Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Összehangolt cselekvés a kutatók szakmai előrehaladásának és mobilitásának fellendítésére az Európai Unióban

(2010/C 255/03)

Önálló előadó: Pedro ALMEIDA FREIRE

2009. július 16-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Összehangolt cselekvés a kutatók szakmai előrehaladásának és mobilitásának fellendítésére az Európai Unióban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. november 10-én elfogadta véleményét. (Önálló előadó: Pedro ALMEIDA FREIRE.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. december 16–17-én tartott, 458. plenáris ülésén (a 2009. december 16-i ülésnapon) 174 szavazattal, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások

2.   Bevezetés

2.1   A lisszaboni stratégia kontextusában mind közösségi, mind pedig nemzeti szinten egyre jelentősebb szerepet töltenek be a kutatással, technológiai fejlesztéssel és innovációval kapcsolatos politikák.

2.2   Az Európai Kutatási Térségnek – és e tekintetben a humán tőke fejlesztésének – az európai versenyképességi, növekedési és foglalkoztatási stratégia keretében adott új lendület bizonyíték arra, hogy Európában a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrás bővítése és a mobilitás fokozása központi jelentőséggel bír e stratégia sikerre vitelében.

2.3   Az Európai Unió új, integráltabb és szociálisabb beállítottságú innovációs stratégiát tervez kidolgozni, amelyben központi jelentőséget kap a tudásháromszög. Ennek megfelelően az emberi tényező kulcsfontosságú annak biztosításában, hogy az EU világszinten versenyképes maradjon, és meg tudjon felelni a következő évtizedekben előtte álló legfontosabb kihívásoknak.

2.4   A tudás szabad áramlását és a mobilitást az állam- és kormányfők egyre inkább alapvető tényezőként ismerik el az uniós oktatási és kutatási politikákban és az európai együttműködésben. Számos különböző európai program törekszik arra, hogy tevékenységi körén belül választ adjon ezekre a kihívásokra. Ilyen konkrétan: – a fiatalok felsőoktatási mobilitásával kapcsolatos Erasmus program; – a harmadik országokkal való együttműködést közös mester- és doktori képzés, valamint felsőoktatási intézmények partnersége révén javítani célzó Erasmus Mundus program; – a kutatási és technológiafejlesztési keretprogram, amelyen belül központi szerepe van a kutatók mobilitásának előmozdítását célzó, leginkább Marie Curie-intézkedéseiről ismert People elnevezésű egyedi programnak. A felsőoktatással kapcsolatos bolognai folyamat célja a felsőoktatás európai dimenziója, a mobilitás és az együttműködés előmozdítása. A már létrehozott programok és a kifejtett erőfeszítések ellenére azonban általános az a nézet, hogy sok még a tennivaló.

2.5   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a „Jobb szakmai előmeneteli lehetőségek és több mobilitás: Európai kutatói partnerség” című európai bizottsági közleményről szóló véleményét (1) követve határozott úgy, hogy összeállítja ezt a saját kezdeményezésű véleményt, így járulva ismét hozzá egy, az Európai Unió humán tőkéjének fejlesztését célzó stratégiához, és kötelezve el magát egy olyan kutatási politika és innovációs stratégia mellett, amely az emberi erőforrást (amint az EGSZB mindig is hangoztatta) az integrációs politika és a szociálpolitikai menetrend kontextusában veszi figyelembe.

2.6   A lisszaboni stratégia 2010-ben megújításra kerül, és bevezetik az új európai innovációs tervet, ezzel párhuzamosan pedig az Európai Kutatási Térség megújítja 2020-ra vonatkozó jövőképét.

2.7   A gazdasági válság idején mind a nemzeti, mind pedig az uniós politikai napirendben továbbra is kiemelt jelentőséget kell kapnia a kutatásba és a fejlesztésbe történő fokozottabb magán- és állami beruházások, valamint a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrás bővítésének biztosítása melletti kötelezettségvállalásnak.

2.8   Nagy szükség van tehát arra, hogy közös célokat tűzzünk ki uniós szinten, és ösztönözzük a tudományos és technológiai téren rendelkezésre álló emberi erőforrás szintjét biztosító intézkedéseket; ezek nélkülözhetetlenek az EU által maga elé tűzött nagyratörő célok eléréséhez.

2.9   Ilyen cél például a tudományokat és a technológiát (a matematikától a természettudományokig és a mérnöki tanulmányoktól a társadalomtudományokig, illetve a humán tudományokig) tanuló fiatalok száma folyamatos növekedésének, illetve ezen a területen több doktori cím megszerzésének biztosítása, a nők arányának növelése a tudósok körében és annak garantálása, hogy Európa vonzó perspektívát nyújtson, és rendelkezzen a szükséges, tudományos és technológiai végzettségű emberi erőforrással ahhoz, hogy megszüntesse a jelenlegi egyensúlytalanságot a transzatlanti kapcsolatokban és biztosítsa az Európa és a világ többi része közötti áramlások pozitív mérlegét. Ezek új célkitűzések, amelyekkel ki kellene egészíteni a lisszaboni menetrendet ezen a téren.

2.10   Ahhoz, hogy elérje a fenti célokat, Európának kiváló tudásközpontokat és -hálózatokat kell kialakítania, amelyek vonzóak a nemzetközi szinten legtehetségesebbek számára, és – amire nagy szükség van – növelik a tudomány és a technológia oktatásának és kultúrájának társadalmi bázisát.

3.   Erős európai és nemzeti szakpolitikák szükségessége a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló humánerőforrást illetően

3.1   Az EGSZB felismeri azt a lehetőséget, amelyet egyrészt a fent említett, egy EGSZB-vélemény tárgyát képező európai bizottsági közlemény, másrészt pedig az Európai Kutatási Térségről szóló zöld könyv (2) nyújt. Ez utóbbi kijelenti, hogy az EKT egyik fő prioritása a kutatók érdekében létrehozott, jobb szakmai előremenetelt és mobilitást biztosító európai partnerség. Jelen véleménnyel az EGSZB tovább kíván menni és támogatni szeretné a José Mariano Gago portugál és François Biltgen luxemburgi miniszter által más miniszterekkel közösen 2009. április 30-án elkészített „Európai partnerség a KTF-karrier vonzóbbá tételének és az európai kutatók mobilitási feltételeinek a javításáért – Javasolt kiemelt intézkedések” című dokumentumban (3) foglalt javaslatokat, gyakorlati intézkedésekkel segítve így az előrelépést a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrással kapcsolatos uniós politika terén.

3.2   Az EGSZB – amely maga is számos saját kezdeményezésű véleményt dolgozott ki e témához kapcsolódóan – elismeri az ezen a területen uniós szinten végzett jelentős munkát.

3.3   A tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrás kérdése 2000 márciusa óta az EU e területre meghatározott stratégiájának szerves részét képezi. 2002-ben a barcelonai csúcs célul tűzte ki Európa számára, hogy 2010-re a GDP 3 %-át fordítsák kutatásra és fejlesztésre (K+F). Ehhez becslések szerint mintegy félmillióval több kutatóra van szükség. (4)

3.4   Ezek a számok alátámasztják, hogy olyan közös európai politikára van szükség ezen a téren, amely jóval túllép a nemzeti politikák úgynevezett nyitott koordinációs együttműködésén, és amelynek ráadásul része az is, hogy megváltoztatja a kutatók – köztük a fiatalok – foglalkoztatási helyzetét és szakmai előmeneteli lehetőségeit a felvétel, a pályafutás és a szociális jogok terén.

3.5   Annak ellenére, hogy a K+F-célú befektetésekkel kapcsolatos célkitűzés azt jelenti, hogy a GDP 3 %-ának megfelelő összegből 2 % a magánszektorból származik, nem várhatjuk azt, hogy a gazdaság egyedül viselje ezt a terhet – a kormányokra jelentős mértékű felelősség hárul ezen a téren. Minthogy a kutatói munkalehetőségek nagy részét az ipar nyújtja, Európában jobb feltételeket kell teremteni a magánszektorban – ideértve a kis- és középvállalkozásokat is – és a magánszektor által végzett kutatói munkához annak érdekében, hogy elérhessük a kitűzött célokat. Ennek egyik módja például ösztönzők kialakítása üzleti hálózatok és klaszterek létrehozására az európai gazdaság kulcsfontosságú ágazataiban.

3.6   Az egy kutatóra jutó közfinanszírozás Európában továbbra is sokkal alacsonyabb, mint az USA-ban és Japánban. A közszférabeli foglalkoztatási feltételeknek és kilátásoknak emiatt szerves részét kell képezniük az európai kormányok tudománnyal kapcsolatos politikájában foglalt célkitűzéseknek. Hatalmas különbség van ezenkívül a teljes népességre jutó kutatók számában az Egyesült Államokhoz és Japánhoz képest: míg az EU-ban 1 000 lakosra mintegy 6 kutató jut, addig ez a szám Japánban és az USA-ban 9 és 10 között van.

3.7   A felsőoktatási intézményeknek mint a kutatók képzéséért elsősorban felelős testületeknek új módszerekkel kell előállniuk az oktatásnak és képzésnek a programjaikba való jobb beépítésére és a gazdasággal való sikeresebb, az egész életen át tartó tanulás fejlesztését célzó együttműködésre. Ezeknek az intézményeknek meg kell változtatniuk az ebben a kérdésben tanúsított hozzáállásukat, részeként annak a küldetésnek, hogy az emberi erőforrást egy tudásalapú társadalom számára képezzék ki a tantervek átalakításával, az iparági K+F-hez kapcsolódó képzés melletti elköteleződéssel, új lehetőségek felajánlásával – többek között a kutatói hivatást későn választóknak –, illetve a nők, az etnikai kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok (köztük a különleges bánásmódot igénylők) hozzáférésének javításával, akik a kutatást és a tudományt olyan területnek tekinthetik, amely társadalmi előrelépési és személyes fejlődési lehetőséget nyújt számukra a mai társadalomban.

3.8   Még mindig nem megfelelő mértékű, és további bővítésre szorul a diákok részvétele – nem csupán a diploma utáni tanulmányokat folytatóké, hanem a még nem diplomázottaké is – a tanterv rendes részeként az akár a magánszektorban is folyó kutatási tevékenységekben.

3.9   Olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek a tudományos, a mérnöki és a technológiai hivatást vonzóbbá teszik a fiatalok számára, a társadalomtudományi és humán tárgyak elhanyagolása nélkül. Hatalmas különbség van a gazdaság és az egyetemek, illetve a közszféra által nyújtott szakmai előmeneteli lehetőségek között, de a nemzeti kormányoknak és az Európai Bizottságnak összehangolt módon kiemelt szerepet kell betöltenie ezen a területen. Ez központi tényező az EKT kialakítása és az EU jövőbeni jóléte és versenyképessége szempontjából.

3.10   A tudományos oktatás is fontos tényező, ugyanis felkeltheti a gyermekek és a fiatalok kíváncsiságát és érdeklődését a tudományos pályafutás iránt. Az EKT sikeréhez mindenképpen szükség van a képesítések és a – már az általános és középiskolától kezdve – minőségi oktatás iránti elkötelezettségre. Ez kísérletek elvégzésében, a tudományos világgal és az iparral kialakított kapcsolatokban, illetve a megfelelően képesített tanárok biztosításában testesül meg. (5)

3.11   Azt már korábban felismerték, hogy a tudomány népszerűsítését és előmozdítását célzó stratégiák alapvetőek ahhoz, hogy a közvélemény megértse a tudományt, és a tudomány közelebb kerüljön a társadalomhoz, különösen pedig a fiatalokhoz. Erősebb ösztönzőket kell azonban – európai szinten is – biztosítani közös kezdeményezések támogatása révén, tekintettel az említett stratégiák jelentőségére – különösen a mai globalizálódott világban, amelyben nélkülözhetetlen mind az ellentmondásos kérdések megértése, mind pedig a tudományos sikerek kommunikálása.

3.12   A nők tudományban való részvétele szintén nagyon fontos. Miközben a jelenlegi adatok nagymértékben eltérnek a húsz évvel ezelőttiektől, sok országban a nők továbbra is alulreprezentáltak a tudományos kutatás több területén, illetve különösen ritkán töltenek be vezetői pozíciót. Az Európai Bizottság és néhány tagállam már tett jelentős erőfeszítéseket ezen a téren, de továbbra is sok a tennivaló. Még mindig a nők jelentik a legnyilvánvalóbb forrást a tudományos és technológiai téren rendelkezésre álló európai emberi erőforrás bővítéséhez, annak ellenére, hogy a jelenlegi ösztönző intézkedéseknek nem sikerül eredményesen összekötniük a tudományos témájú, valamint a nőknek szociális és gazdasági támogatást nyújtó politikákat.

3.13   A tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrással kapcsolatos viták nem hagyhatják figyelmen kívül az EKT nemzetközi vetületét. (6) Az EU-nak nemzetközi szinten versenybe kell szállnia, hogy magához vonzza a legjobban képzett humánerőforrást, és a nemzeti és közösségi politikák jobb összehangolásával biztosítania kell, hogy az Európában is maradhasson. Ugyanakkor a tudásáramlás és -átadás elősegítése érdekében minden kezdeményezésnek az együttműködésen, valamint – a kölcsönösség biztosítása céljával – a mobilitás fokozásán kell alapulnia, és hozzá kell járulnia (különösen a fejlődő országokból származó kutatók érdekében) a képesítések javításához a származási országban.

4.   A tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrással kapcsolatos európai menetrend terén azonnali előrelépést célzó gyakorlatias politikai intézkedések szükségessége

4.1   Az EGSZB hangsúlyozni kívánja a közös európai megközelítés alkalmazásának jelentőségét, amihez gyakorlatias politikai intézkedések társulnak a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrással kapcsolatos azonnali előrelépés érdekében.

Miközben megerősíti az európai kutatási partnerségről szóló európai bizottsági közlemény tartalmát, különösen a kutatók felvétele és a megfelelő foglalkoztatási körülmények tekintetében, az EGSZB úgy véli, hogy kívánatos és reális lenne a fenntartható és állandó, az elkövetkező tíz év során évente mintegy 5 %-os növekedést jelentő fejlődés az EU-ban. Ezzel egy évtized leforgása alatt a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrás jelenlegi szintjét több mint 50 %-kal lehetne emelni. Az EGSZB javasolja, hogy ezeket az intézkedéseket különösen az alábbi területeken alkalmazzák:

4.2.1   A tudománnyal és technológiával kapcsolatos tárgyakat választó fiatalok számának és arányának növelése;

4.2.2   A doktori képzésre jelentkező diplomások számának és arányának növelése, a doktori diplomát adó képzések profiljának változatosabbá tétele és a minőségbiztosítási mechanizmusok megerősítése;

4.2.3   Annak elérése, hogy az európai intézmények magasabb arányban vonzzanak és tartsanak meg tudományos és technológiai területen tanuló európai és a világ más részeiről származó diákokat, illetve a doktori képzésen származási országukon kívül részt vevő diákok számának megduplázása;

4.2.4   A kutatási, foglalkoztatási és szociális politikák koordinációjának terén végrehajtandó fenti intézkedések megvalósításának ösztönzéséhez szükséges jogi, adminisztratív és pénzügyi keret szükségességének újbóli kiemelése.

4.3   A tudománnyal és a technológiával kapcsolatos tárgyakat választó fiatalok száma a legtöbb európai országban nőtt, az összes diákhoz viszonyított arányukról azonban nem mondható el ugyanez. Számos intézkedést lehet tenni a fiataloknak a tudomány és a technológia területére való csábítása érdekében: – a tudományos és technológiai vonatkozású tárgyak oktatásának javítása és segítség a tudományos hálózatok kialakításához az iskolák, a tudományos tárgyakat oktatók és a kutatók között nemzeti és nemzetközi szinten; – a tudományt népszerűsítő intézkedések támogatása és a tudományos és technológiai fejlődés társadalmi bázisának növelése, különösen tudományos központok és múzeumok segítségével; – információs szolgáltatások, illetve a felsőoktatással és a pályafutással kapcsolatos útmutatás nyújtása, ami tudományos és technológiai képzésekkel kapcsolatos társadalmi igényeket elégíthet ki.

4.4   A minőségi garancia sérelme nélkül további sürgős célként kell kitűzni a doktori programban részt vevők számának növelésére és a kínált doktori képzések választékának – adott esetben a gazdaság bevonásával történő – bővítésére vonatkozó ösztönzők bevezetését. Ezt a célt szem előtt tartva támogatni lehetne az olyan intézkedéseket, amelyek – nemzeti és nemzetközi versenyek segítségével növelik a doktoranduszoknak szánt támogatások arányát; – harmadik országokból származó diplomásokat vonzanak az európai doktori programokba; – a doktori tanulmányok közelmúltban megnőtt jelentőségére alapoznak a szakmai képességek magasabb szintre emelése érdekében, a kutatói pályán kívül számos más területen is.

4.5   A nemzetközi diákok megnyerését célul kell kitűzni; ehhez szükség lenne – a diákok, a kutatók és az oktatók mobilitásának javítására és ösztönzésére intézmények és ágazatok között, határokon átnyúlóan, illetve konkrétan az egyetemi körök és az ipar között; – a nyílt, versenyszellemű és átlátható kutatófelvétel előmozdítására; – a kutatók családja életkörülményeinek, illetve partnerük foglalkoztatási lehetőségeinek javítására; – az állami kutatás finanszírozásához kapcsolódó bürokrácia jelentős mértékű csökkentésére.

4.6   A kutatók munka- és foglalkoztatási körülményeinek javítása döntő tényező a mobilitás és a tudományos pálya iránti érdeklődés fokozásában, valamint a kutatásban dolgozó nők arányának – megfelelő szociális védelem biztosításával történő – növelésében. A munkaszerződések megkötésének megkönnyítése a pálya versenyszelleművé és vonzóvá tétele érdekében, továbbá a megfelelő munkakörülmények nyújtása nők és férfiak számára (ideértve a szülési és szülői szabadságot), illetve egyéb, a kutatói mobilitás ösztönzését célzó társadalombiztosítási intézkedések kulcsfontosságú tényezők a kutatási és innovációs politika sikerre vitelében.

4.7   Az EGSZB támogatja a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megfontolják olyan intézkedések elfogadásának lehetőségét, amelyek – a létező jogszabályi keretet kihasználva, illetve két- és többoldalú megállapodások révén – megkönnyítik a kutatók számára a kiegészítő nyugdíjjogosultságok átvitelét. Az EGSZB érdeklődéssel várja az Európai Unióban dolgozó kutatók számára létrehozható páneurópai nyugdíjalapról szóló, közösségi finanszírozással készülő megvalósíthatósági tanulmány eredményeit, és támogat minden olyan, általa sürgősnek ítélt intézkedést, amely megkönnyíti a kutatók számára a kiegészítő nyugdíjjogosultságok átvitelét.

4.8   Az EGSZB támogat és szorgalmaz olyan sürgős intézkedéseket is, amelyek megkönnyítik az oktatással, kutatással, foglalkoztatással és társadalombiztosítással kapcsolatos politikák összehangolását az oktatási, a tudományos és a szociálpolitika eszközeinek koordinált kifejlesztése érdekében azzal a céllal, hogy megvalósuljanak Európának a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrásra vonatkozó célkitűzései.

A fent részletezett célkitűzések elérése érdekében hozott gyakorlatias uniós szintű intézkedésekként az EGSZB

4.9.1   a jövőbeni nyolcadik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram jövőjéről a közeljövőben kezdődő tárgyalások keretében biztosítani kívánja, hogy a keretprogram által támogatott kutatási tevékenységek automatikusan kaput nyissanak a magas szintű oktatás, konkrétan a doktori képzés felé, az összes ország diákjai számára nyitott versenyek segítségével;

4.9.2   javasolja, hogy hozzák létre a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló európai humánerőforrások megfigyelőközpontját, amely egységes és összehasonlítható információt nyújt az ezen a területen tapasztalható fejleményekről, valamint az Európában és a nagyvilágban alkalmazott nemzeti humánerőforrás-politikákról; (7)

4.9.3   szintén a 8. KTF keretprogram keretében ki kívánja terjeszteni a Marie Curie-intézkedéseket a kutatói mobilitás és a kapcsolódó tevékenységek támogatása, illetve az emberi erőforrással kapcsolatos nemzetközi együttműködés fokozása érdekében; tovább kívánja fejleszteni az Erasmus Mundus programot, mint a harmadik országokkal a magas szintű oktatás terén folyó együttműködés ösztönzésének eszközét.

4.10   Végezetül az EGSZB kéri, hogy a lisszaboni stratégia jövőbeni felülvizsgálata vegye megfelelő módon figyelembe a tudomány és a technológia terén rendelkezésre álló emberi erőforrás jelentőségét, és annak fontosságát, hogy biztosítva legyen a kutatók megfelelő képzettsége, illetve hogy a felülvizsgálat során garantálják az erre a területre vonatkozó közös politika hosszú távú fejlődését európai szinten.

(1)  HL C 175., 2009.7.28., 81. o.

(2)  Zöld könyv: „Európai Kutatási Térség: új perspektívák” (COM(2007) 161 végleges), 2007. április 4.

(3)  10003/09. számú tanácsi dokumentum, 2009. május 18.

(4)  Lásd a High Level Group on Human Resources for Science and Technology in Europe [a humán erőforrással foglalkozó magas szintű csoport] „Report by the High Level Group on Increasing Human Resources for Science and Technology in Europe 2004” című jelentését, European Communities 2004.

(5)  Lásd az alábbi kiadványokat: „Encouraging Student Interest in Science and Technology Studies”Global Science Forum, OECD 2008., „Mathematics, Science and Technology Education Report, The Case for a European Coordinating Body”European Roundtable of Industrialists (ERT), 2009. augusztus.

(6)  Az EGSZB 2009. június 11-i véleménye a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés európai stratégiai keretéről”, előadó: Gerd WOLF (HL C 306., 2009.12.16., 13. o.).

(7)  Ezt a High Level Group on Human Resources for Science and Technology in Europe már 2004-ben javasolta (lásd a 4. lábjegyzetet).