A Törvényszék (első tanács) T-146/09. sz., Parker ITR Srl és Parker-Hannifin Corp kontra Bizottság ügyben 2013. május 17-én hozott ítélete ellen az Európai Bizottság által 2013. augusztus 1-jén benyújtott fellebbezés

(C-434/13 P. sz. ügy)

2013/C 313/17

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Európai Bizottság (képviselők: S. Noë, Bottka V. és R. Sauer meghatalmazottak)

A másik fél az eljárásban: Parker ITR Srl, Parker-Hannifin Corp.

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság két fellebbezési jogalapot hoz fel, és azt kéri, hogy a Bíróság részben helyezze hatályon kívül az Ítéletet, amennyiben az megsemmisíti a COMP/39.406 — tengeri tömlők ügyben hozott határozatot és kiigazítja a bírságot.

Az első fellebbezési jogalapban a Bizottság előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta vagy helytelenül alkalmazta egyrészt a csoporton belüli gazdasági jogutódlásra vonatkozó, másrészt pedig a felelősség egymást követő vállalkozások közötti átszállására vonatkozó ítélkezési gyakorlatot. A Törvényszék azáltal, hogy a Saiag csoporton belüli, az ITR-ről a Parker ITR-re (amelynek neve ekkor ITR Rubber volt) történő vagyontárgy-átruházást, valamint az ezt követő részvényügyletet (a Parker ITR-en belüli részvényeknek a Saiagról a Parker-Hannifinre történő átruházását) együttesen kezeli, tévesen azt feltételezi, hogy a jogsértést elkövető üzletágnak a Saiagról a Parker-Hannifinre történő, csoporton belüli átruházására került sor. A Törvényszék téved, amikor a gazdasági folytonosságot csupán akként értékeli, hogy az a Saiag és a Parker-Hannifin mint független vállalkozások közötti lehetséges felelősség-átszállást jelent, mivel ez figyelmen kívül hagyja a Parker ITR-re történő, már lezajlott csoporton belüli gazdasági jogutódlást. Ezáltal az Ítélet szubjektív szándékokon, vagyis azon a tényen alapul, hogy a tengeri tömlőkkel foglalkozó üzletágnak a Parker ITR-be történő beolvasztása azon célkitűzés része volt, hogy e leányvállalat részvényeit harmadik személy részére értékesítsék. A felek ilyen szándéka azonban nem képezi akadályát a csoporton belüli gazdasági jogutódlással kapcsolatos ítélkezési gyakorlat (a C-204/00. P. sz. Aalborg-ügyben hozott ítélet, a C-280/06. sz. ETI-ügyben hozott ítélet, a C-511/11. P. sz. Versalis-ügyben hozott ítélet, a T-43/02. sz. Jungbunzlauer-ügyben hozott ítélet, valamint a T-405/06. sz. ArcelorMittal-ügyben, illetve a C-201/09. P. és C-216/09. P. sz., ArcelorMittal egyesített ügyekben hozott ítélet) alkalmazásának, amely ítélkezési gyakorlat szerint csoporton belüli átruházás esetén gazdasági jogutódlásra kerül sor, amennyiben „szerkezeti kapcsolatok” állnak fenn az átruházó (a jelen ügyben a Saiag/ITR) és az átvevő (a jelen ügyben a Parker ITR) között. Ezenkívül jogi szempontból különbség áll fenn a vagyontárgyak átruházása és a jogi személy átruházása között. Az utóbbi esetben az átruházott jogalany magával viszi az átruházás előtt elkövetett bármilyen jogsértésért fennálló saját felelősségét, ez pedig magában foglalhatja a jogalanyra olyan időpontban átruházott vagyontárgyak tekintetében fennálló, a jogalanyt gazdasági jogutódként terhelő felelősséget, amikor a jogalany még a jogsértést elkövető vállalkozás része volt. Az, hogy a vállalkozáson belül más jogalanyokat is felelősség terhelhet (amelyekkel szemben ugyan nem szabtak ki bírságot), nem képezi alapos okát annak, hogy kizárják a Parker ITR-t mint átruházott leányvállalatot gazdasági jogutódként terhelő felelősség megállapítását.

A második fellebbezési jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék a korlátlan felülvizsgálati jogkörének gyakorlása során túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, és jogellenesen járt el, amikor a bírságnak a jogsértés időtartama alapján történő emelését az anyavállalat, a Parker-Hannifin vonatkozásában 100 000 eurónak megfelelő mértékben csökkentette. A Parker-Hannifin (vagy a Parker ITR) sem a jogsértésben való részvételének tényleges időtartamát, sem pedig a bírság számítása során az ennek megfelelő időtartam-tényezőt nem vitatta. Jóllehet a Parker-Hannifin eredményesen vitatta a vezető szerepet mint súlyosító körülményt, aminek alapján a Törvényszék kiigazította a bírságot, a Bizottság szerint ez még a korlátlan felülvizsgálati jogkör gyakorlása mellett sem biztosíthat lehetőséget a Törvényszék számára a bírság egyéb olyan jellemzőinek (a jelen ügyben az időtartam-tényezőnek) a módosítására, amelyekkel szemben a fellebbező nem hozott fel kifogást.