30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/178

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire, többek között a Gyermek Jogairól szóló Egyezményre és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) létrehozásáról szóló 60/251. számú határozatára,

—

tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az EU Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-én elfogadott uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel az emberi jogok megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a témával kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokat,

—

tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája” című 2013. évi éves jelentésére,

—

tekintettel a Külügyek Tanácsának az ENSZ emberi jogi fórumain képviselendő uniós prioritásokról szóló 2015. február 9-i következtetéseire,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,

—

tekintettel az Emberi Jogi Tanács 2015. március 2-tól27-ig tartó 28. ülésszakára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.

mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak részét képezi, és az európai egység és integritás egyik sarokköve;

B.

mivel az emberi jogok nemzetiségre, fajra, nemre, etnikai származásra, vallásra vagy bármely egyéb helyzetre való tekintet nélkül minden ember elidegeníthetetlen jogai, amelyek tiszteletben tartásáról az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint további nemzetközi emberi jogi egyezmények, nyilatkozatok és határozatok rendelkeznek;

C.

mivel az emberi jogok – legyen szó polgári, politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális jogokról – oszthatatlanok, egymáshoz kapcsolódnak, valamint egymást feltételezik, és e jogok bármelyikének megvonása a többire is közvetlen és negatív hatással van;

D.

mivel az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a törvényes demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, az államok összeomlásához, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet;

E.

mivel az Unió harmadik országokkal kapcsolatos fellépéseit a Lisszaboni Szerződés 21. cikke vezérli, amely megerősíti az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát, és rendelkezik az emberi méltóságnak, az egyenlőség és a szolidaritás elveinek, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elveknek a tiszteletben tartásáról;

F.

mivel minden állam kötelessége tiszteletben tartani lakosságának alapvető jogait, és konkrét intézkedéseket hozni e jogok nemzeti szintű előmozdítása érdekében, továbbá nemzetközi szinten együttműködni az emberi jogok valamennyi területen történő érvényesítése előtti akadályok megszüntetése érdekében;

G.

mivel az Emberi Jogi Tanács rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó különleges eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

H.

mivel sajnálatos módon az Emberi Jogi Tanács néhány jelenlegi tagját az emberi jogok legsúlyosabb megsértőiként tartják számon és ők eddig kevés hajlandóságot mutattak, hogy együttműködjenek az ENSZ különleges eljárásaival és eleget tegyenek az ENSZ emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületei felé történő jelentéstételi kötelezettségeiknek;

1.

üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) soron következő, 28. rendes ülésszakára vonatkozóan a Tanács 2015. február 9-i következtetéseiben rögzített uniós prioritásokat;

2.

üdvözli Joachim Rücker nagykövet Emberi Jogi Tanács 2015-ös elnökévé történő kinevezését;

3.

gratulál Zeid Raad el-Husszeinnek az ENSZ emberi jogi főbiztosának történő kinevezéséhez, és leghatározottabb támogatásáról biztosítja munkája és megbízatása során;

4.

üdvözli Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője részvételét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának magas szintű ülésén, mivel ez megfelelően tükrözi az EU többoldalú emberi jogi rendszer iránti erős elkötelezettségét;

5.

üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosa által az ENSZ Közgyűlése számára készített, a 2013. december és 2014. november közötti időszakról szóló éves jelentést és teljes mértékben támogatja a hivatal függetlenségét és integritását; hangsúlyozza e függetlenség megóvásának fontosságát, annak biztosítása érdekében, hogy a főbiztos továbbra is hatékonyan és részrehajlás nélkül láthassa el feladatát; ismételten hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalát megfelelő finanszírozásban kell részesíteni;

6.

megismétli az Európai Parlament és az Emberi Jogi Albizottság kötelezettségvállalását, hogy támogatják egy erős többoldalú emberi jogi rendszer létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely felöleli az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságát, az Emberi Jogi Tanácsot, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalát, valamint a témával foglalkozó szakosodott ENSZ-ügynökségek, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végzett munkát, valamint az ENSZ különleges eljárásait;

7.

szorgalmazza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) – különösen az EU genfi és New York-i küldöttségének közreműködésével – megfelelő időben tartott tartalmas konzultációk alapján fokozza az EU koherenciáját, és egységesen mutassa be az Unió álláspontját; megerősíti annak fontosságát, hogy az ENSZ Közgyűlés, a harmadik bizottság és az Emberi Jogi Tanács keretében New Yorkban és Genfben végzett munkát a koherencia biztosítása érdekében beépítsék az EU megfelelő külső és belső tevékenységeibe;

8.

úgy véli, hogy az Emberi Jogi Tanács hitelességét gyengíti, hogy számos tagországában továbbra is zaklatnak és letartóztatnak emberi jogi aktivistákat és ellenzékieket; ismételten hangsúlyozza, hogy álláspontja szerint az EJT tagjait azon tagállamok közül kellene megválasztani, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát, és amelyek beleegyeztek az állandó meghívások valamennyi különleges eljárásra történő kiterjesztésébe, és sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el emberi jogi teljesítménykritériumokat, amelyeknek az EJT tagjává választandó minden államra érvényesnek kellene lenniük; sürgeti a tagállamokat, hogy szorgalmazzanak átlátható, nyílt és versenyelvű folyamatokat az EJT tagjainak megválasztására;

9.

ismételten támogatását fejezi ki a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés iránt és igen nagyra értékeli annak értékes munkáját, továbbá sürgeti a tagországokat, hogy aktívan készítsék elő helyzetértékelésüket többek között a civil társadalom bevonásával, vegyenek részt a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés ülése során az interaktív párbeszédben, illetve a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés eredményeinek elfogadásáról szóló vitában, és hajtsák végre a helyzetértékelés ajánlásait, valamint hozzanak konkrét intézkedéseket az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeik betartásának javítására és fenntartására;

10.

továbbra is ellenzi a „tömbszavazást” az EJT-ben; sürgeti az EJT tagjait, hogy szavazásuk legyen átlátható;

11.

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az érintett országokkal folytatott uniós szakpolitikai párbeszédek keretében továbbra is kövessék nyomon a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés ajánlásait, ezáltal is támogatva az országokat az ajánlások megvalósításában;

12.

ismételten támogatását fejezi ki a különleges eljárások és a megbízottak független státusza iránt annak érdekében, hogy azok feladatukat teljes pártatlansággal láthassák el, és sürgeti valamennyi államot, hogy működjenek együtt ezen eljárásokban, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy fedjék fel azokat az eseteket, amikor egyes államok nem működnek együtt a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottakkal;

13.

fontosnak tartja parlamenti küldöttségek indítását az EJT üléseire és az ENSZ Közgyűlésének egyéb releváns üléseire;

14.

sajnálja, hogy a civil társadalom és az EJT közötti együttműködés tere tovább zsugorodik, és hogy a nem kormányzati szervezetek kevesebb lehetőséget kapnak arra, hogy felszólaljanak ezeken az ülésszakokon; sürgeti az EU-t és az EJT-t annak biztosítására, hogy a civil társadalom a lehető legteljesebb mértékben hozzájárulhasson az EJT 28. ülésszakához, valamint a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés folyamatához és egyéb emberi jogi ENSZ-mechanizmusokhoz anélkül, hogy megtorlásoktól kelljen tartania a hazájába való visszatéréskor;

15.

ismételten kijelenti, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, amely minden szabad és demokratikus társadalom sarokköve, minden egyén alapvető joga; határozottan elítéli Franciaországban tizenkét személy, köztük a Charlie Hebdo hetilap székházában a lap karikaturistái, majd egy kóser üzletben négy további személy 2015. januári meggyilkolását, valamint egy filmrendező és egy zsinagóga biztonsági őrének meggyilkolását Koppenhágában, mely tetteket a szólás- és vallásszabadságot támadó terroristák követték el;

16.

elítéli valamennyi országban, különösen Szíriában, Irakban, Líbiában, Mianmarban, Nigériában és Közép-Afrikában, hogy szélsőséges és dzsihadista csoportok visszaélnek a vallással, és többek között fegyveres és pokolgépes támadásokat, öngyilkos merényleteket, emberrablásokat és más, a lakosságot rettegésben tartó erőszakos cselekményeket követnek el; úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem jegyében az alapvető okokra kell megoldást találni, többek között a társadalmi kirekesztésre, a politikai perifériára szorulásra és az egyenlőtlenségre; fokozottabb erőfeszítéseket sürget a vallási kisebbségekhez tartozók jogainak védelme érdekében; felszólít az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartására a terrorizmus ellen irányuló valamennyi tevékenység során;

17.

aggodalmát fejezi ki a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozásával szemben, beleértve a civil társadalmi szervezetek betiltását, a rágalmazásra vonatkozó és egyéb korlátozó jellegű büntetőjogi intézkedések agresszív alkalmazását, a túlzott regisztrációs és jelentéstételi követelményeket, a külföldi finanszírozást túlzottan korlátozó szabályokat, és ismételten kijelenti, hogy a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jog az emberi jogok alapvető eleme;

18.

felszólítja a kormányokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a civil társadalmi szervezeteket és emberi jogi jogvédőket, és tegyék lehetővé számukra, hogy félelem, elnyomás vagy megfélemlítés nélkül tevékenykedhessenek, továbbá működjenek együtt az EJT-vel a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelési mechanizmus során, és biztosítsák az emberi jogi jogvédők elleni megtorlásért felelős országok felelősségre vonását, különösen az olyan végzetes megtorlások esetében, mint a 2014. márciusi, amely Cao Sun Li emberi jogi aktivista halálához vezetett Kínában, amiért megpróbált felszállni egy repülőgépre azzal a céllal, hogy részt vegyen az EJT 2013 szeptemberében Genfben tartott ülésén;

19.

ismételten kifejezésre juttatja, hogy elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és határozottan támogatja a halálbüntetésre vonatkozó moratórium bevezetését mint a halálbüntetés megszüntetéséhez vezető út egyik állomását;

20.

ismételten hangsúlyozza a kínzás és a rossz bánásmód egyéb formái elleni küzdelem fontosságát, és azt, hogy az EU is elkötelezte magát amellett, hogy ezt a kérdést prioritásként kezelje, többek között a gyermekekkel összefüggésben is, valamint hogy megkönnyítse az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának munkáját; nyomatékosan kéri az EKSZ-t, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy tegyenek tanúbizonyságot együttes kötelezettségvállalásukról a kínzás felszámolására, valamint arra, hogy az ENSZ által a kínzás áldozatai számára létrehozott önkéntes pénzügyi alaphoz és a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyve által létrehozott különleges alaphoz való hozzájárulás folytatása, illetve adott esetben ilyen hozzájárulás elindítása révén támogatják az áldozatokat;

21.

aggodalmát fejezi ki a migránsok, többek között a menedékkérők és a menekültek elleni folyamatos és széles körű megkülönböztetés, valamint jogaik megsértése miatt; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ migránsok jogainak védelmével foglalkozó különleges előadójának munkáját és hajtsák végre ajánlásait; felszólítja a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben a migránsok emberi jogait és veleszületett méltóságát, és vessenek véget az önkényes letartóztatásoknak és fogva tartásoknak annak érdekében, hogy az illegális migránsok letartóztatásának túlzott mértéke elkerülhető legyen, továbbá vizsgálják felül a fogva tartási időszakot és keressenek más alternatívákat a fogva tartás helyett; felszólítja a kormányokat, hogy minden körülmények között tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és teljes mértékben tegyenek eleget a migránsok kitoloncolásával kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeiknek; felszólítja a tagállamokat, hogy – amennyiben még nem tették meg – alakítsanak ki olyan rendszereket és eljárásokat minden migrációs intézményük és programjuk számára, amelyek teljes összeegyeztethetőséget biztosítanak a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeikkel;

22.

támogatja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges előadójának legutóbbi jelentését és következtetéseit a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia jelenlegi formáiról; felszólítja az EU-t és tagállamait a különleges előadó ajánlásainak belső politikáikban való megvalósítására a fajgyűlölet, az etnikai alapú gyűlölet és az idegengyűlölet interneten és közösségimédia-hálózatokon való terjedése és az efféle gyűlöletre e fórumokon való buzdítás elleni küzdelem érdekében a megfelelő jogalkotási intézkedések meghozatala révén, a többi alapvető jog, így például a véleménynyilvánítás szabadsága teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

23.

elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiák gyors fejlődése világszerte átalakította a szólásszabadság gyakorlásának környezetét, jelentős előnyöket teremtve, ugyanakkor komoly aggályokat is felvetve; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a Tanács 2014 májusában külön iránymutatásokat fogadott el a véleménynyilvánítás szabadságához való jog online és offline gyakorlásáról, és elítéli a digitális kommunikáció valamennyi korlátozását, beleértve a civil társadalom aktivistáira irányulókat; ismételten kijelenti, hogy az újságírók és bloggerek jogaira különleges figyelmet kell fordítani;

24.

bátorítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy folytassa a magánélethez való jogról szóló vitát, és hogy ennek érdekében jelöljön ki a magánélethez való joggal, különösen a digitális kommunikációval összefüggésben foglalkozó különleges előadót;

25.

megjegyzi, hogy az ENSZ millenniumi fejlesztési célokat követő menetrendje a szegénység 2030-ig történő megszüntetését tűzte ki célul a gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések átfogó megközelítését követve; üdvözli az ENSZ főtitkárának a 2015 utáni fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó menetrendről szóló különleges ENSZ-csúcstalálkozót megelőzően kiadott összefoglaló jelentését; támogatja a főtitkár felhívását, miszerint az emberek szükségleteire és jogaira összpontosító megközelítést kell követni a szegénység felszámolása érdekében;

26.

fontosnak tartja az egyre növekvő és a szélsőséges egyenlőtlenség kezelését általában véve a szegénység elleni küzdelem, különösen pedig – az élelmiszerhez, vízhez, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés elősegítése révén – a társadalmi és gazdasági jogok előmozdítása érdekében; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet a földfoglalások egyre növekvő problémájára, amely megoldásra vár;

27.

úgy véli, hogy a korrupció, az adócsalás, a közjavak helytelen kezelése és az elszámoltathatóság hiánya mind hozzájárul az állampolgárok jogainak megsértéséhez, mivel ezek olyan elengedhetetlen állami szolgáltatásokba történő beruházásoktól vonnak el forrásokat, mint az oktatás, az alapvető egészségügyi ellátás és egyéb szociális infrastruktúrák, ez pedig a lakosság további elszegényedéséhez vezet; emlékeztet rá, hogy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében a kormányok megfelelő források rendelkezésre bocsátása révén kötelesek tiszteletben tartani állampolgáraik jogait; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani a gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdításán dolgozó emberi jogi jogvédők védelmére;

28.

ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja egy, a pénzügyi bűnözéssel, a korrupcióval és az emberi jogokkal foglalkozó különleges ENSZ-előadó kinevezését;

29.

határozottan támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatások hatékony, átfogó terjesztését és érvényesítését az Unión belül és azon kívül; hangsúlyozza továbbá, hogy minden szükséges intézkedést meg kell hozni az ENSZ-iránymutatások hatékony végrehajtásában mutatkozó hiányosságok kezelésére, beleértve az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kérdését; üdvözli a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése tekintetében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc rendszerét létrehozó rendeletre irányuló kezdeményezést; felszólítja az érdekelt feleket, hogy vállaljanak tevékeny szerepet az emberi jogok kérdésével és ezzel összefüggésben a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 11. ülésén, és támogassák a politikáiknak az OECD multinacionális vállalkozásokról szóló iránymutatásaival, valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásokkal való összehangolására irányuló erőfeszítéseket; ismételten kéri a Bizottságot, hogy 2015 végéig számoljon be az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatások uniós tagállamok általi végrehajtásáról;

30.

sürgeti az Unió képviseleteit világszerte, hogy vegyék fel a kapcsolatot az uniós vállalkozásokkal annak érdekében, hogy előmozdítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, és biztosítsák, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének kérdését felvegyék a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) helyi pályázati felhívásainak kiemelt témái közé;

31.

úgy véli, hogy az üzleti és az emberi jogok erősíthetik egymást egyrészt új üzleti lehetőségek megteremtése révén olyan térségekben, amelyeknek leginkább szükségük van fenntartható és felelős beruházásokra, másrészt azáltal, hogy hozzájárulnak az emberi jogok általános tiszteletben tartásához a fejlődő országokban;

32.

felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vegyenek részt az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi okmányról kialakuló vitában;

33.

rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elősegítése, amelynek részeként a politikai döntéshozóknak a szakpolitikákat úgy kell újraszervezniük, javítaniuk, fejleszteniük és értékelniük, hogy azok minden szinten és szakaszban magukban foglalják az esélyegyenlőségi megközelítést, elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség eléréséhez.

34.

kéri az EU-t, hogy vegyen részt aktívan a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 59. ülésén, és továbbra is küzdjön azért, hogy megakadályozza az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformja veszélyeztetésére irányuló próbálkozásokat, mely platform eredményeit a Nők Negyedik Világkonferenciájának 20. évfordulója alkalmából felül fogják vizsgálni, többek között az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve ezen belül a szexuális és reproduktív jogok tekintetében;

35.

kritikával illeti, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése terén végbement haladás ellenére számos országban továbbra is hátrányosan megkülönböztető jogszabályok vannak hatályban, különösen a családjog és a tulajdonhoz való hozzáférés terén; megállapítja, hogy továbbra is igen kevés nő tölt be döntéshozó pozíciót, és a nők elleni erőszak továbbra is elterjedt, míg az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés korlátozott, a családon belüli erőszak következtében életüket veszítő nők magas száma ellenére; hangot ad komoly aggodalmának amiatt, hogy egyes országokban visszaesés figyelhető meg, különösen a szexuális és reproduktív jogok terén;

36.

határozottan elítéli a nőkkel szembeni nemi erőszak – többek között háborús taktikaként való – alkalmazását, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a nemi alapú üldöztetést (ideértve a női nemi szervek megcsonkítását), az emberkereskedelmet, a korai és a kényszerházasságot, a becsületbeli alapon elkövetett gyilkosságokat és a nemi erőszak minden más, hasonlóan súlyos formáját; ismételten felhívja az EU-t és összes tagállamát az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének (Isztambuli Egyezmény) aláírására és megerősítésére;

37.

emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozataival összhangban érvényesíti a nemek közötti egyenlőség szempontjait és az emberi jogokat a közös biztonság- és védelempolitikai missziókban; e tekintetben megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy a fenntartható megbékélés kialakításának folyamata során támogassa a nők békefolyamatban való rendszerszintű részvételét mint alapvető elemet, és ismerje el, hogy a konfliktusmegelőzésben, a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban, a konfliktus utáni újjáépítésben, valamint a demokratikus átalakulás folyamatában általánosan érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

38.

hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkítása a kínzás egyik fajtája; hangsúlyozza, hogy továbbra is szükség van az EU harmadik országokkal való együttműködésére a női nemi szervek megcsonkítása gyakorlatának felszámolása érdekében; emlékezteti azon tagállamokat, amelyekben a női nemi szervek megcsonkítását törvény bünteti, hogy érvényesítsék e jogszabályokat, amennyiben bebizonyosodik, hogy állampolgáraik ilyen gyakorlatnak voltak kitéve;

39.

üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) immár foglalkozik a szexuális és nemi alapú bűncselekményekkel, beleértve a nemi erőszakot, a szexuális bántalmazást és megszégyenítést, és örömmel fogadja az NBB azon ajánlását, hogy e bűncselekmények minősüljenek háborús bűncselekményeknek;

40.

aggasztónak tartja, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény 1989-es elfogadása óta történt előrelépések ellenére legalább 58 millió gyermek – elsősorban lányok, szegény családból származó gyermekek, fogyatékokossággal élő gyermekek és fegyveres konfliktussal sújtott területeken élő gyermekek – ma sem járnak iskolába, és még mindig igen sok gyermek szenved könnyen megelőzhető betegségekben, mások pedig gyermekmunkát végeznek;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a gyermekmunka Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. sz. egyezményének 3. cikkében meghatározott legrosszabb formái, így többek között a gyermekrabszolgaság, a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, valamint a gyermekek testi és szellemi egészségére veszélyes munkakörök felszámolása mellett;

42.

emlékeztet arra, hogy az állam egyik elsődleges kötelezettsége az oktatás biztosítása minden gyermek számára azáltal, hogy növeli lehetőségeiket, megfelelő intézményeket hoz létre és kiküszöböli a strukturális okokat, amelyek az alapfokú iskolázottság általánossá tételének fő akadályai mögött állnak, beleértve az iskolai lemorzsolódás arányát, amely továbbra is komolyan akadályozza az alapfokú iskolázottság általánossá tételét;

43.

megfelelő uniós támogatást kér a fegyveres konfliktusokban részt vevő gyermekek és a volt gyermekkatonák leszerelésére és újbóli integrációjára irányuló programokra; emlékeztet arra, hogy határozottan támogatta a „Gyermekek, nem katonák” elnevezésű kampányt, amint azt az Emberi Jogi Albizottság által a témával kapcsolatban 2014. december 3-án tartott meghallgatás során is kinyilvánította; üdvözli az ENSZ gyermekek és a fegyveres konfliktusok kérdésével megbízott különleges képviselőjének és a gyermekek elleni erőszak kérdésével megbízott különleges képviselőjének éves jelentéseit, valamint a gyermekkereskedelem, gyermekprostitúció és gyermekpornográfia kérdésével megbízott különleges képviselő jelentését;

44.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utóbbi időben nőtt a szexuális irányultság vagy a nemi identitás alapján megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok száma, valamint erősödött az egyes személyekkel szemben ilyen okok alapján elkövetett erőszak; ösztönzi az LMBTI-személyek helyzetének szoros figyelemmel kísérését, többek között Nigériában és Gambiában, ahol a közelmúltban bevezetett LMBTI-ellenes törvények fenyegetik a szexuális kisebbségek tagjainak életét; súlyos aggodalmának ad hangot az európai kontinens országaiban is megfigyelhető, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát korlátozó, ún. „propagandaellenes” törvények miatt; üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló erőszak és megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, 2014. szeptember 26-án elfogadott határozatát; ismételten megerősíti, hogy támogatja a főbiztos által elsősorban nyilatkozatok, jelentések és a „Szabad és egyenlő” elnevezésű kampány formájában abból a célból folytatott munkát, hogy az LMBTI-személyek tekintetében előmozdítsa és megvédje az összes emberi jog érvényesülését; a megkülönböztető törvények és gyakorlatok elleni küzdelem folytatására ösztönzi a főbiztost;

45.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás nagy hatást gyakorol a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokra és egyénekre, különösen az alacsony jövedelmű országokban és az olyan alacsonyan fekvő szigetországokban, amelyek nem rendelkeznek kellő mértékű gazdasági forrásokkal ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a súlyos környezeti változásokhoz;

46.

aggodalommal állapítja meg, hogy az őslakosokat különösen sújtják az éghajlat-változással kapcsolatos események; e tekintetben megjegyzi, hogy a legtöbb őslakos a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, valamint nem fér hozzá a politikai döntéshozatali vagy igazságszolgáltatási rendszerhez;

47.

üdvözli az Emberi Jogi Tanács felismerését, miszerint a környezeti változások kedvezőtlen hatást gyakorolnak a közösségek megélhetésére, és akadályozzák az alapvető és nemzetközileg elismert emberi jogok érvényesítését; ezért felszólítja a részes államokat, hogy a közelgő párizsi 2015. évi éghajlat-változási konferencián fogadjanak el sürgős és ambiciózus mérséklési és alkalmazkodási intézkedéseket;

48.

felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy aktívan vegyenek részt a „klímamenekült” fogalmáról folytatott vitában, beleértve annak lehetséges meghatározását is a nemzetközi jogban vagy bármely, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásban;

49.

megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját, amelynek célja, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket; sürgeti az EU-t és az uniós tagállamokat, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és nyújtsanak számára erős diplomáciai, politikai és pénzügyi támogatást, többek között az ENSZ-ben is; felhívja az Uniót, a tagállamokat és az EU különleges képviselőit, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, határozatainak végrehajtását és a Római Statútum szerinti bűncselekmények tekintetében a büntetlenség elleni küzdelmet; üdvözli a Római Statútum Palesztin Hatóság általi 2015. januári megerősítését;

50.

felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia záródokumentumának (az ENSZ közgyűlés 69/2. sz. határozata) megfelelően támogassák az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői mechanizmus mandátumának felülvizsgálását az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtásának nyomon követése, értékelése és javítása érdekében; sürgeti az uniós tagállamokat, hogy kérjék fel a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottakat, hogy fordítsanak különleges figyelmet az őslakos nőket és gyermekeket érintő kérdésekre, és rendszeresen tegyenek jelentést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az őslakos népekkel foglalkozó horizontális cselekvési terv kidolgozását, amint azt az ENSZ-közgyűlés 2014. szeptemberi állásfoglalása is kéri, különös tekintettel az őslakos népekkel folytatott rendszeres konzultáció megszervezésére, amely szintén a folyamat részét képezi;

51.

kifogásolja azt az egyre terjedő gyakorlatot, hogy a tekintélyelvű államok nagyszabású sport- és kulturális eseményeknek adnak otthont nemzetközi legitimitásuk növelése érdekében, miközben belföldön továbbra is visszaszorítják az ellenvéleményeket; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy aktívan foglalkozzanak a kérdéssel, és azt többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is vessék fel, valamint hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól, többek között a Bakuban 2015-ben megrendezendő első európai játékok és az Oroszországban 2018-ban, valamint Katarban 2022-ben megrendezendő FIFA labdarúgó világbajnokság tekintetében;

52.

ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy dolgozzon ki uniós közös álláspontot a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatban, kiemelt jelentőséget adva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; ismételten sürgeti az EU-t, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljes mértékben autonóm fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok képezzék részét a harmadik országokkal a terrorelhárításról folytatott párbeszédnek;

53.

sürgeti az Uniót, hogy a Lisszaboni Szerződés 21. cikkével és az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezésekkel összhangban mozdítsa elő az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, beleértve a civil társadalmi és politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat;

54.

sürgeti az Uniót, tagállamait, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a harmadik országokkal kapcsolatos külső politikájuk minden területén érvényesítsék az emberi jogokat; továbbá hangsúlyozza, hogy az EU emberi jogi politikájának biztosítania kell a belső és külső politikák következetességét az Európai Unióról szóló szerződésben megfogalmazott kötelezettségnek megfelelően, és óvakodnia kell a kettős mércék használatától az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében;

55.

felszólítja az EU-t, hogy vezessen be jogokon alapuló megközelítést, és az emberi jogok érvényesítését tegye a kereskedelmi, beruházási, közszolgáltatási és a fejlesztési együttműködési, valamint közös biztonság- és védelempolitikájának szerves részévé;

56.

komoly aggodalmának ad hangot a kelet-ukrajnai erőszak és a fegyveres konfliktus miatt; reméli, hogy a minszki megállapodás alapján kötött fegyvernyugvási megállapodást a felek betartják; elítéli az emberi jogoknak a konfliktus során elkövetett nagyarányú megsértését és a közelmúltbeli harcok következményeit; teljes mértékben támogatja az ENSZ ukrajnai emberi jogi megfigyelő misszióját és az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő misszióját, és kéri ez utóbbi megerősítését; komoly aggodalmának ad hangot a belső menekültek sorsa miatt, tekintettel a dél-keleti régiókban kialakult fegyveres konfliktus következményeire; elítéli, hogy Oroszország agresszív és terjeszkedő politikát követve illegálisan annektálta a Krím félszigetet, ami fenyegetést jelent Ukrajna egységére és függetlenségére nézve; továbbra is aggódik a régió helyi lakosságával, különösen a krími tatárokkal szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetés és emberi jogaik széles körű megsértése miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy az ENSZ szintjén támogassanak minden lehetséges erőfeszítést egyrészt a büntetlenség elleni küzdelem, másrészt a Majdan téri tüntetések leveréséhez, a Krím félsziget illegális annektálásához és a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktushoz kapcsolódó erőszakos eseményekkel és emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos pártatlan vizsgálatok elvégzése érdekében; felszólít a nemzetközi humanitárius jog és elvek tiszteletben tartására a konfliktusban érintett civilek védelme érdekében;

57.

üdvözli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges előadó mandátumának egy évvel való tervezett meghosszabbítását; továbbá üdvözli az ENSZ-közgyűlés határozatát, amelyben ösztönzi az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket az elszámoltathatóság biztosítása érdekében, annak mérlegelését is beleértve, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalja; kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy ismételje meg az elszámoltathatóságra vonatkozó felhívását, többek között az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéséért felelős személyek tekintetében, a legmagasabb állami szinten meghatározott politikákat követve; üdvözli a Koreai Köztársaságban létrehozott helyi szerkezetet, amelynek célja a helyzet átvilágítása és a bizonyítékok dokumentálása az elszámoltathatóság érdekében, és nyomatékosan kér minden államot, hogy működjön együtt ezzel a szerkezettel; továbbá kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy fokozottan kísérje figyelemmel a KNDK-ban kialakult helyzetet, és hívjon össze hivatalos vizsgálóbizottságot, hogy az Emberi Jogi Tanács valamelyik következő ülésének keretében megvizsgálja a jogsértések áldozatainak bejelentéseit;

58.

üdvözli az EJT által 2014 márciusában az emberi jogok Iráni Iszlám Köztársaságban kialakult helyzetéről és az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadó megbízatásának meghosszabbításáról elfogadott határozatot, és felszólítja Iránt, hogy tegye lehetővé az ENSZ különleges előadójának beutazását az országba, ezzel kulcsfontosságú jelét adva annak, hogy Irán hajlandó lépéseket tenni az emberi jogi helyzet értékelésére irányuló párbeszéd megkezdése érdekében; megismétli, hogy elítéli a halálbüntetés – többek között kiskorúak esetében történő – alkalmazását, amelyet gyakran olyan bírósági eljárást követően hajtanak végre, amely nem felel meg a tisztességes és szabályszerű eljárásról szóló nemzetközileg elfogadott minimumkövetelményeknek; továbbra is aggódik a jogszerű és tisztességes eljárás nélkül végrehajtott kivégzések magas száma miatt; támogatja az ENSZ különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottjainak 2014. augusztusi közös nyilatkozatát, amely elítéli a civil társadalmi szereplők nagyarányú letartóztatását és elítélését; felhívja az EU-t és az EJT-t, hogy továbbra is szorosan kísérjék figyelemmel az emberi jogokkal való módszeres visszaéléseket, és biztosítsák, hogy az emberi jogok ezentúl is kiemelt prioritást kapjanak az iráni kormánnyal folytatott minden tárgyalás során; felszólítja az iráni hatóságokat a nemzetközi emberi jogi normák tiszteletben tartására, amelyek szerint a fiatalkorú bűnelkövetők kivégzése sérti a nemzetközi minimumszabályokat, kéri továbbá, hogy ne hajtsák végre egyetlen egy fiatalkorú bűnelkövető kivégzését sem;

59.

támogatja az ENSZ különleges előadónak a mianmari emberi jogi helyzetről szóló legújabb jelentését, amely elismeri az eddig elért eredményeket, ugyanakkor rámutat a továbbra is komoly aggodalmakat keltő területekre; sürgeti Mianmar kormányát, hogy foglalja bele az emberi jogok – beleértve a kisebbségek jogait – általános érvényesítését az ország intézményi és jogi keretébe és minden szakpolitikai területébe, továbbá tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságát; aggodalmának ad hangot a „faj és a vallás védelméről” szóló javasolt jogszabályok miatt, amelyek az eltérő vallásúak közötti házasságra, a másik vallásra való áttérésre, a monogámiára és a népességszabályozásra vonatkozó négy jogszabálytervezetet tartalmaznak; felhívja az Emberi Jogi Tanácsot, hogy a 4. jogcím alatt hosszabbítsa meg a különleges előadó megbízatását, ismételten fejezze ki a Rakhin államban élő rohingya kisebbséghez tartozó személyek helyzete miatti mélységes aggodalmát, amelyet tovább súlyosbít, hogy a rohingya közösségnek nincsen jogi státusza, ezért továbbra is rendszeresen hátrányos megkülönböztetés éri tagjait, kéri a rohingya kisebbséghez tartozó személyek ellen elkövetett emberi jogi jogsértésekről és visszaélésekről szóló valamennyi jelentés teljes, átlátható és független vizsgálatát, valamint annak a folyamatnak a felgyorsítását, amely révén létrehozzák az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala teljes nyomon követési és jelentéstételi megbízatással rendelkező irodáját az országban; sajnálatát fejezi ki a Kacsin és Shan államban élő polgári személyek ellen indított támadások, a fegyveres konfliktus során a biztonsági erők által elkövetett szexuális erőszak, a politikai okokból történő fogva tartások, az emberi jogi és más aktivisták és az újságírók zaklatása, a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a földelkobzás, valamint a vallási és etnikai kisebbségek elleni támadások miatt; úgy véli, hogy az EU és Mianmar között kötendő beruházási megállapodásra vonatkozó tárgyalások tekintetében körültekintőnek kell lenni, mivel a külföldi befektetések az országban az emberi jogok megsértésének súlyosbodását vonhatják maguk után;

60.

mély aggodalmának ad hangot az emberi jogok folyamatos megsértése miatt Fehéroroszországban; elítéli a 2014-ben végrehajtott három kivégzést, az emberi jogi jogvédők zaklatását, a független újságírók üldöztetését, a valamennyi internetalapú kommunikációra kiterjedő cenzúrát, valamint a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó korlátozó jogszabályokat; sürgeti a fehérorosz emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásának az EJT 28. ülésszakán történő meghosszabbítását, és felszólítja a kormányt, hogy biztosítson teljes hozzáférést az ENSZ különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottjai számára, beleértve a különleges előadót; felszólít az összes még mindig őrizetben lévő politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátására és rehabilitációjára;

61.

újonnan aggodalmának ad hangot a Bahreinben ellenzéki vezetőkkel, civil társadalmi szereplőkkel és aktivistákkal szemben alkalmazott fellépések, valamint az emberi jogi jégvédők és ellenzéki aktivisták helyzete miatt; felkéri a bahreini érdekelt feleket, hogy kezdeményezzenek konstruktív és széles körű párbeszédet annak érdekében, hogy a bahreini közösségekben előmozdítsák a valós megbékélést és az emberi jogok tiszteletét; felszólít a lelkiismereti okokból bebörtönzöttek, az újságírók, az emberi jogi aktivisták és a békés tüntetők azonnali, feltétel nélküli szabadlábra helyezésére, és támogatja az ENSZ különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottjainak 2015. február 4-i közös nyilatkozatát egy vezető ellenzéki politikus letartóztatására, valamint az azt követő tüntetések feloszlatására vonatkozóan; felszólítja az uniós tagállamokat és az Emberi Jogi Tanács többi tagját, hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon a bahreini emberi jogi helyzetet, különös tekintettel a Bahrein által a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés során vállalt kötelezettségekre, valamint a Bahreini Független Vizsgálóbizottság Bahrein királya által is üdvözölt ajánlásainak teljesítésére; sajnálja, hogy a bahreini kormánynak nem sikerült előrelépnie az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával és a különleges szakértőkkel folytatott együttműködés tekintetében, és kéri az EU tagállamait annak előkészítésére, hogy az Emberi Jogi Tanács májusi ülésén állásfoglalás születhessen, amely felszólít a Bahrein által az egyetemes időszakos felülvizsgálat folyamata során vállalt kötelezettségek maradéktalan végrehajtására, a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásainak – közöttük az emberi jogi aktivistákra vonatkozó ajánlásoknak – teljesítésére, valamint arra, hogy az Emberi Jogi Tanács készítsen jelentést az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről és a Bahrein által az ENSZ emberi jogi mechanizmusaival folytatott együttműködés terén elért eredményekről;

62.

üdvözli a 2014. novemberében Egyiptomra vonatkozóan elvégzett rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés jegyzőkönyvét, és várakozással tekint annak elfogadására az Emberi Jogi Tanács következő ülésén; sürgeti Egyiptomot, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsásson szabadon minden aktivistát és emberi jogi jogvédőt, valamint minden olyan személyt, akit a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő joga békés gyakorlása miatt tartanak fogva; kéri továbbá, hogy az egyiptomi kormány alkosson olyan jogszabályokat, amelyek megfelelnek a nemzetközi normáknak és óvják az egyiptomi alkotmányban foglalt egyesülési jogot, beleértve pénzügyi támogatás elfogadásához és nyújtásához való jogot, továbbá hogy vonja vissza a tiltakozásról szóló 2013. novemberi törvényt és fogadjon el olyan jogszabályokat, amelyek biztosítják a gyülekezési szabadságot; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy kezdjen igazságügyi vizsgálatot annak megállapítása érdekében, hogy kik rendelték meg és hajtották végre a 2013. július 3. óta lezajlott, zömében békés tüntetések alatt elkövetett törvénytelen gyilkosságokat, különös tekintettel a 2013. augusztus 14-i Rábia téri és Nahda téri tüntetésekre, amelyek során legalább 1000 tüntetőt gyilkoltak meg; sürgeti Egyiptomot, hogy folytasson le független, pártatlan és eredményes vizsgálatokat a 2011 óta elkövetett valamennyi emberi jogi jogsértésről, közöttük a szexuális erőszakkal kapcsolatos bűncselekményekről, és biztosítsa azok elkövetőinek elszámoltatását, az áldozatok számára pedig biztosítson a nemzetközi normákkal összhangban álló megfelelő jogorvoslatot; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a halálos ítéletek kiszabásának, és rendeljenek el perújításokat, amelyek szavatolják a tisztességes és jogszerű eljáráshoz való jogot, valamint azonnali hatállyal hirdessenek moratóriumot a halálos ítéletekre és a kivégzésekre, haladéktalanul bocsássanak szabadon minden fogva tartott újságírót és sajtómunkást, és a nemzetközi normákkal összhangban garantálják a tájékoztatáshoz és a véleménynyilvánításhoz való jogot; sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nők elleni erőszak kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó látogatását, amelyről jóllehet már elvi megállapodás született, de 2014 kezdete óta még mindig nem került rá sor, és adjon szabad teret az ENSZ emberi jogi mechanizmusainak és különösen eljárásainak, meghívást küldve a gyülekezés szabadságával foglalkozó különleges előadó, a kínzással foglalkozó különleges előadó, a terrorizmus elleni küzdelem keretében az emberi jogok érvényesülésével foglalkozó különleges előadó, valamint a bírák és jogászok függetlenségével foglalkozó különleges előadó számára; kéri az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák a hazai jogszabályoknak a nemzetközi emberi jogi normákkal való összeegyeztetését, haladéktalanul helyezzék hatályon kívül a 136/2014 sz. törvényt, vessenek véget a polgári személyekkel szemben indított hadbírósági eljárásoknak, valamint nyilvánítsák semmisnek a polgári személyekkel szemben hadbíróságok által kiszabott valamennyi ítéletet, és haladéktalanul rendeljenek el polgári bíróságok előtti perújítást; kéri az EU-t és tagállamait, hogy e kérdésekben közvetítsenek határozott üzenetet;

63.

üdvözli a Mali emberi jogi helyzetével foglalkozó független ENSZ-szakértő munkáját, és arra kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy hosszabbítsák meg mandátumát; üdvözli a Mali kormánya által az ország egyes részeiben az igazságügy visszaállítása területén elért előrelépéseket, a 21 elitkatona 2012-es megkínzásával és kivégzésével kapcsolatos nyomozás eredményeit és az igazságért, rendért és megbékélésért felelős bizottság létrehozását; továbbra is aggódik a biztonsági helyzet újabb romlása és a gyermekkatonák jelenleg is folytatódó bevetése és toborzása miatt, és felszólítja Mali kormányát, hogy kezdeményezzen vizsgálatot és számoltassa el a 2012–2013-as fegyveres konfliktus során elkövetett háborús bűnökért felelős összes háborús felet; üdvözli a Mali lakosságának egészére vonatkozó békemegállapodást, mivel a hónapok óta tartó instabilitás és bizonytalanság felszámolásának jótékony hatásait ők fogják elsőként megérezni, azonban sajnálatát fejezi ki az északi lázadók haladékkérése miatt; felhívja az összes felet, hogy kövessék a mali kormányt, és haladéktalanul írják alá a megállapodást, amelynek végrehajtását az EU nyomon fogja követni, továbbá biztosítsák, hogy a jövőbeni békemegállapodás előírja az elszámoltathatóságot, az igazságtételi bizottság megerősítését és a biztonsági erők átvilágítást;

64.

felszólítja az Afrikai Uniót, hogy tegye nyilvánossá vizsgálóbizottságának jelentését az emberi jogok megsértéséről és az egyes felek által elkövetett visszaélésekről Dél-Szudánban, ezzel előmozdítva a jog érvényesülését az emberi jogok a konfliktus kezdete óta tapasztalt megsértése tekintetében; elítéli, hogy 2015 februárjában Wau Shillukban kisgyermekeket raboltak el azzal a céllal, hogy gyermekkatonává képezzék ki őket; sürgeti az Emberi Jogi Tanácsot, hogy fogadjon el egy olyan állásfoglalást, amely hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog szerinti tisztességes és hiteles nyomozások és büntetőeljárások elengedhetetlenek Dél-Szudán számára ahhoz, hogy megtörje a brutalitás büntetlenség által fűtött ördögi körét, és ennek érdekében kéri, hogy fontolják meg egy hibrid igazságszolgáltatási mechanizmus létrehozását, továbbá sürgeti Dél-Szudánt, hogy csatlakozzon a Római Statútumhoz, és adjon megbízatást egy Dél-Szudánnal foglalkozó különleges előadónak, hogy elősegíthesse a tisztességes és hiteles büntetőeljárásoknak és a szélesebb körű elszámoltathatósági intézkedéseknek a nemzetközi közösség támogatásával való előmozdítását;

65.

tudomásul veszi a Srí Lanka újonnan megválasztott kormánya által tett ígéreteket, valamint felszólítja azt, hogy mostantól ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. szeptemberi, 30. ülésszakáig tegyen konkrét lépéseket az elszámoltathatóság érdekében, azzal a céllal, hogy beváltsa az ország emberi jogi helyzetének javítására tett ígéreteit és megelőzze a helyzet rosszabbra fordulását, többek között indítson komoly nyomozásokat és büntetőeljárásokat, valamint hozzon további intézkedéseket a büntetlenség és az emberi jogi visszaélések szélesebb problémakörének kezelése, továbbá teljes körűen működjön együtt az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalával és annak a Srí Lankával foglalkozó nemzetközi vizsgálatával;

66.

mélységes aggodalmának ad hangot a drámai és erőszakos konfliktus miatt, valamint amiatt, hogy – az elsősorban az Aszad-rezsim, továbbá az Iszlám Állam/Dáis és egyéb milíciák által a polgári lakosság, és különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, így például nők és gyermekek ellen elkövetett erőszak következtében – humanitárius válság alakult ki az országban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Dáis külföldre exportálja ideológiáját; súlyos aggodalommal tölti el az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog módszeres megsértése Szíriában, amely cselekmények kimeríthetik a háborús bűncselekmény és az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát; sürgeti valamennyi felet, hogy a polgári lakosság védelme, emberi jogaik tiszteletben tartása és alapvető szükségeik kielégítése érdekében tartsák tiszteletben az alkalmazandó nemzetközi humanitárius jogot; sürgeti valamennyi ENSZ-tagállamot, hogy egyértelműen szólaljon fel az erőszak ellen, különös tekintettel a kisebbségek jogainak védelmére, beleértve a keresztények módszeres üldözését; felszólít az emberi jogaik vagy egyéb békés politikai tevékenységek gyakorlása miatt önkényesen fogva tartott vagy elrabolt személyek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; kéri az EU és tagállamai hathatós támogatását a jogsértések elkövetőinek elszámoltatása és az ENSZ-vizsgálóbizottság megbízatásának megújítása mellett;

67.

komoly aggodalmának ad hangot az Irakban tapasztalható drámai és erőszakos konfliktus, valamint humanitárius válság miatt; megállapítja, hogy egyre romlik az emberi jogi helyzet az ISIS/Dáis és más fegyveres csoportok által elkövetett elrablások és tömeges kivégzések, és az iraki etnikai és vallási kisebbségek, köztük a keresztények üldözése miatt;

68.

elítéli a Gázai övezetből a Hamasz és egyéb fegyveres csoportok által Izrael ellen indított rakétatámadásokat, és mélységes aggodalmának ad hangot a Gázai övezetben kialakult humanitárius válság miatt; kéri az EU-t és tagállamait, hogy nyilvánosan fejezzék ki támogatásukat az ENSZ vizsgálóbizottsága mellett, és az Emberi Jogi Tanácsban nyilvános nyilatkozatban ítéljék el, hogy az izraeli hatóságok nem hajlandók együttműködni a vizsgálóbizottsággal, és nem teszik lehetővé a helyszínre való bejutását; hangsúlyozza, hogy az igazságosság és a jogállamiság tiszteletben tartása a béke elengedhetetlen alapját képezi, és hogy a nemzetközi jog megsértésének hosszú ideje tartó, rendszeres büntetlenségének meg kell szűnnie; üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze előzetes vizsgálatot indított a Palesztinában kialakult helyzettel kapcsolatban; kéri az EU-t, hogy maradéktalanul működjön együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatalával; kéri az EU-t, hogy csatlakozzon az Emberi Jogi Tanács ülésének 7. napirendi pontjához, határozottan ítélje el a nemzetközi jog folyamatos megsértését és a Nemzetközi Bíróság tanácsadói véleménye végrehajtásának elmaradását, valamint támogassa a vizsgálóbizottság megbízatásának megújítását;

69.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. Közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének és az ENSZ emberi jogi főbiztosának.