Az Európai Közösség és a Japán Kormány közötti, együttműködésről és vámügyekben történő kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló

MEGÁLLAPODÁS

megkötéséről

Az EURÓPAI KÖZÖSSÉG és a JAPÁN KORMÁNY (a továbbiakban: a „szerződő felek”),

FIGYELEMBE VÉVE a Japán és az Európai Közösség (a továbbiakban: „a Közösség”) közötti kereskedelmi kapcsolatok fontosságát, és a szerződő felek azon óhaját, hogy mindkét fél előnyére hozzájáruljanak ezeknek a kapcsolatoknak a harmonikus fejlődéséhez;

ABBAN A MEGGYŐZŐDÉSBEN, hogy e cél elérése érdekében vállalniuk kell a vámügyi együttműködés fejlesztését;

FIGYELEMMEL a szerződő felek közötti, vámeljárásokkal kapcsolatos vámügyi együttműködés fejlődésére;

FIGYELEMBE VÉVE, hogy a vámjogszabályokat sértő cselekmények mindkét szerződő fél gazdasági, pénzügyi és kereskedelmi érdekeit károsítják, és felismerve annak fontosságát, hogy biztosítani kell a vámok és egyéb díjak pontos megállapítását;

MEGGYŐZŐDVE arról, hogy az ilyen cselekmények elleni fellépés a vámhatóságok közötti együttműködés révén hatékonyabbá tehető;

ELISMERVE a vámhatóságok jelentős szerepét és a vámeljárások fontosságát a kereskedelem megkönnyítésének előmozdításában;

TEKINTETTEL ARRA, hogy a vámügyi intézkedések, illetve a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni küzdelem iránt mindkét szerződő fél nagyfokú elkötelezettséget tanúsít;

TEKINTETTEL a szerződő felek által már elfogadott vagy alkalmazott nemzetközi egyezményekben előírt kötelezettségekre, valamint a Kereskedelmi Világszervezet (a továbbiakban: „WTO”) által felvállalt vámügyi tevékenységekre;

TEKINTETTEL a Vám-együttműködési Tanács (a továbbiakban: „CCC”) 1953. december 5-i, a kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló ajánlására;

MIVEL 1991-ben az Európai Közösség és tagállamai és Japán közötti kapcsolatokról szóló együttes nyilatkozat általános iránymutatásokat fogalmazott meg a szerződő felek közötti kapcsolatokat illetően, és meghatározta a kapcsolatok további fejlesztéséhez szükséges eljárási célkitűzéseket,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I.   CÍM

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

E megállapodás alkalmazásában:

a)	„vámjogszabályok”: Japán vagy a Közösség valamennyi, az áruk behozatalát, kivitelét, az árutovábbítást és bármely más vámeljárás alá helyezését szabályozó törvénye és rendelete, beleértve a vámhatóságok illetékességébe tartozó tiltó, korlátozó és ellenőrző intézkedéseket;

b)	„a szerződő fél törvényei és rendeletei” és „az egyes szerződő felek törvényei és rendeletei”: Japán törvényei és rendeletei, vagy a Közösség törvényei és rendeletei, a szövegkörnyezettől függően;

c)	„vámhatóság”: Japánban a Pénzügyminisztérium, a Közösségben pedig az Európai Közösségek Bizottságának a vámügyekben illetékes hivatalai és a Közösség tagállamainak vámhatóságai;

d)	„megkereső hatóság”: az egyik szerződő fél vámhatósága, amely e megállapodás alapján segítséget kér;

e)	„megkeresett hatóság”: az egyik szerződő fél vámhatósága, amelytől e megállapodás alapján segítséget kérnek;

f)	„személyes adatok”: egy azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó valamennyi információ;

g)	„vámjogszabályokat sértő cselekmények”: a vámjogszabályok bármely megsértése vagy arra tett kísérlet;

h)	„személy”: bármely, áruk behozatalát, kivitelét vagy továbbítását végző természetes személy, bármely jogi személy, vagy bármely jogi személyiség nélküli testület, amelyet a szerződő felek törvényeinek és rendeleteinek megfelelően hoztak létre vagy szerveztek meg; valamint

i)	„tájékoztatás”: adatok, okmányok, jelentések és egyéb, bármely formában – elektronikusan is – megjelenő közlemények.

2. cikk

Területi hatály

E megállapodást egyrészről Japán területén kell alkalmazni, ahol annak vámjogszabályai hatályosak, és másrészről az Európai Közösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó területeken, a Szerződésben rögzített feltételek szerint.

3. cikk

Végrehajtás

Ezt a megállapodást a szerződő felek törvényekkel és rendeleteikkel összhangban hajtják végre a vámhatóságaik rendelkezésére álló erőforrások felhasználásával.

4. cikk

Az együttműködés hatálya

(1)   Ebben a megállapodásban a vámügyi együttműködés kiterjed a vámjogszabályok alkalmazásával összefüggő valamennyi területre.

(2)   A szerződő felek vámhatóságaik közreműködésével vállalják a vámügyi együttműködés fejlesztését. A szerződő felek együttműködnek különösen:

a)	a biztonságos és gyors információcsere megkönnyítése érdekében a vámhatóságaik közötti kommunikációs csatornák kialakításával és fenntartásával;

b)	a vámhatóságaik közötti hatékony koordináció megkönnyítésével; valamint

c)	minden egyéb, ezzel a megállapodással kapcsolatos igazgatási ügyben, amely időről időre együttes fellépést követelhet meg.

(3)   A szerződő felek arra is kötelezettséget vállalnak, hogy vámhatóságaik révén együttműködést folytassanak annak érdekében, hogy vámügyi területen – a nemzetközi szabályokkal összhangban – kereskedelmet könnyítő intézkedéseket dolgozhassanak ki.

5. cikk

A segítségnyújtás hatálya

(1)   A szerződő felek vámhatóságaik közreműködésével segítséget nyújtanak egymásnak saját illetékességi területükön és a rendelkezésükre álló erőforrások keretein belül, az e megállapodásban rögzített módon és feltételek mellett, a vámjogszabályok megfelelő alkalmazásának biztosítása érdekében, mindenekelőtt a szóban forgó jogszabályokat sértő cselekmények megelőzésével, kivizsgálásával és leküzdésével.

(2)   Vámügyekben az e megállapodás szerinti segítségnyújtást a szerződő felek e megállapodás alkalmazása területén illetékes vámhatóságai biztosítják. Ez nem sérti egyik szerződő fél nemzetközi megállapodások alapján büntetőügyekben történő kölcsönös igazgatási segítségnyújtásra vonatkozó jogait és kötelezettségeit, illetve az egyes szerződő felek törvényeit és rendeleteit sem. Nem terjed ki az igazságügyi szervek kérésére gyakorolt hatáskörök alapján gyűjtött információkra sem.

(3)   A vámok, adók és bírságok beszedéséhez nyújtott segítségre ez a megállapodás nem terjed ki.

6. cikk

Kapcsolat más nemzetközi megállapodásokkal

(1)   E megállapodás rendelkezései nem érintik a szerződő felek bármely más nemzetközi megállapodás alapján fennálló jogait és kötelezettségeit.

(2)   Az (1) bekezdés rendelkezéseitől eltérve, ennek a megállapodásnak a rendelkezései elsőbbséggel rendelkeznek bármely, a Közösség egyes tagállamai és Japán között megkötött vagy megköthető, a vámügyi együttműködésről és kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló kétoldalú megállapodás rendelkezéseivel szemben, amennyiben ez utóbbi rendelkezései az e megállapodásban foglalt rendelkezésekkel összeegyeztethetetlenek.

(3)   E megállapodás rendelkezései nem érintik az e megállapodás alapján megszerzett, a Közösség számára jelentőséggel bíró információknak a Bizottság illetékes hivatalai és a Közösség tagállamainak vámhatóságai közötti közlésére irányadó közösségi rendelkezéseket.

II.   CÍM

VÁMÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS

7. cikk

Vámeljárásokhoz kapcsolódó együttműködés

Az áruk jogszerű mozgásának megkönnyítése céljából, e megállapodás rendelkezéseivel összhangban, a vámhatóságok információkat és tapasztalatokat cserélnek a vámtechnikák és -eljárások fejlesztését célzó intézkedésekkel, valamint a számítógépes rendszerekkel kapcsolatban.

8. cikk

Technikai együttműködés

A vámhatóságok e célkitűzések elérése érdekében, e megállapodás rendelkezéseivel összhangban, egymás számára technikai segítségnyújtást, illetve szakember- és tapasztalatcserét biztosíthatnak a vámtechnikák és -eljárások fejlesztését célzó intézkedésekkel, valamint a számítógépes rendszerekkel kapcsolatban.

9. cikk

Nemzetközi szervezeteken belül folytatott tanácskozások

A vámhatóságok törekednek arra, hogy fejlesszék és megerősítsék együttműködésüket a közös érdeket képviselő területeken, a megfelelő nemzetközi szervezetek – mint a CCC és a WTO – keretében vámügyi kérdésekről folyó tanácskozások segítése céljából.

III.   CÍM

KÖLCSÖNÖS IGAZGATÁSI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS

10. cikk

Segítségnyújtás megkeresés alapján

(1)   A megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság megad minden olyan lényeges információt, amely lehetővé teszi a megkereső hatóság szerinti szerződő fél vámjogszabályainak helyes alkalmazását, beleértve azokat az információkat, amelyek a szóban forgó vámjogszabályokat sértő, illetve esetlegesen sértő, megállapított vagy tervezett tevékenységekre vonatkoznak.

Megkeresés alapján a megkeresett hatóság tájékoztatja a megkereső hatóságot azokról a tevékenységekről, amelyek a megkereső hatóság szerinti szerződő fél megkereső hatóságának vámjogszabályai megsértését eredményezhetik, például nem szabályos vámáru-nyilatkozatokat és származási bizonyítványokat, számlákat vagy más okmányokat, amelyekről ismert vagy gyanított, hogy nem szabályosak vagy hamisítottak.

(2)   A megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság tájékoztatást nyújt arról, hogy

a)	az egyik szerződő fél területéről exportált árukat megfelelően importálták-e a másikba, adott esetben az árukra alkalmazott vámeljárás pontosításával; valamint

b)	az egyik szerződő fél területére importált árukat megfelelően exportálták-e a másikból, adott esetben az árukra alkalmazott vámeljárás pontosításával.

(3)   A megkereső hatóság kérésére a megkeresett hatóság a megkeresett hatóság szerinti szerződő fél törvényeinek és rendeleteinek keretében a következőkről nyújt tájékoztatást, illetve azok különleges megfigyelését biztosítja:

a)	olyan személyek, akikkel kapcsolatban alapos okkal feltételezhető, hogy érintettek vagy érintettek voltak a megkereső hatóság szerinti szerződő fél vámjogszabályait sértő cselekményekben;

b)	olyan helyszínek, ahol úgy halmoztak vagy halmozhatnak fel készleteket, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy ezeket az árukat a megkereső hatóság szerinti szerződő fél vámjogszabályait sértő cselekmények során való felhasználásra szánják;

c)	olyan áruk, amelyeket úgy szállítottak vagy szállíthatnak, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy azokat a megkereső hatóság szerinti szerződő fél vámjogszabályait sértő cselekmények során való felhasználásra szánják; és

d)	olyan szállítóeszközök, amelyeket úgy használnak vagy használhatnak, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy azokat a megkereső hatóság szerinti szerződő fél vámjogszabályait sértő cselekmények során való felhasználásra szánják.

11. cikk

Önkéntes segítségnyújtás

A szerződő felek, saját kezdeményezésükre és az egyes szerződő felek törvényeivel és rendeleteivel összhangban segítik egymást, amennyiben ezt a vámjogszabályok helyes alkalmazásához szükségesnek tartják, különösen az olyan helyzetekben, amelyek jelentős kárt okozhatnak a másik szerződő fél gazdaságának, közegészségügyének, közbiztonságának vagy egyéb létfontosságú érdekének, különösen a következőkre vonatkozó információk megadásával:

a)	olyan tevékenységek, amelyek vámjogszabályokat sértő cselekmények vagy annak látszatát keltik, és amelyek a másik szerződő fél számára jelentőséggel bírhatnak;

b)	olyan új eszközök vagy módszerek, amelyeket vámjogszabályokat sértő cselekmények során alkalmaznak;

c)	olyan áruk, amelyekről ismert, hogy vámjogszabályokat sértő cselekmények tárgyát képezik;

d)	olyan személyek, akikkel kapcsolatban alapos okkal feltételezhető, hogy érintettek vagy érintettek voltak vámjogszabályokat sértő cselekményekben; valamint

e)	olyan szállítóeszközök, amelyekkel kapcsolatban alapos okkal feltételezhető, hogy azokat vámjogszabályokat sértő cselekmények során használták vagy használják, illetve használhatják.

12. cikk

A segítségnyújtás iránti megkeresés formája és tartalma

(1)   A e megállapodáson alapuló megkereséseket írásban kell elkészíteni. A megkeresés teljesítéséhez szükséges okmányokat csatolni kell. Ha a helyzet sürgőssége megkívánja, szóbeli megkeresés is elfogadható, de azt írásban haladéktalanul meg kell erősíteni.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti megkeresések a következő információkat tartalmazzák:

a)	a megkereső hatóságot;

b)	a kért intézkedést;

c)	a megkeresés célját és okát;

d)	minél pontosabb és átfogóbb adatokat azokról a személyekről, akikre a vizsgálatok irányulnak;

e)	a vonatkozó tények és a már elvégzett vizsgálatok összefoglalását; valamint

f)	a kapcsolódó jogi eszközöket.

(3)   A megkereséseket olyan nyelven kell benyújtani, amely mind a megkeresett, mind a megkereső hatóság számára elfogadható. Ez a követelmény – szükség szerinti mértékben – alkalmazható az (1) bekezdés szerinti megkereséshez csatolt okmányokra is.

(4)   Amennyiben a megkeresés nem felel meg a fentiekben meghatározott formai követelménynek, kérhető annak helyesbítése vagy kiegészítése; időközben a megkeresett hatóság óvintézkedéseket foganatosíthat.

13. cikk

A megkeresések teljesítése

(1)   A segítségnyújtás iránti megkeresés teljesítése érdekében a megkeresett hatóság, saját hatáskörében és a rendelkezésére álló erőforrások erejéig, minden indokolt intézkedést megtesz, a már birtokában lévő információk átadásával, a megfelelő vizsgálatok elvégzésével vagy azok elvégzésének megszervezésével.

(2)   A segítségnyújtás iránti megkereséseket a megkeresett hatóság szerinti szerződő fél törvényeivel és rendeleteivel összhangban kell teljesíteni.

(3)   A megkereső hatóság kellően feljogosított tisztviselői – a megkeresett hatóság beleegyezésével és az általa megállapított feltételek betartása mellett – jelen lehetnek a megkeresett hatóság hivatali helyiségeiben, hogy ott megszerezzék azokat az információkat, amelyekre a megkereső hatóságnak e megállapodás alkalmazásában szüksége van az olyan tevékenységekkel kapcsolatban, amelyek vámjogszabályokat sértő cselekményt jelentenek vagy jelenthetnek.

(4)   A megkereső hatóság kellően meghatalmazott tisztviselői – a megkeresett hatóság beleegyezésével és az általa megállapított feltételek betartásával – jelen lehetnek az utóbbi joghatósága alatt konkrét ügyekben elvégzett vizsgálatoknál.

(5)   Amennyiben a megkeresés nem teljesíthető, a megkereső hatóságot erről a tényről haladéktalanul értesíteni kell, ismertetve az indokokat. Az indokok ismertetéséhez csatolhatók azok a vonatkozó információk, amelyek a megkeresett hatóság megítélése szerint a megkereső hatóság számára segítséget jelenthetnek.

(6)   A megkeresett hatóság, amennyiben azt a megkereső hatóság kéri és amikor helyénvalónak ítéli, értesíti a megkereső hatóságot arról, hogy mikor és hol hoz intézkedéseket a segítségnyújtás iránti megkeresésre, az említett intézkedések összehangolhatósága érdekében.

14. cikk

Az információk közlésének formája

(1)   A megkeresett hatóság a vizsgálatok eredményeit, valamint a kapcsolódó dokumentumokat és egyéb információkat írásban továbbítja a megkereső hatóságnak.

(2)   Ezek az információk elektronikus formában közölhetők.

15. cikk

Kivételek a segítségnyújtási kötelezettség alól

(1)   A segítségnyújtás visszautasítható vagy megtagadható, illetőleg bizonyos feltételek vagy követelmények teljesüléséhez köthető olyan esetekben, amikor a megkeresett hatóság szerinti szerződő fél úgy ítéli meg, hogy az e megállapodás alapján nyújtott segítség sértené a Közösség vagy Japán bármely tagállamának szuverenitását, biztonságát, közrendjét vagy a 16. cikk (2) bekezdésében foglalt más létfontosságú érdekét.

Mindenekelőtt, bármelyik szerződő fél korlátozhatja a másik szerződő féllel közölt információkat, ha az utóbbi szerződő fél nem tudja az előbbi szerződő fél által kért biztosítékot megadni a titoktartásra vagy az információk felhasználási céljának korlátozására vonatkozóan.

(2)   A segítségnyújtást a megkeresett hatóság megtagadhatja olyan indokkal, hogy valamely folyamatban lévő vizsgálatot zavarna, ideértve a megfelelő igazságszolgáltató szervek által végzett nyomozást, büntetőeljárást vagy bírósági eljárást, valamint közigazgatási eljárást. Ilyen esetben a megkeresett hatóság konzultál a megkereső hatósággal, annak meghatározására, hogy a segítség megadható-e a megkeresett hatóság által esetlegesen megkövetelt feltételekre és szabályokra is figyelemmel.

(3)   Amikor a megkereső hatóság olyan segítséget kér, amelyet felkérés esetén saját maga nem tudna biztosítani, erre fel kell hívnia a figyelmet megkeresésében. Ekkor a megkeresett hatóság határoz az ilyen megkeresésre való válaszadás módjáról.

(4)   Az (1) és (2) bekezdésekben említett esetekben a megkeresett hatóság határozatát és annak indokait a megkereső hatósággal indokolatlan késedelem nélkül közölni kell.

16. cikk

Információcsere és titoktartás

(1)   Az e megállapodás alapján, bármilyen formában közölt információkat – az egyes szerződő felek törvényeinek és rendeleteinek megfelelőn – bizalmas jellegűként kell kezelni, és az adatvédelmet ki kell terjeszteni a hasonló információkra az információkat megszerző vámhatóság szerint illetékes szerződő fél vonatkozó törvényei és rendeletei, illetve a közösségi hatóságokra alkalmazandó megfelelő rendelkezések alapján, eltekintve attól, ha az információkat átadó szerződő fél előzetes beleegyezését adja az ilyen információk nyilvánosságra hozatalához.

(2)   Személyes adatok cseréjére csak abban az esetben kerülhet sor, ha az a szerződő fél, amely azokat megkapná, vállalja, hogy ezeket az adatokat legalább ugyanolyan módon védi, mint ahogyan adott esetben az azokat átadó szerződő fél tenné. Az a szerződő fél, amely az információkat átadná, nem írhat elő olyan követelményeket, amelyek szigorúbbak, mint azok, amelyeket a saját joghatósága alatt alkalmaz.

A szerződő feleknek tájékoztatják egymást törvényeikről és rendeleteikről, ideértve szükség szerint a Közösség tagállamaiét is.

(3)   A megszerzett információkat kizárólag e megállapodás céljaira lehet felhasználni. Ha a szerződő felek valamelyike ilyen információkat más célokra kíván felhasználni, előzőleg meg kell szereznie annak a vámhatóságnak az írásos beleegyezését, amely az információkat megadta. Az ilyen felhasználásra ezt követően az említett hatóság esetleges korlátozásai vonatkoznak.

(4)   A (3) bekezdés nem akadályozza meg, hogy az e megállapodással kapcsolatban megszerzett információkat a vámjogszabályokat sértő cselekmények tekintetében indított későbbi közigazgatási eljárásokban bizonyítékként felhasználják. A szerződő felek ezért adatnyilvántartásaikban, jelentéseikben és tanúvallomásaikban, valamint a közigazgatási eljárásokban bizonyítékként felhasználhatják az e megállapodás rendelkezéseivel összhangban megszerzett információkat. Azt a vámhatóságot, amely az információkat kiadta, értesítik e felhasználásukról.

(5)   E cikk (3) bekezdésének ellenére – kivéve, ha az információt szolgáltató vámhatóságtól más értesítést nem kapott – az információkat megkapó vámhatóság az e megállapodás alapján kapott információkat megadhatja saját szerződő felének megfelelő igazságszolgáltatási szervei számára. Ezek a szervek ezeket az információkat csak a vámjogszabályok helyes alkalmazásához használhatják fel, az e megállapodás 16. és 17. cikkében megállapított feltételekre is figyelemmel.

(6)   Ez a cikk nem zárja ki az információk felhasználását vagy nyilvánosságra hozatalát, amennyiben erre vonatkozó kötelezettség létezik annak a szerződő félnek a törvényeiben és rendeleteiben, amelyhez az a vámhatóság tartozik, amely azokat megkapta. Ez a vámhatóság, amennyiben lehetséges, minden ilyen nyilvánosságra hozatalról előzetesen értesíti azt a vámhatóságot, amely az információkat megadta.

A címzett szerződő félnek – kivéve, ha az információt megadó szerződő féllel másként állapodott meg – amikor csak lehetséges, minden, az előbbi szerződő fél vonatkozó törvényei és rendeletei szerinti, valamennyi rendelkezésre álló intézkedést meg kell hoznia az információk titkosságának fenntartása és a személyes adatok védelme érdekében, amikor harmadik fél vagy más hatóság az érintett információk nyilvánosságra hozatalát kéri.

17. cikk

Büntetőeljárások

Az egyik szerződő fél vámhatósága által a másik szerződő fél vámhatósága számára az e megállapodás alapján átadott információkat az utóbbi szerződő fél nem használhatja fel bíróság vagy bíró által lefolytatott büntetőeljárás során.

18. cikk

A segítségnyújtás költségei

(1)   Az e megállapodás végrehajtása során felmerült költségeket a megfelelő szerződő felek viselik.

(2)   Ha a megkeresés teljesítése során világossá válik, hogy a megkeresés teljesítése rendkívüli jellegű kiadásokkal jár, a vámhatóságok konzultációt folytatnak annak megállapítása érdekében, hogy a végrehajtás milyen feltételek és szabályok alapján folytatódhat.

IV.   CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

19. cikk

Címsorok

E megállapodás címeinek címsorai és cikkei kizárólag a hivatkozás megkönnyítését szolgálják, és nem befolyásolják e megállapodás értelmezését.

20. cikk

Konzultáció

Az e megállapodás értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatban felmerült valamennyi kérdést és vitát a szerződő felek kölcsönös konzultáció útján rendezik.

21. cikk

Vám-együttműködési vegyes bizottság

(1)   Létrejön a vám-együttműködési vegyes bizottság, amely a japán Pénzügyminisztérium és Külügyminisztérium, valamint az Európai Közösség vámügyekkel foglalkozó tisztviselőiből áll. Mindkét szerződő fél részéről eseti alapon bevonhatók még olyan tisztviselők, akik a megvitatandó kérdésekkel kapcsolatos szaktudással rendelkeznek. A vegyes bizottság a kölcsönösen jóváhagyott helyen, időpontban és napirenddel ülésezik.

(2)   A vám-együttműködési vegyes bizottság többek között

a)	felügyeli e megállapodás megfelelő érvényesülését;

b)	megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek a vámügyi együttműködéshez e megállapodás célkitűzéseinek megfelelően szükségesek;

c)	véleményt cserél a vámügyi együttműködés tekintetében közös érdeklődésre számot tartó bármely kérdésről, ideértve a jövőbeli intézkedéseket és az azokhoz rendelt erőforrásokat;

d)	az e megállapodás célkitűzéseinek megvalósítását elősegítő megoldásokra tesz ajánlást; valamint

e)	elfogadja saját eljárási szabályzatát.

22. cikk

Hatálybalépés és időtartam

(1)   E megállapodás annak a hónapnak az első napján lép hatályba, amely azt a dátumot követi, amikor a szerződő felek – diplomáciai jegyzékek egymás közti kicserélésével – értesítették egymást az ehhez szükséges eljárások befejezéséről.

(2)   E megállapodás a szerződő felek kölcsönös egyetértésével módosítható, diplomáciai jegyzékek kicserélésével. A módosítások az (1) bekezdésben említettekkel azonos feltételekkel lépnek hatályba, kivéve ha a szerződő felek másként állapodnak meg.

(3)   Bármelyik szerződő fél felmondhatja ezt a megállapodást, a másiknak küldött írásos értesítés útján. A szerződés felmondása a másik Szerződő Fél értesítése napjától számított harmadik hónap elteltével lép hatályba. Azokat a segítség iránti megkereséseket, amelyek a megállapodás megszüntetése előtt érkeznek be, e megállapodás rendelkezéseinek megfelelően kell teljesíteni.

23. cikk

Hiteles szövegek

E megállapodás két-két eredeti példányban készült angol, bolgár, cseh, dán, észt, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, máltai, német, olasz, portugál, román, spanyol, svéd, szlovák, szlovén, valamint japán nyelven; a szövegek mindegyike egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol és a japán szöveg mérvadó a többi nyelven készült szöveggel szemben.