Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan tudják az eei-k (európai erőforrás- és energiaigényes iparágak) kihasználni az uniós helyreállítási terv előnyeit a dekarbonizációra és a digitalizációra való, társadalmilag elfogadható átállás során?

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2022/C 152/07)

Előadó:	Andrés BARCELÓ DELGADO
Társelőadó:	Enrico GIBELLIERI

Közgyűlési határozat:	2021.3.25.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI)
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.11.10.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.8.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	151/0/4

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az uniós helyreállítási eszköznek és a kapcsolódó nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveknek hozzá kell járulniuk az uniós erőforrás- és energiaigényes iparágak igazságos átállásához. Minőségi munkahelyek létrehozásához és fenntartásához kell vezetniük ezekben az iparágakban, be kell vonniuk a szociális partnereket a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásába, és – az át- és továbbképzések révén – támogatniuk kell a munkaerőpiaci átmeneteket.

1.2.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy biztosítsanak egyenlő versenyfeltételeket az egységes piacon belül annak elkerülése érdekében. hogy az egyes tagállamok megközelítésétől függően kiegyenlítetlen előnyökhöz jussanak az iparágak.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy az ipari átállás nem valósulhat meg energetikai átállás nélkül. Ehhez kulcsfontosságú lesz, hogy elegendő, megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás álljon rendelkezésre, amely lehetővé teszi az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipari termelést. Az uniós jogalkotóknak és a tagállamoknak egyensúlyt kell teremteniük az energetikai vektorok rendelkezésre állása és azok költségei között annak érdekében, hogy az eei-k (európai erőforrás- és energiaigényes iparágak) ipari átállása megvalósulhasson, és azok a nemzetközi színtéren versenyképesek lehessenek. Ezenkívül a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében – az EU 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzéseinek és az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak való megfelelés mellett – a technológiasemlegesség is kulcsfontosságú lesz.

1.4.

Az automatizáció és a digitalizáció ennek az átalakulási folyamatnak a horizontális alapjai közé tartozik az ipari átállás során. Nem szabad azonban félreérteni a digitalizáció erőforrás- és energiaigényes iparágakban (eei-k) betöltött szerepét: nem önmagáért való végcélként, hanem csupán eszközként kell tekinteni arra.

1.5.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekről szóló, tagállamok számára kidolgozott iránymutatásában meghatározott hét kiemelt területet, valamint annak igényét, hogy a teljes költségvetés legalább 37 %-át az éghajlatbarát beruházások és legalább 20 %-át a digitalizáció területén megvalósuló intézkedésekre fordítsák. Arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy az említett követelmények teljesítése érdekében szorosan kövessék nyomon az előirányzott források felhasználását.

1.6.

Az erőforrás- és energiaigényes iparágakhoz tartozó vállalkozások ipari átállásához szükséges idő hosszabb, mint a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (RRF) időtartama. Az EGSZB arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy vegyék ezt figyelembe, és hozzanak létre új, megfelelő pénzügyi eszközöket és szabályozásokat annak érdekében, hogy 2026 utánra teljes mértékben megvalósuljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású iparra való átállás.

1.7.

Mivel az erőforrás- és energiaigényes iparágakhoz tartozó vállalkozásoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a K+F+I tevékenységekre, az EGSZB sürgeti az uniós intézményeket, hogy hozzanak külön intézkedéseket azon kihívások kezelésére, amelyekkel az erőforrás- és energiaigényes iparágakhoz tartozó vállalkozások a szén-dioxid-semleges ipar felé vezető úton szembesülnek.

1.8.

A szén-dioxid-semleges társadalom 2050-ig történő megvalósításához szükséges energiahatékonyság – jelentős mértékben – az épületek felújítása révén lesz biztosított. Az EGSZB támogatja azokat a munkálatokat és projekteket, amelyek a homlokzatok és tetők – vagyis az épület teljes burkolata – és a berendezések felújítása révén az épületek energiahatékonyságának javítására irányulnak.

1.9.

Az EGSZB határozottan támogatja egy olyan saját uniós felhőrendszer kifejlesztését, amely technológiai függetlenséget biztosítana az EU számára.

1.10.

A tehetséggondozás kulcsfontosságú az uniós iparban a sikeres ipari átalakulás megvalósításához. Az Európai Bizottságnak ezért nyomon kell követnie, hogy az új készségek fejlesztésére kidolgozott programok és tevékenységek hozzájárulnak-e a sikeres átalakuláshoz ezen a téren.

2.   Háttér-információk

2.1.

A Covid19-világjárvány nemcsak világméretű egészségügyi vészhelyzetet, hanem gazdasági és társadalmi válságot is eredményezett. Ez a súlyos helyzet jelentős politikai intézkedések végrehajtására kényszerítette az európai politikai döntéshozókat az összes európai tagállam gazdaságának stabilizálása érdekében.

2.2.

Az Európai Unió számos mechanizmust hozott létre a NextGenerationEU program (NGEU) keretében azzal a céllal, hogy az eddigi legnagyobb ösztönző csomaggal támogassa a tagállamokat abban, hogy megerősödve kerüljenek ki a válságból. Hosszú távú költségvetésében 1,8 billió eurót biztosít, amelyet különféle, modernizációra, kutatásra, éghajlatvédelmi átállásra és a szociális védelemre összpontosító eszközökön keresztül fog felhasználni.

2.3.

A NextGenerationEU eszközeinek egyike a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, amely a Covid19-világjárvány által okozott közvetlen gazdasági és társadalmi károk helyreállítására, valamint a szén-dioxid-mentes és digitális társadalomra való „kettős átállás” előmozdítására összpontosít.

2.4.

Az eszköz összesen 672,5 milliárd euróból áll, amelyet kölcsönök (360 milliárd euro) és támogatások (312,5 milliárd euro) formájában osztanak szét, és amely a tagállamok által végrehajtandó, fenntartható fellendülésre irányuló reformok és beruházások támogatására fog szolgálni.

2.5.

A pénzügyi keretösszeg szétosztására a tagállamok nemzeti reformprogramjainak keretén belül kerül sor, amelyek – az EU 2021-es éves fenntartható növekedési stratégiájához való hozzájárulás érdekében – szükséges reformokat és beruházásokat tartalmaznak, valamint az európai szemeszter irányítási keretének részeként megfogalmazott, országspecifikus tanácsi ajánlásokat is tükrözik.

2.6.

Az Európai Bizottság meghatározta, melyek azok a fő kiemelt területek, amelyeken az egyes tagállamoknak konkrét cselekvési irányvonalakat kell meghatározniuk: 1. MEGÚJULÁS – tiszta technológiák és megújuló energiaforrások; 2. KORSZERŰSÍTÉS – az épületek energiahatékonysága; 3. TÖLTÉS – fenntartható közlekedés és töltőállomások; 4. KAPCSOLÓDÁS – gyors széles sávú szolgáltatások kiépítése; 5. MODERNIZÁLÁS – a közigazgatás digitalizációja; 6. KAPACITÁSBŐVÍTÉS – adatfelhő-kapacitások és fenntartható processzorok; 7. ÁTKÉPZÉS és TOVÁBBKÉPZÉS – a digitális készségek támogatására irányuló oktatás és képzés. A fő kiemelt területeket úgy határozták meg, hogy a vállalt intézkedések jelentősen hozzájáruljanak az EU zöld és digitális átállásához. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz a tagállamok által támogatott fejlesztési területeken keresztül – az európai szemeszter országspecifikus ajánlásaihoz igazodva – megfelelő mozgásteret biztosít a világjárvány okozta gazdasági helyzet által sújtott szervezetek számára. Különösen az olyan gazdasági ágazatokat fogja segíteni – ideértve például a az erőforrás- és energiaigényes iparágakat – amelyek már eddig is nehéz helyzetben voltak (a súlyos szabályozási terhek és az egyes harmadik országok tevékenysége miatti tisztességtelen verseny következtében), és amelyeket a jelenlegi körülmények súlyosan érintettek.

2.7.

Az EU ipari stratégiájára és az annak a 2021-es, aktualizált változatára épülő helyreállítási stratégia hozzájárul az európai zöld megállapodás célkitűzésének, a 2050-re teljesítendő klímasemlegességi célkitűzésnek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ig történő csökkentésére vonatkozó, felülvizsgált célkitűzésnek a megvalósításához. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz kulcsszerepet fog játszani azon beruházások kezelésében, amelyeket az erőforrás- és energiaigényes iparágak e célok elérése érdekében hajtanak végre. Az EU helyreállását lehetővé tevő, erősebb egységes piac kiépítéséhez szükséges erőfeszítéseket az EU, a tagállamok, a szociális partnerek, az ipar és más érdekelt felek közötti, erős partnerségeknek kell támogatniuk. A helyreállítási stratégia megerősíti az igazságos átmenet mechanizmust is, amely támogatja az eei-kre támaszkodó és strukturális átalakuláson áteső régiókat.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

Az EU helyreállítási terve a szén-dioxid-mentes és digitalizált gazdaságra való fenntartható átállás egyik kulcsfontosságú alkotóeleme, és rávilágít arra, hogy az EU kettős átállásra való törekvése során a politikai kötelezettségvállalás és/vagy az aranyszabályok mellett politikai felelősségvállalásra is szükség van. Az EGSZB egyetért a javasolt fő kiemelt területekkel, amelyek – az uniós jogszabályokban meghatározott, 2030-ra (az üvegházhatású gázok [ÜHG-k] kibocsátásának az 1990-es szinthez képesti legalább 55 %-os csökkentése) és 2050-re (nettó zéró ÜHG-kibocsátás) vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzés elérésének biztosítása mellett – az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérése szempontjából legfontosabb területekre összpontosítják a beruházásokat.

3.2.

A világjárvány olyan közös útvonal kialakítását tette szükségessé, amelyen a szabályok meghatározása globálisan történik, és azokat valamennyi régió egységes módon alkalmazza, megelőzve azokat az esetleges kockázatokat, amelyek az erőforrások eltérő elosztása miatti széttagoltságból eredhetnek. A világjárvány miatt kialakult válság és a fenntartható, reziliens és rugalmas gazdaságra való átállás szükségessége nagyszerű lehetőséget kínálhat arra, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosító szabályok kerüljenek meghatározásra az EU-ban.

3.3.

Megfelelően fel kell mérni ezért az erőforrás- és energiaigényes iparágak jelenlegi bizonytalan helyzetét, valamint azt, hogy milyen hatása lehet e körülmények folyamatos fennállásának az európai gazdaság egészére nézve. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak hozzájárulnak az Európai Unió bruttó hazai termékéhez (GDP), továbbá vezető szerepet játszanak az innováció terén, magas színvonalú munkahelyeket teremtenek és a társadalom egészének hosszú távú jólétét is elősegítik. Az erős közszolgáltatás biztosításához a magánszektorból érkező ösztönzésre van szükség. Az EGSZB ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány már jóváhagyott nemzeti reformprogram esetében pontatlanság mutatkozik az erőforrás- és energiaigényes iparágakat illetően, mivel a beruházásokat időnként más gazdasági ágazatokhoz irányítják át.

3.4.

Figyelembe veendő továbbá, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak lendületet adhatnak a K+F számára, hiszen ez az a kulcsfontosságú terület, ahol az innováció kikerül a laboratóriumból, és ipari léptékűvé válik.

3.5.

Az erőforrás- és energiaigényes iparágak potenciálisan az egyik legnagyobb hozzájárulást adhatják az ipari átálláshoz, amely alacsony szén-dioxid-kibocsátást fog biztosítani Európában. Az iparnak fokoznia kell erőfeszítéseit az alacsony szén-dioxid-kibocsátású termelési folyamatok kifejlesztésére és bevezetésére, továbbá azok összetett ellátási láncok mentén történő szorgalmazására irányulóan. Ez olyan belső és külső munkát jelent, amely nélkül nehéz lenne elérni a Párizsi Megállapodásban meghatározott létfontosságú, ugyanakkor nagyratörő célokat és az EU által meghatározott célkitűzéseket.

3.6.

Az automatizáció és a digitalizáció kulcsfontosságú szerepet fog játszani ezen ipari átállás megvalósításban. Nem szabad viszont összekevernünk a fogalmakat: az átalakulás a cél, a digitalizáció pedig egy eszköz. A digitális megoldások megvalósítása észszerűsíteni fogja az emberek gondolkodását, döntéshozatalát és teljesítményét: jóllehet a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek előtérbe kell helyeznie a digitalizációt, a hangsúlyt arra kell fektetni, hogy hogyan közelíthetjük meg hatékonyabban az előttünk álló kihívásokat ezen eszközök segítségével.

3.7.

A digitális átalakuláshoz az szükséges, hogy a kísérleti vagy laboratóriumi léptékben bevált technológiák ipari mértékűvé váljanak. Éppen ezért szükséges, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek a kutatásra, a fejlesztésre és az innovációra összpontosítsanak. A beruházásoknak azokra a technológiákra kell irányulniuk, amelyek esetében már a korai szakaszban kézzelfogható az innovatív megoldások mérhetősége, megvalósíthatósága és megbízhatósága az értékláncok felsőbb részein, és mindeközben a fenntarthatósági célokkal is összhangban állnak. Be kell tervezni továbbá egy átállási időszakot, amely alatt az innovatív megoldások ipari léptékűvé alakulhatnak.

3.8.

Annak érdekében, hogy ezt a helyzetet hatékonyan lehessen kezelni, az átállásnak a megszerzett szakértelemre, a már rendelkezésre álló erőforrásokra és az esetleges szinergiákra kell összpontosítania. Az átalakulás innovációt, találmányokat, tervezést, építést és tulajdonképpen fejlesztést foglal magában, de ez önmagában nem feltétlenül jelent új alkotásokat.

3.9.

Az EGSZB tisztában van vele, milyen beruházásokat igényel ez az átállás. Sem a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, sem pedig a NextGenerationEU program nem tekinthető csodaszernek. Ahhoz, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak – a kettős átállás teljesítése érdekében – átalakuljanak, számos további finanszírozási forrást (pl. állami támogatás, közös európai érdeket szolgáló fontos projektek, az uniós költségvetés új saját forrásai, az EU jövőbeli, kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételei, magánberuházások stb.) mozgósító, hatalmas beruházási tervre van szükség. Ahhoz tehát, hogy a karbonsemleges gazdasági modellre való átálláshoz szükséges, hatalmas befektetéseket mozgósítani lehessen, elengedhetetlen az ipar- és energiapolitikáknak az éghajlat-politikával való összehangolása.

3.10.

Az EGSZB szerint törekedni kellene arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében az erőforrás- és energiaigényes iparágak átalakítására nyújtott támogatásokat a meglévő köz- és magánfinanszírozási programokkal – például a SPIRE programmal vagy a „tiszta acél” partnerséggel – is összehangolják. Az ipari szövetségeket platformként kellene használni a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközből finanszírozott projektek és a meglévő uniós programok közötti hosszú távú szinergiák előmozdítására, hogy az erőforrás- és energiaigényes iparágak átalakulása felgyorsuljon.

3.11.

Megállapították, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön keresztül nyújtott pénzügyi támogatást ambiciózus adóreformnak kell kísérnie. Ezt össze kell hangolni az OECD-megállapodással annak biztosítása érdekében, hogy a rendkívül nyereséges vállalatokra 2023-tól 15 %-os tényleges társaságiadó-kulcs vonatkozzon.

3.12.

A vállalatoknak nyújtott támogatások folyósításának fő célja az uniós ipar nemzetközi versenyképességének megőrzése az EU szociális, gazdasági és környezetvédelmi normáinak tiszteletben tartása mellett, annak biztosítása érdekében, hogy a kettős átállás az európai polgárok javát szolgálja.

3.13.

A fent említettek szerint az EU helyreállítása terve tehát kulcsfontosságú lesz az erőforrás- és energiaigényes iparágak átalakulása szempontjából, és a kettős átállás tekintetében más gazdasági ágazatok átalakulásához is hozzá fog járulni. Egy ilyen széles körű átalakulás – különösen a humán tőkével kapcsolatos kérdések terén – hosszú távú alkalmazkodást igényel, és átmeneti időszakokat is szükségessé tesz. Az EGSZB határozottan javasolja a beruházási mechanizmusok 2026 utánra való kiterjesztését, és hogy határozzanak meg szoros és egyértelmű kapcsolódási pontokat az egyes mechanizmusok között.

4.   Részletes megjegyzések

Az EGSZB kéri a tagállamokat és az ipari szereplőket, hogy az Európai Bizottság által meghatározott fő kiemelt területeken olyan beruházásokat és reformokat javasoljanak, amelyek a kitűzött végső célok elérése szempontjából a legnagyobb átalakító hatással járnak. Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a kettős átállással kapcsolatos célok kapcsán felmerülő költségeknek a társadalom egésze számára megfizethetőknek kell lenniük.

4.1.   MEGÚJULÁS – tiszta technológiák és megújuló energia

4.1.1.

Az ipari átállás nem valósulhat meg energetikai átállás nélkül. Az ipar dekarbonizációja közvetlenül attól függ, hogy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ipari termeléshez elegendő mennyiségben rendelkezésre áll-e megfizethető, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiaforrás. A dekarbonizált energia megfelelő mennyiségű és megbízható előállításának biztosítása kulcsfontosságú lesz az éghajlat-politikai és digitális célok eléréséhez. Hasonlóképpen, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia eddig példátlan mennyiségének szállításához, tárolásához és elosztásához szükséges infrastruktúra fejlesztése vagy kialakítása is hatalmas beruházásokat igényel. A nemzeti helyreállítási tervek és különösen a javasolt reformok végrehajtása során arra kell törekedni, hogy versenyképes, stabil és kiszámítható energiaárakat biztosítsunk, és korlátozzuk a magas energiaárak inflációra gyakorolt hatását, hiszen ez veszélyeztetheti az eei-k és általában a társadalom helyreállítását.

4.1.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a nemzeti helyreállítási tervek végrehajtása során elengedhetetlen a technológiai semlegesség: minden alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiát (megújuló energia, zöld hidrogén, fúziós reaktor stb.) be kell vonni ebbe az átállásba, amennyiben azok a 2030-ra és 2050-re vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésekkel, valamint az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban vannak. Egyetlen technológiát sem szabad előzetesen vagy önkényesen kizárni. Az erőforrás-elosztás kritériumainak arra kell összpontosítaniuk, hogy – függetlenül magától a technológiától – versenyképes energiaárak legyenek biztosítottak a végfelhasználók számára.

4.1.3.

Ehhez nemcsak a különféle, versenyképes megújuló energiaforrások kombinálása lehet megfontolandó, hanem azoknak a szén-dioxid-leválasztási, -tárolási és -felhasználási technológiákkal való kombinálása is, és a különböző tagállamok közötti energiahálózatok összekapcsolásának szerepéről sem feledkezhetünk meg. Megfelelő, homogén szabályozásra van szükség ahhoz, hogy a beruházások üzleti modellje kialakulhasson, és e technológiák bevezetése lehetővé váljon.

4.1.4.

A megfizethető energetikai és a technológiai megoldások elérhetősége mellett az energiahatékonyság is kellő figyelmet igényel. Az EU hosszú távú kibocsátáscsökkentési stratégiájában minden, a 2050-re teljesítendő klímasemlegességi célkitűzések eléréséhez meghatározott forgatókönyv fontos szerepet tulajdonít az energiamegtakarításnak (1). A fokozottan körforgásos gazdaságra való átállás szintén fontos szerepet játszik az erőforrás- és energiaigényes iparágak energia- és erőforrás-felhasználásának csökkentésében.

4.1.5.

Ami a fent említett tisztességtelen verseny kockázatát illeti – és a kibocsátásáthelyezésekkel járó esetleges kockázatok megelőzése és mérséklése céljából – ezt megfelelően kezelni kell a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében. Fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül azokat az intézkedéseket vagy rendszereket, amelyek a kibocsátás csökkentésében működőképesnek bizonyultak, hanem szükség esetén inkább erősítsük meg őket további vagy kiegészítő (nem alternatív) mechanizmusokkal.

4.1.6.

Értékelve mindazon lehetséges kulcstényezőket, amelyekkel a MEGÚJULÁS kiemelt területen foglalkozni kell majd, a legfőbb kétség az, hogy az EU hogyan lesz képes biztosítani azt a példátlan mennyiségű energiát, amelyre a társadalomnak szüksége lenne.

4.2.   KORSZERŰSÍTÉS – az épületek energiahatékonysága

4.2.1.

A meglévő és új épületek energiahatékonyságának javítása érdekében a fenntartható átálláshoz hozzájáruló, intelligens anyagokra és berendezésekre lesz szükség. Intelligens anyagok alatt zöld anyagokat, illetve az előállításukhoz használt, fenntartható gyártási folyamatokat értünk.

4.2.2.

Az EGSZB bízik benne, hogy – az Európai Bizottság által meghatározott célokhoz való holisztikus hozzájárulás érdekében – az intelligens anyagok (és a hozzájuk kapcsolódó fenntartható gyártási folyamatok) szorgalmazására a szokásosnál nagyobb hangsúly kerül majd. A berendezésekről sem szabad megfeledkezni: csupán az épületburkolatra összpontosítva nem érhetünk el energiahatékonyságot; a berendezéseket és rendszereket is megfelelően fel kell mérni, fel kell újítani és össze kell kapcsolni. Ez az intelligens anyagok piacának fellendüléséhez vezethet, amihez a közbeszerzési eljárások jelenthetnek gyakorlati kiindulópontot.

4.3.   TÖLTÉS – fenntartható közlekedés és töltőállomások

4.3.1.

Az európai stratégiának nagy erőfeszítésekre van szüksége ahhoz, hogy egyértelmű ütemtervet határozhasson meg a nehezen villamosítható ágazatok (közúti távolsági és tehergépjármű-közlekedés, légi közlekedés, tengeri közlekedés stb.) dekarbonizációjához.

4.3.2.

A megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokra vonatkozó stratégia, valamint a megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok értékláncának szövetsége elő fogja segíteni a légi és tengeri közlekedési ágazat széntelenítését, és ezzel egyidejűleg a közúti közlekedés – egyéb alternatívák mellett – villamosítással történő dekarbonizációjára irányuló erőfeszítéseket is kiegészíti. Így mindenki számára biztosítható lesz a megfizethető mobilitás. A közlekedés dekarbonizációjának életciklus- és költség-haszon elemzés alapján kell történnie oly módon, hogy elsőként a legnagyobb hatású közlekedési módokat váltsák ki, és ennek során – az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható üzemanyagok révén – az alacsony jövedelmű felhasználók számára is elegendő átmeneti időszakot kell biztosítani.

4.4.   KAPCSOLÓDÁS – gyors széles sávú szolgáltatások kiépítése

4.4.1.

Az EGSZB tisztában van vele, hogy az automatizációnak és a digitalizációnak nagy jelentősége van az előttünk álló ipari átalakulásban, mivel ezek az átalakulási folyamat alapvető elemeit jelentik.

4.4.2.

Elegendő erőforrásnak kell rendelkezésre állnia az ipar számára ahhoz, hogy a rendszerek automatizációja jobbá válhasson. Digitális eszközökkel minőségi információk biztosíthatók a döntéshozatali folyamatok hatékonyabbá tétele érdekében.

4.4.3.

Ehhez nemcsak a technológiába, de a munkavállalók és általában a társadalom digitális készségeire irányuló képzésekbe, a digitális gondolkodásmód elfogadásába, valamint a kiberbiztonságot garantáló, megfelelő szabályozás és eszközök biztosításába is be kell fektetni.

4.5.   MODERNIZÁLÁS – a közigazgatás digitalizációja

4.5.1.

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az iparágra nehezedő, gyakran túlzott adminisztratív terheket a közigazgatás digitalizációja révén kellene felszámolni. Ennek a digitális átállásnak azonban olyan valódi költség-haszon elemzésen kell alapulnia, amely során az erőforrások technikai kritériumok alapján, megfelelően kerülnek elosztásra (ezt az elemzést magán a célkitűzésen túl is kell figyelembe kell venni).

4.6.   KAPACITÁSBŐVÍTÉS – adatfelhő-kapacitások és fenntartható processzorok

4.6.1.

A megfelelő adatkezelés fordulópontot jelent a pontos döntéshozatal, az üzleti intelligencia fejlesztése, a hatékony problémamegoldás és az erőforrások optimalizálása terén, amelyek mind kulcsfontosságúak a sikeres átállás biztosításához. Elegendő forrást kell elkülöníteni ahhoz, hogy minden típusú szervezetet be lehessen vonni e kezdeményezés megvalósításába, és méltányos átállást elősegítő, méltányos adatforrásokat lehessen garantálni.

4.6.2.

Ami a stratégiai függetlenséget illeti, az EU-nak saját felhőkapacitásokat kell kifejlesztenie technológiai szuverenitása érdekében, hogy elkerülje a harmadik országoktól való technológiai függőséget.

4.7.   ÁTKÉPZÉS és TOVÁBBKÉPZÉS – a digitális készségek támogatására irányuló oktatás és képzés

4.7.1.

Az előttünk álló átállás csak akkor lesz lehetséges, ha a jelenlegi és a jövőbeli társadalom szükségletein és elvárásain, valamint az igazságos átmenet koncepcióján fog alapulni.

4.7.2.

Az Európai Unióban a humán tőkénk a legfőbb versenyelőnyünk. Európában nincsenek nyersanyagaink, a világon nekünk a legmagasabb az életszínvonalunk, és meglehetősen szigorú a szabályozási keretünk: ez azt jelenti, hogy a humán tőkéből és a gazdag sokszínűségből eredő, magas fokú termelékenység jelenti a legnagyobb előnyünket.

4.7.3.

A képességfejlesztés és a kulcskompetenciák meghatározására irányuló projektek alapvető fontosságúak lesznek egy olyan hatékony ipari átállás biztosításához, amely az egyenlőségre összpontosít és senkit sem hagy hátra. Éppen ezért a társadalom minden szintjén (a jelenlegi aktív dolgozóktól a leendő munkavállalókig) szorgalmazni kell azokat a képzéseket, amelyek az újonnan megjelenő kihívásokkal kapcsolatosak.

4.7.4.

Az innovatív gondolkodás kulcsfontosságú lesz a jövőbeli döntéshozatali folyamatokban. Ezeknek a készségeknek a képzési programok részét kell képezniük. Ráadásul a közeljövőben óriási igény lesz a digitális készségekre. Az emberi erőforrásoknak ezen rések betöltésére kell összpontosítaniuk, hogy e cél szempontjából is megfelelő dolgozókat tömörítő, versenyképes szervezeteket biztosítsanak.

---

(1)  https://knowledge4policy.ec.europa.eu/publication/depth-analysis-support-com2018-773-clean-planet-all-european-strategic-long-term-vision_en.