6.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 140/35

(1)

A Bizottság 10/2011/EU rendeletének (2) I. melléklete meghatározza az élelmiszerekkel rendeltetésszerűen érintkezésbe kerülő műanyagokban és műanyag tárgyakban történő felhasználásra engedélyezett anyagok uniós jegyzékét.

(2)

A 10/2011/EU rendelet legutóbbi módosítása óta az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) további tudományos szakvéleményeket tett közzé olyan anyagokról, amelyek élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban („FCM”) felhasználhatók, továbbá a már engedélyezett anyagok engedélyezett felhasználási módjairól. Annak biztosítása érdekében, hogy a 10/2011/EU rendelet tükrözze a Hatóság legutóbbi megállapításait, az említett rendeletet módosítani kell.

(3)

A Hatóság véleményeket fogadott el, amelyekben újból értékeli az élelmiszerek perklorátszennyezését, valamint a lakosság étrendi expozícióját a perklorát tekintetében (3) (4). A perklórsav, sók (perklorát) (822. számú FCM) adalékként vagy polimerizációsegítő anyagként szerepel a 10/2011/EU rendelet I. mellékletének 1. táblázatában. Az anyagra 0,05 mg/kg specifikus kioldódási határérték vonatkozik az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokból származó expozíciónál alkalmazott azon bevett feltételezés alapján, hogy egy 60 kg testtömegű személy naponta 1 kg élelmiszert fogyaszt el. A perklorát újbóli értékelése során az Ügynökség napi 0,3 μg/testtömegkilogrammban határozta meg a tolerálható napi bevitel szintjét, és megjegyezte, hogy a fiatal népességcsoportoknak a valamennyi élelmiszerforrásból származó, a perklorátnak való rövid és hosszú távú expozíciója egyaránt meghaladja a szóban forgó tolerálható napi beviteli értéket, míg a felnőtt népesség esetében a rövid és hosszú távú expozíció megfelel az említett értéknek. Ennek figyelembevétele érdekében a specifikus kioldódási határértéket a tolerálható napi bevitel alapján kell kiszámolni, valamint az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokra vonatkozó tolerálható napi bevitel 10 %-ának megfelelő szokványos allokációs tényezőt kell alkalmazni. Ezért a perklorátra vonatkozó 0,05 mg/kg specifikus kioldódási határértéket le kell csökkenteni 0,002 mg/kg-ra annak biztosítása érdekében, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő műanyagokból kioldódó perklorát ne veszélyeztesse az emberi egészséget.

(4)

A Hatóság kedvező tudományos szakvéleményt (5) fogadott el a foszforossav, 2,4-bisz(1,1-dimetil-propil)fenil és 4-(1,1-dimetil-propil)fenil triészterek vegyesen anyag (974. számú FCM, CAS-szám: 939402-02-5 CAS) felhasználásáról. A szóban forgó anyag 5 mg/kg élelmiszer kioldódási határérték mellett engedélyezésre kerül. Az új tudományos bizonyítékok alapján a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy ez az anyag nem jelent biztonsági kockázatot a fogyasztókra, amennyiben a vonatkozó kioldódási határérték 5-ről 10 mg/kg élelmiszer értékre növekszik, és a többi meglévő korlátozást továbbra is betartják. Ezért a szóban forgó anyagra vonatkozó kioldódási határértéket 5-ről 10 mg/kg értékre kell növelni a meglévő korlátozások megtartása mellett.

(5)

A Hatóság kedvező tudományos szakvéleményt (6) fogadott el az 1,2,3,4-tetrahidronaftalin-2,6-dikarboxilsav, dimetil-észter anyag (1066. számú FCM, CAS-szám: 23985-75-3) felhasználásáról. A Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy az anyag biztonsági szempontból nem jelent biztonsági kockázatot a fogyasztókra, amennyiben az olyan élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő többrétegű műanyagok belső rétegeként használatos poliészter réteg gyártásához alkalmazott komonomerként kerül felhasználásra, amelyekhez a 10/2011/EU rendelet III. melléklete az A, B, C és/vagy D1 élelmiszer-utánzó modellanyagokat rendeli. Az anyagból és (ciklusos és nyílt láncú) dimereiből kioldódó anyagok összértéke nem haladhatja meg a 0,05 mg/kg élelmiszer értéket. A monomert ezért helyénvaló felvenni az engedélyezett anyagok uniós jegyzékébe azzal a korlátozással, hogy az említett előírásoknak teljesülniük kell.

(6)

A Hatóság kedvező tudományos szakvéleményt (7) fogadott el a [3-(2,3-epoxipropoxi)propil]trimetoxiszilán anyag (1068. számú FCM, CAS-szám: 2530-83-8) felhasználásáról. A Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy bár az anyagnak genotoxikus hatás tulajdonítható, – esetleges – alacsony expozíciójánál fogva nem ad okot biztonsági aggályokra abban az esetben, ha kis kioldódású műanyagokban – például polietilén-tereftalátban (PET), polikarbonátban (PC), polibutilén-tereftalátban (PBTP), hőre keményedő poliészterekben és epoxi-biszfenol-vinil-észterben – található üvegszálak kezeléséhez használatos enyvezőanyag komponenseként kerül felhasználásra, valamennyi élelmiszer esetében hosszabb idejű, szobahőmérsékleten történő tárolás melletti egy vagy több használat, valamint fokozott vagy magas hőmérsékleten rövid idejű, ismételt érintkezés mellett. Mivel az anyag egyes, epoxi funkciójú reakciótermékeinek szintén tulajdonítható genotoxikus hatás, a kezelt üvegszálakban található anyag és minden egyes reakciótermék maradványanyagai nem lehetnek kimutathatók az anyag esetében 10 μg/kg, az egyes reakciótermékek (hidrolizált monomerek és epoxitartalmú ciklusos dimerek, trimerek és tetramerek) esetében pedig 60 μg/kg értéknél.

(7)

Az 10/2011/EU rendelet I. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,