1)

Úgy kell-e értelmezni az 1896/2006 rendelet (1) 1. cikkének (2) bekezdését, hogy az észt polgári perrendtartás 371. § -a (1) bekezdésének 4) pontjához (amely szerint a bíróság nem fogadja el a keresetet többek között akkor, ha jogerőre emelkedett valamely észt bíróság olyan eljárást befejező végzése, amely egy ugyanazon felek között ugyanabban a tárgyban és ugyanazon az alapon folytatott jogvitában született, és kizárja ugyanabban az ügyben újabb kereset indítását) hasonló nemzeti jogi rendelkezés kizárja az olyan követelésre vonatkozó kereset tárgyalását, amelynek tekintetében európai fizetési meghagyást bocsátott ki és nyilvánított végrehajthatónak valamely tagállam bírósága?

2)

Ha az első kérdésre főszabály szerint olyan értelmű választ kell adni, hogy akadály áll fenn, akkor változik-e a válasz, ha az európai fizetési meghagyás végrehajthatóvá nyilvánítását követően kiderül, hogy a fizetési meghagyás kézbesítésére nem az 1896/2006 rendelet 13–15. cikkében megállapított minimumszabályokkal összhangban került sor?

3)

Ha a második kérdésre olyan értelmű választ kell adni, hogy akadály áll fenn: Az európai fizetési meghagyást kibocsátó és végrehajthatónak nyilvánító bíróság hivatalból vagy a jogosult kérelmére dönthet-e úgy, hogy a fizetési meghagyás végrehajthatóvá nyilvánítása érvénytelen, ha a fizetési meghagyás végrehajthatóvá nyilvánítását követően kiderül, hogy a fizetési meghagyás kézbesítésére nem az 1896/2006 rendelet 13–15. cikkében megállapított minimumszabályokkal összhangban került sor?

4)

A harmadik kérdésre adandó igenlő válasz esetén: Az európai fizetési meghagyást kibocsátó és végrehajthatónak nyilvánító bíróság dönthet-e a végrehajtás szerinti tagállam bírósága előtti végrehajtási eljárás lefolytatásától, befejezésétől vagy eredményétől függetlenül a fizetési meghagyás végrehajthatóvá nyilvánításának érvénytelenségéről?