15.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 351/61

1.1

A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv érvényesítésére vonatkozó európai bizottsági irányelvjavaslat azoknak a javaslatoknak az egyike, melyek célja egyfelől az, hogy megerősítsék a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályokat, másfelől pedig az, hogy kodifikálják a határokon átnyúló esetekre vonatkozó kollektív fellépés jogával kapcsolatos hatályos jogszabályokat. Ezek a javaslatok jelentik a választ arra a vitára, amely négy európai bírósági ítélet (Viking Line, Laval, Rüffert és Luxembourg) nyomán bontakozott ki a szociális jogok és a gazdasági szabadságjogok közötti egyensúlyról.

1.2

Az EGSZB két véleményben is kérte, hogy többek között a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv rendelkezéseinek pontosítása és hatékonyabbá tétele, valamint a tagállami hatóságok szorosabb együttműködése révén erősítsék meg a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályokat. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság végrehajtási irányelvre tett javaslatának céljait, és hangsúlyozza a kiküldött munkavállalók védelméről való gondoskodásnak, a különféle tagállami munkaerő-piaci modellek tiszteletben tartásának, valamint a szociális dömping és a tisztességtelen verseny elleni küzdelemnek a jelentőségét. Az EGSZB következésképpen úgy véli, hogy az EU-nak több figyelmet kellene fordítania a szociális szempontokra.

1.3

Az EGSZB üdvözli a hatályos irányelv érvényesítésére irányuló szándékot, melynek megvalósítása során a jobb végrehajtásra és a tagállamok közötti eredményes adminisztratív együttműködésre kívánnak összpontosítani. Az eredeti irányelvnek kulcsszerepe van a szolgáltatók (beleértve más tagállamok szolgáltatóit is) közötti tisztességes verseny légkörének megteremtésében azáltal, hogy egyenlő versenyfeltételeket, valamint jogbiztonságot garantál a szolgáltatók, a szolgáltatást igénybe vevők és a szolgáltatásnyújtás érdekében kiküldött munkavállalók számára.

1.4

Az EGSZB szerint fontos, hogy a javaslat szavatolja a kiküldött munkavállalók védelmét és tartsa tiszteletben a tagállamonként különböző munkaerő-piaci modelleket, ugyanakkor bővítse a határokon átnyúló kereskedelem lehetőségeit, elsősorban a felesleges adminisztratív költségek elkerülése révén.

1.5

Annak érdekében, hogy előmozdítsuk a tisztességes verseny légkörében megvalósuló határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást, fontos, hogy egyenlő foglalkoztatási minimumfeltételek szerepeljenek az egyes nemzeti jogokban és a kollektív megállapodásokban.

1.6

Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében említett elemek nem teljes listának, hanem egy – minden számottevő tényezőt figyelembe vevő – általános értékelés részének tekintendők.

1.7

Az irányelvnek gondoskodnia kell arról, hogy nagyobb tiszteletben tartsák a szociális partnerek autonómiáját, illetve szerepüket a különféle munkaerő-piaci modellekben. Az EGSZB emlékezteti a tagállamokat a hatékony ellenőrzés garantálása terén meglévő felelősségükre, és rendkívül fontosnak tekinti az intézkedések jegyzékének három év utáni felülvizsgálatát.

1.8

A munkavállalói jogok védelme érdekében fontos, hogy a tagállamoknak módjukban álljon olyan kapcsolattartó kijelölésére kötelezni a külföldi szolgáltatót, aki megfelelő hatáskörökkel rendelkezik ahhoz, hogy a vállalkozás nevében tárgyaljon. A 11. cikk (3) bekezdésének pedig biztosítania kell, hogy a fogadó tagállam szakszervezetei és egyéb felei a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően elláthassák a kiküldetésben lévő munkavállalók jogainak védelmét.

1.9

Az EGSZB az alvállalkozói helyzetekre vonatkozó egyetemleges felelősségről szóló javaslatot a javasolt irányelv sarkalatos pontjának tartja. A javaslat védelmet biztosít egy olyan ágazat munkavállalói számára, ahol az alvállalkozásba adás igen elterjedt, ugyanakkor tiszteletben tartja a munkáltató biztonságra való igényét a felelősségek tekintetében. Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a javaslatnak tiszteletben kell tartania a tagállamokban az egyetemleges felelősség már létező rendszereit. Az EGSZB határozottan ajánlja azoknak a tagállamoknak, ahol nem léteznek ilyen rendszerek, hogy a szociális partnerekkel történő konzultációt követően vezessék be azokat. Arra biztatja továbbá az Európai Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel együtt gondoskodjon a kellő gondosság pontosabb meghatározásáról, ahogy egyes tagállamok már meg is tették ezt. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a kellő gondosság fogalma – a nemzeti szintű szociális párbeszéd sérelme nélkül – azt feltételezi, hogy azok a vállalatok, amelyek biztosítják alvállalkozóik megfelelő ellenőrzését és felügyeletét, nem tehetők felelőssé.

2.1

A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv érvényesítésére vonatkozó európai bizottsági irányelvjavaslat egy javaslatcsomag része. A végrehajtási irányelvvel együtt az Európai Bizottság rendeletjavaslatot terjesztett elő, amely kodifikálja a határokon átnyúló esetekre vonatkozó kollektív fellépés jogával kapcsolatos hatályos jogszabályokat (1). Az Európai Bizottság megállapítása szerint mindkét javaslatnak az a célja, hogy – az egységes piac korszerűsítése és hatékonyabbá tétele révén, de a munkavállalói jogok csorbítása nélkül – több és jobb munkahely jöjjön létre, illetve növekedjen az EU versenyképessége.

2.2

A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv érvényesítésére vonatkozó európai bizottsági irányelvjavaslat az alábbiakat tartalmazza:

3.1

Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a kiküldött munkavállalók csak szerény részét képezik ugyan az EU összes munkaerejének, egyes tagállamokban azonban igen sok kiküldött munkavállaló dolgozik, és egyre általánosabb jelenségről van szó. Nincsenek megbízható adatok, de becslések szerint évente mintegy egymillió munkavállaló dolgozik kiküldetésben. Ez az összes munkaerőnek csak igen kis része – a jelenlegi tagállamokban kevesebb mint 1 %-a –, de a határokon átnyúló munkavállalói mobilitásnak mintegy 20 %-át képezi. A leginkább érintett országok Németország, Franciaország, Luxemburg, Belgium és Lengyelország.

3.2

Az európai bizottsági javaslatot mélyreható vita előzte meg, amely négy európai bírósági ítélet (Viking Line, Laval, Rüffert és Luxembourg) nyomán bontakozott ki a szociális jogok és a gazdasági szabadságjogok közötti egyensúlyról. 2008 októberében az Európai Bíróság ítéleteire reagálva az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el. Az európai szociális partnerek pedig az Európai Bizottság és a (2008 második félévében hivatalban lévő) francia elnökség felkérésére közös elemzést készítettek az európai bírósági döntésekről.

3.3

A fenti kérdéseket Mario Monti professzor is felvetette az egységes piac fellendítéséről készített 2012-es jelentésében. A jelentés a sztrájkhoz való jog alkalmazásának garantálását, illetve tisztázását, valamint az irányelv alkalmazásához kapcsolódó munkajogi viták informális megoldására szolgáló mechanizmus kidolgozását ajánlotta.

3.4

Az EGSZB két véleményében foglalkozott a kiküldetésben lévő munkavállalókról szóló irányelvvel kapcsolatos európai bírósági döntésekkel: Az egységes piac szociális dimenziója,  (2) illetve Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó  (3).

Véleményeiben az EGSZB az alábbi lépéseket sürgette:

4.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság irányelvjavaslatát, mely a kiküldetésben lévő munkavállalók munkafeltételeinek tisztázása révén kívánja elősegíteni a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtását és javítani az illetékes nemzeti hatóságok, a vállalkozások és a munkavállalók közötti együttműködés és információcsere feltételeit. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a javaslat képes legyen garantálni a kiküldetésben lévő munkavállalók védelmét, tiszteletben tartsa a tagállamokban működő különböző munkaerő-piaci modelleket, és hatékonyan valóra tudja váltani a szociális dömping és a tisztességtelen verseny visszaszorítására irányuló szándékát, továbbá sikeresen élénkíteni tudja a határokon átnyúló kereskedelmet, például a felesleges adminisztratív költségek megelőzése révén. Annak érdekében, hogy előmozdítsuk a tisztességes verseny légkörében megvalósuló határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást, fontos, hogy egyenlő foglalkoztatási minimumfeltételek szerepeljenek az egyes nemzeti jogrendszerekben és a kollektív megállapodásokban.

4.2

Az EGSZB szerint a jogbiztonság rendkívül fontos, és utal arra, hogy a munkaerő-kölcsönző cégek által kiközvetített külföldi munkavállalók helyzete viszont jogilag bizonytalan. E munkavállalókra a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv és a munkaerő-kölcsönzőkön keresztül történő munkavállalásról szóló irányelv is vonatkozik. E kétértelműség megszüntetése érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a végrehajtási irányelv biztosítsa az irányelv hatályának az ideiglenes munkavállalókra való kiterjesztését is, kivéve, ha a munkaerő-kölcsönzőkön keresztül történő munkavállalásról szóló irányelv 5. cikkének (3) bekezdése értelmében kedvezőbb foglalkoztatási feltételekben állapodnak meg.

4.3

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a határokon átnyúló szolgáltatások rendkívül fontos elemei a belső piac fejlődésének. Ahhoz, hogy növelni tudja politikai elfogadottságát és az Unión belüli szolidaritást, az EU-nak nagyobb hangsúlyt kellene fektetnie politikáinak szociális aspektusaira. A belső piac teljes potenciálja csak akkor aknázható ki, ha az EU megerősíti szociális dimenzióját. Az irányelvjavaslat helyes irányba tett lépés, de nem megy elég messzire ahhoz, hogy megfeleljen az EGSZB elvárásainak. Ehhez a javaslat további pontosítására és megerősítésére volna szükség.

4.4

Az EGSZB támogatja az irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében kifejtett szándékot, az ún. postafiókcégek problémájának kezelését, vagyis az olyan vállalkozások kiszűrését, amelyeknek nincs valódi tevékenységük a bejegyzés szerinti országban, és csak azért vannak, hogy megkerüljék a fogadó tagállamban rájuk háruló kötelezettségeket. Az egyértelműség, a jogbiztonság, illetve a 3. cikk (2) bekezdésével való összhang garantálása érdekében azt, hogy a vállalkozás valóban folytat-e számottevő tevékenységet abban az országban, ahol be van jegyezve, átfogó értékelés keretében kell elemezni, amely releváns tényezőt figyelembe vesz, vagyis a felsorolás nem tekinthető kimerítőnek.

4.5

Az irányelvjavaslat 3. cikkének (2) bekezdése azt hivatott tisztázni, mikor tekinthető úgy, hogy a munkavállaló a munkáját ideiglenes jelleggel végzi egy másik tagállamban. A fogadó tagállamban végzett ideiglenes, illetve állandó munka közötti megkülönböztetésnek igen nagy a jelentősége, mert ettől függ, hogy melyik ország munkajogi törvényeit kell alkalmazni, és hogy a helyzet kiküldetésként értelmezhető-e. Az EGSZB üdvözli a javaslatban foglalt pontosításokat, különösen az arra való utalást, hogy átfogó, objektív elemzésre van szükség.

4.6

Az EGSZB üdvözli a tájékoztatásra vonatkozó új szabályokat, de úgy véli, hogy az 5. cikk (4) bekezdésének egyértelművé kell tennie a szociális partnerek önállóságának teljes mértékű tiszteletben tartását, illetve a különböző munkaerő-piaci modellekben játszott szerepüket. Biztosítani kell továbbá azt is, hogy egyes feladatok – pl. a fordítás – finanszírozásának adminisztratív terheit ne háríthassák át a szociális partnerekre. Támogatni kell az ágazati szociális partnereknek az információk terjesztésére irányuló kezdeményezéseit.

4.7

Ami az ellenőrzéseket illeti (7. cikk), fontos, hogy a fogadó tagállam hatóságai teljes körű felelősséget vállaljanak azért, hogy kiszűrjék a más országból kiküldetésben lévő munkavállalókkal szemben elkövetett visszaéléseket, illetve hogy a származási ország hatóságai együttműködjenek a fogadó tagállam hatóságaival. Lehetővé kellene tenni, hogy ilyen ellenőrzések elvégzését a fogadó tagállam hatóságai is kezdeményezhessék, ne csak a vállalkozás székhelye szerinti ország hatóságai.

4.8

A 9. cikk (1) bekezdésének d) pontja alapján a tagállamok előírhatják a külföldi szolgáltatóknak, hogy a szolgáltatás nyújtásának idejére kapcsolattartót nevezzenek ki, aki – szükség esetén – a kiküldetés helyszínéül szolgáló tagállamban a munkaadó nevében tárgyal az érintett szociális partnerekkel, a tagállami jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően. Egyes országokban elegendőnek bizonyulhat kapcsolattartót kinevezni, mivel a hatóságok képesek garantálni a törvények és egyezmények betartását. Más tagállamokban viszont, ahol eltérő munkaerő-piaci modellek érvényesülnek, a kapcsolattartónak jogosultnak kell lennie arra, hogy a hatóságoknál és szakszervezeteknél képviselje a vállalkozást. Az irányelvnek tehát figyelembe kell vennie a különböző munkaerő-piaci modelleket. A 11. cikk (5) bekezdése b) pontjának tartalmaznia kellene a társadalombiztosítási járulékokra/adókra, illetve megfizetésük helyére vonatkozó tájékoztatási kötelezettséget.

4.9

A 11. cikk (3) bekezdése szerint a tagállamok biztosítják, hogy a szakszervezetek és más szervezetek, amelyeknek legitim érdekük az irányelvben foglalt rendelkezések betartásának biztosítása, a kiküldött munkavállalók vagy munkaadóik nevében részt vehessenek bírósági vagy közigazgatási eljárásokban. Ennek a cikknek biztosítania kellene, hogy a fogadó tagállam szakszervezetei és az egyéb felek a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően elláthassák a kiküldetésben lévő munkavállalók jogainak védelmét.

4.10

Az EGSZB az alvállalkozói helyzetekre vonatkozó egyetemleges felelősségről szóló javaslatot a javasolt irányelv sarkalatos pontjának tartja. A javaslat védelmet biztosít egy olyan ágazat munkavállalói számára, ahol az alvállalkozásba adás igen elterjedt, ugyanakkor tiszteletben tartja a munkáltató biztonságra való igényét a felelősségek tekintetében. Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a javaslatnak tiszteletben kell tartania a tagállamokban az egyetemleges felelősség már létező rendszereit. Az EGSZB határozottan ajánlja azoknak a tagállamoknak, ahol nem léteznek ilyen rendszerek, hogy a szociális partnerekkel történő konzultációt követően vezessék be ezeket. Arra biztatja továbbá az Európai Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel együtt gondoskodjon a kellő gondosság pontosabb meghatározásáról, ahogy egyes tagállamok már meg is tették ezt. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a kellő gondosság fogalma – a nemzeti szintű szociális párbeszéd sérelme nélkül – azt feltételezi, hogy azok a vállalatok, amelyek biztosítják alvállalkozóik megfelelő ellenőrzését és felügyeletét, nem tehetők felelőssé.