2011. január 24-én benyújtott kereset — Verenigde Douaneagenten kontra Bizottság

(T-32/11. sz. ügy)

2011/C 103/41

Az eljárás nyelve: holland

Felek

Felperes: Verenigde Douaneagenten BV (Rotterdam, Hollandia) (képviselő: J. van der Meché ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió képviseletében az Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

A Törvényszék a lent kifejtett okok miatt semmisítse meg a határozatot.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az Európai Bizottság REC 02/09. sz. 2010. október 1-jei határozatának megsemmisítését kéri.

A Bizottság a 2913/92 rendelet (1) 220. cikke (2) bekezdésének b) pontja és a 2454/93 rendelet (2) 871. cikke alapján megállapította, hogy a felperes jóhiszeműen járt el és teljesítette a vámáru-nyilatkozatra vonatkozó hatályos jogszabályokban megállapított rendelkezéseket, de nem merül fel az illetékes hatóságok hibája, így nem maradhat el a vámok utólagos beszedése.

A felperes véleménye szerint a jelen esetben a 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának második alpontja szerinti hibáról van szó. E fordulat ugyanis akként rendelkezik, hogy ha az áru preferenciális státusza valamely harmadik ország hatóságait magában foglaló adminisztratív együttműködés rendszerének keretén belül kerül megállapításra, az igazolás e hatóságok általi kiadása — amennyiben az hibásnak bizonyul — hibának számít. A jelen esetben erről van szó.

Ezenkívül a holland vámhatóságoknak a vámok utólagos beszedésénél bizonyítaniuk kellene, hogy a hibás igazolások kiállítása az exportőr által szolgáltatott adatok hibás feltüntetésén alapul.

Ezért arra kell következtetni, hogy a hibás igazolások curaçao-i vámhatóságok általi kiállítása a 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának második alpontja szerinti hibának minősül.

A Bizottság a vizsgálata során továbbá megállapította, hogy a felperes magatartása nem volt megtévesztő és nem volt nyilvánvalóan hanyag, de nem merültek fel különleges körülmények, így nem indokolt a vámok elengedése.

A felperes ezzel összefüggésben előadja, hogy a megtámadott határozatban foglalt, a 2913/92 rendelet 239. cikkén alapuló vámelengedéssel kapcsolatos döntést nem a 2454/93 rendelet 907. cikkében foglalt határidőn belül hozták meg. Ezért a holland vámhatóság köteles helyt adni a vámelengedés iránti kérelemnek.

Ezenkívül a Bizottság a vizsgálat során nem megfelelően járt el, mivel a felperest nem hallgatta meg, és nem adott lehetőséget számára, hogy álláspontját célirányosan kifejtse, ami sérti a meghallgatáshoz való jog Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt elvét.

Ezen túlmenően különleges körülmények is fennállnak, mivel a 2913/92 rendelet 220. cikke (2) bekezdésének b) pontjára való felperesi hivatkozás olyan okmányoktól függ, amelyek nincsenek a birtokában, de amelyeknek nem is kellett a birtokában lennie.

(1)  A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.).

(2)  A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/1993/EK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.).