EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62022TN0676

T-676/22. sz. ügy: 2022. november 9-én benyújtott kereset – Giuffrida kontra Európai Ügyészség

HL C 7., 2023.1.9, p. 43–44 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

2023.1.9.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 7/43


2022. november 9-én benyújtott kereset – Giuffrida kontra Európai Ügyészség

(T-676/22. sz. ügy)

(2023/C 7/53)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Carmela Giuffrida (Catania, Olaszország) (képviselő: S. Petillo ügyvéd)

Alperes: Európai Ügyészség

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

semmisítse meg a 2022. szeptember 14-i, e-mailben 2022. szeptember 16-án közölt 038/2022. sz. határozatot, amellyel az EPPO (European Public Prosecutor's Office) indokolás nélkül megdagadta Carmela Giuffrida kinevezését az EPPO rendelet (1) 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a bari székhelyen kijelölt delegált európai ügyészi megbízatásra;

rendelje el a C. Giuffridát az eljárás késedelmes lezárása és jelölésének jogellenes elutasítása, illetve jóhírnevének ebből következő sérelme folytán ért kár megtérítését, amelynek összege 445,94 euró vagyoni kár és 50 000 euró nem vagyoni kár címén, mindösszesen 50 445,94 euró.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Első, hiányos indokolásra alapított jogalap. Ellentmondásos indokolás.

A Carmela Giuffridának az EPPO bari székhelyen delegált európai ügyésznek való jelölését elutasító határozat indokolatlannak tűnik, mivel a felperes 8 éven keresztül, 1999. szeptember 30. és 2008. január 8. között nemzeti szinten vádhatósági feladatkört látott el. Az egész időszak folyamán kifejezetten az európai pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményekkel foglalkozott.

A motivációs levélből, amelyet a felperes szakmai önéletrajzának kiegészítéséül és pontosításául küldött, kirajzolódik, hogy az említett időszak folyamán tagja volt annak, a cataniai ügyészség mellett létrehozott munkacsoportnak, amely a 640 bis cikk alá tartozó bűncselekményekkel, azaz a közösségi csalással és következésképpen valamennyi kapcsolódó bűncselekménnyel foglalkozott.

2.

Második, az eltérő bánásmódra alapított érvről.

A felperes a többi felvett olasz kollégához képest alkalmazott eltérő bánásmódra hivatkozik.

Rámutat, hogy alig egy évvel korábban, az olasz delegált európai ügyészek felvételére kiírt előző pályázattal az EPPO tizenöt ügyészt vett fel csupán a Consiglio Superiore della Magistratura (legfelsőbb igazságszolgáltatási tanács, CSM) jelölése alapján, anélkül, hogy az említett ügyészeknek bármilyen meghallgatáson részt kellett volna venniük.

3.

Harmadik, hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap.

A felperes felrója, hogy a CSM által történt jelöléssel szemben – amely intézmény C. Giuffrida teljes szakmai pályafutását ismeri, mivel birtokában van személyes aktájának, és jelölésére pontosan ez alapján kerül sor –, az Európai Ügyészek Kollégiuma e határozattól anélkül határolódott el, hogy felvilágosítást kért volna az olasz intézményeknél, megsértve ezzel a Kollégiumnak a delegált európai ügyészek alkalmazásáról szóló 013/2020. sz. határozata 1. cikkének (2) bekezdését.

4.

Negyedik, a vagyoni kár és a jóhírnév sérelmével okozott kár megtérítésére vonatkozó kérelmekről.

Az EPPO eljárása befejezésére való hiábavaló várakozás jelentős károkat okozott a felperes számára mind szakmai, mind magánéleti szempontból.

C. Giuffrida rámutat, hogy visszafordíthatatlan kára keletkezett még akkor is, ha a Törvényszék megsemmisítené az elutasító határozatot és őt EPPO alkalmazná. Késedelmes felvétele ugyanis a már felvett kollégákhoz képest a delegált európai ügyészi posztban megszerezhető speciális szakmai gyakorlat terén veszteséghez, következésképpen az illetmény háromévente előírt növekedésének késedelméhez vezetett.


(1)  Az Európai Ügyészség (EPPO) létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (HL 2017. L 283., 1. o).


Top