A T-189/07. sz., Frosch Touristik GmbH kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2009. június 3-án hozott ítélet ellen a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) által 2009. augusztus 18-án benyújtott fellebbezés

(C-332/09. P. sz. ügy)

2009/C 256/27

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (képviselő: B. Schmidt meghatalmazott)

A többi fél az eljárásban: Frosch Touristik GmbH, DSR touristik GmbH

A fellebbező kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés az Elsőfokú Bíróság azon ítélete ellen irányul, amely hatályon kívül helyezte a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsának 2007. március 22-i határozatát. A fellebbezési tanács ezzel a határozattal elutasította az alperes által a törlési osztálynak a „FLUGBÖRSE” közösségi védjegy részleges törlésére vonatkozó határozatával szembeni fellebbezését. Az Elsőfokú Bíróság úgy vélte, hogy a fellebbezési tanács tévesen alkalmazta a 40/94/EK rendelet (a továbbiakban: 40/94 rendelet) 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját, amennyiben annak vizsgálata során, egyrészt hogy fennállnak-e a védjegy lajstromozását kizáró okok a 40/94 rendelet 7. cikke alapján, másrészt, hogy ebből következően törölni kell-e ezt a védjegyet, a körülményeket és a vitatott védjegy észlelésének módját nem a védjegybejelentés napja, hanem a védjegy lajstromozásának napja vonatkozásában vette figyelembe. A megtámadott ítéletből kitűnik, hogy a törlés iránti kérelem vizsgálata szempontjából az egyedül irányadó időpont a vitatott védjegybejelentés napja. Az Elsőfokú Bíróság az álláspontjának indokolását arra az érvre alapította, hogy ez az egyetlen értelmezés, amely alapján elkerülhető, hogy annál valószínűbb legyen valamely védjegy lajstromozhatóságának elvesztése, minél hosszabb ideig tart lajstromozási eljárás. Az utólagosan hivatkozott kizáró okok újbóli vizsgálata keretében az elbíráló azonban csak azzal a feltétellel vehetett figyelembe a védjegybejelentés napja utáni tényeket, hogy ezen tények alapján következtetéseket lehet levonni az ugyanebben az időpontban fennálló helyzetre vonatkozóan.

A felperes álláspontja szerint az Elsőfokú Bíróság tévesen értelmezi a 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontját, amennyiben ez a bíróság úgy véli, hogy a védjegybejelentés napja minősül az egyedül irányadó vizsgálati napnak. Ez a megszorító értelmezés nincs összhangban a szóban forgó rendelkezés megfogalmazásával, másrészt nem lehet összeegyeztethető ezen rendelkezés értelmével és céljával vagy a közösségi védjegyrendelet szerinti oltalmi rendszerrel vagy a biztosított oltalom visszavonhatóságával.

A 40/94 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja előírja a védjegynek a lajstromból való törlését, ha a védjegyet a 7. cikk rendelkezéseivel ellentétesen „lajstromozták”. Egyedül ezen rendelkezés megfogalmazása alapján nem lehet megérteni az Elsőfokú Bíróság azon következtetését, amely szerint ez a rendelkezés kizárólag azt állapítja meg, hogy milyen esetekben kell a lajstromozását megtagadni vagy a védjegyet törölni és az nem vonatkozik a vizsgálat szempontjából irányadó időpontra (is). Mivel az Elsőfokú Bíróság nem adott további indokolást nem világos, hogy milyen különös megfontolások vezettek a következtetéséhez. Ezzel ellenkezőleg a felperes által képviselt értelmezés — amely szerint a „lajstromozták” kifejezés legalább ugyanúgy az irányadó időpontra is vonatozik —, jóval könnyebben érthető a megfogalmazás alapján.

Az Elsőfokú Bíróság által a megtámadott ítéletben képviselt értelmezés ellen szól az oltalom fogalma, amelynek a 40/94 rendelet 7. és 51. cikke szolgál alapul, amely szerint mindenekelőtt ki kell zárni a közérdekkel ellentétes lajstromozásokat, vagy ha a lajstromozásra mégis sor került azokat törölni lehessen. Csak így lehet megakadályozni azt, hogy a védjegyeket a 40/94 rendelet rendelkezéseinek megsértésével lajstromozzák, és hogy ilyen módon figyelmen kívül hagyják az ezen rendelkezés mögött meghúzódó közérdeket. Ha helyes volna az Elsőfokú Bíróság feltevése, a védjegy bejelentője nem csak oltalmat szerezne azon védjegy vonatkozásában, amellyel szemben a lajstromozás napján feltétlen kizáró okok álltak fenn, hanem a 40/94 rendelet 51. cikke alapján már törölni sem lehetne a szóban forgó védjegyeket, mivel azok lajstromozhatók voltak a védjegybejelentés napján, és mivel az Elsőfokú Bíróság kifejezetten nem veszi figyelembe a bejelentés napja és a lajstromozás napja között történt eseményeket. A felperes úgy véli, hogy ez a körülmény indokolatlanul privilegizált helyzetbe hozza a magánszemélyt az oltalmazandó közérdekkel szemben, ami nem áll összhangban a 40/94 rendelet 7. és 51. cikkének az oltalomra vonatkozó céljával.

Végül ami az Elsőfokú Bíróságnak az eljárás időtartalmára vonatkozó érvét illeti, meg kell jegyezni, hogy az nagyon sok tényezőtől függhet, amelyek nem kizárólag a felperesnek, hanem magának a bejelentőnek a befolyása alá tartoznak vagy azok harmadik személyektől függnek, mint a 40/94 rendelet által biztosított, a lajstromozás előtt lefolytatott felszólalási eljárás esetében. A feltétlen kizáró okok — a felperes befolyásától függetlenül és a felperes által nem befolyásolható módon — szintén nagyon rövid idő alatt felléphetnek. Az ilyen „véletlen” helyzetekben egymással szemben álló érdekek helyes értékelése alapján annál is inkább elsőbbséget kell adni a közérdeknek, mivel a lajstromozásig a bejelentő nem bízhat teljességgel abban, hogy a kért oltalmi jogot ténylegesen megszerzi. Ebből következően ilyen helyzetekben célszerű figyelembe venni a lajstromozás napjáig bekövetkezett eseményeket is.

A fent hivatkozott indokokra tekintettel ennélfogva hatályon kívül kell helyezni az Elsőfokú Bíróság megtámadott határozatát a 40/94 rendelet 51. cikkének megsértése miatt.