20.8.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 239/97

—

tekintettel a Bizottság versenypolitikáról szóló 2010. évi jelentésére (COM(2011)0328) és a Bizottság kapcsolódó szolgálati munkadokumentumára (SEC(2011)0690),

—

tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (2),

—

tekintettel az 1/2003/EK rendelet (3) 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján kiszabott bírságok megállapításáról szóló bizottsági iránymutatásokra (bírságolási iránymutatások),

—

tekintettel „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című, 2008. október 13-i bizottsági közleményre (4) (a bankokról szóló közlemény),

—

tekintettel „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című, 2008. december 5-i bizottsági közleményre (5) (feltőkésítési közlemény),

—

tekintettel az értékvesztett eszközöknek a közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló, 2009. február 25-i bizottsági közleményre (6) (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény),

—

tekintettel „A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján” című, 2009. július 23-i bizottsági közleményre (7) (a szerkezetátalakításról szóló közlemény),

—

tekintettel az „Ideiglenes közösségi keretszabály a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című, 2008. december 17-i bizottsági közleményre (8) (az ideiglenes keretrendszer),

—

tekintettel „A finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes közösségi keretszabály” című, 2010. december 1-jei bizottsági közleményre (9) (a 2010. december 31-én lejáró helyébe lépő új ideiglenes keretszabály),

—

tekintettel a Parlament által megrendelt, „Állami támogatás – Válságszabályok a pénzügyi ágazat és a reálgazdaság számára” című, 2011. júniusi tanulmányra (10),

—

tekintettel „A pénzügyi és gazdasági válság miatt elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok hatása” című, 2011. október 5-i bizottsági személyzeti munkadokumentumra (SEC(2011)1126),

—

tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 794/2004/EK bizottsági rendeletnek a tagállamok jelentéstételi kötelezettségeinek egyszerűsítése tekintetében történő módosításáról szóló bizottsági rendelet tervezetére,

—

tekintettel a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0173),

—

tekintettel a Versenypolitikai Főigazgatóság „Bevált gyakorlatok az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások levezetése kapcsán” című dokumentumára (11),

—

tekintettel a Versenypolitikai Főigazgatóság „A meghallgatási tisztviselők eljárására vonatkozó iránymutatás az EUMSZ 101. és 102. cikkével kapcsolatos eljárások kapcsán” című dokumentumára (12),

—

tekintettel a Versenypolitikai Főigazgatóság „Bevált gyakorlatok a gazdasági bizonyítékok benyújtására és az adatgyűjtésre az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával és a vállalatok egyesülésével kapcsolatos ügyekben” című dokumentumára (13),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló 2010. október 20-i keretmegállapodásra (14) (a továbbiakban „keretmegállapodás”), és különösen annak (12) (15) és (16) bekezdésére (16),

—

tekintettel az EK antitrösztszabályainak megsértésére épülő kártérítési keresetekről szóló zöld könyvről szóló 2007. április 25-i állásfoglalására (17) és az EK trösztellenes szabályainak megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló fehér könyvről szóló 2009. március 26-i állásfoglalására (18), valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítésről szóló, 2011. október 20-i véleményére,

—

tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására (19)

—

tekintettel a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. éves jelentéséről szóló, 2005. február 22-i állásfoglalására (20), a Bizottság versenypolitikáról szóló 2004. évi jelentéséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására (21), a versenypolitikáról szóló 2005. évi jelentésről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására (22), a versenypolitikáról szóló 2006. és 2007. évi jelentésről szóló, 2009. március 10-i állásfoglalására (23), a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására (24) és a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére a Bizottság 2010. évi versenypolitikáról szóló közleményéről (INT/594 - CESE 1461/2011),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére (A7-0424/2011),

A.

mivel a 2008 őszén kitört pénzügyi és gazdasági válságot még nem sikerült leküzdeni; mivel a pénzügyi zavarok és a recessziós félelmek az elmúlt hónapok során ismét teret nyertek;

B.

mivel a válság kitörésére a Bizottság gyorsan és ésszerűen válaszolt, külön szabályokat fogadva el az állami támogatásokról, és a versenypolitikát használva válságkezelő eszközként; mivel ezt már akkor is és most is ideiglenes rendszernek szánják, noha időkerete az eredetileg várhatót túllépte;

C.

mivel a Bizottság 2008. október 1. és 2010. október 1. között 200-nál több állami támogatásról szóló határozatot hozott a pénzügyi ágazat vonatkozásában; mivel 2009-ben a pénzügyi ágazatnak nyújtott, tagállamok által igénybe vett támogatás összege 1 107 milliárd EUR-t (az uniós GDP 9,3%-át) tett ki; mivel a válság kezdetétől 2010. október 1-jéig bizottsági jóváhagyásban részesült intézkedések (egyaránt beleértve a programokat és az eseti beavatkozásokat) maximális összege 4 588,90 milliárd EUR-t tesz ki;

D.

mivel a Bizottság bevezetetett egy 2011. január 1-jétől alkalmazandó követelményt, amely szerint szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania minden olyan banknak, amely feltőkésítési vagy értékvesztett eszközökkel kapcsolatos intézkedés kedvezményezettje, függetlenül attól, hogy alapvetően stabil vagy válságos helyzetben van;

E.

mivel a válság alatt nyújtott jelentős összegű, például garanciaprogramok, feltőkésítési programok és a banki finanszírozás kiegészítő likviditási támogatása formáját öltő állami támogatások hozzájárultak az államháztartások súlyos egyensúlyhiányához; mivel azóta sem ismert, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatások, különösen a garanciák hatása mennyire hosszú időre hat ki a jövőben, ha e garanciák egy részét ténylegesen lehívják;

F.

mivel a protekcionizmus és a versenyszabályok betartatásának elmaradása csak elmélyítené és elnyújtaná a válságot; mivel a versenypolitika alapvető eszköz annak lehetővé tételéhez, hogy az EU dinamikus, hatékony és innovatív belső piaccal rendelkezzen és a világpiacon versenyképes legyen;

G.

mivel a gazdasági válság leküzdése érdekében tett erőfeszítések ellenére a versenyt, a fogyasztók jólétét és a piacok megfelelő működését továbbra is a kartellek fenyegetik leginkább, ami még gazdasági válság idején sem fogadható el;

1.

üdvözli a Bizottság versenypolitikáról szóló 2010. évi jelentését; e jelentés negyvenedik évfordulója alkalmából kiemeli, hogy az uniós versenypolitika számos jótékony hatással járt a fogyasztók jólétére, és jelentős eszköznek bizonyult az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása akadályainak felszámolása tekintetében; rámutat, hogy a versenypolitika továbbra is az egységes piac megőrzésének és a fogyasztói érdekek védelmének fontos eszköze; hangsúlyozza, hogy az új kihívások kezelése érdekében néhány szabályt módosítani kell;

2.

megállapítja, hogy a szilárd elvek és rugalmas eljárások együtthatása tette lehetővé, hogy a versenypolitika konstruktív és stabilizáló tényező legyen az Unió pénzügyi rendszerében és általában véve a reálgazdaságban;

3.

véleménye szerint az árak jobb átláthatósága alapvető az egységes piaci verseny serkentésében, és valódi választást kínál a fogyasztók számára;

4.

üdvözli a Bizottság és a fogyasztói szövetségek között az európai versenyjog területén már fennálló kapcsolatot, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy még inkább mozdítsa elő e kapcsolatokat, szükség esetén akár más érdekelt felekkel is;

5.

üdvözli a pénzügyi és gazdasági válság miatt elfogadott ideiglenes állami támogatási szabályok hatásának értékelése céljából összeállított bizottsági személyzeti munkadokumentumot; tudomásul veszi a Bizottság azon értékelését, hogy az állami támogatásoknak globálisan „sikerült csökkenteni a pénzügyi bizonytalanságot, javítani a pénzpiacok működését és enyhíteni a válság reálgazdaságra gyakorolt hatását”; nem tudja azonban, hogy ez az optimista elemzés fenntartható-e;

6.

hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokra alkalmazandó ideiglenes rendszer jótékonynak bizonyult a válságra adott kezdeti válaszként, azonban azt nem szabad a szükségesnél tovább meghosszabbítani; hangsúlyozza, hogy az ideiglenes intézkedéseket és kivételeket meg kell szüntetni, amint azt a gazdasági helyzet lehetővé teszi;

7.

megállapítja, hogy az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazása tekintetében új, állandó szabályozási rendszerre van szükség a válságot megelőző jogrendszer hiányosságainak felszámolása érdekében, különösen a pénzügyi ágazat vonatkozásában, illetőleg a pénzügyi és gazdasági válság alatt keltett torzulások orvoslására;

8.

tudomásul veszi a bankszektor számára bejelentett, a megmentésre és szerkezetátalakításra vonatkozó iránymutatásokat; javasolja a Bizottságnak, hogy vegye figyelembe a központi bankok által a megmentési szakaszban nyújtott likviditási támogatás versenytorzító hatását, és írja elő a bankok részvényesek és kötvénytulajdonosok bevonásával történő rendezett szerkezetátalakítását az állami tőkeinjekció előtt;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy kösse a banki ágazat 2011 utáni ideiglenes állami támogatását a mérlegösszetétel és -főösszeg csökkentésére vonatkozó erősebb és szigorúbb feltételekhez, beleértve a lakossági hitelezés megfelelő figyelembe vételét, illetve a bónusz- és osztalékfizetésre és egyéb alapvető tényezőkre vonatkozó szigorúbb korlátozásokat is; megítélése szerint ezeknek a feltételeknek egyértelműeknek kell lenniük, illetőleg azokról a Bizottságnak utólag értékelést és összefoglalót kell készítenie;

10.

tudomásul veszi a Bizottság által mindeddig annak érdekében elfogadott intézkedéseket, hogy a válság során állami támogatásban részesített egyes, a bukáshoz túlságosan nagy vagy túlságosan egymásba kapcsolódó intézmények mérlegfőösszegét csökkentse; megítélése szerint e célból több intézkedésre van szükség;

11.

hangsúlyozza azonban, hogy a bankszektor folyamatban lévő konszolidációja ténylegesen növelte több jelentős pénzügyi intézmény piaci részesedését, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy kísérje szoros figyelemmel az ágazatot annak érdekében, hogy fokozza az európai banki piacon folyó versenyt, beleértve olyan szerkezetátalakítási tervek előírását is, amelyek a banki tevékenységek szétválasztásával járnak, ha a lakossági betétek lehetővé teszik ezen intézmények számára a kockázatosabb befektetési banki tevékenységek finanszírozását;

12.

megjegyzi, hogy az EKB a válság során több nem standard likviditásinjekciót hajtott végre; tudomásul veszi a Bizottság tanulmányában említett azon értékelést, miszerint az ilyen intézkedések nem tekinthetők a szó szoros értelmében vett állami támogatásnak; hangsúlyozza azonban, hogy az uniós szintű politikai fellépéseket össze kell hangolni, és hogy az olyan bankoknak nyújtott állami támogatások értékelésekor, amelyek az EKB-tól vagy más központi bankokoktól is kapnak támogatást, a Bizottságnak figyelembe kell vennie az EKB vagy más központi bankok támogatásának, illetve egyéb állami beavatkozások hatását;

13.

megjegyzi, hogy a válság alatt a bankoknak nyújtott EKB-támogatás és egyéb állami beavatkozások hatásai nem szerepelnek a Bizottság összeegyeztethetőségi értékelésében; felkéri a Bizottságot az ilyen műveletek utólagos értékelésére;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen be jogalkotási javaslatokat a bajba került bankok megmentésének valóban európai keretben történő megoldására egy közös szabálykönyv, valamint beavatkozási eszközök és azt kiváltó tényezők garantálásával, az adófizetők terheinek legkisebbre korlátozásával, nevezetesen harmonizált, (kockázatalapú megközelítésből kiindulva) önfinanszírozó ágazati megmentési alapok létrehozása révén;

15.

hangsúlyozza, hogy az állami támogatásokat olyan módon kell elosztani, hogy az ne torzítsa a versenyt, illetőleg ne részesítse előnyben a már létező vállalatokat az újonnan alakulókkal szemben;

16.

véleménye szerint az állami támogatásnak az innovációs és kutatási klasztereket, és ezáltal a vállalkozói szellemet kellene támogatnia;

17.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó állami támogatási szabályok tervezett egyszerűsítése ne eredményezze a túlkompenzáció figyelemmel kísérésének gyengülését;

18.

tudomásul veszi a Bizottság szándékát, hogy „de minimis” szabályokat vezet be az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatása vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy világos és egyértelmű kritériumokra van szükség az e körbe tartozó szolgáltatások meghatározása tekintetében;

19.

ragaszkodik ahhoz, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások további kategóriáinak bejelentési követelmény alóli elvi mentesítésére vonatkozó javaslatoknak annak bizonyítékán kell alapulniuk, hogy a szabályok alóli mentesítés indokolt és szükséges, és nem torzítja szükségtelenül a versenyt;

20.

hangsúlyozza a verseny valamennyi ágazatban, és nem utolsósorban az európai gazdaság 70%-át kitevő szolgáltatási ágazatban való erősítésének fontosságát; rámutat továbbá az új vállalkozások és szolgáltatások létrehozásának jogára;

21.

amennyiben a Bizottság javaslatot nyújt be egy kollektív jogorvoslattal foglalkozó horizontális keretrendszer kialakítására, javasolja, hogy adott esetben fogadják el a nyomonkövetési intézkedés elvét, miszerint a magánfelek által kollektív jogorvoslat alapján történő foganatosítást csak akkor lehet végrehajtani, ha korábban a Bizottság vagy valamely nemzeti versenyhatóság előzetesen jogsértési határozatot hozott; megjegyzi, hogy a nyomonkövetési intézkedések elvének meghatározása általában nem zárja ki az önálló és a nyomonkövetési intézkedések egyszerre történő alkalmazását;

22.

megállapítja, hogy az alternatív vitarendezési rendszerek gyakran a kereskedő együttműködési hajlandóságán múlnak, és úgy véli, hogy a hatékony bírósági jogorvoslati rendszer határozottan arra ösztönözné a feleket, hogy bíróságon kívül jussanak megállapodásra, ami valószínűleg elejét venné igen sok ügynek, csökkentve ezzel a jogviták mennyiségét; a bírósági eljárásnál vonzóbb alternatívaként ösztönzi az európai szintű alternatív vitarendezési rendszerek létrehozását a jogviták gyors és olcsó rendezése érdekében; azonban hangsúlyozza, hogy ezek az eszközök a bírósági jogorvoslat alternatívái kell maradjanak – amint nevük is jelzi –, és nem szabad azok előfeltételeivé válniuk;

23.

hangsúlyozza, hogy a 360/09. számú Pfleiderer, és a 437/08. számú CDC Hydrogen Peroxide ügyben hozott bírósági ítélet nyomán a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a kollektív jogorvoslat ne csorbítsa a versenyjogi engedékenységi rendszer és a vitarendezési eljárás hatékonyságát;

24.

úgy véli, hogy a speciális versenyjogi kérdéseket megfelelően figyelembe kell venni, és a kollektív jogorvoslatra vonatkozó minden eszköznek teljes mértékben és megfelelően tiszteletben kell tartania az antitröszt ágazat sajátosságait;

25.

a versenypolitika területén alkalmazott kollektív jogorvoslat kapcsán ismét hangsúlyozza, hogy biztosítékokat kell kialakítani a csoportos kereseti rendszerrel való visszaélések és a túlzott ügyszám elkerülése, valamint az ügyfélegyenlőségnek a bírósági eljárásban történő biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy e biztosítékoknak többek között az alábbiakra kell kiterjedniük:

26.

hangsúlyozza, hogy minden horizontális keretrendszernek két alapvető előfeltételt kell biztosítania:

27.

üdvözli a Bizottság 2012. évi munkaprogramjában bejelentett, az antitröszt szabályok megszegéséből eredő kártérítéssel kapcsolatos fellépésekkel foglalkozó jogalkotási eszközt; hangsúlyozza, hogy az eszköznek figyelembe kell vennie a Parlament e témával kapcsolatos korábbi állásfoglalásait, továbbá, hogy azt rendes jogalkotási eljárás keretében kell elfogadni;

28.

véleménye szerint a bírságolási politika továbbra is jelentős eszköze a hatóságok általi jogérvényesítésnek és elrettentésnek;

29.

megállapítja, hogy a viselkedést nem csak a büntetések alakítják, hanem az együttműködés ösztönzése is; olyan megközelítést részesít előnyben, amely hatékonyan elrettent, ugyanakkor ösztönzi az együttműködést;

30.

hangsúlyozza, hogy a magas bírságok politikáját továbbra sem szabad alternatív uniós költségvetés-finanszírozási mechanizmusként használni;

31.

megjegyzi, hogy a bírságok kiszabásának módját nem jogalkotási eszközök tartalmazzák, a 2006. évi bírságolási iránymutatások, és ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy illessze be a bírságkiszámítás részletes alapjait és a bírságolás új elveit az 1/2003/EK rendeletbe;

32.

ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja felül bírságolási iránymutatásait és javasolja, hogy azok az alábbi elvek értékelésének megfelelően alakuljanak:

33.

megállapítja, hogy egyre több kérelem érkezik a bírság fizetésképtelenség miatti csökkentésére, különösen az egytermékes vállalkozásoktól és a kkv-któl; megítélése szerint a bírságok csökkentésének alternatívája lehet a késleltetett és/vagy megosztott fizetések rendszere, melynek révén elkerülhető a vállalkozások csődje;

34.

Joaquín Almunia bizottsági alelnök bejelentése nyomán várja az egytermékes vállalkozások és kkv-k bírságolására vonatkozó iránymutatások kiigazítását;

35.

az eljárás hatékonyabbá tétele céljából üdvözli a vitarendezési eljárás alkalmazását kartellügyekben;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy amennyiben az erőfölénnyel való esetleges visszaélések elemzése során kideríti, hogy nem történt erőfölénnyel való visszaélés, akkor vizsgálja meg közelebbről a gazdaság egyéb területeire gyakorolt hatásokat is;

37.

véleménye szerint a gazdasági és pénzügyi válság nem indokolja az uniós összefonódás-ellenőrzési politika lazítását; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az összefonódások, és különösen a nehéz helyzetben lévő bankok megmentésére vagy szerkezetátalakítására tervezett összefonódások ne hozzanak létre további, a bukáshoz túl nagy és általánosabban rendszerszintű intézményeket;

38.

hangsúlyozza, hogy a versenyszabályok vállalatok összefonódására való alkalmazását a teljes belső piac szempontjából kell értékelni;

39.

kiemeli a versenyszabályok globális közelítésének jelentőségét; ösztönzi a Bizottságot, hogy aktívan vegyen részt a Nemzetközi Versenyügyi Hálózatban;

40.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy kössön kétoldalú együttműködési megállapodásokat a verseny érvényesítéséről; üdvözli az ilyen megállapodásról Svájccal folytatott tárgyalások bejelentését és ösztönzi a szakpolitikák és a jogérvényesítési fellépések fokozottabb összehangolását;

41.

tudomásul veszi a Bizottság Energia 2020 kezdeményezését; sürgeti a Bizottságot, hogy törekedjen a belső energiapiaci csomag maradéktalan végrehajtására; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy mivel még nem sikerült maradéktalanul megvalósítani a nyitott és versenyképes egységes energiapiacot, aktívan kövesse nyomon a versenyt az energiapiacokon, különösen abban az esetben, ha a közművek privatizációja monopolisztikus vagy oligopolisztikus piacokat hoz létre;

42.

emlékeztet a Bizottsághoz a harmadik energiacsomag végrehajtásának korai szakaszában intézett azon felhívására, hogy kövesse szorosabb figyelemmel a verseny szintjét, mivel a piacok '90-es évek közepétől tartó fokozatos megnyitása ellenére a három legnagyobb szereplő még mindig a piacnak körülbelül 75%-át (villamos energia), illetve több mint 60%-át (gáz) képviseli; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatásokat a megújuló energia energiahálózatokhoz való hozzáférésének javítása érdekében;

43.

emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon felhívására, hogy a következő éves jelentése keretében vizsgálja meg, hogy a kritikus nyersanyagok beszállítóinak koncentrációja milyen mértékben lehet káros az partnerágazatok tevékenységére és az ökohatékonyabb gazdaságra, mivel ezek némelyike rendkívül fontos a napelemekhez és a lítiumionos akkumulátorokhoz hasonló ökohatékony technológiák alkalmazásához;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a hitelminősítő ügynökségek ágazatának a verseny előtti megnyitása érdekében tett erőfeszítéseit, különösen a belépési korlátokat, az állítólagos összejátszó gyakorlatokat és az erőfölénnyel való visszaélést illetően; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi hitelminősítő ügynökség tartsa be a legmagasabb szintű integritási, közzétételi, átláthatósági és összeférhetetlenség-kezelési előírásokat, amint azt a hitelminősítő ügynökségekről szóló 2009. szeptember 16-i 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (26) követelményei a hitelminősítések minőségének biztosítása érdekében meghatározzák;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy a 2008. júniusi Európai Tanács következtetéseinek 40. pontja nyomán aktívan kísérje figyelemmel a nyersanyag-vonatkozású piacok fejleményeit, és terjesszen elő ambiciózus jogalkotási javaslatokat a pénzügyi eszközök piacával és a piaci erőfölénnyel való visszaéléssel kapcsolatos keretrendszer felülvizsgálata keretében az olyan spekulatív gyakorlatok leküzdése érdekében, amelyek hátrányosan érintik az európai ipart és torzulást okoznak az egységes piacon;

46.

hangsúlyozza, hogy az USA, az Egyesült Királyság és Japán szabályozó hatóságai által a közelmúltban végzett vizsgálatok azt tárták fel, hogy bizonyítékok kerültek napvilágra a válság során arról, hogy USA-beli és európai bankok manipulálták a LIBOR-kamatlábakat; ezért aggódik az ilyen gyakorlatok okozta potenciális piactorzulásokkal kapcsolatban;

47.

szorgalmazza, hogy a Bizottság vizsgálja meg a verseny helyzetét a kiskereskedelmi ágazatban, különösen az erőfölényben lévő kiskereskedelmi láncok piaci erőfölénnyel való állítólagos visszaéléseinek következményeit, amelyek – különösen a mezőgazdasági és élelmiszerpiacon – kedvezőtlen hatást gyakorolnak a kisebb kiskereskedőkre és termelőkre;

48.

emlékeztet a Bizottsághoz intézett azon kérésére, hogy végezzen felmérést a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban zajló versenyről, hogy megvizsgálja, milyen hatással van a nagyobb beszállítók és kiskereskedők által birtokolt piaci erő e piac működésére;

49.

megállapítja, hogy az élelmiszer-ellátási lánc összetett, és hogy az élelmiszerek árazása átláthatatlan; úgy véli, hogy ha a versenyszabályokkal összhangban és az üzleti titkok tiszteletben tartása mellett az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szakaszában jobban elemeznék a költségeket, az eljárásokat, a hozzáadott értéket, a mennyiségeket, az árakat és a haszonkulcsokat, ideértve a minőség fokozott átláthatóságát is, az javítaná a fogyasztók rendelkezésére álló információkat és az élelmiszer-ellátási lánc ármegállapítási mechanizmusainak átláthatóságát, javítva ezzel a fogyasztók választási lehetőségeit és megelőzve a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen megkülönböztetést; üdvözli a hatékonyabban működő európai élelmiszer-ellátási lánccal foglalkozó magas szintű fórum létrehozását, valamint az e fórum által a kereskedelmi gyakorlatok javulására gyakorolt pozitív hatásokat;

50.

megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy végezzen ágazati vizsgálatot az online reklám és a keresőmotorok vonatkozásában;

51.

megismétli a közbeszerzési szabályok alkalmazására vonatkozó vizsgálatra, valamint annak tisztázására irányuló korábbi kérését, hogy a nemzeti különbségek a verseny torzulásához vezetnek-e;

52.

hangsúlyozza, hogy az európai közlekedési politika fő céljának most és a későbbiekben is a belső piac összes közlekedési mód tekintetében való kiteljesítésére kell irányulnia;

53.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EU-ban még mindig hiányzik az egységes belső piac létrehozásán belül a tisztességes verseny megteremtéséhez feltétlenül szükséges, megfelelően összekapcsolt, egymással összehangolható és határokon átnyúló, hatékony szállítási infrastruktúrahálózat;

54.

megítélése szerint a versenypolitikának hozzá kell járulnia a nyílt szabványok és az interoperabilitás előmozdításához és érvényesítéséhez annak megelőzése érdekében, hogy a fogyasztókat és ügyfeleket a piaci szereplők kisebbsége technológiailag magához kösse;

55.

megállapítja a barangolási piacon a verseny hiányát és hangsúlyozza az árak nagyobb mértékű átláthatóságának szükségességét; e tekintetben üdvözli az új uniós távközlési keretszabályokat és a barangolásról szóló III. rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2011)0402 végleges), amely a nagykereskedelmi verseny javítása érdekében strukturális intézkedéseket javasol, ami a kiskereskedelmi verseny, az árak és a fogyasztók választási lehetőségei tekintetében várhatóan előnyökkel jár majd; sürgeti különösen a Bizottságot, hogy teljesítse az európai digitális menetrendben (COM(2010)0245 végleges/2) meghatározott azon célkitűzéseket, amelyek szerint a barangolási és a nemzeti díjak közötti különbségeknek 2015-re meg kell szűnniük;

56.

hangsúlyozza, hogy a szélessávú ágazatban a fokozott verseny elengedhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon az Európa 2020 stratégiának az európai polgárok teljes körű szélessávú lefedettségére irányuló célkitűzése, ami a fogyasztók és a vállalkozások számára is előnyökkel jár; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg azokat a lehetséges eseteket, amikor a szélessávú szolgáltatásokhoz való hozzáférést nemzeti szinten korlátozták;

57.

sürgeti a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy az EU kibocsátási egységeinek (EUA) túlságosan nagyvonalú osztogatása milyen mértékben torzíthatja a versenyt egyes ágazatokban, mivel ezek az engedélyek, amelyek hatékonysága a gazdasági tevékenység visszaesése következtében csökkent, bizonyos vállalatok számára váratlan nyereséget eredményeztek, ugyanakkor csökkentették e vállalatok hajlandóságát arra, hogy részt vegyenek az ökológiai szempontból hatékonyabb gazdaságra történő átállásban;

58.

emlékeztet, hogy a Bizottság számos jogsértési eljárást indított a tagállamokkal szemben az első vasúti csomag nem megfelelő végrehajtása miatt;

59.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az országok között a légi szállítási ágazatban kötött kétoldalú megállapodások ne részesítsenek formálisan előnyben egyes repülőtereket az egyik országból a másikba tartó légi járatok tekintetében;

60.

sürgeti a Bizottságot a légi közlekedési ágazat, különösen a légitársaságok közötti közös üzemeltetési megállapodások elemzésére, amelyek sok esetben semmiféle előnyt nem jelentenek a fogyasztó számára, csak egyszerűen hozzájárulnak a piac nagyobb fokú lezáráshoz, aminek eredménye az erőfölénnyel való visszaélés, és olyan vállalkozások összehangolt gyakorlata, amelyek egyébként versenytársakként léptek volna fel;

61.

várakozással tekint a 2005. évi légiközlekedési iránymutatások alkalmazására vonatkozó nyilvános konzultáció eredményei elé; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy körültekintően vizsgálja meg a légitársaságoknak nyújtott szociális és szerkezetátalakítási támogatás elbírálására vonatkozó rendelkezéseket abból a szempontból, hogy tudnak-e a jelenlegi piaci feltételek mellett egyenlő esélyeket biztosítani a légifuvarozók számára vagy esetleg felülvizsgálatra szorulnak;

62.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemzetközi légitársaságok közötti verseny torzulásának elkerülése érdekében lépjenek fel az EU és harmadik országok közötti megállapodásokkal összefüggésben esetlegesen alkalmazott megkülönböztető jellegű politikák ellen, ekként biztosítva a tisztességes versenyt;

63.

hangsúlyozza az egységes európai égbolt megvalósításának szükségét, amely egy teljesítménybiztosítási rendszer felállítása révén átláthatóan beárazott szolgáltatásokat garantál majd;

64.

megismétli, hogy a közlekedési módokon belüli és közötti tisztességesebb verseny érdekében a repülőjegyeknél szigorúan valós, átlátható és mindent felölelő árakat kell alkalmazni;

65.

várakozással tekint a tengeri kikötői struktúrák finanszírozásáról szóló bizottsági és európai parlamenti tanulmányok megállapításai elé, mivel e dokumentum jóvoltából a két intézmény fel tudja mérni, hogy a jelenlegi szabályokat koherensen alkalmazzák-e vagy inkább átdolgozásra szorulnak;

66.

üdvözli, hogy a Bizottság alelnöke, Joaquín Almunia részt vett a Parlamenttel folytatott eszmecserén, és üdvözli az ebben az évben a Versenypolitikai Főigazgatóság által szervezett tájékoztatókon mindvégig megnyilvánuló pozitív együttműködést; véleménye szerint az európai parlamenti képviselők és a Versenypolitikai Főigazgatóság főigazgatója közötti éves találkozó olyan bevált gyakorlat, amelyet érdemes folytatni;

67.

a Bizottság versenypolitikáról szóló éves jelentéseinek negyvenedik évfordulója alkalmából a Parlament és a Bizottság közötti megállapodásra hív fel a versenypolitikáról folytatott átfogó párbeszéd bevezetéséről, amelynek erősítenie kell a Parlament mint az európai polgárokat képviselő, közvetlenül választott szerv szerepét; megállapítja, hogy e gyakorlat elmélyíti a létező párbeszédet, és adott esetben – a Bizottság Szerződésekben rögzített kizárólagos hatásköreinek sérelme nélkül – intézményesítheti a Bizottság és a Parlament közötti rendszeres párbeszédet az Európai Parlament ajánlásainak nyomon követésére vonatkozó eljárások és kötelezettségvállalások rögzítése révén;

68.

sürgeti a Bizottságot, hogy éves jelentésébe foglalja bele a következőket:

69.

sürgeti a Bizottságot, hogy minden év elején terjesszen elő egy versenypolitikával kapcsolatos munkaprogramot, amelyben részletezi a következő év során várhatóan elfogadásra kerülő kötelező és nem kötelező erejű versenypolitikai eszközöket és a tervezett nyilvános konzultációkat;

70.

hangsúlyozza, hogy a versenypolitikáért felelős biztosnak az ECON bizottság elé kell terjesztenie mind a jelentést, mind a munkaprogramot;

71.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.