(1)

A globalizáció és a digitalizáció hatására megnőtt annak a kockázata, hogy ugyanaz a jogellenes gyakorlat nagyszámú fogyasztónak okoz jogsérelmet. Az uniós jog megsértése hátrányokat okozhat a fogyasztóknak. Ha nem állnak rendelkezésre hatékony eszközök a jogellenes gyakorlatok megszüntetéséhez és a fogyasztói sérelmek orvoslásához, csökken a fogyasztók belső piacba vetett bizalma.

(2)

Emellett a fogyasztókat védő uniós jogszabályok érvényesítéséhez szükséges hatékony eszközök hiánya a szabályokat megsértő, illetve az azokat betartó, a tevékenységüket belföldön vagy határokon átnyúlóan folytató kereskedők közötti tisztességes verseny torzulását eredményezheti. Ezek a torzulások gátolhatják a belső piac zavartalan működését.

(3)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított az áruk és a szolgáltatások szabad mozgása. A belső piacnak az áruk és szolgáltatások tekintetében a jobb minőség, a nagyobb választék, az elfogadható árak és a szigorú biztonsági előírások révén hozzáadott értéket kell biztosítania a fogyasztók számára, ezáltal előmozdítva a fogyasztóvédelem magas szintjét.

(4)

Az EUMSZ 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Uniónak az EUMSZ 114. cikke alapján elfogadott intézkedések révén hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 38. cikke előírja, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.

(5)

A 2009/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) lehetővé tette a feljogosított szervezetek számára, hogy olyan képviseleti kereseteket indítsanak, amelyek elsősorban az uniós jog kollektív fogyasztói érdekeket hátrányosan érintő megsértésének megszüntetésére vagy megtiltására irányulnak. Az említett irányelv azonban nem foglalkozott kellő mértékben a fogyasztóvédelmi jog érvényesítésével kapcsolatos kihívásokkal. Az egyre növekvő mértékben globalizált és digitalizált piactéren a jogellenes gyakorlatoktól való elrettentő hatás növelése és a fogyasztóknak okozott hátrányok csökkentése érdekében meg kell erősíteni a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgáló eljárási mechanizmusokat, hogy azok kiterjedjenek a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedésekre és a jogorvoslati intézkedésekre is. Tekintettel a nagyszámú szükséges változtatásra, helyénvaló a 2009/22/EK irányelv hatályon kívül helyezése és annak ezzel az irányelvvel való felváltása.

(6)

Az egyrészt a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések, másrészt a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetekre vonatkozó eljárási mechanizmusok Unió-szerte eltérőek és különböző szintű védelmet biztosítanak a fogyasztók számára. Vannak olyan tagállamok is, ahol jelenleg nem létezik eljárási mechanizmus a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti kollektív keresetekre. Ez a helyzet csökkenti a fogyasztók és a vállalkozások belső piacba vetett bizalmát, illetve képességét arra, hogy a belső piacon tevékenykedjenek. Emellett torzítja a versenyt, és gátolja az uniós jog hatékony érvényesítését a fogyasztóvédelem területén.

(7)

Ezért ezen irányelv célja annak biztosítása, hogy a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések és a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetekre vonatkozóan uniós és nemzeti szinten a fogyasztók rendelkezésére álljon legalább egy, hatékony és eredményes eljárási mechanizmus valamennyi tagállamban. A képviseleti keresetekre vonatkozóan legalább egy ilyen eljárási mechanizmus rendelkezésre állása növelné a fogyasztók bizalmát, segítené őket jogaik gyakorlásában, hozzájárulna a tisztességesebb versenyhez, és egyenlő versenyfeltételeket teremtene a belső piacon tevékenységet folytató kereskedők számára.

(8)

Ez az irányelv azzal kívánja elősegíteni a belső piac működését és a fogyasztóvédelem magas szintjének elérését, hogy lehetővé teszi a fogyasztók kollektív érdekeit képviselő feljogosított szervezetek számára, hogy képviseleti kereseteket indítsanak mind jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések, mind pedig jogorvoslati intézkedések iránt azokkal a kereskedőkkel szemben, akik megsértik az uniós jog rendelkezéseit. Az említett feljogosított szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy az ilyen jogsértő magatartás megszüntetését vagy megtiltását kérjék, valamint az adott esettől függően és az uniós és nemzeti jog biztosította lehetőségek szerint jogorvoslatért – így például kártérítésért, kijavításért vagy árleszállításért – folyamodjanak.

(9)

A képviseleti keresetnek hatékony és eredményes módon kell biztosítania a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét. Lehetővé kell tennie a feljogosított szervezetek számára, hogy fellépjenek annak biztosítása céljából, hogy a kereskedők betartsák az uniós jog vonatkozó rendelkezéseit, valamint azon akadályok leküzdése érdekében, amelyekkel a fogyasztók az egyéni keresetek során szembesülnek, ideértve például a következő akadályokat: a jogaikkal és a rendelkezésre álló eljárási mechanizmusokkal kapcsolatos bizonytalanság, a cselekvéstől való pszichológiai idegenkedés, valamint az egyéni keresetek várható költségeinek és hasznának negatív mérlege.

(10)

Fontos biztosítani a szükséges egyensúlyt a fogyasztók igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének javítása és aközött, hogy a kereskedők számára megfelelő biztosítékok álljanak rendelkezésre, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a vállalkozások belső piacon folytatott tevékenységét indokolatlanul akadályozó visszaélésszerű pereskedés. A képviseleti keresetekkel való visszaélések megelőzése érdekében el kell kerülni a büntető kártérítés megítélését, és egyes eljárási kérdésekre – például a feljogosított szervezetek kijelölésére és finanszírozására – vonatkozóan szabályokat kell megállapítani.

(11)

Helyénvaló, hogy ez az irányelv ne váltsa fel azokat a meglévő nemzeti eljárási mechanizmusokat, amelyek a fogyasztók kollektív vagy egyéni érdekeinek védelmére irányulnak. A tagállamok mérlegelési jogkörébe kell tartoznia annak, hogy a jogi hagyományaikat figyelembe véve a jogsértés megszüntetésére irányuló kollektív intézkedésekre vagy kollektív jogorvoslati intézkedésekre vonatkozó, meglévő vagy új eljárási mechanizmus részeként, vagy pedig különálló mechanizmusként alakítják-e ki az ezen irányelv által előírt, képviseleti keresetekre vonatkozó eljárási mechanizmust, feltéve, hogy legalább egy, képviseleti keresetekre vonatkozó nemzeti eljárási mechanizmus megfelel ezen irányelvnek. Ez az irányelv például nem gátolhatja meg a tagállamokat abban, hogy a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok deklaratív határozataira irányuló keresetekkel kapcsolatos jogszabályokat fogadjanak el, noha ez az irányelv nem rendelkezik az ilyen keresetekre vonatkozó szabályokról. Ha nemzeti szinten léteznek az ezen irányelv által előírt eljárási mechanizmuson kívül más eljárási mechanizmusok, a feljogosított szervezet számára lehetővé kell tenni annak eldöntését, hogy melyik eljárási mechanizmust veszi igénybe.

(12)

Ez az irányelv az eljárási autonómia elvével összhangban nem tartalmazhat rendelkezéseket a képviseleti keresetekkel kapcsolatos eljárások összes kérdésére vonatkozóan. Ennek megfelelően a tagállamoknak kell szabályokat megállapítaniuk például a képviseleti keresetek tekintetében a befogadhatóságra, a bizonyítékokra vagy a fellebbezés módjaira vonatkozóan. A tagállamok feladata például annak eldöntése, hogy az egyéni követelések milyen mértékű hasonlósága szükséges ahhoz, vagy legalább hány fogyasztónak kell érintettnek lennie egy jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetben ahhoz, hogy egy ügy képviseleti keresetként befogadható legyen. Az ilyen nemzeti szabályok nem akadályozhatják az ezen irányelv által előírt, képviseleti keresetekre vonatkozó eljárási mechanizmus hatékony működését. Az egyes határokon átnyúló képviseleti keresetekre alkalmazandó befogadhatósági követelmények a megkülönböztetésmentesség elvének megfelelően nem térhetnek el az egyes belföldi képviseleti keresetekre alkalmazott követelményektől. A képviseleti keresetet nem befogadhatónak nyilvánító határozat nem érintheti a kereset által érintett fogyasztók jogait.

(13)

Ezen irányelv hatályának tükröznie kell a fogyasztóvédelem területén tapasztalható közelmúltbeli fejleményeket. Mivel a fogyasztók nagyobb és egyre inkább digitalizált piactéren tevékenykednek, a fogyasztóvédelem magas szintjének eléréséhez szükség van arra, hogy ezen irányelv hatálya az általános fogyasztóvédelmi jogon túl olyan területekre is kiterjedjen, mint az adatvédelem, a pénzügyi szolgáltatások, az utazás és a turizmus, az energia, és a távközlés. Mivel fokozott fogyasztói kereslet mutatkozik a pénzügyi és befektetési szolgáltatások iránt, különösen fontos javítani a fogyasztóvédelmi jog érvényesülését az említett területeken. A fogyasztói piac a digitális szolgáltatások területén szintén fejlődött, és egyre növekvő szükség van a fogyasztóvédelmi jog – többek között az adatvédelem tekintetében történő – hatékonyabb érvényesítésére.

(14)

Ezen irányelv hatályának ki kell terjednie az I. mellékletben említett uniós jogi rendelkezések megsértéseire, amennyiben az említett rendelkezések a fogyasztók érdekeit védik, függetlenül attól, hogy fogyasztóként, utazóként, felhasználóként, vevőként, lakossági befektetőként, lakossági ügyfélként, adatvédelmi értelemben vett érintettként vagy másként hivatkoznak ezekre a fogyasztókra. Ugyanakkor ennek az irányelvnek kizárólag abban az esetben kell az említett jogsértések miatt hátrányt szenvedett vagy esetlegesen hátrányt szenvedő természetes személyek érdekeit védenie, ha ezek a személyek ezen irányelv szerint fogyasztónak minősülnek. Az ezen irányelv szerint kereskedőnek minősülő természetes személyek számára hátrányt okozó jogsértések nem tartozhatnak ezen irányelv hatálya alá.

(15)

Ez az irányelv nem érintheti az I. mellékletben felsorolt jogi aktusokat, és ezért nem módosíthatja vagy bővítheti az említett jogi aktusokban megállapított fogalommeghatározásokat, valamint nem válthatja fel az esetlegesen az említett jogi aktusokban foglalt jogérvényesítési mechanizmusokat. Így például az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) meghatározott vagy azon alapuló jogérvényesítési mechanizmusok adott esetben továbbra is igénybe vehetők a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmére.

(16)

A kétségek elkerülése érdekében a lehető legpontosabban meg kell határozni ezen irányelv hatályát az I. mellékletben. Amennyiben az I. mellékletben felsorolt jogi aktusok olyan rendelkezéseket tartalmaznak, amelyek nem a fogyasztóvédelemhez kapcsolódnak, akkor az I. mellékletnek azokra a konkrét rendelkezésekre kell hivatkoznia, amelyek a fogyasztók érdekeit védik. Egyes jogi aktusok felépítése miatt azonban nem mindig lehetséges az ilyen hivatkozás, különösen a pénzügyi szolgáltatások területén, ideértve a befektetési szolgáltatások területét is.

(17)

Ahhoz, hogy megfelelő választ lehessen adni a gyorsan változó formában és mértékben megjelenő, uniós jogot érintő jogsértésekre, minden olyan alkalommal, amikor a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme szempontjából releváns új uniós jogi aktus elfogadására kerül sor, a jogalkotónak meg kell fontolnia, hogy módosítani kell-e az I. mellékletet annak érdekében, hogy ezen irányelv hatálya kiterjedjen az új uniós jogi aktusra is.

(18)

A tagállamoknak továbbra is hatáskörrel kell rendelkezniük arra vonatkozóan, hogy előírják ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazását az irányelv hatályán kívül eső területekre. A tagállamok például fenntarthatnak vagy bevezethetnek az I. melléklet hatálya alá nem tartozó jogvitákra vonatkozóan az ezen irányelv rendelkezéseinek megfelelő nemzeti jogszabályokat.

(19)

mivel mind a bírósági eljárások, mind a közigazgatási eljárások hatékonyan és eredményesen szolgálhatják a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét, a tagállamok mérlegelési jogkörébe tartozik eldönteni, hogy egy képviseleti kereset bírósági eljárás, közigazgatási eljárás, vagy mindkettő formájában indítható legyen-e, a vonatkozó jogterülettől vagy az érintett gazdasági ágazattól függően. Ez nem érinti a Charta 47. cikke szerinti hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztóknak és a kereskedőknek joguk legyen a bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz az ezen irányelvet átültető nemzeti intézkedések alapján hozott közigazgatási határozatok ellen. Ez magában kell, hogy foglalja annak lehetőségét is, hogy a keresetben részes valamely fél kérelmére a nemzeti joggal összhangban a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztését elrendelő határozat szülessen.

(20)

A 2009/22/EK irányelvre építve ezen irányelv hatályának ki kell terjednie mind a belföldi, mind a határokon átnyúló jogsértésekre, különösen akkor, ha a jogsértéssel érintett fogyasztók a jogsértő kereskedő letelepedési helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamokban élnek. Ki kell terjednie továbbá az olyan jogsértésekre is, amelyek a képviseleti kereset indítása vagy elbírálása előtt megszűntek, mivel továbbra is szükség lehet a gyakorlat megismétlődésének tiltás útján történő megelőzésére, annak megállapítására, hogy egy adott gyakorlat jogsértésnek minősül, vagy a fogyasztói sérelmek orvoslásának megkönnyítésére.

(21)

Ez az irányelv nem érintheti a joghatóságra, a határozatok elismerésére és végrehajtására, illetve az alkalmazandó jogra vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályok alkalmazását, és nem határozhat meg ilyen szabályokat. A meglévő uniós jogi eszközök alkalmazandók az ezen irányelv által előírt, képviseleti keresetekre vonatkozó eljárási mechanizmusra. Az ezen irányelv által előírt, képviseleti keresetekre vonatkozó eljárási mechanizmusra alkalmazandó különösen a 864/2007/EK (6), az 593/2008/EK (7) és az 1215/2012/EU (8) európai parlamenti és tanácsi rendelet.

(22)

Megjegyzendő, hogy az 1215/2012/EU rendelet hatálya nem terjed ki sem a közigazgatási hatóságok hatáskörére, sem pedig az ilyen hatóságok határozatainak elismerésére és végrehajtására. Az ilyen kérdések a nemzeti jog hatálya alá tartoznak.

(23)

Adott esetben lehetséges, hogy a nemzetközi magánjogi szabályokkal összhangban valamely feljogosított szervezet képviseleti keresetet indítson abban a tagállamban, amelyben kijelölték, valamint egy másik tagállamban is. Ennek az irányelvnek a 2009/22/EK irányelvre építve különbséget kell tennie e két fajta képviseleti kereset között. Ha egy feljogosított szervezet a kijelölésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban indít képviseleti keresetet, akkor ezt a képviseleti keresetet határokon átnyúló képviseleti keresetnek kell tekinteni. Ha egy feljogosított szervezet abban a tagállamban indít képviseleti keresetet, amelyben kijelölték, akkor ezt a képviseleti keresetet belföldi képviseleti keresetnek kell tekinteni, még akkor is, ha az említett képviseleti keresetet olyan kereskedővel szemben indítják, amelynek lakóhelye, illetve székhelye egy másik tagállamban van, illetve akkor is, ha az említett képviseleti keresetben több tagállam fogyasztóit képviselik. Annak megállapításához, hogy melyik fajta képviseleti keresetről van szó, a képviseleti kereset indításának helye szerinti tagállam a meghatározó tényező. Ezért a belföldi képviseleti keresetek nem válhatnak az eljárás során határokon átnyúló képviseleti keresetté, vagy fordítva.

(24)

Különösen a fogyasztói szervezeteknek aktív szerepet kell játszaniuk a vonatkozó uniós jogi rendelkezéseknek való megfelelés biztosításában. Az említett szervezetek mindegyikét úgy kell tekinteni, hogy megfelelő helyzetben van ahhoz, hogy a nemzeti joggal összhangban kérelmezze a feljogosított szervezeti jogállást. A nemzeti jogi hagyományoktól függően közjogi szervezetek szintén szerepet játszhatnak a vonatkozó uniós jogi rendelkezéseknek való megfelelés biztosításában azzal, hogy képviseleti kereseteket indítanak az ezen irányelvben meghatározottak szerint.

(25)

A határokon átnyúló képviseleti keresetek céljából a feljogosított szervezeteknek az egész Unióban ugyanazoknak a kijelölési feltételeknek kell megfelelniük. Így különösen jogi személyként, a kijelölő tagállam nemzeti jogával összhangban, megfelelő módon kell őket létrehozni, bizonyos fokú állandósággal kell rendelkezniük és bizonyos mértékben nyilvános tevékenységet kell folytatniuk, nonprofit jellegűnek kell lenniük, és az alapszabályban meghatározott céljuknak megfelelően jogos érdeküknek kell fűződnie ahhoz, hogy védjék a fogyasztóknak az uniós jogban meghatározott érdekeit. A feljogosított szervezetek nem állhatnak fizetésképtelenségi eljárás alatt, illetve nem lehetnek fizetésképtelennek nyilvánított szervezetek. Függetlennek kell lenniük, és nem állhatnak a fogyasztóktól eltérő más olyan személyek – különösen kereskedők vagy fedezeti alapok – befolyása alatt, akiknek, illetve amelyeknek gazdasági érdeke fűződik képviseleti keresetek indításához, még abban az esetben sem, ha az adott szervezetnek harmadik felek nyújtanak finanszírozást. A feljogosított szervezeteknek az ilyen befolyás, valamint a saját maguk, a finanszírozásukat nyújtók és a fogyasztók érdekei közötti összeférhetetlenség megelőzésére kialakított eljárásokkal kell rendelkezniük. Megfelelő módon – különösen a honlapjukon – világos és közérthető módon megfogalmazva nyilvánosságra kell hozniuk a feljogosított szervezetként való kijelölés feltételeinek való megfelelésüket igazoló információkat, továbbá általános információkat arról, hogy általában melyek a finanszírozási forrásaik, milyen a szervezeti, irányítási és tagsági struktúrájuk, valamint mi az alapszabályukban meghatározott céljuk és mik a tevékenységeik.

(26)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a feljogosított szervezetek belföldi képviseleti keresetek céljára történő kijelölésének feltételeit szabadon, nemzeti jogukkal összhangban határozzák meg. A tagállamok számára ugyanakkor lehetővé kell tenni azt is, hogy a feljogosított szervezetek határokon átnyúló képviseleti keresetek céljára történő kijelölésére vonatkozóan ezen irányelvben meghatározott feltételeket alkalmazzák a kizárólag belföldi képviseleti keresetek céljából kijelölt feljogosított szervezetekre.

(27)

A belföldi vagy határokon átnyúló képviseleti keresetekben részt vevő feljogosított szervezetek kijelölésére alkalmazott feltételek nem akadályozhatják az ezen irányelvben meghatározott képviseleti keresetek hatékony működését.

(28)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a képviseleti keresetek indításának céljára előzetesen kijelöljenek feljogosított szervezeteket. Ez az irányelv nem ösztönözheti a tagállamokat arra, hogy bevezessék a feljogosított szervezetek eseti alapon történő kijelölésének lehetőségét. A belföldi képviseleti keresetek céljából azonban a tagállamok számára emellett vagy ehelyett lehetővé kell tenni, hogy egy konkrét belföldi képviseleti keresethez eseti alapon is kijelöljenek feljogosított szervezeteket. A kijelölést az eljáró bíróság vagy közigazgatási hatóság végezheti, adott esetben többek között beleegyezés révén is. A határokon átnyúló képviseleti keresetek céljából azonban közös biztosítékokra van szükség. Ezért az eseti alapon kijelölt feljogosított szervezetek számára nem tehető lehetővé, hogy határokon átnyúló képviseleti kereseteket indítsanak.

(29)

A kijelölő tagállam feladata annak biztosítása, hogy egy szervezet megfeleljen a határokon átnyúló képviseleti keresetek céljából feljogosított szervezetként való kijelölés feltételeinek, annak megvizsgálása, hogy a feljogosított szervezet továbbra is megfelel-e a kijelölési feltételeknek, és az, hogy szükség esetén visszavonja az adott feljogosított szervezet kijelölését. A tagállamoknak legalább ötévente meg kell vizsgálniuk, hogy a feljogosított szervezetek továbbra is megfelelnek-e a kijelölési feltételeknek.

(30)

Ha aggályok merülnek fel atekintetben, hogy egy feljogosított szervezet megfelel-e a kijelölési feltételeknek, akkor az adott feljogosított szervezetet kijelölő tagállamnak ki kell vizsgálnia az aggályokat, és adott esetben vissza kell vonnia a feljogosított szervezet kijelölését. A tagállamoknak nemzeti kapcsolattartó pontokat kell kijelölniük abból a célból, hogy a vizsgálatok iránti megkereséseket továbbítsák és fogadják.

(31)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a határokon átnyúló képviseleti keresetek céljára valamely másik tagállamban kijelölt feljogosított szervezetek ilyen képviseleti keresetet indíthassanak bíróságaik vagy közigazgatási hatóságaik előtt. Ezen túlmenően a különböző tagállamokból származó feljogosított szervezetek számára lehetővé kell tenni, hogy a joghatóságra vonatkozó szabályoktól is függően egyetlen képviseleti kereset keretében, egyetlen fórum előtt együttesen lépjenek fel. Ez nem érinti az eljáró bíróság vagy közigazgatósági hatóság annak megvizsgálására vonatkozó jogát, hogy az adott képviseleti kereset alkalmas-e arra, hogy azt egyetlen képviseleti keresetként bírálják el.

(32)

Biztosítani kell a határokon átnyúló képviseleti keresetek céljára kijelölt feljogosított szervezetek keresetindítási jogosultságának kölcsönös elismerését. Tájékoztatni kell a Bizottságot a feljogosított szervezetek kilétéről, a Bizottságnak pedig össze kell állítania és nyilvánosságra kell hoznia az említett feljogosított szervezetek jegyzékét. A jegyzékben való szerepeltetés bizonyítékul hivatott szolgálni arra, hogy a képviseleti keresetet indító feljogosított szervezet keresetindítási jogosultsággal rendelkezik. Ez nem érinti a bíróság vagy a közigazgatósági hatóság annak megvizsgálására vonatkozó jogát, hogy az adott feljogosított szervezet alapszabályban meghatározott célja indokolja-e egy adott ügyben az általa történő keresetindítást.

(33)

A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések célja a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme, függetlenül az egyéni fogyasztók által elszenvedett esetleges tényleges veszteségtől vagy kártól. A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések előírhatják meghatározott intézkedés meghozatalát a kereskedők számára, így például azt, hogy adják meg a fogyasztók számára a korábban jogi kötelezettség megsértésével elmulasztott tájékoztatást. A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedésre vonatkozó döntés nem függhet attól, hogy a gyakorlatot szándékosan vagy gondatlanság eredményeként folytatták-e.

(34)

Képviseleti kereset indításakor a feljogosított szervezetnek kellő információkkal kell szolgálnia a képviseleti kereset által érintett fogyasztókról a bíróság vagy a közigazgatási hatóság számára. Az említett információknak lehetővé kell tenniük a bíróság vagy a közigazgatási hatóság számára, hogy megállapítsa, hogy rendelkezik-e joghatósággal, és meghatározza az alkalmazandó jogot. Jogellenes károkozáshoz kapcsolódó ügyben ez a kötelezettség magában foglalja a bíróság vagy a közigazgatási hatóság arra vonatkozó tájékoztatását, hogy hol következett vagy következhet be a fogyasztókat hátrányosan érintő esemény. A szükséges információk részletezettségi szintje változó lehet attól függően, hogy milyen intézkedésért folyamodik a feljogosított szervezet, valamint hogy alkalmaznak-e részvételi mechanizmust vagy kívülmaradási mechanizmust. Ezenfelül a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset indításakor a későbbi, jogorvoslati igényekre alkalmazandó elévülési idők esetleges nyugvása vagy megszakadása megkövetelné, hogy a feljogosított szervezet megfelelő tájékoztatással szolgáljon a képviseleti kereset által érintett fogyasztók csoportjáról.

(35)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a feljogosított szervezetek jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedésekért és jogorvoslati intézkedésekért folyamodhassanak. A képviseleti keresetek eljárási hatékonyságának biztosítása céljából lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy úgy határozzanak, hogy a feljogosított szervezetek egyetlen képviseleti keresetben vagy külön képviseleti keresetekben folyamodhatnak a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedésekért és a jogorvoslati intézkedésekért. Ha azokért egyetlen képviseleti kereseten belül folyamodnak, a feljogosított szervezeteknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy a képviseleti kereset indításakor az összes releváns intézkedésért folyamodhassanak, vagy hogy először a releváns jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedésekért, ezt követően pedig adott esetben jogorvoslati intézkedésekért folyamodjanak.

(36)

Az ezen irányelv alapján képviseleti keresetet indító feljogosított szervezetnek a jogsértéssel érintett fogyasztók érdekében és nevében kell folyamodnia a vonatkozó intézkedésekért, ideértve a jogorvoslati intézkedéseket is. A feljogosított szervezetnek rendelkeznie kell az eljárásban részt vevő felperes eljárási jogaival és kötelezettségeivel. A tagállamok szabadon felruházhatják a képviseleti kereset által érintett egyéni fogyasztókat bizonyos jogokkal a képviseleti keresethez hasonlóan, de ezek az egyéni fogyasztók nem lehetnek az eljárásban részt vevő felperesek. Az egyéni fogyasztók számára semmilyen esetben sem tehető lehetővé, hogy befolyásolják a feljogosított szervezetek által hozott eljárási döntéseket, vagy hogy az eljárás keretében egyénileg bizonyítékot kérjenek, illetve hogy egyénileg nyújtsanak be fellebbezést azon bíróság vagy közigazgatási hatóság eljárási döntéseivel szemben, amely előtt a képviseleti keresetet indítják. Az egyéni fogyasztók emellett nem terhelhetők eljárási kötelezettségekkel a képviseleti kereset keretében és – a kivételes körülmények esetét kivéve – nem kell viselniük az eljárás költségeit sem.

(37)

A képviseleti kereset által érintett fogyasztóknak ugyanakkor jogosultnak kell lenniük arra, hogy részesüljenek a képviseleti keresettel járó előnyökben. A jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetek esetében az előnyök a sérelem orvoslása – például kártérítés fizetése, kijavítás, kicserélés, árleszállítás, a szerződés megszüntetése vagy a kifizetett vételár visszatérítése – formájában valósulnak meg. A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetekből pedig az érintett fogyasztók számára származó előny a jogsértésnek minősülő gyakorlat megszüntetése vagy megtiltása.

(38)

A jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetek esetében a pervesztes félnek meg kell térítenie a pernyertes félnél felmerült eljárási költségeket, a nemzeti jogban előírt feltételekkel és kivételekkel összhangban. A bíróság vagy a közigazgatási hatóság azonban nem kötelezheti a pervesztes felet azon költségek viselésére, amelyek szükségtelenül merültek fel. A képviseleti kereset által érintett egyéni fogyasztók nem kötelezhetők az eljárás költségeinek viselésére. Kivételes körülmények fennállása esetén azonban a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset által érintett egyéni fogyasztók kötelezhetők az eljárás azon költségeinek megtérítésére, amelyek az említett egyéni fogyasztók szándékos vagy gondatlan magatartásának következtében merültek fel, például azáltal, hogy jogellenes magatartásuk miatt hosszabbra nyúlt az eljárás. Az eljárás költségeinek magukban kell foglalniuk például minden abból eredő költséget, hogy valamely felet ügyvéd vagy más jogi szakember képviselt, illetve az iratok kézbesítésével vagy fordításával járó esetleges költségeket.

(39)

A visszaélésszerű pereskedés elkerülése érdekében a tagállamoknak új szabályokat kell elfogadniuk vagy a nemzeti jog szerinti meglévő szabályokat kell alkalmazniuk annak érdekében, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság határozatot hozhasson a nyilvánvalóan megalapozatlan ügyek elutasításáról, amint a bíróság vagy a közigazgatási hatóság megkapta a határozat indokolásához szükséges információkat. A tagállamok nem kötelezhetők arra, hogy a képviseleti keresetekre alkalmazandó különös szabályokat vezessenek be, és a tagállamok számára lehetővé kell tenni az általános eljárási szabályok alkalmazását, amennyiben az említett szabályok megfelelnek annak a célnak, hogy kerülni kell a visszaélésszerű pereskedést.

(40)

A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedéseknek végleges és ideiglenes intézkedéseket is magukban kell foglalniuk. Az ideiglenes intézkedések kiterjedhetnek azokra az átmeneti, biztosítási és megelőző intézkedésekre, amelyek már alkalmazott gyakorlatok megszüntetését vagy olyan, még nem alkalmazott gyakorlatok megtiltását célozzák, amelyek esetében fennáll annak a kockázata, hogy súlyos vagy visszafordíthatatlan hátrányt okoznának a fogyasztóknak. A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések közé tartozhatnak olyan intézkedések is, amelyek megállapítják, hogy egy adott gyakorlat jogsértésnek minősül, azokban az esetekben, amikor az említett gyakorlat a képviseleti kereset megindítása előtt már megszűnt, azonban például a jogorvoslati intézkedésekhez szükséges további intézkedések elősegítése érdekében még szükséges annak a megállapítása, hogy a gyakorlat jogsértésnek minősült. Ezenkívül a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések olyan formát is ölthetnek, hogy kötelezik a jogsértő kereskedőket arra, hogy a bíróság vagy a közigazgatási hatóság intézkedésről szóló határozatát a megfelelőnek ítélt formában részben vagy egészben közzétegyék, vagy hogy helyreigazító nyilatkozatot tegyenek közzé.

(41)

A 2009/22/EK irányelvre építve a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy azt a feljogosított szervezetet, amely jogsértés megszüntetése iránti képviseleti keresetet akar indítani, előzetes konzultáció kezdeményezésére kötelezzék annak érdekében, hogy az érintett kereskedőnek alkalma legyen a képviseleti kereset tárgyát képező jogsértés megszüntetésére. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak megkövetelését, hogy az említett előzetes konzultációra egy általuk kijelölt független közjogi szervezettel együtt kerüljön sor. Olyan esetekben, amikor a tagállamok megállapították, hogy előzetes konzultációt kell folytatni, a konzultációra irányuló kérelem kézhezvételétől számított kéthetes határidőt kell előírni, amelynek elteltével a felperes azonnal képviseleti keresetet indíthat a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedés meghozataláért a hatáskörrel rendelkező bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt, amennyiben a jogsértés nem szűnt meg. Ezek a követelmények a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetekre is alkalmazhatóak a nemzeti joggal összhangban.

(42)

Ez az irányelv eljárási mechanizmust állapít meg, amely nem érinti azon szabályokat, amelyek meghatározzák a fogyasztók szerződéses és szerződésen kívüli jogorvoslatokhoz való anyagi jogait olyan esetekben, amikor érdekeik jogsértés miatt szenvednek hátrányt, így például – az adott esettől függően és az uniós és nemzeti jog biztosította lehetőségek szerint – a kártérítéshez, a szerződés megszüntetéséhez, visszatérítéshez, kicseréléshez, kijavításhoz vagy árleszállításhoz való jogot. Ezen irányelv alapján jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset csak akkor indítható, ha az uniós vagy a nemzeti jog ilyen anyagi jogokról rendelkezik. Ez az irányelv nem teheti lehetővé a jogsértő kereskedő büntető kártérítés fizetésére való kötelezését a nemzeti joggal összhangban.

(43)

A jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset által érintett fogyasztók számára a képviseleti kereset indítását követően megfelelő lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nyilatkozzanak arról, hogy kívánják-e, hogy az adott képviseleti kereset tekintetében a feljogosított szervezet képviselje őket, továbbá hogy kívánnak-e élni az adott képviseleti keresettel megindított eljárás megfelelő kimenetele nyújtotta lehetőségekkel. A tagállamoknak – biztosítva a jogi hagyományaikkal való lehető legnagyobb mértékű összhangot – részvételi mechanizmusról vagy kívülmaradási mechanizmusról, vagy a kettő kombinációjáról kell rendelkezniük. A részvételi mechanizmus keretében a fogyasztók számára elő kell írni, hogy kifejezetten kinyilvánítsák azon kívánságukat, hogy az adott jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset tekintetében a feljogosított szervezet képviselje őket. A kívülmaradási mechanizmus keretében a fogyasztók számára elő kell írni, hogy kifejezetten kinyilvánítsák, hogy nem kívánják, hogy az adott jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset tekintetében a feljogosított szervezet képviselje őket. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára annak eldöntését, hogy az egyéni fogyasztók az eljárás mely szakaszában gyakorolhassák az ahhoz való jogukat, hogy eldöntsék, részt kívánnak-e venni egy képviseleti keresetben vagy sem.

(44)

A részvételi mechanizmust alkalmazó tagállamok számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy egyes fogyasztóknak a képviseleti kereset megindítása előtt kell dönteniük a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetben való részvételükről, feltéve, hogy más fogyasztóknak a képviseleti kereset megindítását követően is lehetőségük van a részvétel mellett dönteni.

(45)

A megfelelő igazságszolgáltatás biztosítása és az egymásnak ellentmondó ítéletek elkerülése érdekében ugyanakkor részvételi mechanizmust kell kötelezővé tenni a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti azon képviseleti keresetek tekintetében, amelyek esetében a jogsértéssel érintett fogyasztók szokásos tartózkodási helye nem abban a tagállamban van, amelynek bírósága vagy közigazgatási hatósága előtt a képviseleti keresetet megindították. Ilyen helyzetekben elő kell írni a fogyasztók számára, hogy kifejezetten kinyilvánítsák azon kívánságukat, hogy képviseljék őket az adott képviseleti kereset tekintetében, annak érdekében, hogy a képviseleti keresettel megindított eljárás kimenetele kötelező erejű legyen rájuk nézve.

(46)

Amennyiben a fogyasztók kifejezetten vagy hallgatólagosan kinyilvánítják azon kívánságukat, hogy egy jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset tekintetében egy feljogosított szervezet képviselje őket, függetlenül attól, hogy a képviseleti keresetet részvételi vagy kívülmaradási mechanizmus keretében indították-e, a továbbiakban nem tehető lehetővé számukra, hogy ugyanazon cselekménnyel kapcsolatban ugyanazon kereskedő ellen indított további képviseleti keresetek keretében képviseltessék magukat vagy ugyanazon cselekménnyel kapcsolatban ugyanazon kereskedő ellen egyéni kereseteket indítsanak. Ez azonban nem alkalmazandó, ha a fogyasztó azt követően, hogy kifejezetten vagy hallgatólagosan kinyilvánította azon kívánságát, hogy őt képviseljék a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset tekintetében, a nemzeti joggal összhangban később úgy dönt, hogy nem kíván részt venni a képviseleti keresetben, például abban az esetben, ha a fogyasztó a későbbiekben az egyezség kötelező erejét magára nézve megtagadja.

(47)

Gyorsasági és hatékonysági okokból a tagállamok a nemzeti joggal összhangban azt is lehetővé tehetik a fogyasztók számára, hogy az intézkedés meghozatalát követően közvetlenül élhessenek a jogorvoslati intézkedés által biztosított lehetőségekkel, anélkül, hogy a képviseleti keresetben való előzetes részvételre vonatkozó követelmények vonatkoznának rájuk.

(48)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk a képviseleti keresetek, a fogyasztók által indított egyéni keresetek, valamint az uniós vagy a nemzeti jogban meghatározott, a fogyasztók egyéni és kollektív érdekeinek védelmét célzó egyéb keresetek közötti koordinációra vonatkozóan. Az ezen irányelv alapján hozott, jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések nem érinthetik az azok tárgyát képező gyakorlat miatt hátrányt szenvedett fogyasztók által indított, jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti egyéni kereseteket.

(49)

A tagállamoknak elő kell írniuk a feljogosított szervezetek számára, hogy nyújtsanak elegendő információt a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetek alátámasztásához, többek között mutassák be a jogsértéssel érintett fogyasztói csoportot, valamint ismertessék az adott képviseleti kereset tárgyát képező ténybeli és jogi kérdéseket. A képviseleti kereset indításához nem lehet előírni a feljogosított szervezet számára, hogy egyenként azonosítsa a képviseleti kereset által érintett minden egyes fogyasztót. A bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetek esetén az eljárás lehető legkorábbi szakaszában ellenőriznie kell, hogy az ügyben a jogsértés és az érintett fogyasztók által elszenvedett hátrány jellegére tekintettel lehet-e képviseleti keresetet indítani.

(50)

A jogorvoslati intézkedések keretében egyenként azonosítani kell az említett jogorvoslati intézkedések által biztosított jogorvoslatra jogosult egyéni fogyasztókat, vagy legalább körül kell írni a jogorvoslatra jogosult fogyasztói csoportot, valamint adott esetben ismertetni kell a hátrány számszerűsítésének módszerét, továbbá a fogyasztók és a kereskedők által a jogorvoslat végrehajtása érdekében teendő lépéseket. A jogorvoslatra jogosult fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy élhessenek az említett jogorvoslati lehetőségekkel anélkül, hogy külön eljárást kellene indítaniuk. Ilyen külön eljárás indításának követelménye lenne például az is, ha a fogyasztó köteles lenne bíróság vagy közigazgatási hatóság előtt egyéni keresetet indítani a hátrány számszerűsítése érdekében. Ezzel szemben ezen irányelv szerint elő lehet írni bizonyos lépések megtételét a fogyasztók számára ahhoz, hogy a jogorvoslathoz jussanak, így például kötelezhetők arra, hogy jelentkezzenek a jogorvoslati intézkedés érvényesítéséért felelős valamely szervezetnél.

(51)

A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk vagy fenntartaniuk azon határidőkkel – így például az elévülési idővel vagy egyéb határidőkkel – kapcsolatban, amelyeken belül az egyéni fogyasztók élhetnek a jogorvoslati intézkedések által biztosított lehetőségekkel. A tagállamok szabályokat határozhatnak meg a jogorvoslat céljára rendelkezésre álló források azon fennmaradó részének rendeltetésére vonatkozóan, amely a meghatározott határidőn belül nem került lehívásra.

(52)

A feljogosított szervezeteknek teljes mértékben átláthatónak kell lenniük a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok felé, egyrészt a tevékenységeik finanszírozási forrását illetően általában, másrészt a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti konkrét képviseleti keresetet támogató pénzeszközök forrását illetően. Ez ahhoz szükséges, hogy a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok fel tudják mérni, hogy a harmadik fél általi finanszírozás – amennyiben azt a nemzeti jog lehetővé teszi – megfelel-e az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek, hogy fennáll-e olyan összeférhetetlenség a finanszírozást nyújtó harmadik fél és a feljogosított szervezet között, amely a visszaélésszerű pereskedés kockázatával jár, és hogy a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset megindításában vagy a képviseleti keresettel megindított eljárás kimenetelében gazdaságilag érdekelt harmadik fél általi finanszírozás nem téríti-e el a képviseleti keresetet a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmétől. A feljogosított szervezet által a bíróság vagy a közigazgatási hatóság rendelkezésére bocsátott információknak lehetővé kell tenniük a bíróság vagy a közigazgatási hatóság számára annak értékelését, hogy a harmadik fél az érintett fogyasztók kollektív érdekeire sérelmes módon jogosulatlanul befolyásolhatja-e a feljogosított szervezet által a képviseleti kereset során hozott eljárási döntéseket – beleértve az egyezségről szóló döntéseket is –, továbbá annak értékelését, hogy a harmadik fél nyújt-e finanszírozást jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresethez olyan alperessel szemben, aki a finanszírozást nyújtó harmadik fél versenytársa, vagy olyan alperessel szemben, akivel a finanszírozást nyújtó harmadik fél függő viszonyban van. Egy konkrét képviseleti keresetnek az alperessel azonos piacon működő kereskedő általi közvetlen finanszírozását összeférhetetlenséget okozónak kell tekinteni, mivel a versenytársnak olyan gazdasági érdeke fűződhet a képviseleti keresettel megindított eljárás kimeneteléhez, amely nem egyezik meg a fogyasztók érdekeivel. Lehetővé kell tenni, hogy harmadik felek finanszírozást nyújtsanak a képviseleti kereset olyan szervezetek általi közvetett finanszírozásához, amelyek működését a tagok egyenlő hozzájárulásaiból vagy adományokból biztosítják – ideértve a kereskedők által vállalati társadalmi felelősségvállalásra irányuló kezdeményezések vagy közösségi finanszírozás keretében nyújtott adományokat is –, amennyiben a harmadik felek általi finanszírozás megfelel az átláthatóságra, a függetlenségre és az összeférhetetlenség tilalmára vonatkozó követelményeknek.

Amennyiben megerősítést nyer az összeférhetetlenség ténye, a bíróságnak vagy a közigazgatási hatóságnak felhatalmazással kell rendelkeznie a megfelelő intézkedések meghozatalára, így például a feljogosított szervezetnek a vonatkozó finanszírozás visszautasítására vagy megváltoztatására való kötelezésére, és szükség esetén a feljogosított szervezet keresetindítási jogosultságának megtagadására, vagy egy konkrét, jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti kereset befogadhatatlannak való nyilvánítására. Az ilyen megtagadás vagy befogadhatatlannak való nyilvánítás nem befolyásolhatja a képviseleti kereset által érintett fogyasztók jogait.

(53)

A jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetek keretében ösztönözni kell az olyan kollektív egyezségeket, amelyek célja, hogy jogorvoslatot nyújtsanak a hátrányt elszenvedett fogyasztóknak.

(54)

A bíróság vagy a közigazgatási hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy felkérje a kereskedőt és a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetet indító feljogosított szervezetet arra, hogy tárgyalásokat kezdjenek annak érdekében, hogy egyezséget lehessen elérni a képviseleti kereset által érintett fogyasztók számára biztosítandó jogorvoslatra vonatkozóan.

(55)

Az illetékes bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak jóvá kell hagynia a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset keretében elért bármely egyezséget, kivéve, ha az egyezség feltételei nem érvényesíthetők vagy ha az egyezség ellentétes lenne a kereset tárgyára alkalmazandó, kötelezően alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezésekkel, amelytől szerződéses alapon, a fogyasztók hátrányára nem lehet eltérni. Ha például az egyezség kifejezetten változatlanul hagy egy olyan szerződési feltételt, amely kizárólagos jogot biztosít a kereskedő számára az adott szerződés bármely egyéb szerződési feltételének az értelmezésére, az egyezség ellentétes lehet a kötelezően alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezésekkel.

(56)

Lehetővé kell tenni a tagállamok számára olyan szabályok megállapítását, amelyek értelmében egy bíróság vagy közigazgatási hatóság azon az alapon is megtagadhatja az egyezség jóváhagyását, hogy tisztességtelennek ítéli azt.

(57)

A jóváhagyott egyezségeknek a feljogosított szervezetre, a kereskedőre és az érintett egyéni fogyasztókra nézve kötelezőnek kell lenniük. A tagállamok ugyanakkor megállapíthatnak olyan szabályokat, amelyek értelmében az érintett egyéni fogyasztók lehetőséget kapnak arra, hogy elfogadjanak egy egyezséget, vagy egy egyezség kötelező erejét magukra nézve megtagadják.

(58)

Annak biztosítása, hogy a fogyasztók tájékoztatást kapjanak az adott képviseleti keresetről, elengedhetetlen a kereset sikere szempontjából. A feljogosított szervezeteknek honlapjukon tájékoztatniuk kell a fogyasztókat azokról a képviseleti keresetekről, amelyeknek valamely bíróság vagy közigazgatási hatóság előtti megindítása mellett döntöttek, az általuk indított képviseleti keresetek állásáról és a képviseleti keresettel megindított eljárások kimeneteléről, annak érdekében, hogy a fogyasztók megalapozott döntést hozhassanak arról, hogy részt kívánnak-e venni a képviseleti keresetben, és hogy időben megtehessék a megfelelő lépéseket. A feljogosított szervezetek által a fogyasztók számára nyújtandó tájékoztatásnak adott esetben tartalmaznia kell különösen a tárgy érthetően megfogalmazott magyarázatát és a képviseleti kereset lehetséges vagy tényleges jogi következményeit, a feljogosított szervezet keresetindítási szándékát, a képviseleti kereset által érintett fogyasztói csoport leírását, valamint az érintett fogyasztók által teendő, ahhoz szükséges lépéseket – ideértve a szükséges bizonyítékok megóvását is –, hogy adott esetben élhessenek az ezen irányelvben meghatározott, jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések, jogorvoslati intézkedések, vagy a jóváhagyott egyezségek nyújtotta lehetőségekkel. Az ilyen tájékoztatásnak megfelelőnek és az ügy körülményeivel arányosnak kell lennie.

(59)

Az érintett fogyasztókat – a feljogosított szervezetek által nyújtott tájékoztatási kötelezettség sérelme nélkül – tájékoztatni kell a folyamatban lévő, jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetről annak érdekében, hogy kifejezetten vagy hallgatólagosan kinyilváníthassák azon kívánságukat, hogy képviseljék őket a képviseleti kereset tekintetében. A tagállamoknak ezt azáltal kell lehetővé tenniük, hogy megfelelő szabályokat állapítanak meg a képviseleti keresetekkel kapcsolatos információk fogyasztók körében való terjesztésére. A tagállamoknak kell eldönteniük, hogy kinek a feladata az említett információk terjesztése.

(60)

A fogyasztókat emellett tájékoztatni kell a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedéseket vagy jogorvoslati intézkedéseket előíró, vagy az egyezségeket jóváhagyó jogerős határozatokról, azokról a jogokról, amelyek a jogsértés megállapítását követően megilletik őket, továbbá a képviseleti keresettel érintett fogyasztók által teendő további lépésekről, köztük különösen azokról, amelyek szükségesek ahhoz, hogy jogorvoslathoz juthassanak. A kereskedők fogyasztói jogok megsértésétől való elrettentésében a jogsértésre vonatkozó információk terjesztéséből adódó, hírnévvel kapcsolatos kockázatok is nagy szerepet játszanak.

(61)

A hatékonyság érdekében a folyamatban lévő képviseleti keresetekről és az elbírált képviseleti keresetekről szóló tájékoztatásnak megfelelőnek és az ügy körülményeivel arányosnak kell lennie. Az ilyen információkat közzé lehet tenni például a feljogosított szervezet vagy a kereskedő honlapján, nemzeti elektronikus adatbázisokban, a közösségi médiában, online piactereken vagy népszerű újságokban, ideértve azokat az újságokat is, amelyeket kizárólag elektronikus kommunikációs eszközökkel terjesztenek. Amennyiben lehetséges és célravezető, a fogyasztókat elektronikus úton vagy papíralapú formában továbbított levélben egyenként tájékoztatni kell. Az ilyen tájékoztatást kérésre a fogyatékkal élő személyek számára akadálymentesen hozzáférhető formátumban is biztosítani kell.

(62)

A jogsértő kereskedő feladata kell, hogy legyen az, hogy saját költségén tájékoztassa valamennyi érintett fogyasztót a jogsértés megszüntetésére irányuló végleges intézkedésekről, valamint a végleges jogorvoslati intézkedésekről. A kereskedőnek ezenkívül a bíróság vagy közigazgatási hatóság által jóváhagyott egyezségekről is tájékoztatnia kell a fogyasztókat. A tagállamok megállapíthatnak olyan szabályokat, amelyek ezt a kötelezettséget a feljogosított szervezet általi kérelemtől teszik függővé. Amennyiben a nemzeti jog szerint a jogerős határozatokról és a jóváhagyott egyezségekről szóló tájékoztatást a feljogosított szervezetnek, a bíróságnak vagy a közigazgatási hatóságnak kell nyújtania a képviseleti kereset által érintett fogyasztók részére, nem lehet előírni a kereskedő számára, hogy ő is rendelkezésre bocsássa ugyanezeket az információkat. A feljogosított szervezetnek kell tájékoztatnia az érintett fogyasztókat a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetek visszautasítására vagy elutasítására vonatkozó jogerős határozatokról.

(63)

A tagállamok nemzeti elektronikus adatbázisokat hozhatnak létre, amelyek nyilvánosan hozzáférhetők olyan honlapokon keresztül, amelyek tájékoztatást nyújtanak a belföldi képviseleti keresetek és a határokon átnyúló képviseleti keresetek indításának céljára előzetesen kijelölt feljogosított szervezetekről, valamint általános tájékoztatást nyújtanak a folyamatban lévő és az elbírált képviseleti keresetekről.

(64)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a valamely tagállam bírósága vagy közigazgatási hatósága által hozott, a fogyasztók kollektív érdekeit hátrányosan érintő jogsértést megállapító jogerős határozatokat mindegyik fél bizonyítékként felhasználhassa az említett tagállamok bíróságai vagy közigazgatási hatóságai előtt ugyanazon kereskedő ellen, ugyanazon gyakorlat miatt indított bármely más, jogorvoslati intézkedések iránti kereset vonatkozásában. Az igazságszolgáltatás függetlenségének, valamint a bizonyítékok szabad mérlegelésének elvével összhangban ez nem érintheti a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó nemzeti jogszabályokat.

(65)

A keresetek megindításától kezdve az elévülési idő általában nyugszik. A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések meghozatala iránti kereseteknek azonban az ugyanazon jogsértéssel kapcsolatos esetleges későbbi jogorvoslati intézkedések tekintetében nem szükségszerűen van felfüggesztő hatályuk. A tagállamoknak ezért biztosítaniuk kell, hogy a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések meghozatala iránti, folyamatban lévő képviseleti kereset az alkalmazandó elévülési idők nyugvását vagy megszakadását eredményezze a kereset által érintett fogyasztók tekintetében, biztosítva, hogy az elévülési időknek a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresettel indított eljárás folyamán történő lejárása ne akadályozza meg a fogyasztókat abban – függetlenül attól, hogy saját maguk járnak-e el vagy feljogosított szervezet képviseli őket –, hogy a későbbiekben jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti keresetet indíthassanak az állítólagos jogsértéssel kapcsolatban. A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedés meghozatala iránti képviseleti kereset indításakor a feljogosított szervezetnek megfelelően meg kell határoznia azt a fogyasztói csoportot, amelynek érdekeit az állítólagos jogsértés sérti, és amely az adott jogsértésből eredő követeléssel élhet, valamint amelyet érinthet az elévülési időnek az említett képviseleti keresettel megindított eljárás folyamán történő lejárása. A kétségek elkerülése érdekében a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti, folyamatban lévő képviseleti kereset az általa érintett fogyasztók tekintetében szintén az alkalmazandó elévülési idők nyugvását vagy megszakadását kell, hogy eredményezze.

(66)

A jogbiztonság garantálása érdekében az elévülési idők ezen irányelvvel összhangban történő nyugvását vagy megszakadását kizárólag azokra a jogorvoslati igényekre kell alkalmazni, amelyek 2023. június 25-én vagy azt követően bekövetkezett jogsértéseken alapulnak. Ez nem akadályozhatja meg az elévülési idők nyugvására vagy megszakadására vonatkozó azon nemzeti rendelkezések alkalmazását, amelyek 2023. június 25. előtt már alkalmazandók voltak az említett időpontot megelőzően bekövetkezett jogsértéseken alapuló, jogorvoslati igényekre.

(67)

A jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereseteket megfelelő eljárási gyorsasággal kell kezelni. Amennyiben a jogsértés továbbra is fennáll, még nagyobb igény lehet a gyorsaságra. Annak megakadályozása érdekében, hogy a jogsértés miatt hátrány vagy további hátrány keletkezzen, a jogsértés megszüntetésére irányuló ideiglenes intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereseteket adott esetben gyorsított eljárás keretében kell elbírálni.

(68)

A bizonyítékok alapvető fontosságúak annak eldöntésében, hogy a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések vagy a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti kereset megfelelően megalapozott-e. A vállalkozások és a fogyasztók közötti kapcsolatokat azonban gyakran információs aszimmetriák jellemzik, és elképzelhető, hogy a szükséges bizonyítékokkal kizárólag a kereskedő rendelkezik, így azok a feljogosított szervezet számára nem hozzáférhetőek. A feljogosított szervezetek számára ezért biztosítani kell a jogot arra, hogy felkérjék a bíróságot vagy közigazgatási hatóságot annak elrendelésére, hogy a kereskedő rendelkezésre bocsássa a feljogosított szervezetek kereseti kérelméhez kapcsolódó bizonyítékokat. Másrészről a fegyveregyenlőség elvét figyelembe véve, hasonlóképpen a kereskedőt is fel kell jogosítani arra, hogy a feljogosított szervezet birtokában lévő bizonyíték rendelkezésre bocsátását kérje. A bizonyíték rendelkezésre bocsátása elrendelésének szükségességét, hatályát és arányosságát annak a bíróságnak vagy közigazgatási hatóságnak, amely előtt a képviseleti keresetet indítják, a nemzeti eljárásjoggal összhangban gondosan meg kell vizsgálnia, figyelembe véve a harmadik felek jogos érdekeinek védelmét, valamint az alkalmazandó uniós és nemzeti titoktartási szabályokat.

(69)

A képviseleti keresetek hatékonyságának biztosítása érdekében a jogsértő kereskedőkre hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókat kell kiszabni a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedéseknek való megfelelés elmulasztása vagy megtagadása esetén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek a szankciók bírság, például feltételes pénzbüntetés, időszakos bírság vagy kényszerítő bírság formáját ölthessék. Szankciókat kell alkalmazni az érintett fogyasztóknak a jogerős határozatokkal vagy az egyezségekkel kapcsolatos tájékoztatását elrendelő határozatoknak való megfelelés elmulasztása vagy megtagadása, vagy a bizonyítékok rendelkezésre bocsátásának elmulasztása vagy megtagadása esetén is. A bizonyítékok rendelkezésre bocsátását elrendelő határozatoknak való megfelelés megtagadása esetén lehetővé kell tenni más típusú szankciók – például eljárási cselekmények – alkalmazását is.

(70)

Tekintettel arra, hogy a képviseleti keresetek a fogyasztók kollektív érdekeinek védelme révén a közérdeket szolgálják, a tagállamoknak intézkedéseket kell fenntartaniuk vagy hozniuk annak biztosítása céljából, hogy a feljogosított szervezeteket az eljárási költségek ne akadályozzák meg az ezen irányelv szerinti képviseleti keresetek indításában. Ilyen intézkedés lehet az alkalmazandó bírósági illetékek vagy közigazgatási díjak korlátozása, szükség szerint költségmentesség biztosítása a feljogosított szervezetek számára, vagy közfinanszírozás – többek között strukturális vagy egyéb támogatás – nyújtása a feljogosított szervezetek részére képviseleti keresetek indításához. A tagállamok ugyanakkor nem kötelezhetők a képviseleti keresetek finanszírozására.

(71)

Az egyes tagállamok feljogosított szervezetei közötti együttműködés és információcsere hasznosnak bizonyult, mégpedig különösen a határokon átnyúló jogsértések kezelésében. A határokon átnyúló vonatkozású képviseleti keresetek alkalmazásának fokozása érdekében folytatni kell a kapacitásépítési és együttműködési intézkedéseket, és Unió-szerte nagyszámú feljogosított szervezetre ki kell terjeszteni azok hatókörét.

(72)

Ezen irányelv értékeléséhez a tagállamoknak az ezen irányelv alapján indított képviseleti keresetekre vonatkozóan adatokat kell a Bizottság rendelkezésére bocsátaniuk. A tagállamoknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a bíróságaik vagy közigazgatási hatóságaik által elbírált képviseleti keresetek számáról és típusáról. Ezenkívül információval kell szolgálniuk a képviseleti keresettel megindított eljárások kimeneteléről is, így például arról, hogy a képviseleti kereset befogadhatónak bizonyult-e, valamint hogy a képviseleti keresettel megindított eljárás sikerrel vagy jóváhagyott egyezséggel fejeződött-e be. Az e kötelezettségek teljesítésével összefüggésben a tagállamokra nehezedő adminisztratív terhek csökkentése érdekében elegendőnek kell lennie, hogy a tagállamok általános tájékoztatást nyújtsanak a Bizottságnak a jogsértések típusáról és az érintett felekről, különösen a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések tekintetében. A feleket illetően például elegendőnek kell lennie, ha a tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, hogy a feljogosított szervezet fogyasztói szervezet vagy közjogi szervezet volt-e, valamint a kereskedő üzleti tevékenységi területéről (pl. pénzügyi szolgáltatások). Alternatív lehetőségként a tagállamok megküldhetik a vonatkozó határozatok vagy egyezségek egy másolati példányát a Bizottságnak. A képviseleti kereset által érintett fogyasztók konkrét személyazonosságára vonatkozó információk nem adhatók meg.

(73)

A Bizottságnak jelentést kell készítenie – amelyhez adott esetben jogalkotási javaslatot kell csatolnia –, amelyben értékeli, hogy a határokon átnyúló képviseleti kereseteket uniós szinten a jogsértés megszüntetésére irányuló intézkedések és a jogorvoslati intézkedések meghozatala iránti képviseleti keresetekkel foglalkozó európai ombudsman intézményének létrehozásával lehetne-e a legmegfelelőbben kezelni.

(74)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja különösen a Chartában elismert alapelveket. Ennek megfelelően ezt az irányelvet az említett jogokkal és alapelvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni, beleértve a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a védelemhez való jogot.

(75)

A környezetvédelmi jog tekintetében ez az irányelv figyelembe veszi az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményét (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény).

(76)

mivel ezen irányelv céljait, nevezetesen annak biztosítását, hogy valamennyi tagállamban rendelkezésre álljon egy, a fogyasztók kollektív érdekeinek védelmét szolgáló képviseleti kereseti mechanizmus a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása és a belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulás érdekében, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a jogsértések határokon átnyúló vonatkozásai miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(77)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (9) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(78)

Helyénvaló szabályokat megállapítani ezen irányelv időbeli alkalmazására vonatkozóan.

(79)

A 2009/22/EK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni,