1)

Az átlagfogyasztónak a 2005/29/EK irányelv (1) szerinti fogalmát, amely alatt a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő fogyasztót kell érteni, annak rugalmassága és határozatlansága miatt nem a tudományra és a tapasztalatokra figyelemmel kell-e megfogalmazni, és következésképpen az nem csak a homo oeconomicus klasszikus fogalmára utal, hanem a korlátozott racionalitásra vonatkozó legújabb elméletek megállapításaira is, amelyek kimutatták, hogy az emberek gyakran úgy cselekszenek, hogy csökkentik a szükséges információ mennyiségét, és a feltételezetten figyelmes és körültekintő személy által hozott döntésekhez képest „észszerűtlen” döntéseket hoznak, és amely megállapítások a fogyasztók fokozottabb védelmének szükségességét követelik meg a kognitív befolyásolásnak a modern piaci dinamikában egyre gyakoribbá váló veszélye esetén?

2)

Lehet-e önmagában agresszívnek tekinteni azt a kereskedelmi gyakorlatot, amelynek során az információ keretezése (framing) miatt a választás kötelezőnek és alternatíva nélkülinek tűnhet, tekintettel az […] irányelv 6. cikkének (1) bekezdésére, amely megtévesztőnek minősíti a kereskedelmi gyakorlatot, amennyiben félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, „ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét”?

3)

Ha megállapítást nyert a pszichológiai befolyásolás veszélye az alábbiakhoz kapcsolódóan: 1) a finanszírozást kérő személyek szokásos szükséghelyzete, 2) a fogyasztó által aláírandó szerződések összetett jellege, 3) az együttes ajánlat egyidejűsége és 4) az ajánlat aláírására rendelkezésre álló rövid idő), igazolja-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv a nemzeti verseny- és piacfelügyeleti hatóság arra vonatkozó hatáskörét, hogy a biztosítási termékek és a nem kapcsolódó pénzügyi termékek keresztértékesítésének lehetősége alól kivételt tegyen a két szerződés aláírása közötti hét napos időintervallum előírásával?

4)

Az agresszív kereskedelmi gyakorlatokat szankcionáló ezen hatáskörrel összefüggésben ellentétes-e az (EU) 2016/97 irányelvvel (2) és különösen az irányelv 24. cikkének (3) bekezdésével a verseny- és piacfelügyeleti hatóság által a 2005/29/EK irányelv 2. cikkének d) és j) pontja, 4., 8. és 9. cikke, valamint az átültető nemzeti szabályozás alapján a kötelezettségvállalás iránti kérelem azt követő elutasítása után elfogadott határozat, hogy a befektetési szolgáltatásokat nyújtó társaság a pénzügyi termék és az előbbihez nem kapcsolódó biztosítási termék keresztértékesítése esetén – és amikor fennáll a konkrét esetnek a vizsgálandó dokumentáció összetettségéből is kikövetkeztethető körülményeihez kapcsolódóan a fogyasztó befolyásolásának veszélye – elutasította, hogy a fogyasztónak az együttes ajánlat megfogalmazása és a biztosítási szerződés aláírása között hét napos mérlegelési időt (spatium deliberandi) biztosítson?

5)

Egy pénzügyi és egy biztosítási termék puszta összekapcsolása agresszív gyakorlatnak való minősítése vezethet-e végül megengedhetetlen szabályozási aktushoz, és nem eredményezi-e azt, hogy a kereskedőre (és nem a AGCM-re, ahogyan kellene) hárulna annak a (nehezen teljesíthető) bizonyítási terhe, hogy nem a 2005/29/EK irányelvbe ütköző agresszív gyakorlatról van szó (annál is inkább, mivel a hivatkozott irányelv nem teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy az abban meghatározottaknál szigorúbb intézkedéseket fogadjanak el, még a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében sem), vagy nincs szó a bizonyítási teher ilyen megfordulásáról, amennyiben objektív elemek alapján az összetett ajánlatcsomag esetén fennáll a finanszírozásra szoruló fogyasztó befolyásolásának valós veszélye?