—

az őt érintő részeikben semmisítse meg a 2018. március 5-i (KKBP) 2018/333 tanácsi határozatot ( 1 ) és a 2018. március 5-i (EU) 2018/326 tanácsi végrehajtási rendeletet; ( 2 ) valamint

—

a Tanácsot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a felperes nem felel meg az ahhoz szükséges kritériumoknak, hogy egy személyt a releváns időpontban fel lehessen venni valamely jegyzékbe. Az Európai Unió Tanácsa nem vette megfelelően figyelembe és nem vizsgálta meg az elé terjesztett valamennyi dokumentumot, ugyanakkor igen kritikusan válogatta ki az által figyelembe vett dokumentumokat. Az e jogalap alátámasztására felhozott érvek között a következők szerepelnek: a felperesre vonatkozóan pusztán a bírósági szakasz előtti nyomozást folytattak le, amelyben nem történt előrelépés és amely egyértelműen nem elegendő ahhoz, hogy teljesüljön a releváns kritérium; a Tanácsnak a felperes neve jegyzékben való fenntartására vonatkozó határozata alapjául szolgáló dokumentumok egyáltalán nem megfelelőek, teljes mértékben következetlenek, tévesek és azokat semmiféle bizonyíték nem támasztja alá.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibákat követett el azzal, hogy a felperest felvette a vitatott intézkedésekben szereplő jegyzékekbe. A Tanács nyilvánvaló hibát követett el azzal, hogy annak ellenére újból felvette a felperest a jegyzékekbe, hogy az „indokolás” és a jegyzékekbe való felvétellel kapcsolatos kritériumok között egyértelműen nem volt kapcsolat. Ezefelül az első jogalappal kapcsolatban felhozott indokok a második jogalapra is vonatkoznak.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács nem indokolta határozatát. A Tanács nem határozta meg a felperes jegyzékekbe való felvételének tényleges és konkrét indokait. A hatodik módosító határozatban és a hatodik módosító rendeletben a felperes jegyzékbe vételével összefüggésben elfogadott „indokolás” (amellett, hogy téves) formális, nem megfelelő és elégtelen a szükséges pontosság szempontjából.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy megsértették a védelemhez való jogát és/vagy megtagadták tőle a hatékony bírói jogvédelmet. A Tanács, többek között, nem egyeztetett megfelelően a felperessel annak ismételt jegyzékbe vételét megelőzően, és nem biztosítottak számára megfelelő vagy tisztességes lehetőséget sem a hibák kijavítására, sem pedig személyes körülményeivel kapcsolatos információk benyújtására. A Tanács/felperes számára egyik szakaszban sem szolgáltak komoly, hiteles, illetve konkrét bizonyítékkal a korlátozó intézkedések megállapításának igazolása céljából.

5.

Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy Tanács nem rendelkezett megfelelő jogi alappal a hatodik módosító jogi eszközök tekintetében. Az e jogalap alátámasztásaként felhozott érvek között szerepelnek a következők: a) a hatodik módosító határozat nem felelt meg azoknak a feltételeknek, hogy a Tanács az EUSZ 29. cikkre hivatkozhasson. Többek között: i. a Tanács által kifejezetten hivatkozott célkitűzések pusztán homályos állítások; ii. a jelen körülmények között megkövetelt bírósági felülvizsgálat megfelelő szintjéhez nem kapcsolódik megfelelően az alap; és iii. a korlátozó intézkedések előírása az új ukrajnai rezsim magatartását támogatja és teszi jogszerűvé, amely rezsim viszont aláássa a megfelelő eljárást és a jogállamiságot, továbbá amely szisztematikusan sérti az emberi jogokat; b) az EUMSZ 215. cikk érvényesítésének feltételei nem teljesültek, mert nem létezett az EUSZ V. cím 2. fejezete szerinti érvényes határozat; c) nem volt meg az elegendő kapcsolat az EUMSZ 215. cikk felperessel szembeni érvényesítéséhez.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy a Tanács visszaélt hatásköreivel. A hatodik módosító jogi eszközök végrehajtásával a Tanács valódi célja alapvetően az volt, hogy megpróbálja magát behízelegni a jelenlegi ukrajnai rezsim kegyeibe (hogy ily módon Ukrajna szorosabb kapcsolatokat alakítson ki az EU-val), azok végrehajtása nem a hatodik módosító jogi eszközökben feltüntetett indokokból és érvek miatt történt. A jegyzékekbe való felvétellel kapcsolatos kritériumok a Tanács céljával összhangban álló rendkívüli és teljes mértékű felhatalmazást képviselnek.

7.

A hetedik, arra alapított jogalap, hogy megsértették az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (1) bekezdése által a felperes részére biztosított tulajdonhoz való jogot, mivel többek között a korlátozó intézkedések e jogot indokolatlanul és aránytalanul korlátozták, egyebek mellett a következők miatt: i. semmi nem utal arra, hogy a felperes állítólagos hűtlen kezelésével érintett pénzeszközöket a felperes jogellenesen kivitte Ukrajnából; és ii. nem szükséges, és nem is célszerű a felperes összes vagyonának befagyasztása, mivel az ukrán hatóságok mostanra számszerűsítették a felperessel szembeni büntetőeljárásokkal érintett állítólagos veszteségeket.