11.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 40/7

(1)

A kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok olyan anyagok, amelyek protozoonok elpusztítására vagy azok növekedésének megakadályozására szolgálnak; használatuk a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) összhangban többek között takarmányadalékként engedélyezett. A kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok takarmányadalékként történő használatára vonatkozó engedélyek a használatot bizonyos feltételekhez kötik, például meghatározzák, hogy melyek azok a célállatfajok vagy -kategóriák, amelyeknek az adalékokat szánják.

(2)

Előfordulhat, hogy a takarmányipari vállalkozók egy létesítményen belül takarmányok széles skáláját állítják elő, és ugyanazon a gyártósoron egymás után különböző típusú termékeket gyártanak. Így megeshet az is, hogy egy termék elkerülhetetlen maradványai a gyártósorban maradnak és egy másik takarmányba kerülnek, amikor annak gyártási folyamata elkezdődik. Az anyagoknak az egyik gyártási tételből a másikba történő ezen átjutását „átvitelnek” vagy „keresztszennyeződésnek” nevezzük, és erre például a kokcidiosztatikumok vagy hisztomonosztatikumok engedélyezett takarmányadalékként való felhasználásakor is sor kerülhet. Ennek eredményeként a soron következőként gyártott takarmány szennyeződhet azáltal, hogy az említett anyagok technikailag elkerülhetetlen maradványai bekerülnek a „nem céltakarmányba”, azaz abba a takarmányba, amellyel kapcsolatban a kokcidiosztatikumok vagy hisztomonosztatikumok használata nem engedélyezett; ilyenek például az adalékanyag engedélyében fel nem tüntetett állatfajoknak és -kategóriáknak szánt takarmányok. Ez az elkerülhetetlen keresztszennyeződés a takarmánygyártás és -feldolgozás bármely szakaszában, de a takarmány tárolása és szállítása közben is megtörténhet.

(3)

Annak megakadályozására, hogy a tagállamok olyan nemzeti szabályokat fogadjanak el az engedélyezett kokcidiosztatikumoknak vagy hisztomonosztatikumoknak a nem céltakarmányba történő elkerülhetetlen átvitele, valamint ezen anyagoknak a származékos élelmiszerekben való jelenléte tekintetében, amelyek akadályoznák a belső piac működését, harmonizált közösségi szabályokra van szükség.

(4)

Az engedélyezett kokcidiosztatikumoknak és hisztomonosztatikumoknak a nem céltakarmányba elkerülhetetlenül átvitt hatóanyagai a 2002/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) értelmében takarmányokban előforduló nemkívánatos anyagoknak minősülnek, amelyek jelenlétének sem az állatok vagy az emberek egészségét, sem pedig a környezetet nem szabad veszélyeztetnie. Ezért a 2002/32/EK irányelv I. mellékletét módosító 2009/8/EK bizottsági irányelv (4) megállapítja ezen anyagoknak a takarmányokban megengedhető legnagyobb szintjeit.

(5)

A kokcidiosztatikumoknak és hisztomonosztatikumoknak a nem céltakarmányban való elkerülhetetlen, még a 2002/32/EK irányelvben meghatározott legnagyobb megengedhető szint alatti előfordulása is ahhoz vezethet, hogy ezen szermaradékok jelen lesznek az állati eredetű élelmiszerekben. Ezért a közegészség védelmében és amennyiben – az állati eredetű élelmiszerekben található állatgyógyászati készítmények maximális maradékanyag-határértékeinek megállapítására szolgáló közösségi eljárás kialakításáról szóló, 1990. június 26-i 2377/90/EGK tanácsi rendelet (5) vagy az 1831/2003/EK rendelet keretében – még nem állapítottak meg maradékanyag-határértéket (MRL-eket) az érintett élelmiszerek tekintetében, az élelmiszerekben előforduló szennyező anyagok ellenőrzésére vonatkozó közösségi eljárások megállapításáról szóló 315/93/EGK rendelet összefüggésében meg kell határozni, hogy a kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok hatóanyagai mekkora legnagyobb megengedhető mértékben lehetnek jelen az érintett nem céltakarmányból származó, állati eredetű élelmiszerben.

(6)

A Bizottság kérésére az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: hatóság) számos szakvéleményt (6) fogadott el azokról az állat- és közegészségügyi kockázatokról, amelyek a takarmányadalékként engedélyezett kokcidiosztatikumoknak vagy hisztomonosztatikumoknak a nem céltakarmányba történő, elkerülhetetlen átvitelének következményeként jelentkeznek. A hatóság minden egyes, takarmányadalékként engedélyezett kokcidiosztatikum vagy hisztomonosztatikum értékelése során 2 %, 5 % és 10 %-os feltételezett átviteli arányokat vett számításba, abból kiindulva, hogy az anyagok a megengedett legnagyobb kokcidiosztatikum- és hisztomonosztatikumdózis felhasználásával előállított takarmányból kerülnek az azt követően gyártott nem céltakarmányba.

(7)

Az egyes szakvélemények következtetéseit illetően megállapítható, hogy a hatóság általános következtetése szerint nem valószínű, hogy a takarmányadalékként engedélyezett kokcidiosztatikumoknak és hisztomonosztatikumoknak a nem céltakarmányban való jelenléte – az elkerülhetetlen átvitel eredményeként kialakuló szinteken és valamennyi elővigyázatossági intézkedés figyelembevételével – nem kívánt hatással lenne az állatok egészségére, továbbá elhanyagolható annak a kockázata, hogy károsodik a fogyasztók egészsége a keresztszennyeződött takarmánnyal érintkező állatokból származó termékekben található szermaradékok elfogyasztásával.

(8)

A hatóság szakvéleményeit és a jelenleg a tagállamok által a keresztszennyeződés elkerülésére alkalmazott különböző megközelítéseket figyelembe véve a Bizottság a belső piac megfelelő működésének biztosítása és a közegészség védelme érdekében az élelmiszerek tekintetében megengedhető legnagyobb szintek megállapítását javasolja a rendelet mellékleteiben meghatározottak szerint. A mellékletben előírt rendelkezéseket legkésőbb 2011. július 1-jéig felül kell vizsgálni a tudományos és technikai ismeretekben bekövetkező fejlemények figyelembevétele céljából.

(9)

A rendelet mellékletében meghatározott legnagyobb megengedhető szinteket folyamatosan ki kell igazítani az érintett élelmiszer tekintetében – az állati eredetű élelmiszerekben található állatgyógyászati készítmények maximális maradékanyag-határértékeinek megállapítására szolgáló közösségi eljárás kialakításáról szóló 2377/90/EGK rendelet vagy az 1831/2003/EK rendelet keretében – megállapított maximális maradékanyag-határértékeket érintő változások szerint. Figyelembe véve, hogy az e rendelet mellékletében meghatározott legnagyobb megengedhető szinteknek a módosítások nyomán történő kiigazítása időbe telik, úgy kell tekinteni, hogy az e rendeletben meghatározott szintek nem érintik a kokcidiosztatikumok és hisztomonosztatikumok tekintetében a 2377/90/EGK rendelet vagy az 1831/2003/EK rendelet keretében megállapított maximális maradékanyag-határértékeket.

(10)

Mivel a kokcidiosztatikumoknak vagy hisztomonosztatikumoknak a nem céltakarmányba történő elkerülhetetlen átvitele azt eredményezheti, hogy a származékos élelmiszerekben ezek az anyagok szennyező anyagként jelen vannak, indokolt átfogó és integrált módon megközelíteni ezt a kérdést, mégpedig a rendelettel egyidejűleg a 2009/8/EK irányelv elfogadásával és alkalmazásával, amely meghatározza a kokcidiosztatikumok vagy hisztomonosztatikumok nem céltakarmányba történő elkerülhetetlen átvitelének megengedhető legnagyobb szintjeit.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,