02013R0575 — HU — 30.09.2021 — 011.002


Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

►B

▼M9

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE

(2013. június 26.)

a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

▼B

(HL L 176, 2013.6.27., 1. o)

Módosította:

 

 

Hivatalos Lap

  Szám

Oldal

Dátum

 M1

A BIZOTTSÁG (EU) 2015/62 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2014. október 10.)

  L 11

37

17.1.2015

 M2

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2016/1014 RENDELETE (2016. június 8.)

  L 171

153

29.6.2016

►M3

A BIZOTTSÁG (EU) 2017/2188 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. augusztus 11.)

  L 310

1

25.11.2017

►M4

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/2395 RENDELETE (2017. december 12.)

  L 345

27

27.12.2017

►M5

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/2401 RENDELETE (2017. december 12.)

  L 347

1

28.12.2017

 M6

A BIZOTTSÁG (EU) 2018/405 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2017. november 21.)

  L 74

3

16.3.2018

►M7

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/630 RENDELETE (2019. április 17.)

  L 111

4

25.4.2019

►M8

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/876 RENDELETE (2019. május 20.)

  L 150

1

7.6.2019

►M9

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/2033 RENDELETE (2019. november 27.)

  L 314

1

5.12.2019

►M10

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2020/873 RENDELETE (2020. június 24.)

  L 204

4

26.6.2020

►M11

A BIZOTTSÁG (EU) 2021/424 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE 2019. december 17.

  L 84

1

11.3.2021

►M12

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/558 RENDELETE (2021. március 31.)

  L 116

25

6.4.2021

 M13

A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1043 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE (2021. június 24.)

  L 225

52

25.6.2021


Helyesbítette:

 C1

Helyesbítés, HL L 208, 2.8.2013, o 68  (575/2013)

►C2

Helyesbítés, HL L 321, 30.11.2013, o 6  (575/2013)

►C3

Helyesbítés, HL L 020, 25.1.2017, o 2  (575/2013)

►C4

Helyesbítés, HL L 335, 13.10.2020, o 20  (630/2019)

►C5

Helyesbítés, HL L 405, 2.12.2020, o 79  (2033/2019)

 C6

Helyesbítés, HL L 065, 25.2.2021, o 60  (876/2019)

►C7

Helyesbítés, HL L 398, 11.11.2021, o 69  (876/2019)




▼B

▼M9

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 575/2013/EU RENDELETE

(2013. június 26.)

a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

▼C2



ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK



I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

▼M8

1. cikk

Hatály

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a 2013/36/EU irányelv alapján felügyelt intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok által teljesítendő általános prudenciális követelményekre vonatkozóan, a következő elemekkel kapcsolatosan:

a) 

a hitelkockázat, a piaci kockázat, a működési kockázat, a kiegyenlítési kockázat és a tőkeáttétel teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmények;

b) 

nagykockázat-vállalást korlátozó követelmények;

c) 

a likviditási kockázat teljes mértékben számszerűsíthető, egységes és standardizált elemeihez kapcsolódó likviditási követelmények;

d) 

az a), b) és c) ponthoz kapcsolódó adatszolgáltatási követelmények;

e) 

nyilvánosságra hozatali követelmények.

Ez a rendelet egységes szabályokat állapít meg a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek, globálisan rendszerszinten jelentős intézmény részét képező szervezetnek és nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatának minősülő szanálandó szervezetek által teljesítendő, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmények tekintetében.

Ez a rendelet nem szabályozza a 2013/36/EU irányelvben meghatározottak szerint a prudenciális szabályozás és felügyelet terén az illetékes hatóságokra vonatkozó nyilvánosságra hozatali követelményeket.

2. cikk

Felügyeleti hatáskörök

(1)  
Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságoknak a 2013/36/EU irányelvben és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel kell rendelkezniük, és az azokban meghatározott eljárásokat kell követniük.
(2)  
Az ennek a rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából a szanálási hatóságoknak a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 1 ) és az e rendeletben meghatározott hatáskörökkel kell rendelkezniük, és az azokban meghatározott eljárásokat kell követniük.
(3)  
A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés biztosítása céljából az illetékes hatóságoknak és a szanálási hatóságoknak együtt kell működniük.
(4)  
Annak érdekében, hogy hatáskörük keretein belül biztosítsák az ennek a rendeletnek való megfelelést, a 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 2 ) 42. cikkével létrehozott Egységes Szanálási Testületnek, valamint az 1024/2013/EU tanácsi rendelettel ( 3 ) rá ruházott feladatokkal kapcsolatos ügyek tekintetében az Európai Központi Banknak biztosítania kell a releváns információk rendszeres és megbízható cseréjét.

▼M9

(5)  
Az (EU) 2019/2033 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) 1. cikkének (2) és (5) bekezdésében megállapított rendelkezéseknek az említett bekezdésekben hivatkozott befektetési vállalkozásokra való tekintettel történő alkalmazása során az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 5 ) 3. cikke (1) bekezdésének 5. pontjában foglalt fogalommeghatározás szerinti illetékes hatóságoknak az említett befektetési vállalkozásokat úgy kell kezelniük, mintha azok e rendelet szerinti „intézmények” lennének.

▼C2

3. cikk

Szigorúbb követelmények intézmények általi alkalmazása

Ez a rendelet nem zárja ki, hogy az intézmények az ezen rendelet által előírtat meghaladó mértékű szavatolótőkét és szavatolótőke-elemeket tartsanak, és az előírtnál szigorúbb intézkedéseket alkalmazzanak.

4. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  

E rendelet alkalmazásában:

▼M9

1. 

„hitelintézet”: olyan vállalkozás, amelynek tevékenysége az alábbiak bármelyikéből áll:

a) 

a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket fogad el, valamint saját számlára hiteleket nyújt;

b) 

a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 6 ) I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett bármely tevékenységet végzi, amennyiben bármelyik alábbi feltétel teljesül, és a vállalkozás nem árutőzsdei kereskedő, kibocsátásiegység-kereskedő, kollektív befektetési vállalkozás vagy biztosító:

i. 

a vállalkozás összevont alapon számított eszközeinek összértéke legalább 30 milliárd EUR;

ii. 

a vállalkozás eszközeinek összértéke kevesebb mint 30 milliárd EUR, és a vállalkozás olyan csoport tagja, amely esetében a csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás egyedi szinten 30 milliárd EUR-nál kisebb összértékű eszközökkel rendelkezik és a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett valamely tevékenységet végzi, az említett vállalkozások konszolidált eszközeinek összértéke pedig legalább 30 milliárd EUR; vagy

iii. 

a vállalkozás eszközeinek összértéke kevesebb mint 30 milliárd EUR, és a vállalkozás olyan csoport tagja, amelynek esetében a csoporthoz tartozó, a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában említett bármely tevékenységet végző valamennyi vállalkozás összevont alapon számított eszközeinek összértéke legalább 30 milliárd EUR, amennyiben az összevont felügyeletet ellátó hatóság a felügyeleti kollégiummal egyetértésben, a szabályok esetleges kijátszásának elkerülése és az Unió pénzügyi stabilitására jelentett esetleges kockázatok csökkentése érdekében ilyen értelmű döntést hoz;

a b) pont ii. és iii. alpontjának alkalmazásában, amennyiben a vállalkozás egy harmadik országbeli csoport tagja, a harmadik országbeli csoport Unióban engedélyezett minden egyes fióktelepének összes eszközét be kell számítani a csoporthoz tartozó valamennyi vállalkozás eszközeinek összértékébe;

2. 

„befektetési vállalkozás”: a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozás, amelyet az említett irányelv szerint engedélyeztek, kivéve a hitelintézeteket;

3. 

„intézmény”: a 2013/36/EU irányelv 8. cikke szerint engedélyezett hitelintézet vagy az említett irányelv 8a. cikkének (3) bekezdésében említett vállalkozás;

▼M9 —————

▼C2

5. 

„biztosító”: a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 7 ) 13. cikke 1. pontjában meghatározott biztosító;

6. 

„viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

▼M8

7. 

„kollektív befektetési forma (KBF)”: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 8 ) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) vagy a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 9 ) 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott alternatív befektetési alap (ABA);

▼C2

8. 

„közszektorbeli intézmények”: a központi kormányzatnak, regionális kormányzatoknak vagy helyi hatóságoknak vagy a regionális és helyi hatóságokkal megegyező feladatokat ellátó hatóságoknak felelős nem kereskedelmi közigazgatási szervek vagy központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság tulajdonában álló vagy ezek által létrehozott és támogatott, nem kereskedelmi jellegű (nonprofit) vállalkozások, amelyekre külön garanciális szabályok vonatkoznak, ideértve az állami ellenőrzés alatt álló közjogilag szabályozott autonóm testületeket is;

9. 

„vezető testület”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 7. pontjában meghatározott vezető testület;

10. 

„felsővezetés”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 9. pontjában meghatározott vezető testület;

11. 

„rendszerkockázat”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 10. pontjában meghatározott rendszerkockázat;

12. 

„modellkockázat”: a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott modellkockázat;

▼M5

13. 

„értékpapírosítást kezdeményező”: az (EU) 2017/2402 rendelet ( 10 ) 2. cikkének 3. pontjában meghatározott értékpapírosítást kezdeményező;

14. 

„szponzor”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 5. pontjában meghatározott szponzor;

▼M5

14a. 

„eredeti hitelező”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 20. pontjában meghatározott eredeti hitelező;

▼C2

15. 

„anyavállalat”:

a) 

a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott anyavállalat;

b) 

a 2013/36/EU irányelv 3. és 4. fejezetének II. szakasza, VII. és VIII. címe, valamint e rendelet ötödik része alkalmazásában a 83/349/EGK irányelv 1. cikke (1) bekezdése szerinti anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett;

16. 

„leányvállalat”:

a) 

a 83/349/EGK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott leányvállalat;

b) 

a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti leányvállalat és minden olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol;

A leányvállalatok valamennyi leányvállalata azon vállalkozás leányvállalatának is tekintendő, amely az előbbiek eredeti anyavállalata;

17. 

„fióktelep”: olyan üzletviteli hely, amely jogilag nem önálló részét képezi egy intézménynek, és amely közvetlenül bonyolítja az intézményi tevékenység szerves részét képező ügyleteket vagy az ügyletek egy részét;

18. 

„kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó (járulékos) vállalkozás”: olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége ingatlantulajdonlás vagy -kezelés, adatfeldolgozási szolgáltatások nyújtása vagy más olyan hasonló tevékenység, amely egy vagy több intézmény fő tevékenysége mellett járulékos tevékenységnek minősül;

19. 

„vagyonkezelő társaság”: a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (5) bekezdésében meghatározott vagyonkezelő társaság vagy a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK), ideértve – eltérő rendelkezés hiányában – azokat a harmadik országbeli szervezeteket, amelyek hasonló tevékenységet folytatnak, és amelyek az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmazó harmadik országok jogának hatálya alá tartoznak;

▼M8

20. 

„pénzügyi holding társaság”: olyan pénzügyi vállalkozás, amelynek leányvállalatai kizárólag vagy nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, és amely nem minősül vegyes pénzügyi holding társaságnak; akkor tekintendő úgy, hogy a pénzügyi vállalkozás leányvállalatai nagy részben intézmények vagy pénzügyi vállalkozások, ha legalább egyikük intézmény, és ha a pénzügyi vállalkozás saját tőkéjének, összevont eszközállományának, árbevételének, alkalmazotti létszámának vagy az illetékes hatóság által relevánsnak tartott egyéb mutató értékének több mint 50 %-a olyan leányvállalatokhoz köthető, amelyek intézmények vagy pénzügyi vállalkozások;

▼C2

21. 

„vegyes pénzügyi holding társaság”: fogalommeghatározása megegyezik a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének 15. pontjában szereplővel;

22. 

„vegyes tevékenységű holding társaság”: olyan anyavállalat, amely nem minősül pénzügyi holding társaságnak, intézménynek vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak, és amelynek leányvállalatai közül legalább egy intézmény;

23. 

„harmadik országbeli biztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 3. pontjában meghatározott harmadik országbeli biztosító;

24. 

„harmadik országbeli viszontbiztosító”: a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 6. pontjában meghatározott harmadik országbeli viszontbiztosító;

25. 

„elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely következő feltételek mindegyikének megfelel:

a) 

ha az Unión belül alapították volna, kiterjedne rá a befektetési vállalkozás meghatározása; és

b) 

harmadik országban működési engedéllyel rendelkezik; és

c) 

olyan prudenciális szabályoknak a hatálya alá tartozik és felel meg, amelyeket az illetékes hatóságok legalább olyan szigorúnak tartanak, mint az ezen rendeletben vagy a 2013/36/EU irányelvben megállapítottak;

▼M9

26. 

„pénzügyi vállalkozás”: olyan, intézménytől és tisztán ipari holding társaságtól eltérő vállalkozás, amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése vagy a 2013/36/EU irányelv I. mellékletének 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egy vagy több végzése, ideértve a befektetési vállalkozásokat, a pénzügyi holding társaságokat, a vegyes pénzügyi holding társaságokat, a befektetési holding társaságokat, az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 11 ) szerinti pénzforgalmi intézményeket és a vagyonkezelő társaságokat; nem tartoznak azonban ide a biztosítói holding társaságok és a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjában meghatározott, vegyes tevékenységű biztosítói holding társaságok;

▼C2

27. 

„pénzügyi ágazatbeli szervezet”: a következők bármelyike:

a) 

intézmény;

b) 

pénzügyi vállalkozás;

c) 

járulékos vállalkozás, amely egy intézmény részét képezi annak összevont pénzügyi helyzete szempontjából;

d) 

biztosító;

e) 

harmadik országbeli biztosító;

f) 

viszontbiztosító;

g) 

harmadik országbeli viszontbiztosító;

h) 

a 2009/138/EK irányelv 212. cikke (1) bekezdésének f) pontjában meghatározott biztosítói holdingtársaság;

k) 

a 2009/138/EK irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozás, az említett irányelv 4. cikkében előírt követelményeknek megfelelően;

l) 

harmadik országbeli vállalkozás, mely fő üzleti tevékenységként az a)–k) pontban említett szervezetek valamelyikéhez hasonló tevékenységet folytat;

▼M8

28. 

„tagállami anyaintézmény”: olyan tagállami intézmény, amelynek intézménynek, pénzügyi vállalkozásnak vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásnak minősülő leányvállalata van, illetve intézményben, pénzügyi vállalkozásban vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, továbbá önmaga nem leányvállalata ugyanabban a tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

▼C2

29. 

„EU-szintű anyaintézmény”: tagállami anyaintézmény, amely nem leányvállalata egy valamely tagállamban engedélyezett másik intézménynek vagy valamely tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

▼M9

29a. 

„tagállami befektetési vállalkozás anyavállalat”: olyan tagállamianyavállalat, amely befektetési vállalkozás;

29b. 

„EU-szintű befektetési vállalkozás anyavállalat”: olyan, európai unióbeli anyavállalat, amely befektetési vállalkozás;

▼M8

29c. 

„tagállami hitelintézeti anyavállalat”: olyan tagállami anyaintézmény, amely hitelintézet;

29d. 

„EU-szintű hitelintézeti anyavállalat”: olyan unióbeli anyaintézmény, amely hitelintézet;

▼C2

30. 

„tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

31. 

„EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

32. 

„tagállami vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata egy ugyanazon tagállamban engedélyezett intézménynek, vagy egy ugyanazon tagállamban felállított pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

33. 

„EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat”: olyan tagállami vegyes pénzügyi holding társaság, amely nem leányvállalata valamely tagállamban engedélyezett intézménynek vagy valamely tagállamban felállított másik pénzügyi holding társaságnak vagy vegyes pénzügyi holding társaságnak;

34. 

„központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

35. 

„részesedés”: a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv ( 12 ) 17. cikkének első mondata szerinti részesedés, illetve egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-os közvetlen vagy közvetett tulajdonlása;

36. 

„befolyásoló részesedés”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés egy vállalkozásban, amely a tőke vagy a szavazati jogok legalább 10 %-át képviseli, illetve amely lehetővé teszi számottevő befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányítása felett;

37. 

„ellenőrzés”: a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott, adott esetben az 1606/2002/EK rendelet értelmében az intézményre vonatkozó számviteli standardokkal kiegészített, az anyavállalat és a leányvállalat közötti kapcsolat vagy egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás közötti hasonló kapcsolat;

38. 

„szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt kapcsolat fűzi egymáshoz bármely következő módon:

a) 

tulajdonosi részesedés formájában, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó részben közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdonlása;

b) 

ellenőrzés;

c) 

az a tény, hogy mindkettő vagy mindegyik ellenőrzési kapcsolat révén tartósan kapcsolódik ugyanahhoz a harmadik személyhez;

39. 

„kapcsolatban álló ügyfelek csoportja (ügyfélcsoport)”: a következők bármelyike:

a) 

két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek – az ellenkező bizonyításáig – egyetlen kockázati tényezőt képeznek, mivel egyikük közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt áll a másik vagy a többi;

b) 

két vagy több természetes vagy jogi személy, akik vagy amelyek között nincs az a) pontban leírt ellenőrzést jelentő kapcsolat, mégis egyetlen kockázati tényezőnek tekintendők, mivel olyan keresztkapcsolatok állnak fenn közöttük, amelyek alapján ha egyikük pénzügyi – különösen finanszírozási vagy visszafizetési – nehézségbe ütközne, a másiknak vagy a többinek is valószínűleg finanszírozási vagy visszafizetési gondokkal kellene megküzdenie;

Az a) és b) pont ellenére, ha a központi kormányzat közvetlenül ellenőriz vagy közvetlen kapcsolatban áll több természetes vagy jogi személlyel, a központi kormányzat és az általa az a) pontnak megfelelően közvetlenül vagy közvetve ellenőrzött, illetve a b) pontnak megfelelően a központi kormányzattal kapcsolatban álló természetes vagy jogi személyek összességét nem kötelező egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának tekinteni. A központi kormányzat és más természetes vagy jogi személyek által alkotott, egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának fennállása külön vizsgálható minden egyes, a központi kormányzat által az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőrzött vagy a központi kormányzattal a b) pontnak megfelelően közvetlen kapcsolatban álló természetes vagy jogi személy esetében, valamint minden olyan természetes és jogi személy esetében, akit/amelyet az adott személy az a) pontnak megfelelően közvetlenül ellenőriz, vagy akivel/amellyel a b) pontnak megfelelően kapcsolatban áll, a központi kormányzatot is ideértve. Ugyanez alkalmazandó azon regionális kormányzatok és helyi hatóságok esetében, amelyekre a 115. cikk (2) bekezdése alkalmazandó.

▼M8

Nem tekintendő kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának két vagy több olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely annak okán felel meg az a) vagy b) pontban említett feltételeknek, hogy elszámolási tevékenység céljából egyazon központi szerződő féllel szemben rendelkeznek közvetlen kitettséggel;

▼C2

40. 

„illetékes hatóság”: az a nemzeti jog által hivatalosan elismert közjogi hatóság vagy szervezet, amelyet a nemzeti jog felhatalmaz arra, hogy az adott tagállamban működő felügyeleti rendszer részeként felügyelje az intézményeket;

▼M8

41. 

„összevont alapú felügyeletet ellátó hatóság”: a 2013/36/EU irányelv 111. cikke szerinti összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóság;

▼C2

42. 

„engedély”: olyan, a hatóságok által bármilyen formában kibocsátott okirat, amely jogot biztosít a tevékenység folytatására;

43. 

„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény működését engedélyezték;

44. 

„fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben az intézmény fiókteleppel rendelkezik, vagy amelyben szolgáltatásokat nyújt;

45. 

„a KBER-hez tartozó központi bankok”: azok a nemzeti központi bankok, amelyek a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) tagjai, valamint az Európai Központi Bank;

46. 

„központi bankok”: a KBER-hez tartozó központi bankok és harmadik országok központi bankjai;

47. 

„összevont helyzet”: e rendelet követelményeinek a II. cím 2. fejezetével összhangban egyetlen intézményre történő olyan alkalmazásából eredő helyzet, mintha ez az intézmény egy vagy több másik vállalkozással együtt egyetlen intézményt alkotna;

48. 

„összevont alapon”: összevont helyzet alapján;

49. 

„szubkonszolidált alapon” az anyaintézményre, a pénzügyi holding társaságra, illetve a vegyes pénzügyi holding társaságra – kivéve a szervezetek egy csoportját – nézve összevont alapon, vagy olyan anyaintézményre, pénzügyi holding társaságra, illetve vegyes pénzügyi holding társaságra nézve összevont alapon, amely nem a legfelsőbb szintű anyaintézmény, pénzügyi holding társaság, illetve vegyes pénzügyi holding társaság;

50. 

„pénzügyi instrumentum”: a következők bármelyike:

a) 

olyan szerződés, amelynek eredményeként egyidejűleg az egyik félnél pénzügyi eszköz, a másik félnél pénzügyi kötelezettség vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum keletkezik;

b) 

a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C. szakaszában meghatározott bármely instrumentum;

c) 

származékos pénzügyi instrumentum;

d) 

elsődleges pénzügyi instrumentum;

e) 

pénzeszköz.

Az a), b) és c) pontban említett instrumentumok csak akkor minősülnek pénzügyi instrumentumnak, ha értékük egy alapul szolgáló pénzügyi instrumentum vagy egy másik alapul szolgáló elem árából, egy árfolyamból vagy egy indexből származik.

▼M9

51. 

„indulótőke”: a szavatolótőkének a 2013/36/EU irányelv 12. cikkében meghatározott összege és típusai;

▼C2

52. 

„működési kockázat”: a nem megfelelő vagy rosszul működő belső folyamatokból és rendszerekből, személyek nem megfelelő feladatellátásából, vagy külső eseményekből eredő veszteség kockázata, amely magában foglalja a jogi kockázatot is;

53. 

„felhígulási kockázat”: annak a kockázata, hogy a követelés behajtható összege a kötelezett által érvényesíthető kifogásokon és ellenköveteléseken keresztül csökkenhet;

54. 

„nemteljesítési valószínűség”: valamely partner egy éven belüli nemteljesítésének valószínűsége;

55. 

„nemteljesítéskori veszteségráta (loss given default, LGD)”: egy partner általi nemteljesítésből eredő, kitettséghez kapcsolódó veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló követeléshez viszonyított aránya;

56. 

„hitelegyenértékesítési tényező”: a kötelezettség jelenleg le nem hívott értékéből a nemteljesítés időpontjáig lehívható és a nemteljesítés időpontjában potenciálisan fennálló rész értékének és a kötelezettség teljes jelenleg le nem hívott értékének aránya. A kötelezettség mértékét az ügyfél tudomására hozott keretösszeg határozza meg, kivéve, ha az ügyfélre vonatkozó, de általa nem ismert keretösszeg magasabb;

57. 

„hitelkockázat-mérséklés”: intézmények által alkalmazott módszer az intézmény kitettségével vagy kitettségeivel összefüggő hitelkockázatok csökkentésére;

58. 

„előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése az intézmény azon jogából ered, amely szerint – egy partner nemteljesítése, vagy a partnerrel kapcsolatos egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor – meghatározott eszközöket vagy összegeket likvidálhat, előidézheti azok átadását vagy rendelkezésre bocsátását, vagy azokat visszatarthatja, vagy csökkentheti a kitettség összegét a kitettség összegének és az intézménnyel szembeni kitettség közötti különbség szintjére, illetve a kitettséget ezzel a különbözettel helyettesítheti;

59. 

„előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet”: olyan hitelkockázat-mérséklési módszer, amelynél az intézmény kitettségéhez kapcsolódó hitelkockázat csökkentése egy harmadik fél azon kötelezettségéből származik, amely szerint a hitelfelvevő általi nemteljesítéskor vagy egyéb meghatározott hitelkockázati események beálltakor bizonyos összeg fizetését teljesíti;

▼M9

60. 

„készpénzjellegű instrumentum”: olyan betéti okirat, kötvény, beleértve a fedezett kötvényeket is, illetve olyan egyéb nem alárendelt instrumentum, amelyet az intézmény vagy befektetési vállalkozás bocsátott ki, amelyet az intézménynek vagy a befektetési vállalkozásnak már teljes mértékben kifizettek, és amelyet az intézménynek vagy a befektetési vállalkozásnak annak névértékén, feltétel nélkül vissza kell fizetnie;

▼M5

61. 

„értékpapírosítás”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 1. pontjában meghatározott értékpapírosítás;

62. 

„értékpapírosítási pozíció”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 19. pontjában meghatározott értékpapírosítási pozíció;

63. 

„újra-értékpapírosítás”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 4. pontjában meghatározott újra-értékpapírosítás;

▼C2

64. 

„újra-értékpapírosítási pozíció”: újra-értékpapírosítási ügyletből eredő kitettség;

65. 

„hitelminőség-javítás”: szerződéses megállapodás, amely révén az értékpapírosítási pozíció hitelminőségi besorolása javul a szerződéses megállapodás nélküli helyzethez képest, beleértve azokat a minőségjavításokat is, amelyeket hátrébb sorolt ügyletrészsorozatokon és a hitelkockázati védelem más típusain keresztül érnek el;

▼M5

66. 

„különleges célú gazdasági egység”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 2. pontjában meghatározott különleges célú gazdasági egység;

67. 

„ügyletrészsorozat”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 6. pontjában meghatározott ügyletrészsorozat;

▼C2

68. 

„piaci árazás”: a pozíciók értékelése könnyen hozzáférhető, semleges forrásból szerzett, a pozíció lezárására alkalmas árak alapján, beleértve a tőzsdei árfolyamokat, a kereskedési felületeken megjelenő árakat vagy különféle független, jó hírnevű kereskedők árjegyzéseit;

69. 

„modellalapú árazás”: olyan értékelést jelent, amelynek során referenciaértékekhez viszonyítást (benchmarking), extrapolálást vagy egyéb számítást kell végezni egy vagy több piaci paraméter alapján;

70. 

„független ármegerősítés”: a piaci árak vagy a modellalapú árazás paraméterei pontosságának és függetlenségének rendszeres ellenőrzésére szolgáló folyamat;

71. 

„figyelembe vehető tőke”: a következő:

a) 

a második rész III. címe alkalmazásában a következők összege:

i) 

a 25. cikkben említett alapvető tőke a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának i) alpontja szerinti levonás alkalmazása nélkül;

ii) 

az e pont i) alpontja alapján számított alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említett járulékos tőke;

b) 

▼M8

a 97. cikk alkalmazásában a következők összege:

▼C2

i) 

a 25. cikkben említett alapvető tőke;

ii) 

az alapvető tőke egyharmadával egyenlő vagy annál kevesebb, a 71. cikkben említett járulékos tőke;

72. 

„elismert tőzsde”: olyan tőzsde, amely megfelelnek az összes következő feltételnek:

▼M9

a) 

olyan szabályozott piac vagy harmadik országbeli piac, amely a 2014/65/EU irányelv 25. cikke (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott eljárással összhangban a szabályozott piaccal egyenértékűnek tekintendő;

▼C2

b) 

olyan klíringmechanizmussal rendelkezik, amelynek révén a II. mellékletben felsorolt ügyletekre napi biztosíték-kiigazítási követelmények vonatkoznak, amelyek így az illetékes hatóságok megítélése szerint kellő védelmet nyújtanak;

73. 

„nem kötelező nyugdíjjuttatás”: az intézmény által a munkavállalónak nem kötelező alapon, a munkavállaló változó javadalmazási csomagjának részeként nyújtott, emelt nyugdíjjuttatás, amely nem foglalja magában a munkavállalónak a vállalati nyugdíjrendszer feltételei alapján nyújtott felhalmozott juttatásokat;

74. 

„jelzálog-hitelbiztosítéki érték”: az ingatlan azon értéke, amelyet az ingatlan jövőbeni piaci értékesíthetőségének óvatos becslésével állapítanak meg, figyelembe véve az ingatlan hosszú távon fenntartható jellemzőit, a rendes és helyi piaci feltételeket, az ingatlan jelenlegi használatát és megfelelő alternatív felhasználási módjait;

75. 

„lakóingatlan”: a tulajdonos vagy a bérlő által lakott lakáscélú ingatlan, ideértve a svéd lakásszövetkezetek lakásaiban való lakhatáshoz való jogot;

76. 

„piaci érték”: az ingatlan szempontjából az a becsült érték, amelyen az ingatlant egy eladni szándékozó eladó megfelelő hirdetés útján egy vásárolni szándékozó vevőnek független ügylet során el tudná adni az értékelés időpontjában, feltételezve, hogy a felek jól értesülten, körültekintően és kényszer nélkül járnak el;

77. 

„alkalmazandó számviteli szabályozás”: azok a számviteli szabályok, amelyek az 1606/2002/EK rendelet értelmében, vagy a 86/635/EGK tanácsi irányelv értelmében az intézményre alkalmazandók;

78. 

„egyéves nemteljesítési arány”: egy T időpontot egy évvel megelőzően kezdődő időtartam során bekövetkezett nemteljesítések száma és az említett időpontot egy évvel megelőzően ehhez a kategóriához vagy halmazhoz rendelt ügyfelek száma közötti arány;

79. 

„spekulatív ingatlanfinanszírozás”: nyereségszerzési céllal történő újraértékesítés szándékával történő ingatlanvásárlás, -fejlesztés vagy -építés, illetve ingatlanhoz kapcsolódó vásárlás, fejlesztés vagy építés céljára vagy ahhoz kapcsolódóan nyújtott kölcsön;

80. 

„kereskedelemfinanszírozás”: áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó, fix rövid (általában egy évnél rövidebb) lejáratú pénzügyi termékek révén nyújtott, automatikusan meg nem újuló finanszírozás, beleértve a garanciát is;

81. 

„hivatalosan támogatott exporthitel” javak és szolgáltatások kivitelének finanszírozásához nyújtott olyan hitel, amelyhez egy hivatalos exporthitel-ügynökség garanciát, biztosítást vagy közvetlen finanszírozást biztosít;

82. 

„repomegállapodás” és „fordított repomegállapodás”: minden olyan megállapodás, amellyel egy intézmény vagy partnere értékpapírokat, árukat vagy értékpapírokra vagy árukra való jogosultsághoz kapcsolódó garantált jogokat ruház át – ha e garanciát olyan elismert tőzsde bocsátja ki, amely az értékpapírokhoz vagy az árukhoz való jogokkal rendelkezik –, és amely nem teszi lehetővé az intézmény számára, hogy egy adott értékpapírt vagy árut egyszerre több partnerre ruházzon át vagy adjon biztosítékul, továbbá amely kötelezettséget ír elő azoknak, illetve azokat helyettesítő, ugyanolyan típusú értékpapíroknak vagy áruknak a visszavásárlására meghatározott áron, az átruházó által meghatározott vagy meghatározandó jövőbeli időpontban; a megállapodás az értékpapírokat, illetve árukat eladó intézmény szempontjából repomegállapodásnak, az azokat megvásárló intézmény szempontjából fordított repomegállapodásnak tekintendő;

83. 

„repoügylet”: a „repomegállapodás” vagy „fordított repomegállapodás” által szabályozott bármely ügylet;

84. 

„egyszerű repomegállapodás”: egy vagy több hasonló nem összetett eszközzel, nem pedig egy eszközkosárral lebonyolított repoügylet;

85. 

„kereskedési szándékkal tartott pozíciók”: a következők bármelyike:

a) 

saját számlás pozíciók, valamint az ügyfélmegbízás teljesítéséből és az árjegyzésből származó pozíciók;

b) 

rövid távú újraértékesítésre szánt pozíciók;

c) 

a vételi és eladási árak közötti tényleges vagy várható rövid távú árkülönbözetből vagy az egyéb ár- vagy kamatlábváltozásokból származó haszon céljából tartott pozíciók;

▼M8

86. 

„kereskedési könyv”: egy intézmény által kereskedési szándékkal tartott – vagy kereskedési szándékkal tartott pozíciók fedezésére tartott –, pénzügyi instrumentumokból és árukból álló összes pozíció a 104. cikkel összhangban;

▼C2

87. 

„multilaterális kereskedési rendszer”: jelentése egyezik a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (15) pontjában meghatározottal;

88. 

„elfogadott központi szerződő fél”: a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerint engedélyezett vagy a rendelet 25. cikke szerint elismert központi szerződő fél;

89. 

„garanciaalap”: egy központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 42. cikke szerint létrehozott és az említett rendelet 45. cikke szerint felhasznált alap;

90. 

„egy központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás”: a központi szerződő fél garanciaalapjába az intézmény által befizetett hozzájárulás;

▼M8

91. 

„kereskedési kitettség”: klíringtag vagy ügyfél olyan, a klíringtagnak járó, de általa még át nem vett változó letétet is magában foglaló aktuális kitettsége és potenciális jövőbeli kitettsége egy központi szerződő féllel szemben, amely a 301. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt szerződésekből és ügyletekből, valamint az alapletétből származik;

▼C2

92. 

„szabályozott piac”: a 2004/39/EK irányelv 4. cikke 14. pontjában meghatározott szabályozott piac;

93. 

„tőkeáttétel”: az intézmény eszközeinek, mérlegen kívüli kötelezettségeinek és fizetésre, teljesítésre, vagy biztosíték nyújtására vonatkozó függő kötelezettségeinek relatív mérete – beleértve a kapott finanszírozásból, megtett kötelezettségvállalásokból, származékos termékekből vagy repomegállapodásokból eredő kötelezettségeket, de bele nem értve azokat a kötelezettségeket, amelyeket kizárólag egy intézmény felszámolása során lehet érvényesíteni – az intézmény szavatolótőkéjéhez képest;

94. 

„túlzott tőkeáttétel kockázata”: egy intézmény tőkeáttétel vagy feltételes tőkeáttétel miatti sérülékenységéből eredő kockázat, amely üzleti tervében nem tervezett korrekciós intézkedéseket tehet szükségessé, beleértve eszközök kényszereladását, ami veszteségeket vagy fennmaradó eszközeinek értékelési kiigazítását eredményezheti;

95. 

„hitelkockázati kiigazítás”: azon hitelkockázati veszteségekre képzett egyedi és általános hitelkockázati tartalékok (értékvesztés és kockázati céltartalékok) összege, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően szerepelnek az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;

▼M8

96. 

„belső fedezeti ügylet”: olyan pozíció, amely jelentős mértékben kiegyensúlyozza a kockázati komponenseket egy kereskedési könyvi pozíció és egy vagy több nem kereskedési könyvi pozíció között, vagy két kereskedési részleg között;

▼C2

97. 

„referenciakötelezettség”: a hitelderivatíva készpénzes kiegyenlítési értékének megállapítása céljából alapul vett kötelezettség;

98. 

„külső hitelminősítő intézet (KHMI)”: a hitelminősítő intézetekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 13 ) összhangban nyilvántartásba vett vagy hitelesített hitelminősítő intézmény, továbbá olyan hitelminősítéseket kibocsátó központi bank, amelyek mentesülnek az 1060/2009/EK rendelet alkalmazása alól;

99. 

„kijelölt KHMI”: egy intézmény által kijelölt KHMI;

100. 

„halmozott egyéb átfogó jövedelem”: jelentése egyezik az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó IAS 1 nemzetközi számviteli standard szerinti jelentéssel;

101. 

„alapvető szavatolótőke”: a 2009/138/EK irányelv 88. cikke szerinti alapvető szavatolótőke;

102. 

„biztosítói 1. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv hatályaalá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorolandók;

103. 

„biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (1) bekezdése szerint a szavatoló tőke első szintjére sorololandók, és ezen elemek bevonását az említett irányelv 99. cikkének megfelelően elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok korlátozzák;

104. 

„biztosítói 2. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (2) bekezdése szerint a szavatoló tőke második szintjére sorolandók;

105. 

„biztosítói 3. szintű szavatolótőke-elemek”: a 2009/138/EK irányelv követelményei alá tartozó vállalkozások biztosítási alapvető szavatolótőke-elemei, amennyiben ezek az elemek a 2009/138/EK irányelv értelmében, az említett irányelv 94. cikkének (3) bekezdése szerint a szavatoló tőke harmadik szintjére sorolandók;

106. 

„halasztott adókövetelés”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

107. 

„jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés”: olyan halasztott adókövetelés, amelynek jövőbeli értéke csak akkor realizálható, ha az intézmény a jövőben adóköteles nyereséget termel;

108. 

„halasztott adókötelezettség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

109. 

„szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök”: egy szolgáltatással meghatározott nyugdíjalap vagy adott esetben konstrukció eszközei, az ugyanazon alap vagy konstrukció kötelezettségeinek összegével csökkentve;

110. 

„kifizetés”: osztalék vagy kamat fizetése bármely formában;

111. 

„pénzügyi vállalat”: jelentése egyezik a 2009/138/EK irányelv 13. cikke (25) bekezdésének b) és d) pontja szerinti jelentéssel;

112. 

„általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok”: jelentése egyezik a 86/635/EGK irányelv 38. cikke szerinti jelentéssel;

113. 

„cégérték (goodwill)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

114. 

„közvetett részesedés”: kitettség egy olyan közbenső szervezettel szemben, amelynek egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal szembeni kitettsége van, és amennyiben a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok végleges leírása esetén az intézménynél annak eredményeképpen keletkező veszteség nem különbözne lényegesen attól a veszteségtől, mely az intézménynél a pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott ugyanazon tőkeinstrumentumokban való közvetlen részesedésből eredően keletkezne;

115. 

„immateriális javak”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel, és magában foglalja a cégértéket is;

116. 

„egyéb tőkeinstrumentumok”: pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítő alapvető tőkének vagy járulékos tőkének vagy alapvető biztosítási szavatolótőke-elemnek, biztosítói kiegészítő alapvető szavatolótőke-elemnek, biztosítói járulékos szavatolótőke-elemnek vagy biztosítói kiegészítő szavatolótőke-elemnek;

117. 

„egyéb tartalékok”: az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti tartalékok, amelyeket az említett alkalmazandó számviteli standard alapján nyilvánosságra kell hozni, kivéve azokat az összegeket, amelyeket már tartalmaz a halmozott egyéb átfogó jövedelem vagy az eredménytartalék;

118. 

„szavatolótőke”: az alapvető tőke és a járulékos tőke összege;

119. 

„szavatolótőke-instrumentumok”: az intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumok, amelyek elsődleges alapvető tőkének, kiegészítőalapvető tőkének vagy járulékos tőkének minősülnek;

120. 

„kisebbségi részesedés”: egy intézmény leányvállalata elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely olyan természetes vagy jogi személyek tulajdonában áll, melyekre az intézmény összevont alapú felügyelete nem terjed ki;

121. 

„nyereség”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

122. 

„kereszttulajdonlási viszony”: egy intézménynek pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban vagy egyéb tőkeinstrumentumokban való részesedése, ha az említett szervezeteknek szintén részesedése van az intézmény által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumokban;

123. 

„eredménytartalék”: az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján az eredmény végső alkalmazásának következtében áthozott eredmény;

124. 

„névértéken felüli befizetés (ázsió)”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

125. 

„átmeneti különbözet”: jelentése egyezik az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti jelentéssel;

126. 

„szintetikus részesedés”: egy intézmény általi befektetés olyan pénzügyi instrumentumba, amelynek az értéke közvetlenül kapcsolódik egy pénzügyi ágazatbeli szervezet által kibocsátott tőkeinstrumentumok értékéhez.

127. 

„keresztgarancia-rendszer”: az alábbi feltételek mindegyikét teljesítő rendszer:

▼M8

a) 

az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer alá tartoznak, vagy egy hálózaton keresztül egy központi szervhez tartósan kapcsoltak;

▼C2

b) 

az intézmények a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikk (1) bekezdése b), c) vagy d) pontjának vagy az 1. cikk (2) bekezdésének értelmében teljeskörűen konszolidáltak, és rájuk is kiterjed az e rendelet első része II. címének 2. fejezete szerinti és a szavatolótőkére vonatkozó követelmények hatálya alá tartozó tagállami anyaintézményre vonatkozó összevont alapú felügyelet;

c) 

a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai ugyanabban a tagállamban működnek, és ugyanazon illetékes hatóság engedélyezési hatásköre és felügyelete alá tartoznak;

d) 

a tagállami anyaintézmény és leányvállalatai között szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony van érvényben, amely védi ezeket a hitelintézeteket, és különösen biztosítja azok likviditását és fizetőképességét szükség esetén, a felszámolás elkerülése érdekében;

e) 

intézkedéseket hoztak annak biztosítására, hogy a d) pontban említett szerződéses vagy törvényben meghatározott kötelezettségvállalási viszony értelmében a tagok tőke és likviditás formájában szükség esetén haladéktalanul pénzeszközöket bocsássanak rendelkezésre;

f) 

a d) és e) pontban említett intézkedések kielégítő voltát az illetékes hatóság rendszeres időközönként monitorozza;

g) 

a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondásának ideje legalább 10 év;

h) 

az illetékes hatóság jogosult arra, hogy megtiltsa a kötelezettségvállalási viszony egy leányvállalat általi önkéntes felmondását.

▼M8

128. 

„kifizethető elemek”: a nyereség összege az utolsó pénzügyi év végén, megnövelve a pozitív eredménytartalékkal és egyéb tartalékkal, amely a szavatolótőke-instrumentumok tulajdonosainak való kifizetések előtt e célra rendelkezésre áll, csökkentve a negatív eredménytartalékkal, az uniós vagy a nemzeti jog vagy az intézmény szabályzata értelmében fel nem osztható nyereséggel, valamint a nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya értelmében a fel nem osztható tartalék részét képező összegekkel, minden esetben a szavatolótőke-instrumentumok azon konkrét kategóriája tekintetében, amelyre az uniós vagy nemzeti jog vagy intézményi szabályzat vagy alapszabály vonatkozik; ezeket a nyereségeket, veszteségeket és tartalékokat az intézmény egyedi beszámolója alapján és nem az összevont beszámolók alapján kell megállapítani;

▼M5

129. 

„hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 13. pontjában meghatározott hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó;

▼M8

130. 

„szanálási hatóság”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 18. pontjában meghatározott szanálási hatóság;

131. 

„szanálandó szervezet”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83a. pontjában meghatározott szanálandó szervezet;

132. 

„szanálandó csoport”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 83b. pontjában meghatározott szanálandó csoport;

133. 

„globálisan rendszerszinten jelentős intézmény”: a 2013/36/EU irányelv 131. cikke (1) és (2) bekezdésének megfelelően azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

134. 

„nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény”: globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek nem minősülő, a globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoportok vagy bankok Pénzügyi Stabilitási Tanács által közzétett, rendszeresen frissített jegyzékében szereplő, globálisan rendszerszinten jelentős bankcsoport vagy bank;

135. 

„jelentős leányvállalat”: olyan leányvállalat, amely egyedi vagy összevont alapon megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a) 

a leányvállalat az eredeti anyavállalata kockázattal súlyozott konszolidált eszközállományának több mint 5 %-át birtokolja;

b) 

a leányvállalat az eredeti anyavállalata teljes működési bevételének több mint 5 %-át állítja elő;

c) 

a leányvállalatnak az e rendelet 429. cikkének (4) bekezdésében említett teljes kitettségi mértéke több mint 5 %-a az eredeti anyavállalata összevont teljes kitettségi mértékének;

a jelentős leányvállalat meghatározása céljából, amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, a két EU-szintű közbenső anyavállalatot egyetlen leányvállalatként kell figyelembe venni összevont helyzetük alapján;

136. 

„globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezet”: jogi személyiséggel rendelkező szervezet, amely globálisan rendszerszinten jelentős intézmény, vagy része valamely globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek vagy nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek;

137. 

„hitelezői feltőkésítés”: a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 57. pontjában meghatározott hitelezői feltőkésítés;

138. 

„csoport”: olyan vállalkozások csoportja, amelyek közül legalább egy intézménynek minősül, és amely vagy egy anyavállalatból és leányvállalataiból, vagy pedig olyan vállalkozásokból áll, amelyek a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 14 ) 22. cikkében meghatározottak szerinti kapcsolatban állnak egymással;

139. 

„értékpapír-finanszírozási ügylet”: repoügylet, értékpapír vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele, vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel;

140. 

„alapletét”: valamely szervezettől beszedett vagy számára nyújtott biztosíték – a változó letét kivételével –, amelynek célja valamely ügyletből vagy ügyletportfólióból származó aktuális kitettségek és potenciális jövőbeli kitettségek fedezése az ügyleteknek az ügylet vagy ügyletportfólió szerződő fele nemteljesítését követő zárásához vagy az ügyletek piaci kockázatának újrafedezéséhez szükséges időszakban;

141. 

„piaci kockázat”: a piaci áraknak – ideértve a devizaárfolyamokat és a tőzsdei áruk árát is – a mozgásából eredő veszteség kockázata;

142. 

„devizaárfolyam-kockázat”: a devizaárfolyamok mozgásából eredő veszteség kockázata;

143. 

„árukockázat”: a tőzsdei áruk árának mozgásából eredő veszteség kockázata;

144. 

„kereskedési részleg”: kereskedők jól meghatározott, az intézmény által létrehozott csoportja, amelynek feladata kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának együttes kezelése jól meghatározott, következetes üzleti stratégiának megfelelően és azonos kockázatkezelési struktúrában;

145. 

„kis méretű és nem összetett intézmény”: olyan intézmény, amely a következő feltételek mindegyikének megfelel:

a) 

nem nagy méretű intézmény;

b) 

teljes eszközértéke – egyedi vagy adott esetben összevont alapon – e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban a tárgyévi beszámolási időszakot közvetlenül megelőző négyéves időszak során átlagosan nem haladja meg az 5 milliárd EUR küszöbértéket; a tagállamok ennél alacsonyabb küszöbértéket is meghatározhatnak;

c) 

a helyreállítási és szanálási tervek készítésével kapcsolatban – a 2014/59/EU irányelv 4. cikkével összhangban – nem vonatkoznak rá kötelezettségek, vagy egyszerűsített kötelezettségek vonatkoznak rá;

d) 

a kereskedési könyvi tevékenysége a 94. cikk (1) bekezdése értelmében kis méretűnek minősül;

e) 

a kereskedési céllal tartott származtatott pozícióinak összértéke a mérlegen belüli és mérlegen kívüli eszközei összértékének legfeljebb 2 %-a és az összes származtatott pozíciójának összértéke legfeljebb 5 %, mindkét értéket a 273a. cikk (3) bekezdése szerint számítva;

f) 

az intézmény konszolidált összes eszközének és kötelezettségének több mint 75 %-a – mindkét esetben a csoporton belüli kitettségek nélkül számítva – az Európai Gazdasági Térség területén található partnerekkel folytatott tevékenységekhez kapcsolódik;

g) 

az intézmény az e rendelet szerinti prudenciális követelmények teljesítésével kapcsolatos számításokhoz nem használ belső modelleket, a leányvállalatok számára csoportszinten kidolgozott belső modellek kivételével, feltéve hogy a csoportra összevont alapon a 433a. cikkben vagy a 433c. cikkben foglalt nyilvánosságra hozatali követelmények vonatkoznak;

h) 

az intézmény nem nyújtott be kifogást az illetékes hatósághoz a kis méretű és nem összetett intézményként való besorolása ellen;

i) 

az illetékes hatóság nem határozott úgy, hogy az intézmény a méretének, összekapcsoltságának, összetettségének vagy kockázati profiljának elemzése alapján nem minősül kis méretű és nem összetett intézménynek;

146. 

„nagy méretű intézmény”: olyan intézmény, amely megfelel a következő feltételek bármelyikének:

a) 

globálisan rendszerszinten jelentős intézmény;

b) 

a 2013/36/EU irányelv 131. cikkének (1) és (3) bekezdésével összhangban egyéb rendszerszinten jelentős intézményként azonosították;

c) 

a teljes eszközérték alapján a három legnagyobb méretű intézmény egyike abban a tagállamban, amelyben letelepedett;

d) 

teljes eszközértéke – egyedi alapon vagy adott esetben összevont helyzetének figyelembevételével – e rendelettel és a 2013/36/EU irányelvvel összhangban eléri vagy meghaladja a 30 milliárd EUR-t;

147. 

„nagy méretű leányvállalat”: olyan leányvállalat, amely nagy méretű intézménynek minősül;

148. 

„tőzsdén nem jegyzett intézmény”: olyan intézmény, amely nem bocsátott ki valamely tagállamnak a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 21. pontja szerinti szabályozott piacára bevezetett értékpapírokat;

149. 

„pénzügyi beszámoló”: a nyolcadik rész alkalmazásában a 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 15 ) 4. és 5. cikkének értelemében vett pénzügyi beszámoló;

▼M9

150. 

„árutőzsdei kereskedő és kibocsátásiegység-kereskedő”: olyan vállalkozás, amely fő üzleti tevékenysége kizárólag a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 5., 6., 7., 9. és 10. pontjában említett származtatott áruügyletekhez vagy származtatott ügyletekhez, 4. pontjában említett kibocsátáskereskedelmi egységekhez kapcsolódó származtatott ügyletekhez, illetve 11. pontjában meghatározott kibocsátási egységekhez kapcsolódó befektetési szolgáltatásokból és tevékenységekből áll.

▼C2

(2)  
Amennyiben e rendelet ingatlanra, lakóingatlanra, kereskedelmi ingatlanra vagy az ilyen vagyontárgyra vonatkozó jelzálogra hivatkozik, az magában foglalja a lakásépítő társaságokról szóló, 1991. évi finn törvénnyel vagy későbbi, azzal egyenértékű jogszabállyal összhangban működő finn lakásépítő társaságok részvényeit is. A tagállamok, illetve illetékes hatóságaik engedélyezhetik az egyenértékű közvetett ingatlantulajdont megtestesítő részesedések közvetlen ingatlantulajdonként való kezelését, feltéve hogy a közvetett tulajdont az érintett tagállam nemzeti joga külön szabályozza, és hogy annak biztosítékként való felhasználása esetén egyenértékű védelmet biztosít a hitelezők számára.
(3)  
Az (1) bekezdés 80. pontjában említett kereskedelemfinanszírozás általában nem jár folyósítási kötelezettséggel, és igénybevételéhez minden egyes lehívásnál az ügyletet megfelelően alátámasztó dokumentáció szükséges hozzá, lehetővé téve a finanszírozás nyújtásának megtagadását a hitelképességgel, illetve az alátámasztó dokumentációval kapcsolatos aggályok esetén; a kereskedelemfinanszírozási kitettség törlesztése általában nem függ a kölcsönfelvevő féltől; annak forrását az importőröktől kapott készpénz vagy az alapul szolgáló áruk értékesítésének bevételei képezik.

▼M8

(4)  
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon körülmények meghatározása céljából, amelyek esetén az (1) bekezdés 39. pontjában meghatározott feltételek teljesítettnek tekintendők.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

▼C2

5. cikk

A hitelkockázati tőkekövetelményekhez kapcsolódó fogalom-meghatározások

A harmadik rész II. címe alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandók:

1. 

„kitettség”: eszköz vagy mérlegen kívüli tétel;

2. 

„veszteség”: gazdasági veszteség, beleértve a jelentős diszkonthatásokat, valamint a behajtás jelentős közvetlen és közvetett költségeit;

3. 

„várható veszteség (expected loss, EL)”: a harmadik rész II. címe alkalmazásában egy adott kitettség tekintetében valamely partner egy éven belül bekövetkező esetleges nemteljesítéséből vagy a követelés egy éven belül bekövetkező felhígulási kockázatából eredő várható veszteségnek a nemteljesítés időpontjában fennálló kitettséghez viszonyított aránya;



II. CÍM

A KÖVETELMÉNYEK ALKALMAZÁSI SZINTJE



1. FEJEZET

A követelmények alkalmazása egyedi alapon

6. cikk

Általános elvek

▼M8

(1)  
Az intézményeknek egyedi alapon kell teljesíteniük az e rendelet második, harmadik, negyedik, hetedik, hetedik A. és nyolcadik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében megállapított kötelezettségeket, e rendelet 430. cikke (1) bekezdésének d) pontja kivételével.

▼C7

(1a)  
E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 92a. cikkben meghatározott követelményeket csak azon intézményeknek kell egyedi alapon teljesíteniük, amelyeket szanálandó szervezetként azonosítottak, és amelyek egyúttal globálisan rendszerszinten jelentős intézmények, továbbá nincs leányvállalatuk.

▼M8

A nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények jelentős leányvállalatainak csak akkor kell egyedi alapon megfelelniük a 92b. cikknek, ha teljesítik a következő feltételek mindegyikét:

a) 

nem szanálandó szervezetek;

b) 

nincsen leányvállalatuk;

c) 

nem EU-szintű anyaintézmény leányvállalatai.

▼C2

(2)  
Az olyan intézmény, amely vagy leányvállalat abban a tagállamban, ahol engedélyezték és felügyelik, vagy anyavállalat, és az olyan intézmény, amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a 89–91. cikkben megállapított követelményeknek.

▼M8

(3)  
Az olyan intézmény, amely anyavállalat vagy leányvállalat, és az olyan intézmény, amelyet bevontak a 18. cikk szerinti konszolidációba, nem köteles egyedi alapon megfelelni a nyolcadik részben megállapított követelményeknek.

E bekezdés első albekezdésétől eltérve, az e cikk (1a) bekezdésében említett intézményeknek egyedi alapon meg kell felelniük a 437a. cikknek és a 447. cikk h) pontjának.

▼M9

(4)  

Az intézményeknek egyedi alapon kell teljesíteniük az e rendelet hatodik részében és 430. cikkének (1) bekezdésében megállapított kötelezettségeket.

A következő intézményeknek nem kell megfelelniük e rendelet 413. cikke (1) bekezdésének és az e rendelet hetedik A. részében meghatározott kapcsolódó likviditási adatszolgáltatási követelményeknek:

a) 

olyan intézmények, amelyek a 648/2012/EU rendelet 14. cikke szerinti engedéllyel is rendelkeznek;

b) 

olyan intézmények, amelyek a 909/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 16 ) 16. cikkének és 54. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelő engedéllyel is rendelkeznek, amennyiben nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációkat; valamint

c) 

a 909/2014/EU rendelet 54. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kijelölt intézmények, amennyiben:

i. 

tevékenységük arra korlátozódik, hogy a 909/2014/EU rendelet 16. cikkének megfelelően engedélyezett központi értéktárak részére az említett rendelethez csatolt melléklet C szakaszában említett banki jellegű szolgáltatásokat nyújtsanak; valamint

ii. 

nem hajtanak végre jelentős mértékű lejárati transzformációkat.

(5)  
Azon intézményeknek, amelyekre vonatkozóan az illetékes hatóságok alkalmazták az e rendelet 7. cikkének (1) vagy (3) bekezdésében meghatározott eltérést, és azon intézményeknek, amelyek a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelő engedéllyel is rendelkeznek, nem kell egyedi alapon teljesíteniük az e rendelet hetedik részében és a hetedik A. részében a kapcsolódó tőkeáttételi adatszolgáltatásra vonatkozóan meghatározott követelményeket.

▼C2

7. cikk

Eltekintés a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától

(1)  

Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének az intézmény valamely leányvállalatára való alkalmazásától, ha mind a leányvállalatot, mind az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és a leányvállalatra az intézmény, mint anyavállalat összevont alapú felügyelete kiterjed, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalat közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek anyavállalat általi visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;

b) 

az anyavállalat az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította a leányvállalat prudens kezelését és az illetékes hatóság engedélyével nyilatkozatott tett, hogy garantálja a leányvállalat által vállalt kötelezettségeket, vagy a leányvállalathoz kapcsolódó kockázatok elhanyagolhatók;

c) 

az anyavállalat kockázatértékelési, -mérési és -kontroll folyamatai kiterjednek a leányvállalatra;

d) 

az anyavállalat a leányvállalat tőkéjének részvényeihez kapcsolódó szavazati jog több mint 50 %-ával rendelkezik, vagy joga van arra, hogy kinevezze vagy eltávolítsa a leányvállalat vezető testülete tagjainak többségét.

(2)  
Az illetékes hatóságok élhetnek az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, ha az anyavállalat ugyanabban a tagállamban létrehozott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság mint az intézmény, feltéve hogy az anyavállalat az intézményekre vonatkozó ugyanazon felügyelet alá tartozik, különösen a 11. cikk (1) bekezdésében megállapított előírások tekintetében.
(3)  

Az illetékes hatóságok eltekinthetnek a 6. cikk (1) bekezdésének a tagállami anyaintézményre való alkalmazásától, ha az intézményt az érintett tagállam engedélyezte és felügyeli, és összevont alapú felügyelet alatt áll, és a szavatolótőke anyavállalat és leányvállalatok közötti megfelelő elosztásának biztosítása érdekében a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a szavatolótőke haladéktalan átadásának vagy a kötelezettségek tagállami anyaintézmény részére történő visszafizetésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható;

b) 

az összevont alapú felügyeletnek megfelelő kockázatértékelési, -mérési és kontroll eljárások kiterjednek a tagállami anyaintézményre.

Az e bekezdést alkalmazó illetékes hatóságnak tájékoztatnia kell az összes többi tagállam illetékes hatóságait.

8. cikk

A likviditási követelmények egyedi alapon történő alkalmazásától való eltekintés

(1)  

Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és az Unión belüli összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, és ezeket egyetlen likviditási alcsoportként felügyelhetik, amíg azok teljesítik az összes alábbi feltételt:

a) 

az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon teljesíti a hatodik részben meghatározott kötelezettségeket;

▼M8

b) 

az anyaintézmény összevont alapon, vagy a leányvállalat szubkonszolidált alapon mindenkor monitorozza és felügyeli a csoporton vagy alcsoporton belüli, a mentesítés hatálya alá tartozó összes intézmény likviditási pozícióit – és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott nettó stabil forrásellátottsági rátára (NSFR) vonatkozó követelmény alól mentességet élveznek, a finanszírozási pozícióikat –, valamint mindegyik említett intézmény esetében biztosítja a megfelelő szintű likviditást, és abban az esetben, ha a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek, a stabil forrásellátottságot;

▼C2

c) 

az intézmények olyan, az illetékes hatóságok követelményeinek megfelelő szerződéseket kötöttek, amelyek biztosítják közöttük a pénzeszközök szabad mozgását, hogy lehetővé váljon számukra egyedi és közös kötelezettségeik teljesítése, amikor azok esedékessé válnak;

d) 

a c) pontban említett szerződések teljesítésének jelentős gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.

A Bizottság 2014. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden olyan jogi akadályról, amely lehetetlenné teheti az első albekezdés c) pontjának alkalmazását, továbbá felkérést kap arra, hogy adott esetben 2015. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújtson be arról, hogy ezen akadályok közül melyeket szükséges felszámolni.

(2)  
Az illetékes hatóságok teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek a hatodik résznek az intézményre és annak összes vagy néhány leányvállalatára való egyedi alapon történő alkalmazásától, amennyiben az egyetlen likviditási alcsoport valamennyi intézménye ugyanabban a tagállamban van engedélyezve, és feltéve, hogy teljesülnek az (1) bekezdésben foglalt feltételek.
(3)  

Ha az egyetlen likviditási alcsoporthoz tartozó intézményeket több tagállamban engedélyezték, az (1) bekezdést csak a 21. cikkben meghatározott eljárást követően kell alkalmazni és csak azon intézményekre, amelyeknek illetékes hatóságai megegyeznek a következő elemekről:

a) 

a 2013/36/EU irányelv 86. cikkében előírt, a likviditási kockázat kezelésére és szervezésére vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése a likviditási alcsoport egészére vonatkozóan;

▼M8

b) 

az egyetlen likviditási alcsoporton belül tartandó likvid eszközök mennyiség, elhelyezkedés és tulajdon szerinti eloszlása, amennyiben a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alól mentességet élveznek, valamint az egyetlen likviditási alcsoporton belül rendelkezésre álló stabil források mennyiség és elhelyezkedés szerinti eloszlása, amennyiben a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alól mentességet élveznek;

c) 

az olyan intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegének meghatározása, amelyek a 460. cikk (1) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a likviditásfedezeti rátára vonatkozóan megállapított követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek, valamint az olyan intézmények által tartandó stabil források minimális összegének meghatározása, amelyek a hatodik rész IV. címében meghatározott NSFR-követelmény alkalmazása alól mentességet élveznek;

▼C2

d) 

a hatodik részben meghatározottaknál szigorúbb paraméterek szükségessége;

e) 

a teljes információ korlátozás nélküli megosztása az illetékes hatóságok között.

f) 

az alkalmazástól való eltekintés következményeinek teljes körű felmérése.

(4)  
Az illetékes hatóságok az (1), (2) és (3) bekezdést olyan intézményekre is alkalmazhatják, amelyek a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszer tagjai, feltéve, hogy teljesítik az említett bekezdésben meghatározott összes feltételt, illetve olyan egyéb intézményekre is, amelyek a 113. cikk (6) bekezdésében említettek szerinti kapcsolatban állnak, feltéve, hogy teljesítik az ebben meghatározott összes feltételt. Az illetékes hatóságoknak ebben az esetben ki kell jelölniük a mentesítés alá tartozó intézmények egyikét, amelynek az egyetlen likviditási alcsoport összes intézményére nézve összevont alapon kell teljesítenie a hatodik rész követelményeit.
(5)  
Ha az illetékes hatóságok az (1) vagy a (2) bekezdés alapján mentességet biztosítottak, akkor a 2013/36/EU irányelv 86. cikkét vagy annak bizonyos részeit is alkalmazhatják az egyetlen likviditási alcsoport szintjén, és eltekinthetnek a 2013/36/EU irányelv 86. cikkének vagy annak bizonyos részeinek egyedi alapú alkalmazásától.

▼M8

(6)  
Amennyiben e cikkel összhangban egy illetékes hatóság teljes mértékben vagy részben eltekint a hatodik résznek egy intézményre való alkalmazásától, az említett illetékes hatóság eltekinthet a 430. cikk (1) bekezdése d) pontja szerinti kapcsolódó likviditási adatszolgáltatási követelményeknek az említett intézményre való alkalmazásától is.

▼C2

9. cikk

Az egyedi konszolidáció módszere

(1)  
E cikk (2) és (3) bekezdésére és a 2013/36/EU irányelv 144. cikke (3) bekezdésére is figyelemmel az illetékes hatóságok eseti alapon engedélyezhetik az anyaintézmények számára, hogy a 6. cikk (1) bekezdése szerinti követelményeik kiszámításába bevonják azon leányvállalatokat, amelyek teljesítik a 7. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjaiban meghatározott feltételeket, és amelyeknek a jelentősnek minősülő kitettségei vagy kötelezettségei az anyaintézménnyel szemben állnak fenn.
(2)  
Az (1) bekezdésben meghatározott eljárás alkalmazása csak abban az esetben engedélyezett, ha az anyaintézmény teljes körűen bizonyítani tudja az illetékes hatóságok számára azokat a körülményeket és intézkedéseket, a jogi intézkedéseket is beleértve, amelyek értelmében a szavatolótőke haladéktalan átadásának, vagy az esedékessé vált kötelezettségeknek a leányvállalat által az anyaintézménye számára történő visszafizetésének jelentős fizikai, gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem is várható.
(3)  
Amennyiben az illetékes hatóság él az (1) bekezdésben megállapított mérlegelési jogkörével, akkor rendszeresen, évente legalább egyszer tájékoztatja a többi tagállam illetékes hatóságait az (1) bekezdés alkalmazásáról, valamint a (2) bekezdésben említett körülményekről és intézkedésekről. Amennyiben a leányvállalat egy harmadik országban található, akkor az illetékes hatóságok ugyanezt a tájékoztatást nyújtják e harmadik ország illetékes hatóságainak is.

10. cikk

Központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek mentesítése

▼M8

(1)  

Az illetékes hatóságok a nemzeti joggal összhangban teljes mértékben vagy részben eltekinthetnek az e rendelet második– nyolcadik részében, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében meghatározott követelményeknek egy vagy több, ugyanabban a tagállamban elhelyezkedő olyan hitelintézetre való alkalmazásától, amelyek tartósan kapcsolódnak egy központi szervhez, amely őket felügyeli, és amely ugyanabban a tagállamban letelepedett, ha teljesülnek a következő feltételek:

▼C2

a) 

a központi szerv és a kapcsolt intézmények kötelezettségvállalásai tekintetében egyetemleges felelősség áll fenn, vagy a kapcsolt intézményeinek kötelezettségvállalásait a központi szerv teljes körűen garantálja;

b) 

a központi szerv és az összes kapcsolt intézmény fizetőképességét és likviditását együtt, ezen intézmények összevont beszámolói alapján monitorozzák;

c) 

a központi szerv vezetősége jogosult utasításokat adni a kapcsolt intézmények vezetőségének.

A tagállamok érvényben tarthatják és alkalmazhatják az első albekezdésben említett mentesség alkalmazására vonatkozó hatályos nemzeti jogszabályokat, amennyiben azok nem ellentétesek az e rendelettel vagy a 2013/36/EU irányelvvel.

(2)  
Ha az illetékes hatóságok meggyőződnek arról, hogy az (1) bekezdésben előírt feltételek teljesülnek, és ha a központi szerv kötelezettségeire és kötelezettségvállalásaira a kapcsolt intézményei teljes körű garanciát vállalnak, akkor az illetékes hatóságok egyedi alapon eltekinthetnek a második–nyolcadik résznek a központi szervre való alkalmazásától.



2. FEJEZET

Prudenciális konszolidáció



1. szakasz

A követelmények alkalmazása összevont alapon

▼M9

10a. cikk

A prudenciális követelmények összevont alapon való alkalmazása az anyavállalatnak minősülő befektetési vállalkozások esetében

E fejezet alkalmazásában a befektetési vállalkozásokat tagállambeli pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak vagy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatoknak kell tekinteni, amennyiben azok valamely intézménynek vagy az (EU) 2019/2033 rendelet 1. cikkének (2) vagy (5) bekezdésében említett, e rendelet hatálya alá tartozó befektetési vállalkozásnak az anyavállalatai.

▼C2

11. cikk

Általános eljárás

▼M8

(1)  
A tagállami anyaintézményeknek a 18. cikkben előírt mértékben és módon, összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a második, harmadik, negyedik, hetedik és a hetedik A. részben meghatározott kötelezettségeket, a 430. cikk (1) bekezdése d) pontjának kivételével. Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak megfelelő szervezeti felépítést és belső ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk annak biztosítására, hogy a konszolidációhoz szükséges adatokat megfelelően feldolgozzák és továbbítsák. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok a megfelelő konszolidáció biztosítását célzó intézkedéseket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.
(2)  

Az e rendeletben előírt követelmények összevont alapon történő alkalmazásának biztosítása céljából az „intézmény”, „tagállami anyaintézmény”, „EU-szintű anyaintézmény” és „anyavállalat”” kifejezések adott esetben magukban foglalják az alábbiakat is:

a) 

a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének megfelelően jóváhagyott pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság;

b) 

pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat által ellenőrzött kijelölt intézmény, amennyiben az említett anyavállalatot nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni;

c) 

a 2013/36/EU irányelv 21a. cikke (6) bekezdésének d) pontjával összhangban kijelölt pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság vagy intézmény.

Az e bekezdés első albekezdésének b) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete annak a pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak az összevont helyzetét jelenti, amelyet nem kell a 2013/36/EU irányelv 21a. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyni. Az e bekezdés első albekezdésének c) pontjában említett valamely vállalkozás összevont helyzete a vállalkozás pénzügyi holding társaság anyavállalatának, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatának az összevont helyzetét jelenti.

▼M8 —————

▼C7

(3a)  
E cikk (1) bekezdésétől eltérve e rendelet 92a. cikkének kizárólag a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő, szanálandó szervezetként azonosított anyaintézmények kötelesek összevont alapon, az e rendelet 18. cikkében meghatározott mértékben és módon megfelelni.

▼M8

E rendelet 92b. cikkének kizárólag azon EU-szintű anyavállalatok kötelesek összevont alapon, az e rendelet 18. cikkében meghatározott mértékben és módon megfelelni, amelyek nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény jelentős leányvállalatai és nem szanálandó szervezetek. Amennyiben a 2013/36/EU irányelv 21b. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó, az együttesen egy jelentős leányvállalatként azonosított két uniós közbenső anyavállalat közül mindkettőnek meg kell felelnie e rendelet 92b. cikkének az összevont helyzetük alapján.

▼M9

(4)  

Az EU-szintű anyaintézmények akkor kötelesek összevont helyzetük alapján megfelelni az e rendelet hatodik részében és 430. cikke (1) bekezdésének d) pontjában foglalt rendelkezéseknek, ha a csoportnak részét képezi egy vagy több olyan hitelintézet vagy befektetési vállalkozás, amely számára engedélyezték a 2014/65/EU irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások és tevékenységek végzését.

A 8. cikk (1)–(5) bekezdése szerinti mentesítés esetén a likviditási alcsoport részét képező intézmények és adott esetben pénzügyi holding társaságok vagy vegyes pénzügyi holding társaságok összevont alapon vagy a likviditási alcsoportnak megfelelő szubkonszolidált alapon kötelesek megfelelni e rendelet hatodik részének és 430. cikke (1) bekezdése d) pontjának.

▼M8

(5)  
Amennyiben e rendelet 10. cikke alkalmazandó, az abban a cikkben említett központi szerv a központi szerv és a kapcsolt intézmények alkotta egész összevont helyzete alapján köteles teljesíteni az e rendelet második–nyolcadik részének, valamint az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetének követelményeit.
(6)  
Az e cikk (1)–(5) bekezdésében megállapított követelményeken túl, az e rendelet és a 2013/36/EU irányelv egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, abban az esetben, amikor a kockázat sajátosságai vagy egy intézmény tőkestruktúrája alapján felügyeleti célokból indokolt, vagy amikor egyes tagállamok olyan nemzeti jogszabályokat fogadnak el, amelyek a tevékenységek egy bankcsoporton belüli strukturális elválasztását írják elő, az illetékes hatóságok előírhatják egy intézmény számára, hogy szubkonszolidált alapon feleljen meg az e rendelet második–nyolcadik részében, valamint a 2013/36/EU irányelv VII. címében megállapított kötelezettségeknek.

Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazása nem sértheti a tényleges összevont alapú felügyeletet, és nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az egész Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, és nem képezhet, illetve teremthet akadályt a belső piac működése tekintetében.

▼M8 —————

▼C7

12a. cikk

Összevont számítás a több szanálandó szervezettel rendelkező globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

Amennyiben ugyanahhoz a globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez legalább két globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szanálandó szervezet tartozik, a szavatolótőkének és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségeknek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti összegét az említett globálisan rendszerszinten jelentős intézmény EU-szintű anyaintézményének kell kiszámítania. A számítást az EU-szintű anyaintézmény összevont helyzete alapján úgy kell elvégezni, mintha az anyaintézmény a globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyetlen szanálandó szervezete lenne.

Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg alacsonyabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok kötelesek a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (4) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint eljárni.

Amennyiben az e cikk első bekezdése szerint számított összeg magasabb, mint az adott globálisan rendszerszinten jelentős intézményhez tartozó szanálandó szervezetek szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek az e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti együttes összege, a szanálási hatóságok a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (4) bekezdése és 45h. cikkének (2) bekezdése szerint járhatnak el.

▼M8

13. cikk

A nyilvánosságra hozatali követelmények alkalmazása összevont alapon

(1)  
Az EU-szintű anyaintézményeknek összevont helyzetük alapján kell teljesíteniük a nyolcadik rész előírásait.

Az EU-szintű anyaintézmények nagy méretű leányvállalatainak egyedi vagy – amennyiben e rendelet és a 2013/36/EU irányelv szerint alkalmazható – szubkonszolidált alapon kell nyilvánosságra hozniuk a 437., 438., 440., 442., 450., 451., 451a. és 453. cikkben meghatározott információkat.

▼C7

(2)  
A szanálandó szervezetként azonosított olyan intézmények, amelyek globálisan rendszerszinten jelentős intézmények, a szanálandó csoportjuk összevont helyzete alapján kötelesek megfelelni a 437a. cikknek és a 447. cikk h) pontjának.

▼M8

(3)  
Az (1) bekezdés első albekezdése nem alkalmazandó az EU-szintű anyaintézményekre, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatokra, az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatokra és a szanálandó szervezetekre, amennyiben ezeket egy harmadik országban letelepedett anyavállalat által nyilvánosságra hozott, összevont alapú, egyenértékű tájékoztatás magában foglalja.

Az (1) bekezdés második albekezdése harmadik országban letelepedett anyavállalatok leányvállalataira abban az esetben alkalmazandó, ha azok nagy méretű leányvállalatnak minősülnek.

(4)  
Amennyiben a 10. cikk alkalmazandó, az abban a cikkben említett központi szervnek a központi szerv összevont helyzete alapján kell megfelelnie a nyolcadik résznek. A 18. cikk (1) bekezdése a központi szervre alkalmazandó, és a kapcsolt intézményeket a központi szerv leányvállalataiként kell kezelni.

14. cikk

Az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott követelmények összevont alapon történő alkalmazása

(1)  
Az e rendelet hatálya alá tartozó anyavállalatoknak és leányvállalataiknak összevont vagy szubkonszolidált alapon kell teljesíteniük az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében meghatározott kötelezettségeket, hogy biztosítsák az említett rendelkezések által előírt rendszereik, eljárásaik és mechanizmusaik következetességét és megfelelő integráltságát, valamint a felügyelet szempontjából releváns adatok és információk előállíthatóságát. Mindenekelőtt biztosítaniuk kell, hogy az e rendelet hatálya alá nem tartozó leányvállalatok az említett rendelkezéseknek való megfelelés biztosítására alkalmas rendszereket, eljárásokat és mechanizmusokat alkalmazzanak.
(2)  
Az intézményeknek az e rendelet 270a. cikke szerinti addicionális kockázati súlyt kell alkalmazniuk az e rendelet 92. cikkének összevont vagy szubkonszolidált alapon történő alkalmazása esetén, ha az (EU) 2017/2402 rendelet 5. cikkében megállapított követelmények az e rendelet 18. cikkének megfelelően a konszolidációba bevont, harmadik országban letelepedett szervezet szintjén sérülnek, és ha a jogsértés a csoport átfogó kockázati profilját figyelembe véve jelentősnek minősül.

▼M9 —————

▼C2



2. Szakasz

A prudenciális konszolidáció módszerei

18. cikk

A prudenciális konszolidáció módszerei

▼M8

(1)  
Az e fejezet 1. szakaszában említett követelmények teljesítésére az összevont helyzetük alapján kötelezett intézmények, pénzügyi holding társaságok és vegyes pénzügyi holding társaságok kötelesek elvégezni minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk. E cikk (3)–(6) és (9) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben a hatodik rész, valamint a 430. cikk (1) bekezdésének d) pontja az intézmény, pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság összevont helyzete vagy a likviditási alcsoport szubkonszolidált helyzete alapján alkalmazandó, a 8. és 10. cikknek megfelelően.

▼M8

A 11. cikk (3a) bekezdésének alkalmazása céljából a 92a. vagy a 92b. cikkben említett követelmények összevont alapon történő teljesítésére kötelezett intézményeknek el kell végezniük minden olyan intézmény és pénzügyi vállalkozás teljes körű bevonását a konszolidációba, amely a leányvállalatuk a vonatkozó szanálandó csoportban.

▼M8

(2)  
A kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat az e cikkben megállapított esetekben és az e cikkben meghatározott módszereknek megfelelően kell bevonni a konszolidációba.
(3)  
Amennyiben a vállalkozásokat a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7) bekezdése szerinti kapcsolat fűzi egymáshoz, az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk a konszolidálás módját.
(4)  
Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak tőkerészesedésnek megfelelő arányos konszolidálást kell előírnia az azon intézményekben és pénzügyi vállalkozásokban birtokolt részesedések vonatkozásában, amely intézmények és vállalkozások egy, a konszolidálásba bevont vállalkozás és a konszolidálásba nem bevont egy vagy több vállalkozás együttes irányítása alatt állnak, amennyiben ezeknek a vállalkozásoknak a felelőssége az általuk birtokolt tőkerészesedésre korlátozódik.
(5)  
Az (1) és (4) bekezdésben nem említett részesedések vagy tőkekapcsolatok esetében az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy szükséges-e a konszolidálás, és ha igen, milyen formában hajtsák azt végre. Az illetékes hatóságok különösen a tőkemódszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ugyanakkor ez a módszer nem jelenti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.
(6)  

Az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk, hogy a következő esetekben a konszolidálás szükséges-e, és ha igen, milyen formában kell azt végrehajtani:

a) 

amennyiben az illetékes hatóságok megítélése szerint egy intézmény anélkül gyakorol jelentős befolyást egy vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás felett, hogy részesedéssel vagy más tőkekapcsolatokkal rendelkezne ezekben az intézményekben; és

b) 

amennyiben két vagy több intézmény vagy pénzügyi vállalkozás egységes vezetés alá kerül, kivéve ha ez szerződés, alapszabályi rendelkezés, vagy a társasági szerződés alapján történik.

Az illetékes hatóságok különösen a 2013/34/EU irányelv 22. cikkének (7), (8) és (9) bekezdésében előírt módszer alkalmazását engedhetik meg vagy írhatják elő. Ez a módszer mindazonáltal nem jelentheti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

(7)  
Ha egy intézménynek olyan leányvállalata van, amely vállalkozás, de nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás, illetve ha az intézmény ilyen vállalkozásban részesedéssel rendelkezik, akkor e leányvállalat vagy részesedés tekintetében a tőkemódszert kell alkalmaznia. Ugyanakkor ez a módszer nem jelentheti az érintett vállalkozások összevont alapú felügyelet alá vonását.

Az első albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok engedélyezhetik vagy előírhatják, hogy az intézmények az ilyen leányvállalatok vagy részesedések tekintetében eltérő módszert alkalmazzanak, például az alkalmazandó számviteli szabályozásban előírt módszert, feltéve hogy:

a) 

az intézmény 2020. december 28-án még nem alkalmazza a tőkemódszert;

b) 

a tőkemódszer alkalmazása indokolatlanul megterhelő lenne vagy a tőkemódszer nem tükrözi megfelelően azokat a kockázatokat, amelyeket az első albekezdésben említett vállalkozás az intézmény számára jelent; valamint

c) 

az alkalmazott módszer nem eredményezi az adott vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba.

(8)  

Az illetékes hatóságok előírhatják az olyan leányvállalat vagy vállalkozás teljes körű vagy arányos bevonását a konszolidációba, amelyben egy intézmény részesedéssel rendelkezik, amennyiben a leányvállalat vagy vállalkozás nem intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy kiegészítő szolgáltatást nyújtó vállalkozás, és a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a vállalkozás nem biztosító, harmadik országbeli biztosító, viszontbiztosító, harmadik országbeli viszontbiztosító, biztosítási holding társaság vagy a 2009/138/EK irányelv 4. cikkével összhangban az említett irányelv hatálya alól kizárt vállalkozás;

b) 

jelentős a kockázata annak, hogy az intézmény úgy dönt, hogy stresszhelyzet esetén annak ellenére nyújt pénzügyi támogatást az említett vállalkozásnak, hogy a támogatás nyújtása nem szerződéses kötelezettsége, vagy a szerződéses kötelezettségét meghaladó mértékben nyújt neki támogatást.

▼M8

(9)  
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint a (3)–(6) és (8) bekezdésben említett esetekben végre kell hajtani a konszolidálást.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

▼C2



3. szakasz

A prudenciális konszolidáció köre

19. cikk

A prudenciális konszolidáció körébe nem tartozó szervezetek

(1)  

Az olyan intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy olyan vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell bevonni a konszolidálásba, ha az érintett vállalkozás eszközeinek és mérlegen kívüli tételeinek teljes összege a következő két összeg közül a kisebbnél kevesebb:

a) 

10 millió EUR;

b) 

az anyavállalat vagy a részesedést birtokló vállalkozás eszközei és mérlegen kívüli tételei teljes összegének 1 %-a.

(2)  

A 2013/36/EU irányelv 111. cikke értelmében az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok eseti alapon a következő esetekben dönthetnek úgy, hogy egy intézményt, pénzügyi vállalkozást vagy járulékos vállalkozást, amely leányvállalat, vagy amelyben részesedéssel rendelkeznek, nem kell a konszolidációba bevonni:

a) 

amennyiben az érintett vállalkozás olyan harmadik országban helyezkedik el, ahol jogi akadályai vannak a szükséges információk átadásának;

b) 

amennyiben az érintett vállalkozás az intézmények monitorozásának célja szempontjából csak elhanyagolható jelentőséggel bír;

▼C3

c) 

amennyiben az összevont alapú felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok véleménye szerint az érintett vállalkozás pénzügyi helyzetének konszolidációja az intézményekre vonatkozó felügyelet célkitűzései szempontjából nem lenne helyénvaló, vagy félrevezető lenne.

▼C2

(3)  
Ha az (1) bekezdésben és a (2) bekezdés b) pontjában említett esetekben több vállalkozás teljesíti az ott meghatározott kritériumokat, akkor azokat be kell vonni a konszolidálásba, amennyiben azok együttesen nem elhanyagolható jelentőséggel bírnak a meghatározott célkitűzések szempontjából.

20. cikk

A prudenciális követelményekre vonatkozó együttes határozatok

(1)  

Az illetékes hatóságoknak teljes körű konzultációt folytatva együtt kell működniük:

a) 

a 143. cikk (1) bekezdésében, 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, 283. cikkben, 312. cikk (2) bekezdésében, illetve a 363. cikkben említett, egy EU-szintű anyaintézmény és annak leányvállalatai vagy egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai által együttesen benyújtott engedélyek iránti kérelmek esetén annak megállapítása céljából, hogy megadják-e a kért engedélyt, valamint hogy meghatározzák az ilyen engedélyek esetleges feltételeit;

b) 

annak megállapítása céljából, hogy a 422. cikk (9) bekezdésében és a 425. cikk (5) bekezdésében említett speciális, csoporton belüli kezelésre vonatkozó kritériumok – melyeket a 422. cikk (10) bekezdésében és a 425. cikk (6) bekezdésében említett, EBH általi szabályozástechnikai standardok egészítenek ki – teljesülnek-e.

A kérelmeket csak az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak kell benyújtani.

A 312. cikk (2) bekezdésében említett kérelemben szerepeltetni kell a működési kockázati tőkének a csoport különböző tagjai közti allokálásához használt módszer leírását. A kérelemben fel kell tüntetni, hogy a diverzifikációs hatásokat figyelembe kívánják-e venni a kockázatmérési rendszerben, és ha igen, akkor milyen módon.

(2)  

Az illetékes hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy hat hónapon belül együttesen határozzanak:

a) 

az (1) bekezdés a) pontjában említett kérelemről;

b) 

az (1) bekezdés b) pontjában említett speciális kezelés kritériumairól és annak meghatározásáról.

Ezt az együttes határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, amelyet az (1) bekezdésben említett illetékes hatóságnak a kérelmező rendelkezésére kell bocsátania.

(3)  

A (2) bekezdésben említett időtartam kezdete:

a) 

az (1) bekezdés a) pontjában említett hiánytalan kérelemnek az összevont felügyeletet ellátó hatóság általi kézhezvételének időpontja. Az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak haladéktalanul továbbítania kell a hiánytalan kérelmet a többi érintett illetékes hatósághoz;

b) 

az összevont felügyeletet ellátó hatóság által készített, a csoporton belüli kötelezettségvállalásokat elemző jelentés illetékes hatóságok általi kézhezvételének időpontja.

(4)  
Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés a) pontjáról. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság határozata nem korlátozhatja az illetékes hatóságoknak a 2013/36/EU irányelv 105. cikke szerinti hatásköreit.

A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.

A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak az EU-szintű anyaintézmény, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat és a többi illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.

Ha a hat hónapos időtartam végéig valamelyik érintett illetékes hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, az összevont felügyeletet ellátó hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése a) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

(5)  
Amennyiben az illetékes hatóságok hat hónapon belül nem hozzák meg együttes határozatukat, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak önállóan kell határoznia az (1) bekezdés b) pontjáról.

A határozatot egy teljes körű indokolással ellátott dokumentumba kell foglalni, és abban figyelembe kell venni a többi illetékes hatóság által a hat hónap során kifejtett véleményeket és fenntartásokat.

A határozatot az összevont felügyeletet ellátó hatóság rendelkezésére kell bocsátani, amely tájékoztatja az EU-szintű anyaintézményt, az EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalatot vagy az EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatot.

Ha a hat hónapos időtartam végéig az összevont felügyeletet ellátó hatóság az ügyet az 1093/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban az EBH elé utalta, a leányvállalat egyedi alapú felügyeletéért felelős illetékes hatóságnak el kell halasztania az e cikk (1) bekezdése b) pontjára vonatkozó határozatát, és meg kell várnia, hogy az EBH az említett rendelet 19. cikkének (3) bekezdésével összhangban esetlegesen határozatot hozzon, és saját határozatát az EBH határozatával összhangban kell meghoznia. A hat hónapos időtartam az említett rendelet értelmében egyeztető időszaknak minősül. Az EBH egy hónapon belül meghozza határozatát. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

(6)  
Amennyiben egy EU-szintű anyaintézmény és leányvállalatai, egy EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatai a 312. cikk (2) bekezdésében említett valamely fejlett mérési módszert vagy a 143. cikkben említett IRB-módszert egységesen alkalmazzák, az illetékes hatóságoknak engedélyezniük kell, hogy az anyavállalat és leányvállalatai a 321. és 322. cikkben, illetve a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 6. szakaszában meghatározott minősítési kritériumokat együttesen teljesítsék oly módon, amely összhangban van a csoport szerkezetével és kockázatkezelési rendszereivel, folyamataival és módszereivel.
(7)  
A (2), (4) és (5) bekezdésben említett határozatok irányadónak minősülnek, és az érintett tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazandók.
(8)  
Az együttes határozathozatal megkönnyítésére az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett együttes határozathozatali eljárás meghatározása céljából, a 143. cikk (1) bekezdésében, a 151. cikk (4) és (9) bekezdésében, a 283. cikk, a 312. cikk (2) bekezdésében és a 363. cikkben említett engedélyek iránti kérelmek tekintetében.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

21. cikk

A likviditási követelmények alkalmazási szintjére vonatkozó együttes határozatok

(1)  
Egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat kérelmére, illetve egy EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat szubkonszolidált leányvállalatának kérelmére a valamely tagállamban az összevont felügyeletet ellátó hatóság és az EU-szintű anyaintézmény, EU-szintű pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy EU-szintű vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat leányvállalatainak felügyeletéért felelős illetékes hatóságoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük egy olyan együttes határozat meghozatala érdekében, amelynek tárgya egyrészt az, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában foglalt feltételek, másrészt a 8. cikk alkalmazása céljából az egyetlen likviditási alcsoport azonosítása.

Ezt az együttes határozatot hat hónapon belül meg kell hozni azt követően, hogy az összevont felügyeletet ellátó hatóság a 8. cikkben meghatározott kritériumok alapján egyetlen likviditási alcsoportot azonosító jelentést nyújtott be. A hat hónapos időtartam alatt véleménykülönbség esetén az összevont felügyeletet ellátó hatóság a többi érintett illetékes hatóság bármelyikének kérésére konzultációt folytat az EBH-val. Az összevont felügyeletet ellátó hatóság az EBH-val saját kezdeményezésére is konzultálhat.

Az együttes határozat korlátozásokat írhat elő a likvid eszközök elhelyezkedésére és tulajdonlására vonatkozóan, és előírhatja az azon intézmények által tartandó likvid eszközök minimális összegét, amelyeket mentesítettek a hatodik rész alkalmazása alól.

Az együttes határozatot és annak teljes körű indokolását tartalmazó dokumentumot az összevont felügyeletet ellátó hatóság köteles a likviditási alcsoport anyaintézményének rendelkezésére bocsátani.

(2)  
Amennyiben hat hónapon belül nem születik együttes határozat, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóság saját maga határoz.

Mindazonáltal bármely illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során megkeresheti az EBH-t azzal a kérdéssel, hogy teljesülnek-e a 8. cikk (1) bekezdése a)–d) pontjának feltételei. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet, és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során az illetékes hatóságok három hónap alatt nem jutottak megállapodásra, minden egyedi alapú felügyeletért felelős illetékes hatóság saját döntést hoz, figyelembe véve az anyaintézmény tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását, másrészt a leányvállalat tagállamának szintjén felmerülő előnyök és kockázatok egymáshoz viszonyulását. A hat hónapos időtartam végét vagy az együttes határozat meghozatalát követően az ügy már nem utalható az EBH elé.

Az (1) bekezdésben említett együttes határozat és az e bekezdés második albekezdésében említett határozatok kötelező érvényűek.

(3)  
Bármely érintett illetékes hatóság a hat hónapos időtartam során konzultációt is folytathat az EBH-val a 8. cikk (3) bekezdése a)–d) pontjának feltételeivel kapcsolatos véleménykülönbség esetén. Ebben az esetben az EBH az 1093/2010/EU rendelet 31. cikkének c) pontjával összhangban nem kötelező érvényű közvetítést végezhet és ilyen esetben minden érintett illetékes hatóságnak el kell halasztania határozatát a nem kötelező érvényű közvetítés befejezéséig. Ha a közvetítés során három hónapon belül nem született megegyezés az illetékes hatóságok között, az egyedi alapú felügyeletért felelős minden illetékes hatóságnak saját magának kell határoznia.

▼M8

22. cikk

Szubkonszolidálás harmadik országbeli szervezetek esetében

(1)  
A leányvállalat intézményeknek a 89., 90. és 91. cikkben, valamint a harmadik, negyedik és hetedik részben megállapított követelményeket, továbbá a hetedik A. részben megállapított kapcsolódó adatszolgáltatási követelményeket szubkonszolidált helyzetük alapján kell alkalmazniuk, amennyiben ezeknek az intézményeknek vagy – amennyiben az anyavállalat pénzügyi holding társaság vagy vegyes pénzügyi holding társaság – ezen intézmények anyavállalatának egy harmadik országban olyan leányvállalata van, amely intézmény vagy pénzügyi vállalkozás, vagy amennyiben részesedéssel rendelkeznek ilyen vállalkozásban.
(2)  
E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a leányvállalat intézmények dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák szubkonszolidált helyzetük alapján a 89., 90. és 91. cikkben, valamint a harmadik, negyedik és hetedik részben megállapított követelményeket, továbbá a hetedik A. részben megállapított kapcsolódó adatszolgáltatási követelményeket, amennyiben harmadik országbeli leányvállalatok vagy részesedések mérlegfőösszege és mérlegen kívüli tételeinek együttes összege nem éri el a leányvállalat intézmény mérlegfőösszege és mérlegen kívüli tételei együttes összegének 10 %-át.

▼C2

23. cikk

Harmadik országbeli vállalkozások

Az összevont alapú felügyelet e fejezettel összhangban történő alkalmazása céljából a „befektetési vállalkozás”, „hitelintézet” és „pénzügyi vállalkozás” és „intézmény” kifejezések a harmadik országban székhellyel rendelkező olyan vállalkozásokra is alkalmazandók, amelyek, ha az Unióban alapították volna, megfelelnének e 4. cikkben szereplő kifejezések meghatározásának.

24. cikk

Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelése

(1)  
Az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését az alkalmazandó számviteli szabályozással összhangban kell elvégezni.
(2)  
Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják, hogy az intézmények az eszközök és a mérlegen kívüli tételek értékelését, valamint a szavatolótőke-elemek megállapítását az 1606/2002/EK rendelet alapján alkalmazandó nemzetközi számviteli standardok szerint végezzék el.



MÁSODIK RÉSZ

▼M8

SZAVATOLÓTŐKE ÉS LEÍRHATÓ, ILLETVE ÁTALAKÍTHATÓ KÖTELEZETTSÉGEK

▼C2



I. CÍM

SZAVATOLÓTŐKE-ELEMEK



1. FEJEZET

Alapvető tőke

25. cikk

Alapvető tőke

Egy intézmény alapvető tőkéje az intézmény elsődleges alapvető tőkéjének és kiegészítő alapvető tőkéjének összege.



2. FEJEZET

Elsődleges alapvető tőke



1. szakasz

Elsődleges alapvető tőkeelemek és –instrumentumok

26. cikk

Elsődleges alapvető tőkeelemek

(1)  

Az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemei a következőkből állnak:

a) 

tőkeinstrumentumok, feltéve, hogy a 28. cikkben meghatározott feltételek, vagy adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

b) 

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;

c) 

eredménytartalék;

d) 

halmozott egyéb átfogó jövedelem;

e) 

egyéb tartalékok;

f) 

általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.

A c)–f) pontban említett elemek csak akkor ismerhetők el elsődleges alapvető tőkeként, ha az intézmény számára korlátlanul és azonnal rendelkezésre állnak a kockázatok vagy veszteségek fedezésére, amint ezek felmerülnek.

(2)  

Az (1) bekezdés c) pontja alkalmazásában az intézmények csak az illetékes hatóságok előzetes engedélyével számíthatják be az évközi vagy év végi nyereséget az elsődleges alapvető tőkébe azelőtt, hogy az intézmény hivatalos döntés keretében megerősítette volna az intézmény éves végső eredményét. Az illetékes hatóságok az alábbi feltételek teljesülése esetén adják meg az engedélyt:

a) 

a szóban forgó nyereséget az intézménytől olyan független személyek ellenőrizték, akik az adott intézmény kimutatásainak könyvvizsgálatáért felelősek;

b) 

az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a nyereség összegéből levontak minden előre látható terhet vagy osztalékot.

Az intézmény évközi vagy év végi nyereségének ellenőrzése megfelelő szintű bizonyosságot kell, hogy nyújtson arra, hogy a nyereséget az alkalmazandó számviteli szabályozásban meghatározott elveknek megfelelően értékelték.

▼M8

(3)  
Az illetékes hatóságoknak értékelniük kell, hogy a kibocsátott tőkeinstrumentumok megfelelnek-e a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott kritériumoknak. Az intézmények csak azt követően minősíthetnek egy kibocsátott tőkeinstrumentumot elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, hogy az illetékes hatóságok arra engedélyt adtak.

Az első albekezdéstől eltérve, az intézmények elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősíthetik olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentum-típusok későbbi kibocsátásait, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt, feltéve hogy az alábbi mindkét feltétel teljesül:

a) 

a későbbi kibocsátásokra irányadó rendelkezések lényegében azonosak az azon kibocsátásokra irányadó rendelkezésekkel, amelyekre vonatkozóan az intézmények már megkapták az engedélyt;

b) 

az intézmények kellő időben, az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként való minősítését megelőzően előre tájékoztatták az illetékes hatóságokat a későbbi kibocsátásokról.

Az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell az EBH-val azt megelőzően, hogy engedélyt adnának új tőkeinstrumentum-típusok elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá minősítésére. Az illetékes hatóságoknak megfelelően figyelembe kell venniük az EBH véleményét, és amennyiben úgy döntenek, hogy eltérnek attól, az EBH véleményének kézhezvételét követő három hónapon belül meg kell küldeniük az EBH részére az eltérés írásbeli indokolását. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.

Az EBH az illetékes hatóságoktól összegyűjtött információk alapján köteles összeállítani, frissíteni és közzétenni mindazon tőkeinstrumentum-típusok jegyzékét, amelyek az egyes tagállamokban elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek. Az 1093/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban az EBH az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban minden olyan információt összegyűjthet, amelyet szükségesnek tekint ahhoz, hogy meg tudja állapítani, hogy teljesülnek-e az e rendelet 28. cikkében vagy adott esetben 29. cikkében foglalt kritériumok, illetve ahhoz, hogy karban tudja tartani és frissíteni tudja az ebben az albekezdésben említett jegyzéket.

A 80. cikkben meghatározott felülvizsgálati eljárást követően, és amennyiben elégséges bizonyíték áll rendelkezésre arra nézve, hogy bizonyos tőkeinstrumentumok nem vagy már nem felelnek meg a 28. cikkben vagy adott esetben a 29. cikkben foglalt kritériumoknak, az EBH úgy határozhat, hogy az említett tőkeinstrumentumokat nem veszi fel a negyedik albekezdésben említett jegyzékre vagy – adott esetben – törli onnan. Az EBH-nak a fentiekről bejelentést kell tennie, amelyben utalnia kell a releváns illetékes hatóságnak az üggyel kapcsolatos álláspontjára is. Ez az albekezdés nem alkalmazandó a 31. cikkben említett tőkeinstrumentumokra.

▼C2

(4)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy meghatározza az „előre látható” kifejezés jelentését annak megállapítása során, hogy levonták-e az előre látható terheket vagy osztalékokat.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

27. cikk

A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények tőkeinstrumentumai az elsődleges alapvető tőkeelemekben

(1)  

Elsődleges alapvető tőkeelemnek minősül az intézmény által annak alapszabályi feltételei szerint kibocsátott minden tőkeinstrumentum, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a) 

az intézmény az alkalmazandó nemzeti jogban meghatározott típusú intézmény, és azt az illetékes hatóságok úgy tekintik, mint a következők bármelyikének minősülő intézményt:

i. 

hitelegyesülés;

ii. 

szövetkezeti társaság;

iii. 

takarékpénztár;

iv. 

hasonló intézmény;

v. 

olyan hitelintézet, amely teljes mértékben az i-iv. alpontokban említett intézmény tulajdonában van, megkapta az illetékes hatóságok jóváhagyását az ebben a cikkben foglalt rendelkezések alkalmazására, és feltéve, illetve mindaddig, amíg az intézmény által kibocsátott törzsrészvények 100 %-a közvetve vagy közvetlenül az i–iv. alpontokban említett intézmény birtokában van;

b) 

teljesülnek a 28. cikkben, illetve adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek;

Azok a szervezetek, amelyek az alkalmazandó nemzeti jog szerint 2012. december 31. előtt hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak, illetve takarékpénztárnak minősültek, e rész alkalmazásában továbbra is annak minősülnek, amennyiben továbbra is megfelelnek azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ilyen intézménynek minősültek.

(2)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek részletes meghatározása érdekében, amelyek alapján az illetékes hatóságok meghatározhatják, hogy e rész alkalmazásában egy, az alkalmazandó nemzeti jog alapján elismert vállalkozástípus hitelegyesülésnek, szövetkezeti társaságnak, takarékpénztárnak vagy hasonló intézménynek minősül.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

28. cikk

Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok

(1)  

A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha az összes következő feltétel teljesül:

a) 

az instrumentumokat közvetlenül az intézmény bocsátja ki az intézmény tulajdonosainak, vagy ahol az alkalmazandó nemzeti jog engedi, az intézmény vezető testületének előzetes jóváhagyásával;

▼M8

b) 

az instrumentumokat teljes egészében befizették, és az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény nem finanszírozta sem közvetlenül, sem közvetetten;

▼C2

c) 

az instrumentumok besorolásuk tekintetében teljesítik az összes következő feltételt:

i. 

a 86/635/EGK irányelv 22. cikke értelmében tőkének minősülnek;

ii. 

az alkalmazandó számviteli szabályozás értelmében saját tőkeként vannak besorolva;

iii. 

a mérleg szerinti fizetésképtelenség megállapítása céljából saját tőkeként vannak besorolva, ha ez a nemzeti fizetésképtelenségi jogban alkalmazandó;

d) 

az instrumentumokat egyértelműen és elkülönítve megjelenítették a mérlegben az intézmény pénzügyi kimutatásaiban;

e) 

az instrumentumok lejárat nélküliek;

f) 

az instrumentumok tőkeösszegét nem lehet csökkenteni vagy visszafizetni, kivéve a következő esetek egyikében:

i. 

az intézmény felszámolása;

ii. 

az instrumentumok diszkrecionális visszavásárlása vagy a tőkecsökkentés egyéb diszkrecionális módja, ha az intézmény a 77. cikknek megfelelően megkapta az illetékes hatóság előzetes jóváhagyását;

g) 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumok tőkeösszegét az intézmény felszámolásán kívüli esetben csökkentik vagy csökkenthetik vagy visszafizetik vagy visszafizethetik, és az intézmény más módon sem jelzi ezt az instrumentumok kibocsátását megelőzően vagy azok kibocsátásakor, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében, ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az ilyen instrumentumok visszaváltását;

h) 

az instrumentumok a kifizetések tekintetében teljesítik a következő feltételeket:

i. 

nincs elsőbbségi elbánás a kifizetések sorrendje tekintetében, más elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódóan sem, és az instrumentumokra irányadó feltételek nem biztosítanak a kifizetésekhez való elsőbbségi jogot;

ii. 

az instrumentumok tulajdonosai részére kifizetést csak a kifizethető elemekből lehet teljesíteni;

iii. 

az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy egyéb korlátozást, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;

iv. 

a kifizetések szintje nem azon összeg alapján van meghatározva, amelyért a kibocsátáskor megvásárolták az instrumentumokat, kivéve a 27. cikkben említett instrumentumok esetében;

v. 

az instrumentumokra irányadó feltételek nem foglalnak magukban az intézményre vonatkozó olyan kötelezettséget, hogy a tulajdonosok számára kifizetést kell végrehajtania, és az intézményre más módon sem vonatkozik ilyen kötelezettség;

vi. 

a kifizetések elmaradása nem minősül az intézmény nemteljesítésének;

vii. 

a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;

i) 

az intézmény által kibocsátott összes tőkeinstrumentumhoz viszonyítva az instrumentumok a veszteségek felmerülésekor viselik azok első és arányosan legnagyobb részét, és minden egyes instrumentum ugyanolyan mértékben visel veszteségeket, mint az összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum;

j) 

az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén az instrumentumok az összes többi követelés mögé sorolódnak;

k) 

az instrumentumok tulajdonosaikat az intézmény fennmaradó eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel, amely – az intézmény felszámolása esetén és az összes előbbre sorolt követelés kifizetése után – a kibocsátott ilyen instrumentumok összegével arányos és nem rögzített, és nem vonatkozik rá felső határ, kivéve a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok esetében;

l) 

az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i. 

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. 

az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. 

a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv. 

a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v. 

vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;

vi. 

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i–v. pontban említett szervezetekkel;

m) 

az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét.

Az első albekezdés j) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).

▼M8

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak.

▼C2

(2)  
Az (1) bekezdés i) pontjában meghatározott feltételeket a kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok tőkeösszegének tartós leírása ellenére is teljesítettnek lehet tekinteni.

Az (1) bekezdés f) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerül.

Az (1) bekezdés g) pontjában meghatározott feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha a tőkeinstrumentumra irányadó rendelkezések kifejezetten előírják vagy implicit módon jelzik, hogy a tőkeinstrumentum tőkeösszege szanálási eljárás keretében vagy az intézmény ügyében illetékes szanálási hatóság által előírt tőkeinstrumentum-leírás következtében csökkentésre kerülne vagy kerülhet.

(3)  
Az (1) bekezdés h) pontjának iii. alpontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben is, ha az instrumentum után többszörös osztalékot fizetnek, feltéve, hogy a többszörös osztalékfizetés nem csökkenti aránytalan mértékben a szavatoló tőkét.

▼M8

Az (1) bekezdés első albekezdése h) pontjának v. alpontjában foglalt feltétel teljesítettnek tekintendő abban az esetben is, ha egy leányvállalat nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött az anyavállalatával, amelynek értelmében a leányvállalat az éves pénzügyi kimutatásainak elkészítését követően köteles továbbítani az anyavállalatnak az éves eredményét, amennyiben az összes következő feltétel teljesül:

a) 

az anyavállalat a leányvállalat szavazati jogainak és tőkéjének legalább 90 %-át birtokolja;

b) 

az anyavállalat és a leányvállalat ugyanazon tagállamban van letelepedve;

c) 

a megállapodást jogszerű adózási célokból kötötték;

d) 

a leányvállalatnak az éves pénzügyi kimutatása elkészítésekor mérlegelési joga van arra, hogy csökkentse a kifizetések összegét azáltal, hogy a nyeresége egy részét vagy egészét a saját tartalékaiba vagy az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékba allokálja, mielőtt bármiféle kifizetést eszközölne az anyavállalata felé;

e) 

az anyavállalat a megállapodás értelmében a leányvállalat minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni a leányvállalatnak;

f) 

a megállapodásra felmondási idő vonatkozik, mely szerint a megállapodás kizárólag a pénzügyi év végével, legkorábban a következő pénzügyi év elején kezdődő hatállyal mondható fel, és ez nem változtat az anyavállalat azon kötelezettségén, hogy a leányvállalatnak a folyó pénzügyi évben felmerült minden veszteségét köteles teljes körűen megtéríteni.

Amennyiben egy intézmény nyereség- és veszteségátruházási megállapodást kötött, haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot, és továbbítania kell a megállapodás egy példányát az illetékes hatóság felé. Az intézménynek továbbá haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot a nyereség- és veszteségátruházási megállapodás bármilyen változásáról, illetve felmondásáról. Az intézmények nem köthetnek egynél több nyereség- és veszteségátruházási megállapodást.

▼C2

(4)  
Az (1) bekezdés h) pontjának i. alpontja alkalmazásának céljából differenciált kifizetés csak differenciált szavazati jogokat tükrözhet. E tekintetben magasabb összegű kifizetés csak kevesebb szavazati joggal járó vagy szavazati joggal nem járó elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében alkalmazható.
(5)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

a szavatolótőke-instrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazandó formái és jellege;

b) 

a többszörös osztalékfizetés aránytalanul csökkentené-e a szavatoló tőkét, és ha igen, mikor;

c) 

az elsőbbségi kifizetés jelentése;

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

29. cikk

A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok

(1)  
A hitelegyesülések, szövetkezeti társaságok, takarékpénztárak és hasonló intézmények által kibocsátott tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a 28. cikkben meghatározott feltételek az e cikk alkalmazásából eredő módosításokkal együtt teljesülnek.
(2)  

A tőkeinstrumentumok visszaváltása tekintetében a következő feltételeknek kell teljesülniük:

a) 

az intézménynek lehetősége van elutasítani az instrumentumok visszaváltását, kivéve, ha az alkalmazandó nemzeti jog ezt tiltja;

b) 

ha az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa az instrumentumok visszaváltását, az instrumentumokra irányadó rendelkezéseknek lehetőséget kell biztosítaniuk az intézmény számára a visszaváltásuk korlátozására;

c) 

az instrumentumok visszaváltásának elutasítása, vagy adott esetben az instrumentumok visszaváltásának korlátozása nem jelentheti az intézmény általi nemteljesítés eseményét.

(3)  
A tőkeinstrumentumok csak akkor foglalhatnak magukban a kifizetések maximális szintjére vonatkozó felső határt vagy korlátozást, ha ezt a felső határt vagy korlátozást az alkalmazandó nemzeti jog vagy az intézmény alapszabálya írja elő.
(4)  
Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény tartalékaihoz való olyan jogokat biztosítanak a tulajdonos számára, amelyek az instrumentumok névértékére korlátozódnak, az ilyen korlátozás az említett intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.

Az első albekezdésben foglalt feltétel nem sérti a hitelegyesülés, szövetkezeti társaság, takarékpénztár vagy hasonló intézmény azon lehetőségét, hogy elsődleges alapvető tőkeinstrumentumként ismerje el azokat a tőkeinstrumentumokat, amelyek nem biztosítanak szavazati jogot a tulajdonosuknak, és amelyek megfelelnek az összes alábbi feltételnek:

a) 

a szavazati jogot nem biztosító instrumentumok tulajdonosainak az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén fennálló követelése arányos a szóban forgó, szavazati jogot nem biztosító instrumentumoknak az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összességében képviselt részesedésével;

b) 

az instrumentumok egyéb esetben elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak minősülnek.

(5)  
Amennyiben a tőkeinstrumentumok fizetésképtelenség vagy felszámolás esetére az intézmény eszközeire vonatkozó olyan követelésre jogosítják fel tulajdonosaikat, amely rögzített, vagy amelyre felső határ vonatkozik, az ilyen korlátozás az intézmény által kibocsátott összes többi elsődleges alapvető tőkeinstrumentum tulajdonosaira ugyanolyan mértékben alkalmazandó.
(6)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a visszaváltásra vonatkozóan szükséges korlátozások jellegének meghatározása céljából, amennyiben az alkalmazandó nemzeti jog tiltja, hogy az intézmény elutasítsa a szavatolótőke-instrumentumok visszaváltását.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

30. cikk

Következmények az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha elsődleges alapvető tőkeinstrumentum esetében a 28. cikkben és adott esetben a 29. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a) 

a szóban forgó instrumentum elsődleges alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b) 

a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó ázsió elsődleges alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.

31. cikk

Állami hatóságok által veszélyhelyzetekben lejegyzett tőkeinstrumentumok

(1)  

Az illetékes hatóságok veszélyhelyzetben engedélyezhetik, hogy az intézmények elsődleges alapvető tőkeelemeik közé soroljanak olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek teljesítik legalább a 28. cikk (1) bekezdésének b)–e) pontjában meghatározott feltételeket, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a tőkeinstrumentumokat 2014. január 1. után bocsátották ki;

b) 

a tőkeinstrumentumokat a Bizottság állami támogatásnak tekinti;

c) 

a tőkeinstrumentumokat az állami támogatásra a kibocsátáskor érvényes szabályok szerint végzett feltőkésítési intézkedések keretében bocsátják ki;

d) 

a tőkeinstrumentumokat teljes mértékben az állam, egy releváns állami hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet jegyezte le és azok teljes mértékben ilyen szervezet tulajdonában vannak;

e) 

a tőkeinstrumentumok alkalmasak a veszteségviselésre;

f) 

a 27. cikkben említett tőkeinstrumentumok kivételével a tőkeinstrumentum-tulajdonosok felszámolás esetén az intézménynek az előre sorolt követelések kielégítése után fennmaradó eszközeire vonatkozó követelésre jogosultak;

g) 

megfelelő kilépési mechanizmus áll az állam, illetve adott esetben a releváns hatóság vagy köztulajdonban lévő szervezet rendelkezésére;

h) 

az illetékes hatóság előzetes engedélyt adott és indokolással ellátott döntését közzétette.

(2)  
Az érintett illetékes hatóság indoklással ellátott kérésére és azzal együttműködve az EBH az e rendelet alkalmazásában az (1) bekezdésben említett tőkeinstrumentumokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokkal egyenértékűnek tekinti.



2. szakasz

Prudenciális szűrők

32. cikk

Értékpapírosított eszközök

(1)  

Az intézmények egyetlen szavatolótőke-elemben sem vehetik figyelembe az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti saját tőke olyan növekedését, amely értékpapírosított eszközökből ered, beleértve a következőket:

a) 

a növekedés jövőbeli kamatjövedelemhez kapcsolódik, amely az intézmény számára értékesítésből származó nyereséget eredményez;

b) 

ha az intézmény az értékpapírosítás kezdeményezője, az értékpapírosított eszközökből származó jövőbeni jövedelem tőkésítéséből származó és az értékpapírosítás pozícióinak hitelminőségét javító nettó nyereség.

(2)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a) pontjában említett, az értékesítésből származó nyereség koncepciójának részletes meghatározása céljából.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

33. cikk

Cash flow fedezeti ügyletek és a saját kötelezettségek értékváltozásai

(1)  

Az intézmények a szavatolótőke egyetlen elemeként sem vehetik figyelembe a következő elemeket:

a) 

nem valós értéken értékelt pénzügyi instrumentumok cash flow fedezeti ügyleteiből – többek között a tervezett cash flow-kból – származó nyereségekhez vagy veszteségekhez kapcsolódó valós értékelésből származó tartalékok;

b) 

az intézmény valós értéken értékelt kötelezettségeiből származó nyereség vagy veszteség, amely az intézmény saját hitelképességében beállt változásokra vezethető vissza;

▼M8

c) 

az intézmény származtatott ügyletekből eredő kötelezettségeiből adódó minden valósérték-növekedés és -csökkenés, amely az intézmény saját hitelkockázatában beállt változásokra vezethető vissza.

▼C2

(2)  
Az intézmények az (1) bekezdés c) pontja alkalmazása céljából nem nettósíthatják a saját hitelkockázatuk változásából eredő valósérték-növekedést és -csökkenést a partnerkockázatuk változásából eredő növekedéssel vagy csökkenéssel.
(3)  

Az (1) bekezdés b) pontjának sérelme nélkül az intézmény az alábbi feltételek mindegyikének teljesülése esetén a szavatolótőkében figyelembe veheti a kötelezettségeiből adódó nyereségeket és veszteségeket:

a) 

a kötelezettségeket a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények testesítik meg;

b) 

az intézmény eszközeinek és kötelezettségeinek értékében bekövetkező változások az intézmény saját hitelképességének azonos változásainak tudhatók be.

c) 

szoros az összefüggés az a) pontban említett kötvények értéke és az intézmény eszközeinek értéke között;

d) 

a jelzáloghitelek visszaválthatók a jelzáloghitelt finanszírozó kötvények piaci vagy névértéken történő visszavásárlásával.

(4)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározására, hogy mi minősül a kötvények értéke és az eszközök értéke közötti, a (3) bekezdés c) pontjában említett szoros összefüggésnek.

Az EBH 2013. szeptember 1-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

34. cikk

Kiegészítő értékelési korrekció

Az intézmények a szavatolótőkéjük összegének kiszámításakor minden valós értéken értékelt eszközükre alkalmazzák a 105. cikk követelményeit, és minden további szükséges kiegészítő értékelési korrekció összegét levonják elsődleges alapvető tőkéjükből.

35. cikk

Valós értéken értékelt nem realizált nyereség és veszteség

Az intézmények nem hajtanak végre helyesbítéseket, hogy valós értéken értékelt eszközeikhez vagy kötelezettségeikhez kapcsolódó nem realizált nyereségeket vagy veszteségeket vonjanak ki szavatolótőke-elemeik köréből, kivéve a 33. cikkben említett elemek esetében.



3. szakasz

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből, kivételek és alternatívák



1. alszakasz

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

36. cikk

Levonások az elsődleges alapvető tőkeelemekből

(1)  

Az intézményeknek az elsődleges alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

a) 

a folyó üzleti év veszteségei;

▼M8

b) 

immateriális javak, kivéve azon prudenciális értékelésbe bevont szoftvereszközöket, amelyek értékét az intézmény szanálása, fizetésképtelensége vagy felszámolása nem érinti negatívan;

▼C2

c) 

jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések;

d) 

a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer (IRB-módszer) használatával kiszámító intézmények esetében azok a negatív összegek, amelyek a 158. és 159. cikkben meghatározott, várható veszteségértékekkel kapcsolatos számításokból adódnak;

e) 

szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök az intézmény mérlegében;

f) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyek megvásárlására az intézménynek tényleges vagy függő kötelezettsége van egy hatályos szerződéses kötelezettség értelmében;

g) 

közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha ezeknek a szervezeteknek olyan kereszttulajdonlási viszonyban áll az intézménnyel, amelynek célja az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése;

h) 

az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett vállalkozásokban;

i) 

az intézmény közvetlen és közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok összege, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett vállalkozásokban;

▼C3

j) 

az 56. cikk alapján a kiegészítő alapvető tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény kiegészítő alapvető tőkeelemeinek értékét meghaladja;

▼C2

k) 

az 1 250  % kockázati súllyal figyelembe veendő következő elemek kitettségértéke, ha az intézmény az 1 250  % kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként ezt a kitettségértéket levonja az elsődleges alapvető tőkeelemek összegéből:

i. 

befolyásoló részesedések a pénzügyi ágazaton kívül;

▼M5

ii. 

értékpapírosítási pozíciók a 244. cikk (1) bekezdése b) pontjának, a 245. cikk (1) bekezdése b) pontjának és a 253. cikknek megfelelően;

▼C2

iii. 

nyitva szállítás, a 379. cikk (3) bekezdésének megfelelően;

iv. 

egy kosárban lévő olyan pozíciók, amelyek esetében az intézmény nem tudja a belső minősítésen alapuló módszer alapján meghatározni a kockázati súlyt a 153. cikk (8) bekezdésével összhangban;

v. 

részvényjellegű kitettségek, amelyekre belső modellen alapuló módszert alkalmaznak a 155. cikk (4) bekezdésével összhangban;

l) 

az elsődleges alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően helyesbíti az elsődleges alapvető tőkeelemek összegét; annyiban, amennyiben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig az említett elemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók;

▼M7

m) 

a nemteljesítő kitettségek elégtelen fedezetének alkalmazandó összege;

▼M8

n) 

a 132c. cikk (2) bekezdésében említett minimális értékű kötelezettségvállalás vonatkozásában az az összeg, amennyivel a minimális értékű kötelezettségvállalás alapjául szolgáló, a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek aktuális piaci értéke elmarad a minimális értékű kötelezettségvállalás jelenértékétől, és amelynek vonatkozásában az intézmény még nem számolta el az elsődleges alapvető tőkeelemek csökkenését.

▼C2

(2)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (1) bekezdése a), c), e), f), h), i) és l) pontja szerinti levonások, valamint az 56. cikk a), c), d) és f) pontjában és a 66. cikk a), c) és d) pontjában említett kapcsolódó levonások alkalmazásának meghatározására;

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(3)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki abból a célból, hogy részletesen meghatározza a pénzügyi vállalkozások, valamint – a 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel ( 17 ) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (EBFH) – a harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók, továbbá a 2009/138/EK irányelv hatályából az említett irányelv 4. cikkének megfelelően kizárt vállalkozások tőkeinstrumentumainak azon típusait, amelyeket le kell vonni a szavatolótőke következő elemeiből:

a) 

elsődleges alapvető tőkeelemek;

b) 

kiegészítő alapvető tőkeelemek;

c) 

járulékos tőkeelemek.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

▼M8

(4)  
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia az (1) bekezdés b) pontja szerinti levonások alkalmazásának meghatározására, ideértve az értékre gyakorolt azon negatív hatások jelentőségét, amelyek nem okoznak prudenciális aggályokat.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

▼C2

37. cikk

Immateriális javak levonása

Az intézményeknek a következők szerint kell meghatározniuk a levonandó immateriális javak összegét:

a) 

a levonandó összeget csökkenteni kell azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegével, amelyek megszűnnének, ha az immateriális javak terven felüli értékcsökkenést szenvednének el vagy az alkalmazandó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;

b) 

a levonandó összegnek magában kell foglalnia az intézmény jelentős befektetéseinek értékelésébe beszámított cégértéket;

▼M8

c) 

a levonandó összeget csökkenteni kell a leányvállalatok immateriális javaira vonatkozó azon számviteli átértékelés összegével, amely a leányvállalatok konszolidálásából származik és a konszolidációba az első rész II. címének 2. fejezete szerint bevont vállalkozásoktól eltérő személyeknek tulajdonítható.

▼C2

38. cikk

Jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések levonása

(1)  
Az intézményeknek meg kell határozniuk az e cikknek megfelelően levonást igénylő, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét.
(2)  
A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összegét anélkül kell kiszámítani, hogy csökkentenék azt az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, kivéve, ha a (3) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.
(3)  

A jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések összege csökkenthető az intézmény kapcsolódó halasztott adókötelezettségeinek összegével, feltéve, hogy a következő feltételek teljesülnek:

a) 

a szervezetnek az alkalmazandó nemzet jog alapján jogilag kikényszeríthető joga van ahhoz, hogy az említett tényleges adóköveteléseit beszámítsa a tényleges adókötelezettségeivel szemben;

b) 

a halasztott adókövetelések és a halasztott adókötelezettségek olyan adókhoz kapcsolódnak, amelyeket ugyanaz az adóhatóság vetett ki ugyanarra az adóalanyra.

(4)  
Az intézménynek a (3) bekezdés céljából felhasznált kapcsolódó halasztott adókötelezettségei nem foglalhatnak magukban olyan halasztott adókötelezettségeket, amelyek csökkentik a levonandó immateriális javak vagy a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegét.
(5)  

A (4) bekezdésben említett, kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összegét a következők között kell elosztani:

a) 

a 48. cikk (1) bekezdésének megfelelően le nem vont, jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések, amelyek átmeneti különbözetből erednek;

b) 

minden egyéb jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelés.

Az intézmények a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések a) és b) pontban említett elemek által képviselt arányának megfelelően osztják el a kapcsolódó halasztott adókötelezettségeket.

39. cikk

Adótúlfizetések, negatív adóalaphoz kapcsolódó visszakönyvelések és nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések

(1)  

Az alábbi elemek nem vonhatók le a szavatolótőkéből, és a harmadik rész II. címének 2. vagy 3. fejezete szerinti kockázati súly tárgyát képezik:

a) 

az intézmény folyó évi adótúlfizetése;

b) 

az intézmény folyó évbeli, az előző évekre visszakönyvelt negatív adóalapja, amely a központi kormányzattal, a regionális kormányzattal vagy a helyi adóhatósággal szembeni követelést vagy kitettséget keletkeztet.

(2)  

►M8  A nem a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések az átmeneti különbözetből adódó, 2016. november 23. előtt keletkezett halasztott adókövetelésekre korlátozódnak, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül: ◄

a) 

azokat automatikusan és kötelező jelleggel, haladéktalanul adójóváírás váltja fel abban az esetben, ha az intézmény veszteségről számol be az éves pénzügyi beszámolójának hivatalos elfogadásakor vagy az intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén;

b) 

egy intézmény az alkalmazandó nemzeti adójog értelmében jogosult arra, hogy az (a) pontban említett adójóváírást beszámítsa az intézmény vagy az adott jog alapján adózási szempontból az intézménnyel azonos konszolidálásba bevont egyéb vállalkozás vagy az első rész II. címének 2. fejezete szerinti összevont alapú felügyelet hatálya alá tartozó bármely más vállalkozás adókötelezettségével szemben;

c) 

amennyiben a b) pontban említett adójóváírás összege meghaladja az ott említett adókötelezettségeket, ezt a többletet haladéktalanul az intézmény székhelye szerinti tagállam központi kormányával szembeni közvetlen követelés váltja fel.

Az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a halasztott adókövetelésekre, amennyiben az a), b) és c) pontokban rögzített feltételek teljesülnek.

40. cikk

A várható veszteség értékek kiszámításából eredő negatív összegek levonása

A 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően levonandó összeg nem csökkenhet a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető halasztott adókövetelések szintjének emelkedésével vagy egyéb kiegészítő adóhatással, amely akkor keletkezhet, ha a tartalékok a harmadik rész II. címe 3. fejezetének 3. szakaszában említett várható veszteségek szintjére emelkednének.

41. cikk

Szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök levonása

(1)  

A 36. cikk (1) bekezdése e) pontjának alkalmazásában a levonandó, szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegét a következőkkel kell csökkenteni:

a) 

azon kapcsolódó halasztott adókötelezettségek összege, amelyek megszűnnének, ha az eszközök értékvesztést szenvednének el vagy a vonatkozó számviteli szabályozás szerint kivezetésre kerülnének;

b) 

a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő olyan eszközök összege, amelyeket az intézmény korlátlanul képes felhasználni, feltéve hogy az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

A levonandó összeg csökkentésére felhasznált ezen eszközök adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően kapnak kockázati súlyt.

(2)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon kritériumok meghatározása céljából, amelyek szerint az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézményeknek a szolgáltatással meghatározott nyugdíjalapban lévő eszközök összegének csökkentését az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottak szerint.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

42. cikk

Saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok saját tulajdonban lévő állományának levonása

A 36. cikk (1) bekezdésének f) pontja alkalmazásában az intézmények a saját tulajdonban lévő elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján számítják ki, a következő kivételekkel:

a) 

az intézmények a tulajdonukban lévő saját elsődleges alapvető tőkeelemek összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. 

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) 

az intézmények a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy határozzák meg a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokból álló, alapul szolgáló kitettséget;

c) 

az intézmények nettósíthatják a tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírállományból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat az alapul szolgáló indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, saját elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii. 

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

43. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő jelentős befektetés

A levonás céljából egy intézménynek a pénzügyi ágazatbeli szervezetben lévő befektetése akkor minősül jelentős befektetésnek, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a) 

az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok több mint 10 %-át birtokolja;

b) 

az intézmény szoros kapcsolatban van az adott szervezettel, és az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol;

c) 

az intézmény az adott szervezet által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat birtokol, és a szervezetet nem vonták be az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációs körbe, hanem az alkalmazandó számviteli szabályozás szerinti pénzügyi beszámolás céljára vonták be ugyanabba a számviteli konszolidációs körbe, mint az intézményt.

44. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik

Az intézmények a következőkkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének g), h) és i) pontjában említett levonásokat:

a) 

a pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok és egyéb tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b) 

az alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának részeként kell kezelni.

45. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása

Az intézmények a következő rendelkezésekkel összhangban hajtják végre a 36. cikk (1) bekezdésének h) és i) pontjában előírt levonásokat:

a) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

▼M8

i. 

a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

▼C2

ii. 

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.

46. cikk

Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben

(1)  

A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) 

az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemei összegének 10 %-át, amelyet a következőknek az elsődleges alapvető tőkeelemekre való alkalmazása után számítottak ki:

i. 

a 32-35. cikk;

ii. 

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában, k) pontja ii–v. alpontjában és l) pontjában említett levonások, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii. 

44. és 45. cikk.

b) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának a nagysága, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai teljes állományának a nagyságával.

(2)  
Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.
(3)  

Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák a b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) 

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó részesedések összege;

b) 

az az arány, amelyet az egyes birtokolt elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(4)  
A 36. cikk (1) bekezdésének h) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.
(5)  

Az intézmények úgy határozzák meg az egyes elsődleges alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó összegét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:

a) 

a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány összege;

b) 

a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.

47. cikk

Elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben

A 36. cikk (1) bekezdése i) pontjának alkalmazásában az elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó alkalmazandó összegből ki kell zárni az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott, jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat, és az összeget a 44. és a 45. cikkel, valamint a 2. alszakasszal összhangban kell meghatározni.

▼M7

47a. cikk

A nemteljesítő kitettségek

(1)  

A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a „kitettség” magában foglalja a következő tételek mindegyikét, feltéve, hogy azok nem szerepelnek az intézmény kereskedési könyvében:

a) 

a hitelviszonyt megtestesítő instrumentum, többek között a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, a hitel, az előleg és a látra szóló betét;

b) 

az adott hitelnyújtási kötelezettség, az adott pénzügyi garancia vagy bármely egyéb adott kötelezettség, tekintet nélkül arra, hogy visszavonható vagy visszavonhatatlan, kivéve a le nem hívott hitelkeretek, amelyek bármikor, feltétel nélkül, azonnali hatállyal felmondhatók, vagy amelyeknél a hitelfelvevő hitelképességében bekövetkező minőségromlás automatikusan a megállapodás felmondását eredményezi.

(2)  
A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a hitelviszonyt megtestesítő instrumentum kitettségértéke a könyv szerinti értékével egyenlő a következők figyelembevétele nélkül: az esetleges egyedi hitelkockázati kiigazítások, a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciók, a 36. cikk (1) bekezdése m) pontjával összhangban levont összegek, a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentések vagy az intézmény által azon legutóbbi időpont óta eszközölt részleges leírások, amikor a kitettséget nemteljesítőként sorolták be.

A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában egy olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentum kitettségértéke, amelyet alacsonyabb áron vásároltak meg, mint az adós által visszafizetendő összeg, tartalmazza a vételár és az adós által visszafizetendő összeg különbségét.

A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában egy adott hitelnyújtási kötelezettség, adott pénzügyi garancia vagy bármely egyéb, az e cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett adott kötelezettség kitettségértéke a névértéke, amely az intézmény hitelkockázattal szembeni maximális kitettségének felel meg, az előre rendelkezésre bocsátott vagy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet figyelembevétele nélkül. A hitelnyújtási kötelezettségek névértéke az a le nem hívott hitelösszeg, amelynek nyújtására az intézmény kötelezettséget vállalt, valamint az adott pénzügyi garancia névértéke az a maximális összeg, amelyet a szervezetnek fizetnie kellene, ha a garanciát lehívnák.

Az ezen bekezdés harmadik albekezdésében említett névérték nem veszi figyelembe az esetleges egyedi hitelkockázati kiigazításokat, a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciókat, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegeket és a kitettséghez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentéseket.

(3)  

A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában a következő kitettségeket kell nemteljesítőként besorolni:

a) 

olyan kitettség, amely tekintetében úgy ítélik meg, hogy a nemteljesítés a 178. cikkel összhangban következett be;

b) 

olyan kitettség, amely tekintetében úgy ítélik meg, hogy az az alkalmazandó számviteli szabályozásnak megfelelően értékvesztett;

c) 

a (7) bekezdés szerinti próbaidőszakban lévő kitettség, ha újabb átstrukturálásra kerül sor, vagy ha a kitettség 30 napot meghaladó késedelemben van;

d) 

olyan kötelezettségvállalás formáját öltő kitettség, amelynek lehívásakor vagy egyéb felhasználásakor fennállna annak valószínűsége, hogy a biztosíték érvényesítése nélkül nem kerül teljes egészében visszafizetésre;

e) 

olyan pénzügyi garancia formáját öltő kitettség, amelynél valószínűsíthető, hogy a garantált fél lehívja, ideértve azt is, amikor az alapul szolgáló garantált kitettség megfelel a nemteljesítővé való besorolás kritériumainak.

Az a) pont alkalmazásában, ha egy intézmény egy kötelezettel szemben olyan mérlegen belüli kitettségekkel rendelkezik, amelyek 90 napot meghaladó késedelemben vannak, és amelyek az adott kötelezettel szembeni összes, mérlegen belüli kitettség több mint 20 %-át teszik ki, akkor az adott kötelezettel szembeni összes, mérlegen belüli és mérlegen kívüli kitettséget nemteljesítőnek kell besorolni.

(4)  

Az átstrukturálással nem érintett kitettségek 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában nemteljesítőként való besorolását meg kell szüntetni, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a kitettség teljesíti az alkalmazandó számviteli szabályokkal összhangban értékvesztettként való besorolás, valamint a 178. cikkel összhangban nemteljesítőként való besorolás megszüntetése céljából az intézmény által alkalmazott kilépési kritériumokat;

b) 

a kötelezett helyzete olyan mértékben javult, hogy az intézmény meggyőződése szerint valószínű a teljes és időben történő visszafizetés;

c) 

a kötelezettnek nincs 90 napot meghaladó késedelme.

(5)  
A nemteljesítő kitettségnek az alkalmazandó számviteli szabályok szerint értékesítésre tartott befektetett eszközként való besorolása nem szünteti meg a nemteljesítő kitettségként való besorolását a 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában.
(6)  

Az átstrukturálással érintett nemteljesítő kitettségek 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában nemteljesítőként való besorolását meg kell szüntetni, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a kitettségek esetében már nem áll fenn olyan helyzet, amely a (3) bekezdés értelmében nemteljesítőként való besorolásukhoz vezetne;

b) 

legalább egy év telt el az átstrukturálás jóváhagyásának időpontja, illetve a kitettségek nemteljesítőként való besorolásának időpontja óta, attól függően, hogy melyik a későbbi;

c) 

az átstrukturálást követően nincs késedelmes összeg, és az intézmény a kötelezett pénzügyi helyzetének elemzése alapján meggyőződött a kitettség teljes egészében és időben történő visszafizetésének valószínűségéről.

▼C4

A teljes egészében és időben történő visszafizetés valószínűnek tekinthető, amennyiben a kötelezett rendszeres és időben történő kifizetéseket teljesített a következők valamelyikének megfelelő összegben:

▼M7

a) 

az átstrukturálás jóváhagyása előtt fennálló késedelmes összeg, ha volt késedelmes összeg;

b) 

a jóváhagyott átstrukturálás keretében leírt összeg, ha nem volt késedelmes összeg.

(7)  

Ha egy nemteljesítő kitettség nemteljesítőként való besorolása a (6) bekezdés szerint megszűnik, az ilyen kitettség próbaidőszakba kerül, amíg a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

legalább két év eltelt az átstrukturált kitettség teljesítőként való átsorolásának időpontja óta;

b) 

a kitettség próbaidőszakának legalább felében rendszeres és időben történő fizetésekre került sor, ami összességében a tőkeösszeg, illetve a kamat jelentős részének kifizetését eredményezte;

c) 

a kötelezettel szembeni egyetlen kitettség sincs 30 napot meghaladó késedelemben.

47b. cikk

Az átstrukturálási intézkedések

(1)  

Az „átstrukturálási intézkedés” egy olyan engedmény, amelyet valamely intézmény egy olyan kötelezettnek tesz, aki vagy amely nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségei teljesítése során. Az engedmény veszteséget eredményezhet a hitelező számára, és a következő intézkedések valamelyike értendő alatta:

a) 

egy adósságkötelezvény feltételeinek módosítása, amennyiben az ilyen módosításra nem került volna sor, ha a kötelezett nem szembesült volna nehézségekkel pénzügyi kötelezettségei teljesítése során;

b) 

egy adósságkötelezvény teljes vagy részleges refinanszírozása, amennyiben az ilyen refinanszírozásra nem került volna sor, ha a kötelezett nem szembesült volna nehézségekkel pénzügyi kötelezettségei teljesítése során.

(2)  

Átstrukturálási intézkedésnek kell tekinteni legalább a következő helyzeteket:

a) 

a kötelezett számára a korábbi szerződési feltételeknél kedvezőbb új szerződési feltételek, amennyiben a kötelezett nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése során;

b) 

az adott időpontban a hasonló kockázati profillal rendelkező kötelezetteknek az intézmény által kínált szerződési feltételeknél a kötelezett számára kedvezőbb új szerződési feltételek, amennyiben a kötelezett nehézségekkel szembesül vagy valószínűleg nehézségekkel fog szembesülni pénzügyi kötelezettségeinek teljesítése során;

c) 

az eredeti szerződési feltételek szerinti kitettség a szerződési feltételek módosítását megelőzően nemteljesítőként volt besorolva, vagy a szerződési feltételek módosításának hiányában nemteljesítőként lett volna besorolva;

d) 

az intézkedés az adósságkötelezvény teljes vagy részleges elengedését eredményezi;

e) 

az intézmény jóváhagyja olyan rendelkezések alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a kötelezett számára a szerződési feltételek módosítását, és a kitettség az említett rendelkezések alkalmazása előtt nemteljesítőként volt besorolva, vagy a rendelkezések alkalmazásának elmaradása esetén nemteljesítőként lett volna besorolva;

f) 

a hitelnyújtás időpontjában vagy ahhoz közeli időpontban a kötelezett tőke- vagy kamattörlesztést teljesített egy, az ugyanazon intézménynél fennálló másik olyan adósságkötelezvény tekintetében, amelyet nemteljesítő kitettségként soroltak be, vagy a törlesztés hiányában nemteljesítőként soroltak volna be;

g) 

a szerződési feltételek módosítása biztosíték birtokba vételével teljesített visszafizetéssel jár, ha a módosítás engedménynek minősül.

(3)  

A következő körülmények jelzik, hogy átstrukturálási intézkedés elfogadására kerülhetett sor:

a) 

az eredeti szerződés a módosítását megelőző három hónap során legalább egyszer 30 napot meghaladó késedelemben volt, vagy módosítás hiányában 30 napot meghaladó késedelemben lenne;

b) 

a hitelmegállapodás megkötésének időpontjában vagy ahhoz közeli időpontban a kötelezett tőke- vagy kamattörlesztést teljesített egy, az ugyanazon intézménynél fennálló másik olyan adósságkötelezvény tekintetében, amely az új hitelnyújtást megelőző három hónap során legalább egyszer 30 napot meghaladó késedelemben volt;

c) 

az intézmény jóváhagyja olyan rendelkezések alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a kötelezett számára a szerződési feltételek módosítását, és a kitettség 30 napot meghaladó késedelemben van, vagy az említett rendelkezések alkalmazásának elmaradása esetén 30 napot meghaladó késedelemben lenne.

(4)  
E cikk alkalmazásában a kötelezettnek a pénzügyi kötelezettségei teljesítése során tapasztalt nehézségeit a kötelezett szintjén kell értékelni, figyelembe véve a kötelezett csoportjához tartozó, a csoport számviteli konszolidációjába bevont minden jogi személyt, és a csoport felett ellenőrzést gyakorló természetes személyeket.

47c. cikk

A nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó levonás

(1)  

A 36. cikk (1) bekezdése m) pontjának alkalmazásában az intézmények minden egyes nemteljesítő kitettségre vonatkozóan külön határozzák meg az elégtelen fedezet elsődleges alapvető tőkeelemekből levonandó, alkalmazandó összegét, mégpedig úgy, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összegből kivonják az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeget, amennyiben az e bekezdés a) pontjában említett összeg meghaladja a b) pontban említett összeget:

a) 

az alábbiak összege:

i. 

az egyes nemteljesítő kitettségek nem fedezett része, ha van ilyen, szorozva a (2) bekezdésben említett alkalmazandó tényezővel;

ii. 

az egyes nemteljesítő kitettségek fedezett része, ha van ilyen, szorozva a (3) bekezdésben említett alkalmazandó tényezővel;

b) 

a következő elemek összege, feltéve, hogy ugyanahhoz a nemteljesítő kitettséghez kapcsolódnak:

i. 

egyedi hitelkockázati kiigazítások;

ii. 

a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciók;

iii. 

egyéb szavatolótőke-csökkentések;

iv. 

a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső minősítésen alapuló módszer használatával kiszámító intézmények esetében a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint levont, nemteljesítő kitettségekhez kapcsolódó összegek abszolút értéke, ahol az egyes nemteljesítő kitettségekhez tartozó abszolút értéket úgy kell meghatározni, hogy a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontja szerint levont összegeket meg kell szorozni a nemteljesítő kitettségre vonatkozó várható veszteségértéknek a nemteljesítő vagy adott esetben teljesítő kitettségekre vonatkozó teljes várható veszteségértékhez való hozzájárulásával;

v. 

amennyiben egy nemteljesítő kitettséget az adós tartozásának összegénél alacsonyabb áron vásárolnak meg, a vételár és az adós tartozása közötti különbség;

vi. 

az intézmény által a kitettség nemteljesítőként való besorolása óta leírt összegek.

A nemteljesítő kitettség fedezett része a kitettség azon része, amely a szavatolótőke-követelményeknek a harmadik rész II. címe szerinti kiszámítása céljából úgy tekintendő, hogy azt fedezi az előre rendelkezésre bocsátott vagy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, vagy az teljes mértékben zálogjoggal fedezett.

A nemteljesítő kitettség nem fedezett része a 47a. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték és a kitettség fedezett része – ha van ilyen – közötti esetleges különbségnek felel meg.

(2)  

Az (1) bekezdés a) pontja i. alpontjának alkalmazásában a következő tényezőket kell alkalmazni:

a) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő harmadik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,35 a nemteljesítő kitettség nem fedezett részére;

b) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő negyedik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség nem fedezett részére.

(3)  

Az (1) bekezdés a) pontja ii. alpontjának alkalmazásában a következő tényezőket kell figyelembe venni:

a) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő negyedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,25 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;

b) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő ötödik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,35 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;

c) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hatodik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,55 a nemteljesítő kitettség fedezett részére;

d) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hetedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,70 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;

e) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő hetedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,80 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően egyéb előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett;

f) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,80 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;

g) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően egyéb előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel fedezett;

h) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő kilencedik év első és utolsó napja közötti időszakban: 0,85 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel;

i) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő tizedik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség azon részére, amely a harmadik rész II. címének megfelelően ingatlannal fedezett, vagy amely a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által garantált lakáshitel.

▼M10

(4)  

Az e cikk (3) bekezdésétől eltérve, a nemteljesítő kitettségeknek a hivatalos exporthitel-ügynökségek által garantált vagy biztosított, vagy a 201. cikk (1) bekezdésének a)–e) pontjában említett elismert fedezetnyújtó által garantált vagy viszontgarantált részére a következő tényezőket kell alkalmazni azon nem fedezett kitettségek esetében, amelyekre a harmadik rész II. címének 2. fejezete alapján 0 %-os kockázati súly lenne alkalmazandó:

▼M7

a) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő egy év és hét év közötti időszakban: 0 a nemteljesítő kitettség fedezett részére; és

b) 

a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő nyolcadik év első napjától kezdődően: 1 a nemteljesítő kitettség fedezett részére.

(5)  
Az EBH megvizsgálja a fedezett nemteljesítő kitettségek értékeléséhez alkalmazott gyakorlatokat, és iránymutatásokat dolgozhat ki egy olyan – az újraértékelés ütemezésére és az eseti módszerekre vonatkozó minimumkövetelményeket tartalmazó – közös módszertan meghatározására, amelyet az előre rendelkezésre bocsátott és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerhető formáinak prudenciális értékelésére alkalmazni kell, különös tekintettel a nemteljesítő kitettségek behajthatóságával és végrehajthatóságával kapcsolatos feltételezésekre. Ezen iránymutatások magukban foglalhatják a nemteljesítő kitettség fedezett részének meghatározására vonatkozó közös módszertant is, az (1) bekezdésben említettek szerint.

Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban kell kibocsátani.

(6)  
A (2) bekezdéstől eltérve, amennyiben a kitettség esetében átstrukturálási intézkedésre kerül sor a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő egy év és két év között az átstrukturálási intézkedés időpontjában alkalmazandó tényezőt további egy évig kell alkalmazni a (2) bekezdéssel összhangban.

A (3) bekezdéstől eltérve, amennyiben a kitettség esetében átstrukturálási intézkedésre kerül sor a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő két év és hat év között az átstrukturálási intézkedés időpontjában alkalmazandó tényezőt további egy évig alkalmazni kell a (3) bekezdéssel összhangban.

Ez a bekezdés kizárólag a kitettség nemteljesítőként való besorolását követő első átstrukturálási intézkedéshez kapcsolódóan alkalmazandó.

▼C2



2. alszakasz

Az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonások alóli mentesség és a levonások alternatívái

48. cikk

Küszöbértékhez kapcsolódó mentességek az elsődleges alapvető tőkeelemekből való levonás alól

(1)  

A 36. cikk (1) bekezdésének c) és i) pontja szerint előírt levonások végrehajtása során az intézmények nem kötelesek levonni az e bekezdés a) és b) pontjában felsorolt, aggregáltan a (2) bekezdésben szereplő küszöbértéket nem meghaladó elemeket:

a) 

a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések, amelyek aggregáltan az intézménynek a következők alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladják meg:

i. 

a 32-35. cikk;

ii. 

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–h) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

b) 

ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben, akkor az adott szervezet által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok azon állománya, amely aggregáltan az intézménynek a következő rendelkezések alkalmazása után kiszámított, elsődleges alapvető tőkeelemei 10 %-át nem haladja meg:

i. 

a 32–35. cikk;

ii. 

az a)–h) pont, a k) pont ii–v. alpontja, valamint az l) pont és a 36. cikk (1) bekezdése, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

(2)  

Az (1) bekezdés alkalmazása céljából alkalmazandó küszöbérték az e bekezdés a) pontjában szereplő érték és a b) pontjában említett százalékos érték szorzata:

a) 

az elsődleges alapvető tőkeelemeknek a 32–36. cikkben szereplő kiigazítások és levonások teljes mértékű alkalmazása utáni maradványösszege az e cikk szerinti küszöbértékhez kapcsolódó mentességek alkalmazása előtt;

b) 

17,65 %.

(3)  

Az (1) bekezdés alkalmazásában az intézmények úgy határozzák meg a tőkeelemek teljes összegén belül a halasztott adókövetelések le nem vonandó részét, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget elosztják a b) ponjában meghatározott összeggel:

a) 

a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetekből eredő halasztott adókövetelések, amennyiben azok aggregált összege az intézmény érintett elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-ávt nem haladja meg;

b) 

a következők összege:

i. 

az a) pontban említett összeg;

ii. 

ha az intézménynek jelentős befektetése van egy pénzügyi szektorbeli szervezetben, az adott szervezetnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő szavatolótőke-instrumentumai, amennyiben azok aggregált összege az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át nem haladja meg.

A levonás alól mentesített elemek teljes összegén belül a jelentős befektetések aránya egynek és az első albekezdésben említett aránynak a különbségével egyenlő.

(4)  
Az (1) bekezdés alapján le nem vont elemek összegét 250 %-os kockázati súllyal kell figyelembe venni.

49. cikk

Levonási kötelezettség konszolidálás, kiegészítő felügyelet vagy intézményvédelmi rendszer esetén

(1)  

A szavatolótőke egyedi, szubkonszolidált és összevont alapon történő kiszámításánál – amennyiben az illetékes hatóságok előírják vagy engedélyezik az intézményeknek a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében foglalt 1., 2. vagy 3. módszer alkalmazását – az illetékes hatóságok engedélyezhetik az olyan pénzügyi szektorbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok állományának a le nem vonását, amelyekben az anyaintézmény, a pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik, amennyiben az e bekezdés a)–e) pontjában foglalt feltételek teljesülnek:

a) 

a pénzügyi ágazatbeli szervezet biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság;

b) 

a szóban forgó biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holding társaság a 2002/87/EK irányelv szerinti ugyanazon kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozik, mint a tőkeinstrumentum-állományt birtokló anyaintézmény, pénzügyi holding társaság anyavállalat, illetve vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy intézmény;

c) 

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

d) 

az illetékes hatóság a c) pontban említett engedély megadása előtt és utána is rendszeresen meggyőződik arról, hogy az 1., 2., vagy 3. módszer szerinti konszolidációs körbe vonandó vállalkozások tekintetében az integrált irányítás, kockázatkezelés és a belső kontroll színvonala megfelelő;

e) 

a szervezet által kibocsátott instrumentumok a következők egyikének tulajdonában vannak:

i. 

a hitelintézeti anyavállalat;

ii. 

a pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iii. 

a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalat;

iv. 

az intézmény;

v. 

az i–iv. pontban említett valamely szervezet leányvállalata, amelyre kiterjed az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidáció hatálya.

A kiválasztott módszert mindenkor következetesen kell alkalmazni.

(2)  
A szavatolótőke egyedi és szubkonszolidált alapú kiszámításánál az első rész II. cím 2. fejezetével összhangban összevont felügyelet alá tartozó intézmények nem vonhatják le az összevont felügyelet hatálya alá tartozó pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott szavatolótőke instrumentumok állományát, kivéve ha egyes konkrét okokból, különösen a banki tevékenységek szervezeti elkülönítése, illetve szanálási tervezés céljából az illetékes hatóságok megállapítják, hogy e levonások szükségesek.

Az ezen albekezdésben említett megközelítés alkalmazása nem gyakorolhat aránytalan mértékű kedvezőtlen hatást más tagállamok vagy az Unió teljes pénzügyi rendszerére vagy annak részeire, azaz nem képezheti, illetve teremtheti a belső piac működésének akadályát.

▼M8

Ez a bekezdés nem alkalmazandó a szavatolótőkének a 92a. és 92b. cikkben megállapított követelmények céljából történő számításakor, azt a 72e. cikk (4) bekezdésében meghatározott levonási szabályokkal összhangban kell kiszámítani.

▼C2

(3)  

Az illetékes hatóságok az alábbi esetekben lehetővé tehetik az intézmények számára, hogy a szavatolótőke egyedi vagy szubkonszolidált alapú kiszámításánál ne kelljen levonniuk a szavatolótőke instrumentumok állományát:

a) 

amennyiben egy intézmény egy másik intézmény által kibocsátott tőkeinstrumentumokkal rendelkezik, és teljesülnek a i–v. feltételek;

i. 

az intézmények a 113. cikk (7) bekezdésében említett ugyanazon intézményvédelmi rendszerhez tartoznak;

ii. 

az illetékes hatóságok megadták a 113. cikk (7) bekezdésében említett engedélyt;

iii. 

teljesülnek a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott feltételek;

iv. 

az intézményvédelmi rendszer a 113. cikk (7) bekezdésének e) pontja szerinti konszolidált mérleget állít össze, illetve, ha nem köteles konszolidált beszámolót készíteni, olyan kibővített összesített számítást készít, amely az illetékes hatóságok megítélése szerint egyenértékű a 83/349/EGK rendelet rendelkezéseinek egyes kiigazításait tartalmazó 86/635/EGK irányelv rendelkezéseivel, illetve az 1606/2002/EK rendeletnek a hitelintézetek csoportjainak konszolidált beszámolójára irányadó rendelkezéseivel. A kibővített összesített számításra vonatkozóan az egyenértékűséget külső könyvvizsgálónak kell ellenőriznie, különösen azt, hogy a számításban ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai között. ►M8  A konszolidált mérlegről, illetve a kibővített összesített számításról a 430. cikk (7) bekezdésében említett végrehajtás-technikai standardokban meghatározott gyakorisággal be kell számolni az illetékes hatóságoknak; ◄

►M8  v. 

az egyes intézményvédelmi rendszerekben részt vevő intézmények együtt, összevont vagy kibővített összesített alapon teljesítik a 92. cikkben előírt követelményeket, és az azoknak való megfelelésről a 430. cikknek megfelelően jelentést tesznek. ◄ Egy intézményvédelmi rendszeren belül nem kötelező levonni az azon szövetkezeti tagok vagy jogi személyek tulajdonában lévő részesedéseket, amelyek nem tagjai az intézményvédelmi rendszernek, feltéve hogy ki van küszöbölve mind a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavétele, mind a szavatolótőke szabálytalan létrehozása az intézményvédelmi rendszer tagjai, illetve – amennyiben intézménynek minősül – a kisebbségi részvényes között.

b) 

ha egy regionális hitelintézet részesedéssel rendelkezik központi hitelintézetében vagy egy másik regionális hitelintézetben, és az a) pont i–v. alpontjában meghatározott feltételek teljesülnek.

(4)  
Azon részesedések, amelyek tekintetében nem került sor levonásra az (1), (2) vagy (3) bekezdésnek megfelelően, kitettségnek minősülnek, és a harmadik rész II. címének 2. vagy adott esetben 3. fejezetében meghatározott kockázati súllyal kell figyelembe venni.
(5)  
Ha egy intézmény a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1., 2. vagy 3. módszert alkalmazza, akkor a pénzügyi konglomerátumnak az említett irányelv 6. cikkével és I. mellékletével összhangban számított kiegészítő szavatolótőke-követelményét és tőkemegfelelési mutatóját nyilvánosságra kell hoznia.
(6)  
Az EBH, az EBFH és az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 18 ) által létrehozott európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) (EÉPH) a vegyes bizottságon keresztül szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, hogy e cikk alkalmazásában meghatározza a 2002/87/EK irányelv I. melléklete II. részében és 228. cikke (1) bekezdésében felsorolt számítási módszerek alkalmazási feltételeit az e cikk (1) bekezdésében említett, levonás helyetti alternatívák céljára.

Az EBA, az EBFH és az EÉPH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.



4. szakasz

Elsődleges alapvető tőke

50. cikk

Elsődleges alapvető tőke

Az intézmények elsődleges alapvető tőkéje a 32–35. cikkben előírt korrekciók, a 36. cikk szerinti levonások és a 48., 49. és 79. cikkben meghatározott mentességek és alternatívák alkalmazása utáni elsődleges alapvető tőkeelemekből áll.



3. FEJEZET

Kiegészítő alapvető tőke



1. szakasz

Kiegészítő alapvető tőkeelemek és –instrumentumok

51. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkeelemek a következőkből állnak:

a) 

tőkeinstrumentumok, amennyiben a 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek;

b) 

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió.

Az a) pontban említett instrumentumok nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy járulékos tőkeelemeknek.

52. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok

(1)  

A tőkeinstrumentumok csak akkor minősülnek kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

▼M8

a) 

valamely intézmény az instrumentumokat közvetlenül kibocsátotta, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;

b) 

az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:

▼C2

i. 

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. 

olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

▼M8

c) 

az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;

▼C2

d) 

az intézmény fizetésképtelensége esetén az instrumentumok a veszteségviselési rangsorban a járulékos tőkeinstrumentumok mögé sorolódnak;

e) 

az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követeléseknek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i. 

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. 

az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. 

a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv. 

a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v. 

vegyes pénzügyi holding társaság és leányvállalatai;

vi. 

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i-v. pontban említett szervezetekkel;

f) 

az instrumentumokra nem vonatkozik olyan szerződéses vagy egyéb megállapodás, amely fizetésképtelenség vagy felszámolás esetén javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

g) 

az instrumentumok lejárat nélküliek, és a rájuk vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak az intézmény számára ösztönzést a visszaváltásukra;

▼M8

h) 

ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszaváltási opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

▼C2

i) 

az instrumentumok csak a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén, valamint legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel hívhatók le, válthatók vagy vásárolhatók vissza, kivéve, ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében rögzített feltételek;

▼M8

j) 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jelzik kifejezetten vagy implicit módon, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi lehívására, visszaváltására vagy adott esetben visszavásárlására – az intézmény fizetésképtelenségétől vagy felszámolásától eltérő esetben – sor kerül, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

▼C2

k) 

az intézmény nem jelzi kifejezetten vagy implicit módon, hogy az illetékes hatóság jóváhagyná az instrumentumok lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására vonatkozó kérelmet;

l) 

az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések megfelelnek a következő feltételeknek:

i. 

a kifizetésre a kifizethető elemekből kerül sor;

ii. 

az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy annak anyavállalatának hitelképessége;

iii. 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések mindenkor kizárólagos hatáskört biztosítanak az intézmény számára, hogy korlátlan időre és nem kumulatív alapon törölje az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetéseket, és az intézmény korlátozás nélkül felhasználhatja ezeket a ki nem fizetett összegeket arra, hogy esedékessé váló kötelezettségeit teljesítse;

iv. 

a kifizetések törlése nem jelenti az intézmény általi nemteljesítés eseményét;

v. 

a kifizetések törlése nem von maga után korlátozásokat az intézményre nézve;

m) 

az instrumentumok nem kerülnek figyelembe vételre annak megállapításában, hogy az intézmény kötelezettségei meghaladják eszközeit, ha ez alkalmazandó a nemzeti jog alapján a fizetésképtelenség fennállásának meghatározására;

n) 

instrumentumokra irányadó rendelkezések előírják az instrumentum tőkeösszegének végleges vagy ideiglenes leírását vagy az instrumentumoknak elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká történő átváltását egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkeztekor;

o) 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak olyan jellemzőt, amely akadályozhatja az intézmény feltőkésítését;

▼M8

p) 

ha a kibocsátó harmadik országban van letelepedve, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

▼M8

q) 

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha az említett harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

r) 

az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá.

▼C2

Az első albekezdés d) pontjában szereplő feltétel teljesítettnek tekinthető abban az esetben, ha az instrumentumok a 484. cikk (3) bekezdése értelmében a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos instrumentumok közé tartoznak, amennyiben a veszteségviselési rangsorban ugyanazon a helyen állnak (pari passu).

▼M8

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak.

▼C2

(2)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

a visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege;

b) 

egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összege visszaírásának természete a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;

c) 

a következőkre vonatkozó eljárások és ütemezés:

i. 

egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésének megállapítása;

ii. 

egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum összegének visszaírása a tőkeinstrumentum összegének ideiglenes leírását követően;

d) 

az instrumentum olyan jellemzői, amelyek akadályozhatják az intézmény feltőkésítését;

e) 

különleges célú gazdasági egységek alkalmazása a szavatolótőke-instrumentumok közvetett kibocsátására.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozás-technikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

53. cikk

A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések törlésére vonatkozó korlátozások és az intézmény feltőkésítését esetleg akadályozó jellemzők

Az 52. cikk (1) bekezdése l) pontja v. alpontjának és o) pontjának alkalmazásában a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra irányadó rendelkezések nem foglalhatják magukban különösen a következőket:

a) 

az instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő végrehajtásának előírása, ha az intézmény által kibocsátott olyan instrumentummal kapcsolatos kifizetésre kerül sor, amely ugyanolyan helyzetű vagy hátrébb sorolt, mint egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum, beleértve az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat is;

b) 

elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokhoz, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokhoz vagy járulékos tőkeinstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések abban az esetben történő törlésének előírása, ha nem kerül sor kifizetésre az említett kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal kapcsolatban;

c) 

a kamat- vagy osztalékfizetések bármilyen más formában történő fizetéssel való helyettesítésének kötelezettsége. Az intézményre más módon sem vonatkozhat ilyen kötelezettség.

54. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok leírása vagy átalakítása

(1)  

Az 52. cikk (1) bekezdése n) pontjának alkalmazásában a következő rendelkezések alkalmazandók a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra:

a) 

veszteségviselést kiváltó esemény következik be akkor, ha az intézménynek a 92. cikk (1) bekezdése a) pontjában említett elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatója a következők egyike alá esik:

i. 

5,125 %;

ii. 

5,125 %-nál magasabb szint, ha azt az intézmény állapítja meg és az instrumentumra irányadó rendelkezésekben szerepel;

b) 

az intézmények az instrumentumra irányadó rendelkezésekben az a) pontban említetten felül is meghatározhatnak egy vagy több veszteségviselést kiváltó eseményt;

c) 

amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják az elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá való átváltást, az adott rendelkezéseknek meg kell határozniuk a következők valamelyikét:

i. 

az átváltás aránya és az átváltás engedélyezett összegére vonatkozó korlátot;

ii. 

a tartományt, amelyen belül az instrumentumok elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká kerülnek átváltásra;

d) 

amennyiben az instrumentumra irányadó rendelkezések veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezése esetére előírják a tőkeösszeg leírását, a leírás csökkenti az összes következő elemet:

i. 

az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása során az instrumentum tulajdonosának követelése;

ii. 

az instrumentum lehívása vagy visszaváltása esetén fizetendő összeg;

iii. 

az instrumentumhoz kapcsolódó kifizetések;

▼M8

e) 

amennyiben a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat harmadik országban letelepedett leányvállalat bocsátotta ki, az a) pontban említett 5,125 %-os vagy magasabb, az esemény bekövetkezését kiváltó értéket a harmadik országnak az instrumentumokra irányadó nemzeti jogával vagy az instrumentumokra irányadó szerződéses rendelkezésekkel összhangban kell kiszámítani, feltéve hogy az illetékes hatóság az EBH-val való konzultációt követően meggyőződött arról, hogy az említett rendelkezések legalább egyenértékűek az ebben a cikkben meghatározott követelményekkel.

▼C2

(2)  
Egy kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum leírásának vagy átváltásának olyan elemeket kell generálnia, amelyek az alkalmazandó számviteli szabályozás alapján elsődleges alapvető tőkeelemeknek minősülnek.
(3)  
A kiegészítő alapvető tőkeelemekben elismert kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege azon elsődleges alapvető tőkeelemek minimális összegére korlátozódik, amelyek akkor jönnének létre, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összegét teljes mértékben leírnák, vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké váltanák át.
(4)  

A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon aggregált összege, melyet egy veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor le kell írni vagy át kell váltani, nem lehet kevesebb, mint az alábbiak közül az alacsonyabb összege:

a) 

az ahhoz szükséges összeg, hogy az intézmény elsődleges alapvető tőkemegfelelési mutatóját teljes mértékben visszaállítsák 5,125 %-ra;

b) 

az instrumentum teljes tőkeösszege.

(5)  

A veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor az intézmények kötelesek:

a) 

haladéktalanul tájékoztatni az illetékes hatóságokat;

b) 

tájékoztatni a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok tulajdonosait;

c) 

leírni az instrumentumok tőkeösszegét, vagy haladéktalanul, de legkésőbb egy hónapon belül elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltani az instrumentumokat, az e cikkben foglalt követelménnyel összhangban.

(6)  
Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy engedélyezett részvénytőkéje mindenkor elegendő legyen ahhoz, hogy a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor valamennyi ilyen kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumot részvényekre lehessen átváltani. A kiváltó esemény bekövetkeztekor átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok kibocsátásának időpontjáig valamennyi szükséges engedélyt be kell szerezni. Az intézménynek mindenkor rendelkeznie kell az ahhoz szükséges előzetes engedéllyel, hogy kibocsáthassa azokat az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, amelyekre a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor átváltanák.
(7)  
Azon intézménynek, amely a veszteségviselést kiváltó esemény bekövetkezésekor elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokká átváltandó kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat bocsát ki, biztosítania kell, hogy ez az átváltás a létesítő okiratából vagy alapszabályából vagy szerződéses rendelkezéseiből adódóan ne ütközzön eljárási akadályokba.

55. cikk

Következmények a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok esetében az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a) 

a szóban forgó instrumentum kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b) 

az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének kiegészítő alapvető tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.



2. szakasz

Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből

56. cikk

Levonások a kiegészítő alapvető tőkeelemekből

Az intézményeknek a kiegészítő alapvető tőkeelemekből le kell vonniuk a következőket:

a) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b) 

az olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott, az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonában lévő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;

c) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának a 60. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;

d) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat;

▼C3

e) 

a 66. cikk alapján a járulékos tőkeelemekből levonandó elemek azon összege, amely az intézmény járulékos tőkeelemeinek értékét meghaladja;

▼C2

f) 

a kiegészítő alapvető tőkeelemekhez kapcsolódó, a kiszámítás időpontjában előre látható adóterhek, kivéve, ha az intézmény megfelelően korrigálja a kiegészítő alapvető tőkeelemek összegét olyan mértékben, amilyen mértékben az ilyen adóterhek csökkentik azt az összeget, amelynek mértékéig a kiegészítő alapvető tőkeelemek kockázatok vagy veszteségek fedezésére alkalmazhatók.

57. cikk

Saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományának levonása

Az 56. cikk a) pontja alkalmazásában az intézményeknek a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítaniuk, a következő kivételekkel:

a) 

az intézmények a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumállományuk nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. 

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) 

az intézményeknek a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományuk esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekben foglalt saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokkal szembeni, alapul szolgáló kitettséget;

c) 

az intézmények nettósíthatják a tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapír-állományból eredő, saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban meglévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii. 

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

58. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik

Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk az 53. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) 

a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b) 

a kiegészítő alapvető biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum-állományként kell kezelni.

59. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok levonása

Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk az 56. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

▼M8

i. 

a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

▼C2

ii. 

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) 

indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják a pénzügyi ágazatbeli szervezetek adott indexekben foglalt tőkeinstrumentumaival szembeni, alapul szolgáló kitettséget.

60. cikk

Kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben

(1)  

Az 56. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) 

az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:

i. 

a 32–35. cikk;

ii. 

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja, valamint l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adóköveteléseket;

iii. 

a 44. és 45. cikk;

b) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományának összegével.

(2)  
Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.
(3)  

Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani az összes tulajdonolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentum között. Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) 

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;

b) 

az az arány, amelyet az egyes birtokolt kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(4)  
Az 56. cikk c) pontjában említett azon állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.
(5)  

Az intézmények úgy határozzák meg az egyes kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:

a) 

a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;

b) 

a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.



3. szakasz

Kiegészítő alapvető tőke

61. cikk

Kiegészítő alapvető tőke

Egy intézmény kiegészítő alapvető tőkéje az 56. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni kiegészítő alapvető tőkeelemekből áll.



4. FEJEZET

Járulékos tőke



1. szakasz

Járulékos tőkeelemek és -instrumentumok

62. cikk

Járulékos tőkeelemek

A járulékos tőkeelemek a következőkből állnak:

▼M8

a) 

tőkeinstrumentumok a 64. cikkben meghatározott mértékben, amennyiben a 63. cikkben meghatározott feltételek teljesülnek;

▼C2

b) 

az a) pontban említett instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió;

c) 

a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében általános hitelkockázati kiigazítások adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 2. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 1,25 %-áig;

d) 

a kockázattal súlyozott kitettségértéket a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően számító intézmények esetében a 158. és 159. cikkben meghatározott számításból eredő pozitív összegek az adóhatásokkal együtt, a harmadik rész II. címe 3. fejezetének megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettség értékek legfeljebb 0,6 %-áig.

Az a) pontban említett elemek nem minősülnek elsődleges alapvető tőkeelemeknek vagy kiegészítő alapvető tőkeelemeknek.

63. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok

▼M8

A tőkeinstrumentumok akkor minősülnek járulékos tőkeinstrumentumnak, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

az instrumentumokat közvetlenül valamely intézmény bocsátotta ki, és az instrumentumok ellenértékét teljes egészében befizették;

b) 

az instrumentumokat a következők egyike sem birtokolja:

▼C2

i. 

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. 

olyan vállalkozás, amelyben az intézmény részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

▼M8

c) 

az instrumentumok tulajdonjogának megszerzését az intézmény sem közvetlenül, sem közvetve nem finanszírozza;

d) 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó követelésekhez képest;

e) 

az instrumentumokat a következők egyike sem fedezi vagy szavatolja olyan garancia révén, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

▼C2

i. 

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. 

az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. 

a pénzügyi holding társaság anyavállalat vagy leányvállalatai;

iv. 

a vegyes tevékenységű holding társaság vagy leányvállalatai;

v. 

vegyes pénzügyi holding társaság vagy leányvállalatai;

vi. 

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i.-v. pontban említett szervezetekkel;

▼M8

f) 

az instrumentumokra nem vonatkozik olyan megállapodás, amely egyéb módon javítja az instrumentumhoz kapcsolódó követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét;

g) 

az instrumentumok eredeti futamideje legalább öt év;

h) 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti visszaváltására, illetve visszafizetésére;

i) 

ha az instrumentumok egy vagy több lejárat előtti visszafizetési opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni;

j) 

az instrumentumok lejárat előtti lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása kizárólag a 77. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén és legkorábban a kibocsátás dátuma után öt évvel lehetséges, kivéve ha teljesülnek a 78. cikk (4) bekezdésében foglalt feltételek;

k) 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy az instrumentumoknak az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására kerülne sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

l) 

az instrumentumokra irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve az intézmény fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

m) 

az instrumentumokhoz kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintjét nem módosíthatja az intézménynek vagy anyavállalatának a hitelképessége;

n) 

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a szanálási hatóságnak az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör gyakorlására vonatkozó határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban nem lett olyan szanálandó csoport tagjaként kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, akkor az instrumentumokra irányadó jogszabályi vagy szerződéses rendelkezések előírják, hogy a releváns harmadik országbeli hatóság határozata alapján az instrumentumok tőkeösszegét tartósan le kell írni vagy az instrumentumokat elsődleges alapvető tőkeinstrumentummá kell átalakítani;

▼M8

o) 

ha a kibocsátó harmadik országban letelepedett, és a 2014/59/EU irányelv 12. cikkével összhangban olyan szanálandó csoport tagjaként lett kijelölve, amelynek a szanálandó szervezete az Unióban letelepedett, illetve ha a kibocsátó egy tagállamban letelepedett, akkor az instrumentumok csak abban az esetben bocsáthatók ki harmadik ország joga szerint, vagy abban az esetben tartozhatnak más módon harmadik ország jogának hatálya alá, ha e harmadik ország joga alapján az említett irányelv 59. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör jogszabályok, illetve a szanálási vagy egyéb leírási vagy átalakítási intézkedéseket elismerő, törvény alapján érvényesíthető szerződéses rendelkezések alapján ténylegesen és végrehajthatóan gyakorolható;

p) 

az instrumentumok nem tartoznak az instrumentumok veszteségviselő képességét korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá.

▼M8

Az első bekezdés a) pontja alkalmazásában kizárólag a tőkeinstrumentum teljes egészében befizetett része minősíthető járulékos tőkeinstrumentumnak.

▼M8

64. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok amortizációja

(1)  
Az öt évnél hosszabb hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok teljes összege járulékos tőkeelemnek minősül.
(2)  

Annak mértékét, hogy a járulékos tőkeinstrumentumok az instrumentumok futamidejének utolsó öt évében milyen mértékig minősülnek járulékos tőkeelemeknek, úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban említett számítás eredményét meg kell szorozni a b) pontban említett összeggel, a következők szerint:

a) 

az instrumentumok könyv szerinti értéke szerződéses futamidejük utolsó ötéves időtartamának első napján, elosztva az utolsó ötéves időtartamban lévő napok számával;

b) 

az instrumentumok szerződéses futamidejéből fennmaradó napok száma.

▼C2

65. cikk

Következmények a járulékos tőkeinstrumentumokra vonatkozó feltételek teljesülésének megszűnése esetén

A következők alkalmazandók, ha járulékos tőkeinstrumentum esetében a 63. cikkben meghatározott feltételek már nem teljesülnek:

a) 

a szóban forgó instrumentum járulékos tőkeinstrumentumnak történő minősítése azonnal megszűnik;

b) 

az ázsiónak a szóban forgó instrumentumhoz kapcsolódó részének járulékos tőkeelemnek történő minősítése azonnal megszűnik.



2. szakasz

Levonások a járulékos tőkeelemekből

66. cikk

Levonások a járulékos tőkeelemekből

A következőket kell levonni a járulékos tőkeelemekből:

a) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező saját járulékos tőkeinstrumentumokból, beleértve az olyan saját járulékos tőkeinstrumentumokat is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, amelyekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amelyet az illetékes hatóság véleménye szerint az intézmény szavatolótőkéjének mesterséges megemelése céljából alkalmaznak;

c) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának a 70. cikknek megfelelően meghatározott nagysága, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;

d) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve az öt munkanapnál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat;

▼M8

e) 

a 72e. cikk alapján a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből levonandó elemeknek az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeit meghaladó összege.

▼C2

67. cikk

Saját járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása

A 66. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézményeknek a következő kivételek szerint kell kiszámítaniuk tőkeinstrumentum állományuk nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján:

a) 

az intézmények az állomány nagyságát kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. 

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kivül tartják nyilván;

b) 

az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, indexhez kötött értékpapírok esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját járulékos tőkeinstrumentumok tekintetében;

c) 

az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját járulékos tőkeinstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. 

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

68. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása, ha az intézmény a szavatolótőke mesterséges megemelését célzó kereszttulajdonlási viszonnyal rendelkezik

Az intézményeknek a következő rendelkezésekkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk b), c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) 

a járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát a bruttó hosszú pozíciók alapján kell kiszámítani;

b) 

a járulékos biztosítási szavatolótőke-elemeket és a kiegészítő biztosítási szavatolótőke-elemeket a levonás céljából járulékos tőkeinstrumentum állományként kell kezelni.

69. cikk

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának levonása

Az intézményeknek a következőkkel összhangban kell végrehajtaniuk a 66. cikk c) és d) pontjában előírt levonásokat:

a) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagyságát kiszámíthatják az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján, feltéve, hogy mindkét alábbi feltétel egyszerre teljesül:

▼M8

i. 

a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

▼C2

ii. 

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

b) 

indexhez kötött értékpapírok közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukat képező állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a pénzügyi szervezetek instrumentumai tekintetében.

70. cikk

Járulékos tőkeinstrumentumok levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel egy releváns szervezetben

(1)  

A 66. cikk c) pontja alkalmazásában az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák a b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) 

az az aggregált összeg, amellyel az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állománya meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:

i. 

a 32–35. cikk;

ii. 

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii. 

a 44. és 45. cikk;

b) 

az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, pénzügyi ágazatbeli szervezetek – amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok állományának nagysága, elosztva az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, az adott pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok állományának összegével.

(2)  
Az intézmények kizárják az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegből és az (1) bekezdés b) pontjában említett tényező kiszámításából.
(3)  

Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget az egyes járulékos tőkeinstrumentumok között fel kell osztani. Az intézmények úgy határozzák meg azon összeget, amelyet az egyes járulékos tőkeinstrumentumokból az (1) bekezdés szerint le kell vonni, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) 

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány teljes összege;

b) 

az az arány, amelyet az egyes birtokolt járulékos tőkeinstrumentumok képviselnek az intézmény közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonát képező, olyan pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott járulékos tőkeinstrumentumok teljes állományában, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(4)  
A 66. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett állomány nagyságát, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az (1) bekezdés a) pontjának i–iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem kell levonni, hanem a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyok és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelmények vonatkoznak rá.
(5)  

Az intézmények úgy határozzák meg az egyes járulékos tőkeinstrumentumoknak a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó részét, hogy megszorozzák az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget az e bekezdés b) pontjában meghatározott összeggel:

a) 

a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozandó állomány nagysága;

b) 

a (3) bekezdés b) pontja szerinti számításból eredő arány.



3. szakasz

Járulékos tőke

71. cikk

Járulékos tőke

Egy intézmény járulékos tőkéje a 66. cikkben említett elemek levonása és a 79. cikk alkalmazása utáni járulékos tőkeelemekből áll.



5. FEJEZET

Szavatolótőke

72. cikk

Szavatolótőke

Egy intézmény szavatolótőkéje az alapvető tőkéjének és a járulékos tőkéjének összegéből áll.

▼M8



5a. FEJEZET

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek



1. szakasz

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek és -instrumentumok

72a. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek

(1)  

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következők tartoznak, az e cikk (2) bekezdésében meghatározott, nem beszámítható kötelezettségkategóriák kivételével, a 72c. cikkben meghatározott mértékben:

a) 

a 72b. cikkben meghatározott feltételeknek megfelelő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon része, amely nem minősül elsődleges alapvető tőkeelemnek, kiegészítő alapvető tőkeelemnek vagy járulékos tőkeelemnek;

b) 

a legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező járulékos tőkeinstrumentumok azon része, amely nem minősül járulékos tőkeelemnek a 64. cikk szerint.

(2)  

Nem tartoznak a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé a következő kötelezettségek:

a) 

biztosított betétek;

b) 

látra szóló betétek és egy évnél rövidebb eredeti futamidővel rendelkező lekötött betétek;

c) 

a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások biztosítható betéteinek azon része, amely meghaladja a 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 19 ) 6. cikkében említett kártalanítási összeghatárt;

d) 

a természetes személyek, valamint a mikro-, kis és középvállalkozások azon betétei, amelyek biztosíthatóak lennének, ha nem az Unión belül letelepedett intézmények Unión kívüli fióktelepein keresztül helyezték volna el őket;

e) 

biztosítékkal fedezett kötelezettségek, ideértve a fedezett kötvényeket és azokat a kötelezettségeket, amelyek olyan, fedezeti célokra használt pénzügyi instrumentumok formáját öltik, amelyek a fedezeti alap elválaszthatatlan részét képezik, és amelyek a nemzeti jog értelmében a fedezett kötvényekhez hasonló módon fedezettek, amennyiben a fedezeti alapban lévő, fedezett kötvényekkel kapcsolatos minden biztosítékkal fedezett eszköz elkülönítve és érintetlenül marad, és megfelelő finanszírozásban részesül, a biztosítékkal fedezett kötelezettség bármely olyan része kivételével, továbbá azon biztosított kötelezettségek kivételével, amelyek meghaladják a biztosítékul szolgáló vagyon, kézizálog, visszatartási jog vagy fedezet értékét;

f) 

az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog alapján védelemben részesülő ügyfelek eszközeinek vagy pénzének kezeléséből származó kötelezettség, ideértve a kollektív befektetési formák nevében kezelt ilyen ügyféleszközök vagy -pénzek kezeléséből származó kötelezettségeket is;

g) 

bármilyen kötelezettség, amely a szanálandó szervezet vagy annak leányvállalata (mint vagyonkezelő) és egy másik személy (mint kedvezményezett) között létrejött vagyonkezelői ügyletből keletkezik, feltéve hogy az említett kedvezményezett az alkalmazandó fizetésképtelenségi jog vagy polgári jog alapján védelemben részesül;

h) 

az intézményekkel szembeni azon kötelezettségek – az ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetekkel szembeni kötelezettségek kivételével –, amelyek eredeti lejárata hét napnál rövidebb;

i) 

hét napnál rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező, az alábbiakkal szembeni kötelezettségek:

i. 

a 98/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 20 ) összhangban kijelölt rendszerek vagy rendszerüzemeltetők;

ii. 

a 98/26/EK irányelvvel összhangban kijelölt rendszerek résztvevői, amennyiben a kötelezettségek az említett rendszerekben való részvétel következtében keletkeztek; vagy

iii. 

a 648/2012/EU rendelet 25. cikkével összhangban elismert, harmadik országbeli központi szerződő felek;

j) 

a következők bármelyikével szembeni kötelezettség:

i. 

foglalkoztatottak: felhalmozott bérhez, nyugellátáshoz vagy más rögzített javadalmazáshoz kapcsolódó kötelezettség, kivéve a javadalmazás változó, kollektív szerződésben nem szabályozott összetevőit és a 2013/36/EU irányelv 92. cikkének (2) bekezdésében említett, jelentős kockázatvállalásért felelős munkavállalók javadalmazásának változó összetevőit;

ii. 

kereskedelmi hitelezők: az intézmény vagy az anyavállalat mindennapi működése szempontjából kritikus fontosságú áruknak vagy szolgáltatásoknak – ideértve az IT-szolgáltatásokat, közüzemi ellátásokat, valamint az épületek bérlését, kiszolgálását és fenntartását – az intézmény vagy az anyavállalat számára történő nyújtásából eredő kötelezettségek;

iii. 

adóhatóságok és társadalombiztosítási hatóságok: feltéve, hogy ezek előresorolt kötelezettségek az alkalmazandó jog szerint;

iv. 

betétbiztosítási rendszerek: amennyiben a kötelezettség a 2014/49/EU irányelv szerint esedékes hozzájárulásokból származik;

k) 

származtatott ügyletekből eredő kötelezettségek;

l) 

beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból származó kötelezettségek.

Az első albekezdés l) pontjának alkalmazása céljából azok a hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, amelyek a kibocsátó vagy a tulajdonos mérlegelése alapján igénybe vehető, lejárat előtti visszaváltási opciót tartalmaznak, továbbá a változó – valamely széleskörűen alkalmazott referencia-kamatlábtól, például az Euribortól vagy a Libortól függő – kamatozású, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok pusztán e tulajdonságaik alapján nem tekintendők beágyazott származékos terméket tartalmazó hitelviszonyt megtestesítő instrumentumnak.

72b. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok

(1)  
A kötelezettségek csak az ebben a cikkben meghatározott mértékben és abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek az ebben a cikkben meghatározott feltételeknek.
(2)  

A kötelezettségek abban az esetben minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumoknak, ha megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:

a) 

a kötelezettségeket valamely intézmény közvetlenül bocsátotta ki, vagy adott esetben közvetlenül vette fel, és azok ellenértékét teljes egészében befizették;

b) 

a kötelezettségeket a következők egyike sem birtokolja:

i. 

az intézmény vagy a vele azonos szanálandó csoportba tartozó szervezet;

ii. 

olyan vállalkozás, amelyben az intézmény tulajdon formájában közvetlen vagy közvetett részesedéssel rendelkezik oly módon, hogy közvetlenül vagy ellenőrzés útján birtokolja az adott vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének legalább 20 %-át;

c) 

a kötelezettségek tulajdonjogának megszerzését a szanálandó szervezet nem finanszírozza közvetlenül vagy közvetetten;

d) 

a kötelezettségek tőkeösszegére vonatkozó követelés az instrumentumokra irányadó rendelkezések szerint teljes mértékben alárendelt a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követeléseknek; ez az alárendeltségi követelmény a következő esetek bármelyikében teljesítettnek minősül:

i. 

a kötelezettségekre irányadó szerződéses rendelkezések meghatározzák, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a.cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;

ii. 

az alkalmazandó jog meghatározza, hogy a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén az instrumentumok tőkeösszegére vonatkozó követelés hátrasorolt az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségekből származó követelésekhez képest;

iii. 

az instrumentumokat olyan szanálandó szervezet bocsátotta ki, amelynek mérlegében nem szerepelnek az e rendelet 72a. cikkének (2) bekezdésében említett olyan, nem beszámítható kötelezettségek, amelyek egyenrangúak (pari passu) a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal, vagy azoknál hátrébb soroltak;

e) 

a kötelezettségeket a következők egyike sem fedezi, szavatolja garancia révén vagy bármely más olyan módon, amely javítja a követelésnek a veszteségviselési rangsorban elfoglalt helyét:

i. 

az intézmény vagy leányvállalatai;

ii. 

az intézmény anyavállalata vagy annak leányvállalatai;

iii. 

bármely olyan vállalkozás, amely szoros kapcsolatban áll az i. és ii. pontban említett szervezetekkel;

f) 

a kötelezettségek nem tartoznak a szanálás esetén való veszteségviselő képességüket korlátozó beszámítási vagy nettósítási megállapodás hatálya alá;

g) 

a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést azok tőkeösszegének az intézmény általi, lejárat előtti lehívására, visszaváltására vagy visszavásárlására, vagy adott esetben visszafizetésére, kivéve a 72c. cikk (3) bekezdésében említett eseteket;

h) 

a kötelezettségeket az instrumentumok tulajdonosai nem válthatják vissza lejárat előtt, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;

i) 

a 72c. cikk (3) és (4) bekezdésétől függően, ha a kötelezettségek egy vagy több lejárat előtti visszafizetési opciót – többek között vételi opciókat – foglalnak magukban, ezeket az opciókat a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján lehet gyakorolni, kivéve a 72c. cikk (2) bekezdésében említett eseteket;

j) 

a kötelezettségek lejárat előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására csak a 77. és 78a. cikkben meghatározott feltételek teljesítése esetén van mód;

k) 

a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem utalnak kifejezetten vagy implicit módon arra, hogy a kötelezettségeknek a szanálandó szervezet általi lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy adott esetben visszavásárlására kerülhet sor, kivéve az intézmény fizetésképtelenségének vagy felszámolásának esetét, és az intézmény más módon sem jelzi ezt;

l) 

a kötelezettségekre irányadó rendelkezések nem jogosítják fel a tulajdonost arra, hogy a kamat vagy a tőke jövőbeli kifizetésének ütemezéséhez képest előrehozott kifizetést követeljen, kivéve a szanálandó szervezet fizetésképtelensége vagy felszámolása esetén;

m) 

a kötelezettségekhez kapcsolódó esedékes kamat- vagy adott esetben osztalékfizetések szintje nem módosul a szanálandó szervezetnek vagy anyavállalatának a hitelképessége függvényében;

n) 

az 2021. június 28. után kibocsátott instrumentumok esetében a kapcsolódó szerződéses dokumentumok és adott esetben a kibocsátással kapcsolatos tájékoztató kifejezetten utal a 2014/59/EU irányelv 48. cikkében említett leírási és átalakítási hatáskör lehetséges gyakorlására.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazása céljából kizárólag a kötelezettségek teljes egészében befizetett részei minősíthetők leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.

Az e cikk első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából, amennyiben a 72a. cikk (2) bekezdésében említett nem beszámítható kötelezettségek egy része a nemzeti fizetésképtelenségi jog szerint rendes fedezetlen követeléseknek van alárendelve – többek között azért, mert a követelés olyan hitelező birtokában van, aki szoros kapcsolatban áll a kötelezettel, mivel annak részvényese vagy korábbi részvényese, ellenőrzési vagy csoporton belüli viszonyban áll vagy állt vele, vezető testületének jelenlegi vagy volt tagja, továbbá kapcsolatban áll vagy állt bármely ilyen személlyel –, az alárendeltséget nem kell értékelni az ilyen nem beszámítható kötelezettségekből eredő követelések vonatkozásában.

(3)  

Az e cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségeken felül, a szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték 3,5 %-át meg nem haladó összesített mértékig leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:

a) 

a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;

b) 

a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest; valamint

c) 

az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.

(4)  

A szanálási hatóság engedélyezheti, hogy a kötelezettségek a (2) bekezdésben említett kötelezettségeken felül leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősüljenek, amennyiben:

a) 

az intézmény a (3) bekezdésben említett kötelezettségeket nem sorolhatja a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé;

b) 

a (2) bekezdésben foglalt minden feltétel teljesül, kivéve a (2) bekezdés első albekezdésének d) pontjában szereplő feltételt;

c) 

a kötelezettségek egyenrangúak (pari passu) a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségek közül a leghátrább sorolt kötelezettséggel, vagy annál előrébb soroltak, kivéve azokat az e cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében említett, nem beszámítható kötelezettségeket, amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó nemzeti jog értelmében alárendeltek a rendes, fedezetlen követelésekhez képest;

d) 

az intézmény mérlegében a 72a. cikk (2) bekezdésében említett, nem beszámítható, az említett kötelezettségekkel fizetésképtelenség esetén egyenrangú (pari passu) vagy azoknál hátrább sorolt kötelezettségek összege nem haladja meg az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek 5 %-át;

e) 

az említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolása nem kockáztatja érdemben a sikeres jogorvoslatot vagy az érvényes kártérítési követeléseket a szanálási hatóság által a 2014/59/EU irányelv 34. cikke (1) bekezdésének g) pontjában és 75. cikkében említett elvek alapján elvégzett értékelés szerint.

(5)  
A szanálási hatóság kizárólag a (3) vagy a (4) bekezdésben említett kötelezettségek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemek közé sorolását engedélyezheti egy intézménynek.
(6)  
Az e cikkben meghatározott feltételek teljesülésének vizsgálata során a szanálási hatóságnak konzultálnia kell az illetékes hatósággal.
(7)  

Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a) 

a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közvetett finanszírozásának alkalmazható formái és jellege;

b) 

az e cikk (2) bekezdése első albekezdésének g) pontjában előírt feltétel alkalmazásában, illetve a 72c. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában történő visszaváltás ösztönzőinek formája és jellege.

E szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell állniuk a 28. cikk (5) bekezdésének a) pontjában és az 52. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt e rendeletet.

72c. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok amortizációja

(1)  
A legalább egyéves hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok teljes mértékben leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek minősülnek.

Az egy évnél rövidebb hátralévő futamidővel rendelkező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok nem minősülnek leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemeknek.

(2)  
Az (1) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt az instrumentum tulajdonosa által lehívható visszaváltási opciót tartalmaz, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor az instrumentum tulajdonosa lehívhatja a visszaváltási opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.
(3)  
Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok arra vonatkozó ösztönzőt tartalmaznak, hogy a kibocsátó az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt lehívja, visszaváltsa, visszafizesse vagy visszavásárolja az instrumentumot, az a legkorábbi dátum minősül az instrumentum lejáratának, amikor az instrumentum tulajdonosa igénybe veheti az opciót, és kezdeményezheti az instrumentum visszaváltását vagy visszafizetését.
(4)  
Az (1) bekezdés alkalmazása céljából, amennyiben egy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum a kibocsátó kizárólagos mérlegelése alapján az instrumentum eredeti megjelölt lejárata előtt gyakorolható, lejárat előtti visszaváltási opciót tartalmaz, ám az instrumentumra irányadó rendelkezések nem tartalmaznak ösztönzést az instrumentumnak az annak lejárata előtti lehívására, visszaváltására, visszafizetésére vagy visszavásárlására, illetve a tulajdonosok mérlegelése alapján igénybe vehető visszaváltási vagy visszafizetési opciót, az instrumentum eredeti megjelölt lejárata minősül az instrumentum lejáratának.

72d. cikk

Az elismerhetőségi feltételek teljesítése megszűnésének következményei

Amennyiben valamely leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum már nem felel meg a 72b. cikkben meghatározott, alkalmazandó feltételeknek, a kötelezettség leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumként való minősítése haladéktalanul megszűnik.

A 72b. cikk (2) bekezdésében említett kötelezettségek mindaddig beszámíthatók a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok közé, amíg a 72b. cikk (3) vagy (4) bekezdése alapján leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek.



2. szakasz

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

72e. cikk

Levonások a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből

(1)  

A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézményeknek a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből le kell vonniuk a következőket:

a) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, beleértve az olyan saját kötelezettségeket is, amelyeket az intézmény hatályos szerződéses kötelezettségekből eredően köteles lehet megvásárolni;

b) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, amely szervezetekkel az intézmény kereszttulajdonlási viszonyban áll, amennyiben az illetékes hatóság megítélése szerint az állomány tartásának célja a szanálandó szervezet veszteségviselő és feltőkésítési képességének mesterséges növelése;

c) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának a 72i. cikk szerint meghatározott nagysága, amennyiben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel az említett szervezetekben;

d) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya, ha az intézmény jelentős befektetéssel rendelkezik az említett szervezetekben, kivéve a legfeljebb öt munkanapig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat.

(2)  
E szakasz alkalmazásában a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal egyenrangú (pari passu) minden instrumentumot leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak kell tekinteni, kivéve azokat az instrumentumokat, amelyek a 72b. cikk (3) és (4) bekezdése értelmében leírható, illetve átalakítható kötelezettségnek minősülő instrumentumokkal egyenrangúak.
(3)  

E szakasz alkalmazásában az intézmények a következőképpen számíthatják ki a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét:

image

ahol:

h

=

a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege;

i

=

a kibocsátó intézményt jelölő index;

Hi

=

az i kibocsátó intézménynek a 72b. cikk (3) bekezdésében említett leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek teljes állománya;

li

=

az i kibocsátó intézmény által a 72b. cikk (3) bekezdésében meghatározott korlátok között a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekhez sorolt kötelezettségek összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint; és

Li

=

az i kibocsátó intézmény 72b. cikk (3) bekezdésében említett fennálló kötelezettségeinek teljes összege a kibocsátó intézmény legutóbbi tájékoztatása szerint.

(4)  

Amennyiben a 92a. cikk hatálya alá tartozó valamely EU-szintű anyaintézménynek vagy tagállami anyaintézménynek közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonát képezik egy vagy több, az anyaintézménnyel nem azonos szanálandó csoportba tartozó leányvállalat szavatolótőke-instrumentumai vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai, az anyaintézmény szanálási hatósága – azt követően, hogy megfelelően figyelembe vette bármely érintett leányvállalat szanálási hatóságának véleményét – engedélyezheti, hogy az anyaintézmény az anyaintézmény szanálási hatósága által meghatározott alacsonyabb összeg levonásával vonja le azokat. Ennek a korrigált összegnek legalább egyenlőnek kell lennie a következőképpen számított (m) összeggel:

▼C7

mi = max{0; OPi + LPi – max{0; β•[Oi + Li – ri•aRWAi]}}
ahol:

i

=

a leányvállalatot jelölő index;

OPi

=

az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok összege;

LPi

=

az i leányvállalat által kibocsátott, az anyaintézmény tulajdonát képező leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összege;

β

=

az i leányvállalat által kibocsátott és az anyavállalat tulajdonát képező szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok százalékos aránya, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

image

Oi

=

az i leányvállalat szavatolótőkéjének összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül;

Li

=

az i leányvállalat leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege, az ezzel a bekezdéssel összhangban számított levonás figyelembevétele nélkül;

ri

=

e rendelet 92a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és a 2014/59/EU irányelv 45c. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a) pontjával összhangban az i leányvállalatra a szanálandó csoportja szintjén alkalmazandó arány; és

▼M8

aRWAi

=

az i globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetnek a 92. cikk (3) és (4) bekezdése szerint, a 12a. cikkben előírt korrekciók figyelembevételével számított teljes kockázati kitettségértéke.

Ha az anyaintézmény az első albekezdéssel összhangban engedélyt kap a korrigált összeg levonására, akkor az első albekezdésben említett szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának és ezen korrigált összegnek a különbözetét a leányvállalatnak kell levonnia.

72f. cikk

Saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának levonása

A 72e. cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazása céljából az állomány nagyságát a bruttó hosszú pozíció alapján kell kiszámítaniuk a következő kivételekre is figyelemmel:

a) 

az intézmények az állomány összegét kiszámíthatják a nettó hosszú pozíció alapján, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló kitettségben vannak és a rövid pozíciók nem járnak partnerkockázattal;

ii. 

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) 

az intézményeknek a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében;

c) 

az intézmények nettósíthatják az indexhez kötött értékpapírokból eredő, saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő bruttó hosszú pozíciókat a mögöttes indexekben lévő rövid pozíciókból eredő, a saját leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokban lévő rövid pozíciókkal szemben, akkor is, ha az említett rövid pozíciók partnerkockázattal járnak, amennyiben mindkét alábbi feltétel teljesül:

i. 

a hosszú és a rövid pozíciók ugyanabban az alapul szolgáló indexben vannak;

ii. 

mind a hosszú, mind a rövid pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

72g. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alapja

A 72e. cikk (1) bekezdése b), c) és d) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek a bruttó hosszú pozíciókat kell levonniuk a 72h. és a 72i. cikkekben meghatározott kivételekre is figyelemmel.

72h. cikk

Egyéb globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettségek állományának levonása

A 72j. cikkben meghatározott kivételt nem alkalmazó intézményeknek a 72e. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában említett levonásokat a következőknek megfelelően kell végrehajtaniuk:

a) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összegét az ugyanazon alapul szolgáló kitettségben lévő nettó hosszú pozíció alapján számíthatják ki, feltéve hogy mindkét következő feltétel teljesül:

i. 

a rövid pozíció lejárata azonos a hosszú pozíció lejáratával vagy későbbi annál, vagy a rövid pozíció legalább egy év hátralévő futamidővel rendelkezik;

ii. 

mind a rövid, mind a hosszú pozíciókat vagy a kereskedési könyvben, vagy kereskedési könyvön kívül tartják nyilván.

b) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő, indexhez kötött értékpapírok állománya esetében úgy kell meghatározniuk a levonandó összeget, hogy a vizsgálati módszert alkalmazva kiszámítják az adott indexekre vonatkozóan az alapul szolgáló kitettséget a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében.

72i. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása, ha az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetben

(1)  

A 72e. cikk (1) bekezdése c) pontjának alkalmazása céljából az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk a levonandó összeget, hogy az e bekezdés a) pontja szerinti összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában említett számításból eredő tényezővel:

a) 

az az aggregált összeg, amellyel a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állománya – az azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek és globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott instrumentumokat figyelembe véve, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel – meghaladja az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-át, amelyet a következők alkalmazása után számítottak ki:

i. 

a 32–35. cikk;

ii. 

a 36. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontja, k) pontjának ii–v. alpontja és l) pontja, kivéve a jövőbeli nyereségtől függően érvényesíthető, átmeneti különbözetből eredő halasztott adókövetelések esetében levonandó összeget;

iii. 

a 44. és 45. cikk;

b) 

a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának összege, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, elosztva a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő, azon pénzügyi ágazatbeli szervezetek által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint azon globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának aggregált összegével, amelyekben a szanálandó szervezet nem rendelkezik jelentős befektetéssel.

(2)  
Az intézmények nem vehetik figyelembe az öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciókat az (1) bekezdés a) pontjában említett összegekben és az (1) bekezdés b) pontja szerint számított tényező kiszámítása során.
(3)  

Az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó összeget fel kell osztani a globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezeteknek az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai között. Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk az egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok azon összegét, amelyet az (1) bekezdésnek megfelelően levonnak, hogy az e bekezdés a) pontjában meghatározott összeget megszorozzák az e bekezdés b) pontjában meghatározott aránnyal:

a) 

az (1) bekezdésnek megfelelően levonandó állomány összege;

b) 

az olyan globálisan rendszerszinten jelentős intézménynek minősülő szervezetek által kibocsátott leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok tekintetében, amelyekben az intézmény nem rendelkezik jelentős befektetéssel, a közvetlen, közvetett és szintetikus módon az intézmény tulajdonában lévő állomány aggregált összegének az intézmény tulajdonát képező egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok által képviselt aránya.

(4)  
A 72e. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett azon állomány összege, amely egyenlő, vagy kevesebb, mint az intézmény elsődleges alapvető tőkeelemeinek 10 %-a az e cikk (1) bekezdése a) pontjának i., ii., és iii. alpontjában meghatározott rendelkezések alkalmazása után, nem vonható le, és arra a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelően alkalmazandó kockázati súlyokat és adott esetben a harmadik rész IV. címében meghatározott követelményeket kell alkalmazni.
(5)  
Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a (4) bekezdésnek megfelelően kockázattal súlyozott egyes leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok összegét, hogy a (4) bekezdés szerint kockázattal súlyozandó állomány összegét megszorozzák a (3) bekezdés b) pontja szerinti számítással kapott aránnyal.

72j. cikk

Kereskedési könyvi kivétel a leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekre vonatkozó levonások alól

(1)  

Az intézmények határozhatnak úgy, hogy nem vonják le a közvetlen, közvetett és szintetikus módon tulajdonukban lévő leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok állományának egy meghatározott részét, amely aggregáltan és bruttó hosszú pozíciók alapján számítva nem haladja meg az intézménynek a 32–36. cikk figyelembevételével számított elsődleges alapvető tőkeelemeinek 5 %-át, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

az állomány a kereskedési könyvben szerepel;

b) 

a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat legfeljebb 30 munkanapig tartják.

(2)  
Az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont elemeknek a kereskedési könyvben lévő elemekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá kell tartozniuk.
(3)  
Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően le nem vont állomány tekintetében már nem teljesülnek az említett bekezdésben meghatározott feltételek, az állomány összegét a 72g. cikk szerint, a 72h. cikkben és a 72i. cikkben megállapított kivételek alkalmazása nélkül le kell vonni.



3. szakasz

Szavatolótőke és leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

72k. cikk

Leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény leírható, illetve átalakítható kötelezettségei a 72e. cikkben említett levonások alkalmazása utáni leírható, illetve átalakítható kötelezettségelemekből állnak.

72l. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek

Az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit az intézmény szavatolótőkéjének és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeinek összege alkotja.

▼C2



6. FEJEZET

▼M8

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó általános követelmények

▼C2

73. cikk

▼M8

Instrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések

(1)  
Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az intézmény kizárólagos döntési jogköre alapján határozhat úgy, hogy a kifizetéseket nem készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában teljesíti, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak, kivéve ha az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.
(2)  

Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg az (1) bekezdésben említett előzetes engedélyt, ha megítélése szerint az összes alábbi feltétel teljesül:

a) 

az intézménynek az instrumentumhoz kapcsolódó fizetések törlésére irányuló képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

b) 

a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség veszteségviselési képességét nem befolyásolná hátrányosan sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája;

c) 

a tőkeinstrumentum vagy a kötelezettség minőségét egyéb tekintetben nem csökkentené sem az (1) bekezdésben említett döntési jogkör, sem a kifizetések lehetséges formája.

Az (1) bekezdésben említett előzetes engedély megadása előtt az illetékes hatóságnak konzultálnia kell a szanálási hatósággal arról, hogy az intézmény megfelel-e az említett feltételeknek.

(3)  
Azok a tőkeinstrumentumok és kötelezettségek, amelyek tekintetében az azokat kibocsátó intézménytől eltérő jogi személy saját döntési joga, hogy meghatározza vagy megkövetelje, hogy az instrumentumhoz vagy kötelezettséghez kapcsolódó kifizetésre ne készpénzben vagy szavatolótőke-instrumentum formájában kerüljön sor, nem minősülhetnek elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumnak vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak.
(4)  
Az intézmények alapul vehetik valamelyik átfogó piaci indexet a kiegészítő alapvető és a járulékos tőkeinstrumentumokhoz, valamint a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokhoz kapcsolódó kifizetések szintjének meghatározására.

▼C2

(5)  

A (4) bekezdés nem alkalmazandó, amennyiben az intézmény referencia eszköz kibocsátó az adott átfogó piaci indexben, kivéve ha a két alábbi feltétel egyszerre teljesül:

a) 

az intézmény úgy ítéli meg, hogy az adott átfogó piaci index mozgásai nem függnek össze számottevően az intézmény, annak anyaintézménye, vagy az annak pénzügyi holding társaság anyavállalata, vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalata vagy vegyes tevékenységű holding társaság anyavállalata hitelképességével;

b) 

az illetékes hatóság nem jutott az a) pontban említettől eltérő megállapításra.

▼M8

(6)  
Az intézményeknek be kell jelenteniük és nyilvánosságra kell hozniuk azokat az átfogó piaci indexeket, amelyekre tőkeinstrumentumaik és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumaik támaszkodnak.

▼C2

(7)  
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az (4) bekezdés alkalmazásában az indexek átfogó piaci indexeknek minősülnek.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

74. cikk

A pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezetek által kibocsátott, szavatoló tőkének nem minősülő tőkeinstrumentumok állománya

Az intézményeknek nem kell levonniuk a szavatolótőke-elemeikből a közvetlen, közvetett vagy szintetikus módon tulajdonukban lévő, pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet által kibocsátott olyan tőkeinstrumentumokat, amelyek nem minősülnek az adott szervezet szavatoló tőkéjének. Az intézmények az ilyen részesedésekre adott esetben a harmadik rész II. címe 2. vagy 3. fejezetének megfelelő kockázati súlyt kell alkalmazniuk.

75. cikk

Rövid pozíciókra vonatkozó levonási és lejárati követelmények

▼M8

A 45. cikk a) pontjában, az 59. cikk a) pontjában, a 69. cikk a) pontjában és a 72h. cikk a) pontjában a rövid pozíciókra vonatkozóan említett lejárati követelmények a tartott pozíciókat illetően teljesítettnek tekintendők, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

▼C2

a) 

az intézménynek szerződéses joga van arra, hogy meghatározott jövőbeli időpontban értékesítse a fedezetet nyújtó partner részére a fedezet tárgyát képező hosszú pozíciót;

b) 

a fedezetet nyújtó partnernek szerződéses kötelezettsége az, hogy egy meghatározott jövőbeli időpontban megvásárolja az intézménytől az a) pontban említett hosszú pozíciót.

▼M8

76. cikk

Indexhez kötött tőkeinstrumentumok és kötelezettségek állománya

(1)  

A 42. cikk a) pontjának, a 45. cikk a) pontjának, az 57. cikk a) pontjának, az 59. cikk a) pontjának, a 67. cikk a) pontjának, a 69. cikk a) pontjának, a 72f. cikk a) pontjának és a 72h. cikk a) pontjának alkalmazásában az intézmények csökkenthetik valamely tőkeinstrumentumban vagy kötelezettségben meglévő hosszú pozíciójuk összegét az index azon részével, amelynek az alapul szolgáló kitettsége megegyezik a fedezendő kitettséggel, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a fedezendő hosszú pozíciót és az annak fedezésére szolgáló, indexben lévő rövid pozíciót egyaránt vagy a kereskedési könyvben, vagy a kereskedési könyvön kívül tartják nyilván;

b) 

az a) pontban említett pozíciókat valós értéken tartják nyilván az intézmény mérlegében;

c) 

az a) pontban említett rövid pozíció tényleges fedezetnek minősül az intézmény belső kontroll eljárásai szerint;

d) 

az illetékes hatóságok legalább évente egyszer értékelik a c) pontban említett belső kontroll eljárások megfelelőségét, és meggyőződnek arról, hogy azok továbbra is megfelelőek.

(2)  

Amennyiben az illetékes hatóság előzetesen engedélyezte, egy intézmény használhat konzervatív becslést az intézménynek az indexekben foglalt tőkeinstrumentumokkal vagy kötelezettségekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségére vonatkozóan annak alternatívájaként, hogy egy intézmény az alábbi pontok közül egy vagy több pontban említett tételek szerinti kitettségét kiszámítja:

a) 

az indexekben foglalt saját elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok;

b) 

pénzügyi ágazatbeli szervezetek indexekben foglalt elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető és járulékos tőkeinstrumentumai;

c) 

intézmények indexekben foglalt leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai.

(3)  
Az illetékes hatóságok a (2) bekezdésben említett előzetes engedélyt csak akkor adhatják meg, ha az intézmény számukra kielégítően bizonyította, hogy működési szempontból megterhelő lenne az intézmény számára a (2) bekezdés egy vagy adott esetben több pontjában említett tételekkel szembeni, alapul szolgáló kitettségének monitorozása.

▼C2

(4)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

a) 

az alapul szolgáló kitettség kiszámításának a (2) bekezdésben említett alternatívájaként használt becslés megfelelően konzervatív;

b) 

a (3) bekezdés alkalmazásában a „működési szempontból megterhelő” kifejezés jelentése.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

▼M8

77. cikk

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek csökkentésének feltételei

(1)  

Az intézményeknek be kell szerezniük az illetékes hatóság előzetes engedélyét bármely következő művelet végrehajtásához:

a) 

az intézmény által kibocsátott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok csökkentése, visszaváltása vagy visszavásárlása az alkalmazandó nemzeti jog által engedélyezett módon;

b) 

a szavatolótőke-instrumentumokhoz kapcsolódó ázsió csökkentése, elosztása vagy másik szavatolótőke elemmé való átsorolása;

c) 

kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy járulékos tőkeinstrumentumok lehívása, visszaváltása, visszafizetése vagy visszavásárlása a szerződéses futamidejük lejárta előtt.

(2)  
Az intézményeknek be kell szerezniük a szanálási hatóság előzetes engedélyét az olyan leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok szerződéses futamidejük lejárta előtti lehívásához, visszaváltásához, visszafizetéséhez vagy visszavásárlásához, amelyek nem tartoznak az (1) bekezdés hatálya alá.

78. cikk

A szavatolótőke csökkentésének felügyeleti engedélyezése

(1)  

Az illetékes hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára az elsődleges alapvető, kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumok csökkentését, lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, vagy a kapcsolódó ázsió csökkentését, elosztását vagy átsorolását, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a) 

a 77. cikk (1) bekezdésében említett bármely intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;

b) 

az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (1) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, a 2013/36/EU irányelvben és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben előírt összegeket meghaladó szavatolótőkével működni, az illetékes hatóság általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek az e rendelet 77. cikke (1) bekezdésében meghatározott intézkedések meghozatalára, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet az illetékes hatóságnak kell megállapítania. ►C7  Az elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 3 %-át, és nem haladhatja meg a 10 %-át annak az összegnek, amellyel az elsődleges alapvető tőke meghaladja az elsődleges alapvető tőkére vonatkozó, e rendeletben, a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelmények összegét és azt a többletet, amelyet az illetékes hatóság szükségesnek ítél. ◄ A kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy a járulékos tőkeinstrumentumok esetében ez az előre meghatározott összeg nem haladhatja meg a vonatkozó kibocsátás 10 %-át, és nem haladhatja meg a kint levő kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok vagy adott esetben járulékos tőkeinstrumentumok teljes összegének 3 %-át.

Az illetékes hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.

(2)  
Amikor az illetékes hatóság megvizsgálja az (1) bekezdés a) pontjában említett felváltó instrumentumok fenntarthatóságát az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából, mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint azok a tőkeinstrumentumok vagy ázsiók, amelyeket felváltanának.
(3)  
Amennyiben az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett intézkedést hoz, és az alkalmazandó nemzeti jog tiltja a 27. cikkben említett elsődleges alapvető tőkeinstrumentumok visszaváltásának megtagadását, az illetékes hatóság eltekinthet az e cikk (1) bekezdésében megállapított feltételektől, ha az illetékes hatóság előírja az intézmény számára az ilyen instrumentumok visszaváltásának megfelelő alapon történő korlátozását.
(4)  

Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézményeknek, hogy a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat vagy a kapcsolódó ázsiókat a kibocsátásukat követő öt éven belül lehívják, visszaváltsák, visszafizessék vagy visszavásárolják, ha teljesülnek az (1) bekezdésben megállapított feltételek, továbbá teljesül a következő feltételek egyike:

a) 

az említett instrumentumok szabályozói besorolásában olyan változás következik be, amely valószínűleg azoknak a szavatolótőkéből történő kizárását vagy alacsonyabb minőségű szavatolótőkeként történő besorolását eredményezi, és mindkét alábbi feltétel teljesül:

i. 

az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy ez a változás kellő bizonyossággal be fog következni;

ii. 

az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy az említett instrumentumok szabályozói besorolásának megváltozása nem volt észszerűen előrelátható az instrumentum kibocsátásának időpontjában;

b) 

az említett instrumentumok alkalmazandó adóügyi megítélésében változás következik be, és az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően igazolja, hogy a változás jelentős, és nem volt észszerűen előrelátható az instrumentumok kibocsátásának időpontjában;

c) 

az instrumentumok és a kapcsolódó ázsiók a 494b. cikkel összhangban szerzett jogok tárgyaként kezelendők;

d) 

a 77. cikk (1) bekezdésében említett intézkedést megelőzően vagy azzal egyidejűleg az intézmény a 77. cikk (1) bekezdésében említett instrumentumokat vagy kapcsolódó ázsiót ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel, és ezt az intézkedést az illetékes hatóság engedélyezte azon az alapon, hogy ez prudenciális szempontból kedvező, és rendkívüli körülmények által indokolt;

e) 

a kiegészítő alapvető vagy járulékos tőkeinstrumentumokat árjegyzési célból vásárolják vissza.

(5)  

Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése;

b) 

a (3) bekezdésben említett megfelelő körülmények a visszaváltás korlátozására;

c) 

a 77. cikk (1) bekezdésében felsorolt valamely intézkedés végrehajtásának az illetékes hatóság általi előzetes engedélyezésére irányuló eljárás, beleértve a korlátozásokat és a folyamatokat is, valamint az intézmények által az illetékes hatósághoz az ugyanazon bekezdésben felsorolt intézkedések valamelyikének a végrehajtására vonatkozóan benyújtott engedélykérelmekre vonatkozó adatkövetelmények, beleértve a szövetkezetek tagjai részére kibocsátott részjegyek visszaváltása esetén alkalmazandó eljárást és az ilyen kérelmek feldolgozására vonatkozó határidőt is.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2013. július 28-ig kell benyújtania a Bizottság részére.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja.

▼M8

78a. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csökkentésének engedélyezése

(1)  

A szanálási hatóságnak engedélyeznie kell az intézmény számára a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívását, visszaváltását, visszafizetését vagy visszavásárlását, ha a következő feltételek egyike teljesül:

a) 

az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett bármely intézkedésnél korábban vagy azzal egyidejűleg az intézmény a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat ugyanolyan vagy jobb minőségű szavatolótőke-instrumentumokkal vagy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokkal váltja fel, az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható feltételekkel;

b) 

az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy az intézmény szavatolótőkéje és leírható, illetve átalakítható kötelezettségei az e rendelet 77. cikkének (2) bekezdésében említett intézkedés nyomán az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott, a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményeket meghaladják azzal a többlettel, amelyet a szanálási hatóság az illetékes hatósággal egyetértésben szükségesnek ítél;

c) 

az intézmény a szanálási hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek szavatolótőke-instrumentumokkal való részleges vagy teljes felváltása szükséges ahhoz, hogy megfeleljen az engedély érvényben maradása érdekében az e rendeletben és a 2013/36/EU irányelvben meghatározott szavatolótőke-követelményeknek.

Amennyiben az intézmény megfelelő biztosítékokat nyújt arra vonatkozóan, hogy képes az e rendeletben, valamint a 2013/36/EU és a 2014/59/EU irányelvben meghatározott követelményeket meghaladó szavatolótőkével és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekkel működni, a szanálási hatóság az illetékes hatósággal folytatott konzultációt követően általános előzetes engedélyt adhat az intézménynek leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok lehívásának, visszaváltásának, visszafizetésének vagy visszavásárlásának végrehajtására, azon kritériumokra is figyelemmel, amelyek biztosítják, hogy e jövőbeli intézkedések megfeleljenek az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételeknek. Ez az általános előzetes engedély csak meghatározott időre, legfeljebb egy évre adható, amelynek leteltét követően megújítható. Az általános előzetes engedély előre meghatározott összegre adható, amelyet a szanálási hatóságnak kell megállapítania. A szanálási hatóságoknak minden megadott általános előzetes engedélyről értesíteniük kell az illetékes hatóságokat.

A szanálási hatóságnak vissza kell vonnia az általános előzetes engedélyt, amennyiben az intézmény az engedély megadásának bármelyik feltételét megsérti.

(2)  
Amikor a szanálási hatóság megvizsgálja a felváltó instrumentumoknak az intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából való, az (1) bekezdés a) pontjában említett fenntarthatóságát, mérlegelnie kell, hogy a felváltó tőkeinstrumentumok vagy a felváltó leírható, illetve átalakítható kötelezettségek milyen mértékben lennének költségesebbek az intézmény számára, mint azok, amelyeket felváltanának.
(3)  

Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

az illetékes hatóság és a szanálási hatóság közötti együttműködésre vonatkozó eljárás;

b) 

az (1) bekezdés első albekezdése szerinti engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;

c) 

az (1) bekezdés második albekezdése szerinti általános előzetes engedély megadásának eljárása, beleértve a határidőket és a tájékoztatásra vonatkozó követelményeket is;

d) 

az „intézmény jövedelemtermelő képessége szempontjából fenntartható” kifejezés jelentése.

Az e bekezdés első albekezdése d) pontjának alkalmazása céljából a szabályozástechnikai standardtervezeteknek teljes mértékben összhangban kell lenniük a 78. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

▼C2

79. cikk

▼M8

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek levonása alóli átmeneti felmentés

(1)  
Amennyiben egy intézmény olyan tőkeinstrumentumokat vagy kötelezettségeket birtokol, amelyek egy pénzügyi ágazatbeli szervezetben szavatolótőke-instrumentumnak, vagy egy intézményben leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumnak minősülnek, és az illetékes hatóság megítélése szerint ez a részesedés az adott szervezet vagy intézmény reorganizációjára és életképességének helyreállítására kialakított pénzügyi támogatási művelet célját szolgálja, az illetékes hatóság átmenetileg eltekinthet a levonásra vonatkozó rendelkezésektől, amelyek egyéb esetben alkalmazandóak lennének az adott instrumentumokra.

▼C2

(2)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés alkalmazásában az átmenetiség fogalmának, valamint azon feltételeknek a meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságok az átmeneti részesedéseket úgy ítélhetik meg, hogy azok egy releváns szervezet reorganizációjára és megmentésére kialakított pénzügyi támogatási művelet céljára szolgálnak.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

▼M8

79a. cikk

A szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokra vonatkozó feltételeknek való megfelelés értékelése

Az intézményeknek a második részben meghatározott követelményeknek való megfelelés értékelése során nemcsak az instrumentumok jogi formáját, hanem lényeges jellemzőiket is figyelembe kell venniük. Az instrumentumok lényeges jellemzőinek értékelése során figyelembe kell venni az instrumentumokkal összefüggő valamennyi megállapodást – még abban az esetben is, ha e megállapodások nincsenek kifejezetten meghatározva a magukra az instrumentumokra vonatkozó feltételekben – annak megállapítása érdekében, hogy az ilyen megállapodások kombinált gazdasági hatásai összhangban állnak-e a vonatkozó rendelkezések céljával.

▼C2

80. cikk

▼M8

A szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségének folyamatos felülvizsgálata

(1)  
Az EBH-nak monitoroznia kell az Unióban az intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét, és haladéktalanul értesítenie kell a Bizottságot, ha jelentős bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy az említett instrumentumok nem felelnek meg az e rendeletben foglalt vonatkozó elismerhetőségi kritériumoknak.

Az illetékes hatóságoknak az EBH kérésére késedelem nélkül továbbítaniuk kell az EBH számára minden olyan információt, amelyet az EBH az újonnan kibocsátott tőkeinstrumentumokkal vagy kötelezettségtípusokkal kapcsolatban lényegesnek tart ahhoz, hogy az unióbeli intézmények által kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok minőségét monitorozhassa.

▼C2

(2)  

Az értesítésnek a következőket kell tartalmaznia:

a) 

az azonosított hiányosság jellegének és mértékének részletes magyarázata;

b) 

az EBH által szükségesnek ítélt bizottsági intézkedésre vonatkozó technikai tanácsadás;

c) 

jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.

▼M8

(3)  

Az EBH-nak technikai tanácsot kell nyújtania a Bizottságnak minden olyan jelentős változtatásról, amelyet a szavatolótőke és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségek meghatározásában szükségesnek ítél a következők bármelyikének eredményeként:

▼C2

a) 

piaci standardok vagy gyakorlat lényeges fejleményei;

b) 

a vonatkozó jogi vagy számviteli standardok változásai;

c) 

jelentős fejlemények az EBH által az intézmények fizetőképességének stressztesztelésére vonatkozóan alkalmazott módszerben.

(4)  
Az EBH 2014. január 1-ig technikai tanácsot nyújt a Bizottságnak a valós értéken értékelt, nem realizált nyereség lehetséges kezeléséről, az elsődleges alapvető tőkébe történő, korrekció nélküli bevonásukon kívül. Az ilyen ajánlások figyelembe veszik a nemzetközi számviteli standardok és a bankokra vonatkozó prudenciális standardokról szóló nemzetközi megállapodások fejleményeit.



II. CÍM

KISEBBSÉGI RÉSZESEDÉS ÉS A LEÁNYVÁLLALATOK ÁLTAL KIBOCSÁTOTT KIEGÉSZÍTŐ ALAPVETŐ ÉS JÁRULÉKOS TŐKEINSTRUMENTUMOK

81. cikk

A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe való beszámításnál figyelembe vehető kisebbségi részesedések

▼M8

(1)  

A kisebbségi részesedések egy leányvállalat elsődleges alapvető tőkeelemeinek összegét foglalják magukban, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

▼M9

a) 

a leányvállalat a következők egyike:

i. 

intézmény;

ii. 

olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében e rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

iii. 

olyan közbenső pénzügyi holding társaság vagy közbenső vegyes pénzügyi holding társaság, amely szubkonszolidált alapon köteles megfelelni e rendelet követelményeinek vagy egy olyan közbenső befektetési holding társaság, amely összevont alapon köteles megfelelni az (EU) 2019/2033 rendelet követelményeinek;

iv. 

befektetési vállalkozás;

v. 

közbenső pénzügyi holding társaság harmadik országban, feltéve, hogy az említett közbenső pénzügyi holding társaságra ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre és feltéve, hogy a Bizottság által a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;

▼M8

b) 

a leányvállalatot az első rész II. címének 2. fejezete szerint a konszolidációba teljes körűen bevonták;

c) 

az e bekezdés bevezető részében említett elsődleges alapvető tőkeelemek az első rész II. címe 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

▼C2

(2)  
Az olyan kisebbségi részesedések, amelyeket közvetlenül vagy közvetve, különleges célú gazdasági egységen keresztül vagy más módon az intézmény anyavállalata vagy leányvállalatai finanszíroznak, nem minősülnek konszolidált elsődleges alapvető tőkének.

▼M8

82. cikk

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe és a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek

A kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe és a járulékos tőkébe, valamint a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemek közé tartozik a leányvállalat kisebbségi részesedése, valamint adott esetben a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeinstrumentumai, továbbá az ezekhez kapcsolódó ázsió, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

a) 

a leányvállalat a következők egyike:

i. 

intézmény;

ii. 

olyan vállalkozás, amely az alkalmazandó nemzeti jog értelmében e rendelet és a 2013/36/EU irányelv követelményei alá tartozik;

iii. 

olyan közbenső pénzügyi holding társaság vagy közbenső vegyes pénzügyi holding társaság amely szubkonszolidált alapon köteles megfelelni e rendelet követelményeinek vagy egy olyan közbenső befektetési holding társaság, amely összevont alapon köteles megfelelni az (EU) 2019/2033 rendelet követelményeinek,

iv. 

befektetési vállalkozás;

v. 

közbenső pénzügyi holding társaság harmadik országban, feltéve, hogy az említett közbenső pénzügyi holding társaságra ugyanolyan szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, mint az adott harmadik országbeli hitelintézetekre és feltéve, hogy a Bizottság által a 107. cikk (4) bekezdésének megfelelően elfogadott határozat az említett prudenciális követelményeket legalább egyenértékűnek nyilvánította az e rendeletben meghatározott követelményekkel;

b) 

a leányvállalatot teljes körűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;

c) 

az e bekezdés bevezető fordulatában említett elsődleges alapvető tőkeelemek, kiegészítő alapvető tőkeelemek és járulékos tőkeelemek az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba bevont vállalkozásoktól eltérő személyek tulajdonában vannak.

▼C2

83. cikk

Különleges célú gazdasági egység által kibocsátott, a kiegészítő alapvető tőkébe, illetve a járulékos tőkébe beszámítható tőkeelemek

▼M8

(1)  

A különleges célú gazdasági egység által kibocsátott kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok és járulékos tőkeinstrumentumok, valamint a kapcsolódó ázsió 2021. december 31-ig számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, az alapvető tőkébe, a járulékos tőkébe, illetve a szavatolótőkébe, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

▼C2

a) 

az említett instrumentumokat kibocsátó különleges célú gazdasági egységet teljeskörűen bevonták az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba;

b) 

az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a kiegészítő alapvető tőkébe, ha teljesülnek az 52. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek;

c) 

az instrumentumok és a kapcsolódó ázsió csak akkor számítható be a járulékos tőkébe, ha teljesülnek a 63. cikkben meghatározott feltételek;

d) 

a különleges célú gazdasági egység egyetlen eszköze az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációba teljes körűen bevont leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetése, amelynek formája megfelel az 52. cikk (1) bekezdésében vagy adott esetben a 63. cikkben említett vonatkozó feltételeknek.

Ha az illetékes hatóság véleménye szerint a különleges célú gazdasági egységnek az anyavállalat vagy annak az első rész II. címének 2. fejezete szerinti konszolidációban részt vevő leányvállalatának szavatolótőkéjében fennálló befektetésétől eltérő eszközei minimálisak és jelentéktelenek egy ilyen gazdasági egység számára, az illetékes hatóság eltekinthet az első albekezdés d) pontjában meghatározott feltételtől.

(2)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a különleges célú gazdasági egységek működéséhez esetlegesen kapcsolódó eszközök típusának és az (1) bekezdés második albekezdésében említett „minimális” és „jelentéktelen” fogalmaknak a meghatározása céljából.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

84. cikk

A konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedések

▼M9

(1)  

Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált elsődleges alapvető tőkébe beszámított kisebbségi részesedésének összegét, hogy az adott vállalkozás kisebbségi részesedéséből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatának összegét:

▼C5

a) 

a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i. 

a leányvállalat elsődleges alapvető tőkéjének azon összege, amely:

— 
az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesíteni,
— 
amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelménynek, az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesítenie;
ii. 

az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált elsődleges alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket elsődleges alapvető tőkével kell teljesíteni;

b) 

a leányvállalat kisebbségi részesedése, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeelemének a százalékos arányaként kifejezve.

▼C2

(2)  
Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalat kisebbségi részesedése nem képezheti a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét.

▼M9

(3)  
Ha egy illetékes hatóság e rendelet 7. cikkével, illetve adott esetben az (EU) 2019/2033 rendelet 6. cikkével összhangban eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő kisebbségi részesedés nem számítható be szubkonszolidált, illetve konszolidált szinten a szavatolótőkébe.

▼C2

(4)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az e cikk (2) bekezdése, a 85. cikk és a 87. cikk alapján szükséges szubkonszolidált alapú számítás meghatározására.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(5)  

Az illetékes hatóságok mentességet adhatnak e cikk alkalmazása alól az olyan pénzügyi holding társaság anyavállalat részére, amely az alábbi feltételek mindegyikét teljesíti:

a) 

fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése;

b) 

összevont alapú prudenciális felügyelet alá tartozik;

c) 

a 83/349/EGK irányelv 1. cikkében meghatározott ellenőrzési jog alapján olyan leányvállalatot von be a konszolidációba, amelyben csupán kisebbségi részesedéssel rendelkezik;

d) 

szubkonszolidált alapon számítva az előírt konszolidált elsődleges alapvető tőkéjének több mint 90 %-a a c) pontban említettek szerinti leányvállalatból származik.

Amennyiben egy pénzügyi holding társaság anyavállalat, amely teljesíti az első albekezdésben megállapított feltételeket, 2013. június 28-át követően vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalattá válik, az illetékes hatóságok megadhatják az első albekezdésben említett mentességet ennek a vegyes pénzügyi holding társaság anyavállalatnak, amennyiben teljesíti az első albekezdésbenmegállapított feltételeket.

(6)  
Ha egy hálózaton belül valamely központi szervhez tartósan kapcsolt hitelintézetek vagy a 113. cikk (7) bekezdésében említett feltételeknek megfelelő intézményvédelmi rendszerbe tartozó intézmények olyan keresztgarancia-rendszert hoztak létre, amely úgy rendelkezik, hogy a szavatolótőke szabályozási követelményeken felüli összegének a partnertől a hitelintézethez történő átadása előtt nem áll – jelenleg vagy a jövőben várhatóan – jelentős gyakorlati vagy jogi akadály, akkor az említett intézmények mentesülnek ennek a cikknek a levonásra vonatkozó rendelkezései alól, és a keresztgarancia-rendszeren belüli minden kisebbségi részesedést teljes mértékben beszámíthatnak.

85. cikk

A konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható instrumentumok

▼M9

(1)  

Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk leányvállalatuknak a konszolidált szavatolótőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjének összegét, hogy az adott vállalkozás alapvető tőkébe beszámítható tőkéjéből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatát a következők szerint:

▼C5

a) 

a leányvállalat alapvető tőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i. 

a leányvállalat alapvető tőkéjének azon összege, amely

— 
az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesíteni,
— 
amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelménynek, az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesítenie;
ii. 

az adott leányvállalathoz tartozó konszolidált alapvető tőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez, amennyiben ezeket a követelményeket alapvető tőkével kell teljesíteni;

b) 

a leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeelemének és kiegészítő alapvető tőkeelemének a százalékában kifejezve.

▼C2

(2)  
Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemei nem képezhetik a konszolidált alapvető tőke részét.

▼M9

(3)  
Ha egy illetékes hatóság e rendelet 7. cikkével, illetve adott esetben az (EU) 2019/2033 rendelet 6. cikkével összhangban eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő alapvető tőkeinstrumentumok nem számíthatók be szubkonszolidált, illetve konszolidált szinten a szavatolótőkébe.

▼C2

86. cikk

A konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőke

A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk egy leányvállalatnak a konszolidált kiegészítő alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező beszámítható alapvető tőkéjéből kivonják az adott vállalkozásnak a konszolidált elsődleges alapvető tőke részét képező kisebbségi részesedését.

87. cikk

A konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőke

▼M9

(1)  

Az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből kivonják az a) pont szerinti összeg és a b) pont szerinti százalékos arány szorzatát a következők szerint:

▼C5

a) 

a leányvállalat szavatolótőkéje, mínusz a következők közül az alacsonyabb:

i. 

a leányvállalat szavatolótőkéjének azon összege, amely

— 
az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, az említett irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak teljesítéséhez összesen szükséges,
— 
amennyiben a leányvállalat befektetési vállalkozás, az (EU) 2019/2033 rendelet 11. cikkében szereplő követelménynek, az (EU) 2019/2034 irányelv 39. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, valamint a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez összesen szükséges;
ii. 

az adott leányvállalathoz tartozó szavatolótőke azon összege, amely konszolidált alapon szükséges az e rendelet 92. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelménynek, az e rendelet 458. és 459. cikkében említett követelményeknek, az említett irányelv 104. cikkében említett specifikus szavatolótőke-követelményeknek, a 2013/36/EU irányelv 128. cikkének 6. pontjában említett kombinált pufferkövetelménynek és a harmadik országok további helyi felügyeleti szabályozásainak a teljesítéséhez;

b) 

a vállalkozás szavatolótőkéjébe beszámítható tőke, az adott vállalkozás összes elsődleges alapvető tőkeelemének, kiegészítő alapvető tőkeelemének és járulékos tőkeelemének összege százalékban kifejezve, bele nem számítva a 62. cikk c) és d) pontjában említett összegeket.

▼C2

(2)  
Az (1) bekezdésben említett számítást a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatok mindegyikére vonatkozóan külön-külön, szubkonszolidált alapon kell elvégezni.

Egy intézmény dönthet úgy, hogy ezt a számítást nem végzi el egy, a 81. cikk (1) bekezdésében említett leányvállalatra vonatkozóan. Ha egy intézmény ilyen döntést hoz, akkor a szóban forgó leányvállalatnak a szavatolótőkébe beszámítható tőkéje nem képezheti a konszolidált szavatolótőke részét.

▼M9

(3)  
Ha egy illetékes hatóság e rendelet 7. cikkével, illetve adott esetben az (EU) 2019/2033 rendelet 6. cikkével összhangban eltekint a prudenciális követelmények egyedi alapú alkalmazásától, a mentesítés által érintett leányvállalatokban meglévő szavatolótőke-instrumentumok nem számíthatóak be szubkonszolidált, illetve konszolidált szinten a szavatolótőkébe.

▼C2

88. cikk

A konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható instrumentumok

A 84. cikk (5) és (6) bekezdésének sérelme nélkül az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a leányvállalatnak a konszolidált járulékos tőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkeelemeinek az összegét, hogy az adott vállalkozásnak a konszolidált szavatolótőke részét képező, a szavatolótőkébe beszámítható tőkéjéből levonják az adott vállalkozásnak a konszolidált alapvető tőke részét képező, az alapvető tőkébe beszámítható tőkéjét.

▼M8

88a. cikk

A leírható, illetve átalakítható kötelezettségek közé beszámítható kötelezettséginstrumentumok

„A 92a. cikk hatálya alá tartozó intézmények összevont leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumai közé történő beszámításnál figyelembe kell venni az olyan kötelezettségeket, amelyeket a szanálandó szervezettel azonos szanálandó csoporthoz tartozó, az Unióban letelepedett valamely leányvállalat bocsátott ki, feltéve hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

kibocsátásukra a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően került sor;

b) 

nem ugyanabba a szanálandó csoportba tartozó, meglévő részvényes vásárolta meg őket, feltéve hogy a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatásköröknek a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban történő gyakorlása nem érinti a szanálandó szervezet által a leányvállalat felett gyakorolt ellenőrzést;

c) 

értékük nem haladja meg az i. alpontban említett összegnek az ii. alpontban említett összegből való kivonásával kapott összeget:

i. 

a szanálandó szervezet részére kibocsátott és általa akár közvetlenül, akár közvetve az ugyanazon szanálandó csoportba tartozó más szervezeteken keresztül megvásárolt kötelezettségek összege, valamint a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kibocsátott szavatolótőke-instrumentumok összege;

ii. 

a 2014/59/EU irányelv 45f. cikke (1) bekezdésének megfelelően előírt összeg.

▼C2



III. CÍM

BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉS A PÉNZÜGYI ÁGAZATON KÍVÜL

89. cikk

Pénzügyi ágazaton kívüli befolyásoló részesedés kockázati súlyozása és tiltása

(1)  

A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 15 %-át meghaladó összegű, olyan vállalkozásban lévő befolyásoló részesedésre vonatkoznak, amely nem a következők egyike:

a) 

pénzügyi ágazatbeli szervezet;

b) 

nem pénzügyi ágazatbeli szervezetnek minősülő vállalkozás, amely olyan tevékenységet végez, amely az illetékes hatóság szerint a következőnek minősül:

i. 

banki működés közvetlen kiterjesztése;

ii. 

banki működés kiegészítője;

iii. 

lízing, faktorálás, vagyonkezelő társaságok kezelése, adatfeldolgozási szolgáltatások kezelése vagy bármely hasonló tevékenység.

(2)  
A (3) bekezdésben meghatározott rendelkezések az intézménynek az (1) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő vállalkozásokban lévő befolyásoló részesedéseinek teljes összegére vonatkoznak, amennyiben az meghaladja az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át.
(3)  

Az illetékes hatóságok az a) vagy b) pontban említett követelményeket alkalmazzák az intézmények (1) és (2) bekezdésben említett, befolyásoló részesedéseire:

a) 

a harmadik részben előírt tőkekövetelmény kiszámításához az intézményeknek 1 250  %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a következők közül a nagyobbra:

i. 

az (1) bekezdésben említett, a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke 15 %-át meghaladó, befolyásoló részesedések összege;

ii. 

a befolyásoló részesedéseknek a (2) bekezdésben említett, az intézmény szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkéjének 60 %-át meghaladó teljes összege;

b) 

az illetékes hatóságok megtiltják az intézményeknek, hogy az (1) és (2) bekezdésben említett olyan befolyásoló részesedéssel rendelkezzenek, amelynek összege meghaladja a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőkének az említett bekezdésekben meghatározott százalékát;

Az illetékes hatóságoknak közzé kell tenniük, hogy az a) vagy a b) pontot alkalmazzák-e.

(4)  

Az (1) bekezdés b) pontjának a céljából az EBH iránymutatásokat ad ki, amelyekben meghatározza a következő fogalmakat:

a) 

a banki működés közvetlen kiterjesztésének minősülő tevékenységek;

b) 

a banki működést kiegészítő tevékenységek;

c) 

hasonló tevékenységek.

Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

90. cikk

Az 1 250  %-os kockázati súly alternatívája

A 89. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott korlátokat meghaladó összegekre 1 250  %-os kockázati súly alkalmazásának alternatívájaként az intézmények az említett összegeket levonhatják az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdése k) pontjának megfelelően.

91. cikk

Kivételek

(1)  

A 89. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában nem említett vállalkozások részvényeit nem kell beszámítani a szavatolótőke számítása során figyelembe vehető tőke említett cikkben meghatározott korlátainak kiszámításánál, ha a következő feltételek bármelyike teljesül:

a) 

a részvényeket pénzügyi támogatás során ideiglenesen birtokolják, a 79. cikkben leírtak szerint;

b) 

az említett részvények birtoklása öt munkanapig vagy annál rövidebb ideig tartott jegyzési garanciavállalási pozíció;

c) 

a részvényeket az intézmény saját nevében, mások javára birtokolja.

(2)  
Azokat a részvényeket, amelyek nem minősülnek a 86/635/EGK irányelv 38. cikkének (2) bekezdésében említett befektetett pénzügyi instrumentumnak, nem kell bevonni a 89. cikkben meghatározott számításba.



HARMADIK RÉSZ

TŐKEKÖVETELMÉNYEK



I. CÍM

ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK, ÉRTÉKELÉS ÉS ADATSZOLGÁLTATÁS



1. FEJEZET

A szavatolótőke előírt szintje



1. szakasz

Az intézmények szavatolótőkéjére vonatkozó követelmények

92. cikk

Szavatolótőke-követelmények

(1)  

A 93. és a 94. cikkre figyelemmel az intézményeknek mindenkor teljesíteniük kell a következő szavatolótőke-követelményt:

a) 

4,5 %-os elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató;

b) 

6 %-os alapvető tőke megfelelési mutató;

c) 

8 %-os teljes tőkemegfelelési mutató;

▼M8

d) 

3 %-os tőkeáttételi mutató.

▼C2

(2)  

Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a tőkemegfelelési mutatóikat:

a) 

az elsődleges alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény elsődleges alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

b) 

az alapvető tőke megfelelési mutató az intézmény alapvető tőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve;

c) 

a teljes tőkemegfelelési mutató az intézmény szavatolótőkéje, a teljes kockázati kitettségérték százalékaként kifejezve.

(3)  

A teljes kockázati kitettségértéket az e bekezdés a)–f) pontjának összegeként kell kiszámítani a (4) bekezdésben meghatározott rendelkezések figyelembevételével:

a) 

egy intézmény minden üzleti tevékenysége tekintetében a II. címnek és a 379. cikknek megfelelően kiszámított, a hitelkockázatra és a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek, kivéve az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeket;

▼M8

b) 

egy intézmény kereskedési könyvi tevékenysége tekintetében meghatározott szavatolótőke-követelmény a következőkre vonatkozóan:

i. 

az e rész IV. címének megfelelően meghatározott piaci kockázat, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével;

ii. 

a 395–401. cikkben meghatározott határértékeket meghaladó nagykockázat-vállalások, az intézmény számára az említett határértékek túllépésére engedélyezett mértékig, a negyedik részben meghatározottaknak megfelelően;

c) 

az e rész IV. címében meghatározott, piaci kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény, az említett cím 1a. és 1b. fejezetében meghatározott módszerek kivételével, minden olyan üzleti tevékenység tekintetében, amely devizaárfolyam-kockázattal vagy árukockázattal jár;

▼M8

ca) 

a szavatolótőke-követelmény e rész V. címével összhangban kiszámolt mértéke, a 379. cikkben foglalt kiegyenlítési kockázat kivételével;

▼C2

d) 

a hitelkockázathoz kapcsolódó kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentésére elismert hitelderivatíváktól eltérő, tőzsdén kívüli OTC derivatívák hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó, a VI. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;

e) 

a működési kockázatra vonatkozóan a III. címnek megfelelően kiszámított szavatolótőke-követelmény;

f) 

az intézmény kereskedési könyv szerinti tevékenységéből eredő partnerkockázathoz kapcsolódó, a harmadik rész II. címének megfelelően meghatározott, kockázattal súlyozott kitettségértékek a következő tranzakciótípusokra és megállapodásokra vonatkozóan:

i. 

a II. mellékletben felsorolt szerződések és hitelderivatívák;

ii. 

repoügyletek, értékpapír- és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele;

iii. 

értékpapír- vagy árufedezet mellett nyújtott befektetési célú hitelek;

iv. 

hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.

(4)  

A (3) bekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték kiszámítása során a következő rendelkezések alkalmazandók:

a) 

az említett (3) bekezdés c), d) és e) pontjában említett szavatolótőke-követelmény magában kell, hogy foglalja az intézmény összes üzleti tevékenységéből eredő szavatolótőke-követelményeket;

b) 

az intézményeknek az említett bekezdés b)–e) pontjában meghatározott szavatolótőke-követelményt meg kell szorozniuk 12,5-del.

▼M8

92a. cikk

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

▼C7

(1)  

A 93. és a 94. cikkre, valamint az e cikk (2) bekezdésében meghatározott kivételekre is figyelemmel, a szanálandó szervezetként azonosított globálisan rendszerszinten jelentős intézmények mindenkor kötelesek megfelelni a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó következő követelményeknek:

▼M8

a) 

18 %-os kockázatalapú arány, a 92. cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően számított teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit;

b) 

6,75 %-os nem kockázatalapú arány, a 429. cikk (4) bekezdésében említett teljes kockázati kitettségérték százalékos arányában kifejezve, tükrözve az intézmény szavatolótőkéjét és leírható, illetve átalakítható kötelezettségeit.

(2)  

Az (1) bekezdésben meghatározott követelmények nem alkalmazandók a következő esetekben:

a) 

az intézmény vagy az intézmény csoportja globálisan rendszerszinten jelentős intézménnyé minősítésének dátumát követő három évben;

b) 

a hitelezői feltőkésítés 2014/59/EU irányelv szerinti, szanálási hatóság általi alkalmazásának dátumát követő két évben;

c) 

a 2014/59/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett, a szanálandó szervezet szanálási eszközök nélküli feltőkésítése céljából tőkeinstrumentumok és más kötelezettségek leírása vagy elsődleges alapvető tőkeelemekké való átalakítása érdekében alkalmazott alternatív magánszektorbeli intézkedés szanálandó szervezet általi alkalmazásának dátumát követő két évben.

▼C7

(3)  
Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelménynek az ugyanazon globálisan rendszerszinten jelentős intézmény egyes szanálandó szervezeteire való alkalmazásával kapott eredmények együttesen magasabbak, mint a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelménynek az e rendelet 12a. cikke szerint számított összege, az EU-szintű anyaintézmény szanálási hatósága az egyéb érintett szanálási hatóságokkal folytatott konzultációt követően a 2014/59/EU irányelv 45d. cikkének (4) bekezdése vagy 45h. cikkének (2) bekezdése szerint járhat el.

▼M8

92b. cikk

Szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelmény nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények esetében

(1)  
A nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmények azon jelentős leányvállalatainak, amelyek nem minősülnek szanálandó szervezetnek, a 92a. cikkben a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozóan meghatározott követelmények 90 %-ával egyenlő, szavatolótőkére és leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó követelményt kell mindenkor teljesíteniük.
(2)  
Az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából a kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumok, a járulékos tőkeinstrumentumok és a leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumok csak akkor vehetők figyelembe, ha ezeket az instrumentumokat a nem unióbeli globálisan rendszerszinten jelentős intézmény legfelső szintű anyaintézménye birtokolja, és közvetlenül vagy közvetve ugyanazon csoporthoz tartozó szervezetek bocsátották ki őket, és amennyiben e szervezetek mindegyike a legfelső szintű anyaintézménnyel azonos harmadik országban vagy valamelyik tagállamban letelepedett.
(3)  

Egy leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentum csak akkor vehető figyelembe az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a 2014/59/EU irányelv 2. cikke (1) bekezdésének 47. pontjában meghatározott rendes fizetésképtelenségi eljárás esetén a kötelezettségből származó követelés besorolása alacsonyabb, mint az olyan kötelezettségekből származó követeléseké, amelyek nem elégítik ki az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételeket és amelyek nem számítanak szavatolótőkének;

b) 

a 2014/59/EU irányelv 59–62. cikkével összhangban a kötelezettségre alkalmazható a leírásra vagy átalakításra vonatkozó hatáskör.

▼C2

93. cikk

Folyamatos működés melletti indulótőke-követelmény

(1)  
Az intézmény szavatolótőkéje nem csökkenhet az engedélyezése időpontjában előírt indulótőke összege alá.
(2)  
Azok az 1993. január 1-jén már létező hitelintézetek, amelyek szavatolótőkéjének összege nem éri el az indulótőke előírt összegét, folytathatják tevékenységüket. Ebben az esetben a szóban forgó intézmények szavatolótőkéjének összege nem csökkenhet az 1989. december 22-től kezdődően elért legmagasabb szint alá.

▼M9 —————

▼M9

(4)  
Ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó intézmény ellenőrzését átveszi egy, az intézmény felett korábban ellenőrzést gyakorló személytől különböző természetes vagy jogi személy, az adott intézmény szavatolótőkéje összegének el kell érnie az indulótőke előírt összegét.
(5)  
Ha a (2) bekezdésben említett kategóriába tartozó két vagy több intézmény egyesül, az egyesülés révén létrejövő intézmény szavatolótőkéjének összege mindaddig nem csökkenhet az egyesült intézményeknek az egyesülés időpontjában meglévő teljes szavatolótőkéjének összege alá, amíg az az indulótőke előírt összegét el nem érte.
(6)  
Amennyiben az illetékes hatóságok egy intézmény fizetőképességének biztosításához szükségesnek tartják az (1) bekezdésben meghatározott követelmény teljesítését, a (2), a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott rendelkezések nem alkalmazandók.

▼M8

94. cikk

Kisméretű kereskedési könyvi tevékenységre vonatkozó eltérés

(1)  

A 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjától eltérve az intézmény kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét e cikk (2) bekezdésének megfelelően is kiszámíthatja, amennyiben az intézmény mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységének nagysága a havonta, a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján elvégzett értékelés szerint nem haladja meg a következő küszöbértékek egyikét sem:

a) 

az intézmény összes eszközének 5 %-a;

b) 

50 millió EUR.

(2)  

Amennyiben teljesülnek az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek, az intézmény a következőknek megfelelően számíthatja ki kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:

a) 

a II. melléklet 1. pontjában felsorolt ügyletek, az ugyanazon melléklet 3. pontjában említett, tulajdoni részesedést megtestesítő ügyletek és a hitelderivatívák esetében az intézmény nem köteles alkalmazni a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt az említett pozíciókra;

b) 

az e bekezdés a) pontjában említettektől eltérő kereskedési könyvi pozíciók esetében az intézmény a 92. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett szavatolótőke-követelményt helyettesítheti a 92. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint számított követelménnyel.

(3)  

Az intézményeknek a mérleg szerinti és mérlegen kívüli, kereskedési könyvi tevékenységük nagyságát az (1) bekezdés alkalmazása céljából a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján kell kiszámítaniuk a következő követelményeknek megfelelően:

a) 

a számításnak ki kell terjednie a 104. cikknek megfelelően a kereskedési könyvbe besorolt minden pozícióra, a következők kivételével:

i. 

deviza- és árupozíciók;

ii. 

a nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettségeket vagy partnerkockázati kitettségeket fedező, belső fedezeti ügyletekként megjelenített hitelderivatívákban, valamint az olyan hitelderívatíva-ügyletekben fennálló pozíciók, amelyek maradéktalanul ellentételezik ezen, a 106. cikk (3) bekezdésben említett belső fedezeti ügyletek piaci kockázatát;

b) 

a számításba az a) pontnak megfelelően bevont minden pozíciót az adott napi piaci értékén kell értékelni; amennyiben a pozíció adott napi piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek a pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie; amennyiben a pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi valós vagy piaci értékét kell figyelembe vennie;

c) 

a hosszú pozíciók abszolútértékét összegezni kell a rövid pozíciók abszolútértékével.

(4)  
Amennyiben az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, az e rendelet 102. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint 103. és 104b. cikkének a rendelkezései nem alkalmazandók, tekintet nélkül a 2013/36/EU irányelv 74. és 83. cikkében meghatározott kötelezettségekre.
(5)  
Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat arról, ha a kereskedési könyvi tevékenységük szavatolótőke-követelményét a (2) bekezdésnek megfelelően számítják ki, vagy ha megszüntetik annak ily módon történő számítását.
(6)  
Az intézménynek haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot, ha már nem felel meg az (1) bekezdésben meghatározott egy vagy több feltételnek.
(7)  

Az intézménynek bármely alábbi eset bekövetkeztétől számított három hónapon belül meg kell szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy a (2) bekezdésnek megfelelően számítja kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét:

a) 

az intézmény három egymást követő hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;

b) 

az intézmény a megelőző 12 hónapon belül több mint 6 hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott feltételeknek;

(8)  
Amennyiben az intézmény megszüntette azt a gyakorlatot, hogy e cikknek megfelelően számítja kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét, csak abban az esetben engedélyezhető számára, hogy kereskedési könyvi tevékenysége szavatolótőke-követelményét e cikknek megfelelően számítsa, ha bizonyítja az illetékes hatóság számára, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek mindegyikének egy teljes éven át folyamatosan megfelelt.
(9)  
Az intézmények nem köthetnek vételi vagy eladási kereskedési könyvi pozíciót kizárólag azért, hogy a havi értékelés során megfeleljenek az (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.

▼C2



2. szakasz

Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények

95. cikk

Befektetési szolgáltatások nyújtására vonatkozóan korlátozott engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények

(1)  
A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 3. és 6. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatások nyújtására engedéllyel nem rendelkező befektetési vállalkozásoknak a teljes kockázati kitettségérték (2) bekezdésben meghatározott számítását kell alkalmazniuk.
(2)  

Az e cikk (1) bekezdésében említett befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdésének 2. pontja c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a teljes kockázati kitettségértéküket a következők közül a magasabbként kell kiszámítaniuk:

a) 

a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdése a)–d) és f) pontjában említett elemek összege;

b) 

a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.

A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, a 92. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt követelményeket az első albekezdésben említett teljes kockázati kitettségérték alapján kell teljesíteniük.

A 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozások számára, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az illetékes hatóságok megállapíthatnak olyan szavatolótőke-követelményt, mint amelyek a 2006/49/EK irányelvet és a 2006/48/EK irányelvet átültető, 2013. december 31-én hatályban lévő nemzeti rendelkezéseknek megfelelően lennének kötelezőek az említett vállalkozásokra nézve.

(3)  
Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a 2013/36/EU irányelv VII. címe 2. fejezete II. szakasza 2. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.

96. cikk

A 2013/36/EU irányelv 28. cikkének (2) bekezdésében meghatározottak szerinti indulótőkével rendelkező befektetési vállalkozásokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények

(1)  

A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazása céljából az olyan befektetési vállalkozások következő kategóriáinak, amelyek a 2013/36/EU irányelv 28. cikke (2) bekezdésének megfelelő indulótőkével rendelkeznek, a teljes kockázati kitettségérték az e cikk (2) bekezdésében meghatározott számítását kell alkalmazniuk:

a) 

kizárólag ügyfélmegbízás teljesítése vagy végrehajtása, illetve klíring- és kiegyenlítési rendszerbe vagy elismert tőzsdére történő belépés céljából saját számlára ügyleteket kötő befektetési vállalkozások, abban az esetben, ha ügynöki minőségben lépnek fel vagy hajtanak végre ügyfélmegbízást;

b) 

a következő feltételek mindegyikét teljesítő befektetési vállalkozások:

i. 

amelyek nem rendelkeznek az ügyfelek pénzeszközei vagy értékpapírjai felett

ii. 

amelyek csak saját számlára történő ügyletkötést vállalnak;

iii. 

amelyek nem rendelkeznek külső ügyfelekkel;

iv. 

amelyek ügyleteinek teljesítése és kiegyenlítése klíringintézmény felelősségvállalása és garanciája mellett történik.

(2)  

Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások esetében a teljes kockázati kitettségértéket a következők összegeként kell kiszámítani:

a) 

a 92. cikk (4) bekezdésének alkalmazása után a 92. cikk (3) bekezdésének a)–d) és f) pontja;

b) 

a 97. cikkben meghatározott összeg 12,5-szerese.

(3)  
Az (1) bekezdésben említett befektetési vállalkozások a működési kockázat tekintetében a(z) 2013/36/EU irányelv VII. címe 3. fejezete II. szakasza 1. alszakaszában meghatározott összes többi rendelkezés hatálya alá tartoznak.

97. cikk

Fix általános költségeken alapuló szavatolótőke-követelmény

(1)  
A 95. és 96. cikkel összhangban a befektetési vállalkozásoknak és a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának c) alpontjában említett azon vállalkozásoknak, amelyek a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 2. és 4. pontjában felsorolt befektetési szolgáltatásokat nyújtják, illetve tevékenységeket végzik, az előző évi fix általános költségeik legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető tőkével kell rendelkezniük.
(2)  
Amennyiben a befektetési vállalkozás üzleti tevékenységében az előző év óta az illetékes hatóság által lényegesnek ítélt változás következik be, az illetékes hatóság módosíthatja az (1) bekezdésben meghatározott követelményt.
(3)  
Amennyiben a befektetési vállalkozás még nem folytatott üzleti tevékenységet egy teljes éven át, a befektetési vállalkozásnak az indulása napjától számítva az üzleti tervében előre jelzett fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, figyelembe vehető tőkével kell rendelkeznie, kivéve, ha az illetékes hatóság előírja az üzleti terv módosítását.
(4)  

Az EBH az EÉPH-val egyeztetve szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletesebb meghatározása céljából:

a) 

az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény kiszámítása;

b) 

az előző évi fix általános költségek legalább egynegyedének megfelelő, a figyelembe vehető tőke tartására vonatkozó követelmény illetékes hatóság általi módosításának feltételei;

c) 

az előre jelzett fix általános költségek számítása olyan befektetési vállalkozások esetében, amelyek még nem folytattak üzleti tevékenységet egy teljes éven át.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. március 1-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

98. cikk

Befektetési vállalkozások összevont alapú szavatoló tőkéje

(1)  

A 95. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:

a) 

a teljes kockázati kitettségérték kiszámítására a 95. cikk (2) bekezdésében meghatározottakat alkalmazva;

b) 

az esettől függően a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatolótőkéjét alkalmazva.

(2)  

A 96. cikk (1) bekezdésében említett, csoporthoz tartozó befektetési vállalkozások esetében, ha a csoportban nincs hitelintézet, a tagállami befektetési vállalkozás anyavállalatnak és a pénzügyi holding társaság, vagy a vegyes pénzügyi holding társaság által ellenőrzött befektetési vállalkozásnak a 92. cikket összevont alapon kell alkalmaznia, a következők szerint:

a) 

a 96. cikk (2) bekezdésében meghatározott teljes kockázati kitettségérték számítását kell alkalmaznia;

b) 

a befektetési vállalkozás anyavállalat, a pénzügyi holding társaság vagy adott esetben a vegyes pénzügyi holding társaság összevont alapon számított szavatoló tőkéjét kell alkalmaznia az első rész II. címe 2. fejezetével összhangban.

▼M8 —————

▼C2



3. FEJEZET

Kereskedési könyv

102. cikk

A kereskedési könyvre vonatkozó követelmények

(1)  
A kereskedési könyvben csak olyan pozíciók szerepelhetnek, amelyek vagy mentesek a forgalmazhatóságukra vonatkozó korlátozásoktól, vagy fedezeti ügyletbe bevonhatók.

▼M8

(2)  
A kereskedési szándékot az intézmény által a pozíció vagy a portfólió 103., 104. és 104a. cikknek megfelelő kezelése céljából létrehozott stratégiák, szabályzatok és eljárások alapján kell igazolni.
(3)  
Az intézményeknek kereskedési könyvük kezelésére a 103. cikknek megfelelő rendszereket és ellenőrzési mechanizmusokat kell kialakítaniuk és fenntartaniuk.
(4)  
A 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából a kereskedési könyvi pozíciókat hozzá kell rendelni a 104b. cikknek megfelelően létrehozott kereskedési részlegekhez.

▼M8

(5)  
A kereskedési könyvi pozíciókra a 105. cikkben meghatározott prudens értékelési követelmények alkalmazandók.
(6)  
A belső fedezeti ügyleteket az intézmények a 106. cikknek megfelelően kötelesek kezelni.

▼M8

103. cikk

A kereskedési könyv kezelése

(1)  

Az intézményeknek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyv átfogó kezelésére. Ezeknek a szabályzatoknak és eljárásoknak legalább a következőkre kell vonatkozniuk:

a) 

mely tevékenységeket tekinti az intézmény kereskedésnek és a szavatolótőke-követelmény szempontjából a kereskedési könyvbe tartozónak;

b) 

az, hogy a pozícióra milyen mértékben alkalmazható napi piaci áron történő értékelés egy aktív, likvid kétirányú piac alapul vételével;

c) 

a modell alapján értékelt pozíciók esetében az, hogy az intézmény milyen mértékben képes:

i. 

a pozíció összes jelentős kockázatát azonosítani;

ii. 

a pozíció összes jelentős kockázatát olyan instrumentumokkal fedezni, amelyekre aktív, likvid kétirányú piac áll rendelkezésre;

iii. 

a modellben használt kulcsfontosságú feltételezések és paraméterek levezetésére megbízható becsléseket levezetni;

d) 

az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a pozícióra vonatkozóan olyan értékeléseket végezni, amelyek külső értékeléssel következetesen validálhatók;

e) 

az, hogy a jogi korlátozások vagy egyéb működési követelmények milyen mértékben korlátoznák az intézmény azon képességét, hogy rövid távon lezárja vagy fedezze a pozíciót;

f) 

az, hogy az intézmény milyen mértékben képes és köteles a kereskedési tevékenysége során a pozíciók kockázatait aktívan kezelni;

g) 

milyen mértékben sorolhat át kockázatot vagy pozíciókat az intézmény a nem kereskedési könyv és a kereskedési könyv között, és az ilyen átsorolásokra vonatkozó, a 104a. cikkben említett követelmények.

(2)  

Az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciói vagy pozícióportfóliói kezelése során az összes alábbi követelményt teljesítenie kell:

a) 

az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciókra vagy portfóliókra nézve rendelkeznie kell egy, a felső vezetés által jóváhagyott, világosan dokumentált kereskedési stratégiával, amelynek részét képezi a tartási időszak várható hossza;

b) 

az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciók vagy portfóliók aktív kezelésére nézve világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie; e szabályzatoknak és eljárásoknak ki kell terjedniük a következőkre:

i. 

milyen pozíciókat vagy pozícióportfóliókat vállalhatnak az egyes kereskedési részlegek vagy adott esetben kijelölt kereskedők;

ii. 

pozíciólimitek megállapítása és megfelelőségük monitorozása;

iii. 

annak biztosítása, hogy a kereskedők az elfogadott limiteken belül és a jóváhagyott stratégia szerint szabadon vállalhassanak pozíciót és kezelhessék azt;

iv. 

annak biztosítása, hogy a pozíciókat az intézmény kockázatkezelési eljárásának szerves részéként jelentsék a felső vezetésnek;

v. 

annak biztosítása, hogy a pozíciókat piaci információs források igénybevételével folyamatosan monitorozzák, és értékelés készüljön a pozíció vagy az azt alkotó kockázatok értékesíthetőségéről vagy fedezhetőségéről, ideértve az értékelési folyamat piaci bejövő adatainak kiértékelését, minőségét és rendelkezésre állását, a piaci forgalom szintjét, valamint a piacon kereskedett pozíciók méretét;

vi. 

csalás elleni aktív eljárások és kontrollok;

c) 

az intézménynek világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a pozícióknak az intézmény kereskedési stratégiájához viszonyított monitorozására, beleértve a forgalom és azon pozíciók monitoringját, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték.

▼C2

104. cikk

A kereskedési könyvbe történő besorolás

(1)  
Az intézményeknek a 102. cikkben meghatározott követelményeknek és a kereskedési könyvnek a 4. cikk (1) bekezdése 86. pontja szerinti meghatározásának megfelelően, az intézmény kockázatkezelési képességét és gyakorlatát figyelembe véve, világosan meghatározott szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük a kereskedési könyvbe a tőkekövetelményük kiszámítása céljából besorolható pozíciók meghatározása céljából. Az intézménynek teljes körűen dokumentálnia kell az említett szabályzatok és eljárások betartását és rendszeres belső auditnak kell alávetnie azokat.

▼M8 —————

▼M8

104b. cikk

A kereskedési részlegre vonatkozó követelmények

(1)  
A 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmények alkalmazása céljából az intézményeknek kereskedési részlegeket kell létrehozniuk, és minden kereskedési könyvi pozíciójukat hozzá kell rendelniük valamelyik kereskedési részleghez. A kereskedési könyvi pozíciók csak akkor rendelhetők hozzá egyazon kereskedési részleghez, ha megfelelnek a kereskedési részleg jóváhagyott üzleti stratégiájának, és e cikk (2) bekezdésének megfelelően következetesen kezelik és monitorozzák őket.
(2)  

Az intézmények kereskedési részlegei mindenkor kötelesek megfelelni a következő követelmények mindegyikének:

a) 

minden kereskedési részlegnek egyértelmű és jól megkülönböztethető üzleti stratégiával és üzleti stratégiájának megfelelő kockázatkezelési struktúrával kell rendelkeznie;

b) 

minden kereskedési részlegnek egyértelmű szervezeti felépítéssel kell rendelkeznie; az adott kereskedési részlegnél lévő pozíciókat az intézményen belül kijelölt kereskedők kezelik; minden kereskedő meghatározott feladatkörrel rendelkezik a kereskedési részlegen belül; minden kereskedő csak egyetlen kereskedési részlegbe osztható be;

c) 

a kereskedési részlegeken belüli pozíciólimiteket az adott kereskedési részleg üzleti stratégiájának megfelelően kell megállapítani;

d) 

a kereskedési részlegek tevékenységéről, nyereségességéről és a rájuk vonatkozó kockázatkezelési és szabályozói követelményekről legalább heti alapon jelentéseket kell készíteni, amelyeket rendszeresen meg kell kapnia a vezető testületnek;

e) 

minden kereskedési részlegnek egyértelmű éves üzleti tervvel kell rendelkeznie, melynek része a megbízható teljesítménymérési kritériumokon alapuló, pontosan meghatározott javadalmazási politika;

f) 

havonta minden egyes kereskedési részleg esetében jelentést kell készíteniük a lejáró pozíciókról, a napon belüli kereskedési korlátok túllépéséről, a napi kereskedési korlátok túllépéséről, valamint az intézmény által e korlátok túllépésének kezelése érdekében hozott intézkedésekről, továbbá értékelniük kell a piaci likviditást, e jelentéseket és értékelést pedig elérhetővé kell tenniük az illetékes hatóságok számára.

(3)  
A (2) bekezdés b) pontjától eltérve, adott intézmény egy kereskedőt több kereskedési részlegbe is beoszthat, amennyiben az intézmény kielégítő módon bizonyítja az illetékes hatóságnak, hogy a beosztás üzleti vagy erőforrásokhoz kötődő megfontolásból történt, és hogy amellett továbbra is fennáll az e cikkben meghatározott, a kereskedőkre és a kereskedési részlegekre vonatkozó egyéb minőségi követelményeknek való megfelelés.
(4)  
Az intézménynek tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot arról, hogy milyen módon felel meg a (2) bekezdésnek. Az illetékes hatóság előírhatja az intézmény számára, hogy az e cikkben foglaltaknak való megfelelés érdekében módosítsa kereskedési részlegeinek felépítését vagy szervezetét.

▼C2

105. cikk

A prudens értékelés követelményei

▼M8

(1)  
Minden valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióra vonatkoznak a prudens értékelés ebben a cikkben meghatározott standardjai. Az intézményeknek mindenekelőtt gondoskodniuk kell arról, hogy kereskedési könyvi pozícióik prudens értékelése megfelelő mértékű bizonyosságot érjen el, tekintettel a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók dinamikus természetére, a prudenciális megbízhatósági követelményekre, valamint a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a tőkekövetelmények működési módjára és céljára.

▼C2

(2)  

A prudens és megbízható értékelési becslések biztosítására az intézményeknek megfelelő rendszereket és kontrollokat kell bevezetniük és fenntartaniuk. Ezeknek a rendszereknek és kontrolloknak legalább a következő elemeket kell tartalmazniuk:

a) 

az értékelési folyamatra vonatkozó szabályok és dokumentált eljárások, többek között az értékelés kialakításában részt vevő különböző területek világosan elhatárolt felelősségi körei, a piaci információk forrásai és azok megfelelőségének felülvizsgálata, az ellenőrizhetetlen bemenő adatok felhasználására vonatkozó iránymutatás, amely tükrözi az intézmény azzal kapcsolatos feltételezéseit, hogy a piaci szereplők hogyan használnák azokat a pozíciók árazására, a független értékelés gyakorisága, a záró árak időzítése, eljárások az értékelések korrigálására, hó végi és eseti ellenőrzési eljárások;

b) 

az értékelési folyamatért felelős részleg világos és a front office-tól független jelentési folyamata, amelynek végén a vezető testületnek kell állnia.

▼M8

(3)  
Az intézményeknek legalább napi alapon valós értéken újra kell értékelniük a kereskedési könyvi pozícióikat. E pozíciók értékváltozásait fel kell tüntetni az intézmény eredménykimutatásában.
(4)  
Az intézményeknek minden lehetséges esetben – így az adott pozícióra vonatkozó szavatolótőke-követelmény megállapításakor is – el kell végezniük a valós értéken értékelt kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozícióik piaci áron való értékelését.

▼C2

(5)  
Piaci árazáskor az intézménynek az eladási és vételi ár közül a prudensebb értékelést biztosító árat kell használnia, kivéve, ha az intézmény képes piaci középárfolyamokon zárni. Ha egy intézmény igénybe veszi ezt az eltérést, akkor félévenként tájékoztatnia kell a felügyeleti hatóságát az érintett pozíciókról, és bizonyítékot kell szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy képes piaci középárfolyamokon zárni.

▼M8

(6)  
Ha piaci árazás nem lehetséges, az intézményeknek modell alapján konzervatívan kell árazniuk pozícióikat és portfólióikat, a kereskedési könyvi pozíciókra és nem kereskedési könyvi, valós értéken értékelt pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása során is.

▼C2

(7)  

Az intézményeknek a modellalapú árazás során teljesíteniük kell a következő követelményeket:

a) 

a felső vezetésnek ismernie kell a modell alapú árazás tárgyát képező kereskedési könyvi elemeket vagy egyéb valós értéken értékelt pozíciókat, és meg kell értenie, hogy ezzel milyen mértékben okoz bizonytalanságot az üzleti tevékenység kockázatáról/hozamáról szóló jelentésben;

b) 

az intézmények a piaci inputokat lehetőség szerint ugyanabból a forrásból nyerik, mint a piaci árakat, és rendszeresen értékelik a szóban forgó értékelt pozíció piaci inputjainak megfelelőségét és a modell paramétereit;

c) 

amennyiben lehetséges, az intézmények olyan értékelési módszereket alkalmaznak, amelyek az adott pénzügyi instrumentumok vagy áruk tekintetében elismert piaci gyakorlatnak minősülnek;

d) 

amennyiben a modellt az intézmény maga fejleszti ki, a modellnek megfelelő feltételezéseken kell alapulnia, amelyeket a modellfejlesztéstől független, megfelelően képesített felek értékeltek és megvitattak

e) 

az intézmények szabályozott változás-kontroll eljárásokkal rendelkeznek, valamint biztonsági másolatot őriznek a modellről, és azt az értékelések időszakos felülvizsgálatára használják;

f) 

a kockázatkezelő részlegnek ismernie kell az alkalmazott modellek gyengeségeit és hogy azokat hogyan lehet a legjobban megjeleníteni az értékelés eredményében; és

g) 

az intézmények modelljeit rendszeres időközönként felül kell vizsgálni teljesítményük pontosságának meghatározása céljából, ami magában foglalja a feltételezések folyamatos megfelelőségének értékelését, az eredménynek a kockázati tényezők fényében történő elemzését és a tényleges záró értékek összehasonlítását a modell eredményeivel.

▼M8

Az első albekezdés d) pontjának alkalmazása céljából a modellt a kereskedési részlegektől függetlenül kell kifejleszteni vagy jóváhagyni, és függetlenül kell tesztelni, ideértve a matematikai képletek, a feltételezések és a szoftveralkalmazás validálását is.

▼C2

(8)  
Az intézményeknek független árfelülvizsgálatot kell végezniük a napi rendszerességű piaci árazás vagy modellalapú árazás mellett. A piaci árak és a modell inputjainak felülvizsgálatát a kereskedési könyvet használó személyektől vagy egységektől független személynek vagy egységnek kell végeznie, legalább havonta vagy gyakrabban, a piac vagy kereskedési tevékenység jellegétől függően. Amennyiben nem állnak rendelkezésre független árazási források vagy az árazási források inkább szubjektívek, úgy prudens intézkedések – mint pl. értékelési korrekciók – lehetnek indokoltak.
(9)  
Az intézményeknek az értékelési korrekciók figyelembevételére eljárásokat kell bevezetniük és fenntartaniuk.
(10)  
Az intézményeknek explicit módon figyelembe kell venniük a következő értékelési korrekciókat: nem realizált hitelkockázati felárak, pozíciózárási költségek, működési kockázatok, a piaci ár bizonytalansága, lejárat előtti visszaváltás, befektetési és finanszírozási költségek, jövőbeli adminisztrációs költségek és adott esetben modellkockázat.
(11)  

Az intézményeknek számítási eljárásokat kell kidolgozniuk és fenntartaniuk az olyan, kevésbé likvid pozíciók folyó értékelésének korrekciójához, amelyek mindenekelőtt piaci eseményekből vagy intézményspecifikus helyzetekből adódhatnak, mint például a koncentrált pozíciók és/vagy az olyan pozíciók, amelyek esetében az eredetileg tervezett tartási időszakot túllépték. Az intézmények ezeket a korrekciókat szükség esetén a pozíció értékének a pénzügyi beszámoló céljából szükséges módosításán felül teszik meg és úgy alakítják ki őket, hogy tükrözzék a pozíció illikviditását. Ezen eljárások keretében az intézmények számos tényezőt figyelembe vesznek annak megállapításakor, hogy szükség van-e értékelési korrekcióra a kevésbé likvid pozíciók vonatkozásában. Ezen tényezők közé tartoznak a következők:

▼M8

a) 

a pozíció kockázati tényezőihez a 325bd. cikknek megfelelően hozzárendelt likviditási horizonton túlmenően a pozíció vagy a pozíción belüli kockázatok fedezéséhez szükséges többletidő;

▼C2

b) 

az eladási és vételi árak különbségének volatilitása és átlaga;

c) 

a piaci árjegyzések rendelkezésre állása (az árjegyzők száma és kiléte) és a kereskedési mennyiségek nagyságának volatilitása és átlaga, többek között a piaci stresszhelyzet idején jellemző kereskedési mennyiségek;

d) 

piaci koncentrációk;

e) 

a pozíciók öregedése;

f) 

az értékeléshez a modellalapú árazás alapulvételének mértéke;

g) 

egyéb modellkockázatok hatása.

(12)  
Harmadik fél által végzett értékelések vagy a modellalapú árazás használatakor az intézményeknek fontolóra kell venniük, hogy alkalmaznak-e értékelési korrekciót. Ezenfelül az intézményeknek azt is fontolóra kell venniük, hogy szükséges-e korrekciókat képezni a kevésbé likvid pozíciókra, és folyamatosan felül kell vizsgálniuk azok állandó megfelelőségét. Az intézményeknek explicit módon fel kell mérniük azt is, hogy szükség van-e értékelési korrekciókra a modellek által használt inputok bizonytalansága miatt.
(13)  
Az összetett termékeket illetően, beleértve az értékpapírosítási kitettségeket és az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat is, az intézményeknek kifejezetten fel kell mérniük az értékelési korrekciók szükségességét az esetlegesen helytelen értékelési módszer alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat és az értékelési modell meg nem figyelhető (és esetlegesen helytelen) kalibrációs paramétereinek az alkalmazásával kapcsolatos modellkockázat megjelenítése céljából.
(14)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek szerint a 105. cikk követelményeit az e cikk (1) bekezdése céljára alkalmazni kell.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

106. cikk

Belső fedezeti ügyletek

(1)  

A belső fedezeti ügyleteknek különösen a következő követelményeknek kell megfelelniük:

a) 

elsősorban nem arra kell irányulniuk, hogy elkerüljék vagy csökkentsék a szavatolótőke-követelményt;

b) 

megfelelően dokumentáltnak kell lenniük és külön belső jóváhagyási és audit tárgyát kell képezniük;

c) 

piaci feltételek mellett kell ezeket lebonyolítani;

d) 

a belső fedezeti ügylet révén keletkező piaci kockázatot a kereskedési könyvben dinamikus módon kell kezelni az engedélyezett határértékeknek megfelelve;

e) 

gondosan monitorozni kell ezeket a megfelelő eljárásokkal összhangban.

(2)  
Az (1) bekezdés követelményei a nem kereskedési könyvi fedezeti ügylettel fedezettpozíciókra alkalmazandó követelmények sérelme nélkül alkalmazandók.
(3)  
Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, ha az intézmény a kereskedési könyvében nyilvántartott hitelderivatíva felhasználásával nem kereskedési könyvi hitelkockázati kitettséget vagy partnerkockázati kitettséget fedez belső fedezeti ügylet alkalmazásával, a kockázattal súlyozott kitettségérték számításának szempontjából a nem kereskedési könyvi vagy partnerkockázati kitettség nem tekintendő fedezettnek, hacsak az intézmény egy elismert hitelkockázati fedezetet nyújtó harmadik féltől nem kereskedési könyvi, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelményeket teljesítő, megfelelő hitelderivatívát nem vásárol. A 299. cikk (2) bekezdése h) pontjának sérelme nélkül, amennyiben ilyen harmadik fél által nyújtott hitelkockázati fedezet megvásárlásra került, és a tőkekövetelmény számításának céljából elismerik a nem kereskedési könyvi kitettség fedezeteként, sem a belső, sem a külső hitelderivatíva-fedezetet nem lehet a kereskedési könyvbe belevenni a tőkekövetelmény számításának céljából.



II. CÍM

A HITELKOCKÁZATI TŐKEKÖVETELMÉNY



1. FEJEZET

Általános alapelvek

107. cikk

A hitelkockázatra alkalmazandó módszerek

(1)  
Az intézményeknek a 2. fejezetben előírt sztenderd módszert, vagy – ha azt az illetékes hatóságok a 143. cikkel összhangban engedélyezik – a 3. fejezetben előírt belső minősítésen alapuló módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeik kiszámítására a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából.
(2)  

A központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségek és a központi szerződő felek garanciaalapjaihoz való hozzájárulások esetében az intézményeknek a 6. fejezet 9. szakaszában meghatározott eljárással kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a 92. cikk (3) bekezdése a) és f) pontjának alkalmazása céljából. Az intézményeknek minden ezektől eltérő típusú, központi szerződő féllel szembeni kitettséget az alábbiak szerint kell kezelniük:

a) 

az ezektől eltérő típusú, elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget intézménnyel szembeni kitettségként kell kezelniük.

b) 

az ezektől eltérő típusú, nem elfogadott központi szerződő féllel szembeni kitettséget vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.

▼M8

(3)  
E rendelet alkalmazása céljából a harmadik országbeli befektetési vállalkozásokkal, a harmadik országbeli hitelintézetekkel, valamint a harmadik országbeli tőzsdékkel szembeni kitettségeket kizárólag akkor lehet intézményekkel szembeni kitettségnek tekinteni, ha az adott szervezetre a harmadik ország az Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális és felügyeleti követelményeket alkalmaz.

▼C2

(4)  
A (3) bekezdés alkalmazásában a Bizottság – végrehajtási aktus formájában, a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásra is figyelemmel – határozatot fogadhat el arról, hogy az adott harmadik ország az Európai Unióban alkalmazott követelményekkel legalább egyenértékű prudenciális felügyeleti és szabályozási követelményeket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is a (3) bekezdésben foglaltak szerint járhatnak el a harmadik országok viszonylatában, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-jét megelőzően jóváhagyták, hogy az adott harmadik ország esetében elfogadható ezen eljárás alkalmazása.

108. cikk

Hitelkockázat-mérséklési eljárás alkalmazása a sztenderd módszerben és az IRB-módszerben

(1)  
Az olyan kitettség vonatkozásában, amelyre az intézmény a 2. fejezet szerinti sztenderd módszert vagy a 3. fejezet szerinti IRB-módszert alkalmazza anélkül, hogy a 151. cikk alapján a nemteljesítéskori veszteségrátára (LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becslést alkalmazna, a 4. fejezetnek megfelelően hitelkockázat-mérséklést alkalmazhat a kockázattal súlyozott kitettségértékek számítása során a 92. cikk (3) bekezdésének a) és f) pontja céljára, vagy értelemszerűen a várható veszteségértékek számítása során a 36. cikk (1) bekezdésének d) pontjában és a 62. cikk c) pontjában említett számítás céljára.
(2)  
Az olyan kitettség esetében, amelyre az intézmény az IRB-módszert alkalmazza a 151. cikk alapján az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslései felhasználásával, az intézmény a 3. fejezetben foglaltaknak megfelelően alkalmazhat hitelkockázat-mérséklést.

▼M5

109. cikk

Az értékpapírosítási pozíciók kezelése

Az intézményeknek az értékpapírosításban meglévő pozícióik kockázattal súlyozott kitettségértékét az 5. fejezetben foglaltaknak megfelelően kell kiszámítaniuk.

▼C2

110. cikk

Hitelkockázati kiigazítások kezelése

(1)  
A sztenderd módszert alkalmazó intézmények a 62. cikk c) pontjának megfelelően kötelesek kezelni az általános hitelkockázati kiigazítást.
(2)  
Az IRB-módszert alkalmazó intézményeknek a 159. cikknek, a 62. cikk d) pontjának és a 36. cikk (1) bekezdése d) pontjának megfelelően kell kezelniük az általános hitelkockázati kiigazítást.

E cikk, valamint a 2. és 3. fejezet alkalmazásában az általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokba nem tartoznak bele az általános banki kockázatok fedezetére képzett tartalékok.

(3)  

Az IRB-módszert alkalmazó olyan intézményeknek, amelyek a 148. és 150. cikkel összhangban kitettségeik egy részére a sztenderd módszert alkalmazzák összevont vagy egyedi alapon, a következők szerint kell meghatározniuk az általános hitelkockázati kiigazítás azon részét, amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás sztenderd módszer szerinti kezelése vonatkozik, illetve amelyre az általános hitelkockázati kiigazítás IRB-módszer szerinti kezelése vonatkozik:

a) 

ha a konszolidációba bevont intézmény kizárólag az IRB-módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása a (2) bekezdés szerint kezelendő;

b) 

ha egy a konszolidációba bevont intézmény kizárólag a sztenderd módszert alkalmazza, akkor ezen intézmény általános hitelkockázati kiigazítása az (1) bekezdés szerint kezelendő;

c) 

a fennmaradó hitelkockázati kiigazítást arányosan, a kockázattal súlyozott kitettségértékek sztenderd módszer alá tartozó, illetve IRB-módszer alá tartozó részének megfelelően kell besorolni.

(4)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a vonatkozó számviteli szabályozás szerinti, a következőkre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások és általános hitelkockázati kiigazítások kiszámítása céljából:

a) 

a 111. cikkben említettek alkalmazásával a sztenderd módszer szerinti kitettségérték;

b) 

a 166–168. cikkben említettek alkalmazásával az IRB-módszer szerinti kitettségérték;

c) 

a 159. cikkben említettek alkalmazásával a várható veszteségértékek kezelése;

d) 

a 246. és 266. cikkben említettek alkalmazásával az értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének számításához kapcsolódó kitettségérték;

e) 

a 178. cikkben megfogalmazott nemteljesítés meghatározása.

Az EBH 2013. július 28-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.



2. FEJEZET

A sztenderd módszer



1. szakasz

Általános elvek

111. cikk

Kitettségérték

▼M7

(1)  

Egy eszköztétel kitettségértéke az eszköztételnek a 110.cikkel összhangban elvégzett egyedi hitelkockázati kiigazítások, a 34. cikkel és a 105. cikkel összhangban elvégzett kiegészítő értékelési korrekciók, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek, valamint az eszköztételhez kapcsolódó egyéb szavatolótőke-csökkentések alkalmazásával módosított könyv szerinti értéke. Az I. mellékletben szereplő mérlegen kívüli tételek esetében a kitettségértéket az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegekkel csökkentett névértékből kiindulva a következő százalékok figyelembevételével kell kiszámítani:

▼C2

a) 

100 % a magas kockázatú tételeknél;

b) 

50 % a közepes kockázatú tételeknél,

c) 

20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;

d) 

0 % az alacsony kockázatú tételeknél.

Az első bekezdés második mondatában említett mérlegen kívüli tételekre az I. melléklet szerinti kockázati besorolás alkalmazandó.

Ha egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét használja, a repoügylet keretében,, értékpapír- vagy árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügylet keretében vagy értékpapírügylethez kapcsolódó hitel keretében értékesített, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk kitettségértékét a 223–225. cikkben előírtak szerint az ilyen értékpapíroknak, illetve áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni.

(2)  
A II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek kitettségértékét a 6. fejezettel összhangban kell meghatározni, a 6. fejezet alapján alkalmazott módszer alkalmazása során figyelembe véve a nováció és az egyéb nettósítási megállapodások hatásait is. A repoügyletek, értékpapír- és árukölcsönbeadásii, illetve kölcsönvételi ügyletek, a hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek kitettségértékét a 6. fejezetnek vagy a 4. fejezetnek megfelelően lehet megállapítani.
(3)  
Amennyiben egy kitettség előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kitettségérték a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.

112. cikk

Kitettségi osztályok

Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a) 

központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;

b) 

regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek;

c) 

közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek;

d) 

multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;

e) 

nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek;

f) 

intézményekkel szembeni kitettségek;

g) 

vállalkozásokkal szembeni kitettségek;

h) 

lakossággal szembeni kitettségek;

i) 

ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek;

j) 

nemteljesítő kitettségek;

k) 

kiemelkedően magas kockázatú kitettségek;

l) 

fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek;

m) 

értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek;

n) 

rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező intézményekkel és vállalatokkal szembeni kitettségek;

o) 

kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségek;

p) 

részvényjellegű kitettségek;

q) 

egyéb tételek.

113. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása

(1)  
A kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor a kockázati súlyokat a 2. szakasz rendelkezéseivel összhangban minden kitettségre alkalmazni kell, amennyiben azokat nem vonták le a szavatolótőkéből. A kockázati súlyok alkalmazásának azon a kitettségi osztályon kell alapulnia, amelybe a kitettség be van sorolva, valamint – a 2. szakaszban meghatározott mértékig – a hitelminőségén. A hitelminőség meghatározható a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használatával, vagy az exporthitel ügynökségek hitelminősítéseinek használatával, a 3. szakasznak megfelelően.
(2)  
A kockázati súly (1) bekezdésben említett alkalmazásának céljából a kitettségértéket meg kell szorozni a 2. szakasszal összhangban megjelölt vagy meghatározott kockázati súllyal.
(3)  
Amennyiben egy kitettség hitelkockázati fedezettel ellátott, az arra a tételre alkalmazandó kockázati súly a 4. fejezetnek megfelelően módosítható.
(4)  
Értékpapírosított kitettségek esetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.
(5)  
Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében a 2. szakasz nem rendelkezik számításról, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(6)  

Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit az adott intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségeire, amely az anyavállalata, leányvállalata, anyavállalatának leányvállalata vagy olyan vállalat, amely vele a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolatban áll. Az illetékes hatóságok felhatalmazást kapnak az engedély megadására, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

a partner olyan intézmény, pénzügyi vállalkozás vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak;

b) 

a partner ugyanabba a konszolidációba van teljes körűen bevonva, mint az intézmény;

c) 

a partnerre ugyanazon kockázatértékelési, -mérési és -ellenőrzési eljárások vonatkoznak, mint az intézményre;

d) 

a partner ugyanabban a tagállamban rendelkezik székhellyel, mint az intézmény;

e) 

a szavatolótőke azonnali átadásának, vagy az intézmény részére a kötelezettségek partner általi visszafizetésének lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya nincs és nem várható.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban engedélyt kap arra, hogy ne alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.

(7)  

Az elsődleges alapvető tőkeelemeket, kiegészítő alapvető tőkeelemeket vagy járulékos tőkeelemeket eredményező kitettségek kivételével az intézmények az illetékes hatóságok általi előzetes engedélyezés függvényében dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák e cikk (1) bekezdésének követelményeit olyan partnerekkel szembeni kitettségekre, amelyekkel az intézmény intézményvédelmi rendszert alakított ki, amely egy olyan szerződésben foglalt vagy jogszabályban meghatározott kölcsönös felelősségvállalási rendszer, amely védi ezeket az intézményeket, és mindenekelőtt szükség esetén biztosítja azok likviditását és hosszú távú fizetőképességét a fizetésképtelenség elkerülése érdekében. Az illetékes hatóságok az engedélyt megadhatják, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

a (6) bekezdés a), d) és e) pontjában meghatározott követelmények teljesülnek;

b) 

rendelkezések biztosítják, hogy az intézményvédelmi rendszer képes a kötelezettségvállalása szerinti szükséges támogatás nyújtására a haladéktalanul rendelkezésére álló forrásokból;

c) 

az intézményvédelmi rendszer megfelelő és egységesen megállapított, a kockázatok monitorozására és osztályozására szolgáló rendszereket működtet, amelyek valamennyi tagnak, valamint az intézményvédelmi rendszer egészének a kockázati helyzetéről teljes áttekintést biztosítanak, a megfelelő intézkedések megtételére irányuló jogosultágokkal együtt; az ilyen rendszerek keretében megfelelően monitorozni kell a nemteljesítő kitettségeket a 178. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

d) 

az intézményvédelmi rendszer saját kockázati értékelést végez, melynek eredményeit közli az egyes tagokkal;

e) 

az intézményvédelmi rendszer évente összeállít és nyilvánosságra hoz egy olyan konszolidált jelentést, amely tartalmazza a mérleget, az eredménykimutatást, a helyzetjelentést és kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan, vagy egy olyan jelentést, amely tartalmazza az összesített mérleget, az összesített eredménykimutatást, a helyzetjelentést és a kockázati jelentést az intézményvédelmi rendszer egészére vonatkozóan;

f) 

az intézményvédelmi rendszer tagjainak legalább 24 hónappal korábban jelezniük kell, amennyiben meg kívánják szüntetni az intézményvédelmi rendszert;

g) 

a szavatolótőke kiszámításához figyelembe vehető elemek többszörös számbavételét (a továbbiakban: „többszörös számbavétel”) valamint az intézményvédelmi rendszer tagjai között a szavatolótőke nem megfelelő képzését ki kell küszöbölni;

h) 

az intézményvédelmi rendszer tagságának túlnyomórészt homogén üzleti profillal rendelkező hitelintézetek széles köréből kell állnia;

i) 

a c) és d) pontban említett rendszerek megfelelőségét az érintett illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként jóvá kell hagyniuk és monitorozniuk kell.

Ha valamely intézmény e bekezdéssel összhangban úgy dönt, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdés követelményeit, 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhat.



2. szakasz

Kockázati súlyok

114. cikk

Központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek

(1)  
A központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a (2)–(7) bekezdésben meghatározott rendelkezések alkalmazandók.
(2)  

Az olyan központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján az 1. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.



1. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

0 %

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

(3)  
Az EKB-val szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4)  
A tagállamok központi kormányzataival és központi bankjaival szembeni, a központi kormányzat és a központi bank hazai pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

▼M10 —————

▼C2

(7)  
Ha az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a központi kormányzatukkal vagy központi bankjukkal szembeni, hazai pénznemben denominált és finanszírozott kitettségekhez az (1)–(2) bekezdésben jelölt kockázati súlynál kisebbet rendelnek, akkor az intézmények az ilyen jellegű kitettségekre ugyanilyen módon alkalmazhatják a kockázati súlyokat.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják a harmadik ország központi kormányzatával vagy központi bankjával szembeni kitettségekre az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

115. cikk

Regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségek

(1)  
A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekre az intézményekkel szembeni kitettségekre alkalmazott kockázati súlyt kell rendelni, kivéve, ha a kitettségeket a (2) vagy (4) bekezdés alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelik, vagy azok az (5) bekezdésben meghatározott kockázati súlyt kapnak. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében és 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb elbírálása nem alkalmazható.
(2)  
A regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kell kezelni, mint azon központi kormányzattal szembeni kitettségeket, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, ha a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítési kockázatukat csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs különbség a velük szembeni kitettségek kockázata és a központi kormányzattal szembeni kitettségek kockázata között.

AZ EBH nyilvánosan elérhető adatbázist tart fenn az összes olyan, Unión belüli regionális kormányzatról és helyi hatóságról, amelyekkel szemben a kitettségeket az érintett illetékes hatóságok a központi kormányzatukkal szembeni kitettségként kezelik.

(3)  
A közjogi értelemben jogi személyiséggel rendelkező egyházakkal és vallási közösségekkel szembeni kitettségeket regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségként kell kezelni, amennyiben azok adót szednek az őket erre feljogosító jogszabályoknak megfelelően. Ebben az esetben a (2) bekezdés nem alkalmazandó és a 150. cikk (1) bekezdése a) pontját illetően a sztenderd módszer alkalmazásának engedélyezése nem tagadható meg.
(4)  
Ha valamely az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási rendelkezéseket alkalmazó harmadik országbeli joghatóság illetékes hatóságai a regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségeket úgy kezelik, mint a központi kormányzatukkal szembeni kitettségeket, és a regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok önálló adókivetési jogköréből, valamint a nemteljesítés kockázatát csökkentő konkrét intézményi berendezkedésből adódóan nincs kockázati különbség az előbbi, illetve utóbbi típusú kitettségek között, az intézmények az ilyen regionális kormányzatokkal vagy helyi hatóságokkal szembeni kitettségekhez ugyanilyen módon rendelhetnek kockázati súlyokat.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozás rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

(5)  
A tagállamok regionális kormányzataival vagy helyi hatóságaival szembeni kitettségekhez, amelyeket a (2)–(4) bekezdés nem említ és amelyek az adott regionális kormányzat vagy helyi hatóság hazai pénznemében denomináltak és finanszírozottak, 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

116. cikk

Közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek

(1)  

Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekre, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a bejegyzés helye szerinti központi kormányzattal szembeni kitettségre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni a következő 2. táblázatnak megfelelően:



2. táblázat

Központi kormányzat hitelminőségi besorolása

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %

Olyan országban bejegyzett közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.

(2)  
Az olyan közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kezelni. A rövid lejáratú kitettségeknek 119. cikk (2) bekezdésében és a 120. cikk (2) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelése nem alkalmazható az említett intézményekre.
(3)  
Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb lejáratú, közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4)  
Kivételes esetekben a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek ugyanúgy kezelhetők, mint azzal a központi kormányzattal, regionális kormányzattal vagy helyi hatósággal szembeni kitettségek, amelynek joghatósága alá székhelyük tartozik, amennyiben az adott joghatósági terület illetékes hatóságainak megítélése szerint e kitettségek között nincs kockázati különbség, mivel a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság megfelelő garanciát nyújt.
(5)  
Ha egy, az Unióban alkalmazottakkal legalább egyenértékű felügyeleti és szabályozási követelményeketalkalmazó harmadik ország illetékes hatóságai a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket az (1) vagy (2) bekezdés szerint kezelik, az intézmények az ilyen közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségeket ugyanilyen kockázati súllyal vehetik figyelembe. Ellenkező esetben az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk.

E bekezdés alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktus útján határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

117. cikk

Multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek

(1)  
A (2) bekezdésben nem említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségeket ugyanúgy kell kezelni, mint az intézményekkel szembeni kitettségeket. A rövid lejáratú kitettségeknek a 119. cikk (2) bekezdésében, a 120. cikk (2) bekezdésében és a 121. cikk (3) bekezdésében meghatározott kedvezőbb kezelése nem alkalmazható.

Multilaterális fejlesztési banknak tekintendő az Amerika-közi Befektetési Társaság, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, a Közép-amerikai Gazdasági Integrációs Bank, valamint a Latin-amerikai Fejlesztési Bank (CAF).

(2)  

A következő multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a) 

a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

b) 

a Nemzetközi Pénzügyi Társaság;

c) 

az Amerika-közi Fejlesztési Bank;

d) 

az Ázsiai Fejlesztési Bank;

e) 

az Afrikai Fejlesztési Bank;

f) 

az Európa Tanács Fejlesztési Bankja;

g) 

az Északi Beruházási Bank;

h) 

a Karibi Fejlesztési Bank;

i) 

az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank;

j) 

az Európai Beruházási Bank;

k) 

az Európai Beruházási Alap;

l) 

a Nemzetközi Beruházás-biztosítási Ügynökség;

m) 

a Nemzetközi Pénzügyi Eszköz a Védőoltásokért;

n) 

az Iszlám Fejlesztési Bank;

▼M8

o) 

a Nemzetközi Fejlesztési Társulás;

p) 

az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank.

▼M8

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy módosítsa e rendeletet olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusok 462. cikk szerinti elfogadása révén, amelyek a nemzetközi standardokkal összhangban módosítják a multilaterális fejlesztési bankok első albekezdésben említett jegyzékét.

▼C2

(3)  
Az Európai Beruházási Alapnál jegyzett, de be nem fizetett tőkéhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

118. cikk

Nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek

A következő nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

▼M8

a) 

az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség;

▼C2

b) 

a Nemzetközi Valutaalap;

c) 

a Nemzetközi Fizetések Bankja;

d) 

az európai pénzügyi stabilitási eszköz;

e) 

az Európai Stabilitási Mechanizmus;

f) 

az olyan, két vagy több tagállam által létrehozott nemzetközi pénzügyi vállalkozások, amelyek célja súlyos finanszírozási problémákkal küzdő vagy azok által fenyegetett tagjainak javára finanszírozás mobilizálása és pénzügyi segítség nyújtása.

119. cikk

Intézményekkel szembeni kitettségek

(1)  
Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 120. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni. Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a 121. cikknek megfelelően kell kockázati súlyt rendelni.
(2)  
Az intézményekkel szembeni, három hónap vagy annál rövidebb hátralévő lejáratú, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez azt a kockázati súlyt kell rendelni, amely egy kategóriával kedvezőtlenebb hitelminőségi besoroláshoz tartozik, mint az intézmény székhelye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettségekhez a 114. cikk (4) bekezdésétől (7) bekezdéséig leírtak szerint rendelt kedvezményes kockázati súly.
(3)  
A három hónap vagy annál rövidebb hátralévő lejáratú, a hitelfelvevő nemzeti pénznemében denominált és finanszírozott kitettségekhez nem lehet 20 %-nál kisebb kockázati súlyt rendelni.
(4)  

Az Európai Központi Bank vagy valamely tagállam központi bankja által előírt, az intézmény által elhelyezett minimum tartalék formájában fennálló, intézménnyel szembeni kitettséghez olyan kockázati súly rendelhető, mint a szóban forgó tagállam központi bankjával szembeni kitettségekhez, feltéve, hogy:

a) 

a tartalékokat a kötelező tartalékok alkalmazásáról szóló, 2003. szeptember 12-i 1745/2003/EK európai központi banki rendeletnek ( 21 ), illetve az említett rendelettel minden lényeges szempontból egyenértékű nemzeti követelményeknek megfelelően tartják fenn;

b) 

a tartalékokat kezelő intézmény felszámolása vagy fizetésképtelensége esetén a tartalékokat megfelelő időben és teljes mértékben visszafizetik az intézménynek, és nem bocsátják rendelkezésre az intézmény egyéb kötelezettségeinek teljesítése céljából.

▼M9

(5)  

Az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt, valamint szigorúság tekintetében az intézményekre alkalmazandókhoz hasonló prudenciális követelmények alá tartozó pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségeket intézményekkel szembeni kitettségekként kell kezelni.

E bekezdés alkalmazásában az (EU) 2019/2033 rendeletben meghatározott prudenciális követelményeket a szigorúság tekintetében az intézményekre alkalmazandó követelményekhez hasonlónak kell tekinteni.

▼C2

120. cikk

Minősített intézményekkel szembeni kitettségek

(1)  

Az olyan intézményekkel szembeni, három hónapnál hosszabb hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 3. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.



3. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

50 %

100 %

100 %

150 %

(2)  

Az olyan intézményekkel szembeni, legfeljebb három hónap hátralévő lejáratú kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 4. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.



4. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

20 %

20 %

50 %

50 %

150 %

(3)  

A rövid távú hitelminősítések 131. cikk szerinti kezelése és a rövid lejáratú kitettségek (2) bekezdésben meghatározott általános kedvezményes kezelése közötti kapcsolat a következő:

a) 

Ha a rövid lejáratú kitettség nem rendelkezik minősítéssel, a (2) bekezdésben a rövid lejáratú kitettségekre meghatározott kedvezményes kezelést kell alkalmazni az intézményekkel szembeni összes, legfeljebb három hónapos hátralévő lejáratú kitettségre;

b) 

Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdés szerinti kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőbb vagy azzal megegyező kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid távú minősítést csak az adott kitettségre lehet alkalmazni. Egyéb rövid lejáratú kitettségek esetében a (2) bekezdésben meghatározott, rövid lejáratú kitettségekre vonatkozó kedvezményes kezelést kell alkalmazni.

c) 

Ha a kitettség rendelkezik rövidtávú minősítéssel, és ez a minősítés egy, a rövid lejáratú kitettségek kezelésére a (2) bekezdésben megjelölt kedvezményes kezelés szerinti súlynál kedvezőtlenebb kockázati súlyt eredményez, akkor a rövid lejáratú kedvezményes kezelése nem alkalmazható, és az összes nem minősített, rövid lejáratú követeléshez a vonatkozó rövid távú minősítésnek megfelelő kockázati súlyt kell rendelni.

121. cikk

Nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek

(1)  

Az olyan intézményekkel szembeni kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, azon hitelminőségi besorolásnak megfelelően kell kockázati súlyt rendelni, amelyhez annak a joghatóságnak a központi kormányzatával szembeni kitettségeket rendelték, amelyben az intézmény székhelye található, az 5. táblázatnak megfelelően.



5. táblázat

Központi kormányzat hitelminőségi besorolása

1

2

3

4

5

6

Kitettség kockázati súlya

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %

(2)  
Olyan országban bejegyzett nem minősített intézményekkel szembeni kitettségek esetén, amelynek központi kormányzata nem minősített, a kockázati súly 100 %.
(3)  
Az eredetileg három hónapos vagy annál rövidebb tényleges lejáratú, nem minősített intézményekkel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4)  
A (2) és a (3) bekezdéstől eltérve a nem minősített intézményekkel szembeni – a 162. cikk (3) bekezdése második albekezdésének b) pontjában említett – kereskedelemfinanszírozási kitettségekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben pedig ezeknek a nem minősített intézményekkel szembeni kereskedelemfinanszírozási kitettségeknek a hátralévő futamideje három hónap vagy annál kevesebb, 20 %-os kockázati súly alkalmazandó.

122. cikk

Vállalkozásokkal szembeni kitettségek

(1)  

Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéséhez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 6. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.



6. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

100 %

150 %

150 %

(2)  
Az olyan kitettségekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre hitelminősítés, a 100 %-os kockázati súly és a vállalkozás székhelye helye szerinti joghatóság központi kormányzatával szembeni kitettség kockázati súlya közül a nagyobbat kell rendelni.

123. cikk

Lakossággal szembeni kitettségek

Azokhoz a kitettségekhez, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak, 75 %-os kockázati súlyt kell rendelni:

a) 

a kitettségnek természetes személlyel, illetve személyekkel, vagy kis- illetve közepes méretű vállalkozásokkal (KKV) szembeni kitettségnek kell lennie;

b) 

a kitettségnek jelentős számú, hasonló jellegzetességekkel bíró kitettség egyikének kell lennie, ami által lényegesen csökkennek az ilyen kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó kockázatok;

c) 

az ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint annak anyavállalatával és leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, ideértve minden nemteljesítő kitettséget, de ide nem értve a lakóingatlannal teljes mértékben és a 112. cikk i) pontjában meghatározott kitettségi osztályba sorolt kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t. Az intézménynek ésszerű lépéseket kell tennie, hogy megbizonyosodjon erről.

Az értékpapírok nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.

Az első albekezdés a)–c) pontjában említett kritériumoknak meg nem felelő kitettségek nem sorolhatók a lakossággal szembeni kitettségi osztályba.

A lakossági lízingszerződés szerinti minimális lízingdíjak jelenértéke a lakossággal szembeni kitettségi osztályba sorolható.

▼M8

Hitelintézet által nyugdíjasnak vagy munkavállalónak nyújtott olyan hitelből eredő kitettséghez, amelyhez olyan határozatlan idejű szerződés kapcsolódik, amelynek alapján a hitelfelvevő nyugdíjának vagy fizetésének egy részét feltétel nélkül a hitelintézethez utalják, 35 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben az összes alábbi feltétel teljesül:

a) 

a hitel visszafizetése érdekében a hitelfelvevő feltétel nélküli felhatalmazást ad a nyugdíjalapnak vagy a munkáltatójának arra, hogy a hiteltörlesztés havi összegét levonja a havi nyugdíjából vagy fizetéséből és közvetlenül átutalja a hitelintézetnek;

b) 

a hitelfelvevő megfelelő haláleseti, valamint a munkaképtelenség, munkanélküliség és a havi nettó nyugdíja vagy fizetése csökkenésének kockázatát fedező biztosítást köt, amelynek kedvezményezettje a hitelintézet;

c) 

a hitelfelvevő összes olyan hitelének havi törlesztőrészletei, amelyek megfelelnek az a) és a b) pontban foglalt feltételeknek, összesítve nem haladják meg a hitelvevő havi nettó nyugdíjának vagy fizetésének 20 %-át;

d) 

a hitel maximális eredeti futamideje legfeljebb tíz év.

▼M8

124. cikk

Ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek

(1)  
Az ingatlanra bejegyzett jelzáloggal teljes mértékben fedezett kitettséghez vagy kitettségrészhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, amennyiben a 125. vagy 126. cikkben előírt feltételek nem teljesülnek, kivéve a kitettség olyan részét, amely másik kitettségi osztályba sorolandó. A kitettségnek az ingatlan fedezeti értékét meghaladó részéhez az ugyanazon ügyféllel szemben fennálló fedezetlen kitettségekre vonatkozó kockázati súlyt kell rendelni.

A kitettség teljes mértékben ingatlannal fedezettként kezelt része nem lehet nagyobb a piaci érték jelzáloggal terhelt összegénél, vagy azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szinten szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan, az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékénél.

(1a)  
A tagállamok kijelölik a (2) bekezdés alkalmazásáért felelős hatóságot. Ez a hatóság vagy az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, és a (2) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggodalmak értékelésében.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság eltér az illetékes hatóságtól, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja egyrészt az, hogy elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt annak biztosítása, hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.

(2)  

Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak a 430a. cikk értelmében gyűjtött adatok és minden egyéb releváns mutató alapján rendszeresen és legalább évente értékelnie kell, hogy a 125. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekre vonatkozó 35 %-os kockázati súly és a 126. cikkben említett, az illetékes hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségekre vonatkozó 50 %-os kockázati súly megfelelő-e:

a) 

az ingatlannal fedezett kitettségek tekintetében felmerülő veszteségekkel kapcsolatos tapasztalat alapján;

b) 

az ingatlanpiac jövőbeli alakulását figyelembe véve.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében meghatározott kockázati súlyok nem kielégítően tükrözik az adott hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakóingatlanokra vagy kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett jelzáloggal teljes mértékben fedezett, az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekkel kapcsolatos tényleges kockázatokat, és amennyiben az adott hatóság úgy véli, hogy a nem megfelelő kockázati súlyok kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság az e bekezdés negyedik albekezdésében meghatározott tartományokon belül növelheti a szóban forgó kitettségekre alkalmazandó kockázati súlyokat, vagy előírhat a 125. cikk (2) bekezdésében vagy a 126. cikk (2) bekezdésében előírtaknál szigorúbb kritériumokat.

Az e cikk (1a) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságnak értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t a kockázati súlyok és az alkalmazott kritériumok e bekezdés alapján végzett kiigazításáról. Az EBH és az ERKT az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni a 125. cikkben, a 126. cikkben és a 199. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett kitettségekre vonatkozóan meghatározott és az érintett hatóság által alkalmazott kockázati súlyokat és kritériumokat.

E bekezdés második albekezdésének alkalmazása céljából az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság az alábbi tartományokon belül határozhatja meg a kockázati súlyokat:

a) 

35–150 % a lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében;

b) 

50–150 % a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségek esetében.

(3)  
Abban az esetben, ha az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság a (2) bekezdés második albekezdése alapján magasabb kockázati súlyokat vagy szigorúbb kritériumokat határoz meg, az intézmények számára hat hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani azok alkalmazásához.
(4)  
Az EBH-nak – az ERKT-vel szoros együttműködésben – szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak érdekében, hogy részletesebben meghatározza az (1) bekezdésben említett jelzálog-hitelbiztosítéki érték értékelésére vonatkozó szigorú kritériumokat, valamint azoknak a tényezőknek a típusait, amelyeket a (2) bekezdés első albekezdésében említett kockázati súlyok megfelelőségének értékeléséhez figyelembe kell venni.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(5)  

Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (1a) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:

a) 

azok a tényezők, amelyek a (2) bekezdés második albekezdésében említettek szerint „kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását”; és

b) 

azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket az (1a) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb kockázati súlyok meghatározásánál.

6.  
A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell a más tagállam egy vagy több részén található lakó- és kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett valamennyi megfelelő, zálogjoggal fedezett kitettségükre azokat a magasabb kockázati súlyokat, amelyeket a másik tagállam hatóságai határoztak meg a (2) bekezdéssel összhangban.

▼C2

125. cikk

Lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek

(1)  

Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a teljes mértékben lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

a) 

35 %-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagy kitettségrészhez, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, illetve amelyet bérbe ad vagy bérbe fog adni;

b) 

35 %-os kockázati súlyt kell rendelni a lakóingatlannal kapcsolatos ingatlanlízing-ügyletben a lízingbe vevővel szembeni kitettségekhez – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére —, amennyiben az intézménynek az ingatlanban lévő tulajdonjoga a teljes mértékben fedezi az intézmény kitettségét.

(2)  

Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettség részt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségéől. Annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztési képességét;

b) 

a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból eredő törlesztési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól; Az egyéb bevételi forrás tekintetében az intézményeknek hitelnyújtási politikájuk részeként meg kell határozniuk az elfogadható hitel/jövedelem és bevételi aránymaximumát, és a hitel döntéseket megelőzően pedig e bevételi forrásokról megfelelő bizonyítékot kell szerezniük;

c) 

teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d) 

a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában, a hitel azon része, amelyhez 35 %-os kockázati súlyt rendelnek, nem haladja meg az adott ingatlan piaci értékének 80 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-át azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítására vonatkozóan.

(3)  

Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, és a veszteségi ráták a következő határértékeket nem meghaladják meg:

a) 

az adott évben a lakóingatlana piaci értékének 80 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 80 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;;

b) 

az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelekből eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.

(4)  
Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike az adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.

126. cikk

Kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek

(1)  

Hacsak az illetékes hatóságok a 124. cikk (2) bekezdésének megfelelően másképp nem határoznak, a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségeket a következőképpen kell kezelni:

a) 

50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákra vagy egyéb kereskedelmi helységekre bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségekhez vagykitettségrészhez;

b) 

50 %-os kockázati súly rendelhető az irodákat vagy egyéb kereskedelmi helységeket érintő ingatlanlízing-ügylettel – amelyben az intézmény a lízingbe adó, és a lízingbe vevőnek opciója van az ingatlan megvételére – kapcsolatos kitettségekhez, amennyiben az intézmény kitettségét teljes mértékben fedezi az intézmény ingatlanra vonatkozó tulajdonjoga.

(2)  

Az intézmények az (1) bekezdés alkalmazásában csak akkor tekinthetnek egy kitettséget vagy egy kitettségrészt teljes mértékben fedezettnek, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

az ingatlan értéke nem függ lényegesen a hitelfelvevő hitelminőségétől. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, az intézménynek nem kell figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;

b) 

b) a hitelfelvevő kockázata alapvetően nem az alapul szolgáló ingatlanból vagy projektből származó jövedelemtől függ, hanem a hitelfelvevő más bevételi forrásokból származótörlesztésiképességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése sem függ lényegesen semmilyen, a biztosítékul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól;

c) 

teljesülnek a 208. cikkben meghatározott követelmények és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályok;

d) 

a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni a hitel azon részéhez, amely nem haladja meg az ingatlan piaci értékének 50 %-át vagy az adott ingatlan jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-át – a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában – azon tagállamokban, amelyek törvényi vagy rendeleti szintű szabályozásban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan.

(3)  

Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától egy olyan tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében, amelynek illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmiingatlan-piac létezik, és a veszteségráták nem haladják meg a következő határértékeket:

a) 

az adott évben a kereskedelmi ingatlan piaci értékének 50 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értékének 60 %-áig nyújtott hitelekből eredő veszteségek (a 124. cikk (2) bekezdése szerinti eltérő rendelkezés hiányában) nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,3 %-át;

b) 

az adott évben a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelekbőleredő összesített veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek állományának 0,5 %-át.

(4)  
Ha a (3) bekezdésben említett határértékek bármelyike egy adott évben nem teljesül, megszűnik a (3) bekezdés alkalmazására vonatkozó jogosultság, és a (2) bekezdés b) pontjában foglalt feltételt kell alkalmazni, amíg a (3) bekezdés szerinti feltételek a következő évek valamelyikében ismét nem teljesülnek.

127. cikk

Nemteljesítő kitettségek

▼M7

(1)  

Az olyan tételek nem fedezett részeihez, amelyek esetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, illetve lakossággal szembeni kitettségek esetében bármilyen olyan hitelkeret nem fedezett részeihez, amelyek tekintetében a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be, a következő kockázati súlyokat kell rendelni:

a) 

150 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek együttes összege kisebb, mint ezen egyedi hitelkockázati kiigazítások és a levonások alkalmazása nélküli kitettségérték nem fedezett részének 20 %-a;

b) 

100 %, ha az egyedi hitelkockázati kiigazítások és a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontjával összhangban levont összegek együttes összege nem kisebb, mint ezen egyedi hitelkockázati kiigazítások és a levonások alkalmazása nélküli kitettségérték nem fedezett részének 20 %-a.

▼C2

(2)  
A késedelmes tétel fedezett részének meghatározása céljából az elismert biztosítékok és garanciák azonosak a 4. fejezet szerinti hitelkockázat-mérséklési célokra elismertekkel.
(3)  
Az egyedi hitelkockázati kiigazítás elvégzése után fennmaradó kitettségértékhez a 125. cikkel összhangban alakóingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.
(4)  
Az egyedi hitelkockázati kiigazítás elvégzése után fennmaradó kitettségértékhez a 126. cikkel összhangban a kereskedelmi ingatlanra bejegyzett zálogjoggal teljes mértékben fedezett kitettségek esetében 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, ha a 178. cikk szerinti nemteljesítés következett be.

128. cikk

Kiemelkedően magas kockázatú tételek

▼M8

(1)  
Az intézményeknek 150 %-os kockázati súlyt kell rendelniük a kiemelkedően magas kockázatú kitettségekhez.
(2)  

E cikk alkalmazása céljából az intézményeknek az alábbi kitettségeket kiemelkedően magas kockázatú kitettségként kell kezelniük:

a) 

kockázatitőke-társaságokban fennálló befektetések, kivéve ha e befektetéseket a 132. cikkel összhangban kezelik;

b) 

részesedés jellegű, magántőke befektetések (private equity), kivéve ha e befektetéseket a 132. cikkel összhangban kezelik;

c) 

spekulatív ingatlanfinanszírozás.

▼C2

(3)  

Annak felmérésekor, hogy egy a (2) bekezdésben említett kitettségektől eltérő kitettség kiemelkedően magas kockázatú -e, az intézményeknek figyelembe kell venniük a következő kockázati jellemzőket:

a) 

nagy a kockázata annak, hogy az adós nemteljesítése következtében veszteség merül fel;

b) 

lehetetlen megfelelően megállapítani, hogy a kitettség az a) pontba tartozik-e.

Az EBH iránymutatásokat bocsát ki annak meghatározására, hogy a kitettségek mely típusai és milyen körülmények között minősülnek kiemelkedően magas kockázatúnak.

Az iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

129. cikk

Fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek

(1)  

A 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett kötvények (fedezett kötvények) abban az esetben jogosultak a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kedvezményes kezelésre, ha megfelelnek a (7) bekezdésben foglalt feltételeknek és ha a következő elismert eszközök valamelyike fedezi őket:

a) 

az Unióban lévő központi kormányzatokkal, a KBER-hez tartozó központi bankokkal, közszektorbeli intézményekkel, regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek;

b) 

a harmadik országbeli központi kormányzatokkal, harmadik országbeli központi bankokkal, multilaterális fejlesztési bankokkal, nemzetközi szervezetekkel szembeni vagy ezek által garantált, az e fejezet szerint az 1. hitelminőségi besorolásba tartozó kitettségek, valamint harmadik országbeli közszektorbeli intézményekkel, harmadik országbeli regionális kormányzatokkal és harmadik országbeli helyi hatóságokkal szembeni vagy ezek által garantált kitettségek, amelyekre a 115. cikk (1) vagy (2) bekezdése, illetve a 116. cikk (1), (2) vagy (4) bekezdése szerint az intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázati súlyokat alkalmazzák, és amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásnak; és az e pont szerinti azon kitettségek, amelyek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba tartoznak, feltéve, hogy nem haladják meg a kibocsátó intézmények fennálló fedezett kötvényállománya névértékének 20 %-át;

c) 

intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek megfelelnek az e fejezetben megállapított 1. hitelminőségi besorolásba tartoznak. Az ilyen jellegű kitettségek teljes összege nem haladhatja meg a kibocsátó intézmény fedezett kötvényállománya névértékének 15 %-át. Az európai unióbeli intézményekkel szembeni, száz napnál nem hosszabb lejáratú kitettségeknek nem szükséges, hogy az 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak; ezen intézményeknek legalább az e fejezetben meghatározott 2. hitelminőségi besorolásba kell, hogy tartozzanak.

d) 

az alábbiakkal fedezett hitelek:

i. 

lakóingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig; vagy

ii. 

a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, lakóingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt értékjegyek. Amennyiben fedezetként ilyen előre sorolt értékjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy az értékjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan lakóingatlanra bejegyzett zálogjogokból álljanak, amelyek az értékjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 80 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy az értékjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen értékjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.

e) 

a 201. cikkben említett elismert fedezetnyújtó által teljes mértékben garantált, az e fejezetben meghatározottak szerinti 2. vagy annál jobb hitelminőségi besorolásba tartozó lakóingatlannal fedezett hitelek, amennyiben az egyes hiteleknek a fedezett kötvényre vonatkozó, az e bekezdésben megállapított fedezettségi követelmény teljesítésére felhasznált része nem haladja meg a Franciaországban található biztosítékul szolgáló lakóingatlanok értékének 80 %-át, és amennyiben a jövedelemre vetített törlesztőrészlet legfeljebb 33 % a hiteldöntés meghozatalakor. A hiteldöntés időpontjában a lakóingatlant nem terhelheti jelzálogjog, és a 2014. január 1. után nyújtott hitelek esetében a hitelfelvevőnek szerződéses kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy a hitelt nyújtó hitelintézet hozzájárulása nélkül nem terheli meg jelzáloggal az ingatlant. A jövedelemre vetített törlesztőrészlet a hitelfelvevő bruttó jövedelmének az a hányada, amely a hitel és a kamatok törlesztését fedezi. A fedezetnyújtó vagy az illetékes hatóságok által engedélyezett és felügyelt pénzügyi vállalkozás lehet, amelyre az intézményekre alkalmazott prudenciális követelményekhez hasonló szigorú prudenciális követelmények vonatkoznak, vagy pedig intézmény vagy biztosító. A fedezetnyújtónak a hitelkockázati veszteségeket viselő kölcsönös garanciaalapot vagy a biztosítók esetében azzal egyenértékű védelmet nyújtó alapot kell létrehoznia, és annak kalibrálását az illetékes hatóságoknak rendszeresen felül kell vizsgálniuk. Mind a hitelintézetnek, mind pedig a fedezetnyújtónak értékelnie kell a hitelfelvevő hitelképességét;

f) 

az alábbiakkal fedezett hitelek:

i. 

i. kereskedelmi ingatlan, a bármilyen elsőbbségi zálogjoggal kombinált zálogjogok tőkeösszege és a megterhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig; vagy

ii. 

a francia Fonds Communs de Titrisation vagy ahhoz hasonló, valamely tagállam jogszabályai által szabályozott, kereskedelmi ingatlanokkal kapcsolatos kitettségek értékpapírosítását végző értékpapírosító szervezet által kibocsátott előre sorolt értékjegyek. Amennyiben fedezetként ilyen előre sorolt részjegyeket használnak, a 2009/65/EK irányelv 52. cikkének (4) bekezdésében említett, a kötvénytulajdonosok érdekeinek védelmére létrehozott különleges állami felügyeletnek biztosítania kell, hogy az értékjegyek alapjául szolgáló eszközök bármikor, ameddig a fedezeti összetevők közé tartoznak, legalább 90 %-ban olyan kereskedelmi zálogjogokból álljanak, amelyek az értékjegyek után járó tőkeösszegek, a zálogjogok tőkeösszege és a zálogjoggal terhelt ingatlanok értékének 60 %-a közül a kisebb értékig elsőbbségi zálogjogokkal kombináltak, továbbá hogy az értékjegyek az e fejezetben meghatározott 1. hitelminőségi besorolásba tartozzanak, és hogy az ilyen értékjegyek értéke ne haladja meg a fennálló kibocsátás névértékének 10 %-át.

Elismerhetők a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek, amennyiben a 60 %-os hitelfedezeti ráta legfeljebb 70 %-os szintig történő túllépésére kerül sor, ha a fedezett kötvényt biztosító teljes eszközérték legalább 10 %-kal meghaladja a fedezett kötvény fennálló névértékét, és a kötvénytulajdonos követelése teljesíti a 4. fejezetben meghatározott jogbiztonsági előírásokat. A kötvénytulajdonos követelése elsőbbséget élvez a biztosítékkal szembeni összes többi követeléssel szemben;

g) 

hajókra bejegyzett tengeri zálogjoggal fedezett hitelek, legfeljebb a biztosítékként nyújtott hajó értékének 60 %-a és az esetleges elsőbbségi tengeri zálogjogok értéke közötti különbözet erejéig.

Az első albekezdés c) pontja, d) pontjának ii. alpontja és f) pontjának ii. alpontja alkalmazásában az olyan kitettségeket, amelyeket a zálogjoggal terhelt ingatlannal vagy előre sorolt értékjegyekkel vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett hitelek adósai által teljesített, vagy a hitelekhez kapcsolódó felszámolási bevételekből történő fizetések továbbítása és kezelése eredményez, nem kell figyelembe venni az e pontokban említett határérték kiszámításakor.

Az illetékes hatóságok az EBH-val folytatott konzultációt követően részben eltekinthetnek az első albekezdés c) pontjának alkalmazásától és engedélyezhetik a kibocsátó intézmény fennálló fedezett kötvényállománya névértékének legfeljebb 10 %-áig a 2. hitelminőségi besorolást, feltéve, hogy az első albekezdés c) pontjában említett 1. hitelminőségi besorolás előírás alkalmazása bizonyíthatóan jelentős koncentrációs problémákhoz vezethet az érintett tagállamokban.

(2)  
Az (1) bekezdés a)– f) pontjában említetteknek megfelelően kell kezelni az olyan biztosítékot is, amelynek funkciója a jogszabályok értelmében kizárólag a kötvénytulajdonosok veszteségekkel szembeni védelmére korlátozódik.
(3)  
Az intézmények a fedezett kötvényeket biztosító ingatlanok esetében kötelesek teljesíteni a 208. cikkben meghatározott követelményeket és a 229. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékelési szabályokat.
(4)  

Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéshez hozzárendelt besorolás alapján a 6a. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni, összhangban a 136. cikkel.



6a. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

10 %

20 %

20 %

50 %

50 %

100 %

(5)  

Az olyan fedezett kötvényekhez, amelyek esetében nem áll rendelkezésre kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés, az azon intézménnyel szembeni fedezetlen, nem alárendelt kitettségekhez rendelt kockázati súly alapján kell kockázati súlyt rendelni, amely azokat kibocsátja. A kockázati súlyok közt a következő megfeleltetést kell alkalmazni:

a) 

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 20 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 10 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

b) 

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 50 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

c) 

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 100 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 50 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

d) 

ha az intézménnyel szembeni kitettségekhez 150 %-os kockázati súly tartozik, a fedezett kötvényekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.

(6)  
A 2007. december 31. előtt kibocsátott fedezett kötvények nem tartoznak az (1) és (3) bekezdés követelményei alá. Lejáratukig jogosultak a (4) és (5) bekezdés szerinti kedvezményes kezelésre.
(7)  

A fedezett kötvények formájában fennálló kitettségek jogosultak a kedvezményes kezelésre, feltéve, hogy a fedezett kötvényekbe befektető intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságok részére a következőket:

a) 

a portfólióval kapcsolatban információkat kap legalább az alábbiakra vonatkozóan:

i. 

a fedezetek és a forgalomban lévő fedezett kötvényállomány értéke;

ii. 

a fedezeti eszközök földrajzi eloszlása és típusa, hitelnagyság, kamatláb és árfolyamkockázat;

iii. 

a fedezeti eszközök és a fedezett kötvények lejárati szerkezete; valamint

iv. 

azon hitelek százalékos aránya, amelyek esetében több mint 90 napos késedelem áll fenn;

b) 

a kibocsátó legalább félévenként az intézmény rendelkezésére bocsátja az a) pontban említett információkat.

130. cikk

Értékpapírosítási pozíciókat megtestesítő tételek

Az értékpapírosítási pozíciók esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezetnek megfelelően kell kiszámítani.

131. cikk

Intézményekkel és vállalkozásokkal szembeni, rövidtávú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek

Az intézményekkel szembeni kitettségekhez és a vállalatokkal szembeni kitettségekhez, amelyek esetében rendelkezésre áll kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített rövidtávú hitelminősítés, a külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéshez a 136. cikkel összhangban hozzárendelt besorolás alapján a 7. táblázat szerinti kockázati súlyt kell rendelni.



7. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

4

5

6

Kockázati súly

20 %

50 %

100 %

150 %

150 %

150 %

▼M8

132. cikk

Kollektív befektetési formák (KBF-ek) befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények

(1)  
Az intézményeknek a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítaniuk, hogy a KBF kitettségeinek a (2) bekezdés első albekezdésében említett módszereknek megfelelően kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák az általuk tartott befektetési jegyek vagy részvények százalékos arányával.
(2)  
Amennyiben teljesülnek az e cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek, az intézmények alkalmazhatják a 132a. cikk (1) bekezdése szerinti közvetlen vizsgálati módszert vagy a 132a. cikk (2) bekezdése szerinti, megbízatáson alapuló módszert.

A 132b. cikk (2) bekezdésének megfelelően azon intézményeknek, amelyek nem alkalmazzák a közvetlen vizsgálati módszert vagy a megbízatáson alapuló módszert, 1 250  %-os kockázati súlyt (tartalékmódszer) kell hozzárendelniük a KBF-ek befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségeikhez.

Az intézmények kiszámíthatják a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét az e bekezdésben említett módszerek kombinációjával, feltéve, hogy teljesülnek az említett módszerek alkalmazására vonatkozó feltételek.

(3)  

Az intézmények akkor határozhatják meg a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét a 132a. cikkben megállapított módszerek szerint, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a kollektív befektetési forma az alábbiak egyike:

i. 

a 2009/65/EK irányelvben szabályozott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV);

ii. 

a 2011/61/EU irányelv 3. cikke (3) bekezdésének megfelelően nyilvántartásba vett uniós ABAK által kezelt ABA;

iii. 

a 2011/61/EU irányelv 6. cikkének megfelelően engedélyezett uniós ABAK által kezelt ABA;

iv. 

a 2011/61/EU irányelv 37. cikkének megfelelően engedélyezett nem uniós ABAK által kezelt ABA;

v. 

nem uniós ABAK által kezelt és a 2011/61/EU irányelv 42. cikkének megfelelően forgalmazott nem uniós ABA;

vi. 

olyan, harmadik országban letelepedett nem uniós ABAK által kezelt, az Unióban nem forgalmazott nem uniós ABA, amelyre a 2011/61/EU irányelv 67. cikkének (6) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus alkalmazandó;

b) 

a KBF tájékoztatója vagy más megfelelő dokumentuma tartalmazza a következőket:

i. 

azon eszközkategóriák, amelyekbe a kollektív befektetési forma befektetni jogosult;

ii. 

befektetési korlátok esetén a vonatkozó korlátok és azok kiszámításának módszerei;

c) 

a KBF vagy a KBF alapkezelő társasága által az intézmény felé teljesített adatszolgáltatás megfelel a következő követelményeknek:

i. 

a kollektív befektetési forma kitettségeiről legalább olyan gyakorisággal készül jelentés, mint az intézmény kitettségeiről;

ii. 

a pénzügyi információ kellően részletes ahhoz, hogy az intézmény ki tudja számítani a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékét az általa választott módszer szerint;

iii. 

amennyiben az intézmény a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazza, az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó információt független harmadik fél ellenőrzi.

E bekezdés első albekezdésének a) pontjától eltérve, a multilaterális és bilaterális fejlesztési bankok, valamint a KBF-be a multilaterális és bilaterális fejlesztési bankokkal együtt befektető más intézmények a 132a. cikkben meghatározott módszerekkel határozhatják meg a KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét, amennyiben az e bekezdés első albekezdésének b) és c) pontjában foglalt feltételek teljesülnek és a KBF a befektetési megbízatása szerint kizárólag olyan eszköztípusokba fektethet be, amelyek a fejlődő országokban előmozdítják a fenntartható fejlődést.

Az intézmények bejelentik az illetékes hatóságuknak, hogy mely KBF-ekre alkalmazzák a második albekezdésben említett módszert.

Az első albekezdés c) pontjának i. alpontjától eltérve, amennyiben az intézmény valamely KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét a megbízatáson alapuló módszerrel határozza meg, a KBF vagy a KBF alapkezelő társasága által az intézmény felé teljesített adatszolgáltatás a KBF befektetési megbízatására és az abban bekövetkezett bármely változásra korlátozható, és lehetőség van arra, hogy csak abban az esetben kelljen teljesíteni, amikor az intézménynél első alkalommal merül fel a KBF-fel szembeni kitettség vagy amikor valamilyen változás következik be a KBF befektetési megbízatásában.

(4)  

Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információkkal a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének a 132a. cikkben meghatározott módszerek szerinti kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a harmadik fél az alábbiak egyike:

i. 

a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;

ii. 

az e pont i. alpontja alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételnek;

b) 

a harmadik fél az esettől függően a 132a. cikk (1), (2) vagy (3) bekezdésében meghatározott módszerekkel összhangban végzi el a számítást;

c) 

a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.

A harmadik fél számításaira támaszkodó intézményeknek a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékét meg kell szorozniuk 1,2-del.

A második albekezdéstől eltérve, amennyiben egy intézmény korlátlanul hozzáfér a harmadik fél részletes számításaihoz, az 1,2-es tényezőt nem kell alkalmazni. Az intézmény kérésre köteles benyújtani e számításokat az illetékes hatóságának.

(5)  
Amennyiben egy intézmény a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a 132a. cikkben említett módszereket alkalmazza (1. szintű KBF) és az 1. szintű KBF alapul szolgáló kitettségeinek bármelyike egy másik KBF (2. szintű KBF) befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettség, a 2. szintű KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékét az e cikk (2) bekezdésében ismertetett három módszer bármelyikével ki lehet számítani. Az intézmény a 3. szint és további szintek esetében a KBF kitettségei kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához csak akkor használhatja a közvetlen vizsgálati módszert, ha az előző szintre vonatkozóan azt a módszert alkalmazta. Bármely más esetben a tartalékmódszert kell alkalmaznia.
(6)  
A KBF kitettségeire vonatkozó, a 132a. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott közvetlen vizsgálati módszerrel vagy megbízatáson alapuló módszerrel kiszámított kockázattal súlyozott kitettségérték tekintetében a KBF kitettségeinek tartalékmódszerrel kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékével megegyező felső határt kell meghatározni.
(7)  
E cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 132a. cikk (1) bekezdésének megfelelően a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazó intézmények a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy számíthatják ki, hogy ezeknek a kitettségeknek a 111. cikknek megfelelően kiszámított kitettségértékeit megszorozzák a 132c. cikkben meghatározott képletnek megfelelően kiszámított kockázati súllyal

image

, feltéve, hogy teljesülnek az alábbi feltételek:
a) 

az intézmények a KBF általuk tartott befektetési jegyeinek vagy részvényeinek az értékét eredeti bekerülési értéken mérik, azonban a KBF alapul szolgáló eszközeinek értékét valós értéken mérik, amennyiben a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák;

b) 

azoknak a befektetési jegyeknek vagy részvényeknek a piaci értékében bekövetkező változás, amelyek esetében az intézmények az értéket eredeti bekerülési értéken számítják, nem változtatja meg sem az említett intézmények szavatolótőkéjének összegét, sem pedig az ezekkel a részesedésekkel összefüggő kitettségértéket.

▼C2

132a. cikk

▼M8

A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítási módszerei

(1)  
Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azoknak az intézményeknek, amelyek elegendő információval rendelkeznek egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről, közvetlenül meg kell vizsgálniuk az említett kitettségeket a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához, és a KBF valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell kockázattal súlyozniuk, mintha azokat közvetlenül az intézmények tartanák.
(2)  
Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek elegendő információval egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről ahhoz, hogy a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák, az említett kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit a KBF megbízatásában és a vonatkozó jogban meghatározott határértékeknek megfelelően számíthatják ki.

Az intézményeknek az első albekezdésben említett számításokat annak feltételezésével kell elvégezniük, hogy a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig először a legmagasabb szavatolótőke-követelményt, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelményt eredményező kitettségeket vállal, amíg el nem éri a teljes kitettségre vonatkozó felső határt, valamint, hogy a KBF a megbízatása vagy adott esetben a vonatkozó jog által megengedett lehető legnagyobb mértékű tőkeáttételt alkalmaz.

Az intézményeknek az első albekezdésben említett számításokat az e fejezetben, e cím 5. fejezetében, továbbá e cím 6. fejezetének 3., 4., vagy 5. szakaszában meghatározott módszereknek megfelelően kell elvégezniük.

(3)  
A 92. cikk (3) bekezdésének d) pontjától eltérve, azok az intézmények, amelyek valamely KBF kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékét e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint számítják ki, az említett KBF származtatott kitettségeinek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az említett származtatott kitettségekhez kapcsolódó, az e cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5. szakasza szerint kiszámított szavatolótőke-követelmény 50 %-ával megegyező összegként számíthatják ki.

Az első albekezdéstől eltérve, az intézmény megteheti, hogy a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításakor nem veszi figyelembe az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.

(4)  
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak részletes meghatározása érdekében, hogy az intézményeknek milyen módon kell kiszámítaniuk a (2) bekezdésben említett kockázattal súlyozott kitettségértéket, amennyiben a számításhoz szükséges bemeneti adatok közül egy vagy több nem áll rendelkezésre.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. március 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

132b. cikk

A kollektív befektetési formák kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámítására szolgáló módszerekből való kizárások

(1)  
Az intézmények megtehetik, hogy a 132. cikkben említett számításokban nem veszik figyelembe a kollektív befektetési formák által tartott elsődleges alapvető tőkeinstrumentumokat, kiegészítő alapvető tőkeinstrumentumokat, járulékos tőkeinstrumentumokat és leírható, illetve átalakítható kötelezettséginstrumentumokat, amelyeket az intézményeknek a 36. cikk (1) bekezdésének, az 56. cikknek, a 66. cikknek, illetve a 72e. cikknek megfelelően kell levonniuk.
(2)  
Az intézmények megtehetik, hogy a 132. cikkben említett számításokban nem veszik figyelembe a KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló, a 150. cikk (1) bekezdésének g) és h) pontjában említett kitettségeket, és azokat kezelhetik a 133. cikkben meghatározottaknak megfelelően.

132c. cikk

Kollektív befektetési formákkal szembeni, mérlegen kívüli kitettségek kezelése

(1)  

Az intézményeknek azon mérlegen kívüli tételeikre vonatkozóan, amelyek tekintetében fennáll a lehetősége annak, hogy azok egy KBF befektetési jegyeinek vagy részvényeinek formájában fennálló kitettségekké alakuljanak, a kockázattal súlyozott kitettségértéket úgy kell kiszámítaniuk, hogy az e kitettségeknek a 111. cikkel összhangban kiszámított kitettségértékét megszorozzák a következő kockázati súllyal:

a) 

minden olyan kitettség esetében, amelyre az intézmények a 132a. cikkben meghatározott módszerek valamelyikét alkalmazzák:

image

ahol:

image

=

a kockázati súly

i

=

a kollektív befektetési formát jelölő index;

▼C7

RWAEi

=

a 132a. cikknek megfelelően a KBFi-re kiszámított összeg;

▼M8

image

=

a KBFi kitettségeinek kitettségértéke;

Ai

=

a KBFi eszközeinek könyv szerinti értéke; és

EQi

=

a KBFi tőkéjének könyv szerinti értéke.

b) 
minden más kitettség esetén

image

.
(2)  
Az intézményeknek az e cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket teljesítő minimális értékű kötelezettségvállalások kitettségértékét a garantált összeg diszkontált jelenértékeként, a nemteljesítési kockázattól mentes diszkonttényező alkalmazásával kell kiszámítaniuk. Az intézmények csökkenthetik a minimális értékű kötelezettségvállalások kitettségértékét azzal a veszteséggel, amelyet az alkalmazandó számviteli standardok a minimális értékű kötelezettségvállalások tekintetében elismernek.

Az intézményeknek úgy kell kiszámítaniuk az e cikk (3) bekezdésében foglalt összes feltételt teljesítő minimális értékű kötelezettségvállalásokból eredő, mérlegen kívüli kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét, hogy az érintett kitettségek kitettségértékét megszorozzák egy 20 %-os egyenértékesítési tényezővel és a 132. vagy a 152. cikk szerinti kockázati súllyal.

(3)  

Az intézmények a minimális értékű kötelezettségvállalásokból eredő, mérlegen kívüli kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét akkor határozhatják meg a (2) bekezdésben foglaltak szerint, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

a) 

az intézmény mérlegen kívüli kitettsége egy vagy több KBF befektetési jegyeibe vagy részvényeibe történő befektetésre vonatkozó minimális értékű kötelezettségvállalás, amelynek értelmében az intézmény kizárólag akkor köteles a minimális értékű kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó kifizetést teljesíteni, ha a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségeinek piaci értéke egy vagy több időpontban egy előre meghatározott értékhatár alá esik, a szerződésben foglaltaknak megfelelően;

b) 

a kollektív befektetési forma az alábbiak egyike:

i. 

a 2009/65/EK irányelvben meghatározott ÁÉKBV; vagy

ii. 

a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA, amely kizárólag a 2009/65/EK irányelv 50. cikkének (1) bekezdésében említett átruházható értékpapírokba vagy más likvid pénzügyi eszközökbe fektet be, amennyiben az alap megbízatása nem tesz lehetővé a 2009/65/EK irányelv 51. cikkének (3) bekezdése alapján engedélyezettnél nagyobb tőkeáttételt;

c) 

a minimális értékű kötelezettségvállalás alapjául szolgáló, a KBF alapul szolgáló kitettségeinek aktuális piaci értéke a mérlegen kívüli minimális értékű kötelezettségvállalások hatásának figyelembevétele nélkül fedezi vagy meghaladja a minimális értékű kötelezettségvállalásban meghatározott értékhatár jelenértékét;

d) 

ha a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségei piaci értékének a minimális értékű kötelezettségvállalás jelenértékét meghaladó többlete csökken, az intézmény – vagy egy másik olyan vállalkozás, amely e rendelettel, a 2013/36/EU irányelvvel vagy a 2002/87/EK irányelvvel összhangban az intézménnyel azonos összevont alapú felügyelet alá tartozik – képes befolyásolni a KBF vagy KBF-ek alapul szolgáló kitettségeinek összetételét vagy más módon korlátozni a többlet további csökkenésének lehetőségét;

e) 

a minimális értékű kötelezettségvállalás közvetlen vagy közvetett végső kedvezményezettje tipikusan a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározott lakossági ügyfél.

▼C2

133. cikk

Részvényjellegű kitettségek

(1)  

Részvényjellegű kitettségnek minősülnek a következő kitettségek:

a) 

nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;

b) 

hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.

(2)  
A részvényjellegű kitettségekhez 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni, kivéve ha a második résznek megfelelően levonandók, ha a 48. cikk (4) bekezdésének megfelelően 250 %-os kockázati súlyt kapnak, ha a 89. cikk (3) bekezdésének megfelelően 1 250  %-os kockázati súlyt kapnak vagy a 128. cikknek megfelelően magas kockázatú kitettségként kezelendők.
(3)  
Más intézmények által kibocsátott tőke- vagy szabályozóitőke-instrumentumokba történő befektetést részvényjellegű kitettségként kell kezelni kivéve, ha a szavatolótőkéből levonásra kerülnek, vagy a 48. cikk (4) bekezdése alapján 250 %-os kockázati súlyt kapnak, vagy a 128. cikknek megfelelően magas kockázatú kitettségként kezelendők.

134. cikk

Egyéb tételek

(1)  
A 86/635/EGK irányelv 4. cikkének „Eszközök” címszó alatti 10. pontja szerinti tárgyi eszközökhöz 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(2)  
Az olyan előtörlesztésekhez és esedékes, de még be nem folyt jövedelem aktív időbeli elhatárolásaihoz, amelyek esetében az intézmény nem képes a 86/635/EGK irányelv szerint meghatározni a partnert, 100 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(3)  
A beszedés alatt levő készpénztételekhez 20 %-os kockázati súlyt kell rendelni. A készpénz-állományhoz és az azzal egyenértékű készpénztételekhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(4)  
0 %-os kockázati súlyt kell rendelni a saját trezorokban tárolt vagy – a tömbarany-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig – a letétbe helyezett tömbaranyhoz.
(5)  
Visszavásárlási megállapodás mellett kötött eszközeladási (repo)-ügyletek, valamint sima határidős vételi ügyletek esetében a kockázati súly a szóban forgó eszközökhöz rendelt kockázati súly, nem pedig az ügyletek partnereihez rendelt kockázati súly.

▼M5

(6)  
Amennyiben valamely intézmény hitelkockázati fedezetet nyújt több kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy fizetésre akkor kerül sor, ha a kitettségek körében bekövetkezik az n-edik nemteljesítés, és e hitelkockázati eseménnyel megszűnik a szerződés, a kockázattal súlyozott eszközérték megállapításához össze kell adni – az összeget 1 250  %-ban maximálva – az n-1 kitettségek kivételével a kosárban szereplő összes kitettség kockázati súlyait, és ezt meg kell szorozni a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékével. Az összesítésbe bele nem számítandó n-1 kitettségeket oly módon kell megválasztani, hogy azok a kitettségek tartozzanak közéjük, amelyek mindegyikének alacsonyabb a kockázattal súlyozott kitettségértéke, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke.

▼C2

(7)  
A lízing kitettségértéke a minimális lízingdíjak diszkontált összege. A minimális lízingdíjak azok a pénzösszegek, amelyek a lízingszerződés időtartama során a lízingbe vevőtől követelnek vagy követelhetnek, és bármiféle engedményes opció, amelynek gyakorlása meglehetősen biztos. Ha a lízingbe vevőtől eltérő féltől követelhető, hogy a lízingelt eszköz maradványértékéhez kapcsolódó fizetést teljesítsen, és ez a fizetési kötelezettség megfelel a 201. cikk szerinti, a fedezetnyújtók elismerhetőségére vonatkozó feltételeknek, valamint a 213–215. cikkben említett egyéb garanciatípusok elismerésére vonatkozó követelményeknek, ezt a fizetési kötelezettséget figyelembe lehet venni a 4. fejezet alapján előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként. Ezeket a kitettségeket a 112. cikkel összhangban a megfelelő kitettségi osztályba kell sorolni. Ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása a következő: 1/t * 100 % * maradványérték, ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 és a lízingszerződés években kifejezett hátralevő futamidejéhez legközelebb lévő egész szám.



3. szakasz

A hitelkockázat-értékelés elismerése és hozzárendelése a besorolásokhoz



1. alszakasz

A külső hitelminősítő intézetek elismerése

135. cikk

Külső hitelminősítő intézetek általi hitelminősítések alkalmazása

(1)  
Az e fejezet szerinti kitettségek kockázati súlyának meghatározásához csak olyan külső hitelminősítés használható, amelynek külső hitelminősítő intézet általi kibocsátására, vagy befogadására az 1060/2009/EK rendeletnek megfelelően került sor.
(2)  
Az EBH az 1060/2009/EK rendelet 2. cikke (4) bekezdésének és 18. cikke (3) bekezdésének megfelelően a honlapján közzéteszi a külső hitelminősítő intézetek listáját.



2. alszakasz

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz

136. cikk

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek hozzárendelése a hitelminősítési besorolásokhoz

(1)  
Az EBH, az EBFH és az EÉPH a vegyes bizottságon keresztül végrehajtási standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek célja minden külső hitelminősítő intézet vonatkozásában annak meghatározása, hogy a 2. szakaszban meghatározott hitelminőségi besorolások melyikének felel meg a külső hitelminősítő intézet megfelelő hitelminősítése („hozzárendelés”). Ezeknek a meghatározásoknak tárgyilagosaknak és következeteseknek kell lenniük.

Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz, és szükség esetén módosított végrehajtás-technikai standardtervezeteket nyújt be.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.

(2)  

A hitelminősítések hozzárendelésének meghatározása során az EBH, az EBFH és az EÉPH teljesíti a következő követelményeket:

a) 

az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz bizonyos mennyiségi tényezőket, mint például az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemek hosszú távú nemteljesítési arányát. A közelmúltban alapított, valamint azon külső hitelminősítő intézetek esetében, amelyek csak kevés nemteljesítési adattal rendelkeznek, az EBH, az EBFH és az EÉPH felkéri a külső hitelminősítő intézetet, hogy becsülje meg az egy-egy hitelminősítési kategóriába sorolt elemekhez kapcsolódó hosszú távú nemteljesítések arányát;

b) 

az egyes hitelminősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok közötti különbségtétel érdekében, az EBH, az EBFH és az EÉPH figyelembe vesz minőségi tényezőket is, úgymint a Külső hitelminősítő intézetek által minősített kibocsátók körét, a külső hitelminősítő intézetek által adott hitelminősítések körét, az egyes hitelminősítések jelentését és a nemteljesítésnek a külső hitelminősítő intézetek által alkalmazott meghatározását;

c) 

az EBH, az EBFH és az EÉPH összehasonlítja az adott külső hitelminősítő intézet egyes hitelminősítéseihez tartozó nemteljesítési arányokat, és ezeket egy olyan refernciaértékkel (benchmark) hasonlítja össze, amelyek alapja az a nemteljesítési arány, amelyet más külső hitelminősítő intézetek tapasztaltak azon kibocsátókkal kapcsolatban, amelyek egyenértékű hitelkockázati szintet képviselnek;

d) 

amennyiben egy bizonyos külső hitelminősítő intézet által adott hitelminősítés esetében tapasztalt nemteljesítések aránya lényegesen és rendszeresen magasabb, mint a referenciaérték (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseihez magasabb hitelminőségi besorolást rendel a hitelminősítési kategóriák közül;

e) 

amennyiben az EBH, az EBFH és az EÉPH növelte az egy adott külső hitelminősítő intézet általi egyedi hitelminősítéshez társuló kockázati súlyt, és az adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinél tapasztalt nemteljesítések aránya már nem lényegesen és rendszeresen magasabb a referenciaértéknél (benchmark), az EBH, az EBFH és az EÉPH visszaállíthatja a külső hitelminősítő intézet hitelminősítéseinek eredeti hitelminőségi besorolását a hitelminősítési kategóriák közül.

(3)  
Az EBH, az EBFH és az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2) bekezdés a) pontjában említett mennyiségi tényezők, a b) pontjában említett minőségi tényezők és c) pontjában említett referenciaérték (benchmark) meghatározása céljából.

Az EBH, az EBFH és az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével, valamint az 1094/2010/EU és az 1095/2010/EU rendelettel összhangban történő elfogadására.



3. alszakasz

Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása

137. cikk

Exporthitel-ügynökségek általi hitelminősítés alkalmazása

(1)  

A 114. cikk alkalmazásában az intézmények felhasználhatják az intézmény által kijelölt exporthitel-ügynökség hitelminősítéseit, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a) 

a hitelminősítés a „hivatalosan támogatott exporthitelek irányelveiről szóló OECD-megállapodásban” részt vevő exporthitel-ügynökségek konszenzusos kockázatminősítése;

b) 

az exporthitel-ügynökség közzéteszi hitelminősítéseit, és az exporthitel-ügynökség az OECD által elfogadott módszereket alkalmazza, és a hitelminősítéshez az OECD által elfogadott módszerek által meghatározott nyolc minimális exportbiztosítási díj (MEBD) egyike társul. Az intézmények visszavonhatják az exporthitel-ügynökség kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése.

(2)  

Az olyan kitettségekhez, amelyekre vonatkozóan – kockázati súlyozási célból – felhasználásra alkalmasnak minősül egy exporthitel-ügynökség általi hitelminősítés, a 9. táblázat szerint kell kockázati súlyt rendelni.



9. táblázat

MEBD

0

1

2

3

4

5

6

7

Kockázati súly

0 %

0 %

20 %

50 %

100 %

100 %

100 %

150 %



4. szakasz

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseinek használata a kockázati súlyok meghatározására

138. cikk

Általános követelmények

Az intézmények az eszközökhöz és mérlegen kívüli tételekhez rendelendő kockázati súlyok meghatározására jogosultak kijelölni egy vagy több külső hitelminősítő intézetet. Az intézmények visszavonhatják a külső hitelminősítő intézet kijelölését. Az intézményeknek tényszerű indokolással kell alátámasztaniuk a visszavonást, ha konkrét jelek utalnak arra, hogy a visszavonás célja a tőkemegfelelési követelmények csökkentése. A hitelminősítéseket nem szabad szelektív módon használni. Az intézményeknek megbízáson alapuló hitelminősítéseket kell használniuk. Mindazonáltal megbízás nélküli hitelminősítéseket is használhatnak abban az esetben, ha az EBH megerősítette, hogy egy külső hitelminősítő intézet megbízás nélküli hitelminősítésének minősége nem tér el az adott külső hitelminősítő intézet megbízáson alapuló hitelminősítéseinek minőségétől. Az EBH megtagadja vagy visszavonja a megerősítést különösen abban az esetben, ha a külső hitelminősítő intézet egy megbízás nélküli hitelminősítést arra használt fel, hogy a minősített szervezetre nyomást gyakorolva elérje, hogy az hitelminősítést vagy más szolgáltatásokat rendeljen meg. A hitelminősítések felhasználása során az intézmények kötelesek teljesíteni a következő követelményeket:

a) 

amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések használata mellett dönt bizonyos kitettségi osztályba tartozó tételek esetében, az említett hitelminősítéseket következetesen, az adott kategóriába tartozó összes kitettségre vonatkozóan alkalmaznia kell;

b) 

amennyiben egy intézmény egy külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések alkalmazása mellett dönt, az adott külső hitelminősítő intézet minősítéseit a későbbiekben is folyamatosan és következetesen kell alkalmaznia;

c) 

az intézmény csak azokat a külső hitelminősítő intézetek által kiadott hitelminősítéseket használhatja, amelyeknek elkészítésekor figyelembe vették a tőke és az utána járó kamatok teljes összegét;

d) 

ha egy minősített tételre vonatkozóan csak egy, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, akkor ezt a hitelminősítést kell alkalmazni a szóban forgó tétel kockázati súlyának meghatározására;

e) 

ha egy minősített tételre vonatkozóan két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, és ez a kettő különböző kockázati súlyoknak felel meg, a magasabb kockázati súlyt kell alkalmazni;

f) 

ha egy minősített tételre vonatkozóan több mint két, kijelölt külső hitelminősítő intézettől származó hitelminősítés áll rendelkezésre, a két legalacsonyabb kockázati súlyt eredményező két minősítést kell figyelembe venni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly különböző, akkor a magasabbat kell alkalmazni. Ha a két legalacsonyabb kockázati súly azonos, akkor azt a kockázati súlyt kell alkalmazni.

139. cikk

Kibocsátói és kibocsátási hitelminősítés

(1)  
Amennyiben egy adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez egy kitettséget jelentő tétel tartozik, létezik hitelminősítés, ezt a hitelminősítést kell felhasználni az adott tételhez tartozó kockázati súly meghatározására.
(2)  

Amennyiben egy adott tételre vonatkozóan nem létezik közvetlenül alkalmazandó hitelminősítés, de létezik hitelminősítés egy olyan adott kibocsátási programra vagy ügyletre vonatkozóan, amelyhez a kitettséget jelentő tétel nem tartozik, vagy általános hitelminősítés létezik a kibocsátóra vonatkozóan, akkor ezt a hitelminősítést abban az esetben kell alkalmazni, ha:

a) 

magasabb kockázati súlyt eredményez, mint amekkora kockázati súlyt egyébként az adott kitettség kapna, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál hátrébb sorolt; vagy

b) 

alacsonyabb kockázati súlyt képez, és a kérdéses kitettség az adott kibocsátási programmal vagy ügylettel, illetve a kibocsátó előresorolt fedezetlen kitettségeivel minden tekintetben pari passu vagy annál előrébb sorolt.

A kitettséget minden egyéb esetben nem minősítettként kell kezelni.

(3)  
Az (1) és a (2) bekezdés nem zárhatja ki a 129. cikk alkalmazását.
(4)  
Egy vállalatcsoporton belüli kibocsátóra vonatkozó hitelminősítések nem alkalmazhatók egy ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozó másik kibocsátóra vonatkozó hitelminősítésként.

140. cikk

Hosszú távú és rövid távú hitelminősítések

(1)  
A rövid távú hitelminősítések csak rövid lejáratú eszközt vagy mérlegen kívüli tételeket megtestesítő, intézményekkel és vállalkozásokkal szembeni kitettségekre alkalmazhatók.
(2)  

Bármely rövidtávú hitelminősítés csak arra a tételre alkalmazható, amelyre a rövidtávú hitelminősítés vonatkozik, és nem használható bármely más tételre vonatkozó kockázati súlyok meghatározására, kivéve a következő esetekben:

a) 

ha egy rövid távú, minősített ügylethez 150 %-os kockázati súly van rendelve, akkor az illető adós összes nem minősített, fedezetlen – rövid vagy hosszú lejáratú – kitettségéhez szintén 150 %-os kockázati súlyt kell rendelni;

b) 

ha egy rövidtávú, minősített ügylethez 50 %-os kockázati súly van rendelve, egyetlen nem minősített, rövid lejáratú kitettséghez sem rendelhető 100 %-osnál alacsonyabb kockázati súly.

141. cikk

Hazai pénznemben és devizában fennálló tételek

Egy kötelezett hazai pénznemében denominált tételre vonatkozó hitelminősítése nem használható fel ugyanezen kötelezett más devizában denominált másik kitettségéhez tartozó kockázati súly meghatározására.

Amennyiben egy kitettség egy intézmény által a piacon elsőbbségi hitelezőként elismert multilaterális fejlesztési bank által nyújtott hitel igénybevételéből ered, a kötelezettel szembeni hazai pénznemben fennálló kitettségre vonatkozó hitelminősítés felhasználható a kockázati súly megállapítása céljából.



3. FEJEZET

Belső minősítésen alapuló módszer



1. szakasz

Az IRB-módszer alkalmazásának az illetékes hatóságok általi engedélyezése

142. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  

E fejezet alkalmazásában:

1. 

„minősítési rendszer”: az összes módszer, folyamat, ellenőrzés, adatgyűjtő és informatikai rendszer, amelyet a hitelkockázat mérésére, a kitettségek minősítési kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolására, valamint a nemteljesítési és veszteségi becslések mennyiségi meghatározására alakítottak ki egy adott kitettségtípusra vonatkozóan;

2. 

„kitettségtípus”: egységesen kezelt, bizonyos ügylettípus által képzett kitettségek csoportja, amelyek korlátozódhatnak egyetlen vállalkozásra vagy egy csoporton belüli vállalkozás- alcsoportra, feltéve, hogy a csoport más vállalkozásainál másképp kezelik ugyanazt a kitettségtípust;

3. 

„üzleti egység”: bármely különálló szervezeti vagy jogi egység, üzletág, földrajzi hely;

4. 

„nagyméretű pénzügyi ágazatbeli szervezet”: bármely olyan pénzügyi ágazatbeli szervezet, amely megfelel a következő feltételeknek:

a) 

összes, egyedi vagy összevont alapon számított eszköze nagyobb vagy egyenlő a 70 milliárd EUR-s küszöbbel, az eszközérték megállapításához a legutóbb auditált pénzügyi kimutatást vagy összevont pénzügyi kimutatást használva; és

b) 

uniós prudenciális szabályozás vagy egy harmadik ország joga alá tartozik, amely az unióssal legalább egyenértékű prudenciális felügyeletet és szabályozást alkalmaz, vagy egy leányvállalata ilyen szabályozás, illetve felügyelet alá tartozik.

5. 

„nem szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezet”: bármely egyéb szervezet, amely nem pénzügyi ágazatbeli szabályozott szervezet, de főtevékenységként a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében vagy a 2004/39/EK irányelv I. mellékletében felsorolt egy vagy több tevékenységet végzi;

6. 

„ügyfél kategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyfélminősítési skálájánbelül, amelybe az ügyfeleket a nemteljesítési valószínűség-becslések kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják;

7. 

„ügyletkategória”: olyan kockázati kategória egy minősítési rendszer ügyletminősítési kategóriáin belül, amelybe a kitettségeket a nemteljesítéskori veszteségráta (LGD) saját becsléseinek kiszámítására használt, meghatározott és jól elkülönülő minősítési kritériumok alapján besorolják.

▼M5 —————

▼C2

(2)  
Az e cikk (1) bekezdése 4. pontjának b) alpontja alkalmazásában a Bizottság a 464. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás alkalmazása mellett végrehajtási aktusok útján határozhat arról, hogy a harmadik ország az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmaz-e. Ilyen határozat hiányában az intézmények 2015. január 1-jéig továbbra is alkalmazhatják harmadik országokra az ebben a bekezdésben meghatározott eljárást, amennyiben az érintett illetékes hatóságok 2014. január 1-je előtt jóváhagyták ezen eljárás alkalmazását az adott harmadik ország esetében.

143. cikk

Az IRB-módszer használatának engedélyezése

(1)  
Amennyiben teljesülnek az ebben a fejezetben meghatározott feltételek, az illetékes hatóság köteles engedélyezni az intézmények számára, hogy kockázattal súlyozott kitettségértékeiket a belső minősítésen alapuló módszer (a továbbiakban: IRB-módszer) használatával számítsák ki.
(2)  
Az IRB-módszer – beleértve a nemteljesítéskori veszteségráta (a továbbiakban: LGD) és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseit – használatára vonatkozóan előzetes engedélyt kell kérni minden egyes kitettségi osztály és minősítési rendszer, valamint a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek és minden egyes, az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők becslésére vonatkozó módszer esetében.
(3)  

Az intézményeknek meg kell szerezniük az illetékes hatóságok előzetes engedélyét a következőkre vonatkozóan:

a) 

olyan minősítési rendszer alkalmazási körének vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer alkalmazási körének az érdemi megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott;

b) 

olyan minősítési rendszer vagy a részvényjellegű kitettségre vonatkozó belső modellen alapuló módszer lényeges megváltoztatása, amelynek használatára az intézmény engedélyt kapott.

A minősítési rendszer alkalmazási köre az azon releváns kitettségtípushoz tartozó összes kitettséget foglalja magában, amelyre a minősítési rendszert kialakították.

(4)  
Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat a minősítési rendszerek és a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek minden módosításáról.
(5)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján megállapítható, hogy egy meglévő minősítési rendszer olyan egyéb újonnan bevont kitettségekre való alkalmazása, amelyekre az adott minősítési rendszer addig nem terjedt ki, valamint az IRB-módszer szerinti minősítési rendszerek és a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modellen alapuló módszerek módosításai lényegesek-e.

Az EBH 2013. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

144. cikk

Az IRB-módszer alkalmazására vonatkozó kérelem illetékes hatóságok általi elbírálása

(1)  

Az illetékes hatóság a 143. cikk alapján kizárólag akkor adhat engedélyt az intézmények számára az IRB-módszer használatára, beleértve az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek használatát, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az ebben a fejezetben meghatározott követelmények teljesülnek, különös tekintettel a 6. szakaszban meghatározottakra, és hogy az intézmények hitelkockázati kitettségek kezelésére és minősítésére szolgáló rendszerei megbízhatóak és azokat integritással hajtják végre, és mindenekelőtt, hogy az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyította, hogy teljesülnek a következő standardok:

a) 

az intézmény minősítési rendszerei biztosítják a ügyfelek és ügyletek jellegzetességeinek megfelelő felmérését, az érdemi kockázatmegkülönböztetést, valamint a pontos és következetes mennyiségi kockázatbecsléseket;

b) 

a szavatolótőke-követelmények számítása során használt belső minősítések, a nemteljesítésre és a veszteségre tett becslések, valamint a kapcsolódó rendszerek és eljárások alapvető szerepet játszanak a kockázatkezelési és a döntéshozatali folyamatban, valamint az intézmény hiteldöntéseiben, belső tőkeallokációjában és vállalatirányítási funkcióiban;

c) 

az intézmény hitelkockázati kontroll egységgel rendelkezik, amely felelős minősítési rendszereiért, és amely megfelelően független és illetéktelen befolyástól mentes;

d) 

az intézmény minden releváns adatot összegyűjt és tárol, hogy hatékony módon támogassa a hitelkockázat-mérési és -kezelési folyamatát;

e) 

az intézmény dokumentálja minősítési rendszereit, azok kialakításának okait és validálja minősítési rendszereit;

f) 

az intézmény validálta minden egyes minősítési rendszerét és minden egyes, a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerét egy megfelelő időszakban, azt megelőzően, hogy engedélyt kapott volna e minősítési rendszer, illetve e részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer használatára, ez alatt az időszak alatt felmérte, hogy a minősítési rendszer, illetve a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer illeszkedik-e a minősítési rendszer vagy a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszer alkalmazási köréhez, és megtette az e felmérésből következő, az említett minősítési rendszerekben vagy a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerekben szükséges változtatásokat;

▼M8

g) 

az intézmény az IRB-módszer szerint kiszámította a kockázati paraméterekre vonatkozó becsléseiből eredő szavatolótőke-követelményeket, és képes a 430. cikkben előírt adatszolgáltatás teljesítésére;

▼C2

h) 

az intézmény a minősítési rendszerek alkalmazási körébe tartozó valamennyi kitettséget besorolta és továbbra is besorolja az adott minősítési rendszer valamelyik minősítési kategóriájába vagy halmazába; az intézmény a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó belső modelleken alapuló módszerek alkalmazási körébe tartozó valamennyi kitettséget besorolta és továbbra is besorolja az adott belső modelleken alapuló módszer valamelyik minősítési kategóriájába vagy halmazába.

Az IRB-módszer használatára vonatkozó követelmények, beleértve az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseit, akkor is alkalmazandók, ha az intézmény olyan minősítési rendszert, vagy minősítési rendszeren belül használt olyan modellt alkalmaz, amelyet harmadik féltől vásárolt.

(2)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon módszerek meghatározása céljából, amelyeket az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell annak megállapítása során, hogy egy intézmény teljesíti-e az IRB-módszer használatára vonatkozó követelményeket.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadására.

145. cikk

Az IRB-módszerek használatával kapcsolatos korábbi tapasztalat

(1)  
Az IRB módszer alkalmazásának engedélyezéséhez a kérelmező intézménynek az IRB-módszer használatának engedélyezését megelőző legalább három éven át a szóban forgó IRB kitettségi osztályokra vonatkozóan olyan minősítési rendszereket kell alkalmaznia, amelyek lényegében összhangban vannak a 6. szakaszban a belső kockázat mérésére és kezelésére vonatkozóan meghatározott követelményekkel.
(2)  
Az LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek alkalmazását kérelmező intézménynek az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítania kell, hogy az LGD-kre és hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseket olyan módon becsülte és alkalmazta az LGD-k és a hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek használatára való jogosultságot megelőző legalább három éven át, amely nagyjából lényegében összhangban volt a 6. szakaszban e paraméterek saját becsléseinek használatára vonatkozóan meghatározott követelményekkel.
(3)  
Amennyiben egy intézmény az első engedély megadását követően kiterjeszti az IRB-módszer használatát, az intézménynek elegendő tapasztalattal kell rendelkeznie ahhoz, hogy az (1) és (2) bekezdés követelményeinek a módszer körébe ezáltal újonnan bevont kitettségek tekintetében is megfeleljen. Ha a minősítési rendszer használatát olyan kitettségekre terjesztik ki, amelyek olyan jelentősen eltérnek az addigi alkalmazási körtől, hogy a meglévő tapasztalatról ésszerűen nem feltételezhető, hogy elegendő az alkalmazási körbe újonnan bevont kitettségek tekintetében az említett rendelkezések követelményeinek teljesítéséhez, akkor az újonnan bevont kitettségekre az (1) és (2) bekezdés követelményei külön alkalmazandók.

146. cikk

Intézkedések abban az esetben, ha e fejezet követelményei már nem teljesülnek

Ha valamely intézmény már nem teljesíti az e fejezetben meghatározott követelményeket, tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot, és:

a) 

az illetékes hatóság számára kielégítő tervet kell benyújtania arról, hogy belátható időn belül miként fog újra megfelelni a követelményeknek, és az illetékes hatóság által jóváhagyott határidőig meg kell valósítania a tervet; vagy

b) 

az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítania kell, hogy a nemmegfelelés hatása elhanyagolható jelentőségű.

147. cikk

A kitettségek kitettségi osztályokba való sorolásának módszere

(1)  
Az intézmény által a kitettségek különböző kitettségi osztályokba való sorolásához használt módszernek megfelelőnek és időben következetesnek kell lennie.
(2)  

Minden egyes kitettséget hozzá kell rendelni a következő kitettségi osztályok egyikéhez:

a) 

központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségek;

b) 

intézményekkel szemben fennálló kitettségek;

c) 

vállalkozásokkal szembeni kitettségek;

d) 

lakossággal szembeni kitettségek;

e) 

részvényjellegű kitettségek;

f) 

értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételek;

g) 

egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök.

(3)  

A következő kitettségeket a (2) bekezdés a) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni:

a) 

regionális kormányzatokkal, helyi hatóságokkal vagy az közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek a 115. cikk és a 116. cikk alapján központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelendők;

b) 

a 117. cikk (2) bekezdésében említett multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek;

c) 

nemzetközi szervezetekkel szembeni kitettségek, amelyek a 118. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak.

(4)  

A következő kitettségeket a (2) bekezdés b) pontjában meghatározott osztályba kell sorolni:

a) 

regionális kormányzatokkal és helyi hatóságokkal szembeni kitettségek, amelyek a 115. cikk (2) és (4) bekezdése szerint nem kezelhetők központi kormányzattal szembeni kitettségként;

b) 

közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek, amelyek a 116. cikk (4) bekezdése szerint nem kezelhetők központi kormányzattal szembeni kitettségként;

c) 

multilaterális fejlesztési bankokkal szembeni kitettségek, amelyekhez nem rendelhető 0 %-os kockázati súly a 117. cikk alapján; és

d) 

pénzügyi vállalkozásokkal szembeni kitettségek, amelyek a 119. cikk (5) bekezdése alapján intézményekkel szembeni kitettségként kezelendők.

(5)  

A (2) bekezdés d) pontjában meghatározott lakossággal szembeni kitettségi osztályba való besoroláshoz a kitettségeknek a következő kritériumoknak kell megfelelniük:

a) 

a következők egyikével szembeni kitettségeknek kell lenniük:

i. 

egy, vagy több természetes személlyel szembeni kitettség;

ii. 

kkv-val szembeni kitettség, feltéve hogy ez esetben a kötelezett ügyfélnek vagy egymással kapcsolatban álló kötelezett ügyfelek csoportjának az intézménnyel, valamint az anyavállalatokkal és azok leányvállalataival szembeni tartozásának teljes összege, beleértve bármilyen késedelmes kitettséget, bele nem értve azonban a lakóingatlan-biztosítékkal biztosított kitettségeket, az intézmény tudomása szerint nem haladhatja meg az 1 millió EUR-t, és az intézmény megfelelő lépéseket tett arra, hogy erről megbizonyosodjon;

b) 

az intézménynek kockázatkezelése során mindenkor következetesen és hasonló módon kell kezelnie őket;

c) 

nem kezelhetik őket egyedileg, a vállalati kitettségi osztályba tartozó kitettségekhez hasonló módon;

d) 

mindegyikük jelentős számú hasonlóan kezelt kitettség egyikét jelenti.

Az első albekezdésben felsorolt kitettségek mellett a minimális lakossági lízingfizetések jelenértékét is a lakossággal szembeni kitettségi osztályba kell sorolni.

(6)  

A következő kitettségeket a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott részvényjellegű kitettségi osztályba kell sorolni:

a) 

nem hitelviszonyt megtestesítő kitettségek, amelyek a kibocsátó eszközeivel vagy jövedelmével szembeni hátrasorolt maradványkövetelést testesítenek meg;

b) 

hitelviszonyt megtestesítő kitettségek és egyéb értékpapírok, partnerségek, származtatott ügyletek és egyéb eszközök, amelyek gazdasági tartalma hasonló az a) pontban ismertetett kitettségekhez.

(7)  
Minden hitelkötelezettséget, amely nem sorolható a (2) bekezdés a), b), d), e) és f) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe sem, az említett bekezdés c) pontjában említett vállalati kitettségi osztályba kell sorolni.
(8)  

Az intézményeknek a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vállalati kitettségi osztályon belüli külön kategóriába, a speciális hitelezési kitettségek körébe kell sorolniuk a következő jellegzetességekkel bíró kitettségeket:

a) 

a kitettség olyan szervezettel szemben áll fenn, amelyet kimondottan fizikai eszközök finanszírozására vagy működtetésére hoztak létre, vagy gazdasági szempontból hasonló kitettség;

b) 

a szerződéses megállapodások azt eredményezik, hogy a hitelező nagymértékben rendelkezik az eszközök és az általuk termelt jövedelem felett;

c) 

a kötelezettség visszafizetésének fő forrása a finanszírozott eszközök által termelt jövedelem, nem pedig a tágabb értelemben vett kereskedelmi vállalkozás ettől független teljesítménye.

(9)  
A lízingelt ingatlanok maradványértékét a (2) bekezdés g) pontjában meghatározott kitettségi osztályba kell sorolni, kivéve a maradványérték azon részét, amely már a 166. cikk (4) bekezdésében meghatározott lízingkitettség része.
(10)  
A kosáron alapulú, n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatíva révén nyújtott fedezetből eredő kitettség a (2) bekezdés szerinti osztályok közül ugyanabba az osztályba sorolandó, mint amelybe a kosárban szereplő kitettségeket kellene sorolni, kivéve ha a kosárban szereplő egyes kitettségeket más és más kitettségi osztályba kellene sorolni, mely esetben a kitettség a (2) bekezdés c) pontja szerinti vállalati kitettségi osztályba sorolandó.

148. cikk

Az IRB-módszer különböző kitettségi osztályok és üzleti egységek tekintetében történő bevezetésének feltételei

(1)  
Az intézmények, valamint bármely anyavállalat és leányvállalatai kötelesek minden kitettségre alkalmazni az IRB-módszert, kivéve, ha az illetékes hatóságoktól engedélyt kaptak a sztenderd módszer tartós használatára, a 150. cikknek megfelelően.

Amennyiben az illetékes hatóságok előzetesen engedélyezik, az IRB-módszer alkalmazásának bevezetése történhet fokozatosan is: ugyanazon üzleti egységen belül a 147. cikkben említett egyes kitettségi osztályokra, ugyanazon csoporton belül az egyes üzleti egységekre, illetve az LGD-kre vagy a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazásakor a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására.

A 147. cikk (5) bekezdésében említett lakossággal szembeni kitettségi osztály esetében a módszer alkalmazása bevezethető fokozatosan a 154. cikkben meghatározott különböző korrelációknak megfelelő egyes kitettségi alosztályokra.

(2)  
Az illetékes hatóságok kötelesek meghatározni azt az időtartamot, amely során az intézményeknek, valamint bármely anyavállalatnak és leányvállalatainak minden kitettségre vonatkozóan be kell vezetniük az IRB-módszert. Az időtartamnak olyannak kell lennie, amelyet az illetékes hatóságok az intézmények vagy bármely anyavállalat és leányvállalatai tevékenységének természete és mérete, valamint az alkalmazandó minősítési rendszerek száma és természete alapján megfelelőnek ítélnek.
(3)  
Az intézmények az IRB-módszer alkalmazását az illetékes hatóságok által meghatározott feltételek szerint kötelesek bevezetni. Az illetékes hatóság által kialakított feltételeknek biztosítaniuk kell azt, hogy ne lehessen szelektív módon igénybe venni az (1) bekezdés adta lehetőséget azon kitettségi osztályokra vagy üzleti egységekre vonatkozó szavatolótőke-követelmények csökkentésének céljával, amelyeket még be kell vonni az IRB-módszerbe, vagy az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazási körébe.
(4)  
Azon intézményeknek, amelyek csak 2013. január 1-je után kezdték használni az IRB-módszert, vagy amelyek számára az illetékes hatóságok eddig az időpontig írták elő, hogy gondoskodjanak tőkekövetelményeik kiszámítása céljából a sztenderd módszer alkalmazhatóságáról, továbbra is lehetőségük van arra, hogy a tőkekövetelmények kiszámításához minden kitettségükre vonatkozóan a sztenderd módszert használják a bevezetési időtartam alatt, amíg az illetékes hatóságok nem értesítik őket, hogy meggyőződtek arról, hogy az IRB-módszer tényleges bevezetése nagy valószínűséggel feltételezhető.
(5)  
Az az intézmény, amely engedéllyel rendelkezik az IRB-módszer alkalmazására bármely kitettségi osztályra vonatkozóan, köteles az IRB-módszert használni a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában foglalt részvényjellegű kitettségi osztályra vonatkozóan, kivéve, ha az intézménynek a 150. cikknek megfelelően engedélye van a sztenderd módszer alkalmazására a részvényjellegű kitettségek és a 147. cikk (2) bekezdésének g) pontjában foglalt egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök vonatkozásában.
(6)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságoknak meg kell határozniuk az IRB-módszernek a (3) bekezdésben említett kitettségi osztályok tekintetében történő fokozatos bevezetésének megfelelő módját és ütemezését.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

149. cikk

A kevésbé bonyolult módszerek alkalmazásához való visszatérés feltételei

(1)  

Az adott kitettségi osztály vagy kitettségtípus vonatkozásában IRB-módszert használó intézmény nem hagyhatja abba e módszer használatát, és nem használhatja helyette a sztenderd módszert a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

az intézmény az illetékes hatóságnak meggyőzően bizonyította, hogy a sztenderd módszert nem az intézmény szavatolótőke-követelményének csökkentése érdekében kívánja alkalmazni, hanem az az intézmény összes ilyen típusú kitettségének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére, illetve kockázatkezelési képességének hatékonyságára;

b) 

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

(2)  

Azok az intézmények, amelyek a 151. cikk (9) bekezdése alapján engedélyt kaptak az LGD-k és hitel-egyenértékesítési tényezők saját becsléseinek a használatára, nem térhetnek vissza a 151. cikk (8) bekezdésében említett LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők használatára, kivéve, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

az intézmény az illetékes hatóságnak meggyőzően bizonyította, hogy a 151. cikk (8) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket és hitel-egyenértékesítési tényezőket nem az intézmény szavatolótőke-követelményének csökkentése érdekében kívánja alkalmazni egy adott kitettségi osztály vagy kitettségtípus vonatkozásában, hanem az az intézmény összes ilyen típusú kitettségének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére, illetve kockázatkezelési képességének hatékonyságára;

b) 

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

(3)  
Az (1) és (2) bekezdés alkalmazása az illetékes hatóságok által a 148. cikknek megfelelően az IRB-módszer fokozatos bevezetésére vonatkozóan meghatározott feltételek, és a 150. cikkben említett, tartós mentesítésre vonatkozó engedély függvénye.

150. cikk

A tartós mentesítés feltételei

(1)  

Azok az intézmények, amelyeknek egy vagy több kitettségi osztályra vonatkozóan engedélyük van az IRB módszer használatára a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása során, amennyiben megkapták az illetékes hatóságok előzetes engedélyét, alkalmazhatják a sztenderd módszert a következő kitettségekre:

a) 

a 147. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben alacsony az olyan partnerek száma, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn, és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene az ezen partnerekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése;

b) 

a 147. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett kitettségi osztály, amennyiben alacsony az olyan partnerek száma, amelyekkel szemben jelentős kitettség áll fenn, és az intézmény számára indokolatlan terhet jelentene az ezen partnerekre vonatkozó minősítési rendszer bevezetése;

c) 

kitettségek nem jelentős üzleti egységekben, valamint olyan kitettségi osztályok vagy kitettségtípusok, amelyek a méret és a vélelmezett kockázati profil tekintetében nem lényegesek;

d) 

a tagállamok központi kormányzatával, központi bankjával, valamint regionális kormányzataival, helyi hatóságaival, közigazgatási szerveivel és közszektorbeli intézményeivel szembeni kitettségek, amennyiben:

i. 

külön rendelkezések miatt a kockázat tekintetében nincs különbség az adott központi kormányzattal és központi bankkal szembeni kitettségek és az említett egyéb kitettségek között; és

▼M10

ii. 

a központi kormányzatokkal és a központi bankokkal szembeni kitettségekhez a 114. cikk (2) vagy (4) bekezdése alapján 0 %-os kockázati súly tartozik;

▼C2

e) 

az intézmény olyan partnerrel szembeni kitettségei, amely az anyavállalata, leányvállalata vagy anyavállalatának leányvállalata, feltéve, hogy a partner intézmény vagy pénzügyi holding társaság, vegyes pénzügyi holding társaság, pénzügyi vállalkozás, vagyonkezelő társaság vagy járulékos vállalkozás, amelyre megfelelő prudenciális követelmények vonatkoznak vagy egy olyan vállalkozás, amelynél a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti kapcsolat áll fenn;

f) 

olyan, intézmények közötti kitettség, amely megfelel a 113. cikk (7) bekezdésében meghatározott követelményeknek;

g) 

olyan szervezetekkel szembeni részvényjellegű kitettségek, amelyek hitelkötelezettségei a 2. fejezet alapján 0 %-os kockázati súlyt kapnak, ideértve azokat a köztámogatásban részesülő szervezeteket is, amelyeknél alkalmazható a 0 %-os kockázati súly;

h) 

a gazdaság meghatározott ágazatainak előmozdítására irányuló olyan állami programok keretében felmerült részvényjellegű kitettségek, amelyek esetében az intézmény jelentős támogatást kap a befektetésre, és amelyekre a kormányzati felvigyázás bizonyos formája és a tőkerészesedés-befektetések korlátozása vonatkozik, azzal, hogy az ennek alapján az IRB-módszer alkalmazási köréből kizárható ilyen kitettségek összesített értéke nem haladhatja meg a szavatolótőke 10 %-át;

i) 

a 119. cikk (4) bekezdésében azonosított kitettségek, amelyek teljesítik az ott felsorolt feltételeket;

j) 

a 215. cikk (2) bekezdésében említett állami és állam által viszontbiztosított garanciák.

Az illetékes hatóságok kötelesek engedélyezni a sztenderd módszer használatát az első albekezdés g) és h) pontjában említett olyan részvényjellegű kitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan más tagállamokban engedélyezték ezt az eljárást. Az EBH honlapján közzéteszi és rendszeresen frissíti az említett pontokban említett azon kitettségeknek a listáját, amelyeket a sztenderd módszer szerint kell kezelni.

(2)  
Az (1) bekezdés alkalmazásában lényegesnek kell tekinteni az intézmény részvényjellegű kitettségi osztályát, ha annak összesített értéke – figyelmen kívül hagyva az (1) bekezdés h) pontjában említett, az állami programok keretébenfelmerült részvényjellegű kitettségeket – átlagosan az előző év során meghaladja az intézmény szavatolótőkéjének 10 %-át. Ez a küszöbérték az intézmény szavatolótőkéjének 5 %-a, ha az említett részvényjellegű kitettségek száma 10 egyedi részesedésnél kevesebb.
(3)  
AZ EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az (1) bekezdés a), b) és c) pontja alkalmazási feltételeinek meghatározása céljából.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(4)  
Az EBH 2018-ban iránymutatásokat ad ki az (1) bekezdése d) pontjának alkalmazására vonatkozóan, amelyekben ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a mérlegfőösszeg és/vagy a kockázattal súlyozott eszközérték milyen, százalékban megadott aránya számítható legfeljebb a sztenderd módszerrel.

Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.



2. szakasz

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása



1. alszakasz

Kitettségi osztály szerinti kezelés

151. cikk

Kitettségi osztály szerinti kezelés

(1)  
A hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott és a szavatolótőkéből le nem vont kitettségértékeket a 147. cikk (2) bekezdésének a)–e) és g) pontjában említett kitettségi osztályok egyikébe tartozó kitettségek esetén a 2. alszakasznak megfelelően kell kiszámítani, kivéve ha az említett kitettségek az elsődleges alapvető tőkeelemekből, a kiegészítő alapvető tőkeelemekből vagy a járulékos tőkeelemekből kerülnek levonásra.
(2)  
A vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 157. cikknek megfelelően kell kiszámítani. Amennyiben az intézménynek a nemteljesítési kockázatot és a felhígulási kockázatot illetően teljes visszkereseti joga van a vásárolt követelések eladójával szemben, nem kell alkalmazni az e cikknek, valamint a 152. cikknek és a 158. cikk (1)–(4) bekezdésének a vásárolt követelésekre vonatkozó rendelkezéseit, és a kitettséget biztosítékkal fedezett kitettségként kell kezelni.
(3)  
A hitelkockázattal és a felhígulási kockázattal kapcsolatos kockázattal súlyozott kitettségértékek számításának a szóban forgó kitettség releváns paraméterein kell alapulnia. Ezek közé tartozik a nemteljesítési valószínűség (a továbbiakban: PD), a nemteljesítéskori veszteségráta (a továbbiakban: LGD), a lejárat (a továbbiakban: M) és a kitettség kitettségértéke. A PD-t és az LGD-t külön és együttesen is figyelembe lehet venni, a 4. szakasszal összhangban.
(4)  
Az intézményeknek a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségi osztályhoz tartozó minden kitettség esetében a 155. cikknek megfelelően kell kiszámítaniuk a hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket. Az intézmények alkalmazhatják a 155. cikk (3) és (4) bekezdésében foglalt módszereket, ha megkapták az illetékes hatóság előzetes engedélyét. Az illetékes hatóságok megadják az intézmények számára a 155. cikk (4) bekezdésében meghatározott, belső modelleken alapuló módszer használatára vonatkozó engedélyt, feltéve, hogy az intézmény teljesíti a 6. szakasz 4. alszakaszában meghatározott követelményeket.
(5)  
A speciális hitelezési kitettségek hitelkockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 153. cikk (5) bekezdésével összhangban kell kiszámítani.
(6)  
A 147. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó kitettségek esetén az intézményeknek a PD-kre saját becsléseket kell tenniük, a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban.
(7)  
A 147. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén az intézményeknek az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre saját becsléseket kell tenniük, a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban.
(8)  
A 147. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetében az intézményeknek a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket, és a 166. cikk (8) bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott hitel-egyenértékesítési tényezőket kell alkalmazniuk, kivéve, ha engedélyt kaptak az említett kitettségi osztályok esetében az LGD-kre és hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseik alkalmazására a (9) bekezdéssel összhangban.
(9)  
A 147. cikk (2) bekezdésének a)–c) pontjában említett kitettségi osztályokba tartozó összes kitettség esetében az illetékes hatóságnak kell a 143. cikkel és a 6. szakasszal összhangban engedélyezni az intézményeknek, hogy az LGD-kre és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket használjanak.
(10)  
Az értékpapírosított kitettségek és a 147. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett kitettségi osztályba tartozó kitettségek esetén a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az 5. fejezettel összhangban kell kiszámítani.

▼M8

152. cikk

KBF-ek befektetési jegyeinek, illetve részvényeinek formájában fennálló kitettségek kezelése

(1)  
Az intézményeknek a KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítaniuk, hogy a KBF kitettségeinek a (2) és az (5) bekezdésben meghatározott módszerek szerint kiszámított kockázattal súlyozott kitettségértékét megszorozzák az általuk tartott befektetési jegyek vagy részvények százalékos arányával.
(2)  
Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azoknak az intézményeknek, amelyek elegendő információval rendelkeznek egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről, meg kell vizsgálniuk az említett alapul szolgáló kitettségeket a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához, és a KBF valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell kockázattal súlyozniuk, mintha azokat közvetlenül az intézmények tartanák.
(3)  
A 92. cikk (3) bekezdésének d) pontjától eltérve, azok az intézmények, amelyek valamely KBF kockázattal súlyozott kitettségértékét e cikk (1) vagy (2) bekezdése szerint számítják ki, az említett KBF származtatott kitettségeinek hitelértékelési korrekciós kockázatához kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az említett származtatott kitettségekhez kapcsolódó, az e cím 6. fejezetének 3., 4. vagy 5. szakasza szerint kiszámított szavatolótőke-követelmény 50 %-ával megegyező összegként számíthatják ki.

Az első albekezdéstől eltérve, az intézmény megteheti, hogy a hitelértékelési korrekciós kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításakor nem veszi figyelembe az olyan származtatott kitettségeket, amelyek nem tartoznának a követelmény hatálya alá, ha azokat közvetlenül az intézmény vállalná.

(4)  

Azoknak az intézményeknek, amelyek az e cikk (2) és (3) bekezdésének megfelelően a közvetlen vizsgálati módszert alkalmazzák, és amelyek teljesítik a 150. cikk szerinti tartós mentesítés feltételeit, vagy amelyek a KBF alapul szolgáló kitettségeinek egésze vagy egy része tekintetében nem teljesítik az e fejezetben meghatározott módszerek, vagy az 5. fejezetben meghatározott egy vagy több módszer használatának feltételeit, a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket a következő elvekkel összhangban kell kiszámítaniuk:

a) 

a 147. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett részvényjellegű kitettségek osztályába sorolt kitettségek esetében az intézményeknek a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyszerű kockázati súlyozási módszert kell alkalmazniuk;

b) 

a 147. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett, értékpapírosítási pozíciókat képviselő tételekhez sorolt kitettségek esetében az intézményeknek a 254. cikkben meghatározott elbánást kell alkalmazniuk, és úgy kell eljárniuk, mintha az említett kitettségeket közvetlenül az említett intézmények tartanák;

c) 

minden egyéb alapul szolgáló kitettség esetében az intézményeknek az e cím 2. fejezetében meghatározott sztenderd módszert kell alkalmazniuk.

Az első albekezdés a) pontjának alkalmazásában, ha az intézmény nem tud különbséget tenni a nem tőzsdei, a tőzsdei és az egyéb részvényjellegű kitettségek között, az érintett kitettségeket mint egyéb részvényjellegű kitettségeket köteles kezelni.

(5)  
Amennyiben teljesülnek a 132. cikk (3) bekezdésében előírt feltételek, azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek elegendő információval egy KBF egyes alapul szolgáló kitettségeiről, e kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékét kiszámíthatják a 132a. cikk (2) bekezdésében meghatározott, megbízatáson alapuló módszerrel. Mindazonáltal az e cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségek esetében az intézményeknek az adott pontban meghatározott módszereket kell alkalmazniuk.
(6)  
A 132b. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, azoknak az intézményeknek, amelyek nem alkalmazzák az e cikk (2) és (3) bekezdése szerinti közvetlen vizsgálati módszert vagy az e cikk (5) bekezdése szerinti megbízatáson alapuló módszert, a 132. cikk (2) bekezdésében említett tartalékmódszert kell használniuk.
(7)  
Az intézmények kiszámíthatják KBF befektetési jegyei vagy részvényei formájában fennálló kitettségeik kockázattal súlyozott kitettségértékét az e cikkben említett módszerek kombinációjával, feltéve, hogy teljesülnek az említett módszerek alkalmazására vonatkozó feltételek.
(8)  

Azok az intézmények, amelyek nem rendelkeznek megfelelő adatokkal vagy információval a KBF kockázattal súlyozott kitettségértékének a (2), (3), (4) és (5) bekezdésben meghatározott módszerekkel történő kiszámításához, felhasználhatják harmadik fél számításait, feltéve, hogy a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a harmadik fél az alábbiak egyike:

i. 

a KBF letétkezelő intézménye vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozása, feltéve, hogy a KBF kizárólag értékpapírokba fektet be, és minden értékpapírt ennél a letétkezelő intézménynél vagy letétkezelő pénzügyi vállalkozásnál helyez letétbe;

ii. 

az e pont i. alpontja alá nem tartozó KBF-ek esetében a kollektív befektetési forma alapkezelő társasága, feltéve, hogy megfelel a 132. cikk (3) bekezdésének a) pontjában meghatározott kritériumoknak;

b) 

az e cikk (4) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségektől eltérő kitettségek esetében a harmadik fél a 132a. cikk (1) bekezdésében meghatározott közvetlen vizsgálati módszer szerint hajtja végre a számítást;

c) 

a (4) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kitettségek esetében a harmadik fél az adott pontban meghatározott módszereknek megfelelően hajtja végre a számítást;

d) 

a harmadik fél számításainak helyességét külső auditor megerősítette.

A harmadik fél számításaira támaszkodó intézményeknek a KBF kitettségeinek e számításokból eredő, kockázattal súlyozott kitettségértékeit meg kell szorozniuk 1,2-del.

A második albekezdéstől eltérve, amennyiben egy intézmény korlátlanul hozzáfér a harmadik fél részletes számításaihoz, az 1,2-es tényezőt nem kell alkalmazni. Az intézmény kérésre köteles benyújtani e számításokat az illetékes hatóságának.

(9)  
E cikk alkalmazásában a 132. cikk (5) és (6) bekezdése és a 132b. cikk alkalmazandó. E cikk alkalmazásában a 132c. cikk alkalmazandó, az e cím 3. fejezetével összhangban számított kockázati súlyok használatával.

▼C2



2. alszakasz

Hitelkockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása

153. cikk

Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékei

(1)  

A (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott különös rendelkezések alkalmazása mellett a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeit a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték

ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő:

i. 

ha PD = 00, RW értéke: 0

ii. 

ha PD = 01, azaz nemteljesítő kitettségek esetén:

— 
ha az intézmények a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott LGD-értékeket alkalmazzák, RW értéke: 0;
— 
ha az intézmények saját LGD-becsléseket alkalmaznak, az RW értéke:

image

;

ahol a várható veszteség legpontosabb becslése (a továbbiakban: ELBE – Expected Loss Best Estimate) az intézmény által végzett, a nemteljesítő kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban;

iii. 

ha 0 < PD < 1

image

ahol

N(x)

=

egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel);

G (Z)

=

egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz olyan × érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) =Z);

R

=

a korrelációs együttható, meghatározása a következő:

image

b

=

lejárati korrekciós tényező, meghatározása a következő:.

image

.
(2)  
A nagyméretű pénzügyi ágazatbeli vállalkozásokkal szembeni minden kitettség esetében az (1) bekezdés iii. alpontja szerinti korrelációs együtthatót 1,25-dal meg kell szorozni. A nem szabályozott pénzügyi ágazatbeli szervezetekkel szembeni minden kitettség esetében az (1) bekezdés iii. alpontja és adott esetben a (4) bekezdés szerinti korrelációs együtthatót 1,25-dal kell megszorozni.
(3)  

A 202. és a 217. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségérték a következő képlettel igazítható ki:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték · (0.15 + 160 · PDpp )

ahol

PDpp

=

a fedezetnyújtó PD-értéke.

Az RW érték számítása a kitettségnek, az ügyfél PD-értékének és a fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értékének az 1. pontban meghatározott releváns kockázati súlyra vonatkozó képletbe való helyettesítésével történik. A lejárati tényező (b) a fedezetnyújtó PD-értéke és az ügyfél PD-értéke közül az alacsonyabb értékkel számítandó.

(4)  

Vállalatokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, ha a vállalkozás 50 millió EUR-nál vagy annak megfelelő összegnél kevesebb éves árbevétellel rendelkező konszolidált vállalatcsoport tagja, az intézmények az (1) bekezdés iii. alpontjában lévő korrelációs képletet az alábbi módosítással alkalmazhatják a vállalati kitettségek kockázati súlyának kiszámítására: Ebben a képletben az S az éves összes árbevételt jelöli millió euróban, ahol teljesül, hogy 5 millió EUR ≤ S ≤ 50 millió EUR. Ha az árbevétel 5 millió EUR-nál kisebb, e célra 5 millió EUR-nak kell tekinteni. Vásárolt követelések esetén az éves összes árbevétel a halmazban szereplő egyes kitettségek szerint súlyozott átlaga.

image

Az intézményeknek a konszolidált csoport mérlegfőösszegével kell helyettesíteniük az éves összes árbevételt, ha az éves összes árbevétel nem jellemzi megfelelően a vállalat méretét, és a mérlegfőösszeg az árbevételnél jellemzőbb mutató.

(5)  

Olyan speciális hitelezési kitettségek esetében, amelyeknél az intézmény nem tud PD-t becsülni vagy az intézmény PD-becslései nem felelnek meg a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, az 1. táblázatnak megfelelően kell kockázati súlyokat rendelnie ezekhez a kitettségekhez, a következők szerint:



1. táblázat

Hátralévő lejárat

1. kategória

2. kategória

3. kategória

4. kategória

5. kategória

Kevesebb, mint 2,5 év

50 %

70 %

115 %

250 %

0 %

2,5 év vagy annál több

70 %

90 %

115 %

250 %

0 %

Kockázati súlyoknak speciális hitelezési kitettségekhez történő hozzárendelésénél az intézményeknek a következő tényezőket kell figyelembe venniük: pénzügyi erő, politikai és jogi környezet, ügylet- és/vagy eszközjellemzők, a szponzor és fejlesztő gazdasági ereje, beleértve bármely magán- és közszféra közti partnerség bevételeit, és a fedezeti mechanizmusok.

(6)  
Az intézmények vásárolt vállalati követeléseik esetében kötelesek teljesíteni a 184. cikkben meghatározott követelményeket. Azoknál a vásárolt vállalati követeléseknél, amelyek ezen kívül a 154. cikk (5) bekezdésében meghatározott feltételeket is teljesítik, és amennyiben indokolatlan terhet jelentene az intézmény számára a vállalati kitettségekre vonatkozóan a 6. szakaszban meghatározott kockázat-számszerűsítési standardok alkalmazása ezekre a követelésekre, alkalmazhatók a 6. szakaszban meghatározott, a lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázat-számszerűsítési standardok.

▼M5

(7)  
A követelések megvásárlója vagy a biztosíték vagy részleges garancia kedvezményezettje az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő fedezetként kezelheti az olyan vásárolt vállalati követeléseket, visszafizetendő árengedményeket, biztosítékokat és részleges garanciákat, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási kockázatból származó veszteségekre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselő fedezetet biztosítanak. A visszafizetendő árengedményt vagy a biztosítékot és a részleges garanciát az azt nyújtó fél az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő pozícióval szembeni kitettségként köteles kezelni.
(8)  
Amennyiben valamely intézmény hitelkockázati fedezetet nyújt több kitettségre vonatkozóan olyan feltétellel, hogy fizetésre akkor kerül sor, ha a kitettségek körében bekövetkezik az n-edik nemteljesítés, és e hitelkockázati eseménnyel megszűnik a szerződés, a kockázattal súlyozott eszközérték megállapításához össze kell adni az n-1 kitettség kivételével a kosárban szereplő összes kitettség kockázati súlyait, ahol a várható veszteségek 12,5-del megszorzott összege és a kockázattal súlyozott kitettségérték nem haladhatja meg a hitelderivatíva által nyújtott fedezet névértékének 12,5-del megszorzott összegét. Az összesítésbe bele nem számítandó n-1 kitettséget oly módon kell megválasztani, hogy azok a kitettségek tartozzanak közéjük, amelyek mindegyikének alacsonyabb a kockázattal súlyozott kitettségértéke, mint az összesítésben szereplő bármely kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke. A kosárban szereplő azon pozíciókra, amelyek esetében valamely intézmény nem tudja megállapítani az IRB módszer szerinti kockázati súlyt, 1 250  % kockázati súlyt kell alkalmazni.

▼C2

(9)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározása céljából, hogy az intézményeknek hogyan kell figyelembe venniük az (5) bekezdés második albekezdésében említett tényezőket a kockázati súlyok speciális hitelezési kitettségekhez való hozzárendelésekor.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

154. cikk

Lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

(1)  

A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW · kitettségérték

ahol az RW kockázati súly meghatározása a következő:

i. 

ha PD = 1, azaz nemteljesítő kitettségek esetén, RW értéke:

image

;

ahol ELBE az intézmény által végzett, a nemteljesítő kitettségből származó várható veszteségre vonatkozó legpontosabb becslésnek felel meg, a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban;

ii. 

ha 0 < PD < 1, azaz i. ponton kívüli bármilyen egyéb PD értékre,

image

ahol

N(x)

=

egy standard normális eloszlású véletlen változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású véletlen változó kisebb vagy egyenlő x-szel);

G (Z)

=

egy standard normális eloszlású véletlen változó inverz kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz olyan × érték, ami esetén teljesül, hogy N(x) = Z);

R

=

a korrelációs együttható, meghatározása a következő:

image

(2)  
A 147. cikk (5) bekezdésében említett kkv-val szembeni minden, a 202. és 217. cikkben meghatározott követelményeknek megfelelő kitettség kockázattal súlyozott kitettségértéke a 153. cikk (3) bekezdésének megfelelően számítható.
(3)  
Az ingatlannal fedezett lakossággal szembeni kitettségeknél 0,15 értékű R együtthatóval kell felváltani az (1) bekezdés szerinti korrelációs képlettel kiszámított értéket.
(4)  
Az a)–e) ponttal összhangban a rulírozó lakossági kitettségeknél 0,04 értékű R korrelációval kell felváltani az (1) bekezdésben meghatározott korrelációs képlettel kiszámított értéket.

A kitettségek rulírozó lakossági kitettségeknek minősülnek, ha eleget tesznek a következő feltételeknek:

a) 

a kitettségek magánszemélyekkel szembeniek;

b) 

a kitettségek rulírozók, fedezetlenek, és amíg le nem hívták őket, az intézmény azonnal és feltétel nélkül felmondhatja őket. Ebben az összefüggésben a rulírozó kitettségek olyan kitettségek, amelyek esetében az ügyfelek fennálló tartozásainak összege –az ügyfelek általi lehívások és törlesztések függvényében – egy adott, az intézmény által meghatározott határértékig ingadozhat. A le nem hívott ígérvények és hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatónak tekinthetők, ha a feltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legteljesebb mértékben;

c) 

egy személlyel szemben a maximális kitettség a részportfólióban legfeljebb 100 000  EUR;

d) 

az e bekezdésben szereplő korrelációs képlet használata olyan portfóliókra korlátozódik, amelyek veszteségrátájának a volatilitása az átlagos veszteségrátáikhoz viszonyítva alacsony, különösen az alacsony PD-sávokban;

e) 

a rulírozó lakossági kitettségként történő kezelés összhangban kell, hogy álljon a részportfólió mögöttes kockázati jellemzőivel.

Olyan folyószámlához kapcsolódó, biztosítékkal fedezett hitelkeretnél, amelyre munkabér érkezik, a b) ponttól eltérve nem alkalmazandó a fedezetlenségre vonatkozó követelmény. Ebben az esetben a biztosítékból befolyt összeg nem vehető figyelembe az LGD-becslésben.

Az illetékes hatóságok megvizsgálják a rulírozó lakossági részportfóliókra, valamint az aggregált rulírozó lakossági portfólió veszteségrátáinak relatív volatilitását, és megosztják a rulírozó lakossági (rész)portfóliókra vonatkozó veszteségráták tipikus jellemzőire vonatkozó információt a tagállamokkal.

(5)  

A vásárolt követelések akkor minősülnek lakossági követelésnek, ha megfelelnek a 184. cikkben meghatározott követelményeknek és a következő feltételeknek:

a) 

az intézmény a követeléseket nem kapcsolódó harmadik féltől vásárolta, és a kötelezettel szembeni kitettsége nem foglal magában semmilyen közvetlenül vagy közvetetten magától az intézménytől származó kitettséget;

b) 

a vásárolt követelések az eladó és kötelezett közti független üzleti kapcsolat révén jönnek létre. Nem tekinthetők az e feltételt teljesítőnek a közös vállalati számlára vonatkozó követelések és az olyan követelések, amelyek egymás közti vásárlási és eladási ügyletekre vonatkozó ellenszámlák alá tartoznak;

c) 

a vásárló intézmény jogosult a vásárolt követelés után befolyó teljes összegre vagy annak arányos részére; és

d) 

a vásárolt követelések portfóliója kellően diverzifikált.

▼M5

(6)  
A követelések megvásárlója vagy a biztosíték vagy részleges garancia kedvezményezettje az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő fedezetként kezelheti az olyan vásárolt lakossági követeléseket, visszafizetendő árengedményeket, biztosítékokat és részleges garanciákat, amelyek nemteljesítési veszteségekre, felhígulási kockázatból származó veszteségekre vagy mindkettőre vonatkozó első veszteségviselő fedezetet biztosítanak. A visszafizetendő árengedményt vagy a biztosítékot és a részleges garanciát az azt nyújtó fél az 5. fejezet 3. szakaszának 2. és 3. alszakaszával összhangban első veszteségviselő pozícióval szembeni kitettségként köteles kezelni.

▼C2

(7)  
A vásárolt lakossági követelések hibrid halmazai (pooljai) esetében, amennyiben a vásárló intézmények nem tudják elkülöníteni az ingatlannal fedezett kitettségeket és a rulírozó lakossággal szembeni kitettségeket az egyéb lakossággal szembeni kitettségektől, akkor ezekhez a kitettségekhez azon lakossággal szembeni kitettségi alosztályhoz tartozó kockázati súlyt kell rendelni, amely a legmagasabb tőkekövetelményt eredményezi.

155. cikk

Részvényjellegű kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

(1)  
Az intézményeknek a részvényjellegű kitettségekre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeiket – kivéve a második résznek megfelelően levont vagy a 48. cikknek megfelelően 250 %-os kockázati súly alá tartozó kitettségeket – az ezen cikk (2), (3), illetve (4) bekezdésben meghatározott módszereknek megfelelően kell meghatározniuk. Az intézmények különböző módszereket alkalmazhatnak a különböző részvényportfóliókra, amennyiben belső kockázatkezelési célokra maguk is különböző módszereket alkalmaznak. Amennyiben az intézmény különböző módszereket alkalmaz, a PD/LGD-módszer vagy a belső modelleken alapuló módszer közötti választását következetesen kell alkalmaznia: egyrészt a választásnak időben konzisztensnek kell lennie, másrészt az adott részvényjellegű kitettség belső kockázatkezeléséhez alkalmazott módszerrel is összhangban kell lennie, és döntését nem vezérelheti a szabályozási arbitrázs szempontja.

Az intézmények a járulékos vállalkozásokkal szembeni részvényjellegű kitettségeket az egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökkel azonos módon kezelhetik.

(2)  

Az egyszerű kockázati súlyozási módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségértéket a következő képleteknek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = RW * kitettségérték,

ahol:

Kockázati súly (RW) = 190 % megfelelően diverzifikált portfóliókban található nem tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében.

Kockázati súly (RW) = 290 % tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében.

Kockázati súly (RW) = 370 % minden egyéb részvényjellegű kitettség esetében.

A nem kereskedési könyvi rövid készpénz pozíciók és származtatott ügyletek fedezhetők az ugyanazon részvényekben levő hosszú pozíciókkal, feltéve hogy ezeket az eszközöket kifejezetten adott részvényjellegű kitettségek fedezeteként jelölték ki, és legalább még egy évig fedezetül szolgálnak. Az egyéb rövid pozíciókat hosszú pozícióként kell kezelni úgy, hogy az egyes pozíciók abszolútértékére kell alkalmazni a vonatkozó kockázati súlyt. Lejárati eltéréssel rendelkező pozíciók esetében a módszer megegyezik a 162. cikk (5) bekezdésében meghatározott vállalati kitettségeknél alkalmazottal.

Az intézmények a 4. fejezetben meghatározott módszerek szerint elismerhetik hitelkockázati fedezetként a részvényjellegű kitettségre nyújtott, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

(3)  
A PD/LGD-módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 153. cikk (1) bekezdésében szereplő képletek szerint kell kiszámítani. Ha az intézmények nem rendelkeznek elegendő információval a nemteljesítés 178. cikkben meghatározott fogalmának használatához, akkor 1,5-es szorzót kell a kockázati súlyokra alkalmazni.

Az egyedi kitettség szintjén a várható veszteségérték 12,5-szeresének és a kockázattal súlyozott kitettségértéknek az összege nem haladhatja meg a kitettségérték 12,5-szeresét.

Az intézmények a 4. fejezetben meghatározott módszerek szerint elismerhetik a részvényjellegű kitettségre nyújtott, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet. Erre a fedezet nyújtójával szembeni kitettségre 90 %-os LGD alkalmazandó. 65 %-os LGD alkalmazható a kellően diverzifikált portfóliókban lévő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségekre. E célból az M értéke öt év.

(4)  

A belső modelleken alapuló módszer alkalmazásakor a kockázattal súlyozott kitettségérték az intézmény részvényjellegű kitettségeire vonatkozó, a negyedéves hozam és egy megfelelően megválasztott kockázatmentes kamatláb hosszú távú mintaidőszakra számított különbségének 99 %-os megbízhatósági szinthez tartozó, egyoldali konfidencia intervallumú becslését adó belső kockáztatott érték modellből levezetett potenciális veszteség 12,5-del szorzott értéke. A kockázattal súlyozott kitettségértékek a részvényjellegű kitettségek portfóliójának szintjén nem lehetnek kisebbek a következők teljes összegénél:

a) 

a PD/LGD-módszer alapján előírt kockázattal súlyozott kitettségértékek; és

b) 

az ennek megfelelő várható veszteségértékek 12,5-szerese.

Az a) és b) pontban említett értékeket a 165. cikk (1) bekezdésében meghatározott PD-értékek és a 165. cikk (2) bekezdésében meghatározott megfelelő LGD-értékek alapján kell kiszámítani.

Az intézmények elismerhetik hitelkockázati fedezetként a részvényjellegű pozícióra nyújtott, előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezetet.

156. cikk

Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

A kockázattal súlyozott kitettségértékeket az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközökre a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:

Kockázattal súlyozott kitettségérték = 100 % · kitettségérték

kivéve:

a) 

a készpénz-állomány és az azzal egyenértékű készpénztételek, valamint a saját trezorokban tárolt és – a tömbarany-kötelezettségekkel fedezett rész mértékéig – a letétbe helyezett tömbarany, amely esetben 0 %-os kockázati súlyt kell a kitettséghez rendelni;

b) 

ha a kitettség lízingelt eszközök maradványértéke, amely esetben kiszámítása a következő:

image

ahol t a következő értékek közül a nagyobb: 1 és a lízingszerződés években kifejezett hátralevő időtartamához legközelebb lévő egész szám.



3. alszakasz

Vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása

157. cikk

Vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek

(1)  
Az intézményeknek a vásárolt vállalati és lakossággal szembeni követelések felhígulási kockázatára vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékeket a 153. cikk (1) bekezdésében meghatározott képlet szerint kell kiszámítaniuk ki.
(2)  
Az intézményeknek a PD és LGD bemenő paramétereket a 4. szakasznak megfelelően kell meghatározniuk.
(3)  
Az intézményeknek a kitettségértéket az 5. szakasznak megfelelően kell meghatározniuk.
(4)  
E cikk alkalmazásában az M értéke 1 év.
(5)  
Az illetékes hatóságoknak mentesíteniük kell az intézményeket a vásárolt vállalati vagy lakossággal szembeni követelésekből adódó kitettségek bizonyos típusánál a felhígulási kockázatra vonatkozó kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása és elismerése alól, ha az intézmény az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyította, hogy az ilyen jellegű kitettségekre vonatkozó felhígulási kockázat nem jelentős az adott intézmény esetében.



3. szakasz

Várható veszteségértékek

158. cikk

Kitettségtípus szerinti kezelés

(1)  
A várható veszteségértékek kiszámításának minden egyes kitettség esetében ugyanazokon a bemeneti PD- és LGD-számadatokon, valamint kitettségértékeken kell alapulnia, mint amelyeket a 151. cikkel összhangban a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására kell használni.
(2)  
Az értékpapírosított kitettségek esetén a várható veszteségértékeket az 5. fejezettel összhangban kell kiszámítani.
(3)  
A 147. cikk (2) bekezdésének g) pontjában említett kitettségi osztályba, az „egyéb nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök” közé tartozó kitettségek esetén a várható veszteségérték nulla.
(4)  
A 152. cikkben említett kollektív befektetési formák részvényeinek vagy befektetési jegyeinek formájában megjelenő kitettségek esetén a várható veszteségértékeket az e cikkben meghatározott módszereknek megfelelően kell kiszámítani.
(5)  

A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni és lakossággal szembeni kitettségek esetén a várható veszteséget (EL) és a várható veszteségértékeket a következő képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) = PD * LGD

Várható veszteségérték

=

EL * kitettség értéke.

Nem teljesítő kitettségek (PD=100 %) esetében, amikor az intézmények az LGD-re saját becslést alkalmaznak, a várható veszteség egyenlő az intézménynek a várható veszteségre a nemteljesítő kitettség vonatkozásában adott legjobb becslésével (ELBE), a 181. cikk (1) bekezdésének h) pontjával összhangban.

A 153. cikk (3) bekezdésében megállapított kezelés alá eső kitettségek esetében az EL 0 %.

(6)  

Ha az intézmények a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a kockázati súlyok speciális hitelkitettségekhez történő társításánál, az EL-értékeket a 2. táblázat szerint kell meghatározni.



2. táblázat

Hátralévő lejárat

1. kategória

2. kategória

3. kategória

4. kategória

5. kategória

Kevesebb, mint 2,5 év

0 %

0,4 %

2,8 %

8 %

50 %

2,5 vagy annál több év

0,4 %

0,8 %

2,8 %

8 %

50 %

(7)  

Ha a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása egyszerű kockázati súlyozási módszer szerint történik, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségértékét a következő képlet szerint kell kiszámítani:

Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke

Az EL-értékek az alábbiak szerint alakulnak:

Várható veszteség (EL) = 0,8 %, megfelelően diverzifikált portfóliókban levő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében;

Várható veszteség (EL) = 0,8 % tőzsdei részvényjellegű kitettségnél;

Várható veszteség (EL) = 2,4 %, minden egyéb részvényjellegű kitettségnél.

(8)  

Ha a kockázattal súlyozott kitettségértéket PD-/LGD-módszer szerint számítják ki, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségét és várható veszteségértékét a következő képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) = PD · LGD;

Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke.

(9)  
Ha a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a belső modelleken alapuló módszer szerint számítják ki, a részvényjellegű kitettségek várható veszteségértéke nulla.

▼M8

(9a)  
A 132c. cikk (3) bekezdésében foglalt összes követelménynek megfelelő minimális értékű kötelezettségvállalás várható veszteségértéke nulla.

▼C2

(10)  

A vásárolt követelés felhígulási kockázatával összefüggő várható veszteségértékeket az alábbi képletek szerint kell kiszámítani:

Várható veszteség (EL) = PD · LGD

Várható veszteségérték = EL · kitettség értéke

▼M7

159. cikk

A várható veszteségértékek kezelése

Az intézmények a 158. cikk (5), (6) és (10) bekezdése szerint kiszámított várható veszteségértékeket kötelesek levonni az ezen kitettségekkel kapcsolatos általános és egyedi hitelkockázati kiigazításokból a 110.cikkel összhangban, valamint az ezen kitettségekkel kapcsolatos, a 34. és a 105. cikk szerinti kiegészítő értékelési korrekciókból és a szavatolótőke egyéb csökkentéseinek összegéből, a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontja szerint elvégzett levonások kivételével. A 166. cikk (1) bekezdése szerint nemteljesítőként megvásárolt, mérlegen belüli kitettségekre kapott kedvezményeket az egyedi hitelkockázati kiigazításokkal azonos módon kell kezelni. A nemteljesítő kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások nem használhatók az egyéb kitettségek várható veszteségértékének fedezésére. Az értékpapírosított kitettségek várható veszteségértékei, illetve az ezekhez a kitettségekhez kapcsolódó általános és egyedi hitelkockázati kiigazítások nem szerepelhetnek az itt meghatározott számításban.

▼C2



4. szakasz

PD, LGD és lejárat



1. alszakasz

Vállalatokkal, intézményekkel és központi kormányzatokkal, valamint központi bankokkal szembeni kitettségek

160. cikk

Nemteljesítési valószínűség(PD)

(1)  
Egy vállalattal vagy intézménnyel szembeni kitettség PD-je legalább 0,03 %.
(2)  

Olyan vásárolt vállalati követelések esetében, amelyeknél az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy PD-becslései nem felelnek meg a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, a vonatkozó kitettségek PD-értékét az alábbi módszerekkel összhangban kell meghatározni:

a) 

a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó előre sorolt követelésekhez tartozó PD értékének kiszámításához az intézmények EL-becsléseit el kell osztani a szóban forgó követelések LGD-értékével;

b) 

a vásárolt vállalati követelésekhez kapcsolódó alárendelt követelések PD-értéke az intézmények EL-becslése;

c) 

az az intézmény, amely a 143. cikk szerint engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára vállalati kitettségekre vonatkozóan, és amely a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon fel tudja bontani PD- és LGD-értékekre, használhatja az említett felbontásból eredő PD-becslést.

(3)  
A nem teljesítő ügyfelekhez tartozó PD-érték 100 %.
(4)  

A PD-értékben az intézmények figyelembe vehetnek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet a 4. fejezet rendelkezéseivel összhangban. A felhígulási kockázat esetében a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett fedezetnyújtók mellett a vásárolt követelések eladója is elismert, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

a vállalat külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásba tartozóként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

b) 

a vállalat – a kockázattal súlyozott kitettségértéket és várható veszteségértéket az IRB-módszer szerint kiszámító intézmények esetében – nem rendelkezik egy elismert külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel, és belső minősítése szerint olyan nemteljesítési valószínűséggel rendelkezik, amely az elismert külső hitelminősítő intézetek által kiadott azon hitelminősítéssel egyenértékű, amelyet az EBH a 3. vagy annál magasabb hitelminőségi besorolásba tartozóként határozott meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint.

(5)  
A saját LGD-becsléseket alkalmazó intézmények a PD értékek 161. cikk (3) bekezdésére is figyelemmel történő korrigálása révén elismerhetik az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
(6)  
A vásárolt vállalati követeléshez kapcsolódó felhígulási kockázat PD-értékének meg kell egyeznie az intézménynek a felhígulási kockázatra vonatkozó EL-becslésével. Az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon le tudja bontani PD- és LGD-értékekre, használhatja az említett lebontásból eredő PD-becslést. Az intézmények az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezeteket a 4. fejezet rendelkezései szerint figyelembe vehetik a PD-nél. Felhígulási kockázat esetén a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett fedezetnyújtók mellett a vásárolt követelés eladója elismert, amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.
(7)  
A 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjától eltérve elismertek azok a vállalatok, amelyek teljesítik a (4) bekezdésben meghatározott feltételeket.

Az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára, a megvásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan a PD-értékek 161. cikk (3) bekezdésre is figyelemmel történő korrigálása révén elismerheti az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.

161. cikk

Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD)

(1)  

Az intézeteknek a következő LGD értékeket kell alkalmazniuk:

a) 

előresorolt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 45 %;

b) 

alárendelt kitettségek elismert biztosíték nélkül: 75 %;

c) 

az intézmények a 4. fejezet rendelkezései szerint elismerhetik az előre rendelkezésre bocsátott és az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet az LGD-ben;

d) 

a 129. cikk (4) és (5) bekezdésében meghatározott kezelésre alkalmas fedezett kötvényekhez 11,25 %-os LGD-értéket lehet rendelni;

e) 

az előresorolt vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy az intézmény PD-becslései nem tesznek eleget a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek: 45 %;

f) 

alárendelt, vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó kitettségek esetében, ha az intézmény nem tud PD-t becsülni, vagy az intézmény PD-becslései nem tesznek eleget a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek: 100 %;

g) 

vásárolt vállalati követelések felhígulási kockázatához kapcsolódóan: 75 %.

(2)  
A felhígulási és nemteljesítési kockázat esetében az az intézmény, amely a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vállalati kitettségekre vonatkozóan, és a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozó EL-becsléseit az illetékes hatóság által megbízhatónak tekintett módon fel tudja bontani PD- és LGD-értékekre, a vásárolt vállalati követelésekre használhatja az említett felbontásból eredő LGD-becslést.
(3)  
Ha egy intézmény a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések használatára a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, a 6. szakaszban meghatározott követelményekre is figyelemmel és az illetékes hatóságok jóváhagyásával az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD vagy az LGD korrekcióján keresztül ismerhető el. Az intézmény nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD- vagy LGD-értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garantőrrel szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.
(4)  
A 153. cikk (3) bekezdésében említett vállalkozások vonatkozásában a fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értéke egyenlő a garantőrrel szembeni fedezetlen ügylet vagy pedig a kötelezettel szembeni fedezetlen ügylet LGD-értékével, attól függően, hogy – ha a fedezett ügylet lejárati ideje alatt sem a garantőr, sem a kötelezett nem teljesít – a rendelkezésre álló bizonyíték vagy a garancia struktúrája alapján a behajtott összeg várhatóan a garantőr vagy a kötelezett pénzügyi helyzetétől függ-e.

162. cikk

Lejárat

(1)  
Azoknak az intézményeknek, amelyek nem kaptak engedélyt saját LGD és saját hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazására a vállalatokkal, intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, a repoügyletekhez és értékpapír, illetve áru kölcsönbe adásához vagy kölcsönbe vételéhez 0,5 éves lejárati értéket (M) kell rendelniük, míg az összes többi kitettségre vonatkozóan a lejárat 2,5 év.

Ennek alternatívájaként a 143. cikkben említett engedély részeként az illetékes hatóságoknak döntést kell hozniuk arról, hogy az intézménynek minden egyes kitettségre ki kell-e számítaniuk a lejáratot (M) a (2) bekezdésben meghatározottak szerint.

(2)  

Azoknak az intézményeknek, amelyek a 143. cikknek megfelelően engedélyt kaptak az illetékes hatóságtól saját LGD és saját hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazására a vállalatokkal, intézményekkel vagy központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, minden egyes ilyen kitettségre ki kell számítaniuk a lejárat értékét (M) az e bekezdés a)–e) pontja szerint, az e cikk (3)–(5) bekezdésére is figyelemmel. M nem lehet öt évnél hosszabb, kivéve a 384. cikk (1) bekezdésében előírt esetekben, amikor is az ott meghatározott M-et kell alkalmazni:

a) 

pénzáramlási ütemtervvel rendelkező eszköz esetében M-et az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:

image

ahol CFt azt a pénzáramlást jelöli (kölcsöntőke, kamatfizetés és díjak), amelyet a kötelezett szerződéses alapon fizet ki t időszak során;

b) 

a nettósítási keretmegállapodás hatálya alá tartozó származtatott ügyleteknél az M súlyozása a kitettség átlagos hátralévő futamideje alapján történik, ahol az M legalább 1 év, a lejárat súlyozására az egyes kitettségek névértékét kell alkalmazni;

c) 

nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó, a II. mellékletben szereplő teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközökkel végzett ügyletekből és teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett értékpapírügyletekhez kapcsolódó hitelekből származó kitettségek esetében a lejárat értéke az ügyletek hátralévő futamidejének súlyozott átlaga, ahol az M legalább 10 nap;

d) 

nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó repoügyletek és értékpapír, illetve áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele esetében a lejárat értéke az ügyletek hátralévő futamidejéneksúlyozott átlaga, ahol az M legalább 5 nap. A lejárat súlyozására az egyes ügyletek névértékét kell alkalmazni;

e) 

ha az intézmény a 143. cikkel összhangban engedélyt kapott az illetékes hatóságtól arra, hogy saját PD becsléseit alkalmazza a vásárolt vállalati követelésekre vonatkozóan, a lehívott összegeknél a lejárat egyenlő a vásárolt követelések kitettséggel súlyozott átlagos lejáratával, ahol a lejárat legalább 90 nap. Ugyanezt a lejárati időt kell alkalmazni a folyósítási kötelezettséggel járó, vásárolt követelésre vonatkozó kötelezettségvállalás le nem hívott részére, ha a szerződés lejárat előtti visszafizetést vagy törlesztést biztosít, vagy a vásárolt követelést megvásárló hitelintézet számára hitelkockázati fedezetet nyújt az olyan jövőbeli követelés jelentős minőségromlása ellen, amelyet megvásárol az ügyleti feltételeknek megfelelően. Hatékony fedezet hiányában a le nem hívott összegre vonatkozó lejáratot úgy kell kiszámítani, mint a vásárlási megállapodás leghosszabb időtartamú, potenciális követelésének és a vásárlási ügylet hátralévő futamidejének összegét, ahol a lejárat legalább 90 nap;

f) 

bármely más, e bekezdésben nem említett eszköz esetén, vagy abban az esetben, ha egy intézmény nem tudja az a) pontban meghatározottak szerint kiszámítani a lejárat értékét, a lejárat azon fennmaradó maximális időtartam (években), amely a kötelezett számára szerződéses kötelezettségeinek teljesítésére rendelkezésre áll, ahol a lejárat legalább 1 év;

g) 

a kitettségi értékek kiszámítására a 6. fejezet 6. szakaszában ismertetett belső modell módszerét alkalmazó intézményeknél az M-et azon kitettségekre nézve, amelyekre ezt a módszert alkalmazzák, és amelyeknél a nettósítási halmaz leghosszabb lejáratú szerződésének egy évnél hosszabb a futamideje, a következő képletnek megfelelően kell kiszámítani:

image

ahol

image

=

indikátorváltozó („dummy változó”), amelynek értéke egy tk jövőbeli időszakban nullával egyenlő, ha tk> 1 év, illetve értéke 1, ha tk ≤ 1 év;

image

=

várható kitettség tk jövőbeli időszakban;

image

=

tényleges várható kitettség tk jövőbeli időszakban;

image

=

kockázatmentes diszkonttényező tk jövőbeli időszakban;

image

;
h) 

az az intézmény, amely az egyoldalú hitelértékelési kiigazítás számítására belső modellt használ, az ilyen modell által becsült tényleges átlagos hátralévő lejáratot használhatja M-ként, amennyiben azt az illetékes hatóságok engedélyezték.

A (2) bekezdésre is figyelemmel, az a) pontban megállapított képlet alkalmazandó azokra a nettósítási halmazokra, amelyekben minden szerződés eredeti lejárata rövidebb, mint 1 év;

i) 

azon intézmények esetében, amelyek a kitettségértékek kiszámítására a 6. fejezet 6. szakaszában ismertetett belső modell módszerét alkalmazzák, és a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatának kiszámítása tekintetében a harmadik rész IV. címének 5. fejezete szerint rendelkeznek a belső modell használatára vonatkozó engedéllyel, a 153. cikk (1) bekezdésében meghatározott képletben M egyenlő 1, amennyiben az intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóságoknak, hogy a forgalmazott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egyedi kockázatára alkalmazott, 383. cikk szerinti belső modellje tartalmazza a minősítések közötti migrációk hatásait;

j) 

a 153. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában M a hitelkockázati fedezet tényleges lejárata, de legalább 1 év.

(3)  

Amennyiben a dokumentáció napi letétkiigazítást és napi újraértékelést ír elő, és olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek nemteljesítés vagy a fedezet kiigazításának elmulasztása esetén a biztosíték azonnali likvidálását vagy beszámítását teszik lehetővé, M legalább egy nap az alábbi esetekben:

a) 

a II. mellékletben felsorolt teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett származtatott eszközök;

b) 

teljes vagy szinte teljes mértékben fedezett, értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek;

c) 

repoügyletek, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele.

Továbbá, azon befolyásoló rövidlejáratú kitettségek esetében, amelyek nem képezik részét az intézmény részéről a kötelezett folyamatban lévő finanszírozásának, M legalább egy nap. Az ilyen rövid lejáratú kitettségek közé tartoznak:

▼M9

a) 

devizakötelezettségek kiegyenlítéséből eredő, intézményekkel vagy befektetési vállalkozásokkal szembeni kitettségek;

▼C2

b) 

áruk és szolgáltatások cseréjéhez kapcsolódó öntörlesztő, rövidlejáratú likvid kereskedelemfinanszírozási ügyletek, amelyek hátralévő futamideje legfeljebb egy év, a 4. cikk (1) bekezdése 80. pontjában említetteknek megfelelően;

c) 

értékpapírok szokásos szállítási időtartamon vagy két munkanapon belüli vásárlásának vagy értékesítésének kiegyenlítéséből eredő kitettségek;

d) 

elektronikus készpénzátutalások vagy elektronikus fizetési ügyletek és előzetesen kiegyenlített költségek kiegyenlítéséből eredő kitettségek, többek között hibás ügyletfeldolgozásból eredő folyószámlahitelek, amelyek nem haladnak meg egy megállapodásban rögzített, néhány munkanapig tartó időszakot.

(4)  
Az Unión belüli olyan vállalatokkal szembeni kitettségeknél, amelyek összevont árbevétele és összevont eszközállománya 500 millió EUR-nál kevesebb, az intézmények dönthetnek úgy, hogy a (2) bekezdés alkalmazása helyett következetesen az (1) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően állapítják meg az M értékét. A lakóingatlanok elsősorban nem spekulatív célú tulajdonlásával és bérbeadásával foglalkozó vállalatok esetében az intézmények az összes eszköz 500 millió EUR-t kitevő értékét 1 000  millió EUR értékre cserélhetik.
(5)  
A lejárati eltéréseket a 4. fejezetben meghatározottak szerint kell kezelni.



2. alszakasz

Lakossággal szembeni kitettségek

163. cikk

Nemteljesítési valószínűség (PD)

(1)  
Egy kitettség PD-értékének legalább 0,03 %-nak kell lennie.
(2)  
A nemteljesítő ügyfelek, vagy az ügylet alapú megközelítésben a nemteljesítő kitettségek PD-értéke 100 %
(3)  
A vásárolt követelések felhígulási kockázatához tartozó PD-értéknek meg kell egyeznie a felhígulási kockázathoz tartozó EL-becslésekkel. Ha egy intézmény a vásárolt követelések felhígulási kockázatára vonatkozó saját EL-becsléseit az illetékes hatóságok által megbízhatónak tartott módon PD- és LGD-értékekre tudja bontani, akkor a PD-becslés is alkalmazható.
(4)  
Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismerhető a PD-érték korrigálása révén, figyelembe véve a 164. cikk (2) bekezdését is. Felhígulási kockázat esetén a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában említett fedezetnyújtók mellett a vásárolt követelés eladója elismert, amennyiben a 160. cikk (4) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek.

▼M8

164. cikk

Nemteljesítéskori veszteségráta (LGD)

(1)  
Az intézményeknek e fejezet 6. szakaszában és az illetékes hatóságok által a 143. cikkel összhangban kiadott engedélyben meghatározott követelményeknek megfelelően saját LGD-becsléseket kell készíteniük. A vásárolt követelések felhígulási kockázatára 75 %-os LGD-értéket kell alkalmazni. Ha egy intézmény a vásárolt követelés felhígulási kockázatának EL-becslését megbízható módon PD- és LGD-értékekre tudja bontani, akkor használhatja saját LGD-becslését.
(2)  
Egyedi kitettségre vagy kitettségek halmazára vonatkozó, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a PD- vagy LGD-becsléseknek a 183. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő, és az illetékes hatóságok által engedélyezett kiigazításával ismerhető el. Az intézmény nem rendelhet a garantált kitettségekhez korrigált PD- vagy LGD-értéket úgy, hogy a korrigált kockázati súly alacsonyabb legyen, mint a garantőrrel szembeni, hasonló közvetlen kitettség vonatkozó kockázati súlya.
(3)  
A 154. cikk (2) bekezdésének alkalmazásában a 153. cikk (3) bekezdésében említett fedezetnyújtóval szembeni, hasonló közvetlen kitettség LGD-értéke egyenlő a garantőrrel szembeni fedezetlen ügylet vagy pedig a kötelezettel szembeni fedezetlen ügylet LGD-értékével, attól függően, hogy – ha a fedezett ügylet lejárati ideje alatt sem a garantőr, sem a kötelezett nem teljesít – a rendelkezésre álló bizonyíték vagy a garancia struktúrája alapján a behajtott összeg várhatóan a garantőr vagy a kötelezett pénzügyi helyzetétől függ-e.
(4)  
A lakóingatlannal fedezett, központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő, lakossággal szembeni minden kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD nem lehet 10 %-nál kevesebb.

A központi kormányzatok garanciavállalásában nem részesülő, kereskedelmi ingatlannal fedezett, lakossággal szembeni minden kitettségre vonatkozóan a kitettséggel súlyozott átlagos LGD nem lehet 15 %-nál kevesebb.

(5)  
A tagállamok kijelölik a (6) bekezdés alkalmazásáért felelős hatóságot. Ez a hatóság az illetékes hatóság vagy a kijelölt hatóság.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság az illetékes hatóság, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy a makroprudenciális megbízatással rendelkező releváns nemzeti szervek és hatóságok kellő tájékoztatást kapjanak arról, hogy az illetékes hatóságnak szándékában áll e cikk alkalmazása, és a (6) bekezdéssel összhangban megfelelően részt vegyenek az adott tagállam pénzügyi stabilitásával kapcsolatos aggodalmak értékelésében.

Amennyiben a tagállam által e cikk alkalmazásáért felelősként kijelölt hatóság eltér az illetékes hatóságtól, a tagállam elfogadja a szükséges rendelkezéseket annak biztosítására, hogy az illetékes hatóság és az e cikk megfelelő alkalmazásának érdekében kijelölt hatóság között megfelelő koordináció és információcsere valósuljon meg. A hatóságoknak mindenekelőtt szorosan együtt kell működniük és meg kell osztaniuk egymással mindazokat az információkat, amelyekre a kijelölt hatóságnak szüksége lehet az e cikknek megfelelően ráruházott feladatok megfelelő teljesítéséhez. Az említett együttműködés célja, hogy egyrészt elkerülhető legyen az illetékes hatóság és a kijelölt hatóság által hozott intézkedések párhuzamossága vagy következetlensége, másrészt hogy a más – különösen az e rendelet 458. cikke és a 2013/36/EU irányelv 133. cikke szerinti – intézkedésekkel való kölcsönhatásokat kellőképpen figyelembe vegyék.

(6)  
Az e cikk (5) bekezdésével összhangban kijelölt hatóságoknak a 430a. cikk értelmében gyűjtött adatok és bármely egyéb releváns mutató alapján, valamint figyelembe véve az ingatlanpiac jövőbeli alakulását, rendszeresen és legalább évente értékelniük kell, hogy az adott hatóság tagállama területének egy vagy több részén elhelyezkedő lakó-, illetve kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett zálogjoggal fedezett kitettségekre vonatkozó, az e cikk (4) bekezdésében említett minimális LGD-értékek megfelelőek-e.

Amennyiben az e bekezdés első albekezdésében említett értékelés alapján az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság arra a következtetésre jut, hogy a (4) bekezdésben említett minimális LGD-értékek nem kielégítőek, és amennyiben úgy véli, hogy a nem kielégítő LGD-értékek kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását, akkor az adott hatóság magasabb minimális LGD-értékeket határozhat meg a tagállama területének egy vagy több részén található érintett kitettségek vonatkozásában. Ezek a magasabb minimális értékek az ingatlanfedezet helye szerint meghatározott egy vagy több szegmenssel szemben fennálló kitettségekre is alkalmazhatók.

Az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak az ebben a bekezdésben említett határozat meghozatalát megelőzően értesítenie kell az EBH-t és az ERKT-t. Az említett értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül az EBH és az ERKT köteles megküldeni véleményét az érintett tagállamnak. Az EBH és az ERKT köteles közzétenni ezeket az LGD-értékeket.

(7)  
Abban az esetben, ha az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóság a (6) bekezdés alapján magasabb minimális LGD-értékeket határoz meg, az intézmények számára 6 hónapos átmeneti időszakot kell biztosítani azok alkalmazásához.

▼M8

(8)  
Az EBH-nak – az ERKT-vel szoros együttműködésben – szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza azokat a feltételeket, amelyeket az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságoknak figyelembe kell venniük az LGD-értékek megfelelőségének a (6) bekezdésben említett értékelés részeként végzett értékelésekor.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 31-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(9)  

Az ERKT az 1092/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban ajánlások útján, az EBH-val szorosan együttműködve iránymutatásokat fogalmazhat meg az e cikk (5) bekezdésének megfelelően kijelölt hatóságok számára a következőkkel kapcsolatban:

a) 

azok a tényezők, amelyek a (6) bekezdésben említettek szerint „kedvezőtlenül befolyásolhatják az érintett tagállam jelenlegi vagy jövőbeli pénzügyi stabilitását”; és

b) 

azok az indikatív referenciaértékek, amelyeket az (5) bekezdéssel összhangban kijelölt hatóságnak figyelembe kell vennie a magasabb minimális LGD-értékek meghatározásánál.

▼M8

(10)  
A tagállamok intézményeinek alkalmazniuk kell a más tagállam egy vagy több részén található lakó- és kereskedelmi ingatlanokra bejegyzett valamennyi megfelelő, zálogjoggal fedezett kitettségükre azokat a magasabb minimális LGD-értékeket, amelyeket a másik tagállam hatóságai határoztak meg a (6) bekezdéssel összhangban.

▼C2



3. alszakasz

A PD-/LGD-módszer alá tartozó részvényjellegű kitettségek

165. cikk

A PD/LGD módszer szerint kezelt részvényjellegű kitettségek

(1)  
A PD-értékeket a vállalati kitettségeknél alkalmazott módszerrel összhangban kell meghatározni.

Az alábbi minimum PD-értékeket kell alkalmazni:

a) 

0,09 % a tőzsdei részvényjellegű kitettségek esetében, ha a befektetés hosszú távú ügyfélkapcsolat részét képezi;

b) 

0,09 % a nem tőzsdei részvényjellegű kitettségeknél, ahol a befektetés megtérülése a nem tőkenyereségből származó rendszeres és időszakos pénzáramláson alapul;

c) 

0,40 % a tőzsdén forgalmazott részvényjellegű kitettségek esetében, beleértve a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is;

d) 

1,25 % minden egyéb részvényjellegű kitettség esetében, beleértve a 155. cikk (2) bekezdésében meghatározott egyéb rövid pozíciókat is.

(2)  
A kellően diverzifikált portfóliókban levő nem tőzsdei részvényjellegű kitettségekhez 65 %-os LGD-értéket lehet rendelni. Minden egyéb kitettséghez 90 %-os LGD-értéket kell rendelni.
(3)  
Az összes kitettséghez öt éves M-értékeket kell rendelni.



5. szakasz

Kitettségérték

166. cikk

Vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek, valamint lakossággal szembeni kitettségek

(1)  
Eltérő rendelkezés hiányában a mérlegen belüli kitettségek értéke az esetleges hitelkockázati kiigazítások nélkül vett – az értékvesztés elszámolása előtti bruttó – könyv szerinti értéknek felel meg.

Ez a szabály alkalmazandó azokra az eszközökre is, amelyeket a tartozás összegétől eltérő áron vásároltak.

Vásárolt eszközök esetében a tartozás összege és az intézmény mérlegében szereplő, az egyedi hitelkockázati kiigazítás után fennmaradó könyv szerinti érték közti különbséget diszkontként veszik figyelembe az eszköz megvásárlásakor, ha a tartozás összege nagyobb, és prémiumként, ha az kisebb.

(2)  
Ha az intézmények nettósítási keretmegállapodást alkalmaznak a repoügyletekre és értékpapírok, illetve áruk kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, a kitettség értékét a 4. vagy a 6. fejezet szerint kell kiszámítani.
(3)  
Mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöknél és betéteknél az intézményeknek a 4. fejezetben meghatározott módszereket kell alkalmazniuk a kitettség értékének kiszámítására.
(4)  
A lízing kitettségértéke a minimális lízingdíjak diszkontált összege. A minimális lízingdíjaknak tartalmazniuk kell azokat a fizetéseket, amelyek a lízing futamideje során a lízingbe vevőtől megköveteltek vagy megkövetelhetők, valamint bármely engedményes opciót (vagyis olyan opciót, amelynek gyakorlása biztosra vehető). Ha a lízingbe vevőtől eltérő féltől megkövetelhető, hogy a lízingelt eszköz maradványértékéhez kapcsolódó fizetést teljesítsen, és ez a fizetési kötelezettség megfelel a 201. cikk szerinti, a fedezetnyújtók elismerhetőségére vonatkozó feltételeknek, valamint a 213. cikkben említett egyéb garanciatípusok elismerésére vonatkozó követelményeknek, ezt a fizetési kötelezettséget a 4. fejezet alapján előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként figyelembe lehet venni.
(5)  
A II. mellékletben felsorolt bármely szerződés esetén a kitettségértéket a 6. fejezetben megállapított módszerekkel kell meghatározni, és nem vehető figyelembe semmilyen hitelkockázati kiigazítás.
(6)  
A vásárolt követelések kockázattal súlyozott kitettségének kiszámításához alkalmazott kitettségérték kiszámításához az (1) bekezdéssel összhangban meghatározott értékből ki kell vonni a felhígulási kockázat hitelkockázat mérséklése előtti szavatolótőke-követelményét.
(7)  
Amennyiben egy kitettség repoügylet vagy értékpapír, illetve árukölcsönzési ügylet, illetve hosszú kiegyenlítési idejű ügylet és értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügylet keretébent eladott, letétbe helyezett vagy kölcsönadott értékpapírok vagy áruk formájában jelenik meg, a kitettség értéke az értékpapírok vagy áruk 24. cikk szerint meghatározott értéke. Amennyiben a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét alkalmazzák, a kitettségértéket az ilyen jellegű értékpapíroknak vagy áruknak megfelelő volatilitási korrekcióval kell növelni, az ott meghatározottak szerint. A repoügyleteknek, értékpapír, illetve áru kölcsönbe adásának vagy kölcsönbe vételének, a hosszú kiegyenlítési idejű ügyleteknek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hiteleknek a kitettségértékét a 6. fejezettel, illetve a 220. cikk (2) bekezdésével összhangban lehet megállapítani.
(8)  

A következő tételek kitettségértékeinek kiszámításához a folyósítási kötelezettséggel járó, de le nem hívott hitelkeret összegét meg kell szorozni a hitel-egyenértékesítési tényezővel. Az intézményeknek a 151. cikk (8) bekezdésével összhangban a következő hitel-egyenértékesítési tényezőket kell használniuk a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek kiszámításához:

a) 

azon hitelkeretek esetében, amelyek az intézmény által bármikor és feltétel nélkül, előzetes értesítés nélkül felmondhatók, vagy a hitelfelvevő hitelképességének romlása miatt automatikusan érvényteleníthetők, 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni. A 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazásához az intézményeknek aktívan monitorozniuk kell az ügyfélpénzügyi helyzetét, valamint az intézmények belső ellenőrző rendszereinek lehetővé kell tenniük az ügyfél hitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás azonnali megállapítását. A le nem hívott hitelkeretek feltétel nélkül felmondhatók, ha a feltételek lehetővé teszik az intézmény számára azok felmondását a fogyasztóvédelmi és kapcsolódó jogszabályok által lehetővé tett legnagyobb mértékig;

b) 

áruk mozgásából eredő rövid lejáratú akkreditívek esetében mind a kibocsátó, mind pedig az elfogadó intézményeknek 20 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazniuk;

c) 

azon rulírozó vásárolt követelésekre vonatkozó, nem lehívott ígérvények esetében, amelyek az intézmény által feltétel nélkül felmondhatók vagy előzetes értesítés nélkül bármikor ténylegesen érvényteleníthetők, 0 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni. A 0 %-os hitelegyenértékesítési tényező alkalmazásához az intézményeknek aktívan monitorozniuk kell az ügyfél pénzügyi helyzetét, valamint belső ellenőrzési rendszerüknek lehetővé kell tennie az ügyfélhitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás azonnali megállapítását;

d) 

egyéb hitelkeretek, rövid lejáratú pénzpiaci eszköz jegyzésére szolgáló rulírozó hitel-megállapodások (NIF) és rövid lejáratú pénzpiaci eszközök jegyzésére és a kibocsátásban való közreműködésre szolgáló középtávú rulírozó megállapodások (RUF) esetében 75 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt kell alkalmazni.

Azok az intézmények, amelyek eleget tesznek a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazását illetően a 6. szakaszban meghatározott követelményeknek, az a)–d) pontokban említett különböző terméktípusok esetén használhatják saját hitel-egyenértékesítési tényező becsléseiket, ha azt az illetékes hatóságok engedélyezik.

(9)  
Amennyiben egy kötelezettségvállalás egy másik kötelezettségvállalás meghosszabbítására vonatkozik, akkor a két egyedi kötelezettségvállaláshoz kapcsolódó alacsonyabb hitel-egyenértékesítési tényező alkalmazandó.
(10)  

Az (1)–(8) bekezdésben említett összes mérlegen kívüli tételnél a kitettség értéke a következő százalékos arányoknak felel meg a saját értékéhez viszonyítva:

a) 

100 % a magas kockázatú tételeknél;

b) 

50 % a közepes kockázatú tételeknél;

c) 

20 % a közepes/alacsony kockázatú tételeknél;

d) 

0 % az alacsony kockázatú tételeknél.

E bekezdés alkalmazásában a mérlegen kívüli tételeket az I. melléklet szerinti kockázati kategóriákhoz kell rendelni.

167. cikk

Részvényjellegű kitettségek

(1)  
A részvényjellegű kitettségekhez tartozó kitettségérték az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti értéknek felel meg.
(2)  
A mérlegen kívüli részvényjellegű kitettségekhez tartozó kitettségérték az adott kitettséghez tartozó egyedi hitelkockázati kiigazításokkal csökkentett névérték.

168. cikk

Egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök

Az egyéb, nem hitelkötelezettséget megtestesítő eszközök kitettségértéke az egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti értéknek felel meg.



6. szakasz

Az IRB-módszerre vonatkozó követelmények



1. alszakasz

Minősítési rendszerek

169. cikk

Általános elvek

(1)  
Ha egy intézmény többféle minősítési rendszert alkalmaz, egy ügyfélvagy ügylet minősítési rendszerbe sorolásának feltételeit dokumentálni kell, és azokat úgy kell alkalmazni, hogy megfelelően tükrözzék a kockázat szintjét.
(2)  
A besorolási kritériumokat és folyamatokat rendszeresen felül kell vizsgálni annak meghatározása érdekében, hogy megfelelnek-e még az aktuális portfóliónak és a külső feltételeknek.
(3)  
Amennyiben egy intézmény az egyes ügyfelek vagy kitettségek esetében közvetlen becslést alkalmaz a kockázati paraméterekre, e becsléseket úgy lehet tekinteni, mint egy folytonos minősítési skála egyes kategóriáiba sorolt becsléseket.

170. cikk

A minősítési rendszerek struktúrája

(1)  

A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozó minősítési rendszerek struktúrájának meg kell felelnie a következő feltételeknek:

a) 

a minősítési rendszernek figyelembe kell vennie az ügyfélés az ügylet kockázati jellemzőit;

b) 

a minősítő rendszernek olyan ügyfélminősítési skálával kell rendelkeznie, amelyek kizárólag az ügyfél nemteljesítési kockázatának számszerűsítésére szolgálnak. Az ügyfélminősítési skálának legalább hét kategóriát kell tartalmaznia a teljesítő ügyfelek és egy kategóriát a nem teljesítő ügyfelek tekintetében;

c) 

az intézménynek az ügyfél kategóriák közötti viszonyt az egyes kategóriák által kijelölt nemteljesítési szintek és az adott nemteljesítési szint megkülönböztetésére alkalmazott kritériumok szerint kell dokumentálnia;

d) 

azoknak az intézményeknek, amelyeknek portfóliói egy meghatározott piaci szegmensre és nemteljesítési kockázatkörre koncentrálódnak, elégséges számú ügyfélkategóriával kell rendelkezniük a kockázati körön belül ahhoz, hogy elkerüljék az ügyfelekegy kategórián belüli aránytalan koncentrációját. Egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció jogosultságát meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyfélkategória ésszerűen keskeny PD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó ügyfél nemteljesítési kockázata az említett sávba esik;

e) 

ahhoz, hogy az intézmény engedélyt kapjon az illetékes hatóságtól saját LGD-becslések alkalmazására a szavatolótőke-követelmények kiszámításához, a minősítési rendszernek tartalmaznia kell egy külön, kizárólag az ügyletek LGD vonatkozású tulajdonságait jellemző ügyletminősítési skálát. Az ügyletkategória meghatározásának magában kell foglalnia mind a kitettségek kategóriákba sorolási módjának leírását, mind az egyes kategóriákhoz tartozó kockázati szint megkülönböztetésére szolgáló kritériumokat;

f) 

az egy adott kategórián belüli számottevő koncentráció meggyőző empirikus bizonyítékokkal kell alátámasztani arra vonatkozóan, hogy egy ügyletkategória ésszerűen keskeny LGD-sávot fed le, és az összes, e kategóriába tartozó kitettség kockázata az említett sávba esik.

(2)  
Azok az intézmények, amelyek a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a speciális hitelezési kitettségek kockázati súlyozásánál, mentesülnek azon követelmény alkalmazása alól, amely előírja, hogy olyan ügyfélminősítési skálákkal rendelkezzenek, amelyek kizárólag az ügyfél adott kitettségekre vonatkozó nemteljesítési kockázatának számszerűsítésére szolgálnak. Az említett intézményeknek az ilyen kitettségekre vonatkozóan legalább 4 kategóriával kell rendelkezniük a teljesítő ügyfelek esetében, és legalább egy kategóriával a nem teljesítő ügyfelek tekintetében.
(3)  

A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozó minősítési rendszerek szerkezetének meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

a) 

a minősítési rendszereknek mind az ügyfél, mind az ügylet kockázatát, valamint az ügyfélés az ügylet összes vonatkozó jellemzőjét tükrözniük kell;

b) 

a kockázatok közötti különbségtétel szintjének biztosítania kell, hogy egy adott kategórián vagy halmazon (poolon) belüli kitettségek száma elégséges legyen ahhoz, hogy a kategória vagy a halmaz (pool) szintjén megbízhatóan számszerűsíteni és validálni lehessen a veszteség jellemzőit. A kitettségek és ügyfél kategóriák vagy halmazok közötti megoszlása nem mutathat túlzott koncentrációt;

c) 

a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolási eljárásának lehetővé kell tennie a kockázatok közötti megalapozott különbségtételt, megfelelően homogén kitettségcsoportokat kell biztosítania, valamint lehetővé kell tennie a veszteség jellemzőinek pontos és következetes becslését a kategória vagy a halmaz (pool) szintjén. Vásárolt követelések esetén a csoportosításnak tükröznie kell az eladó jegyzési gyakorlatát, valamint ügyfeleinek heterogenitását.

(4)  

Az intézményeknek az alábbi kockázati tényezőket kell figyelembe venniük a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásakor:

a) 

az ügyfél kockázati jellemzői;

b) 

ügyletkockázati jellemzők, beleértve a termékek vagy a biztosíték, illetve mindkettő típusait. Az intézményeknek külön kell foglalkozniuk azokkal az esetekkel, amelyeknél ugyanaz a biztosíték több kitettségre nyújt fedezetet;

c) 

késedelem, kivéve, ha az intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítja, hogy a késedelem nem lényeges kockázati tényező a kitettségre nézve.

171. cikk

Minősítési kategóriákba és halmazokba sorolás

(1)  

Az intézményeknek külön fogalommeghatározásokkal, folyamatokkal és kritériumokkal kell rendelkezniük a kitettségek minősítési rendszeren belüli kategóriákba vagy halmazokba sorolásához, amelyek megfelelnek a következő követelményeknek:

a) 

a kategóriák vagy halmazok fogalommeghatározásait és a besorolási kritériumokat megfelelő részletességgel kell kidolgozni ahhoz, hogy lehetővé tegyék a minősítést végzők számára, hogy a hasonló kockázatot képviselő ügyfeleket és ügyleteket következetesen ugyanabba a kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolják. Ezt a következetességet a különböző üzletágakban, szervezeti egységekben és földrajzi régiókban is fenn kell tartani;

b) 

a minősítési folyamat dokumentációjának lehetővé kell tennie harmadik fél számára a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásának megértését, a kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolás reprodukálását, valamint a kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolás megfelelőségének értékelését;

c) 

a kritériumoknak összhangban kell lenniük az intézmény belső kölcsönnyújtási szabályaival, valamint a problémás kötelezettek és ügyletek kezelésére vonatkozó szabályzatokkal.

(2)  
Az intézménynek a ügyfelek és ügyletek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásakor figyelembe kell vennie az összes vonatkozó információt. Az információknak naprakésznek kell lenniük, valamint lehetővé kell tenniük az intézmény számára a kitettség jövőbeli teljesítőképességének előrejelzését. Minél kevesebb információval rendelkezik egy intézmény, annál konzervatívabb módon kell a kitettségeket kötelezett- és ügyletkategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolnia. Ha az intézmény egy belső minősítési besorolás meghatározásának elsődleges tényezőjeként külső minősítést alkalmaz, gondoskodnia kell egyéb releváns információk figyelembevételéről is.

172. cikk

Kitettségek besorolása

(1)  

A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a kitettségek besorolását a következő kritériumoknak megfelelően kell elvégezni:

a) 

minden ügyfeleta hiteldöntési folyamat szerves részeként ügyfélkategóriába kell sorolni;

b) 

azon kitettségek esetében, amelyekre vonatkozóan az intézmény a 143. cikknek megfelelően engedélyt kapott az illetékes hatóságtól saját becslések alkalmazására az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező tekintetében, a hitel-jóváhagyási folyamat részeként minden kitettséget ügyletkategóriába kell sorolni;

c) 

azoknak az intézményeknek, amelyek a 153. cikk (5) bekezdésében meghatározott módszereket alkalmazzák a speciális hitelezési kitettségek kockázati kategóriákba sorolására, minden egyes ilyen jellegű kitettséget a 170. cikk (2) bekezdésével összhangban kell kategóriába sorolniuk;

d) 

minden egyes jogi személyt, amellyel szemben az intézmény kitettséggel rendelkezik, külön kell minősíteni. Az intézménynek megfelelő szabályzatokkal kell rendelkeznie az egyedi ügyfelek és ügyfélcsoportok kezelésére vonatkozóan;

e) 

az ugyanazon ügyféllel szembeni különálló kitettségeket ugyanabba a ügyfélkategóriába kell sorolni, függetlenül az adott ügylet természetéből adódó különbségektől. Azokban az esetekben azonban, amikor engedélyezett, hogy az egyes kitettségek többféle kategóriába sorolást eredményezzenek ugyanazon ügyfél viszonylatában, az alábbi körülményeknek kell fennállniuk:

i. 

országhoz kapcsolódó transzferkockázat, attól függően, hogy a kitettségek hazai fizetőeszközben vagy devizában denomináltak-e;

ii. 

a kitettséghez kapcsolódó garanciák kezelése a kötelezetti kategóriába sorolás korrekciójában tükröződhet;

iii. 

fogyasztóvédelmi és banki titoktartási jogszabályok vagy egyéb jogszabályok tiltják az ügyféladatok cseréjét.

(2)  
A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozóan a hitel-jóváhagyási folyamat részeként minden kitettséget kategóriába vagy halmazba (poolba) kell sorolni.
(3)  
Kategóriába vagy halmazba (poolba) sorolás tekintetében az intézményeknek dokumentálniuk kell, hogy mely esetekben lehet felülbírálni a besorolási folyamat bemeneti vagy kimeneti adatait, valamint meg kell határozniuk felülbírálatért felelős személyeket. Az intézményeknek dokumentálniuk kell ezeket a felülbírálatokat, valamint nyilván kell tartaniuk az ezekért felelős személyeket. Az intézményeknek elemezniük kell a felülbírált besorolású kitettségek teljesítőképességét. Az elemzésben a felülbíráló személyek szerint is fel kell tüntetni azon kitettségek teljesítőképességének értékelését, amelyek besorolását felülbírálták.

173. cikk

A besorolási folyamat integritása

(1)  

A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a besorolási folyamatnak meg kell felelnie a következő integritási követelményeknek:

a) 

a besorolásokat és a besorolások rendszeres felülvizsgálatát olyan független félnek kell végeznie és jóváhagynia, akinek nem származik közvetlen előnye a hitelnyújtásra vonatkozó döntésből;

b) 

az intézményeknek legalább évente felül kell vizsgálniuk a besorolásokat, és azokban az esetekben, amelyekben a felülvizsgálat eredménye nem indokolja az aktuális besorolás fenntartását, módosítaniuk kell azt. A magas kockázatú ügyfeleket és a problémás kitettségeket gyakoribb felülvizsgálatnak kell alávetni. Az intézményeknek új besorolást kell végezniük, ha az ügyféllelvagy a kitettséggel kapcsolatos lényeges információhoz jutnak;

c) 

az intézményeknek hatékony eljárással kell rendelkezniük a PD-értékeket befolyásoló ügyféljellemzők, valamint az LGD-értékeket és hitel-egyenértékesítési tényezőket befolyásoló ügyletjellemezők megszerzésére és aktualizálására..

(2)  
A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozóan az intézményeknek legalább évente felül kell vizsgálniuk az ügyfél- és ügyletbesorolásokat – és azokban az esetekben, amelyekben a felülvizsgálat eredménye nem indokolja az aktuális besorolás fenntartását, módosítaniuk kell azt –, vagy felül kell vizsgálniuk az egyes azonosított kockázati halmazok veszteségi jellemzőit vagy késedelmét, attól függően, hogy melyik alkalmazható. Emellett az intézményeknek legalább évente reprezentatív mintavétellel felül kell vizsgálniuk az egyes halmazokon belüli kitettségek helyzetét annak érdekében, hogy a kitettségeket továbbra is a megfelelő halmazba (poolba) sorolják be, és azokban az esetekben, amelyekben a felülvizsgálat eredménye nem indokolja az aktuális besorolás fenntartását, módosítaniuk kell azt.
(3)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az illetékes hatóságok azon módszereire vonatkozóan, amelyekkel értékelik a besorolási folyamat integritását, valamint a kockázatok rendszeres és független felmérését.

Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

174. cikk

Modellek alkalmazása

Ha egy intézmény statisztikai modelleket és egyéb mechanikus módszereket alkalmaz a kitettségek ügyfél- vagy ügyletkategóriákba, illetve halmazokba (poolokba) sorolásához, az alábbi feltételeknek kell teljesülniük:

a) 

a modellnek megfelelő előrejelzési képességgel kell rendelkeznie, és használatával nem torzulhatnak a tőkekövetelmények. A beviteli változóknak ésszerű és hatékony alapot kell képezniük a keletkező előrejelzések számára. A modell nem tartalmazhat lényeges torzítást;

b) 

az intézménynek megfelelő eljárással kell rendelkeznie a modell bemeneti adatainak ellenőrzésére, amely magában foglalja az adatok pontosságának, teljességének és megfelelőségének értékelését;

c) 

a modell elkészítésére felhasznált adatoknak reprezentatívnak kell lenniük az intézmény aktuális ügyfeleinekvagy kitettségeinek csoportjára vonatkozóan;

d) 

az intézménynek rendszeres időközönként validálnia kell a modellt: a validálás magában foglalja a modell teljesítményének és stabilitásának monitorozását, a modellspecifikációk felülvizsgálatát, valamint a modell eredményeinek a tényleges eredményekkel való összevetését;

e) 

a modellen alapuló besorolások felülvizsgálatának és a modellek megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében az intézménynek a statisztikai modellbe be kell építenie a szakértői véleményt és felülvizsgálatot is. A felülvizsgálati folyamatoknak a modell hiányosságaival kapcsolatos hibák megtalálására és mérséklésére kell irányulniuk. A szakértői véleménynek figyelembe kell vennie minden, a modell által figyelembe nem vett lényeges információt. Az intézménynek dokumentálnia kell a szakértői vélemény és a modell által adott eredmények együttes alkalmazásának módját.

175. cikk

A minősítési rendszerek dokumentálása

(1)  
Az intézményeknek dokumentálniuk kell minősítési rendszereik felépítését és működésük részleteit. A dokumentációnak bizonyítania kell az e szakaszban meghatározott követelmények teljesülését, és olyan témakörökkel kell foglalkoznia, mint a portfólió-differenciálás, a minősítési kritériumok, a ügyfelek és kitettségek minősítését végző felek felelősségi köre, a besorolási felülvizsgálatok gyakorisága, valamint a minősítési folyamatnak a vezetői ellenőrzése.
(2)  
Az intézménynek dokumentálnia kell, hogy milyen ésszerűségi szempontok és elemzések támasztják alá az általa kiválasztott minősítési kritériumok alkalmazását. Az intézménynek a kockázatminősítési folyamatban bekövetkező minden jelentős változást dokumentálnia kell, és az elkészített dokumentációnak elő kell segítenie a kockázatminősítési folyamatban az illetékes hatóság utolsó felülvizsgálatát követően végrehajtott változtatásokat azonosítását. A minősítések hozzárendelésének szervezési tényezőit – beleértve a minősítési folyamatot és a belső kontrollstruktúrát – is dokumentálni kell.
(3)  
Az intézménynek dokumentálnia kell a nemteljesítés és veszteség belsőleg használt egyedi fogalommeghatározásait, és biztosítania kell az e rendeletben meghatározott fogalmakkal való összhangjukat.
(4)  

Ha az intézmény statisztikai modelleket alkalmaz a minősítési folyamatban, az intézménynek dokumentálnia kell ezek módszertanát. A dokumentációnak az alábbiakat kell tartalmaznia:

a) 

a becslések kategóriákhoz, egyéni ügyfelekhez, kitettségekhez vagy halmazokhoz (poolokhoz) rendelése elméletének, feltételezéseinek, matematikai és empirikus alapjainak, valamint a modell alapján végzett becsléshez alkalmazott adatforrás(ok)nak a részletes leírása;

b) 

szigorú statisztikai folyamat meghatározása (beleértve az „out-of-time” és „out-of-sample” teljesítményteszteket is) a modell validálásához;

c) 

azon körülmények feltüntetése, amelyek között a modell nem működik hatékonyan.

(5)  
Az intézménynek az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani kell, hogy teljesülnek az e cikkben meghatározott követelmények, amennyiben az intézmény harmadik féltől vásárolt minősítési rendszert, vagy minősítési rendszeren belül használt modellt, és a harmadik fél elutasítja vagy korlátozza az intézmény hozzáférését a minősítési rendszer vagy modell módszertanához kapcsolódó információkhoz vagy az említett módszertan, illetve modell kidolgozásának alapjául szolgáló adatokhoz azzal az indokkal, hogy ezek védett információk.

176. cikk

Adatok karbantartása

(1)  
Az intézményeknek a belső minősítéseikkel kapcsolatban a 8. rész követelményei szerint adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk.
(2)  

A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvénykitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, az intézményeknek az alábbi információkat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a) 

a ügyfelek és elismert garantőtökteljes minősítéstörténete;

b) 

a minősítési kategóriába sorolás dátumai;

c) 

a minősítés levezetéséhez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek;

d) 

a minősítési besorolásért felelős személy;

e) 

a nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatai;

f) 

az ilyen jellegű nemteljesítések időpontja és körülményei;

g) 

a minősítési kategóriákhoz és az átminősítéshez kapcsolódó PD-értékekkel és a realizált nemteljesítési rátákkal, valamint a minősítések közötti migrációval kapcsolatos adatok.

(3)  
Azon intézményeknek, amelyek az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan nem alkalmaznak saját becsléseket, adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk a tényleges LGD-értékek és a 161. cikk (1) bekezdésében meghatározott értékek, valamint a tényleges hitel-egyenértékesítési tényezők és a 166. cikk (8) bekezdésében meghatározott értékek közötti összehasonlításokról.
(4)  

Az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket alkalmazó intézményeknek az alábbiakra adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a) 

az egyes minősítési kategóriákhoz kapcsolódó ügyletminősítések, az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becslések teljes múltbeli adatai;

b) 

a besorolások időpontja, valamint az, hogy a becslések mikor készültek;

c) 

az ügyletminősítés és az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becslések elkészítéséhez használt kulcsfontosságú adatok és módszerek;

d) 

az ügyletminősítési besorolást végző személy, valamint az a személy, aki az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseket biztosította;

e) 

az egyes nem teljesítő kitettségekhez tartozó becsült, valamint realizált LGD-adatok és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó adatok;

f) 

a garanciák vagy hitelderivatívák hitelkockázatot mérséklő hatását az LGD értékén keresztül kimutató intézmények esetében a kitettséghez tartozó LGD-értékre vonatkozó adatok egy garancia vagy hitelderivatíva hatásainak értékelése előtt és után;

g) 

minden egyes nem teljesítő kitettségre vonatkozóan a veszteség összetevőinek adatai.

(5)  

A lakossággal szembeni kitettségekre vonatkozóan az intézmények az alábbi adatokat kell gyűjteniük és tárolniuk:

a) 

a kitettségeket kategóriákba és halmazokba (poolokba) besoroló folyamatban használt adatok;

b) 

a kitettségi kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) kapcsolódó, becsült PD-, LGD-értékek és hitel-egyenértékesítési tényezők adatai;

c) 

a nem teljesítő ügyfelek és kitettségek azonosító adatai;

d) 

nem teljesítő kitettségek esetében azon kategória vagy halmaz (pool) adatai, amelybe a kitettséget a nemteljesítés előtti évben sorolták, valamint az LGD és a hitel-egyenértékesítési tényező realizáltértéke;

e) 

a rulírozó lakossági kitettségek veszteségrátájára vonatkozó adatok.

177. cikk

A tőkemegfelelés értékelése során alkalmazott stressztesztek

(1)  
Az intézménynek a tőkemegfelelés értékelése során alkalmazottmegbízható stressz-tesztelési eljárásokkal kell rendelkeznie. A stressz-tesztelésnek magában kell foglalnia az olyan lehetséges események vagy a gazdasági feltételek olyan jövőbeli változásainak feltérképezését, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak az intézmény hitelkitettségeire vonatkozóan, valamint az intézménynek az ilyen változásokkal szembeni ellenálló képességének értékelését.
(2)  
Az intézménynek rendszeresen hitelkockázati stressztesztet kell végeznie, hogy értékelje egyes meghatározott feltételeknek a hitelkockázattal kapcsolatos teljes tőkekövetelményre gyakorolt hatását. Az alkalmazandó tesztet a felügyeleti felülvizsgálat fenntartása mellett az intézmény választja meg. Az alkalmazandó tesztnek értelmezhetőnek és ésszerűen szigorúnak kell lennie, figyelembe véve súlyos, de valószerűnek tekinthető recessziós forgatókönyvek hatását is. Az intézménynek értékelnie kell a stresszteszt-forgatókönyvekben foglalt feltételek következtében szükségessé vált minősítési migrációkat. A stresszteszt keretében megvizsgált portfólióknak tartalmazniuk kell az intézmény összes kitettségének túlnyomó részét.
(3)  
A 153. cikk (3) bekezdésében ismertetett eljárást alkalmazó intézményeknek stressztesztjeik keretébenfigyelembe kell venniük a hitelkockázattal szembeni fedezetnyújtók hitelminőségi besorolásában bekövetkező romlás hatását, és különösen azon eset következményeit, amikor a hitelkockázattal szembeni fedezetnyújtók már nem teljesítik az elismerhetőségi kritériumokat.



2. alszakasz

Kockázatok számszerűsítése

178. cikk

Az ügyfél nemteljesítése

(1)  

Egy adott ügyfél nemteljesítését akkor kell megtörténtnek tekinteni, ha a következők közül valamelyik vagy mindkettő bekövetkezik:

a) 

az intézmény úgy véli, hogy az ügyfél valószínűsíthetően nem fogja teljes egészében teljesíteni hitelkötelezettségeit az intézmény, annak anyavállalata vagy valamely leányvállalata felé, hacsak az intézmény nem folyamodik visszkeresethez a biztosíték lehívása érdekében;

▼M7

b) 

az ügyfélnek az intézménnyel, az anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni jelentős hitelkötelezettsége 90 napot meghaladó késedelemben van. Az illetékes hatóságok a lakossággal szembeni kitettségi osztályba tartozó, lakóingatlannal vagy kkv kereskedelmi ingatlanával biztosított kitettségek esetében, valamint a közszektorbeli intézményekkel szembeni kitettségek esetében a 90 napos időtartamot 180 nappal helyettesíthetik. A 180 napos időtartam a 36. cikk (1) bekezdésének m) pontja és a 127. cikk esetében nem alkalmazandó.

▼C2

Lakossággal szembeni kitettségeknél az intézmények a nemteljesítésnek az első albekezdés a) és b) pontjában foglalt fogalommeghatározását alkalmazhatják az egyes ügyletek szintjén, nem pedig az adott hitelfelvevő teljes kötelezettségállománya tekintetében.

(2)  

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában:

a) 

folyószámlahitel esetében a késedelem azzal a nappal indul, amikor az ügyfél egy meghatározott határértéket túllép, vagy olyan határértéket határoztak meg számára, mely a jelenleg fennálló tartozásánál kisebb, vagy jóváhagyás nélkül hív le hitelt, és a mögöttes összeg jelentős;

b) 

az a) pont alkalmazásában a határérték az intézmény által megállapított olyan hitelkeret, amelyről az intézmény tájékoztatja az ügyfelet;

c) 

hitelkártyák esetében a késedelem a minimálisan törlesztendő összeg esedékességének napjával kezdődik;

d) 

azt, hogy a hitelkötelezettség-teljesítési késedelem jelentősnek minősül-e, az illetékes hatóságok által meghatározott határérték alapján kell meghatározni. Ez a határérték tükrözi az illetékes hatóság által elfogadhatónak tartott kockázat szintjét;

e) 

az intézményeknek dokumentált előírásokkal kell rendelkezniük a késedelmes napok számának meghatározására vonatkozóan, különösen a hitelek újbóli elévülése, lejárat-hosszabbítás, módosítás vagy fizetési halasztás biztosítása, megújítás és a meglévő számlák nettósítása tekintetében. Ezeket az előírásokat mindig következetesen kell alkalmazni, és azoknak összhangban kell lenniük az intézmény belső kockázatkezelési és döntési folyamataival.

(3)  

Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában a nemfizetés valószínűségét jelző tényezők közé tartoznak az alábbiak:

a) 

az intézmény a hitelkötelezettség kamatait be nem folytként könyvelje el;

b) 

az intézmény a kitettség átvétele után bekövetkező jelentős, észlelt hitelminőség-romlás nyomán egyedi hitelkiigazítást ismer el;

c) 

az intézmény a hitelkötelezettséget lényeges, hitelhez kapcsolódó gazdasági veszteséggel adja el;

d) 

az intézmény beleegyezik a hitelkötelezettség kényszerű átstrukturálásába, amennyiben ez előreláthatóan ahhoz vezet, hogy a pénzügyi kötelezettség a tőke, a kamat vagy adott esetben a díjak jelentős részének elengedéséből vagy azok halasztásából adódóan csökkent. Ez a PD-/LGD-módszerrel értékelt részvényjellegű kitettségek esetében magában foglalja magának a részvényjellegű kitettségnek a kényszerű átstrukturálását is.

e) 

az intézmény felszámolási eljárást indított vagy ehhez hasonló intézkedést tett a ügyfélnek az intézménnyel, anyavállalattal vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettségével kapcsolatban;

f) 

az ügyfél felszámolási eljárást kezdeményezett vagy hasonló védelmet igényelt, hogy ezáltal az intézménnyel, anyavállalatával vagy bármely leányvállalatával szembeni hitelkötelezettséget elkerülhesse vagy a visszafizetést elhalaszthassa.

(4)  
Azoknak az intézményeknek, amelyek olyan külső adatokat alkalmaznak, amelyek nincs összhangban a nemteljesítésnek az (1) bekezdésben meghatározott fogalmával, megfelelő korrekciókat kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy azokat széleskörűen megfeleltessék a nemteljesítés fogalmának.
(5)  
Ha az intézmény úgy tekinti, hogy egy előzőleg nem teljesítő kitettségre vonatkozóan a nemteljesítést kiváltó esemény nem érvényes többé, akkor az intézménynek az ügyfelet vagy az ügyletet teljesítő kitettségként kell minősítenie. Amennyiben a nemteljesítés fogalmának megfelelő esemény a későbbiekben újra felmerül, ez újabb nemteljesítésnek tekintendő.
(6)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek pontos meghatározása céljából, amelyek alapján az illetékes hatóságnak meg kell állapítania a (2) bekezdés d) pontjában említett határértéket.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

(7)  
Az EBH iránymutatásokat bocsát ki e cikk alkalmazására vonatkozóan. Az említett iránymutatásokat az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően kell elfogadni.

179. cikk

Általános becslési követelmények

(1)  

A minősítési kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) kapcsolódóparaméterek meghatározásakor az intézményeknek az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:

a) 

az intézmény PD, LGD, hitel-egyenértékesítési tényező és EL kockázati paraméterekre vonatkozó saját becsléseinek magukban kell foglalniuk az összes relevánsadatot, információt és módszert. A becslések kialakításakor mind a múltbeli tapasztalatot, mind pedig empirikus bizonyítékokat fel kell használni, és azok nem alapulhatnak kizárólag szakértői megítélésen. A becsléseknek intuitívnakkell lenniük, és a szóban forgó kockázati paramétereket ténylegesen meghatározó tényezőkön kell alapulniuk. Minél kevesebb adattal rendelkezik egy intézmény, annál konzervatívabbbecslést kell adnia;

b) 

az intézménynek képesnek kell lennie az elszenvedett veszteséget a nemteljesítés gyakorisága, az LGD értéke, a hitel-egyenértékesítési tényező vagy – amennyiben EL-becsléseket alkalmaznak – a veszteség vonatkozásában felbontani azon tényezők szerint, amelyeket a megfelelő kockázati paramétereket meghatározó tényezőinek tekint. Az intézmény becsléseinek a hosszú távú tapasztalatot reprezentatív módon kell tükrözniük.

c) 

figyelembe kell venni minden olyan változást, amely a 180. cikk (1) bekezdésének h) pontjában és (2) bekezdésének e) pontjában, a 181. cikk (1) bekezdésének j) pontjában és (2) bekezdésében és a 182. cikk (2) és (3) bekezdésében meghatározott megfigyelési időszakok során a hitelnyújtási gyakorlatban vagy az adósságbehajtás folyamatában bekövetkezett. Az intézmény becsléseinek tükrözniük kell a technikai fejlődés, valamint a rendelkezésre álló új adatok és információk hatásait. Az intézményeknek új információ napvilágra kerülése esetén, de legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk becsléseiket.

d) 

a becsléshez felhasznált adatok által reprezentált kitettség-populációnak, az adatok kiszámításakor felhasznált kölcsönnyújtási szabályoknak és a többi releváns jellemzőnek összehasonlíthatóknak kell lenniük az intézmény kitettségeinek és előírásainak vonatkozó jellemzőivel. Az adatok alapjául szolgáló gazdasági és piaci feltételeknek egyaránt vonatkozniuk kell mind az aktuális, mind a várható viszonyokra. A mintában található kitettségek számának és a számításra felhasznált időszaknak elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az intézmény megbizonyosodhasson a becslések pontosságáról és megalapozottságáról;

e) 

vásárolt követelések esetén a becsléseknek tükrözniük kell az összes, a vásárló intézmény számára rendelkezésre álló lényeges információt az alapul szolgáló követelések minőségére vonatkozóan, beleértve a hasonló halmazokra vonatkozó, az eladótól, a vásárló intézménytől vagy külső forrásokból származó adatokat is. A vásárló intézménynek értékelnie kell az eladó által rendelkezésre bocsátott adatokat;

f) 

az intézménynek a becsléseire vonatkozóan a becslési hibák várható tartományához illeszkedő konzervatív pótlékot kell alkalmaznia. Amennyiben a módszerek és adatok kevéssé kielégítőnek tekinthetők, a hibák várható tartománya is nagyobb, ezért a konzervatív pótléknak is nagyobbnak kell lennie.

Ha az intézmények eltérő becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ezt dokumentálniuk kell, és azoknak indokolhatónak kell lenniük. Amennyiben az intézmények bizonyítani tudják az illetékes hatóságok számára, hogy a 2007. január 1-je előtt gyűjtött adatokat megfelelően korrigálták ahhoz, hogy azokat messzemenően megfeleltessék a nemteljesítés 178. cikk szerinti fogalmának vagy a veszteség fogalmának, az illetékes hatóságok bizonyos fokú rugalmasságot engedélyezhetnek az intézmények számára az adatokra vonatkozó előírások alkalmazásának vonatkozásában.

(2)  

Ha egy intézmény több intézmény közös adatait használja fel, teljesítenie kell a következő feltételeket:

a) 

a közös adatok alkalmazásában részt vevő más intézmények minősítési rendszerei és kritériumai hasonlóak az általa alkalmazottakkal;

b) 

a közös adatok állománya reprezentatívan tükrözi azt a portfóliót, amelyre vonatkozóan a közös adatokat használják;

c) 

a közös adatokat az intézmény hosszabb időn keresztül következetesen alkalmazza állandó becsléseihez;

d) 

az intézmény továbbra is felelős minősítési rendszereinek integritásáért;

e) 

az intézménynek minősítési rendszereire vonatkozóan a továbbiakban is elégséges házon belüli tudással kell rendelkeznie, beleértve a minősítési folyamat hatékony monitorozásának és auditálásának képességét is.

180. cikk

A PD-becslésekre vonatkozó egyedi követelmények

(1)  

A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek meghatározásakor az intézményeknek a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségekre vonatkozóan, valamint az olyan részvényjellegű kitettségekre vonatkozóan, amelyeknél az intézmény a 155. cikk (3) bekezdésében meghatározott PD/LGD-módszert alkalmazza, a PD-becslésre vonatkozó alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:

a) 

az intézményeknek az egyes kötelezetti kategóriákhoz tartozó PD-értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülniük. A magas tőkeáttételű vagy elsősorban kereskedelmi forgalomban levő eszközökkel rendelkező ügyfelekre vonatkozó PD-becsléseknek tükrözniük kell az alapul szolgálóeszközök stresszeltvolatilitással jellemzett időszakban mért teljesítményét.

b) 

vásárolt vállalati követelések esetében az intézmények az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlaga alapján becsülhetik meg az EL egyes kötelezetti kategóriákhoz tartozó értékét;

c) 

ha egy intézmény a vásárolt vállalati követeléseire megállapított PD- és LGD-értékek hosszú távú átlagból számított becsléseit egy EL-becslésből és egy megfelelő PD- vagy LGD-becslésből vezeti le, a teljes veszteség becslési folyamatának teljesítenie kell a PD és LGD becslésére e részben meghatározott általános előírásokat, és az eredménynek meg kell felelnie az LGD 181. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmának;

d) 

az intézmények a PD-becslési technikákat csakezeket alátámasztó elemzéssel együtt alkalmazhatják. Az intézményeknek fel kell ismerniük a szubjektív vélemény fontosságát a különböző technikák eredményeinek együttes használata, valamint a technikák és információk korlátai miatti korrekciókkal kapcsolatos döntések esetén;

e) 

amennyiben egy intézmény a PD-becslésekre vonatkozóan nemteljesítési tapasztalatra vonatkozó belső adatokat alkalmaz, elemzésében bizonyítania kell, hogy a becslések figyelembe veszik a kockázatvállalási feltételeket, valamint az adatokat létrehozó minősítési rendszer és az aktuális minősítési rendszer közötti különbségeket. Amennyiben a kockázatvállalási feltételek vagy minősítési rendszerek megváltoztak, az intézménynek nagyobb konzervatív pótlékot kell alkalmaznia a PD-becslésekben;

f) 

amennyiben egy intézmény belső kategóriáit egy külső hitelminősítő intézet vagy hasonló szervezet által alkalmazott minősítési kategóriába sorolja vagy megfelelteti azokkal, majd a külső szervezet minősítési kategóriáinál megfigyelt nemteljesítési rátát az intézmény minősítési kategóriáira vonatkoztatja, a megfeleltetésnek a belső minősítési rendszer kritériumainak a külső szervezetek által használt kritériumokkal történő összehasonlításán, valamint a közös ügyfelek belső és külső minősítésének összehasonlításán kell alapulnia. Kerülni kell a megfeleltetési módszerben vagy az alapul szolgáló adatokban levő torzításokat és inkonzisztenciákat. A külső szervezet által a mennyiségi meghatározáshoz használt adatok mögöttes kritériumainak kizárólag a nemteljesítési kockázatra kell irányulniuk, és nem tükrözhetik az ügylet jellemzőit. A 178. cikk követelményeire is figyelemmel, az intézmény által készített elemzésnek magában kell foglalnia az alkalmazott nemteljesítés-fogalmának összehasonlítását. Az intézménynek dokumentálnia kell a megfeleltetés alapját;

g) 

amennyiben egy intézmény statisztikai modellt használ a nemteljesítés előrejelzésére, lehetőség van arra, hogy a PD-értékeket egy adott kategóriába tartozó ügyfelek nemteljesítési valószínűségeinek egyszerű átlagaként becsülje. Az intézmény nemteljesítést előrejelző modelljeinek erre a célra történő alkalmazása során meg kell felelni a 174. cikkben meghatározott szabályoknak;

h) 

függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a PD-érték becslésére, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás tekintetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Ez a pont a részvényjellegű kitettségeknél alkalmazott PD-/LGD-módszerre is vonatkozik. Az illetékes hatóságok engedélyétől függően azok az intézmények, amelyek nem kaptak engedélyt a 143. cikknek megfelelően az illetékes hatóságtól az LGD-re vagy a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becslések alkalmazására, az IRB-módszer bevezetésekor használhatnak két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

(2)  

A lakossággal szembeni kitettségekre a következő követelmények alkalmazandók:

a) 

az intézménynek az egyes kötelezetti kategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó PD-értékeket az éves nemteljesítési ráták hosszú távon számolt átlagából kell becsülnie;

b) 

a PD-becslések a teljes veszteségre vonatkozó becslésből ésa megfelelő LGD-becslésekből is levezethetők;

c) 

az intézménynek a veszteségi jellemzők becslésénél a kitettségek kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolásához alkalmazott belső adatokat kell elsődleges információforrásnak tekintenie. Az intézmények külső adatokat (közös adatokat is beleértve) vagy statisztikai modelleket is használhatnak a mennyiségi meghatározáshoz, amennyiben egyaránt szoros kapcsolat áll fenn:

i. 

az intézmény minősítési kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolási folyamata és a külső adatforrás által alkalmazott eljárás között; és

ii. 

az intézmény belső kockázati profilja és a külső adatok összetétele között;

d) 

ha egy intézmény a lakossággal szembeni kitettségeihez kapcsolódó PD- és LGD-értékek hosszú távú átlagból számított becsléseit a teljes veszteségre vonatkozó becslésből és egy megfelelő PD-vagy LGD-becslésből vezeti le, a teljes veszteségre vonatkozó becslési folyamatnak teljesítenie kell az e részben meghatározott általános PD- és LGD-becslési előírásokat, és az eredménynek összhangban kell állnia az LGD 181. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti fogalmával;

e) 

függetlenül attól, hogy egy intézmény külső, belső vagy közös adatforrásokat, illetve ennek a háromnak a kombinációját használja-e a veszteségjellemzők becsléseihez, az ezeket alátámasztó múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy forrás tekintetében legalább öt évnek kell lennie. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni. Az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a veszteségi ráták jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény – az IRB-módszer bevezetésekor – felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

f) 

az intézményeknek azonosítaniuk és elemezniük kell a kockázati paraméterek várható változását a hitelkitettségek élettartama során (élettartam-hatás).

Vásárolt lakossági követelések esetén az intézmények külső és belső referenciaadatokat használhatnak. Az intézményeknek az összes vonatkozó adatforrást fel kell használniuk az összehasonlításhoz.

(3)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

azok a feltételek, amelyek szerint az illetékes hatóságok megadhatják az (1) bekezdés h) pontjában és a (2) bekezdés e) pontjában említett engedélyeket;

b) 

azok a módszerek, amelyekkel az illetékes hatóságoknak értékelniük kell az intézmény által a 143. cikk szerinti PD becsléshez használt módszertant.

Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

181. cikk

A saját LGD-becslések egyedi követelményei

(1)  

A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek saját LGD-becsléseikre vonatkozóan az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:

a) 

az intézményeknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó LGD-értékeket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó realizált LGD-értékek átlaga alapján, az adatforrásokon belüli összes megfigyelt nemteljesítés használatával (nemteljesítésekkel súlyozott átlaga) kell becsülniük;

b) 

az intézményeknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő LGD-becsléseket kell alkalmazniuk, ha e becslések konzeratívabbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy halmazokra vonatkozóan várhatóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges LGD-értékeket ad, akkor az intézményeknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy halmazok kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkére gyakorolt hatását;

c) 

az intézménynek figyelembe kell vennie minden, az ügyfélkockázat, illetve a biztosíték vagy biztosítéknyújtó kockázata között fennálló esetleges függőség mértékét. Konzervatívan kell kezelni azokat az eseteket, amikor jelentős mértékű függőség áll fenn;

d) 

az alapul szolgáló kötelezettségek és a biztosíték közötti devizanem eltéréseket az intézménynek LGD becsléseiben konzervatívan kell kezelnie;

e) 

amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, ezek a becslések nem alapulhatnak kizárólag a biztosíték becsült piaci értékén. Az LGD-becslésekben figyelembe kell venni, hogy az intézmények nem feltétlenül tudják a biztosítékokat gyorsan ellenőrzésük alá vonni, illetve azokat értékesíteni;

f) 

amennyiben az LGD-becslések figyelembe veszik a biztosíték meglétét, az intézményeknek a 4. fejezet 3. szakaszában előírtaknak általánosságban megfelelő formában ki kell dolgozniuk a biztosíték kezelésével, a jogbiztonsággal és a kockázatkezeléssel kapcsolatos belső követelményeket;

g) 

amennyiben az intézmény a 6. fejezet 5. vagy 6. szakaszának megfelelően elismeri a biztosítékot a partnerkockázati kitettség meghatározásakor, a biztosítékból várhatóan megtérülő összeg nem vehető figyelembe az LGD becslésekor;

h) 

a már nem teljesítő kitettségek esetében az intézménynek az egyes kitettségekkel kapcsolatban várható veszteségekre vonatkozó, az aktuális gazdasági helyzetet és a kitettség állapotát figyelembe vevő legjobb becslésének és a megtérülési időszakban – azaz a nemteljesítés bekövetkezésének időpontja és a kitettség végleges likvidálásának időpontja között – esetleg felmerülő további nem várható veszteségek miatti veszteségráta-növekedésre vonatkozó becslésének az összegét kell alapul vennie;

i) 

az intézmény eredménykimutatásában való tőkésítésük mértékéig a be nem fizetett késedelmi díjakat hozzá kell adni az intézmény kitettségéhez és veszteségéhez;

j) 

a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében az LGD-becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így legalább hét évet elérő időszakból származó múltbeli adatokon kell alapulniuk. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.

(2)  

Lakossággal szembeni kitettségek esetében az intézmények a következőket tehetik:

a) 

az LGD-becsléseket levezethetik a realizált veszteségekből és a megfelelő PD-becslésekből;

b) 

kimutathatják a jövőbeli lehívásokat a hitel-egyenértékesítési tényezőikben vagy LGD-becsléseikben;

c) 

vásárolt lakossági követelések esetén használhatnak külső és belső referenciaadatokat LGD-becsléseikben.

A lakossággal szembeni kitettségek esetében az LGD-becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. Az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a veszteségi ráta jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény – az IRB-módszer bevezetésekor – felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

(3)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

az (1) bekezdésben említett gazdasági dekonjunktúra jellege, súlyossága és időtartama;

b) 

azok a feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy valamely intézmény a (2) bekezdésnek megfelelően – az IRB-módszer bevezetésekor – két évet felölelő vonatkozó adatokat használjon.

Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

182. cikk

A hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó saját becslések egyedi követelményei

(1)  

A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó saját becsléseikre az alábbi követelményeket kell érvényesíteniük:

a) 

az intézményeknek az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó hitel-egyenértékesítési tényezőket az egyes ügyletkategóriákhoz vagy halmazokhoz (poolokhoz) tartozó realizálts hitel-egyenértékesítési tényezők átlaga alapján, az adatforrásokban szereplő összes megfigyelt nemteljesítésből a nemteljesítésekkel súlyozott átlag használatával kell becsülniük;

b) 

az intézményeknek a gazdasági dekonjunktúrának megfelelő becsléseket kell alkalmazniuk a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozóan, ha e becslések óvatosabbak a hosszú távú átlagnál. Amennyiben egy minősítési rendszer az egyes kategóriákra vagy halmazokra (poolokra) vonatkozóan várhatóan hosszabb távon állandó nagyságú tényleges hitel-egyenértékesítési tényezőket ad, akkor az intézményeknek korrigálniuk kell az egyes kategóriák vagy halmazok (poolok) kockázati paramétereire vonatkozó becsléseiket annak érdekében, hogy korlátozzák a gazdasági dekonjunktúrának a tőkére gyakorolt hatását;

c) 

az intézmények hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozó becsléseinek a nemteljesítést kiváltó esemény időpontjáig vagy azt követően az ügyfél által végzett esetleges további lehívások lehetőségét is tükrözniük kell. A becsült hitel-egyenértékesítési tényezőnek nagyobb konzervatív pótlékot kell magában foglalnia, ha a nemteljesítés gyakorisága és a hitel-egyenértékesítési tényező mértéke között nagy valószínűséggel erősebb pozitív korreláció várható;

d) 

a hitel-egyenértékesítési tényezők becslésénél az intézményeknek figyelembe kell venniük a számlavezetés monitoringjára és a kifizetések feldolgozására elfogadott konkrét szabályzataikat és stratégiáikat. Az intézményeknek azt is figyelembe kell venniük, hogy képesek-e és készek-e a további lehívásokat megakadályozni a fizetési nemteljesítést még nem kimerítő események – mint például szerződésszegés vagy más technikailag nemteljesítésnek minősülő események – esetén;

e) 

az intézményeknek megfelelő rendszerekkel és eljárásokkal kell rendelkezniük az ügyletek összegének, a folyósítási kötelezettséggel járó hitelkeret aktuális egyenlegének, valamint az aktuális egyenlegek változásainak ügyfelenként és kategóriákként történő monitoringjára. Az intézménynek képesnek kell lennie a fennálló egyenlegek napi szintű monitorozására;

f) 

ha az intézmények a hitel-egyenértékesítési tényezőre vonatkozóan eltérő becsléseket használnak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítására és belső célokra, akkor ennek dokumentáltnak, és indokolhatónak kell lennie.

(2)  
A vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseknek legalább egy adatforrás esetében legalább öt évet felölelő, a bevezetés után minden évben egy évvel meghosszabbodó, így legalább hét évet elérő időszakból származó történeti adatokon kell alapulniuk. Ha a rendelkezésre álló megfigyelési időszak egy forrás esetében hosszabb időszakot tekint át, és ezek az adatok relevánsak, akkor ezt a hosszabb időszakot kell alkalmazni.
(3)  
Lakossággal szembeni kitettségek esetében az intézmények hitel-egyenértékesítési tényezőikben vagy LGD-becsléseikben kimutathatják a jövőbeli lehívásokat.

A lakossággal szembeni kitettségek esetében a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozó becsléseknek legalább ötéves adatokon kell alapulniuk. Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve, az intézménynek nem kell egyenlő fontosságot tulajdonítania a múltbeli adatoknak, ha a friss adatok a lehívási arány jobb előrejelzői. Az illetékes hatóságok engedélye alapján az intézmény –az IRB-módszer bevezetésekor– felhasználhat két évet felölelő vonatkozó adatokat. Ez az időszak minden évben egy évvel nő addig, míg a vonatkozó adatok öt évet fel nem ölelnek.

(4)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

az (1) bekezdésben említett gazdasági dekonjunktúra jellege, súlyossága és időtartama;

b) 

azok a feltételek, amelyek alapján az illetékes hatóság engedélyezheti, hogy az intézmény két évet felölelő vonatkozó adatokat használjon abban az időszakban, amikor először alkalmazza az IRB-módszert.

Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

183. cikk

A garanciák és hitelderivatívák hatásának értékelésére vonatkozó követelmények a vállalatokkal, intézményekkel, központi kormányzatokkal és központi bankokkal szembeni kitettségek esetében, amennyiben azokra LGD-becsléseket alkalmaznak, valamint a lakossággal szembeni kitettségek esetében

(1)  

Az elismert garantőrökre és garanciákra a következő követelmények vonatkoznak:

a) 

az intézményeknek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkezniük a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítása során elismert garantőrök típusaira vonatkozóan;

b) 

elismert garantőrök esetében ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint amelyeket a 171., 172. és 173. cikkben határoztak meg a ügyfelekre vonatkozóan;

c) 

a garanciát írásba kell foglalni, azt a garantőr nem mondhatja fel, addig kell hatályosnak lennie, amíg a kötelezettségvállalásnak teljes mértékben eleget nem tesznek (az összeg és a garancia futamidejének vonatkozásában), valamint jogilag érvényesíthetőnek kell lennie a garantőrrel szemben azon a joghatósági területen, ahol a garantőr olyan lefoglalható vagyontárgyakkal rendelkezik, amelyekre vonatkozóan az ítélet érvényesíthető. Az illetékes hatóságok engedélye mellett elismerhetők olyan feltételes garanciák, amelyek bizonyos feltételek teljesülése esetén a garantőrt nem kötelezik teljesítésre. A besorolási kritériumoknak megfelelő módon kell kezelniük a kockázatcsökkentési hatás lehetséges romlását.

(2)  
Az intézménynek egyértelműen meghatározott kritériumokkal kell rendelkeznie a kategóriák, halmazok (poolok) vagy LGD-becslések módosításához, illetve a lakossággal szembeni kitettségek és az elismert vásárolt követelések esetében a kitettségek kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) történő besorolási folyamatára vonatkozóan ahhoz, hogy kimutassa a garanciák hatását a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításában. Ezeknek a kritériumoknak meg kell felelniük a 171., 172., és 173. cikkben meghatározott követelményeknek.

A kritériumoknak intuitívnak kell lenniük. A kritériumokban számításba kell venni a garantőr képességét és szándékát a garancia teljesítésére, a garantőr általi fizetések várható időpontját, a garantőr garancia szerinti teljesítése és a kötelezett fizetőképessége közti korrelációs szintet, valamint az ügyfélnél fennmaradó reziduális kockázat mértékét.

(3)  
A garanciákra vonatkozóan e cikkben meghatározott követelmények az egyetlen ügyfélre vonatkozó (single-name) hitelderivatívákra is alkalmazandók. A hitelderivatíva alapul szolgáló kötelezettsége és referenciakötelezettsége közötti eltérésre vonatkozóan vagy egy hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítására használt kötelezettségére vonatkozóan a 216. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelményeket kell alkalmazni. A lakossággal szembeni kitettségek és az elismert vásárolt követelések esetében ezt a bekezdést kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) sorolási folyamatára is.

A kritériumokban ki kell térni a hitelderivatíva fizetési struktúrájára, és konzervatívan kell értékelni annak a megtérülések szintjére és időzítésére gyakorolt hatását. Az intézménynek mérlegelnie kell, hogy a reziduális kockázat egyéb formái milyen mértékig maradnak meg.

(4)  
Az (1)–(3) bekezdésben szereplő követelmények nem alkalmazandók az intézmények, központi kormányzatok és központi bankok, valamint a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában meghatározott követelményeknek megfelelő vállalatok által nyújtott garanciák esetében, ha az intézmény engedélyt kapott arra, hogy a 148. és 150. cikknek megfelelően az ilyen szervezetekkel szembeni kitettségeknél a sztenderd módszert alkalmazza. Ebben az esetben a 4. fejezet követelményeit kell alkalmazni.
(5)  
Lakossági garanciák esetében az (1), (2) és (3) bekezdésben szereplő követelményeket kell alkalmazni a kitettségek kategóriákba és halmazokba (poolokba) sorolásánál, valamint a PD-érték becslésénél is.
(6)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek pontos meghatározásához, amelyek szerint az illetékes hatóságok engedélyezhetik a feltételes garanciák elismerését.

Az EBH 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak a szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

184. cikk

Vásárolt követelésekre vonatkozó követelmények

(1)  
A kategóriákba vagy halmazokba (poolokba) való besorolás kockázati paramétereinek számszerűsítésekor az intézményeknek biztosítaniuk kell a (2)–(6) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülését.
(2)  
Az ügylet struktúrájának biztosítania kell, hogy az intézmény minden előrelátható körülmény közepette megőrizze a követelésekből származó készpénzbevétel fölötti ellenőrzését és tényleges tulajdonjogát. Amennyiben az ügyfélközvetlenül az eladónak vagy az állománykezelőnek teljesít fizetést, az intézménynek rendszeresen ellenőriznie kell, hogy a fizetéseket teljes egészében továbbítják-e, és hogy azok megfelelnek-e a szerződésben vállalt feltételeknek. Az intézményeknek rendelkezniük kell olyan eljárásokkal, amelyek biztosítják a követelések és készpénzbevételek tulajdonjogának védelmét olyan felszámolási eljárásokkal és jogi igényekkel szemben, amelyek jelentősen késleltethetik a hitelnyújtó számára a követelések értékesítését vagy áthelyezését, illetve a készpénzbevételek fölötti ellenőrzés megőrzését.
(3)  

Az intézménynek mind a vásárolt követelések minőségét, mind az eladó és állománykezelő pénzügyi helyzetét monitoroznia kell. A következők alkalmazandók:

a) 

az intézménynek értékelnie kell a vásárolt követelések, valamint az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzete közötti korrelációt, és rendelkeznie kell a vészhelyzetek ellen védelmet nyújtó belső szabályzatokkal és eljárásokkal, beleértve az egyes eladók és állománykezelők belső kockázatminősítési besorolására szolgáló eljárásokat;

b) 

az intézménynek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az eladó és az állománykezelő elismerhetőségének meghatározására. Az intézménynek vagy megbízottjának az eladókra és állománykezelőkre vonatkozóan rendszeres felülvizsgálatot kell végeznie annak érdekében, hogy ellenőrizze az eladó vagy állománykezelő jelentéseinek pontosságát, felderítse a csalásokat vagy működési problémákat, és ellenőrizze az eladó hitelezési szabályzatainak minőségét, illetve az állománykezelő követelés-beszedésre vonatkozó szabályzatait és eljárásait. A felülvizsgálatok eredményeit dokumentálni kell;

c) 

az intézménynek értékelnie kell a vásárolt követelés-halmazok (poolok) jellemzőit, beleértve az előlegen felüli kifizetéseket, az eladó múltbeli elmaradásaival kapcsolatos információkat, a nem teljesítő hiteleket, a nem teljesítő hitelekre elszámolt értékvesztést, a fizetési feltételeket és a potenciális ellenszámlákat;

d) 

az intézménynek hatékony szabályokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie az egyes ügyfélkoncentrációk vásárolt követelés-halmazokon (poolokon) belüli és a halmazok (poolok) közötti aggregált alapon történő monitorozására;

e) 

az intézménynek gondoskodnia kell arról, hogy az állománykezelőtől időben és megfelelően részletezve kapja meg a követelések elévüléséről és felhígulásáról szóló jelentéseket ahhoz, hogy biztosítani tudja az intézmény vásárolt követelésekre vonatkozó elismerhetőségi kritériumainak és előlegfizetési politikáinak való megfelelést, valamint ahhoz, hogy hatékony eszközt biztosítson az eladó értékesítési feltételei és a felhígulás monitorozására és jóváhagyására.

(4)  
Az intézménynek rendelkeznie kell olyan rendszerekkel és eljárásokkal, amelyek alkalmazásával az eladó pénzügyi helyzetében és a vásárolt követelések minőségében bekövetkező romlást már korai fázisban észlelni, és a felmerülő problémákat proaktívan kezelni tudja. Az intézménynek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal, eljárásokkal és információs rendszerekkel kell rendelkeznie a szerződésszegések monitorozása érdekében, valamint egyértelmű és hatékony szabályzatokat és eljárásokat kell megállapítania a jogi lépések kezdeményezésére, valamint a problémás vásárolt követelések kezelésére.
(5)  
Az intézménynek egyértelmű és hatékony szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkeznie a vásárolt követelések, a hitelek és a készpénz ellenőrzésére vonatkozóan. Az írásos belső szabályzatoknak meg kell határozniuk a követelésvásárlási program összes lényeges elemét, beleértve az előlegfizetési arányokat, az elismert biztosítékokat, a szükséges dokumentációt, a koncentrációs határértékeket, valamint a készpénzbevételek kezelésének módját. Ezeknek az elemeknek megfelelő módon figyelembe kell venniük az összes vonatkozó és lényeges tényezőt, beleértve az eladó és az állománykezelő pénzügyi helyzetét, a kockázatok koncentrációját, a vásárolt követelések minőségi trendjeit és az eladó ügyfélbázisát, továbbá a belső rendszereknek biztosítaniuk kell, hogy előlegkifizetés csak pontosan meghatározott biztosítékok és dokumentáció ellenében történjen.
(6)  
Az intézménynek hatékony belső folyamattal kell rendelkeznie az összes belső szabályzatnak és eljárásnak való megfelelés értékelésére. Az eljárásnak magában kell foglalnia az intézmény követelésvásárlási programja összes kritikus fázisának rendszeres ellenőrzését, a feladatoknak egyrészt az eladó és az állománykezelő értékelése, valamint a kötelezett értékelése közötti, másrészt az eladó és az állománykezelő értékelése, valamint az eladó és állománykezelő helyi ellenőrzése közötti megosztása értékelését, továbbá a „back office”-műveletek értékelését, kiemelten összpontosítva a képzettségre, a tapasztalatra, a személyi állomány létszámára és a támogató automatizált rendszerekre.



3. alszakasz

Belső becslések validálása

185. cikk

Belső becslések validálása

Az intézményeknek az alábbi követelményeknek eleget téve kell validálniuk belső becsléseiket:

a) 

az intézményeknek megbízható rendszereket kell működtetniük a minősítési rendszerek és eljárások pontosságának és következetességének validálására, illetve az összes, releváns kockázati paraméter becslésére. A belső validálási folyamatnak lehetővé kell tennie az intézmény számára a belső minősítési és kockázatbecslési rendszerek teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelését;

b) 

az intézményeknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a tényleges nemteljesítési rátákat a becsült PD-értékekkel minden minősítési kategória esetében, és amennyiben a realizált nemteljesítési ráták az adott kategória tekintetében a várt sávon kívül esnek, az intézményeknek külön elemezniük kell az eltérés okait. Az LGD-re és a hitel-egyenértékesítési tényezőkre vonatkozóan saját becsléseket használó intézmények ezekre a becslésekre vonatkozóan hasonló elemzést kell végezniük. Az ilyen összehasonlítások során a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználni. Az intézményeknek dokumentálniuk kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell;

c) 

az intézményeknek egyéb mennyiségi validálási eszközöket, valamint a releváns, külső adatforrásokkal szembeni összehasonlításokat is alkalmazniuk kell. Az elemzésnek a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. Az intézmények minősítési rendszereik teljesítményére vonatkozó belső értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelnie;

d) 

a mennyiségi validálásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben konzisztenseknek kell lenniük. A becslési és validálási módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) változásait dokumentálni kell;

e) 

az intézményeknek megbízható belső előírásokat kell alkalmazniuk az olyan helyzetekre, ahol a realizált PD, LGD, hitel-egyenértékesítési tényező és – amennyiben az EL-értéket alkalmazzák – a teljes veszteség értéke és a becslések közti különbségek elég jelentőssé válnak ahhoz, hogy megkérdőjelezzék a becslések érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat és a nemteljesítési értékek hasonló szisztematikus változékonyságait. Amennyiben a realizált értékek továbbra is magasabbak a várható értékeknél, az intézményeknek ennek megfelelően felfelé kell korrigálniuk a becsléseket, hogy azok a tényleges nemteljesítési és veszteségi értékeket tükrözzék.



4. alszakasz

Részvényjellegű kitettségekre vonatkozó követelmények a belső modelleken alapuló módszer szerint

186. cikk

Szavatolótőke-követelmény és a kockázatok számszerűsítése

Az intézményeknek az alábbi előírásokat kell teljesíteniük a szavatolótőke-követelmény kiszámításakor:

a) 

a potenciális veszteség becslésének ellenállónak kell lennie az intézmény adott részesedéseinek hosszú távú kockázati profilját befolyásoló kedvezőtlen piaci fejleményekkel szemben. A hozameloszlások megjelenítésére szolgáló adatoknak a leghosszabb olyan rendelkezésre álló mintavételezési időszakot kell tükrözniük, amelyek alkalmasak az intézmény vonatkozó részvényjellegű kitettségei kockázatprofiljának bemutatására. A felhasznált adatoknak elégségeseknek kell lenniük ahhoz, hogy konzervatív, statisztikailag megbízható és megalapozott veszteségbecslést nyújtsanak, amely nem kizárólag szubjektív vagy szakértői véleményre támaszkodik. Az alkalmazott sokknak a potenciális veszteségek konzervatívbecslését kell eredményeznie egy releváns hosszú távú piaci vagy üzleti ciklusra vonatkozóan. Az intézménynek a rendelkezésre álló adatok empirikus elemzését számos tényezőn alapuló korrekciókkal kell kombinálnia ahhoz, hogy a modell alkalmazásával kielégítően valósághű és konzervatív eredményeket kapjon. A potenciális negyedéves veszteségek becslésére szolgáló kockáztatott érték-(VaR) modellek megalkotásakor az intézmények használhatnak negyedéves adatokat, illetve rövidebb időtartamra vonatkozó adatokat is, ha azokat empirikus bizonyítékokkal alátámasztott, jól kidolgozott és dokumentált megfontolásokon és elemzésen alapuló, analitikusan megfelelő módszerrel a negyedéves adatokkal egyenértékűvé alakítják. Ez a módszer kellő konzervativizmussal, időben következetesen alkalmazandó. Amennyiben csak korlátozott mértékben áll rendelkezésre releváns adat, az intézménynek megfelelő konzervatív pótlékot kell alkalmaznia;

b) 

az alkalmazott modelleknek megfelelő módon kell leképezniük a részvényhozamokban megtestesülő összes jelentős kockázatot, beleértve mind az általános piaci kockázatot, mind pedig az intézmény részvényjellegű portfóliójának egyedi kockázati kitettségét. A belső modelleknek megfelelő magyarázatot kell adniuk a múltbeli árváltozásokra, és tükrözniük kell mind a lehetséges koncentráció nagyságát, mind az összetételét érintő változásokat, és kedvezőtlen piaci környezetben is megbízhatónakkell lenniük. A becsléshez használt adatok által képviselt kockázati kitettségek körének szorosan megfeleltethetőnek vagy legalább összehasonlíthatónak kell lennie az intézmény részvényjellegű kitettségei esetében alkalmazottakkal;

c) 

a belső modellnek megfelelően illeszkednie kell az intézmény részvényjellegű portfóliójának kockázati profiljához és komplexitásához. Amennyiben az intézmény jelentős olyan részesedésekkel rendelkezik, amelyek értéke erősen nem lineáris természetű, a belső modelleket úgy kell megtervezni, hogy azok megfelelően tükrözzék az ilyen jellegű instrumentumokhoz kapcsolódó kockázatokat;

d) 

az egyes pozíciók becsléseknek, piaci indexeknek és kockázati tényezőknek való megfeleltetésének hihetőnek, intuitívnak és koncepcionálisan megbízhatónak kell lennie;

e) 

az intézményeknek empirikus elemzéssel kell bizonyítaniuk kockázati tényezőik megfelelőségét, ideértve azon képességüket, hogy fedezzék mind az általános, mind az egyedi kockázatokat;

f) 

a részvényjellegű kitettségekből származó hozamok volatilitására vonatkozó becsléseknek magukban kell foglalniuk a releváns és rendelkezésre álló adatokat, információkat és módszereket. Függetlenül felülvizsgált belső adatokat vagy külső forrásokból – beleértve a közös adatokat is – származó adatokat kell felhasználni;

g) 

alapos és átfogó jellegű stressztesztelési programot is létre kell hozni.

187. cikk

Kockázatkezelési folyamat és kontroll

A szavatolótőke-követelmény megállapítása céljára szolgáló belső modellek kidolgozására és használatára vonatkozóan az intézményeknek meg kell határozniuk azokat a szabályzatokat, eljárásokat és kontroll folyamatokat, amelyek a modell és a modellezési folyamat integritását biztosítják. Ezeknek a szabályzatoknak, eljárásoknak és kontroll folyamatoknak az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

a) 

a belső modell teljes integrációja az intézmény általános vezetői információs rendszerébe, valamint a nem kereskedési könyvi részvényportfólió kezelésébe. A belső modelleket teljes egészében integrálni kell az intézmény kockázatkezelési infrastruktúrájába, ha azokat különösen az alábbiak során alkalmazzák: a részvényportfólió teljesítményének mérése és értékelése (beleértve a kockázattal korrigált teljesítményt is), a gazdasági tőkének a részvényjellegű kitettségekhez történő allokációja, valamint az általános tőkemegfelelés és a befektetéskezelési folyamat értékelése;

b) 

a belső modellezési eljárás minden elemének rendszeres és független felülvizsgálata, beleértve a modellek módosításának jóváhagyását, a modell bemeneti adatainak ellenőrzését, valamint a modelleredmények felülvizsgálatát, például a kockázatszámítás közvetlen ellenőrzését biztosító, kidolgozott vezetői rendszereket, eljárásokat és ellenőrző funkciókat. Ezek a felülvizsgálatok értékelik a modell bemeneti adatainak és a kapott eredményeknek a pontosságát, teljességét és megfelelőségét, továbbá a már ismert hiányosságokból származó potenciális hibák feltárására és korlátozására, valamint a modell még nem ismert hiányosságainak azonosítására összpontosítanak. Az ilyen jellegű felülvizsgálatokat elvégezheti belső, független részleg vagy független külső harmadik fél is;

c) 

a befektetési határértékek és a részvényjellegű kitettségek kockázati kitettségeinek monitorozását szolgáló megfelelő rendszerek és eljárások;

d) 

a modell megtervezéséért és alkalmazásáért felelős részlegeknek funkcionálisan függetlennek kell lenniük azoktól a részlegektől, amelyek az egyéni befektetések kezeléséért felelősek;

e) 

a modellezési folyamat bármely eleméért felelős személyeknek megfelelő képzettséggel kell rendelkezniük. A vezetőségnek elegendő szakképzett és kompetens erőforrást kell biztosítania a modellezési funkcióhoz.

188. cikk

Validálás és dokumentáció

Az intézményeknek megbízható rendszerekkel kell rendelkezniük belső modelljeik és modellezési folyamataik pontosságának és következetességének validálásához. A belső modellek és a modellezési folyamat, valamint a validálás minden lényeges elemét dokumentálni kell.

Az intézmények belső modelljeinek és modellezési folyamatainak validálása és dokumentálása során teljesülniük kell a következő feltételeknek:

a) 

az intézményeknek a belső validálási folyamatot belső modelljeik és eljárásaik teljesítményének következetes és értelmezhető módon történő értékelésére kell használniuk;

b) 

a mennyiségi validálásra felhasznált módszereknek és adatoknak időben következeteseknek kell lenniük. A becslési és validálási módszerek és adatok (mind az adatforrások, mind a felölelt időszakok) változásait dokumentálni kell;

c) 

az intézményeknek rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a realizált és nem realizált nyereség és veszteség felhasználásával kiszámított aktuális részvényhozamokat a modellezett becslésekkel. Az ilyen összehasonlítások során a lehető leghosszabb időszakot felölelő múltbeli adatokat kell felhasználni. Az intézményeknek dokumentálniuk kell az ilyen összehasonlításokhoz használt módszereket és adatokat. Az elemzést és a dokumentációt legalább évente egyszer frissíteni kell;

d) 

az intézményeknek egyéb kvantitatív validálási eszközöket, valamint külső adatforrásokkal való összehasonlítást is alkalmazniuk kell. Az elemzésnek a portfóliónak megfelelő, rendszeresen aktualizált és a releváns megfigyelési időszakot átfogó adatokon kell alapulnia. Az intézmények által a modelljeik teljesítményének mérésére alkalmazott belső minősítési rendszerek értékelésének a lehető leghosszabb időszakot kell felölelniük;

e) 

az intézményeknek megfelelő belső előírásokkal kell rendelkezniük azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a tényleges részvényhozamnak a modellbecslésekkel való összehasonlítása megkérdőjelezi maguknak a becsléseknek vagy a modelleknek az érvényességét. Ezeknek az előírásoknak figyelembe kell venniük az üzleti ciklusokat, illetve a részvényhozammal kapcsolatos hasonló, szisztematikus ingadozásokat. Minden belső modellekkel kapcsolatos, a modellek felülvizsgálata által eredményezett módosítást dokumentálni kell, és azoknak meg kell felelniük az intézmény modellek felülvizsgálatára vonatkozó előírásainak;

f) 

a belső modellt és modellezési folyamatot, beleértve a modellezésben részt vevő felek felelősségi körét, illetve a modell jóváhagyását és a modellek felülvizsgálatára vonatkozó folyamatot, dokumentálni kell.



5. alszakasz

Belső irányítás és felvigyázás

189. cikk

Vállalatirányítás

(1)  
A minősítési és becslési eljárás minden lényeges szempontját az intézmény vezető testületének vagy annak egy kijelölt bizottságának és a felső vezetésnek kell jóváhagynia. E testületek tagjainak általánosságban ismerniük kell az intézmény minősítési rendszereit, valamint részletesen ismerniük kell a kapcsolódó vezetői jelentéseket.
(2)  

A felső vezetésnek meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

a) 

értesítenie kell a vezető testületet vagy annak kijelölt bizottságát az összes olyan lényeges változásról vagy a kidolgozott szabályzatoktól való eltérésről, amelyek lényegesen befolyásolják az intézmény minősítési rendszereinek működését.

b) 

alaposan ismernie kell a minősítési rendszerek felépítését és működését;

c) 

folyamatosan biztosítania kell a minősítési rendszerek megfelelő működését;

A hitelkockázat-ellenőrzési egységeknek rendszeresen tájékoztatniuk kell a felső vezetést a minősítési folyamat teljesítményéről, a fejlesztésre szoruló területekről, valamint a korábban meghatározott hiányosságok kiküszöbölését célzó törekvések megvalósulásáról.

(3)  
Az intézmény hitelkockázat-profilja belső minősítésen alapuló elemzésének az említett felek részére történő vezetői adatszolgáltatás lényeges részét kell képeznie. Az adatszolgáltatásoknak tartalmazniuk kell legalább az egyes kategóriák kockázatprofilját, a kategóriák közötti migrációt, a releváns paraméterek kategóriánkénti becslését, valamint a realizáltnemteljesítési rátának és – amennyiben saját becsléseket használtak – a realizált LGD-nek és a tényleges hitel-egyenértékesítési tényezőknek a várakozásokkal és a stresszteszt eredményeivel történő összehasonlítását. Az adatszolgáltatás gyakorisága az információ jelentőségétől és típusától, valamint a címzett beosztásától függ.

190. cikk

A hitelkockázati kontroll

(1)  
A hitelkockázat-ellenőrzési egységnek függetlennek kell lennie a kitettségek jóváhagyásáért és a meglévők megújításáért felelős személyi és vezetői funkcióktól, és közvetlenül a felső vezetésnek tartozik beszámolással. Ez az egység felelős a minősítési rendszerek kialakításáért vagy kiválasztásáért, bevezetéséért, felügyeletéért és azok teljesítményéért. Az egységnek a minősítési rendszerek eredményeiről rendszeresen jelentéseket kell készítenie és elemeznie kell azokat.
(2)  

A hitelkockázati kontroll egység(ek) hatáskörei az alábbiakat foglalják magukban:

a) 

a kategóriák és halmazok (poolok) tesztelése és monitoringja;

b) 

az intézmény minősítési rendszerei összefoglaló jelentéseinek készítése és elemzése;

c) 

eljárások végrehajtása annak ellenőrzésére, hogy a kategória- és halmaz (pool)-fogalmakat következetesen alkalmazzák-e a különböző szervezeti egységekben és földrajzi területeken;

d) 

a minősítési eljárással kapcsolatos módosítások felülvizsgálata és dokumentálása, a változtatás indoklását is beleértve;

e) 

a minősítési kritériumok felülvizsgálata annak érdekében, hogy felmérjék, hogy azok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot. A minősítési rendszerek, kritériumok és az egyes minősítési paraméterek változását dokumentálni és archiválni kell;

f) 

aktív részvétel a minősítési eljárásban alkalmazott modellek kialakításában vagy kiválasztásában, azok bevezetésében és validálásában;

g) 

a minősítési eljárásban alkalmazott modellek felvigyázása;

h) 

a minősítési eljárásban alkalmazott modellek folyamatos felülvizsgálata és módosítása.

(3)  

A 179. cikk (2) bekezdése szerint közös adatokat alkalmazó intézmények a következő feladatokat szervezhetik ki:

a) 

a kategóriák és halmazok (poolok) tesztelésére és monitorozására vonatkozó információk létrehozása;

b) 

az intézmény minősítési rendszerei összefoglaló jelentéseinek készítése;

c) 

a minősítési kritériumok felülvizsgálatára vonatkozó információk létrehozása annak értékelése céljából, hogy a kritériumok továbbra is előrejelzik-e a kockázatot;

d) 

a minősítési eljárásban, kritériumokban vagy egyéni minősítési paraméterekben bekövetkező változások dokumentálása;

e) 

a minősítési eljárásban használt modellek folyamatos felülvizsgálatára és módosítására vonatkozó információk létrehozása.

(4)  
A (3) bekezdést alkalmazó intézmények biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hozzáférjenek a követelményeknek való megfelelés vizsgálatához szükséges valamennyi, harmadik féltől származó vonatkozó információhoz, valamint hogy az illetékes hatóságok ugyanolyan kiterjedten végezhessenek helyszíni vizsgálatokat, mint ahogy azt az intézményen belül tennék.

191. cikk

Belső ellenőrzés

A belső ellenőrzési vagy más hasonló független ellenőrző egységeknek legalább évente egyszer felül kell vizsgálniuk az intézmény minősítési rendszereit és működését, beleértve a hitelezési funkció működését, valamint a PD-, LGD-, EL-értékek, és a hitel-egyenértékesítési tényezők becslését is. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie az összes alkalmazandó követelmény teljesítésére is.



4. FEJEZET

Hitelkockázat-mérséklés



1. szakasz

Fogalommeghatározások és általános követelmények

192. cikk

Fogalom-meghatározások

E fejezet alkalmazásában:

1. 

„hitelt nyújtó intézmény”: az az intézmény, amely az adott kitettséggel rendelkezik;

2. 

„fedezett kölcsönügylet”: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogot biztosít az intézmény számára a fedezet legalább napi gyakoriságú kiegészítésének előírására;

3. 

„tőkepiac-vezérelt ügylet”: olyan, biztosítékkal fedezett kitettséget eredményező megállapodás, amely tartalmaz olyan rendelkezést, amely jogot biztosít az intézmény számára a fedezet legalább napi gyakoriságú kiegészítésének előírására;

4. 

„alapul szolgáló kollektív befektetési forma”: olyan kollektív befektetési forma, amelynek részvényeibe vagy befektetési jegyeibe egy másik kollektív befektetési forma befektetett;

193. cikk

A hitelkockázat-mérséklési módszerek hatásának elismerésére vonatkozó elvek

(1)  
Az a kitettség, amelyre nézve az intézmény hitelkockázat-mérséklést ér el, nem eredményezhet a kockázattal súlyozott kitettségérték vagy a várható veszteségérték tekintetében magasabb értéket, mint az az egyébként azonos kitettség, amelyre nézve nem történt hitelkockázat-mérséklés.
(2)  
Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségérték a 2. vagy a 3. fejezet szerint már figyelembe veszi a hitelkockázati fedezetet, az intézmények nem vehetik figyelembe ezt a hitelkockázati fedezetet az e fejezet szerinti számításaikban.
(3)  
Ha a 2. és a 3. szakaszban előírt rendelkezések teljesülnek, az intézmények a 4., 5. és 6. szakasz rendelkezéseinek megfelelően módosíthatják a kockázattal súlyozott kitettségértékeknek a sztenderd módszer szerinti kiszámítását, valamint a kockázattal súlyozott kitettségértékeknek és a várható veszteségértékeknek az IRB-módszer szerinti kiszámítását.
(4)  
Az intézményeknek a repoügylet, illetve értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére vonatkozó ügylet alapján vásárolt, kölcsönzött vagy kapott készpénzt, értékpapírokat vagy árukat biztosítékként kell kezelniük.
(5)  

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmény egyetlen kitettséget több különböző hitelkockázat-mérséklési módszerrel fedez, az alábbiak mindegyikét meg kell tennie:

a) 

a kitettséget további részekre osztja és azokra az egyes hitelkockázat-mérséklési eszközök mindegyikét allokálja;

b) 

az a) pont szerinti egyes részekre külön kiszámítja a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 2. fejezet és e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.

(6)  

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján kiszámító intézmény egy kitettséget egyetlen fedezetnyújtó által biztosított hitelkockázati fedezettel fedez és a kitettségnek és a hitelkockázati fedezetnek eltérő a l lejárata, az alábbiak mindegyikét meg kell tennie:

a) 

a kitettséget további részekre osztja, és azokra az egyes hitelkockázat-mérséklési eszközök mindegyikét allokálja;

b) 

az a) pont szerinti egyes részekre külön kiszámítja a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 2. fejezet és e fejezet rendelkezéseinek megfelelően.

194. cikk

A hitelkockázat-mérséklési módszerek elismerhetőségének elvei

(1)  
A hitelkockázati fedezet biztosítására a hitelt nyújtó intézmény által használt módszernek, az általa foganatosított intézkedéseknek és lépéseknek, valamint az általa alkalmazott eljárásoknak és iránymutatásoknak valamennyi irányadó joghatóságban jogi hatállyal bíró jogilag érvényes és végrehajtható hitelkockázat-fedezeti megállapodást kell eredményeznie.

A hitelt nyújtó intézménynek az illetékes hatóság kérésére rendelkezésre kell bocsátania azon független, írásos és indokolással ellátott jogi vélemény vagy vélemények legújabb változatát, amelyeket annak megállapításához használt, hogy a hitelkockázat-fedezeti megállapodás vagy megállapodások összhangban vannak-e az első albekezdésben foglalt feltétellel.

(2)  
A hitelt nyújtó intézménynek a hitelkockázat-fedezeti megállapodás érvényessége és a kapcsolódó kockázatok kezelése érdekében megfelelő lépéseket kell tennie.
(3)  

Az intézmények a hitelkockázat-mérséklés hatásának kiszámításánál az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet csak akkor vehetik figyelembe, ha a biztosítékok megfelelnek mindkét következő feltételnek:

a) 

szerepel a 197–200. cikkben felsorolt elismerhető eszközök között;

b) 

megfelelően likvid és értéke hosszabb távon is megfelelően stabil ahhoz, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az engedélyezett elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosítson az elért hitelkockázati fedezetet illetően.

(4)  
A hitelkockázat-mérséklés hatásának kiszámításánál az intézmények az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet csak akkor vehetik figyelembe, ha a hitelt nyújtó intézménynek jogában áll megfelelő időben érvényesítenie a fedezetet vagy átvennie a fedezetet biztosító eszközöket az ügyfél vagy adott esetben a biztosíték kezelőjének nemteljesítése, fizetésképtelensége, felszámolása vagy az ügyleti dokumentációkban kikötött egyéb hitelkockázati esemény esetén. A biztosítékul adott eszközök értéke és az ügyfél hitelminősítési besorolása között nem lehet aránytalanul magas a korreláció foka.
(5)  
Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a fedezetnyújtó csak akkor minősül elismertnek, ha szerepel az elismert fedezetnyújtóknak a 201. vagy – értelemszerűen – a 202. cikkben meghatározott jegyzékében.
(6)  

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a hitelkockázattal szembeni védelmet biztosító megállapodás csak akkor minősül elismertnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a megállapodás szerepel a 203. cikkben és a 204. cikk (1) bekezdésében felsorolt, elismerhető biztosítéki megállapodások között;

b) 

az irányadó joghatóságokban jogilag érvényes és végrehajtható, így a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására használt módszerre és az elfogadott elismerés mértékére tekintettel megfelelő bizonyosságot biztosít az elért hitelkockázat fedezetet illetően;

c) 

a fedezetnyújtó teljesíti az (5) bekezdésben meghatározott kritériumokat.

(7)  
A hitelkockázati fedezetnek értelemszerűen meg kell felelnie a 3. szakaszban meghatározott követelményeknek.
(8)  
Az intézménynek bizonyítania kell az illetékes hatóságok számára, hogy megfelelő kockázatkezelési folyamatokkal rendelkezik azon kockázatok ellenőrzésére, amelyek az intézmény tekintetében a hitelkockázat-mérséklés alkalmazásának eredményeképpen felmerülhetnek.
(9)  
Függetlenül attól, hogy a hitelkockázat-mérséklés meglétét figyelembe vették-e a kockázattal súlyozott kitettségérték és adott esetben a várható veszteségértékek kiszámítása során, az intézményeknek továbbra is végre kell hajtaniuk az alapul szolgáló kitettségek teljes hitelminősítését, és képesnek kell lenniük az illetékes hatóságok számára bizonyítani, hogy e követelménynek eleget tettek. Repoügyletek és értékpapír kölcsönbe adása, illetve áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele esetében az alapul szolgáló kitettség – kizárólag e bekezdés alkalmazásában – a kitettség nettó összege.
(10)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak részletes meghatározása érdekében, hogy mi minősül megfelelően likvid eszköznek, és mikor tekinthetők az eszközértékek a (3) bekezdés alkalmazása szempontjából megfelelően stabilnak;

Az EBH 2014. szeptember 30-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.



2. szakasz

A hitelkockázat-mérséklés elismerhető formái



1. alszakasz

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

195. cikk

Mérlegen belüli nettósítás

Az intézmény a partnerével szemben fennálló kölcsönös követeléseinek mérlegen belüli nettósítását felhasználhatja elismert hitelkockázat-mérséklésként.

A 196. cikk sérelme nélkül az elismerhetőség az intézmény és partnerei közötti kölcsönös készpénzegyenlegekre korlátozódik. Az intézmény a kockázatokkal súlyozott kitettségértéket és, szükség szerint, a várható veszteségértékeket csak az általa nyújtott kölcsönök és nála elhelyezett betétek esetében módosíthatja, ha azok mérlegen belüli nettósítási megállapodás hatálya alá tartoznak.

196. cikk

Repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő nettósítási keretmegállapodások

A pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét alkalmazó intézmények figyelembe vehetik a repoügyleteket érintő kétoldalú nettósítási szerződéseknek, az értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adásának vagy kölcsönbe vételének, illetve a partnerrel kötött tőkepiac-vezérelt ügyleteknek a hatásait. A 299. cikk sérelme nélkül, a felhasznált biztosítéknak és az ilyen megállapodás vagy ügylet keretében kölcsönbe vett értékpapíroknak és/vagy áruknak meg kell felelniük a 197. és 198. cikkben a biztosítékokra meghatározott elismerhetőségi követelményeknek.

197. cikk

A biztosítékok módszerektől független elismerhetősége

(1)  

Az intézmények a következő tételeket bármely módszertől függetlenül elismert biztosítékként használhatják:

a) 

a hitelnyújtó intézménynél található készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentum;

b) 

központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy, a 2. fejezet alkalmazásában elismert külső hitelminősítő intézet vagy exporthitel-ügynökség által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 4. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg a központi kormányzatokkal vagy központi bankokkal szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

▼M9

c) 

intézmények vagy befektetési vállalkozások által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő olyan értékpapírok, amelyek egy külső hitelminősítő intézet által adott olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

▼C2

d) 

egyéb szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek egy külső hitelminősítő intézet által készített olyan hitelminősítéssel rendelkeznek, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

e) 

a külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkező, rövid lejáratú hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyek hitelminősítését az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

f) 

részvények vagy átváltoztatható kötvények, amelyek a fő tőzsdei indexben szerepelnek;

g) 

arany;

▼M5

h) 

értékpapírosítási pozíciók, amelyek nem újra-értékpapírosítási pozíciók és amelyekre a 261–264. cikknek megfelelően 100 %-os vagy annál alacsonyabb kockázati súly vonatkozik.

▼C2

(2)  

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában a „központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” az alábbiak mindegyikét magukban foglalják:

a) 

regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 115. cikk (2) bekezdése szerint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni, amelynek joghatósága alá a kibocsátó tartozik;

b) 

közszektorbeli intézmény által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 116. cikk (4) bekezdése értelmében központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni;

c) 

multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 117. cikk (2) bekezdése szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

d) 

olyan nemzetközi szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 118. cikk szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(3)  

Az (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásában az „intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok” az alábbiak mindegyikét magukban foglalják:

a) 

regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, a (2) bekezdés a) pontjában említett, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kivételével;

b) 

közszektorbeli intézmények által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, ha az azokkal szembeni kitettséget a 116. cikk (1) és (2) bekezdése szerint kezelendő;

c) 

multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kivéve azokat, am7. cikk (2) bekezdése szerint.

▼M9

(4)  

Az intézmény biztosítékként más intézmény vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő olyan értékpapírokat is elismerhet, amelyek nem rendelkeznek külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel, amennyiben az említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok eleget tesznek az alábbi kritériumok mindegyikének:

▼C2

a) 

elismert tőzsdén jegyzik őket;

b) 

előresorolt hitelviszonyt megtestesítő értékpapírnak minősülnek;

c) 

a kibocsátó intézmény összes többi, a veszteségviselési rangsorban azonos helyet elfoglaló, külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel rendelkező kibocsátása olyan minősítéssel rendelkezik, amelyet az EBH legalább a 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelőként határozott meg az intézményekkel szembeni kitettségek vagy a rövid távú kitettségek kockázati súlyozásának a 2. fejezetben meghatározott szabályai szerint;

d) 

a hitelnyújtó intézmény nem rendelkezik olyan információval, amely arra engedne következtetni, hogy a kibocsátás a c) pontban meghatározottnál alacsonyabb hitelminősítést indokolna;

e) 

az eszköz piaci likviditása elégséges e célokra.

(5)  

Az intézmények kollektív befektetési formák befektetési jegyeit vagy részvényeit elismerhető biztosítékként használhatják, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a befektetési jegyek vagy részvények nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;

b) 

a kollektív befektetési forma az (1) és (4) bekezdés szerint elismerhető eszközökbe történő befektetésekre korlátozódik;

c) 

a kollektív befektetési formák teljesítik a 132. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket.

Ha egy kollektív befektetési forma másik kollektív befektetési forma részvényeibe vagy befektetési jegyeibe fektet be, az első albekezdés a) –c) pontjában meghatározott feltételek ugyanúgy alkalmazandók valamennyi ilyen alapul szolgáló kollektív befektetési formára.

Származtatott eszközöknek kollektív befektetési formákban, a megengedett befektetések fedezetére történő használata nem gátolhatja meg a kollektív befektetési formák befektetési jegyeinek vagy részvényeinek biztosítékként való elismerését.

(6)  
Az (5) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a kollektív befektetési forma („az eredeti KBF”) vagy bármely alapul szolgáló kollektív befektetési forma nem korlátozódik az (1) és (4) bekezdés szerint elismerhető eszközökbe történő befektetésekre, az intézmények használhatják az említett kollektív befektetési forma részvényeit vagy befektetési jegyeit biztosítékként az adott kollektív befektetési forma elismert eszközeinek értékével megegyező összegben annak feltételezésével, hogy a kollektív befektetési forma vagy annak bármely alapul szolgáló kollektív befektetési formája a meghatalmazása által megengedett maximális mértékig nem elismert eszközökbe fektetett be.

Ha az alapul szolgáló kollektív befektetési forma maga is alapul szolgáló kollektív befektetési formába fektet be, az intézmények az eredeti KBF részvényeit vagy befektetési jegyeit elismert biztosítékként használhatják, amennyiben az első albekezdésben leírt módszert alkalmazzák.

Ha a nem elismert eszközök a tulajdonlásukból eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek miatt negatív értékkel rendelkezhetnek, az intézményeknek meg kell tenniük az alábbiak mindegyikét:

a) 

kiszámítják a nem elismert eszközök teljes értékét;

b) 

ha az a) pontban kiszámított összeg negatív, akkor ennek az összegnek az abszolút értékét kivonják az elismert eszközök teljes értékéből.

(7)  
Az (1) bekezdés b)–e) pontjának értelmében, amennyiben egy értékpapír kettő, külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, az intézményeknek a kevésbé kedvező minősítést kell alkalmazniuk. Abban az esetben, ha egy értékpapír több mint két különböző, külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, az intézményeknek a két legkedvezőbb hitelminősítést kell alkalmazniuk. Ha a két legkedvezőbb minősítés eltér egymástól, akkor az intézményeknek a kettő közül a kedvezőtlenebbet kell alkalmazniuk.
(8)  

Az EÉPH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

az e cikk (1) bekezdése f) pontjában, a 198. cikk (1) bekezdésének a) pontjában, a 224. cikk (1) és (4) bekezdésében, valamint a 299. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett fő indexek;

b) 

az e cikk (4) bekezdése a) pontjában, a 198. cikk (1) bekezdése a) pontjában, a 224. cikk (1) és (4) bekezdésében, a 299. cikk (2) bekezdése e) pontjában, a 400. cikk (2) bekezdése k) pontjában, a 416. cikk (3) bekezdése e) pontjában, a 428. cikk (1) bekezdése c) pontjában és a III. melléklet 17. pontjában említett, a 4. cikk (1) bekezdése 72. pontjában meghatározott feltételeket teljesítő elismert tőzsdék.

Az EÉPH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

198. cikk

Biztosítékok további elismerhetősége a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

(1)  

A 197. cikkben meghatározott biztosítékokon kívül, amennyiben egy intézmény a pénzügyi biztosítékok 223. cikk szerinti átfogó módszerét alkalmazza, használhatja a következő tételeket elismert biztosítékként:

a) 

részvények vagy átváltoztatható kötvények, amelyek nem szerepelnek főbb tőzsdei indexben, de kereskedésük elismert tőzsdén folyik;

b) 

kollektív befektetési formák befektetési jegyei vagy részvényei, ha azok megfelelnek az alábbi feltételek mindegyikének:

i. 

nyilvános napi árjegyzéssel rendelkeznek;

ii. 

a kollektív befektetési forma csak a 197. cikk (1) és (4) bekezdése szerint elismerhető eszközökbe, illetve e bekezdés a) pontjában felsorolt tételekbe fektethet be.

Abban az esetben, ha a kollektív befektetési forma egy másik kollektív befektetési forma befektetési jegyeibe vagy részvényeibe fektet be, az e bekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek ugyanúgy vonatkoznak ezekre az alapul szolgáló kollektív befektetési formákra is.

Származtatott eszközöknek kollektív befektetési formákban, a megengedett befektetések fedezetére történő használata nem gátolhatja meg a kollektív befektetési formák befektetési jegyeinek vagy részvényeinek biztosítékként való elismerését.

(2)  
Ha a kollektív befektetési forma vagy valamely alapul szolgáló kollektív befektetési forma nem korlátozódik a 197. cikk (1) és (4) bekezdése szerint elismerhető eszközökbe és az e cikk (1) bekezdése a) pontjában említett tételekbe történő befektetésre, az intézmények az említett kollektív befektetési forma befektetési jegyeit vagy részvényeit az említett kollektív befektetési forma elismert eszközei értékével egyenlő összegig biztosítékként elismerhetik annak feltételezésével, hogy a kollektív befektetési forma a meghatalmazása által megengedett maximális mértékig nem elismert eszközökbe fektetett be.

Ha a nem elismert eszközök a tulajdonlásukból eredő kötelezettségek vagy függő kötelezettségek miatt negatív értékkel rendelkezhetnek, az intézményeknek meg kell tenniük az alábbiak mindegyikét:

a) 

kiszámítják a nem elismert eszközök teljes értékét;

b) 

ha az a) pontban kiszámított összeg negatív, akkor ennek az összegnek az abszolút értékét kivonják az elismert eszközök teljes értékéből.

199. cikk

Biztosítékok további elismerhetősége az IRB-módszer szerint

(1)  

A 197. és 198. cikkben említett biztosítékok mellett azok az intézmények, amelyek a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az IRB-módszer szerint számítják ki, a következőket is használhatják biztosítékként:

a) 

ingatlan-biztosíték a (2), (3) és (4) bekezdéssel összhangban;

b) 

követelések az (5) bekezdéssel összhangban;

c) 

egyéb dologi biztosíték a (6) és a (8) bekezdéssel összhangban;

d) 

lízing a (7) bekezdéssel összhangban.

(2)  

Ha a 124. cikk (2) bekezdése másként nem rendelkezik, az intézmények használhatják elismert biztosítékként azt a lakóingatlant, amelyben annak tulajdonosa vagy magánbefektetési társaság esetén haszonélvezője lakik vagy lakni fog, vagy amelyet a tulajdonos kiad vagy ki fog adni, valamint a kereskedelmi ingatlanokat, úgymint irodákat és egyéb kereskedelmi helyiségeket, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

az ingatlan értéke nem függ lényegesen a kötelezett hitelminőségi besorolásától. Az intézmények annak megállapítása során, hogy fennáll-e lényeges függés, nem kötelesek figyelembe venni az olyan helyzeteket, amelyekben kizárólag makrogazdasági tényezők befolyásolják mind az ingatlan értékét, mind a hitelfelvevő törlesztőképességét;

b) 

a hitelfelvevő kockázata nem az alapul szolgáló ingatlan vagy projekt teljesítőképességétől függ lényegesen, hanem a hitelfelvevő más forrásokból történő adósság-visszafizetési képességétől, és ennek következtében a hitel visszafizetése önmagában lényegesen nem függ semmilyen, biztosítékként alapul szolgáló ingatlan által generált pénzáramlástól.

(3)  

Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától valamely tagállamban elhelyezkedő lakóingatlanra bejegyzett jelzáloggal fedezett kitettségek esetében, amennyiben az adott tagállam illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő lakóingatlan-piac létezik, amelynek veszteségrátái nem haladják meg a következő határértékek egyikét sem:

►C3  a) 

az adott évben a piaci érték 80 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 80 %-áig lakóingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő veszteségek – kivéve ◄ ha a 124. cikk (2) bekezdése másképp rendelkezik – nem haladják meg a lakóingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;

b) 

az adott évben a lakóingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő összesített veszteség nem haladja meg a lakóingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,5 %-át.

Ha egy adott évben az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az intézmények az említett albekezdésben leírt eljárás nem alkalmazhatják addig, amíg mindkét feltétel nem teljesül egy következő évben.

(4)  

Az intézmények eltérhetnek a (2) bekezdés b) pontjától a valamely tagállamban elhelyezkedő kereskedelmi ingatlanok esetében, amennyiben az adott tagállam illetékes hatósága arra utaló bizonyítékot tett közzé, hogy az adott területen fejlett és hosszú múltra visszatekintő kereskedelmi ingatlan-piac létezik, amelynek veszteségrátái nem haladják meg a következő határértékek egyikét sem:

►C3  a) 

az adott évben a piaci érték 50 %-áig vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki érték 60 %-áig kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő veszteségek ◄ nem haladják meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,3 %-át;

b) 

az adott évben a kereskedelmi ingatlannal fedezett hitelek nyújtásából eredő összesített veszteség nem haladja meg a kereskedelmi ingatlannal fedezett fennálló hitelek 0,5 %-át.

Ha egy adott évben az első albekezdés a) és b) pontjában meghatározott feltételek bármelyike nem teljesül, az intézmények az említett albekezdésben leírt eljárás nem alkalmazhatják addig, amíg mindkét feltétel nem teljesül egy következő évben.

(5)  
Az intézmények biztosítékként ismerhetik el a legfeljebb egy év eredeti lejáratú kereskedelmi ügylethez vagy ügyletekhez kapcsolódó követeléseket. Nem ismerhetők el fedezetként az értékpapírosításhoz, nem befolyásoló részesedéshez vagy hitelderivatívákhoz vagy kapcsolt felek által birtokolt összegekhez kapcsolódó követelések.
(6)  

Az illetékes hatóságok kötelesek engedélyezni az intézményeknek a (2), (3) és (4) bekezdésben említett típusoktól eltérő dologi tételek biztosítékként való elismerését, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

léteznek olyan likvid piacok a biztosítékok gyors és gazdaságilag hatékony értékesítésére, amelyek meglétét – az eszközök típusát figyelembe véve – gyakori tranzakciók támasztják alá. Az intézményeknek rendszeresen, illetve akkor, ha az adatok szerint a piacokon lényeges változások következtek be, végre kell hajtaniuk ennek a feltételnek az értékelését;

b) 

jól megalapozott, nyilvánosan hozzáférhető piaci árak állnak rendelkezésre a biztosítékra vonatkozóan. Az intézmények jól megalapozottnak tekinthetik a piaci árakat, ha megbízható információforrásokból származnak, például nyilvános indexekből, és tükrözik a szokásos feltételek mellett zajló ügyletek árait. Az intézmények nyilvánosan hozzáférhetőnek tekinthetik a piaci árakat abban az esetben, ha azokat nyilvánosságra hozták, könnyen hozzáférhetők és indokolatlan adminisztratív vagy pénzügyi terhek nélkül rendszeresen megszerezhetők;

c) 

az intézmények elemzik a piaci árakat, a biztosíték érvényesítéséhez szükséges időt és költséget és a biztosítékból származó bevételt;

d) 

az intézmények bizonyítják, hogy egy adott biztosítéktípusnál a biztosítékból származó bevétel az összes likvidálás legfeljebb 10 %-a esetében nem éri el a biztosíték értékének 70 %-át. A piaci árak lényeges ingadozása esetén az intézmény az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítja, hogy a biztosítékot kellő óvatossággal értékeli.

Az intézményeknek dokumentálniuk kell az első albekezdés a)–d) pontjában és a 210. cikkben meghatározott feltételek teljesítését.

(7)  
A 230. cikk (2) bekezdésére is figyelemmel, amennyiben teljesülnek a 211. cikkben meghatározott követelmények, az olyan ügyletekből származó kitettségeket, ahol egy intézmény ad lízingbe vagyontárgyat harmadik félnek, ugyanúgy lehet kezelni, mint az adott típusú lízingelt vagyontárggyal fedezett hiteleket.
(8)  
Az EBH jegyzéket tesz közzé azon dologi biztosítéktípusokról, amelyekre vonatkozóan az intézmények feltételezhetik, hogy a (6) bekezdés a) és b) pontjában említett feltételek teljesülnek.

200. cikk

Egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

Az intézmények elismert biztosítékként használhatják a következő egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezeteket:

a) 

harmadik fél intézménynél nem letétkezelői megállapodás révén, a hitelnyújtó intézmény zálogjogával terhelten elhelyezett készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentum;

b) 

életbiztosítási kötvények, amelyek kedvezményezettje a hitelnyújtó intézmény;

▼M9

c) 

harmadik fél intézmény vagy befektetési vállalkozás által kibocsátott olyan értékpapírok, amelyeket kérésre az említett intézmény vagy befektetési vállalkozás visszavásárol.

▼C2



2. alszakasz

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

201. cikk

Fedezetnyújtók elismerhetősége az összes módszer esetében

(1)  

Az intézmények a következő feleket alkalmazhatják előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismert nyújtójaként:

a) 

központi kormányzatok és központi bankok;

b) 

regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok;

c) 

multilaterális fejlesztési bankok;

d) 

nemzetközi szervezetek, amelyekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan a 117. cikk szerint 0 %-os kockázati súly alkalmazandó;

e) 

közszektorbeli intézmények, amelyekkel szembeni követelések kezelése a 116. cikkel összhangban történik;

f) 

olyan intézmények, valamint olyan pénzügyi vállalkozások, amelyek esetében a pénzügyi vállalkozással szembeni kitettséget a 119. cikk (5) bekezdése alapján intézményekkel szembeni kitettségként kezelik;

g) 

egyéb vállalkozások, beleértve az anyavállalatokat, leányvállalatokat és az intézmény kapcsolt vállalkozásait, ha az alábbi feltételek egyike teljesül:

i. 

az említett egyéb vállalkozáskülső hitelminősítő intézetáltal készített hitelminősítéssel rendelkezik;

ii. 

a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteségértéket az IRB-módszer szerint kiszámító intézmények esetében, az említett egyéb vállalkozás nem rendelkezik elismert külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel, hanem az intézmény által adott belső minősítéssel rendelkezik;

▼M8

h) 

elfogadott központi szerződő felek.

▼C2

(2)  
Ha az intézmény a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteségértéket az IRB-módszer szerint számítja ki, egy garantőr akkor ismerhető el előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtójaként, ha azt a 3. fejezet 6. szakaszának rendelkezéseivel összhangban az intézmény belső minősítéssel látja el.

Az illetékes hatóságok kötelesek közzétenni és frissíteni az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet az (1) bekezdés f) pontja szerinti elismert nyújtóinak jegyzékét vagy az ilyen előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet egyéb elismert nyújtójának azonosítására vonatkozó iránymutató kritériumokat, az alkalmazandó prudenciális követelmények leírásával együtt, és ezeket a jegyzékeket kötelesek megosztani más illetékes hatóságokkal a 2013/36/EU irányelv 117. cikkének megfelelően.

202. cikk

A 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra jogosult, hitelkockázati fedezetet nyújtók elismerhetősége az IRB-módszer szerint

▼M9

Az intézmény előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet elismert nyújtójaként kezelheti az olyan intézményeket, befektetési vállalkozásokat, biztosítókat és viszontbiztosítókat, valamint exporthitel-ügynökségeket, amelyek jogosultak a 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra, feltéve, hogy megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:

▼C2

a) 

megfelelő szakértelemmel rendelkeznek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtása terén;

b) 

az ezen rendeletben megállapított előírásokkal egyenértékű szabályozás vonatkozik rájuk, vagy a hitelkockázati fedezet biztosításának idején elismert külső hitelminősítő intézet általi hitelminősítéssel rendelkeztek, amelyről az EBH úgy határozott, hogy a hitelminősítési besorolások 3. vagy annál magasabb szintjének egyezik meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően;

c) 

a hitelkockázati fedezet nyújtása idején vagy bármely azt követő időszakban olyan belső minősítéssel rendelkeztek, amelynek PD-je 2. vagy annál magasabb hitelminőségi besorolás PD-értékével egyezik meg a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően;

d) 

olyan belső minősítéssel rendelkeznek, amelynek PD-je a 3. vagy annál magasabb hitelminőségi besorolás PD-értékével egyezik meg, a vállalatokkal szembeni kitettségek kockázati súlyainak kiszámítására vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően.

E cikk alkalmazásában az exporthitel-ügynökségek által nyújtott hitelkockázati fedezet nem részesülhet kifejezett központi kormányzati viszontgaranciában.

203. cikk

Garanciák előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetként való elismerése

Az intézmények előre nem rendelkezésre bocsátott elismert hitelkockázati fedezetként kezelhetik a garanciákat.



3. alszakasz

Származtatott ügyletek típusai

204. cikk

A hitelderivatívák elismert típusai

(1)  

Az intézmények elismert hitelkockázati fedezetként kezelhetik a következő típusú hitelderivatívákat és az ilyen vagy gazdasági szempontból gyakorlatilag hasonló hitelderivatívákból álló eszközöket:

a) 

hitel-nemteljesítési csereügyletek,

b) 

teljes hozamcsere-ügyletek;

c) 

hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok, készpénzes finanszírozásuk mértékéig.

Nem tekinthető elismertnek a hitelkockázati fedezet, amennyiben egy intézmény teljes hozamcsere-ügylet révén vásárol hitelkockázati fedezetet, és a csereügylet során kapott nettó pénzösszeget nettó bevételként tartja nyilván, de nem tartja nyilván az ezt ellentételező értékromlást a fedezett eszköz értékében (a valós érték csökkentésével vagy az értékelési tartalékok növelésével).

(2)  
Amennyiben az intézmény hitelderivatíva felhasználásával belső fedezeti ügyletet hajt végre annak érdekében, hogy a hitelkockázati fedezetet e fejezet alkalmazásában elismerjék, a kereskedési könyvbe átvitt hitelkockázatot harmadik félre vagy felekre kell továbbhárítani.

Amennyiben a belső fedezeti ügyletre az első albekezdésnek megfelelően került sor és teljesülnek az ebben a fejezetben meghatározott követelmények, az intézményeknek a a 4–6. szakaszban meghatározott szabályokat kell alkalmazniuk az előre rendelkezésre nem bocsátott hitelkockázati fedezet esetén –a kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteségérték kiszámításához



3. szakasz

Követelmények



1. alszakasz

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

205. cikk

A 206. cikkben említett nettósítási keretmegállapodásoktól eltérő mérlegen belüli nettósítási megállapodásokra vonatkozó követelmények

A 206. cikkben említett nettósítási keretmegállapodásoktól eltérő mérlegen belüli nettósítási megállapodások akkor minősülnek hitelkockázat-mérséklési célokra elismertnek, ha az alábbi feltételek mindegyikét teljesítik:

a) 

az említett megállapodások valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesek és érvényesíthetők akkor is, ha a partner fizetésképtelenné válik, vagy vele szemben felszámolást kezdeményeznek;

b) 

az intézmények képesek bármikor meghatározni az említett megállapodások tárgyát képező eszközöket és forrásokat;

c) 

az intézmények folyamatosan monitorozzák és ellenőrzik a hitelkockázati fedezet megszűnéséhez kapcsolódó kockázatokat;

d) 

az intézmények nettó alapon és folyamatosan monitorozzák és ellenőrzik a vonatkozó kitettségeket.

206. cikk

A repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő nettósítási keretmegállapodásokra vonatkozó követelmények

A repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő nettósítási keretmegállapodások akkor minősülnek hitelkockázat-mérséklési célokra elismertnek, ha az említett megállapodások keretébennyújtott biztosíték megfelel a 207. cikk (2)–(4) bekezdésében meghatározott követelmények mindegyikének, és ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesek és érvényesíthetők akkor is, ha a partner fizetésképtelenné válik, vagy vele szemben felszámolást kezdeményeznek;

b) 

biztosítják a teljesítő félnek az összes, e megállapodással kapcsolatos ügylet időben történő felmondásának vagy lezárásának jogát nemteljesítés esetén, beleértve a partner fizetésképtelenségét vagy felszámolási eljárás alá vonásának esetét is;

c) 

lehetővé teszik a nyereség és veszteség nettósítását a megállapodás hatálya alá tartozó ügyletek lezárását követően, hogy ezáltal a felek közti tartozást egyetlen nettó összeg fejezze ki.

207. cikk

Pénzügyi biztosítékokra vonatkozó követelmények

(1)  
A pénzügyi biztosíték és az arany bármely módszer szerint elismert biztosítéknak minősül, ha a (2)–(4) bekezdésben meghatározott követelmények mindegyike teljesül.
(2)  
A kötelezett hitelminőségi besorolása és a biztosíték értéke között nem állhat fenn lényeges, pozitív korreláció. A biztosíték értékének jelentős csökkenése önmagában nem eredményezheti a kötelezett hitelminőségi besorolásának jelentős romlását. A kötelezett hitelminőségi besorolásának kritikussá válása önmagában nem eredményezheti a biztosíték értékének jelentős csökkentését.

A kötelezett vagy egy kapcsolt vállalkozás által kibocsátott értékpapírok nem ismerhetők el biztosítékként. Ettől eltérve, a kötelezett által kibocsátott fedezett kötvények, amelyek a 129. cikk hatálya alá tartoznak, elismert biztosítéknak minősülnek, ha repoügyletek biztosítékaként nyújtották őket, amennyiben teljesítik az első albekezdésben meghatározott feltételt.

(3)  
Az intézményeknek meg kell felelniük az összes szerződésben foglalt és jogszabályban meghatározott előírásnak, valamint meg kell tenniük minden szükséges lépést annak érdekében, hogy a biztosíték érvényesíthető legyen az intézményeknek a biztosítékhoz fűződő jogára irányadó jogszabályok szerint.

Az intézményeknek megfelelő jogi felülvizsgálattal meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a biztosíték minden irányadó jog szerint érvényesíthető. Az érvényesíthetőség folyamatos biztosítása érdekében az intézményeknek szükség szerint ismételten le kell folytatniuk a felülvizsgálatot.

(4)  

Az intézményeknek teljesíteniük kell az alábbi működési követelményeket:

a) 

megfelelően dokumentálniuk kell a biztosítéki megállapodást, valamint egyértelmű és megbízható eljárással kell rendelkezniük a biztosítékok időben történő érvényesítéséhez;

b) 

megbízható eljárásokat és folyamatokat kell alkalmazniuk a biztosítékok használatából származó kockázatok ellenőrzésére – beleértve a hitelkockázati fedezet megsemmisülésének vagy értékcsökkenésének kockázatát, az értékelési kockázatokat, a hitelkockázati fedezet megszűnéséből származó kockázatokat, a biztosíték alkalmazásából eredő koncentrációs kockázatot, valamint az intézmény általános kockázati profiljával való kölcsönhatásokat;

c) 

dokumentált szabályzatokkal és eljárásokkal kell rendelkezniük az elfogadott biztosítéktípusokkal és -összegekkel kapcsolatban;

d) 

ki kell számítaniuk a biztosíték piaci értékét, és az értékelést legalább félévenként meg kell ismételniük, valamint valahányszor, amikor az intézmény úgy véli, hogy a biztosíték piaci értéke jelentősen csökkent;

e) 

amennyiben a biztosítékkal egy harmadik fél rendelkezik, az intézményeknek megfelelő lépéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a harmadik fél a biztosítékot elkülönítse saját eszközeitől;

f) 

gondoskodniuk kell megfelelő erőforrások biztosításáról a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre és értékpapír-finanszírozást végző partnerekre vonatkozó letéti megállapodások megfelelő működtetéséhez, amely az intézmény pótlólagosletét-bekéréseinek megfelelő időzítésén és pontosságán, illetve az intézmény által a partnerek pótlólagosletét-bekéréseire adott válaszok időszerűségén keresztül mérhető;

g) 

rendelkezniük kell a biztosíték kezelésére vonatkozó szabályokkal az alábbiak kontrollja, monitoringja és jelentése céljából:

i. 

a letéti megállapodások révén keletkező kockázati kitettségek;

ii. 

a biztosítékként szolgáló egyes eszköztípusokhoz kapcsolódó koncentrációs kockázat;

iii. 

a biztosítékok újrafelhasználása, beleértve a partnertől kapott biztosíték újrafelhasználásából eredő esetleges likviditási hiányokat;

iv. 

lemondás a partnernek nyújtott biztosítékhoz fűződő jogokról.

(5)  
A (2)–(4) bekezdésben meghatározott követelmények mindegyikének való megfelelés mellett, a pénzügyi biztosítékoknak a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere alapján történő elismeréséhez a hitelkockázati fedezet futamidejének legalább a kitettség hátralevő futamidejével megegyezőnek kell lennie.

208. cikk

Ingatlantulajdon-fedezetre vonatkozó követelmények

(1)  
Az ingatlan csak akkor minősül elismert biztosítéknak, ha a (2)–(5) bekezdésben meghatározott követelmények mindegyike teljesül.
(2)  

A jogbiztonság tekintetében a következő feltételeknek kell eleget tenni:

a) 

a jelzálog vagy kézi zálogjog a hitelszerződés megkötésének időpontjában irányadó valamennyi joghatóság előtt érvényesíthető, és a jelzálogot vagy kézi zálogjogot megfelelő módon és időrendben kell nyilvántartani;

b) 

az összes, az elzálogosításhoz szükséges követelmény teljesül;

c) 

a fedezeti megállapodás és az ezt alátámasztó jogi folyamat lehetővé teszi az intézmény számára, hogy ésszerű időn belül hozzájuthasson a fedezeti értékhez.

(3)  

Az ingatlanérték és az ingatlanértékelés monitoringja tekintetében a következő feltételeket kell teljesíteni:

a) 

az intézmények az ingatlan értékét rendszeresen, a kereskedelmi ingatlanoknál legalább évente egyszer, lakóingatlanoknál pedig minden harmadik évben monitorozzák. Az intézmények gyakrabban monitoroznak, ha az ingatlanpiaci feltételek jelentősen változnak;

b) 

az ingatlan értékét akkor is felül kell vizsgálni, ha az intézménynek információja van arról, hogy az ingatlan értéke az átlagos piaci árhoz viszonyítva jelentősen csökkenhetett. Ez esetben a felülvizsgálatot olyan értékbecslőnek kell elvégeznie, aki rendelkezik a becslés elvégzéséhez szükséges szakképzettséggel, képességgel és tapasztalattal, és független a hitelezési döntéssel kapcsolatos folyamattól. A 3 000 000  EUR-t vagy az intézmény szavatolótőkéjének 5 %-át meghaladó értékű kölcsönök esetén az ingatlanértékelést független értékbecslőnek legalább háromévente felül kell vizsgálnia.

Az intézmények használhatnak statisztikai módszereket az ingatlanok értékének monitorozására, valamint az újraértékelendő ingatlanok meghatározására.

(4)  
Az intézményeknek egyértelműen dokumentálniuk kell az általuk elfogadott lakó- és kereskedelmi ingatlanok típusait, valamint az intézmények hitelpolitikáját e vonatkozásban.
(5)  
Az intézményeknek eljárásokkal kell rendelkezniük annak monitorozására, hogy a fedezetként felhasznált ingatlan káresemények ellen megfelelően biztosított-e.

209. cikk

Követelésekre vonatkozó követelmények

(1)  
A követelések elismert biztosítéknak minősülnek, ha a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott követelmények mindegyike teljesül
(2)  

A jogbiztonság tekintetében a következő feltételeknek kell eleget tenni:

a) 

a hitelnyújtó intézmény számára nyújtandó biztosítékra vonatkozó jogi mechanizmusnak megbízhatónak és hatékonynak kell lennie, valamint biztosítania kell, hogy az intézmény egyértelmű jogokkal rendelkezzék a biztosítékkal kapcsolatban, beleértve a biztosíték értékesítéséből származó bevételhez való jogot is;

b) 

az intézményeknek minden szükséges lépést meg kell tenniük a biztosítéki jog érvényesíthetőségére vonatkozó helyi követelmények teljesítése érdekében. A hitelnyújtó intézménynek elsőbbségi követeléssel kell bírnia a biztosítékra vonatkozóan, kivéve, ha az ilyen követelés jogszabályi rendelkezés szerint preferenciális hitelezői követelés után következik;

c) 

az intézményeknek megfelelő jogi felülvizsgálattal meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a biztosíték minden irányadó jog szerint érvényesíthető;

d) 

az intézményeknek megfelelően dokumentálniuk kell biztosítéki megállapodásaikat, valamint egyértelmű és megbízható eljárással kell rendelkezniük a biztosítékok időben történő beszedése érdekében;

e) 

az intézményeknek eljárásokkal kell rendelkezniük annak biztosításához, hogy bármely, a hitelfelvevő nemteljesítésének megállapításához és a biztosítékok időben történő beszedéséhez szükséges jogi feltétel teljesüljön;

f) 

amennyiben a hitelfelvevőnek pénzügyi nehézségei vannak vagy nemteljesítés következik be, az intézménynek rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy a követelés kötelezettjének előzetes beleegyezése nélkül eladja vagy másik félre ruházza a követeléseket.

(3)  

A kockázatkezelés tekintetében a következő feltételeknek kell eleget tenni:

a) 

az intézménynek megbízható eljárással kell rendelkeznie a követelések hitelkockázatának megállapítására. Az említett eljárásnak magában kell foglalnia a hitelfelvevő üzleti és ágazati elemzését, illetve azt, hogy milyen típusú ügyfelek a hitelfelvevő üzleti partnerei. Amennyiben az intézmény a hitelfelvevők által az ügyfelekre nézve megállapított hitelkockázatra támaszkodik, az intézménynek felül kell vizsgálnia a hitelfelvevők hitelezési gyakorlatát, hogy megállapítsa annak megbízhatóságát és hitelességét;

b) 

a kitettség értéke és a követelések értéke közti különbözetnek az összes vonatkozó tényezőt tükröznie kell, beleértve a beszedési költséget, a követeléshalmazokon belül az egyes ügyfelekhez kapcsolódó koncentrációt, valamint az intézmény összes olyan kitettségén belüli potenciális koncentrációs kockázatot, amelyeket az intézmény általános módszerei már nem szabályoznak. Az intézménynek folyamatos, a követeléseknek megfelelő monitoring folyamatot kell fenntartania. Ezen kívül rendszeresen felül kell vizsgálnia a hitelszerződések, a környezeti korlátozások és más jogszabályi előírások által támasztott követelmények teljesülését is;

c) 

a hitelfelvevő által hitelezői jogokkal terhelt követeléseknek diverzifikáltaknak kell lenniük, valamint azok szükségtelenül nem kapcsolódhatnak az adott hitelfelvevőhöz. Amennyiben lényeges pozitív korreláció áll fenn, akkor az intézményeknek az ehhez kapcsolódó kockázatokat figyelembe kell venniük a teljes biztosítékhalmazhoz tartozó fedezettség meghatározásánál;

d) 

az intézmények nem használhatnak elismert hitelkockázati fedezetként a hitelfelvevőhöz kapcsolódóktól származó (beleértve a leányvállalatokat és alkalmazottakat is) követeléseket;

e) 

az intézményeknek dokumentált követelésbehajtási folyamattal kell rendelkezniük fizetési nehézségek esetére. Az intézményeknek akkor is rendelkezniük kell a beszedéshez szükséges eszközökkel, ha általában hitelfelvevőikre hagyatkoznak a beszedés tekintetében.

210. cikk

Egyéb dologi biztosítékokra vonatkozó követelmények

Az ingatlan-biztosítékon kívüli dologi biztosítékok az IRB-módszer szerinti elismert biztosítéknak minősülnek, ha a következő követelmények mindegyike teljesül:

a) 

a dologi biztosíték nyújtására vonatkozó biztosítéki megállapodásnak minden irányadó jog szerint hatályosnak és érvényesíthetőnek kell lennie, és lehetővé kell tennie, hogy az intézmény a biztosíték értékét ésszerű időn belüli realizálja;

b) 

a 209. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett megengedett elsőbbségi követelések kizárólagos kivételével csak a biztosítékkal szembeni első ranghelyű zálogjogok vagy biztosítéki jogok minősülnek elismertnek, és az intézménynek elsőbbséget kell élveznie a biztosítékból származó bevételek vonatkozásában az összes többi hitelnyújtóval szemben;

c) 

az intézményeknek rendszeresen, legalább évente monitorozniuk kell a biztosíték értékét. A piaci feltételek jelentős változása esetén az intézményeknek gyakrabban kell monitorozniuk;

d) 

a kölcsönszerződésnek tartalmaznia kell a biztosíték részletes leírását, valamint az újraértékelés módjának és gyakoriságának részletes meghatározását;

e) 

az intézményeknek az ellenőrzésre rendelkezésre bocsátott belső hitelezési szabályzataikban és eljárásaikban egyértelműen dokumentálniuk kell az általuk elfogadott dologi biztosítékok típusait, valamint az egyes biztosítéktípusoknak a kitettség összegéhez viszonyított, megfelelő összegére vonatkozó szabályaikat és gyakorlataikat;

f) 

az intézmények hitelezési szabályzatainak az ügyletstruktúra tekintetében az alábbiakra kell kiterjedniük:

i. 

a kitettség összegéhez viszonyított megfelelő biztosíték-követelmények;

ii. 

a biztosítékok könnyű értékesíthetősége;

iii. 

az ár vagy piaci érték objektív meghatározásának képessége;

iv. 

az érték megállapíthatóságának gyakorisága, ideértve a szakértői becslést vagy értékelést;

v. 

a biztosíték értékének volatilitása vagy a volatilitás közelítő értéke.

g) 

az intézményeknek az értékelés és újraértékelés során teljes körűen figyelembe kell venniük a biztosíték értékvesztését vagy avulását, és ennek során különös figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az idő múlása milyen hatással van a trendekre vagy adott időszakra érzékeny biztosítékokra;

h) 

az intézményeknek rendelkezniük kell a dologi biztosíték fizikai ellenőrzésének jogával. Az intézményeknek szabályzatokkal és eljárásokkal is rendelkezniük kell a fizikai ellenőrzési jog gyakorlására vonatkozóan;

i) 

a fedezetként felhasznált biztosítéknak káresemények ellen megfelelően biztosítottnak kell lennie és az intézményeknek eljárásokkal kell rendelkezniük annak monitorozására.

211. cikk

A lízingkitettségek fedezett kitettségként történő kezelésére vonatkozó követelmények

Az intézmények akkor kezelhetik a lízingügyletekből származó kitettségeket a lízingelt vagyontárggyal fedezett kitettségként, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a lízingelt vagyontárgy típusától függően a lízingelt vagyontárgy megfelel a 208. vagy a 210. cikkben meghatározott feltételeknek;

b) 

a lízingbe adó megbízható kockázatkezelést alkalmaz a lízingbe adott eszköz felhasználási módjára, elhelyezkedésére, korára és tervezett hasznos élettartamára vonatkozóan, beleértve a fedezet értékének megfelelő monitorozását is;

c) 

a lízingbe adó az eszköz jogi tulajdonosa, és tulajdonosi jogait időben tudja gyakorolni;

d) 

amennyiben az LGD-érték kiszámításakor még nem állapították meg, a még nem törlesztett összeg értéke és a fedezet piaci értéke közötti különbözet nem lehet olyan nagy, hogy meghaladja a lízingelt eszközökhöz kapcsolódó hitelkockázat-mérséklés értékét.

212. cikk

Az egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetre vonatkozó követelmények

(1)  

Harmadik fél intézménynél elhelyezett készpénzbetét vagy készpénzjellegű instrumentumok akkor kezelhetők a 232. cikk (1) bekezdésének megfelelően, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a hitelfelvevőnek egy harmadik fél intézménnyel szembeni követelését nyíltan a hitelnyújtó intézmény zálogjogával terhelik vagy a hitelnyújtó intézményre ruházzák, és ez a terhelés vagy engedményezés valamennyi irányadó joghatóság előtt hatályos és érvényesíthető, valamint feltétel nélküli és visszavonhatatlan;

b) 

a harmadik fél intézményt értesítik a zálogjogról vagy átruházásról;

c) 

az értesítés következtében a harmadik fél intézmény kizárólag a hitelnyújtó intézmény számára tud fizetéseket teljesíteni, harmadik feleknek pedig csak a kölcsönt nyújtó intézmény előzetes engedélyével teljesíthet fizetéseket.

(2)  

Az olyan életbiztosítási kötvények, amelyeknek a kedvezményezettje a hitelnyújtó intézmény, abban az esetben ismerhetők el biztosítékként, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

az életbiztosítási kötvényt a hitelnyújtó intézmény javára nyíltan elzálogosították vagy rá engedményezték;

b) 

az életbiztosítást nyújtó vállalatot értesítik az elzálogosításról vagy az engedményezésről, és az ennek következtében csak a hitelnyújtó intézmény előzetes engedélyével fizetheti ki a szerződés szerint kifizetendő összegeket;

c) 

a hitelnyújtó intézmény rendelkezik azzal a joggal, hogy a hitelfelvevő nemteljesítése esetén a kötvényt felmondja és a visszavásárlási értéket megkapja;

d) 

a hitelnyújtó intézményt tájékoztatják a kötvénytulajdonos kötvénnyel kapcsolatos bármely nemfizetéséről;

e) 

a hitelkockázati fedezet a kölcsön teljes futamidejére biztosított. Amennyiben ez nem lehetséges, mert a biztosítási viszony már a hitelviszony vége előtt lejár, akkor az intézménynek biztosítania kell, hogy a biztosítási szerződésből származó összeg a hitelszerződés átlagos hátralévő futamidejének végéig fedezetként szolgáljon az intézmény számára;

f) 

a zálogjog vagy engedményezés valamennyi, a hitelszerződés megkötésekor irányadó joghatóság előtt hatályos és érvényesíthető;

g) 

a visszavásárlási értéket az életbiztosítást nyújtó vállalat határozza meg és nem csökkenthető;

h) 

a visszavásárlási értéket az életbiztosítást nyújtó vállalatnak kérésre időben ki kell fizetnie;

i) 

a visszavásárlási értéket nem lehet az intézmény előzetes hozzájárulása nélkül kérni;

j) 

az életbiztosítást nyújtó vállalat a 2009/138/EK irányelv hatálya alá tartozik, vagy az Unióban alkalmazott felügyeleti és szabályozási rendelkezésekkel legalább egyenértékű rendelkezéseket alkalmazó harmadik ország illetékes hatóságának felügyelete alá tartozik.



2. alszakasz

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet és hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok

213. cikk

A garanciákra és hitelderivatívákra egyaránt vonatkozó követelmények

(1)  

A 214. cikk (1) bekezdésére is figyelemmel, a garanciából vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezet akkor minősül előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a hitelkockázati fedezet közvetlen;

b) 

a hitelkockázati fedezet mértéke világosan meghatározott és kétségbevonhatatlan;

c) 

a hitelkockázati fedezetre vonatkozó szerződés nem tartalmaz olyan záradékot, amelynek betartása a kölcsönt nyújtó közvetlen ellenőrzésén kívül esik, és amely:

i. 

lehetővé tenné a fedezetnyújtó számára, hogy a fedezetet egyoldalúan felmondja;

ii. 

növelné a fedezet tényleges költségeit a fedezett kitettség hitelminőségi besorolásának romlása révén;

iii. 

megakadályozhatná, hogy a fedezetnyújtót kötelezzék az időben történő fizetésre abban az esetben, ha az eredeti kötelezett nem tesz eleget fizetési kötelezettségeinek, vagy ha a lízingszerződés lejár a garantált maradványértéknek a 134. cikk (7) bekezdése és a 166. cikk (4) bekezdése szerinti elismerése céljából;

iv. 

megengedhetné a hitelkockázati fedezet futamidejének a fedezetnyújtó általi csökkentését;

d) 

a hitelkockázati fedezetre vonatkozó szerződés hatályos és érvényesíthető a hitelszerződés megkötésekor irányadó valamennyi joghatóság előtt.

(2)  
Az intézménynek bizonyítania kell az illetékes hatóság számára, hogy rendelkezik a garanciák és hitelderivatívák alkalmazásából eredő potenciális kockázat-koncentrációt kezelő rendszerekkel. Az intézménynek képesnek kell lennie az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani a hitelderivatívák és garanciák alkalmazásának stratégiája és az átfogó kockázati profil kezelése közötti kölcsönhatásokat.
(3)  
Az intézményeknek meg kell felelniük az összes, szerződésben foglalt és jogszabályban meghatározott arra vonatkozó előírásnak, valamint meg kell tenniük minden ahhoz szükséges lépést, hogy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet az alkalmazandó jog értelmében érvényesíthető legyen.

Az intézménynek megfelelő jogi felülvizsgálattal meg kell bizonyosodnia arról, hogy az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet valamennyi irányadó joghatóság előtt érvényesíthető. Az érvényesíthetőség folyamatos biztosítása érdekében az intézménynek szükség szerint meg kell ismételnie a felülvizsgálatot.

214. cikk

Állami és egyéb közszektorbeli viszontgaranciák

(1)  

Az intézmények a (2) bekezdésben felsorolt szervezetek által nyújtott garanciával fedezettként kezelhetik a (2) bekezdésben említett kitettségeket, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a viszontgarancia a követelés összes hitelkockázati elemét fedezi;

b) 

mind az eredeti garancia, mind pedig a viszontgarancia eleget tesz a garanciára vonatkozóan a 213. cikkben és a 215. cikk (1) bekezdésében meghatározott előírásoknak, kivéve a viszontgarancia közvetlen jellegét előíró rendelkezést;

c) 

a fedezet megbízható és a múltbeli adatok nem utalnak arra, hogy a viszontgarancia fedezetértéke kisebb, mint a szóban forgó szervezet által nyújtott közvetlen garancia.

(2)  

Az (1) bekezdésben meghatározott eljárás azokra a garantált kitettségekre alkalmazandó, amelyek az alábbi szervezetek valamelyike által nyújtott viszontgaranciával fedezettek:

a) 

központi kormányzatok vagy központi bankok;

b) 

regionális kormányzat vagy helyi hatóság;

c) 

közszektorbeli intézmény, amellyel szembeni követelés a 116. cikk (4) bekezdése szerint a központi kormányzattal szembeni követelésnek minősül;

d) 

multilaterális fejlesztési bank vagy nemzetközi szervezet, amelyre vonatkozóan a 117. cikk (2) bekezdése, illetve a 118. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyt alkalmaznak;

e) 

közszektorbeli intézmény, amellyel szembeni követelések kezelése a 116. cikk (1) és (2) bekezdésével összhangban történik.

(3)  
Az intézményeknek az (1) bekezdésben meghatározott módon kell eljárniuk a (2) bekezdésben foglalt felsorolásban nem szereplő szervezet által viszontgarantált kitettséget esetében is, amennyiben a kitettség viszontgaranciáját valamely, a felsorolásban szereplő intézmény közvetlenül biztosítja, és az (1) bekezdésben felsorolt feltételek teljesülnek.

215. cikk

Garanciákra vonatkozó további követelmények

(1)  

A garanciák akkor minősülnek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek, ha a 213. cikkben megállapított feltételek mindegyike, valamint az összes alábbi feltétel teljesül:

a) 

a kötelezett olyan nemteljesítése vagy fizetési mulasztása esetén, amely kiváltja a garancia lehívását, a hitelnyújtó intézménynek jogában áll a garanciát vállalótól a fedezet alapját képező követelés szerinti összeget időben követelni, és a garanciát vállaló általi fizetés nem tartozhat olyan rendelkezés hatálya alá, miszerint a hitelnyújtó intézménynek először a kötelezettől kell az összeget behajtania;

Lakóingatlan jelzáloghitelére fedezetet nyújtó előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet esetén a 213. cikk (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontjában és az e pont első albekezdésében előírt követelményeket elég 24 hónapos időszakon belül teljesíteni;

b) 

a garancia a garantőr általi, egyértelműen dokumentált kötelezettségvállalás;

c) 

az alábbi feltételek egyike teljesül:

i. 

a garancia kiterjed a kötelezettől a követelés keretében elvárt mindenfajta fizetéstípusra;

ii. 

amennyiben bizonyos fizetéstípusokat kizárnak a garancia köréből, a hitelnyújtó intézmény úgy korrigálta a garancia elismert értékét, hogy az a korlátozott fedezetet tükrözze.

(2)  

A kölcsönös garanciavállalás keretében nyújtott vagy a 214. cikk (2) bekezdésében felsorolt szervezetek által nyújtott vagy viszontgarantált garanciák esetében az e cikk (1) bekezdése a) pontjában meghatározott követelmények akkor tekinthetők teljesítettnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a) 

a hitelnyújtó intézménynek jogában áll időben hozzájutni a garantőr által teljesített előzetes fizetéshez, amely megfelel az alábbi két feltétel mindegyikének:

i. 

a hitelnyújtó intézmény által valószínűsíthetően elszenvedett veszteség megbízható becslésén alapul, amely tartalmazza a kamatfizetés elmaradásából származó veszteséget, valamint más, a hitelfelvevő által teljesítendő fizetéseket is;

ii. 

a garancia által nyújtott fedezet terjedelmével arányos;

b) 

a hitelnyújtó intézmény az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítani tudja, hogy a garancia veszteségcsökkentő hatásai – beleértve a hitelfelvevő által teljesítendő kamatfizetés és egyéb fizetések elmaradásából eredő veszteségeket is – indokolják ezt az eljárást.

216. cikk

Hitelderivatívákra vonatkozó további követelmények

(1)  

A hitelderivatívák akkor minősülnek előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek, ha a 213. cikkben megállapított feltételek mindegyike, valamint az összes alábbi feltétel teljesül:

a) 

a hitelderivatíva-szerződésben meghatározott hitelkockázati események magukban foglalják a következőket:

i. 

az alapul szolgáló kötelezettségnek a mulasztás időpontjában érvényes feltételei szerint esedékes összegek fizetésének elmulasztása, olyan türelmi idővel, amely megegyezik az alapul szolgáló kötelezettségben foglalt türelmi idővel vagy rövidebb annál;

ii. 

a kötelezett felszámolása, fizetésképtelensége vagy írásos nyilatkozata arról, hogy az esedékes fizetési kötelezettségeket általában nem tudja az esedékességükig teljesíteni, és ehhez hasonló események;

iii. 

az alapul szolgáló kötelezettség átstrukturálása, ami a tőke, kamat vagy díjak elengedését vagy fizetési halasztást von maga után, ami hitelezési veszteséget eredményez;

b) 

ha a hitelderivatíva lehetővé teszi a készpénzes kiegyenlítést:

i. 

az intézmény stabil értékelési folyamattal rendelkezik a veszteségek megbízható becslése érdekében;

ii. 

egyértelműen meghatározott az az időszak, amelyen belül az alapul szolgáló kötelezettséget a hitelkockázati esemény bekövetkezését követően értékelik;

c) 

amennyiben a kiegyenlítéshez az szükséges, hogy a kockázatot átadó rendelkezzék az alapul szolgáló kötelezettségnek a fedezetnyújtóra történő átruházásának jogával és képességével, az alapul szolgáló kötelezettség feltételeinek ki kell térniük arra, hogy az ilyen átruházáshoz szükséges beleegyezést ne lehessen indokolatlanul megtagadni;

d) 

egyértelműen meghatározták, kik felelősek a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapításáért;

e) 

a hitelkockázati esemény megállapítása nem lehet a fedezetnyújtó kizárólagos felelőssége;

f) 

a kockázatot átadó jogosult és képes a hitelnyújtót a hitelkockázati esemény bekövetkeztéről tájékoztatni.

Amennyiben a hitelkockázati esemény nem foglalja magában az alapul szolgáló kötelezettségnek az a) pont iii. alpontja szerinti átstrukturálását, a hitelkockázati fedezetet ennek ellenére el lehet ismerni, ha annak értékét a 233. cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerint csökkentik.

(2)  

Az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelderivatíva referenciakötelezettsége közötti vagy az alapul szolgáló kötelezettség és a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség közötti eltérés csak akkor megengedhető, ha az alábbi két feltétel mindegyike teljesül:

a) 

az adott esettől függően a referenciakötelezettség vagy a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettség az alapul szolgáló kötelezettséggel azonos (pari passu) vagy alacsonyabb besorolású;

b) 

az alapul szolgáló kötelezettséghez és az adott esettől függően a referenciaügylethez vagy a hitelkockázati esemény bekövetkezésének megállapítása céljából alkalmazott kötelezettséghez ugyanaz a kötelezett tartozik, és a kötelezettségek jogi úton kikényszeríthető, keresztfelmondásra vagy azonnali keresztvisszafizetésre jogosító záradékkal (cross-default clause, illetve cross-acceleration clause) rendelkeznek.

217. cikk

A 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra való jogosultságra vonatkozó követelmények

(1)  

A 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásra való jogosultsághoz a garanciából vagy hitelderivatívából származó hitelkockázati fedezetnek meg kell felelnie a következő feltételeknek:

a) 

az alapul szolgáló kötelezettség a következő kitettségek egyikével szembeni:

i. 

vállalati kitettség a 147. cikkben említettek szerint, kivéve a biztosítókat és viszontbiztosítókat;

ii. 

regionális kormányzattal, helyi hatósággal vagy közszektorbeli intézménnyel szembeni kitettség, amely nem tekinthető központi kormányzattal vagy központi bankkal szembeni kitettségnek a 147. cikk szerint;

iii. 

kkv-kkal szembeni kitettség, amelyet a 147. cikk (5) bekezdésével összhangban lakossággal szembeni kitettségként sorolnak be;

b) 

az alapul szolgáló eszköz kötelezettjei nem tagjai annak a csoportnak, amelybe a fedezetnyújtó tartozik;

c) 

a kitettséget a következő eszközök egyike fedezi:

i. 

egy kibocsátóra vonatkozó, előre nem rendelkezésre bocsátott fedezetű hitelderivatívák vagy egy kibocsátóra szóló garanciák;

ii. 

kosáron alapuló, első nemteljesítéskor lehívható termék;

iii. 

kosáron alapuló, n-edik nemteljesítéskor lehívható termék;

d) 

a hitelkockázati fedezet megfelel – az adott esettől függően – a 213., a 215., illetve a 216. cikkben megállapított követelményeknek;

e) 

a kitettséghez a 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárás alkalmazása előtt hozzárendelt kockázati súly semmilyen szempontból nem veszi figyelembe a hitelkockázati fedezetet;

f) 

az intézménynek joga van rá és elvárhatja, hogy a fedezetnyújtó fizetést teljesítsen a részére anélkül, hogy az intézménynek jogi lépéseket kellene tennie a fizetés partnernél való behajtására. Az intézménynek a lehetséges mértékig meg kell győződnie arról, hogy a fedezetnyújtó hajlandó azonnali fizetést teljesíteni hitelkockázati esemény bekövetkezte esetén;

g) 

a megvásárolt hitelkockázati fedezet a kitettség fedezett részén a szerződésben felvázolt hitelkockázati események bekövetkezte miatt felmerülő minden hitelveszteséget visel;

h) 

ha a hitelkockázati fedezet kifizetési struktúrája fizikai kiegyenlítést ír elő, a kölcsön, a kötvény vagy a függő kötelezettségek leszállíthatóságával kapcsolatosan jogbiztonságnak kell fennállnia;

i) 

ha az intézmény az alapul szolgáló kitettségtől eltérő kötelezettséget szándékozik leszállítani, biztosítania kell, hogy a leszállítandó kötelezettség eléggé likvid legyen ahhoz, hogy az intézmény képes legyen azt a szerződéssel összhangban történő leszállítás céljából megvásárolni;

j) 

a hitelkockázat-fedezeti megállapodások feltételeit jogilag írásban megerősíti mind a fedezetnyújtó, mind az intézmény;

k) 

az intézmények eljárással rendelkeznek a fedezetnyújtó hitelképessége és az alapul szolgáló kitettség kötelezettjének hitelképessége közötti túlzott korreláció megállapítására, amely korreláció abból adódik, hogy teljesítőképességük a szisztematikus kockázati tényezőn túl közös tényezőktől függ;

l) 

a felhígulási kockázattal szembeni fedezet esetén a megvásárolt követelések eladója nem tagja a fedezetnyújtóéval megegyező csoportnak.

(2)  
Az (1) bekezdés c) pontjának ii. alpontja alkalmazásában az intézményeknek a 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárást a kosáron belül arra az eszközre kell alkalmazniuk, amelynek a legalacsonyabb a kockázattal súlyozott kitettségértéke.
(3)  
Az (1) bekezdés c) pontjának iii. alpontja alkalmazásában a kapott hitelfedezet csak akkor vehető figyelembe, ha az (n-1)-edik nemteljesítésre szintén van fedezet, vagy ha a kosár (n-1)-edik eszközével kapcsolatban már nemteljesítésre került sor. Ebben az esetben az intézményeknek a 153. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárást a kosáron belül arra az eszközre kell alkalmazniuk, amelynek a legalacsonyabb a kockázattal súlyozott kitettségértéke.



4. szakasz

A hitelkockázat-mérséklés hatásainak kiszámítása



1. alszakasz

Előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

218. cikk

Hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok

A hitelnyújtó intézmény által kibocsátott, hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírokba történő befektetéseket készpénzbiztosítékként lehet kezelni az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásainak ezen alszakasszal összhangban történő kiszámítása céljából, feltéve, hogy a hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírokba ágyazott hitel-nemteljesítési csereügylet elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek minősül. Annak megállapítása céljából, hogy a hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírokba ágyazott hitel-nemteljesítési csereügylet elismert, előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek minősül-e, az intézmény teljesítettnek tekintheti a 194. cikk (6) bekezdésének c) pontjában foglalt feltételt.

219. cikk

Mérlegen belüli nettósítás

A hitelnyújtó intézménynek nyújtott és nála elhelyezett, mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönöket és betéteket a hitelnyújtó intézménynek készpénzbiztosítékként kell kezelnie azon nála elhelyezett mérlegen belüli nettósítás alá eső kölcsönökre és betétekre vonatkozó előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásainak kiszámításánál, amelyek ugyanabban a pénznemben vannak denominálva.

220. cikk

A felügyeleti volatilitási korrekció módszerének vagy a saját becslésű volatilitási korrekciós módszernek az alkalmazása nettósítási keretmegállapodásokra

(1)  
Az intézményeknek a repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő, elismert nettósítási keretmegállapodások hatálya alá tartozó kitettségek „teljes mértékben korrigált kitettségértékének” (E*) kiszámításakor alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezőt vagy a felügyeleti volatilitási korrekció vagy a saját becslésű volatilitási korrekció módszerével (saját becslés módszere) kell kiszámítaniuk, a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerére vonatkozó 223–226. cikk szerint.

A saját becslés módszerének használatára a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerére vonatkozó feltételek és követelmények vonatkoznak.

(2)  

Az E* kiszámítása céljából az intézményeknek:

a) 

az egyes értékpapír- vagy árutípusokhoz tartozó nettó pozíciót úgy kell kiszámítaniuk, hogy az ii. pontban levő összeget kivonják a i. pontban levő összegből:

i. 

a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönzött, eladott vagy biztosított azonos típusú értékpapírok vagy áruk teljes értéke;

ii. 

a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott azonos típusú értékpapírok vagy áruk teljes értéke;

b) 

a nettósítási keretmegállapodás kiegyenlítési pénznemétől eltérő devizákban levő nettó pozíciókat úgy kell kiszámítaniuk pénznemenként, hogy az ii. pontban levő összeget kivonják a i. pontban levő összegből:

i. 

az adott pénznemben denominált, a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönzött, eladott vagy biztosított értékpapírok teljes értékének összege és az ugyanabban a pénznemben a megállapodás szerint kölcsönzött vagy átcsoportosított készpénz összege;

ii. 

az adott pénznemben denominált, a nettósítási keretmegállapodás alapján kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott értékpapírok teljes értékének összege és az ugyanabban a pénznemben a megállapodás szerint kölcsönvett vagy kapott készpénz összege;

c) 

az adott csoportba tartozó értékpapír- vagy készpénzpozíciónak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk az adott csoportba tartozó értékpapírok pozitív vagy negatív nettó pozíciójának abszolút értékére;

d) 

a devizaárfolyam-kockázat (fx) volatilitási korrekciós tényezőjét kell alkalmazniuk minden egyes, a nettósítási keretmegállapodás kiegyenlítési pénznemétől eltérő pénznemben denominált nettó pozitív vagy negatív pozíció esetén.

(3)  

Az intézményeknek az E* értékét a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk:

image

ahol

Ei

=

a megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes kitettséghez (i) kapcsolódó olyan kitettségérték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni, ahol az intézmények a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a sztenderd módszer szerint számítják ki, vagy ahol a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az IRB-módszer szerint számítják ki;

Ci

=

a kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott, egy csoportba tartozó értékpapírok vagy azonos típusú áruk, illetve a kölcsönvett vagy kapott készpénz összegének értéke kitettségenként (i);

image

=

az adott csoportba tartozó értékpapír (j) (pozitív vagy negatív) nettó pozíciója;

image

=

a megállapodás kiegyenlítési pénznemétől eltérő adott k pénznembeli, a (2) bekezdés b) pontja szerint kiszámított nettó (pozitív vagy negatív) pozíció;

image

=

az adott csoportba tartozó értékpapírnak (j) megfelelő volatilitási korrekciós tényező;

image

=

k pénznem devizaárfolyam-kockázatára vonatkozó volatilitási korrekciós tényező.

(4)  
Nettósítási keretmegállapodások alá tartozó repoügyletekre, értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteségérték kiszámítása céljából az intézményeknek a (3) bekezdés szerint kiszámított E* értéket kell használniuk a partnerrel szembeni, a 113. cikk alkalmazásában a nettósítási keretmegállapodás alá tartozó ügyletekből eredő kitettség értékeként a sztenderd módszer szerint vagy a 3. fejezet alkalmazásában az IRB-módszer szerint.
(5)  
A (2) és (3) bekezdés alkalmazásában az értékpapír-csoport olyan értékpapírokra vonatkozik, melyeket ugyanaz a szervezet bocsátott ki, megegyező kibocsátási napon és lejárattal, ugyanazokkal a feltételekkel, valamint a 224. és – értelemszerűen – a 225. cikkben megállapított likvidálási idővel.

221. cikk

A belső modelleken alapuló módszer alkalmazása a nettósítási keretmegállapodásokra

(1)  
Az illetékes hatóságok engedélyével az intézmények a felügyeleti volatilitási korrekciómódszerének vagy a saját becslés módszerének alternatívájaként a repoügyletekre, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére és a származtatott ügyleteket kivéve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre kiterjedő, elismert nettósítási keretmegállapodások alkalmazásából származó teljes mértékben korrigált kitettségérték (E*) kiszámításakor alkalmazhatnak olyan, belső modelleken alapuló módszert, amely figyelembe veszi a nettósítási keretmegállapodás szerinti értékpapír-pozíciók és az érintett pénzügyi eszközök likviditása közti korrelációs hatásokat.
(2)  
Az illetékes hatóságok engedélyétől függően az intézmények a belső modelljeiket is alkalmazhatják az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelekre, ha azok olyan kétoldalú nettósítási keretmegállapodás tárgyát képezik, amely teljesíti a 6. fejezet 7. szakaszában meghatározott követelményeket.
(3)  
Az intézmény a belső modelleken alapuló módszer használatát attól függetlenül választhatja, hogy a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához a sztenderd módszert vagy az IRB-módszert választotta-e. Azonban ha az intézmény a belső modelleken alapuló módszer alkalmazását választja, azt kell alkalmaznia minden partner és értékpapír esetében, kivéve a nem jelentős portfóliókat, ahol a felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszer vagy a saját becslés módszerét alkalmazhatja a 220. cikkben meghatározottak szerint.

Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak a IV. cím 5. fejezete szerinti belső kockázatmérési modell alkalmazására, használhatják a belső modelleken alapuló módszert. Ha az intézmény nem kapott ilyen engedélyt, kérelmezheti az illetékes hatóságoktól a belső modelleken alapuló módszer használatának engedélyezését e cikk alkalmazásában.

(4)  

Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézmény számára a belső modelleken alapuló módszer használatát, ha meggyőződtek arról, hogy az intézménynek a nettósítási keretmegállapodás alá tartozó ügyletekből eredő kockázatok kezelésére szolgáló kockázatkezelési rendszere koncepcionálisan megalapozott, következetesen végrehajtott, és teljesíti az alábbi minőségi követelményeket:

a) 

az ügyletek potenciális árvolatilitásának kiszámítására alkalmazott belső kockázatkezelési modell szorosan integrálva van az intézmény napi kockázatkezelési folyamatába, és az az intézmény felső vezetése számára készített kockázatikitettség-jelentések alapjául szolgál;

b) 

az intézmény rendelkezik hitelkockázat-ellenőrzési egységgel, amely teljesíti az alábbi követelmények mindegyikét:

i. 

az üzleti és kereskedelmi egységektől független, és közvetlenül a felső vezetésnek jelent;

ii. 

felelős az intézmény kockázatkezelési rendszerének megtervezéséért és végrehajtásáért;

iii. 

a kockázatmérési modell eredményeiről, valamint a pozíciókra vonatkozó határértékekkel kapcsolatban hozandó megfelelő intézkedésekről napi jelentéseket készít és elemez;

c) 

a hitelkockázat-ellenőrzési egység által készített napi jelentéseket a vezetés azon szintjén vizsgálják felül, ahol megfelelő hatáskörrel rendelkeznek a felvett pozíciók és az általános kockázati kitettség csökkentésére szolgáló intézkedések végrehajtására;

d) 

az intézmény megfelelő számú, a hitelkockázat-ellenőrzési egységben használt bonyolult modellekben jártas munkatárssal rendelkezik;

e) 

az intézmény kidolgozott eljárásokkal rendelkezik a kockázatértékelési rendszer általános működésével kapcsolatos belső szabályoknak és dokumentált kontrolloknak való megfelelés monitorozására és biztosítására;

f) 

az intézmény modelljei bizonyítottan elfogadható pontosságúak a kockázatok mérése tekintetében, amit legalább egy évi adatmennyiség utóteszteléssel kell bizonyítani;

g) 

az intézmény rendszeresen szigorú stresszteszteket végez, amelynek eredményeit a felső vezetés felülvizsgálja, és azok a felső vezetés által megállapított irányelvekben és határértékekben tükröződnek;

h) 

az intézmény rendszeres belső ellenőrzési eljárásának részeként kockázatértékelési rendszerét független felülvizsgálatnak veti alá. A felülvizsgálatnak a kereskedelmi egységek és a független hitelkockázat-ellenőrzési egység tevékenységeire egyaránt ki kell terjednie;

i) 

az intézmény évente legalább egyszer felülvizsgálja kockázatkezelési rendszerét;

j) 

a belső modell megfelel a 292. cikk (8) és (9) bekezdésében és a 294. cikkben meghatározott követelményeknek.

(5)  
Az intézmények belső kockázatmérési modelljének elegendő számú kockázati tényezőt kell leképeznie ahhoz, hogy az összes lényeges árkockázatot figyelembe vegye.

Az intézmények használhatnak empirikus korrelációkat is a kockázati kategóriákon belül és a kockázati kategóriák között, ha az intézmény korrelációk mérésére szolgáló rendszere megalapozott és következetesen megvalósított.

(6)  

A belső modelleken alapuló módszert használó intézményeknek az E* értékét a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk:

image

ahol

Ei

=

a megállapodás hatálya alá tartozó minden egyes (i) kitettséghez kapcsolódó olyan kitettségérték, amelyet hitelkockázati fedezet hiányában kellene alkalmazni, ha az intézmények a kockázattal súlyozott kitettségértékeket a sztenderd módszer szerint számítják ki, vagy ha a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és a várható veszteségértékeket az IRB-módszer szerint számítják ki;

Ci

=

a kölcsönvett, megvásárolt vagy kapott értékpapírok, illetve a kölcsönvett vagy kapott készpénz összegének értéke (i) kitettségenként.

A kockázattal súlyozott kitettség értékének belső modellekkel történő kiszámításakor az intézményeknek a modell által a megelőző üzleti napra adott eredményt kell alkalmazniuk.

(7)  

A (6) bekezdésben említett érték potenciális változásának kiszámítására a következő előírások mindegyike alkalmazandó:

a) 

legalább naponta kell elvégezni;

b) 

99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallumot kell alkalmazni;

c) 

5 napnak megfelelő likvidációs időtartamot kell alkalmazni, kivéve az értékpapír-repoügyletektől vagy értékpapírok kölcsönbe adásától vagy kölcsönbe vételétől eltérő ügyletek esetében, ahol 10 napnak megfelelő likvidációs időtartamot kell alkalmazni;

d) 

legalább egyéves tényleges megfigyelési időszakon kell alapulnia, kivéve, ha az árfolyam-ingadozás jelentős növekedése ennél rövidebb megfigyelési időszakot indokol;

e) 

a számításhoz használt adatokat háromhavonta frissíteni kell;

Ha az intézmény rendelkezik a 285. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumokat teljesítő repoügylettel, értékpapírt és/vagy árut adott vagy vett kölcsönbe, vagy rendelkezik értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügylettel vagy hasonló ügylettel, illetve nettósítási halmazzal, a minimális tartási időszakot összhangba kell hozni a 285. cikk (5) bekezdésével együtt értelmezett, említett bekezdéseknek megfelelően alkalmazandó letéti kockázati periódussal.

(8)  
Nettósítási keretmegállapodások alá tartozó repoügyletekre, értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, illetve egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletekre vonatkozó, kockázattal súlyozott kitettségérték és várható veszteségérték kiszámítása céljából az intézményeknek a (6) bekezdés szerint kiszámított E* értéket kell használniuk a partnerrel szembeni, a 113. cikk alkalmazásában a nettósítási keretmegállapodás alá tartozó ügyletekből eredő kitettség értékeként a sztenderd módszer szerint vagy a 3. fejezet alkalmazásában az IRB-módszer szerint.
(9)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

a (3) bekezdés alkalmazásában mi minősül nem jelentős portfóliónak;

b) 

az annak meghatározására szolgáló kritériumok, hogy helyes és következetesen végrehajtott-e a belső modell a (4) és (5) bekezdés és a nettósítási keretmegállapodások alkalmazásában.

Az EBH 2015. december 31-ig benyújtja a Bizottságnak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

222. cikk

Pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere

(1)  
Az intézmények csak akkor használhatják a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét, ha a kockázattal súlyozott kitettségértékeket sztenderd módszerrel számítják ki. Az intézmények nem használhatják egyszerre a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerét a pénzügyi biztosítékok átfogó módszerével, kivéve a 148. cikk (1) bekezdése és a 150. cikk (1) bekezdése alkalmazásában. Az intézmények nem alkalmazhatják ezt a kivételt szelektív módon azzal a céllal, hogy csökkentett szavatolótőke-követelményt érjenek el vagy szabályozási arbitrázst kövessenek el.
(2)  
A pénzügyi biztosítékok egyszerű módszerének használata esetén az intézményeknek az elismert pénzügyi biztosítékhoz a 207. cikk (4) bekezdésének d) pontja szerint megállapított piaci értékkel megegyező értéket kell hozzárendelniük.
(3)  
Az intézményeknek a kitettségértékeknek az elismert biztosíték piaci értéke által fedezett részéhez azt a kockázati súlyt kell rendelniük, amelyet a 2. fejezetnek megfelelően rendelnének, ha a hitelnyújtó intézménynek közvetlen kitettsége lenne a biztosíték eszközével szemben. E célból az I. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségértéke az értékének 100 %-a a 111. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték helyett.

A biztosítékkal fedezett rész kockázati súlyozása legalább 20 %, a (4)–(6) bekezdésekben meghatározott esetek kivételével. Az intézményeknek a kitettségérték fennmaradó részére azt a kockázati súlyt kell alkalmazniuk, amely megegyezik a 2. fejezet szerint a partner fedezetlen kitettségére alkalmazandó súllyal.

(4)  
Az intézményeknek a 227. cikk kritériumait teljesítő repoügyletből, értékpapír vagy áru kölcsönbe adásából vagy kölcsönbe vételéből származó kitettség fedezett részéhez 0 %-os kockázati súlyt kell rendelniük. Ha az ügyletben a partner nem meghatározó piaci szereplő, az intézményeknek 10 %-os kockázati súlyt kell hozzárendelniük.
(5)  
Az intézményeknek a biztosíték által fedezett részig 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a 6. fejezetben meghatározott kitettségértékekre a II. mellékletben felsorolt, piaci áron értékelt, készpénzzel vagy készpénzjellegű instrumentummal fedezett olyan származtatott ügyletek esetében, ahol nincs pénznembeli eltérés.

Az intézményeknek a biztosíték által fedezett részig 10 %-os kockázati súlyt kell alkalmazniuk a központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, – a 2. fejezet szerint 0 % kockázati súlyozású – hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal fedezett ügyletek esetén.

(6)  

A (4) és (5) bekezdésekben említettektől eltérő ügyletek esetében az intézmények 0 %-os kockázati súlyt alkalmazhatnak, ha a kitettség és a biztosíték azonos pénznemben denominált, és az alábbi követelmények valamelyike teljesül:

a) 

a biztosíték készpénzletét vagy készpénzjellegű instrumentum;

b) 

a biztosíték központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott, a 114. cikk alapján 0 %-os kockázati súlyra jogosult hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, melynek piaci értékét 20 %-kal csökkentették.

(7)  

Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásában a központi kormányzatok vagy központi bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok közé az alábbiak tartoznak:

a) 

regionális kormányzatok vagy helyi hatóságok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 115. cikk szerint azzal a központi kormányzattal szembeni kitettségként kell kezelni, amelynek joghatósága alá a kibocsátó tartozik;

b) 

multilaterális fejlesztési bankok által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 117. cikk (2) bekezdése szerint vagy annak értelmében 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

c) 

olyan nemzetközi szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyekre vonatkozóan a 118. cikk szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

d) 

közszektorbeli intézmény által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, amelyeket a 116. cikk (4) bekezdése értelmében központi kormányzattal szembeni kitettségként kezelnek.

223. cikk

Pénzügyi biztosítékok átfogó módszere

(1)  
Az áringadozás figyelembevétele érdekében az intézményeknek a biztosíték piaci értékét a 224–227. cikknek megfelelően volatilitási korrekcióval kell módosítaniuk a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere céljából történő értékelés során.

Ha a biztosíték olyan pénznemben denominált, amely eltér az alapul szolgáló kitettség pénznemétől, az intézményeknek a 224–227. cikk szerint a devizavolatilitást tükröző korrekciós értékkel kell korrigálniuk a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényezőt.

Az illetékes hatóságok által a 6. fejezet szerint elismert nettósítási megállapodások alá tartozó, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében az intézményeknek a pénznem-volatilitást tükröző volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk, ha a biztosíték pénzneme eltér a kiegyenlítés pénznemétől. Az intézményeknek akkor is egyetlen volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk, ha a nettósítási megállapodás alá tartozó ügyletekhez több pénznem kapcsolódik.

(2)  

Az intézményeknek a biztosíték volatilitással korrigált értékét (CVA), amelyet figyelembe kell venniük, a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol

C

=

a biztosíték értéke;

HC

=

a 224. és 227. cikk szerint számított, a biztosítéknak megfelelő volatilitási korrekciós tényező;

Hfx

=

a 224. és 227. cikk szerint számított, a pénznembeli eltérésnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező.

Az intézményeknek az ebben a bekezdésben meghatározott képletet kell használniuk a biztosíték volatilitással korrigált értékének kiszámításához az összes ügylet esetében, kivéve azokat az elismert nettósítási keretmegállapodások alá tartozó ügyleteket, amelyekre a 220. és 221. cikkben foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

(3)  

Az intézményeknek a kitettség volatilitással korrigált értékét (EVA), amelyet figyelembe kell venniük, a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol

E

=

az a kitettségérték, amelyet értelemszerűen a 2. vagy a 3. fejezetnek megfelelően határoznának meg, ha a kitettség fedezetlen lenne;

HE

=

a 224. és 227. cikk szerint számított, a kitettségnek megfelelő volatilitási korrekciós tényező.

▼M8

Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében a 6. fejezet 6. szakaszában meghatározott módszert használó intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk az EVA-t:

EVA = E.

▼C2

(4)  

A (3) bekezdésben szereplő E kiszámítása céljából a következők alkalmazandók:

a) 

a kockázattal súlyozott kitettségértéket a sztenderd módszer alapján számító intézmények esetében az I. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségértéke a tétel értékének 100 %-a a 111. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték helyett;

b) 

a kockázattal súlyozott kitettségértéket az IRB-módszer alapján számító intézmények esetében a 166. cikk (8)–(10) bekezdésében felsorolt tételek kitettségértékét az említett bekezdésekben meghatározott hitel-egyenértékesítési tényezők vagy faktorok helyett 100 %-os hitel-egyenértékesítési tényező használatával kell kiszámítani.

(5)  

Az intézményeknek a kitettség teljes mértékben korrigált értékét (E*) a volatilitást és a biztosíték kockázatcsökkentő hatását egyaránt figyelembe véve az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:

image

ahol

EVA

=

a kitettség volatilitással korrigált értéke, a (3) bekezdés szerint számítva;

CVAM

=

a CVA lejárati eltérésekre vonatkozó korrekcióval módosított értéke az 5. szakasz rendelkezéseinek megfelelően.

▼M8

Tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében a 6. fejezet 3., 4. és 5. szakaszában meghatározott módszereket használó intézményeknek a 6. fejezet 3., 4. és 5. szakaszában meghatározott rendelkezéseknek megfelelően figyelembe kell venniük a biztosíték kockázatcsökkentő hatását.

▼C2

(6)  
Az intézmények a volatilitási korrekciós tényezőket vagy a 224. cikkben említett felügyeleti volatilitási korrekció módszerével vagy a saját becslés 225. cikkben említett módszerével számíthatják ki.

Az intézmény a felügyeleti volatilitási korrekció módszerének vagy a saját becslés módszerének használatát attól függetlenül választhatja, hogy a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához a sztenderd módszert vagy az IRB-módszert választotta.

Ha azonban az intézmény a saját becslés módszerét alkalmazza, azt az eszközök minden típusára vonatkozóan kell alkalmaznia, kivéve a nem jelentős portfóliókat, amelyekre a felügyeleti volatilitási korrekció módszere alkalmazható.

(7)  

Ha a biztosíték több elismert elemből áll, az intézményeknek a volatilitási korrekciós tényezőt (H) a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol

ai

=

az i-edik elismert elem értékének aránya a biztosíték teljes értékében;

Hi

=

az i-edik elismert elemre alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező.

224. cikk

Felügyeleti volatilitási korrekció a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

(1)  

Az intézmények által a felügyeleti volatilitási korrekció módszerének belül alkalmazandó volatilitási korrekciós tényezők (napi újraértékelést feltételezve) e bekezdés 1–4. táblázatában találhatók.

VOLATILITÁSI KORREKCIÓS TÉNYEZŐK



1. táblázat

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminőségi besorolás

Hátralevő lejárat

A 197. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője

A 197. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője

Értékpapírosítási pozíciók volatilitási korrekciós tényezője, amely megfelel a 197. cikk (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott kritériumoknak

 

 

likvidálás-hoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 5 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 5 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidálás-hoz szükséges idő: 5 nap (%)

1

≤ 1 év

0,707

0,5

0,354

1,414

1

0,707

2,829

2

1,414

 

> 1 ≤ 5 év

2,828

2

1,414

5,657

4

2,828

11,314

8

5,657

 

> 5 év

5,657

4

2,828

11,314

8

5,657

22,628

16

11,313

2-3

≤ 1 év

1,414

1

0,707

2,828

2

1,414

5,657

4

2,828

 

> 1 ≤ 5 év

4,243

3

2,121

8,485

6

4,243

16,971

12

8,485

 

> 5 év

8,485

6

4,243

16,971

12

8,485

33,942

24

16,970

4

≤ 1 év

21,213

15

10,607

N/A

N/A

N/A

N/A

N/A

N/A

 

> 1 ≤ 5 év

21,213

15

10,607

N/A

N/A

N/A

N/A

N/A

N/A

 

> 5 év

21,213

15

10,607

N/A

N/A

N/A

N/A

N/A

N/A



2. táblázat

A rövid lejáratú, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminőségi besorolás

A 197. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője

A 197. cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott, rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok volatilitási korrekciós tényezője

Értékpapírosítási pozíciók volatilitási korrekciós tényezője, amely megfelel a 197. cikk (1) bekezdésének h) pontjában meghatározott kritériumoknak

 

likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%)

1

0,707

0,5

0,354

1,414

1

0,707

2,829

2

1,414

2-3

1,414

1

0,707

2,828

2

1,414

5,657

4

2,828



3. táblázat

Más típusú biztosíték vagy kitettség

 

likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%)

Főbb tőzsdeindexben szereplő részvények, főbb tőzsdeindexben szereplő átváltoztatható kötvények

21,213

15

10,607

Más elismert tőzsdén jegyzett értékpapírok vagy átváltoztatható kötvények

35,355

25

17,678

Készpénz

0

0

0

Arany

21,213

15

10,607



4. táblázat

Pénznembeli eltérés volatilitási korrekciója

likvidáláshoz szükséges idő: 20 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 10 nap (%)

likvidáláshoz szükséges idő: 5 nap (%)

11,314

8

5,657

(2)  

A volatilitási korrekciós tényező (1) bekezdés szerinti kiszámításakor a következő feltételeknek kell teljesülniük:

a) 

fedezett kölcsönügyletek esetén az értékesítési időszak 20 munkanap;

b) 

repoügyletek, kivéve, ha értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére, és értékpapírok kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek esetén a likvidációs időszak 5 munkanap;

c) 

egyéb tőkepiac-vezérelt ügyletek esetében a likvidációs időszak 10 munkanap.

Ha az intézmény rendelkezik a 285. cikk (2), (3) és (4) bekezdésében meghatározott kritériumokat teljesítő ügylettel vagy nettósítási halmazzal, a minimális tartási időszakot összhangba kell hozni az említett bekezdéseknek megfelelően alkalmazandó letéti kockázati periódussal.

(3)  
Az (1) bekezdés 1–4. táblázatában és a (4)–(6) bekezdésben a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó hitelminőségi besorolás az a besorolás, amelynek a hitelminőségi besorolást az EBH a 2. fejezet szerint megfeleltette.

A hitelviszonyt megtestesítő értékpapírhoz tartozó, az első albekezdésben említett hitelminőségi besorolás meghatározása céljából a 197. cikk (7) bekezdése is alkalmazandó.

(4)  
Repoügylet keretében kölcsönbe adott vagy értékesített, illetve kölcsönbe adott vagy kölcsönbe vett nem elismert értékpapírok vagy áruk volatilitási korrekciós tényezője megegyezik az elismert tőzsdén jegyzett, a fő tőzsdeindexben nem szereplő értékpapírokéval.
(5)  
Kollektív befektetési formák elismert befektetési jegyei esetén a volatilitási korrekciós tényező azon volatilitási korrekciós tényezők súlyozott átlaga, amelyek – az ügylet (2) bekezdésben meghatározott likvidációs időszakát figyelembe véve – azokra az eszközökre vonatkoznának, amelyekbe az alap befektetett.

Amennyiben azok az eszközök, amelyekbe az alap befektetett, ismeretlenek az intézmény előtt, úgy a volatilitási korrekciós tényező az a legmagasabb volatilitási korrekciós tényező, amely azokra az eszközökre vonatkozik, amelyekbe az alap befektetni jogosult.

▼M9

(6)  
Az intézmények vagy befektetési vállalkozások által kibocsátott, a 197. cikk (4) bekezdésében foglalt elismerhetőségi kritériumokat teljesítő, nem minősített hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokhoz tartozó volatilitási korrekciós tényező megegyezik a 2. vagy 3. hitelminőségi besorolásnak megfelelő külső hitelminősítéssel rendelkező intézmények vagy vállalatok által kibocsátott értékpapírokéval.

▼C2

225. cikk

Volatilitási korrekciók saját becslései a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

(1)  
Az illetékes hatóságok kötelesek engedélyezni az intézményeknek, hogy saját volatilitási becsléseiket alkalmazzák a biztosítékokra és kitettségekre vonatkozó volatilitási korrekciós tényezők kiszámítására, amennyiben az intézmények megfelelnek a (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeknek. Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak saját volatilitási becsléseik használatára, nem térhetnek vissza más módszerekhez, kivéve azt az esetet, amikor annak oka megfelelően alátámasztott, és azt az illetékes hatóságok engedélyezték.

Az olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében, amelyek külső hitelminősítő intézet által készített befektetési fokozatú vagy jobb minősítéssel rendelkeznek, az intézmények a volatilitási becslést számíthatják az egyes értékpapír-kategóriákra vonatkozóan.

A valamely külső hitelminősítő intézettől befektetési fokozatú minősítésnél alacsonyabbnak megfelelő minősítést kapott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és más elismert biztosíték esetében az intézményeknek a volatilitási korrekciós tényezőt minden elemhez külön kell kiszámítaniuk.

A saját becslés módszerét alkalmazó intézményeknek a biztosíték vagy pénznembeli eltérés volatilitását a fedezetlen kitettség, biztosíték vagy a devizaárfolyamok közötti korrelációk figyelembevétele nélkül kell megbecsülniük.

A vonatkozó kategóriák megállapítása során az intézményeknek figyelembe kell venniük az értékpapír kibocsátójának típusát, az értékpapírok külső hitelminősítését, azok hátralevő futamidejét és korrigált hátralevő futamidejét. A volatilitási becslésnek az intézmény által az adott kategóriába sorolt értékpapírokra nézve reprezentatívnak kell lennie.

(2)  

A volatilitási korrekciós tényezőket a következő kritériumok mindegyikének figyelembevételével kell kiszámítani:

a) 

az intézményeknek a számítást 99 %-os, egyoldalú konfidencia-intervallumra kell alapozniuk;

b) 

az intézményeknek a számítást az alábbi értékesítési időszakokra kell alapozniuk:

i. 

fedezett kölcsönügyletek esetén 20 munkanap;

ii. 

repoügyletek esetén 5 munkanap, amennyiben az ügylet nem áruk vagy árukhoz fűződő garantált tulajdonjogok átruházásával kapcsolatos, vagy nem értékpapírok kölcsönbe adásához vagy kölcsönbe vételéhez kapcsolódik;

iii. 

egyéb, tőkepiac-vezérelt ügyletek esetén 10 munkanap;

c) 

az intézmények a b) pontban az adott ügylethez megadottnál rövidebb vagy hosszabb értékesítési időszak alapján, az „időszak négyzetgyöke” képlettel kiszámított volatilitási korrekciós értékeket is alkalmazhatnak:

image

ahol

TM

=

a megfelelő likvidációs időszak;

HM

=

a TM likvidációs időszakon alapuló volatilitási korrekciós tényező;

HN

=

a TN likvidációs időszakon alapuló volatilitási korrekciós tényező;

d) 

Az intézményeknek figyelembe kell venniük az alacsonyabb minősítésű eszközök illikviditását. A likvidációs időszakot felfelé kell korrigálniuk abban az esetben, ha kétség merül fel a biztosíték likviditásával kapcsolatban. Emellett azonosítaniuk kell az olyan eseteket, amelyeknél a múltbeli adatok alapján alulbecsülhető a potenciális volatilitás. Az ilyen esetekre stressztesztet kell végezni.

e) 

Az intézmények által a volatilitási korrekciós tényező számításához használt múltbeli megfigyelési időszak hosszának legalább egy évnek kell lennie. Azon intézmények esetében, amelyek súlyozási rendszert vagy más módszereket használnak a múltbeli megfigyelési időszakra vonatkozóan, a tényleges megfigyelési időszaknak legalább egy évnek kell lennie. Az illetékes hatóságok előírhatják az intézmények számára, hogy a volatilitási korrekciós tényezőt rövidebb megfigyelési időszak használatával számítsák ki, amennyiben az illetékes hatóság szerint azt az árak volatilitásának lényeges növekedése indokolttá teszi.

f) 

Az intézményeknek legalább háromhavonta frissíteniük kell adatállományaikat és ki kell számítaniuk a volatilitási korrekciós tényezőket, valamint a piaci árak lényeges változásakor minden esetben újra kell értékelniük az adatállományokat.

(3)  

A volatilitási korrekciók becslésének teljesítenie kell az alábbi minőségi kritériumok mindegyikét:

a) 

az intézményeknek a volatilitási becsléseket a napi kockázatkezelési folyamatokban kell alkalmazniuk, beleértve a belső kitettségi határértékekkel kapcsolatos alkalmazást is;

b) 

ha az intézmény által a napi kockázatkezelési folyamatokban alkalmazott likvidációs időszak hosszabb az adott ügylet típusához e szakaszban meghatározottnál, az intézmény volatilitási korrekciós tényezőjét meg kell szorozni a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott „időszak négyzetgyöke” képlettel;

c) 

az intézménynek kidolgozott eljárásokkal kell rendelkeznie a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működésére vonatkozó szabályoknak és dokumentált eljárásoknak való megfelelés monitoorzása és biztosítása, valamint ezen becsléseknek a kockázatkezelési folyamatba történő integrációja érdekében.

d) 

az intézmény által a volatilitási korrekciós tényező becslésére használt rendszer független felülvizsgálatát az intézmény saját belső ellenőrzési folyamatának keretei között rendszeresen el kell végezni. A volatilitási korrekciós tényező becslésére és e becsléseknek az intézmény saját kockázatkezelési folyamatába történő integrációjára szolgáló átfogó rendszer felülvizsgálatát legalább évente egyszer el kell végezni. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie legalább a következőkre:

i. 

a becsült volatilitási korrekciós tényező integrációja a napi kockázatkezelésbe;

ii. 

a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló folyamatban történt bármilyen lényeges változás validálása;

iii. 

a volatilitási korrekciós tényező becslésére szolgáló rendszer működtetéséhez használt adatforrások következetességének, időszerűségének és megbízhatóságának ellenőrzése, beleértve az ilyen adatforrások függetlenségének vizsgálatát is;

iv. 

a volatilitásra vonatkozó feltételezések pontossága és helyessége.

226. cikk

A volatilitási korrekciós tényező felszorzása a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

Napi újraértékelés esetén az intézmények kötelesek a 224. cikkben meghatározott volatilitási korrekciós tényezőket alkalmazni. Hasonlóképpen, ha egy intézmény a 225. cikknek megfelelően a saját becslés módszerét alkalmazza a volatilitási korrekciós tényező meghatározására, akkor azokat először a napi újraértékelés alapján kell kiszámítania. Ha az újraértékelés a napi gyakoriságnál ritkábban történik, az intézményeknek nagyobb volatilitási korrekciós tényezőt kell alkalmazniuk. A kiszámításhoz az intézményeknek a napi újraértékelési volatilitási korrekciós tényezőt fel kell szorozniuk az alábbi „időszak négyzetgyöke” képlettel:

image

ahol

H

=

az alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező;

HM

=

a napi újraértékelés esetén alkalmazandó volatilitási korrekciós tényező;

NR

=

a két újraértékelés között ténylegesen eltelt munkanapok száma;

TM

=

az adott típusú ügylet likvidációs időszaka.

227. cikk

0 %-os volatilitási korrekciós tényező alkalmazásának feltételei a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

(1)  
Repoügyletekkel és értékpapír-kölcsönzési vagy értékpapír-kölcsönvételi ügyletekkel kapcsolatban, ahol az intézmény a felügyeleti volatilitási korrekció 224. cikk szerinti módszerét vagy a saját becslés 225. cikk szerinti módszerét alkalmazza, és teljesülnek a (2) bekezdés a)–h) pontjában meghatározott feltételek, az intézmények eltérhetnek a 224–226. cikkben meghatározott módon kiszámított volatilitási korrekciós tényező alkalmazásától, és ehelyett 0 %-os volatilitási korrekciós tényezőt alkalmazhatnak. A 221. cikkben meghatározott, belső modelleken alapuló módszert alkalmazó intézmények nem használják az e cikkben meghatározott eljárást.
(2)  

Az intézmények akkor alkalmazhatnak 0 %-os volatilitási korrekciós tényezőt, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

mind a kitettség, mind a biztosíték készpénz vagy a 197. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti, központi kormányzat vagy központi bank által kibocsátott hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, amelyhez a 2. fejezet alapján 0 %-os kockázati súly rendelhető;

b) 

a kitettség és a biztosíték egyaránt ugyanabban a pénznemben denominált;

c) 

az ügylet lejárati ideje nem haladja meg az egy napot, vagy a kitettséget és a biztosítékot egyaránt naponta piaci áron értékelik vagy napi letétkiigazítást alkalmaznak;

d) 

a letétkiigazítás partner általi elmulasztását megelőző utolsó piaci áron történő értékelés és a biztosíték értékesítése közötti időszak nem haladja meg a négy munkanapot;

e) 

az ügylet kiegyenlítése az adott ügylettípushoz bizonyítottan alkalmas kiegyenlítési rendszerben történik;

f) 

a megállapodáshoz vagy ügylethez kapcsolódó okmányok az adott értékpapírokkal kapcsolatos repoügyletek vagy értékpapír-kölcsönzési és értékpapír-kölcsönvételi ügyletek esetében előírt szabványos piaci okmányok;

g) 

az ügyletet szabályozó okmány meghatározza, hogy ha a partner elmulasztja készpénzzel vagy értékpapírokkal történő fizetési, letétbiztosítási vagy más kötelezettségének teljesítését, az ügylet azonnal felbontható;

h) 

a partnert az illetékes hatóságok meghatározó piaci szereplőnek tekintik.

(3)  

A (2) bekezdés h) pontjában említett meghatározó piaci szereplők többek között az alábbi szervezetek:

a) 

a 197. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott szervezetek, amelyekkel szembeni kitettségekre vonatkozóan a 2. fejezet szerint 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni;

b) 

intézmények;

▼M9

ba) 

befektetési vállalkozások;

▼C2

c) 

más pénzügyi vállalatok a 2009/138/EK irányelv 13. cikke 25. pontja b) és d) alpontja értelmében, amelyekkel szembeni kitettségekhez a sztenderd módszer szerint 20 %-os kockázati súlyt rendelnek, vagy olyan intézmények, melyek az IRB-módszer szerint számítják ki a kockázattal súlyozott kitettségértéket és a várható veszteségértéket, és nem rendelkeznek elismert külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel, hanem az intézmény által adott belső minősítéssel rendelkeznek;

d) 

szabályozott kollektív befektetési formák, melyekre tőke- illetve tőkeáttételi követelmények vonatkoznak;

e) 

szabályozott nyugdíjalapok;

f) 

elismert elszámoló szervezetek.

228. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint

(1)  
A sztenderd módszer szerint az intézményeknek a 223. cikk (5) bekezdése szerint kiszámított E* értékét kell használniuk kitettségértékként a 113. cikk alkalmazásában. Az I. mellékletben említett mérlegen kívüli tételek esetében az intézmények által használt E* az az érték, amelyre a kitettségérték megállapítása érdekében a 111. cikk (1) bekezdésében említett százalékos arányokat alkalmazzák.
(2)  

Az IRB-módszer szerint az intézményeknek a tényleges LGD-értéket (LGD*) kell használniuk LGD-ként a 3. fejezet alkalmazásában. Az LGD* értékét az intézményeknek az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:

image

ahol

LGD

=

az az LGD, amely a 3. fejezet alapján vonatkozna a kitettségre, ha az fedezetlen lenne;

E

=

a 223. cikk (3) bekezdése szerinti kitettségérték;

E*

=

a 223. cikk (5) bekezdése szerint számított, teljes mértékben korrigált kitettségérték.

229. cikk

Egyéb elismert biztosítékok értékelési elvei az IRB-módszer szerint

(1)  
Ingatlan-biztosíték esetén a biztosítékot független értékbecslőnek kell értékelnie piaci vagy annál alacsonyabb értéken. Az intézménynek elő kell írnia a független értékbecslő számára a piaci érték átlátható és egyértelmű módon történő dokumentálását.

Azon tagállamokban, ahol a jogszabályi vagy rendeleti előírásokban szigorú kritériumokat határoztak meg a jelzálog-hitelbiztosítéki érték meghatározására vonatkozóan, az ingatlant a független értékbecslő a jelzálog-hitelbiztosítéki értéken vagy annál alacsonyabb értéken értékelheti. Az intézményeknek elő kell írniuk, hogy a független értékbecslő nem vehet számításba spekulatív elemeket a jelzálog-hitelbiztosítéki érték megállapítása során, és hogy ezt az értéket átlátható és egyértelmű módon dokumentálnia kell.

A biztosíték értéke a piaci vagy a jelzálog-hitelbiztosítéki értéken alapuló, a 208. cikk (3) bekezdése szerinti monitoring eredményeit tükröző és az ingatlant terhelő elsőbbségi követeléseket figyelembe vevő csökkentett érték.

(2)  
A követelések esetében azok értéke a követelések összege.
(3)  
Az intézményeknek az ingatlan-biztosítékon kívüli dologi biztosítékokat piaci értékén kell értékelniük. E cikk alkalmazásában a piaci érték az a becsült ár, amelyen a biztosíték egymástól független felek közötti eladási és vételi szándék esetén az értékelés időpontjában értékesíthető lenne.

230. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása egyéb elismert biztosítékok esetén az IRB-módszer szerint

(1)  
Az intézményeknek az e bekezdésnek és a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított LGD*-értéket kell használniuk LGD-ként a 3. fejezet alkalmazásában.

Amennyiben a biztosíték értékének (C) a kitettség értékéhez (E) viszonyított aránya az 5. táblázatban meghatározott, a kitettség előírt minimális fedezettségszintje (C*) alá csökken, az LGD* a 3. fejezetben meghatározott, a partnerrel szembeni fedezetlen kitettség LGD-értéke. E célból az intézményeknek a 166. cikk (8)–(10) bekezdésében felsorolt tételek kitettségértékének kiszámításakor az említett bekezdésekben szereplő hitel-egyenértékesítési tényezők vagy faktorok helyett 100 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt vagy faktort kell használniuk.

Amennyiben a biztosíték értékének a kitettség értékéhez viszonyított aránya meghaladja a, az 5. táblázatban meghatározott második, magasabb C** küszöbértéket, az LGD* az 5. táblázatban meghatározott értéket veszi fel.

Ha a teljes kitettség nem éri el az előírt C** fedezettségi szintet, az intézményeknek a kitettséget két külön kitettségnek kell tekinteniük, amelyek közül az egyik az előírt C** fedezettségi szintet teljesítő rész, a másik az ezen kívüli fennmaradó rész lesz.

(2)  

E bekezdés 5. táblázata határozza meg a kitettségek biztosítékkal fedezett részére alkalmazandó LGD*-értéket és az előírt fedezettségi szinteket.



5. táblázat

A kitettségek fedezett részére vonatkozó minimális LGD értékek

 

LGD* előresorolt kitettség esetén

LGD* alárendelt kitettség esetén

A kitettség előírt minimális fedezettségi szintje (C*)

A kitettség előírt minimális fedezettségi szintje (C**)

Követelések

35 %

65 %

0 %

125 %

Lakóingatlan/ kereskedelmi ingatlan

35 %

65 %

30 %

140 %

Egyéb biztosíték

40 %

70 %

30 %

140 %

(3)  
Az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott eljárástól eltérő, alternatív megoldásként és a 124. cikk (2) bekezdése alapján az intézmények – a 125. cikk (2) bekezdésének d) pontjában és a 126. cikk (2) bekezdésének d) pontjában meghatározott korlátokon belül – 50 %-os kockázati súlyt rendelhetnek a kitettség azon részéhez, amely valamely tagállam területén található lakóingatlannal vagy kereskedelmi ingatlannal teljes körűen fedezett, amennyiben a 199. cikk (3), illetve (4) bekezdésében előírt feltételek mindegyike teljesül.

231. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása többféle biztosítékoktípus esetén

(1)  

Az intézményeknek a 3. fejezet alkalmazásában LGD-ként alkalmazandó LGD*-értéket a (2) és a (3) bekezdésnek megfelelően kell kiszámítaniuk, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

az intézmény az IRB-módszert használja a kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámításához;

b) 

a kitettség mind pénzügyi biztosítékkal, mind egyéb elismert biztosítékkal fedezett.

(2)  
Az intézménynek a kitettség volatilitással korrigált értékét, azaz a 223. cikk (5) bekezdésében meghatározott volatilitási korrekciós tényező alkalmazása utáni értéket fel kell osztania elismert pénzügyi biztosítékkal, követelésekkel, kereskedelmi ingatlannal vagy lakóingatlannal vagy más elismert biztosítékkal fedezett részekre, illetve adott esetben biztosítékkal nem fedezett részekre.
(3)  
Az intézménynek a kitettség (2) bekezdés szerinti egyes részeire vonatkozó LGD*-értéket e fejezet vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően külön-külön kell kiszámítania.

232. cikk

Egyéb előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

(1)  
Ha a 212. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, a harmadik fél intézménynél elhelyezett letét kezelhető a harmadik fél intézmény által nyújtott garanciaként.
(2)  

Ha a 212. cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek teljesülnek, az intézménynek a kitettség azon részét, amely az olyan életbiztosítási kötvények aktuális visszavásárlási értékével fedezett, amelyeknek a kedvezményezettje a hitelnyújtó intézmény, a következő módon kell kezelnie:

a) 

ha a kitettség a sztenderd módszer alá tartozik, a kockázati súlyozást a (3) bekezdésben meghatározott kockázati súlyokkal kell elvégezni;

b) 

ha a kitettség az IRB-módszer alá tartozik, de az intézmény nem alkalmaz saját LGD-becsléseket, 40 %-os LGD-t kell hozzárendelni.

Devizanembeli eltérés esetén az intézményeknek a 233. cikk (3) bekezdésének megfelelően kell csökkenteniük az aktuális visszavásárlási értéket, amely során a hitelkockázati fedezet értéke az életbiztosítási kötvény aktuális visszavásárlási értéke.

(3)  

A (2) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az intézményeknek az életbiztosítást nyújtó vállalat fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súlyok alapján az alábbi kockázati súlyokat kell alkalmazniuk:

a) 

20 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 20 %;

b) 

35 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 50 %;

c) 

70 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 100 %;

d) 

150 %-os kockázati súlyt, ha az életbiztosítást nyújtó vállalkozás fedezetlen, előresorolt kitettségeihez rendelt kockázati súly 150 %.

(4)  

Az intézmények a kérésre visszavásárolandó, a 200. cikk c) pontja szerint elismert pénzügyi eszközöket a kibocsátó intézmény által nyújtott garanciaként kezelhetik. A hitelkockázati fedezet elismert értéke az alábbiak szerint alakul:

a) 

amennyiben a pénzügyi eszközt névértéken vásárolják vissza, ezt az összeget kell a hitelkockázati fedezet elismert értékének tekinteni;

b) 

amennyiben a pénzügyi eszközt piaci áron vásárolják vissza, a hitelkockázati fedezet elismert értéke egyenlő a pénzügyi eszköznek a 197. cikk (4) bekezdésében előírt feltételeket teljesítő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra alkalmazott értékelési módszerrel megállapított értékével.



2. alszakasz

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet

233. cikk

Értékelés

(1)  
Az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet hatásának ezen alszakasszal összhangban történő kiszámítása céljából az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet értéke (G) az az összeg, amelynek megfizetését a fedezetnyújtó vállalja a hitelfelvevő általi nemteljesítés vagy nemfizetés, illetve más meghatározott hitelkockázati események bekövetkezése esetén.
(2)  

Olyan hitelderivatívák esetében, amelyek hitelkockázati eseményként nem tartalmazzák az alapul szolgáló kötelezettségnek a tőke, a kamat vagy a díjak elengedésével vagy fizetési halasztással járó, hitelezési veszteséget eredményező átstrukturálását, a következők alkalmazandók:

a) 

az intézményeknek 40 %-kal csökkenteniük kell a hitelkockázati fedezet (1) bekezdés szerint kiszámított értékét, ha az összeg, amelynek megfizetésére a fedezetnyújtó kötelezettséget vállalt, nem haladja meg a kitettségértéket;

b) 

a hitelkockázati fedezet értéke legfeljebb a kitettségérték 60 %-a lehet, ha az összeg, amelynek megfizetésére a fedezetnyújtó kötelezettséget vállalt, meghaladja a kitettségértéket.

(3)  

Amennyiben az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet a kitettség pénznemétől eltérő pénznemben denominált, az intézményeknek a hitelkockázati fedezet értékét csökkenteniük kell az alábbiak szerinti volatilitási korrekciós tényezővel:

image

ahol

G*

=

a hitelkockázati fedezet devizaárfolyam-kockázattal korrigált értéke;

G

=

a hitelkockázati fedezet névértéke;

Hfx

=

a hitelkockázati fedezet és az alapul szolgáló kötelezettség közti pénznembeli eltérésnek a (4) bekezdés alapján megállapított volatilitási korrekciós tényezője.

Ha nincs pénznembeli eltérés, Hfx egyenlő nullával.

(4)  
Az intézményeknek a pénznembeli eltérés volatilitási korrekciós tényezőjét – napi újraértékelést feltételezve – 10 munkanapos értékesítési időszakra kell alapozniuk, és vagy a 2224. cikk szerinti felügyeleti volatilitási korrekciós tényező módszerére vagy a 225. cikk szerinti saját becslés módszerére alapozva számíthatják ki. Az intézményeknek a 226. cikknek megfelelően fel kell szorozniuk a volatilitási korrekciós tényezőt.

234. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték és a várható veszteségérték kiszámítása részleges fedezet és ügyletrészsorozatokba való sorolás esetén

Amennyiben az intézmény a kölcsön kockázatának egy részét egy vagy több ügyletrészsorozatban ruházza át, az 5. fejezetben meghatározott szabályokat kell alkalmazni. Az intézmények a fizetések azon küszöbértékét, amely alatt veszteség esetén nem kerül sor fizetés teljesítésére, egyenlőnek tekintik a visszatartott, első veszteségviselő kategóriába tartozó pozíciókkal, és ez a kockázat részletekben történő átruházását vonhatja maga után.

235. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a sztenderd módszer szerint

(1)  

A 113. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában a kockázattal súlyozott kitettségértéket az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:

image

ahol

E

=

a kitettség 111. cikk szerinti értéke; e célból az I. mellékletben felsorolt mérlegen kívüli tétel kitettségértéke az értékének 100 %-a a 111. cikk (1) bekezdésében említett kitettségérték helyett;

GA

=

a hitelkockázati fedezetnek a 233. cikk (3) bekezdése szerint számított értéke (G*), az 5. szakaszban meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigálva;

r

=

a kötelezettel szembeni kitettségnek a 2. fejezet szerint meghatározott kockázati súlya;

g

=

a fedezetnyújtóval szembeni kitettségnek a 2. fejezet szerint meghatározott kockázati súlya.

(2)  
Amennyiben a fedezett érték (GA) kisebb a kitettség értékénél (E), az intézmények csak akkor alkalmazhatják az (1) bekezdésben meghatározott képletet, ha a kitettség fedezett és fedezetlen része a veszteségviselési rangsorban azonos helyet foglal el.
(3)  
Az intézmények a 114. cikk (4) és (6) bekezdésében meghatározott értékelési módot a központi kormányzat vagy központi bank által teljes mértékben vagy részben garantált kitettségekre is kiterjeszthetik, amennyiben a garancia a hitelfelvevő hazai pénznemében denominált, és a kitettséget is ugyanebben a pénznemben finanszírozták.

236. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségértékek és a várható veszteségértékek kiszámítása az IRB-módszer szerint

(1)  
A kitettségértéknek (E) a GA hitelkockázati fedezet korrigált értékén alapuló fedezett része esetében a 3. fejezet 4. szakasza szerinti PD a fedezetnyújtó PD-értéke lehet, illetve a hitelfelvevő és a garantőr PD-értékei közötti érték, ha úgy vélik, nem biztosítható a teljes helyettesítés. Alárendelt kitettségek és nem alárendelt, előre nem rendelkezésre bocsátott fedezet esetében a 3. fejezet 4. szakasza szerint alkalmazandó LGD az előbbre sorolt követelésekhez tartozó LGD-érték is lehet.
(2)  
A kitettségérték (E) fedezetlen részére vonatkozó PD a hitelfelvevő PD-értéke, az LGD-érték pedig az alapul szolgáló kitettség LGD-értéke.
(3)  
E cikk alkalmazásában a GA a G* 233. cikk (3) bekezdése szerint számított és az 5. szakaszban meghatározott módon a lejárati eltérések tekintetében tovább korrigált értéke. E a kitettségnek a 3. fejezet 5. szakasza szerinti értéke. E célból az intézményeknek a 166. cikk (8)–(10) bekezdésében felsorolt tételek kitettségértékének kiszámításakor az e bekezdésekben szereplő hitel-egyenértékesítési tényezők vagy faktorok helyett 100 %-os hitel-egyenértékesítési tényezőt vagy faktort kell használniuk.



5. szakasz

Lejárati eltérés

237. cikk

Lejárati eltérések

(1)  
A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása során akkor fordul elő lejárati eltérés, ha a hitelkockázati fedezet hátralevő futamideje rövidebb, mint a fedezett kitettség hátralévő futamideje. Ha a hitelkockázati fedezet hátralevő futamideje három hónapnál rövidebb és a fedezet futamidejének lejárta rövidebbaz alapul szolgáló kitettség lejáratánál, a szóban forgó fedezet nem minősül elismert hitelkockázati fedezetnek.
(2)  

Lejárati eltérés esetén a hitelkockázati fedezet nem ismerhető el az alábbi feltételek valamelyikének teljesülése esetén:

a) 

a fedezet eredeti futamideje rövidebb, mint 1 év;

b) 

a kitettség olyan rövid lejáratú kitettség, mely esetében az illetékes hatóságok a 162. cikk (3) bekezdése szerinti lejárati érték (M) tekintetében egyéves alsó korlát helyett egy napos alsó korlátot határoznak meg.

238. cikk

A hitelkockázati fedezet lejárata

(1)  
Az alapul szolgáló kötelezettség tényleges lejárata az a maximum öt éves időtartam, ameddig a kötelezettnek terv szerint teljesítenie kell kötelezettségeit. Figyelemmel a (2) bekezdésre is, a hitelkockázati fedezet lejárata a hitelkockázati fedezet által nyújtott védelem megszűnésének vagy megszüntetésének legkorábbi lehetséges időpontjáig terjedő időtartam.
(2)  
Amennyiben a fedezetnyújtó saját mérlegelési körében felmondhatja a hitelkockázati fedezetet, az intézmények kötelesek a lejárat időpontjának azt a legkorábbi időpontot tekinteni, amikor a fedezetnyújtó élhet ezzel a jogával. Amennyiben a kockázat átadója saját mérlegelési körében felmondhatja a hitelkockázati fedezetet, és a fedezetnyújtási megállapodás pozitív ösztönzőket tartalmaz az intézmény számára az ügylet szerződés szerinti lejárat előtti lehívására vonatkozóan, az intézmény köteles a lejárat időpontjának azt a legkorábbi időpontot tekinteni, amikor ezzel a joggal élni lehet; ellenkező esetben az intézmény úgy tekintheti, hogy a lehívás joga nem befolyásolja a fedezet lejáratát.
(3)  
Amennyiben egy hitelderivatíva megszüntethető az alapul szolgáló kötelezettséghez kapcsolódó nemfizetés esetén alkalmazandó türelmi idő lejárta előtt, az intézménynek a hitelkockázati fedezet lejáratátcsökkenteni kell a türelmi időszakkal.

239. cikk

A hitelkockázati fedezet értékelése

(1)  
Amennyiben az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkező ügyletek esetében eltérés van a kitettség lejárata és a hitelkockázati fedezet lejárata között, a biztosíték nem minősül a pénzügyi biztosítékok egyszerű módszere szerint elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetnek.
(2)  

Az előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkező ügyletek esetében az intézményeknek a hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerint a biztosíték korrigált értékében kell tükrözniük az alábbi képlet szerint:

image

ahol

CVA

=

a biztosítéknak a 223. cikk (2) bekezdésében meghatározottak szerinti, volatilitással korrigált értéke vagy a kitettség értéke, attól függően, hogy melyik a kisebb;

t

=

a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma vagy a T értéke, attól függően, hogy melyik a kisebb;

T

=

a kitettség lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma, vagy öt év, attól függően, hogy melyik a kisebb;

t*

=

0,25.

Az intézményeknek a CVAM értékeként a CVA értékének a lejárati eltérés figyelembevételével korrigált értékét kell használniuk, amelyet a kitettség teljes mértékben korrigált értékének (E*) kiszámítására használt, a 223. cikk (5) bekezdésében meghatározott képletben kell alkalmazni.

(3)  

Előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezettel rendelkezőügyletek esetében az intézményeknek a hitelkockázati fedezet és a kitettség lejáratát a hitelkockázati fedezet korrigált értékében az alábbi képlet szerint kell figyelembe venniük:

image

ahol

GA

=

a G* lejárati eltéréssel korrigált értéke;

G*

=

a hitelkockázati fedezet pénznembeli eltéréssel korrigált értéke;

t

=

a hitelkockázati fedezet lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma vagy a T értéke, attól függően, hogy melyik a kisebb;

T

=

a kitettség lejáratáig a 238. cikk szerint számított hátralevő évek száma vagy öt év, attól függően, melyik a kisebb;

t*

=

0,25.

Az intézményeknek a GA értékét a 233–236. cikk alkalmazásában a hitelkockázati fedezet értékeként kell használniuk.



6. szakasz

Kosáron alapuló hitelkockázat-mérséklési technikák

240. cikk

Első nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák

Amennyiben az intézmény olyan feltételek mellett szerez hitelkockázati fedezetet bizonyos kitettségeire, melyek értelmében a kitettségek közül az első nemteljesítés vált ki fizetésteljesítést, és ez a hitelkockázati esemény megszünteti a szerződést, az intézmény úgy módosíthatja a kockázatokkal súlyozott kitettségérték és – adott esetben – a várható veszteségérték számítását, hogy az hitelkockázati fedezet hiányában a legkisebb kockázatokkal súlyozott kitettségértéket eredményezze e fejezettel összhangban:

a) 

a sztenderd módszert alkalmazó intézmények esetében a kockázatokkal súlyozott kitettségérték a sztenderd módszer alapján számított érték;

b) 

az IRB-módszert alkalmazó intézmények esetében a kockázatokkal súlyozott kitettségérték az IRB-módszer alapján számított kitettségértéknek és a várható veszteségérték 12,5-szeresének az összege.

Az ebben a cikkben leírt eljárás csak akkor alkalmazandó, ha a kitettség értéke kisebb a hitelkockázati fedezet értékénél vagy egyenlő azzal.

241. cikk

N-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák

Amennyiben a hitelkockázati fedezet alapján a kitettségek közül az n-edik nemteljesítés vált ki fizetésteljesítést, a kockázatot átadó intézmény csak akkor veheti figyelembe a fedezetet a kockázattal súlyozott kitettségérték és – adott esetben – a várható veszteségérték kiszámításakor, ha az 1-től az n-1-ig terjedő nemteljesítésre is fedezetet szerez, vagy már n-1 nemteljesítés fordult elő. Ilyen esetben az intézmény úgy módosíthatja a kockázatokkal súlyozott kitettségérték és – adott esetben – a várható veszteségérték kiszámítását, hogy az a hitelkockázati fedezet hiányában az n-edik legalacsonyabb kockázattal súlyozott kitettségértéket eredményezze e fejezettel összhangban. Az intézményeknek a 240. cikk a) és b) pontjában meghatározottak szerint kell kiszámítaniuk az n-edik legalacsonyabb értéket.

Az ebben a cikkben előírt eljárás csak akkor alkalmazandó, ha a kitettség értéke kisebb a hitelkockázati fedezet értékénél vagy egyenlő azzal.

A kosárban levő valamennyi kitettségnek teljesítenie kell a 204. cikk (2) bekezdésében és a 216. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott követelményeket.

▼M5



5. FEJEZET

Értékpapírosítás



1. Szakasz

Fogalommeghatározások és az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítások kritériumai

242. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

1.

„visszavásárlási jog maradék pozíciókra” : olyan szerződéses opció, amely lehetővé teszi, hogy az értékpapírosítást kezdeményező hagyományos értékpapírosítás esetében a halmazban maradt, alapul szolgáló kitettségek visszavásárlása, szintetikus értékpapírosítás esetében pedig a hitelkockázati fedezet megszüntetése révén felszámolja az értékpapírosítási pozíciókat az értékpapírosított kitettségek mindegyikének visszafizetése előtt, mindkét esetben akkor, ha az alapul szolgáló, fennálló kitettségek értéke egy bizonyos előre meghatározott szintre vagy az alá csökken;

2.

„hitelminőség-javító kamatrés-eszköz” : olyan mérlegen belüli eszköz, amely a jövőbeli kamatrés-jövedelemhez kapcsolódó pénzáramlásokat képviseli valamilyen értékelés szerint, és az értékpapírosításban alárendelt ügyletrészsorozat;

3.

„likviditási hitelkeret” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 14. pontjában meghatározott likviditási hitelkeret;

4.

„nem minősített pozíció” : olyan értékpapírosítási pozíció, amely nem rendelkezik a 4. szakasz szerinti, külső hitelminősítő intézet által készített, figyelembe vehető hitelminősítéssel;

5.

„minősített pozíció” : olyan értékpapírosítási pozíció, amely rendelkezik a 4. szakasz szerinti, külső hitelminősítő intézet által készített, figyelembe vehető hitelminősítéssel;

6.

„előresorolt értékpapírosítási pozíció” : az alapul szolgáló kitettségek egészére vonatkozó elsőbbségi követeléssel biztosított vagy fedezett pozíció, figyelmen kívül hagyva e tekintetben a származtatott kamatláb- vagy devizaügyletek alapján esedékes összegeket, díjakat és egyéb, hasonló kifizetéseket, valamint függetlenül attól, hogy az adott pozíció lejárata eltér-e annak az egy vagy több más előresorolt üzletrészsorozatnak a lejáratától, amelyekkel együttesen, arányos módon viseli az esetleges veszteségeket;

7.

„IRB-halmaz” : az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB módszer alkalmazása, és amelynek minden kitettségeleme vonatkozásában az intézmény képes a 3. fejezet előírásaival összhangban kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani;

8.

„vegyes halmaz” : az alapul szolgáló kitettségek olyan halmaza, amelynek vonatkozásában az intézmény számára engedélyezett az IRB módszer alkalmazása, de az intézmény csak a kitettségek egy része tekintetében képes a 3. fejezet előírásainak megfelelően kockázattal súlyozott kitettségértéket számítani;

9.

„túlfedezet” : a hitelminőség-javítás olyan formája, amelyben az alapul szolgáló kitettségek értéke meghaladja az értékpapírosítási pozíciók értékét;

10.

„egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás” vagy „STS értékpapírosítás” : az (EU) 2017/2402 rendelet 18. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelő értékpapírosítás;

11.

„eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási program” vagy „ABCP-program” : az (EU) 2017/2402rendelet 2. cikkének 7. pontjában meghatározott eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-kibocsátási program vagy ABCP-program;

12.

„eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír-ügylet” vagy „ABCP-ügylet” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 8. pontjában meghatározott eszközfedezetű kereskedelmiértékpapír - (ABCP-) ügylet;

13.

„hagyományos értékpapírosítás” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 9. pontjában meghatározott hagyományos értékpapírosítás;

14.

„szintetikus értékpapírosítás” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 10. pontjában meghatározott szintetikus értékpapírosítás;

15.

„rulírozó kitettség” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 15. pontjában meghatározott rulírozó kitettség;

16.

„gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 17. pontjában meghatározott gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezés;

17.

„első veszteségviselő ügyletrészsorozat” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározott első veszteségviselő ügyletrészsorozat;

18.

„köztes értékpapírosítási pozíció” : olyan pozíció az értékpapírosításban, amely az előresorolt értékpapírosítási pozícióhoz képest alárendelt, de az első veszteségviselő ügyletrészsorozatnál magasabb besorolású, és amelyre a 3. szakasz 2. és 3. alszakaszának alapján 1 250  %-nál alacsonyabb és 25 %-nál magasabb kockázati súly alkalmazandó;

19.

„fejlesztési szervezet” : valamely tagállam központi, regionális vagy helyi szintű kormányzata által létrehozott vállalkozás vagy szervezet, amely fejlesztési kölcsönöket vagy fejlesztési célú garanciákat nyújt, és amelyek elsődleges célja nem a profittermelés vagy a piaci részesedés maximalizálása, hanem az adott kormányzat közpolitikai céljainak előmozdítása, feltéve, hogy az adott kormányzat – az állami támogatásokra vonatkozó szabályok figyelembevételével – köteles biztosítani a vállalkozás vagy szervezet gazdasági bázisának védelmét, valamint a vállalkozás vagy szervezet fennállásának teljes ideje alatt fenntartani annak működőképességét; vagy az eredeti tőkéjének vagy a részére nyújtott forrásoknak, vagy az általa nyújtott fejlesztési kölcsönöknek legalább 90 %-át közvetlenül vagy közvetetten a tagállam központi, regionális vagy helyi kormányzata garantálja;

▼M12

20.

„szintetikus értékpapírosítási felár” : az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 29. pontjában meghatározott szintetikus értékpapírosítási felár.

▼M5

243. cikk

A differenciált tőkekövetelmény-megállapításra jogosult STS értékpapírosításokra vonatkozó kritériumok

(1)  

Az ABCP-programok vagy ABCP-ügyletek keretében létesített olyan pozíciók tekintetében, amelyek STS értékpapírosítási pozícióként kezelhetők, akkor alkalmazható a 260., a 262. és a 264. cikk szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények:

a) 

az alapul szolgáló kitettségek az ABCP-programba való bevonásukkor az értékpapírosítást kezdeményező vagy az eredeti hitelező legjobb tudomása szerint megfelelnek azon feltételeknek, amelyek alapján – a standard módszer alkalmazásával és az esetleges figyelembe vehető hitelkockázat-mérsékléseket is alapul véve –, lakossággal szembeni kitettségek esetében egyedi kitettségi alapon 75 %-os vagy alacsonyabb, egyéb kitettségek esetében pedig 100 %-os kockázati súly rendelhető hozzájuk; és

b) 

az egyetlen kötelezettnek való kitettségek aggregált kitettségértéke az ABCP-program szintjén nem haladja meg az ABCP-program összes kitettsége aggregált kitettségértékének 2 %-át abban az időpontban, amikor a kitettségeket az ABCP-programba bevonják. E számításnál az a kitettség, amely a szponzor legjobb tudomása szerint kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának nyújtott hitel vagy lízing, egyetlen kötelezettel szembeni kitettségnek tekintendő.

▼M9

Vevőkövetelések esetében az első albekezdés b) pontja nem alkalmazandó akkor, ha e vevőkövetelések hitelkockázatának egészére elismerhető hitelkockázati fedezet áll rendelkezésre a 4. fejezet rendelkezéseinek megfelelően, feltéve, hogy a fedezetet intézmény, befektetési vállalkozás, biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja.

▼M5

Értékpapírosított lízing-maradványérték esetében nem alkalmazandó az első albekezdés b) pontja, ha ez az érték nincs kitéve abból fakadó refinanszírozási vagy újraértékesítési kockázatnak, hogy egy, a 201. cikk (1) bekezdése szerinti elismert harmadik fél jogi úton érvényesíthető kötelezettséget vállalt a kitettség egy előre meghatározott összegen történő visszavásárlására vagy refinanszírozására.

Az első albekezdés a) pontjától eltérve, amennyiben az intézmény a 248. cikk (3) bekezdését alkalmazza, vagy a 265. cikkel összhangban engedélyt kapott a belső értékelési módszer alkalmazására, az a kockázati súly, amelyet az intézmény a ABCP- program keretében kibocsátott eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírt teljes mértékben fedező likviditási kerethez rendelne, 100 %-os vagy annál alacsonyabb.

(2)  

ABCP-programoktól vagy ABCP-ügyletektől eltérő értékpapírosításokban meglévő, STS értékpapírosítási pozícióként kezelhető pozíciókra akkor alkalmazható a 260., a 262. és a 264. cikk szerinti módszer, ha teljesülnek az alábbi követelmények:

a) 

az értékpapírosításba való bevonáskor az egyetlen kötelezettel szembeni kitettségek aggregált kitettségértéke a halmazban nem haladja meg az alapul szolgáló kitettségek halmazában szereplő összes fennálló kitettség aggregált kitettségértékének 2 %-át. E számításnál az a kitettség, amely kapcsolatban álló ügyfelek csoportjának nyújtott hitel vagy lízing, egyetlen kötelezettel szembeni kitettségnek tekintendő;

Értékpapírosított lízing-maradványérték esetében nem alkalmazandó e pont első albekezdése, ha ez az érték nincs kitéve abból fakadó refinanszírozási vagy újraértékesítési kockázatnak, hogy egy, a 201. cikk (1) bekezdése szerinti elismert harmadik fél jogi úton érvényesíthető kötelezettséget vállalt a kitettség egy előre meghatározott összegen történő visszavásárlására vagy refinanszírozására;

b) 

az értékpapírosításba való bevonáskor az alapul szolgáló kitettségek megfelelnek azon feltételeknek, amelyek alapján a standard módszer alapján, az esetleges figyelembe vehető hitelkockázat-mérsékléseket is figyelembe véve legfeljebb a következő kockázati súly rendelhető hozzájuk:

i. 

40 % kitettségértékkel súlyozott átlag alapon a teljes portfólióra, amennyiben a kitettségek lakóingatlannal fedezett jelzáloghitelek vagy a 129. cikk (1) bekezdése e) pontjában említettek szerinti teljes mértékben garantált lakáshitelek,

ii. 

50 % egyedi kitettségi alapon, amennyiben a kitettség kereskedelmi ingatlannal fedezett jelzáloghitel,

iii. 

75 % egyedi kitettségi alapon, amennyiben a kitettség lakossággal szembeni kitettség,

iv. 

100 % egyedi kitettségi alapon, minden egyéb kitettség esetében;

c) 

a b) pont i. és a b) pont ii. alpontjának alkalmazása esetén egy adott eszközre vonatkozó, hátrább sorolt biztosítéki jogokkal fedezett hitelek csak akkor vonhatók be az értékpapírosításba, ha egyúttal bevonják az értékpapírosításba az ugyanarra az eszközre vonatkozó előrébb sorolt biztosítéki jogokkal fedezett hitelek mindegyikét;

d) 

e bekezdés b) pontja i. alpontjának alkalmazása esetén a 129. cikk (1) bekezdése d) pontja i. alpontjának és a 229. cikk (1) bekezdésének megfelelően mért hitelfedezeti arány az alapul szolgáló kitettségek halmazát alkotó egyetlen hitel vonatkozásában sem haladhatja meg a 100 %-ot az értékpapírosításba való bevonáskor.



2. Szakasz

Jelentős kockázatátruházás elismerése

244. cikk

Hagyományos értékpapírosítás

(1)  

A hagyományos értékpapírosítást kezdeményező intézmény kizárhatja az alapul szolgáló kitettségeket a kockázattal súlyozott kitettségérték és adott esetben a várható veszteségértékek számításából, ha a következő feltételek valamelyike teljesül:

a) 

az alapul szolgáló kitettségekhez tartozó jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre;

b) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250  %-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításban meglévő összes értékpapírosítási pozíciójára, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből.

(2)  

Jelentős hitelkockázat-átruházásnak minősül, ha:

a) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által az értékpapírosításban tartott köztes értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértéke nem haladja meg az ebben az értékpapírosításban részt vevő összes köztes értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének 50 %-át;

b) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosításban az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértékének legfeljebb 20 %-ával rendelkezik, feltéve, hogy mindkét következő feltétel teljesül:

i. 

az értékpapírosítást kezdeményező igazolni tudja, hogy az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértéke jelentősen meghaladja az értékpapírosított kitettségeken észszerűen várható veszteséget;

ii. 

Az értékpapírosításban nincs köztes értékpapírosítási pozíció.

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az a) vagy b) pontnak megfelelően az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.

(3)  

A (2) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben igazolni tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek az értékpapírosítást kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény mindkét alábbi feltételnek eleget tesz:

a) 

az intézmény megfelelő belső kockázatkezelési elvekkel és módszerekkel rendelkezik a hitelkockázat átruházásának értékelésére;

b) 

a hitelkockázat harmadik félre történő átruházását az intézmény minden egyes esetben belső kockázatkezelése és belső tőkeallokációja céljából is figyelembe vette.

(4)  

Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételek mindegyikének teljesülniük kell:

a) 

az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;

b) 

az értékpapírosítási pozíciók az értékpapírosítást kezdeményező intézmény számára nem jelentenek fizetési kötelezettséget;

c) 

az alapul szolgáló kitettségek az (EU) 2017/2402 rendelet 20. cikke (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek megfelelő módon az értékpapírosítást kezdeményező intézmény és hitelezői számára el nem érhető módon vannak elhelyezve;

d) 

az alapul szolgáló kitettségek felett az értékpapírosítást kezdeményező intézmény már nem gyakorol ellenőrzést. Az értékpapírosítást kezdeményező akkor gyakorol még ellenőrzést az alapul szolgáló kitettségek felett, ha az intézmény a korábban átruházott kitettségeket visszavásárolhatja a kedvezményezettől, hogy realizálja hozamukat, vagy ha egyéb módon köteles visszavenni az átruházott kockázatot. Önmagában nem minősül a kitettségek feletti ellenőrzésnek az, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény megtartja az alapul szolgáló kitettségek kezelésével kapcsolatos jogokat vagy kötelezettségeket;

e) 

az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek:

i. 

arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségeket a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa, vagy

ii. 

az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségében bekövetkező romlás esetén növelik az értékpapírosítási pozíciók tulajdonosainak fizetendő hozamot, vagy más módon javítják az értékpapírosítási pozíciókat;

f) 

ahol ez releváns, az ügyleti dokumentáció egyértelműen rögzíti, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor csak akkor vásárolhat vagy vásárolhat vissza értékpapírosítási pozíciókat, vagy akkor vásárolhatja vissza, strukturálhatja át vagy cserélheti le az alapul szolgáló kitettségeket szerződéses kötelezettségein túlmenően, ha az ügylet megfelel az aktuális piaci feltételeknek, és a benne részt vevő felek saját érdekükben, szabad és független felekként járnak el (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet);

g) 

maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén e jognak eleget kell tennie az alábbi feltételek mindegyikének:

i. 

gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet,

ii. 

kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének legfeljebb 10 %-át nem törlesztették még,

iii. 

kialakítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy biztosítsa a veszteségek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által az értékpapírosításban tartott más pozíciókra történő allokálásának az elkerülését, és a hitelminőség javítása egyéb módon történő megvalósításának célját sem szolgálhatja;

h) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés c) pontjában foglalt feltételeknek.

(5)  
Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EBH-t azokról az esetekről, amikor a (2) bekezdésnek megfelelően úgy döntöttek, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, továbbá azokról az esetekről, amikor az intézmények éltek a (3) bekezdésben foglalt lehetőséggel.
(6)  

Az EBH nyomon követi az e cikk szerinti, a hagyományos értékpapírosítások során alkalmazott jelentős kockázatátruházás elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatot. Az EBH felülvizsgálja különösen:

a) 

a jelentős hitelkockázat harmadik felekre történő átruházásának feltételeit a (2), (3) és (4) bekezdésnek megfelelően;

b) 

„a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházásának” illetékes hatóságok általi értelmezését a (2) bekezdés második albekezdésében és a (3) bekezdésben említett értékelés céljából;

c) 

azon értékpapírosítási ügyletek illetékes hatóságok általi értékelésére vonatkozó követelményeit, amely ügyletek vonatkozásában az értékpapírosítást kezdeményező a jelentős hitelkockázat harmadik felek számára történő átruházásának elismerését kéri a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően.

Az EBH e felülvizsgálat eredményeiről 2021. január 2-ig beszámol a Bizottságnak. A Bizottság – figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat – a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendeletnek az e bekezdés a), b) és c) pontjában felsoroltak további pontosításával való kiegészítésére.

245. cikk

Szintetikus értékpapírosítás

(1)  

Szintetikus értékpapírosítás esetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az alapul szolgáló kitettségekhez tartozó, kockázattal súlyozott kitettségértékeket és – adott esetben – a várható veszteségértékeket a 251. és a 252. cikk szerint számíthatja ki, ha a következő feltételek egyike teljesül:

a) 

jelentős hitelkockázatot ruháztak át harmadik félre előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet révén;

b) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény 1 250  %-os kockázati súlyt alkalmaz az értékpapírosításban általa megtartott minden értékpapírosítási pozícióra, vagy ezeket az értékpapírosítási pozíciókat levonja az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján.

(2)  

Jelentős hitelkockázat átruházásának minősül az alábbiak bármelyike:

a) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által az értékpapírosításban tartott köztes értékpapírosítási pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértéke nem haladja meg az ebben az értékpapírosításban részt vevő összes köztes értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének 50 %-át;

b) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosításban az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértékének legfeljebb 20 %-ával rendelkezik, és mindkét következő feltétel teljesül:

i. 

az értékpapírosítást kezdeményező igazolni tudja, hogy az első veszteségviselő ügyletrészsorozat kitettségértéke jelentősen meghaladja az értékpapírosított kitettségeken észszerűen várható veszteséget;

ii. 

nincs köztes értékpapírosítási pozíció.

Amennyiben a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését, amelyet az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosítással érne el, nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, az illetékes hatóságok eseti alapon dönthetnek úgy, hogy nem valósul meg jelentős hitelkockázat harmadik félre történő átruházása.

(3)  

A (2) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az értékpapírosítást kezdeményező intézmények számára, hogy egy értékpapírosítással kapcsolatban jelentős hitelkockázatot átruházottnak ismerjenek el, ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény minden egyes esetben igazolni tudja, hogy a szavatalótőke-követelménynek az értékpapírosítást kezdeményező által az értékpapírosítással elért csökkentését a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása indokolja. Az engedélyt csak akkor lehet megadni, ha az intézmény eleget tesz mindkét következő feltételnek:

a) 

az intézmény megfelelő belső kockázatkezelési elvekkel és módszerekkel rendelkezik a kockázat átruházásának értékelésére;

b) 

a hitelkockázat harmadik félre történő átruházását az intézmény minden egyes esetben belső kockázatkezelése és belső tőkeallokációja céljából is figyelembe vette.

(4)  

Az (1), (2) és (3) bekezdésben meghatározott követelményeken felül az alábbi feltételek mindegyikének teljesülniük kell:

a) 

az ügyleti dokumentáció tükrözi az értékpapírosítás gazdasági tartalmát;

b) 

a hitelkockázati fedezet, amely által a hitelkockázatot átruházzák, megfelel a 249. cikkben foglaltaknak;

c) 

az értékpapírosítási dokumentáció nem tartalmaz olyan feltételeket, amelyek:

i. 

esetében jelentős a kikötött lényegességi küszöb, mely alatt a hitelkockázati fedezet hitelkockázati esemény bekövetkezésekor nem hívható le,

ii. 

lehetővé teszik a hitelkockázati fedezet felmondását az alapul szolgáló kitettségek hitelminőségének romlásakor,

iii. 

arra kötelezik az értékpapírosítást kezdeményező intézményt, hogy az alapul szolgáló kitettségek összetételét a halmaz átlagos minőségének javítása céljából módosítsa, vagy

iv. 

az intézmény hitelkockázati fedezethez kapcsolódó költségeit vagy az értékpapírosítási pozíciók birtokosainak fizetendő hozamot növelik az alapul szolgáló halmaz hitelminőségében bekövetkező romlás esetén;

d) 

a hitelkockázati fedezet az összes érintett ország jogrendszere alapján érvényesíthető;

e) 

ahol ez releváns, az ügyleti dokumentáció egyértelműen rögzíti, hogy az értékpapírosítást kezdeményező vagy a szponzor csak akkor vásárolhat vagy vásárolhat vissza értékpapírosítási pozíciókat, vagy akkor vásárolhatja vissza, strukturálhatja át vagy cserélheti le az alapul szolgáló kitettségeket szerződéses kötelezettségein túlmenően, ha ez megfelel az aktuális piaci feltételeknek, és a benne részt vevő felek saját érdekükben, szabad és független felekként járnak el (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet);

f) 

maradék pozíciókra vonatkozó visszavásárlási jog fennállta esetén ez a jog eleget tesz az alábbi feltételek mindegyikének:

i. 

gyakorlásáról az értékpapírosítást kezdeményező intézmény saját mérlegelési jogkörében dönthet,

ii. 

kizárólag akkor gyakorolható, ha az alapul szolgáló kitettségek eredeti értékének már csak legfeljebb 10 %-át nem törlesztették,

iii. 

kialakítása nem szolgálhatja azt a célt, hogy biztosítsa a veszteségek hitelminőség-javítási pozíciókra vagy befektetők által tartott más pozíciókra történő allokálásának az elkerülését, és a hitelminőség javítása egyéb módon történő megvalósításának célját sem szolgálhatja;

g) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jogi szakvéleménnyel támasztja alá, hogy az értékpapírosítás megfelel az e bekezdés d) pontjában foglalt feltételeknek.

(5)  
Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EBH-t azokról az esetekről, amikor a (2) bekezdésnek megfelelően úgy döntöttek, hogy a kockázattal súlyozott kitettségértékek lehetséges csökkentését nem indokolja a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházása, továbbá azokról az esetekről, amikor az intézmények éltek a (3) bekezdésben foglalt lehetőséggel.
(6)  

Az EBH nyomon követi az e cikk szerinti, a szintetikus értékpapírosítások során alkalmazott jelentős kockázatátruházás elismerésével kapcsolatos felügyeleti gyakorlatot. Az EBH felülvizsgálja különösen:

a) 

a jelentős hitelkockázat harmadik felekre történő átruházásának feltételeit a (2), (3) és (4) bekezdésnek megfelelően;

b) 

„a hitelkockázat harmadik félre történő arányos átruházásának” illetékes hatóságok általi értelmezését a (2) bekezdés második albekezdésében és a (3) bekezdésben említett értékelés céljából; és

c) 

azon értékpapírosítási ügyletek illetékes hatóságok általi értékelésére vonatkozó követelményeit, amely ügyletek vonatkozásában az értékpapírosítást kezdeményező a jelentős hitelkockázat harmadik felek számára történő átruházásának elismerését kéri a (2) és (3) bekezdésnek megfelelően.

Az EBH e felülvizsgálat eredményeiről 2021. január 2-ig beszámol a Bizottságnak. A Bizottság – figyelembe véve az EBH jelentésében foglaltakat – a 462. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadhat el e rendeletnek az e bekezdés a), b) és c) pontjában felsoroltak további pontosításával való kiegészítésére.

246. cikk

A gyorsított visszafizetést biztosító rendelkezésekkel kapcsolatos operatív követelmények

Amennyiben az értékpapírosítás rulírozó kitettségeket és gyorsított visszafizetésre vonatkozó vagy ehhez hasonló rendelkezéseket tartalmaz, csak akkor tekinthető úgy, hogy az értékpapírosítást kezdeményező intézmény jelentős hitelkockázatot ruházott át, ha teljesülnek a 244. és 245. cikkben meghatározott feltételek, és – amennyiben életbe lép – a gyorsított visszafizetésre vonatkozó rendelkezés:

a) 

nem rendeli alá az intézmény alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó előresorolt vagy egyenrangú (pari passu) követelését más befektetők követeléseihez képest;

b) 

nem rendeli még inkább alá az intézmény alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó követelését más felek követeléseihez képest; vagy

c) 

nem növeli más módon az intézmény alapul szolgáló rulírozó kitettségekből származó veszteségeknek való kitettségét.



3. Szakasz

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása



1. alszakasz

Általános rendelkezések

247. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása

(1)  

Amennyiben egy értékpapírosítást kezdeményező intézmény az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeihez kapcsolódó jelentős hitelkockázatot ruházott át a 2. szakasz alapján, az intézmény:

a) 

hagyományos értékpapírosítás esetében kizárhatja a kockázattal súlyozott kitettségértékeknek és adott esetben a várható veszteségértékeknek a számításából az alapul szolgáló kitettségeket;

b) 

szintetikus értékpapírosítás esetében az alapul szolgáló kitettségek tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértékeket és adott esetben a várható veszteségértékeket a 251. és a 252. cikk alapján számíthatja ki.

(2)  
Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény úgy döntött, hogy alkalmazza az (1) bekezdést, az értékpapírosításban esetlegesen általa tartott pozíciókra vonatkozóan az e fejezetben meghatározottaknak megfelelően kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértékeket.

Amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény nem ruházott át jelentős hitelkockázatot, vagy úgy döntött, hogy nem alkalmazza az (1) bekezdést, nem kell kiszámítania a kockázattal súlyozott kitettségértékeket az adott értékpapírosításból esetlegesen tartott pozícióira vonatkozóan, hanem az alapul szolgáló kitettségeket továbbra is úgy kell szerepeltetnie a kockázattal súlyozott kitettségértékek és adott esetben a várható veszteségértékek számításánál, mintha azokat nem értékpapírosította volna.

(3)  
Amennyiben egy értékpapírosítási ügylet több különböző ügyletrészsorozatában lévő pozíciókkal szemben áll fenn kitettség, minden egyes ügyletrészsorozattal szembeni kitettséget külön értékpapírosítási pozícióként kell kezelni. Az értékpapírosításhoz hitelkockázati fedezetet nyújtót értékpapírosítási pozícióval rendelkezőként kell kezelni. Értékpapírosítási pozíciónak tekintendő az olyan értékpapírosítási kitettség is, amely azon származtatott kamatláb- vagy devizaügyletből ered, amelyet az intézmény az értékpapírosítási ügylet során kötött.
(4)  
Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció nem került levonásra az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján, a 92. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a kockázattal súlyozott kitettségértéket be kell számítani az intézmény kockázattal súlyozott kitettségértékeinek teljes összegébe.
(5)  
Egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához a pozíció 248. cikk alapján kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni a vonatkozó teljes kockázati súllyal.
(6)  
A teljes kockázati súlyt az e fejezetben meghatározott kockázati súly és a 270a. cikk szerinti esetleges addicionális kockázati súly összegeként kell meghatározni.

248. cikk

Kitettségérték

(1)  

Az értékpapírosítási pozíció kitettségértékét az alábbiak szerint kell kiszámítani:

a) 

a mérlegen belüli értékpapírosítási pozíció kitettségértéke a 110. cikkel összhangban az értékpapírosítási pozíciókon elvégzett bármely releváns, egyedi hitelkockázati kiigazítások alkalmazását követően fennmaradó könyv szerinti érték;

b) 

a mérlegen kívüli értékpapírosítási pozíció kitettségértéke az adott értékpapírosítási pozíciónak az esetlegesen rá alkalmazandó, a 110. cikk szerinti bármely releváns, egyedi hitelkockázati kiigazítások levonásával számított névértéke, az e pontban meghatározott releváns hitel-egyenértékesítési tényezővel megszorozva. A hitel-egyenértékesítési tényező a készpénzelőleg esetének kivételével 100 %. Készpénzelőleg le nem hívott része kitettségértékének meghatározásához 0 %-os hitelegyenértékesítési tényező alkalmazható a feltétel nélkül felmondható likviditási hitelkeret névértékére vonatkozóan, feltéve, hogy a likviditási hitelkeret lehívásából adódó visszafizetési kötelezettség az alapul szolgáló kitettségekből befolyó pénzáramlásból minden más kötelezettséget megelőzően kerül kielégítésre, és az intézmény kielégítő módon igazolta az illetékes hatóság számára, hogy megfelelően konzervatív módszert alkalmaz a le nem hívott összeg megállapítására;

c) 

valamely értékpapírosítási pozíciónak a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletekből eredő partnerkockázatához kapcsolódó kitettségértékét a 6. fejezet alapján kell megállapítani;

d) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az olyan értékpapírosítási pozíciók kitettségértékéből, amelyekhez a 3. alszakasznak megfelelően 1 250  %-os kockázati súlyt rendeltek vagy amelyet a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontjával összhangban levontak az elsődleges alapvető tőkéből, a 110. cikknek megfelelően levonhatja az alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó egyedi hitelkockázati kiigazítások összegét és az érintett alapul szolgáló kitettségekhez kapcsolódó vissza nem fizetendő árengedményeket, amennyiben ezek a szavatolótőkét csökkentették.

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak meghatározása érdekében, hogy mi minősül az első albekezdés b) pontjában említett megfelelően konzervatív módszernek a le nem hívott összeg megállapítására.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. január 18-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e bekezdés harmadik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a e rendeletet

(2)  
Amennyiben az intézmény egy értékpapírosítási ügyletben kettő vagy több, egymást átfedő pozícióval rendelkezik, a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításakor csak egy pozíciót kell figyelembe vennie.

Amennyiben a pozíciók részben fedik egymást, az intézmény két részre bonthatja a pozíciót, és az átfedést az első albekezdésnek megfelelően csak az egyik részhez kapcsolódóan veheti figyelembe. Az intézménynek arra is van lehetősége, hogy a pozíciókat teljes mértékben egymást átfedőként kezeli oly módon, hogy a tőkekövetelmény kiszámítása céljából kiterjeszti azt a pozíciót, amelyik a nagyobb kockázattal súlyozott kitettségértékeket eredményezi.

Az intézmény elismerhet továbbá átfedést a kereskedési könyvben nyilvántartott pozíciókra vonatkozó egyedi kockázati szavatolótőke-követelmény és a kereskedési könyvön kívüli értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelmény között is, feltéve, hogy az intézmény ki tudja számítani és össze tudja hasonlítani az adott pozíciókra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket.

E bekezdés alkalmazásában két pozíciót akkor kell egymást átfedőnek tekinteni, ha kölcsönösen kiegyenlítik egymást úgy, hogy az intézmény az egyik pozícióból eredő veszteséget a másik pozícióhoz kapcsolódó kötelezettségek teljesítése révén képes fedezni.

(3)  
Amennyiben az ABCP-pozíciókra a 270c. cikk d) pontja vonatkozik, az intézmény az ABCP kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához egy likviditási hitelkerethez rendelt kockázati súlyt is használhat, feltéve, hogy ez a likviditási hitelkeret a programban kibocsátott ABCP 100 %-ára fedezetet nyújt, és ez a likviditási hitelkeret a veszteségviselési rangsorban az ABCP-vel megegyező helyen áll (pari passu) úgy, hogy azok egymást átfedő pozíciókat alkotnak. Amennyiben az intézmény az e bekezdésben meghatározott előírásokat alkalmazta, erről tájékoztatja az illetékes hatóságokat. Az e bekezdésben meghatározott 100 %-os fedezet kiszámításához az intézmény figyelembe vehet az ABCP-programban levő más likviditási kereteket, feltéve, hogy az ABCP-vel egymást átfedő pozíciókat alkotnak.

249. cikk

Értékpapírosítási pozíciók hitelkockázat-mérséklésének elismerése

(1)  
Az intézmények – amennyiben teljesülnek az e fejezetben és a 4. fejezetben a hitelkockázat-mérséklésre vonatkozóan meghatározott követelmények – valamely értékpapírosítási pozíció tekintetében elismerhetnek előre rendelkezésre bocsátott vagy előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
(2)  
Elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet csak olyan pénzügyi biztosíték lehet, amely figyelembe vehető a kockázattal súlyozott kitettségértéknek a 2. fejezet szerinti kiszámítása során, ahogy arról a 4. fejezet rendelkezik; a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltétele a 4. fejezet vonatkozó követelményeinek való megfelelés.

Kizárólag azon elismert előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet, valamint előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet nyújtó lehet elismerhető, amely a 4. fejezet alapján elismerhető; a hitelkockázat-mérséklés elismerésének feltétele továbbá a 4. fejezet vonatkozó követelményeinek való megfelelés.

▼M12

(3)  
E cikk (2) bekezdésétől eltérve, az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezet nyújtóiként elismert, a 201. cikk (1) bekezdésének g) pontjában felsorolt szervezeteknek egy elismert külső hitelminősítő intézet olyan hitelminősítésével kell rendelkezniük, amely a hitelkockázati fedezet első elismerésének időpontjában 2-es vagy magasabb hitelminőségi besorolásnak felelt meg, és jelenleg 3-as vagy magasabb hitelminőségi besorolásnak felel meg.;

▼M5

Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak arra, hogy a fedezetnyújtóval szembeni közvetlen kitettség tekintetében az IRB módszert alkalmazzák, az elismerhetőség első albekezdésnek megfelelő értékelését a fedezetnyújtó PD-értéke és a 136. cikkben említett hitelminőségi besorolásoknak megfelelő PD közötti egyenlőség alapján végezhetik el.

(4)  

A (2) bekezdéstől eltérve, a különleges célú gazdasági egységek elismert fedezetnyújtóknak tekinthetők abban az esetben, amennyiben a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a különleges célú gazdasági egység a 4. fejezetnek megfelelően elismert pénzügyi biztosítéknak minősülő eszközöket birtokol;

b) 

az a) pontban említett eszközökre vonatkozóan nincsenek az előre nem rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet igénybe vevő intézmény követeléseinél vagy függő követeléseinél előbbre sorolt vagy azokkal egyenrangú (pari passu) követelések vagy függő követelések; és

c) 

a pénzügyi biztosíték elismeréséhez szükséges, a 4. fejezetben meghatározott összes követelmény teljesül.

(5)  
A (4) bekezdés alkalmazásában az esetleges devizanem-eltérések és lejárati eltérések (Ga) miatt a 4. fejezet szerint korrigált fedezeti összegnek az említett eszközök volatilitással korrigált piaci értékére kell korlátozódnia, a fedezetnyújtóval szembeni kitettségnek a sztenderd módszer szerinti kockázati súlyát (g) pedig annak a kockázati súlynak a súlyozott átlagaként kell meghatározni, amelyet az említett eszközökre mint pénzügyi biztosítékokra a sztenderd módszer szerint alkalmazni kellene.
(6)  

Amennyiben egy értékpapírosítási pozícióra teljes hitelkockázati fedezet vagy arányosan számított részleges hitelkockázati fedezet vonatkozik, a következő követelmények alkalmazandók:

a) 

a hitelkockázati fedezetet nyújtó intézménynek az értékpapírosítási pozíció hitelkockázati fedezetben részesülő részének kockázattal súlyozott kitettségértékét a 3. alszakasznak megfelelően úgy kell kiszámítania, mintha a pozíció szóban forgó részét közvetlenül tartaná;

b) 

a hitelkockázati fedezetet vásárló intézménynek a fedezett rész kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. fejezet alapján kell kiszámítania.

(7)  

A (6) bekezdés hatálya alá nem tartozó esetekben a következő követelmények alkalmazandók:

a) 

a hitelkockázati fedezetet nyújtó intézménynek a hitelkockázati fedezetben részesülő pozíciórészt értékpapírosítási pozícióként kell kezelnie, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. alszakasznak megfelelően, valamint a (8), (9) és (10) bekezdésre is figyelemmel úgy kell kiszámítania, mintha a szóban forgó pozíciót közvetlenül tartaná;

b) 

a hitelkockázati fedezetet vásárló intézménynek az a) pontban említett fedezett pozíciórészt kockázattal súlyozott kitettségértékét a 4. fejezet alapján kell kiszámítania. Az intézménynek az értékpapírosítási pozíció hitelkockázati fedezetben nem részesülő részét különálló értékpapírosítási pozícióként kell kezelnie, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 3. alszakasznak megfelelően, valamint a (8), (9) és (10) bekezdésre is figyelemmel kell kiszámítania.

(8)  
A 3. alszakasz szerinti az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának belső minősítésen alapuló módszert (SEC-IRBA) vagy az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának sztenderd módszerét (SEC-SA) módszert használó intézményeknek az alsó veszteségviselési határt (A) és a felső veszteségviselési határt (D) külön-külön kell meghatározniuk a (7) bekezdésnek megfelelően kapott egyes pozíciókra, mintha azokat az ügylet kezdeményezésekor különálló értékpapírosítási pozíciókként bocsátották volna ki. A KIRB vagy a KSA értékét az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek eredeti halmazának figyelembevételével kell kiszámítani.
(9)  

Az eredeti értékpapírosítási pozíciókra a 3. alszakasz szerinti az értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó tőkekövetelmény meghatározásának külső minősítésen alapuló módszerét (SEC-ERBA) használó intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a kockázattal súlyozott kitettségértéket a (7) bekezdésnek megfelelően kapott pozíciókra:

a) 

amennyiben a kapott pozíció a veszteségviselési rangsorban előrébb sorolt, az eredeti értékpapírosítási pozíció kockázati súlyát kell hozzárendelni;

b) 

amennyiben a kapott pozíció a veszteségviselési rangsorban hátrább sorolt, a 261. cikk (7) bekezdése szerinti származtatott minősítés rendelhető hozzá. Ebben az esetben a szélességet jelölő T inputparamétert kizárólag a kapott pozíció alapján kell kiszámítani. Ha nincs lehetőség származtatott minősítés alkalmazására, az intézménynek az alábbiak közül a magasabb kockázati súlyt kell alkalmaznia:

i. 

a (8) bekezdés és a 3. alszakasz szerint a SEC-SA alkalmazásával kapott kockázati súly; vagy

ii. 

az eredeti értékpapírosítási pozíció SEC-ERBA szerinti kockázati súlya.

(10)  
A veszteségviselési rangsorban hátrább sorolt kapott pozíciót még akkor is előre nem sorolt értékpapírosítási pozícióként kell kezelni, ha az eredeti értékpapírosítási pozíció a hitelkockázati fedezetben részesülés előtt előresoroltnak minősül.

250. cikk

Burkolt támogatás

(1)  
Szponzor intézmény vagy olyan értékpapírosítást kezdeményező intézmény, amely egy értékpapírosítás vonatkozásában a 247. cikk (1) és (2) bekezdése szerint számította ki a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, vagy kereskedési könyvéből eszközöket adott el, aminek eredményeként az említett eszközökhöz kapcsolódó kockázatok tekintetében már nem köteles szavatolótőkével rendelkezni, a szerződéses kötelezettségeit meghaladóan nem nyújthat közvetlen vagy közvetett támogatást az értékpapírosításhoz a befektetők potenciális vagy tényleges veszteségeinek csökkentése érdekében.
(2)  

Az (1) bekezdés alkalmazásában egy ügylet nem tekinthető támogatásnak, ha azt a jelentős hitelkockázat átruházásának vizsgálatánál megfelelően figyelembe vették, és ha mindkét fél saját érdekében eljárva, önálló és független félként hajtotta végre az ügyletet (azaz az ügylet a szokásos piaci feltételek szerinti ügylet). E célból az intézménynek végre kell hajtania az ügylet teljes hitel-felülvizsgálatát, és figyelembe kell vennie legalább a következők mindegyikét:

a) 

a visszavásárlási ár;

b) 

az intézmény tőke- és likviditási pozíciója a visszavásárlás előtt és után;

c) 

az alapul szolgáló kitettségek teljesítménye;

d) 

az értékpapírosítási pozíciók teljesítménye;

e) 

a támogatások hatása az értékpapírosítást kezdeményezőnél a befektetők vonatkozásában várhatóan felmerülő veszteségekre.

(3)  
Az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek és a szponzor intézménynek értesítenie kell az illetékes hatóságot bármely, a (2) bekezdés szerinti értékpapírosítással kapcsolatban megkötött ügyletről.
(4)  
Az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban az EBH iránymutatást bocsát ki arra vonatkozóan, hogy e cikk alkalmazásában mi minősül szokásos piaci feltételek szerinti ügyletnek, és azon körülményekre vonatkozóan, amelyek fennállása esetén egy ügylet nem irányul támogatás nyújtására.
(5)  

Ha az értékpapírosítást kezdeményező intézmény vagy a szponzor intézmény valamely értékpapírosítás tekintetében nem felel meg az (1) bekezdésnek, az intézménynek a szóban forgó értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségét úgy kell bevonnia a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításába, mintha azokat nem értékpapírosították volna, és közzé kell tennie a következőket:

a) 

annak tényét, hogy az (1) bekezdést megsértve támogatást nyújtott az értékpapírosításhoz; és

b) 

a nyújtott támogatásnak a szavatolótőke-követelményekre gyakorolt hatását.

251. cikk

Szintetikus értékpapírosítás során értékpapírosított kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása az értékpapírosítást kezdeményező intézménynél

(1)  
Az alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítása során a szintetikus értékpapírosítást kezdeményező intézménynek adott esetben az e szakaszban meghatározott számítási módszereket kell alkalmaznia a 2. fejezetben meghatározottak helyett. Az alapul szolgáló kitettségek tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértéket és adott esetben a várható veszteségértéket a 3. fejezet alapján kiszámító intézmények esetében az ilyen kitettségekhez tartozó várható veszteségértéket nullának kell tekinteni.
(2)  
Az e cikk első bekezdésében megállapított követelmények az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek teljes halmazára alkalmazandók. A 252. cikkre is figyelemmel az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek az értékpapírosításba bevont valamennyi ügyletrészsorozat vonatkozásában a kockázattal súlyozott kitettségértékeket e szakasz alapján kell kiszámítania, ideértve azokat a pozíciókat is, amelyekre vonatkozóan az intézmény a 249. cikk alapján hitelkockázat-mérséklést tud elismerni. A hitelkockázat-mérséklésben részesülő pozíciókra alkalmazandó kockázati súlyt a 4. fejezetnek megfelelően módosítani lehet.

252. cikk

Lejárati eltérések kezelése szintetikus értékpapírosítás során

A kockázattal súlyozott kitettségértéknek a 251. cikk szerinti kiszámítása céljából az alábbiak szerint kell kiszámítani a kockázat átruházását lehetővé tevő hitelkockázati fedezet és az alapul szolgáló kitettségek közötti lejárati eltéréseket:

a) 

az alapul szolgáló kitettségek lejáratának a leghosszabb lejáratú kitettség lejáratát kell tekinteni, ami nem haladhatja meg az öt évet. A hitelkockázati fedezet lejáratát a 4. fejezet szerint kell megállapítani;

b) 

az értékpapírosítást kezdeményező intézménynek figyelmen kívül kell hagynia minden lejárati eltérést a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámításakor azon értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekre e szakasz alapján 1 250  %-os kockázati súlyt alkalmaztak. A fennmaradó pozíciók esetében a lejárati eltéréseket a 4. fejezetben meghatározottak szerint kell kezelni, a következő képlet alapján:

image

ahol:

RW*

=

a kockázattal súlyozott kitettségérték a 92. cikk (3) bekezdése a) pontjának alkalmazásában;

RWAss

=

az alapul szolgáló kitettségek arányosan számított, kockázattal súlyozott kitettségértéke, mintha azokat nem értékpapírosították volna;

RWSP

=

a 251. cikk szerint számított, kockázattal súlyozott kitettségérték a lejárati eltérés figyelmen kívül hagyásával;

T

=

az alapul szolgáló kitettség lejárata években kifejezve;

t

=

a hitelkockázati fedezet lejárata években kifejezve;

t*

=

0,25.

253. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték csökkentése

(1)  
Az olyan értékpapírosítási pozíciók esetében, amelyekhez e szakasz szerint 1 250  %-os kockázati súlyt rendeltek, az intézmények a pozícióknak a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításánál történő figyelembevétele helyett e pozíciók kitettségértékét a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levonhatják az elsődleges alapvető tőkéből. Ebből a célból a kitettségérték kiszámításánál a 249. cikknek megfelelően figyelembe lehet venni az elismert, előre rendelkezésre bocsátott hitelkockázati fedezetet.
(2)  
Amennyiben az intézmény él az (1) bekezdésben meghatározott lehetőséggel, a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja alapján levont összeget levonhatja a 268. cikk szerint maximális tőkekövetelményként meghatározott összegből, amelyet úgy számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre, mintha azok nem kerültek volna értékpapírosításra.



2. alszakasz

A módszerek és közös paraméterek hierarchiája

254. cikk

A módszerek hierarchiája

(1)  

Az intézményeknek a 3. alszakaszban meghatározott valamelyik módszert kell alkalmazniuk a kockázattal súlyozott kitettségértékek kiszámítására, az alábbi hierarchiának megfelelően:

a) 

a 258. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén az intézménynek a SEC-IRBA módszert kell alkalmaznia a 259. és 260. cikknek megfelelően;

b) 

amennyiben a SEC-IRBA nem alkalmazható, az intézménynek az SEC-SA módszert kell alkalmaznia a 261. és a 262. cikknek megfelelően;

c) 

amennyiben a SEC-SA nem alkalmazható, az intézménynek az SEC-ERBA módszert kell alkalmaznia a 263. és a 264. cikknek megfelelően a minősített pozíciók, valamint olyan pozíciók esetében, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni.

(2)  

Az intézményeknek a minősített pozíciók, vagy olyan pozíciók esetében, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni, a SEC-SA módszer helyett a SEC-ERBA módszert kell alkalmazniuk az alábbi esetekben:

a) 

amennyiben az STS értékpapírosítási pozíciónak minősülő pozíciók esetében a SEC-SA módszer alkalmazása 25 %-nál magasabb kockázati súlyt eredményezne;

b) 

amennyiben az STS értékpapírosítási pozíciónak nem minősülő pozíciók esetében a SEC-SA módszer alkalmazása 25 %-nál magasabb kockázati súlyt eredményezne vagy a SEC-ERBA módszer alkalmazása 75 %-nál magasabb kockázati súlyt eredményezne;

c) 

gépjárműhitelek, valamint gépjármű- és eszközlízingek halmazával fedezett értékpapírosítási ügyletek esetében.

(3)  
A (2) bekezdésben nem említett esetekben, és az (1) bekezdés b) pontjától eltérve az intézmények dönthetnek úgy, hogy valamennyi minősített értékpapírosítási pozíciójukra, vagy olyan pozíciókra, amelyeknél származtatott minősítést lehet alkalmazni a SEC-ERBA módszert alkalmazzák a SEC-SA módszer helyett.

Az első albekezdés alkalmazása céljából az intézményeknek legkésőbb 2018. november 17-ig értesítik a döntésükről az illetékes hatóságot.

Amennyiben az intézmény a későbbiekben úgy határoz, hogy megváltoztatja az összes minősített értékpapírosítási pozíciójára alkalmazott módszert, erről a határozat meghozatalának időpontját közvetlenül követő november 15-e előtt értesítenie kell az illetékes hatóságot.

Amennyiben az illetékes hatóság – az esettől függően – a második és a harmadik albekezdésben említett határidőt közvetlenül követő december 15-ig nem emel kifogást, az intézmény által bejelentett határozat a következő év január 1-jével hatályba lép és egy esetleges későbbi bejelentett határozat hatálybalépéséig hatályban marad. Az intézmények egyazon év során nem alkalmazhatnak különböző módszereket.

(4)  
Az (1) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok eseti alapon megtilthatják az intézményeknek a SEC-SA módszer alkalmazását, amennyiben a SEC-SA alkalmazásából eredő kockázattal súlyozott kitettségérték aránytalan lenne az intézet vagy a pénzügyi stabilitás tekintetében felmerülő kockázatokhoz képest, ideértve többek között az értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek hitelkockázatát is. STS értékpapírosítási pozíciónak nem minősülő kitettségek esetében különös figyelmet kell fordítani a rendkívül összetett és kockázatos jellemzőkkel rendelkező értékpapírosításokra.
(5)  
E cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül, az intézmények egy ABCP-programbeli vagy ABCP -ügyletbeli nem minősített pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámításához használhatják a 266. cikk szerinti belső értékelési módszert, amennyiben teljesülnek a 265. cikkben meghatározott feltételek. Amennyiben valamely intézmény megkapta a 265. cikk (2) bekezdése szerinti, a belső értékelési módszer alkalmazására vonatkozó engedélyt és egy ABCP-programbeli vagy ABCP -ügyletbeli valamely adott pozícióra kiterjed az engedély hatálya, az intézménynek e módszert kell alkalmaznia az adott pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására.
(6)  
Újra-értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíció esetében az intézményeknek a 261. cikknek megfelelően a SEC-SA-t kell alkalmazniuk a 269. cikkben meghatározott módosításokkal.
(7)  
Minden egyéb esetben az értékpapírosítási pozíciókhoz 1 250  %-os kockázati súlyt kell rendelni.
(8)  
Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az EBH-t az e cikk (3) bekezdése szerinti értesítésekről. Az EBH nyomon követi egyrészt azt, hogy e cikk alkalmazása milyen hatást gyakorol a tőkekövetelményekre, másrészt az e cikk (4) bekezdésével összefüggő felügyeleti gyakorlatok teljes körét, és megállapításairól évente jelentést tesz a Bizottságnak, továbbá az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást ad ki.

255. cikk

A KIRB és a KSA meghatározása

(1)  
Amennyiben az intézmény alkalmazza a 3. alszakasz szerinti SEC-IRBA-t, a KIRB értékét a (2)–(5) bekezdésnek megfelelően kell kiszámítania.
(2)  
Az intézménynek úgy kell meghatároznia meg a KIRB értékét, hogy 8 %-kal megszorozza azon kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amelyeket a 3. fejezetnek megfelelően számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és osztja az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékével. A KIRB értékét decimális formában, nulla és egy közötti számként kell kifejezni.
(3)  

A KIRB kiszámítása céljából az alapul szolgáló kitettségekre a 3. fejezetnek megfelelően kiszámítandó kockázattal súlyozott kitettségértékek a következőkből állnak:

a) 

az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségéhez kapcsolódó várható veszteségek összege, beleértve a halmaznak a 3. fejezet szerint még részét képező, nemteljesítő, alapul szolgáló kitettségeket; és

b) 

az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségéhez tartozó váratlan veszteségek összege, beleértve a halmaznak a 3. fejezet szerint részét képező, nemteljesítő, alapul szolgáló kitettségeket;

(4)  
Az intézmény az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó KIRB értéket a vásárolt követelések tőkekövetelményének kiszámítására vonatkozóan a 3. fejezetben meghatározott előírásoknak megfelelően is kiszámíthatja. E célból a lakossági kitettségeket vásárolt lakossági követelésként, a nem lakossági kitettségeket pedig vásárolt vállalati követelésként kell kezelni.
(5)  
Az intézményeknek külön kell kiszámítaniuk a KIRB értékét az olyan értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeinek felhígulási kockázata esetében, amelynél a szóban forgó kitettségek felhígulási kockázata jelentős.

Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során összesítve kezelik, az intézményeknek a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékét a 3. alszakasz alkalmazásában egyetlen KIRB értékké kell összevonniuk. Amennyiben a hitel- vagy felhígulási kockázatból származó veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy túlfedezet áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.

Amennyiben a felhígulási és a hitelkockázatból eredő veszteségeket az értékpapírosítás során nem összesítve kezelik, az intézménynek módosítania kell az második albekezdésben meghatározott kezelést, hogy prudens módon összevonja a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó megfelelő KIRB értékeket.

(6)  
Amennyiben az intézmény a 3. alszakasz szerinti SEC-SA-t alkalmazza, a KSA értékét úgy kell kiszámítania, hogy 8 %-kal megszorozza azokat a kockázattal súlyozott kitettségértékeket, amelyeket a 2. fejezetnek megfelelően az alapul számított kitettségekre számítanának ki úgy, mintha azok nem lennének értékpapírosítva, és osztja az alapul szolgáló kitettségek értékével. A KSA értékét decimális formában, nulla és egy közötti számként kell kifejezni.

E bekezdés alkalmazásában az intézményeknek az alapul szolgáló kitettségek kitettségértékét a 34. és a 110. cikk szerinti egyedi hitelkockázati kiigazítások és további értékkiigazítások nettósítása, valamint más szavatolótőke-csökkentések nélkül kell kiszámítaniuk.

(7)  
Az (1)–(6) bekezdés alkalmazásában, ha az értékpapírosítási struktúra különleges célú gazdasági egység alkalmazását foglalja magában, akkor a különleges célú gazdasági egység értékpapírosításhoz kapcsolódó valamennyi kitettségét alapul szolgáló kitettségként kell kezelni. Az előzőek sérelme nélkül az intézmény a KIRB vagy a KSA kiszámítása céljából kizárhatja a különleges célú gazdasági egység kitettségeit az alapul szolgáló kitettségek halmazából, ha a különleges célú gazdasági egység kitettségeinek kockázata nem jelentős, vagy ha az nem befolyásolja az intézmény értékpapírosítási pozícióit.

Szintetikus értékpapírosítás esetében azokat a jelentős bevételeket, melyek olyan hitelkockázati eseményhez kapcsolt értékpapírok kibocsátásából vagy a különleges célú gazdasági egység egyéb fedezett kötelezettségeiből származnak, amelyek az értékpapírosítási pozíciók visszafizetésének biztosítékaként szolgálnak, be kell vonni a KIRB vagy KSA kiszámításába, ha a biztosíték hitelkockázatára az ügyletrészsorozatonkénti veszteségelosztás vonatkozik.

(8)  
E cikk (5) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazásában az EBH az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően iránymutatást bocsát ki a felhígulási és a hitelkockázatra vonatkozó KIRB értékeinek összevonására vonatkozó megfelelő módszerekhez, amennyiben ezeket a kockázatokat az értékpapírosítás során nem kezelik összesített módon.
(9)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon feltételek részletesebb meghatározása érdekében, amelyek mellett az intézmények kiszámíthatják az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettségekre vonatkozó KIRB értéket a (4) bekezdés szerint, különös tekintettel az alábbiakra:

a) 

az értékpapírosítás tekintetében a belső hitelezési szabályzatok és a KIRB kiszámításának modelljei;

b) 

az alapul szolgáló kitettségek halmazához kapcsolódó különböző kockázati tényezők alkalmazása, és amennyiben nem áll rendelkezésre elegendő pontos vagy megbízható adat e halmazról, közvetett adatok alkalmazása a PD és az LGD érték becslése céljából; és

c) 

előzetes vizsgálati követelmények a követelések eladói vagy más értékpapírosítást kezdeményezők által végrehajtott intézkedések és alkalmazott szabályzatok monitorozására.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. január 18-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a e rendeletet.

256. cikk

Az alsó veszteségviselési határ (attachment point – A) és a felső veszteségviselési határ (detachment point – D) meghatározása

(1)  
A 3. alszakasz alkalmazásában az intézménynek az alsó veszteségviselési határt (A) abban a küszöbértékben kell megállapítania, amelynél az alapul szolgáló kitettségek halmazán belül megkezdődne a veszteségeknek a vonatkozó értékpapírosítási pozícióhoz való hozzárendelése.

Az alsó veszteségviselési határt (A) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt vagy azzal egyenrangú (pari passu) valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének – beleértve magát a kitettséget is – fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.

(2)  
A 3. alszakasz alkalmazásában az intézménynek a felső veszteségviselési határt (D) abban a küszöbértékben kell megállapítania, amelynél az alapul szolgáló kitettségek halmazán belül a veszteségek a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatban a kölcsöntőke teljes veszteségét eredményeznék.

A felső veszteségviselési határt (D) nulla és egy közé eső decimális értékkel kell kifejezni, amely vagy nullával vagy – amennyiben ez a nagyobb érték – az értékpapírosításhoz alapul szolgáló kitettséghalmaz fennálló egyenlegének a vonatkozó értékpapírosítási pozíciót tartalmazó ügyletrészsorozatnál előbbre sorolt valamennyi ügyletrészsorozat fennálló egyenlegével csökkentett értéke és az értékpapírosítás valamennyi alapul szolgáló kitettségének fennálló egyenlege egymáshoz viszonyított arányával egyenlő.

(3)  
Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az intézménynek a túlfedezetet és az előre rendelkezésre bocsátott tartalékszámlákat ügyletrészsorozatként, az ilyen tartalékszámlákat alkotó eszközöket pedig alapul szolgáló kitettségként kell kezelnie.
(4)  
Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában az intézménynek figyelmen kívül kell hagynia az előre nem rendelkezésre bocsátott olyan tartalékszámlákat és eszközöket, amelyek nem biztosítanak hitelminőség-javítást, például a csak likviditási támogatást jelentőket, a deviza- vagy kamatcsereügyleteket és a szóban forgó értékpapírosítási pozíciókhoz kapcsolódó készpénzbiztosíték-számlákat. Az előre rendelkezésre bocsátott tartalékszámlák és a hitelminőség-javítást biztosító eszközök esetében az intézménynek a számláknak vagy eszközöknek csak a veszteségviselő részeit kell értékpapírosítási pozícióként kezelnie.
(5)  
Amennyiben ugyanazon ügyleten belül kettő vagy több pozíciónak eltérő a lejárati ideje, de arányosan oszlik meg közöttük az esetleges veszteség, az alsó veszteségviselési határok (A) és a felső veszteségviselési határok (D) meghatározását az említett pozíciók összesített fennálló egyenlegének alapján kell elvégezni, és ebben az esetben az eredményül kapott alsó veszteségviselési határoknak (A) és felső veszteségviselési határoknak (D) azonosnak kell lenniük.

257. cikk

Az ügyletrészsorozat lejáratának (MT) meghatározása

(1)  

A 3. alszakasz alkalmazásában és a (2) bekezdésre is figyelemmel az intézmény egy ügyletrészsorozat lejáratát (MT) a következőképpen állapíthatja meg:

a) 

az ügyletrészsorozat keretében esedékes szerződés szerinti kifizetések lejáratának súlyozott átlagaként a következő képlet alapján számítva:

image

ahol CFt a kötelezett által t időszak során a szerződés szerinti fizetendő valamennyi összeget (kölcsöntőke, kamat és díjak) jelöli; vagy

b) 

az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje szerint, a következő képlet alapján számítva:

image

ahol ML az ügyletrészsorozat jogilag rögzített végső lejárati ideje.

(2)  
Az (1) bekezdés alkalmazásában az ügyletrészsorozat lejáratát (MT) minden esetben annak figyelembevételével kell meghatározni, hogy annak alsó határa egy év, felső határa pedig öt év.
(3)  
Amennyiben az intézmény szerződésből adódóan kitetté válhat az alapul szolgáló kitettségekből eredő lehetséges veszteségnek, az intézménynek az értékpapírosítási pozíció lejáratát úgy kell meghatároznia, hogy figyelembe veszi a szerződés lejáratát, hozzáadva ahhoz a szóban forgó alapul szolgáló kitettségek közül a leghosszabb lejáratát. Rulírozó kitettségek esetében a rulírozó időszak alatt hozzáadható kitettség szerződés szerinti lehetséges leghosszabb fennmaradó lejáratát kell figyelembe venni.
(4)  
Az EBH nyomon követi az e területen folytatott gyakorlatok teljes körét, különös tekintettel e cikk (1) bekezdése a) pontjának alkalmazására, és az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban 2019. december 31-ig iránymutatást ad ki.



3. alszakasz

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításának módszerei

258. cikk

A belső minősítésen alapuló módszer (SEC-IRBA) használatának feltételei

(1)  

Az intézményeknek akkor kell használniuk a SEC-IRBA-t egy értékpapírosítási pozícióval összefüggésben a kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámításához, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) 

a pozíciót IRB-halmaz vagy vegyes halmaz fedezi, és az utóbbi esetben az intézmény a 3. szakasznak megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló kitettségérték legalább 95 %-ára;

b) 

az intézmény számára elegendő információ áll rendelkezésre az értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeire vonatkozóan ahhoz, hogy ki tudja számítani a KIRB értéket; és

c) 

az intézmény számára nincs megtiltva a SEC-IRBA alkalmazása a (2) bekezdés szerint egy meghatározott értékpapírosítási pozícióval összefüggésben.

(2)  

Az illetékes hatóságok eseti alapon megtilthatják a SEC-IRBA alkalmazását, ha az értékpapírosítás rendkívül összetett vagy kockázatos jellemzőkkel rendelkezik. Ezzel összefüggésben rendkívül összetett vagy kockázatos jellemzőnek tekinthetők a következők:

a) 

az olyan hitelminőség-javítás, amely a portfólióveszteségektől eltérő okokból erodálódhat;

b) 

a halmazok olyan kitettségekből állnak, amelyek belső korrelációja egy ágazatra vagy földrajzi területre való koncentráció következtében nagyfokú;

c) 

olyan ügyletek, amelyek esetében az értékpapírosítási pozíciók visszafizetése nagyban függ olyan kockázati tényezőktől, amelyeket a KIRB nem tartalmaz; vagy

d) 

az ügyletrészsorozatok közötti rendkívül összetett veszteségelosztások.

259. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a SEC-IRBA szerint

(1)  

A SEC-IRBA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiaknak megfelelően meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15 %:



RW = 1 250  %

ha D ≤ KIRB

image

ha A ≥ KIRB

image

ha A < KIRB < D

ahol:

KIRB

az alapul szolgáló kitettségek halmazának 255. cikk szerinti tőkekövetelménye

D

a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ

A

a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ

image

ahol:

a

=

– (1/(p * KIRB))

u

=

D – KIRB

l

=

max (A – KIRB; 0)

ahol:

image

ahol:

N

az alapul szolgáló kitettségek halmazában lévő kitettségek (4) bekezdés szerint kiszámított tényleges száma;

LGD

az alapul szolgáló kitettségek halmazának (5) bekezdés szerint kiszámított, kitettséggel súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátája;

MT

az ügyletrészsorozat 257. cikk szerint meghatározott lejárata.

Az A, B, C, D és E paramétereket a következő áttekintő táblázat alapján kell meghatározni:



 

A

B

C

D

E

Nem lakossági

Előresorolt, granuláris (N ≥ 25)

0

3,56

-1,85

0,55

0,07

Előresorolt, nem granuláris (N < 25)

0,11

2,61

-2,91

0,68

0,07

Nem előresorolt, granuláris (N ≥ 25)

0,16

2,87

-1,03

0,21

0,07

Nem előresorolt, nem granuláris (N < 25)

0,22

2,35

-2,46

0,48

0,07

Lakossági

Előresorolt

0

0

-7,48

0,71

0,24

Nem előresorolt

0

0

-5,78

0,55

0,27

(2)  
Ha az alapul szolgáló IRB-halmaz lakossági és nem lakossági kitettségeket egyaránt tartalmaz, a halmazt egy lakossági és egy nem lakossági C kell bontani, és minden egyes alhalmazra különálló p paramétert (valamint a megfelelő inputparamétereket – N, KIRB és LGD) kell becsülni. Ezt követően az egyes alhalmazok p paraméterei és az egyes alhalmazokban levő kitettségek nominális értéke alapján ki kell számítani az ügyletre vonatkozó p paraméter súlyozott átlagát.
(3)  
Amennyiben az intézmény a SEC-IRBA-t vegyes halmazra alkalmazza, a p paraméter kiszámításához csak azokat az alapul szolgáló kitettségeket veheti figyelembe, amelyekre az IRB módszer alkalmazandó. E célból figyelmen kívül kell hagyni azokat az alapul szolgáló kitettségeket, amelyekre a sztenderd módszer alkalmazandó.
(4)  

A kitettségek tényleges számát (N) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

image

ahol EADi a halmaz i-edik kitettségéhez kapcsolódó kitettségérték.

Az ugyanazon kötelezettel szembeni többszörös kitettségeket össze kell vonni, és egy kitettségnek kell tekinteni.

(5)  

A kitettséggel súlyozott átlagos nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) az alábbiak szerint kell kiszámítani:

image

ahol LGDi az i-edik kötelezettel szembeni összes kitettség átlagos LGD értéke.

Amennyiben a vásárolt követelések hitel- és felhígulási kockázatát az értékpapírosításon belül összevonva kezelik, az LGD érték a hitelkockázat LGD értékének és 100 % felhígulási kockázati LGD-értéknek a súlyozott átlaga. Ehhez a súlyokat a hitelkockázat, valamint a felhígulási kockázat IRB módszer szerinti különálló tőkekövetelményei képezik. E célból, amennyiben a hitel- vagy a felhígulási kockázatból eredő veszteségek fedezésére egységes tartalékalap vagy túlfedezet áll rendelkezésre, ez annak jeleként tekinthető, hogy az említett kockázatokat összesített módon kezelik.

(6)  

Amennyiben a legnagyobb alapul szolgáló kitettség aránya (C1) a halmazon belül legfeljebb 3 %, az intézmény az N-nek és a kitettséggel súlyozott LGD-k átlagának kiszámításához használhatja a következő egyszerűsített módszert:

image

LGD = 0,50

ahol

Cm

a legnagyobb m kitettségek összegének részaránya a halmazon belül; és

m

az „m” értékét pedig az intézmény határozza meg.

Ha csak C1 áll rendelkezésre, és értéke legfeljebb 0,03, az intézmény az LGD értékét 0,5-ben, N értékét pedig 1/C1-ben állapíthatja meg.

(7)  

Ha a pozíciót vegyes halmaz fedezi, és az intézmény a 258. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően ki tudja számítani a KIRB értékét az alapul szolgáló kitettségértékek legalább 95 %-ára, az intézménynek az alapul szolgáló kitettségek halmazára vonatkozó tőkekövetelményt a következőképpen kell kiszámítania:

image

ahol

d azon alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének az összes alapul szolgáló kitettség kitettségértékéhez képest mért aránya, amelyekre vonatkozóan az intézmény a KIRB értékét ki tudja számítani.

(8)  
Ha az intézménynek piaci kockázatok – ezen belül kamat- vagy devizakockázatok – fedezésére szolgáló származtatott ügylet formájában van értékpapírosítási pozíciója, akkor ehhez a származtatott ügylethez olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

Az első albekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban közvetlenül a származtatott ügylet alá rendelt.

260. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-IRBA szerint

A SEC-IRBA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 259. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

az előresorolt értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának alsó határa = 10 %

image

261. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a sztenderd módszer szerint (SEC-SA)

(1)  

A SEC-SA keretében egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékét úgy kell kiszámítani, hogy a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az alábbiakban meghatározott, alkalmazandó kockázati súllyal, amelynek alsó határa minden esetben 15 %:



RW = 1 250  %

ha D ≤ KA

image

ha A ≥ KA

image

ha A < KA < D

ahol:

D

a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ;

A

a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ;

KA

a (2) bekezdés szerint számított paraméter;

image

ahol:

a

=

– (1/(p · KA))

u

=

D – KA

l

=

max (A – KA; 0)

p

=

1 olyan értékpapírosítási kitettség esetében, amely nem újra-értékpapírosítási kitettség

(2)  

Az (1) bekezdés alkalmazásában KA a következőképpen számítandó ki:

image

ahol:

KSA az alapul szolgáló halmaz 255. cikk szerint meghatározott tőkekövetelménye;

W = a következők egymáshoz viszonyított aránya:

a) 

a nemteljesítő alapul szolgáló kitettségek névértékének összege, és

b) 

az összes alapul szolgáló kitettség névértékének összege.

E célból a nemteljesítő kitettség olyan alapul szolgáló kitettség, amelyre a következők valamelyike vonatkozik: i. 90 napja vagy annál régebb óta késedelmes; ii. csőd- vagy fizetésképtelenségi eljárás hatálya alá tartozik; iii. végrehajtás vagy hasonló eljárás hatálya alá tartozik; vagy iv. az értékpapírosítási dokumentáció alapján nemteljesítő.

Amennyiben az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek legfeljebb 5 %-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, a KA kiszámításakor alkalmazhatja a SEC-SA-t a következő kiigazítással:

image

Ha az intézmény a halmazban lévő alapul szolgáló kitettségek több mint 5 %-ára vonatkozóan nem ismeri a késedelmi státuszt, az értékpapírosítási pozícióra 1 250  %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

(3)  
Ha az intézménynek piaci kockázatok – ezen belül kamat- vagy devizakockázatok – fedezésére szolgáló származtatott ügylet formájában van értékpapírosítási pozíciója, akkor ehhez a származtatott ügylethez olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

E bekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban a származtatott ügylethez képest közvetlenül alá rendelt.

262. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-SA szerint

A SEC-SA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 261. cikknek megfelelően kell kiszámítani, a következő módosításokkal:

az előresorolt értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának alsó határa = 10 %
p = 0,5

263. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a külső minősítésen alapuló módszer szerint (SEC-ERBA)

(1)  
Egy értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének SEC-ERBA szerinti kiszámításához a pozíció 248. cikk szerint kiszámított kitettségértékét meg kell szorozni az e cikk szerinti alkalmazandó kockázati súllyal.
(2)  

Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a (7) bekezdésnek megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:



1. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

Az összes egyéb minősítés

Kockázati súly

15  %

50  %

100  %

1 250  %

(3)  

Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés az e cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a 2. táblázatban meghatározott kockázati súlyokat kell alkalmazni, kiigazítva adott esetben az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és az e cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével az e cikk (5) bekezdése szerint:



2. táblázat

Hitelminőségi besorolás

Előresorolt ügyletrészsorozat

Nem előresorolt (keskeny) ügyletrészsorozat

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

1 év

5 év

1 év

5 év

1

15  %

20  %

15  %

70  %

2

15  %

30  %

15  %

90  %

3

25  %

40  %

30  %

120  %

4

30  %

45  %

40  %

140  %

5

40  %

50  %

60  %

160  %

6

50  %

65  %

80  %

180  %

7

60  %

70  %

120  %

210  %

8

75  %

90  %

170  %

260  %

9

90  %

105  %

220  %

310  %

10

120  %

140  %

330  %

420  %

11

140  %

160  %

470  %

580  %

12

160  %

180  %

620  %

760  %

13

200  %

225  %

750  %

860  %

14

250  %

280  %

900  %

950  %

15

310  %

340  %

1 050  %

1 050  %

16

380  %

420  %

1 130  %

1 130  %

17

460  %

505  %

1 250  %

1 250  %

Minden egyéb

1 250  %

1 250  %

1 250  %

1 250  %

(4)  
Azon ügyletrészsorozatok kockázati súlyának meghatározásához, amelyek lejárata egy és öt év között van, az intézménynek lineáris interpolációt kell alkalmaznia, az egyéves és az ötéves lejáratra a 2. táblázatnak megfelelően alkalmazandó kockázati súlyt alapul véve.
(5)  

Az ügyletrészsorozat szélességének figyelembevétele érdekében az intézménynek a nem előresorolt ügyletrészsorozatok kockázati súlyát a következőképpen kell megállapítania:

image

ahol

T = az ügyletrészsorozat szélessége (D – A)

ahol

D

a 256. cikknek megfelelően meghatározott felső veszteségviselési határ

A

a 256. cikknek megfelelően meghatározott alsó veszteségviselési határ

(6)  
A nem előresorolt ügyletrészsorozatok (3), (4) és (5) bekezdés alapján kiszámított kockázati súlyaira 15 %-os alsó határérték vonatkozik. Továbbá az így kapott kockázati súlyok nem lehetnek kisebbek ugyanazon értékpapírosítás előresorolt, ugyanolyan hitelminősítésű és lejáratú hipotetikus ügyletrészsorozatának kockázati súlyánál.
(7)  

Származtatott minősítés alkalmazásához az intézményeknek a nem minősített pozíciókhoz egy olyan minősített referenciapozíció hitelminősítésével egyenértékű származtatott minősítést kell rendelniük, amely teljesíti az alábbi feltételek mindegyikét:

a) 

a referenciapozíció minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a nem minősített értékpapírosítási pozícióval, vagy – egyenrangú pozíció hiányában – a referenciapozíció közvetlenül alárendelt a nem minősített pozícióhoz képest;

b) 

a referenciapozíció nem részesül harmadik fél által nyújtott olyan garanciában vagy egyéb hitelminőség-javításban, melyek a nem minősített pozíció esetében nem állnak rendelkezésre;

c) 

a referenciapozíció lejárata megegyezik a szóban forgó nem minősített pozíció lejáratával vagy hosszabb annál;

d) 

az intézmény a származtatott minősítéseket rendszeresen aktualizálja annak érdekében, hogy azok tükrözzék a referenciapozíció hitelminősítésében bekövetkező változásokat.

(8)  
Ha az intézménynek piaci kockázatok – ezen belül kamat- vagy devizakockázatok – fedezésére szolgáló származtatott ügylet formájában van értékpapírosítási pozíciója, akkor ehhez a származtatott ügylethez olyan származtatott kockázati súlyt rendelhet, amely egyenértékű a referenciapozíció e cikk szerint számított kockázati súlyával.

Az első albekezdés alkalmazásában a referenciapozíció az a pozíció, amely minden tekintetben egyenrangú (pari passu) a származtatott ügylettel, vagy – ilyen egyenrangú pozíció hiányában – az a pozíció, amely a veszteségviselési rangsorban közvetlenül a származtatott ügylet alá rendelt.

264. cikk

STS értékpapírosítások kezelése a SEC-ERBA szerint

(1)  
A SEC-ERBA keretében egy STS értékpapírosításhoz tartozó pozíció kockázati súlyát a 263. cikknek megfelelően kell kiszámítani, az e cikkben meghatározott módosításokkal.
(2)  

Rövid lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően rövid lejáratú hitelminősítésből származtatható, a következő kockázati súlyokat kell alkalmazni:



3. táblázat

Hitelminőségi besorolás

1

2

3

Az összes egyéb minősítés

Kockázati súly

10  %

30  %

60  %

1 250  %

(3)  

Hosszú lejáratú hitelminősítéssel rendelkező kitettségek esetében vagy olyan esetben, amikor a minősítés a 263. cikk (7) bekezdésének megfelelően hosszú lejáratú hitelminősítésből származtatható, a kockázati súlyokat a 4. táblázatnak megfelelően kell meghatározni, kiigazítva az ügyletrészsorozat lejáratával (MT) a 257. cikk és a 263. cikk (4) bekezdése szerint, valamint a nem előresorolt ügyletrészsorozatok esetében az ügyletrészsorozat szélességével a 263. cikk (5) bekezdése szerint:



4. táblázat

Hitelminőségi besorolás

Előresorolt ügyletrészsorozat

Nem előresorolt (keskeny) ügyletrészsorozat

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

Ügyletrészsorozat lejárata (MT)

1 év

5 év

1 év

5 év

1

10  %

10  %

15  %

40  %

2

10  %

15  %

15  %

55  %

3

15  %

20  %

15  %

70  %

4

15  %

25  %

25  %

80  %

5

20  %

30  %

35  %

95  %

6

30  %

40  %

60  %

135  %

7

35  %

40  %

95  %

170  %

8

45  %

55  %

150  %

225  %

9

55  %

65  %

180  %

255  %

10

70  %

85  %

270  %

345  %

11

120  %

135  %

405  %

500  %

12

135  %

155  %

535  %

655  %

13

170  %

195  %

645  %

740  %

14

225  %

250  %

810  %

855  %

15

280  %

305  %

945  %

945  %

16

340  %

380  %

1 015  %

1 015  %

17

415  %

455  %

1 250  %

1 250  %

Minden egyéb

1 250  %

1 250  %

1 250  %

1 250  %

265. cikk

A belső értékelési módszer alkalmazási köre és operatív követelményei

(1)  
Az intézmények akkor számíthatják ki az ABCP-programbeli vagy ABCP-ügyletbeli nem minősített pozíciók kockázattal súlyozott kitettségértékeit a 266. cikk szerinti belső értékelési módszerrel, ha teljesülnek az e cikk (2) bekezdésében meghatározott feltételek.

Amennyiben valamely intézmény megkapta az e cikk (2) bekezdése szerinti, a belső értékelési módszer alkalmazására vonatkozó engedélyt és egy ABCP-programbeli vagy ABCP-ügyletbeli valamely adott pozícióra kiterjed az engedély hatálya, az intézménynek e módszert kell alkalmaznia az adott pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékének kiszámítására.

(2)  

Az illetékes hatóságoknak az intézmények számára egyértelműen meghatározott alkalmazási körön belül engedélyezniük kell a belső értékelési módszer alkalmazását, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

az ABCP-program keretében kibocsátott kereskedelmi értékpapírokban levő összes pozíció minősített pozíció;

b) 

a pozíció hitelminőségének belső értékelési módszere egy vagy több külső hitelminősítő intézet nyilvánosan hozzáférhető, alapul szolgáló kitettségek által fedezett értékpapírosítási típusú értékpapírosítási pozíciók minősítésére vonatkozó értékelési módszereit tükrözi;

c) 

az ABCP-program keretében kibocsátott kereskedelmi értékpapírt elsősorban harmadik fél befektetők számára bocsátják ki;

d) 

az intézmény belső értékelési eljárása legalább annyira konzervatív, mint azoknak a külső hitelminősítő intézeteknek a nyilvánosan hozzáférhető értékelései, amelyek külső minősítést adtak az ABCP-program során kibocsátott kereskedelmi értékpapírokra vonatkozóan, különös tekintettel a stressztényezőkre és egyéb releváns számszerű elemekre;

e) 

az intézmény belső értékelési módszere figyelembe veszi az ABCP-program kereskedelmi értékpapírjait minősítő külső hitelminősítő intézetek által nyilvánosságra hozott valamennyi vonatkozó minősítési módszert, és a külső hitelminősítő intézetek hitelminősítésének megfelelő minősítési kategóriákat tartalmaz. Az intézménynek belső nyilvántartásaiban dokumentálnia kell az arra vonatkozó magyarázatot, hogy az e pontban meghatározott követelmények milyen módon teljesülnek, és rendszeresen frissítenie kell ezt a dokumentumot;

f) 

az intézmény a belső minősítési módszert belső kockázatkezelési célra is alkalmazza, beleértve a döntéshozatali, vezetői információs és a belső tőkeallokációs folyamatokat is;

g) 

belső vagy külső auditorok, külső hitelminősítő intézet vagy az intézmény belső hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egységei rendszeresen felülvizsgálják a belső értékelési folyamatot, valamint az intézmény ABCP-programban vagy ABCP-ügyletben meglévő kitettségeinek hitelminőségére vonatkozó belső értékelések minőségét;

h) 

az intézmény folyamatosan nyomon követi belső minősítéseinek teljesítményét a belső értékelési módszer teljesítményének értékelése érdekében, és a módszert szükség szerint módosítja, ha a kitettségek teljesítménye rendszeresen eltér a belső minősítések által jelzettől;

i) 

az ABCP-program a program kezelőjének szóló iránymutatás formájában hitelezési és forrásgazdálkodási feltételeket tartalmaz, legalább a következőkre vonatkozóan:

i. 

a j) pont szerinti értékpapírosítási kritériumok;

ii. 

a likviditási hitelkeretekből és a hitelminőség-javításból adódó kitettségek típusa és pénzbeli értéke;

iii. 

az ABCP-programban vagy ABCP-ügyletben lévő értékpapírosítási pozíciók közötti veszteségmegoszlás;

iv. 

az átruházott eszközöknek az eszközöket eladó személytől való jogi és gazdasági szempontból történő elkülönítése;

j) 

az ABCP-program értékpapírosítási kritériumai keretében rendelkezni kell legalább a következőkről:

i. 

a lényegesen késedelmes vagy nemteljesítő eszközök megvásárlásának kizárása;

ii. 

az egy kötelezettre vagy földrajzi területre vonatkozó túlzott koncentráció korlátozása; és

iii. 

a megvásárolni kívánt eszközök futamidejének korlátozása;

k) 

az eszközt eladó hitelkockázati és üzleti profiljának elemzése, ami kiterjed legalább a következőkre:

i. 

az eladó múltbeli és jövőbeli várható pénzügyi teljesítménye;

ii. 

az eladó aktuális piaci pozíciója és jövőbeli várható versenyképessége;

iii. 

az eladó tőkeszerkezete, pénzáramlása, kamatfedezete és adósságminősítése; és

iv. 

az eladó hitelezési feltételei, adósságszolgálati képessége és beszedési folyamatai;

l) 

az ABCP-program rendelkezik olyan beszedési szabályzatokkal és folyamatokkal, amelyek figyelembe veszik a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó működési képességét és hitelminőségét, valamint olyan jellemzőkkel, amelyek csökkentik az eladó vagy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó teljesítményével összefüggő kockázatot. E pont alkalmazásában a teljesítménnyel összefüggő kockázatok csökkenthetők az eladó vagy hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó aktuális hitelminőségén alapuló olyan kiváltó feltételek alkalmazásával, amelyek révén megelőzhető, hogy az eladó vagy a hitelkezeléssel kapcsolatos szolgáltatásnyújtó fizetésképtelensége esetén az ABCP-program ne férjen hozzá az őt megillető forrásokhoz;

m) 

az ABCP-program által megvásárolható eszközök halmazára vonatkozó összesített veszteségbecslés figyelembe veszi az összes potenciális kockázatforrást, például a hitelkockázatot és a felhígulási kockázatot;

n) 

amennyiben az eladó által biztosított hitelminőség-javítás mértéke csak a hitellel kapcsolatos veszteségen alapul, és a felhígulási kockázat az adott eszközhalmaz esetében jelentős, az ABCP-program különálló, a felhígulási kockázatra vonatkozó tartalékot foglal magában;

o) 

a szükséges hitelminőség-javítási szint meghatározásakor az ABCP-program több évnyi múltbeli információt vesz figyelembe, beleértve a veszteségeket, késedelmeket, a felhígulást és a követelések forgási sebességét;

p) 

az alapul szolgáló portfólió potenciális hitelminőség-romlásának mérséklése érdekében az ABCP-program a kitettségek megvásárlására vonatkozó strukturális elemeket tartalmaz. Ilyen elem lehet például egy kifejezetten az adott kitettséghalmazt érintő, bizonyos feltételek fennállása esetén a további értékpapír-kibocsátást meggátoló vagy a meglévő eszközállomány értékesítését kiváltó mechanizmus;

q) 

az intézmény értékeli az alapul szolgáló eszközhalmaz jellemzőit, például hitelbírálati pontszámának súlyozott átlagát, és megállapítja az egy kötelezettre vagy egy földrajzi területre vonatkozó koncentrációt, valamint az eszközhalmaz granularitását.

(3)  
Amennyiben az intézmény belső ellenőrzési, hitel-felülvizsgálati vagy kockázatkezelési feladatokat ellátó szervezeti egységei végzik a (2) bekezdés g) pontjában előírt felülvizsgálatot, azoknak függetlennek kell lenniük az intézmény ABCP-programmal foglalkozó belső egységeitől, és nem állhatnak kapcsolatban ügyfelekkel.
(4)  

Azok az intézmények, amelyek engedélyt kaptak a belső értékelési módszer alkalmazására, csak mindkét alábbi feltétel teljesülése esetén térhetnek vissza a belső értékelési módszer alkalmazási körébe tartozó pozíciók esetében másik módszer alkalmazásához:

a) 

az intézmény az illetékes hatóság számára meggyőző módon bemutatta, hogy megfelelő indoka van egy másik módszer alkalmazásához történő visszatérésre;

b) 

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

266. cikk

A kockázattal súlyozott kitettségérték kiszámítása a belső értékelési módszer szerint

(1)  
A belső értékelési módszer keretében az intézménynek az ABCP-programhoz vagy ABCP-ügylethez tartozó nem minősített pozíciót belső értékelése alapján a 265. cikk (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott valamely minősítési kategóriához kell rendelnie. A pozícióhoz ugyanazt a származtatott minősítést kell hozzárendelni, mint amely a 265. cikk (2) bekezdésének e) pontja alapján az adott minősítési kategóriához tartozó hitelminősítés.
(2)  
Az (1) bekezdés alapján kapott minősítésnek az első hozzárendelés időpontjában legalább befektetési vagy annál jobb minősítésnek kell lennie, és azt a kockázattal súlyozott kitettségérték 263. vagy adott esetben 264. cikk szerinti kiszámítása céljából külső hitelminősítő intézet által adott, figyelembe vehető hitelminősítésnek kell tekinteni.



4. alszakasz

Az értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó felső határok

267. cikk

Előresorolt értékpapírosítási pozíciók esetében alkalmazandó maximális kockázati súly: az alapul szolgáló kitettségeket figyelembe vevő („look through”) megközelítés

(1)  
Amennyiben az intézmény mindenkor ismeri az alapul szolgáló kitettségek összetételét, az előresorolt értékpapírosítási pozícióhoz olyan maximális kockázati súlyt rendelhet, amely egyenlő az alapul szolgáló kitettségekre alkalmazandó, kitettséggel súlyozott azon átlagos kockázati súllyal, amely akkor lenne alkalmazandó, ha az alapul szolgáló kitettségeket nem értékpapírosították volna.
(2)  
Alapul szolgáló kitettségek olyan halmazai esetében, amelyekre az intézmény kizárólag a sztenderd módszert vagy az IRB módszert alkalmazza, az előresorolt értékpapírosítási pozíció maximális kockázati súlya egyenlő azon kitettséggel súlyozott átlagos kockázati súllyal, amely akkor lenne a 2. vagy a 3. fejezet szerint alkalmazandó az alapul szolgáló kitettségekre, ha azokat nem értékpapírosították volna.

Vegyes halmazok esetében a maximális kockázati súlyt a következőképpen kell kiszámítani:

a) 

amennyiben az intézmény a SEC-IRBA-t alkalmazza, az alapul szolgáló halmaz sztenderd módszerhez tartozó részéhez és IRB módszerhez tartozó részéhez külön-külön hozzá kell rendelni a vonatkozó módszer szerinti megfelelő kockázati súlyt;

b) 

ha az intézmény a SEC-SA-t vagy a SEC-ERBA-t alkalmazza, az előresorolt értékpapírosítási pozíciókra vonatkozó maximális kockázati súlynak egyenlőnek kell lennie az alapul szolgáló kitettségek sztenderd módszer szerinti kockázati súlyának súlyozott átlagával.

(3)  

E cikk alkalmazásában az IRB módszer szerint, a 3. fejezetnek megfelelően alkalmazandó kockázati súly magában foglalja:

a) 

a várható veszteségek 12,5-del megszorzott összegének

b) 

az alapul szolgáló kitettségek kitettségi értékéhez viszonyított arányát.

(4)  
Amennyiben az (1) bekezdésnek megfelelően kiszámított maximális kockázati súly alacsonyabb kockázati súlyt eredményez, mint a kockázati súlyokra vonatkozóan értelemszerűen a 259–264. cikkben meghatározott alsó határ, az előbbit kell alkalmazni.

268. cikk

Maximális tőkekövetelmények

(1)  
A SEC-IRBA-t használó értékpapírosítást kezdeményező, szponzor vagy más intézmény, vagy a SEC-SA-t, illetőleg a SEC-ERBA-t használó értékpapírosítást kezdeményező vagy szponzor intézmény az általa tartott értékpapírosítási pozícióra azzal a tőkekövetelménnyel egyenlő maximális tőkekövetelményt alkalmazhat, amelyet a 2. vagy a 3. fejezetnek megfelelően úgy számítanának ki az alapul szolgáló kitettségekre, mintha azokat nem értékpapírosították volna. E cikk alkalmazásában az IRB módszer szerinti tőkekövetelmény a szóban forgó kitettségek 3. fejezetnek megfelelően kiszámított várható veszteségéből, valamint a váratlan veszteségek 1,06-dal megszorzott összegéből áll.
(2)  
Vegyes halmazok esetében a maximális tőkekövetelményt az alapul szolgáló kitettségeknek az IRB módszer és a sztenderd módszer szerinti részére vonatkozó, az (1) bekezdésnek megfelelően számított tőkekövetelmények kitettséggel súlyozott átlagaként kell meghatározni.
(3)  

A maximális tőkekövetelmény az (1) vagy a (2) bekezdésnek megfelelően kiszámított összegnek és a releváns ügyletrészsorozatokban (V) az intézmény tulajdonában lévő legnagyobb érdekeltséghányad – százalékban kifejezett és a következők szerint megállapított – értékének a szorzata:

a) 

olyan intézmény esetében, amelynek egyetlen ügyletrészsorozatban egy vagy több értékpapírosítási pozíciója van, V egyenlő az intézmény által az adott ügyletrészsorozatban tartott értékpapírosítási pozíciók névértékének az ügyletrészsorozat névértékéhez viszonyított arányával;

b) 

olyan intézmény esetében, amelynek különböző ügyletrészsorozatokban van értékpapírosítási pozíciója, V egyenlő az ügyletrészsorozatokban való érdekeltséghányadok közül a legnagyobbal. E célból az egyes ügyletrészsorozatokra vonatkozó érdekeltséghányadot az a) pontnak megfelelően kell kiszámítani.

(4)  
Valamely értékpapírosítási pozíció maximális tőkekövetelményének e cikk szerinti kiszámításakor az értékesítésből származó nyereség teljes összegét és az értékpapírosítási ügyletből származó hitelminőség-javító kamatrés-eszköz értékét le kell vonni az elsődleges alapvető tőkeelemekből a 36. cikk (1) bekezdésének k) pontja szerint.



5. alszakasz

Egyéb rendelkezések

269. cikk

Újra-értékpapírosítás

(1)  

Újra-értékpapírosításhoz kapcsolódó pozíció esetében az intézménynek a 261. cikk szerinti SEC-SA-t kell alkalmaznia a következő módosításokkal:

a) 

W = 0 a kitettségek alapul szolgáló halmazán belül egy értékpapírosítási ügyletrészsorozathoz kapcsolódó kitettségek esetében;

b) 

p = 1,5;

c) 

a kapott kockázati súly alsó határa azonban nem lehet alacsonyabb, mint 100 %.

(2)  
A KSA értékét az alapul szolgáló értékpapírosítási kitettségekre a 2. alszakasznak megfelelően kell kiszámítani.
(3)  
A 4. alszakaszban meghatározott maximális tőkekövetelmény az újra-értékpapírosítási pozíciókra nem alkalmazható.
(4)  
Amennyiben az alapul szolgáló kitettségek halmaza értékpapírosítási ügyletrészsorozatok és más típusú eszközök alkotta vegyes halmaz, a KA paramétert a kitettségek egyes alcsoportjaira külön-külön kiszámított KA érték kitettséggel súlyozott nominális átlagaként kell meghatározni.

▼M12

269a. cikk

Nemteljesítő kitettségek (NPE) értékpapírosításának kezelése

(1)  

E cikk alkalmazásában:

a) 

„NPE értékpapírosítás”: az (EU) 2017/2402 rendelet 2. cikkének 25. pontjában meghatározott NPE értékpapírosítás;

b) 

„beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás”: olyan hagyományos NPE értékpapírosítás, amelynél a vissza nem térítendő vételárkedvezmény legalább az alapul szolgáló kitettségek fennálló összegének 50 %-a az értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységre történt átruházásuk időpontjában.

(2)  
Az NPE értékpapírosításban levő pozíciók kockázati súlyát a 254. vagy 267. cikkel összhangban kell kiszámítani. A kockázati súlyra 100 %-os alsó határ vonatkozik, kivéve a 263. cikk alkalmazása esetén.
(3)  
E cikk (2) bekezdésétől eltérve, az intézményeknek 100 %-os kockázati súlyt kell rendelniük a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosításban levő előresorolt értékpapírosítási pozícióhoz, kivéve a 263. cikk alkalmazása esetén.
(4)  
Azon intézmények, amelyek a 3. fejezettel összhangban az alapul szolgáló kitettségek halmazában bármely kitettség tekintetében az IRB-módszert alkalmazzák, és amelyek nem használhatnak az ilyen kitettségek esetében a nemteljesítéskori veszteségrátára és a hitelegyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseket, nem használhatják a SEC-IRBA módszert az NPE értékpapírosításban levő pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámításához, és nem alkalmazhatják az (5) és (6) bekezdést.
(5)  
A 268. cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek várható veszteségeit a vissza nem térítendő vételárkedvezmény és adott esetben az esetleges további egyedi hitelkockázati kiigazítások levonása után kell figyelembe venni.

Az intézményeknek a számítást a következő képlettel összhangban kell elvégezniük:

image

amelyben:

CRmax

=

a maximális tőkekövetelmény a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás esetén;

RWEAIRB

=

az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege;

ELIRB

=

az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségekből származó várható veszteségek összege;

NRPPD

=

a vissza nem térítendő vételárkedvezmény;

EVIRB

=

az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségekből származó kitettségértékek összege;

EVPool

=

a halmazban lévő összes alapul szolgáló kitettségből származó kitettségértékek összege;

SCRAIRB

=

értékpapírosítást kezdeményező intézmények esetében az intézmény által az említett, az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek tekintetében végzett egyedi hitelkockázati kiigazítások csak akkor és annyiban, amennyiben e kiigazítások meghaladják a vissza nem fizetendő árengedményt; befektető intézmények esetében az összeg nulla;

RWEASA

=

a sztenderd módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege.

(6)  
E cikk (3) bekezdésétől eltérve, amennyiben a 267. cikkben meghatározott, az alapul szolgáló kitettségeket figyelembe vevő megközelítéssel összhangban kiszámított, kitettséggel súlyozott átlagos kockázati súly 100 %-nál alacsonyabb, az intézmények az alacsonyabb kockázati súlyt is alkalmazhatják, figyelemmel a kockázati súly 50 %-os alsó határára.

Az első albekezdés alkalmazásában azon értékpapírosítást kezdeményező intézmények, amelyek egy pozícióra a SEC-IRBA módszert alkalmazzák, és amelyek a 3. fejezettel összhangban az IRB-módszer alá tartozó valamennyi alapul szolgáló kitettség tekintetében alkalmazhatnak a nemteljesítéskori veszteségrátára és a hitelegyenértékesítési tényezőkre vonatkozó saját becsléseket, a vissza nem térítendő vételárkedvezményt és adott esetben a további egyedi hitelkockázati kiigazításokat levonják a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás előresorolt pozícióihoz kapcsolódó, alapul szolgáló kitettségek várható veszteségeiből és kitettségértékeiből, a következő képlettel összhangban:

image

amelyben:

RWmax

=

a beszámítható hagyományos NPE értékpapírosítás előresorolt pozíciójára alkalmazandó kockázati súly – az alsó határ alkalmazása előtt –, az alapul szolgáló kitettségeket figyelembe vevő megközelítés alkalmazása esetén;

RWEAIRB

=

az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege;

RWEASA

=

a sztenderd módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek összege;

ELIRB

=

az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségekből származó várható veszteségek összege;

NRPPD

=

a vissza nem térítendő vételárkedvezmény;

EVIRB

=

az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének összege;

EVpool

=

a halmazban lévő összes mögöttes kitettség kitettségértékének összege;

EVSA

=

a sztenderd módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek kitettségértékének összege;

SCRAIRB

=

az értékpapírosítást kezdeményező intézmény által az IRB-módszer alá tartozó alapul szolgáló kitettségek tekintetében végzett egyedi hitelkockázati kiigazítások csak akkor és annyiban, amennyiben e kiigazítások meghaladják a vissza nem fizetendő árengedményt.

(7)  

E cikk alkalmazásában a vissza nem térítendő vételárkedvezményt úgy kell kiszámítani, hogy az a) pontban említett összegből kivonják a b) pontban említett összeget:

a) 

az NPE értékpapírosítás alapul szolgáló kitettségeinek az értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységre történt átruházásuk időpontjában fennálló összege;

b) 

a következők összege:

i. 

az NPE értékpapírosítás harmadik fél befektetőknek értékesített ügyletrészsorozatainak vagy adott esetben ezen ügyletrészsorozat-részeinek kiinduló eladási ára; és

ii. 

az értékpapírosítást kezdeményező által tartott ügyletrészsorozatok vagy adott esetben ügyletrészsorozat-részek fennálló összege az alapul szolgáló kitettségeknek az értékpapírosítási különleges célú gazdasági egységre történt átruházásuk időpontjában.

Az (5) és (6) bekezdés alkalmazásában az ügylet teljes futamideje alatt a vissza nem térítendő vételárkedvezmény kiszámítását a realizált veszteségek figyelembevételével lefelé kell kiigazítani. Az alapul szolgáló kitettségek fennálló összegének a realizált veszteségekből eredő esetleges csökkenése csökkenti a vissza nem térítendő vételárkedvezményt, figyelemmel egy nulla értékű alsó határra.

Amennyiben az árengedményt oly módon alakítják ki, hogy azt teljes egészében vagy részben vissza lehessen téríteni az értékpapírosítást kezdeményezőnek, az ilyen árengedmény e cikk alkalmazásában nem számít vissza nem térítendő vételárkedvezménynek.

▼M12

270. cikk

Előresorolt pozíciók az eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosításokban

(1)  

Az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (EU) 2017/2402 rendelet 26a. cikkének (1) bekezdésében említett, eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosításban valamely értékpapírosítási pozíció kockázattal súlyozott kitettségértékeit értelemszerűen e rendelet 260., 262. vagy 264. cikkével összhangban számíthatja ki, amennyiben az említett pozíció mindkét következő feltételt teljesíti:

a) 

az értékpapírosítás megfelel a 243. cikk (2) bekezdésében megállapított követelményeknek;

b) 

a pozíció előresorolt értékpapírosítási pozíciónak minősül.

(2)  

Az EBH nyomon követi az (1) bekezdés alkalmazását, különösen a következők tekintetében:

a) 

az eszközök mérlegen tartásával járó azon STS értékpapírosítások piaci volumene és piaci részesedése, amelyek tekintetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (1) bekezdést alkalmazza, különböző eszközosztályok szerint;

b) 

a megfigyelt veszteségek allokációja az eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosítások legelőrébb sorolt ügyletrészsorozatai és egyéb ügyletrészsorozatai között, amennyiben az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (1) bekezdést alkalmazza az ilyen értékpapírosításokban tartott előresorolt pozíció tekintetében;

c) 

az (1) bekezdés alkalmazásának hatása az intézmények tőkeáttételére;

d) 

az eszközök mérlegen tartásával járó azon STS értékpapírosítások alkalmazásának hatása, amelyek tekintetében az értékpapírosítást kezdeményező intézmény az (1) bekezdést alkalmazza a tőkeinstrumentumoknak a vonatkozó értékpapírosítást kezdeményező intézmények általi kibocsátására.

(3)  
Az EBH 2023. április 10-ig jelentést nyújt be megállapításairól a Bizottságnak.
(4)  
A Bizottság 2023. október 10-ig a (3) bekezdésben említett jelentés alapján jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk alkalmazásáról, különös tekintettel az (1) bekezdéssel összhangban kezelésre jogosult, az eszközök mérlegen tartásával járó STS értékpapírosítások használatából eredő túlzott tőkeáttétel kockázatára, valamint a tőkeinstrumentumok értékpapírosítást kezdeményező intézmények általi kibocsátásának az említett használat révén történő lehetséges helyettesítésére. Az említett jelentést adott esetben jogalkotási javaslat kíséri.

▼M5

270a. cikk

Addicionális kockázati súly

(1)  
Amennyiben az (EU) 2017/2402 rendelet 2. fejezetében előírt követelmények bármely érdemi szempont tekintetében az intézmény gondatlansága vagy mulasztása miatt nem teljesülnek, az illetékes hatóságoknak arányos addicionális kockázati súlyt kell kiszabniuk, amely annak a kockázati súlynak legalább 250 %-a, de legfeljebb 1 250  %, amely az e rendelet 247. cikkének (6) bekezdésében és 337. cikkének (3) bekezdésében meghatározott módon alkalmazandó az érintett értékpapírosított pozíciókra. Az előzetes vizsgálatra és a kockázatkezelésre vonatkozó rendelkezések ismételt megsértése esetén ezen kockázati súly mértéke fokozatosan emelendő. Az illetékes hatóságoknak az (EU) 2017/2402 rendelet 6. cikkének (5) bekezdésében egyes értékpapírosítások tekintetében biztosított mentességeket azon kockázati súly csökkentése révén kell figyelembe venniük, amelyet e cikk értelmében az (EU) 2017/2402 rendelet 6. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozó értékpapírosításokra vonatkozóan szabnának ki.
(2)  
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki annak érdekében, hogy meg lehessen könnyíteni a felügyeleti gyakorlatoknak az (1) bekezdés végrehajtása vonatkozásában történő összehangolását, ideértve az előzetes vizsgálatra és a kockázatkezelésre vonatkozó kötelezettségek megszegése esetén hozandó intézkedéseket is. Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. január 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.



4. Szakasz

Külső hitelminősítés

270b. cikk

Külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítések felhasználása

Az intézmények csak abban az esetben alkalmazhatnak hitelminősítést az értékpapírosítási pozíciók kockázati súlyának e fejezet szerinti meghatározásához, ha a hitelminősítést egy külső hitelminősítő intézet bocsátotta ki vagy hagyta jóvá az 1060/2009/EK rendelettel összhangban.

270c. cikk

A külső hitelminősítő intézetek hitelminősítései által teljesítendő követelmények

A kockázattal súlyozott kitettségértékek 3. szakasz szerinti számítása céljából az intézmények csak akkor használhatják külső hitelminősítő intézetek hitelminősítéseit, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

nincs eltérés a hitelminősítés által figyelembe vett fizetési típusok és azon fizetési típusok között, amelyre a kérdéses értékpapírosítási pozíciót létrehozó szerződés szerint az intézmény jogosult;

b) 

a külső hitelminősítő intézet közzéteszi a hitelminősítéseket, valamint a veszteség- és pénzáramlás-elemzésekre, a minősítéseknek az alapul szolgáló minősítési feltételezések változásaira, többek között az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének változására való érzékenységére, továbbá az 1060/2009/EK rendelettel összhangban az eljárásokra, a módszertanokra, a kiinduló feltételezésekre és a minősítéseket alátámasztó legfőbb szempontokra vonatkozó információkat. E pont alkalmazásában az információt akkor kell nyilvánosan elérhetőnek tekinteni, ha azt hozzáférhető formátumban hozzák nyilvánosságra. Nem minősül nyilvánosan elérhetőnek az olyan tájékoztatás, amelyet csak korlátozott körben tesznek hozzáférhetővé;

c) 

a hitelminősítések szerepelnek a külső hitelminősítő intézetek átmenetmátrixában is;

d) 

a hitelminősítések sem részben, sem egészben nem alapulnak a maga az intézmény által biztosított, előre nem rendelkezésre bocsátott támogatáson. Amennyiben valamely pozíció egészben vagy részben előre nem rendelkezésre bocsátott támogatáson alapul, az intézménynek az e pozícióhoz tartozó kockázattal súlyozott kitettségérték 3. szakasz szerinti kiszámítása tekintetében a szóban forgó pozíciót úgy kell tekintenie, mintha azt nem minősítették volna;

e) 

a külső hitelminősítő intézet vállalta, hogy magyarázatokat tesz közzé arról, hogy az alapul szolgáló kitettségek teljesítményének változása miként befolyásolja a hitelminősítést.

270d. cikk

Hitelminősítések alkalmazása

(1)  
Az intézmény dönthet úgy, hogy egy vagy több külső hitelminősítő intézetet jelöl ki (a továbbiakban: kijelölt külső hitelminősítő intézet), és az ezek által készített hitelminősítéseket használja a kockázattal súlyozott kitettségérték e fejezet szerinti kiszámításához.
(2)  

Az intézménynek az értékpapírosítási pozícióira vonatkozó hitelminősítéseket következetesen és nem szelektív módon kell használnia, és e célból teljesítenie kell a következő előírásokat:

a) 

az intézmény nem teheti meg, hogy az egyes ügyletrészsorozatokba tartozó pozícióira egy adott külső hitelminősítő intézet hitelminősítését, más ügyletrészsorozatokba tartozó pozícióira – akár minősítette azokat ez a külső hitelminősítő intézet, akár nem – pedig egy másik külső hitelminősítő intézet hitelminősítését alkalmazza egyazon értékpapírosításon belül;

b) 

abban az esetben, ha egy pozíció két különböző kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, az intézménynek a kedvezőtlenebb hitelminősítést kell alkalmaznia;

c) 

abban az esetben, ha egy pozíció három vagy annál több különböző kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítéssel rendelkezik, a két legkedvezőbb hitelminősítést kell alkalmazni. Ha a két legkedvezőbb minősítés eltérő, akkor a kettő közül a kedvezőtlenebbet kell alkalmazni;

d) 

az intézmények nem szorgalmazhatják aktívan a kedvezőtlenebb hitelminősítések visszavonását.

(3)  
Amennyiben egy értékpapírosítás alapjául szolgáló kitettségek a 4. fejezetnek megfelelően teljes vagy részleges elismert hitelkockázati fedezetben részesülnek, és e fedezet hatását a kijelölt külső hitelminősítő intézet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítésében figyelembe veszi, akkor az intézménynek az ezen hitelminősítéshez tartozó kockázati súlyt kell alkalmaznia. Amennyiben az e bekezdésben említett hitelkockázati fedezet a 4. fejezet alapján nem ismerhető el, a hitelminősítést nem lehet figyelembe venni, és az értékpapírosítási pozíciót nem minősítettként kell kezelni.
(4)  
Amennyiben egy értékpapírosítási pozíció a 4. fejezetnek megfelelően elismert hitelkockázati fedezetben részesül, és e fedezet hatását a kijelölt külső hitelminősítő intézet az értékpapírosítási pozíció hitelminősítésében figyelembe veszi, az intézménynek úgy kell kezelnie az értékpapírosítási pozíciót, mintha azt nem minősítették volna, és a kockázattal súlyozott kitettségértéket a 4. fejezetnek megfelelően kell kiszámítania.

270e. cikk

Értékpapírosítással kapcsolatos megfeleltetés

Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezetet dolgoz ki az e fejezetben meghatározott hitelminőségi besorolásoknak és a külső hitelminősítő intézetek megfelelő hitelminősítéseinek objektív és következetes egymásnak való megfeleltetésére. E célból az EBH-nak mindenekelőtt:

a) 

különbséget kell tennie az egyes minősítések által kifejezett relatív kockázati fokozatok között;

b) 

olyan kvantitatív tényezőket kell figyelembe vennie, mint a nemteljesítési vagy veszteségráták, továbbá az egyes külső hitelminősítő intézetek különböző eszközosztályokra vonatkozó hitelminősítéseinek múltbeli teljesítménye;

c) 

olyan kvalitatív tényezőket kell figyelembe vennie, mint a külső hitelminősítő intézet által minősített ügyletek köre, az alkalmazott módszertan és a hitelminősítések tartalma, különösen pedig azt, hogy ezek az értékelések a várható veszteséget vagy az „első” veszteséget, valamint a kamatok időben történő fizetését vagy a végső kamatfizetést veszik-e figyelembe;

d) 

törekednie kell arra, hogy az olyan értékpapírosítási pozíciók, amelyekre vonatkozóan a külső hitelminősítő intézetek által készített hitelminősítések alapján ugyanazokat a kockázati súlyokat alkalmazzák, valóban egyenlő mértékű hitelkockázatnak legyenek kitéve.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2014. július 1-jéig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az e bekezdés első albekezdésében említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

▼C2



6. FEJEZET

Partnerkockázat



1. szakasz

Fogalom-meghatározások

271. cikk

A kitettségérték meghatározása

(1)  
Az intézményeknek e fejezettel összhangban kell meghatározniuk a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek kitettségértékét.
(2)  
Az intézmények a 4. fejezet helyett e fejezet alapján is meghatározhatják a repoügyletek, az értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adása vagy kölcsönbe vétele, a hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek és az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek kitettségértékét.

272. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet és e rész VI. címe alkalmazásában a következő fogalom-meghatározások alkalmazandóak:

Általános fogalmak
1. 

„partnerkockázat (CCR)”: annak a kockázata, hogy egy adott ügylet partnere nem teljesít az ügylet pénzáramlásainak végleges kiegyenlítése előtt;

Ügylettípusok
2. 

„hosszú kiegyenlítési idejű ügylet”: olyan ügylet, amelyben a partner vállalja, hogy értékpapírt, árut, vagy devizaösszeget ad át készpénz, egyéb pénzügyi instrumentum vagy áru ellenében, illetve fordítva, és a szerződésben rögzített kiegyenlítési vagy szállítási időpont későbbi, mint a következők közül a korábbi időpont: az ilyen jellegű ügyletek esetében szokásos piaci feltétel, illetve az intézménynek az ügyletbe lépését követő ötödik munkanap;

3. 

„értékpapírügylethez kapcsolódó hitel”: olyan ügylet, amelyben egy intézmény értékpapírok vásárlásával, eladásával, tartásával, illetve kereskedelmével kapcsolatban hitelt nyújt. Nem tartoznak az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelek közé az egyéb értékpapír-fedezettel nyújtott kölcsönök;

Nettósítási halmaz, fedezeti halmaz és egyéb meghatározások
4. 

„nettósítási halmaz”: egy partner és az intézmény közötti olyan ügyletek csoportja, amelyek jogilag érvényesíthető, a 7. szakasz és a 4. fejezet alapján elismert kétoldalú nettósítási megállapodás hatálya alá tartoznak.

Minden egyes olyan ügyletet, amely nem képezi a 7. szakasz szerinti jogilag érvényesíthető kétoldalú nettósítási megállapodás tárgyát, e fejezet alkalmazásában úgy kell tekinteni, mint saját nettósítási halmazt.

A 6. szakaszban meghatározott belső modell módszere alapján az adott partnerrel létrejött összes nettósítási halmaz egyetlen nettósítási halmazként kezelhető, ha az egyedi nettósítási halmazok modellezett negatív piaci értékeit a várható kitettség (a továbbiakban: EE) becslésénél nullának vették.

5. 

„kockázati pozíció”: olyan kockázati mérőszám, amelyet az 5. szakaszban kifejtett sztenderd módszer szerint egy ügylethez rendelnek egy előre meghatározott algoritmus alapján;

▼M8

6. 

„fedezeti halmaz”: egyetlen nettósítási halmazon belüli azon ügyletek összessége, amelyek esetében megengedett a teljes vagy részleges nettósítás a potenciális jövőbeli kitettségnek az e fejezet 3. vagy 4. szakaszában meghatározott módszerek szerinti meghatározásához;

▼C2

7. 

„letéti megállapodás”: olyan szerződéses megállapodás vagy egy megállapodás olyan rendelkezései, amely, illetve amelyek szerint az egyik partnernek biztosítékot kell nyújtania egy másik partner számára, amikor a második partner első partnerrel szembeni kitettsége átlép egy meghatározott szintet;

▼M8

7a. 

„egyoldalú letéti megállapodás”: olyan szerződéses megállapodás, amely szerint az intézménynek változó letétet kell nyújtania egy partner számára, de nem jogosult arra, hogy változó letétet kapjon az említett partnertől vagy fordítva;

▼C2

8. 

„letéti határérték”: a kitettség azon legnagyobb értéke, amelynek elérése esetén az egyik partnernek jogában áll lehívni a biztosítékot;

9. 

„letéti kockázati periódus”: az az időtartam, amely a nem teljesítő partnerrel szemben fennálló ügyletek nettósítási halmazát biztosító fedezetek utolsó átadásától a partnerrel szembeni pozíciók lezárásáig és az ebből eredő piaci kockázatok újbóli lefedezéséig tart;

10. 

a belső modell módszere szerinti „tényleges lejárat” egy évnél hosszabb lejáratú nettósítási halmazra: a nettósítási halmazban lévő ügyletek futamideje alatti várható kitettség összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értéke, elosztva a nettósítási halmazbeli ügyletek egy éven túlra vonatkozó várható kitettsége összegének a kockázatmentes hozamhoz tartozó kamattal diszkontált értékével.

A megújulási kockázat figyelembevétele érdekében a tényleges lejáratot módosítani lehet úgy, hogy a várható kitettséget a tényleges várható kitettséggel helyettesítik az egy évnél rövidebb időtávú előrejelzések vonatkozásában

11. 

„termékkategóriák közötti nettósítás”: különféle termékkategóriák ügyleteinek bevonása egyazon nettósítási halmazba az e fejezetben meghatározott, termékkategóriák közötti nettósítási szabályokkal összhangban;

▼M8

12. 

„aktuális piaci érték”vagy„CMV”: a nettósítási halmazban lévő valamennyi ügylet nettó piaci értéke, a rendelkezésre álló vagy nyújtott biztosítékok nélkül, mely aktuális piaci érték kiszámításakor a pozitív és a negatív piaci értékeket nettósítják;

▼M8

12a. 

„nettó független biztosíték összege”vagy „NICA”: a nettósítási halmazhoz kapott vagy adott, változó letéttől eltérő nettó biztosítékok volatilitással korrigált értékének összege;

▼C2

Eloszlások
13. 

„a piaci értékek eloszlása”: egy nettósítási halmazban lévő ügyletek nettó piaci értékének valószínűségi eloszlására vonatkozó előrejelzés egy jövőbeli időpontra (az előrejelzési horizont), az említett ügyleteknek az előrejelzés időpontjában megvalósult piaci értékét alapul véve;

14. 

„a kitettségek eloszlása”: a piaci értékek valószínűségi eloszlásának előrejelzése, amelynek számítása során a nettó piaci értékek negatív értékű előrejelzéseit nulla értékkel kell figyelembe venni;

15. 

„kockázatsemleges eloszlás”: a piaci értékek, illetve kitettségek olyan eloszlása egy jövőbeli időszakban, amelynél az eloszlást a piac által vélelmezett értékekkel – mint például az implikált volatilitással – számítják;

16. 

„tényleges eloszlás”: a piaci értékek, illetve kitettségek eloszlása egy jövőbeli időszakban, amikor az eloszlást historikus vagy megvalósult értékekkel – mint például a múltbeli árfolyam-, illetve kamatlábváltozással számított volatilitással – számítják;

Kitettség-mérőszámok és -kiigazítások
17. 

„aktuális kitettség”: a nulla, vagy amennyiben az ennél nagyobb, akkor az egy partnerrel szembeni ügyletnek vagy egy nettósítási halmazba tartozó ügyletek portfóliójának a piaci értéke közül a nagyobb érték, amely a partner nemteljesítéséből eredően elveszne, feltételezve, hogy csőd- vagy felszámolási eljárás esetén ezen ügyletek értéke nem térül meg;

18. 

„kitettség-csúcsérték”: a kitettségek eloszlásának felső percentilise egy, a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú ügylet lejárati időpontját megelőző jövőbeli időpontban;

19. 

„várható kitettség” (a továbbiakban: EE): a kitettségek eloszlásának átlaga egy, a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú ügylet lejárati időpontját megelőző jövőbeli időpontban;

20. 

„tényleges várható kitettség egy meghatározott időpontban” (a továbbiakban: tényleges EE): egy meghatározott időpontban vagy bármely annál korábbi időpontban várható maximális kitettség. E kitettség egy adott időpontra vonatkozóan meghatározható úgy is, hogy az adott időpontban várható kitettség, illetve egy korábbi időpontra vonatkozó tényleges várható kitettség közül a nagyobb értékét vesszük figyelembe;

21. 

„várható pozitív kitettség” (a továbbiakban: EPE): a várható kitettségeknek az idővel súlyozott átlaga, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségekhez tartozó időintervallumoknak az egész időintervallumhoz viszonyított arányai.

A szavatolótőke-követelmény számításakor az intézményeknek az első évre vetített átlagot kell alapul venniük, illetve ha a nettósítási halmazban lévő összes szerződés egy éven belül esedékessé válik, akkor a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú szerződés esedékessé válásáig még hátralévő időtartamra vetített átlagot kell alapul venniük;

22. 

„tényleges várható pozitív kitettség” (a továbbiakban: tényleges EPE): a tényleges várható kitettségnek az időalapon súlyozott átlaga a nettósítási halmaz első évére, illetve ha a nettósítási halmazban szereplő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, a nettósítási halmazban lévő leghosszabb lejáratú szerződés időtartamára vetítve, ahol a súlyok az egyes egyedi várható kitettségekhez tartozó időintervallumoknakaz egész időintervallumhoz viszonyított arányai;

Partnerkockázathoz kapcsolódó kockázatok
23. 

„megújulási kockázat”: az az összeg, amellyel a várható pozitív kitettség alulértékelt, amikor az adott partnerrel a jövőbeli ügyleteket várhatóan folyamatosan újrakötik.

Az ezekből a jövőbeli ügyletekből származó pótlólagos kitettség nem képezi részét a várható pozitív kitettség számításának;

24. 

„partner”: a 7. szakasz alkalmazásában azon jogi vagy természetes személyek, akik nettósítási megállapodást kötnek, és rendelkeznek az ehhez szükséges szerződéskötési képességgel;

25. 

„eltérő termékkategóriák közötti nettósításról szóló szerződéses megállapodás”: az intézmény és a partner közötti kétoldalú szerződéses megállapodás, amely (az érintett ügyletek nettósítása alapján) a megállapodásban szereplő összes kétoldalú, szabványosított megállapodásra és a különböző termékkategóriákhoz tartozó ügyletekre vonatkozóan egyetlen jogi kötelezettséget keletkeztet.

Ezen fogalommeghatározás alkalmazásában a „különböző termékkategória”

a) 

repoügyletek, értékpapír- és áru kölcsönbe adási és kölcsönbe vételi ügyletek;

b) 

értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletek;

c) 

a II. mellékletben felsorolt ügyletek;

26. 

„fizetési oldal”: lineáris kockázati profilú, tőzsdén kívüli származtatott ügyletben megállapított fizetési rész, ahol az ügylet keretében a pénzügyi instrumentum fizetés ellenében történő cseréjére kerül sor.

Azon ügyletek esetében, amelyekben fizetésteljesítést cserélnek fizetésteljesítésre, a két fizetési oldal az ügyletben rögzített bruttó fizetésteljesítés, beleértve az ügylet névértékét.



2. szakasz

A kitettségérték számításának módszerei

273. cikk

A kitettségérték számításának módszerei

▼M8

(1)  
Az intézményeknek ezzel a cikkel összhangban a 3–6. szakaszban meghatározott módszerek egyike alapján kell kiszámítaniuk a II. mellékletben felsorolt ügyletek kitettségértékét.

Azok az intézmények, amelyek nem teljesítik a 273a. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeket, nem alkalmazhatják a 4. szakaszban meghatározott módszert sem. Azok az intézmények, amelyek nem teljesítik a 273a. cikk (2) bekezdésében megállapított feltételeket, nem alkalmazhatják az 5. szakaszban meghatározott módszert sem.

Az ugyanazon konszolidációs körbe tartozó intézmények a 3–6.szakaszban megállapított módszereket kombináltan is alkalmazhatják állandó jelleggel. Egyedi szinten egy intézmény nem alkalmazhatja állandó jelleggel kombináltan a 3–6. szakaszban meghatározott módszereket.

▼C2

(2)  

Amennyiben az illetékes hatóságok a 283. cikk (1) és (2) bekezdése alapján ezt engedélyezik, az intézmények az alábbi ügyletek kitettségértékének meghatározásához használhatják a 6. szakaszban meghatározott belső modell módszert:

a) 

a II. mellékletben felsorolt ügyletek;

b) 

repoügyletek;

c) 

értékpapírok vagy áruk kölcsönadására vagy kölcsönvételére vonatkozó ügyletek;

d) 

értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletek;

e) 

hosszú kiegyenlítési idejű ügyletek.

(3)  

Ha egy intézmény a kereskedési könyvön kívüli vagy partnerkockázati kitettségének kockázatát hitelderivatívával – mint hitelkockázati fedezettel – csökkenti, akkor a fedezett kitettséghez tartozó szavatolótőke-követelményét az alábbiak valamelyike alapján számíthatja ki:

a) 

a 233–236. cikk alapján;

b) 

a 153. cikk (3) bekezdése vagy a 183. cikk alapján, ha a 143. cikkel összhangban megadták az engedélyt.

Amennyiben egy intézmény nem alkalmazza a 299. cikk (2) bekezdése h) pontjának ii. alpontja szerinti módszert, az ezen hitelderivatívákhoz tartozó partner-hitelkockázat kitettségértékét nullának kell tekinteni.

(4)  
A (3) bekezdéstől eltérve az intézmény választhatja azt is, hogy a partnerkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény számítása céljából következetesen bevonja a kereskedési könyvben nem szereplő – nem kereskedési könyvi kitettséggel vagy partnerkockázati kitettséggel szembeni fedezetként vásárolt – valamennyi hitelderivatívát, ha a hitelkockázati fedezet ezen rendelet szerint elismert.
(5)  
Ha a valamely intézmény által értékesített hitel-nemteljesítési csereügyleteket egy intézmény az adott intézmény által nyújtott hitelkockázati fedezetként kezeli, és az alapul szolgáló kitettséghez kapcsolódó hitelkockázat szavatolótőke-követelménye az ügyletek teljes névértékére vonatkozik, akkor a nem kereskedési könyvben nem szereplő partner-hitelkockázat alkalmazásában ezek kitettségértékét nullának kell tekinteni.

▼M8

(6)  
A 3–6. szakaszban meghatározott valamennyi módszer szerint az egy adott partnerrel szembeni kitettségértéket az említett partnerhez tartozó valamennyi nettósítási halmazra számított kitettségértékek összegének kell venni.

Az első albekezdéstől eltérve, amennyiben az adott partner esetében egy letéti megállapodás több nettósítási halmazra alkalmazandó, és az intézmény a 3–6. szakaszban meghatározott módszerek valamelyikét használja az említett nettósítási halmazok kitettségértékének kiszámításához, a kitettségértéket a vonatkozó szakasznak megfelelően kell kiszámítani.

Egy adott partnerre vonatkozóan a II. mellékletben felsorolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek egy adott nettósítási halmazának az e fejezet alapján számított kitettségértékeként a következők közül a nagyobbikat kell figyelembe venni: nulla, illetve a partnerhez tartozó összes nettósítási halmaz kitettségértékeinek összege és az adott partnerhez tartozó, az intézmény által veszteségként leírt hitelértékelési korrekciók összege közötti különbség. A hitelértékelési korrekciók számításakor nem vehetők figyelembe az azt esetleg csökkentő, az intézmény saját hitelkockázatának tulajdonítható forrásoldali értékelési korrekciók (debit value adjustment), amelyek a 33. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján már nem vehetők figyelembe szavatolótőkeként.

(7)  
A kitettségértéknek a 3., 4. és 5. szakaszban meghatározott módszerek szerinti kiszámítása során az intézmények az ugyanazon nettósítási megállapodásban szereplő, tökéletesen egyező két tőzsdén kívüli származtatott ügyletet egyetlen ügyletként vehetik számításba, nullával egyenlő névleges értékkel.

Az első albekezdés alkalmazásában két tőzsdén kívüli származtatott ügylet akkor tökéletesen egyező, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

kockázati pozícióik egymással ellentétesek;

b) 

a kereskedés dátuma kivételével jellemzőik azonosak;

c) 

pénzáramlásaik teljes mértékben kiegyenlítik egymást.

(8)  
A hosszú teljesítésű ügyletek kitettségértékeit az intézményeknek az e fejezet 3–6. szakaszában megállapított módszerek valamelyikével kell meghatározniuk, függetlenül attól, hogy az intézmény melyik módszert választotta a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek és repoügyletek, értékpapír- és/vagy áru-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügyletek, valamint az értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletek kezelésére. A hosszú teljesítésű ügyletek szavatolótőke-követelményeinek kiszámításakor a 3. fejezetben meghatározott módszert alkalmazó intézmények állandó jelleggel és az említett pozíciók jelentőségétől függetlenül alkalmazhatják a 2. fejezetben meghatározott módszer szerinti kockázati súlyokat.

▼M8

(9)  
Az e fejezet 3–6. szakaszában meghatározott módszereket illetően az intézmények az olyan ügyleteket, amelyek esetében egyedi rossz irányú kockázat fennállását állapították meg, a 291. cikk (2), (4), (5) és (6) bekezdésének megfelelően kötelesek kezelni.

▼M8

273a. cikk

A kitettségérték számítására szolgáló egyszerűsített módszerek alkalmazásának feltételei

(1)  

Az intézmény a származtatott pozícióinak kitettségértékét akkor számíthatja ki a 4. szakaszban meghatározott módszerrel, ha a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységének nagysága a hónap utolsó napja szerinti adatok felhasználásával havonta elvégzett értékelés alapján a következő küszöbértékek egyikénél sem nagyobb:

a) 

az intézmény összes eszközének 10 %-a;

b) 

300 millió EUR.

(2)  

Az intézmény a származtatott pozícióinak kitettségértékét akkor számíthatja ki az 5. szakaszban meghatározott módszerrel, ha a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységének nagysága a hónap utolsó napja szerinti adatok felhasználásával havonta elvégzett értékelés alapján a következő küszöbértékek egyikénél sem nagyobb:

a) 

az intézmény összes eszközének 5 %-a;

b) 

100 millió EUR.

(3)  

Az (1) és a (2) bekezdés alkalmazása keretében az intézményeknek a mérleg szerinti és mérlegen kívüli származtatott ügyleti tevékenységük nagyságát a hónap utolsó napja szerinti adatok alapján a következő követelményeknek megfelelően kell kiszámítaniuk:

a) 

a származtatott pozíciókat az adott napi piaci értéken kell értékelni; amennyiben a pozíció adott napi piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek a pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie; amennyiben a pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi valós vagy piaci értékét kell figyelembe vennie;

b) 

a hosszú származtatott pozíciók abszolút értékét összegezni kell a rövid származtatott pozíciók abszolút értékével;

c) 

az összes származtatott pozíciót be kell számítani, kivéve a kereskedési könyvön kívüli hitelkockázati kitettségekkel szembeni belső fedezeti ügyletként elismert hitelderivatívákat.

(4)  
Az (1), illetve (2) bekezdéstől eltérve, amennyiben a származtatott ügyleti tevékenység nagysága összevont alapon nem haladja meg az (1), illetve (2) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, az a konszolidálásba bevont intézmény, amelynek alkalmaznia kellene a 3., illetve 4. szakaszban meghatározott módszert, mivel egyéni alapon meghaladja a küszöbértéket, az illetékes hatóságok jóváhagyása függvényében dönthet úgy, hogy az összevont alapon alkalmazandó módszert alkalmazza.
(5)  
Az intézmények kötelesek értesíteni az illetékes hatóságokat arról, hogy a 4., illetve 5. szakaszban meghatározott módszerek közül származtatott pozícióik kitettségértékének kiszámításához melyiket használják, vagy adott esetben melyik használatát szüntették be.
(6)  
Az intézmények nem köthetnek származtatott ügyleteket és nem vásárolhatnak vagy adhatnak el származtatott instrumentumot kizárólag azért, hogy a havi értékelés során megfeleljenek az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.

273b. cikk

A származtatott ügyletek kitettségértékének kiszámítására szolgáló egyszerűsített módszerek alkalmazási feltételeinek való meg nem felelés

(1)  
Amennyiben az intézmény már nem felel meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésében meghatározott egy vagy több feltételnek, haladéktalanul értesítenie kell arról az illetékes hatóságot.
(2)  

Amennyiben a következő esetek valamelyike bekövetkezik, az intézménynek három hónapon belül meg kell szüntetnie azt a gyakorlatot, hogy a 4., illetve az 5. szakasszal összhangban számítja ki a származtatott pozíciók kitettségértékét:

a) 

az intézmény három egymást követő hónapon át nem felel meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének a) pontjában, illetve a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek;

b) 

az intézmény az elmúlt 12 hónapban több mint hat hónapon keresztül nem felelt meg a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének a) pontjában, illetve a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott feltételeknek.

(3)  
Amennyiben az intézmény beszüntette származtatott pozíciói kitettségértékeinek a 4., illetve 5. szakasszal összhangban történő kiszámítását, csak akkor számíthatja származtatott pozícióinak kitettségértékeit ismét a 4. vagy 5. szakaszban előírt módszerek használatával, ha igazolja az illetékes hatóság felé, hogy a 273a. cikk (1) vagy (2) bekezdésében megállapított feltételek mindegyike megszakítás nélkül egy éven át teljesült.

▼M8



3. szakasz

A partnerkockázatra alkalmazandó sztenderd módszer

274. cikk

Kitettségérték

(1)  

Az intézmény akkor számíthat egyetlen kitettségi értéket a nettósítási halmaz szintjén a szerződéses nettósítási megállapodás hatálya alá tartozó összes ügyletre, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a nettósítási megállapodás a szerződéses nettósítási megállapodásoknak a 295. cikkben említett egyik típusához tartozik;

b) 

az illetékes hatóságok a 296. cikkel összhangban elismerték a nettósítási megállapodást;

c) 

az intézmény a nettósítási megállapodással összefüggésben teljesítette a 297. cikkben meghatározott kötelezettségeket.

Amennyiben az első albekezdésben említett feltételek valamelyike nem teljesül, az intézménynek az egyes ügyleteket önálló nettósítási halmazként kell kezelnie.

(2)  

Az intézményeknek a nettósítási halmaz kitettségértékét a partnerkockázatra alkalmazandó sztenderd módszer alapján a következőképpen kell kiszámítaniuk:

Kitettségérték = α · (RC + PFE)
ahol:

RC

=

a 275. cikk szerint kiszámított pótlási költség; és

PFE

=

a 278. cikk szerint kiszámított potenciális jövőbeli kitettség;

α

=

1,4.

(3)  
A szerződéses letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmaz kitettségértékét a letéti megállapodás hatálya alá nem tartozó ugyanazon nettósítási halmaz kitettségértékére kell korlátozni.
(4)  
Ha ugyanarra a nettósítási halmazra több letéti megállapodás alkalmazandó, az intézményeknek minden egyes letéti megállapodást a nettósítási halmaz azon ügyletcsoportjához kell hozzárendelniük, amelyre az adott letéti megállapodás szerződéses szempontból alkalmazandó, és a kitettségértéket az adott ügyletcsoportok mindegyikére külön kell kiszámítaniuk.
(5)  

Az intézmények egy nettósítási halmaz kitettségértékét nullának vehetik, ha a következő feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a nettósítási halmaz kizárólag értékesített opciókból áll;

b) 

a nettósítási halmaz aktuális piaci értéke mindenkor negatív;

c) 

az intézmény a szerződések teljesítésének garanciájaként előzetesen megkapta a nettósítási halmazhoz tartozó valamennyi opció díját;

d) 

a nettósítási halmaz nem tartozik letéti megállapodás hatálya alá.

(6)  
Az intézményeknek egy nettósítási halmaz kitettségértékének e szakasz szerinti kiszámítása céljából a nettósítási halmazban a megvásárolt vagy értékesített vételi vagy eladási opciók véges számú lineáris kombinációját jelentő ügylet helyett az adott lineáris kombinációt képező egyes opciókat kell külön-külön ügyletként figyelembe venniük. A kitettségérték kiszámítása céljából az opciók minden egyes ilyen kombinációját külön ügyletként kell kezelni abban a nettósítási halmazban, amelyben a kombináció szerepel.
(7)  
Az olyan hitelderivatíva-ügylet kitettségértéke, amely hosszú pozíció az alapul szolgáló eszközben, a kifizetetlen ázsió összegére korlátozható, feltéve hogy az ügyletet olyan önálló nettósítási halmazként kezelik, amely nem tartozik letéti megállapodás hatálya alá.

275. cikk

Pótlási költség

(1)  

Az intézményeknek a következő képlettel kell kiszámítaniuk a letéti megállapodás hatálya alá nem tartozó nettósítási halmazok pótlási költségét:

RC = max{CMV – NICA,0}
(2)  

Az intézményeknek a következő képlettel kell kiszámítaniuk a letéti megállapodás hatálya alá tartozó egyedi nettósítási halmazok pótlási költségét:

RC = max{CMV – VM – NICA, TH + MTA – NICA,0}
ahol:

RC

=

a pótlási költség;

VM

=

a nettósítási halmazhoz – a halmaz aktuális piaci értéke változásainak mérséklése céljából rendszeresen – kapott vagy adott nettó változó letét volatilitással korrigált értéke;

TH

=

a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot; és

MTA

=

átruházott összeg minimuma, amely a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó.

(3)  

Az intézményeknek a következő képlettel kell kiszámítaniuk az ugyanazon letéti megállapodás hatálya alá tartozó több nettósítási halmaz pótlási költségét:

image

ahol:

RC

=

a pótlási költség;

i

=

egy adott letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazokat jelölő index;

CMVi

=

az i-edik nettósítási halmaz aktuális piaci értéke;

VMMA

=

több nettósítási halmazhoz – azok aktuális piaci értéke változásainak mérséklése céljából rendszeresen – kapott vagy adott biztosítékok volatilitással korrigált értékének összege; és

NICAMA

=

több nettósítási halmazhoz kapott vagy adott, a VMMA-tól eltérő biztosítékok volatilitással korrigált értékének összege.

Az első albekezdés alkalmazása keretében a NICAMA kiszámítható a kereskedés szintjén, a nettósítási halmaz szintjén vagy a letéti megállapodás hatálya alá tartozó valamennyi nettósítási halmaz szintjén, attól függően, hogy a letéti megállapodás mely szintre alkalmazandó.

276. cikk

Biztosíték elismerése és kezelése

(1)  

E szakasz alkalmazása keretében az intézményeknek a VM, a VMMA, a NICA és a NICAMA biztosítékösszegét az összes következő követelmény alkalmazásával kell kiszámítaniuk:

a) 

amennyiben a nettósítási halmaz részét képező ügyletek mindegyike a kereskedési könyvhöz tartozik, csak a 197. és a 299. cikk szerint elismert biztosítékot lehet figyelembe venni;

b) 

ha a nettósítási halmaz legalább egy nem kereskedési könyvi ügyletet tartalmaz, csak a 197. cikk szerint elismert biztosíték vehető figyelembe;

c) 

a partnertől kapott biztosítékot pozitív előjellel, a partner számára nyújtott biztosítékot pedig negatív előjellel kell figyelembe venni;

d) 

bármely típusú kapott vagy adott biztosíték volatilitással korrigált értékét a 223. cikknek megfelelően kell kiszámítani; e számítás céljából az intézmények nem használhatják a 225. cikkben meghatározott módszert;

e) 

ugyanazon biztosítékelem nem vehető figyelembe egyidejűleg a VM és a NICA értékében is;

f) 

ugyanazon biztosítékelem nem vehető figyelembe egyidejűleg a VMMA és a NICAMA értékében is;

g) 

a partnernek nyújtott olyan biztosíték, amely el van különítve az említett partner eszközeitől, és az elkülönítés eredményeként a partner nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén fizetésképtelenségi eljárásba nem vonható be, nem vehető figyelembe a NICA és a NICAMA számítása során.

(2)  

Az adott biztosíték e cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett, volatilitással korrigált értékének kiszámításához az intézményeknek a 223. cikk (2) bekezdésében előírt képlet helyett a következő képletet kell alkalmazniuk:

CVA = C · (1 + HC + Hfx)
ahol:
CVA = a nyújtott biztosíték volatilitással korrigált értéke; és
C = a biztosíték;
Hc és Hfx a 223. cikk (2) bekezdése szerint kerül meghatározásra.
(3)  

Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazása keretében az intézményeknek a kapott vagy adott biztosíték volatilitással korrigált értékének kiszámításához szükséges likvidációs időszakot a következő időhorizontok egyikével összhangban kell megállapítaniuk:

a) 

a 275. cikk (1) bekezdésének r) pontjában említett nettósítási halmazok esetében az időhorizont egy év;

b) 

a 275. cikk (2) és (3) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében az időhorizont a 279c. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően meghatározott letéti kockázati periódus.

277. cikk

Az ügyletek kockázati kategóriákhoz való hozzárendelése

(1)  

Az intézményeknek a nettósítási halmaz 278. cikkben említett potenciális jövőbeli kitettségének kiszámítása céljából a nettósítási halmaz minden egyes ügyletét hozzá kell rendelniük a következő kockázati kategóriák valamelyikéhez:

a) 

kamatlábkockázat;

b) 

devizaárfolyam-kockázat;

c) 

hitelkockázat;

d) 

részvénypiaci kockázat;

e) 

árukockázat;

f) 

egyéb kockázatok.

(2)  
Az intézményeknek az (1) bekezdésben említett hozzárendelést a származtatott ügylet elsődleges kockázati tényezője alapján kell végrehajtaniuk. Az elsődleges kockázati tényező a származtatott ügylet egyetlen lényeges kockázati tényezője.
(3)  
A (2) bekezdéstől eltérve, az intézményeknek a több lényeges kockázati tényezővel rendelkező származtatott ügyleteket több kockázati kategóriához kell hozzárendelniük. Amennyiben ezen ügyletek egyikének valamennyi lényeges kockázati tényezője ugyanahhoz a kockázati kategóriához tartozik, az intézményeknek az említett ügyletet csak egyszer kell az adott kockázati kategóriához hozzárendelniük, a leglényegesebb kockázati tényezőt alapul véve. Amennyiben az említett ügyletek egyikének lényeges kockázati tényezői különböző kockázati kategóriákhoz tartoznak, az intézményeknek az említett ügyletet egyszer kell hozzárendelniük minden egyes olyan kockázati kategóriához, amelyet érintően az ügyletnek legalább egy lényeges kockázati tényezője van, az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjét alapul véve.
(4)  

Az (1), (2) és (3) bekezdés ellenére az intézményeknek az ügyletek (1) bekezdésben felsorolt kockázati kategóriákhoz való hozzárendelése során a következő követelményeket kell alkalmazniuk:

a) 

ha az ügylet elsődleges kockázati tényezője, vagy a (3) bekezdésben említett ügyletek tekintetében valamely kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője inflációs változó, az intézményeknek az ügyletet a kamatlábkockázati kategóriához kell hozzárendelniük;

b) 

ha az ügylet elsődleges kockázati tényezője, vagy a (3) bekezdésben említett ügyletek tekintetében valamely kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője éghajlati viszonyokhoz kapcsolódó változó, az intézményeknek az ügyletet az árukockázati kategóriához kell hozzárendelniük.

▼M8

(5)  

Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a) 

a csak egyetlen lényeges kockázati tényezővel rendelkező ügyletek azonosítására szolgáló módszer;

b) 

a több lényeges kockázati tényezővel rendelkező ügyletek azonosítására és a (3) bekezdés alkalmazása céljából e kockázati tényezők közül a leglényegesebb megállapítására szolgáló módszer;

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

▼M8

277a. cikk

Fedezeti halmazok

(1)  

Az intézményeknek létre kell hozniuk a nettósítási halmaz egyes kockázati kategóriáihoz tartozó megfelelő fedezeti halmazokat, és az egyes ügyleteket a következőképpen kell hozzárendelniük az említett fedezeti halmazokhoz:

a) 

a kamatlábkockázati kategóriába sorolt ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője ugyanazon pénznemben denominált;

b) 

a devizaárfolyam-kockázati kategóriába sorolt ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője ugyanazon devizapáron alapul;

c) 

a hitelkockázati kategóriába sorolt valamennyi ügyletet ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz kell hozzárendelni;

d) 

a részvénypiaci kockázati kategóriába sorolt valamennyi ügyletet ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz kell hozzárendelni;

e) 

az árukockázati kategóriába sorolt ügyleteket – elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjének jellege alapján – a következő fedezeti halmazok egyikéhez kell hozzárendelni:

i. 

energia;

ii. 

fémek;

iii. 

mezőgazdasági áruk;

iv. 

egyéb áruk;

v. 

éghajlati viszonyok;

f) 

az egyéb kockázatok kategóriájába sorolt ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője azonos.

Az e bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazásában a kamatlábkockázati kategóriába sorolt azon ügyleteket, amelyek elsődleges kockázati tényezője inflációs változó, különálló fedezeti halmazokhoz kell hozzárendelni, amelyek eltérnek a kamatlábkockázati kategóriába sorolt olyan ügyletekre létrehozott fedezeti halmazoktól, amelyek elsődleges kockázati tényezője nem inflációs változó. Az említett ügyletek csak akkor rendelhetők hozzá ugyanahhoz a fedezeti halmazhoz, ha elsődleges kockázati tényezőjük, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője azonos pénznemben denominált.

(2)  

E cikk (1) bekezdésétől eltérve az intézményeknek a következő ügyletek esetében minden egyes kockázati kategóriában külön egyedi fedezeti halmazokat kell létrehozniuk:

a) 

olyan ügyletek, amelyek esetében az elsődleges kockázati tényező, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője egy kockázati tényező piac által implikált volatilitása vagy tényleges volatilitása, vagy a két kockázati tényező közötti korreláció;

b) 

olyan ügyletek, amelyek esetében az elsődleges kockázati tényező, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője az ugyanazon kockázati kategóriához hozzárendelt két kockázati tényező közötti különbség, vagy olyan ügyletek, amelyeknek két fizetési oldala azonos pénznemben denominált, és amelyek esetében a nem az elsődleges kockázati tényezőt tartalmazó fizetési oldal kockázati tényezője ugyanabba a kockázati kategóriába tartozik, mint az elsődleges kockázati tényező.

Az e bekezdés első albekezdése a) pontjának alkalmazása keretében az intézmények csak akkor rendelhetik hozzá az ügyleteket a releváns kockázati kategória ugyanazon fedezeti halmazához, ha azok elsődleges kockázati tényezője, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője azonos.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazása keretében az intézmények csak akkor rendelhetik hozzá az ügyleteket a releváns kockázati kategória ugyanazon fedezeti halmazához, ha az ugyanazon pontban említett ügyletek kockázatitényező-párja azonos és a párt alkotó két kockázati tényező korrelációja pozitív. Ellenkező esetben az intézményeknek az első albekezdés b) pontjában említett ügyleteket az (1) bekezdésnek megfelelően létrehozott fedezeti halmazok egyikéhez kell hozzárendelniük úgy, hogy az első albekezdés b) pontjában említett két kockázati tényező közül csak az egyiket veszik figyelembe.

(3)  
Az intézményeknek az illetékes hatóságok kérésére rendelkezésre kell bocsátaniuk az e cikk (2) bekezdésének megfelelően az egyes kockázati kategóriákhoz létrehozott fedezeti halmazok számát, továbbá az említett fedezeti halmazok elsődleges kockázati tényezőjét, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjét, vagy az említett fedezeti halmazok kockázatitényező-párját, valamint az egyes fedezeti halmazokban levő ügyletek számát.

278. cikk

Potenciális jövőbeli kitettség

(1)  

Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk egy nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségét:

image

ahol:

PFE

=

a potenciális jövőbeli kitettség;

a

=

a nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségének számításába bevont kockázati kategóriákat jelölő index;

Többlet(a)

=

az „a” kockázati kategóriára vonatkozó, a 280a–280f. cikk szerint kiszámított többlet; és

szorzó

=

a (3) bekezdés szerinti képletnek megfelelően kiszámított szorzótényező.

E számítás céljából az intézményeknek akkor kell figyelembe venniük egy adott kockázati kategória többletét a nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségének kiszámításánál, ha a nettósítási halmaz legalább egy ügyletét az említett kockázati kategóriához rendelték hozzá.

(2)  
A 275. cikk (3) bekezdése szerinti, egy letéti megállapodás hatálya alá tartozó több nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettségét az egyes nettósítási halmazok potenciális jövőbeli kitettségének összegeként kell kiszámítani, úgy tekintve, mintha azokra nem vonatkozna letéti megállapodás.
(3)  

Az (1) bekezdés alkalmazásában a szorzót a következőképpen kell kiszámítani:



szorzó=

left accolade

1 ha z ≥ 0

image

ha

image

ahol:

Alsó határm = 5 %;
y =2 · (1 – Alsó határm) · ΣaTöbblet(a)

▼C7

z = {CMV – NICA a 275 cikk (1) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében CMV – VM – a 275. cikk (2) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében CMVi – NICAi a 275. cikk (3) bekezdésében említett nettósítási halmazok esetében

▼M8

NICAi

=

csak az „i”-edik nettósítási halmazhoz tartozó ügyletekre kiszámított nettó független biztosíték összege. A letéti megállapodástól függően a NICAi értékét a kereskedés szintjén vagy a nettósítási halmaz szintjén kell kiszámítani.

279. cikk

A kockázati pozíció kiszámítása

A kockázati kategóriák 280a–280f. cikkben említett többletének kiszámítása céljából az intézményeknek a nettósítási halmaz egyes ügyleteinek kockázati pozícióját a következőképpen kell kiszámítaniuk:

Kock.Pozíció = δ · Korr.Névl · MF
ahol:

δ

=

az ügylet 279a. cikkben meghatározott képlet szerint kiszámított felügyeleti deltája;

Korr.Névl.

=

az ügylet 279b. cikknek megfelelően kiszámított korrigált névleges értéke; és

MF

=

az ügylet 279c. cikkben meghatározott képlet szerint kiszámított lejárati tényezője.

279a. cikk

Felügyeleti delta

(1)  

Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a felügyeleti deltát:

a) 

az olyan vételi és eladási opciók esetében, amelyek feljogosítják az opció vevőjét arra, hogy egy vagy több meghatározott jövőbeli időpontban pozitív áron megvásárolja vagy értékesítse az alapul szolgáló eszközt (kivéve, ha ezek az opciók a kamatlábkockázati kategóriához vannak hozzárendelve), az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:

image

ahol:

δ

=

a felügyeleti delta;

előjel

=

– 1 ha az ügylet értékesített vételi vagy megvásárolt eladási opció;

előjel

=

+ 1 ha az ügylet megvásárolt vételi vagy értékesített eladási opció;

típus

=

– 1 ha az ügylet eladási opció;

típus

=

+ 1 ha az ügylet vételi opció;

N(x)

=

egy standard normális eloszlású valószínűségi változó kumulatív eloszlásfüggvénye (azaz annak valószínűsége, hogy egy normális eloszlású, nulla várható értékű, egy szórású valószínűségi változó nem nagyobb, mint „x”);

P

=

az opció alapjául szolgáló eszköz azonnali vagy határidős ára; azon opciók esetében, amelyek pénzáramlásai az alapul szolgáló eszköz árának átlagértékétől függnek, a P értéke a számítás időpontjában fennálló átlagértékkel egyenlő;

K

=

az opció kötési árfolyama;

▼C7

T

=

az opció lejárati időpontja Texp és az adatszolgáltatás időpontja között eltelt idő; azon opciók esetében, amelyek csak egy adott jövőbeli időpontban hívhatók le, Texp megfelel az említett időpontnak; azon opciók esetében, amelyek több jövőbeli időpontban is lehívhatók, Texp az említett időpontok közül a legkésőbbinek felel meg; T-t évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával; és

▼M8

σ

=

az opció 1. táblázatnak megfelelően meghatározott felügyeleti volatilitása, amely az ügylet kockázati kategóriáján és az opció alapul szolgáló eszközének jellegén alapul.



1. táblázat

Kockázati kategória

Alapul szolgáló eszköz

Felügyeleti volatilitás

Devizaárfolyam

Valamennyi

15 %

Hitel

Egy alaptermékes instrumentum

100 %

Több alaptermékes instrumentum

80 %

Részvény

Egy alaptermékes instrumentum

120 %

Több alaptermékes instrumentum

75 %

Áruk

Villamos energia

150 %

Egyéb áruk (villamos energia kivételével)

70 %

Egyéb

Valamennyi

150 %

Az intézményeknek, amennyiben az opció alapul szolgáló eszközének határidős árfolyamát használják, biztosítaniuk kell, hogy:

i. 

a határidős árfolyam összhangban legyen az opció jellemzőivel;

ii. 

a határidős árfolyam kiszámítása az adatszolgáltatás időpontjában érvényes releváns kamatláb használatával történjen;

iii. 

a határidős árfolyam magában foglalja az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó, az opció lejáratát megelőzően várható pénzáramlásokat;

b) 

szintetikus értékpapírosítás ügyletrészsorozatai és n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetében az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:

image

ahol:



előjel =

left accolade

+1 ha az ügylettel hitelkockázati fedezetet szereztek

-1 ha az ügylettel hitelkockázati fedezetet bocsátottak rendelkezésre

A

=

az ügyletrészsorozat alsó veszteségviselési határa; „k” számú referenciaszervezeten alapuló, n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetében A = (n-1)/k; és

D

=

az ügyletrészsorozat felső veszteségviselési határa; „k” számú referenciaszervezeten alapuló, n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák esetében D = n/k;

c) 

az a), illetve b) pontban nem említett ügyletek esetében az intézményeknek a következő felügyeleti deltát kell használniuk:



δ =

left accolade

+1 ha az ügylet hosszú pozíció az elsődleges kockázati tényezőben, vagy az adott kategória leglényegesebb kockázati tényezőjében

-1 ha az ügylet rövid pozíció az elsődleges kockázati tényezőben, vagy az adott kategória leglényegesebb kockázati tényezőjében

(2)  
E szakasz alkalmazásában az elsődleges kockázati tényezőben, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjében fennálló hosszú pozíció azt jelenti, hogy az adott kockázati tényező értékének növekedésével az ügylet piaci értéke növekszik, a rövid pozíció pedig azt jelenti, hogy az elsődleges kockázati tényező, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezője értékének növekedésével az ügylet piaci értéke csökken.

▼M8

(3)  

Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:

a) 

a nemzetközi szabályozás alakulásával összhangban az intézmények által a kamatlábkockázati kategóriába sorolt vételi és eladási opciók felügyeleti deltájának kiszámításához használt képletet, amely megfelel az olyan piaci körülményeknek is, amelyek között a kamatlábak negatívak lehetnek, továbbá a képlethez használható felügyeleti volatilitást;

b) 

az annak meghatározására szolgáló módszert, hogy valamely ügylet egy adott elsődleges kockázati tényezőben, vagy a 277. cikk (3) bekezdésében említett ügyletek tekintetében az adott kockázati kategória leglényegesebb kockázati tényezőjében hosszú vagy rövid pozíció-e.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

▼M8

279b. cikk

Korrigált névleges érték

(1)  

Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a korrigált névleges értéket:

a) 

a kamatlábkockázati vagy a hitelkockázati kategóriába sorolt ügyletek esetében az intézményeknek úgy kell meghatározniuk a korrigált névleges értéket, hogy a származtatott ügylet névleges értékét megszorozzák az átlagos hátralévő futamidő felügyeleti szorzójával, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

▼C7

image

ahol:

R

=

felügyeleti diszkontráta; R = 5 %;

S

=

az ügylet kezdő időpontja és az adatszolgáltatás időpontja között eltelt idő, amelyet évben kell megadni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával;

E

=

az ügylet záró időpontja és az adatszolgáltatás időpontja között eltelt idő, amelyet évben kell megadni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával; és

EgyÜzletiÉv

=

egy év munkanapokban kifejezve a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával.

▼M8

Egy ügylet kezdő időpontja az a legkorábbi időpont, amikor az ügylet keretében sor kerül legalább egy olyan szerződés szerinti kifizetés rögzítésére vagy teljesítésére az intézmény részéről vagy számára, amely eltér a biztosítékok letéti megállapodás keretében történő cseréjéhez kapcsolódó kifizetésektől. Amennyiben az ügylet keretében az adatszolgáltatás időpontjában már sor került kifizetés rögzítésére vagy teljesítésére, az ügylet kezdő időpontja 0-val egyenlő.

Ha az ügylet esetében van olyan – egy vagy több – szerződés szerinti jövőbeli időpont, amikor az intézmény vagy a partner dönthet arról, hogy az ügyletet a szerződéses lejáratánál korábban zárja le, az ügylet kezdő időpontja a következők közül a legkorábbi:

i. 

az az időpont, vagy azon több jövőbeli időpont közül a legkorábbi, amikor az intézmény vagy a partner úgy dönthet, hogy az ügyletet a szerződéses lejáratánál korábban zárja le;

ii. 

az az időpont, amikor egy ügyletben megkezdődik a biztosítékok letéti megállapodás keretében történő cseréjéhez kapcsolódó kifizetésektől eltérő kifizetések rögzítése vagy teljesítése.

Ha az ügylet alapul szolgáló eszköze olyan pénzügyi instrumentum, amely az ügyletből eredő kötelezettségeken kívüli további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet kezdő időpontját azon legkorábbi időpont alapján kell meghatározni, amikor megkezdődik az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó kifizetések rögzítése vagy teljesítése.

Az ügylet záró időpontja az a legkésőbbi időpont, amikor az ügylet keretében az intézmény részéről vagy számára sor kerül vagy kerülhet szerződés szerinti kifizetés teljesítésére.

Ha az ügylet alapul szolgáló eszköze olyan pénzügyi instrumentum, amely az ügyletből eredő kötelezettségeken kívüli további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet záró időpontját az ügylet alapul szolgáló eszközéhez kapcsolódó, szerződés szerinti utolsó kifizetés alapján kell meghatározni.

Azon ügyletek esetében, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a fennálló kitettséget meghatározott kifizetési időpontokban teljesítik, és amelyek esetében a feltételeket oly módon állapítják meg újra, hogy az ügylet piaci értéke az említett, meghatározott fizetési időpontokban nulla legyen, a fennálló kitettség e meghatározott kifizetési időpontokban való teljesítése az adott ügylet keretében való szerződéses kifizetésnek minősül;

b) 

a devizaárfolyam-kockázati kategóriához hozzárendelt ügyletek esetében az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a korrigált névleges értéket:

i. 

ha az ügylet egy fizetési oldalból áll, a korrigált névleges érték a származtatott ügylet névleges értéke;

ii. 

ha az ügylet két fizetési oldalból áll és az egyik fizetési oldal névleges összege az intézmény adatszolgáltatási pénznemében denominált, akkor a korrigált névleges érték a másik fizetési oldal névleges értéke lesz;

iii. 

ha az ügylet két fizetési oldalból áll és az egyes fizetési oldalak névleges értéke az intézmény adatszolgáltatási pénznemétől eltérő pénznemben denominált, akkor a korrigált névleges érték a két fizetési oldal névleges értékei közül a nagyobb, miután ezeket az értékeket az aktuális azonnali (spot) árfolyamon átváltották az intézmény adatszolgáltatási pénznemére;

c) 

a részvénypiaci kockázati vagy az árukockázati kategóriához hozzárendelt ügyletek esetében az intézményeknek a korrigált névleges értéket úgy kell kiszámítaniuk, hogy az ügylet alapul szolgáló eszközének piaci egységárát megszorozzák az ügylet alapul szolgáló eszköze egységeinek számával;

amennyiben a részvénypiaci kockázati kategóriához vagy az árukockázati kategóriához tartozó ügylet a szerződés szerint névleges értékkel van meghatározva, az intézményeknek nem az alapul szolgáló eszköz egységeinek számát kell alapul venniük a korrigált névleges érték meghatározásához, hanem az ügylet névleges értékét kell korrigált névleges értéknek tekinteniük;

d) 

az egyéb kockázatok kategóriájába sorolt ügyletek esetében az intézményeknek az ügylet alapul szolgáló eszközének természetétől és jellemzőitől függően az a), b) vagy c) pontban meghatározott módszerek közül a legmegfelelőbb módszer alapján kell kiszámítaniuk a korrigált névleges értéket.

(2)  

Az intézményeknek az ügylet (1) bekezdésben említett korrigált névleges értékének kiszámítása céljából a következőképpen kell meghatározniuk az alapul szolgáló eszköz névleges értéket vagy egységeinek számát:

a) 

amennyiben az ügylet alapul szolgáló eszközének névleges értékét vagy darabszámát a szerződés szerinti lejárat végéig nem rögzítik:

i. 

az alapul szolgáló eszköz determinisztikus névleges értékei vagy darabszámai esetében a névleges érték az alapul szolgáló eszköznek az ügylet szerződés szerinti lejáratáig felmerülő determinisztikus névleges értékeiből vagy darabszámaiból képzett súlyozott átlag, ahol a súlyok azon időszak arányának felelnek meg, amelynek során a névleges értékek egyes értékei alkalmazandók;

ii. 

az alapul szolgáló eszköz sztochasztikus névleges értékei vagy darabszámai esetében a névleges érték az az érték, amely a jövőbeli piaci értékek kiszámításához használt képleten belül az aktuális piaci érték rögzítésével kerül meghatározásra;

b) 

azon szerződések esetében, amelyekben a névleges értéket a felek többször kicserélik egymás között, a névleges értéket meg kell szorozni a szerződés szerint még teljesítendő fennmaradó fizetések számával;

c) 

azon szerződések esetében, amelyek a pénzeszköz-kifizetések vagy a származtatott ügylet alapul szolgáló eszközének megtöbbszörözéséről rendelkeznek, a többszörözés által az adott szerződések kockázati struktúrájára gyakorolt hatás figyelembevétele érdekében az intézménynek korrigálnia kell a névleges értéket.

(3)  
Az intézményeknek az ügylet korrigált névleges értékét az aktuális azonnali (spot) árfolyamon át kell váltaniuk az adatszolgáltatási pénznemükre, amennyiben a korrigált névleges érték e cikk szerinti kiszámítása másik pénznemben denominált szerződés szerinti névleges érték vagy egy másik pénznemben denominált alapul szolgáló eszköz bizonyos számú egységeinek piaci ára alapján történik.

279c. cikk

Lejárati tényező

(1)  

Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a lejárati tényezőt:

a) 

a 275. cikk (1) bekezdésében említett nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében az intézménynek a következő képletet kell használnia:

image

ahol:

MF

=

a lejárati tényező;

M

=

az ügylet hátralévő futamideje, amely megfelel az ügylethez kapcsolódó valamennyi szerződéses kötelezettség lezárásához szükséges időtartamnak; e célból a származtatott ügylet bármely opcionalitását szerződéses kötelezettségnek kell tekinteni; a hátralévő futamidőt évben kell kifejezni a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával;

ha az ügylet alapul szolgáló eszköze egy másik származtatott ügylet, amely az ügyletből eredő szerződéses kötelezettségeken túl további szerződéses kötelezettségekhez vezethet, az ügylet hátralévő futamidejének azt az időszakot kell tekinteni, amelyre az alapul szolgáló eszközhöz kapcsolódó valamennyi szerződéses kötelezettség lezárásához szükség van;

azon ügyletek esetében, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a fennálló kitettséget meghatározott kifizetési időpontokat követően teljesítik, és amelyek esetében a feltételeket újra megállapítják oly módon, hogy az ügylet piaci értéke nulla legyen az említett, meghatározott fizetési időpontokban, az ügylet hátralévő lejárata a következő újramegállapításig hátralévő időnek felel meg; és

EgyÜzletiÉv

=

egy év munkanapokban kifejezve a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával;

b) 

a 275. cikk (2) és (3) bekezdésében említett nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében a lejárati tényező meghatározása a következő:

image

ahol:

MF

=

a lejárati tényező;

MPOR

=

a nettósítási halmaznak a 285. cikk (2)–(5) bekezdésével összhangban meghatározott letéti kockázati periódusa; és

EgyÜzletiÉv

=

egy év munkanapokban kifejezve a megfelelő munkanapszabály alkalmazásával.

Az ügyfél és klíringtag közötti ügyletek letéti kockázati periódusának meghatározása során az ügyfélként vagy klíringtagként eljáró intézménynek a 285. cikk (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott minimális időszakot fel kell váltania öt munkanappal.

(2)  
Az (1) bekezdés alkalmazásában a hátralévő futamidő megfelel a feltételek következő újramegállapításáig hátralévő időnek azon ügyletek esetében, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy a fennálló kitettséget meghatározott kifizetési időpontokban teljesítik, és amelyek esetében a feltételeket újra megállapítják oly módon, hogy a szerződés piaci értéke az említett, meghatározott fizetési időpontokban nulla legyen.

280. cikk

Fedezeti halmaz felügyeleti szorzója

A fedezeti halmaz 280a–280f. cikkben említett többletének kiszámítása céljából a fedezeti halmazra alkalmazandó felügyeleti szorzó (є) a következő:



є =

left accolade

1 a 277a.cikk(1)bekezdése szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében

5 a 277a.cikk(2)bekezdésének a) pontja szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében

0,5 a 277a.cikk(2)bekezdésének b) pontja szerint létrehozott fedezeti halmazok esetében

280a. cikk

Kamatlábkockázati kategória többlete

(1)  

A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a kamatlábkockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

TöbbletIR

=

a kamatlábkockázati kategória többlete;

j

=

a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének a) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított valamennyi kamatlábkockázati fedezeti halmazt jelölő index; és

image

=

a kamatlábkockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(2)  

Az intézményeknek a kamatlábkockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

▼C7

є

=

a „j”-edik fedezeti halmaz felügyeleti szorzója, amelynek meghatározása a 280. cikkben megállapított alkalmazandó értéknek megfelelően történik;

▼M8

SFIR

=

a kamatlábkockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 0,5 %-kal; és

image

=

a j-edik fedezeti halmaz (3) bekezdés szerint kiszámított tényleges névleges értéke.

(3)  

A „j”-edik fedezeti halmaz tényleges névleges értékének kiszámításához az intézményeknek a fedezeti halmaz egyes ügyleteit először a 2. táblázatban meghatározott megfelelő kategóriákhoz kell hozzárendelniük. Ezt az egyes ügyletekre vonatkozóan a 279b. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott záró időpont alapján kell megtenniük.



2. táblázat

Kategória

Záró időpont

(években)

1

>0 és <= 1

2

>1 és <= 5

3

> 5

Ezt követően az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz tényleges névleges értékét a következő képlettel kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

image

=

a j-edik fedezeti halmaz tényleges névleges értéke; és

Dj,k

=

a „j”-edik fedezeti halmaz „k” kategóriájának a következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:

image

ahol:

l

=

a kockázati pozíciót jelölő index.

280b. cikk

Devizaárfolyam-kockázati kategória többlete

(1)  

A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a devizaárfolyam-kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

TöbbletFX

=

a devizaárfolyam-kockázati kategória többlete;

j

=

a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének b) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított egyéb devizaárfolyam-kockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és

image

=

a devizaárfolyam-kockázati kategória j-edik fedezeti halmazának a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(2)  

Az intézményeknek a devizaárfolyam-kockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

єj

=

a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója;

SFFX

=

a devizaárfolyam-kockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 4 %-kal;

image

=

a „j”-edik fedezeti halmaz következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:

image

ahol:

l

=

a kockázati pozíciót jelölő index.

280c. cikk

Az egyéb kockázatok kategóriájának többlete

(1)  

A (2) bekezdés alkalmazásában az intézményeknek a következőképpen kell megállapítaniuk a nettósítási halmaz tekintetében a hitelreferenciaként szolgáló releváns szervezeteket:

a) 

a hitelkockázati kategóriába sorolt, egy alaptermékes ügylet alapjául szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumok minden egyes kibocsátójára vonatkozóan egyetlen hitelreferenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni; az egy alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapul szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumát ugyanaz a kibocsátó bocsátotta ki;

b) 

egyetlen hitelreferenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni az olyan hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumok vagy az olyan egy alaptermékes hitelderivatívák minden egyes csoportjához, amelyek a hitelkockázati kategóriához hozzárendelt több alaptermékes ügylet alapjául szolgálnak; több alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, hitelviszonyt megtestesítő referencia-instrumentumok vagy egy alaptermékes hitelderivatívák csoportja azonos összetevőkből áll.

(2)  

A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a hitelkockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

Többlethitel

=

a hitelkockázati kategória többlete;

j

=

a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének c) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított valamennyi hitelkockázati fedezeti halmazt jelölő index; és

image

=

a hitelkockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (3) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(3)  

Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

image

=

a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória többlete;

єj

=

a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója;

k

=

a nettósítási halmaz (1) bekezdésnek megfelelően megállapított, hitelreferenciaként szolgáló szervezeteit jelölő index;

image

=

a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet korrelációs együtthatója; amennyiben a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően történt,

image

. Amennyiben a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően történt,

image

; és

Többlet(szervezetk)

=

a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozóan a (4) bekezdésnek megfelelően meghatározott többlet.

(4)  

Az intézményeknek a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többletet a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

image

=

a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:

image

ahol:

l

=

a kockázati pozíciót jelölő index; és

image

=

a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre alkalmazandó, az (5) bekezdésnek megfelelően kiszámított felügyeleti szorzó.

(5)  

Az intézményeknek a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó felügyeleti szorzót a következőképpen kell kiszámítaniuk:

a) 
Az (1) bekezdés a) pontja szerint megállapított „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet esetében az

image

felügyeleti szorzót az e bekezdés 3. táblázatában meghatározott hat felügyeleti szorzó egyikéhez kell hozzárendelni, a megfelelő egyedi kibocsátóra vonatkozóan kijelölt külső hitelminősítő intézet által adott külső hitelminősítés alapján; azon egyedi kibocsátók vonatkozásában, amelyek esetében kijelölt külső hitelminősítő intézet által készített hitelminősítés nem áll rendelkezésre:
i. 

a 3. fejezetben említett módszert alkalmazó intézménynek az egyedi kibocsátó belső hitelminősítését meg kell feleltetnie az egyik külső hitelminősítésnek;

ii. 
a 2. fejezetben említett módszert alkalmazó intézménynek az

image

felügyeleti szorzót kell hozzárendelnie az említett, hitelreferenciaként szolgáló szervezethez; mindazonáltal, ha valamely intézmény az adott egyedi kibocsátóval szembeni partnerkockázati kitettségek kockázati súlyozására a 128. cikket alkalmazza, akkor az

image

felügyeleti szorzót kell hozzárendelnie az említett, hitelreferenciaként szolgáló szervezethez;
b) 

az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően megállapított „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezet esetében:

i. 
amennyiben a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelt „l” kockázati pozíció elismert tőzsdén jegyzett hitelindex, az

image

felügyeleti szorzót az e bekezdés 4. táblázatában meghatározott két felügyeleti szorzó egyikéhez kell hozzárendelni annak alapján, hogy az indexet alkotó egyedi összetevők túlnyomó részének mi a hitelminősége;
ii. 
amennyiben a „k”-adik hitelreferenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelt „l” pozíció nem szerepel az e) pont i. alpontjában, az

image

felügyeleti szorzó az a) pontban meghatározott módszer szerint az egyes összetevőkhöz hozzárendelt felügyeleti szorzók súlyozott átlaga, ahol a súlyok az adott pozícióban levő összetevők névleges értékének aránya alapján kerülnek meghatározásra.



3. táblázat

Hitelminőségi besorolás

Az egy alaptermékes ügyletek felügyeleti szorzója

1

0,38 %

2

0,42 %

3

0,54 %

4

1,06 %

5

1,6 %

6

6,0 %



4. táblázat

Jellemző hitelminőség

Jegyzett indexek felügyeleti szorzója

Befektetésre ajánlott

0,38 %

Befektetésre nem ajánlott

1,06 %

280d. cikk

Részvénypiaci kockázati kategória többlete

(1)  

A (2) bekezdés alkalmazásában az intézményeknek a következőképpen kell meghatározniuk a nettósítási halmaz tekintetében a részvénypiaci referenciaként szolgáló releváns szervezeteket:

a) 

a részvénypiaci kockázati kategóriába sorolt, egy alaptermékes ügylet alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumok minden egyes kibocsátójára vonatkozóan egyetlen részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni; az egy alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumot ugyanaz a kibocsátó bocsátotta ki;

b) 

egyetlen részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetet kell meghatározni az olyan tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumok vagy egy alaptermékes származtatott részvényügyletek minden egyes csoportjához, amelyek a részvénypiaci kockázati kategóriához hozzárendelt több alaptermékes ügylet alapjául szolgálnak; több alaptermékes ügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezethez hozzárendelni, ha az említett ügyletek alapjául szolgáló, tulajdoni részesedést megtestesítő referencia-instrumentumok vagy egy alaptermékes származtatott részvényügyletek csoportja azonos összetevőkből áll.

(2)  

A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

Többletrészvény

=

a részvénypiaci kockázati kategória többlete;

j

=

a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének d) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított részvénypiaci kockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és

image

=

a részvénypiaci kockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (3) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(3)  

Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

image

=

a „j”-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többlete;

єj

=

a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója;

k

=

a nettósítási halmaz (1) bekezdéssel összhangban meghatározott, részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezeteit jelölő index;

image

=

a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet korrelációs együtthatója; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontja szerint történt,

image

; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés b) pontja szerint történt,

image

; és

Többlet(szervezetk)

=

a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozóan a (4) bekezdésnek megfelelően meghatározott többlet.

(4)  

Az intézményeknek a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többletet a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

Többlet(szervezetk)

=

a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre vonatkozó többlet;

image

=

a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezetre alkalmazandó felügyeleti szorzó; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés a) pontjának megfelelően történt,

image

; amennyiben a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet megállapítása az (1) bekezdés b) pontjának megfelelően történt,

image

; és

image

=

a „k”-adik részvénypiaci referenciaként szolgáló szervezet következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:

image

ahol:

l

=

a kockázati pozíciót jelölő index.

280e. cikk

Árukockázati kategória többlete

(1)  

A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében az árukockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

Többletáru

=

az árukockázati kategória többlete;

j

=

a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének e) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított árukockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és

image

=

az árukockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazának a (4) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(2)  
Egy adott nettósítási halmazra vonatkozóan az árukockázati fedezeti halmaz (4) bekezdéssel összhangban meghatározott többletének kiszámítása céljából az intézményeknek minden egyes fedezeti halmaz tekintetében meg kell határozniuk a releváns referencia-árutípusokat. Származtatott áruügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a referencia-árutípushoz hozzárendelni, ha az ügyletek alapjául szolgáló áruinstrumentumok jellege azonos, függetlenül azok teljesítési helyétől és minőségétől.
(3)  
A (2) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják a (2) bekezdésben említett azonos jellegű, különböző pozíciók báziskockázatával szemben jelentős kitettséggel rendelkező intézmények számára, hogy e pozíciók vonatkozásában a referencia-árutípusok meghatározásakor az alapul szolgáló áruinstrumentum jellegén kívül további jellemzőket is figyelembe vegyenek. Ebben az esetben származtatott áruügyleteket csak akkor lehet ugyanahhoz a referencia-árutípushoz hozzárendelni, ha ezen további jellemzőik azonosak.
(4)  

Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

image

=

a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória többlete;

єj

=

a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója;

ρáru

=

az árukockázati kategória korrelációs együtthatója, amelynek értéke egyenlő 40 %-kal;

k

=

a nettósítási halmaz (2) bekezdés szerint létrehozott referencia-árutípusait jelölő index; és

image

=

a „k” referencia-árutípus (5) bekezdés szerint meghatározott többlete.

(5)  

Az intézményeknek a „k” referencia-árutípus többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

image

=

a „k” referencia-árutípus többlete;

▼C7

image

=

a „k” referencia-árutípusra alkalmazandó felügyeleti szorzó; ha a „k” referencia-árutípus a 277a. cikk (1) bekezdése e) pontjában említett fedezeti halmazhoz hozzárendelt ügyletekre vonatkozik, a villamos energiára vonatkozó ügyletek kizárásával, image; a villamos energiára vonatkozó ügyletek esetében image; és

▼M8

image

=

a „k”-adik referencia-árutípus következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:

image

ahol:

l

=

a kockázati pozíciót jelölő index.

280f. cikk

Az egyéb kockázatok kategóriájának többlete

(1)  

A 278. cikk alkalmazásában az intézményeknek egy adott nettósítási halmaz esetében az egyéb kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

Többletegyéb

=

az egyéb kockázatok kategóriájának többlete;

j

=

a nettósítási halmazra vonatkozóan a 277a. cikk (1) bekezdésének f) pontjával és a 277a. cikk (2) bekezdésével összhangban megállapított egyéb kockázati fedezeti halmazokat jelölő index; és

image

=

az egyéb kockázati kategória „j”-edik fedezeti halmazra vonatkozó, a (2) bekezdés szerint kiszámított többlete.

(2)  

Az intézményeknek a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az egyéb kockázati kategória többletét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

image

=

a „j”-edik fedezeti halmaz esetében az egyéb kockázati kategória többlete;

єj

=

a „j”-edik fedezeti halmaz 280. cikknek megfelelően meghatározott felügyeleti szorzója; és

SFegyéb

=

az egyéb kockázati kategória felügyeleti szorzója, amelynek értéke egyenlő 8 %-kal;

image

=

a „j”-edik fedezeti halmaz következőképpen kiszámított tényleges névleges értéke:

image

ahol:

l

=

a kockázati pozíciót jelölő index.



4. szakasz

s A partnerkockázatra alkalmazandó egyszerűsített sztenderd módszer

281. cikk

A kitettségérték kiszámítása

(1)  
Az intézményeknek a 3. szakasznak megfelelően és az e cikk (2) bekezdésére figyelemmel egyetlen kitettségértéket kell kiszámítaniuk a nettósítási halmaz szintjén.
(2)  

Egy nettósítási halmaz kitettségértékét a következő követelményeknek megfelelően kell kiszámítani:

a) 

az intézmények nem alkalmazhatják a 274. cikk (6) bekezdésében említett eljárást;

b) 

a 275. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a 275. cikk (2) bekezdésében nem említett nettósítási halmazok esetében az intézményeknek a pótlási költséget a következő képlet szerint kell kiszámítaniuk:

RC = max{CMV,0}

ahol:

RC

=

pótlási költség; és

CMV

=

aktuális piaci érték;

c) 

az e rendelet 275. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, az olyan ügyletek nettósítási halmazai esetében, amelyek: elismert tőzsdén kereskedett ügyletek; a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelően engedélyezett vagy az említett rendelet 25. cikkének megfelelően elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt ügyletek; vagy olyan ügyletek, amelyeknél biztosíték kétoldalú cseréjére kerül sor a partnerrel a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének megfelelően, az intézményeknek a pótlási költséget a következő képlet alapján kell kiszámítaniuk:

RC = TH + MTA

ahol:

RC

=

pótlási költség;

TH

=

a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot; és

MTA

=

a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó minimum átruházott összeg;

d) 

a 275. cikk (3) bekezdésétől eltérve, több, egyazon letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmaz esetében az intézményeknek a pótlási költséget az egyes egyedi nettósítási halmazok (1) bekezdés szerint kiszámított pótlási költségének összegeként kell kiszámítaniuk úgy, mintha azok nem lennének letéttel fedezve;

e) 

valamennyi fedezeti halmazt a 277a. cikk (1) bekezdésének megfelelően kell létrehozni;

f) 

a potenciális jövőbeli kitettség kiszámításához használandó, 278. cikk (1) bekezdése szerinti képletben az intézményeknek a szorzót 1-nek kell venniük a következőképpen:

image

ahol:

PFE

=

potenciális jövőbeli kitettség; és

Többlet(a)

=

az a kockázati kategóriára vonatkozó többlet;

g) 

a 279a. cikk (1) bekezdésétől eltérve, az intézményeknek valamennyi ügylet esetében a következőképpen kell kiszámítaniuk a felügyeleti deltát:



δ=

left accolade

+1 ha az ügylet hosszú pozíció az elsődleges kockázati tényezőben

-1 ha az ügylet rövid pozíció az elsődleges kockázati tényezőben

ahol:

δ

=

felügyeleti delta;

h) 

az átlagos hátralévő futamidő felügyeleti szorzójának kiszámításához használatos, a 279b. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett képlet ez esetben a következő:

átl.hátralévő futamidő felügy.szorzója = E – S

ahol:

E

=

az ügylet befejező időpontja és az adatszolgáltatás időpontja közötti időtartam; és

S

=

az ügylet kezdő időpontja és az adatszolgáltatás időpontja közötti időtartam;

i) 

a 279c. cikk (1) bekezdésében említett lejárati tényezőt a következőképpen kell kiszámítani:

i. 

a 275. cikk (1) bekezdése szerinti nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében MF = 1;

ii. 

a 275. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti nettósítási halmazokhoz tartozó ügyletek esetében MF = 0,42;

j) 

a j-edik fedezeti halmaz tényleges névleges összegének kiszámításához használatos, a 280a. cikk (3) bekezdésében említett képlet ez esetben a következő:

image

ahol:

image

=

a tényleges névérték a j-edik fedezeti halmaz esetében; és

Dj,k

=

a tényleges névérték a fedezeti halmaz k kategóriája esetében;

k) 

a 280c. cikk (3) bekezdésében említett, a j-edik fedezeti halmaz esetében a hitelkockázati kategória többletének kiszámításához használatos képlet ez esetben a következő:

image

ahol:

image

=

hitelkockázati kategória többlete a j-edik fedezeti halmaz esetében; és

Többlet(szervezetk)

=

a hitelreferenciaként szolgáló k szervezetre vonatkozó többlet;

l) 

a 280d. cikk (3) bekezdésében említett, a j-edik fedezeti halmaz esetében a részvénypiaci kockázati kategória többletének kiszámításához használatos képlet ez esetben a következő:

image

ahol:

image

=

részvénypiaci kockázati kategória többlete a j-edik fedezeti halmaz esetében; és

Többlet(szervezetk)

=

a hitelreferenciaként szolgáló k szervezetre vonatkozó többlet;

m) 

a 280e. cikk (4) bekezdésében említett, a j-edik fedezeti halmaz esetében az árukockázati kategória többletének kiszámításához használatos képlet ez esetben a következő:

image

ahol:

image

=

árukockázati kategória többlete a j-edik fedezeti halmaz esetében; és

image

=

az árureferenciaként szolgáló k szervezetre vonatkozó többlet;



5. szakasz

Az eredeti kitettség szerinti módszer

282. cikk

A kitettségérték kiszámítása

(1)  
Az intézmények akkor számíthatnak egyetlen kitettségértéket egy szerződéses nettósítási megállapodáshoz tartozó valamennyi ügyletre, ha a 274. cikk (1) bekezdésében meghatározott összes feltétel teljesül. Ellenkező esetben az intézményeknek minden egyes ügyletre külön kell kiszámítaniuk a kitettségértéket, és ennek során az ügyletet önálló nettósítási halmazként kell kezelniük.
(2)  
A nettósítási halmaz vagy ügylet kitettségértéke az aktuális pótlási költség és a potenciális jövőbeli kitettség összege megszorozva 1,4-del.
(3)  

A (2) bekezdésben említett aktuális pótlási költséget a következőképpen kell kiszámítani:

a) 

az olyan ügyletek nettósítási halmazai esetében, amelyek: elismert tőzsdén kereskedett ügyletek; a 648/2012/EU rendelet 14. cikkének megfelelően engedélyezett vagy az említett rendelet 25. cikkének megfelelően elismert központi szerződő fél által központilag elszámolt ügyletek; vagy olyan ügyletek, amelyeknél biztosíték kétoldalú cseréjére kerül sor a partnerrel a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének megfelelően, az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:

RC = TH + MTA

ahol:

RC

=

pótlási költség;

TH

=

a letéti megállapodás keretében a nettósítási halmazra alkalmazandó letéti határérték, amely alatt az intézmény nem kérhet biztosítékot; és

MTA

=

a letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazra alkalmazandó minimum átruházott összeg;

b) 

az összes egyéb nettósítási halmaz vagy egyedi ügylet esetében az intézményeknek a következő képletet kell használniuk:

RC = max{CMV,0}

ahol:

RC

=

pótlási költség; és

CMV

=

aktuális piaci érték.

Az aktuális pótlási költség kiszámításához az intézményeknek legalább havonta frissíteniük kell az aktuális piaci értékeket.

(4)  

Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a (2) bekezdésben említett potenciális jövőbeli kitettséget:

a) 

egy nettósítási halmaz potenciális jövőbeli kitettsége a nettósítási halmazhoz tartozó valamennyi ügylet b) pont szerint kiszámított potenciális jövőbeli kitettségének összege;

b) 

egy egyedi ügylet potenciális jövőbeli kitettsége az ügylet névleges értéke megszorozva:

i. 

az ügylet években kifejezett hátralévő futamidejének és 0,5 %-nak a szorzatával, származtatott kamatlábügyletek esetében;

ii. 

az ügylet években kifejezett hátralévő futamidejének és 6 %-nak a szorzatával, hitelderivatívák esetében;

iii. 

4 %-kal származtatott devizaügyletek esetében;

iv. 

18 %-kal származtatott aranyügyletek és a villamosenergia-derivatíváktól eltérő származtatott áruügyletek esetében;

v. 

40 %-kal származtatott villamosenergia-derivatívák esetében;

vi. 

32 %-kal származtatott részvényügyletek esetében;

c) 

az e bekezdés b) pontjában említett névleges összeget a 279b. cikk (2) bekezdésével összhangban kell meghatározni minden, a 279b. cikk (3) bekezdésében felsorolt származtatott ügylet esetében; továbbá, az e bekezdés b) pontjának iii–vi. pontjában említett származtatott ügyletek névleges összegét a 279b. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjával összhangban kell meghatározni;

d) 

a nettósítási halmazok (3) bekezdés a) pontjában említett potenciális jövőbeli kitettségét meg kell szorozni 0,42-del.

A származtatott kamatlábügyletek és a hitelderivatívák potenciális kitettségének a b) pont i. és ii. alpontja szerinti kiszámításához az intézmény választhatja az ügyletek hátralévő futamideje helyett az eredeti futamidőt.

▼C2



6. szakasz

Belső modell módszer

283. cikk

A belső modell módszer használatának engedélyezése

(1)  

Ha az illetékes hatóságok úgy ítélik meg, hogy egy adott intézmény eleget tett a (2) bekezdés szerinti követelményeknek, akkor engedélyezniük kell az intézmény számára a belső modell módszer használatát az alábbi ügyletek kitettségértékének kiszámításához:

a) 

a 273. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti ügyletek;

b) 

a 273. cikk (2) bekezdésének b), c) és d) pontja szerinti ügyletek;

c) 

a 273. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontja szerinti ügyletek.

Ha egy intézmény számára engedélyezik a belső modell módszer alkalmazását az első albekezdés a)–c) pontjában említett bármely ügylet kitettségértékének kiszámítása céljából, akkor az intézmény a belső modell módszert a 273. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerinti ügyletekre is alkalmazhatja.

A 273. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdésétől eltérve, az intézmények dönthetnek úgy, hogy nem ezt a módszert alkalmazzák a méretük és kockázatuk tekintetében nem jelentős kitettségekre. Ilyen esetekben az intézményeknek ezekre a kitettségekre a 3–5. szakaszban meghatározott módszerek valamelyikét kell alkalmazniuk, amennyiben az egyes módszerekre vonatkozó feltételek teljesülnek.

(2)  
Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezhetik az intézmények számára a belső modell módszer alkalmazását az (1) bekezdésben említett számításokhoz, ha az intézmény igazolta, hogy megfelel az e szakaszban megállapított követelményeknek, az illetékes hatóságok pedig meggyőződtek arról, hogy az intézmény által a partner-hitelkockázat kezelése céljából működtetett rendszerek megfelelőek, és azokat helyesen alkalmazzák.
(3)  
Az illetékes hatóságok korlátozott időre engedélyezhetik az intézmények számára a belső modell módszer szakaszos bevezetését a különböző ügylettípusokra. A szakaszos bevezetés időszaka alatt az intézmények a 3. vagy az 5. szakaszban meghatározott módszereket alkalmazhatják azon ügylettípusokra, amelyekre nem alkalmazzák a belső modell módszert.

▼M8

(4)  
Az összes olyan tőzsdén kívüli származtatott ügylet és hosszú teljesítésű ügylet esetén, amelyek esetében az intézmény nem kapott az (1) bekezdés szerinti engedélyt a belső modell módszer alkalmazására, az intézménynek a 3. szakaszban meghatározott módszereket kell használnia. Ezeket a módszereket állandó jelleggel is lehet egy csoporton belül kombináltan alkalmazni.

▼C2

(5)  
Egy olyan intézmény, amely az (1) bekezdés alapján rendelkezik a belső modell módszer alkalmazásához szükséges engedéllyel, csak akkor térhet vissza a 3. vagy 5. szakaszban meghatározott módszerek alkalmazásához, ha ezt az illetékes hatóság engedélyezi számára. Az illetékes hatóságok akkor adják meg az ehhez szükséges engedélyt, ha az intézmény alapos indokot tud felmutatni.
(6)  

Ha egy intézmény már nem teljesíti az e szakaszban megállapított követelményeket, akkor tájékoztatnia kell erről az illetékes hatóságot, és az alábbi lehetőségek valamelyike szerint kell eljárnia:

a) 

be kell mutatnia egy tervet az illetékes hatóságnak arról, hogy belátható időn belül miként fog újra megfelelni a követelményeknek;

b) 

az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítania kell, hogy a meg nem felelés hatása elhanyagolható.

284. cikk

Kitettségérték

(1)  
Ha egy intézmény számára a 283. cikk (1) bekezdése szerint engedélyezték, hogy a belső modell módszer alapján számítsa ki az abban a bekezdésben említett ügyleteknek vagy azok egy részének a kitettségértékét, akkor ezen ügyletek kitettségértékét a nettósítási halmaz szintjén kell megállapítania.

Az intézmény által e célra használt modellnek alkalmasnak kell lennie:

a) 

a nettósítási halmaz piaci értékében a piaci változók – például a kamatlábak és a devizaárfolyamok – változásai miatt bekövetkező együttes változások előre jelezhető eloszlásának meghatározására;

b) 

a piaci változók együttes változásai alapján a nettósítási halmaz kitettségértékének kiszámítására minden egyes jövőbeli időpontra vonatkozóan.

(2)  
A letétképzés hatásainak figyelembevétele érdekében a biztosítéki érték meghatározására alkalmazott modellnek meg kell felelnie a belső modell módszer e szakasz szerinti mennyiségi, minőségi és adatkövetelményeinek, és az intézmény a nettósítási halmaz piaci értékének változására vonatkozó előre jelezhető eloszlás meghatározása során csak a 197. cikkben, a 198. cikkben, valamint a 299. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában meghatározott, elismert pénzügyi biztosítékot vehet figyelembe.
(3)  

Azon partnerkockázati kitettségek esetében, amelyekre az intézmény a belső modell módszert alkalmazza, a partnerkockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményként az alábbiak közül a magasabb értéket kell megállapítani:

a) 

az a szavatolótőke-követelmény, amely az adott kitettségeknek a tényleges EPE alapján, az aktuális piaci adatokat használva kiszámított értékéhez tartozik;

b) 

az a szavatolótőke-követelmény, amely az adott kitettségek azon értékéhez tartozik, amely a tényleges EPE alapján, a belső modell módszer körébe tartozó összes partner-hitelkockázati kitettségre egységes, konzisztens stresszhelyzeti kalibrációt használva kapható meg.

(4)  

A 291. cikk (4) és (5) bekezdésének hatálya alá tartozó egyedi rossz irányú kockázattal rendelkezőként beazonosított partnerek kivételével az intézményeknek a kitettségértéket a tényleges várható pozitív kitettség és α szorzataként kell meghatározniuk az alábbiak szerint:

Kitettségérték = α · tényleges EPE

ahol

α

=

1,4, kivéve, ha az illetékes hatóságok magasabb α értéket írnak elő, vagy engedélyezik az intézmények számára, hogy a (9) bekezdéssel összhangban saját becsléseiket használják.

A tényleges EPE értékét a várható kitettség (EEt) – mint „t” jövőbeli időpontban fennálló átlagos kitettség – becslésével kell kiszámítani, amelynek során az átlag számítása a releváns piaci kockázati tényezők lehetséges jövőbeli értékei alapján történik.

A modellnek az EE értékét a jövőbeli t1, t2, t3… időpontra kell megbecsülnie.

(5)  

A tényleges EE értékét rekurzívan kell kiszámítani a következőképpen:

image

ahol

az aktuális időpontot t0 jelöli;
a tényleges EEt0 pedig az aktuális kitettségnek felel meg.
(6)  

A tényleges EPE az átlagos tényleges EE a jövőbeli kitettség első évében. Ha a nettósítási halmazban szereplő valamennyi szerződés egy éven belül esedékessé válik, akkor az EPE az EE átlaga addig az időpontig, amíg a nettósítási halmazba tartozó összes szerződés esedékessé nem válik. A tényleges EPE értékét a tényleges EE súlyozott átlagaként kell kiszámítani:

▼C3

image

▼C2

ahol a

image

súlyok figyelembe veszik azt az esetet, amikor a jövőbeli kitettséget nem egymást egyenlő időközönként követő időpontokra vonatkozóan számítják ki.
(7)  
Az EE értékét vagy a kitettség-csúcsértéket az intézményeknek a kitettségek olyan eloszlása alapján kell kiszámítaniuk, amely figyelembe veszi a kockázatok normális eloszlástól eltérő eloszlásának lehetőségét.
(8)  
Az intézmények a belső modell módszer alapján számított eloszlásra a (4) bekezdésben szereplő egyenlet alapján a partnerek mindegyikére kiszámított tényleges EPE és α szorzatánál óvatosabb módon megállapított értéket is alkalmazhatnak.
(9)  

A (4) bekezdéstől eltérve, az illetékes hatóságok engedélyezhetik az intézmények számára, hogy saját becsléseik szerinti alfa-értéket alkalmazzanak, ahol:

a) 

az alfa az összes partnert lefedő partner-hitelkockázati kitettség teljes szimulációjából számított belső tőke (a számlálóban) és az EPE alapján vett belső tőke (a nevezőben) aránya;

b) 

a nevezőben az EPE-t úgy kell tekinteni, mintha fix összegű kintlévőség lenne.

Az e bekezdés szerinti számításakor az alfa értékének legalább 1,2-nek kell lennie.

(10)  
Az alfának a (9) bekezdés szerinti kiszámítása céljából az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a számlálót és a nevezőt a modellezési módszertannal, a paraméterekre vonatkozó követelményekkel és a portfólió összetételével összhangban számítsák ki. Az α kiszámítására alkalmazott módszernek az intézmény belső tőkére vonatkozó módszerén kell alapulnia, jól dokumentáltnak kell lennie, és azt független validálásnak kell alávetni. Az intézményeknek továbbá legalább negyedévente, vagy – amennyiben a portfólió összetétele idővel megváltozik – ennél gyakrabban felül kell vizsgálniuk az alfa értékére vonatkozó számításaikat. Az intézményeknek a modell kockázatát is mérniük kell.
(11)  
Az intézményeknek az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítaniuk kell, hogy az alfa értékére vonatkozó belső számításaik figyelembe veszik a számlálóban az összes partner tekintetében az ügyletek vagy az ügyletportfóliók piaci értékei eloszlásától való függést befolyásoló lényeges tényezőket. A belső alfa-számításoknak figyelembe kell venniük a portfóliók granularitását.
(12)  
A (9) bekezdés szerinti számítások alkalmazásának felügyelete során az illetékes hatóságoknak tekintetbe kell venniük a számított alfa-értékek jelentős szórását, ami a számlálóra alkalmazott modell esetleges hibás kikötéseiből származik, különösen akkor, ha konvexitás is fennáll.
(13)  
Indokolt esetben a piaci és a hitelkockázat együttes szimulációjakor alkalmazott piaci kockázati tényezők volatilitásait és korrelációit a hitelkockázati tényezőben kell megjeleníteni, hogy az tükrözze a volatilitás vagy a korreláció esetleges megnövekedését egy kedvezőtlen gazdasági fordulat esetén.

285. cikk

Letéti megállapodás hatálya alá tartozó nettósítási halmazok kitettségértéke

(1)  

Ha a nettósítási halmaz letéti megállapodás és napi piaci értékelés hatálya alá esik, az intézmények a tényleges EPE értéket e bekezdésnek megfelelően számítják ki. Amennyiben a modell az EE becslésénél figyelembe veszi a letétképzés hatásait, az intézmény az illetékes hatóság engedélyének birtokában a modell EE-értékeit közvetlenül felhasználhatja a 284. cikk (5) bekezdésében megadott egyenletben. Az illetékes hatóságok csak akkor adnak ilyen engedélyt, ha meggyőződtek arról, hogy a modell megfelelően figyelembe veszi a letétképzés hatásait az EE becslésénél. Annak az intézménynek, amely nem kapott ilyen engedélyt, a következő tényleges EPE értékek valamelyikét kell alkalmazniuk:

a) 

a tényleges EPE értéket, amelyet a rendelkezésre álló vagy a letétként nyújtott esetleges biztosítékok figyelembe vétele nélkül számítanak ki, hozzáadva a partnernek nyújtott esetleges biztosítékokat, függetlenül a napi értékeléstől, a letétképzési folyamattól vagy az aktuális kitettségtől;

b) 

a tényleges EPE értéket, amelyet a kitettségnek a fedezeti kockázati periódus alatti lehetséges emelkedéseként számítanak ki, amelyhez hozzáadódik az alábbiak közül a nagyobbik:

i. 

a lehívott vagy vitatott biztosítékok kivételével az összes tartott vagy nyújtott biztosítékot tartalmazó aktuális kitettség;

ii. 

a legnagyobb olyan nettó kitettség, beleértve a letéti megállapodás hatálya alá tartozó biztosítékot is, amely nem váltja ki a biztosíték lehívását. Ennek az összegnek tükröznie kell az alkalmazandó küszöb, az átruházott összegek minimumát, a független összegeket és a letéti megállapodás szerinti alapletétet.

A b) pont alkalmazásában az intézményeknek a többletet az ügyletek piaci értékének a biztosíték kiigazítási kockázati periódus alatti várható pozitív változásaként kell megállapítaniuk. A biztosíték értékének változásait a 4. fejezet 4. szakasza szerinti felügyeleti volatilitási korrekciónak vagy a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere szerinti volatilitási korrekció saját becslésének az alkalmazásával kell megjeleníteni, de a letéti kockázati periódus alatti biztosítéki fizetések teljesítésének feltételezése nélkül. A letéti kockázati periódusnak legalább a (2)–(5) bekezdésben meghatározott hosszúságúnak kell lennie.

(2)  

A napi piaci letétkiigazítás és napi piaci értékelés alá tartozó ügyleteknél a letéti megállapodásokkal biztosított kitettségértékek modellezése alkalmazásában a letéti kockázati periódus nem lehet rövidebb, mint:

a) 

5 munkanap a kizárólag repoügyletekből, értékpapír és/vagy áru kölcsönbe adásából vagy kölcsönbe vételéből, illetve értékpapírügylethez kapcsolódó hitelügyletekből álló nettósítási halmazok esetén;

b) 

10 munkanap minden egyéb nettósítási halmaz esetén.

(3)  

A (2) bekezdés a) és b) pontja az alábbi kivételekkel értelmezendő:

a) 

minden olyan nettósítási halmaz esetében, amelynél az ügyletek száma egy negyedévben bármikor meghaladja az 5 000 -et, a következő negyedévben a letéti kockázati periódus nem lehet rövidebb 20 munkanapnál. Az intézmények kereskedési kitettségére ezt a kivételt nem kell alkalmazni;

b) 

az illikvid biztosítékot, vagy nehezen helyettesíthető tőzsdén kívüli származtatott eszközt tartalmazó ügyletet vagy ügyleteket magukban foglaló nettósítási halmazok esetében a letéti kockázati periódus nem lehet rövidebb 20 munkanapnál.

Annak megállapítását, hogy a biztosíték illikvid-e, illetve, hogy a tőzsdén kívüli származtatott ügylet nehezen helyettesíthető-e, az intézményeknek stresszhelyzeti piaci körülményekre vonatkozóan kell elvégezniük, azaz olyan környezetben, amelyet az olyan, folyamatosan aktív piacok hiánya jellemez, ahol a partner legfeljebb két nap alatt több olyan árajánlatot is kapna, amelyek nem mozdítanák meg a piacot vagy nem jelentenének (biztosíték esetén) piaci diszkonttal csökkentett, illetve (tőzsdén kívüli származtatott ügylet esetén) felárral növelt árat.

Az intézményeknek mérlegelniük kell, hogy a biztosítékként tartott ügyletek és értékpapírok koncentrálódnak-e valamelyik partner vonatkozásban, illetve hogy amennyiben az adott partner hirtelen távozna a piacról, képes lenne-e az intézmény helyettesíteni ezeket az ügyleteket és értékpapírokat.

(4)  
Ha egy intézmény az előző két negyedév során a pótlólagosletét-bekérésekkel kapcsolatban kettőnél több olyan jogvitában volt érintett egy adott nettósítási halmaz tekintetében, amelyek a (2) és (3) bekezdés szerint alkalmazandó, a letéti kockázati periódusnál tovább tartottak, akkor az intézménynek a következő két negyedévre az adott nettósítási halmazra úgy kell megállapítania a letéti kockázati periódust, hogy az legalább kétszerese legyen a (2) és (3) bekezdésben megállapított időszaknak.
(5)  

Az N napos periodicitással való letétkiigazításhoz a letéti kockázati periódusnak legalább olyan hosszúnak kell lennie, mint a (2) és (3) bekezdésben meghatározott F időszak plusz N-1 nap. Azaz:

Letéti kockázati periódus = F + N – 1

(6)  
Amennyiben a belső modell figyelembe veszi a letétképzésnek a nettósítási halmaz piaci értékének változásaira kifejtett hatását, az intézménynek a biztosítékot – a magával a kitettséggel azonos pénznemben lévő készpénz kivételével – a kitettséggel együtt modelleznie kell a tőzsdén kívüli származtatott ügyletei és az értékpapír-finanszírozási ügyletei kitettségértékeinek kiszámításakor.
(7)  
Ha az intézmény nem tudja a biztosítékot a kitettséggel együtt modellezni, akkor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletei és az értékpapír-finanszírozási ügyletei kitettségértékére vonatkozó számításaiban – a magával a kitettséggel azonos pénznemben lévő készpénz kivételével – csak akkor ismerheti el a biztosíték hatását, ha a pénzügyi biztosítékok átfogó módszere előírásainak megfelelő volatilitási korrekciókat alkalmaz a volatilitási korrekcióra vonatkozó saját becsléseivel, vagy a 4. fejezet szerinti sztenderd felügyeleti volatilitási korrekciókat alkalmazza.
(8)  
A belső modell módszert alkalmazó intézménynek a modelljeiben figyelmen kívül kell hagynia a kitettség értékének a biztosítéki megállapodás bármely olyan kikötése alapján felmerülő csökkenését, amely biztosítékot ír elő arra az esetre, ha partner hitelminősége romlik.

286. cikk

A partnerkockázat kezelése – Szabályok, eljárások és rendszerek

(1)  

Az intézményeknek ki kell alakítaniuk és működtetniük kell a partnerkockázat kezelésére szolgálószabályozásrendszerüket, amely az alábbiakból áll:

a) 

a partnerkockázat azonosítását, mérését, kezelését, jóváhagyását és belső jelentését biztosító szabályok, folyamatok és rendszerek;

b) 

az e szabályoknak, folyamatoknak és rendszereknek való megfelelést biztosító eljárások.

Az említett szabályoknak, folyamatoknak és rendszereknek megfelelően alátámasztott koncepcióra kell épülniük, és azokat következetesen és megfelelően dokumentáltan kell alkalmazni. A dokumentációnak tartalmaznia kell a partnerkockázat mérésére alkalmazott empirikus módszerek leírását is.

(2)  

Az (1) bekezdésben előírt, a partner-kockázatra vonatkozó (a továbbiakban: CCR) szabályozásrendszernek figyelembe kell vennie a partnerkockázattal összefüggő piaci, likviditási, jogi és működési kockázatokat. A szabályozásrendszernek biztosítania kell különösen azt, hogy az intézmény megfeleljen az alábbi elveknek:

a) 

az intézmény egyetlen partnerrel sem folytat üzleti tevékenységet a partner hitelképességének felmérése nélkül;

b) 

az intézmény kellően figyelembe veszi a kiegyenlítési és a kiegyenlítés előtti hitelkockázatot;

c) 

az intézmény az ilyen kockázatokat a lehető legátfogóbban kezeli a partner szintjén (a partnerkockázatok más hitelkockázatokkal való összevonásával) és a teljes cég szintjén.

(3)  

A belső modell módszerét alkalmazó intézménynek biztosítania kell, hogy a CCR-kezelési szabályozásrendszere az illetékes hatóság számára kielégítő módon figyelembe vegye az alábbiak következtében felmerülő likviditási kockázatot:

a) 

esetlegesen felmerülő pótlólagosletét-bekérések a változó letét vagy egyéb letétfajták – például alapletét vagy független letét – cseréivel összefüggésben, kedvezőtlen hatású piaci sokkok következtében;

b) 

a partnerek által nyújtott többletbiztosíték visszatérítése kapcsán esetlegesen felmerülő lehívások;

c) 

a saját külső hitelminőségi besorolásának esetleges leminősítése miatt felmerülő lehívások.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a biztosíték újrafelhasználásának jellege és időhorizontja összeegyeztethető legyen a likviditási szükségletükkel, és ne veszélyeztesse azt, hogy képesek legyenek időben biztosítékot nyújtani vagy visszatéríteni.

(4)  
Az intézmény vezető testületének és felsővezetésének aktív szerepet kell vállalnia a partnerkockázat kezelésében, és biztosítaniuk kell a megfelelő erőforrásokat erre a feladatra. A felsővezetésnek ismernie kell az alkalmazott modell korlátait és feltevéseit, és e korlátoknak és feltevéseknek egy formális folyamatban az eredmény megbízhatóságára gyakorolt hatását. A felsővezetésnek figyelembe kell vennie a piaci környezet bizonytalanságait és a működési problémákat is, és tisztában kell lennie azzal, hogyan jelennek meg ezek a modellben.
(5)  
Az intézmény partnerkockázatoknak való kitettségéről a 287. cikk (2) bekezdésének b) pontja alapján készített napi jelentést olyan vezetői szinten kell ellenőrizni, amely kellően magas beosztású és hatáskörrel rendelkezik mind az egyes hitelkezelők vagy kereskedők által felvett pozíciók csökkentésére, mind az intézmény teljes partner-kockázatának csökkentésére irányuló intézkedések megtételéhez.
(6)  
Az intézménynek az (1) bekezdés alapján kialakított CCR-kockázatkezelési szabályozásrendszerét a belső hitelezési és kereskedési korlátokkal együttesen kell alkalmazni. A hitelezési és kereskedési korlátoknak oly módon kell kapcsolódniuk az intézmény kockázatmérési modelljéhez, hogy azok folyamatosan következetesek és a hitelkezelők, a kereskedők és a felsővezetés számára jól érthetők legyenek. Az intézményeknek formális eljárással kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy a kockázati határértékek megsértésének eseteit miként jelentik a vezetés megfelelő szintjének.
(7)  
Az intézmény partnerkockázat-mérésének ki kell terjednie a hitelkeretek naponkénti és napon belüli felhasználásának mérésére. Az intézménynek mérnie kell az aktuális kockázat bruttó, illetve biztosítékok nélküli nettó értékét. Az intézménynek portfólió- és partnerszinten ki kell számítania és monitoroznia kell a kitettség-csúcsértéket vagy a lehetséges jövőbeli kitettséget az általa választott konfidencia-intervallum mellett. Az intézménynek figyelembe kell vennie a nagy vagy koncentrált pozíciókat, például kapcsolt partnerek csoportjai, gazdasági ágazat és piac szerint.
(8)  
Az intézményeknek rendszeres és szigorú stressztesztelési rendszert kell kialakítaniuk és működtetniük. A felsővezetésnek rendszeresen, de legalább negyedévente, át kell tekintenie a stressztesztek eredményeit, és az eredményeket meg kell jeleníteni a vezető testület vagy a felsővezetés által kialakított partnerkockázati szabályokban és korlátokban. Amennyiben a stressztesztek különös sebezhetőséget mutatnak ki a körülmények egy adott csoportjával szemben, a kockázatok kezelése érdekében az intézménynek azonnal lépéseket kell tennie.

287. cikk

A CCR-kezelés szervezeti struktúrája

(1)  

A belső modell módszert alkalmazó intézménynek létre kell hoznia és működtetnie kell a következő egységeket:

a) 

egy, a (2) bekezdésnek megfelelő kockázati kontroll egységet;

b) 

egy, a (3) bekezdésnek megfelelő egy biztosítékkezelési egységet.

(2)  

A kockázati kontroll egység felel a partnerkockázat kezelésének megtervezéséért és végrehajtásáért, beleértve a modell kezdeti és folyamatos validálását, továbbá el kell látnia az alábbi funkciókat, illetve meg kell felelnie az alábbi követelményeknek:

a) 

felel az intézmény CCR-kezelési rendszerének megtervezéséért és alkalmazásáért;

b) 

napi jelentéseket készít és elemzi az intézmény kockázatmérési modelljének eredményeit. Az elemzésben ki kell térni a partnerkockázati kitettségértékekre vonatkozó mérések és a kereskedési határértékek közötti kapcsolat értékelésére is;

c) 

ellenőrzi a bevitt adatok integritását, továbbá jelentéseket készít az intézmény kockázatmérési modelljének teljesítményéről és elemzi ezeket, kitérve a kockázati kitettségek és a hitel-, valamint kereskedési határértékek közötti kapcsolat értékelésére;

d) 

független a kockázatok vállalásáért, megújításáért vagy az azokkal való kereskedésért felelős részlegektől, és nem áll illetéktelen befolyás alatt;

e) 

megfelelő emberi erőforrással rendelkezik;

f) 

közvetlenül az intézmény felsővezetésének van alárendelve;

g) 

munkája szervesen összefügg az intézmény napi hitelkockázat-kezelési eljárásával;

h) 

munkájának eredményei az intézmény hitelkockázati és általános kockázati profiljának tervezésére, monitorozására és kontrolljára szolgáló folyamatok szerves részét képezik.

(3)  

A biztosítékkezelési egységnek az alábbi feladatokat és funkciókat kell ellátnia:

a) 

a pótlólagosletét-bekérések kiszámítása és végrehajtása, a pótlólagosletét-bekérésekkel kapcsolatos jogviták kezelése és pontos, napi jelentések készítése a független összegek, az alapletétek és a változó letétek szintjeiről;

b) 

a pótlólagosletét-bekérésekhez felhasznált adatok integritásának ellenőrzése és annak biztosítása, hogy az adatok konzisztensek legyenek, és azokat rendszeresen egyeztetessék az intézményben fellelhető összes egyéb releváns adatforrással;

c) 

a biztosíték újrafelhasználási szintjének és az intézmény által nyújtott biztosítékhoz való hozzáféréssel vagy a biztosítékkal kapcsolatos egyéb, az intézmény jogait érintő bármilyen változásnak a nyomon követése;

d) 

a vezetés megfelelő szintjének tájékoztatása az újrafelhasznált biztosítékok eszköztípusairól és az újrafelhasználás feltételeiről, ideértve az eszközt, a hitelminőséget és a lejáratot;

e) 

az intézmény által elfogadott biztosítékok egyedi eszköztípusainál felmerülő koncentráció nyomon követése;

f) 

rendszeres, de legalább negyedévenkénti beszámoló a felső vezetés számára a biztosítékkezelési információkról, többek között a kapott és nyújtott biztosítékokról, a méretekről, lejáratokról és a pótlólagosletét-bekérésekkel kapcsolatos jogviták okairól. A belső jelentésekben ki kell térni a számokból kiolvasható trendekre is.

(4)  
A felső vezetésnek elegendő erőforrást kell biztosítania az (1) bekezdés b) pontja szerinti biztosítékkezelési egységnek ahhoz, hogy rendszerei megfelelő színvonalon működjenek, ami az intézmény pótlólagosletét-bekéréseinek időszerűségén és pontosságán, illetve az intézmény által a partnerek pótlólagosletét-bekéréseire adott válaszok időszerűségén keresztül mérhető. A felső vezetésnek biztosítania kell, hogy az egység megfelelő személyzettel rendelkezzen a lehívások és a jogviták megfelelő időben történő kezeléséhez még súlyos piaci válság esetén is, továbbá biztosítania kell, hogy az intézmény képes legyen korlátozni a kereskedési volumenekre visszavezethető jelentős viták számát.

288. cikk

A CCR-kezelési rendszer felülvizsgálata

Az intézményeknek saját belső ellenőrzési eljárásukon keresztül rendszeresen el kell végezniük a CCR-kockázatkezelési rendszer független felülvizsgálatát. A felülvizsgálatnak ki kell terjednie a 287. cikkben előírt mindkét egység, azaz a kockázati kontroll és a biztosítékkezelési egység tevékenységeire, és minimumkövetelményként legalább az alábbiakra:

a) 

a 286. cikkben előírt CCR-kezelési rendszer és eljárás dokumentációjának megfelelőségére;

b) 

a 287. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt CCR-kockázati kontroll egység szervezetére;

c) 

a 287. cikk (1) bekezdésének b) pontjában előírt biztosítékkezelési egység szervezetére;

d) 

a CCR-méréseknek a napi kockázatkezelésbe integrálására;

e) 

a front-office és a back-office személyzete által alkalmazott kockázati árazási modellek és értékelési rendszerek jóváhagyására vonatkozó eljárásra;

f) 

a CCR-mérési eljárásban bekövetkezett bármilyen jelentős változás validációjára;

g) 

a kockázatmérési modell által figyelembe vett partnerkockázatok körére;

h) 

a vezetői információs rendszer integritására;

i) 

a CCR-adatok pontosságára és teljességére;

j) 

a biztosítéki és nettósítási megállapodásokban szereplő jogi feltételeknek a kitettségértékek számításában való pontos megjelenítésére;

k) 

a modellek működtetésére felhasznált adatforrások konzisztenciájának, időszerűségének és megbízhatóságának – beleértve ezen adatforrások függetlenségét is – ellenőrzésére alkalmazott eljárásra;

l) 

a volatilitási és korrelációs feltevések pontosságára és megfelelőségére;

m) 

az értékelés és a kockázat átalakítására vonatkozó számítások pontosságára;

n) 

a modell pontosságának ellenőrzésére a 293. cikk (1) bekezdésének b)–e) pontjában leírt gyakori utótesztelésen keresztül;

o) 

a CCR-kockázati kontroll egységnek és a biztosítékkezelési egységnek a vonatkozó szabályozási követelményeknek való megfelelésére.

289. cikk

Használati teszt

(1)  
Az intézményeknek gondoskodniuk kell a tényleges EPE kiszámításához alkalmazott modell által meghatározott kitettségeloszlásnak az intézmény napi CCR-kezelési eljárásába történő szoros integrálásáról, valamint arról, hogy a modell kimeneti értékeit figyelembe vegyék a hitelbírálati eljárásukban, valamint a CCR-kockázatkezelés, a belső tőkeallokálás és a vállalatirányítás során.
(2)  
Mielőtt az illetékes hatóságok a 283. cikkel összhangban engedélyezik a belső modell módszer használatát, az intézménynek az illetékes hatóságok számára kielégítően bizonyítania kell, hogy az EPE-számítás alapjául szolgáló kitettségeloszlás számításához olyan modellt használ, amely legalább egy éve általánosságban megfelel az e szakaszban megállapított követelményeknek.
(3)  
A partner-kockázatnak való kitettség eloszlását generáló modellnek a 286. cikk szerinti CCR-kezelési keretrendszer részét kell képeznie. E keretrendszernek tartalmaznia kell a hitelkeretek felhasználásának értékelését – amihez a CCR-kitettségeket összesítik az egyéb hitelkitettségekkel – továbbá a belső tőke allokációjának értékelését is.
(4)  
Az intézménynek az EPE mellett az aktuális kitettségeket is értékelnie és kezelnie kell. Indokolt esetben az intézménynek értékelnie kell az aktuális kitettség bruttó, illetve biztosíték nélküli nettó értékét. A használati teszt akkor megfelelő, ha az intézmény az EPE kiszámítására alkalmazott modellel létrehozott kitettségeloszlás alapján más CCR-értékeléseket – például a kitettség-csúcsértékre vonatkozót – is alkalmaz.
(5)  
Amennyiben az intézmény az illetékes hatóságok számára nem tudja kielégítően bizonyítani, hogy a CCR-kitettségek ritkább számításokat igényelnek, az intézménynek rendelkeznie kell olyan rendszerekkel, amelyekkel szükség esetén akár naponta meg tudja becsülni az EE értéket. Az intézménynek az EE értékét előrejelzési horizontok olyan időprofilja mentén kell megbecsülnie, amely megfelelően figyelembe veszi a jövőbeli pénzáramlások és a szerződések lejártának időbeli szerkezetét, és oly módon, amely összhangban van a kitettségek jelentőségével és összetételével.
(6)  
A kitettségeket a nettósítási halmazban található összes szerződés teljes élettartamán keresztül (nem csak az egyéves horizontig) kell értékelni, monitorozni és kontrollálni. Az intézménynek olyan eljárásokkal kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik a partnerkockázatok azonosítását és ellenőrzését azokban az esetekben is, amikor azok túllépnek az egyéves horizonton. A kitettség előrejelzett növekedésének az intézmény belső tőkemegfelelési modelljének bemeneti értékét kell képeznie.

290. cikk

Stresszteszt

(1)  
Az intézményeknek átfogó, a (2)–(10) bekezdésben meghatározott követelményeknek megfelelő stresszteszt-programmal kell rendelkezniük a partner-hitelkockázat tekintetében, amely kiterjed a partnerkockázati szavatolótőke-követelmény értékeléséhez való felhasználásra is.
(2)  
A stressztesztnek fel kell tárnia az olyan lehetséges eseményeket vagy a gazdasági feltételek olyan jövőbeli változásait, amelyek kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak az intézmény hitelkitettségeire, egyben fel kell mérnie az intézménynek az ilyen változásokkal szembeni ellenálló képességét is.
(3)  
A program stresszértékeit az intézménynek össze kell vetnie a kockázati határértékekkel, és a 2013/36/EU irányelv 81. cikke szerinti eljárás részeként kell mérlegelnie.
(4)  
A programban átfogóan figyelembe kell venni a kereskedési és összevont kitettségeket a partnerkockázat összes formáján keresztül, az egyes partnerek szintjén, elegendő időkeretben ahhoz, hogy a stresszteszt rendszeresen elvégezhető legyen.
(5)  
A program keretében legalább havi rendszerességgel el kell végezni a legfontosabb piaci kockázati tényezőkkel, így a kamatlábakkal, devizaárfolyamokkal, részvényárfolyamokkal, hitelkockázati felárakkal és az árupiaci árakkal szembeni stressztesztet az intézmény összes partnere tekintetében annak érdekében, hogy az feltárja a kockázatokat, és az intézmény számára lehetővé tegye a bizonyos irányokban fennálló túlzott koncentrációból eredő kockázatok csökkentését, ha szükséges. A kitettségekkel – ideértve az egytényezős, többtényezős kockázatokat és a jelentős nem-iránykockázatokat is – szembeni stressztesztelést, illetve a kitettség és a hitelképesség együttes stressztesztelését az adott partner, partnercsoport és intézmény szintjén összevont CCR-szinteken kell elvégezni.
(6)  

A program keretében legalább negyedévente el kell végezni a többtényezős stressztesztelést és értékelni kell a jelentős nem-iránykockázatokat, ideértve a hozamgörbe-kitettségeket és a báziskockázatokat is. A többtényezős stressztesztek során minimumkövetelményként az alábbi eseményeket tartalmazó forgatókönyveket kell figyelembe venni:

a) 

súlyos gazdasági vagy piaci események felmerülése;

b) 

az általános piaci likviditás jelentős csökkenése;

c) 

egy nagy pénzügyi közvetítő lezárja a pozícióit.

(7)  
Az alapul szolgáló kockázati tényezőket érő sokkok súlyosságának a stresszteszt céljához kell igazodnia. A fizetőképesség stresszhelyzetben történő értékelése során az alapul szolgáló kockázati tényezőket érő sokkoknak elég súlyosnak kell lenniük ahhoz, hogy megjelenítsék a múltbeli extrém piaci körülményeket és az extrém, de valóságosnak tekinthető piaci stresszfeltételeket. A stressztesztekben értékelni kell az ilyen sokkoknak a szavatolótőkére, a szavatolótőke-követelményre és az eredményre kifejtett hatását. A napi portfólió-monitoring, a fedezeti ügyletkötés és a koncentrációk kezelése céljából a tesztprogramban számolni kell a kevésbé súlyos, de valószínűbb forgatókönyvekkel is.
(8)  
A programnak adott esetben fordított stresszteszteket is tartalmaznia kell az extrém, de valóságosnak tekinthető, esetlegesen súlyosan hátrányos következményekkel járó forgatókönyvek feltárására. A fordított stressztesztelés számításba veszi a portfólió számottevő nem lineáris jellegének hatását.
(9)  
A felső vezetésnek rendszeresen, de legalább negyedévente meg kell kapnia a program szerinti stressztesztek eredményeit. Az eredményekről készült beszámolókban és elemzésekben ki kell térni a portfólió egészére nézve a partnerszinten jelentkező legnagyobb hatásokra, a portfólió egyes szegmenseiben (ugyanazon gazdasági ágazatban vagy régióban) jelentkező jelentős koncentrációkra és a portfóliót vagy a partnereket jellemző releváns trendekre.
(10)  
A felső vezetésnek vezető szerepet kell vállalnia a stressztesztelésnek az intézmény kockázatkezelési keretrendszerébe és kockázatkezelési kultúrájába történő integrálásában, továbbá biztosítania kell, hogy az eredmények használhatók legyenek, és a CCR-kockázatkezelésben felhasználják azokat. A lényeges kitettségre vonatkozó stressztesztelés eredményeit az intézmény kockázatvállalási hajlandóságát jelző útmutatók alapján kell értékelni, illetve a felső vezetés elé utalni megvitatásra és intézkedésre, amennyiben túlzott vagy koncentrált kockázatokat tártak fel.

291. cikk

Rossz irányú kockázat

(1)  

E cikk alkalmazásában:

a) 

„általános rossz irányú kockázat” akkor merül fel, amikor a partnerek nemteljesítésének valószínűsége pozitív korrelációban áll az általános piaci kockázati tényezőkkel;

b) 

„egyedi rossz irányú kockázat” akkor merül fel, ha a valamely konkrét partnerrel szembeni jövőbeli kitettség a partner nemteljesítésének valószínűségével pozitív korrelációban áll a partnerrel kötött ügyletek természeténél fogva. Akkor kell úgy tekinteni, hogy egy intézet egyedi rossz irányú kockázatnak van kitéve, ha egy adott partnerrel szembeni jövőbeli kitettség várhatóan nagy, amikor a partner nemteljesítésének valószínűsége szintén magas.

(2)  
Az intézményeknek kellő figyelmet kell fordítaniuk a jelentős mértékű egyedi vagy általános rossz irányú kockázatok felmerülését eredményező kitettségekre.
(3)  
Az általános rossz irányú kockázat feltárásához az intézményeknek olyan stresszteszteket és forgatókönyv-elemzéseket kell kidolgozniuk, amelyekkel tesztelhetők a partner hitelképességét hátrányosan érintő kockázati tényezők. A tesztekben számításba kell venni a súlyos sokkok előfordulásának lehetőségét azokban az esetekben, amikor az egyes kockázati tényezők közötti kapcsolat megváltozik. Az intézményeknek termékek, régiók, gazdasági ágazatok vagy a működés szempontjából releváns egyéb kategóriák szerint kell monitorozniuk az általános rossz irányú kockázatot.
(4)  
Az intézményeknek minden egyes jogi személy vonatkozásában rendelkezniük kell az egyedi rossz irányú kockázatok konkrét eseteinek az adott ügylet kezdetétől az ügylet teljes élettartamán át folytatódó azonosítására, monitorozására és kontrolljára szolgáló eljárásokkal.
(5)  

Azon ügyletek vonatkozásában, amelyek esetében az intézmények egyedi rossz irányú kockázat fennállását állapították meg, és jogi kapcsolat áll fenn a partner és a tőzsdén kívüli származtatott ügylet alapjául szolgáló eszköz vagy a 273. cikk (2) bekezdésének b), c) és d) pontjában említett ügyletek alapjául szolgáló eszközök kibocsátója között, a partnerkockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az intézményeknek az alábbi elvekkel összhangban kell kiszámítaniuk:

a) 

azok az eszközök, amelyeknél az egyedi rossz irányú kockázat fennáll, nem szerepelhetnek ugyanabban a nettósítási halmazban, mint a partnerrel kötött többi ügylet, és ezek mindegyikét külön nettósítási halmazként kel kezelni;

b) 

az egyes külön nettósítási halmazokon belül az egy alaptermékes hitel-nemteljesítési csereügylet kitettségértékét egyenlőnek kell venni az alapul szolgáló eszközök fennmaradó valós értékében várható veszteség teljes értékével, azzal a feltételezéssel élve, hogy a mögöttes kibocsátó felszámolás alatt van;

c) 

a 3. fejezetben meghatározott módszert használó intézmény esetében az ilyen csereügyletek LGD-jét 100 %-nak kell venni;

d) 

a 2. fejezetben meghatározott módszert használó intézmény esetében az alkalmazandó kockázati súly a fedezetlen ügyletek kockázati súlyának felel meg;

e) 

az egyes külön nettósítási halmazokban szereplő többi egy alaptermékes ügylet esetében a kitettségérték számítását azoknak az alapul szolgáló kötelezettségeknek a váratlan nemteljesítést feltételezve kell elvégezni, ahol a kibocsátó és a partner között jogviszony áll fenn. A termékkosáron vagy indexen alapuló ügyletek esetében, ha a kibocsátó és a partner között jogviszony áll fenn, alkalmazni kell az alapul szolgáló kötelezettségek váratlan nemteljesítésével kapcsolatos feltételezést, amennyiben az ilyen nemteljesítés kockázata jelentős;

f) 

amennyiben ez a számítás felhasználja a piaci kockázathoz kapcsolódó meglévő számításokat – amelyek már eleve tartalmaznak egy feltételezést az LGD-re vonatkozóan –, a IV. cím 5. fejezetének 4. szakasza szerinti járulékos nemteljesítési és átminősítési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény számításához a képletben az LGD értékét 100 %-nak kell venni;

(6)  
Az intézményeknek rendszeresen tájékoztatniuk kell a felső vezetést és a vezető testület megfelelő bizottságát az egyedi és az általános rossz irányú kockázatokról, továbbá az ezen kockázatok kezelésére hozott intézkedésekről.

292. cikk

A modellezési folyamat integritása

(1)  

Az intézményeknek legalább az alábbi intézkedésekkel kell biztosítaniuk a 284. cikkben meghatározott modellezési folyamat integritását:

a) 

a modellnek időszerűen, teljes körűen és konzervatív módon tükröznie kell az ügylet feltételeit és jellemzőit;

b) 

az említett feltételeknek ki kell térniük legalább a szerződések névértékére, lejáratára, a referenciaeszközökre, a letétképzési megállapodásokra és a nettósítási megállapodásokra;

c) 

a feltételeket és jellemzőket hivatalos és rendszeres ellenőrzésnek alávetett adatbázisban kell tárolni;

d) 

a nettósítási megállapodások elismerésére vonatkozó eljárással kell rendelkezni, amely alapján a jogi ügyekért felelős szervezeti egységnek ellenőriznie kell, hogy a megállapodás szerinti nettósítások jogi úton érvényesíthetők-e;

e) 

a d) pontban előírt ellenőrzést egy független egységnek kell rögzítenie a c) pontban említett adatbázisban;

f) 

az ügylet feltételeire és jellemzőire vonatkozó adatoknak az EPE-modellbe történő továbbítását belső ellenőrzésnek kell alávetni;

g) 

a modell és az adatforrásként szolgáló rendszerek között hivatalos adategyeztetési eljárásoknak kell létezniük, amelyekkel folyamatosan ellenőrizhető az, hogy az ügylet feltételei és jellemzői helyesen, de legalábbis konzervatív módon jelennek meg az EPE-modellben.

(2)  
Az aktuális kitettségek megállapításához aktuális piaci adatokat kell alkalmazni. Az EPE-modelljeik kalibrálásához az intézményeknek vagy múltbeli piaci adatokat vagy a piac által implikált adatokat kell használniuk, amellyel megállapítják az alapul szolgáló sztochasztikus folyamatok, mint az árfolyammozgás, a volatilitás és a korreláció paramétereit. Amennyiben egy intézmény múltbeli adatokat használ, legalább három év ilyen adatait kell felhasználnia. Az adatokat legalább negyedévente, de ha szükséges, a változó piaci körülményekre való reagálás érdekében akár ennél gyakrabban is frissíteni kell.

A tényleges EPE stresszkalibráció használatával történő kiszámításához az intézménynek a tényleges EPE kalibrációját vagy olyan három év adatainak a felhasználásával kell elvégeznie, amely stresszidőszakot is tartalmaz partnerei nemteljesítési hitelfelára tekintetében, vagy ilyen stresszidőszakból származó, a piac által implikált adatokat kell felhasználnia.

A (3), a (4) és az (5) bekezdésben meghatározott követelményeket az intézményeknek az adott célra kell alkalmazniuk.

(3)  
Az intézménynek legalább negyedévente az illetékes hatóság számára kielégítően bizonyítania kell, hogy az e bekezdés szerinti számításhoz használt stresszidőszak egybeesik egy olyan időszakkal, amikor a hitel-nemteljesítési csereügyletek vagy egyéb hitelek (például kölcsönök vagy vállalati kötvények) felárai növekednek a forgalomban lévő hitelkockázati felárakkal rendelkező partnerek reprezentatív mintája tekintetében. Azokban az esetekben, amikor az intézmény nem rendelkezik megfelelő adatokkal a hitelkockázati felárakra vonatkozóan valamely partnere tekintetében, az adott partnerhez a régió, a belső minősítés és az üzlettípus alapján egyedi hitelkockázati felárra vonatkozó adatokat kell rendelnie.
(4)  
Az EPE-modellben minden partner tekintetében olyan – múltbeli vagy a piac által implikált – adatokat kell használni, amelyek a stresszidőszak adatait is tartalmazzák, és ezeket az adatokat azzal a módszerrel összhangban kell felhasználni, amelyet az EPE-modellnek az aktuális adatokra való kalibrációjához használtak.
(5)  
A várható EPE-re vonatkozó stresszkalibráció hatékonyságának értékelése céljából az intézményeknek több referencia-portfóliót kell létrehozniuk, amelyek érzékenyek azon főbb kockázati tényezőkre, amelyeknek az intézmény ki van téve. Az ezen referencia-portfólióknak való kitettséget a) az aktuális piaci értékre és stresszhelyzetnek megfelelő piaci körülményekre kalibrált modellparaméterekre épülő stresszmódszertan használatával, illetve b) a stresszidőszak alatt generált kitettség használatával, de az e szakaszban meghatározott módszer alkalmazásával (stresszidőszak végi piaci érték, volatilitások, és a hároméves stresszidőszakból származó korrelációk) kell kiszámítani.

Amennyiben a referencia-portfóliók kitettségei jelentősen eltérnek egymástól, az illetékes hatóságoknak a stresszkalibráció kiigazítását kell előírniuk az érintett intézmény számára.

(6)  

Az intézményeknek a modellt olyan validálási eljárásnak kell alávetniük, amelynek részleteit egyértelműen rögzítették szabályzataikban és eljárásaikban. A validálási eljárásban:

a) 

meg kell határozni a modell integritását biztosító teszteket és azon feltételeket, amelyek között a modell kiinduló feltételezései nem helytállóak és ezért az EPE alulbecslését eredményezhetik;

b) 

meg kell vizsgálni, hogy a modell mennyire átfogó jellegű.

(7)  

Az intézményeknek monitorozniuk kell a releváns kockázatokat, és rendelkezniük kell olyan eljárásokkal, amelyekkel kiigazítják a várható EPE-re vonatkozó számításaikat, amennyiben ezek a kockázatok jelentőssé válnak. Az e bekezdésnek való megfelelés céljából az intézményeknek:

a) 

fel kell tárniuk és kezelniük kell a 291. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerint felmerülő egyedi rossz irányú kockázatot és a 291. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint felmerülő általános rossz irányú kockázatot;

b) 

az egy év után növekvő kockázati profilú kitettségek esetében rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a megfelelő kitettség-mérőszám egy évre vetített eredményét ugyanazon kitettség-mérőszámnak kitettség teljes életciklusára vetített eredményeivel;

c) 

egy évnél rövidebb hátralévő lejáratú kitettségek esetében rendszeresen össze kell hasonlítaniuk a pótlási költséget (aktuális kitettség) a megvalósult kockázati profillal, és tárolniuk kell az ilyen összehasonlítást lehetővé tevő adatokat.

(8)  
Az intézményeknek rendelkezniük kell olyan belső eljárásokkal, amelyekkel a nettósítási halmazba való felvételét megelőzően ellenőrizni tudják, hogy az adott ügyletre a 7. szakaszban meghatározott követelményeknek megfelelő, jogilag végrehajtható nettósítási szerződés áll fenn.
(9)  
Azon intézményeknek, amelyek biztosíték igénybevételével csökkentik a partner-kockázatot, rendelkezniük kell olyan belső eljárásokkal, amelyekkel a biztosíték hatásainak a számításaikban való elismerése előtt ellenőrzik, hogy a biztosíték megfelel-e a jogbiztonság 4. fejezetben meghatározott normáinak.
(10)  
Az EBH monitorozza az e területen alkalmazott gyakorlatok teljes körét, és az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást ad ki e cikk alkalmazásához.

293. cikk

A kockázatkezelési rendszerre vonatkozó követelmények

(1)  

Az intézményeknek teljesíteniük kell az alábbi követelményeket:

a) 

a harmadik rész IV. címének 5. fejezetében meghatározott minőségi követelmények;

b) 

rendszeres utótesztelést végeznek, amelynek során a modell által generált kockázati mutatókat összehasonlítják a realizált kockázati értékekkel, illetve a statikus pozíciókon alapuló feltételezett változásokat a realizált eredményekkel;

c) 

elvégzik a partnerkockázati kitettség mérésére szolgáló modelljük és az általa generált mutatók kezdeti validálását és folyamatos rendszeres felülvizsgálatát. A modell validálásának és felülvizsgálatának függetlennek kell lennie a modell fejlesztésétől;

d) 

a vezető testület és a felsővezetés részt vesz a kockázatkezelési folyamatokban, és biztosítja, hogy megfelelő erőforrás álljon rendelkezésre a hitelkockázat és a partnerkockázat kezelésére. Ennek érdekében a 287. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban létrehozott független kockázati kontroll egység által készített napi jelentéseket olyan vezetői szint tekinti át, amely kellően magas beosztású és hatáskörrel rendelkezik mind az egyes kereskedők által felvett pozíciók csökkentésére, mind az intézmény teljes kockázati kitettségének csökkentésére irányuló intézkedések megtételéhez;

e) 

a kockázati kitettséget mérő belső modell szerves részét képezi az intézmény napi kockázatkezelési folyamatának;

f) 

a kockázatértékelési rendszert a kereskedésre és a kitettségre vonatkozó belső korlátokkal együttesen alkalmazzák. E tekintetben a kitettségi korlátokat olyan módon kell összekapcsolni az intézmény kockázatértékelési modelljével, hogy az folyamatosan következetes és a kereskedők, a hitelezési funkció és a felső vezetés számára jól érthető legyen;

g) 

az intézmény biztosítja, hogy a kockázatkezelési rendszere jól dokumentált legyen. Az intézmény rendelkezik a kockázatkezelési rendszere működésére vonatkozó belső szabályzatok, ellenőrzések és eljárások dokumentációjával, továbbá megteszi az ezen szabályzatoknak való megfelelést biztosító intézkedéseket;

h) 

az intézmény saját belső ellenőrzési folyamata részeként rendszeresen elvégzi a kockázatértékelési rendszer független felülvizsgálatát. A felülvizsgálat a kereskedelmi részlegekre és a független kockázai kontroll egységre egyaránt kiterjed. A teljes kockázatkezelési folyamat felülvizsgálatára rendszeres időközönként (de legalább évente) sor kerül, és legalább a 288. cikkben említett szempontokat érinti;

i) 

a partnerkockázati modellek folyamatos, az utótesztelésre is kiterjedő validálását rendszeresen áttekinti a vezetés egy olyan szintje, amely elegendő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy döntsön a modell gyengeségeinek kezelésére szolgáló intézkedésekről.

(2)  
A 284. cikk (4) bekezdése szerinti alfa értékének meghatározásakor az illetékes hatóságoknak figyelembe kell venniük, hogy egy intézmény milyen mértékben felel meg az (1) bekezdés szerinti követelményeknek. Kizárólag azok az intézmények alkalmazhatják a minimum szorzótényezőt, amelyek teljes mértékben megfelelnek ezeknek a követelményeknek.
(3)  
Az intézménynek olyan részletességgel kell dokumentálnia a CCR-kitettségi modellje kezdeti és folyamatos validálásának folyamatát, illetve a modellek által generált kockázati mutatók számítását, amely harmadik fél számára is lehetővé tenné az elemzés, illetve a kockázati mutatók újbóli előállítását. A dokumentációban rögzíteni kell az utóteszteléses vizsgálat és a folyamatos validálás esetleges egyéb lépései végrehajtásának gyakoriságát, a validálás végrehajtásának folyamatát az adatsorok és portfóliók tekintetében, valamint a felhasznált elemzéseket.
(4)  
Az intézménynek meg kell határoznia a CCR-kitettségi modelljeinek értékelésére használt kritériumokat, továbbá a kitettség kiszámításához adatot szolgáltató modelleket, és rendelkeznie kell arról szóló írásos szabályzattal, hogy a nem megfelelőteljesítményt miként tárja fel, illetve hogyan kezeli.
(5)  
Az intézménynek meg kell határoznia, hogy a CCR-kitettségi modell és az abból nyert kockázati mutatószámok validálásához használt reprezentatív partnerportfóliók miként épülnek fel.
(6)  
A CCR-kitettségi modellekben és a várható eloszlást produkáló kockázati mutatószámaikban egynél több várható eloszlást kell figyelembe venni.

294. cikk

Validálási követelmények

(1)  

CCR-kitettségi modelljének és kockázati mutatószámainak kezdeti, illetve folyamatos validálásának részeként az intézménynek biztosítania kell az alábbi követelményeknek való megfelelést:

a) 

az illetékes hatóságoknak a 283. cikk (1) bekezdése szerinti engedélyének megadását megelőzően az intézmény a piaci kockázati tényezők mozgására vonatkozó múltbeli adatok felhasználásával utótesztelést végez. Az utótesztelés több eltérő, legalább egy évre előretekintő, előrejelző időtávot vesz figyelembe, egy sor különböző kezdeti időponttal számol és a piaci feltételek széles körét vizsgálja;

b) 

a 285. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti módszert alkalmazó intézmény rendszeresen validálja a modelljét annak ellenőrzése céljából, hogy a realizált aktuális kitettségek konzisztensek-e a letéti kockázat összes, egy éven belüli időszakára vonatkozó előrejelzéssel. Amennyiben a nettósítási halmazban lévő ügyletek lejárati ideje egy évnél rövidebb és a nettósítási halmaznak a kockázati tényezőkkel szembeni érzékenysége ezen ügyletek nélkül magasabb, ezt a validálás során figyelembe kell venni;

c) 

az intézmény utóteszteli a CCR-kitettségi modelljének és a modell releváns kockázati mutatóinak teljesítményét, illetve a piaci kockázati tényezőkre vonatkozó előrejelzéseket. A biztosítékkal fedezett ügyletek esetében a figyelembe vett időhorizontok között szerepelnek azok a jellemző kockázati letéti periódusok is, amelyeket a biztosítékkal fedezett vagy tőkeáttételes kereskedésnél alkalmaznak;

d) 

amennyiben a modell validálása azt mutatja, hogy a tényleges EPE-t alulbecsülték, az intézmény megteszi a szükséges intézkedéseket a modell pontatlanságának kezelése érdekében;

e) 

a piaci kockázati tényezőkre ható jövőbeli sokkhatás adott forgatókönyvéhez tartozó CCR-kitettség kiszámításához használt árazási modelleket az intézmény a modell kezdeti és folyamatos validálása részeként teszteli. Az opciók árazási modellje figyelembe veszi, hogy az opciók értéke a piaci kockázati tényezők tekintetében nem lineáris;

f) 

a CCR-kitettségi modell figyelembe veszi az adott ügyletre jellemző azon információkat, amelyek szükségesek a kitettségek nettósítási halmaz szintjén történő összesítéséhez. Az intézmény ellenőrzi, hogy az ügyletek a modellen belül a megfelelő nettósítási halmazhoz vannak-e rendelve;

g) 

a CCR-kitettségi modell az adott ügyletre jellemző adatokat is tartalmazza a letét kiigazítási hatásainak figyelembevétele érdekében. A modell mind a letét aktuális összegét, mind a partnerek által a jövőben egymásnak átadandó letéteket figyelembe veszi. Az ilyen modellek figyelembe veszik az egyoldalú vagy kétoldalú letéti megállapodások jellegét, a pótlólagosletét-bekérések gyakoriságát, a letéti kockázati periódust, a letét nélküli kitettségnek az intézmény által elfogadható küszöbértékét és az átruházott összeg minimumát. A modell vagy a nyújtott letét piaci értékében bekövetkező változásokat modellezi vagy a 4. fejezetben megállapított szabályokat alkalmazza;

h) 

a modellvalidálási folyamat részeként statikus, historikus adatokon alapuló utótesztelést is kell végezni reprezentatív partner-portfóliókon. Az intézmény rendszeres időközönként végez ilyen utótesztelést a partnerek tényleges vagy hipotetikus reprezentatív portfólióin. E reprezentatív portfóliókat azon jelentős kockázati tényezőkkel és kockázati tényezők kombinációval szembeni érzékenységük alapján választják ki, amelyeknek az intézmény is ki van téve;

i) 

az intézmény olyan utótesztelést végez, amelynek célja a CCR-kitettségi modell alapfeltevései és a releváns kockázati mutatók – ideértve az ugyanazon kockázati tényező lejárati időpontjai közötti modellezett kapcsolatot is –, valamint a kockázati tényezők közötti modellezett kapcsolat tesztelése;

j) 

a CCR-kitettségi modell és kockázati mutatói teljesítményét megfelelő utótesztelésnek vetik alá. Az utótesztelési program alkalmasnak kell lennie a gyenge teljesítmény feltárására az EPE-modell által produkált kockázati mutatók tekintetében;

k) 

az intézmény a CCR-kitettségi modelljeit és az összes kockázati mutatóját olyan időhorizontokon validálja, amelyek összeegyeztethetők az azon ügyletek lejáratával, amelyek kitettségét a 283. cikk szerinti belső modell módszer használatával számolják ki;

l) 

az intézmény a partnerkockázat kiszámítására használt árazási modelleket a folyamatos modellvalidálás részeként rendszeresen teszteli megfelelő független referenciaértékek (benchmark) alapján;

m) 

az intézmény CCR-kitettségi modelljének és a releváns kockázati mutatóknak a folyamatos validálása során vizsgálják a közelmúlt teljesítményének megfelelőségét is;

n) 

a CCR-kitettségi modell paramétereinek frissítési gyakoriságát az intézmény a kezdeti és a folyamatos validálás részeként értékeli;

o) 

a CCR-kitettségi modell kezdeti és folyamatos validálása során megvizsgálják, hogy a partnerszintű és a nettósítási halmazra vonatkozó kitettségszámítások megfelelőek-e.

(2)  
Az illetékes hatóságok előzetes engedélyével a tényleges EPE és az alfa szorzata helyett a partnerekre vonatkozó szabályozói kitettségérték kiszámításához használt mértéknél konzervatívabb módon meghatározott mutató is használható. Annak megítélésére, hogy a mutató mennyire konzervatívan lett megállapítva, az illetékes hatóságok előzetes engedélyének megadását követően, illetve az EPE-modellek rendszeres felügyeleti felülvizsgálatakor kerül sor. Az konzervatív jelleget az intézménynek rendszeresen validálnia kell. A modellteljesítmény folyamatos értékelése az összes olyan partnerre kiterjed, amelyre a modelleket használják.
(3)  
Amennyiben az utótesztelés azt jelzi, hogy a modell nem kellően pontos, az illetékes hatóságoknak vissza kell vonniuk a modellre kiadott engedélyt vagy megfelelő intézkedéseket kell előírniuk a modell azonnali javításának biztosítására.



7. szakasz

Szerződéses nettósítás

295. cikk

Szerződéses nettósítás kockázatcsökkentésként való elismerése

Az intézmények csak az alábbi szerződéses nettósítási megállapodásokat ismerhetik el a 298. cikk szerinti kockázatcsökkentésként, feltéve hogy az illetékes hatóságok azokat a 296. cikkel összhangban elismerték, és az intézmény teljesíti a 297. cikkben meghatározott követelményeket:

a) 

az intézmény és partnere között létrejött, kétoldalú novációs szerződések, amelyek alapján a kölcsönösen fennálló követelések és kötelezettségek egymással szemben automatikusan oly módon kerülnek beszámításra, hogy a nováció egyetlen nettó összeget határoz meg, amely által a felek közötti összes korábbi szerződést és az ezek alapján fennálló kötelezettséget felváltó új, a felekre nézve kötelező érvényű szerződés jön létre;

b) 

egyéb kétoldalú megállapodások az intézmény és partnere között;

c) 

eltérő termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodások olyan intézmények esetében, amelyek engedéllyel rendelkeznek a 6. szakaszban meghatározott módszer körébe eső ügyletek tekintetében a módszer alkalmazására. Az illetékes hatóságoknak jelenteniük kell az EBH felé az eltérő termékek közötti, jóváhagyott szerződéses nettósítási megállapodások listáját.

Az egy csoporton belüli különböző jogalanyok által kötött ügyletek közötti nettósítás nem vehető figyelembe a szavatolótőke-követelmény kiszámításakor.

296. cikk

Szerződéses nettósítási megállapodások elismerése

(1)  
Az illetékes hatóságok csak abban az esetben ismerhetik el a szerződéses nettósítási megállapodást, ha teljesülnek a (2) bekezdésben és – amennyiben releváns – a (3) bekezdésben rögzített feltételek.
(2)  

Az intézmény által a kitettségérték e rész szerinti meghatározásához használt összes szerződéses nettósítási megállapodásnak teljesítenie kell az alábbi feltételeket:

a) 

az intézmény olyan szerződéses nettósítási megállapodást kötött a partnerével, amely a benne foglalt összes ügyletre vonatkozóan egyetlen jogi kötelezettséget keletkeztet, amelynek értelmében a partner nemteljesítése esetén az intézmény követelése vagy kötelezettsége csak a megállapodásban szereplő egyes ügyletek pozitív, illetve negatív piaci értékeinek nettó összege;

b) 

az intézmény írásos és indokolással ellátott jogi véleményt bocsátott az illetékes hatóságok rendelkezésére, amely szerint a nettósítási megállapodással kapcsolatos jogi kifogás esetén az intézmény követelései és tartozásai nem haladják meg az a) pontban említett összegeket. A jogi vélemény utal az alkalmazandó jogra, amely lehet:

i. 

a partner székhelye szerinti állam joga;

ii. 

amennyiben egy vállalkozás olyan fióktelepe érintett, amelynek a vállalkozás székhelyétől eltérő országban van a székhelye, a fióktelep székhelye szerinti állam joga;

iii. 

a nettósítási megállapodásban szereplő egyes ügyletekre nézve irányadó jog;

iv. 

a szerződéses nettósítás hatályosulásához szükséges szerződésre vagy megállapodásra nézve irányadó jog;

c) 

az egyes partnerek vonatkozásban jelentkező hitelkockázatot az egyes partnerekkel kötött ügyletek összességét lefedő egyetlen jogi kitettségben összesítik. Ezt az összesítést figyelembe veszik a hitelkorlátok és a belső tőke számításánál;

d) 

a szerződés nem tartalmazhat olyan kikötést, amelynek alapján valamely partner nemteljesítése esetén a nem mulasztó másik partnernek lehetősége van korlátozott teljesítésre vagy nemteljesítésre, még akkor is, ha a nemteljesítő partner nettó hitelező (walk away clause).

Ha az illetékes hatóságok bármelyike nincs meggyőződve arról, hogy a szerződéses nettósítás jogilag érvényes és a b) pontban említett mindegyik joghatóság joga szerint végrehajtható, akkor a szerződéses nettósítási megállapodást nem lehet kockázatcsökkentésként elismerni a partnerek egyikére nézve sem. Az illetékes hatóságoknak erről tájékoztatniuk kell egymást.

(3)  

A b) pontban említett jogi véleményeket a szerződéses nettósítások egyes típusaira vonatkozóan is ki lehet dolgozni. Az eltérő termékkategóriák közötti nettósítási megállapodásoknak az alábbi kiegészítő feltételeknek is meg kell felelniük:

a) 

a (2) bekezdés a) pontjában említett nettó összeg a megállapodás hatálya alá tartozó egyedi kétoldalú sztenderd megállapodások pozitív és negatív pozíciólezáró értékeinek, valamint az egyedi ügyletek pozitív és negatív piaci értékeinek a nettó összege (a „termékcsoportok közötti nettó összeg”);

b) 

a (2) bekezdés b) pontjában szereplő jogi vélemények kitérnek az eltérő termékek közötti szerződéses nettósításról szóló megállapodásnak a megállapodás feltételei szerinti érvényességére és érvényesíthetőségére, valamint a nettósítási megállapodásnak a hatálya alá tartozó valamennyi egyedi kétoldalú sztenderd megállapodás anyagi rendelkezéseire gyakorolt hatásaira.

297. cikk

Az intézmények kötelezettségei

(1)  
Az intézményeknek olyan eljárásokat kell kidolgozniuk és alkalmazniuk, amelyekkel biztosítható, hogy szerződéses nettósítási megállapodások jogi érvényességét és érvényesíthetőségét a 296. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett alkalmazandó jog változásai fényében felülvizsgálják.
(2)  
Az intézmény nyilvántartásában a szerződéses nettósításhoz kapcsolódó összes előírt dokumentációnak rendelkezésre kell állnia.
(3)  
Az intézménynek be kell számítania a nettósítás hatásait az egyes partnerei tekintetében számított összesített hitelkockázati kitettségbe, és ezen hatások figyelembevételével kell kezelnie a partnerkockázati kitettségét.
(4)  
A 295. cikkben említett, eltérő termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodások esetében az intézménynek rendelkeznie kell a 296. cikk (2) bekezdésének c) pontja szerinti eljárásokkal annak ellenőrzésére, hogy a nettósítási halmazba bevont egyes ügyletekre vonatkozóan a 296. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett jogi vélemény rendelkezésre áll.

Az eltérő termékek közötti szerződéses nettósítási megállapodás figyelembevételével az intézménynek továbbra is meg kell felelnie a kétoldalú nettósítás elismerési feltételeinek, valamint a hitelkockázat csökkentésének a 4. fejezet szerinti elismerhetőségi követelményeinek az összes egyedi kétoldalú sztenderd megállapodásra és ügyletre vonatkozóan.

▼M8

298. cikk

A nettósítás mint kockázatcsökkentés elismerésének hatásai

A 3–6. szakasz alkalmazásakor a nettósítást az adott szakaszban foglaltak szerint kell elismerni.

▼C2



8. szakasz

A kereskedési könyvben szereplő tételek

299. cikk

A kereskedési könyvben szereplő tételek

(1)  
E cikk alkalmazásában a II. melléklet hivatkozást tartalmaz a 2004/39/EK irányelv I. melléklete C szakaszának 8. pontjában említett, a hitelkockázat átruházására szolgáló származtatott eszközökre.
(2)  

A kereskedési könyvben szereplő tételek partnerkockázatának tekintetében a kockázattal súlyozott kitettségértékek számításakor az intézményeknek meg kell felelniük az alábbi elveknek:

▼M8 —————

▼C2

b) 

a pénzügyi biztosítékok hatásainak elismerésére az intézmények nem alkalmazhatják a pénzügyi biztosítékok 222. cikkben meghatározott egyszerű módszerét;

c) 

a kereskedési könyvben nyilvántartott repoügyletek, értékpapír- vagy árukölcsönzési ügyletek esetében az intézmények valamennyi, a kereskedési könyvben szerepeltethető pénzügyi instrumentumot és árut elismert biztosítékként ismerhetnek el;

d) 

a kereskedési könyvben nyilvántartott, tőzsdén kívüli származtatott eszközök miatti kitettség vonatkozásában az intézmények a kereskedési könyvben szerepeltethető árukat elismert biztosítékként ismerhetik el;

e) 

amennyiben a 4. fejezet szerint el nem ismert pénzügyi instrumentumokat vagy árukat kölcsönadják, értékesítik vagy rendelkezésre bocsátják, illetve azokat biztosíték vagy ilyen ügyletek keretében valamint egyéb úton kölcsönveszik, megvásárolják vagy átveszik, és az intézmény a 4. fejezet 3. szakasza szerinti felügyeleti volatilitási korrekciókat alkalmazza, az intézménynek a volatilitási korrekciók kiszámításánál az ilyen eszközöket és árukat ugyanolyan módon kell kezelnie, mint az egy elismert tőzsdén jegyzett, annak főindexében nem szereplő részvényeket;

f) 

amennyiben az intézmény a volatilitási korrekciók számításainál a 4. fejezet 3. szakasza alapján saját becsléseit használja azon pénzügyi instrumentumok és áruk tekintetében, amelyek a 4. fejezet szerint nem elismertek, a volatilitási korrekciókat minden egyes tételre külön ki kell számítania. Amennyiben az intézmény engedéllyel rendelkezik a 4. fejezetben meghatározott, belső modelleken alapuló módszer alkalmazására, ezt a módszert alkalmazhatja a kereskedési könyvben is;

g) 

a repoügyleteket, értékpapír- vagy árukölcsönzési vagy egyéb tőkepiaci ügyleteket érintő szabványosított nettósítási megállapodások esetében az intézmények a kereskedési könyvben szereplő és a kereskedési könyvben nem szereplő pozíciók közötti nettósítást csak akkor ismerhetik el, ha a nettósított ügyletek megfelelnek az alábbi feltételeknek:

i. 

az összes ügyletet napi rendszerességgel értékelik piaci értéken;

ii. 

az ügyletek keretében kölcsönvett, megvásárolt vagy átvett tétel e bekezdés c)–f) pontjának alkalmazása nélkül a 4. fejezet szerint elfogadható pénzügyi biztosítékként ismerhető el;

h) 

amennyiben a kereskedési könyvben szereplő hitelderivatíva belső fedezeti ügylet részét képezi, és a hitelfedezet e rendelet szerint a 204. cikkel összhangban elismert, az intézményeknek az alábbi módszerek valamelyikét kell alkalmazniuk:

i. 

úgy kezelik, mintha a hitelderivatívában meglévő pozícióval kapcsolatban nem merülne fel partnerkockázat;

ii. 

a partnerkockázat szavatolótőke-követelményének számítása céljából következetesen bevonhatnak a kereskedési könyvben szereplő, belső fedezeti ügylet részét képező vagy a partnerkockázati kitettséggel szembeni fedezetként vásárolt minden hitelderivatívát, ha a hitelkockázati fedezet a 4. fejezet szerint elismert.



9. szakasz

Központi szerződő féllel szembeni kitettséghez kapcsolódó szavatolótőke-követelmény

300. cikk

Fogalom-meghatározások

▼M8

E szakasz és a hetedik rész alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

▼C2

1. 

„fizetésképtelenségi eljárásba nem bevonható”: az ügyfelek eszközeinek jelzőjeként azt jelenti, hogy hatékony intézkedések biztosítják azt, hogy a központi szerződő fél, illetve valamely klíringtag fizetésképtelensége esetén az eszközök felett a központi szerződő fél hitelezői, illetve a klíringtag hitelezői ne rendelkezhessenek, vagy hogy abban az esetben, ha a klíringtagot veszteség éri valamely – az adott eszközt rendelkezésre bocsátótól eltérő – ügyfelének/ügyfeleinek a nemteljesítése nyomán, akkor a klíringtag ne rendelkezhessen az eszköz felett e veszteségek fedezése céljából;

2. 

„központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet”: az ügyfél és a klíringtag közötti, a 301. cikk (1) bekezdésében felsorolt olyan szerződés vagy ügylet, amely közvetlenül kapcsolódik az adott klíringtag és egy központi szerződő fél közötti, az említett bekezdésben felsorolt szerződéshez vagy ügylethez;

3. 

„klíringtag”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 14. pontjában meghatározott klíringtag;

4. 

„ügyfél”: a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 15. pontjában meghatározott ügyfél, vagy olyan vállalkozás, amely egy klíringtaggal az említett rendelet 4. cikkének (3) bekezdésével összhangban közvetett elszámolási megállapodást kötött;

▼M8

5. 

„készpénzügylet”: készpénzben, hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumban lebonyolított ügylet, azonnali devizaárfolyam- vagy áruügylet; a repoügyletek, továbbá az értékpapír vagy áru kölcsönbe adására vagy kölcsönbe vételére vonatkozó ügyletek azonban nem készpénzügyletek;

6. 

„közvetett elszámolási megállapodás”: olyan megállapodás, amely teljesíti a 648/2012/EU rendelet 4. cikke (3) bekezdésének második albekezdésében meghatározott feltételeket;

7. 

„magasabb szintű ügyfél”: olyan szervezet, amely alacsonyabb szintű ügyfélnek elszámolási szolgáltatásokat nyújt;

8. 

„alacsonyabb szintű ügyfél”: olyan szervezet, amely egy magasabb szintű ügyfél révén veszi igénybe a központi szerződő fél szolgáltatásait;

9. 

„többszintű ügyfélstruktúra”: olyan közvetett elszámolási konstrukció, amelynek keretében egy olyan szervezet nyújt elszámolási szolgáltatásokat egy intézménynek, amely nem klíringtag, de egy klíringtag vagy magasabb szintű ügyfél ügyfele;

10. 

„garanciaalaphoz való előre be nem fizetett hozzájárulás”: olyan hozzájárulás, amelyre vonatkozóan valamely klíringtagként eljáró intézmény szerződéses kötelezettséget vállalt, hogy azt a központi szerződő fél rendelkezésére bocsátja abban az esetben, ha az adott központi szerződő fél az egy vagy több klíringtagja nemteljesítését követően felmerült veszteségei fedezésére már kimerítette garanciaalapját;

11. 

„teljes mértékben garantált betét-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügylet”: olyan teljes mértékben fedezett pénzpiaci ügylet, amelynek keretében két partner betétet cserél ki egymás között, a szóban forgó partnerek fizetési kötelezettségei teljesítésének biztosítása céljából egy központi szerződő fél közvetítésével.

▼M8

301. cikk

Tárgyi hatály

(1)  

E szakasz az alábbi szerződésekre és ügyletekre alkalmazandó, feltéve hogy ezek központi szerződő féllel fennálló szerződések, illetve folyamatban lévő ügyletek:

a) 

a II. mellékletben felsorolt származtatott ügyletek és hitelderivatívák;

b) 

értékpapír-finanszírozási ügyletek és teljes mértékben garantált betét-kölcsönbeadási vagy -kölcsönbevételi ügyletek; és

c) 

hosszú teljesítésű ügyletek.

Ez a szakasz nem alkalmazandó a készpénzügyletek kiegyenlítéséből eredő kitettségekre. Az intézményeknek az V. címben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk az említett ügyletekből eredő kereskedési kitettségekre, és 0 %-os kockázati súlyt a kizárólag ezen ügyleteket fedező garanciaalap-hozzájárulásokra. Az intézményeknek a 307. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk az olyan garanciaalap-hozzájárulásokra, amelyek a készpénzügyletek mellett az e bekezdés első albekezdésében felsorolt szerződések bármelyikére vonatkoznak.

(2)  

E szakasz alkalmazása céljából a következő követelmények alkalmazandók:

a) 

az alapletét nem foglalhatja magában a központi szerződő fél részére a kölcsönös veszteségmegosztási mechanizmusokhoz nyújtott hozzájárulásokat;

b) 

az alapletét magában foglalja a klíringtagként eljáró intézmény által vagy egy ügyfél által a központi szerződő fél vagy a klíringtagként eljáró intézmény által előírt minimális összeget meghaladóan letétbe helyezett biztosítékot, amennyiben a központi szerződő fél vagy a klíringtagként eljáró intézmény megfelelő esetekben megakadályozhatja a klíringtagként eljáró intézményt vagy az ügyfelet abban, hogy kivonja a többletbiztosítékot;

c) 

ha a központi szerződő fél alapletétet használ a veszteségeknek a klíringtagjai közötti kölcsönös megosztására, a klíringtagként eljáró intézményeknek az alapletétet a garanciaalaphoz való hozzájárulásként kell kezelniük.

▼C2

302. cikk

Központi szerződő féllel szembeni kitettségek monitoringja

(1)  
Az intézmények monitorozzák a központi szerződő felekkel szembeni valamennyi kitettségüket, és meghatározzák az e kitettségeikről a felső vezetésük és a vezető testület megfelelő bizottsága vagy bizottságai számára történő rendszeres adatszolgáltatásra vonatkozó eljárásokat.

▼M8

(2)  
Az intézményeknek a megfelelő forgatókönyv-elemzések és stressztesztek segítségével fel kell mérniük, hogy a központi szerződő felekkel szembeni kitettségek – így többek között a lehetséges jövőbeli hitelkitettségek vagy függő hitelkitettségek, vagy garanciaalapokhoz tett hozzájárulásokból eredő kitettségek – fedezésére, illetve amennyiben az intézmények klíringtagként járnak el, a 304. cikkben meghatározott szerződéses megállapodásokból eredő kitettségek fedezésére tartott szavatolótőke szintje igazodik-e az ezen kitettségekben rejlő kockázatokhoz.

▼M8

303. cikk

A klíringtagok központi szerződő féllel szembeni kitettségeinek kezelése

(1)  

Annak az intézménynek, amely – saját részre vagy egy ügyfél és egy központi szerződő fél közötti pénzügyi közvetítőként – klíringtagként jár el, a központi szerződő féllel szembeni kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt a következőképpen kell kiszámítania:

a) 

a 306. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmaznia a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeire;

b) 

a 307. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmaznia a központi szerződő fél számára nyújtott, garanciaalaphoz való hozzájárulására.

(2)  
Az (1) bekezdés alkalmazásakor az intézménynek az elfogadott központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeire és garanciaalaphoz való hozzájárulásaival összefüggő kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményeinek összege nem lehet nagyobb, mint azon szavatolótőke-követelmények összege, amelyek ugyanezen kitettségekre akkor lennének alkalmazandók, ha a központi szerződő fél nem lenne elfogadott központi szerződő fél.

▼C2

304. cikk

A klíringtagok ügyfelekkel szembeni kitettségeinek kezelése

▼M8

(1)  
Egy klíringtagként eljáró, és ilyen minőségében egy ügyfél és egy központi szerződő fél között pénzügyi közvetítői szerepet betöltő intézménynek az adott ügyféllel kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteire vonatkozó szavatolótőke-követelményt – az esettől függően – e fejezet 1–8. szakasza, e cím 4. fejezetének 4. szakasza, illetve a VI. cím alapján kell kiszámítania.

▼C2

(2)  
Amennyiben a klíringtagként eljáró intézmény egy másik klíringtag ügyfelével olyan szerződéses megállapodást köt, amely – a 648/2012/EU rendelet 48. cikkének (5) és (6) bekezdésével összhangban – lehetővé teszi az adott ügyfél számára az e rendelet 305. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett eszközök és pozíciók átruházását, és amely függő kötelezettséget teremt az intézmény számára, az intézmény nulla kitettségértéket rendelhet az adott szerződéses megállapodás alapján létrejövő függő kötelezettséghez.

▼M8

(3)  

Amennyiben a klíringtagként eljáró intézmény a kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt az e fejezet 3. vagy 6. szakaszában meghatározott módszerek szerint számítja ki, a következő rendelkezések alkalmazandók:

a) 

a 285. cikk (2) bekezdésétől eltérve az intézmény az ügyféllel szembeni kitettségei tekintetében legalább öt munkanapos letéti kockázati periódust alkalmazhat;

b) 

az intézménynek a központi szerződő féllel szembeni kitettségei tekintetében legalább tíz munkanapos letéti kockázati periódust kell alkalmaznia;

c) 

a 285. cikk (3) bekezdésétől eltérve, amennyiben a számításba bevont nettósítási halmaz teljesíti az említett bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, az intézmény figyelmen kívül hagyhatja az említett pontban meghatározott határértéket, feltéve, hogy a nettósítási halmaz nem felel meg az említett bekezdés b) pontjában foglalt feltételnek, és nem tartalmaz vitatott ügyleteket, illetve egzotikus opciókat;

d) 

amennyiben a központi szerződő fél egy ügylet esetében változó letétet tart fenn, és az intézmény biztosítéka nem védett a központi szerződő fél fizetésképtelenségével szemben, az intézménynek olyan – 10 munkanapnál nem rövidebb – letéti kockázati periódust kell alkalmaznia, amely a következők közül a rövidebb: egy év, illetőleg az ügylet hátralévő futamideje.

(4)  
A 281. cikk (2) bekezdésének i) pontjától eltérve, ha egy klíringtagként eljáró intézmény a 4. szakaszban meghatározott módszert alkalmazza az ügyféllel szembeni kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához, a számítás során 0,21-os lejárati tényezőt használhat.
(5)  
A 282. cikk (4) bekezdésének d) pontjától eltérve, ha egy klíringtagként eljáró intézmény az e fejezet 5. szakaszában meghatározott módszert alkalmazza az ügyféllel szembeni kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához, akkor a számítás során 0,21-os lejárati tényezőt használhat.

▼M8

(6)  
A klíringtagként eljáró intézmény a CVA-kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelménynek a VI. címmel összhangban történő kiszámítása céljából alkalmazhatja a (3), (4) és (5) bekezdésben foglalt számítások eredményeként keletkező csökkentett nemteljesítéskori kitettséget.
(7)  
A klíringtagként eljáró olyan intézmény, amely a központi szerződő féllel kapcsolatos ügyletre vonatkozóan biztosítékot kap egy ügyféltől, és a biztosítékot továbbítja a központi szerződő félnek, az adott központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet esetében figyelembe veheti ezt a biztosítékot az ügyféllel szembeni kitettségének csökkentésére.

Többszintű ügyfélstruktúra esetén az első albekezdésben meghatározott eljárás a szóban forgó struktúra valamennyi szintjén alkalmazható.

▼C2

305. cikk

Az ügyfélkitettségek kezelése

▼M8

(1)  
Az ügyfélnek minősülő intézménynek a klíringtagjával kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteire vonatkozó szavatolótőke-követelményt – az esettől függően – e fejezet 1–8. szakaszával, e cím 4. fejezetének 4. szakaszával, illetve a VI. címmel összhangban kell kiszámítania.

▼C2

(2)  

Amennyiben az intézmény ügyfél, a klíringtaggal kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteiből eredő kereskedési kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt – az (1) bekezdés szerinti módszer sérelme nélkül – a 306. cikk alapján is kiszámíthatja, feltéve hogy az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

az intézménynek az ezen ügyletekhez kapcsolódó pozíciói és eszközei mind a klíringtag, mind a központi szerződő fél szintjén meg vannak különböztetve és el vannak különítve mind a klíringtag, mind az adott klíringtag többi ügyfelének pozícióitól és eszközeitől, és ezen megkülönböztetés és elkülönítés eredményeképp a klíringtag, illetve ügyfele vagy ügyfelei nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén ezek a pozíciók és eszközök fizetésképtelenségi eljárásba nem bevonhatók;

b) 

az adott intézményre vagy a központi szerződő félre vonatkozó törvények, rendeletek, szabályok és szerződéses megállapodások megkönnyítik, hogy az eredeti klíringtag nemteljesítése vagy fizetésképtelensége esetén az ügyfélnek az érintett szerződésekhez és ügyletekhez kapcsolódó pozícióit, illetve a kapcsolódó biztosítékokat egy másik klíringtagra ruházzák át az alkalmazandó letéti kockázati periódus alatt. Ilyen helyzetben az ügyfél pozícióit és a biztosítékokat piaci értéken átruházzák, kivéve ha az ügyfél a pozíció piaci értéken való lezárását kéri;

▼M8

c) 

az ügyfél kellően alapos jogi vizsgálatot végzett, amelyet naprakészen tart, és amely alátámasztja, hogy a b) pontban meghatározott feltétel teljesítését biztosító intézkedések az adott ország(ok), illetve terület(ek) vonatkozó jogszabályai szerint jogszerűek, érvényesek, kötelezőek és végrehajthatók;

▼C2

d) 

a központi szerződő fél elfogadott központi szerződő félnek minősül.

▼M8

Az intézmény az első albekezdés b) pontjában meghatározott feltételnek való megfelelésének értékelése során figyelembe veheti az ügyfelek pozícióinak és a kapcsolódó biztosítékoknak a központi szerződő fél számára történő átadására vonatkozó egyértelmű korábbi gyakorlatot és azt, hogy az ágazati szereplőknek szándékukban áll-e a gyakorlat folytatása.

▼M8

(3)  
E cikk (2) bekezdésétől eltérve, amennyiben egy ügyfélnek minősülő intézmény nem teljesíti az említett bekezdés a) pontjában meghatározott feltételt, mert nem rendelkezik védelemmel a klíringtag és a klíringtag valamely másik ügyfele együttes nemteljesítéséből eredő veszteségekkel szemben, feltéve hogy az említett bekezdés a)–d) pontjában meghatározott összes többi feltétel teljesül, az ügyfél a klíringtaggal kötött, a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyleteiből eredő kereskedési kitettségeire vonatkozó szavatolótőke-követelményt kiszámíthatja a 306. cikk alapján; ebben az esetben azonban a 306. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott 2 %-os kockázati súly helyett 4 %-os kockázati súlyt kell alkalmaznia.
(4)  
Többszintű ügyfélstruktúra esetében az az intézmény, amely alacsonyabb szintű ügyfél, és amely a központi szerződő fél szolgáltatásait magasabb szintű ügyfél révén veszi igénybe, csak akkor alkalmazhatja a (2) vagy a (3) bekezdésben meghatározott eljárást, ha az említett bekezdésekben meghatározott feltételek a struktúra minden szintjén teljesülnek.

▼C2

306. cikk

A kereskedési kitettségekhez kapcsolódó szavatolótőke-követelmény

(1)  

Az intézménynek a központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségei kapcsán az alábbi eljárást kell alkalmaznia:

a) 

az elfogadott központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségeinek kitettségértékeire 2 %-os kockázati súlyt kell alkalmaznia;

b) 

a nem elfogadott központi szerződő felekkel fennálló összes kereskedési kitettségére a 107. cikk (2) bekezdése b) pontjában foglaltaknak megfelelően a hitelkockázat sztenderd módszere esetében használt kockázati súlyt kell alkalmaznia;

▼M8

c) 

amikor valamely intézmény pénzügyi közvetítőként jár el valamely ügyfele és egy központi szerződő fél között, és a központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet feltételei alapján az intézmény nem köteles megtéríteni az ügyfélnek a központi szerződő fél nemteljesítése esetén az adott ügylet értékében bekövetkező változásokból eredő veszteségeket, az intézmény a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyletnek megfelelő, a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségének kitettségértékét nullának veheti;

▼M8

d) 

amikor az intézmény pénzügyi közvetítőként jár el valamely ügyfele és egy központi szerződő fél között, és a központi szerződő félhez kapcsolódó ügylet feltételei alapján az intézmény köteles megtéríteni az ügyfélnek a központi szerződő fél nemteljesítése esetén az adott ügylet értékében bekövetkező változásokból eredő veszteségeket, az intézménynek az a) vagy b) pont szerinti eljárást kell alkalmaznia a központi szerződő félhez kapcsolódó ügyletnek megfelelő, a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségére.

▼M8

(2)  
Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben egy központi szerződő félnek vagy klíringtagnak biztosítékként nyújtott eszközök nem vonhatók be fizetésképtelenségi eljárás alá abban az esetben, ha a központi szerződő fél, a klíringtag vagy a klíringtag egy vagy több ügyfele fizetésképtelenné válik, az intézmény nulla kitettségértéket rendelhet ezen eszközök partnerkockázati kitettségéhez.
(3)  
Az intézménynek a központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeinek kitettségértékét – az esettől függően – e fejezet 1–8. szakaszának, illetve a 4. fejezet 4. szakaszának megfelelően kell kiszámítania.

▼C2

(4)  
A 92. cikk (3) bekezdése alkalmazásában a központi szerződő felekkel szembeni kereskedési kitettségeinek kockázattal súlyozott kitettségértékeinek kiszámításához az intézménynek a központi szerződő felekkel szembeni, az e cikk (2) és (3) bekezdésével összhangban kiszámított kereskedési kitettségeinek összegét meg kell szoroznia az e cikk (1) bekezdése alapján megállapított kockázati súllyal.

▼M8

307. cikk

A központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények

A klíringtagként eljáró intézménynek a központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásaiból eredő kitettsége kapcsán az alábbi eljárást kell alkalmaznia:

a) 

az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 308. cikkben foglalt módszerrel kell kiszámítani;

b) 

a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett és előre be nem fizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 309. cikkben foglalt módszerrel kell kiszámítani;

c) 

az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre be nem fizetett hozzájáruláshoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a 310. cikkben meghatározott módszerrel kell kiszámítani.

▼C2

308. cikk

Elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulásokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény

(1)  
Az intézmény által valamely elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulás kitettségértéke (DFi) a befizetett összeggel vagy az adott intézmény által átadott eszközöknek a hozzájárulás azon részével csökkentett piaci értékével egyenlő, amelyet az elfogadott központi szerződő fél esetleg már felhasznált az egy vagy több klíringtagja nemteljesítéséből adódó veszteségek fedezésére.

▼M8

(2)  

Az intézménynek az előre befizetett hozzájárulásából eredő kitettségéhez kapcsolódó szavatolótőke-követelményt az alábbiak szerint kell kiszámítania:

image

ahol:

Ki

=

szavatolótőke-követelmény;

i

=

a klíringtagot jelölő index;

KCCP

=

az elfogadott központi szerződő fél feltételezett tőkéje, az elfogadott központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint;

DFi

=

előre befizetett hozzájárulás;

DFCCP

=

a központi szerződő fél előre befizetett pénzügyi forrásai, a központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint; és

DFCM

=

az elfogadott központi szerződő fél valamennyi klíringtagjától származó előre befizetett hozzájárulások összege, az elfogadott központi szerződő fél által a 648/2012/EU rendelet 50c. cikkének megfelelően az intézmény részére adott tájékoztatás szerint.

(3)  
A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában az intézménynek az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjába előre befizetett hozzájárulásából eredő kitettsége kockázattal súlyozott kitettségértékének a kiszámításához az e cikk (2) bekezdése alapján kiszámolt szavatolótőke-követelményt meg kell szoroznia 12,5-del.

▼M8 —————

▼M8

309. cikk

Szavatolótőke-követelmények a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulás és a nem elfogadott központi szerződő félnek nyújtott, előre be nem befizetett hozzájárulás kapcsán

(1)  

Az intézménynek az alábbi képletet kell alkalmaznia a valamely nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulásaiból és az ilyen központi szerződő félnek nyújtott, előre be nem befizetett hozzájárulásaiból eredő kitettségeihez kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámítására:

K = DF + UC
ahol:

K

=

szavatolótőke-követelmény;

DF

=

nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre befizetett hozzájárulás; és

UC

=

nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulás.

(2)  
A 92. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában az intézménynek a nem elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett hozzájárulásából eredő kitettsége kockázattal súlyozott kitettségértékének a kiszámításához az e cikk (1) bekezdése alapján kiszámolt szavatolótőke-követelményt meg kell szoroznia 12,5-del.

310. cikk

Elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulásokhoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények

Az intézménynek 0 %-os kockázati súlyt kell alkalmaznia az elfogadott központi szerződő fél garanciaalapjához tett, előre be nem fizetett hozzájárulásaira.

311. cikk

Szavatolótőke-követelmények a bizonyos feltételeket már nem teljesítő központi szerződő felekkel szembeni kitettségekhez kapcsolódóan

(1)  
Az intézményeknek az e cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk, amennyiben tudomásukra jutott – az általuk igénybe vett központi szerződő fél illetékes hatósága által vagy maga a központi szerződő fél által közzétett nyilvános bejelentés vagy értesítés nyomán –, hogy a központi szerződő fél a továbbiakban nem fogja teljesíteni az engedélyezésre vagy adott esetben az elismerésre vonatkozó feltételeket.
(2)  

Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott feltétel teljesül, az intézményeknek az említett bekezdésben említett körülmény észlelésétől számított három hónapon belül – vagy annál korábban, amennyiben az intézmények illetékes hatósága ezt előírja – az alábbiak szerint kell eljárniuk az adott központi szerződő féllel szembeni kitettségeik viszonylatában:

a) 

az adott központi szerződő féllel szembeni kereskedési kitettségeikre a 306. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott eljárást kell alkalmazniuk;

b) 

az adott központi szerződő fél garanciaalapjához való előre befizetett hozzájárulásaikra és az adott központi szerződő félnek nyújtott, előre be nem befizetett hozzájárulásaikra a 309. cikkben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk;

c) 

az adott központi szerződő féllel szembeni, az e bekezdés a) és b) pontjában felsoroltaktól eltérő kitettségeiket a hitelkockázatra vonatkozó, a 2. fejezetben meghatározott sztenderd módszernek megfelelően, vállalattal szembeni kitettségként kell kezelniük.

▼C2



III. CÍM

A MŰKÖDÉSI KOCKÁZAT SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNYE



1. FEJEZET

A különböző módszerek alkalmazására irányadó általános alapelvek

312. cikk

Engedélyezés és értesítés

(1)  
A sztenderd módszert akkor alkalmazhatják az intézmények, ha a 2013/36/EU irányelv 74. és 85. cikkében meghatározott általános kockázatkezelési normákon felül a 320. cikkben meghatározott kritériumokat is teljesítik. Az intézményeknek a sztenderd módszer alkalmazása előtt értesíteniük kell arról az illetékes hatóságokat.

Az illetékes hatóságok akkor engedélyezik az alternatív irányadó mutató használatát az intézmények számára a „lakossági banki tevékenység” és a „kereskedelmi banki tevékenység” üzletágak vonatkozásában, amennyiben a 319. cikk (2) bekezdésében, valamint a 320. cikkben foglalt feltételek teljesülnek.

(2)  
Az illetékes hatóságok akkor engedélyezik az intézmények számára a működési kockázat mérésére szolgáló, saját rendszereiken alapuló fejlett mérési módszerek használatát,, amennyiben a 321. és 322. cikkben rögzített valamennyi minőségi és mennyiségi követelmény teljesül, és amennyiben az intézmények teljesítik a 2013/36/EU irányelv 74. és 85. cikkében, valamint az említett irányelv VII. címe 3. fejezetének II. szakaszában meghatározott általános kockázatkezelési normákat.

Az intézményeknek engedélyért kell folyamodniuk illetékes hatóságaikhoz, ha a hatály jelentős kiterjesztését vagy jelentős módosításokat kívánnak végrehajtani a fejlett mérési módszereken. Az illetékes hatóságok csak abban az esetben adhatják meg az engedélyt, ha az intézmények a hatály jelentős kiterjesztését vagy a jelentős módosításokat követően továbbra is megfelelnek az első albekezdésben meghatározott követelményeknek.

(3)  
Az intézmények a fejlett mérési módszer általuk alkalmazott modelljében végrehajtott minden módosításáról értesítik az illetékes hatóságokat.
(4)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

az értékelési módszertan, amelynek alapján az illetékes hatóságok engedélyezik az intézmények számára a fejlett mérési módszerek használatát;

b) 

azon feltételek, amelyek a fejlett mérési módszereken végrehajtott kiterjesztések és módosítások jelentőségének értékelésére szolgálnak;

c) 

a (3) bekezdésben előírt értesítésre vonatkozó szabályok.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetet 2014. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

313. cikk

Visszatérés a kevésbé összetett módszerek alkalmazásához

(1)  
A sztenderd módszert alkalmazó intézmények csak abban az esetben térhetnek vissza az alapmutató módszeréhez, ha teljesítik a (3) bekezdésben foglalt feltételeket.
(2)  
A fejlett mérési módszereket alkalmazó intézmények csak abban az esetben térhetnek vissza a sztenderd módszerhez vagy az alapmutató módszeréhez, ha teljesítik a (3) bekezdésben foglalt feltételeket.
(3)  

Az intézmény csak abban az esetben térhet vissza kevésbé összetett módszer alkalmazásához a működési kockázat vonatkozásában, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a) 

az intézmény az illetékes hatóságnak kielégítően bizonyította, hogy a kevésbé összetett módszert nem a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény csökkentése érdekében kívánja alkalmazni, hanem az az intézmény tevékenységének jellegéből és összetettségéből adódóan szükséges, továbbá nem gyakorol lényeges negatív hatást az intézmény fizetőképességére vagy hatékony működésikockázat-kezelési képességére;

b) 

az intézmény megkapta az illetékes hatóság előzetes engedélyét.

314. cikk

Különböző módszerek együttes alkalmazása

(1)  
Amennyiben erre engedélyt kapnak az illetékes hatóságoktól, az intézmények alkalmazhatják a különböző módszerek kombinációját. Az illetékes hatóságok akkor adják meg az említett engedélyt, amennyiben a vonatkozó, a (2)–(4) bekezdésekben rögzített követelmények teljesülnek.
(2)  

Az intézmény a fejlett mérési módszert akkor használhatja az alapmutató módszerével vagy a sztenderd módszerrel együtt, ha mindkét alábbi feltétel teljesül:

a) 

az intézmény által használt módszerek kombinációja az intézmény minden működési kockázatát lefedi, és az illetékes hatóságok megfelelőnek találják az intézmény által a különböző tevékenységek, földrajzi helyek, jogi struktúrák vagy egyéb belsőleg meghatározott felosztás szerinti területek lefedésére használt módszertant;

b) 

a 320. cikkben meghatározott kritériumok és a 321. és 322. cikkben rögzített követelmények teljesülnek a sztenderd módszer, illetve a fejlett mérési módszer által lefedett tevékenységek vonatkozásában.

(3)  

Azon intézmények esetében, amelyek a fejlett mérési módszert az alapmutató módszerével vagy a sztenderd módszerrel együtt kívánják használni, az illetékes hatóságok a következő kiegészítő feltételekhez kötik az engedély megadását:

a) 

ez a módszer a fejlett mérési módszer bevezetésének időpontjában az intézmény működési kockázatának jelentős részét tükrözi;

b) 

az intézmény kötelezettséget vállal, hogy a fejlett mérési módszert az illetékes hatóságoknak benyújtott és azok által jóváhagyott ütemterv szerint kiterjeszti tevékenységei jelentős része vonatkozásában.

(4)  
Egy intézmény csak kivételes esetben kérheti valamely illetékes hatóságtól az alapmutató módszere és a sztenderd módszer együttes alkalmazásának engedélyezését, például új üzleti érdekeltség közelmúltbeli megszerzése esetén, ahol a sztenderd módszer esetleg csak egy átmeneti időszak után alkalmazható.

Az illetékes hatóság csak akkor adhatja meg ezt az engedélyt, ha az intézmény kötelezettséget vállalt, hogy a sztenderd módszert az illetékes hatóságnak benyújtott és az általa jóváhagyott ütemterv szerint kiterjeszti.

(5)  

Az EBH szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők részletes meghatározása érdekében:

a) 

az illetékes hatóságok által a (2) bekezdés a) pontjában említet módszertan értékelésére alkalmazandó kritériumok;

b) 

az illetékes hatóságok által annak eldöntéséhez alkalmazandó kritériumok, hogy alkalmazzák-e a (3) bekezdésben említett kiegészítő feltételeket.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2016. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.



2. FEJEZET

Az alapmutató módszere

315. cikk

Szavatolótőke-követelmény

(1)  
Az alapmutató módszere esetében a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény a 316. cikkben meghatározott irányadó mutató hároméves átlaga 15 %-ának felel meg.

Az intézményeknek az üzleti év végén az utolsó három tizenkét hónapos megfigyelése (adatsora) alapján kell kiszámítaniuk az irányadó mutató hároméves átlagát. Ha nem állnak rendelkezésre auditált adatok, az intézmények üzleti becslést is alkalmazhatnak.

(2)  
Ha az intézmény három évnél rövidebb ideje működik, az irányadó mutató kiszámításához a jövőre vonatkozó üzleti becsléseket is felhasználhat, feltéve hogy – amint rendelkezésre állnak – a tényleges múltbeli adatokat kezdi alkalmazni.
(3)  
Amennyiben az intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy – egyesülés, felvásárlás vagy szétválás, vagy bizonyos egységek vagy tevékenységek megszűnése miatt a hároméves átlagnak az irányadó mutató kiszámítása céljára való felhasználása a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény torz becslését eredményezné, az illetékes hatóság engedélyezheti az intézmény számára a számítás olyan módon történő módosítását, amely figyelembe veszi az említett eseményeket, és erről megfelelő módon tájékoztatja az EBH-t. Ilyen körülmények esetén az illetékes hatóság saját kezdeményezésre is előírhatja az intézmény számára a számítás módosítását.
(4)  
Amennyiben valamely adott megfigyelés esetében az irányadó mutató értéke negatív vagy nulla, ezt az adatot az intézmények nem vehetik figyelembe a hároméves átlag kiszámítása során. Az intézményeknek a hároméves átlagot úgy kell kiszámítaniuk, hogy a pozitív értékek összegét elosztják a pozitív értékek előfordulásának számával.

316. cikk

Irányadó mutató

(1)  

Azon intézmények esetében, amelyek a 86/635/EGK irányelvvel létrehozott számviteli standardokat alkalmazzák, az irányadó mutató az e bekezdésben szereplő 1. táblázatban felsorolt elemek összege; ezek az elemek az intézmények eredménykimutatásának az említett irányelv 27. cikke szerinti számviteli kategóriáin alapulnak. Az intézményeknek az összeg kiszámítása során minden elemet annak pozitív vagy negatív előjelével együtt kell figyelembe venniük.

1. táblázat

1 Kapott kamatok és kamatjellegű bevételek

2 Fizetendő kamatok és kamatjellegű ráfordítások

3 Bevétel részvényekből és egyéb rögzített/változó hozamú értékpapírokból

4 Kapott jutalékok/díjak

5 Fizetendő jutalékok/díjak

6 Pénzügyi műveletek nettó eredménye

7 Egyéb működési bevételek

Az intézményeknek úgy kell kiigazítaniuk ezen elemeket, hogy azok megfeleljenek a következő rendelkezéseknek:

a) 

az intézményeknek az irányadó mutatót a megképzett céltartalék és elszámolt értékvesztés és működési költségek levonása előtt kell kiszámítaniuk. Az intézményeknek a működési költségekben szerepeltetniük kell az azon harmadik felek által nyújtott, kiszervezett szolgáltatásokért fizetett díjakat, amelyek az intézménynek nem anyavállalatai vagy leányvállalatai, illetve nem leányvállalatai az intézmény anyavállalatának. Az intézmények a harmadik felek által nyújtott, kiszervezett szolgáltatásokért fizetett díjakkal csökkenthetik az irányadó mutatót, amennyiben a harmadik fél ezen rendelet vagy azzal egyenértékű szabályozás alá tartozik;

b) 

az irányadó mutató kiszámítása során az intézmények nem vehetik figyelembe a következő elemeket:

i. 

a nem kereskedési könyvben szereplő tételek eladásából származó realizált eredmény;

ii. 

rendkívüli vagy nem rendszeres tételekből származó bevétel;

iii. 

biztosításból származó bevétel.

c) 

amennyiben a kereskedési tételek újraértékelése az eredménykimutatás részét képezi, az intézmények az újraértékelésből származó eredményt is figyelembe vehetik. Amennyiben az intézmények a 86/635/EGK irányelv 36. cikkének (2) bekezdését alkalmazzák, az eredménykimutatásban szereplő újraértékelésből származó eredményt is figyelembe kell venniük.

▼M8

Az e bekezdés első albekezdésétől eltérve az intézmények határozhatnak úgy, hogy az irányadó mutató kiszámításának céljára nem az eredménykimutatásnak a 86/635/EGK irányelv 27. cikke szerinti számviteli kategóriáit alkalmazzák a pénzügyi vagy operatív lízingre, hanem ehelyett:

a) 

a pénzügyi és operatív lízingügyletekből származó kamatbevételeket és a lízingbe adott eszközökkel kapcsolatos nyereséget az 1. táblázat 1. pontjában említett kategóriában veszik figyelembe;

b) 

a pénzügyi és operatív lízingügyletekkel kapcsolatos kamatkiadásokat és veszteségeket, valamint az operatív lízingbe adott eszközök értékcsökkenését és értékvesztését az 1. táblázat 2. pontjában említett kategóriában veszik figyelembe.

▼C2

(2)  
Amennyiben az intézmények a 86/635/EK irányelv által meghatározott számviteli standardoktól eltérő számviteli előírásokat alkalmaznak, az irányadó mutatót azon adatok alapján kell kiszámítaniuk, amelyek legjobban tükrözik az e cikkben meghatározott fogalmakat.
(3)  
Az EBH szabályozástechnikai standardtervezetet dolgoz ki a (2) bekezdésben említett irányadó mutató számítási módszertanának meghatározásáról.

Az EBH az említett szabályozástechnikai standardtervezetét 2017. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.



3. FEJEZET

Sztenderd módszer

317. cikk

Szavatolótőke-követelmény

(1)  
A sztenderd módszer szerint az intézményeknek a 318. cikkben rögzített alapelvekkel összhangban a (4) bekezdésben található 2. táblázatban meghatározott üzletágakra kell bontaniuk tevékenységeiket.
(2)  
Az intézményeknek a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelményt a (4) bekezdésben található 2. táblázatban szereplő valamennyi üzletágra vonatkozó éves szavatolótőke-követelmények összegének hároméves átlagaként kell kiszámítaniuk. Az egyes üzletágak éves szavatolótőke-követelménye a 2. táblázatban említett megfelelő béta-faktor és az irányadó mutató adott üzletághoz rendelt része szorzatának felel meg.
(3)  
Az intézmények bármely adott évben korlátlanul elszámolhatják a valamely üzletágban a negatív irányadó mutatóból következő negatív szavatolótőke-követelményt más üzletágak pozitív szavatolótőke-követelményével szemben. Ha azonban egy adott éven belül az üzletágak összevont szavatolótőke-követelménye negatív, az intézményeknek abban az évben a számlálóban zéró értéket kell feltüntetniük.
(4)  
Az intézményeknek az üzleti év végén az utolsó három tizenkét hónapos megfigyelés alapján kell kiszámítaniuk a (2) bekezdésben említett összeg hároméves átlagát. Ha nem állnak rendelkezésre auditált adatok, az intézmények üzleti becslést is alkalmazhatnak.

Amennyiben az intézmény bizonyítani tudja az illetékes hatóság számára, hogy egyesülés, felvásárlás vagy szétválás,vagy bizonyos egységek vagy tevékenységek megszűnése miatt a hároméves átlagnak az irányadó mutató kiszámítása céljára való felhasználása a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény torz becslését eredményezné, az illetékes hatóság engedélyezheti az intézmény számára a számítás olyan módon történő módosítását, amely figyelembe veszi az említett eseményeket, és erről megfelelő módon tájékoztatja az EBH-t. Ilyen körülmények esetén az illetékes hatóság saját kezdeményezésre is előírhatja az intézmény számára a számítás módosítását.

Ha az intézmény három évnél rövidebb ideje működik, az irányadó mutató kiszámításához a jövőre vonatkozó üzleti becsléseket is felhasználhat, feltéve hogy amint a tényleges múltbeli adatok legkorábban rendelkezésre állnak, attól az időponttól azokra támaszkodik.



2. táblázat

Üzletág

Tevékenységek felsorolása

Százalék (béta-faktor)

Vállalati pénzügyek

Pénzügyi instrumentumok elhelyezése az eszköz vételére vonatkozó kötelezettségvállalással (jegyzési garanciavállalás) és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése

Jegyzési garanciavállaláshoz kapcsolódó szolgáltatás

Befektetési tanácsadás

Tőkeszerkezettel, üzleti stratégiával és az ezekkel összefüggő kérdésekkel, valamint az egyesüléssel és a vállalatfelvásárlással kapcsolatos tanácsadás és szolgáltatás

Befektetés elemzés, pénzügyi elemzés és pénzügyi instrumentumokkal végzett ügyletekhez kapcsolódó általános ajánlások más formái.

18 %

Kereskedés és értékesítés

Saját számlás kereskedés

Pénzalkuszi tevékenység

Pénzügyi instrumentummal kapcsolatos megbízás felvétele és továbbítása

Megbízás végrehajtása az ügyfél nevében

Pénzügyi instrumentum kihelyezése az instrumentum átvételére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül

Multilaterális kereskedési rendszer működtetése

18 %

Lakossági közvetítői tevékenység

(Magánszemélyeknek vagy a 123. cikkben meghatározott, a lakossággal szembeni kitettségek osztályára vonatkozó kritériumokat teljesítő kkv-k)

Pénzügyi instrumentummal kapcsolatos megbízás felvétele és továbbítása

Megbízás végrehajtása az ügyfél nevében

Pénzügyi instrumentum kihelyezése az instrumentum átvételére vonatkozó kötelezettségvállalás nélkül

12 %

Kereskedelmi banki tevékenység

Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása

Hitelezés

Pénzügyi lízing

Garancia és kötelezettségvállalás

15 %

Lakossági banki tevékenység

(Magánszemélyeknek vagy a 123. cikkben meghatározott, a lakossággal szembeni kitettségek osztályára vonatkozó kritériumokat teljesítő kkv-knak nyújtott szolgáltatások)

Betétek és más visszafizetendő pénzeszközök elfogadása

Hitelezés

Pénzügyi lízing

Garancia és kötelezettségvállalás

12 %

Fizetési és kiegyenlítési szolgáltatások

Pénzforgalmi szolgáltatások

Fizetőeszközök kibocsátása és kezelése

18 %

Ügynöki szolgáltatások

Pénzügyi instrumentumok megőrzése és nyilvántartása az ügyfelek számláján, beleértve a letéti őrzést és kapcsolódó szolgáltatásokat, mint pl. készpénz illetve biztosíték kezelése

15 %

Vagyonkezelés

Portfóliókezelés

ÁÉKBV-kezelés

Vagyonkezelés egyéb formái

12 %

318. cikk

Az üzletágakba történő besorolás alapelvei

(1)  
Az intézményeknek egyedi szabályzatokat és kritériumokat kell kidolgozniuk és dokumentálniuk az irányadó mutatónak a 317. cikkben rögzített sztenderd kereten belüli elhelyezésére. E szabályzatokat és kritériumokat szükség szerint felülvizsgálják, és az új vagy változó üzleti tevékenységek és kockázatok figyelembevételével korrigálják.
(2)  

A tevékenységek üzletágakba történő besorolása során az intézményeknek a következő alapelveket kell alkalmazniuk:

a) 

az intézményeknek az egyes tevékenységeket teljes körűen és egymást kölcsönösen kizáró módon kell besorolniuk az egyes üzletágakba;

b) 

azon tevékenységeket, amelyek nem illeszkednek az üzletágak szerkezetébe, de az üzletági szerkezetbe tartozó tevékenységhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységet jelentenek, az intézményeknek az általuk támogatott üzletághoz kell rendelniük. Ha egy kiegészítő tevékenység egynél több üzletágat támogat, az intézményeknek objektív besorolási kritériumokat kell alkalmazniuk;

c) 

ha egy tevékenységet nem lehet egy adott üzletághoz rendelni, az intézményeknek a legmagasabb százalékos értéket adó üzletágat kell alkalmazniuk. Az e tevékenységhez kapcsolódó bármely kiegészítő tevékenységhez is ugyanezt az üzletágat kell rendelni;

d) 

az intézmények belső árképzési módszert alkalmazhatnak az irányadó mutató üzletágak közti megosztásához. Az egyik üzletágban keletkezett, de más üzletágnak tulajdonítható költségek átcsoportosíthatók ahhoz az üzletághoz, amelyre vonatkoznak;

e) 

a működési kockázat szavatolótőke-követelményének megállapítása során az intézmények következetes módon, a hitelkockázat és piaci kockázat esetében használt kategóriáknak megfelelően sorolják be a tevékenységeket az egyes üzletágakba;

f) 

a felső vezetés – az intézmény vezető testületének ellenőrzése alatt – felelős a besorolási szabályokért;

g) 

az egyes üzletágakba történő besorolást az intézményeknek független felülvizsgálatnak kell alávetniük.

(3)  
Az EBH végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki az üzletágak e cikkben rögzített besorolási alapelvei alkalmazási feltételeinek meghatározása céljából.

Az EBH az említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket 2017. december 31-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

319. cikk

Alternatív sztenderd módszer

(1)  

Az alternatív sztenderd módszer esetében az intézményeknek a „lakossági banki tevékenység” és a „kereskedelmi banki tevékenység” üzletágakra a következőket kell alkalmazniuk:

a) 

az irányadó mutató normalizált jövedelem-mutató, amely a hitelek és követelések 0,035-tel felszorzott névértékének felel meg;

b) 

a hitelek és követelések a megfelelő hitelportfólióban igénybe vett összegek teljes összegét teszik ki. A „kereskedelmi banki tevékenység” üzletág esetében az intézményeknek a hitelek és követelések névértékében szerepeltetniük kell a nem kereskedési könyvekben szereplő értékpapírokat is.

(2)  

Ahhoz, hogy engedélyt kapjon az alternatív sztenderd módszer használatára, az intézménynek az alábbi feltételek mindegyikét teljesítenie kell:

a) 

bevételeinek legalább 90 %-a lakossági banki vagy kereskedelmi banki tevékenységekből származik;

b) 

lakossági banki vagy kereskedelmi banki tevékenységének jelentős része olyan kölcsönökből áll, melyeknél magas a nemteljesítés valószínűsége;

c) 

az alternatív sztenderd módszer megfelelő alapot biztosít a működési kockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmény kiszámításához.

320. cikk

A sztenderd módszer alkalmazásának kritériumai

A 312. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett kritériumok a következők:

a) 

az intézménynek jól dokumentált rendszerrel kell rendelkeznie a működési kockázat értékelésére és kezelésére, a rendszerhez rendelt egyértelmű felelősségekkel. Meg kell határoznia a működési kockázattal szembeni kitettségét, és nyomon kell követnie a vonatkozó működési kockázati adatokat, beleértve a jelentős veszteségekkel kapcsolatos adatokat is. A rendszert rendszeresen független felülvizsgálatnak kell alávetni, amelyet egy, a felülvizsgálat elvégzéséhez szükséges ismeretekkel rendelkező belső vagy külső félnek kell végrehajtania;

b) 

az intézmény működési kockázatának értékelésére szolgáló rendszert szorosan integrálni kell az intézmény kockázatkezelési folyamataiba. A rendszer kimenő adatainak az intézmény működési kockázati profiljának monitoringját és kontrollját szolgáló folyamatok szerves részét kell képezniük;

c) 

az intézménynek a felsővezetés részére történő adatszolgáltatás olyan rendszerét kell bevezetnie, amelynek keretében az intézményen belüli érintett funkciók működési kockázattal kapcsolatos jelentéseket kapnak. Az intézménynek eljárásokkal kell rendelkeznie a vezetői jelentésekben foglalt információk alapján szükséges megfelelő intézkedések végrehajtására.



4. FEJEZET

Fejlett mérési módszerek

321. cikk

Minőségi követelmények

A 312. cikk (2) bekezdésében említett minőségi követelmények a következők:

a) 

az intézmény belső, működési kockázat mérésére szolgáló rendszerét szorosan integrálni kell a napi kockázatkezelési folyamatokba;

b) 

az intézménynek rendelkeznie kell egy független, a működési kockázattal kapcsolatos kockázatkezelésért felelős munkaköri funkcióval;

c) 

az intézménynek rendszeresen jelentést kell tennie a működési kockázatból eredő kitettségről és az elszenvedett veszteségről, valamint eljárásokkal kell rendelkeznie a megfelelő korrekciós intézkedések megtételére;

d) 

az intézmény kockázatkezelési rendszerét alaposan dokumentálni kell. Az intézménynek kidolgozott eljárással kell rendelkeznie a megfelelőség biztosítására, és szabályzatokkal a meg nem felelés kezelésre;

e) 

az intézménynek rendszeres belső és/vagy külső felülvizsgálatnak kell alávetnie a működési kockázat kezelésére szolgáló folyamatait és a kockázat mérésére szolgáló rendszereit;

f) 

az intézmény belső validálási folyamatainak megbízhatóan és hatékonyan kell működniük;

g) 

az intézmény kockázatmérési rendszeréhez kapcsolódó adatáramlásnak és folyamatoknak átláthatónak és hozzáférhetőnek kell lenniük.

322. cikk

Mennyiségi követelmények

(1)  
A 312. cikk (2) bekezdésében említett mennyiségi követelmények a (2)–(6) bekezdésekben meghatározott, a folyamathoz, a belső és a külső adatokhoz, a forgatókönyv-elemzéshez, az üzleti környezethez és a belső kontroll tényezőkhöz kapcsolódó követelményeket foglalják magukban.
(2)  

A folyamatra vonatkozó követelmények a következők:

a) 

az intézménynek a szavatolótőke-követelménye kiszámítása során a várható és nem várható veszteséget is figyelembe kell vennie, kivéve, ha a várható veszteséget belső üzletviteli gyakorlatai révén megfelelő módon tükrözi. A működési kockázat mérésére szolgáló rendszernek meg kell ragadnia a potenciálisan súlyos, kis valószínűségű eseményeket, ezáltal egyéves időszakra 99,9 %-os konfidencia-intervallumnak megfelelő megbízhatóságot kell elérnie;

b) 

az intézmény működési kockázatának mérésére szolgáló rendszernek tartalmaznia kell a (3)–(6) bekezdésekben meghatározott elemeket: a belső és külső adatokat, a forgatókönyv-elemzést, valamint az üzleti környezetet és a belső kockázati kontroll rendszereket tükröző tényezők alkalmazását. Az intézménynek jól dokumentált módszerrel kell rendelkeznie az említett négy elem használatának súlyozására a működési kockázat mérésére szolgáló átfogó rendszerben.

c) 

az intézmény kockázatmérési rendszerének tükröznie kell a kockázat főbb tényezőit, amelyek a becsült veszteségeloszlás farok részét befolyásolják;

d) 

a működési kockázatból eredő veszteségek tekintetében a különböző működési kockázati becslések közötti korrelációt az intézmény csak akkor ismerheti el, ha a korreláció mérésére alkalmazott rendszereik megbízhatóak, azok alkalmazása következetes, és figyelembe veszi az ilyen korrelációs becslések bizonytalanságát, különösen stresszhelyzet esetén. Az intézménynek megfelelő mennyiségi és minőségi módszereket alkalmazva kell érvényesítenie korrelációs feltételezéseiket;

e) 

az intézmény belső kockázatmérési rendszerének következetesnek kell lennie, és el kell kerülnie az e rendelet más területein elismert minőségi értékelések vagy kockázatcsökkentési módszerek többszörös beszámítását.

(3)  

A belső adatokhoz kapcsolódó követelmények a következők:

a) 

az intézménynek egy legalább 5 éves múltbeli megfigyelési időszakra kell alapoznia a működési kockázattal kapcsolatos belső méréseket. Amennyiben az intézmény először alkalmazza a fejlett mérési módszert, hároméves múltbeli megfigyelési időszakot is alkalmazhat;

b) 

az intézménynek be kell tudni sorolnia a múltbeli belső veszteségre vonatkozó adatait a 317. cikkben meghatározott üzletágakba és a 324. cikkben meghatározott eseménytípusokba, valamint ezeket az adatokat az illetékes hatóságok számára kérésre be kell tudniuk mutatni. Kivételes körülmények között az intézmény az intézmény egészét érintő veszteségeket egy kiegészítő, „társasági szintű tételek” üzletághoz rendelheti. Az intézménynek dokumentált és objektív kritériumokkal kell rendelkeznie a veszteségek meghatározott üzletágakba és eseménytípusokba történő besorolásához. Azokat a működési kockázatból adódó veszteségeket, amelyek a hitelkockázathoz kapcsolódnak, és amelyeket a múltban a belső hitelkockázati adatbázisokban rögzítettek, az intézménynek a működési kockázati adatbázisokban kell szerepeltetnie és külön jelölnie. Az ilyen veszteségekhez nem rendelhető működési kockázati szavatolótőke-követelmény, feltéve hogy az intézménynek azokat a hitelkockázati szavatolótőke-követelmény számítása során figyelembe kell vennie. A piaci kockázathoz kapcsolódó, működési kockázatból adódó veszteségeket az intézménynek figyelembe kell vennie a működési kockázati szavatolótőke-követelmény számítása során;

c) 

az intézmény belső veszteségadatainak átfogónak kell lenniük abban az értelemben, hogy megragadják valamennyi vonatkozó alrendszer és földrajzi régió összes főbb tevékenységét és kitettségeit. Az intézményeknek tudni kell bizonyítani, hogy a kizárt tevékenységek vagy kitettségek sem egyenként, sem együttesen nem befolyásolnák lényegesen az átfogó kockázati becsléseket. Az intézményeknek a belső veszteségadatok gyűjtéséhez megfelelő küszöbértéket kell meghatározniuk a veszteségre vonatkozóan;

d) 

a bruttó veszteség összegével kapcsolatos információkon túl az intézményeknek információt kell gyűjteniük a veszteséget okozó esemény dátumáról, a bruttó veszteség összegének esetleges megtérüléséről, és a veszteség okairól vagy kiváltó tényezőiról;

e) 

az intézményeknek külön kritériumokkal kell rendelkezniük a valamely központosított funkcióban vagy egynél több üzletágat átfogó tevékenységben bekövetkező veszteséget okozó eseményből eredő veszteségadatok meghatározásához, valamint a nem egyidejűleg jelentkező, de egymáshoz kapcsolódó, veszteséget okozó eseményekből adódó veszteségadatok meghatározásához;

f) 

az intézményeknek dokumentált eljárásokkal kell rendelkezniük a múltbeli veszteségadatok relevanciájának folyamatos értékelésére; az eljárásoknak ki kell terjedniük arra is, hogy milyen helyzetekben és milyen mértékben van lehetőség felülbírálatra, átsorolásra vagy más kiigazításra, és hogy ki jogosult ilyen döntések meghozatalára.

(4)  

A külső adatokra vonatkozó alkalmazási követelmények a következők:

a) 

az intézmény működési kockázatának mérésére szolgáló rendszerének megfelelő külső adatokat kell használnia, különösen akkor, ha okkal feltételezhető, hogy a hitelintézet ritkán előforduló, de potenciálisan súlyos veszteségeknek van kitéve. Az intézménynek szisztematikus eljárással kell rendelkeznie azon helyzetek meghatározására, melyek esetében külső adatokat kell használni, valamint az adatoknak a mérési rendszerébe történő integrálására szolgáló módszerek meghatározására;

b) 

az intézményeknek rendszeresen felül kell vizsgálniuk, dokumentálniuk kell és rendszeres független felülvizsgálatnak kell alávetniük a külső adatok alkalmazására vonatkozó feltételeket és gyakorlatokat.

(5)  
Az intézménynek szakértői véleményen alapuló forgatókönyv-elemzés és külső adatok együttes használatával kell értékelnie a nagyon súlyos eseményekkel szembeni kitettségét. Ezeket az értékeléseket az intézménynek később (megalapozottságukat biztosítandó) a ténylegesen elszenvedett veszteséggel való összehasonlítás révén validálnia kell és újra kell értékelnie.
(6)  

Az üzleti környezetre és a belső kontroll tényezőkre vonatkozó alkalmazási követelmények a következők:

a) 

az intézmény egész vállalatra kiterjedő kockázatértékelési módszereinek meg kell ragadniuk azokat a kulcsfontosságú üzleti környezettel kapcsolatos és belső kontroll tényezőket, melyek módosíthatják az intézmény működési kockázati profilját;

b) 

az egyes tényezők lényeges kockázati tényezőként történő kiválasztását az intézményeknek a tapasztalatokra alapozva, valamint az érintett üzletágak szakértőinek értékelése alapján kell megindokolniuk;

c) 

az intézményeknek tudniuk kell igazolni az illetékes hatóságok felé a kockázati becsléseknek a tényezők változásaival és a különböző tényezők relatív súlyozásnak változásaival szembeni érzékenységét. A kockázati kontroll funkció javulásának köszönhetően a kockázatok változásásának megragadásán kívül az intézmény kockázatmérési rendszerének meg kell ragadnia a tevékenységek összetettségének vagy az üzleti forgalom növekedéséből adódó potenciális kockázatnövekedést is;

d) 

az intézménynek dokumentálnia kell kockázatmérési rendszerét, és mind az intézményen belüli, mind az illetékes hatóságok általi független felülvizsgálatnak kell alávetni. A folyamatot és az eredményeket az intézménynek később a tényleges belső veszteséggel és releváns külső adatokkal való összehasonlítás révén kell validálni és újraértékelni.

323. cikk

A biztosítás és más kockázat-átruházási mechanizmusok hatása

(1)  
Az illetékes hatóságok a (2)–(5) bekezdésekben meghatározott feltételek teljesülése esetén engedélyezik az intézményeknek, hogy elismerjék a biztosítás vagy más olyan kockázat-átruházási mechanizmus hatását, amely esetében az intézmény igazolni tudja a mérhető kockázatcsökkentő hatás meglétét.
(2)  
A biztosítást nyújtónak jogosultnak kell lennie biztosítás vagy viszontbiztosítás nyújtására, és kárigény-teljesítési képességére egy külső hitelminősítő intézet által adott legalább olyan minősítéssel rendelkezik, amelyet az EBH a II. cím 2. fejezetében említett, az intézményekkel szembeni kitettségek kockázati súlyozásával kapcsolatos szabályok alapján 3. vagy magasabb fokozatú hitelminőségi besoroláshoz tartozóként határozott meg.
(3)  

A biztosításnak és az intézmény biztosítási keretrendszerének meg kell felelnie az alábbi feltételeknek:

a) 

a biztosítás eredeti futamideje legalább egy év. Az egy évnél rövidebb hátralévő lejáratú biztosítások esetén az intézménynek a biztosítás csökkenő hátralévő lejáratának megfelelő csökkentési tényezőt kell alkalmaznia, amelynek mértéke a 90 napos vagy rövidebb hátralévő lejáratú biztosítások esetében akár a teljes 100 %-os csökkentést is elérheti;

b) 

a biztosítási kötvény felmondási ideje minimum 90 nap;

c) 

a biztosítási kötvény nem tartalmaz felügyeleti intézkedés nyomán alkalmazható kivételeket vagy korlátozásokat, illetve olyan kivételeket vagy korlátozásokat, amelyek az intézmény felszámolása esetén megakadályoznák, hogy az intézmény felszámolója behajtsa az intézmény által elszenvedett károk után járó kártérítést vagy az intézménynél felmerült költségek megtérítését, az intézményt érintő olyan események kivételével, amelyek a felszámoló kinevezése vagy a felszámolási eljárás megindítása után következnek be. A biztosítási kötvény azonban kizárhat bármilyen, az illetékes hatóságok intézkedéseiből eredő pénzbírságot, büntetést vagy büntető jellegű kártérítést;

d) 

a kockázatcsökkentés hatását számszerűsítő számításoknak oly módon kell tükrözniük a biztosítási fedezetet, hogy az átlátható kapcsolatban és összhangban legyen a működési kockázat szavatolótőke-követelményének összetett megállapítása során figyelembe vett veszteség tényleges valószínűségével és hatásaival;

e) 

a biztosítást harmadik fél bocsátja rendelkezésre. Captive biztosítótársasággal vagy társult vállalkozással kötött biztosítás esetén a kitettséget a (2) bekezdésben meghatározott elismerési kritériumokat teljesítő harmadik félre kell átruházni;

f) 

a biztosítás elismerésére szolgáló rendszer jól alátámasztott és jól dokumentált.

(4)  

A biztosítás elismerésére használt módszerekben a következő elemek mindegyikét számításba kell venni a biztosítás elismert összegének diszkontálása vagy csökkentése révén:

a) 

a biztosítás hátralévő futamideje, amennyiben az egy évnél rövidebb;

b) 

a kötvény felmondási ideje, ha az rövidebb egy évnél;

c) 

a fizetésteljesítés bizonytalansága, valamint a biztosítási kötvények által nyújtott fedezet és a kockázati kitettség köztti eltérések.

(5)  
A biztosítások és egyéb kockázat-átruházási mechanizmusok elismeréséből adódó szavatolótőke követelmény-csökkentés nem haladhatja meg a működési kockázati szavatolótőke-követelmény kockázatcsökkentési módszerek alkalmazása előtti értékének 20 %-át.

324. cikk

A veszteséget okozó események kategóriái

A veszteséget okozó eseményeknek a 322. cikk (3) bekezdésének b) pontjában említett típusai a következők:



3. táblázat

Eseménykategória

Fogalommeghatározás

Belső csalás

Csalásra, a vagyon hűtlen kezelésére, a jogszabályok vagy a vállalati szabályok kijátszására irányuló, legalább egy belső fél közreműködésével történő szándékos tevékenységből adódó veszteségek, a diverzitással/hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő esemény kivételével.

Külső csalás

Csalásra, a vagyon hűtlen kezelésére vagy a jogszabályok kijátszására irányuló, harmadik fél által elkövetett szándékos tevékenységből adódó veszteségek.

Munkáltatói gyakorlat és munkahelyi biztonság

A foglalkoztatási, egészségügyi vagy munkahelyi biztonsági jogszabályokkal vagy megállapodásokkal össze nem egyeztethető cselekményekből, a személyi sérüléssel kapcsolatos kártérítések megfizetéséből vagy a diverzitással/hátrányos megkülönböztetéssel összefüggő eseményekből adódó veszteségek.

Ügyfelek, termékek és üzleti gyakorlat

Egy adott ügyféllel szemben gondatlanságból vagy nem szándékosan elkövetett szakmai kötelezettségszegésből (beleértve a bizalmi és alkalmassági követelményeket is), illetve egy termék jellegéből vagy természetéből adódó veszteségek.

Tárgyi eszközöket ért károk

Tárgyi eszközöket természeti katasztrófa vagy más esemény következtében ért károkból eredő veszteségek.

Üzletmenet fennakadása és rendszerhiba

Az üzletmenet fennakadásából vagy rendszerhibából adódó veszteségek

Végrehajtás, teljesítés és folyamatkezelés

Hibás ügyletfeldolgozásból vagy folyamatkezelésből, valamint a kereskedelmi ügyfelekkel és beszállítókkal fenntartott kapcsolatokból adódó veszteségek



IV. CÍM

A PIACI KOCKÁZAT SZAVATOLÓTŐKE-KÖVETELMÉNYE

▼M8



1. FEJEZET

Általános rendelkezések

325. cikk

Módszerek a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeinek kiszámítására

(1)  

Az intézménynek a kereskedési könyvi pozíciók és a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeit a következő módszereknek megfelelően kell meghatároznia:

a) 

a (2) bekezdés szerinti sztenderd módszer;

b) 

az e cím 5. fejezetében foglalt belső modellen alapuló módszer azon kockázati kategóriák esetében, amelyek tekintetében az intézmény a 363. cikknek megfelelően engedélyt kapott e módszer használatára.

(2)  

Az (1) bekezdés a) pontjában említett sztenderd módszernek megfelelően számított, piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények a következő alkalmazandó szavatolótőke-követelmények összegét jelentik:

a) 

a 2. fejezetben említett pozíciókockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények;

b) 

a 3. fejezetben említett devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények;

c) 

a 4. fejezetben említett árukockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények.

(3)  

A 430b. cikkben meghatározott adatszolgáltatási követelmények alól a 325a. cikk alapján nem mentesített intézmény köteles minden kereskedési könyvi pozíció és a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett minden nem kereskedési könyvi pozíció tekintetében a 430b. cikkel összhangban adatot szolgáltatni az alábbi módszereken alapuló számítás eredményéről:

a) 

az 1a. fejezet szerinti alternatív sztenderd módszer;

b) 

az 1b. fejezet szerinti alternatív belső modellen alapuló módszer.

(4)  
Az intézmény csoporton belül állandó jelleggel az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott módszereket kombinálva is használhatja, a 363. cikknek megfelelően.
(5)  
Az intézmények a (3) bekezdés b) pontjában foglalt módszert nem használhatják a kereskedési könyvük azon eszközei tekintetében, amelyek értékpapírosítási pozíciók vagy a (6), a (7) és a (8) bekezdésben meghatározott, alternatív korrelációkereskedési portfólióbeli (ACTP) pozíciók.
(6)  

A következő feltételek mindegyikének megfelelő értékpapírosítási pozíciókat és n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívákat az ACTP-be kell besorolni:

a) 

a pozíciók nem újra-értékpapírosítási pozíciók, nem valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatra vonatkozó opciók és nem értékpapírosítási kitettségek olyan származtatott eszközei, amelyek valamely értékpapírosítási ügyletrész-sorozatból eredő bevételből arányos részre jogosítanak;

b) 

minden alapul szolgáló eszközük az alábbiak valamelyike:

i. 

olyan, egy alaptermékes instrumentumok, ideértve az egy alaptermékes hitelderivatívákat is, amelyek esetében likvid kétirányú piac áll fenn;

ii. 

az i. alpontban említett instrumentumokon alapuló, általánosan forgalomban lévő indexek.

Kétirányú piac akkor jön létre, ha független és jóhiszemű vételi és eladási ajánlat áll fenn, és a legutolsó eladási árhoz vagy az aktuális jóhiszemű versenyképes vételi, illetve eladási ajánlattételi árhoz elfogadhatóan viszonyuló ár egy napon belül meghatározható, és az üzlet a kereskedési szokásoknak megfelelő viszonylag rövid időn belül ezen az áron megköthető.

(7)  

Azon pozíciók, amelyek alapul szolgáló eszközei között szerepel az alábbiak bármelyike, nem képezhetik az ACTP részét:

a) 

a 112. cikk h) vagy i) pontjában említett kitettségi osztályokban található alapul szolgáló eszközök;

b) 

különleges célú gazdasági egységgel szembeni olyan követelés, amelynek fedezetéül akár közvetlen, akár közvetett módon olyan pozíció szolgál, amely a (6) bekezdéssel összhangban maga nem képezhetné az ACTP részét.

(8)  
Az intézmények az ACTP-be olyan pozíciókat is belefoglalhatnak, amelyek sem nem értékpapírosítási pozíciók, sem pedig az n-edik nemteljesítéskor lehívható hitelderivatívák, de egyéb, ezen portfólióban szereplő pozíciókat fedeznek, feltéve, hogy a (6) bekezdés második albekezdésében foglaltak szerinti likvid kétirányú piac áll fenn az eszköz vagy az annak alapjául szolgáló eszközök tekintetében.
(9)  
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak meghatározása céljából, hogy az intézményeknek a (3) bekezdés a) és b) pontja szerinti módszerekkel miként kell kiszámolniuk a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciók tekintetében a piaci kockázat szavatolótőke-követelményét.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2020. szeptember 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

325a. cikk

Mentességek a piaci kockázatra vonatkozó konkrét adatszolgáltatási követelmények alól

(1)  

Az intézményeket mentesíteni kell a 430b. cikkben foglalt adatszolgáltatási követelmények alól, ha a piaci kockázatnak kitett mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységének nagysága a hónap utolsó napja szerinti adatok felhasználásával havonta elvégzett értékelés alapján a következő küszöbértékek egyikénél sem nagyobb:

a) 

az intézmény összes eszközének 10 %-a;

b) 

500 millió EUR.

(2)  

Az intézményeknek a piaci kockázatnak kitett mérleg szerinti és mérlegen kívüli üzleti tevékenységüknek nagyságát a hónap utolsó napján érvényes adatok felhasználásával, a következő követelményeknek megfelelően kell kiszámítaniuk:

a) 

abba bele kell számítani a kereskedési könyvhöz rendelt összes pozíciót, kivéve a kereskedési könyvön kívüli hitelkockázati kitettségekkel szembeni belső fedezeti ügyletként elismert hitelderivatívákat, valamint azokat a hitelderivatívákat, amelyek maradéktalanul ellentételezik a 106. cikk (3) bekezdésben említett belső fedezeti ügyletek piaci kockázatát;

b) 

abba bele kell számítani a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett összes nem kereskedési könyvi pozíciót;

▼C7

c) 

az összes pozíciót az adott napi piaci értéken kell értékelni, kivéve a b) pontban említett pozíciókat; amennyiben a kereskedési könyvi pozíció adott napi piaci értéke egy adott napon nem áll rendelkezésre, az intézménynek a kereskedési könyvi pozíció adott napi valós értékét kell figyelembe vennie. Amennyiben a kereskedési könyvi pozíció adott napi valós és piaci értéke nem áll rendelkezésre, az intézménynek az érintett pozíció legutóbbi piaci vagy valós értékét kell figyelembe vennie;

▼M8

d) 

a devizaárfolyam-kockázatnak kitett összes nem kereskedési könyvi pozíciót egyetlen nettó devizaárfolyam-kockázati összpozíciónak kell tekinteni, és a 352. cikknek megfelelően kell értékelni;

e) 

az árukockázatnak kitett összes nem kereskedési könyvi pozíciót a 357. és a 358. cikkel összhangban kell értékelni;

f) 

a hosszú pozíciók abszolútértékét hozzá kell adni a rövid pozíciók abszolútértékéhez.

(3)  
Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat arról, ha a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeit e cikknek megfelelően számítják ki, vagy ha felhagynak e számításmód alkalmazásával.
(4)  
Amennyiben az intézmény már nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt egy vagy több feltételnek, erről haladéktalanul értesítenie kell az illetékes hatóságot.
(5)  

A 430b. cikkben megállapított adatszolgáltatási követelmények alóli mentesség az alábbi esetek bármelyikének előfordulásától számított három hónapon belül megszűnik:

a) 

az intézmény három egymást követő hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételnek; vagy

b) 

az intézmény a megelőző 12 hónapon belül több mint 6 hónapon keresztül nem felel meg az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételnek.

(6)  
Amennyiben az intézmény az e cikk (5) bekezdésével összhangban a 430b. cikkben megállapított adatszolgáltatási követelmények hatálya alá kerül, azok alól csak akkor mentesülhet ismét, ha az illetékes hatóság számára bizonyítja, hogy az e cikk (1) bekezdésében foglalt feltételek egy teljes éven át megszakítás nélkül teljesültek.
(7)  
Az intézmények nem nyithatnak, nem vásárolhatnak és nem adhatnak el pozíciót kizárólag azért, hogy a havi értékelés során megfeleljenek az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyikének.
(8)  
A 94. cikk szerinti eltérésre jogosult intézményt mentesíteni kell a 430b. cikkben foglalt adatszolgáltatási követelmények alól.

325b. cikk

A konszolidált követelmények engedélyezése

(1)  
A (2) bekezdésben foglaltakra is figyelemmel és kizárólag a nettó pozíciók és a szavatolótőke-követelmények e címmel összhangban, összevont alapon történő kiszámítása céljából az intézmények felhasználhatják az egyik intézményben vagy vállalkozásban meglévő pozíciókat egy másik intézményben vagy vállalkozásban meglévő pozíció ellentételezésére.
(2)  

Az intézmények csak akkor alkalmazhatják az (1) bekezdésben foglaltakat, ha ezt az illetékes hatóságok engedélyezik – ennek feltétele, hogy a következő kritériumok mindegyike teljesüljön:

a) 

a csoporton belül a szavatolótőke megoszlása megfelelő;

b) 

azok a szabályozási, jogszabályi vagy szerződéses keretek, amelyek között az intézmények működnek, garantálják a csoporton belüli kölcsönös pénzügyi támogatást.

(3)  

Harmadik országban található vállalkozások érintettsége esetén a (2) bekezdésben meghatározott feltételek mellett teljesülnie kell az összes következő feltételnek is:

a) 

ezeket a vállalkozásokat engedélyezték egy harmadik országban, és vagy megfelelnek a hitelintézet fogalommeghatározásának, vagy elismert harmadik országbeli befektetési vállalkozások;

b) 

ezek a vállalkozások egyedi alapon megfelelnek az ebben a rendeletben megállapítottakkal egyenértékűnek tekintett szavatolótőke-követelményeknek;

c) 

az adott harmadik országokban nincs hatályban olyan szabályozás, amely jelentősen érintené a csoporton belüli tőketranszfert.

▼M8



1a. FEJEZET

Alternatív sztenderd módszer



1. szakasz

Általános rendelkezések

325c. cikk

Az alternatív sztenderd módszer alkalmazási köre és struktúrája

(1)  
Az e fejezetben előírt alternatív sztenderd módszer csak a 430b. cikk (1) bekezdésében megállapított adatszolgáltatási követelmény céljára használható.
(2)  

Az intézményeknek a kereskedési könyvi pozíciók és a devizaárfolyam-kockázatnak vagy árukockázatnak kitett nem kereskedési könyvi pozíciók portfóliójának piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményeit az alternatív sztenderd módszerrel összhangban, a következő három elem összegeként kell kiszámítaniuk:

a) 

a 2. szakaszban meghatározott, érzékenységen alapuló módszer szerinti szavatolótőke-követelmény;

b) 

az 5. szakaszban meghatározott, nemteljesítési kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény, amely csak az adott szakaszban említett kereskedési könyvi pozíciókra alkalmazandó;

c) 

a 4. szakaszban meghatározott, fennmaradó kockázatokkal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény, amely csak az adott szakaszban említett kereskedési könyvi pozíciókra alkalmazandó.



2. szakasz

A szavatolótőke-követelmény kiszámolására vonatkozó érzékenységen alapuló módszer

325d. cikk

Fogalommeghatározások

E fejezet alkalmazásában:

1.

„kockázati osztály” :

a következő hét kategória egyike:

i. 

általános kamatlábkockázat;

ii. 

nem értékpapírosítás hitelfelár-kockázata;

iii. 

alternatív nem korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázata;

iv. 

alternatív korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázata;

v. 

részvénypiaci kockázat;

vi. 

árukockázat;

vii. 

devizaárfolyam-kockázat;

2.

„érzékenység” : egy pozíció értékének az intézmény árazási modelljével, a 3. szakasz 2. alszakaszának megfelelően kiszámított, a pozíció valamely releváns kockázati tényezőjének értékében bekövetkezett változásból eredő relatív változása;

3.

„kategória” : hasonló kockázati profillal rendelkező pozíciók valamely kockázati osztályon belüli alkategóriája, amelyhez a 3. szakasz 1. alszakaszában meghatározott kockázati súlyt rendelnek hozzá.

325e. cikk

Az érzékenységen alapuló módszer összetevői

(1)  

Az intézményeknek a piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményt az érzékenységen alapuló módszer szerint az alábbi három szavatolótőke-követelménynek az összesítésével kell kiszámítaniuk a 325h. cikknek megfelelően:

a) 

a delta kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények, amely kockázat az instrumentum értékében a volatilitáshoz nem kapcsolódó kockázati tényezőinek mozgása miatt bekövetkező változások kockázatát foglalja magában;

b) 

a vega kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények, amely kockázat az instrumentum értékében a volatilitáshoz kapcsolódó kockázati tényezőinek mozgása miatt bekövetkező változások kockázatát foglalja magában;

c) 

a görbületkockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények, amely kockázat az instrumentum értékében bekövetkező olyan változások kockázatát foglalja magában, amelyek a volatilitáshoz nem kapcsolódó olyan fő kockázati tényezők mozgása miatt következnek be, amelyekre a delta kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmény nem terjed ki.

(2)  

Az (1) bekezdés szerinti számítás céljából:

▼M11

a) 

az opcionalitással rendelkező instrumentumok tekintetében fennálló összes pozíció az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozik a 325u. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett instrumentumok alapjául szolgáló egzotikus eszközökből eredő kockázatoktól eltérő kockázatok tekintetében;

b) 

az opcionalitás nélküli instrumentumok tekintetében fennálló összes pozíció az (1) bekezdés a) pontjában említett szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozik a 325u. cikk (2) bekezdésének a pontjában említett instrumentumok alapjául szolgáló egzotikus eszközökből eredő kockázatoktól eltérő kockázatok tekintetében.

▼M8

E fejezet alkalmazásában opcionalitással rendelkező instrumentumnak minősülnek többek között: a vételi opciók, eladási opciók, kamatplafon-ügyletek, kamatpadló-ügyletek, csereügyletre szóló opciók (swap option), limitáras opciók és egzotikus opciók. A beágyazott opciókat, például az előtörlesztési opciókat vagy az ügyfélmagatartástól függően lehívott opciókat a piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények számításának céljából önálló opciópozíciónak kell tekinteni.

E fejezet alkalmazásában azokat az instrumentumokat, amelyek pénzáramlásai az alapul szolgáló eszköz névleges összegének lineáris függvényeként írhatók le, opcionalitással nem rendelkező instrumentumnak kell tekinteni.

▼M11

(3)  
A (2) bekezdés b) pontjától eltérve az intézmény dönthet úgy, hogy az opcionalitás nélküli instrumentumok tekintetében fennálló összes pozíciót az (1) bekezdés a) és c) pontjában említett szavatolótőke-követelmények hatálya alá vonja.

Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazása mellett döntő intézmény legalább három hónappal az első alkalmazás előtt értesíti erről az illetékes hatóságát. A három hónap elteltével és feltéve, hogy az illetékes hatóság nem emelt kifogást, az intézmény mindaddig alkalmazhatja ezt a módszert, amíg az illetékes hatóság arról nem tájékoztatja, hogy a továbbiakban nem engedélyezi számára a módszer alkalmazását.

Az első albekezdésben meghatározott módszer alkalmazását megszüntetni szándékozó intézmény legalább három hónappal az alkalmazás megszüntetése előtt értesíti erről az illetékes hatóságát. Ha az illetékes hatóság az említett három hónapos időszakban nem emel kifogást, az intézmény megszüntetheti a módszer alkalmazását.

▼M8

325f. cikk

Delta és vega kockázatok szavatolótőke-követelménye

(1)  
Az intézményeknek a delta és vega kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények kiszámításához a 3. szakasz 1. alszakaszában ismertetett delta és vega kockázati tényezőket kell alkalmazniuk.
(2)  
Az intézményeknek a delta és vega kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények kiszámítására a (3)–(8) bekezdésben meghatározott eljárást kell alkalmazniuk.
(3)  
Minden egyes kockázati osztály esetében a delta és vega kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó valamennyi instrumentumnak az adott kockázati osztályba sorolt, alkalmazandó delta, illetve vega kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységét a 3. szakasz 2. alszakaszában megadott megfelelő képletek alkalmazásával kell kiszámítani. Ha az instrumentum értéke több kockázati tényezőtől függ, az érzékenységet minden egyes kockázati tényezőre külön kell meghatározni.
(4)  
Az érzékenységeket az egyes kockázati osztályokon belüli („b”) kategóriák egyikéhez kell hozzárendelni.
(5)  
Az egyes „b” kategóriákon belül nettósítani kell az azonos kockázati tényezővel szembeni pozitív és negatív érzékenységeket, aminek eredménye a kategórián belül az egyes „k” kockázati tényezők nettó érzékenysége (sk).
(6)  

Az egyes kategóriákon belül az egyes kockázati tényezőkhöz tartozó nettó érzékenységet meg kell szorozni a 6. szakaszban meghatározott megfelelő kockázati súllyal, így a következő képlettel meghatározható az adott kategórián belül az egyes kockázati tényezők súlyozott érzékenysége:

WSk = RWk · sk
ahol:

WSk

=

a súlyozott érzékenység;

RWk

=

a kockázati súly; és

sk

=

a kockázati tényező.

(7)  

A kategóriaspecifikus érzékenység megállapításához az adott kategórián belüli különböző kockázati tényezők súlyozott érzékenységét összesíteni kell az alábbi képlet alapján, ahol a négyzetgyökfüggvényen belüli mennyiséget nullában kell megállapítani, ha az annál kisebb. Az ugyanazon kategóriához tartozó súlyozott érzékenységekre a 6. szakaszban meghatározott megfelelő korrelációkat (ρkl) kell alkalmazni.

image

ahol:

Kb

=

kategóriaspecifikus érzékenység; és

WS

=

súlyozott érzékenység.

(8)  

A kockázati osztályhoz tartozó minden egyes kategóriára ki kell számítani a kategóriaspecifikus érzékenységet az (5), a (6) és a (7) bekezdés szerint. Az egyes kategóriák kategóriaspecifikus érzékenységének meghatározása után az összes kockázati tényezővel szembeni súlyozott érzékenységeket összesíteni kell az összes kategóriára az alábbi képlettel, a különböző kategóriák 6. szakaszban meghatározott súlyozott érzékenységeire vonatkozó megfelelő γbc korrelációk használatával; e számítás eredménye a delta, illetve vega kockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmény:

image

ahol:

▼C7

Sb

=

Σk WSk a b kategória valamennyi kockázati tényezője tekintetében, és Sck WSk a c kategória valamennyi kockázati tényezője tekintetében; amennyiben Sb és Sc értéke a simage teljes összegére negatív számot eredményez, az intézménynek a delta, illetve vega kockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket alternatív specifikáció alkalmazásával kell kiszámítania, ahol

▼M8

Sb

=

max [min (Σk WSk, Kb), – Kb] a b kategóriához tartozó valamennyi kockázati tényezőre és

Sc

=

max [min (Σk WSk, Kc), – Kc] a c kategóriához tartozó valamennyi kockázati tényezőre.

A delta, illetve vega kockázatra vonatkozó, kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket minden egyes kockázati osztály tekintetében ki kell számítani az (1)–(8) bekezdésnek megfelelően.

▼M11

325 g. cikk

A görbületkockázat szavatolótőke-követelménye

(1)  
Az intézmények a (3) bekezdésben említett kockázati tényezők kivételével a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó instrumentumok kockázati tényezőinek mindegyike tekintetében elvégzik a (2) bekezdésben meghatározott számításokat.

Egy adott kockázati tényező esetében az intézmények ezeket a számításokat nettó alapon végzik el a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény hatálya alá tartozó összes olyan instrumentum tekintetében fennálló pozícióra, amelyek tartalmazzák ezt a kockázati tényezőt.

(2)  
Az (1) bekezdésben említett egy vagy több instrumentumhoz tartozó adott k kockázati tényezőre vonatkozóan az intézmények a következőképpen számítják ki a kockázati tényező felfelé irányuló nettó görbületkockázati pozícióját (image) és az adott kockázati tényező lefelé irányuló nettó görbületkockázati pozícióját (image):

image

image

image

image

ahol:

i

=

az (1) bekezdésben említett összes, a k kockázati tényezők magában foglaló instrumentumpozíciót jelölő index;

xk

=

a k kockázati tényező aktuális értéke;

Vi xk

=

az i instrumentumnak az intézmény árazási modellje szerint a k kockázati tényező aktuális értéke alapján becsült értéke;

image

=

az i instrumentumnak az intézmény árazási modellje szerint a k kockázati tényező értékének felfelé történő elmozdulása alapján becsült értéke;

image

=

az i instrumentumnak az intézmény árazási modellje szerint a k kockázati tényező értékének lefelé történő elmozdulása alapján becsült értéke;

image

=

a k kockázati tényezőre alkalmazandó, a 6. szakasszal összhangban meghatározott kockázati súly;

sik

=

az i instrumentum k kockázati tényezővel szembeni, a 325r. cikkel összhangban kiszámított delta érzékenysége.

(3)  
A (2) bekezdéstől eltérve az általános kamatlábkockázat (GIRR), a hitelfelár-kockázat (CSR) és az árukockázat kockázati osztályhoz tartozó kockázati tényezők görbéi esetében az intézmények az (6) bekezdésben meghatározott számításokat a görbéhez tartozó egyes kockázati tényezők szintje helyett a teljes görbe szintjén végzik el.

A (2) bekezdésben említett számításnál, ahol az xk az általános kamatlábkockázat (GIRR), a hitelfelárkockázat (CSR) és az árukockázat kockázati osztályhoz sorolt kockázati tényezők görbéje, az sik a görbéhez tartozó kockázati tényezők delta érzékenységeinek összege minden lejáratra.

(4)  
A görbületkockázatra vonatkozó kategóriaszintű szavatolótőke-követelmény meghatározása céljából az intézmények az alábbi képlet szerint összesítik a 3. szakasz 1. alszakaszával összhangban az adott kategóriához rendelt összes kockázati tényező (2) bekezdéssel összhangban kiszámított, felfelé és lefelé irányuló nettó görbületkockázati pozícióit:

image

ahol:

b

=

az adott kockázati osztály kategóriáját jelölő index;

Kb

=

a b kategória görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye;

image;

image;

image;

pkl

=

a k és l kockázati tényezők közötti, a 6. szakaszban előírtak szerinti kategórián belüli korrelációk;

k, l

=

az (1) bekezdésben említett instrumentumok b kategóriába sorolt összes kockázati tényezőjét jelölő indexek;

(image)

=

a felfelé irányuló nettó görbületkockázati pozíció;

(image)

=

a lefelé irányuló nettó görbületkockázati pozíció.

(5)  
A (4) bekezdéstől eltérve a 325ah. cikk 18. kategóriájának, a 325ak. cikk 18. kategóriájának, a 325am. cikk 25. kategóriájának és a 325ap. cikk 11. kategóriájának görbületkockázatára vonatkozó kategóriaszintű szavatolótőke-követelmény tekintetében a következő képletet kell használni:

image

(6)  
Az intézmények a görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-szintű szavatolótőke-követelményeket (RCCR) adott kockázati osztályon belül a görbületkockázatra vonatkozó kategóriaszintű szavatolótőke-követelmények összesítésével számítják ki a következők szerint:

image

ahol:

b, c

=

az (1) bekezdésben említett instrumentumoknak megfelelő adott kockázati osztály összes kategóriáját jelölő indexek;

Kb

=

a b kategória görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye;

image;

image;

γbc

=

a b és c kategóriák közötti, a 6. szakaszban előírtak szerinti korrelációk.

(7)  
A görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény a görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-szintű, a (6) bekezdéssel összhangban kiszámított szavatolótőke-követelmények összege az összes olyan kockázati osztályt véve, amelybe az (1) bekezdésben említett instrumentumok legalább egy kockázati tényezője tartozik.

▼M8

325h. cikk

A delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmények összesítése

(1)  
Az intézményeknek a (2), a (3) és a (4) bekezdésben meghatározott eljárás alapján összesíteniük kell a delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket.
(2)  

A delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelmények 325f. és 325g. cikkben leírt kiszámítását minden egyes kockázati osztályra vonatkozóan háromszor kell elvégezni, minden egyes alkalommal eltérő ρkl (a kategórián belüli kockázati tényezők közötti korreláció) és γbc (a kockázati osztályon belüli kategóriák közötti korreláció) korrelációs paraméterkészlet alkalmazásával. Az említett három paraméterkészlet a következő eltérő forgatókönyveknek felel meg:

a) 

a „közepes korreláció” forgatókönyve, amikor a ρkl és γbc korrelációs paraméterek a 6. szakaszban meghatározottakhoz képest változatlanok maradnak;

b) 

az „erős korreláció” forgatókönyve, amikor a 6. szakaszban meghatározott ρkl és γbc korrelációs paramétereket egységesen meg kell szorozni 1,25-dal, úgy, hogy a ρkl és a γbc paraméterre 100 %-os felső korlátot kell alkalmazni;

▼M11

c) 

a „gyenge korreláció” forgatókönyve, amikor a 6. szakasz szerint meghatározott ρkl és γbc korrelációs paraméterek helyébe a image illetve a image lép.

▼M8

(3)  
A három forgatókönyvspecifikus szavatolótőke-követelmény kiszámolásához az intézményeknek az egyes forgatókönyvekre össze kell adniuk a delta, vega és görbületkockázatra vonatkozó kockázatiosztály-specifikus szavatolótőke-követelményeket.
(4)  
Az érzékenységen alapuló módszer szerinti szavatolótőke-követelmény a (3) bekezdésben említett három forgatókönyvspecifikus szavatolótőke-követelmény közül a legmagasabb.

▼M11

325i. cikk

Az indexhez kötött és más több alaptermékes instrumentumok kezelése

(1)  

Az intézmények az indexhez kötött és más több alaptermékes instrumentumok esetében az áttekintés elve alapján történő megközelítés (look-through) módszerét alkalmazzák összhangban a következőkkel:

a) 

a delta és a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításakor az intézmények úgy tekintik, hogy az index vagy más több alaptermékes instrumentum alapjául szolgáló alkotóelemekben közvetlenül egyedi pozíciókkal rendelkeznek, kivéve az olyan ACTP-ben szereplő indexben fennálló pozíciót, amelyre vonatkozóan egyedül az indexszel szembeni érzékenységet számítják ki;

b) 

az intézmények számára megengedett, hogy – az ACTP-ben fennálló pozíciók kivételével – egy indexhez kötött instrumentum vagy más több alaptermékes instrumentum adott alkotóelemének valamely kockázati tényezőjével szembeni érzékenységeket nettósítsák egy alaptermékes instrumentumok ugyanazon összetevőjének ugyanazon kockázati tényezőjével szembeni érzékenységekkel;

c) 

a vega kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámításakor az intézmények vagy úgy tekintik, hogy az index vagy más több alaptermékes instrumentum alapjául szolgáló alkotóelemekben közvetlenül egyedi pozíciókkal rendelkeznek, vagy az adott instrumentum mögöttes eszköze tekintetében egyetlen érzékenységet számítanak. Az utóbbi esetben az intézmények az egyetlen érzékenységet a következőképpen rendelik a 6. szakasz 1. alszakaszában meghatározott érintett kategóriához:

i. 

amennyiben – az index súlyozásait figyelembe véve – az index alkotóelemeinek több mint 75 %-át ugyanazon kategóriához rendelik, az intézmények az érzékenységet az adott kategóriához sorolják és az adott kategóriához tartozó egy alaptermékes érzékenységként kezelik;

ii. 

minden más esetben az intézmények az érzékenységet az érintett indexkategóriához rendelik.

(2)  

Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve a delta és a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény számításakor az intézmények a tőzsdén jegyzett részvény- vagy hitelindexben fennálló pozícióra vonatkozóan számíthatnak egyetlen érzékenységet, feltéve, hogy a tőzsdén jegyzett részvény- vagy hitelindex megfelel a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek. Ebben esetben az intézmények az egyetlen érzékenységet a következőképpen rendelik a 6. szakasz 1. alszakaszában meghatározott érintett kategóriához:

a) 

amennyiben – a tőzsdén jegyzett index súlyozásait figyelembe véve – a tőzsdén jegyzett index alkotóelemeinek több mint 75 %-át ugyanazon kategóriához rendelik, az érzékenységet az adott kategóriához sorolják és az adott kategóriához tartozó egy alaptermékes érzékenységként kezelik;

b) 

minden más esetben az intézmények az érzékenységet az érintett tőzsdén jegyzett index kategóriájához rendelik.

(3)  

Az intézmények a (2) bekezdésben meghatározott módszert használhatják a tőzsdén jegyzett részvény- vagy hitelindexet referenciaként használó instrumentumok esetében, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a tőzsdén jegyzett index alkotóelemei és az indexben fennálló súlyozásuk ismert;

b) 

a tőzsdén jegyzett indexnek legalább 20 alkotóeleme van;

c) 

a tőzsdén jegyzett indexben szereplő egyetlen alkotóelem súlya sem haladja meg az index teljes piaci kapitalizációjának 25 %-át;

d) 

a tőzsdén jegyzett index alkotóelemei teljes számának egytizedéből (a következő egész számára felfelé kerekítve) álló egyetlen részhalmaz súlya sem haladja meg az index teljes piaci kapitalizációjának 60 %-át;

e) 

a tőzsdén jegyzett index alkotóelemeinek együttes teljes piaci kapitalizációja legalább 40 milliárd EUR.

(4)  
Az intézmény mindenkor következetesen vagy csak az (1) bekezdésben vagy csak a (2) bekezdésben meghatározott módszert alkalmazza minden olyan instrumentumra, amely a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelő, tőzsdén jegyzett részvény- vagy hitelindexet használ referenciaként. Az intézmény az egyik módszerről a másikra való váltás előtt az illetékes hatóság előzetes engedélyét kéri.
(5)  
Egy indexhez kötött vagy más több alaptermékes instrumentum esetében a delta és görbületkockázat számításához használt érzékenységi adatoknak konzisztensnek kell lenniük, függetlenül az adott instrumentumra használt módszertől.
(6)  
A 325u. cikk (5) bekezdésében említettek szerinti más fennmaradó kockázatoknak kitett indexhez kötött vagy több alaptermékes instrumentumok a 4. szakaszban említett fennmaradó kockázatra vonatkozó többletkövetelmény hatálya alá tartoznak.

325j. cikk

A kollektív befektetési formák (KBF) kezelése

(1)  

Az intézmény a KBF-ben fennálló pozíció piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményeit az alábbi módszerek valamelyikével számítja ki:

a) 

amennyiben az intézmény elegendő információt tud szerezni a KBF alapul szolgáló egyedi kitettségeiről, az intézmény a KBF-ben fennálló pozíció piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelmény kiszámításához a KBF alapul szolgáló pozícióit úgy vizsgálja meg, mintha ezekkel a pozíciókkal az intézmény közvetlenül rendelkezne;

b) 

amennyiben az intézmény nem tud elegendő információt szerezni a KBF alapul szolgáló egyedi kitettségeiről, de az intézmény ismeri a KBF megbízatásának tartalmát, és a KBF-re vonatkozó napi árjegyzések hozzáférhetők, az intézmény a KBF-ben fennálló pozíció piaci kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeit az alábbi módszerek valamelyikével számítja ki:

i. 

az intézmény a KBF-ben fennálló pozíciót a 325ap. cikk (1) bekezdése 8. táblázatának „egyéb ágazat” kategóriájához sorolt egyetlen részvénypozíciónak tekintheti;

ii. 

az illetékes hatóság engedélye alapján az intézmény kiszámíthatja a KBF piaci kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményeket a KBF megbízatásában meghatározott korlátokkal és a vonatkozó jogszabályokkal összhangban;

c) 

amennyiben az intézmény sem az a), sem a b) pontban foglalt feltételeknek nem felel meg, az intézmény a KBF-et nem sorolja a kereskedési könyvbe.

A b) pontban meghatározott módszerek valamelyikét alkalmazó intézmény az e fejezet 5. szakaszában meghatározott nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményt és az e fejezet 4. szakaszában meghatározott fennmaradó kockázatra vonatkozó többletkövetelményt alkalmazza, amennyiben a KBF megbízatása értelmében a KBF-ben fennálló egyes kitettségek ezen szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartoznak.

A b) pont ii. alpontjában meghatározott módszert alkalmazó intézmény a partnerkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményt és a KBF-ben fennálló származtatott pozíciók hitelértékelési korrekciós kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményt kiszámíthatja 132a. cikk (3) bekezdésében meghatározott egyszerűsített módszerrel.

(2)  
Az (1) bekezdéstől eltérve, amennyiben az intézmény indexreferenciaértéket követő olyan KBF-ben rendelkezik pozícióval, amellyel a KBF és a követett indexreferenciaérték közötti – díjak és jutalékok nélkül számított – évesített hozamkülönbözet az elmúlt 12 hónap tekintetében abszolút értékben 1 % alatt marad, az intézmény a pozíciót a követett indexreferenciaértékben fennálló pozícióként kezelheti. Az intézmény az említett feltételnek való megfelelést a pozíció felvételekor, majd ezt követően legalább évente ellenőrzi.

Amennyiben azonban az elmúlt 12 hónapra vonatkozó adatok nem állnak teljeskörűen rendelkezésre, az intézmény illetékes hatóságának engedélyével 12 hónapnál rövidebb időszak évesített hozamkülönbözetét is használhatja.

(3)  
Az intézmény a KBF-ekben fennálló pozíciói tekintetében az (1) bekezdés a), b) és c) pontjában említett módszerek kombinációját is alkalmazhatja. Ugyanakkor az ugyanazon KBF-ben fennálló pozíciókra az intézmény csak az említett módszerek egyikét használja.
(4)  

Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában az intézmény a következő rendelkezések szerint végzi el a számításokat:

a) 

az e fejezet 2. szakaszában meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti szavatolótőke-követelmény kiszámítása céljából a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig először az említett szakaszban meghatározott legmagasabb szavatolótőke-követelménnyel járó, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelménnyel járó pozíciókat vállal, amíg el nem éri a teljes veszteség maximumának korlátját;

b) 

az e fejezet 5. szakaszában meghatározott nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig először az említett szakaszban meghatározott legmagasabb szavatolótőke-követelménnyel járó, majd egyre alacsonyabb tőkekövetelménnyel járó pozíciókat vállal, amíg el nem éri a teljes veszteség maximumának korlátját;

c) 

a KBF a megbízatása vagy a vonatkozó jog által megengedett maximális mértékig alkalmaz tőkeáttételt.

Az ugyanazon KBF-ben fennálló mindazon pozícióra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket, amelyekre az első albekezdésben említett számításokat alkalmazzák, egyedi alapon, külön portfólióként számítják ki az e fejezetben meghatározott módszer alkalmazásával.

(5)  
Az intézmény csak akkor alkalmazhatja az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában említett módszereket, ha a KBF megfelel a 132. cikk (3) bekezdésében és a 132. cikk (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott összes feltételnek.

▼M8

325k. cikk

Jegyzési garanciavállalásból eredő pozíciók

(1)  
Az intézmények az e cikkben meghatározott eljárást alkalmazhatják a hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok tekintetében jegyzési garanciavállalásból eredően fennálló pozíciók piaci kockázatával kapcsolatos szavatolótőke-követelmények kiszámítására.
(2)  

Az intézményeknek az 1. táblázatban felsorolt megfelelő szorzók egyikét kell alkalmazniuk az egyes kibocsátókban jegyzési garanciavállalással szerzett összes pozíciójuk nettó érzékenységére, kivéve azokat a jegyzési garanciavállalásokat, amelyeket hivatalos megállapodás alapján harmadik fél az intézménytől lejegyzett, vagy amelyekre jegyzési garanciát vállalt, és a piaci kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményeket az e fejezetben meghatározott módszer szerint, a korrigált nettó érzékenységek alapján kell kiszámítaniuk.



1. táblázat

0. munkanap

0 %

1. munkanap

10 %

2–3. munkanap

25 %

4. munkanap

50 %

5. munkanap

75 %

5. munkanap után

100 %

E cikk alkalmazásában a 0. munkanap az a munkanap, amelyen az intézmény feltétel nélkül kötelezetté válik ismert mennyiségű értékpapír előre meghatározott áron történő jegyzési garanciavállalására.

(3)  
Az intézményeknek értesíteniük kell az illetékes hatóságokat az e cikkben meghatározott eljárás alkalmazásáról.



3. szakasz

Kockázati tényezők és érzékenységek meghatározása



1. alszakasz

Kockázati tényezők meghatározása

325l. cikk

Általános kamatlábkockázati tényezők

(1)  
Minden általános kamatlábkockázati tényező, többek között az inflációs kockázat és a kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázat esetében devizánként egy kategóriát kell meghatározni, amelyek mindegyike különböző típusú kockázati tényezőket tartalmaz.

A kamatlábérzékeny eszközökre alkalmazandó általános delta kamatlábkockázati tényezők az egyes pénznemekre és a következő lejáratokra vonatkozó releváns kockázatmentes kamatlábak: 0,25 év, 0,5 év, 1 év, 2 év, 3 év, 5 év, 10 év, 15 év, 20 év, 30 év. Az intézményeknek a kockázati tényezőket lineáris interpolációval vagy az intézmény független kockázat-ellenőrzési részlege által a piaci kockázatnak vagy az eredménynek a felső vezetés felé történő jelentéséhez használt árazó függvényekkel leginkább összhangban álló módszer alkalmazásával kell hozzárendelniük a meghatározott lejárati pontokhoz.

(2)  
Az intézményeknek az egyes devizákra vonatkozó kockázatmentes kamatlábakat az intézmény kereskedési könyvében tartott olyan pénzpiaci eszközök – például az egynapos kamatra vonatkozó kamatcsereügyletek – alapján kell megállapítaniuk, amelyek hitelkockázata a legalacsonyabb.
(3)  
Amennyiben az intézmények nem tudják alkalmazni a (2) bekezdésben említett módszert, a kockázatmentes kamatlábaknak az intézmény által a piaci pozíciók piaci áron történő értékeléséhez használt egy vagy több, piac által implikált swapgörbére (például a bankközi kamatlábswapok görbéire) kell alapulniuk.

Amennyiben a (2) bekezdésben és az e bekezdés első albekezdésében leírt, a piac által implikált swapgörbékre vonatkozó adatok nem elegendőek, a kockázatmentes kamatlábak egy adott deviza esetében levezethetők a legmegfelelőbb államkötvény-hozamgörbéből.

Ha az intézmények az e bekezdés második albekezdésében meghatározott eljárással összhangban megállapított általános kamatlábkockázati tényezőket állampapírokra alkalmazzák, az állampapír nem zárható ki a hitelfelár-kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelmények alól. Ezekben az esetekben, ha a hitelfelár-elemtől nem lehet elkülöníteni a kockázatmentes kamatlábat, a kockázati tényezővel szembeni érzékenységet az általános kamatlábkockázathoz és a hitelfelár-kockázathoz egyaránt hozzá kell rendelni.

(4)  
Az általános kamatlábkockázati tényezők esetében az egyes devizák különálló kategóriát alkotnak. Az intézményeknek a 6. szakasznak megfelelően az egy kategórián belüli, de különböző lejáratú kockázati tényezőkhöz eltérő kockázati súlyt kell rendelniük.

Az intézményeknek további kockázati tényezőket kell alkalmazniuk az olyan hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok inflációs kockázatára, amelyek pénzáramlásai funkcionálisan függnek az inflációs rátáktól. Ezek a további kockázati tényezők devizánként a különböző lejáratokhoz kapcsolódó, piac által implikált inflációs ráták egy vektorából állnak. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi inflációs ráta az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül.

(5)  
Az intézményeknek az instrumentumnak a (4) bekezdésben említett, inflációs kockázatra vonatkozó további kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységét úgy kell kiszámítaniuk, hogy megállapítják, hogy az instrumentum értéke az árazási modell szerint mennyivel változik a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulása esetén. Minden deviza különálló kategóriát alkot. Az intézményeknek az egyes kategóriákon belül az inflációt egyetlen kockázati tényezőként kell kezelniük, az egyes vektorok összetevőinek számától függetlenül. Az intézményeknek a kategóriára vonatkozó egyetlen nettó érzékenységet kell meghatározniuk oly módon, hogy az e bekezdésben leírtaknak megfelelően számított, inflációval szembeni érzékenységeket a kategórián belül nettósítják.
(6)  
A különböző devizákban történő kifizetéseket magukban foglaló, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok esetében figyelembe kell venni az e devizák közötti kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázatot is. Az érzékenységen alapuló módszer keretében az intézmények által alkalmazandó kockázati tényező az egyes devizák és az USA-dollár, illetve euro közötti kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázat. Az intézményeknek az olyan kétdevizás bázisokat, amelyek nem valamely deviza és az USA-dollár közötti vagy valamely deviza és az euro közötti bázishoz kapcsolódnak, vagy az USA-dollárhoz képesti vagy az euróhoz képesti bázisként kell kiszámítaniuk.

Az egyes kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezők devizánként a különböző lejáratokra vonatkozó kereszt-devizaárfolyam alap egy vektorából állnak. Az egyes hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi kétdevizás bázis az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül. Minden deviza különálló kategóriát alkot.

Az intézményeknek az instrumentum kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezővel szembeni érzékenységét úgy kell kiszámítaniuk, hogy megállapítják, hogy az instrumentum értéke az árazási modell szerint mennyivel változik a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulása esetén. Minden deviza különálló kategóriát alkot. Az egyes kategóriákon belül két lehetséges eltérő kockázati tényezőt kell figyelembe venni: az adott deviza és az euro közötti bázist és az adott deviza és az USA-dollár közötti bázist, tekintet nélkül az egyes kereszt-devizaárfolyam alap vektorai összetevőinek számára. A kategóriánkénti nettó érzékenységek száma legfeljebb kettő lehet.

(7)  
Az általános kamatlábbal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó, általános vega kamatlábkockázati tényezők a (2) és a (3) bekezdésben leírt megfelelő kockázatmentes kamatlábak implikált volatilitásai, amelyeket a pénznemtől függően kell kategóriákhoz és az egyes kategóriákon belül a következő lejáratokhoz hozzárendelni: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. Devizánként egy kategória van.

Az intézményeknek nettósítás céljából úgy kell tekinteniük, hogy az ugyanazon kockázatmentes kamatlábakhoz kapcsolódó és ugyanahhoz a lejárathoz hozzárendelt implikált volatilitások egyazon kockázati tényezőt képeznek.

Amikor az intézmények az e bekezdésben említetteknek megfelelően az implikált volatilitásokat hozzárendelik a lejáratokhoz, a következő követelményeket kell alkalmazni:

a) 

ahol az opció lejárata az alapul szolgáló eszköz lejáratához igazodik, egyetlen kockázati tényezőt kell figyelembe venni, amelyet az adott lejárathoz kell hozzárendelni;

b) 

ahol az opció lejárata rövidebb, mint az alapul szolgáló eszköz lejárata, a következő kockázati tényezőket kell figyelembe venni az alábbiaknak megfelelően:

i. 

az első kockázati tényezőt az opció lejáratához kell hozzárendelni;

ii. 

a második kockázati tényezőt az opció alapjául szolgáló eszköz – opció lejárati időpontjában számított – hátralévő futamidejéhez kell hozzárendelni.

(8)  
Az intézmény által alkalmazandó általános görbületi kamatlábkockázati tényezők devizánként a kockázatmentes kamatlábak egy vektorából állnak, amely egy adott kockázatmentes hozamgörbét fejez ki. Minden deviza különálló kategóriát alkot. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi különböző lejáratú kockázatmentes kamatláb az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül.
(9)  
Az intézményeknek a 325g. cikkel összhangban kell kiszámítaniuk az instrumentumnak a görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét. A görbületkockázat meghatározásához az intézményeknek a különböző hozamgörbéknek megfelelő és eltérő számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként kell figyelembe venniük, amennyiben e vektorok ugyanazon devizának felelnek meg. Az intézményeknek nettósítaniuk kell az ugyanazon kockázati tényezővel szembeni érzékenységeket. Kategóriánként csak egy nettó érzékenységet lehet figyelembe venni.

Az inflációs kockázatok és a kétdevizásbázis-kockázatok tekintetében nem kell a görbületkockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményeket megállapítani.

325m. cikk

Hitelfelár-kockázati tényezők nem értékpapírosítás esetén

(1)  
Az intézmények által a hitelfelárral szemben érzékeny, nem értékpapírosítási instrumentumokra alkalmazandó delta hitelfelár-kockázati tényezőket ezen instrumentumok kibocsátóinak hitelkockázati felárai jelentik, amelyek a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból és hitel-nemteljesítési csereügyletekből következnek, és amelyek az alábbi lejárati időkhöz vannak hozzárendelve: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. Az intézményeknek kibocsátónként és lejáratonként egy kockázati tényezőt kell alkalmazniuk, függetlenül attól, hogy a szóban forgó kibocsátó hitelkockázati felára hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok vagy hitel-nemteljesítési csereügyletek alapján került-e kiszámításra. A kategóriák a 6. szakaszban említett ágazati kategóriák, és az egyes kategóriáknak a releváns tényezőhöz kapcsolódó valamennyi kockázati tényezőt tartalmazniuk kell.
(2)  
Az intézmények által a hitelfelárral szemben érzékeny, nem értékpapírosítási alapul szolgáló eszközökkel rendelkező opciókra alkalmazandó vega hitelfelár-kockázati tényezők az alapul szolgáló eszköz kibocsátójára alkalmazott, (1) bekezdés szerinti hitelkockázati felárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó opció lejáratának megfelelően: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. Ugyanazokat a kategóriákat kell használni, mint amelyek a nem értékpapírosítási ügyletek delta hitelfelár-kockázatához felhasználásra kerültek.
(3)  
Az intézmények által a nem értékpapírosítási instrumentumokhoz alkalmazott hitelfelár-görbületkockázati tényezők a hitelkockázati felárak egy vektorából állnak, amely a kibocsátó specifikus hitelkockázatifelár-görbéjét fejezi ki. Az egyes instrumentumok esetében a vektornak annyi összetevőből kell állnia, amennyi különböző lejáratú hitelkockázati felár az intézmény árazási modelljében az adott instrumentum esetében változóként felhasználásra kerül. Ugyanazokat a kategóriákat kell használni, mint amelyek a nem értékpapírosítási ügyletek delta hitelfelár-kockázatához felhasználásra kerültek.
(4)  
Az intézményeknek a 325g. cikkel összhangban kell kiszámítaniuk az instrumentumnak a görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét. A görbületkockázat meghatározásához az intézményeknek a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, illetve a hitel-nemteljesítési csereügyletek alapján kiszámított, különböző számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként kell figyelembe venniük, feltéve hogy e vektorok ugyanazon kibocsátónak felelnek meg.

325n. cikk

Hitelfelár-kockázati tényezők értékpapírosítás esetén

(1)  
Az intézményeknek a (3) bekezdésben említett hitelfelár-kockázati tényezőit kell alkalmazniuk a 325. cikk (6), (7) és (8) bekezdése szerint az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókra.

Az intézményeknek az (5) bekezdésben említett hitelfelár-kockázati tényezőit kell alkalmazniuk azokra az értékpapírosítási pozíciókra, amelyek a 325. cikk (6), (7) és (8) bekezdése szerint nem szerepelnek az ACTP-ben.

(2)  
Az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára alkalmazandó kategóriáknak meg kell egyezniük a nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára alkalmazandó kategóriákkal, a 6. szakaszban említetteknek megfelelően.

A nem az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára alkalmazandó kategóriák specifikusak e kockázati kategóriára nézve, a 6. szakaszban említetteknek megfelelően.

(3)  

Az intézmények által az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó hitelfelár-kockázati tényezők a következők:

a) 

a delta kockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapul szolgáló kitettségei kibocsátóinak az alábbi lejárati időkre vonatkozó releváns hitelkockázati felárai, amelyek a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokból és a hitel-nemteljesítési csereügyletekből következnek: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

b) 

az alapul szolgáló eszközként az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókkal rendelkező opciókra alkalmazandó vega kockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapul szolgáló kitettségeinek kibocsátójára vonatkozó, az e bekezdés a) pontjában leírtaknak megfelelően kiszámított hitelkockázati felárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

c) 

a görbületkockázati tényezők az értékpapírosítási pozíció alapjául szolgáló kitettségek kibocsátóinak releváns hitelfelár-hozamgörbéi, különböző lejáratú, az e bekezdés a) pontjában leírtak szerint kiszámított hitelkockázati felárak vektoraként kifejezve; minden egyes instrumentum esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi különböző lejáratú hitelkockázati felár az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználásra kerül.

(4)  
Az intézményeknek a 325g. cikkel összhangban kell kiszámítaniuk az értékpapírosítási pozíciónak a görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét. A görbületkockázat kiszámításához az intézményeknek a vagy a releváns hitelviszonyt megtestesítő instrumentumok, vagy a hitel-nemteljesítési csereügyletek alapján kiszámított, különböző számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként kell figyelembe venniük, amennyiben az említett vektorok ugyanazon kibocsátónak felelnek meg.
(5)  

Az intézmények által a nem az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókra alkalmazandó hitelfelár-kockázati tényezőket az alapul szolgáló instrumentumok felára helyett az ügyletrészsorozat felára alapján kell meghatározni, és e tényezők a következők:

a) 

a delta kockázati tényezők az ügyletrészsorozat releváns hitelkockázati felárai, az ügyletrészsorozat lejárata szerint a következő lejárati időkhöz hozzárendelve: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

b) 

az alapul szolgáló eszközként a nem az ACTP-ben szereplő értékpapírosítási pozíciókkal rendelkező opciókra alkalmazandó vega kockázati tényezők az ügyletrészsorozatok hitelkockázati felárainak implikált volatilitásai, amelyek mindegyike a következő lejárati időkhöz hozzárendelt a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

c) 

a görbületkockázati tényezők megegyeznek az e bekezdés a) pontjában leírt tényezőkkel; e kockázati tényezők mindegyikére a 6. szakaszban említett közös kockázati súlyt kell alkalmazni.

325o. cikk

Részvénypiaci kockázati tényezők

(1)  
Az összes részvénypiaci kockázati tényező esetében a 6. szakaszban említett ágazati kategóriákat kell alkalmazni.
(2)  
Az intézmények által alkalmazandó részvénypiaci delta kockázati tényezők: az összes azonnali részvényárfolyam és az összes részvényrepo-kamatláb.

A részvénypiaci kockázat megállapításának céljára egy konkrét részvényrepogörbe képezi az egyetlen kockázati tényezőt, amely a különböző lejárati időkre vonatkozó repokamatlábak vektoraként kerül kifejezésre. Minden egyes instrumentum esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi különböző lejáratú repokamatláb az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználásra kerül.

Az intézményeknek az instrumentum részvénypiaci kockázati tényezővel szembeni érzékenységét úgy kell kiszámítaniuk, hogy megállapítják, hogy az instrumentum értéke az árazási modell szerint mennyivel változik a vektor egyes összetevőinek 1 bázisponttal történő elmozdulása esetén. Az intézményeknek az ugyanazon tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír repokamat-kockázati tényezőjével szembeni érzékenységeket nettósítaniuk kell, függetlenül az egyes vektorok összetevőinek számától.

(3)  
Az intézmények által a részvénypiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó vega részvénypiaci kockázati tényezők az azonnali részvényárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opció lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. A részvényrepo-kamatlábakra nem kell vega kockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményt megállapítani.
(4)  
Az intézmények által a részvénypiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó részvénypiaci görbületkockázati tényezők az azonnali részvényárfolyamok, a megfelelő opciók lejáratától függetlenül. A részvényrepo-kamatlábakra nem kell görbületkockázattal kapcsolatos szavatolótőke-követelményt megállapítani.

325p. cikk

Árukockázati tényezők

(1)  
Az összes árukockázati tényező esetében a 6. szakaszban említett ágazati kategóriákat kell alkalmazni.
(2)  
Az intézmények által az árupiaccal szemben érzékeny instrumentumokra alkalmazandó delta árukockázati tényezők az áruk azonnali árai árutípusok és a következő lejáratok szerint: 0,25 év, 0,5 év, 1 év, 2 év, 3 év, 5 év, 10 év, 15 év, 20 év, 30 év. Az intézmények csak akkor tekinthetik úgy, hogy ugyanazon – azonos lejáratú – árutípusra vonatkozó két áruár azonos kockázati tényezőt képez, ha a teljesítési helyre vonatkozó jogi feltételek azonosak.
(3)  
Az intézmények által az árupiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó vega árupiaci kockázati tényezők az árutípusonkénti áruárak implikált volatilitásai, amelyeket a következő lejárathoz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opciók lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év. Az intézményeknek az ugyanazon árutípussal szembeni és ugyanazon lejárathoz hozzárendelt érzékenységeket egyetlen kockázati tényezőként kell figyelembe venniük, amelyeket aztán nettósítaniuk kell.
(4)  
Az intézmények által az árupiaccal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó árupiaci görbületkockázati tényezők az árutípusra vonatkozó, különböző lejáratú áruárak, vektorként kifejezve. Minden egyes eszköz esetében a vektornak annyi összetevőt kell tartalmaznia, amennyi áruárat az adott áru tekintetében az intézmény árazási modelljében az adott eszköz esetében változóként felhasználnak. Az intézmények nem tehetnek különbséget az áruárak között teljesítési hely szerint.

Az instrumentumnak a görbületkockázati képletben használt minden egyes kockázati tényezővel szembeni érzékenységét a 325g. cikkel összhangban kell kiszámítani. A görbületkockázat meghatározásához az intézményeknek az eltérő számú összetevőből álló vektorokat ugyanazon kockázati tényezőként kell figyelembe venniük, amennyiben e vektorok ugyanazon árutípusnak felelnek meg.

325q. cikk

Devizaárfolyam-kockázati tényezők

▼M11

(1)  
Az intézmények által a devizaárfolyammal szemben érzékeny instrumentumokra alkalmazandó delta devizaárfolyam-kockázati tényezők az instrumentum pénznemének az intézmény adatszolgáltatási pénznemében vagy az intézmény bázisdevizájában kifejezett azonnali árfolyamai, amennyiben az intézmény a (7) bekezdés szerinti bázisdevizát használ. Devizapáronként egy kategóriát kell megállapítani egyetlen kockázati tényezővel és egyetlen nettó érzékenységgel.

▼M8

(2)  
Az intézmények által a devizaárfolyammal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező opciókra alkalmazandó vega devizaárfolyam-kockázati tényezők az (1) bekezdésben említett devizapárok árfolyamainak implikált volatilitásai. Az árfolyamok említett implikált volatilitásait a következő lejárati időkhöz kell hozzárendelni a szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó megfelelő opciók lejárata szerint: 0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év.

▼M11

(3)  
Az intézmények által a devizaárfolyammal szemben érzékeny alapul szolgáló eszközzel rendelkező instrumentumokra alkalmazandó devizaárfolyam-görbületkockázati tényezők az (1) bekezdésben említett delta devizaárfolyam-kockázati tényezőknek felelnek meg.

▼M8

(4)  
A devizaárfolyammal összefüggő delta kockázati, vega kockázati és görbületkockázati tényezők tekintetében az intézményeknek nem kell különbséget tenniük egy deviza onshore és offshore árfolyama között.

▼M11

(5)  
Amennyiben a görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó i instrumentum alapjául szolgáló devizaárfolyam nem vonatkoztatható sem az intézmény adatszolgáltatási pénznemére, sem az intézmény bázisdevizájára, az intézmény 1,5-tel eloszthatja a 325 g. cikk (2) bekezdésében meghatározott megfelelő image és image összetevőket, amelyek esetében xk az alapul szolgáló eszköz két pénznemének egyike és – az adott esettől függően – az intézmény adatszolgáltatási pénzneme vagy az intézmény bázisdevizája közötti devizaárfolyam-kockázati tényező.
(6)  
Illetékes hatóságának engedélyével az intézmény a 325 g. cikk (2) bekezdésében meghatározott image és image összetevőket egységesen 1,5-tel eloszthatja a devizaárfolyammal kapcsolatos és a görbületkockázathoz kapcsolódó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartozó instrumentumok összes devizaárfolyam-kockázati tényezője tekintetében, feltéve, hogy az intézmény adatszolgáltatási pénznemén vagy adott esetben az intézmény bázisdevizáján alapuló, az említett összetevők számításánál figyelembe vett devizaárfolyam-kockázati tényezőket egyidejűleg eltolják.
(7)  

Az (1) és a (3) bekezdéstől eltérve az intézmény az illetékes hatósága engedélyével a devizaárfolyammal összefüggő delta kockázati és görbületkockázati tényezők kifejezése céljából az összes azonnali devizaárfolyam esetében az adatszolgáltatás pénzneme helyett másik pénznemet („bázisdevizát”) alkalmazhat, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

az intézmény csak egy bázisdevizát alkalmaz;

b) 

az intézmény a bázisdevizát minden kereskedési könyvi és nem kereskedési könyvi pozíciójára egységesen alkalmazza;

c) 

az intézmény az illetékes hatósága számára kielégítően bizonyította, hogy:

i. 

a választott bázisdeviza alkalmazásával az intézmény devizaárfolyam-kockázatnak kitett pozíciói kockázata megfelelően reprezentált;

ii. 

a bázisdeviza megválasztása összeegyeztethető azzal a móddal, ahogyan az intézmény az érintett devizaárfolyam-kockázatokat belsőleg kezeli;

iii. 

a bázisdeviza megválasztása elsődlegesen nem az intézmény szavatolótőke-követelményeinek csökkentésére irányul;

d) 

az intézmény figyelembe veszi az adatszolgáltatás pénzneme és a bázisdeviza közötti váltás kockázatát.

Az intézmény, amely számára engedélyezték a bázisdeviza első albekezdés szerinti használatát, az ebből eredően a devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket a bázisdeviza és az adatszolgáltatás pénzneme közötti érvényes azonnali átváltási árfolyamon átszámítja az adatszolgáltatás pénznemére.

▼M8



2. alszakasz

Az érzékenységek meghatározása

325r. cikk

Delta kockázati érzékenységek

(1)  

Az intézményeknek a delta általános kamatlábkockázati (GIRR) érzékenységek értékét az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:

a) 

a kockázatmentes kamatlábakat tartalmazó kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

image

ahol:

image

=

a kockázatmentes kamatlábakat tartalmazó kockázati tényezőkkel szembeni érzékenység;

rkt

=

a k kockázatmentes görbe esetében a t lejárathoz tartozó kamatláb;

Vi (.)

=

i instrumentum árazó függvénye; és

x,y

=

a Vi árazó függvényben a rkt-től eltérő kockázati tényezők;

b) 

az inflációs kockázatból és a kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítani:

image

ahol:

image

=

az inflációs kockázatból és a kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenység;

image

=

m-dimenziós vektor, amely az implikált inflációs görbét vagy egy adott j pénznem kereszt-devizaárfolyam alap görbéjét fejezi ki, ahol m az i instrumentum árazási modelljében alkalmazott, inflációhoz vagy kereszt-devizaárfolyam alaphoz kapcsolódó változók számának felel meg;

image

=

(1 x m) dimenziójú, kizárólag egyesekből álló egységmátrix;

Vi (.)

=

i instrumentum árazó függvénye; és

y, z

=

az árazási modell egyéb változói.

(2)  

Az intézményeknek a következőképpen kell kiszámítaniuk a delta hitelfelár-kockázati érzékenységeket valamennyi értékpapírosítási és nem értékpapírosítási pozícióra:

image

ahol:

image

=

a delta hitelfelár-kockázati érzékenységek valamennyi értékpapírosítási és nem értékpapírosítási pozíció esetében;

cskt

=

j kibocsátó hitelkockázati felárának értéke t lejárati időpontban;

Vi (.)

=

i instrumentum árazó függvénye; és

x,y

=

a Vi árazó függvényben a cskt-től eltérő kockázati tényezők.

(3)  

Az intézményeknek a részvénypiaci kockázati delta érzékenységet az alábbiak szerint kell kiszámítaniuk:

a) 

az azonnali részvényárfolyamokból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységeket az alábbiak szerint kell kiszámítani:

image

ahol:

sk

=

az azonnali részvényárfolyamokból eredő kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységek;

k

=

egy adott, tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír;

EQk

=

a szóban forgó, tulajdoni részesedést megtestesítő értékpapír azonnali árfolyama;

Vi (.)

=

i instrumentum árazó függvénye; és

x,y

=

a Vi árazó függvényben az EQk-tól eltérő kockázati tényezők;

b) 

a részvényrepo-kamatokból álló kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységeket az alábbiak szerint kell kiszámítani:

image

ahol:

image

=

a részvényrepo-kamatokból álló kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységek;

k

=

a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumot jelölő index;

image

=

m-dimenziós vektor, amely egy adott k tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumhoz kapcsolódó repoügylet lejárati struktúráját fejezi ki, ahol m az i instrumentum árazási modelljében alkalmazott, különböző lejáratoknak megfelelő repokamatlábak számának felel meg;

image

=

(1m) dimenziójú, kizárólag egyesekből álló egységmátrix;

Vi (.)

=

i instrumentum árazó függvénye; és

x,y

=

a Vi árazó függvényben az
image -tól eltérő kockázati tényezők.

(4)  

Az intézményeknek az egyes k kockázati tényezőkel szembeni delta árukockázati érzékenységet a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

sk

=

delta árukockázati érzékenység;

k

=

adott árukockázati tényező;

CTYk

=

a k kockázati tényező értéke;

▼C7

Vi (.)

=

i instrumentum árazó függvénye; és

▼M8

y, z

=

az i instrumentum árazási modelljében a CTYk-tól eltérő kockázati tényezők.

(5)  

Az intézményeknek az egyes k devizaárfolyam-kockázati tényezőkkel szembeni delta devizaárfolyam-kockázati érzékenységeket a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

sk

=

delta devizaárfolyam-kockázati érzékenység;

k

=

adott devizaárfolyam-kockázati tényező;

FXk

=

a kockázati tényező értéke;

▼C7

Vi (.)

=

i instrumentum árazó függvénye; és

▼M8

y, z

=

az i instrumentum árazási modelljében az FXk-tól eltérő kockázati tényezők.

325s. cikk

Vega kockázati érzékenységek

(1)  

Az intézményeknek egy opció adott k kockázati tényezővel szembeni vega kockázati érzékenységét a következőképpen kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

sk

=

egy opció vega kockázati érzékenysége;

k

=

egy implikált volatilitásból álló, specifikus vega kockázati tényező;

volk

=

e kockázati tényező értéke, amelyet százalékban kell kifejezni; és

x,y

=

a Vi árazó függvényben a volk-től eltérő kockázati tényezők.

(2)  
Azon kockázati osztályok esetében, amelyeknél a vega kockázati tényezőknek lejárati dimenziója van, de amelyek esetében a kockázati tényezők hozzárendelésére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók, mivel az opciók nem rendelkeznek lejárattal, az intézményeknek ezeket a kockázati tényezőket a leghosszabb előírt lejárati időhöz kell hozzárendelniük. Ezek az opciók a fennmaradó kockázatra vonatkozó többlet hatálya alá tartoznak.
(3)  
Olyan opciók esetében, amelyek nem rendelkeznek kötési árral vagy limitárral, illetőleg olyan opciók esetében, amelyek több kötési árral vagy limitárral rendelkeznek, az intézményeknek az intézményen belül az opció árazásához használt kötési árakhoz és lejárathoz való hozzárendelést kell alkalmazniuk. Ezek az opciók is a fennmaradó kockázatra vonatkozó többlet hatálya alá tartoznak.
(4)  
Az intézményeknek nem kell kiszámítaniuk a 325. cikk (6),, (7) és (8) bekezdésében említett, ACTP-ben levő azon értékpapírosítási ügyletrészsorozatok vega kockázatát, amelyeknek nincs implikált volatilitásuk. Ezekre az értékpapírosítási ügyletrészsorozatokra delta kockázati és görbületkockázati szavatolótőke-követelményt kell számítani.

325t. cikk

Az érzékenységi számításokra vonatkozó követelmények

(1)  
Az intézményeknek az ebben az alszakaszban szereplő képletek alkalmazásával, a felső vezetésnek az eredményről való beszámolás alapjául szolgáló intézményi árazási modellek alapján kell meghatározniuk az érzékenységeket.

Az első albekezdéstől eltérve az illetékes hatóságok előírhatják az 1b. fejezetben meghatározott alternatív belső modellen alapuló módszer alkalmazására engedélyt kapott intézményeknek, hogy a belső modellen alapuló módszerük kockázatmérési rendszerének árazó függvényeit alkalmazzák az érzékenységek kiszámításához az e fejezet szerinti, a piaci kockázat szavatolótőke-követelményeinek számítása és az arról való, a 430b. cikk (3) bekezdésével összhangban történő adatszolgáltatás céljából.

(2)  
Az intézmények az opcionalitással rendelkező, a 325e. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett instrumentumok delta kockázati érzékenységeinek kiszámításánál állandónak feltételezhetik az implikált volatilitási kockázati tényezőket.
(3)  

Az opcionalitással rendelkező, illetve a 325e. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett instrumentumok vega kockázati érzékenységeinek kiszámításánál a következő követelmények alkalmazandók:

a) 

az általános kamatlábkockázat és a hitelkockázati felár tekintetében az intézményeknek minden pénznem tekintetében feltételezniük kell, hogy azoknak a volatilitási kockázati tényezőknek az alapul szolgáló eszköze, amelyre a vega kockázat kiszámítása történik, az említett instrumentumokhoz használt árazási modellben lognormális vagy normális eloszlást követ;

b) 

a részvénypiaci kockázat, az árukockázat és a devizaárfolyam-kockázat tekintetében az intézményeknek feltételezniük kell, hogy azoknak a volatilitási kockázati tényezőknek az alapul szolgáló eszköze, amelyre a vega kockázat kiszámítása történik, az instrumentumokhoz használt árazási modellben lognormális eloszlást követ.

(4)  
Az intézményeknek a hitelértékelési korrekciókkal szembeni érzékenységek kivételével minden érzékenységet ki kell számítaniuk.
(5)  

Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmény az illetékes hatóságok általi engedélyezés esetén a kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményeinek e fejezet szerinti kiszámításánál a delta kockázati érzékenységekre vonatkozóan alternatív fogalommeghatározást is használhat, feltéve hogy teljesíti az alábbi összes feltételt:

a) 

ezek az alternatív meghatározások használatosak belső kockázatkezelési célokra és az intézmény független kockázati kontroll egysége által a felső vezetés felé az eredményről való adatszolgáltatáshoz;

b) 

az intézmény demonstrálja, hogy ezek az alternatív meghatározások alkalmasabbak a pozícióra vonatkozó érzékenységek kezelésére, mint az ebben az alszakaszban meghatározott képletek, és az azok eredményeként kapott érzékenységek nem térnek el lényegesen a képletek alapján kapottaktól.

(6)  

Az (1) bekezdéstől eltérve az intézmény az illetékes hatóságok általi jóváhagyás esetén a kereskedési könyvi pozíciók szavatolótőke-követelményeinek e fejezet szerinti kiszámításánál a vega érzékenységeket kiszámíthatja az érzékenységek alternatív meghatározásának lineáris transzformációja alapján, feltéve hogy teljesíti az alábbi összes feltételt:

a) 

ezek az alternatív meghatározások használatosak belső kockázatkezelési célokra és az intézmény független kockázati kontroll egysége által a felső vezetés felé az eredményről való beszámoláshoz;

b) 

az intézmény demonstrálja, hogy ezek az alternatív meghatározások alkalmasabbak a pozíció tekintetében az érzékenységek kimutatására, mint az ebben az alszakaszban meghatározott képletek, és az első albekezdésben említett lineáris transzformáció eredménye vega kockázati érzékenységet tükröz.



4. szakasz

A fennmaradó kockázatra vonatkozó többlet

325u. cikk

A fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmények

(1)  
Az intézményeknek a 2. szakaszban meghatározott, piaci kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményeken kívül az intézményeknek kiegészítő szavatolótőke-követelményeket is alkalmazniuk kell az e cikkel összhangban fennmaradó kockázatnak kitettnek minősülő instrumentumokra.
(2)  

Egy instrumentum akkor minősül a fennmaradó kockázatnak kitett instrumentumnak, ha esetében az összes alábbi feltétel teljesül:

a) 

alapul szolgáló eszköze egzotikus instrumentum, amely e fejezet alkalmazása keretében olyan kereskedési könyvi instrumentumot jelent, amelynek az alapul szolgáló kitettsége nem tartozik sem a 2. szakaszban meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti delta, vega vagy görbületkockázatra vonatkozó eljárás, sem pedig az 5. szakaszban meghatározott nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény hatálya alá;

b) 

az instrumentum más fennmaradó kockázatoknak kitett instrumentum, amely e fejezet alkalmazásában az alábbi instrumentumok valamelyikét jelenti:

i. 

azon instrumentumok, amelyek a 2. szakaszban meghatározott érzékenységen alapuló módszer szerinti, vega és görbületkockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények hatálya alá tartoznak, és amelyek olyan megtérülést generálnak, amely nem reprodukálható hagyományos opciók és alapul szolgáló egységes részvényárfolyamok, áruk árai, árfolyamok, kötvényárak, hitel-nemteljesítési csereügyletek árai vagy kamatláb-csereügyletek véges számú lineáris kombinációjaként;

ii. 

azon instrumentumok, amelyek a 325. cikk (6) bekezdésében említett ACTP-ben szereplő pozíciót képeznek; az adott ACTP-ben szereplő, a 325. cikk (8) bekezdésében említett fedezeti pozíciók nem sorolandók ezen instrumentumok közé.

(3)  

Az intézményeknek az (1) bekezdésben említett kiegészítő szavatolótőke-követelményeket úgy kell kiszámítaniuk, hogy a (2) bekezdésben említett instrumentumok bruttó névleges értékének összegét megszorozzák a következő kockázati súlyokkal:

a) 

1,0 % a (2) bekezdés a) pontjában említett instrumentumok esetében;

b) 

0,1 % a (2) bekezdés b) pontjában említett instrumentumok esetében.

(4)  

Az (1) bekezdéstől eltérve, az intézménynek nem kell alkalmaznia a fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelményt arra az instrumentumra, amely megfelel a következő feltételek valamelyikének:

a) 

elismert tőzsdén jegyzik;

b) 

a 648/2012/EU rendeletnek megfelelően központi elszámolásra alkalmas;

c) 

tökéletesen ellentételezi egy másik kereskedési könyvi pozíció piaci kockázatát, amely esetben a két tökéletesen egyező kereskedési könyvi pozíció mentesül a fennmaradó kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-követelmény alól.

(5)  
Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak meghatározása érdekében, hogy a (2) bekezdés alkalmazása keretében mi minősül egzotikus alapul szolgáló eszköznek, és mely instrumentumok minősülnek más fennmaradó kockázatoknak kitett instrumentumnak.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezetek kidolgozásakor az EBH-nak legalább azt meg kell vizsgálnia, hogy az élettartam-kockázatot, az időjárást, a természeti katasztrófákat és a jövőbeli tényleges volatilitást egzotikus alapul szolgáló tényezőknek kell-e tekinteni.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. június 28-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.



5. szakasz

A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények

325v. cikk

Fogalommeghatározások és általános rendelkezések

(1)  

E szakasz alkalmazása céljából a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a)

„rövid kitettség” : a kibocsátó vagy kibocsátói csoport nemteljesítése nyereséget jelent az intézmény számára, függetlenül a kitettséget létrehozó instrumentum vagy ügylet típusától;

b)

„hosszú kitettség” : a kibocsátó vagy kibocsátói csoport nemteljesítése veszteséget jelent az intézmény számára, függetlenül a kitettséget létrehozó instrumentum vagy ügylet típusától;

c)

„váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg (bruttó JTD)” : annak a veszteségnek vagy nyereségnek a becsült nagysága, amelyet a kötelezett nemteljesítése eredményezne egy adott kitettségen;

d)

„váratlan nemteljesítésből eredő nettó összeg (nettó JTD)” : annak a veszteségnek vagy nyereségnek a becsült nagysága, amely az intézményt érné egy kötelezett nemteljesítéséből adódóan, a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek nettósítása után;

e)

„nemteljesítéskori veszteségráta” vagy „LGD” : a kötelezett nemteljesítéskori veszteségrátája az általa kibocsátott instrumentumon, az instrumentum névleges összegének arányában kifejezve;

f)

„nemteljesítési kockázati súly” : az egyes kötelezettek általi nemteljesítés – adott kötelezett hitelképességének megfelelő – becsült valószínűségét megjelenítő százalékos arány.

(2)  
A hitelviszonyt vagy tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokra, az ezeket alapul vevő származtatott ügyletekre és az olyan származtatott ügyletekre, amelyek megtérülését vagy valós értékét a származtatott ügylet partnerétől eltérő kötelezett nemteljesítése befolyásolja, nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményeket kell alkalmazni. Az intézményeknek a nemteljesítési kockázatra vonatkozó követelményeket külön-külön kell kiszámítaniuk a következő instrumentumtípusokra: nem értékpapírosítások, az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások és az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások. Az intézmények által alkalmazandó nemteljesítési kockázatra vonatkozó végleges szavatolótőke-követelményeket e három összetevő összege képezi.



1. alszakasz

A nem értékpapírosítások nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményei

325w. cikk

A váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek

(1)  

Az intézményeknek a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeket az egyes, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni hosszú kitettségek esetében a következőképpen kell kiszámítaniuk:

JTDhosszú = max {LGD Vnévleges + P&Lhosszú + Korrekcióhosszú;0}
ahol:

JTDhosszú

=

váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg hosszú kitettség esetében;

▼C7

Vnévleges

=

azon instrumentum névleges összege, amelyből a kitettség ered;

P&Lhosszú

=

ez a tag a hosszú kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe; és

Korrekcióhosszú

=

amennyiben az instrumentum, amelyből a kitettség ered, származtatott instrumentum, az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény veszteségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a növeléseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a csökkentéseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe.

▼M8

(2)  

Az intézményeknek a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeket az egyes, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokkal szembeni rövid kitettségek esetében a következőképpen kell kiszámítaniuk:

JTDrövid = min {LGD Vnévleges + P&Lrövid + Korrekciórövid;0}
ahol:

JTDrövid

=

váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg rövid kitettség esetében;

▼C7

Vnévleges

=

az instrumentum névleges összege, amelyből a kitettség ered és amelyet a képletbe negatív előjellel kell beállítani;

P&Lrövid

=

ez a tag a rövid kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe; és

Korrekciórövid

=

amennyiben az instrumentum, amelyből a kitettség ered, származtatott instrumentum, az az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény nyereségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a csökkentéseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a növeléseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe.

▼M8

(3)  

Az intézményeknek az (1) és a (2) bekezdés szerinti számítások céljából a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetében a következő nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) kell alkalmazniuk:

a) 

a nem előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokkal szembeni kitettségekre 100 %;

b) 

az előresorolt, hitelviszonyt megtestesítő instrumentumokkal szembeni kitettségekre 75 %;

c) 

a 129. cikk szerinti, fedezett kötvényekkel szembeni kitettségekre 25 %.

▼C7

(4)  

Az (1) és a (2) bekezdés szerinti számítások céljából a névleges összegét a következőképpen kell megállapítani:

a) 

kötvény esetében a névleges összeg a kötvény névértéke;

b) 

egy kötvényre vonatkozó értékesített eladási opció esetében a névleges összeg az opció névleges összege; egy kötvényre vonatkozó megvásárolt vételi opció esetében a névleges összeg 0.

(5)  

A tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokkal szembeni kitettségek esetében az intézményeknek a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeket a következőképpen kell kiszámítaniuk:

JTDhosszú = max {LGD · Vnévleges + P&Lhosszú + Korrekcióhosszú ;0}
JTDhosszú = min {LGD · Vnévleges + P&Lrövid + Korrekciórövid ;0}

ahol:

JTDhosszú

=

váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg hosszú kitettség esetében;

Vnévleges

=

azon instrumentum névleges összege, amelyből a kitettség ered; a készpénz jellegű tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum névleges összege a tőkeelem valós értéke; JTDrövid képlet esetén az instrumentum névleges összegét negatív előjellel kell bevinni a képletbe;

P&Lhosszú

=

ez a tag a hosszú kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe;

Korrekcióhosszú

=

az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény veszteségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a növeléseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a csökkentéseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe.

JTDrövid

=

váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összeg rövid kitettség esetében;

P&Lrövid

=

ez a tag a rövid kitettséget létrehozó instrumentum valós értékének változásai miatt az intézmény által már elszámolt nyereségek vagy veszteségek figyelembevételére szolgál; a nyereségeket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a veszteségeket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe;

Korrekciórövid

=

az az összeg, amellyel nemteljesítés esetén a származtatott instrumentum struktúrája miatt növelni vagy csökkenteni kell az intézmény nyereségét az alapul szolgáló instrumentumon keletkező teljes veszteséghez képest; a csökkentéseket pozitív előjellel kell bevinni a képletbe, a növeléseket pedig negatív előjellel kell bevinni a képletbe.

▼M8

(6)  
Az intézményeknek az (5) bekezdés szerinti számítás céljából a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok esetében 100 %-os nemteljesítéskori veszteségrátát (LGD) kell alkalmazniuk.
(7)  
Ha a nemteljesítési kockázatnak való kitettség olyan származtatott ügyletekből ered, amelyeknek a kötelezett nemteljesítése esetén érvényes megtérülése nem kötődik a kötelezett által kibocsátott valamely konkrét instrumentum névleges összegéhez vagy a kötelezett vagy az általa kibocsátott instrumentum nemteljesítéskori veszteségrátájához, az intézményeknek alternatív módszereket kell használniuk a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek becslésére.
(8)  

Az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia a következők részletesebb meghatározása érdekében:

▼C7

a) 

az intézményeknek az instrumentumok különböző típusai esetében a váratlan nemteljesítésből eredő összegek e cikknek megfelelő kiszámítása során hogyan kell meghatározniuk a P&Lhosszú, P&Lrövid, Korrekcióhosszú és Korrekciórövid elemeket;

▼M8

b) 

milyen alternatív módszereket használhatnak az intézmények a (7) bekezdésben említett, váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek becslésére.

c) 

a (4) bekezdés a) és b) pontjában említettektől eltérő, egyéb instrumentumok névleges összegeinek meghatározása.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. június 28-ig be kell nyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

325x. cikk

A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegek

(1)  
Az intézményeknek a rövid és a hosszú kitettségek bruttó váratlan nemteljesítésből eredő összegeinek nettósításával váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket kell számítaniuk. Nettósításra csak azonos kötelezettel szembeni kitettségek esetében kerülhet sor, ha a rövid kitettségek szenioritása nem nagyobb, mint a hosszú kitettségeké.
(2)  

A nettósítás a nettósítandó kitettségek lejáratától függően lehet teljes vagy részleges:

a) 

a nettósítást teljes mértékben kell elvégezni, ha a nettósítandó kitettségek lejárata legalább egy év;

b) 

a nettósítást részlegesen kell elvégezni, ha a nettósítandó kitettségek közül legalább egynek a lejárata egy évnél rövidebb, amely esetben az egy évnél rövidebb lejáratú egyes kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő összegét meg kell szorozni a kitettség lejáratának egy évhez viszonyított arányával.

(3)  
Amennyiben nettósítás nem lehetséges, a legalább egyéves lejáratú kitettségek esetében a váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket a váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegekkel egyenlő összegekben kell megállapítani. A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összeg kiszámításához az egy évnél rövidebb lejáratú váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeket meg kell szorozni a kitettség lejáratának egy évhez viszonyított arányával, amely legalább 3 hónap kell legyen.
(4)  
A (2) és a (3) bekezdés alkalmazásakor a származtatott ügyletek lejáratát kell figyelembe venni, és nem az alapul szolgáló eszközökét. A részvényjellegű készpénzkitettségek hozzárendelt lejárata az intézmény választása szerint egy év vagy három hónap lehet.

325y. cikk

A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények kiszámítása

(1)  

A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket a partner típusától függetlenül meg kell szorozni a hitelminőségüknek megfelelő nemteljesítési kockázati súlyokkal, a 2. táblázatnak megfelelően:



2. táblázat

Hitelminőségi kategória

Nemteljesítési kockázati súly

1. hitelminőségi besorolás

0,5 %

2. hitelminőségi besorolás

3 %

3. hitelminőségi besorolás

6 %

4. hitelminőségi besorolás

15 %

5. hitelminőségi besorolás

30 %

6- hitelminőségi besorolás

50 %

Nem minősített

15 %

Nem teljesített

100 %

(2)  
A nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmények tekintetében 0 %-os kockázati súlyt kell rendelni az olyan kitettségekhez, amelyek a II. cím 2. fejezete szerinti, hitelkockázatra vonatkozó sztenderd módszer alapján 0 %-os nemteljesítési kockázati súlyt kapnának.
(3)  
Váratlan nemteljesítésből eredő súlyozott nettó összegeket a következő kategóriákhoz kell rendelni: vállalatok, kormányzatok és helyi önkormányzatok/települések.
(4)  

Az egyes kategóriákon belül a váratlan nemteljesítésből eredő súlyozott nettó összegeket összesíteni kell a következő képletnek megfelelően:

image
ahol:

DRCb

=

a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye;

i

=

a b kategóriához tartozó instrumentumot jelölő index;

RWi

=

a kockázati súly; és

WtS

=

a kategórián belüli fedezeti kapcsolatok alapján járó kedvezménynek megfelelő arányszám, amelyet a következőképpen kell kiszámítani:

image

A DRCb és a WtS kiszámítása céljából a hosszú és a rövid pozíciók aggregálását a kategória minden pozíciójára el kell végezni, függetlenül azok hitelminőségi besorolásától, a nemteljesítési kockázatra vonatkozó kategóriaspecifikus szavatolótőke-követelmények kiszámítása céljából.

(5)  
A nem értékpapírosítások általi nemteljesítési kockázatra vonatkozó végső szavatolótőke-követelményt a kategóriaszintű szavatolótőke-követelmények egyszerű összegeként kell kiszámítani.



2. alszakasz

Az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások nemteljesítési kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelmények

325z. cikk

Váratlan nemteljesítésből eredő összegek

(1)  
Az értékpapírosítási kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeként a piaci értéküket kell figyelembe venni, ha pedig az nem áll rendelkezésre, akkor az alkalmazandó számviteli szabályozással összhangban meghatározott valós értéküket.
(2)  
A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket a pozíciók váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeinek nettósításával kell meghatározni. Nettósításra csak azonos alapul szolgáló eszközhalmazzal rendelkező és azonos ügyletrészsorozathoz tartozó értékpapírosítási kitettségek között kerülhet sor. A különböző alapul szolgáló eszközhalmazzal rendelkező értékpapírosítási kitettségek közötti nettósítás nem engedélyezett, akkor sem, ha az alsó és a felső veszteségviselési határok azonosak.
(3)  
Ha a meglévő értékpapírosítási kitettségek felbontásával vagy kombinációjával más meglévő értékpapírosítási kitettségek a lejárat kivételével tökéletesen reprodukálhatók, a nettósítás céljából a meglévő értékpapírosítási kitettségek helyett fel lehet használni az említett felbontásból vagy kombinációból eredőket.
(4)  
Ha az alaptermékek tekintetében meglévő kitettségek felbontásával vagy kombinációjával egy meglévő értékpapírosítási kitettség teljes ügyletrészsorozati struktúrája tökéletesen reprodukálható, a nettósítás céljából a meglévő értékpapírosítási kitettségek helyett fel lehet használni az említett felbontásból vagy kombinációból eredő kitettségeket. Ha az alaptermékeket így használják, azokat nem szabad figyelembe venni a nem értékpapírosítások nemteljesítési kockázatának kezelésekor.
(5)  
A 325x. cikk mind a meglévő értékpapírosítási kitettségekre, mind pedig a (3) vagy (4) bekezdéssel összhangban használt értékpapírosítási kitettségekre alkalmazandó. A releváns lejáratok az értékpapírosítási ügyletrészsorozatok lejáratai.

325aa. cikk

Az értékpapírosítások nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményének kiszámítása

(1)  
Az értékpapírosítási kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeit meg kell szorozni az adott értékpapírosítási kitettségre – így az STS-értékpapírosításokra is – a II. cím 5. fejezetének 3. szakaszában meghatározott módszerhierarchiának megfelelően és a partner típusától függetlenül a nem kereskedési könyvben alkalmazott kockázati súly 8 %-ával.
(2)  
Ha a kockázati súlyokat a SEC-IRBA vagy a SEC-ERBA szerint számítják ki, az összes ügyletrészsorozatra egyéves lejáratot kell alkalmazni.
(3)  
Az egyedi pénzeszköz-értékpapírosítási kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő, kockázattal súlyozott összegeit a pozíció valós értékére kell korlátozni.
(4)  

Váratlan nemteljesítésből eredő, kockázattal súlyozott nettó összegeket kell hozzárendelni a következő kategóriákhoz:

a) 

egy közös kategória a vállalati kitettségekre, régiótól függetlenül;

b) 

44 különböző kategória, régiónként egy-egy külön kategóriával a második albekezdésben meghatározott 11 meghatározott mindegyik eszközosztály esetében.

Az első albekezdés alkalmazásában a 11 eszközosztály a következő: eszközfedezetű kereskedelmi értékpapírok (ABCP), gépjárműhitel/-lízingek, lakóingatlannal fedezett értékpapírok (RMBS), hitelkártyák, üzleti ingatlannal fedezett értékpapírok (CMBS), hitellel fedezett kötelezvények, CDO-val fedezett CDO, kis- és középvállalkozások (kkv-k), hallgatói hitelek, egyéb lakossági, egyéb nagykereskedelmi. A négy régió: Ázsia, Európa, Észak-Amerika és a világ egyéb részei.

(5)  
Az intézményeknek az értékpapírosítási kitettségeket a piaci szereplők által szokásosan használt besorolásnak megfelelően kell besorolniuk a kategóriákba. Az intézmények egy adott értékpapírosítási kitettséget a (4) bekezdésben említett kategóriák közül csak egy kategóriába sorolhatnak be. Ha az intézmény az értékpapírosítási kitettséget nem tudja egy eszközosztály kategóriájához vagy egy régióhoz hozzárendelni, azt értelemszerűen az „egyéb lakossági”, „egyéb kereskedelmi” vagy az „a világ egyéb részei” kategóriába kell besorolni.
(6)  
A váratlan nemteljesítésből eredő, nettó súlyozott összegeket az egyes kategóriákon belül ugyanúgy kell összesíteni, mint a nem értékpapírosítási kitettségekre vonatkozó nemteljesítési kockázat esetében, a 325y. cikk (4) bekezdése szerinti képlettel; e számítás eredménye az egyes kategóriák nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye.
(7)  
Az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások nemteljesítési kockázatára vonatkozó végső szavatolótőke-követelményt a kategóriaszintű szavatolótőke-követelmények egyszerű összegeként kell kiszámítani.



3. alszakasz

Az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások nemteljesítési kockázatára vonatkozó szavatolótőke-követelményei

325ab. cikk

Hatály

(1)  
Az alternatív korrelációkereskedési portfólió (ACTP) esetében a szavatolótőke-követelmények az értékpapírosítási kitettségekre és a nem értékpapírosítási fedezeti ügyletekre vonatkozó nemteljesítési kockázatot foglalják magukban. E fedezeti ügyleteket nem szabad figyelembe venni a nem értékpapírosítások általi nemteljesítési kockázat kiszámításakor. A nem értékpapírosítások, az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások és az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye tekintetében nem érvényesíthető diverzifikációs kedvezmény.
(2)  
A kereskedett nem értékpapírosítási hitelderivatívák és származtatott részvényügyletek esetében az egyedi alkotóelemnek minősülő kibocsátónkénti, váratlan nemteljesítésből eredő összegeket az alapul szolgáló eszközök közvetlen vizsgálatának módszerével kell meghatározni.

325ac. cikk

Váratlan nemteljesítésből eredő összegek az ACTP esetében

(1)  

E cikk alkalmazásában:

a)

„az értékelési modellel való felbontás” : olyan módszer, amely szerint az értékpapírosítás egyetlen kibocsátóra vonatkozó alkotóelemét az értékpapírosítás feltétlen és feltételes értékének különbségeként kell értékelni, feltételezve, hogy az adott kibocsátó nemteljesítéséhez 100 %-os nemteljesítéskori veszteségráta társul;

b)

„reprodukció” : olyan módszer, amely szerint egyedi értékpapírosítási index-ügyletrészsorozatok kombinációja révén reprodukálják ugyanazon indexsorozat másik ügyletrészsorozatát vagy az indexsorozat egy nem ügyletrészsorozatos pozícióját;

c)

„felbontás” : olyan módszer, amely szerint egy indexet olyan értékpapírosítás útján reprodukálnak, amelyben az alapul szolgáló kitettségek halmazában a kitettségek azonosak az indexet alkotó, egy-egy kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel.

(2)  
Az alternatív korrelációkereskedési portfólióban lévő értékpapírosítási kitettségek és nem értékpapírosítási kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegeként a piaci értéküket kell figyelembe venni, ha pedig az nem áll rendelkezésre, akkor az alkalmazandó számviteli szabályozással összhangban meghatározott valós értéküket.
(3)  

Az n-edik nemteljesítéskor lehívható termékeket ügyletrészsorozatra felbontott termékekként kell kezelni a következő alsó és felső veszteségviselési határokkal:

a) 

alsó veszteségviselési határ = (N – 1) / Összes alaptermék;

b) 

felső veszteségviselési határ = N / Összes alaptermék;

ahol az „Összes alaptermék” az alapul szolgáló kategóriában vagy halmazban szereplő alaptermékek teljes száma.

(4)  

A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket a hosszú és a rövid pozíciók váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegek nettósításával kell meghatározni. Nettósításra csak a lejárat kivételével azonos kitettségek között kerülhet sor. Nettósításra csak a következőképpen kerülhet sor:

a) 

indexek, index-ügyletsorozatok és egy ügyletrészsorozatos (egyedi) CDO-k esetében sor kerülhet a nettósításra az azonos indexcsaládba, sorozatba és ügyletrészsorozatba tartozó lejáratok között is, a 325x. cikkben az egy évnél rövidebb kitettségekre meghatározott szabályok figyelembevételével; az egymást tökéletesen reprodukáló hosszú és rövid pozíciók váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegei értékelési modell használatával olyan kitettségekre való felbontás útján is nettósíthatók, amelyek egyenértékűek az ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel; ilyen esetekben a felbontással létrejött, ugyanazon kibocsátóval szemben fennálló kitettségekkel egyenértékű kitettségek váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegei összegének meg kell egyeznie a felbontatlan kitettség váratlan nemteljesítésből eredő bruttó összegével;

b) 

az a) pontban meghatározott felbontásos nettósítás újra-értékpapírosítások és értékpapírosításokra vonatkozó származtatott ügyletek esetében nem engedélyezett;

c) 

indexek és index-ügyletrészsorozatok esetében a nettósításra az azonos indexcsaládon, sorozaton és ügyletrészsorozaton belül sor kerülhet a lejáratok között, reprodukcióval vagy felbontással; ha a hosszú és a rövid kitettségek egyetlen fennmaradó alkotóelem kivételével egyenértékűek, akkor a nettósítás engedélyezett, és a váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegnek a fennmaradó kitettséget kell tükröznie;

d) 

ugyanazon indexsorozat különböző ügyletrészsorozatai, ugyanazon index különböző sorozatai és különböző indexcsaládok nem nettósíthatók egymás között.

325ad. cikk

Az ACTP nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményének kiszámítása

(1)  

A váratlan nemteljesítésből eredő nettó összegeket meg kell szorozni:

a) 

ügyletrészsorozatos termékek esetében a hitelminőségüknek megfelelő nemteljesítési kockázati súlyokkal, a 325y. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően;

b) 

nem ügyletrészsorozatos termékek esetében a 325aa. cikk (1) bekezdésében említett nemteljesítési kockázati súlyok.

(2)  
A váratlan nemteljesítésből eredő, kockázattal súlyozott nettó összegeket egy indexnek megfelelő kategóriákba kell sorolni.
(3)  

Az egyes kategóriákon belül a váratlan nemteljesítésből eredő, súlyozott nettó összegeket összesíteni kell a következő képletnek megfelelően:

DRCb = max {(Σi ∈ Hosszú RWi net JTDi) – WtSACTP · (Σi ∈ Rövid RWi |net JTDi|);0}
ahol:

DRCb

=

a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye;

i

=

a b kategóriához tartozó instrumentum; és

WtSACTP

=

a kategórián belüli fedezeti kapcsolatok miatti kedvezményt megjelenítő arány, amelyet a 325y. cikk (4) bekezdése szerinti WtS-képlettel kell kiszámítani, de nem csupán az adott kategória, hanem a teljes ACTP hosszú és rövid pozíciói alapján.

(4)  

Az intézményeknek az ACTP nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelményét a következő képlettel kell kiszámítaniuk:

image

ahol:

DRCACTP

=

az ACTP nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelmény; és

DRCb

=

a b kategória nemteljesítési kockázatra vonatkozó szavatolótőke-követelménye.



6. szakasz

Kockázati súlyok és korrelációk



1. alszakasz

Delta kockázati súlyok és korrelációk

325ae. cikk

Az általános kamatlábkockázatra vonatkozó kockázati súlyok

▼M11

(1)  

A 325bd. cikk (7) bekezdésének b) pontjában említett leginkább likvid deviza alkategóriába nem tartozó devizák esetében a kockázatmentes kamatlábak kockázati tényezőivel szembeni érzékenységek kockázati súlyai a következők:



3. táblázat

Kategóriaszám

Lejárat

Kockázati súly

1.

0,25 év

1,7 %

2.

0,5 év

1,7 %

3.

1 év

1,6 %

4.

2 év

1,3 %

5.

3 év

1,2 %

6.

5 év

1,1 %

7.

10 év

1,1 %

8.

15 év

1,1 %

9.

20 év

1,1 %

10.

30 év

1,1 %

(2)  
Az intézmények 1,6 %-os kockázati súlyt alkalmaznak az inflációval és a kétdeviza-bázisos kockázati tényezőkel szembeni összes érzékenységre.

▼M8

(3)  
A 325bd. cikk (7) bekezdésének b) pontjában említett leginkább likvid deviza alkategóriába tartozó devizák és az intézmény hazai pénzneme esetében a kockázatmentes kamatlábak kockázati tényezőinek kockázati súlyai a 3. táblázat szerinti kockázati súlyoknak és √2-nek a hányadosa.

325af. cikk

Az általános kamatlábkockázat kategórián belüli korrelációi

(1)  
Az ugyanazon kategóriába tartozó, ugyanolyan hozzárendelt lejáratú, de különböző görbének megfelelő általános kamatlábkockázati tényezők WSk és WSl súlyozott érzékenységei közötti ρkl korreláció értékét 99,90 %-ban kell megállapítani.
(2)  

Az ugyanazon kategóriába tartozó, ugyanazon görbének megfelelő, de különböző lejáratú általános kamatlábkockázati tényezők WSk és WSl súlyozott érzékenységei közötti korrelációt a következő képlettel kell meghatározni:

image

ahol:

Tk (illetveTl)

=

a kockázatmentes kamatlábhoz tartozó lejárat;

θ

=

3 %.

(3)  
Az ugyanazon kategóriába tartozó, de különböző görbének megfelelő és különböző lejáratú általános kamatlábkockázati tényezők WSk és WSl súlyozott érzékenységei közötti ρkl korreláció értékét a (2) bekezdésben meghatározott korrelációs paraméter és 99,90 % szorzataként kell meghatározni.
(4)  
Az általános kamatlábkockázati tényezők bármely WSk súlyozott érzékenysége és az inflációs kockázati tényezők bármely WSl súlyozott érzékenysége közötti korrelációt 40 %-ban kell meghatározni.
(5)  
A kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezők bármely WSk súlyozott érzékenysége és az általános kamatlábkockázati tényezők – beleértve akár egy másik kereszt-devizaárfolyam alapból eredő kockázati tényezőt is – bármely WSl súlyozott érzékenysége közötti korrelációt 0 %-ban kell meghatározni.

325ag. cikk

Az általános kamatlábkockázat kategóriák közötti korrelációi

(1)  
A különböző kategóriába tartozó kockázati tényezők összesítésére az γbc = 50 % paramétert kell használni.
(2)  
A 325av. cikk (3) bekezdésében említett devizákon, valamint az eurón alapuló kamatláb-kockázati tényezők összesítésére a γbc = 80 % paramétert kell használni.

325ah. cikk

A nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó kockázati súlyok

(1)  

A nem értékpapírosítások hitelkockázati felárral szembeni érzékenységének kockázati súlyai a 4. táblázatban szereplő mindegyik kategóriában az összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak.

▼M11



4. táblázat

Kategóriaszám

Hitelminőség

Ágazat

Kockázati súly

1.

Összes

A tagállamok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is

0,5 %

2.

1–3. hitel-minőségi besorolás

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

0,5 %

3.

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

1,0 %

4.

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

5,0 %

5.

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés

3,0 %

6.

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek

3,0 %

7.

Technológia, telekommunikáció

2,0 %

8.

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek

1,5 %

9.

 

Valamely tagállamban a hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

1,0 %

10.

1. hitelminőségi besorolás

Harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

1,5 %

2–3. hitelminőségi besorolás

2,5 %

11.

4–6. hitelminőségi besorolás és nem minősített

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

2 %

12.

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

4,0 %

13.

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

12,0 %

14.

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés

7,0 %

15.

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek

8,5 %

16.

Technológia, telekommunikáció

5,5 %

17.

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek

5,0 %

18.

Más ágazat

12,0 %

19.

Tőzsdén jegyzett hitelindexek, amelyeknél az egyes alkotóelemek többsége befektetésre ajánlott

1,5 %

20.

Tőzsdén jegyzett hitelindexek, amelyeknél az egyes alkotóelemek többsége befektetésre nem ajánlott vagy nem minősített

5 %

▼M8

(2)  
Az intézményeknek a kockázati kitettségeket olyan csoportosításnak megfelelően kell besorolniuk az ágazatokba, amelyet a piaci szereplők szokásosan használnak a kibocsátók ágazat szerinti csoportosítására. Az intézmények az egyes kibocsátókat a 4. táblázat szerinti ágazatok közül csak az egyikbe sorolhatják be. Ha az intézmény az adott kibocsátóval szembeni kockázati kitettségeket ily módon nem tudja ágazathoz rendelni, akkor azokat a 4. táblázatban szereplő 18. kategóriába kell sorolni.

325ai. cikk

A nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategórián belüli korrelációk

(1)  

Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

ρkl = ρkl (alaptermék) ρkl (lejárat) ρkl (bázis)
ahol:

ρkl (alaptermék) = 1, ha a k és l érzékenységek két alapterméke azonos, egyébként pedig 35 %;

ρkl(lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 65 %; és

ρkl(bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,90 %.

(2)  

Az e cikk (1) bekezdésében említett korrelációs paraméterek nem alkalmazandók a 325ah. cikk (1) bekezdésének 4. táblázatában szereplő 18. kategóriára. A 18. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő:

image

325aj. cikk

A nem értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategóriái közötti korrelációk

Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére alkalmazandó γbc korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

γbc = γbc (minősítés) γbc (ágazat)
ahol:

γbc (minősítés) = 1, ha a két kategória ugyanazon hitelminőségi besorolással rendelkezik (vagy 1–3. vagy 4–6. hitelminőségi besorolás), egyébként pedig 50 %; e számítás céljaira az 1. kategória hitelminőségi besorolása az 1–3. hitelminőségi besorolással rendelkező kategóriák besorolásával megegyezőnek tekintendő; és

γ

bc (ágazat)

=

1, ha a két kategória ugyanazon ágazathoz tartozik, egyébként pedig az 5. táblázat szerinti megfelelő százalékos érték:

▼M11



5. táblázat

Kategória

1, 2 és 11.

3 és 12.

4 és 13.

5 és 14.

6 és 15.

7 és 16.

8 és 17.

9 és 10.

18.

19.

20.

1, 2 és 11.

 

75 %

10 %

20 %

25 %

20 %

15 %

10 %

0 %

45 %

45 %

3 és 12.

 

 

5 %

15 %

20 %

15 %

10 %

10 %

0 %

45 %

45 %

4 és 13.

 

 

 

5 %

15 %

20 %

5 %

20 %

0 %

45 %

45 %

5 és 14.

 

 

 

 

20 %

25 %

5 %

5 %

0 %

45 %

45 %

6 és 15.

 

 

 

 

 

25 %

5 %

15 %

0 %

45 %

45 %

7 és 16.

 

 

 

 

 

 

5 %

20 %

0 %

45 %

45 %

8 és 17.

 

 

 

 

 

 

 

5 %

0 %

45 %

45 %

9 és 10.

 

 

 

 

 

 

 

 

0 %

45 %

45 %

18.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

0 %

0 %

19.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

75 %

20

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

▼M8

325ak. cikk

Az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó kockázati súlyok

Az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelkockázati felárral szembeni érzékenységeihez tartozó kockázati súlyok mindegyik kategóriában az összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak, és a 6. táblázatban szereplő mindegyik kategóriára külön-külön a 461a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint kell meghatározni:

▼M11



6. táblázat

Kategóriaszám

Hitelminőség

Ágazat

Kockázati súly

1.

Összes

A tagállamok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is

4,0 %

2.

1–3. hitelminőségi besorolás

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

4,0 %

3.

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

4,0 %

4.

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

8,0 %

5.

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés

5,0 %

6.

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek

4,0 %

7.

Technológia, telekommunikáció

3,0 %

8.

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek

2,0 %

9.

Valamely tagállamban a hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

3,0 %

10.

Harmadik országbeli hitelintézetek által kibocsátott fedezett kötvények

6,0 %

11.

4–6. hitelminőségi besorolás és nem minősített

Harmadik országok központi kormányzata, beleértve a központi bankokat is, a 117. cikk (2) bekezdésében vagy a 118. cikkben említett multilaterális fejlesztési bankok és nemzetközi szervezetek

13,0 %

12.

Regionális kormányzat vagy helyi hatóság és közszektorbeli intézmények

13,0 %

13.

Pénzügyi ágazatbeli szervezetek, ideértve a központi kormányzat, regionális kormányzat vagy helyi hatóság által alapított vagy létrehozott hitelintézeteket és a kedvezményes hitelezésben részt vevő hitelezőket

16,0 %

14.

Alapanyagok, energia, ipari termékek, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés

10,0 %

15.

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek

12,0 %

16.

Technológia, telekommunikáció

12,0 %

17.

Egészségügyi ellátás, közművek, szakmai és műszaki tevékenységek

12,0 %

18.

Más ágazat

13,0 %

▼M8

325al. cikk

Az ACTP-ben szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó korrelációk

(1)  
A delta kockázat ρkl korrelációját a 325ai. cikknek megfelelően kell származtatni, azzal a kivétellel, hogy e bekezdés alkalmazásában ρkl(bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,00 %.
(2)  
A γbc korrelációt a 325aj. cikknek megfelelően kell származtatni.

325am. cikk

Az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatára vonatkozó kockázati súlyok

(1)  

Az ACTP-ben nem szereplő értékpapírosítások hitelfelár-kockázatával szembeni érzékenységeinek kockázati súlyai a 7. táblázatban szereplő mindegyik kategóriában az összes lejárat (0,5 év, 1 év, 3 év, 5 év, 10 év) esetében azonosak, és a 7. táblázatban szereplő mindegyik kategóriára külön-külön a 461a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktussal összhangban kell meghatározni:

▼M11



7. táblázat

Kategóriaszám

Hitelminőség

Ágazat

Kockázati súly

1.

Előresorolt és 1–3. hitelminőségi besorolás

RMBS – elsőrendű

0,9 %

2.

RMBS – közepes elsőrendű

1,5 %

3.

RMBS – másodrendű

2,0 %

4.

Üzleti ingatlannal fedezett értékpapír

2,0 %

5.

Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek

0,8 %

6.

Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák

1,2 %

7.

Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek

1,2 %

8.

Nem ACTP hitellel fedezett kötelezvények (CLO)

1,4 %

9.

Nem előresorolt és 1–3. hitelminőségi besorolás

RMBS – elsőrendű

1,125 %

10.

RMBS – közepes elsőrendű

1,875 %

11.

RMBS – másodrendű

2,5 %

12.

Üzleti ingatlannal fedezett értékpapír

2,5 %

13.

Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek

1 %

14.

Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák

1,5 %

15.

Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek

1,5 %

16.

Nem ACTP CLO

1,75 %

17.

4–6. hitelminőségi besorolás és nem minősített

RMBS – elsőrendű

1,575 %

18.

RMBS – közepes elsőrendű

2,625 %

19.

RMBS – másodrendű

3,5 %

20.

Üzleti ingatlannal fedezett értékpapír

3,5 %

21.

Eszközfedezetű é.p. – Hallgatói hitelek

1,4 %

22.

Eszközfedezetű é.p. – Hitelkártyák

2,1 %

23.

Eszközfedezetű é.p. – Gépjárműhitelek

2,1 %

24.

Nem ACTP CLO

2,45 %

25.

Más ágazat

3,5 %

▼M8

(2)  
Az intézményeknek a kockázati kitettségeket olyan csoportosításnak megfelelően kell besorolniuk az ágazatokba, amelyet a piaci szereplők szokásosan használnak a kibocsátók ágazat szerinti csoportosítására. Az intézményeknek az egyes ügyletrészsorozatokat 7. táblázat egyik ágazati kategóriájába kell besorolniuk. Ha az intézmény az adott ügyletrészsorozatból származó kockázati kitettségeket ily módon nem tudja ágazathoz rendelni, akkor azokat a 25. kategóriába kell sorolni.

325an. cikk

Az ACTP-ben nem szereplő korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategórián belüli korrelációi

(1)  

Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρ_kl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

ρkl = ρkl (ügyletrészsorozat) ρkl (lejárat) ρkl (bázis)
ahol:

ρkl (ügyletrészsorozat) = 1, ha a k és l érzékenységek két alapterméke ugyanazon kategóriába és ugyanazon értékpapírosítási ügyletrészsorozatba tartozik (névleges értelemben több mint 80 %-uk átfedő), egyébként pedig 40 %;

ρkl(lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 80 %; és

ρkl(bázis) = 1, ha a két érzékenység ugyanazon görbékhez kapcsolódik, egyébként pedig 99,90 %.

(2)  

Az (1) bekezdésben említett korrelációs paraméterek nem alkalmazandók a 325am. cikk (1) bekezdésében a 7. táblázatban a 25. kategóriára. A 25. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó szavatolótőke-követelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő:

image

325ao. cikk

Az ACTP-ben nem szereplő korrelációkereskedési portfólióba tartozó értékpapírosítások hitelfelár-kockázatának kategóriák közötti korrelációi

(1)  
Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére γbc korrelációs paraméter alkalmazandó, amely 0 %.
(2)  
A 25. kategóriára vonatkozó szavatolótőke-követelményt hozzá kell adni a kockázati osztály szintjének általános tőkekövetelményéhez, a más kategóriákkal való diverzifikációs vagy fedezeti hatások figyelembevétele nélkül.

325ap. cikk

A részvénypiaci kockázatra vonatkozó kockázati súlyok

(1)  

A részvény-, illetve a részvényrepo-árfolyammal kapcsolatos kockázati tényezőkkel szembeni érzékenységekhez tartozó kockázati súlyokat a 8. táblázatban szereplő kategóriák mindegyike esetében a 461a. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus szerint kell meghatározni:

▼M11



8. táblázat

Kategóriaszám

Piaci kapitalizáció

Gazdaság

Ágazat

Azonnali részvényárfolyamokra vonatkozó kockázati súly

Részvényrepo-kamatlábra vonatkozó kockázati súly

1.

Nagy

Feltörekvő piacgazdaság

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek, egészségügy, közművek

55 %

0,55 %

2.

Telekommunikáció, ipari termékek

60 %

0,60 %

3.

Alapanyagok, energia, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés

45 %

0,45 %

4.

Pénzügyi vállalatok – ideértve az államilag támogatottakat is –, ingatlanügyletek, technológia

55 %

0,55 %

5.

Fejlett gazdaság

Fogyasztási cikkek és szolgáltatások, szállítás és raktározás, adminisztratív és támogatási szolgáltatási tevékenységek, egészségügy, közművek

30 %

0,30 %

6.

Telekommunikáció, ipari termékek

35 %

0,35 %

7.

Alapanyagok, energia, mezőgazdaság, feldolgozóipar, bányászat, kőfejtés

40 %

0,40 %

8.

Pénzügyi vállalatok – ideértve az államilag támogatottakat is –, ingatlanügyletek, technológia

50 %

0,50 %

9.

Kis

Feltörekvő piacgazdaság

Az 1., 2., 3. és 4. kategória alatt ismertetett összes ágazat

70 %

0,70 %

10.

Fejlett gazdaság

Az 5., 6., 7. és 8. kategória alatt ismertetett összes ágazat

50 %

0,50 %

11.

Más ágazat

70 %

0,70 %

12.

Fejlett gazdaságok nagy piaci kapitalizációjú indexei

15 %

0,15 %

13.

Más indexek

25 %

0,25 %

▼M8

(2)  
E cikk alkalmazása céljából a kis és a nagy piaci kapitalizáció fogalmát az EBH-nak kell meghatároznia a 325bd. cikk (7) cikkében említett szabályozástechnikai standardtervezetekben.
(3)  
E cikk alkalmazás céljából az EBH-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia annak meghatározása érdekében, hogy mi minősül feltörekvő piacnak és mi minősül fejlett gazdaságnak.

Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. június 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse ezt a rendeletet.

(4)  
Az intézményeknek a kockázati kitettségeket olyan csoportosításnak megfelelően kell besorolniuk az ágazatokba, amelyet a piaci szereplők szokásosan használnak a kibocsátók ágazat szerinti csoportosítására. Az intézményeknek az egyes kibocsátókat a 8. táblázat egyik ágazati kategóriájába kell besorolniuk, és az ugyanazon ágazatba tartozó kibocsátókat ugyanazon ágazati kategóriába kell besorolniuk. Ha az intézmény az adott kibocsátóval szembeni kockázati kitettségeket ily módon nem tudja ágazathoz rendelni, akkor azokat a 8. táblázatban szereplő 11. kategóriába kell sorolni. A multinacionális vagy több ágazatban tevékenykedő részvénykibocsátók kategóriába sorolását a tevékenységük szempontjából legjelentősebb régió és ágazat alapján kell elvégezni.

325aq. cikk

A részvénypiaci kockázat kategórián belüli korrelációi

▼M11

(1)  
Ugyanazon kategória S és S érzékenysége között a delta kockázat ρκl korrelációs paraméterét 99,90 %-ban kell meghatározni, ha e két érzékenység egyike az azonnali részvényárfolyamra, a másik pedig a részvényrepo-kamatlábra vonatkozik, és mindkét érzékenység ugyanazon részvénykibocsátói alaptermékhez kapcsolódik.

▼M8

(2)  

Az (1) bekezdésben említetten kívüli esetekben az ugyanazon kategória azonnali részvényárfolyamra való WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

a) 

15 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a nagy piaci kapitalizáció, feltörekvő piaci gazdaság kategóriájába esnek (1., 2., 3. vagy 4. kategória);

b) 

25 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a nagy piaci kapitalizáció, fejlett gazdaság kategóriájába esnek (5., 6., 7. vagy 8. kategória);

c) 

7,5 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a kis piaci kapitalizáció, feltörekvő piaci gazdaság kategóriájába esnek (9. kategória);

d) 

12,5 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek a kis piaci kapitalizáció, fejlett gazdaság kategóriájába esnek (10. kategória);

▼M11

e) 

80 % ugyanazon kategória két olyan érzékenysége között, amelyek valamelyik indexkategóriába tartoznak (12. vagy 13. kategória).

▼M11

(3)  
Az ugyanazon kategória részvényrepo-kamatlábbal szembeni WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paramétert a (2) bekezdés a)–d) pontjának megfelelően kell meghatározni.

▼M8

(4)  
Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρkl korrelációs paraméter a (2) bekezdésben meghatározott korrelációs paraméterek, szorozva 99,90 %-kal, ha a két érzékenység egyike az azonnali részvényárfolyamra, a másik pedig a részvényrepo-kamatlábra vonatkozik, és eltérő részvénykibocsátói alaptermékhez kapcsolódik.
(5)  

Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott korrelációs paraméterek nem alkalmazandók a 11. kategóriára. A 11. kategórián belüli delta kockázati összesítés képletére vonatkozó tőkekövetelmény az említett kategóriába sorolt nettó súlyozott érzékenységek abszolút értékeinek összegével egyenlő:

image

▼M11

325ar. cikk

A részvénypiaci kockázat kategóriák közötti korrelációi

Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére a c korrelációs paramétert kell alkalmazni.

A paramétert a 325ap. cikk 8. táblázatában szereplő kategóriáknak megfelelően kell meghatározni a következők szerint:

a) 

15 %, ha a két kategória az 1–10. kategória közé tartozik;

b) 

0 %, ha a két kategória bármelyike a 11. kategória;

c) 

75 %, ha a két kategória a 12–13. kategória közé tartozik;

d) 

45 % egyéb esetben.

325as. cikk

Az árukockázatra vonatkozó kockázati súlyok

Az árukockázati tényezőkkel szembeni érzékenységekhez tartozó kockázati súlyok a következők:



9. táblázat

Kategóriaszám

Kategórianév

Kockázati súly

1.

Energia – szilárd tüzelőanyag

30 %

2.

Energia – folyékony tüzelőanyag

35 %

3.

Energia – villamosenergia- és szén-dioxid-kereskedelem

60 %

4.

Szállítás

80 %

5.

Fémek – nem nemesfémek

40 %

6.

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyag

45 %

7.

Nemesfémek (az arany is)

20 %

8.

Gabona és olajos magvak

35 %

9.

Állatállomány és tejtermék

25 %

10.

Mezőgazdasági termékek és egyéb mezőgazdasági áruk

35 %

11.

Egyéb áruk

50 %

▼M8

325at. cikk

Az árukockázat kategórián belüli korrelációi

(1)  
E cikk alkalmazásában bármely két áru külön árunak minősül, ha a piacon létezik két olyan szerződés, amelyeket csak az egyes szerződések alapján leszállítandó alapul szolgáló áru különböztet meg.
(2)  

Ugyanazon kategória WSk és WSl érzékenysége közötti ρ_kl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

ρkl = ρkl (áru) ρkl (lejárat) ρkl (bázis)
ahol:

ρkl (áru) = 1, ha a k és l érzékenységek két áruja azonos, egyébként pedig a 10. táblázat szerinti, kategórián belüli korrelációkkal azonos;

ρkl (lejárat) = 1, ha a k és l érzékenységek két lejárati pontja azonos, egyébként pedig 99 %; és

ρkl (bázis) = 1, ha a két érzékenység azonos az áru teljesítési helye tekintetében, egyébként pedig 99,90 %.

(3)  

A kategórián belüli ρkl (áru) korrelációk a következők:



10. táblázat

Kategóriaszám

Kategórianév

Korreláció

kl áru)

1

Energia – szilárd tüzelőanyag

55 %

2

Energia – folyékony tüzelőanyag

95 %

3

Energia – villamosenergia- és szén-dioxid-kereskedelem

40 %

4

Szállítás

80 %

5

Fémek – nem nemesfémek

60 %

6

Gáz-halmazállapotú tüzelőanyag

65 %

7

Nemesfémek (az arany is)

55 %

8

Gabona és olajos magvak

45 %

9

Állatállomány és tejtermék

15 %

10

Puha áruk és egyéb mezőgazdasági áruk

40 %

11

Egyéb áruk

15 %

(4)  

Az (1) bekezdés ellenére a következő rendelkezések alkalmazandók:

a) 

ha a 10. táblázat 3. kategóriájához rendelt két kockázati tényező különböző régiókban termelt vagy a szerződéses megállapodás szerint más időszakokban leszállított villamos energiához kapcsolódik, azok külön árukockázati tényezőnek minősülnek;

b) 

ha a 10. táblázat 4. kategóriájához rendelt két kockázati tényező szállításra vonatkozik oly módon, hogy a szállítási útvonal vagy a leszállítás hete eltérő, azok külön árukockázati tényezőnek minősülnek.

325au. cikk

Az árukockázat kategóriák közötti korrelációi

Az érzékenységek különböző kategóriák közötti összesítésére alkalmazandó γbc korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

a) 

20 %, ha a két kategória az 1–10. kategória közé tartozik;

b) 

0 %, ha a két kategória bármelyike a 11. kategória.

325av. cikk

A devizaárfolyam-kockázatra vonatkozó kockázati súlyok

▼M11

(1)  
A devizaárfolyam-kockázati tényezőkkel szembeni összes érzékenységre 15 %-os kockázati súlyt kell alkalmazni.

▼M8

(2)  

Az azon devizapárokkal kapcsolatos devizaárfolyam-kockázati tényezők tekintetében, amelyek az euróból és a gazdasági és monetáris unió második szakaszában (ERM II.) részt vevő tagállam devizájából állnak, a kockázati súly az alábbiak egyike:

a) 

az (1) bekezdésben említett kockázati súly egyharmada;

b) 

a tagállam és az Európai Központi Bank közötti hivatalos megállapodás szerinti ingadozási sávon belüli maximális ingadozás, ha a sáv szűkebb, mint a gazdasági és monetáris unió második szakasza (ERM II.) keretében meghatározott ingadozási sáv.

(3)  
A (2) bekezdés ellenére, a (2) bekezdésben említett azon devizák esetében, amelyek részt vesznek az ERM II-ben, és a rájuk vonatkozó, hivatalos megállapodás szerinti ingadozási sáv szűkebb, mint a szokásos, plusz-mínusz 15 %-os sáv, a devizaárfolyam-kockázati tényezők kockázati súlyaként az ezen szűkebb sávbeli, százalékban kifejezett, maximális ingadozást kell venni.
(4)  
A 325bd. cikk (7) bekezdésének c) pontjában említett leginkább likvid devizapár alkategóriába tartozó devizaárfolyam-kockázati tényezők tekintetében a kockázati súly az e cikk (1) bekezdésében említett kockázati súly és √2 hányadosa.
(5)  
Amennyiben a megelőző három év napi szintű devizaárfolyam-adatai azt mutatják, hogy egy euróból és valamely tagállam eurótól eltérő devizájából álló devizapár árfolyama állandó, és hogy az intézmény számára mindig kivitelezhető az ehhez a devizapárhoz kapcsolódó üzletkötéseknél a vételi és eladási ár közötti zérus különbözet, az intézmény az illetékes hatósága kifejezett engedélyével alkalmazhatja az (1) bekezdésben említett kockázati súly felét.

325aw. cikk

A devizaárfolyam-kockázat korrelációi

A devizaárfolyam-kockázati tényezőkre való érzékenységek összesítésére a 60 %-nak megfelelő egységes γbc korrelációs paraméter alkalmazandó.



2. alszakasz

Vega kockázati és görbületkockázati súlyok és korrelációk

325ax. cikk

Vega kockázati és görbületkockázati súlyok

(1)  
A vega kockázat tényezők esetében az 1. alszakaszban említett delta kategóriákat kell használni.
(2)  
Adott k (RWk) vega kockázati tényező kockázati súlyát az említett k kockázati tényező aktuális értékének olyan részarányaként kell meghatározni, amely az alapul szolgáló eszköz implicit volatilitását tükrözi, a 3. szakaszban leírtak szerint.
(3)  

A (2) bekezdésben említett részarányt az egyes kockázatitényező-típusok feltételezett likviditásától kell függővé tenni, a következő képletnek megfelelően:

image

ahol:

RWk = a vega kockázati tényezők k kockázati súlya
RWσ 55 %-on rögzítendő; és
LH(kockázati osztály) az egyes vega kockázati tényezők k meghatározásakor előírt szabályozói likviditási horizont. Az LH(kockázati osztály) értékét a következő táblázatnak megfelelően kell meghatározni:

▼M11



11. táblázat

Kockázati osztály

LHkockázati osztály

Kockázati súlyok

Általános kamatlábkockázat (GIRR)

60

100 %

Hitelfelár-kockázat, nem értékpapírosítás

120

100 %

Hitelfelár-kockázat, értékpapírosítás (ACTP)

120

100 %

Hitelfelár-kockázat, értékpapírosítás (nem ACTP)

120

100 %

Részvénypiaci kockázat (nagy kapitalizáció és indexek)

20

77,78 %

Részvénypiaci kockázat (kis kapitalizáció és egyéb ágazat)

60

100 %

Áruk

120

100 %

Devizaárfolyam

40

100 %

▼M8

(4)  
A görbületkockázat összefüggésében ugyanazokat a kategóriákat kell használni, mint az 1. alszakaszban a delta kockázatra, kivéve ha ez a fejezet másképpen rendelkezik.
(5)  
A devizaárfolyam- és részvénypiaci görbületkockázati tényezők esetében a görbületkockázati súlyok az 1. alszakaszban említett delta kockázati tényezőkkel azonos relatív eltolódások.
(6)  
Az általános kamatláb-, a hitelfelár- és az árukockázattal kapcsolatos görbületkockázati tényezők tekintetében a görbületkockázati súly az egyes görbék összes csúcspontjának párhuzamos eltolódása, amelynek alapja az 1. alszakaszban a megfelelő kockázati osztályok tekintetében említett legmagasabb delta kockázati súly.

325ay. cikk

Vega kockázati és görbületkockázati korrelációk

▼C7

(1)  

Az általános kamatlábkockázat kockázati osztály egyazon kategóriáján belüli vega kockázati érzékenységek közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

▼M8

image

ahol:

image

=

image , ahol α 1 %-on rögzítendő, Tk és Tl pedig azon opciók lejáratai, amelyek tekintetében a vega érzékenységeket származtatják, az évek számában kifejezve; és

image

=

image

, ahol α = 1 %,

image

és

image

pedig azon opciók alapul szolgáló eszközeinek lejáratai, amelyek tekintetében a vega érzékenységeket származtatják, a megfelelő opciók lejáratának levonásával, mindkét esetben az évek számában kifejezve.
(2)  

Az egyéb kockázati osztályok egyazon kategóriáján belüli vega kockázati érzékenységek közötti ρkl korrelációs paramétert a következőképpen kell meghatározni:

image

ahol:

image

az azon kategóriának megfelelő, kategórián belüli delta korreláció, amelyhez a k és az l vega kockázati tényezőt rendelnék; és

image

az (1) bekezdés szerint számított paraméter.
(3)  
Ami a valamely kockázati osztályon (általános kamatlábkockázat és egyéb osztályok) belüli kategóriák közötti vega kockázati érzékenységeket illeti, a vega kockázat összefüggésében ugyanazokat a γbc korrelációs paramétereket kell használni, mint amelyek a 4. szakaszban tárgyalt delta korrelációk esetében kockázati osztályonként szerepelnek.
(4)  
A sztenderd módszer keretében a vega és a delta kockázati tényezők között nem lehet figyelembe venni diverzifikációs és fedezeti előnyöket. A vega és a delta kockázatra vonatkozó tőkekövetelményeket egyszerű összeadással kell összesíteni.
(5)  
A görbületkockázati korrelációk az 1. alszakaszban említett, megfelelő ρkl és γbc delta kockázati korrelációk négyzetei.



1b. FEJEZET

Az alternatív belső modellen alapuló módszer



1. szakasz

A módszer engedélyezése és a szavatolótőke-követelmények

325az. cikk

Az alternatív belső modellen alapuló módszer és az alternatív belső modellek használatának engedélyezése

(1)  
Az e fejezetben meghatározott, alternatív belső modellen alapuló módszer csak a 430b. cikk (3) bekezdésében előírt adatszolgáltatási követelmény céljára használható.
(2)  

Miután az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy az intézmények megfelelnek a 325bh., a 325bi. és a 325bj. cikkben meghatározott követelményeknek, engedélyezniük kell az érintett intézmények számára, hogy a 325ba. cikkel összhangban az alternatív belső modelljük alkalmazásával számítsák ki a kereskedési részlegekhez rendelt összes pozíció portfóliójának szavatolótőke-követelményeit, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) 

a kereskedési részlegeket a 104b. cikkel összhangban hozták létre;

b) 

az intézmény megindokolta az illetékes hatóságnak, hogy miért vonta be a kereskedési részlegeket az alternatív belső modellen alapuló módszer alkalmazási körébe;

c) 

a kereskedési részlegek az előző évre vonatkozóan teljesítették a 325bf. cikk (3) bekezdésében említett utótesztelési követelményeket;

d) 

az intézmény beszámolt az illetékes hatóságainak a 325bg. cikkben meghatározott eredményvizsgálati követelmény kereskedési részlegek általi teljesítésének eredményéről;

e) 

azon kereskedési részlegek esetében, amelyekhez legalább egy, a 325bl. cikkben említett kereskedési könyvi pozíciót hozzárendeltek, a kereskedési részlegek teljesítik a nemteljesítési kockázatra vonatkozó belső modell tekintetében a 325bm. cikkben meghatározott követelményeket;

f)