484. cikk (3) bekezdésében említett tételek csak az ezen bekezdés a) és b) pontjában meghatározott mennyiségek összegének az alkalmazandó százalékos aránnyal meghatározott részéig minősülnek elsődleges alapvető tőkének.
a 484. cikk (3) bekezdésében említett azon tőke névértéke, amely 2012. december 31-én forgalomban volt;
az a) pontban említett elemekhez kapcsolódó ázsió.
A 484. cikk (4) bekezdésében említett tételek csak azon mennyiségig minősülnek kiegészítő alapvető tőkelemnek, amely az e bekezdés c)–f) pontjában meghatározott tételek összegét az a) és b) pontjában meghatározott tételek összegéből levonva kapott eredménynek az alkalmazandó százalékát véve kapható meg:
a 484. cikk (4) bekezdésében említett azon instrumentumok névértéke, amelyek 2012. december 31-én még forgalomban voltak;
az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
a 484. cikk (4) bekezdésében említett azon instrumentumok értéke, amelyek 2012. december 31-én meghaladták a 2006/48/EK irányelv 66. cikke (1) bekezdésének a) pontját, valamint 66. cikkének (1a) bekezdését átültető nemzeti intézkedésekben meghatározott korlátokat;
a c) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
a 484. cikk (4) bekezdésében említett azon instrumentumok névértéke, amelyek 2012. december 31-én forgalomban voltak, de a 489. cikk (4) bekezdése alapján nem minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak;
az e) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió.
A 484. cikk (5) bekezdésében említett tételek csak azon összegig minősülnek járulékos tőkelemnek, amely az ezen bekezdés e)–h) pontjában meghatározott tételek összegét az a)–d) pontjában meghatározott tételek összegéből levonva kapott eredménynek az alkalmazandó százalékát véve kapható meg:
a 484. cikk (5) bekezdésében említett azon instrumentumok névértéke, amelyek 2012. december 31-én még forgalomban voltak;
az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
azon alárendelt kölcsöntőke névértéke, amely 2012. december 31-én még forgalomban volt, csökkentve a 2006/48/EK irányelv 64. cikke (3) bekezdésének c) pontját átültető nemzeti intézkedések által előírt összeggel;
a 484. cikk (5) bekezdésében említett azon tételek névértéke, amelyek 2012. december 31-én forgalomban voltak, kivéve az e bekezdés a) és c) pontjában említett instrumentumokat és alárendelt kölcsöntőkét;
a 484. cikk (5) bekezdésében említett azon instrumentumok és tételek névértéke, amelyek 2012. december 31-én forgalomban voltak, és meghaladták a 2006/48/EK irányelv 66. cikke (1) bekezdésének a) pontját átültető nemzeti intézkedésekben meghatározott korlátokat;
az e) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;
a 484. cikk (5) bekezdésében említett azon instrumentumok névértéke, amelyek 2012. december 31-én forgalomban voltak, és a 490. cikk (4) bekezdése alapján nem minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak;
a g) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió.
E cikk alkalmazásában a (2)–(4) bekezdésben említett százalékos arányoknak a következő tartományokon belül kell lenniük:
60 % -tól 80 %-ig a 2014. január 1-től2014. december 31-ig tartó időszak alatt;
40 %-tól 70 %-ig a 2015. január 1-jétől2015. december 31-ig tartó időszak alatt;
20 %-tól 60 %-ig a 2016. január 1-jétől2016. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 50 %-ig a 2017. január 1-jétől2017. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 40 %-ig a 2018. január 1-jétől2018. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 30 %-ig a 2019. január 1-jétől2019. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 20 %-ig a 2020. január 1-jétől2020. december 31-ig tartó időszak alatt;
0 %-tól 10 %-ig a 2021. január 1-jétől2021. december 31-ig tartó időszak alatt.
487. cikk
Szerzett jogok alapján az elsődleges alapvető tőkébe és a kiegészítő alapvető tőkébe való beszámításra nem jogosult, de egyéb szavatolótőke-elemekként figyelembe vehető tételek
Az 51., 52., 62. és 63. cikktől eltérve az intézmények a 2014. január 1 és 2021. december 31. közötti időszakban a 484. cikk (5) bekezdésében említett tételként kezelhetik a következőket olyan mértékig, ameddig ezek figyelembe vételével nem lépik túl a 486. cikk (4) bekezdése szerinti korlátot:
a 484. cikk (3) bekezdésében említett azon tőke és a hozzá kapcsolódó ázsió, amelyek a 486. cikk (2) bekezdése szerinti mennyiség túllépése miatt kerültek kizárásra az elsődleges alapvető tőkeelemek közül;
a 484. cikk (4) bekezdésében említett azon instrumentumok és a hozzájuk kapcsolódó ázsió, amelyek meghaladják a 486. cikk (3) bekezdése szerinti mennyiséget.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
488. cikk
A szerzett jogokra vonatkozó rendelkezések alapján járulékos tőkeelemként kezelt tételek amortizációja
A 484. cikk (5) bekezdésében említett, a 484. cikk (5) bekezdése vagy a 486. cikk (4) bekezdése szerinti járulékos tőkeelemnek minősülő tételekre a 64. cikkben rögzített követelmények alkalmazandók.
2. alszakasz
Visszavásárlásra ösztönző, visszahívási opcióval kibocsátott instrumentumok figyelembe vétele a kiegészítő alapvető tőkeelemek, illetve a járulékos tőkeelemek között
489. cikk
Visszavásárlásra ösztönző, visszahívási opcióval kibocsátott hibrid instrumentumok
Az instrumentumok akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:
a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval az intézmény csak 2013. január 1. előtt tudott élni;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval;
az 52. cikkben meghatározott feltételek 2013. január 1-jétől teljesülnek.
Az instrumentumok a 484. cikk (4) bekezdésével összhangban részben kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek a tényleges lejáratukig, ezt követően pedig korlátozás nélkül kiegészítő alapvető tőkeelemnek minősülnek, feltéve hogy:
az intézmény csak 2013. január 1-jén, vagy azt követően tudott élni a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval az instrumentumok tényleges lejáratakor;
az instrumentumok tényleges lejáratának időpontjától kezdve teljesülnek az 52. cikkben rögzített feltételek.
Az instrumentumok 2014. január 1-től nem minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, és nem alkalmazandó rájuk a 484. cikk (4) bekezdése, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
az intézmény 2011. december 31. és 2013. január 1. között élni tudott a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval az instrumentumok tényleges lejáratakor;
az 52. cikkben rögzített feltételek nem teljesülnek az instrumentumok tényleges lejáratának időpontjától kezdve.
Az instrumentumok a 484. cikk (4) bekezdésével összhangban részben kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek a tényleges lejáratukig, ezt követően pedig nem minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
az intézmény 2013. január 1-jén, vagy azt követően tudott élni a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval az instrumentumok tényleges lejáratakor;
az 52. cikkben rögzített feltételek nem teljesülnek az instrumentumok tényleges lejáratának időpontjától kezdve.
Az instrumentumok akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak a 484. cikk (4) bekezdésével összhangban, ha a következő feltételek teljesülnek:
a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval az intézmény csak 2011. december 31-én vagy azt megelőzően tudott élni;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval az instrumentumok tényleges lejáratakor;
a 52. cikkben rögzített feltételek nem teljesültek az instrumentumok tényleges lejáratának időpontjától kezdve.
490. cikk
Visszavásárlásra ösztönző járulékos tőkeelemek
Az említett tételek járulékos tőkeelemnek minősülnek, feltéve hogy:
a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval az intézmény csak 2013. január 1. előtt tudott élni;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval;
2013. január 1-jétől teljesülnek a 63. cikkben meghatározott feltételek.
A tételek a tényleges lejáratukig járulékos tőkeelemnek minősülnek a 484. cikk (5) bekezdése szerint, ezt követően pedig korlátozás nélkül járulékos tőkeelemnek minősülnek, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
az intézmény csak 2013. január 1-jén, vagy azt követően tudott élni a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval a tételek tényleges lejáratakor;
a 63. cikkben rögzített feltételek a tételek tényleges lejáratának időpontjától kezdve teljesülnek.
A tételek 2014. január 1-jétől nem minősülnek járulékos tőkeelemnek, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval az intézmény csak 2011. december 31. és 2013. január 1. között tudott élni;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval a tételek tényleges lejáratakor;
a 63. cikkben rögzített feltételek nem teljesülnek a tételek tényleges lejáratának időpontjától kezdve.
A tételek a tényleges lejáratukig részben járulékos tőkeelemnek minősülnek a 484. cikk (5) bekezdésével összhangban, ezt követően pedig nem minősülnek járulékos tőkeelemnek, amennyiben:
az intézmény 2013. január 1-jén, vagy azt követően tudott élni a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval a tételek tényleges lejáratakor;
a 63. cikkben rögzített feltételek nem teljesülnek a tételek tényleges lejáratának időpontjától kezdve.
A tételek a 484. cikk (5) bekezdésével összhangban járulékos tőkeelemnek minősülnek, amennyiben:
a visszavásárlásra ösztönző visszahívási opcióval az intézmény csak 2011. december 31-én vagy azt megelőzően tudott élni;
az intézmény nem élt a visszahívási opcióval a tételek tényleges lejáratakor;
a 63. cikkben rögzített feltételek nem teljesülnek a tételek tényleges lejáratának időpontjától kezdve.
491. cikk
Tényleges lejárat
A 489. és 490. cikk alkalmazásában a tényleges lejáratot az alábbiak szerint kell meghatározni:
a szóban forgó cikkek (3) és (5) bekezdésében említett tételek esetében a 2013. január 1-jei vagy azt követő első visszavásárlásra ösztönző visszahívási opció időpontja;
a szóban forgó cikkek (4) bekezdésében említett tételek esetében a 2011. december 31. és 2013. január 1. közötti, első visszavásárlásra ösztönző visszahívási opció időpontja;
a szóban forgó cikkek (6) bekezdésében említett tételek esetében a 2011. december 31. előtti első visszavásárlásra ösztönző visszahívási opció időpontja.
3. FEJEZET
A szavatolótőke nyilvánosságra hozatalára vonatkozó átmeneti rendelkezések
492. cikk
A szavatolótőke nyilvánosságra hozatala
A 2014. január 1. és 2017. december 31. közötti időszakban az intézményeknek a következő kiegészítő információkat kell nyilvánosságra hozniuk a szavatolótőkéjükről:
a 467–470., 474., 476. és 479. cikkel összhangban alkalmazott egyedi szűrők és levonások jellege és az elsődleges alapvető tőkére, kiegészítő alapvető tőkére, járulékos tőkére, valamint a szavatolótőkére gyakorolt hatásuk;
a leányvállalatok által kibocsátott és az 1. fejezet 4. szakaszával összhangban a konszolidált elsődleges alapvető tőke, konszolidált kiegészítő alapvető tőke, konszolidált járulékos tőke és a konszolidált szavatolótőke részét képező kisebbségi részesedések, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó eredménytartalék és ázsió összege;
a 481. cikkel összhangban alkalmazott egyedi szűrők és levonások elsődleges alapvető tőkére, kiegészítő alapvető tőkére, járulékos tőkére, valamint szavatolótőkére gyakorolt hatása;
a 2. fejezet 2. szakaszában meghatározott eltérések alkalmazása révén elsődleges alapvető tőkeelemnek, alapvető tőkeelemnek és járulékos tőkeelemnek minősülő tételek jellege és összege.
Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
4. FEJEZET
Nagykockázat-vállalások, szavatolótőke-követelmények, tőkeáttétel és a Bázel I-es alsó korlát
493. cikk
Átmeneti intézkedések a nagykockázat-vállalásokra vonatkozóan
2021. június 26-ig a nagykockázat-vállalásra vonatkozó, az e rendelet 387–403. cikkében megállapított rendelkezések nem alkalmazandók az olyan befektetési vállalkozásokra, amelyek fő üzleti tevékenysége kizárólag a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 5., 6., 7., 9., 10. és 11. pontjában meghatározott pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó befektetési szolgáltatásokból és tevékenységekből áll, és amelyekre 2006. december 31-én a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 29 ) nem volt alkalmazandó.
◄
▼M9 —————
A 400. cikk (2) és (3) bekezdésétől eltérve, az 507. cikk szerinti felülvizsgálatot követő esetleges jogalkotási javaslat hatálybalépéséig tartó átmeneti időszak folyamán, de legfeljebb 2028. december 31-ig a tagállamok az alábbi kitettségekre vonatkozóan teljes vagy részleges mentességet adhatnak a 395. cikk (1) bekezdésének alkalmazása alól:
a 129. cikk (1), (3) és (6) bekezdésében meghatározott fedezett kötvények;
olyan eszköztételek, amelyek egy tagállam regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni követeléseket testesítenek meg, ahol e követelések a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának, valamint az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szemben felmerülő vagy általuk biztosított egyéb kitettségek, amelyekkel szemben a követelések a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 20 %-os kockázati súlyt kapnának;
az intézménynek az anyavállalatával, annak más leányvállalataival vagy saját leányvállalataival szembeni kitettségei – beleértve a részesedéseket vagy más tulajdonformákat is –, valamint a befolyásoló részesedések, amennyiben az érintett vállalatokra ennek a rendeletnek, a 2002/87/EK irányelvnek vagy harmadik országban hatályos egyenértékű normáknak megfelelő olyan összevont alapú felügyelet vonatkozik, amely alá az intézmény maga is tartozik; az e kritériumokat nem teljesítő kitettségeket, függetlenül attól, hogy mentesülnek-e vagy sem az e rendelet 395. cikke (1) bekezdésének alkalmazása alól, harmadik felekkel szembeni kitettségként kell kezelni;
olyan regionális vagy központi hitelintézetekkel szembeni követeléseket vagy más kitettségeket (ideértve a részesedéseket vagy más tulajdonformákat is) megtestesítő eszköztételek, amelyekkel a hitelintézet a jogszabályi vagy alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, és amelyek az említett rendelkezések alapján a hálózaton belül a készpénz-elszámolási műveletekért felelősek;
olyan hitelintézetek hitelintézetekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket képviselő eszköztételei, amely intézetek egyike nem versenyfeltételek mellett működik, és meghatározott gazdasági ágazatok ösztönzése céljából jogalkotási programok vagy az alapszabálya keretében – valamilyen állami felvigyázás és a hitelek felhasználási céljainak korlátozása mellett – hiteleket nyújt vagy garantál, feltéve, hogy a vonatkozó kitettségek ilyen, a kedvezményezetteknek hitelintézeteken keresztül biztosított hitelekből vagy e hitelek garanciáiból erednek;
intézményekkel szemben fennálló követeléseket és más kitettségeket megtestesítő eszköztételek, feltéve hogy ezek a kitettségek nem képezik részét a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének, legfeljebb a következő munkanapig állnak fenn és amelyek pénzneme nem valamely jelentős kereskedési pénznem;
központi bankokkal szembeni követelést megtestesítő eszköztételek, amelyek az említett központi bankoknál kötelező tartalékok formájában állnak fenn, és amelyeket nemzeti pénznemükben denomináltak;
a központi kormányzatokkal szembeni követelést megtestesítő eszköztételek, amelyek kormányzati értékpapírokban tartott, törvényben előírt likviditási követelmények formájában állnak fenn, és amelyeket nemzeti pénznemükben denomináltak és finanszíroztak, feltéve, hogy – az illetékes hatóságok mérlegelése alapján – e központi kormányzatoknak egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítése befektetési fokozatú minősítés;
az I. mellékletben említett közepes/alacsony kockázatú mérlegen kívüli okmányos meghitelezések és közepes/alacsony kockázatú mérlegen kívüli le nem hívott hitelkeretek 50 %-a, valamint az illetékes hatóságok egyetértésének függvényében az olyan, hitelgaranciáktól eltérő garanciák 80 %-a, amelyek jogi vagy szabályozási alapon nyugszanak, és amelyeket a hitelintézetek jogállásával rendelkező kölcsönös garanciarendszerek nyújtanak tagjaiknak;
jog szerint előírt garanciák, amelyeket akkor vesznek igénybe, ha a jelzálogkölcsön felvevője számára a jelzálog végleges telekkönyvi bejegyzését megelőzően folyósítanak jelzálogkötvények kibocsátásával finanszírozott jelzáloghitelt, feltéve, hogy a garanciát nem használják fel a kockázat csökkentésére a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámolásánál;
elismert tőzsdével szembeni követeléseket és más kitettségeket megtestesítő eszköztételek.
A 395. cikk (1) bekezdésétől eltérve az illetékes hatóságok az alábbi határértékekig engedélyezhetik az intézmények számára, hogy az e cikk (5) bekezdésében felsorolt bármely olyan kitettséget vállaljanak, amely megfelel az e cikk (6) bekezdésében meghatározott feltételeknek:
2018. december 31-ig az intézmény alapvető tőkéjének 100 %-a;
2019. december 31-ig az intézmény alapvető tőkéjének 75 %-a;
2020. december 31-ig az intézmény alapvető tőkéjének 50 %-a.
Az első albekezdés a), b) és c) pontjában meghatározott határértékeket a 399–403. cikk szerinti hitelkockázat-mérséklés hatását figyelembe véve meghatározott kitettségértékekre kell alkalmazni.
A (4) bekezdésben meghatározott átmeneti intézkedéseket a következő kitettségekre kell alkalmazni:
tagállami központi kormányzatokkal, központi bankokkal vagy közszektorbeli intézményekkel szembeni követeléseket megtestesítő eszköztételek;
olyan követeléseket megtestesítő eszköztételek, amelyeket tagállami központi kormányzatok, központi bankok vagy közszektorbeli intézmények kifejezett garanciái garantálnak;
más, tagállami központi kormányzatokkal, központi bankokkal vagy közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, vagy olyan kitettségek, amelyeket ezek az intézmények garantálnak;
olyan eszköztételek, amelyek tagállami regionális kormányzattal vagy helyi hatósággal szembeni követelést testesítenek meg, és amelyeket a 115. cikk (2) bekezdésével összhangban központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelnek;
tagállami regionális kormányzattal vagy helyi hatósággal szembeni, vagy ezek által garantált egyéb olyan kitettségek, amelyeket a 115. cikk (2) bekezdésével összhangban központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelnek.
Az első albekezdés a), b) és c) pontja alkalmazásában az e cikk (4) bekezdésében meghatározott átmeneti intézkedések csak azokra a közszektorbeli intézményekkel szembeni, illetve általuk garantált eszköztételekre és egyéb kitettségekre alkalmazandók, amelyeket a 116. cikk (4) bekezdésével összhangban központi kormányzattal, regionális kormányzattal, illetve helyi hatósággal szembeni kitettségként kezelnek. Amennyiben közszektorbeli intézményekkel szembeni, illetve általuk garantált eszköztételeket és egyéb kitettségeket a 116. cikk (4) bekezdésével összhangban regionális kormányzattal, illetve helyi hatósággal szembeni kitettségként kezelnek, az e cikk (4) bekezdésében meghatározott átmeneti intézkedések csak akkor alkalmazandók, ha az adott regionális kormányzattal, illetve helyi hatósággal szembeni kitettségeket a 115. cikk (2) bekezdésével összhangban központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelik.
Az e cikk (4) bekezdésében meghatározott átmeneti intézkedések csak akkor alkalmazandók, ha az e cikk (5) bekezdésében említett kitettség megfelel az alábbi követelmények mindegyikének:
a kitettséghez a 495. cikk (2) bekezdésének 2017. december 31-én hatályos változata szerint 0 %-os kockázati súlyt rendelnének;
a kitettség 2017. december 12-én vagy azt követően merült fel.
494. cikk
A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményre alkalmazandó átmeneti rendelkezések
A 92a. cikktől eltérve, 2019. június 27-től 2021. december 31-ig a szanálandó szervezetként azonosított olyan intézményeknek, amelyek globálisan rendszerszinten jelentős intézmények, mindenkor teljesíteniük kell a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó következő követelményeket:
18 %-os kockázatalapú arány, a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit;
6 %-os nem kockázatalapú arány, a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit.
494a. cikk
A különleges célú gazdasági egységek általi kibocsátások szerzett jogai
Az 52. cikktől eltérve, a nem közvetlenül valamely intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumoknak 2021. december 31-ig, ha az összes következő feltétel teljesül:
a 63. cikkben meghatározott feltételek, kivéve azt a feltételt, mely szerint az instrumentumokat közvetlenül az intézménynek kell kibocsátania;
az instrumentumokat olyan szervezeten keresztül bocsátják ki, amelyet bevontak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;
a kibocsátásból befolyó összegek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők az intézmény számára.
A 63. cikktől eltérve, a nem közvetlenül valamely intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumoknak 2021. december 31-ig, ha az összes következő feltétel teljesül:
az 63. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek, kivéve azt a feltételt, mely szerint az instrumentumokat közvetlenül az intézménynek kell kibocsátania;
az instrumentumokat olyan szervezeten keresztül bocsátják ki, amelyet bevontak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;
a kibocsátásból befolyó összegek az ebben a bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő formában korlátozás nélkül azonnal hozzáférhetők az intézmény számára.
494b. cikk
A szavatolótőke-instrumentumokra és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokra vonatkozó szerzett jogok
494c. cikk
Előresorolt értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó szerzett jogok
A 270. cikktől eltérve, az értékpapírosítást kezdeményező intézmény egy előresorolt értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékeit értelemszerűen a 260., 262. vagy 264. cikkel összhangban számíthatja ki, amennyiben mindkét következő feltétel teljesül:
az értékpapírosítást 2021. április 9. előtt bocsátották ki;
az értékpapírosítás 2021. április 8-án megfelelt a 270. cikkben foglalt, abban az időpontban alkalmazandó feltételeknek.
495. cikk
A részvénykitettségek kezelése a belső minősítésen alapuló módszer szerint
A mentességben részesített pozíciót a 2007. december 31-én birtokolt részvények számával, valamint az e részvényállomány birtoklásából közvetlenül eredő, pótlólagos részvények számával kell mérni, feltéve hogy azok adott esetben nem növelik a portfólióban szereplő vállalatban való részesedés arányát.
Amennyiben egy részesedésszerzés növeli a tulajdoni részesedés arányát egy adott vállalatban, az addigi részesedésarányt meghaladó részesedésre nem vonatkozik a mentesség. A mentesség azokra a részesedésekre sem vonatkozik, amelyek eredetileg mentességben részesültek, de eladták, majd visszavásárolták őket.
Az e rendelkezés tárgyát képező részvénykitettségekre értelemszerűen a harmadik rész II. fejezet 2. címe szerinti sztenderd módszerrel összhangban számított tőkekövetelmények, illetve a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények alkalmazandók.
Az illetékes hatóságok értesítik a Bizottságot és az EBH-t e bekezdés alkalmazásáról.
▼M10 —————
Az EBH 2014. június 30-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.
496. cikk
A fedezett kötvények szavatolótőke-követelménye
►M3 Az illetékes hatóságok részben vagy teljes egészében eltekinthetnek a francia Fonds Communs de Créances által vagy a Fonds Communs de Créances-szal egyenrangú értékpapírosító szervezetek által kibocsátott előre sorolt értékjegyekre vonatkozó, a 129. cikk (1) bekezdésének d) és f) pontja szerinti 10 %-os felső határ alkalmazásától, feltéve, hogy mindkét következő feltétel teljesül: ◄
az értékpapírosított lakó- vagy kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek tekintetében az értékpapírosítást kezdeményező azon konszolidált csoport tagja, amelynek a fedezett kötvények kibocsátója is tagja, vagy azon központi szervhez tartozó szervezet, amelyhez a fedezett kötvények kibocsátója is tartozik; a közös csoportbeli tagság vagy az ahhoz való tartozás meghatározásához azt az időpontot kell figyelembe venni, amikor az előre sorolt értékjegyeket biztosítékként nyújtották a fedezett kötvényekhez; és
azon konszolidált csoport egyik tagja, amelynek a fedezett kötvények kibocsátója is tagja, vagy az azon központi szervhez tartozó egyik szervezet, amelyhez a fedezett kötvények kibocsátója is tartozik, megtartja az előre sorolt értékjegyeket alátámasztó teljes első veszteségviselő ügyletrészsorozatot.
497. cikk
Központi szerződő féllel szembeni kitettséghez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények
Ha egy harmadik országbeli központi szerződő fél a 648/2012/EU rendelet 25. cikke szerint elismerést kér, az intézmények ezt a központi szerződő felet elfogadott központi szerződő félnek tekinthetik attól a naptól kezdve, amikor az benyújtotta elismerés iránti kérelmét az ESMA-hoz, a következő időpontok valamelyikéig:
ha a Bizottság már elfogadta a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének (6) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktust azon harmadik országgal kapcsolatban, amelyben a központi szerződő fél letelepedett, és ez a végrehajtási jogi aktus hatályba lépett, a kérelem benyújtásától számított kétéves időtartam záró napja;
ha a Bizottság még nem fogadott el a 648/2012/EU rendelet 25. cikkének (6) bekezdése szerinti végrehajtási jogi aktust azon harmadik országgal kapcsolatban, amelyben a központi szerződő fél letelepedett, vagy ha ez a végrehajtási jogi aktus még nem lépett hatályba, a következő időpontok közül a korábbi:
a végrehajtási jogi aktus hatálybalépésének napjától számított kétéves időtartam záró napja;
azon központi szerződő felek esetében, amelyek 2019. június 27. után nyújtották be kérelmüket, a kérelem benyújtásától számított kétéves időtartam záró napja;
azon központi szerződő felek esetében, amelyek 2019. június 27. előtt nyújtották be kérelmüket, 2021. június 28.
Az e cikk (1) bekezdésében említett határidő lejártáig, amennyiben az (1) bekezdésben említett központi szerződő félnek nincs garanciaalapja és nem kötött kötelező érvényű megállapodást a klíringtagjaival, amelynek alapján a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét vagy egy részét előre befizetett hozzájárulásként felhasználhatná, az intézménynek a 308. cikk (2) bekezdésében a szavatolótőke-követelmény kiszámítására megadott képletet az alábbival kell helyettesítenie:
ahol:
|
= |
a szavatolótőke-követelmény |
KCCP |
= |
az elfogadott központi szerződő fél feltételezett tőkéje, amelyet a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkével összhangban a központi szerződő fél közöl az intézménnyel; |
DFCCP |
= |
a szerződő fél előre befizetett pénzügyi forrásai, amelyet a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkével összhangban a központi szerződő fél közöl az intézménnyel; |
i |
= |
a klíringtagot jelölő index; |
IMi |
= |
az i-edik klíringtag által a központi szerződő félnek nyújtott alapletét; és |
IM |
= |
az alapletétnek a 648/2012/EU rendelet 89. cikke (5a) bekezdésének megfelelően a központi szerződő fél által az intézménnyel közölt teljes összege. |
498. cikk
Az árutőzsdei kereskedőkre vonatkozó mentesség
2021. június 26-ig a szavatolótőke-követelményekre vonatkozó, e rendeletben megállapított rendelkezések nem alkalmazandók az olyan befektetési vállalkozásokra, amelyek fő üzleti tevékenysége kizárólag a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 5., 6., 7., 9., 10. és 11. pontjában meghatározott pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó befektetési szolgáltatásokból és tevékenységekből áll, és amelyekre 2006. december 31-én a 2004/39/EK irányelv nem volt alkalmazandó.
499. cikk
Tőkeáttétel
A 429. és 430. cikktől eltérve, az intézményeknek a 2014. január 1 és 2021. december 31. közötti időszakban mindkét alábbi tőkemennyiség alapján ki kell számítaniuk és be kell jelenteniük a tőkeáttételi mutatót:
alapvető tőke;
alapvető tőke az e cím 1. és 2. fejezetében meghatározott eltérések figyelembevételével.
▼M8 —————
500. cikk
Tömeges elidegenítés miatti korrekciók
A 181. cikk (1) bekezdésének a) pontjától eltérve az intézmények korrigálhatják LGD-becsléseiket oly módon, hogy a nemteljesítő (defaulted) kitettségek tömeges elidegenítése által a ténylegesen realizált LGD-re gyakorolt hatást részben vagy teljes egészében ellensúlyozzák, legfeljebb a hasonló, nemteljesítő, de végérvényesen nem értékesített kitettségekre vonatkozóan becsült átlagos LGD-k és – a tömeges elidegenítések miatt realizált veszteségeket is magában foglaló – átlagos realizált LGD-k különbözetének mértékéig, amint az összes alábbi feltétel teljesült:
az intézmény értesítést küldött az illetékes hatóságnak a nemteljesítő (defaulted) kitettségek elidegenítéseinek volumenét, összetételét és időpontjait ismertető tervéről;
a nemteljesítő (defaulted) kitettségek elidegenítési időpontjai 2016. november 23-nál későbbre, de legkésőbb 2022. június 28-ra esnek;
mindazon nemteljesítő (defaulted) kitettségeknek az első elidegenítési napon fennálló kumulatív összege, amelyek elidegenítésére az a) pontban említett terv szerinti első elidegenítési nap óta sor került, meghaladta az a) és b) pontban említett, az első elidegenítési nap óta tapasztalt összes nemteljesítő (defaulted) kitettség kint levő összegének 20 %-át.
Az első albekezdésben említett korrekcióra 2022. június 28-ig kell, hogy sor kerüljön, és annak hatásai addig tarthatnak, amíg a megfelelő kitettségek szerepelnek az intézmény saját LGD-becsléseiben.
500a. cikk
Egy másik tagállam pénznemében kibocsátott államkötvények ideiglenes kezelése
A 114. cikk (2) bekezdésétől eltérve, 2024. december 31-ig a tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, egy másik tagállam nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségek esetében a következők alkalmazandók:
2022. december 31-ig a kitettségértékekre alkalmazott kockázati súly az említett kitettségekhez a 114. cikk (2) bekezdésével összhangban rendelt kockázati súly 0 %-a;
2023-ban a kitettségértékekre alkalmazott kockázati súly az említett kitettségekhez a 114. cikk (2) bekezdésével összhangban rendelt kockázati súly 20 %-a;
2024-ben a kitettségértékekre alkalmazott kockázati súly az említett kitettségekhez a 114. cikk (2) bekezdésével összhangban rendelt kockázati súly 50 %-a.
A 395. cikk (1) bekezdésétől és a 493. cikk (4) bekezdésétől eltérve, az illetékes hatóságok az alábbi határértékekig engedélyezhetik az intézmények számára az e cikk (1) bekezdésében említett kitettségek vállalását:
2023. december 31-ig az intézmény alapvető tőkéjének 100 %-a;
2024. január 1. és december 31. között az intézmény alapvető tőkéjének 75 %-a;
2025. január 1. és december 31. között az intézmény alapvető tőkéjének 50 %-a.
Az e bekezdés első albekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott határértékeket a 399–403. cikk szerinti hitelkockázat-mérséklés hatását figyelembe véve meghatározott kitettségértékekre kell alkalmazni.
500b. cikk
A központi bankokkal szembeni egyes kitettségek átmeneti kizárása a teljes kitettségi mértékből a Covid19-világjárványra tekintettel
A 429. cikk (4) bekezdésétől eltérve, az intézmények – az e cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott feltételekre is figyelemmel – 2021. június 27-ig kizárhatják a teljes kitettségi mértékükből a központi bankjukkal szembeni következő kitettségeket:
érmék és bankjegyek a központi bank joghatóságának törvényes pénznemében;
a központi bankkal szembeni követeléseket megtestesítő eszközök, beleértve a központi banknál tartott tartalékokat is.
Az intézmény által kizárt összeg nem haladhatja meg az első albekezdés a) és b) pontjában felsorolt kitettségek napi átlagos összegét az intézmény központi bankjának legutóbbi teljes tartalékolási időszakában.
Egy intézmény abban az esetben zárhatja ki az (1) bekezdésben felsorolt kitettségeket, ha az intézmény illetékes hatósága – az érintett központi bankkal folytatott konzultációt követően – megállapította és nyilvánosan bejelentette, hogy olyan rendkívüli körülmények állnak fenn, amelyek a kizárást a monetáris politikák végrehajtásának elősegítése érdekében indokolják.
Az (1) bekezdés szerinti, kizárandó kitettségeknek teljesíteniük kell mindkét alábbi feltételt:
az intézménynél elhelyezett betétekkel azonos pénznemben denomináltak;
átlagos futamidejük nem haladja meg jelentősen az intézménynél elhelyezett betétek átlagos futamidejét.
Azon intézménynek, amely az (1) bekezdéssel összhangban kizárja a teljes kitettségi mértékéből a központi bankjával szembeni kitettségeket, közzé kell tennie azt a tőkeáttételi mutatót is, amellyel akkor rendelkezne, ha nem zárná ki ezeket a kitettségeket.
500c. cikk
A túllépések kizárása az utótesztelési kiegészítő tétel kiszámításából a Covid19-világjárványra tekintettel
A 366. cikk (3) bekezdésétől eltérve, az illetékes hatóságok kivételes körülmények között és egyedi esetekben engedélyezhetik az intézmények számára, hogy a 366. cikk (3) bekezdésében meghatározott kiegészítő tétel kiszámításából kizárják a feltételezett vagy tényleges változások alapján az intézmény által végzett utóteszteléssel kimutatott túllépéseket, feltéve, hogy e túllépések nem a belső modell hiányosságaiból erednek és 2020. január 1. és 2021. december 31. között történtek.
500d. cikk
A kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő vételek és eladások kitettségértékének átmeneti kiszámítása a Covid19-világjárványra tekintettel
Azoknak az intézményeknek, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően kiegyenlítés határideje szerinti elszámolást alkalmaznak a kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő vásárlásokra és eladásokra, bele kell foglalniuk a teljes kitettségi mértékbe a szokásos módon történő vásárlásokhoz kapcsolódó fizetési kötelezettségvállalások teljes névértékét.
Az intézmények csak akkor ellentételezhetik a szokásos módon történő vásárlásokhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások teljes névleges értékét a kiegyenlítésre váró, szokásos módon történő eladásokhoz kapcsolódó készpénzkövetelések teljes névleges értékével, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:
a szokásos módon történő vételt és eladást egyaránt szállítás fizetés ellenében alapon egyenlítik ki;
a készpénzkövetelésekhez és -kötelezettségekhez kapcsolódóan vett, illetve eladott pénzügyi eszközök értékét az eredménnyel szemben valós értéken jelenítik meg és viszik be az intézmény kereskedési könyvébe.
501. cikk
A kkv-kkel szembeni teljesítő kitettségek kockázattal súlyozott értékének korrekciója
Az intézményeknek a következő képlet alapján korrigálniuk kell a kkv-kel szembeni teljesítő kitettségeknek a harmadik rész II. címének az esettől függően a 2. vagy a 3. fejezetével összhangban kiszámított, kockázattal súlyozott kitettségértékét (RWEA):
ahol:
RWEA* |
= |
kkv-szorzó alkalmazásával korrigált RWEA; és |
E * a következők egyike: |
= |
a)
a kkv-nak vagy a kkv egymással kapcsolatban álló ügyfelei csoportjának az intézménnyel, leányvállalataival, anyavállalataival, valamint azok más leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden nem teljesítő kitettséget, de ide nem értve a lakóingatlannal fedezett követeléseket és függő követeléseket;
b)
amennyiben az a) pontban említett teljes összeg 0, azon, a kkv-val vagy a kkv egymással kapcsolatban álló ügyfelei csoportjával szembeni, lakóingatlannal fedezett követelések és függő követelések összege, amelyek az abban a pontban említett teljes összeg számításából ki vannak zárva. |
E cikk alkalmazásában:
a kkv-val szembeni kitettségnek a lakossággal szembeni, a vállalati vagy az ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek osztályában kell lennie;
a kkv olyan vállalkozás, amely megfelel a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban ( 30 ) foglalt meghatározásnak; az ajánlás mellékletének 2. cikkében felsorolt kritériumok közül csak az éves árbevételt kell figyelembe venni;
az intézményeknek észszerű mértékben törekedniük kell az E* pontos meghatározására és a b) pont szerinti információk beszerzésére.
501a. cikk
Az alapvető közszolgáltatásokat nyújtó vagy támogató fizikai struktúrákat vagy létesítményeket, rendszereket és hálózatokat működtető vagy finanszírozó szervezetekkel szembeni kitettségek hitelkockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiigazítása
A III. rész II. címével összhangban kiszámított, hitelkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket 0,75-ös tényezővel kell megszorozni, feltéve hogy a kitettség az összes következő kritériumnak megfelel:
a kitettség vagy a vállalati kitettségi osztályba vagy a speciális hitelezési kitettségek osztályába tartozik, a nemteljesítő kitettségek kizárásával;
a kitettség kifejezetten alapvető közszolgáltatásokat nyújtó vagy támogató fizikai struktúrák vagy létesítmények, rendszerek és hálózatok működtetésére vagy finanszírozására létrehozott szervezettel szembeni kitettség;
a kötelezettség visszafizetésének forrását legalább kétharmad részben a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem – nem pedig a tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független kapacitásai –, illetve a (2) bekezdés b) pontjának i. és ii. alpontjában felsorolt egy vagy több szervezet által nyújtott támogatás vagy finanszírozás képviseli;
a kötelezett a projekt kockázata szempontjából releváns súlyos stresszhelyzetben is teljesíteni tudja pénzügyi kötelezettségeit;
a kötelezett által generált pénzáramlás előrejelezhető és a kölcsön futamideje alatt az összes jövőbeli kölcsöntörlesztést fedezi;
a kitettség refinanszírozási kockázata alacsony vagy megfelelően mérsékelt, figyelembe véve az esetleges, a (2) bekezdés b) pontjának i. és ii. alpontjában felsorolt egy vagy több szervezet által nyújtott támogatásokat vagy finanszírozásokat is;
a szerződéses megállapodások a hitelezők számára magas fokú védelmet biztosítanak, beleértve a következőket:
ha a kötelezett bevételei nem nagyszámú felhasználó kifizetéseiből származnak, a szerződéses megállapodásoknak tartalmazniuk kell a hitelezők olyan veszteségekkel szembeni hatékony védelmét biztosító rendelkezéseket, amely veszteségek a kötelezett által nyújtott áruk vagy szolgáltatások megvásárlására kötelezettséget vállaló fél általi projektfelmondásból fakadhatnak;
a kötelezett az e bekezdés b) pontjában említett eszközök élettartama alatt a függő kötelezettségek és a működőtőke-követelmények fedezéséhez teljes mértékben készpénzzel vagy kiváló minősítésű garantőrökkel kötött egyéb pénzügyi megállapodásokkal finanszírozott elegendő tartalékforrással rendelkezik;
a hitelezők jelentős irányítást gyakorolnak egyrészről az eszközök, másrészről a kötelezett által termelt jövedelem felett;
a hitelezők az alkalmazandó jog által megengedett mértékben az infrastrukturális vállalkozás szempontjából kritikus jelentőséggel bíró eszközökhöz és szerződésekhez kapcsolódó biztosítékokban részesülnek, vagy alternatív mechanizmusokkal rendelkeznek pozíciójuk biztosítására;
kötelezettség van érvényben arra vonatkozóan, hogy a hitelezők részére befolyásoló tulajdoni részesedést biztosítanak annak érdekében, hogy azok nemteljesítés esetén irányítást gyakorolhassanak a szervezet felett;
a projektből származó nettó működési cash flow kötelező kifizetések utáni, a hiteltörlesztési kötelezettségek teljesítésétől eltérő célra történő felhasználása korlátozott;
szerződésben korlátozottak a kötelezett arra vonatkozó lehetőségei, hogy a hitelezők számára esetleg hátrányos tevékenységeket hajtson végre, beleértve azt a korlátozást, hogy nem vehet fel újabb hitelt a meglévő hitelezők hozzájárulása nélkül;
a kötelezettség az összes többi követeléshez képest előbbre sorolt, kivéve a jogszabályi kötelezettség alapján előírt követeléseket és a származtatott ügyletekben részt vevő partnerek követeléseit;
ha a kötelezett az építési szakaszban van, a tőkebefektetőnek – vagy ha egynél több tőkebefektető van, a tőkebefektetők csoportjának együttesen – a következő kritériumokat kell teljesítenie:
a tőkebefektető a korábbiakban sikeresen felügyelt infrastrukturális projekteket, pénzügyi stabilitással és megfelelő szakértelemmel rendelkezik;
a tőkebefektetők nemteljesítésének kockázata alacsony, illetve csekély a kockázata annak, hogy nemteljesítésük esetén a kötelezettet jelentős veszteség éri;
megfelelő mechanizmusok állnak rendelkezésre a tőkebefektetők és a hitelezők érdekeinek összehangolására;
a kötelezett megfelelő biztosítékokkal rendelkezik, amellyel biztosítja a projektnek az elfogadott specifikációnak, költségvetésnek és teljesítési határidőnek megfelelő befejezését, beleértve az erős teljesítési garanciákat vagy egy tapasztalt vállalkozó bevonását és a kötbérre vonatkozó megfelelő szerződési rendelkezéseket;
amennyiben a működési kockázat jelentős, azt megfelelően kezelik;
a kötelezett tesztelt technológiát és tervezést alkalmaz;
megkaptak minden szükséges engedélyt és felhatalmazást;
a kötelezett csak kockázatmérséklési célból vesz igénybe származtatott eszközöket;
a kötelezett megvizsgálta, hogy a finanszírozott eszközök hozzájárulnak-e a következő környezetvédelmi célkitűzésekhez:
az éghajlatváltozás mérséklése;
az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás;
a víz és a tengeri erőforrások fenntartható használata és védelme;
áttérés a körforgásos gazdaságra, a hulladékkeletkezés megelőzése és újrahasznosítás;
a környezetszennyezés megelőzése és csökkentése;
az egészséges ökoszisztémák védelme.
Az (1) bekezdés e) pontjának alkalmazásában a generált pénzáramlások csak akkor tekinthetők előre kiszámíthatónak, ha a bevétel jelentős része teljesíti az alábbi feltételeket:
az alábbi kritériumok egyike teljesül:
a bevételek rendelkezésre állási díjból származnak;
a bevételek megtérülési rátára vonatkozó szabályozás hatálya alá tartoznak;
a bevételek szállítástól nem függő fizetési kötelezettséget tartalmazó szerződés hatálya alá tartoznak;
a kibocsátás szintje vagy a használat és az ár egymástól függetlenül teljesíti az alábbi kritériumok egyikét:
ha a kötelezett bevételei nem nagyszámú felhasználó kifizetéseiből származnak, az a fél, amely vállalja a kötelezett által nyújtott áru vagy szolgáltatás megvásárlását, az alábbiak egyike:
központi bank, központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság, feltéve hogy a 114. és a 115. cikkel összhangban 0 %-os kockázati súlyt, illetve külső hitelminősítő intézet által kiadott legalább 3-as hitelminőségi besorolást kap;
közszektorbeli szervezet, feltéve hogy a 116. cikkel összhangban 20 %-os vagy ennél alacsonyabb kockázati súlyt, illetve külső hitelminősítő intézet által kiadott legalább 3-as hitelminőségi besorolást kap;
a 117. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bank;
a 118. cikkben említett nemzetközi szervezet;
külső hitelminősítő intézet által kiadott legalább 3-as hitelminőségi besorolással rendelkező vállalat;
olyan szervezet, amely a bevételek szintjének és ütemezésének jelentős változása nélkül helyettesíthető.
A (4) bekezdés alkalmazása céljából az EBH-nak jelentést kell benyújtania a Bizottságnak a következőkről:
annak elemzése, hogy miként alakulnak az infrastrukturális hitelezés és projektfinanszírozás piacainak trendjei és feltételei a (4) bekezdésben említett időszakban;
az (1) bekezdés b) pontjában említett gazdálkodó egységekhez fűződő tényleges kockázat egy teljes gazdasági ciklusra kiterjedő elemzése;
annak elemzése, hogy az e rendeletben meghatározott szavatolótőke-követelmények összhangban állnak-e az e bekezdés a) és a b) pontja szerinti elemzések eredményével.
501b. cikk
Az adatszolgáltatási követelményektől való eltérés
A 430. cikktől eltérve, az e rendeletben foglalt releváns rendelkezések alkalmazásának kezdő napja és a szóban forgó cikkben említett végrehajtás-technikai standardokban meghatározott jelentések első beküldésének időpontja közötti időszakban az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 430. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus tábláiban meghatározott formátumban történő adatszolgáltatási kötelezettségtől, ha az említett táblákat még nem aktualizálták az e rendeletben foglalt előírásokkal összhangban.
II. CÍM
JELENTÉSEK ÉS A RENDELKEZÉSEK FELÜLVIZSGÁLATA
501c. cikk
A környezeti és/vagy társadalmi célokhoz fűződő kitettségek prudenciális kezelése
Az EBH az ERKT-val folytatott konzultációt követően a rendelkezésre álló adatok és a Bizottság fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű munkacsoportjának megállapításai alapján értékeli, hogy indokolt lenne-e az alapvetően környezeti és/vagy társadalmi célokkal összefüggésbe hozható eszközökhöz – beleértve az értékpapírosításokat – vagy tevékenységekhez kapcsolódó kitettségek külön prudenciális kezelése. Az EBH különösen a következőket értékeli:
az alapvetően környezeti és/vagy társadalmi célokhoz fűződő eszközökhöz és tevékenységekhez kapcsolódó kitettségek más kitettségek kockázatosságához viszonyított tényleges kockázatának értékelésére szolgáló módszertanok;
a fizikai kockázatok és átmeneti kockázatok – köztük az eszközöknek a szabályozás változásából eredő értékcsökkenésével kapcsolatos kockázatok – értékelésére szolgáló megfelelő kritériumok kidolgozása;
az alapvetően környezeti és/vagy társadalmi célokhoz fűződő eszközökhöz és tevékenységekhez kapcsolódó kitettségek külön prudenciális kezeléséből eredően az Unión belüli pénzügyi stabilitásra és banki hitelezésre esetlegesen gyakorolt hatások.
Az EBH-nak 2025. június 28-ig jelentést kell benyújtania megállapításairól az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.
A Bizottság e jelentés alapján adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
502. cikk
A tőkekövetelmények ciklikussága
A Bizottság az EBH-val, az ERKT-val és a tagállamokkal együttműködve, továbbá az EKB véleményét is figyelembe véve rendszeresen monitorozza, hogy ez a rendelet összességében véve, a 2013/36/EU irányelvvel együtt számottevő hatást gyakorol-e a gazdasági ciklusra, és ezen vizsgálat fényében fontolóra veszi az esetleges korrekciós intézkedések indokoltságát. Az EBH 2013. december 31-ig jelentést tesz a Bizottságnak arról, szükséges-e és milyen módon az intézmények belső minősítésen alapuló módszer szerinti módszertanait egymáshoz közelíteni annak érdekében, hogy a tőkekövetelmények összehasonlíthatóbbá váljanak, és a prociklikusság is csökkenjen.
Ezen elemzés alapján, és az EKB véleményét is figyelembe véve, a Bizottság kétévente jelentést készít, és azt az esetleges megfelelő javaslatok kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés elkészítése során a hitelfelvevő és hitelező felek hozzájárulásait megfelelően figyelembe kell venni.
A Bizottság 2014. december 31-ig megvizsgálja a 33. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazását, és erről – adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
A 33. cikk (1) bekezdése c) pontjának lehetséges eltörlésére, illetve lehetséges uniós szintű alkalmazására vonatkozóan a vizsgálatnak biztosítania kell különösen a pénzügyi stabilitáshoz szükséges garanciák meglétét az összes tagállamban.
503. cikk
A fedezett kötvények formáját öltő kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények
Az (1) bekezdésben említett jelentésnek és javaslatoknak ki kell terjedniük a következőkre:
a fedezett kötvényekre jelenleg alkalmazandó szabályozói tőkekövetelmények megfelelően különbséget tesznek-e az egyes fedezett kötvények hitelminőségbeli változatai, illetve a fedezett kötvények fedezetéül szolgáló biztosítékok között, kitérve a tagállamok közötti különbségek mértékére is;
a fedezett kötvények piaca mennyire átlátható, és ez milyen mértékben könnyíti meg, hogy a befektetők átfogó belső elemzést végezzenek a fedezett kötvények hitelkockázatára és a fedezetükül szolgáló biztosítékokra, valamint a kibocsátó fizetésképtelensége esetén az eszközök elkülönítettségére vonatkozóan, ideértve a vonatkozó nemzeti szintű jogi szabályozás szigorúsága által biztosított kockázatenyhítő hatásokat is, összhangban az e rendelet 129. cikkében, illetve a 2009/65/EK irányelv 52. cikke (4) bekezdésében a fedezett kötvények általános minőségével és annak a befektetők számára szükséges átláthatóság szintjét befolyásoló hatásával kapcsolatban említettekkel; és
egy-egy hitelintézet fedezettkötvény-kibocsátása milyen mértékben hat a kibocsátó intézmény többi hitelezőjét érintő hitelkockázatra.
504. cikk
Állami hatóságok által válsághelyzetekben lejegyzett tőkeinstrumentumok
A Bizottság az EBH-val való konzultációt követően 2016. december 31-ig jelentést készít arról, hogy szükséges-e módosítani vagy megszüntetni a 31. cikkben meghatározott eljárást; a jelentést a Bizottság az esetleges megfelelő javaslatok kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
504a. cikk
A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya
Az EBH-nak 2022. június 28-ig tájékoztatnia kell a Bizottságot az egyéb rendszerszinten jelentős intézményként vagy globálisan rendszerszinten jelentős intézményként azonosított intézmények által tartott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összegeiről és ezen állományoknak az ilyen intézmények közötti megoszlásáról, a szanálás lehetséges akadályairól, valamint az ezen állományokhoz kapcsolódó továbbterjedési kockázatról.
Az EBH jelentése alapján a Bizottság 2023. június 28-ig beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ilyen állományok megfelelő kezeléséről, és a jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatot is csatol.
505. cikk
A hosszú távú finanszírozás vizsgálata
A Bizottság 2014. december 31-ig – a megfelelő javaslatokkal együtt – jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy az e rendeletben foglalt követelmények megfelelőnek tekinthetők-e figyelembe véve azt, hogy a gazdaságban a hosszú távú finanszírozás valamennyi formája számára megfelelő szintű forrásokat kell biztosítani, beleértve az Unión belül a közlekedés, az energia és a távközlés területén megvalósított kritikusinfrastruktúra-projekteket is.
506. cikk
Hitelkockázat – a nemteljesítés meghatározása
Az EBH 2017. december 31-ig jelentést nyújt be a Bizottságnak arról, hogy hogyan hat a kockázattal súlyozott kitettségértékekre az, ha a 178. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírtaknak megfelelően a 90 napos késedelmet 180 napos késedelem váltja fel, valamint arról, hogy megfelelő lenne-e az, ha ennek a rendelkezésnek az alkalmazása 2019. december 31. után is folytatódna
A Bizottság a jelentés alapján jogalkotási javaslatot tehet e rendelet módosítására.
506a. cikk
Euróövezeti államkötvényekből álló alapul szolgáló portfólióval rendelkező KBF-ek
A Bizottság – az ERKT-val és az EBH-val szoros együttműködésben – 2021. december 31-ig jelentést tesz közzé, amelyben értékeli, hogy szükség van-e a szabályozási keret megváltoztatására a kizárólag azon tagállamok államkötvényeiből álló alapul szolgáló portfólióval rendelkező KBF-ek befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségek piacának és azok banki vásárlásának előmozdítása érdekében, amely tagállamok pénzneme az euro, ahol az egyes tagállamok államkötvényeinek relatív súlya a KBF teljes portfóliójában egyenlő az egyes tagállamok által az EKB felé teljesített tőke-hozzájárulás relatív súlyával.
506b. cikk
NPE értékpapírosítás
507. cikk
Nagykockázat-vállalás
Az EBH-nak nyomon kell követnie a 390. cikk (6) bekezdésének b) pontjában, a 400. cikk (1) bekezdésének f)–m pontjában és (2) bekezdésének a), c)–g), i), j) és k) pontjában meghatározott mentességek alkalmazását, és 2021. június 28-ig jelentést kell benyújtania a Bizottságnak arról, hogy milyen mennyiségi hatása lenne a mentességek megszüntetésének vagy alkalmazásuk korlátozásának. A jelentésben az említett cikkekben előírt minden mentesség vonatkozásában egyenként értékelni kell mindenekelőtt a következőket:
az egyes tagállamokban mentesített nagykockázat-vállalások száma;
az egyes tagállamokban a mentességet igénybe vevő intézmények száma;
az egyes tagállamokban a mentesített kitettségek aggregált összege.
508. cikk
Az alkalmazás szintje
▼M9 —————
509. cikk
Likviditási követelmények
Az első albekezdésben említett jelentésnek megfelelően figyelembe kell vennie a piacokat és a nemzetközi szabályozási fejleményeket, valamint a likviditásfedezeti követelménynek az e rendeletben foglalt egyéb prudenciális követelményekkel – például a 92. cikkben meghatározott kockázat-alapú tőkearányokkal vagy a tőkeáttételi mutatókkal – való kölcsönhatását.
Az Európai Parlament és a Tanács számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az első albekezdésben említett jelentéssel kapcsolatban megtegyék az észrevételeiket.
Az EBH az (1) bekezdésben említett jelentésében különösen a következőket értékeli:
a likviditásbeáramlások értékét korlátozó mechanizmusok előírása, különösen a beáramlásokra vonatkozó megfelelő felső korlát és ennek alkalmazási feltételei meghatározása céljából, különböző üzleti modelleket véve figyelembe, beleértve a közvetett (pass through) finanszírozási konstrukciókat, a faktorálást, a lízinget, a fedezett kötvényeket, a jelzáloghiteleket, a fedezett kötvények kibocsátását valamint azt, hogy ezt a felső korlátot milyen mértékben kellene módosítani vagy eltávolítani annak érdekében, hogy az a specializált finanszírozás sajátosságainak is megfeleljen;
a hatodik rész II. címében, különösen a 422. cikk (7) bekezdésében és a 425. cikk (2) bekezdésében szereplő be- és kiáramlások meghatározása;
olyan mechanizmusok meghatározása, amelyek a likvid eszközök bizonyos kategóriáira korlátozzák a likviditási követelmények hatályát; különösen annak a megfelelő minimális százalékos aránynak az értékelése, amely azt határozza meg, hogy a 416. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában említett likvid eszközöknek az összes likvid eszköz mekkora részét kell képviselniük, 60 %-os küszöböt tesztelve és figyelembe véve a nemzetközi szabályozás területén bekövetkezett fejleményeket. A tartozást megtestesítő és 30 naptári napon belül esedékes vagy lehívható eszközök nem számítanak bele a korlátba, kivéve, ha a szintén a 416. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja alá besorolható biztosíték ellenében szerezték be őket;
a csoporton belüli pénzáramlások tekintetében speciálisan meghatározott alacsonyabb kiáramlási és/vagy magasabb beáramlási ráták előírása, pontosítva, hogy az egyedi be- és kiáramlási ráták milyen feltételek mellett lennének prudenciális szempontból indokoltak, és nagy vonalakban körvonalazva egy objektív kritériumokon és paramétereken alapuló módszertan kereteit az intézmény és a partner közötti konkrét be- és kiáramlások meghatározására abban az esetben, ha azok székhelye nem egyazon tagállamban található;
a 424. cikk (3) és (5) bekezdésének hatálya alá tartozó le nem hívott, folyósítási kötelezettséggel járó hitel- és likviditási keretekre alkalmazandó lehívási arány kalibrálása. Az EBH különösen a 100 %-os lehívási arányt teszteli.
a 411. cikk 2. pontjában említett lakossági betét meghatározása, különös tekintettel arra, hogy megfelelő-e a természetes személyek betétei vonatkozásában küszöbértéket bevezetni;
új, alacsonyabb kiáramlású lakossági betét kategória bevezetésének szükségessége, annak fényében, hogy ezek a betétek olyan speciális jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek indokolttá teszik az alacsonyabb kiáramlási ráták alkalmazását, és figyelembe véve a nemzetközi fejleményeket;
eltérések meghatározása az intézmények által a jövőben kötelezően tartandó likvid eszközállomány összetételére vonatkozó előírásoktól, amennyiben az intézmény egy adott pénznemben jelentkező indokolt teljes likvideszköz-igénye meghaladja az ilyen likvid eszközök rendelkezésre álló mennyiségét, valamint az ilyen eltérések feltételeinek rögzítése;
a saría-kompatibilis bankok általi használat céljára a saría-kompatibilis pénzügyi termékek meghatározása azon eszközök alternatívájaként, amelyek a 416. cikk alkalmazásában likvid eszköznek minősülnek.
a stresszhelyzetek meghatározása, beleértve azoknak az elveknek a meghatározását is, amelyek alapján a likvideszköz-állomány igénybe vehető, valamint azoknak a szükséges felügyeleti reakcióknak a leírását, amelyek alapján az intézmények likvid eszközeiket felhasználhatnák a likviditáskiáramlások teljesítése céljára, továbbá, hogy miként kezelhető az előírások be nem tartása;
a 422. cikk (3) bekezdésének c) pontjában a nem pénzügyi ügyfelek tekintetében említett kialakult operatív kapcsolat fogalmának meghatározása;
a 422. cikk (4) bekezdésének első albekezdésében említett levelező banki szolgáltatásokra és elsődleges ügynöki (prime brokerage) tevékenységekre alkalmazandó kiáramlási arány kalibrálása.
az olyan, kormányzat által garantált kötvényekre, például az írországi National Asset Management Agency (Nemzeti Eszközkezelő Társaság) és a Spanish Asset Management Company (Spanyol Eszközkezelő Társaság) által kibocsátott kötvényekre vonatkozóan, amelyeket 2023. decemberéig különlegesen nagy likviditású és hitelminőségű eszközként bocsátottak ki hitelintézetek részére, kormányzati támogatási intézkedések részeként, az állami támogatásra vonatkozó uniós jóváhagyással, abból a célból, hogy a hitelintézetek mérlegét megtisztítsák a problémás eszközöktől.
Az Európai Parlament és a Tanács számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a szóban forgó jelentéssel kapcsolatban megtegyék az észrevételeiket.
Az első albekezdésben említett jelentésben ki kell térni:
egyéb eszközkategóriákra, különösen a lakóingatlannal fedezett, magas likviditású és hitelminőségű értékpapírokra,
a központi bankok által elfogadott egyéb értékpapírokra vagy hitelekre, például a helyi önkormányzatok kötvényeire és értékpapírjaira, valamint
az egyéb, központi bankok által fedezetként nem befogadható, de forgatható eszközökre is, mint például az elismert tőzsdén forgalmazott részvények, az arany, a főbb indexált, tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok, a garantált kötvények, a fedezett kötvények, a vállalati kötvények és a fenti eszközökre épülő alapok.
Az EBH e fogalommeghatározások vonatkozásában különösen azt vizsgálja meg, hogy megfelelőek-e a következő kritériumok, és mi lenne a megfelelő szint:
az eszközök minimális kereskedési volumene;
a fennálló eszközállomány minimális volumene;
átlátható árképzési és kereskedés utáni információk;
a harmadik rész II. címének 2. fejezetében említett hitelminőségi besorolások;
igazolt adatok az árak stabilitásáról;
átlagos kereskedési volumen és átlagos ügyletnagyság;
a vételi és eladási ár közötti maximális különbség;
a lejáratig hátralévő idő;
minimális eszközforgási sebesség.
Az EBH 2014. január 31-ig jelentést tesz továbbá:
a magas és rendkívül magas likviditás és hitelminőség egységes fogalommeghatározásáról;
a likvid eszközök fogalom-meghatározásából eredő, a monetáris politika keretébe tartozó műveletek végzésére gyakorolt esetleges nem kívánt következményekről, valamint arról, hogy:
a központi bank által befogadható eszközök jegyzékétől független likvid eszközök jegyzéke, amelyek ösztönözhetik az intézményeket arra, hogy refinanszírozási műveleteik keretében a likvid eszközök meghatározásán kívül eső befogadható eszközöket nyújtsanak be;
a likviditás szabályozása mennyire tarthatja vissza az intézményeket attól, hogy a fedezetlen pénzpiacokon hiteleket nyújtsanak vagy vegyenek fel, illetve hogy ez a monetáris politika végrehajtása terén az egynapos euró indexátlag (EONIA) megcélzott alkalmazásának megkérdőjelezéséhez vezethet-e;
a likviditásfedezeti követelmény bevezetése mennyire nehezítheti meg a központi bankok számára, hogy a meglévő monetáris politikai keretrendszer és eszközök alkalmazásával biztosítsák az árstabilitást;
a likvid eszközökre vonatkozó, a 417. cikk b)–f) pontjában szereplő operatív követelményekről, összhangban a nemzetközi szabályozási fejleményekkel.
510. cikk
Nettó stabil forrásellátottsági követelmények
Az EBH – a hatodik rész III. címe értelmében jelentendő elemek alapján, a 415. cikk (3) bekezdésének a) pontjában említett egységes adatszolgáltatási formátumnak megfelelően és az ERKT-val folytatott konzultációt követően – 2015. december 31-ig adatot szolgáltat továbbá a Bizottságnak az intézmények rendelkezésére álló és az intézmények számára szükséges stabil forrásellátottság összegének meghatározására szolgáló módszerekről, valamint a nettó stabil forrásellátottsági követelmény kiszámítására vonatkozó megfelelő, egységes meghatározásokról, és ezzel összefüggésben elsősorban a következőket tartja szem előtt:
a 427. cikk (1) bekezdésében foglalt stabil finanszírozási forrásokra alkalmazott súlyozások és kategóriák;
a 428. cikk (1) bekezdésében foglalt stabil forrásellátottsági követelmények meghatározásához alkalmazott súlyozások és kategóriák;
a módszereknek az adott helyzettől függően ösztönző vagy visszatartó erővel kell hatniuk annak érdekében, hogy elősegítsék az intézmények eszközeinek, üzleti tevékenységeinek, befektetéseinek és forrásellátottságának stabilabb hosszabb távú finanszírozását;
az intézmények különböző típusai számára különböző módszereket kell kidolgozni.
Az EBH-nak nyomon kell követnie a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletekhez és a hitelderivatívákhoz kapcsolódó finanszírozási kockázatot fedező előírt stabil források összegét a nettó stabil forrásellátottsági ráta egyéves időhorizontján, különös tekintettel a 428s. cikk (2) bekezdésében és a 428at. cikk (2) bekezdésében meghatározott származtatott ügyletek jövőbeli finanszírozási kockázataira, és 2024. június 28-ig jelentést kell benyújtania a Bizottságnak arról, ha lehetőség kínálkozik egy magasabb előírt stabil forrásellátottsági tényező elfogadására vagy egy kockázatérzékenyebb mérőszám bevezetésére. A jelentésben értékelni kell legalább a következőket:
a letéttel fedezett és letéttel nem fedezett származtatott ügyletek közötti különbségtétel lehetősége;
a 428s. cikk (2) bekezdésében és a 428at. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelmény eltörlésének, fokozásának vagy felváltásának lehetősége;
a nettó stabil forrásellátottsági ráta kiszámítása során a származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott, a 428d. cikkben, a 428k. cikk (4) bekezdésében, a 428s. cikk (2) bekezdésében, a 428ag. cikk a) és b) pontjában, a 428ah. cikk (2) bekezdésében, a 428al. cikk (4) bekezdésében, a 428at. cikk (2) bekezdésében, a 428ay. cikk a) és b) pontjában és a 428az. cikk (2) bekezdésében meghatározott bánásmód szélesebb körű megváltoztatásának lehetősége, az ezen ügyletekhez kapcsolódó finanszírozási kockázatoknak a nettó stabil forrásellátottsági ráta egyéves időhorizontján történő jobb figyelembevétele érdekében;
a javasolt módosítások hatása az intézmények származtatott ügyleteihez szükséges stabil forrásellátottság szintjére.
Az EBH-nak nyomon kell követnie az értékpapír-finanszírozási ügyletekhez, valamint az ilyen ügyletekben kapott vagy nyújtott eszközökhöz és a pénzügyi ügyfelekkel kötött, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű fedezetlen ügyletekhez kapcsolódó finanszírozási kockázatok fedezésére előírt stabil forrásellátottság szintjét, és ezen előírás megfelelőségéről 2023. június 28-ig jelentést kell benyújtania a Bizottságnak. E jelentésben értékelni kell legalább a következőket:
a magasabb vagy alacsonyabb stabil forrásellátottsági tényezők alkalmazásának a lehetősége a pénzügyi ügyfelekkel kötött értékpapír-finanszírozási ügyletek, valamint a pénzügyi ügyfelekkel kötött, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező fedezetlen ügyletek esetében, az ilyen ügyletekhez kapcsolódó finanszírozási kockázatoknak a nettó stabil forrásellátottsági ráta egyéves időhorizontján való jobb figyelembevétele és a pénzügyi ügyfelek közötti esetleges továbbterjedés hatásainak jobb beszámítása érdekében;
a 428r. cikk (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott elbánás más típusú eszközökkel fedezett értékpapír-finanszírozási ügyletekre való alkalmazásának lehetősége;
annak lehetősége, hogy az értékpapír-finanszírozási ügyletekben használt mérlegen kívüli tételek esetében a 428p. cikk (5) bekezdésében előírt elbánás alternatívájaként stabil forrásellátottsági tényezőket alkalmazzanak;
a pénzügyi ügyfelekkel szemben fennálló, hat hónapnál rövidebb futamidejű, a 428k. cikk (3) bekezdésének c) pontja alapján 0 %-os rendelkezésre álló stabil forrásellátottsági tényező alá tartozó kötelezettségek, valamint a pénzügyi ügyfelekkel kötött hat hónapnál rövidebb futamidejű ügyletekből származó, a 428r. cikk (1) bekezdésének g) pontja, a 428s. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 428v. cikk b) pontja alapján 0 %-os, 5 %-os vagy 10 %-os előírt stabil forrásellátottsági tényező alá tartozó eszközök aszimmetrikus kezelésének a megfelelősége;
a magasabb vagy alacsonyabb előírt forrásellátottsági tényezőknek a pénzügyi ügyfelekkel kötött – különösen a hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező – értékpapír-finanszírozási ügyletek esetében való bevezetésének hatása az ezen ügyletek során biztosítékként kapott eszközök, különösen az állampapírok és a vállalati kötvények piaci likviditására;
a javasolt változtatásoknak az említett intézmények ügyleteihez, mindenekelőtt a pénzügyi ügyfelekkel kötött, hat hónapnál rövidebb hátralévő futamidejű értékpapír-finanszírozási ügyletekhez szükséges stabil forrásellátottság szintjére gyakorolt hatása, amennyiben ezen ügyletek során az intézmények államkötvényeket kapnak biztosítékként.
Az EBH-nak nyomon kell követnie az intézmények származtatott ügyletek fedezésére szolgáló értékpapírjaihoz kapcsolódó finanszírozási kockázat fedezéséhez szükséges stabil források összegét. Az EBH-nak 2023. június 28-ig az elbánás megfelelőségéről szóló jelentést kell benyújtania a Bizottságnak. E jelentésben értékelni kell legalább a következőket:
az elbánás lehetséges hatása a befektetők azon képességére, hogy eszközökkel szemben kitettségre tegyenek szert, és az elbánás hatása a tőkepiaci unión belül a hitelkínálatra;
a módosított stabil finanszírozási követelményeknek az alapletétből finanszírozott származtatott ügyletek teljes egészében vagy részben történő fedezésére szolgáló értékpapírokra való alkalmazásának lehetősége;
a módosított stabil finanszírozási követelményeknek a nem az alapletétből finanszírozott származtatott ügyletek fedezésére szolgáló értékpapírokra való alkalmazásának lehetősége.
511. cikk
Tőkeáttétel
A Bizottság legkésőbb 2020. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére arról, hogy
megfelelő megoldás-e az emelt szintű tőkeáttételi mutató bevezetése az egyéb, rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozóan; és
megfelelő-e a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mérték meghatározása és kiszámítási módja, adott esetben ideértve a központi banki tartalékok kezelését is.
512. cikk
Átruházott hitelkockázattal szembeni kitettségek
A nemzetközi piaci fejlemények tükrében a Bizottság 2014. december 31-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ötödik rész rendelkezéseinek alkalmazásáról és eredményességéről.
513. cikk
Makroprudenciális szabályok
A Bizottság 2022. június 30-ig, majd azt követően ötévente az EKRT-val és az EBH-val történt konzultációt követően megvizsgálja, hogy az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt makroprudenciális szabályozás elégséges-e a szektorok, régiók és tagállamok rendszerkockázatainak csökkentésére, és ennek keretében felméri, hogy:
az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt jelenlegi makroprudenciális eszközök hatékonyak, hatásosak és átláthatók-e;
megfelelő-e az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt, hasonló kockázatok kezelését célzó különböző makroprudenciális eszközök alkalmazási köre, illetve a közöttük lévő lehetséges átfedések szintje, és szükség esetén új makroprudenciális szabályozásra tesz javaslatot;
a rendszerszinten jelentős intézményekre vonatkozó nemzetközileg elfogadott standardok milyen kölcsönhatásban vannak az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt rendelkezésekkel, és adott esetben új szabályozásra tesz javaslatot e nemzetközileg elfogadott standardok figyelembevételével;
az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben foglalt makroprudenciális eszközöket ki kell-e egészíteni más típusú eszközökkel – például hitelfelvevőkön alapuló eszközökkel –, kiegészítve a tőkealapú eszközöket, és lehetővé téve az eszközök harmonizált alkalmazását az egységes piacon; figyelembe véve azt is, hogy az említett eszközök harmonizált meghatározásai és a vonatkozó adatok uniós szintű szolgáltatása előfeltétele-e az ilyen eszközök bevezetésének;
célszerű volna-e a 92. cikk (1a) bekezdésében említett tőkeáttételi mutató puffer követelményt a globálisan rendszerszinten jelentős intézményektől eltérő, rendszerszinten jelentős intézményekre is kiterjeszteni, hogy e követelmény kalibrálásának el kell-e térnie a globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében alkalmazott kalibrálástól, és hogy e követelmény kalibrálásának az adott intézmény rendszerszintű jelentőségének szintjétől kell-e függenie;
hogy a makroprudenciális intézkedések jelenlegi, önkéntes kölcsönösségét hogyan lehet kötelezővé tenni, és hogy az ERKT jelenlegi, önkéntes kölcsönösségi kerete megfelelő alapot szolgáltat-e ehhez;
hogyan lehet ellátni az érintett uniós és nemzeti makroprudenciális hatóságokat a nem banki szektorban – különösen a származtatott eszközök és az értékpapír-finanszírozási ügyletek piacán, a vagyonkezelési ágazatban és a biztosítási ágazatban – a hitelintézetek kitettségeiből eredő, újonnan megjelenő rendszerszintű kockázatok kezelésére szolgáló eszközökkel.
514. cikk
A származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámítása céljából alkalmazandó módszer
515. cikk
Monitoring és értékelés
516. cikk
Hosszú távú finanszírozás
A Bizottság 2015. december 31-ig jelentést nyújt be arról, hogy e rendelet milyen hatást gyakorol a növekedést ösztönző infrastruktúrába való hosszú távú beruházások ösztönzésére.
517. cikk
A figyelembe vehető tőke fogalom-meghatározása
A Bizottság 2014. december 31-ig megvizsgálja, hogy megfelelő-e a figyelembe vehető tőkének a második rész III. címe céljára, valamint a negyedik rész céljára alkalmazott fogalom-meghatározása, és erről – adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
518. cikk
Az intézmény gazdaságilag életképtelenné válása esetén leírható, illetve átalakítható tőkeinstrumentumok kérdésének vizsgálata
A Bizottság 2015. december 31-ig megvizsgálja, hogy célszerű-e ebben a rendeletben előírni, hogy amennyiben megállapításra került, hogy az intézmény gazdaságilag életképtelen, le kell írni a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat, illetve a járulékos tőkeinstrumentumokat, és erről jelentést készít. A Bizottság a jelentését adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
518a. cikk
A keresztfelmondásra vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata
A Bizottság legkésőbb 2022. június 28-ig felülvizsgálja és értékeli, hogy megfelelő-e annak előírása, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek anélkül bevonhatók a feltőkésítésbe, hogy ez más szerződések keresztfelmondásra jogosító záradékának érvénybe lépéséhez vezessen. Ennek célja a hitelezői feltőkésítés hatékonyságának a lehető legnagyobb mértékű megerősítése, valamint annak felmérése, hogy célszerű-e, ha az egyéb kötelezettségekre vonatkozó szerződéses rendelkezések nem tartalmaznak a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó keresztfelmondásra jogosító záradékot. Az elvégzett vizsgálathoz és az értékeléshez adott esetben jogalkotási javaslatot is csatol.
518b. cikk
Jelentés a túllépésekről és a kifizetések korlátozására vonatkozó felügyeleti hatáskörökről
A Bizottság 2021. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogy a pénzügyi piacok szabályos működésének és integritásának súlyos gazdasági zavarát előidéző rendkívüli körülmények indokolják-e, hogy:
ezen időszakok alatt az illetékes hatóságok számára megengedett legyen kizárni az intézmények piaci kockázati belső modelljeiből azokat a túllépéseket, amelyek nem az említett modellek hiányosságaiból erednek;
ezen időszakok alatt az illetékes hatóságok további kötelező erejű hatásköröket kapjanak annak érdekében, hogy korlátozásokat vezessenek be az intézmények általi kifizetésekre.
A Bizottság adott esetben további intézkedéseket is mérlegel.
519. cikk
A szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök levonása az elsődleges alapvető tőkeelemekből
Az EBH 2014. június 30-ig jelentést készít arról, hogy a felülvizsgált IAS 19 standard a 36. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett, szolgáltatással meghatározott nyugdíjat nyújtó alaphoz tartozó nettó eszközökből történő levonásokkal és a nettó nyugdíjkötelezettségek változásaival együtt értelmezve nem okozza-e az intézmények szavatolótőkéjének szükségtelen volatilitását.
A Bizottság az EBH jelentését figyelembe véve 2014. december 31-ig jelentést készít az első bekezdésben említett kérdésről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyhez adott esetben olyan jogalkotási javaslatot mellékelnek, amely bevezeti a szolgáltatással meghatározott nyugdíjat nyújtó alaphoz tartozó nettó eszközöket és kötelezettségeket a szavatolótőke-számítás céljából kiigazító eljárást.
519a. cikk
Jelentés és felülvizsgálat
A Bizottság 2022. január 1-jéig jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé a harmadik rész II. címének 5. fejezetében foglalt rendelkezések alkalmazásáról az értékpapírosítási piacokon történt fejlemények tükrében, figyelembe véve többek között a makroprudenciális és gazdasági szempontokat is. A jelentést adott esetben jogalkotási javaslatnak kell kísérnie, amelyben különösen az alábbi pontokat kell értékelni:
a 254. cikkben meghatározott módszer-hierarchia és az értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékének 258–266. cikk szerinti számítása milyen hatást gyakorol az intézményeknek az uniós értékpapírosítási piacokon végzett kibocsátási és befektetési tevékenységére;
az intézkedések milyen hatást gyakorolnak az Unió, valamint a tagállamok pénzügyi stabilitására, különös tekintettel a potenciális ingatlanpiaci spekulációra és a pénzügyi intézmények közötti összekapcsoltság mértékének növekedésére;
milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az értékpapírosítás finanszírozásra gyakorolt kedvező hatásának megőrzése mellett csökkenteni és ellensúlyozni lehessen az értékpapírosításnak a pénzügyi stabilitásra gyakorolt negatív hatásait, ideértve az értékpapírosítással szembeni kitettségre vonatkozó felső korlát bevezetésének lehetőségét is; és
az intézkedések milyen hatásokat gyakorolnak a pénzügyi intézmények azon képességére, hogy a reálgazdaság, különösen a kis- és középvállalkozások számára fenntartható és stabil finanszírozási csatornát biztosítsanak; és
hogyan építhetők be környezeti fenntarthatósági kritériumok az értékpapírosítási keretrendszerbe, többek között az NPE értékpapírosítással szembeni kitettségek esetében.
A jelentésben figyelembe kell venni továbbá a szabályozás terén a nemzetközi fórumokon bekövetkezett fejleményeket is, különös tekintettel az értékpapírosításra vonatkozó nemzetközi standardokkal kapcsolatos fejleményekre.
519b. cikk
A piaci kockázat szavatolótőke-követelménye
IIA. CÍM
A szabályok végrehajtása
519c. cikk
Megfeleléskönnyítő eszköz
Az (1) bekezdésben említett eszköznek minden intézmény számára lehetővé kell tennie legalább a következőket:
azon rendelkezések gyors azonosítása, amelyeknek az intézménynek mérete és üzleti modellje alapján meg kell felelnie;
a jogalkotási aktusokban és a kapcsolódó végrehajtási rendelkezésekben, iránymutatásokban és mintákban történt változások követése.
III. CÍM
MÓDOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK
520. cikk
A 648/2012/EU rendelet módosítása
A 648/2012/EU rendelet a következőképpen módosul:
A IV. cím a következő fejezettel egészül ki:
„4. FEJEZET
Számítások és adatszolgáltatás a(z) 575/2013/EU rendelet alkalmazásában
50a. cikk
KCCP kiszámítása
A központi szerződő feleknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a feltételezett tőkét (KCCP):
ahol
EBRMi |
= |
a kockázatmérséklés előtti kitettségérték, amely a központi szerződő félnek az i-edik klíringtaggal szemben fennálló szerződésekből és ügyletekből fakadó, az említett klíringtaggal szembeni kitettsége az említett klíringtag által nyújtott biztosíték figyelembevétele nélkül; |
IMi |
= |
az i-edik klíringtag által a központi szerződő félnek nyújtott alapletét; |
DFi |
= |
az i-edik klíringtag előre befizetett hozzájárulása; |
RW |
= |
20 %-os kockázati súly; |
tőkemegfelelési mutató |
= |
8 %. |
Az első albekezdésben szereplő képlet valamennyi értékét a nap végi, az utolsó pótlólagosletét-bekérés keretében bekért letét teljesítése előtti értékeléssel kell figyelembe venni.
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben a (3) bekezdés alkalmazása céljára részletesen meghatározza a következőket:
a (2) bekezdésben előírt számítás gyakorisága és időpontjai;
azok a helyzetek, amelyek fennállása esetén egy klíringtagként eljáró intézmény illetékes hatósága az a) pontban említettnél nagyobb gyakoriságot írhat elő a számítások és az adatszolgáltatás tekintetében.
Az EBH 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
50b. cikk
A KCCP kiszámítására vonatkozó általános szabályok
Az 50a. cikk (2) bekezdésben előírt számítás során a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
a központi szerződő feleknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a klíringtagjaikkal szembeni kitettségek értékét:
a(z) 575/2013/EU rendelet 301. cikk (1) bekezdésének a) és d) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből fakadó kitettségek esetében a 274. cikkben meghatározott piaci árazás szerinti módszerrel összhangban kell kiszámítaniuk azokat;
a(z) 575/2013/EU rendelet 301. cikke (1) bekezdésének b), c) és e) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből fakadó kitettségek esetében a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével, amelyet az említett rendelet 223. cikke határoz meg, az említett rendelet 223. és 224. cikkében előírt felügyeleti volatilitási korrekciókkal együtt. Az említett rendelet 285. cikke (3) bekezdése a) pontja szerinti kivételt nem kell alkalmazni;
a(z) 575/2013/EU rendelet 301. cikke (1) bekezdésének a) pontjában fel nem sorolt és csak kiegyenlítési kockázattal érintett ügyletekből fakadó kitettségek esetében az említett rendelet harmadik részének V. címével összhangban;
a(z) 575/2013/EU rendelet hatálya alá tartozó intézmények esetében a nettósítási halmazok azonosak az említett rendelet harmadik részének II. címében meghatározottakkal;
az a) pontban említett értékek kiszámításakor a központi szerződő feleknek a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével összhangban – amelyet a(z) 575/2013/EU rendelet 224. cikke határoz meg – le kell vonniuk kitettségeikből a klíringtagjaik által nyújtott, felügyeleti volatilitási korrekciókkal megfelelően csökkentett biztosítékokat;
amennyiben egy központi szerződő fél egy vagy több központi szerződő féllel szembeni kitettséggel rendelkezik, az ilyen kitettségeket úgy kell kezelnie, mintha azok klíringtagokkal szembeni kitettségek lennének, és az érintett központi szerződő felektől kapott esetleges letéteket és előre befizetett hozzájárulásokat figyelembe kell vennie a KCCP számításában;
amennyiben egy központi szerződő fél szerződéses megállapodást kötött a klíringtagjaival, amelynek alapján a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét vagy egy részét előre befizetett hozzájárulásként használhatja, a központi szerződő félnek ezt az alapletétet előre befizetett hozzájárulásként, és nem pedig alapletétként kell figyelembe vennie az (1) bekezdés szerinti számítás során;
a(z) 575/2013/EU rendelet 274. cikkében meghatározott, a piaci árazás szerinti módszer alkalmazásakor a központi szerződő feleknek az említett rendelet 298. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában meghatározott képletet a következő képlettel kell helyettesíteniük:
ahol NGR számlálóját az említett rendelet 274. cikkének (1) bekezdésével összhangban kell kiszámítani, közvetlenül azt megelőzően, hogy a változó letéteket a kiegyenlítési határidő vége előtt ténylegesen teljesítik, NGR nevezője pedig a bruttó pótlási költség;
ha egy központi szerződő fél nem tudja kiszámítani a 575/2013/EU rendelet 298. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában meghatározott NGR értékét, akkor:
értesítenie kell az intézménynek minősülő klíringtagjait és azok illetékes hatóságait arról, hogy nem tudja kiszámítani az NGR értékét, és közölnie kell ennek okait;
három hónapig 0,3-nek megfelelő NGR-értéket alkalmazhat az e cikk h) pontjában meghatározott PCEred kiszámításához;
amennyiben az i) pont ii. alpontjában meghatározott időszak végén a központi szerződő fél még mindig képtelen lenne kiszámítani az NGR-t, az alábbiak szerint kell eljárnia:
fel kell hagynia a KCCP számításával;
értesítenie kell az intézménynek minősülő klíringtagjait és azok illetékes hatóságait arról, hogy felhagyott a KCCP számításával;
– az említett rendelet 280. cikke (1) bekezdésének a) pontjában előírtak szerinti – abszolút értékével;
ha egy központi szerződő fél több garanciaalappal rendelkezik, akkor mindegyik garanciaalapra vonatkozóan külön-külön el kell végeznie az 50a.cikk (2) bekezdésében meghatározott számítást.
50c. cikk
Adatszolgáltatás
A 575/2013/EU rendelet 308. cikkének alkalmazásában a központi szerződő félnek adatot kell szolgáltatnia az intézménynek minősülő klíringtagjai és azok illetékes hatóságai számára a következőkről:
a feltételezett tőke (KCCP) nagysága;
az előre finanszírozott hozzájárulások összege (DFCM);
az előre finanszírozott pénzügyi forrásainak az az összege, amelyet – jogszabály vagy a klíringtagokkal kötött megállapodás alapján – egy vagy több klíringtagjának nemteljesítése esetén még a többi klíringtag által a garanciaalapba befizetett hozzájárulások (DFCCP) felhasználását megelőzően kell a veszteségei fedezésére fordítania;
összes klíringtagjának száma (N);
az 50d. cikkben előírtak szerinti koncentrációs tényező (β).
Ha a központi szerződő fél több garanciaalappal rendelkezik, akkor mindegyik garanciaalapra vonatkozóan külön-külön jelentenie kell az első albekezdésben meghatározott információkat.
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása céljából:
az (1) bekezdésben meghatározott információk jelentésére szolgáló egységes formátum;
a (2) bekezdésben előírt tájékoztatás gyakorisága és időpontjai;
azok a helyzetek, amelyek fennállása esetén egy klíringtagként eljáró intézmény illetékes hatósága a b) pontban említettnél nagyobb gyakoriságot írhat elő a tájékoztatás tekintetében.
Az EBH 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottságnak az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket.
A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.
50d. cikk
A központi szerződő fél által jelentendő egyes értékek kiszámítása
Az 50c. cikk végrehajtása céljára a következő rendelkezéseket kell alkalmazni:
ha a központi szerződő fél szabályzata előírja, hogy pénzügyi forrásainak egy részét vagy egészét a klíringtagjai előre finanszírozott hozzájárulásaival párhuzamosan úgy kell felhasználnia, hogy azok a klíringtagok előre finanszírozott hozzájárulásaival egyenértékűek legyenek abban a tekintetben, hogy hogyan viselik a központi szerződő félnél felmerült veszteségeket egy vagy több klíringtagjának nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén, akkor a központi szerződő félnek az említett források megfelelő összegét hozzá kell adnia a DFCM-hez;
hozzá kell adnia az előre finanszírozott hozzájárulások teljes összegéhez (DF) a következők szerint:.>
.
a központi szerződő félnek a koncentrációs tényezőt (β) az alábbi képlet alapján kell kiszámítania:
ahol
PCEred,i |
= |
a központi szerződő fél i-edik klíringtaggal fennálló összes szerződésére és ügyletére vonatkozó jövőbeli potenciális hitelkitettség csökkentett értéke; |
PCEred,1 |
= |
a központi szerződő fél azon klíringtaggal fennálló összes szerződésére és ügyletére vonatkozó jövőbeli potenciális hitelkitettség csökkentett értéke, amely klíringtag a legmagasabb PCEred értékkel rendelkezik; |
PCEred,2 |
= |
a központi szerződő fél azon klíringtaggal fennálló összes szerződésére és ügyletére vonatkozó jövőbeli potenciális hitelkitettség csökkentett értéke, amely klíringtag a második legmagasabb PCEred értékkel rendelkezik. |
A 11. cikk (15) bekezdésének b) pontját el kell hagyni;
A 89. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
A 16., 26., 29., 34., 41., 42., 44., 45., 47. és 49. cikkben említett szabályozástechnikai standard közül a legutolsónak a hatálybalépésétől számított tizenöt hónap elteltéig, vagy addig, amíg a 25. cikk szerint döntés nem születik egy központi szerződő fél elismeréséről, attól függően, hogy melyik következik be korábban, az adott központi szerződő félnek az e bekezdés harmadik albekezdésében előírt eljárást kell alkalmaznia.
Az e bekezdés első két albekezdésében meghatározott határidőkön belül – az e bekezdés negyedik albekezdésére figyelemmel – amennyiben a központi szerződő félnek nincs garanciaalapja, és kötelező érvényű megállapodást sem kötött a klíringtagjaival, amelynek alapján a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét vagy egy részét előre befizetett hozzájárulásként felhasználhatná, az intézménynek az 50c. cikk (1) bekezdésének megfelelően jelentendő adatok sorában fel kell tüntetnie a klíringtagoktól kapott alapletétek egészét.
Az e bekezdés első és második albekezdésében említett határidők további hat hónappal meghosszabbíthatóak a 575/2013/EU rendelet 497. cikke (3) bekezdése alapján elfogadott bizottsági végrehajtási jogi aktussal összhangban.”.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
521. cikk
Hatálybalépés és alkalmazás kezdetének időpontja
Ez a rendelet 2014. január 1-tól alkalmazandó, kivéve:
a 8. cikk (3) bekezdését, a 21. cikket és a 451. cikk (1) bekezdését, amelyeket 2015. január 1-jétől kell alkalmazni;
a 413. cikk (1) bekezdését, amelyet 2016. január 1-jétől kell alkalmazni;
e rendelet azon rendelkezéseit, amelyek értelmében az EFK-knak technikai standardtervezeteket kell benyújtaniuk, továbbá azon rendelkezéseit, amelyek értelmében a Bizottság felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusok elfogadására, 2013. június 28-tól kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
I. MELLÉKLET
Mérlegen kívüli tételek osztályozása
1. Teljes kockázati kategória:
Hitelhelyettesítő jellegű garanciák (pl. hitelkeretek rendes megfizetésére vonatkozó garanciák);
Hitelderivatívák;
Elfogadványok;
Olyan váltók forgatmányozása, amely nem viseli más intézmény vagy befektetési vállalkozás nevét;
Ügyletek visszkereseti joggal (pl. faktorálás, számlaleszámítolási lehetőségek);
Hitelhelyettesítő jellegű visszavonhatatlan készenléti hitellevelek;
Sima határidős vételi ügyletek keretében megvásárolt eszközök;
Határidős betétügyletek;
Részben kifizetett részvények és értékpapírok kifizetetlen része;
a 86/635/EGK irányelv 12. cikkének (3) és (5) bekezdésben említett visszavásárlási megállapodás mellett kötött eszközeladási (repo-)ügyletek;
maximális kockázatot hordozó egyéb tételek.
2. Közepes kockázati kategória:
kereskedelemfinanszírozási mérlegen kívüli tételek, mégpedig megnyitott, igazolt akkreditívek (lásd a közepes/alacsony kockázati kategóriában is);
egyéb mérlegen kívüli tételek;
szállítási garanciák, vám- és adóbiztosítékok;
egy évet meghaladó eredeti lejáratú, le nem hívott hitelkeretek (kölcsönnyújtásra, értékpapír- vásárlásra, bankgarancia és bankkezesség nyújtására, valamint váltóleszámítolásra, váltókezesség nyújtására vonatkozó megállapodások);
rulírozó hitelmegállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére (note issuance facilities, NIF) és középtávú rulírozó megállapodás rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére és a kibocsátásban való közreműködésre (revolving underwriting facilities, RUF);
közepes kockázatot hordozó egyéb tételek, amelyekről az EBH-t értesítették.
3. Közepes/alacsony kockázati kategória:
kereskedelemfinanszírozási mérlegen kívüli tételek;
akkreditívek, amelyeknek biztosítéka a szállítmány, valamint egyéb öntörlesztő ügyletek;
garanciák (beleértve a pályázati és teljesítési biztosítékokat és a kapcsolódó előlegfizetési és -visszatartási garanciákat), valamint olyan garanciák, amelyek nem hitelhelyettesítő jellegűek;
Visszavonhatatlan készenléti hitellevelek, amelyek nem hitelhelyettesítő jellegűek,
egyéb mérlegen kívüli tételek:
olyan legfeljebb egy éves eredeti lejáratú le nem hívott hitelkeretek (kölcsönnyújtásra, értékpapír-vásárlásra, bankgarancia és bankkezesség nyújtására, valamint váltóleszámítolásra, váltókezesség nyújtására vonatkozó megállapodások), amelyek nem mondhatók fel bármikor azonnali hatállyal, feltétel nélkül, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás nem eredményezi automatikusan a megállapodás felmondását,
közepes/alacsony kockázatot hordozó egyéb tételek, amelyekről az EBH-t értesítették.
4. Alacsony kockázati kategória:
Olyan le nem hívott hitelkeretek (kölcsönnyújtásra, értékpapír-vásárlásra, bankgarancia és bankkezesség nyújtására, valamint váltóleszámítolásra, váltókezesség nyújtására vonatkozó megállapodások), amelyek bármikor, feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondhatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás automatikusan a megállapodás felmondását eredményezi. A lakossági hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatók, ha a hitelfeltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását minden olyan esetben, amikor azt a fogyasztóvédelmi és egyéb kapcsolódó jogszabályok lehetővé teszik;
olyan, pályázati és teljesítési garanciák nyújtására szolgáló, le nem hívott hitelkeretek, amelyek bármikor, feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondhatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás automatikusan a megállapodás felmondását eredményezi; és
alacsony kockázatot hordozó egyéb tételek, amelyekről az EBH-t értesítették.
II. MELLÉKLET
Származtatott ügyletek típusai
1. Kamatlábszerződések:
egyvalutás kamatcsere-ügyletek;
bázis csereügyletek;
tőzsdén kívüli határidős kamatláb-megállapodások;
tőzsdei határidős kamatlábügyletek;
kamatlábopciók;
egyéb, hasonló jellegű szerződések.
2. Devizaügyletek és arannyal kapcsolatos szerződések:
többdevizás kamatcsereügyletek;
tőzsdén kívüli határidős devizaszerződések;
tőzsdei határidős devizaügyletek;
devizaopciók;
egyéb, hasonló jellegű szerződések;
az a)–e) alpontban szereplőkhöz hasonló jellegű, arannyal kapcsolatos szerződések.
3. Az ezen melléklet 1. pontja a)–e) alpontjához és 2. pontja a)–d) alpontjához hasonló jellegű, más referenciaeszközre vagy indexre vonatkozó ügyletek. Ezek közé tartozik legalább minden, az e melléklet 1. és 2. pontja hatálya alá egyébként nem tartozó, a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 4–7., 9., 10. és 11. pontjában meghatározott eszköz.
III. MELLÉKLET
A likvid eszközökre vonatkozó kiegészítő adatszolgáltatás tárgyát képező tételek
1. Készpénz.
2. Központi bankkal szembeni kitettségek, amennyiben azok stresszhelyzetben lehívhatók.
3. A kormányzatokkal, központi bankokkal, nem a központi kormányzathoz tartozó közszektorbeli intézményekkel, adók kivetésére és beszedésére jogosult, adóügyi szempontból önálló régiókkal és helyi hatóságokkal, a Nemzetközi Fizetések Bankjával, a Nemzetközi Valutaalappal, az Európai Unióval, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközzel, az Európai Stabilitási Mechanizmussal, vagy multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni vagy általuk biztosított követeléseket megtestesítő és az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő, átruházható értékpapírok:
a harmadik rész II. címe 2. fejezetének értelmében 0 %-os kockázati súlyt rendelnek hozzájuk;
nem valamely intézmény vagy befektetési vállalkozás, illetve ahhoz kapcsolódó vállalkozás kötelezettségét testesítik meg;
4. A 3. pontban említettektől eltérő átruházható értékpapírok, amelyek kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni vagy általuk biztosított követeléseket testesítenek meg, és amelyeket a kormányzat vagy központi bank saját pénznemében bocsátott ki, olyan mértékben, amilyen mértékben ezen értékpapírok birtoklása megfelel azon likviditási szükségleteknek, amelyek a bank adott pénznembeli műveleteiből eredően felmerülnek;
5. A kormányzatokkal, központi bankokkal, nem a központi kormányzathoz tartozó közszektorbeli intézményekkel, adók kivetésére és beszedésére jogosult, adóügyi szempontból önálló régiókkal és helyi hatóságokkal vagy multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni vagy általuk biztosított követeléseket megtestesítő és az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő, átruházható értékpapírok:
a harmadik rész II. címe 2. fejezetének értelmében 20 %-os kockázati súlyt rendelnek hozzájuk;
nem valamely intézmény vagy befektetési vállalkozás, illetve ahhoz kapcsolódó vállalkozás kötelezettségét testesítik meg;
6. A 3., 4., és 5. pontban említettektől eltérő átruházható értékpapírok, amelyek a harmadik rész II. címe 2. fejezetének értelmében 20 %-os vagy annál jobb kockázati súlyra jogosultak, vagy belső minősítésük alapján ezzel egyenértékű a hitelminőségük, és teljesítik az alábbi feltételek valamelyikét:
nem testesítenek meg különleges célú gazdasági egységgel, valamely intézménnyel vagy befektetési vállalkozással, illetve ezek kapcsolt vállalkozásaival szembeni követelést;
olyan kötvények, amelyek jogosultak a 129. cikk (4), illetve (5) bekezdésében foglalt eljárásra;
a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említettek szerinti, az e pont b) pontjában említettektől eltérő kötvények.
7. A 3–6. pontban említettektől eltérő olyan átruházható értékpapírok, amelyek a harmadik rész II. címe 2. fejezetének értelmében 50 %-os vagy annál jobb kockázati súlyra jogosultak, vagy belső minősítésük alapján ezzel egyenértékű a hitelminőségük, és nem testesítenek meg különleges célú gazdasági egységgel, valamely intézménnyel vagy befektetési vállalkozással, illetve ezek kapcsolt vállalkozásaival szembeni követelést.
8. A 3-7. pontban említettektől eltérő átruházható értékpapírok, amelyeket a harmadik rész II. címe 2. fejezetének értelmében 35 %-os vagy annál jobb kockázati súlyra jogosultnak minősülő eszközök fedeznek, vagy belső minősítésük alapján ezzel egyenértékű a hitelminőségük, és a 125. cikkel összhangban teljes mértékben lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezettek.
9. Központi bankok által a monetáris politika keretében nyújtott készenléti hitelkeretek, amennyiben ezeket a hitelkereteket nem fedezik likvid eszközök, a rendkívüli likviditási segítségnyújtás kivételével.
10. Ha a hitelintézet a jogszabályi vagy alapszabályi rendelkezéseknek megfelelően hálózati kapcsolatban áll, a központi hitelintézetnél elhelyezett, jogszabályban vagy alapszabályban előírt minimumbetétek, illetve egyéb, a központi hitelintézet vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett hálózat tagjának számító vagy a 10. cikkben meghatározott mentesítésre jogosult intézmények által az alapszabály értelmében vagy szerződéses alapon biztosított likvid finanszírozás, amennyiben ezt a finanszírozást nem fedezik likvid eszközök.
11. Tőzsdén forgalmazott, központilag elszámolt olyan törzsrészvények, amelyek valamely jelentős tőzsdeindex elemét képezik és a tagállam hazai pénznemében denomináltak, és amelyeket nem valamely intézmény vagy befektetési vállalkozás, illetve ezek valamely leányvállalata bocsátott ki.
12. Elismert tőzsdén jegyzett, letétbe helyezett arany.
Az 1., 2. és 9. pontban említettek kivételével minden fenti tételnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:
egyszerű repomegállapodások keretében vagy alacsony koncentrációs szintű készpénzpiacokon forgalmazzák őket;
repoügyletben való felhasználásuk, illetve eladásuk megbízható likvid forrást biztosított az eddigiekben, még stresszhelyzeti piaci feltételek között is;
nincs megterhelve.
IV. MELLÉKLET
Megfelelési táblázat
E rendelet |
2006/48/EK irányelv |
2006/49/EK irányelv |
1. cikk |
|
|
2. cikk |
|
|
3. cikk |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 1. pont |
4. cikk, (1) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 2. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 3. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, c) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 4. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, p) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 5-7. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 8. pont |
4. cikk, (18) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 9-12. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 13. pont |
4. cikk, (41) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 14. pont |
4. cikk, (42) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 15. pont |
4. cikk, (12) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 16. pont |
4. cikk, (13) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 17. pont |
4. cikk, (3) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 18. pont |
4. cikk, (21) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 19. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 20. pont |
4. cikk, (19) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 21. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 22. pont |
4. cikk, (20) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 23. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 24. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 25. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, c) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 26. pont |
4. cikk, (5) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 27. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 28. pont |
4. cikk,(14) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 29. pont |
4. cikk, (16) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 30. pont |
4. cikk,(15) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 31. pont |
4. cikk, (17) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 32-34. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 35. pont |
4. cikk, (10) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 36. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 37. pont |
4. cikk, (9) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 38. pont |
4. cikk, (46) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 39. pont |
4. cikk, (45) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 40. pont |
4. cikk, (4) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 41. pont |
4. cikk, (48) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 42. pont |
4. cikk, (2) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 43. pont |
4. cikk, (7) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 44. pont |
4. cikk, (8) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 45. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 46. pont |
4. cikk, (23) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 47-49. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 50. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, e) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 51. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 52. pont |
4. cikk, (22) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 53. pont |
4. cikk, (24) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 54. pont |
4. cikk, (25) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 55. pont) |
4. cikk, (27) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 56. pont |
4. cikk, (28) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 57. pont |
4. cikk, (30) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 58. pont |
4. cikk, (31) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 59. pont |
4. cikk, (32) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 60. pont |
4. cikk, (35) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 61. pont |
4. cikk, (36) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 62. pont |
4. cikk, (40) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 63. pont |
4. cikk, (40a) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 64. pont |
4. cikk, (40b) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 65. pont |
4. cikk, (43) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 66. pont |
4. cikk, (44) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 67. pont |
4. cikk, (39) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 68-71. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 72. pont |
4. cikk, (47) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 73. pont |
4. cikk, (49) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 74-81. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 82. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, m) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 83. pont |
4. cikk, (33) bekezdés |
|
4. cikk, (1) bekezdés, 84-91. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 92. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, i) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 93-117. pont |
|
|
4. cikk, (1) bekezdés, 118. pont |
|
3. cikk, (1) bekezdés, r) pont |
4. cikk, (1) bekezdés, 119-128. pont |
|
|
4. cikk, (2) bekezdés |
|
|
4. cikk, (3) bekezdés |
|
|
5. cikk |
|
|
6. cikk, (1) bekezdés |
68. cikk, (1) bekezdés |
|
6. cikk, (2) bekezdés |
68. cikk, (2) bekezdés |
|
6. cikk, (3) bekezdés |
68. cikk, (3) bekezdés |
|
6. cikk, (4) bekezdés |
|
|
6. cikk, (5) bekezdés |
|
|
7. cikk, (1) bekezdés |
69. cikk, (1) bekezdés |
|
7. cikk, (2) bekezdés |
69. cikk, (2) bekezdés |
|
7. cikk, (3) bekezdés |
69. cikk, (3) bekezdés |
|
8. cikk, (1) bekezdés |
|
|
8. cikk, (2) bekezdés |
|
|
8. cikk, (3) bekezdés |
|
|
9. cikk, (1) bekezdés |
70. cikk, (1) bekezdés |
|
9. cikk, (2) bekezdés |
70. cikk, (2) bekezdés |
|
9. cikk, (3) bekezdés |
70. cikk, (3) bekezdés |
|
10. cikk, (1) bekezdés |
3. cikk, (1) bekezdés |
|
10. cikk, (2) bekezdés |
|
|
11. cikk, (1) bekezdés |
71. cikk, (1) bekezdés |
|
11. cikk, (2) bekezdés |
71. cikk, (2) bekezdés |
|
11. cikk, (3) bekezdés |
|
|
11. cikk, (4) bekezdés |
3. cikk, (2) bekezdés |
|
11. cikk, (5) bekezdés |
|
|
12. cikk |
|
|
13. cikk, (1) bekezdés |
72. cikk, (1) bekezdés |
|
13. cikk, (2) bekezdés |
72. cikk, (2) bekezdés |
|
13. cikk, (3) bekezdés |
72. cikk, (3) bekezdés |
|
13. cikk, (4) bekezdés |
|
|
14. cikk, (1) bekezdés |
73. cikk, (3) bekezdés |
|
14. cikk, (2) bekezdés |
|
|
14. cikk, (3) bekezdés |
|
|
15. cikk |
|
22. cikk |
16. cikk |
|
|
17. cikk, (1) bekezdés |
|
23. cikk |
17. cikk, (2) bekezdés |
|
|
17. cikk, (3) bekezdés |
|
|
18. cikk, (1) bekezdés |
133. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
|
18. cikk, (2) bekezdés |
133. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
18. cikk, (3) bekezdés |
133. cikk, (1) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
18. cikk, (4) bekezdés |
133. cikk, (2) bekezdés |
|
18. cikk, (5) bekezdés |
133. cikk, (3) bekezdés |
|
18. cikk, (6) bekezdés |
134. cikk, (1) bekezdés |
|
18. cikk, (7) bekezdés |
|
|
18. cikk, (8) bekezdés |
134. cikk, (2) bekezdés |
|
19. cikk, (1) bekezdés |
73. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
|
19. cikk, (2) bekezdés |
73. cikk, (1) bekezdés |
|
19. cikk, (3) bekezdés |
73. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
20. cikk, (1) bekezdés |
105. cikk, (3) bekezdés, 129. cikk, (2) bekezdés és X. melléklet, 3. rész, 30-31. pont |
|
20. cikk, (2) bekezdés |
129. cikk, (2) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
20. cikk, (3) bekezdés |
129. cikk, (2) bekezdés, negyedik albekezdés |
|
20. cikk, (4) bekezdés |
129. cikk, (2) bekezdés, ötödik albekezdés |
|
20. cikk, (5) bekezdés |
|
|
20. cikk, (6) bekezdés |
84. cikk, (2) bekezdés |
|
20. cikk, (7) bekezdés |
129. cikk, (2) bekezdés, hatodik albekezdés |
|
20. cikk, (8) bekezdés |
129. cikk, (2) bekezdés, hetedik és nyolcadik albekezdés |
|
21. cikk, (1) bekezdés |
|
|
21. cikk, (2) bekezdés |
|
|
21. cikk, (3) bekezdés |
|
|
21. cikk, (4) bekezdés |
|
|
22. cikk |
73. cikk, (2) bekezdés |
|
23. cikk |
|
3. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
24. cikk |
74. cikk, (1) bekezdés |
|
25. cikk |
|
|
26. cikk, (1) bekezdés |
57. cikk, a) pont |
|
26. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
57. cikk, a) pont |
|
26. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
57. cikk, a) pont |
|
26. cikk, (1) bekezdés, c) pont |
57. cikk, b) pont |
|
26. cikk, (1) bekezdés, d) pont |
|
|
26. cikk, (1) bekezdés, e) pont |
57. cikk, b) pont |
|
26. cikk, (1) bekezdés, f) pont |
57. cikk, c) pont |
|
26. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
61. cikk, második albekezdés |
|
26. cikk, (2) bekezdés, a) pont |
57. cikk, második, harmadik és negyedik albekezdés |
|
26. cikk, (2) bekezdés, b) pont |
57. cikk, 2, 3 and 4 |
|
26. cikk, (3) bekezdés |
|
|
26. cikk, (4) bekezdés |
|
|
27. cikk |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
57(a) |
|
28. cikk, (1) bekezdés, c) pont |
57(a) |
|
28. cikk, (1) bekezdés, d) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, e) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, f) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, g) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, h) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, i) pont |
57. cikk, a) pont |
|
28. cikk, (1) bekezdés, j) pont |
57. cikk, a) pont |
|
28. cikk, (1) bekezdés, k) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, l) pont |
|
|
28. cikk, (1) bekezdés, m) pont |
|
|
28. cikk, (2) bekezdés |
|
|
28. cikk, (3) bekezdés |
|
|
28. cikk, (4) bekezdés |
|
|
28. cikk, (5) bekezdés |
|
|
29. cikk |
|
|
30. cikk |
|
|
31. cikk |
|
|
32. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
|
|
32. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
57. cikk, negyedik albekezdés |
|
32. cikk, (2) bekezdés |
|
|
33. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
64. cikk, (4) bekezdés |
|
33. cikk, (1) bekezdés, b) pont |
64. cikk, (4) bekezdés |
|
33. cikk, (1) bekezdés, c) pont |
|
|
33. cikk, (2) bekezdés |
|
|
33. cikk, (3) bekezdés, a) pont |
|
|
33. cikk, (3) bekezdés, b) pont |
|
|
33. cikk, (3) bekezdés, c) pont |
|
|
33. cikk, (3) bekezdés, d) pont |
|
|
33. cikk, (4) bekezdés |
|
|
34. cikk |
64. cikk, (5) bekezdés |
|
35. cikk |
|
|
36. cikk, (1) bekezdés, a) pont |
57. cikk, k) pont |
|
33. cikk, (3) bekezdés, b) pont |
57. cikk, j) pont |
|
33. cikk, (3) bekezdés, c) pont |
|
|
33. cikk, (3) bekezdés, d) pont |
57. cikk, q) pont |
|
33. cikk, (3) bekezdés, e) pont |
|
|
33. cikk, (3) bekezdés, f) pont |
57. cikk, i) pont |
|
33. cikk, (3) bekezdés, g) pont |
|
|
33. cikk, (3) bekezdés, h) pont |
57. cikk, n) pont |
|
33. cikk, (3) bekezdés, i) pont |
57. cikk, m) pont |
|
33. cikk, (3) bekezdés, j) pont |
66. cikk, (2) bekezdés |
|
36. cikk, (1) bekezdés, k) pont, i) alpont |
|
|
36. cikk, (1) bekezdés, k) pont, ii) alpont |
57. cikk, r) pont |
|
36. cikk, (1) bekezdés, k) pont, iii) alpont |
|
|
36. cikk, (1) bekezdés, k) pont, iv) alpont |
|
|
36. cikk, (1) bekezdés, k) pont, v) alpont |
|
|
36. cikk, (1) bekezdés, l) pont |
61. cikk, második albekezdés |
|
36. cikk, (2) bekezdés |
|
|
36. cikk, (3) bekezdés |
|
|
37. cikk |
|
|
38. cikk |
|
|
39. cikk |
|
|
40. cikk |
|
|
41. cikk |
|
|
42. cikk |
|
|
43. cikk |
|
|
44. cikk |
|
|
45. cikk |
|
|
46. cikk |
|
|
47. cikk |
|
|
48. cikk |
|
|
49. cikk, (1) bekezdés |
59. cikk |
|
49. cikk, (2) bekezdés |
60. cikk |
|
49. cikk, (3) bekezdés |
|
|
49. cikk, (4) bekezdés |
|
|
49. cikk, (5) bekezdés |
|
|
49. cikk, (6) bekezdés |
|
|
50. cikk |
66. cikk, 57. cikk, ca) pont, 63a. cikk |
|
51. cikk |
66. cikk, 57. cikk, ca) pont, 63a. cikk |
|
52. cikk |
63a. cikk |
|
53. cikk |
|
|
54. cikk |
|
|
55. cikk |
|
|
56. cikk |
|
|
57. cikk |
|
|
58. cikk |
|
|
59. cikk |
|
|
60. cikk |
|
|
61. cikk |
66. cikk, 57. cikk, ca) pont, 63a. cikk |
|
62. cikk, a) pont |
64. cikk, (3) bekezdés |
|
62. cikk, b) pont |
|
|
62. cikk, c) pont |
|
|
62. cikk, d) pont |
63. cikk, (3) bekezdés |
|
63. cikk |
63. cikk, (1) bekezdés, 63. cikk, (2) bekezdés, 64. cikk (3) bekezdés |
|
64. cikk |
64. cikk, (3) bekezdés, c) pont |
|
65. cikk |
|
|
66. cikk |
57. cikk, 66. cikk, (2) bekezdés |
|
67. cikk |
57. cikk, 66. cikk, (2) bekezdés |
|
68. cikk |
|
|
69. cikk |
57. cikk, 66. cikk, (2) bekezdés |
|
70. cikk |
57. cikk, 66. cikk, (2) bekezdés |
|
71. cikk |
66. cikk, 57. cikk, ca) pont, 63a. cikk |
|
72. cikk |
57. cikk, 66. cikk |
|
73. cikk |
|
|
74. cikk |
|
|
75. cikk5 |
|
|
76. cikk6 |
|
|
77. cikk7 |
63a. cikk, (2) bekezdés |
|
78. cikk, (1) bekezdés |
63a. cikk, (2) bekezdés |
|
78. cikk, (2) bekezdés |
|
|
78. cikk, (3) bekezdés |
|
|
78. cikk, (4) bekezdés |
63a. cikk, (2) bekezdés, negyedik albekezdés |
|
78. cikk, (5) bekezdés |
|
|
79. cikk |
58. cikk |
|
80. cikk |
|
|
81. cikk |
65. cikk |
|
82. cikk |
65. cikk |
|
83. cikk |
|
|
84. cikk |
65. cikk |
|
85. cikk |
65. cikk |
|
86. cikk |
65. cikk |
|
87. cikk |
65. cikk |
|
88. cikk |
65. cikk |
|
89. cikk |
120. cikk |
|
90. cikk |
122. cikk |
|
91. cikk |
121. cikk |
|
92. cikk |
66. cikk, 75. cikk |
|
93. cikk, (1)-(4) bekezdés |
10. cikk, (1)-(4) bekezdés |
|
93. cikk, (5) bekezdés |
|
|
94. cikk |
|
18. cikk, (2)-(4) bekezdés |
95. cikk |
|
|
96. cikk |
|
|
97. cikk |
|
|
98. cikk |
|
24. cikk |
99. cikk, (1) bekezdés |
74. cikk, (2) bekezdés |
|
99. cikk, (2) bekezdés |
|
|
100. cikk |
|
|
101. cikk, (1) bekezdés |
|
|
101. cikk, (2) bekezdés |
|
|
101. cikk, (3) bekezdés |
|
|
102. cikk, (1) bekezdés |
|
11. cikk, (1) bekezdés |
102. cikk, (2) bekezdés |
|
11. cikk, (3) bekezdés |
102. cikk, (3) bekezdés |
|
11. cikk, (4) bekezdés |
102. cikk, (4) bekezdés |
|
VII. melléklet, C. rész, 1) pont |
103. cikk |
|
VII. melléklet, A. rész, 1) pont |
104. cikk, (1) bekezdés |
|
VII. melléklet, D. rész, 1) pont |
104. cikk, (2) bekezdés |
|
VII. melléklet, D. rész, 2) pont |
105. cikk, (1) bekezdés |
|
33. cikk, (1) bekezdés |
105. cikk, (2)-(10) bekezdés |
|
VII. melléklet, B. rész, 1-9. pont |
105. cikk, (11)-(13) bekezdés |
|
VII. melléklet, B. rész, 11-13. pont |
106. cikk |
|
VII. melléklet, C. rész, 1-3. pont |
107. cikk |
76. cikk, 78. cikk, (4) bekezdés és. III. melléklet, 2. rész, 6. pont |
|
108. cikk, (1) bekezdés |
91. cikk |
|
108. cikk, (2) bekezdés |
|
|
109. cikk |
94. cikk |
|
110. cikk |
|
|
111. cikk |
78. cikk, (1)-(3) bekezdés |
|
112. cikk |
79. cikk, (1) bekezdés |
|
113. cikk, (1) bekezdés |
80. cikk, (1) bekezdés |
|
113. cikk, (2) bekezdés |
80. cikk, (2) bekezdés |
|
113. cikk, (3) bekezdés |
80. cikk, (4) bekezdés |
|
113. cikk, (4) bekezdés |
80. cikk, (5) bekezdés |
|
113. cikk, (5) bekezdés |
80. cikk, (6) bekezdés |
|
113. cikk, (6) bekezdés |
80. cikk, (7) bekezdés |
|
113. cikk, (7) bekezdés |
80. cikk, (8) bekezdés |
|
114. cikk |
VI. melléklet, I. rész, 1-5. pont |
|
115. cikk, (1)-(4) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 8-11. pont |
|
115. cikk, (5) bekezdés |
|
|
116. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 14. pont |
|
116. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 14. pont |
|
116. cikk, (3) bekezdés |
|
|
116. cikk, (4) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 15. pont |
|
116. cikk, (5) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 17. pont |
|
116. cikk, (6) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 17. pont |
|
117. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 18-19. pont |
|
117. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 20. pont |
|
117. cikk, (3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 21. pont |
|
118. cikk |
VI. melléklet, I. rész, 22. pont |
|
119. cikk, (1) bekezdés |
|
|
119. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 37. és 38. pont |
|
119. cikk, (3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 40. pont |
|
119. cikk, (4) bekezdés |
|
|
119. cikk, (5) bekezdés |
|
|
120. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 29. pont |
|
120. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 31. pont |
|
120. cikk, (3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 33-36. pont |
|
121. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 26. pont |
|
121. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 25. pont |
|
121. cikk, (3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 27. pont |
|
122. cikk |
VI. melléklet, I. rész, 41. és 42. pont |
|
123. cikk |
79. cikk, (2) bekezdés, 79. cikk (3) bekezdés és VI. melléklet, I. rész, 43. pont |
|
124. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 44. pont |
|
124. cikk, (2) bekezdés |
|
|
124. cikk, (3) bekezdés |
|
|
125. cikk, (1)-(3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 45-49. pont |
|
125. cikk, (4) bekezdés |
|
|
126. cikk, (1) és (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 51-55. pont |
|
126. cikk, (3) és (4) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 58. és 59. pont |
|
127. cikk, (1) és (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 61. és 62. pont |
|
127. cikk, (3) és (4) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 64. és 65. pont |
|
128. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 66. és 76. pont |
|
128. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 66. pont |
|
128. cikk, (3) bekezdés |
|
|
129. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 68. pont, paragraphs 1 and 2 |
|
129. cikk, (2) bekezdés |
.VI. melléklet, I. rész, 69. pont |
|
129. cikk, (3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 71. pont |
|
129. cikk, (4) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 70. pont |
|
129. cikk, (5) bekezdés |
|
|
130. cikk |
VI. melléklet, I. rész, 72. pont |
|
131. cikk |
VI. melléklet, I. rész, 73. pont |
|
132. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 74. pont |
|
132. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 75. pont |
|
132. cikk, (3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 77. és 78. pont |
|
132. cikk, (4) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 79. pont |
|
132. cikk, (5) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 80. és 81. pont |
|
133. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 86. pont |
|
133. cikk, (2) bekezdés |
|
|
132. cikk, (3) bekezdés |
|
|
134. cikk, (1)-(3) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 82-84. pont |
|
134. cikk, (4)-(7) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 87-90. pont |
|
135. cikk |
81. cikk,(1), (2) és (4) bekezdés |
|
136. cikk, (1) bekezdés |
82. cikk, (1) bekezdés |
|
136. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, 2. rész, 12-16. pont |
|
136. cikk, (3) bekezdés |
150. cikk, (3) bekezdés |
|
137. cikk, (1) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 6. pont |
|
137. cikk, (2) bekezdés |
VI. melléklet, I. rész, 7. pont |
|
137. cikk, (3) bekezdés |
|
|
138. cikk |
VI. melléklet, III. rész, 1-7. pont |
|
139. cikk |
VI. melléklet, III. rész, 8-17. pont |
|
140. cikk, (1) bekezdés |
|
|
140. cikk, (2) bekezdés |
|
|
141. cikk |
|
|
142. cikk, (1) bekezdés |
|
|
142. cikk, (2) bekezdés |
|
|
143. cikk, (1) bekezdés |
84. cikk, (1) bekezdés és VII. melléklet, 4. rész, 1. pont |
|
143. cikk, (1) bekezdés |
84. cikk, (2) bekezdés |
|
143. cikk, (1) bekezdés |
84. cikk, (3) bekezdés |
|
143. cikk, (1) bekezdés |
84. cikk, (4) bekezdés |
|
143. cikk, (1) bekezdés |
|
|
144. cikk |
|
|
145. cikk |
|
|
146. cikk |
|
|
147. cikk, (1) bekezdés |
86. cikk, (9) bekezdés |
|
147. cikk, (2)-(9) bekezdés |
86. cikk, (1)-(8) bekezdés |
|
148. cikk, (1) bekezdés |
85. cikk, (1) bekezdés |
|
148. cikk, (2) bekezdés |
85. cikk, (2) bekezdés |
|
148. cikk, (3) bekezdés |
|
|
148. cikk, (4) bekezdés |
85. cikk, (3) bekezdés |
|
148. cikk,(5) bekezdés |
|
|
148. cikk,(1) bekezdés |
|
|
149. cikk |
85. cikk, (4) és (5) bekezdés |
|
150. cikk, (1) bekezdés |
89. cikk, (1) bekezdés |
|
150. cikk, (2) bekezdés |
89. cikk, (2) bekezdés |
|
150. cikk, (3) bekezdés |
|
|
150. cikk, (4) bekezdés |
|
|
151. cikk |
87. cikk, (1)-(10) bekezdés |
|
152. cikk, (1) és (2) bekezdés |
87. cikk, (11) bekezdés |
|
152. cikk, (3) és (4) bekezdés |
87. cikk, (12) bekezdés |
|
152. cikk, (5) bekezdés |
|
|
153. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, I. rész, 3. pont |
|
153. cikk, (2) bekezdés |
|
|
153. cikk, (3) és (8) bekezdés |
VII. melléklet, I. rész, 4-9. pont |
|
153. cikk, (9) bekezdés |
|
|
154. cikk |
VII. melléklet, I.rész, 10-16. pont |
|
155. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, I. rész, 17. és 18. pont |
|
155. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, I. rész, 19-21. pont |
|
155. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, I. rész, 22-24. pont |
|
155. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, I. rész, 25-26. pont |
|
156. cikk |
|
|
156. cikk |
VII. melléklet, I.rész, 27. pont |
|
157. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, I.rész, 28. pont |
|
157. cikk, (2)-(5) bekezdés |
|
|
158. cikk, (1) bekezdés |
88. cikk, (2) bekezdés |
|
158. cikk, (2) bekezdés |
88. cikk, (3) bekezdés |
|
158. cikk, (3) bekezdés |
88. cikk, (4) bekezdés |
|
158. cikk, (4) bekezdés |
88. cikk, (6) bekezdés |
|
158. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, I.rész, 30. pont |
|
158. cikk, (6) bekezdés |
VII. melléklet, I.rész, 31. pont |
|
158. cikk, (7) bekezdés |
VII. melléklet, I.rész, 32. pont |
|
158. cikk, (8) bekezdés |
VII. melléklet, I.rész, 33. pont |
|
158. cikk, (9) bekezdés |
VII. melléklet, I.rész, 34. pont |
|
158. cikk, (10) bekezdés |
VII. melléklet, I.rész, 35. pont |
|
158. cikk, (11) bekezdés |
|
|
159. cikk |
VII. melléklet, I.rész, 36. pont |
|
160. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 2. pont |
|
160. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 3. pont |
|
160. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 4. pont |
|
160. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 5. pont |
|
160. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 6. pont |
|
160. cikk, (6) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 7. pont |
|
160. cikk, (7) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 7. pont |
|
161. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 8. pont |
|
161. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 9. pont |
|
161. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 10. pont |
|
161. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 11. pont |
|
162. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 12. pont |
|
162. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 13. pont |
|
162. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 14. pont |
|
162. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 15. pont |
|
162. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 16. pont |
|
163. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 17. pont |
|
163. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 18. pont |
|
163. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 19. pont |
|
163. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 20. pont |
|
164. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 21. pont |
|
164. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 22. pont |
|
164. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 23. pont |
|
164. cikk, (4) bekezdés |
|
|
165. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 24. pont |
|
165. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 25. és 26. pont |
|
165. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, II.rész, 27. pont |
|
166. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, III.rész, 1. pont |
|
166. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, III.rész, 2. pont |
|
166. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, III.rész, 3. pont |
|
166. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 4. pont |
|
166. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 5. pont |
|
166. cikk, (6) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 6. pont |
|
166. cikk, (7) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 7. pont |
|
166. cikk, (8) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 9. pont |
|
166. cikk, (9) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 10. pont |
|
166. cikk, (10) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 11. pont |
|
167. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 12. pont |
|
167. cikk, (2) bekezdés |
|
|
168. cikk |
VII. melléklet, III. rész, 13. pont |
|
169. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 2. pont |
|
169. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 3. pont |
|
169. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 4. pont |
|
170. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 5-11. pont |
|
170. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 12. pont |
|
170. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 13-15. pont |
|
170. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 16. pont |
|
171. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 17. pont |
|
171. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 18. pont |
|
172. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 19-23. pont |
|
172. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 24. pont |
|
172. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 25. pont |
|
173. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 26-28. pont |
|
173. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 29. pont |
|
173. cikk, (3) bekezdés |
|
|
174. cikk |
VII. melléklet, IV. rész, 30. pont |
|
175. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 31. pont |
|
175. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 32. pont |
|
175. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 33. pont |
|
175. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 34. pont |
|
175. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 35. pont |
|
176. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 36. pont |
|
176. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 37. pont, első albekezdés |
|
176. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 37. pont, második albekezdés |
|
176. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 38. pont |
|
176. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 39. pont |
|
177. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 40. pont |
|
177. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 41. pont |
|
177. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 42. pont |
|
178. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 44. pont |
|
178. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 44. pont |
|
178. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 45. pont |
|
178. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 46. pont |
|
178. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 47. pont |
|
178. cikk, (6) bekezdés |
|
|
178. cikk, (7) bekezdés |
|
|
179. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 43. és 49-56. pont |
|
179. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 57. pont |
|
180. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 59-66. pont |
|
180. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 67-72. pont |
|
180. cikk, (3) bekezdés |
|
|
181. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 73-81. pont |
|
181. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 82. pont |
|
181. cikk, (3) bekezdés |
|
|
182. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 87-92. pont |
|
182. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 93. pont |
|
182. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 94. és 95. pont |
|
182. cikk, (4) bekezdés |
|
|
183. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 98-100. pont |
|
183. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész,. pont 101 and 102 |
|
183. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 103. és 104. pont |
|
183. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 96. pont |
|
183. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 97. pont |
|
183. cikk, (6) bekezdés |
|
|
184. cikk, (1) bekezdés |
|
|
184. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 105. pont |
|
184. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 106. pont |
|
184. cikk, (4) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 107. pont |
|
184. cikk, (5) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 108. pont |
|
184. cikk, (6) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 109. pont |
|
185. cikk |
VII. melléklet, IV. rész, 110-114. pont |
|
186. cikk |
VII. melléklet, IV. rész, 115. pont |
|
187. cikk |
VII. melléklet, IV. rész, 116. pont |
|
188. cikk |
VII. melléklet, IV. rész, 117-123. pont |
|
189. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 124. pont |
|
189. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 125. és 126. pont |
|
189. cikk, (3) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 127. pont |
|
190. cikk, (1) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 128. pont |
|
190. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 129. pont |
|
190. cikk, (3) és (4) bekezdés |
VII. melléklet, IV. rész, 130. pont |
|
191. cikk |
VII. melléklet, IV. rész, 131. pont |
|
192. cikk |
90. cikk, VIII. melléklet, I. rész, 2. pont |
|
193. cikk, (1) bekezdés |
93. cikk, (2) bekezdés |
|
193. cikk, (2) bekezdés |
93. cikk, (3) bekezdés |
|
193. cikk, (3) bekezdés |
93. cikk, (1) bekezdés és VIII. melléklet, 3. rész, 1. pont |
|
193. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 2. pont |
|
193. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 5. rész, 1. pont |
|
193. cikk, (6) bekezdés |
VIII. melléklet, 5. rész, 2. pont |
|
194. cikk, (1) bekezdés |
92. cikk, (1) bekezdés |
|
194. cikk, (2) bekezdés |
92. cikk, (2) bekezdés |
|
194. cikk, (3) bekezdés |
92. cikk, (3) bekezdés |
|
194. cikk, (4) bekezdés |
92. cikk, (4) bekezdés |
|
194. cikk, (5) bekezdés |
92. cikk, (1) bekezdés |
|
194. cikk, (6) bekezdés |
92. cikk, (5) bekezdés |
|
194. cikk, (7) bekezdés |
92. cikk, (6) bekezdés |
|
194. cikk, (8) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 1. pont |
|
194. cikk, (9) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 2. pont |
|
194. cikk, (10) bekezdés |
|
|
195. cikk |
VIII. melléklet, 1. rész, 3. és 4. pont |
|
196. cikk |
VIII. melléklet, 1. rész, 5. pont |
|
197. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 7. pont |
|
197. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 7. pont |
|
197. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 7. pont |
|
197. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 8. pont |
|
197. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 9. pont |
|
197. cikk, (6) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 9. pont |
|
197. cikk, (7) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 10. pont |
|
197. cikk, (8) bekezdés |
|
|
198. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 11. pont |
|
198. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 11. pont |
|
199. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 12. pont |
|
199. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész,.13 pont |
|
199. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész,.16. pont |
|
199. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 17. és 18. pont |
|
199. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 20. pont |
|
199. cikk, (6) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 21. pont |
|
199. cikk, (7) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 22. pont |
|
199. cikk, (8) bekezdés |
|
|
200. cikk |
VIII. melléklet, 1. rész, 23-25. pont |
|
201. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 26. és 28. pont |
|
201. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 27. pont |
|
202. cikk |
VIII. melléklet, 1. rész, 29. pont |
|
203. cikk |
|
|
204. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet,. 1. rész, 30. és 31. pont |
|
204. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 1. rész, 32. pont |
|
205. cikk |
VIII. melléklet, 2. rész, 3. pont |
|
206. cikk |
VIII. melléklet, 2. rész, 4-5. pont |
|
207. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 6. pont |
|
207. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 6. pont, a) alpont |
|
207. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 6. pont, b) alpont |
|
207. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 6. pont, c) alpont |
|
207. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 7. pont |
|
208. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 8. pont |
|
208. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 8. pont, a) alpont |
|
208. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 6. pont, b) alpont |
|
208. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 6. pont, c) alpont |
|
208. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 6. pont, d) alpont |
|
209. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 9. pont |
|
209. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 9. pont, a) alpont |
|
209. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 9. pont, b) alpont |
|
210. cikk |
VIII. melléklet, 2. rész, 10. pont |
|
211. cikk |
VIII. melléklet, 2. rész, 11. pont |
|
212. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 12. pont |
|
212. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 13. pont |
|
213. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 14. pont |
|
213. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 15. pont |
|
213. cikk, (3) bekezdés |
|
|
214. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 16. pont, a)-c) alpont |
|
214. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 16. pont |
|
214. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 17. pont |
|
215. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 18. pont |
|
215. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 19. pont |
|
216. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 20. pont |
|
216. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 21. pont |
|
217. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 22. pont |
|
216. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 22. pont, c) alpont |
|
216. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 2. rész, 22. pont, c) alpont |
|
218. cikk |
VIII. melléklet, 3. rész, 3. pont |
|
219. cikk |
VIII. melléklet, 3. rész, 4. pont |
|
220. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 5. pont |
|
220. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 6. pont, 8-10. pont |
|
220. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 11. pont |
|
220. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 22. és 23. pont |
|
220. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, III3. rész, 9. pont |
|
221. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 12. pont |
|
221. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 12. pont |
|
221. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 13-15. pont |
|
221. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 16. pont |
|
221. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 18. és 19. pont |
|
221. cikk, (6) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 20. és 21. pont |
|
221. cikk, (7) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 17. pont |
|
221. cikk, (8) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 22. és 23. pont |
|
221. cikk, (9) bekezdés |
|
|
222. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 24. pont |
|
222. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 25. pont |
|
222. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 26. pont |
|
222. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 27. pont |
|
222. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 28. pont |
|
222. cikk, (6) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 29. pont |
|
222. cikk, (7) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 28. és 29. pont |
|
223. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 30-32. pont |
|
223. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 33. pont |
|
223. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 33. pont |
|
223. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 33. pont |
|
223. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 33. pont |
|
223. cikk, (6) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 34. és 35. pont |
|
223. cikk, (7) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 35. pont |
|
224. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 36. pont |
|
224. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 37. pont |
|
224. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 38. pont |
|
224. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 39. pont |
|
224. cikk, (5) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 40. pont |
|
224. cikk, (6) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 41. pont |
|
225. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 42-46. pont |
|
225. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 47-52. pont |
|
225. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 53-56. pont |
|
226. cikk |
VIII. melléklet, 3. rész, 57. pont |
|
227. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 58. pont |
|
227. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 58. pont, a)-h) alpont |
|
227. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 58. pont, h) alpont |
|
228. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 60. pont |
|
228. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 61. pont |
|
229. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 62-65. pont |
|
229. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 66. pont |
|
229. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 63. és 67. pont |
|
230. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 68-71. pont |
|
230. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 72. pont |
|
230. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 73. és 74. pont |
|
231. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 76. pont |
|
231. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 77. pont |
|
231. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 78. pont |
|
231. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 79. pont |
|
231. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 80. pont |
|
231. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 80a. pont |
|
231. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 81-82. pont |
|
232. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 83. pont |
|
232. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 83. pont |
|
232. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 84. pont |
|
232. cikk, (4) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 85. pont |
|
234. cikk |
VIII. melléklet, 3. rész, 86. pont |
|
235. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 87. pont |
|
235. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 88. pont |
|
235. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 89. pont |
|
236. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 90. pont |
|
236. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 3. rész, 91. pont |
|
236. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, III. rész, 92. pont |
|
237. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 1. pont |
|
237. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 2. pont |
|
238. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 3. pont |
|
238. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 4. pont |
|
238. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 5. pont |
|
239. cikk, (1) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 6. pont |
|
239. cikk, (2) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 7. pont |
|
239. cikk, (3) bekezdés |
VIII. melléklet, 4. rész, 8. pont |
|
240. cikk |
VIII. melléklet, VI. rész, 1. pont |
|
241. cikk |
VIII. melléklet, VI. rész, 2. pont |
|
242. cikk, (1)-(9) bekezdés |
IX. melléklet, I. rész, 1. pont |
|
242. cikk, (10) bekezdés |
4. cikk, 37. pont |
|
242. cikk, (11) bekezdés |
4. cikk, 38. pont |
|
242. cikk, (12) bekezdés |
|
|
242. cikk, (13) bekezdés |
|
|
242. cikk, (14) bekezdés |
|
|
242. cikk, (15) bekezdés |
|
|
243. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 1. pont |
|
243. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 1a. pont |
|
243. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 1b. pont |
|
243. cikk, (4) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 1c. pont |
|
243. cikk, (5) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 1d. pont |
|
243. cikk, (6) bekezdés |
|
|
244. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 2. pont |
|
244. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 2a. pont |
|
244. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 2b. pont |
|
244. cikk, (4) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 2c. pont |
|
244. cikk, (5) bekezdés |
IX. melléklet, II. rész, 2d. pont |
|
244. cikk, (6) bekezdés |
|
|
245. cikk, (1) bekezdés |
95. cikk, (1) bekezdés |
|
245. cikk, (2) bekezdés |
95. cikk, (2) bekezdés |
|
245. cikk, (3) bekezdés |
96. cikk, (2) bekezdés |
|
245. cikk, (4) bekezdés |
96. cikk, (4) bekezdés |
|
245. cikk, (5) bekezdés |
|
|
245. cikk, (6) bekezdés |
|
|
246. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 2. és 3. pont |
|
246. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 5. pont |
|
246. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 5. pont |
|
247. cikk, (1) bekezdés |
96. cikk, (3) bekezdés, IX. melléklet, IV. rész, 60. pont |
|
247. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 61. pont |
|
247. cikk, (3) bekezdés |
|
|
247. cikk, (4) bekezdés |
|
|
248. cikk, (1) bekezdés |
101. cikk, (1) bekezdés |
|
248. cikk, (2) bekezdés |
|
|
248. cikk, (3) bekezdés |
101. cikk, (2) bekezdés |
|
249. cikk |
IX. melléklet, II. rész, 3. és 4. pont |
|
250. cikk |
IX. melléklet, II. rész, 5-7. pont |
|
251. cikk |
IX. melléklet, IV. rész, 6-7. pont |
|
252. cikk |
IX. melléklet, IV. rész, 8. pont |
|
253. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 9. pont |
|
253. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 10. pont |
|
254. cikk |
IX. melléklet, IV. rész, 11-12. pont |
|
255. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 13. pont |
|
255. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 15. pont |
|
256. cikk, (1) bekezdés |
100. cikk, (1) bekezdés |
|
256. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 17-20. pont |
|
256. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 21. pont |
|
256. cikk, (4) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 22-23. pont |
|
256. cikk, (5) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 24-25. pont |
|
256. cikk, (6) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 26-29. pont |
|
256. cikk, (7) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 30. pont |
|
256. cikk, (8) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 32. pont |
|
256. cikk, (9) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 33. pont |
|
257. cikk |
IX. melléklet, IV. rész, 34. pont |
|
258. cikk |
IX. melléklet, IV. rész, 35-36. pont |
|
259. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 38-41. pont |
|
259. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 42. pont |
|
259. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 43. pont |
|
259. cikk, (4) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 44. pont |
|
259. cikk, (5) bekezdés |
|
|
260. cikk |
IX. melléklet, IV. rész, 45. pont |
|
261. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 46-47. és 49. pont |
|
261. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 51. pont |
|
262. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 52. és 53. pont |
|
262. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 53. pont |
|
262. cikk, (3) bekezdés |
|
|
262. cikk, (4) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 54. pont |
|
263. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 57. pont |
|
263. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 58. pont |
|
263. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 59. pont |
|
264. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 62. pont |
|
264. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 63-65. pont |
|
264. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 66. és 67. pont |
|
264. cikk, (4) bekezdés |
|
|
265. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 68. pont |
|
265. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 70. pont |
|
265. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 71. pont |
|
266. cikk, (1) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 72. pont |
|
266. cikk, (2) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 73. pont |
|
266. cikk, (3) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 74-75. pont |
|
266. cikk, (4) bekezdés |
IX. melléklet, IV. rész, 76. pont |
|
267. cikk, (1) bekezdés |
97. cikk, (1) bekezdés |
|
267. cikk, (3) bekezdés |
97. cikk, (3) bekezdés |
|
268. cikk |
IX. melléklet, III. rész, 1. pont |
|
269. cikk |
IX. melléklet, III. rész, 2-7. pont |
|
270. cikk |
98. cikk, (1) bekezdés és IX. melléklet, III. rész, 8. és 9. pont |
|
271. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 1. pont VII. melléklet, III. rész, 5. pont |
|
271. cikk, (2) bekezdés |
VII. melléklet, III. rész, 7. pont |
|
272. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 1. pont |
|
272. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 3. pont |
|
272. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 4. pont |
|
272. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 5. pont |
|
272. cikk, (5) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 6. pont |
|
272. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 7. pont |
|
272. cikk, (7) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 8. pont |
|
272. cikk, (8) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 9. pont |
|
272. cikk, (9) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 10. pont |
|
272. cikk, (10) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 11. pont |
|
272. cikk, (11) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 12. pont |
|
272. cikk, (12) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 13. pont |
|
272. cikk, (13) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 14. pont |
|
272. cikk, (14) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 15. pont |
|
272. cikk, (15) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 16. pont |
|
272. cikk, (16) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 17. pont |
|
272. cikk, (17) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 18. pont |
|
272. cikk, (18) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 19. pont |
|
272. cikk, (19) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 20. pont |
|
272. cikk, (20) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 21. pont |
|
272. cikk, (21) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 22. pont |
|
272. cikk, (22) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 23. pont |
|
272. cikk, (23) bekezdés |
III. melléklet, I. rész, 26. pont |
|
272. cikk, (24) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, a) pont |
|
272. cikk, (25) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, a) pont |
|
272. cikk, (26) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 2. pont |
|
273. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 1. pont |
|
273. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 2. pont |
|
273. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 3. pont, első és második albekezdés |
|
273. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 3. pont, harmadik albekezdés |
|
273. cikk, (5) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 4. pont |
|
273. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 5. pont |
|
273. cikk, (7) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 7. pont |
|
273. cikk, (8) bekezdés |
III. melléklet, II. rész, 8. pont |
|
274. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, III. rész |
|
274. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, III. rész |
|
274. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, III. rész |
|
274. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, III. rész |
|
275. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész |
|
275. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész |
|
276. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 1. pont |
|
276. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 1. pont |
|
276. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 1-2. pont |
|
277. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 3-4. pont |
|
277. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 5. pont |
|
277. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 6. pont |
|
277. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 7. pont |
|
278. cikk, (1) bekezdés |
|
|
278. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 8. pont |
|
278. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 9. pont |
|
279. cikk |
III. melléklet, V. rész, 10. pont |
|
280. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 11. pont |
|
280. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 12. pont |
|
281. cikk, (1) bekezdés |
|
|
281. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 13. pont |
|
281. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 14. pont |
|
282. cikk, (1) bekezdés |
|
|
282. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 15. pont |
|
282. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 16. pont |
|
282. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 17. pont |
|
282. cikk, (5) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 18. pont |
|
282. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 19. pont |
|
282. cikk, (7) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 20. pont |
|
282. cikk, (8) bekezdés |
III. melléklet, V. rész, 21. pont |
|
283. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 1. pont |
|
283. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 2. pont |
|
283. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 2. pont |
|
283. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 3. pont |
|
283. cikk, (5) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 4. pont |
|
283. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 4. pont |
|
284. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 5. pont |
|
284. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 6. pont |
|
284. cikk, (3) bekezdés |
|
|
284. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 7. pont |
|
284. cikk, (5) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 8. pont |
|
284. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 9. pont |
|
284. cikk, (7) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 10. pont |
|
284. cikk, (8) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 11. pont |
|
284. cikk, (9) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 12. pont |
|
284. cikk, (10) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 13. pont |
|
284. cikk, (11) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 9. pont |
|
284. cikk, (12) bekezdés |
|
|
284. cikk, (13) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 14. pont |
|
285. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 15. pont |
|
285. cikk, (2)-(8) bekezdés |
|
|
286. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 18. és 25. pont |
|
286. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 19. pont |
|
286. cikk, (3) bekezdés |
|
|
286. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 20. pont |
|
286. cikk, (5) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 21. pont |
|
286. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 22. pont |
|
286. cikk, (7) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 23. pont |
|
286. cikk, (8) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 24. pont |
|
287. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 17. pont |
|
287. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 17. pont |
|
287. cikk, (3) bekezdés |
|
|
287. cikk, (4) bekezdés |
|
|
288. cikk |
III. melléklet, IV. rész, 26. pont |
|
289. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 27. pont |
|
289. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 28. pont |
|
289. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 29. pont |
|
289. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 29. pont |
|
289. cikk, (5) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 30. pont |
|
289. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 31. pont |
|
290. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 32. pont |
|
290. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, IV. rész, 32. pont |
|
290. cikk, (3)-(10) bekezdés |
|
|
291. cikk, (1) bekezdés |
I. melléklet, I. rész, 27-28. pont |
|
291. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 34. pont |
|
291. cikk, (3) bekezdés |
|
|
291. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 35. pont |
|
291. cikk, (5) bekezdés |
|
|
291. cikk, (6) bekezdés |
|
|
292. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 36. pont |
|
292. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 37. pont |
|
292. cikk, (3) bekezdés |
|
|
292. cikk, (4) bekezdés |
|
|
292. cikk, (5) bekezdés |
|
|
292. cikk, (6) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 38. pont |
|
292. cikk, (7) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 39. pont |
|
292. cikk, (8) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 40. pont |
|
292. cikk, (9) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 41. pont |
|
292. cikk, (10) bekezdés |
|
|
293. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 42. pont |
|
293. cikk, (2)-(6) bekezdés |
|
|
294. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 42. pont |
|
294. cikk, (2) bekezdés |
|
|
294. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, VI. rész, 42. pont |
|
295. cikk |
III. melléklet, VII. rész, a) pont |
|
296. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, b) pont |
|
296. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, b) pont |
|
296. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, b) pont |
|
297. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, b) pont |
|
297. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, b) pont |
|
297. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, b) pont |
|
297. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, b) pont |
|
298. cikk, (1) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, c) pont |
|
298. cikk, (2) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, c) pont |
|
298. cikk, (3) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, c) pont |
|
298. cikk, (4) bekezdés |
III. melléklet, VII. rész, c) pont |
|
299. cikk, (1) bekezdés |
|
II. melléklet,7. pont |
299. cikk, (2) bekezdés |
|
II. melléklet,7-11. pont |
300. cikk |
|
|
301. cikk |
III. melléklet, 2. rész, 6. pont |
|
302. cikk |
|
|
303. cikk |
|
|
304. cikk |
|
|
305. cikk |
|
|
306. cikk |
|
|
307. cikk |
|
|
308. cikk |
|
|
309. cikk |
|
|
310. cikk |
|
|
311. cikk |
|
|
312. cikk, (1) bekezdés |
104. cikk, (3) és (6) bekezdés, X. melléklet, 2. rész, 2., 5. és 8. pont |
|
312. cikk, (2) bekezdés |
105. cikk, (1) bekezdés és 105. cikk (2) bekezdés és X. melléklet, 3. rész, 1. pont |
|
312. cikk, (3) bekezdés |
|
|
312. cikk, (4) bekezdés |
105. cikk, (1) bekezdés |
|
313. cikk, (1) bekezdés |
102. cikk, (2) bekezdés |
|
313. cikk, (2) bekezdés |
102. cikk, (3) bekezdés |
|
313. cikk, (3) bekezdés |
|
|
314. cikk, (1) bekezdés |
102. cikk, (4) bekezdés |
|
314. cikk, (2) bekezdés |
X. melléklet, 4. rész, 1. pont |
|
314. cikk, (3) bekezdés |
X. melléklet, 4. rész, 2. pont |
|
314. cikk, (4) bekezdés |
X. melléklet, 4. rész, 3. és 4. pont |
|
314. cikk, (5) bekezdés |
|
|
315. cikk, (1) bekezdés |
103. cikk és X. melléklet, 1. rész, 1-3. pont |
|
315. cikk, (2) bekezdés |
|
|
315. cikk, (3) bekezdés |
|
|
315. cikk, (4) bekezdés |
X. melléklet, 1. rész, 4. pont |
|
316. cikk, (1) bekezdés |
X. melléklet, 1. rész, 5-8. pont |
|
316. cikk, (2) bekezdés |
X. melléklet, 1. rész, 9. pont |
|
316. cikk, (3) bekezdés |
|
|
317. cikk, (1) bekezdés |
104. cikk, (1) bekezdés |
|
317. cikk, (2) bekezdés |
104. cikk, (2) és (4) bekezdés, X. melléklet, 2. rész, 1. pont |
|
317. cikk, (3) bekezdés |
X. melléklet, 2. rész, 1. pont |
|
317. cikk, (4) bekezdés |
X. melléklet, 2. rész, 2. pont |
|
318. cikk, (1) bekezdés |
X. melléklet, 2. rész, 4. pont |
|
318. cikk, (2) bekezdés |
X. melléklet, 2. rész, 4. pont |
|
318. cikk, (3) bekezdés |
|
|
319. cikk, (1) bekezdés |
X. melléklet, 2. rész, 6-7. pont |
|
319. cikk, (2) bekezdés |
X. melléklet, 2. rész, 10. és 11. pont |
|
320. cikk |
X. melléklet, 2. rész, 9. és 12. pont |
|
321. cikk |
X. melléklet, 3. rész, 2-7. pont |
|
322. cikk, (1) bekezdés |
|
|
322. cikk, (2) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 8-12. pont |
|
322. cikk, (3) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 13-18. pont |
|
322. cikk, (4) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 19. pont |
|
322. cikk, (5) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 20. pont |
|
322. cikk, (6) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 21-24. pont |
|
323. cikk, (1) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 25. pont |
|
323. cikk, (2) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 26. pont |
|
323. cikk, (3) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 27. pont |
|
323. cikk, (4) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 28. pont |
|
323. cikk, (5) bekezdés |
X. melléklet, 3. rész, 29. pont |
|
324. cikk |
X. melléklet, 5. rész |
|
325. cikk, (1) bekezdés |
|
26. cikk |
325. cikk, (2) bekezdés |
|
26. cikk |
325. cikk, (3) bekezdés |
|
|
326. cikk |
|
|
327. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 1. pont |
327. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 2. pont |
327. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 3. pont |
328. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 4. pont |
328. cikk, (2) bekezdés |
|
|
329. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 5. pont |
328. cikk, (2) bekezdés |
|
|
330. cikk |
|
I. melléklet, 7. pont |
331. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 9. pont |
331. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 10. pont |
332. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 8. pont |
332. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 8. pont |
333. cikk |
|
I. melléklet, 11. pont |
334. cikk |
|
I. melléklet, 13. pont |
335. cikk |
|
I. melléklet, 14. pont |
336. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 14. pont |
336. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 14. pont |
336. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 14. pont |
336. cikk, (4) bekezdés |
|
19. cikk, (1) bekezdés |
337. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 16a. pont |
337. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 16a. pont |
337. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 16a. pont |
337. cikk, (4) bekezdés |
|
I. melléklet, 16a. pont |
337. cikk, (4) bekezdés |
|
I. melléklet, 16a. pont |
338. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 14a. pont |
338. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 14b. pont |
338. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 14c. pont |
338. cikk, (4) bekezdés |
|
I. melléklet, 14a. pont |
339. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 17. pont |
339. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 18. pont |
339. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 19. pont |
339. cikk, (4) bekezdés |
|
I. melléklet, 20. pont |
339. cikk, (5) bekezdés |
|
I. melléklet, 21. pont |
339. cikk, (6) bekezdés |
|
I. melléklet, 22. pont |
339. cikk, (7) bekezdés |
|
I. melléklet, 23. pont |
339. cikk, (8) bekezdés |
|
I. melléklet, 24. pont |
339. cikk, (9) bekezdés |
|
I. melléklet, 25. pont |
340. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 26. pont |
340. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 27. pont |
340. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 28. pont |
340. cikk, (4) bekezdés |
|
I. melléklet, 29. pont |
340. cikk, (5) bekezdés |
|
I. melléklet, 30. pont |
340. cikk, (6) bekezdés |
|
I. melléklet, 31. pont |
340. cikk, (7) bekezdés |
|
I. melléklet, 32. pont |
341. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 33. pont |
341. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 33. pont |
341. cikk, (3) bekezdés |
|
|
342. cikk |
|
I. melléklet, 34. pont |
343. cikk |
|
I. melléklet, 36. pont |
344. cikk, (1) bekezdés |
|
|
344. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 37. pont |
344. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 38. pont |
345. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 41. pont |
345. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 41. pont |
346. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 42. pont |
346. cikk, (2) bekezdés |
|
|
346. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 43. pont |
346. cikk, (4) bekezdés |
|
I. melléklet, 44. pont |
346. cikk, (5) bekezdés |
|
I. melléklet, 45. pont |
346. cikk, (6) bekezdés |
|
I. melléklet, 46. pont |
347. cikk |
|
I. melléklet, 8. pont |
348. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 48-49. pont |
348. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 50. pont |
349. cikk |
|
I. melléklet, 51. pont |
350. cikk, (1) bekezdés |
|
I. melléklet, 53. pont |
350. cikk, (2) bekezdés |
|
I. melléklet, 54. pont |
350. cikk, (3) bekezdés |
|
I. melléklet, 55. pont |
350. cikk, (4) bekezdés |
|
I. melléklet, 56. pont |
351. cikk |
|
III. melléklet, 1. pont |
352. cikk, (1) bekezdés |
|
III. melléklet, 2. pont, (1) |
352. cikk, (2) bekezdés |
|
III. melléklet, 2. pont, (1) |
352. cikk, (3) bekezdés |
|
III. melléklet, 2. pont, (1) |
352. cikk, (4) bekezdés |
|
III. melléklet, 2. pont, (2) |
352. cikk, (5) bekezdés |
|
|
353. cikk, (1) bekezdés |
|
III. melléklet, 2. pont, (1) |
353. cikk, (2) bekezdés |
|
III. melléklet, 2. pont, (1) |
353. cikk, (3) bekezdés |
|
III. melléklet, 2. pont, (1) |
354. cikk, (1) bekezdés |
|
III. melléklet, 3. pont, (1) |
354. cikk, (2) bekezdés |
|
III. melléklet, 3. pont, (2) |
354. cikk, (3) bekezdés |
|
III. melléklet, 3. pont, (2) |
354. cikk, (4) bekezdés |
|
|
355. cikk |
|
|
356. cikk |
|
|
357. cikk, (1) bekezdés |
|
IV. melléklet, 1. pont |
357. cikk, (2) bekezdés |
|
IV. melléklet, 2. pont |
357. cikk, (3) bekezdés |
|
IV. melléklet, 3. pont |
357. cikk, (4) bekezdés |
|
IV. melléklet, 4. pont 4 |
357. cikk, (5) bekezdés |
|
IV. melléklet, 6. pont |
358. cikk, (1) bekezdés |
|
IV. melléklet, 8. pont |
358. cikk, (2) bekezdés |
|
IV. melléklet, 9. pont |
358. cikk, (3) bekezdés |
|
IV. melléklet, 10. pont |
358. cikk, (4) bekezdés |
|
IV. melléklet, 12. pont |
359. cikk, (1) bekezdés |
|
IV. melléklet, 13. pont |
359. cikk, (2) bekezdés |
|
IV. melléklet, 14. pont |
359. cikk, (3) bekezdés |
|
IV. melléklet, 15. pont |
359. cikk, (4) bekezdés |
|
IV. melléklet, 16. pont |
359. cikk, (5) bekezdés |
|
IV. melléklet, 17. pont |
359. cikk, (6) bekezdés |
|
IV. melléklet, 18. pont |
360. cikk, (1) bekezdés |
|
IV. melléklet, 19. pont |
360. cikk, (2) bekezdés |
|
IV. melléklet, 20. pont |
361. cikk |
|
IV. melléklet, 21. pont |
362. cikk |
|
|
363. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 1. pont |
363. cikk, (2) bekezdés |
|
|
363. cikk, (3) bekezdés |
|
|
364. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 10b. pont |
364. cikk, (2) bekezdés |
|
|
364. cikk, (3) bekezdés |
|
|
365. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 10. pont |
365. cikk, (2) bekezdés |
|
V. melléklet, 10a. pont |
366. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 7. pont |
366. cikk, (2) bekezdés |
|
V. melléklet, 8. pont |
366. cikk, (3) bekezdés |
|
V. melléklet, 9. pont |
366. cikk, (4) bekezdés |
|
V. melléklet, 10. pont |
366. cikk, (5) bekezdés |
|
V. melléklet, 8. pont |
367. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 11. pont |
367. cikk, (2) bekezdés |
|
V. melléklet, 12. pont |
367. cikk, (3) bekezdés |
|
V. melléklet, 12. pont |
368. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 2. pont |
368. cikk, (2) bekezdés |
|
V. melléklet, 2. pont |
368. cikk, (3) bekezdés |
|
V. melléklet, 5. pont |
368. cikk, (4) bekezdés |
|
|
369. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 3. pont |
369. cikk, (2) bekezdés |
|
|
370. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 5. pont |
371. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 5. pont |
371. cikk, (2) bekezdés |
|
|
372. cikk |
|
V. melléklet, 5a. pont |
373. cikk |
|
V. melléklet, 5b. pont |
374. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 5c. pont |
374. cikk, (2) bekezdés |
|
V. melléklet, 5d. pont |
374. cikk, (3) bekezdés |
|
V. melléklet, 5d. pont |
374. cikk, (4) bekezdés |
|
V. melléklet, 5d. pont |
374. cikk, (5) bekezdés |
|
V. melléklet, 5d. pont |
374. cikk, (6) bekezdés |
|
V. melléklet, 5d. pont |
374. cikk, (7) bekezdés |
|
|
375. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 5a. pont |
375. cikk, (2) bekezdés |
|
V. melléklet, 5e. pont |
376. cikk, (1) bekezdés |
|
V. melléklet, 5f. pont |
376. cikk, (2) bekezdés |
|
V. melléklet, 5g. pont |
376. cikk, (3) bekezdés |
|
V. melléklet, 5h. pont |
376. cikk, (4) bekezdés |
|
V. melléklet, 5h. pont |
376. cikk, (5) bekezdés |
|
V. melléklet, 5i. pont |
376. cikk, (6) bekezdés |
|
V. melléklet, 5. pont |
377. cikk |
|
V. melléklet, 5l. pont |
378. cikk |
|
II. melléklet, 1. pont |
379. cikk, (1) bekezdés |
|
II. melléklet, 2. pont |
379. cikk, (2) bekezdés |
|
II. melléklet, 3. pont |
379. cikk, (3) bekezdés |
|
II. melléklet, 2. pont |
380. cikk |
|
II. melléklet, 4. pont |
381. cikk |
|
|
382. cikk |
|
|
383. cikk |
|
|
384. cikk |
|
|
385. cikk |
|
|
386. cikk |
|
|
387. cikk |
|
28. cikk, (1) bekezdés |
388. cikk |
|
|
389. cikk |
106. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés |
|
390. cikk, (1) bekezdés |
106. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés |
|
390. cikk, (2) bekezdés |
|
|
390. cikk, (3) bekezdés |
|
29. cikk, (1) bekezdés |
390. cikk, (4) bekezdés |
|
30. cikk, (1) bekezdés |
390. cikk, (5) bekezdés |
|
29. cikk, (2) bekezdés |
390. cikk, (6) bekezdés |
106. cikk, (2) bekezdés, első albekezdés |
|
390. cikk, (7) bekezdés |
106. cikk, (3) bekezdés |
|
390. cikk, (8) bekezdés |
106. cikk, (2) bekezdés, második és harmadik albekezdés |
|
391. cikk |
107. cikk |
|
392. cikk |
108. cikk |
|
393. cikk |
109. cikk |
|
394. cikk, (1) bekezdés |
110. cikk, (1) bekezdés |
|
394. cikk, (2) bekezdés |
110. cikk, (1) bekezdés |
|
394. cikk, (3) és (4) bekezdés |
110. cikk, (2) bekezdés |
|
394. cikk, (4) bekezdés |
110. cikk, (2) bekezdés |
|
395. cikk, (1) bekezdés |
111. cikk, (1) bekezdés |
|
395. cikk, (2) bekezdés |
|
|
395. cikk, (3) bekezdés |
111. cikk, (4) bekezdés, első albekezdés |
|
395. cikk, (4) bekezdés |
|
30. cikk, (4) bekezdés |
395. cikk, (5) bekezdés |
|
31. cikk |
395. cikk, (6) bekezdés |
|
|
395. cikk, (7) bekezdés |
|
|
395. cikk, (8) bekezdés |
|
|
396. cikk, (1) bekezdés |
111. cikk, (4) bekezdés, első és második albekezdés |
|
396. cikk, (2) bekezdés |
|
|
397. cikk, (1) bekezdés |
|
VI. melléklet, 1. pont |
397. cikk, (2) bekezdés |
|
VI. melléklet, 2. pont |
397. cikk, (3) bekezdés |
|
VI. melléklet, 3. pont |
398. cikk |
|
32. cikk, (1) bekezdés |
399. cikk, (1) bekezdés |
112. cikk, (1) bekezdés |
|
399. cikk, (2) bekezdés |
112. cikk, (2) bekezdés |
|
399. cikk, (3) bekezdés |
112. cikk, (3) bekezdés |
|
399. cikk, (4) bekezdés |
110. cikk, (3) bekezdés |
|
400. cikk, (1) bekezdés |
113. cikk, (3) bekezdés |
|
400. cikk, (2) bekezdés |
113. cikk, (4) bekezdés |
|
400. cikk, (3) bekezdés |
|
|
401. cikk, (1) bekezdés |
114. cikk, (1) bekezdés |
|
401. cikk, (2) bekezdés |
114. cikk, (2) bekezdés |
|
401. cikk, (3) bekezdés |
114. cikk, (3) bekezdés |
|
402. cikk, (1) bekezdés |
115. cikk, (1) bekezdés |
|
402. cikk, (2) bekezdés |
115. cikk, (2) bekezdés |
|
402. cikk, (3) bekezdés |
|
|
403. cikk, (1) bekezdés |
117. cikk, (1) bekezdés |
|
403. cikk, (2) bekezdés |
117. cikk, (2) bekezdés |
|
404. cikk |
122a. cikk, (8) bekezdés |
|
405. cikk, (1) bekezdés |
122a. cikk, (1) bekezdés |
|
405. cikk, (2) bekezdés |
122a. cikk, (2) bekezdés |
|
405. cikk, (3) bekezdés |
122a. cikk, (3) bekezdés, első albekezdés |
|
405. cikk, (4) bekezdés |
122a. cikk, (3) bekezdés, második albekezdés |
|
406. cikk, (1) bekezdés |
122a. cikk, (4) bekezdés és 122a. cikk, (5) bekezdés, második albekezdés |
|
406. cikk, (2) bekezdés |
122a. cikk, (5) bekezdés, első albekezdés és 122a. cikk, (6) bekezdés, első albekezdés |
|
407. cikk |
122a. cikk, (5) bekezdés, harmadik albekezdés |
|
408. cikk |
122a. cikk, (6) bekezdés, első és második albekezdés |
|
409. cikk |
122a. cikk, (7) bekezdés |
|
410. cikk |
122a. cikk, (10) bekezdés |
|
411. cikk |
|
|
412. cikk |
|
|
413. cikk |
|
|
414. cikk |
|
|
415. cikk |
|
|
416. cikk |
|
|
417. cikk |
|
|
418. cikk |
|
|
419. cikk |
|
|
420. cikk |
|
|
421. cikk |
|
|
422. cikk |
|
|
423. cikk |
|
|
424. cikk |
|
|
425. cikk |
|
|
426. cikk |
|
|
427. cikk |
|
|
428. cikk |
|
|
429. cikk |
|
|
430. cikk |
|
|
431. cikk, (1) bekezdés |
145. cikk, (1) bekezdés |
|
431. cikk, (2) bekezdés |
145. cikk, (2) bekezdés |
|
431. cikk, (3) bekezdés |
145. cikk, (3) bekezdés |
|
431. cikk, (4) bekezdés |
145. cikk, (4) bekezdés |
|
432. cikk, (1) bekezdés |
XII. melléklet, I. rész, 1. pont és 146. cikk (1) bekezdés |
|
432. cikk, (2) bekezdés |
146. cikk, (2) bekezdés és XII. melléklet, I. rész, 2. és 3. pont |
|
432. cikk, (3) bekezdés |
146. cikk, (3) bekezdés |
|
433. cikk |
147. cikk és XII. melléklet, I. rész, 4. pont |
|
434. cikk, (1) bekezdés |
148. cikk |
|
434. cikk, (2) bekezdés |
|
|
435. cikk, (1) bekezdés |
XII. melléklet, II. rész, 1. pont |
|
435. cikk, (2) bekezdés |
|
|
436. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 2. pont |
|
437. cikk |
|
|
438. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 4. és 8. pont |
|
439. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 5. pont |
|
440. cikk |
|
|
441. cikk |
|
|
442. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 6. pont |
|
443. cikk |
|
|
444. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 7. pont |
|
445. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 9. pont |
|
446. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 11. pont |
|
447. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 12. pont |
|
448. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 13. pont |
|
449. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 14. pont |
|
450. cikk |
XII. melléklet, II. rész, 15. pont |
|
451. cikk |
|
|
452. cikk |
XII. melléklet, III. rész, 1. pont |
|
453. cikk |
XII. melléklet, III. rész, 2. pont |
|
454. cikk |
XII. melléklet, III. rész, 3. pont |
|
455. cikk |
|
|
456. cikk, első albekezdés |
150. cikk, (1) bekezdés |
41. cikk |
456. cikk, második albekezdés |
|
|
457. cikk |
|
|
458. cikk |
|
|
459. cikk |
|
|
460. cikk |
|
|
461. cikk |
|
|
462. cikk, (1) bekezdés |
151a. cikk |
|
462. cikk, (2) bekezdés |
151a. cikk |
|
462. cikk, (3) bekezdés |
151a. cikk |
|
462. cikk, (4) bekezdés |
|
|
462. cikk, (5) bekezdés |
|
|
463. cikk |
|
|
464. cikk |
|
|
465. cikk |
|
|
466. cikk |
|
|
467. cikk |
|
|
468. cikk |
|
|
469. cikk |
|
|
470. cikk |
|
|
471. cikk |
|
|
472. cikk |
|
|
473. cikk |
|
|
474. cikk |
|
|
475. cikk |
|
|
476. cikk |
|
|
477. cikk |
|
|
478. cikk |
|
|
479. cikk |
|
|
480. cikk |
|
|
481. cikk |
|
|
482. cikk |
|
|
483. cikk |
|
|
484. cikk |
|
|
485. cikk |
|
|
486. cikk |
|
|
487. cikk |
|
|
488. cikk |
|
|
489. cikk |
|
|
490. cikk |
|
|
491. cikk |
|
|
492. cikk |
|
|
493. cikk, (1) bekezdés |
|
|
493. cikk, (2) bekezdés |
|
|
494. cikk |
|
|
495. cikk |
|
|
496. cikk |
|
|
497. cikk |
|
|
498. cikk |
|
|
499. cikk |
|
|
500. cikk |
|
|
501. cikk |
|
|
502. cikk |
|
|
503. cikk |
|
|
504. cikk |
|
|
505 cikk |
|
|
506. cikk |
|
|
507. cikk |
|
|
508. cikk |
|
|
509. cikk |
|
|
510. cikk |
|
|
511. cikk |
|
|
512. cikk |
|
|
513. cikk |
|
|
514. cikk |
|
|
515. cikk |
|
|
516. cikk |
|
|
517. cikk |
|
|
518. cikk |
|
|
519. cikk |
|
|
520. cikk |
|
|
521. cikk |
|
|
I. melléklet |
II. melléklet |
|
II. melléklet |
IV. melléklet |
|
III. melléklet |
|
|
( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/59/EU irányelve (2014. május 15.) a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 190. o.).
( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 806/2014/EU rendelete (2014. július 15.) a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 225., 2014.7.30., 1. o.).
( 3 ) A Tanács 1024/2013/EU rendelete (2013. október 15.) az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról (HL L 287., 2013.10.29., 63. o.).
( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2033 rendelete (2019. november 27. a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről, valamint az 1093/2010/EU rendelet, az 575/2013/EU rendelet, a 600/2014/EU rendelet és a 806/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 314., 2019.12.5., 1. o.).
( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2034 irányelve (2019. november 27.) a befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, valamint a 2002/87/EK, a 2009/65/EK, a 2011/61/EU, a 2013/36/EU, a 2014/59/EU és a 2014/65/EU irányelv módosításáról (HL L 314., 2019.12.5., 64. o.).
( 6 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (HL L 173, 2014.6.12., 349. o.).
( 7 ) HL L 335., 2009.12.17., 1. o.
( 8 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
( 9 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).
( 10 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2402 rendelete (2017. december 12.) az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 347, 2017.12.28., 35 o.).
( 11 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2366 irányelve (2015. november 25.) a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 337, 2015.12.23., 35. o.).
( 12 ) HL L 222., 1978.8.14., 11. o.
( 13 ) HL L 302., 2009.11.17., 1. o.
( 14 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
( 15 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.).
( 16 ) Az Európai Parlament és a Tanács 909/2014/EU rendelete (2014. július 23.) az Európai Unión belüli értékpapír-kiegyenlítés javításáról és a központi értéktárakról, valamint a 98/26/EK és a 2014/65/EU irányelv, valamint a 236/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 257., 2014.8.28., 1. o.).
( 17 ) HL L 331., 2010.12.15., 48. o.
( 18 ) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.
( 19 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/49/EU irányelve (2014. április 16.) a betétbiztosítási rendszerekről (HL L 173., 2014.6.12., 149. o.).
( 20 ) Az Európai Parlament és a Tanács 98/26/EK irányelve (1998. május 19.) a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerekben az elszámolások véglegességéről (HL L 166., 1998.6.11., 45. o.).
( 21 ) HL L 250., 2003.10.2., 10. o.
( 22 ) HL L 135., 1994.5.31. 5. o.
( 23 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).
( 24 ) A Bizottság 680/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 16.) az intézmények 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti felügyeleti adatszolgáltatása tekintetében végrehajtás-technikai standardok megállapításáról (HL L 191., 2014.6.28., 1. o.).
( 25 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).
( 26 ) HL L 3,. 2004.1.7., 36. o.
( 27 ) A Bizottság 1205/2011/EU rendelete (2011. november 22.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról szóló 1126/2008/EK rendeletnek az IFRS 7 nemzetközi pénzügyi beszámolási standard tekintetében történő módosításáról (HL L 305., 2011.11.23., 16. o.)
( 28 ) A Bizottság 1126/2008/EK rendelete (2008. november 3.) az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban egyes nemzetközi számviteli standardok elfogadásáról (HL L 320., 2008.11.29., 1. o.)
( 29 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 145., 2004.4.30., 1. o.).
( 30 ) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).
( *1 ) HL L 176., 2013.6.27., 1. o.”;