15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/147

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerségről szóló közleményét, azonban néhány tisztázást és javítást javasol, melyek hozzájárulnának az innováció megfelelő fejlődése előtti akadályok megszüntetéséhez a vízágazatban.

1.2

A vízzel kapcsolatos innovációnak Európában egyrészt olyan átfogó megközelítésen kell alapulnia, amely a víz körforgásának egészét figyelembe veszi, és mindenekelőtt arra törekszik, hogy Európa-szerte mindenütt megteremtse „a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapotát” az európai vízpolitikai keretirányelv (1) meghatározásának megfelelően, másrészt a természeti forrás védelmének továbbfejlesztésén a „szennyező fizet” elvének alkalmazásával, amely kellően elriaszt a szennyezéstől, illetve attól, hogy mentességet élvezhessenek azok, akiket fizetésre köteleztek.

1.3

A vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség prioritásainak megvalósítására vonatkozó stratégiai tervnek figyelembe kell vennie azt a tényt, hogy Európában több mint egymillió embernek nincs hozzáférése egészséges, tiszta és megfizethető vízhez, több millió polgár pedig nem rendelkezik semmilyen fajta szennyvíztisztító rendszerrel. Ezeknek az embereknek a szükségleteit kiemelten kell kezelni, a beilleszkedést és a szegénység elleni küzdelmet tartva szem előtt.

1.4

Oda kellene figyelni arra, hogy a lakossági vízellátást biztosító szolgáltatók, a felhasználók és a fogyasztók hallathassák hangjukat a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerséget illető döntéshozatali folyamatban. Emellett arra is szükség van, hogy a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség a szereplők közötti koordináció javulásában nyilvánuljon meg, hogy az innováció előnyei eljussanak a helyi szintre, és hogy megkönnyítsék a civil társadalom képviseleti szervei számára az újonnan létrejövő hálózatokban és csoportokban való részvételt.

1.5

Az EGSZB szerint arra van szükség, hogy a vízzel kapcsolatos innovációs partnerségek részére átlátható módon tegyék közzé a hetedik európai kutatási és fejlesztési keretprogram keretében finanszírozott kutatások eredményeit, figyelembe véve, hogy a víz létfontosságú szerepet játszik a lakosság számára.

1.6

EGSZB nem ajánlja, hogy az innovációt ezen az érzékeny területen kizárólag kereskedelemvédelmi szempontból kezeljék; azt javasolja, hogy az újításokat tegyék ugyanolyan könnyen hozzáférhetővé a különböző testületek, szervek, helyi és regionális önkormányzatok számára, mint a szociális gazdasági vállalkozások részére.

1.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kettőzze meg bizonyos fontos, a vízzel kapcsolatos folyamatban lévő kezdeményezések átláthatóságának és összehangolásának szavatolása érdekében tett erőfeszítéseit. Szükség van például arra, hogy az Európai Bizottság pontosításokat tegyen a víz, a mezőgazdaság és a nyersanyagok vonatkozásában újabban létrejött partnerségek közös működését és szinergiáit illetően.

1.8

Nem lesz valódi kutatási és innovációs vízügyi politika átláthatóság, valamint olyan inkluzív foglalkoztatási politika nélkül, mely már most garanciákat adna a megfelelő számú személyzet rendelkezésre állása, a képzés, a képesítések elismerése, az egészség és a biztonság javítását lehetővé tévő technológiák tekintetében a víztisztítási és -kezelési folyamatok esetében csakúgy, mint a csatornázási folyamatoknál, valamennyi feladatnak a maga sokféleségében és minden szintjén történő optimalizálása céljából.

1.9

Az EGSZB hangsúlyozza a civil szervezetek hálózatainak szerepét, amelyet el kell ismerni és érvényre kell juttatni, és amelynek kutatási területet kellene képeznie a civil szervezetek tapasztalatán és tudástőkéjén alapuló innovációs potenciál szempontjából.

2.1

Az Európa 2020 stratégia segítségével az EU újra lendületbe kívánja hozni az európai gazdaságot, hogy az ismét erősítse a munkahelyteremtést, a versenyképességet és a társadalmi kohéziót.

2.2

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia kiemeli azt a központi szerepet, amelyet a tudás és az innováció játszik a növekedésben. Az EU (2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó) „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramjára irányuló javaslatában (2) az Európai Bizottság a K+F költségvetésének 80 milliárd euróra történő emelését javasolta, és a tagállamok támogatásukról biztosították azt az uniós célkitűzést, mely szerint 2020-ra a GDP átlagosan 3 %-át kell kutatásba fektetni (lásd még az INT/571. számú, a kutatás- és innovációfinanszírozás tárgyában készített EGSZB-véleményt (3)).

2.3

Ezért foglal el központi helyet az Európai Kutatási Térség az Európa 2020 stratégiában és annak Innovatív Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezésében (4), és ezért kérte az Európai Tanács, hogy 2014-ig az valósuljon is meg. (5) Az „Innovatív Unió” kezdeményezés célja annak szavatolása, hogy az erősen tudásintenzív új termékek és szolgáltatások jelentősen hozzájáruljanak a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez, valamint az agyelszívás jelenségének visszafogásához. E cél eléréséhez valóban világszintű tudományos megalapozottságra van elengedhetetlenül szükségünk.

2.4

A vizsgált javaslat (6) értelmében az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezésében, az Innovatív Unióban (7) javasolt európai innovációs partnerségek biztosítják azt a stratégiai megközelítést és keretet, amelyek segítségével orvosolni lehet az európai kutatási és innovációs rendszerből és ennek gyakorlataiból eredő hiányosságokat annak érdekében, hogy fel tudjuk gyorsítani a társadalmi problémák megoldását nagyban elősegítő innovációkat. Az európai innovációs partnerségek révén a kulcsfontosságú politikai prioritásokra lehetne összpontosítani a szakértelmet és az erőforrásokat, szakpolitikákon, ágazatokon és határokon túlmenően aktivizálva és összefogva az összes szereplőt annak érdekében, hogy a lakosság mielőbb élvezhesse a haladás és az innováció nyújtotta előnyöket (amint arra az EGSZB utal is az INT/599. számú, a kutatási és innovációs partnerségekről szóló (8), valamint a NAT/546. számú, az ökoinnovációs cselekvési tervről készített véleményében (9)). Fontos hangsúlyozni, hogy a hetedik K+F keretprogram keretében javasolt 40 millió euró kivételével a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség a jelenlegi forrásokon felül semmilyen fajta kiegészítő finanszírozást nem irányoz elő, célja pedig a szinergiák keresésére és a meglévő eszközök összehangolására korlátozódik.

2.5

Az uniós tagállamok elismerik az innováció fontosságát a vízgazdálkodás terén. 2011. június 21-én az Európai Unió Tanácsa arra kérte az Európai Bizottságot, hogy „a tagállamokkal szorosan együttműködve vizsgálja meg egy, a vízzel kapcsolatos, a fenntartható és hatékony vízhasználat elérésére irányuló innovációs partnerség lehetőségét” (10).

2.6

Az Európa 2020 stratégia „Erőforrás-hatékony Európa” kiemelt kezdeményezése (11) hangsúlyozza, mennyire fontos Európa számára, hogy szerepet vállaljon az egyik alapvető erőforrással, a vízzel való fenntartható gazdálkodásban. Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve (12) rámutat a hatékonyabb felhasználásból származó előnyökre. A vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség stratégiai célkitűzései 2020-ig a következők:

2.7

Az Európai Bizottság programot dolgozott ki Európa vízkészleteinek megőrzésére, amely a vízkészletek szempontjából az ütemterv egyik jelentős pontja. Az európai vízkincs megőrzésére irányuló terv 2012 végéig megfelelő szakpolitikai választ hivatott adni az uniós vízgazdálkodás jelenlegi általános politikai keretével kapcsolatban a végrehajtást illetően felmerült kérdések és hiányosságok jelentette kihívásokra. A szóban forgó terv és az európai innovációs partnerségek szoros együttműködésben kerülnek végrehajtásra. Az európai innovációs partnerségek emellett az ökoinnovációs cselekvési tervre épülnek majd (13).

2.8

A vízi erőforrások védelmét célzó politikának az egyes súlyosan szennyezett területeken folytatott gazdasági tevékenységekre rótt korlátozások miatti kompenzáció lehetőségét is tartalmaznia kell. Ezekben az egyedi esetekben a naprakész állami támogatásokat ki lehetne igazítani, figyelembe véve az európai vízvédelmi tervet is.

3.1

Első, szeptember 25-i ülésén a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerséggel foglalkozó munkacsoport nyolc prioritási területet határozott meg:

3.2

A WHO és az UNICEF víz- és szennyvízkezeléssel foglalkozó közös megfigyelési programja által kiadott jelentés szerint a biztonságosabbá tett ivóvízforrásokat (vezetékes vizet és védett kutakat) használó lakosság aránya a 2010-es 89 %-ról (vagyis 6,1 milliárd emberről) 2015-re mintegy 92 %-ra fog nőni.

3.3

Jóllehet az Egyesült Nemzetek elismeri a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való egyetemes jogot, a világ népességének legalább 11 %-a, vagyis körülbelül 783 millió ember még mindig nem jut biztonságos ivóvízhez, 2,5 milliárd ember számára pedig nem áll rendelkezésre szennyvízelvezető hálózat.

3.4

A víz szinte minden emberi, gazdasági és társadalmi tevékenységhez létfontosságú: így az ipari termeléshez, energiaügyhöz, mezőgazdasághoz, közlekedéshez, szórakozáshoz, valamint a biodiverzitás és a kulturális és természeti örökség megóvásához. Elképzelhetetlen lenne az európai vagy nemzetközi szintű élelmiszerbiztonság vagy energetikai biztonság célkitűzése anélkül, hogy foglalkoznánk a vízzel, mint elsődleges erőforrással: a víz lesz – a földdel együtt – a XXI. század egyik legnagyobb kihívása. A múlt század második fele sajnos leromlott, sérülékeny, kiszáradt és szennyezett természetes vízi környezetet hagyott ránk.

3.5

Ennek az erőforrásnak a jövőjét súlyosan veszélyezteti az a környezet számára romboló gazdasági fejlődési modell, amely szerint a víz éppen olyan kiaknázható természeti erőforrás, mint a többi, és ez a megközelítés a felszín alatti vízréteg túlzott kizsákmányolásához, a talaj, a folyóvizek és az óceánok ipari és mezőgazdasági szennyezéséhez, a vízkörforgás megzavarásához, az erőforrás ökológiai állapotának, illetve a biológiai sokféleségre gyakorolt hatásának romlásához vezet mind európai, mind nemzetközi szinten. Ahhoz, hogy megfelelő, hatékony és fenntartható vízpolitikánk legyen, el kell fogadnunk, hogy a vízre ne áruként, hanem megvédendő és megőrzendő egyetemes örökségként tekintsünk (14).

3.6

A víz kezelésének lehetővé kell tennie a lakosság szükségleteinek kielégítését, ezzel egyidejűleg pedig biztosítania kell megőrzését a jövő nemzedékei számára. Sürgőssé vált, hogy ennek legyünk teljes mértékben tudatában, és az innovációval kapcsolatos kutatásnak ebbe a keretbe kellene illeszkednie. Ez a helyzet jól mutatja a vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség jelentőségét, amely eszközként szolgál az integrált vízgazdálkodás anyagi és pénzügyi hatékonyságához.

3.7

Mindazonáltal ezt a célkitűzést nem lehet elérni, ha az erőforrások ellenőrzését és kezelését a magánszférabeli vállalkozásokra és nagy nemzetközi csoportokra hagyjuk, vagy ha felgyorsítjuk az innováció és a kutatás privatizációját ebben az alapvető ágazatban. Épp ellenkezőleg: a jó minőségű közszolgáltatások a legjobb eszközök arra, hogy méltányos, fenntartható, békés és demokratikus társadalmakat teremtsenek, és fordítva: a minőségi közszolgáltatásokba való befektetések, amelyeket az innovációt és a kutatást elősegítő méltányos pénzügypolitikák támogatnak, hozzájárulnak a gazdasági válság megoldásához, elősegítve, hogy mindenki hozzáférjen a létfontosságú és alapvető szolgáltatásokhoz és a gazdasági növekedéshez. Ez indokolja a víznek és a kutatásoknak a hetedik keretprogram közpénzeiből finanszírozott közületi kezelésén alapuló partnerségeket.

3.8

A tagállamoknak latba kellene vetniük befolyásukat európai szinten a víz- és csatornaszolgáltatás liberalizációjának elutasítása érdekében, valamint amellett kellene síkraszállniuk, hogy ezek általános érdekű közszolgáltatásoknak minősüljenek, valamint hogy Európa határozottabban álljon ki nemzetközi téren a vízhez való jog hatékony érvényesítése mellett. Az EGSZB nem ajánlja, hogy az innovációt ezen az érzékeny területen kizárólag kereskedelemvédelmi szempontból kezeljék; azt javasolja, hogy az újításokat tegyék a lehető legkönnyebben hozzáférhetővé a különböző közületek, szervek, helyi és regionális önkormányzatok számára, valamint a szociális gazdasági vállalkozások részére.

3.9

A vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerség keretében elfogadott intézkedéseket és megoldásokat be kell építeni az éghajlatváltozás várt hatásainak kezelésére szolgáló alkalmazkodási intézkedésekbe.

4.1

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy magas szintű szakértői csoport és külön munkacsoport jön létre a vízzel kapcsolatos innovatív partnerségi stratégia kialakításához, melynek során alkalom nyílik majd azon vízpolitika főbb innovációs irányvonalainak meghatározására, amely megerősíti a mennyiségileg és minőségileg megfelelő tiszta vízhez való jog tényleges érvényesítését, és ezáltal ösztönzi az erőforrások fenntartható kezelését.

4.2

Mindez elérhető az innovációs folyamatoknak köszönhetően, amelyek a legkorszerűbb újító technológiákat alkalmazzák, figyelembe véve a vízgyűjtő területek regionális integrált kezelésének helyzetét és feltételezve a szennyezés megelőzésére való képességet. A források fenntartható kezelését azáltal kell szavatolni, hogy a vizet oly módon osztják meg a különböző felhasználások között, hogy biztosítva legyen a területek fenntartható emberi, gazdasági és társadalmi fejlődése, ezt pedig a vízi erőforrások integrált kezelésének keretében a felhasználások tervezése által, továbbá a vízi környezet minőségének helyreállításával, a felhasználás minden szintjén – a fogyasztástól az újrahasznosításig – a fogyasztás irányítására és a szennyezés megelőzésére irányuló eljárások előmozdításával, a szennyező eljárások tilalmával és végül a szennyezők szankcionálásával lehet elérni.

4.3

Ezeket a célokat méltányos finanszírozással, valamint a terheknek az összes ipari, mezőgazdasági és lakossági felhasználó közötti igazságos és arányos felosztása révén kell megvalósítani a közületi hatóságok irányításával, amelyeknek a legjobb kormányzásra kell törekedniük, valamint azáltal, amit az EGSZB már a NAT/495. számú, a vízpolitika más szakpolitikákba való beépítéséről szóló feltáró véleményében is megfogalmazott (15).

4.4

Az igazságos és hatékony vízpolitika, valamint a vízzel kapcsolatos innovációs partnerség megteremtése innovatív foglalkoztatási politikát tesz szükségessé, melyben képzett és megfelelően képesített munkaerő kerül alkalmazásra, főként az újonnan létrehozott vagy átalakított munkahelyeken, akik olyan munkavállalói jogállást élveznek, mely biztosítja számukra a közjavak kezelésével kapcsolatos feladatuk ellátását, valamint gazdasági, szociális és környezetvédelmi téren megvalósuló beavatkozási jogosultságuk is elismerést nyer. Innovatív intézkedéseket kellene keresni a csatornázással kapcsolatos szakmákat gyakorlók munkavégzési nehézségeinek és az egészségre gyakorolt hatásnak a csökkentése érdekében.

4.5

A csatornahálózatokban dolgozók körében elvégzett járványügyi felmérések, a higiéniai bizottságok, a biztonság és a munkafeltételek megerősítése, az orvosi felügyelet, a védelmi eszközök, valamint a gáz és egyéb szennyező anyagok kimutatására alkalmas berendezések tökéletesítése megannyi olyan szociális és technikai aspektus, amelyet az innovációs partnerség prioritásainak megvalósítását célzó stratégiai terv kialakításakor figyelembe kell vennie a munkacsoportnak.

4.6

Az általános hozzáférés biztosítása, az erőforrás megőrzése, az általános érdek összehangolása – megannyi feladat, amelyet a munkacsoportnak mostantól kezdve figyelembe kell vennie az innovációs partnerség prioritásainak megvalósítását célzó stratégiai terv kialakításakor, melyet 2012. december 18-i elfogadásra kell benyújtaniuk.

4.7

A javasolt és elfogadott stratégiai tervnek megfelelően működő, vízzel kapcsolatos európai innovációs partnerségnek magában kellene foglalnia a megfelelő európai technológiai platformokat is, amelyek nemcsak egy adott hely vagy ágazat valós helyzetéről szolgáltatnak információkat, hanem olyan egységek is, amelyek részt vesznek az új technológiák kutatásában, fejlesztésében és megvalósításában is (16).

4.8

Az átfogó kérdéseken és a megállapított prioritásokon túl az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy mindegyik innovációs projektben szenteljenek figyelmet a vizek és a talajok kölcsönhatásának is, különösképpen, ha a felszíni vizek kezeléséről lesz szó.

4.9

Időtartamban és kiterjedésben intenzívebbé válnak a szárazságok, a tűzvészek és az áradások. A megszorítási politikák ellenére létfontosságú, hogy a vízügy, a mentés és a katasztrófaelhárítás területén a közszolgáltatások továbbra is képesek legyenek megbirkózni az új, kiszámíthatatlan környezet jelentette kihívásokkal. Az innovációkutatás során a víznek az ökoszisztémák és a biodiverzitás megőrzésében játszott szerepével is foglalkozni kell.

4.10

A közintézményeknek és a vízgazdálkodást megvalósító szereplőknek olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek célja a vízszennyezés megelőzése, és amelyek nemcsak fenntarthatóan megőrzik a vízminőséget, hanem meg is előzik az ismert (állandó szerves szennyezések, az endokrin rendszert károsító anyagok) és ismeretlen kockázati elemek által okozott, potenciálisan visszafordíthatatlan károkat, amelyek a kémiai anyagok – ideértve a nanorészecskéket is – feldúsulása következtében alakulnak ki, és amelyeket megalapozott módon további kockázati tényezőknek lehet minősíteni. Elengedhetetlen ezeknek az új, a közegészségügyet súlyosan veszélyeztető kockázatoknak a felmérése.

4.11

A víz díjszabásának célja az, hogy segítse az erőforrás mennyiségi megőrzését. Az EGSZB egy olyan díjszabást támogat, mely a víz létfontosságú és nem piaci jellege okán tekintetbe veszi az általános hozzáférést. Mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a díjszabás nem oldja meg a problémát, mivel a víznek nemcsak a mennyiségéről, hanem a minőségéről is szó van. Ezért olyan állami intézkedésekre van szükség, amelyek segítségével fel lehet hívni az egyéni, illetve az ipari és mezőgazdasági felhasználók figyelmét a víz minőségének romlására és a probléma orvoslásának legkevésbé költséges módjaira, vagyis a megelőzésre.

4.12

Az éghajlatváltozás és az emberi tevékenység hatására a víz kimerülőben van, a szennyezés mértéke nő, a következmények pedig súlyosabbakká válnak. Olyan probléma ez, mellyel Európának meg kell küzdenie, és amellyel kapcsolatban el kell végeznie a szükséges kutatásokat. Hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a nemzetközi közösség előrelépjen ezzel kapcsolatban, és együttműködési és fejlesztési politikájának keretében támogatási alapokat kell rendelkezésre bocsátania a vízhez és a vízminőség romlását orvosló eszközökhöz való hozzáférés elősegítésére (17).

4.13

Az EGSZB megállapítja, hogy az Európában megnyilvánuló regionális különbségek hatásai különösen súlyosak ezen a területen (szárazságok és áradások), ezt a szerkesztői csoportok iránymutatásaiban mérlegelni kell: vajon van-e arra lehetőség, hogy kiegyenlítsük a helyzetet azok között az övezetek között, ahol túl sok a víz, és ahol nincs elég.

4.14

Nem lesz valódi kutatási és innovációs vízügyi politika átláthatóság, valamint olyan inkluzív foglalkoztatási politika nélkül, mely már most szavatolná a megfelelő számú és képzettségű személyzet rendelkezésre állását, a képesítések elismerését, az egészség és a biztonság javítását lehetővé tévő technológiák tekintetében a víztisztítási és -kezelési folyamatok esetében csakúgy, mint a csatornázási folyamatoknál, valamennyi feladatnak a maga sokféleségében és minden szintjén történő optimalizálása céljából.

4.15

Az ENSZ évtizedes vízügyi kapacitásfejlesztési programja, illetve a Water and the Green Economy, Capacity development Aspects című nemrégiben megjelent (2012) könyve (18) szerint lényeges változtatásokra van szükség ahhoz, hogy megfeleljünk azoknak a kihívásoknak, amelyeket az agresszív fejlődési modellek miatt egyre szűkösebbé és egyre gyengébb minőségűvé váló víz jelent az egész világon. Más szóval nem lehet a végtelenségig visszatartani a szennyezőanyagokat, mivel a víz egyúttal hordozóközeg is. Másrészről számos új technológia létezik már, mégis valós a veszélye annak, hogy ezek a technológiák ugyanolyan gyorsan elavulttá válnak, mint ahogyan megszülettek, ha nem vesszük minden szempontból figyelembe a problémát: például a víz sótalanításához energiára van szükség, a víz ún. másodlagos (mezőgazdasági) célokra történő újrafelhasználásához pedig nem szabad, hogy a víz egymást felerősítő többszörös szennyező hatásnak legyen kitéve.

4.16

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a legutóbbi (2011-es) éves jelentésében ugyanezeket az aggodalmakat fogalmazza meg. Egyértelmű tehát, hogy a víz, még ha meg is újul és ha kezelik is, nem kimeríthetetlen sem minőségileg, sem pedig mennyiségileg, és hogy a vízzel kapcsolatos kutatást és innovációt ki kell terjeszteni, hogy használata minden területen tartóssá és fenntarthatóvá váljon, illetve kontrollálni lehessen a szennyezést, különösen a diffúz szennyezések esetében (19).

4.17

Az EGSZB hangsúlyozza a civil szervezetek hálózatainak szerepét, amelyet el kell ismerni és érvényre kell juttatni, és amelynek kutatás tárgyát kellene képeznie a civil szervezetek tapasztalataiból és tudástőkéjéből táplálkozó innovációs potenciál okán.

4.18

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a vízminőségi normáknak és az értékelési kritériumoknak egységeseknek kellene lenniük egész Európában.

4.19

A vízhez, annak felhasználásához, kezeléséhez, illetve jövőjéhez különböző érzelmek, érdekek, aggodalmak kapcsolódnak. Ebben a tekintetben az EGSZB megismétli annak szükségességét, hogy vegyék komolyan a vízgyűjtő területek integrált kezelésével kapcsolatos kötelező konzultációt csakúgy, mint a civil társadalmi szervezetekkel folytatandó kötelező konzultációt a polgárokat érintő döntésekben való részvételről a környezetvédelem és az Aarhusi Egyezmény keretében előírt jogorvoslati lehetőségek terén, és kéri az Európai Bizottságot, hogy jelentésben értékelje ezt a két pontot annak érdekében, hogy az EU megfelelő adatokat használhasson fel az innovációhoz szükségeses kutatásaiban, illetve a civil társadalomnak a partnerségekhez való hozzájárulásával kapcsolatban.

4.20

Az EGSZB nem ajánlja, hogy az innovációt ezen az érzékeny területen kizárólag kereskedelemvédelmi szempontból kezeljék, és azt javasolja, hogy az újításokat tegyék ugyanolyan könnyen hozzáférhetővé a különböző közületek, szervek és területi helyi önkormányzatok részére, mint a szociális gazdasági vállalkozások számára. Az EGSZB megkérdőjelezi a kínai tudományos és technológiai minisztérium szolgálatainak részvételét a vízzel kapcsolatos innovatív partnerség magas szintű irányítócsoportjában: (20) külső fejlesztési együttműködésről lévén szó, az EGSZB el tudná fogadni azt az elképzelést, hogy a fenti minisztérium közvetlenül részt vegyen egy európai stratégia kidolgozásában, de felteszi a kérdést, hogy a többi feltörekvő országot vajon miért csak egyetlen képviseli közülük. És a szükséges technológiatranszferben érdekelt többi ország miért nem vesz részt ebben az európai munkacsoportban (21)?