15.2.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 59/23

—

(1) ítéljen meg a felperesnek kártérítést a következő károkért, amelyek azért következtek be, mert a Törvényszék elmulasztott ésszerű időn belül határozatot hozni: (a) garanciális költségek 936 000 euró összegben; (b) alternatív költségek/elmaradt haszon 1 671 000 euró összegben, valamint (c) nem vagyoni károk 14,8 millió euró összegben;

—

(2) a fenti (1) pontban követelt összegek után, amennyiben releváns, ítéljen meg Európai Központi Bank által a releváns időszakban a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazottnak megfelelő, két százalékponttal növelt mértékű kamatot;

—

(3) ítéljen meg a felperesnek kártérítést az egyenlő bánásmód elvének a Bizottság és a Törvényszék általi megsértése folytán a következő összegekben bekövetkező károkért: (a) garanciális költségek 1 547 000 euró összegben; (b) alternatív költségek/elmaradt haszon 9 292 000 euró összegben, valamint (c) nem vagyoni károk 14,8 millió euró összegben;

—

(4) a fenti (3) pontban követelt összegek után, amennyiben releváns, ítéljen meg Európai Központi Bank által a releváns időszakban a fő refinanszírozási műveleteire vonatkozóan alkalmazottnak megfelelő, két százalékponttal növelt mértékű kamatot; valamint

—

(5) az alpereseket kötelezze a felperes részéről a keresetével összefüggésben felmerült költségek viselésére.

1.

Első jogalap: a felperes az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében az Európai Unióval szemben kártérítésre jogosult annak következtében, hogy a Törvényszék megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése alapján ő megillető jogokat. Az ésszerű időn belüli határozathozatal elmulasztása 2010. február 12. és 2012. szeptember 27. között három típusú kárt okozott a felperesnek: (1) az azon bírság összegére vonatkozó bankgaranciához kapcsolódó megnövekedett költségek, amelyet a felperes a COMP/39165 – „síküveg”-ügyben 2007. november 28-án hozott C(2007)5791 végleges határozat elfogadását követően nem fizetett meg azonnal a Bizottságnak; (2) az abból eredő alternatív költségek, hogy a Bíróság 2014-ben hozott ítéletét követően a felperesnek késedelmesen visszafizetett bírságösszeg után járó alacsony mértékű kamat jóval alatta maradt annak a potenciális hozamnak, amelyet a felperes akkor érhetett volna el, ha e pénzösszeget ahelyett, hogy 2008-ban a Bizottságnak fizeti meg, a saját üzletébe fektette volna be; valamint (3) a felperessel szemben 2007 novemberében tévesen a legmagasabb bírságot kiszabó határozatból eredő nem vagyoni károk, amelyeket 2014 novemberében a Bíróság csak késedelmesen orvosolt, mivel a Törvényszék elmulasztott ésszerű időn belül határozatot hozni.

2.

Második jogalap: a felperes az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk második bekezdése értelmében az Európai Unióval szemben kártérítésre jogosult, mivel mind az Európai Bizottság, mind pedig a Törvényszék nyilvánvalóan megsértette az egyenlő bánásmód elvét, és a felperessel szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. A COMP/39165 – „síküveg”-ügyben 2007. november 28-án hozott C(2007)5791 végleges határozat a többi címzettjével szemben kiszabott bírságok kiszámítása során tévesen zárta ki a kötött eladásokat, és elmulasztotta orvosolni azt hátrányos megkülönböztetést, amely ennek következtében érte a felperest, amely nem integrált termelőként egyáltalán nem bonyolított kötött eladásokat. A Törvényszék azzal tetézte a Bizottság által elkövetett hibát, hogy helybenhagyta az e kötött eladásokat kizáró határozatot. E hibát csak a Bíróság orvosolta 2014 novemberében, amikor a határozat értelmében kiszabott bírságot 44,4 millió euróval csökkentette. E csökkentés azonban nem orvosolta a felperes 2007 novembere és 2014 novembere között keletkező kárát, amelyet az okozott, hogy tévesen olyan emelt összegű bírságot szabtak ki vele szemben, amely azt sugallta, mintha különleges felelősség terhelte volna őt a síküveg-kartellért, és amely további pénzügyi költségeket eredményezett. A Bizottság és a Törvényszék jogellenes aktusa az első jogalap keretében kifejtettekkel megegyező három típusú kárt okozta a felperesnek, viszont hosszabb időszakon keresztül, amely 2007 novemberétől 2014 novemberéig tartott.