15.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 351/85

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-megváltoztatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és abszorpciójára vonatkozó elszámolási szabályokról és cselekvési tervekről

COM(2012) 93 final – 2012/0042 (COD),

valamint

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a földhasználat, földhasználat-megváltoztatás és erdőgazdálkodás (LULUCF) elszámolásának az uniós éghajlat-változási kötelezettségvállalások közé történő integrálásáról

COM(2012) 94 final.

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát. Úgy látja, hogy ambiciózus javaslatról van szó, amely reagál arra az igényre, hogy egy olyan, szigorúbb elszámolási rendszer jöjjön létre, amelynek esetében célul tűzik ki a nemzetközi megállapodások uniós jogrendszerbe való beépítését. A jogszabályok előkészítése és kidolgozása során az Európai Bizottságnak biztosítania kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament, a Tanács és a civil szféra részére történő egyidejű, időszerű és megfelelő átadását. Az Európai Bizottságnak megfelelő konzultációkat kell folytatnia – többek közt a szakértőkkel – a meghatározásoknak az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC), illetve a Kiotói Jegyzőkönyv által létrehozott szervek által elfogadott változtatások fényében történő aktualizálásáról, valamint az egyéb többoldalú egyezmények alapján elfogadott meghatározásokról. Nagyon fontos, hogy biztosítsuk a javaslat kompatibilitását az UNFCCC keretében hozott döntésekkel.

1.2

Szem előtt tartva, hogy az éghajlatváltozás tárgyában 2015-ig meg kell tárgyalni egy univerzális jogi egyezményt, amely az eddigi tervek szerint 2020-ban lépne hatályba, az EU-nak most arra kellene összpontosítania, hogy olyan méltányos és az éghajlatváltozás kezelése szempontjából eredményes modelleket dolgozzon ki, amelyek elősegítik az éghajlatváltozás mérséklését, ezzel is támogatva a globális megállapodásra irányuló tárgyalásokat. Ebben fontos szerepet tölt be a LULUCF, ezért fontos, hogy közös jogszabályok létezzenek a kibocsátások és a kibocsátáselnyelők kiszámításáról is.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a mezőgazdaság üvegházhatásúgáz-kibocsátásának csökkentésére irányuló, átfogó felmérésre van szükség, amely figyelembe veszi a szántók és legelők teljes üvegházhatásúgáz-forgalmát (a kibocsátást és az abszorpciót egyaránt), az egyéb mezőgazdasági és állattartási tevékenységekével együtt. A növénytermesztési és állattartási tevékenységekből eredő üvegházhatásúgáz-kibocsátások jelentése és elszámolása viszont a Kiotói Jegyzőkönyv értelmében már most is kötelező, és ezekre a vállaláselosztási határozat (1) kibocsátási határértékei is kiterjednek.

1.4

Az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy ezt az összetett kérdést mélyebben is meg kell vizsgálni, figyelembe véve az EU éghajlat-változási politikájának és energiaigényeinek szélesebb kontextusát is. Azt javasolja, hogy tegyék láthatóbbá a mezőgazdaság, az erdészet és a kapcsolódó ágazatok terén folyó, az éghajlatváltozás mérséklését célzó erőfeszítéseket, alapot teremtve ezzel a megfelelő szakpolitikai ösztönzők kidolgozásához – például a közös agrárpolitika keretében –, illetve az esélyek kiegyenlítéséhez az egyes tagállamok között.

1.5

Az Európai Bizottságnak nemcsak a környezethez és a természet világához kapcsolódó, hanem az összes lehetséges más szakpolitikára is figyelmet kell fordítania, és keresnie kell az ezen politikák összekapcsolásából adódó szinergiahatásokat.

1.6

A javaslat nem tekint holisztikus módon az erdészeti ágazatra, és többfunkciós szerepét – vagyis azt, hogy az erdő egyben megújuló energiaforrást biztosító biomasszát is termel – nem veszi figyelembe. Az EGSZB üdvözli az EU-nak azt a javaslatát, hogy az elszámolási szabályokat terjesszék ki a fakitermelésből származó termékekre. Az ezekben a termékekben lévő szénkészlet figyelembevételével megnő a fa és a fatermékek szerepe az éghajlati hatás értékelésében és felmérésében.

1.7

Az EGSZB üdvözli a nemzeti cselekvési tervek létrehozását, mivel ezáltal rendkívül jól kifejezésre juthat a lehetséges intézkedések 1.4. bekezdésben szorgalmazott „láthatósága”. Ennek során azonban három alapelvet figyelembe kell venni:

1.8

Az EGSZB fontosnak tartja a LULUCF-szektor éghajlatváltozást mérséklő potenciáljának ösztönzését, és a gazdálkodók éghajlatváltozás mérséklésére irányuló tevékenységeinek láthatóbbá tételét. Ezt az ágazatot nem szabad elszigetelten értékelni, hanem integrált módon kell szemlélni, kihasználva az ágazat és az uniós és nemzeti szinten meglévő politikák közötti szinergiákat. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy nem szabad szükségtelen adminisztratív terheket róni az érintettekre, és kerülni kell a párhuzamos munkavégzést, valamint megfelelően figyelembe kell venni a nemzeti körülményeket és az egyes irányítási szintek kompetenciáit. Az EU éghajlatváltozásra vonatkozó szakpolitikájának az EU erdeinek aktív kezeléséből és használatából, illetve a megújuló és fenntartható nyersanyagot jelentő fa nagyobb arányú felhasználásából – mint az éghajlatváltozás mérséklésére alkalmas költséghatékony eszközökből – kellene kiindulnia.

1.9

Az EGSZB üdvözli az EU arra irányuló törekvését, hogy túllépjen a koppenhágai, cancúni és durbani megállapodások vállalásain, illetve azt a felajánlást, hogy bizonyos feltételek teljesülése esetén 30 %-os kibocsátáscsökkentési célt fogad el, ugyanakkor azonban az EU jelenlegi gazdasági helyzete kapcsán kellő érzékenységre int. Az EU-nak az UNFCCC más részes feleire is nyomást kell gyakorolnia, hogy tegyenek hasonló lépéseket a szén-dioxid-kibocsátások olyan területekre való áthelyezésének elkerülése érdekében, amelyek biológiai szempontból még érzékenyebbek, mint az EU.

1.10

Végül pedig a jelenleg folyó előkészületek kapcsán, melyek azt célozzák, hogy a következő pénzügyi időszakra egy jó KAP-keret szülessen, látni kell, hogy a tárgyalt javaslatot megfontoltan össze kell kapcsolni az EU agrárpolitikájával és más uniós szakpolitikákkal. A talaj szénkészletét egyre nagyobb mértékben figyelembe veszik a szakpolitikai értékelésekben, így az éghajlatvédelemmel, illetve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban is mind többet foglalkoznak. Az EGSZB kifejezetten üdvözli, hogy a javaslat semmi olyan kibocsátáscsökkentési kötelezettséget nem ró a gazdálkodókra és az erdőgazdálkodásra, amely egyoldalúan az ebben érintettek rovására menne. Az országos helyzet jobb feltérképezése a tagállamok részéről csupán csekély befektetést igényel majd.

2.1

Az Európai Bizottság javaslata új elemeket tartalmaz a Kiotói Jegyzőkönyv és a durbani eredmények tekintetében. (2)

2.1.1

Jelenleg az a helyzet, hogy a LULUCF-ágazatból eredő ÜHG-kibocsátás és -abszorpció nem képezi részét a 2020-ig elérendő 20 %-os uniós kibocsátáscsökkentési célkitűzésnek, bár részben beleszámít Kiotói Jegyzőkönyv 3. cikkének (3) bekezdésében foglalt számszerűsített uniós kibocsátáskorlátozási és -csökkentési kötelezettségvállalásokba. Ezért közös számítási módokat kell kidolgozni, hogy mind a kibocsátási mennyiséget, mind az abszorpciók mennyiségét pontosan ki tudjuk számítani és be tudjuk építeni az uniós jelentési kötelezettségekbe.

2.1.2

Az olyan jogalkotási javaslatokat, amelyek a legelő- és szántóterületek vonatkozásában kötelező jelentéstételt rögzítenek, összhangba kell hozni az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének aláíró felei által a durbani COP 17 során hozott határozatokkal.

2.1.3

Az „Erdőgazdálkodás”-t illetően a COP 17-et megelőzően nem volt követelmény a tagállamok részéről történő elszámolás, mivel az összes kitermelt biomassza azonnali oxidációját tételezték fel. Az EGSZB üdvözli az EU-nak azt a javaslatát, hogy az elszámolási szabályok terjedjenek ki a fakitermelésből származó termékekre is, ami azt jelenti, hogy a fakitermelésből származó termékekben lévő szénkészletet felhasználják. Ez növelheti a fa és fatermékek szerepét az éghajlatváltozás mérséklésében.

2.1.4

Az erdészetben az éghajlatváltozás mérséklése terén rejlő (és a javaslat által is elismert) lehetőségek továbbfejlesztése érdekében tehető intézkedések közül a hosszabb vágásforduló alkalmazása és a tarvágás elkerülése (ahogy az az indokolásban is szerepel), illetve a természetes állapotú erdők átalakításának elkerülése olyan lépések, amelyeket nem lehet széles körben fontolóra venni, mivel a fenntartható erdőgazdálkodás keretében függnek a fafajtól és a fák életkorától. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez jelenleg nem szerepel a jogalkotási javaslatban.

2.1.5

A parafa igen fontos termék a „fakitermelésből származó termékek” csoportjában, mivel többféle előnnyel is rendelkezik: természetes termék, amelyet megújuló forrásból állítanak elő, olyan környezetbarát eljárással, amelyhez még a fák kivágására sincs szükség; a parafaipar bizonyítottan fontos iparág a sérülékeny és veszélyeztetett mediterrán ökoszisztémák ökológiai stabilitásának fenntartása szempontjából; végül pedig a parafaipar fontos a foglalkoztatás és a jövedelem szempontjából.

2.2

A javaslat rögzíti, hogy a tagállamok olyan elszámolásokat alakítanak ki és tartanak fenn, amelyek pontosan rögzítik a „szántóföldi gazdálkodás” tevékenységeiből származó összes kibocsátást és abszorpciót.

2.2.1

A „széntárolók” listája az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) LULUCF-re vonatkozó iránymutatásainak megfelelően magában foglalja a „felszín feletti biomasszát” is. A szántóföldek „felszín feletti biomasszájának” elszámolásával kapcsolatos probléma a lágyszárú (csak a talajban lévő szén elszámolása) és a fás szárú (a biomassza elszámolása) növények közti megkülönböztetésből ered. Ez elismeri az évelő kultúrák – olajfák, gyümölcsfák és szőlők – jelentős értékét, nem veszi viszont tekintetbe az egynyári termények CO2-abszorpcióját, mivel a viszonyítási alap az 1990 óta történt szénkészlet-változás. Az olyan mezőgazdasági termékek szerepe, mint például a repce (élelem, takarmány és tüzelőanyag), a takarmányrépa (takarmány és tüzelőanyag) vagy a zöldségek (élelem) így nem kerül figyelembevételre, mivel ezt veszélyeztetheti a szénkészlet változása. Ennek oka az, hogy az IPCC és a Kiotói Jegyzőkönyv az egynyári terményeket „szénsemlegesnek” tekinti.

2.2.2

Azokon a mezőgazdasági területeken, ahol az abszorpció potenciális növekedése nem jelentős, mint például a fakitermelésből származó termékek használata esetében, ott a mezőgazdasági területek elszámolása esetenként probléma lehet, és negatív hatással járhat. Mind a kibocsátások, mind pedig a széntárolás beszámítását világosan meg kell határozni.

2.2.3

Egyes klimatikus szempontból hátrányos helyzetben lévő területeken, ahol az esőre épülő mezőgazdaság biztosítja a gazdálkodók megélhetését és hozzájárul a vidéki lakosság eltartásához, vagy ahol néhány évelő kultúra az alacsony jövedelmezőség miatt veszélyben forog (pl. az olajfák Dél-Európában), a nulla potenciális növekedés kockázata ahhoz is hozzájárulhat, hogy az emberek elhagyják a földeket és elveszítsék érdeklődésüket a föld további művelése iránt. Az európai bizottsági javaslat IV. melléklete olyan intézkedéseket rögzít, amelyeket be lehet építeni az Európai Bizottság által javasolt cselekvési tervekbe. A KAP második pillére keretében „agrár-környezetvédelmi intézkedésekként” már végrehajtás alatt álló intézkedésekkel való átfedést ezek számszerűsíthetővé tétele révén meg kell gátolni.

2.2.4

Az EGSZB üdvözli a nemzeti cselekvési tervek létrehozását, mivel ezáltal rendkívül jól kifejezésre juthat a lehetséges intézkedések 1.4. bekezdésben szorgalmazott „láthatósága”. Ennek során azonban három alapelvet figyelembe kell venni:

3.1

Az Európai Bizottság javaslata szigorúbb elszámolási rendszert szándékozik bevezetni, beépítve a nemzetközi megállapodások ajánlásait az uniós jogrendszerbe. A javaslat tükrözi a felülvizsgált LULUCF-ra vonatkozó elszámolási szabályok fő elemeit, amelyekről 2011 decemberében Durbanban állapodtak meg, és amelyek a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második kötelezettségvállalási időszaktól alkalmazandók. Néhány rendelkezés azonban eltér a durbani döntésektől, mint például a szántóföldi gazdálkodásra és a legelőgazdálkodásra vonatkozóan javasolt kötelező elszámolás, valamint a természetes bolygatásra vonatkozó elszámolási szabályok.

3.2

Az a javaslat, hogy ezentúl kötelező jelleggel el kelljen számolni a „szántóföldi gazdálkodásból” és a „legelőgazdálkodásból” származó valamennyi kibocsátással és abszorpcióval, több adminisztrációt jelent nemzeti szinten, és az Európai Bizottság részéről is munkaigényes nyomon követést igényel majd a tagállamokban. A jelen javaslatban elfogadott elszámolási szabályok és a referenciaszintek alapvetően fontosak lesznek majd ennek a határozatnak az alkalmazásához. Az EGSZB attól tart, hogy a tagállamok – egyrészt az UNFCCC-ben, másrészt az uniós jogszabályokban rögzített – kötelezettségei között majd átfedések lehetnek.

3.3

Az EU erdői igen fontos társadalmi-gazdasági előnyöket, valamint alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, és szélesítik az éghajlatváltozás kezelésére és a hozzá való alkalmazkodásra nyíló lehetőségeket, mivel évente az összes uniós CO2-kibocsátás 10 %-át szívják fel a légkörből. Az erdők igen sokféle fenntartható és intelligens biológiai alapú terméket kínálnak, és a fa az EU megújulóenergia-ellátásának a felét jelenti. Az EGSZB hangsúlyozza az erdők társadalomban betöltött többfunkciós szerepét, és arra hívja fel az Európai Bizottság figyelmét, hogy olyan holisztikus megközelítéssel forduljon az erdők felé, amely az éghajlatra és az EU-ban folytatott fenntartható erdőgazdálkodásra egyaránt kiterjed. Az erdők sokkal többek puszta széntárolóknál, és ezt az éghajlattal kapcsolatos szakpolitikákban is el kell ismerni.

4.1

Az EGSZB szeretné kiemelni azt a tényt, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás lehetőségeket rejt magában az éghajlatváltozás mérséklésére. Ez a potenciál azonban természeti feltételek és zavarok, a telítődés kockázata, összetett anyagáramlások, a kibocsátások nyomon követésére rendelkezésre álló elégtelen kapacitás és az elszámolási módszereket illető jelentős bizonytalanságok miatt korlátozott.

4.2

Az EGSZB elismeri a Közös Kutatóközpont (JRC) által végzett hatásvizsgálat eredményeit, és tiszteletben tartja az intézménynek a megvalósíthatóságról alkotott véleményét. Finomítani kell azonban a tudományos ismereteket és a nyomonkövetési módszereket, hogy megbízhatóbbakká váljanak az erdészeti és mezőgazdasági területekhez kapcsolódó üvegházhatásúgáz-leltárak. Ezek pontosságát és következetességét egyaránt növelni kell, és fontos, hogy holisztikus szempontból, integrált megközelítést alkalmazva, megvizsgáljuk az éghajlatváltozás mérséklésének lehetőségeit. Ebben az összefüggésben az EGSZB kiemeli néhány ország, például Dánia vagy Portugália tapasztalatát, akik a mezőgazdaság vonatkozásában teljes mértékben az UNFCCC-vel összhangban készítik beszámolóikat. Az EGSZB igen fontosnak tartja, hogy rámutasson a kibocsátások LULUCF-szektorbeli mérésének bonyolultságára, és nem osztja azt a határozott meggyőződést, hogy az Európai Unió csökkentési célkitűzéseit erre a területre is ki kell terjeszteni.

4.3

Az európai bizottsági javaslat jelen szakaszban nem írja elő a LULUCF-ágazat bevonását az éghajlattal kapcsolatos uniós kötelezettségvállalásokba, hanem az ehhez vezető első lépésként meghatározza a megfelelő szakpolitikai kontextust. Az EGSZB sajnálja, hogy a javaslatba nem építettek be utalást az erdőgazdálkodásnak és a mezőgazdaságnak a fosszilis tüzelőanyagok és a nem megújuló anyagok bioüzemanyagokkal és biomasszával való helyettesítése révén kifejtett, összesített hatásaira. Ennek a későbbi szakaszokban meg kellene történnie, kiterjesztve a LULUCF-hez kapcsolódó biogazdaságra és energetikai folyamatokra is. Ezt az ágazatot nem szabad elszigetelten értékelni, hanem integrált módon kell szemlélni, kihasználva az ágazat és az uniós és nemzeti szinten meglévő politikák közötti szinergiákat. Maguk a tagállamok vannak a legalkalmasabb helyzetben ahhoz, hogy a megfelelő intézkedésekről döntést hozzanak.