1)

Az uniós jogot és különösen a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti eljárás, amelynek értelmében az illetékes hatóság hivatalból kezdeményezheti a párhuzamos forgalmazási engedély érvényességi idejének a referenciatermék megújított engedélyének érvényességi idejéhez való igazítását.

2)

Az 1107/2009 rendeletet és különösen annak 52. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a párhuzamos forgalmazási engedély érvényességi idejének kiigazítása nem következik automatikusan a referenciatermék engedélyét megújító határozatból, hanem megköveteli, hogy e tekintetben külön határozatot hozzanak.

Az 1107/2009 rendeletet úgy kell értelmezni, hogy amikor a párhuzamos forgalmazási engedély érvényességi idejének a referenciatermék megújított engedélye érvényességi idejéhez való igazításáról van szó, az ezen engedély megszerzéséhez szükséges, az 1107/2009 rendelet 52. cikkének (1)–(3) bekezdésében meghatározott feltételeknek teljesülniük kell, és az érintett tagállam illetékes hatóságának kell ellenőriznie, hogy valóban ez az eset áll-e fenn.

Az 1107/2009 rendelet 52. cikke (3) bekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy annak hatálya kiterjed arra az esetre is, amikor a származási tagállam által engedélyezett növényvédő szert az A társaság gyártja, míg a referenciaterméket B társaság az A társaság hozzájárulásával, ugyanazon eljárás szerint, de a korábbitól eltérő gyártási helyen gyártja, amennyiben e hozzájárulás a licenciamegállapodásokhoz hasonlóan huzamosabb időre szól.

3)

Az 1107/2009 rendelet 52. cikkének (2)–(4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a párhuzamos forgalmazási engedély jogosultjának teljesen új kérelmet kell benyújtania az e cikk (4) bekezdésében említett információk szolgáltatásával annak bizonyítása érdekében, hogy az érintett áruk az említett cikk (3) bekezdése értelmében még mindig „azonosak”, és mindez nem érinti az illetékes hatóság azon lehetőségét, hogy a behozott termék származási tagállamától kérje az e termékek azonosságának értékeléséhez szükséges információkat. Abban az esetben, ha vitatják a párhuzamos forgalmazási engedélyt megadó határozatot, akkor a bizonyítási terhet illetően az érintett tagállam nemzeti szabályait kell alkalmazni, amennyiben e szabályok tiszteletben tartják az egyenértékűség elvét, és nem teszik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását.