—

semmisítse meg a tunéziai helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/72/KKBP határozat módosításáról szóló, 2018. január 29-i (KKBP) 2018/141 tanácsi határozatot (HL 2018. L 25., 38. o.), valamint a tunéziai helyzet tekintetében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2011/72/KKBP határozat módosításáról szóló, 2019. január 28-i (KKBP) 2019/135 tanácsi határozatot (HL 2019. L 25., 23. o.), amennyiben e határozatok a felperesre vonatkoznak;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezménye 31., 46. és 55. cikkének a megsértésén alapul. A felperes e tekintetben azt állítja, hogy e rendelkezések értelmében a befagyasztásból és elkobzásból álló biztosítási intézkedésnek vagy a kérelmező részes állam határozatán vagy pedig a releváns tényeknek a kért intézkedések leírásával együtt az ugyanezen kérelmező állam általi előadásán kell alapulnia. Márpedig véleménye szerint a korlátozó intézkedések elrendelésére és meghosszabbítására a felrótt tények — akár rövid — előadása nélkül került sor. Ráadásul Tunézia nem kéri a vitatott korlátozó intézkedések fenntartását.

2.

A második jogalap a Tanács általi nyilvánvaló értékelési hibán alapul, amikor úgy ítélte meg, hogy nem köteles a felperes által előadott bizonyítékokat és az általa kifejtett érveket figyelembe venni, valamint nem köteles további vizsgálatokat végezni a tunéziai hatóságoknál, miközben az említett bizonyítékok és érvek a szolgáltatott információk megbízhatóságát illetően jogos kérdéseket vethettek fel.

3.

A harmadik jogalap a Tanács által hatáskörrel való visszaélésen alapul, amennyiben a tunéziai hatóságok bűnsegédje, amelyek egyetlen célja a felperesnek a javaitól való igazságtalan és jogellenes megfosztása, anélkül hogy ez utóbbi védekezhetett volna, továbbá a jogorvoslat lehetősége nélkül.