22.12.2011

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 376/25

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Vidékfejlesztés és foglalkoztatás a Nyugat-Balkánon

2011/C 376/05

Előadó: Cveto STANTIČ

2011. január 19–20-i plenáris ülésén az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Vidékfejlesztés és foglalkoztatás a Nyugat-Balkánon.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2011. szeptember 8-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. szeptember 21–22-én tartott, 474. plenáris ülésén 166 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az uniós, csakúgy mint a nyugat-balkáni országok (1) vidéki területeinek társadalmi-gazdasági jellemzőivel kapcsolatos adatok nem megbízhatóak és egymással nem összehasonlíthatóak, ami részben azzal magyarázható, hogy nem rendelkezünk egységes meghatározással a vidéki területek fogalmát illetően. Az EGSZB ezért támogatja a vidéki területek meghatározására szolgáló kritériumok uniós szintű harmonizációját, amely lehetővé tenné a vidéki területek, illetve az alkalmazott szakpolitikák és intézkedések könnyebb összehasonlítását.

1.2   A nyugat-balkáni vidéki területek számos olyan strukturális és társadalmi-gazdasági nehézséggel néznek szembe, melyekre az uniós vidékfejlesztési politika és a közös agrárpolitika (KAP) keretében megoldást lehet találni. Az EGSZB határozottan javasolja, hogy a nyugat-balkáni országok a sajátos nemzeti problémákat és prioritásokat szem előtt tartva kamatoztassák az EU vidékfejlesztési politikatervezésben szerzett tapasztalatait.

1.3   A Nyugat-Balkán hatalmas vidéki területei néptelenedtek el, természeti erőforrásai pedig kihasználatlanok, míg a népesség és a gazdasági tevékenység aránytalan módon koncentrálódik a városokban. Ez a tendencia káros következményekkel jár gazdasági, társadalmi, területi és környezeti szempontból egyaránt. Ezért ezekben a térségekben a fenntartható gazdasági növekedés ösztönzése érdekében az egyes területekhez kötött sajátos intézkedéseket kell eltervezni és alkalmazni.

1.4   A Nyugat-Balkán gazdaságára jellemző az önellátó és félig önellátó mezőgazdaság, a magas munkanélküliségi arány, a rejtett munkanélküliség, valamint az alacsony munkaerő-mobilitás. A vidéki területek számára egyedül az olcsó munkaerő és az értékes természeti források jelentenek versenyelőnyt. A vállalkozások fejlődését olyan tényezők korlátozzák, mint a fejletlen infrastruktúra, a szakképzett munkaerő hiánya, a piacokhoz és pénzforrásokhoz való korlátozott hozzáférés, a beruházási támogatások hiánya és az alacsony vállalkozói potenciál.

1.5   A Nyugat-Balkán vidéki területein az extenzív mezőgazdaság továbbra is a vidéki gazdaság alapvető hajtóereje és az egyik legfontosabb munkalehetőség. Ugyanakkor korszerűsítésre és a termelékenység növelésére van szükség, ami mezőgazdasági munkaerő-felesleget fog előidézni. A megoldás a vidéki gazdaság diverzifikációja a falusi gazdaságok bevételi kockázatainak csökkentése érdekében.

1.6   A vidéki gazdasági élet diverzifikációját elősegíteni hivatott vidékfejlesztési politikák továbbra sem megfelelőek, és nem illeszkednek bele az uniós vidékfejlesztési politikába. Még ha léteznek is bizonyos nemzeti szakpolitikák ezen a téren, a folytonosságot és a végrehajtást a politikai instabilitás és a gyakori kormányváltások akadályozzák. A legtöbb országban léteznek ugyan vidékfejlesztési alapok, de az európai unióshoz képest ezek továbbra is csekély mértékűek.

1.7   A vidéki területeken a pénzügyi támogatás legfőbb forrása továbbra is a vidékfejlesztést célzó előcsatlakozási támogatási eszköz (IPARD). Az országok többsége számára – annak bonyolultsága és nehézkes végrehajtási eljárásai miatt – nehézséget jelent a jelenlegi uniós vidékfejlesztési modell átvétele. Ezért az EU-nak meg kellene fontolnia az IPARD irányítási és ellenőrzési elveinek és eljárásainak egyszerűsítését, hogy hatékonyabban és könnyebben lehessen élni a rendelkezésre álló alapok és intézkedések nyújtotta lehetőségekkel.

1.8   Az IPARD-eszközökhöz való hozzáférés egyik fő nehézsége a nemzeti és helyi szint nem megfelelő adminisztratív és intézményi kapacitása, valamint a lehetséges kedvezményezettek kapacitáshiánya. A nemzeti kormányokat arra ösztönözzük, hogy fokozzák az intézményépítésre és a lehetséges kedvezményezettek kapacitásépítésére irányuló erőfeszítéseket.

1.9   Az EGSZB nagyobb rugalmasságot ajánlana a vidékfejlesztéssel kapcsolatos előcsatlakozási támogatások használata terén is, különösen abban az értelemben, hogy el kellene törölni a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok közötti különbségtételt a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokhoz való hozzáférés tekintetében. Mivel a helyzet országonként eltérő, nagyobb súlyt kellene helyezni az adminisztratív kapacitás és a felvevőképesség eseti felmérésére.

1.10   A vidéki munkanélküliség, a szegénység és a kirekesztés hatékonyabb leküzdéséhez az egyes szakpolitikák és a rendelkezésre álló különböző alapok jobb koordinálására van szükség. A regionális politika fontos kiegészítő támogatást adhat a vidékfejlesztési politika számára, amennyiben megfelelően ötvözik őket egymással, és mindkettőt koherensen alkalmazzák.

1.11   A megerősítendő és jobban koordinálandó nemzeti politikák és intézkedések közé tartoznak a következők:

—   az aktív befogadást elősegítő politikák: az állami támogatások igénylésével kapcsolatos információhoz és tanácsadáshoz való jobb hozzáférés;

—   munkaerő-piaci szakpolitikák: a munkaerőpiacra irányuló határozott intézkedések fokozása által magasabb foglalkoztatási arányt és a regionális eltérések csökkenését lehetne elérni;

—   oktatás és szakképzés: az oktatás biztosítása valamennyi szinten, a korai iskolaelhagyás leküzdése és a fiatalok szaktudásának és szakképzettségének erősítése, testre szabott szakképzések biztosítása a munkaerőpiac igényei és a meglévő szakképzettségek közötti eltérések csökkentése érdekében;

—   vidékfejlesztési politika: nagyobb figyelmet kellene szentelni a 2. és a 3. tengelynek, miközben az 1. tengellyel kapcsolatos intézkedések a legtöbb országban már léteznek. (2)

1.12   A vállalkozói és szervezői képességek hiányának, a demográfiai problémáknak, valamint a városokkal összehasonlítva gyönge minőségű szociális infrastruktúrának a következtében a civil társadalom nem játszik fontos szerepet a vidéki területeken. Az egyik lehetséges megoldás olyan helyi civil szervezeti hálózatok megteremtése lehetne, melyek révén elérhető lenne a lefedett terület és népesség kritikus tömege. Ebben a vonatkozásban a LEADER program (3) potenciálisan hasznos eszköznek bizonyul a civil társadalmi részvétel javítása érdekében.

1.13   Ahhoz, hogy javuljon az életminőség és a fiatalokat a vidéki területeken való maradásra ösztönözhessük, sokrétűbb vidéki gazdaságra van szükség. E célkitűzés eléréséhez a főbb kihívások továbbra is a következők: vidéki infrastrukturális beruházások, az élelmiszeriparral integrált tudásalapú mezőgazdaság, jobb humántőke, megfelelő vállalkozói környezet és jobb szociális szolgáltatások. Szintén jó lehetőségnek tűnik a gazdag kulturális, történelmi és természeti örökségen alapuló falusi és ökoturizmus.

2.   Bevezetés és háttér

2.1   A vidéki terület fogalmának meghatározása

2.1.1   A kérdés vizsgálatát többek között az is nehezíti, hogy nem létezik uniós szintű egységes meghatározás a vidéki területek fogalmára. Az egyes országokban különböző definíciók léteznek, és ezek eltérő kritériumokat használnak: ilyen a népsűrűség, az agrártevékenységen alapuló gazdaság, a központi területektől való távolság, a főbb szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya stb. A nemzetközi összehasonlítások érdekében gyakran élnek a vidéki területek OECD-féle meghatározásával. A nyugat-balkáni országok az utóbbi időben szintén ehhez a módszertanhoz igazítják saját statisztikáikat.

2.1.2   Ezért az EGSZB pártolja a vidéki területek uniós szintű meghatározására szolgáló kritériumok harmonizálását. Ezáltal a különböző alkalmazott intézkedések és szakpolitikák hatékonyságának összehasonlítása és nyomon követése is könnyebbé válna.

2.2   Az uniós vidékfejlesztés mint a közös agrárpolitikának (KAP), illetve a KAP jövőbeli reformjának fontos része

2.2.1   Mivel az EU lakosságának közel 60 %-a él az EU összterületének 90 %-át kitevő vidéki területeken, a vidékfejlesztés életbevágóan fontos szakpolitikai terület az EU számára. A vidékfejlesztési alapok az intézkedések széles körét segítik elő. A négy szakpolitikai tengelyre épülő jelenlegi uniós modell elegendő rugalmasságot biztosít a tagállamoknak és a regionális önkormányzatoknak ahhoz, hogy a szakpolitikákat sajátos igényeikhez igazítsák.

2.2.2   A KAP jövőbeli reformjának egyik fő célkitűzése a kiegyensúlyozott területfejlesztés. Evvel kapcsolatban az EGSZB-nek meggyőződése, hogy amennyiben a jövőbeli európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési szakpolitikákat az innováció és a versenyképesség felé irányítják, ez a vidéki területeken új vállalkozási lehetőségeket, több munkahelyet és a bevételek diverzifikációját eredményezheti. (4)

2.3   A vidékfejlesztési szakpolitikák jelentősége a nyugat-balkáni nemzetgazdaságok számára

2.3.1   Tekintettel a vidéki területek méretére, az ott élő népesség arányára, (5) valamint a mezőgazdaságnak a nemzetgazdaságokban betöltött szerepére, nyilvánvaló, hogy a vidékfejlesztésnek is kulcsfontosságú szakpolitikai területté kell válnia a Nyugat-Balkánon.

2.3.2   A Nyugat-Balkán vidéki területei számos sajátos strukturális és társadalmi-gazdasági kihívással néznek szembe: ilyen a jövedelmek alacsony szintje, a foglalkoztatási lehetőségek hiánya, a romló életminőség, az elnéptelenedés stb. A komplex uniós vidékfejlesztési kereten alapuló megfelelő vidékfejlesztési politikával ezeken azonban sikeresen úrrá lehet lenni.

3.   A nyugat-balkáni vidéki területek néhány közös jellemzője – gazdasági potenciáljuk meghatározó tényezői

3.1   Kivételesen gazdag állat- és növényvilágával a Nyugat-Balkán a biodiverzitás szempontjából Európa egyik leggazdagabb része. A Nyugat-Balkán a természetes élőhelyek változatos tárházát foglalja magába: ide tartoznak a tengerparti lagúnáktól és mocsaras területektől a mediterrán erdőkön, hegyi réteken és legelőkön át az édesvízi mocsarak és karsztos területek egyaránt.

3.2   A lakosságszámnak főként a félreeső és kevésbé termékeny területeken megfigyelt csökkenése és (Albánia és Koszovó kivételével) a lakosság elöregedése egyaránt rendkívül kedvezőtlen hatással van a vidéki munkaerőpiacra. A régió valamennyi országára jellemző tendencia a vidéki területek felől a városi és tengerparti területek felé, illetve a külföldre való migráció. A vidéki területekre elsősorban a nyugdíjasok vagy a menekültek költöznek.

3.3   A kedvezőtlen oktatási szerkezet és a gazdaságilag aktív lakosságra jellemző elégtelen képzettség, hiányzó tudás és szakképesítés komolyan korlátozza a vidéki gazdaság jövőbeli kilátásait. A munkaerőpiacot a munkaerő alacsony mobilitása jellemzi, ami az alternatív foglalkoztatási és bevételi lehetőségek hiányához vezet.

3.4   A legtöbb vidéki területen továbbra is az extenzív legeltetés és földművelés képezi a fő tevékenységet. Uniós összehasonlításban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya a legmagasabbak között van.

3.5   A vidéki háztartások, főként pedig a szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkezők csak korlátozottan férnek hozzá a mezőgazdasági piacokhoz, a munkaerőpiacokhoz és a pénzpiacokhoz, valamint az információhoz és tudáshoz. Ennek következtében pedig igen csekély esélyük van arra, hogy elkerüljék a szegénység kockázatát.

3.6   A vidéki területek fő gondjai közé tartozik a gazdasági tevékenységek és a bevételi források csekély diverzifikációja, valamint a magánszektorban való alacsony foglalkoztatottság. A gazdasági szolgáltatások és a szociális infrastruktúra egyaránt elégtelen és alulfejlett. Ez rányomja bélyegét mind a vidéki lakosság életminőségére, mind pedig a vidéki területek versenyképességére és társadalomszerkezetére.

4.   A mezőgazdaság továbbra is a vidéki gazdasági élet alapvető hajtóereje a Nyugat-Balkánon

4.1   Bár a mezőgazdaság részaránya 2000 óta csökken a Nyugat-Balkánon, mind a hozzáadott értéket, mind a foglalkoztatást illetően még mindig jóval meghaladja az uniós átlagot.

4.2   A magángazdaságok kis mérete és szétaprózottsága továbbra is általános jellemzője a legtöbb nyugat-balkáni ország mezőgazdaságának, különösen délen. A gazdaságok átlagos mérete az albániai 1,2 hektártól a 4 hektár alatti szerbiai méretekig terjed. A mezőgazdaság fejlődését gátló további tényezők a fejletlen piaci struktúrák, az elégtelen infrastruktúra, a piaci termelés alacsony részaránya, a szaktudás és szakképzettség hiánya, valamint az élelmiszerbiztonsági szabványok be nem tartása.

4.3   A mezőgazdasági termelés a gazdasági átmenet, sőt egyes országokban a háború miatt is hanyatlóban volt, ugyanakkor 2000 óta – elsősorban a termelési technológiákba történt beruházásoknak köszönhetően – ismét növekedésnek indult. Ugyanakkor a legtöbb országban az össztermelés továbbra sem éri el az átmeneti időszakot megelőző szintet. Egyes hiányosságok ellenére a legtöbb nyugat-balkáni ország meglehetősen kedvező természeti adottságokkal rendelkezik a mezőgazdaság szempontjából (viszonylag olcsó munkaerő, elegendő termőterület és vízkészlet, valamint bizonyos termékek – így a dohány, egyes gyümölcsök és zöldségek, a bor, a gabona és a hús – számára kedvező éghajlati és talajviszonyok).

4.4   A Balkán-félsziget északi részén (Száva-medence, Duna-medence, Pannon-síkság) léteznek magas termelékenységgel és jól integrált gazdasággal jellemzett mezőgazdasági régiók is. Ez a terület kedvező talaj- és éghajlati adottságokkal bír a tőkeintenzív mezőgazdasági termeléshez. Emellett megfelelő humántőke, fejlett vállalkozói környezet, elegendően szerteágazó ipari szektor és fejlett infrastruktúra jellemzi.

5.   A vidékfejlesztési kihívással való szembenézés a mezőgazdaságon túl

5.1   A mezőgazdaságnak a GDP-ben való részesedése nem tükrözi közvetlenül a mezőgazdaságban foglalkoztatott munkaerő magas arányát. Ezért a jövőbeli vidéki gazdaságszerkezetnek képesnek kellene lennie arra, hogy a mezőgazdasági munkaerő-felesleg számára alternatív foglalkoztatási lehetőségeket nyújtson.

5.2   A falusi környezetbe telepített ipar gyakran bizonyul hatékonynak új munkahelyek teremtésében és többletbevétel biztosításában. Emellett a múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági beruházások, a korszerűsítés, a szakképzés és a környezetvédelmi intézkedések kedvezően befolyásolják a foglalkoztatás növelését és a rejtett tanyasi munkanélküliség csökkentését. A következő ágazatokban van jelentős növekedési potenciál: feldolgozóipar, oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel és eredetmegjelöléssel ellátott termékek, organikus élelmiszerek, falusi turizmus, kézműipar, fából készült termékek, megújuló energiatermelés, valamint az egészségügyi és szociális szolgáltatások egész sora.

5.3   A vidéki ágazat gyorsabb fejlődéséhez több és jobb beruházásra van szükség a közjavak és a közszolgáltatások terén: ez jobb utakat és öntözőberendezéseket, javuló vállalkozói környezetet, valamint hatékony információ-, tudás- és technológiaátadást jelent.

6.   A mezőgazdasági és a vidékfejlesztési politikák az uniós csatlakozás fényében

6.1   A régió valamennyi országa erősen törekszik az uniós csatlakozásra. Ebben a vonatkozásban mindannyian hasonló kihívásokkal küzdenek felettébb széttöredezett élelmiszertermelő ágazataik átalakítása és korszerűsítése során az uniós piacon való versenyképesség megteremtése céljából.

6.2   A mezőgazdaságról és vidékfejlesztésről készült legutóbbi európai bizottsági helyzetjelentések (6) alapján a legtöbb nyugat-balkáni országnak további erőfeszítésekre van szüksége ahhoz, hogy jobban igazodni tudjon az uniós mezőgazdasági vívmányokhoz és az uniós vidékfejlesztési politikához.

6.3   Az EU-val összehasonlítva a Nyugat-Balkánon továbbra is viszonylag alacsony szintűek a mezőgazdaság támogatását szolgáló nemzeti alapok. A Nyugat-Balkán különböző régióiban az intézkedések és támogatási mechanizmusok széles skáláját alkalmazzák. Az utóbbi években a mezőgazdaságot érintő költségvetési kiutalások legfontosabb elemét a közvetlen termelői támogatások tették ki.

6.4   Uniós pénzügyi támogatás

6.4.1   A bővítést célzó előkészület és segítségnyújtás átfogóbb uniós eszközének, az IPA-nak a mezőgazdaság és vidékfejlesztés előcsatlakozási támogatását jelentő IPARD (7) az 5. összetevője. Csak a tagjelölti státusszal rendelkező országok (Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Törökország) pályázhatnak az IPARD-alapokra.

6.4.2   Az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet azokra a sajátos akadályokra, amelyekkel a nyugat-balkáni országok a vidékfejlesztéssel kapcsolatos előcsatlakozási támogatások felhasználása során szembesülnek. Az IPARD égisze alatt nehezen kivitelezhetőek a beruházások, mert a végrehajtáshoz és az ellenőrzéshez komplett helyi struktúrákra van szükség (az IPARD-dal kapcsolatos irányítás és szervezés teljes mértékben decentralizált, az uniós intézmények csupán utólagos ellenőrzésre szorítkoznak). Emiatt magas az elutasított projektek aránya, és mind az adott ország, mind pedig a lehetséges kedvezményezettek részéről jelentős beruházásra van szükség az előkészítő szakaszban.

6.4.3   Az IPARD irányítási és ellenőrzési elvein és eljárásain egyszerűsíteni lehetne annak érdekében, hogy a nyugat-balkáni országok hatékonyabban élhessenek a vidékfejlesztésre közvetlen hatást gyakorló intézkedésekkel, amilyen a vidéki infrastruktúra javítása, valamint a gazdasági tevékenységek és a szakképzés diverzifikációja (az IPARD 3. tengelye).

6.4.4   Az uniós alapok lassú felhasználásának jelentős oka emellett a csekély adminisztratív kapacitás és a megfelelő intézmények hiánya nemzeti és különösen helyi szinten, ami gátolja az előcsatlakozási alapok felhasználására vonatkozó általános kapacitást. A megfelelő általános szolgáltatások (építési engedélyek, földhivatal, növény- és állategészségügyi szolgáltatások) hiánya is közrejátszott abban, hogy az utóbbi időben kihirdetett vidékfejlesztési pályázatokra beadott projektek közül kevés volt sikeres.

6.4.5   Az uniós alapok jobb felhasználását gátló további akadály a lehetséges kedvezményezettek alacsony kapacitása. Ezen segíthetne az, ha hatékonyabb gazdálkodásjavító és tanácsadási szolgáltatások jönnének létre.

6.4.6   A helyzet országonként változik, és nem minden esetben függ a csatlakozás előrehaladtától vagy a tagjelöltstátusztól. Ezért az EGSZB nagyobb rugalmasságot javasol a vidékfejlesztéssel kapcsolatos előcsatlakozási támogatások használatában, különösen a tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országok között a támogatáshoz való hozzájutás szempontjából történő különbségtétel megszüntetése révén, valamint azáltal, hogy nagyobb jelentőséget kaphatna az egyes országok adminisztratív és befogadási kapacitásának az elbírálása.

7.   A nyugat-balkáni vidéki munkaerőpiacok

7.1   A legtöbb nyugat-balkáni ország vidéki munkaerőpiacai a következő közös jellemzőkkel bírnak:

—	a foglalkoztatásban a mezőgazdasági dolgozók játszanak főszerepet, míg a szolgáltatási ágazat és (a mezőgazdaságot kivéve) az önfoglalkoztatás jóval az átlag alatt marad;

—	a falusi lakosság nagy része számára az egyetlen jövedelemforrás gyakran a részmunkaidős foglalkoztatásban és az idénymunkában merül ki;

—	a kedvezőtlen oktatási szerkezet, valamint a szaktudás és szakképzettség hiánya a lakosság elöregedésének és az egyre többeket érintő korai iskolaelhagyásnak a következménye;

—	a mezőgazdaságon kívüli munkalehetőségek hiánya az idénymunkától való függőséghez és rejtett munkanélküliséghez vezet;

—	a munkaerőpiacról való kizárástól leginkább fenyegetett sérülékeny csoportok a fiatalok, a nők, az idősek, az etnikai kisebbségek (a romák) és a háborús menekültek. E csoportok némelyikét nem mindig jegyzik be munkanélküliekként („rejtett munkanélküliség”);

—	a mezőgazdasági dolgozókat ritkán vonják be a kormányok által biztosított különböző foglalkoztatási programokba. Ezeket a programokat megfelelő tanácsadási szolgáltatások révén jobban elő kellene mozdítani.

8.   A vidékfejlesztéshez és vidéki foglalkoztatáshoz kapcsolódó stratégiák és szakpolitikák

8.1   A jelenlegi nemzeti vidékfejlesztési politikák főbb jellemzői a következők: alacsony politikai tudatosság, a vidékfejlesztéssel kapcsolatos uniós elgondolás hiányos megértése – nincs integrált megközelítés, sem tervezési struktúrák, hiányzik a vertikális és horizontális politikai koordináció, elégtelen a vidékfejlesztéssel kapcsolatos minisztériumközi együttműködés.

8.2   Bizonyos kulcsfontosságú problémák, csakúgy mint egyes fejlesztési lehetőségek nem kapnak kellő figyelmet a nemzeti vidékfejlesztési politikákban: nincs elegendő ösztönző eszköz a biogazdaságok, a genetikai források, az erdészet, a turizmus stb. számára. A hátrányos helyzetű területek, valamint a félig önellátásra termelő gazdaságok problémáit sem kezelik.

8.3   Megfelelő regionális politikákkal és ágazati operatív programokkal kiegészülve a vidékfejlesztési politikák jelentősen hozzájárulhatnak a foglalkoztatás javításához és a jobb társadalmi befogadáshoz a vidéki területeken. A helyes regionális politika jelentős kiegészítő hozzájárulást nyújthat a szegényebb vidéki területek megerősítéséhez.

8.4   Az EU-val összehasonlítva a nemzeti regionális politika a legtöbb országban még a vidékfejlesztési politikához képest is lemaradásban van. Ezért következetesebb megközelítésre, valamint a szakpolitikák és a rendelkezésre álló alapok közötti jobb koordinációra van szükség a különböző források (nemzeti alapok, uniós alapok, adományozóktól származó alapok) egyesítése mellett.

8.5   A politikai instabilitás és a gyakori kormányváltások miatt a régió legtöbb országában problémát okoz a folyamatosság hiánya a különböző vidékfejlesztési politikák és intézkedések végrehajtása során.

9.   A civil szervezetek szerepe a vidékfejlesztésben

9.1   A civil társadalom a vidéki területeken című EGSZB-vélemény (8) számos problémára és kihívásra mutatott rá a vidéki területek civil szervezeteinek fejlődése kapcsán, különösen az új tagországokban. Ezek közé a kihívások közé tartozik a tudáshoz és információhoz való hiányos hozzáférés, a vállalkozói képességek hiánya, a népesedési problémák, valamint a városokhoz képest alacsonyabb minőségű szociális infrastruktúra.

9.2   A nyugat-balkáni civil társadalom helyzetével és szerepével, valamint a civil társadalomra váró kihívásokkal számos EGSZB-vélemény (9) foglalkozott. Bár a civil szervezetekre vonatkozó jogszabályok, az állami finanszírozás és az adójogi helyzet, valamint a civil és a szociális párbeszéd tekintetében az egyes országok sajátos kérdéseket vetnek fel, az egész régióra, különösen pedig a vidéki területekre nézve létezik néhány közös probléma:

—	általában véve a civil társadalomnak nincs erős hagyománya;

—	a civil szervezetek állami finanszírozása a legtöbb esetben nem elégséges és nem kellően átlátható;

—	a nyugat-balkáni civil szervezeteknek szánt uniós finanszírozású technikai segítségnyújtás (10) létrejött, ugyanakkor egyelőre nem hozza meg a kívánt eredményeket;

—	általában véve kapacitásépítésre és a szaktudás és szakképzettség fejlesztésére van szükség számos területen;

—	helyi és regionális szinten általános félreértés uralkodik a helyi önkormányzatok körében a civil társadalommal partnerségben történő munkavégzés előnyeit illetően;

—	város–vidék ellentét: a legtöbb civil szervezet vagy a fővárosban, vagy két-három másik városban tömörül, a vidéki területek pedig nem értesülnek a civil társadalom szerepéről és tevékenységeiről;

—	a legtöbb civil szervezet, beleértve a gazdaszövetségeket is, széttöredezett, és az együttműködés helyett kontraproduktív versengésre fecsérli erejét. Ezért nem képesek erőteljes nyomásgyakorló csoportokká válni.

9.3   A nyugat-balkáni vidéki területek hagyományos civil szerveződési formái a vallási csoportosulások és a nemzeti kisebbségek egyesületei, a tűzoltó-, vadász- és halászegyletek, a művelődési vagy művészeti egyesületek, a sportegyesületek, a nőegyletek és hasonlók. Földrajzi elhelyezkedésük egyenetlen, ugyanakkor a vallási és etnikai kisebbségek csoportjai a legszervezettebbek, és jól is védik érdekeiket.

9.4   A döntéshozók nem mindig ismerik fel megfelelő mértékben annak lehetőségét, hogy ezeket a szervezeteket be lehetne vonni az érintetlen kulturális örökség és a környezet védelmére irányuló programokba. Ezek a szervezetek csekély befolyást gyakorolnak a fejlesztési kezdeményezésekre, és az sem terjed túl a helyi közösség (falu) szűk határain. Nincs magasabb szintű hálózatépítés.

9.5   A donorprojektek a civil szervezetek új formáit hozták létre, melyek elsősorban az információ- és technológiaátadást célozzák a csatlakozási politika, a mezőgazdaság, a környezetvédelem, az emberi jogok védelme terén és egyéb hasonló területeken. Az adományozóktól származó finanszírozás csökkenése számos ilyen szervezet megszűnéséhez vezetett.

9.6   A gazdaszervezetek szerepe: az átmeneti időszak során nagyjából szétesett a szocialista időszakban korábban létezett szövetkezeti rendszer. Ezt követően a mezőgazdasági termelés korszerűsítését célzó számos donorprojekt támogatta, sőt szükségessé tette a gazdák szövetkezését. Jelenleg a különböző gazda- és termelői szövetkezetek viszonylag csekély tényleges hatással bírnak a mezőgazdasági és vidékfejlesztési politikákra. Ugyanakkor legtöbbjük fontos szerepet játszik a tudásátadásban, a különböző tanácsadási szolgáltatásokban és a mezőgazdasági termékek reklámozásában.

9.7   A vidékfejlesztéssel kapcsolatos LEADER megközelítés rámutat arra, hogy a hálózatépítés és a helyi szintű párbeszéd előmozdítása miképpen segítheti elő a civil társadalom részvételét a helyi fejlesztési stratégiák előkészítésében. Ez a különböző helyi érdekelt feleket is bevonó, alulról felfelé építkező partnerségi megközelítés számos uniós országban járt már biztató eredményekkel, és hasznosnak tekinthető a vidéki területek foglalkoztatási mutatóinak javításában is.

10.   A vidéki gazdasági élet diverzifikálása érdekében kezelendő problémák

10.1   Diverzifikált és tudásalapú mezőgazdaság

10.1.1   A mezőgazdaság diverzifikációja és technológiai korszerűsítése új munkalehetőségeket teremt számos kísérő ágazatban, így a szállításban, a csomagolásban, a raktározásban, a gépi berendezések értékesítésében és karbantartásában, a minőségellenőrzésben stb.

10.1.2   A mezőgazdasági ágazaton belül a termények hozzáadott értékét előtérbe helyező diverzifikáció (biogazdálkodás, minőségi élelmiszer- és hústermelés, oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel és eredetmegjelöléssel ellátott termékek, házi készítésű hagyományos élelmiszerek stb.) szintén új lehetőségeket teremthet a jövőbeli fejlődéshez és a rejtett munkanélküliség csökkentéséhez.

10.2   Beruházás a falusi infrastruktúrába

Az olyan minőségi infrastruktúrák, mint az utak, a víz, a villany, az információs és távközlési szolgáltatások ösztönzőleg hathatnak a mezőgazdasági és a nem mezőgazdasági vállalkozásokra egyaránt. A minőségi infrastruktúra ezzel egy időben javítja a falusi háztartások életminőségét, növelve a mobilitást, és elősegítve többek között az egészségügyi, oktatási és egyéb szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

10.3   A humántőke építése

A jobban képzett és alkalmazkodóképesebb falusi munkaerőnek több esélye lesz arra, hogy a mezőgazdasági ágazaton kívül munkát találjon. Nagyon fontos biztosítani azt, hogy a szakképzési programok megfeleljenek a vidéki gazdasági élet diverzifikációs programjaival járó szükségleteknek. Különösen fontosak az egész életen át tartó tanulást, az előzetes szakképzést, valamint a vállalkozói tudás és képességek erősítését célzó programok.

10.4   Megfelelő vállalkozói környezet létrehozása

10.4.1   A vállalkozói magatartás bátorítása és a kis- és középvállalatok gyorsabb létrehozásának elősegítése a vidéki területeken a gazdasági tevékenységek diverzifikációjához is hozzájárulna, és fékezné a fiatalok elvándorlását. Elégtelen infrastruktúrával és a szakképzett fiatalok hiányával társulva a kevéssé vonzó adórendszerek, valamint a vállalkozások nehézkes bejegyzése egyaránt az új beruházások és vállalkozások létrejöttét gátló tényezők.

10.4.2   Különösen éles probléma továbbra is a falusi lakosság szükségleteire szabott hitelformákhoz való hozzáférés. Bátorítani kell a bankokat és egyéb pénzügyi intézményeket, hogy tegyék könnyebbé a mezőgazdasági célú kölcsönöket. Ez az IPARD-alapok együttfinanszírozása szempontjából is fontos.

10.5   Hatékony gazdálkodásjavító és tanácsadó szolgáltatások kiépítése

A gazdálkodásjavító és tanácsadó szolgáltatásoknak a gazdálkodók számára adott technikai tanácsadástól egy innovatívabb, igényekre szabott tudás- és információátadás felé kell elmozdulniuk. A korszerű gazdálkodásjavító szolgáltatásnak a falusi lakosság szélesebb rétegeinek (a fogyasztók, vállalkozók, gazdálkodók, a szegények stb.) az igényeit kell kielégítenie, valamint segítenie kell a falusi lakosságot az új szakpolitikai elvek és szabályok átvételében.

10.6   A szövetkezetek újjáélesztése az intézményi keret javítása, valamint a humánerőforrások és a támogató programok megerősítése révén

A szövetkezetek olyan hagyományos vidéki társadalmi szervezetek, melyek képesek lehetnek a vidéki területek társadalmi tőkéjének fejlesztésében való kulcsszerep betöltésére. Új munkalehetőségeket teremthetnek, többletbevételt termelhetnek, valamint lehetőséget biztosíthatnak az emberek számára, hogy tevékenyen részt vegyenek saját közösségeik fejlesztésében.

A szociális vállalkozások létrehozása is új munkalehetőségeket teremthet, különösen a fiatalok, a nők, valamint a legsebezhetőbb csoportok számára.

10.7   Az alulról felfelé történő (a LEADER programhoz hasonló) megközelítés elősegítése

A vidéki gazdaság különböző szereplőinek szorosabb kapcsolatára és jobb együttműködésére van szükség mind vertikálisan (különböző szintű – nemzeti, regionális, helyi – kormányzati szervek), mind horizontálisan (vállalkozók, szakmai egyesületek, gazdálkodók stb.). A helyi fejlesztési politikákat az érintett intézmények közötti fokozott koordinációval és alulról felfelé történő döntéshozatal mellett kell végrehajtani.

10.8   Turizmus és falusi turizmus

10.8.1   A vidéki területeken a fejlődés szempontjából jelentős kihívás lehet a falusi turizmus. A nyugat-balkáni régió jól megőrzött természeti, kulturális és történelmi öröksége mellett minőségi ételeket és az uniós turisztikai piacokhoz való viszonylagos földrajzi közelséget mutat fel. Az ökoturizmus, valamint a fenntartható fejlődést, egészséges környezetet és életmódot (ide értve a „zöld termékeket” és a biotermékeket, amilyen a marhahús, a gyógynövények, az erdei gyümölcsök, a gombák stb.) hirdető új trendek remekül illeszkednek a régió kulturális és természeti örökségébe.

10.8.2   Ugyanakkor a mai aktív turizmus minőségi szolgáltatásokat, kényelmes szálláshelyeket és a szórakoztató és kulturális tevékenységek sokféleségét igényli. Számos akadály gátolja továbbra is a falusi turizmus fejlődését: elégtelen infrastruktúra, a regionális termékek (szuvenírek) fejletlen marketingje, a szálláshelyek számának és minőségének elégtelensége, a turistalátványosságok elégtelen kitáblázása, a turisztikai célpontok hiányzó menedzselése stb.

10.9   A határokon átnyúló projektek is sikeresen előmozdíthatnák a helyi fejlesztési potenciál jobb kihasználását (közös út- és energiahálózat, turisztikai létesítmények, helyi márkák stb.)

10.10   A megújuló energia – potenciális foglalkoztatási és bevételi forrás

A megújuló energiát szolgáltató új létesítmények legnagyobb része vidéki területekre kerül majd: például energianövények, bioüzemanyag-gyártás, pellet/brikett-előállítás, szélerőművek stb. Felépítésük után ezeket a berendezéseket működési idejük során karban is kell majd tartani és szervizelni kell, ami további munkalehetőségek és bevételek forrása lehet.

---

(1)  Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Koszovó (az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244/99 sz. határozata értelmében), Montenegró és Szerbia.

(2)  1. tengely – a mezőgazdaság versenyképességének javítása, 2. tengely – a környezetvédelem és a területrendezés támogatása, 3. tengely – a gazdasági tevékenységek diverzifikációjának elősegítése és a vidéki területek életminőségének javítása, 4. tengely – a LEADER program szerinti megközelítés.

(3)  A LEADER francia betűszó, melynek jelentése „A vidéki gazdaság fejlesztésére irányuló fellépések közötti kapocs”(Liaison Entre Actions de Développement de l'Economie Rurale).

(4)  Lásd a HL C 132., 2011.5.3., 63. o., A KAP jövője című EGSZB-vélemény 3.3.4. pontját.

(5)  A nyugat-balkáni országok összterülete 264 462 km2 (az EU összterületének 6 %-a). Az összlakosság 26,3 millió fő, ennek 50 %-a él vidéki területeken. A 89,2 fő/km2 -es átlagos népsűrűség jóval alacsonyabb az uniós átlagnál (114,4).

(6)  Az Európai Bizottság helyzetjelentései, 2010. november: http://ec.europa.eu/enlargement/press_corner/key-documents/reports_nov_2010_en.htm.

(7)  IPARD, a vidékfejlesztés előcsatlakozási eszköze, mely 9 intézkedést foglal magában az alábbi három elsőbbségi tengely mentén: 1 – a piaci hatékonyság javítása és az uniós szabványok bevezetése, 2 – a mezőgazdasági-környezetvédelmi intézkedések és a LEADER végrehajtását célzó előkészítő fellépések, 3 – a falusi gazdasági környezet erősítése, mintegy 1 milliárd eurónyi alap kiutalásával 2007–2013 között. A teljes IPA-finanszírozás 2007 és 2013 között meghaladja a 10 milliárd eurót.

(8)  Az EGSZB véleménye: A civil társadalom a vidéki területeken – HL C 175., 2011.7.28., 37. o.

(9)  HL C 18., 2011.1.19., 11. o., HL C 317., 2009.12.23., 15. o., HL C 224., 2008.8.30., 130. o., HL C 204., 2008.8.9., 120. o, HL C 27., 2009.2.3., 140. o, HL C 44., 2008.2.16., 121. o, jelű vélemények.

(10)  A civil társadalmat támogató program.

---