—

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

—

utasítsa el a felperes által indított kereset második, harmadik és negyedik jogalapját;

—

utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, hogy hozzon határozatot a felperes által indított kereset első és ötödik jogalapjáról; és

—

a költségekről jelenleg ne határozzon.

(1)

Először is, a Törvényszék a megtámadott ítélet 54. pontjában jogilag tévesen minősítette a tényállást azáltal, hogy a felperes által a „kommunikáció” általános készségre kapott pontszámból arra következtetett, hogy szoros kapcsolat áll fenn a szóban forgó versenyvizsga nyelvhasználatra vonatkozó szabályai és a megtámadott határozat indokolása között.

(2)

Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 55–57. pontjában jogilag tévesen minősítette a tényállást e szoros kapcsolat annak alapján történő elismerésével, hogy a pályázók számára nehezebb a vizsgákat a második nyelven letenni, mint az anyanyelvükön. A Törvényszék a bizonyítékokat is elferdítette, amennyiben figyelmen kívül hagyta, hogy a jelen ügyben a felperes által a legmagasabb szinten elsajátított két másik nyelv az angol és a francia volt. Ennélfogva semmilyen hátrányt nem okozhatott számára a második nyelv kiválasztásának az angol, a francia és a német nyelvre korlátozása.

(3)

Harmadszor és végső soron a Törvényszék a megtámadott ítélet 58. pontjában jogilag tévesen minősítette a tényállást azáltal, hogy ezt a szoros kapcsolatot egyúttal arra alapította, hogy a felperesnek az általa megszokott QWERTY-PT-től eltérő kialakítású billentyűzeten kellett az írásbeli vizsgát teljesítenie. Először is, ez nem áll kapcsolatban a megtámadott határozat indokolásával. Másodszor, még ha az EPSO a billentyűzettípusokat illetően korlátozott választási lehetőséget biztosít is (AZERTY, QWERTY-EN és QWERTZ-DE), ez a kérdés a versenyvizsga nyelvhasználatra vonatkozó szabályaitól eltérő kérdést képez.