30.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 316/15

—

tekintettel a Bizottság 2013. évi versenypolitikáról szóló 2014. május 6-i jelentésére (COM(2014)0249) és a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0148),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 101–109. cikkére,

—

tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel a vasúti, közúti és belvízi közlekedési ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásáról szóló, 2009. február 26-i 169/2009/EK tanácsi rendeletre (2),

—

tekintettel a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26-i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben a károk számszerűsítéséről szóló 2013. június 11-i bizottsági közleményre (4),

—

tekintettel a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című 2011. február 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0173),

—

tekintettel „A kollektív jogorvoslat horizontális európai kerete felé” című 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0401),

—

tekintettel az uniós jog alapján biztosított jogok megsértése tekintetében a tagállamokban a jogsértés megszüntetésére irányuló és kiegészítő kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló 2013. június 11-i 2013/396/EU bizottsági ajánlásra (5),

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Tematikus Főosztálya által 2012 júniusában közzétett, „Kollektív jogorvoslat a trösztellenesség területén” című tanulmányra,

—

tekintettel az 1/2003/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerint az AT.39740 – Google ügyben kiadott, 2013. június 11-i bizottsági közleményre (6),

—

tekintettel a COMP/39.398 – Visa MIF ügyben az 1/2003/EK tanácsi rendelet 9. cikke szerint a Bizottság számára felajánlott kötelezettségvállalásokra,

—

tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete) (7),

—

tekintettel „Az összefonódások ellenőrzése az EU-ban – az egyszerűsített eljárás és az összefonódás-ellenőrzési rendelet felülvizsgálatának tervezete” témájában tartott 2013. március 27-i bizottsági konzultációra,

—

tekintettel „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című 2008. október 13-i bizottsági közleményre (8) (a bankokról szóló közlemény),

—

tekintettel „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című 2008. december 5-i bizottsági közleményre (9) (feltőkésítési közlemény),

—

tekintettel az értékvesztett eszközöknek a közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló 2009. február 25-i bizottsági közleményre (10) (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény),

—

tekintettel az „A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján” című 2009. július 23-i bizottsági közleményre (11) (a szerkezetátalakításról szóló közlemény),

—

tekintettel az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című 2008. december 17-i bizottsági közleményre (12) (az ideiglenes keretrendszer),

—

tekintettel „A finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes közösségi keretszabály” című 2010. december 1-jei bizottsági közleményre (13) (a 2010. december 31-én lejáró helyébe lépő új ideiglenes keretszabály),

—

tekintettel az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre 2013. augusztus 1-jétől való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (a bankokról szóló közlemény) (14),

—

tekintettel a bankok szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás átdolgozásáról szóló, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak címzett bizottsági vitaanyagra,

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Tematikus Főosztályának az „Állami támogatás – Válságszabályok a pénzügyi szektor és a reálgazdaság számára” című 2011. júniusi tanulmányára,

—

tekintettel az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (15),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i 2012/21/EU bizottsági határozatra (16),

—

tekintettel „A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (2011)” című bizottsági közleményre (17),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2012. április 25-i 360/2012/EU bizottsági rendeletre (18),

—

tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel „Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése” című, 2012. február 9-i bizottsági közleményre (COM(2012)0209),

—

tekintettel az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására (20),

—

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira [helyesen: kategóriáira] történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet és a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2012. júlis 30-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0730),

—

tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendeletet módosító, 2012. július 5-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0725),

—

tekintettel a vasúti vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatásokra (21),

—

tekintettel a szélesebb körű állami támogatási rendszerek részét képező regionális politikákról szóló 2013. június 12-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i egységes szerkezetbe foglalt keretmegállapodásra (23) (a továbbiakban: „keretmegállapodás”) és különösen annak (9), (12), (15) és (16) bekezdésére,

—

tekintettel a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. éves jelentéséről szóló 2005. február 22-i (24), a versenypolitikáról szóló 2004. évi bizottsági jelentésről szóló 2006. április 4-i (25), a versenypolitikáról szóló 2005. évi jelentésről szóló 2007. június 19-i (26), a versenypolitikáról szóló 2006. és 2007. évi jelentésről szóló 2009. március 10-i (27), a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésről szóló 2010. március 9-i (28), a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló 2011. január 20-i (29), az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2012. február 2-i (30), az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2013. június 12-i (31), valamint az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2013. december 11-i (32) állásfoglalására,

—

tekintettel „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című 2013. június 20-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—

tekintettel a Bizottságnak „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című 2014. július 9-i fehér könyvére,

—

tekintettel „A versenypolitika végrehajtásáról szóló európai uniós együttműködési megállapodásokról – a következő lépések” című 2014. február 5-i állásfoglalására (33),

—

tekintettel a Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos által az adózáson keresztül nyújtott állami támogatásra irányuló vizsgálatokról 2014. november 6-án tett nyilatkozatra,

—

tekintettel a Bizottság digitális menetrendjének 2014. évi eredménytáblájára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0019/2015),

A.

mivel az egységes piacon belül egyes ágazatokat továbbra is megosztanak a nemzeti határok és mesterséges akadályok, miközben az olyan aggasztó gyakorlatok, mint például a szociális dömping vagy a strukturális alapok hűtlen kezelése, aggályokat vetnek fel, és az uniós versenypolitika keretében ezekkel is foglalkozni kell; mivel a verseny nem minden tagállamban működik ugyanolyan kielégítő mértékben,

B.

mivel a versenypolitika önmagában az európai demokráciát védő eszköz, minthogy megakadályozza a gazdasági és pénzügyi hatalom kevesek kezében való túlzott koncentrálódását, amely aláásná az európai politikai hatóságok nagy ipari és bankcsoportoktól való függetlenségét;

C.

mivel a valamennyi ágazatban egyenlõ feltételeken alapuló versenypolitika az európai szociális piacgazdaság sarokköve és alapvetõ eszköz a dinamikus, hatékony, fenntartható és innovatív belsõ piac biztosításához, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez, valamint a globális szintû versenyképesség eléréséhez; mivel a gazdasági és pénzügyi válság ezért nem szolgálhat ürügyül arra, hogy engedjenek a versenyszabályok érvényesítéséből;

D.

mivel a kartellek fennállása miatt évente 181–320 milliárd EUR veszteség keletkezik, ami az EU GDP-jének hozzávetőlegesen 3 %-át teszi ki;

E.

mivel az uniós bankok a 2008-tól 2011 végéig tartó időszakban 1,6 billió euróval egyenértékű állami támogatásban részesültek;

F.

mivel az adókijátszás, az adócsalás és az adóparadicsomok a becslések szerint bevételkiesés formájában évente 1 billió euró költséget jelentenek az uniós adófizetők számára, és torzítják a versenyt az egységes piacon azon vállalatok között, amelyek fizetnek adót, illetve amelyek nem;

G.

mivel az európai polgárok kiváló minőségű és megfizethető közszolgáltatásokat szeretnének;

H.

mivel a versenyjogi elvek szigorú alkalmazása elsősorban a fogyasztók javát szolgálja, a verseny hiánya pedig az erőforrások helytelen elosztásához és alacsonyabb termelékenységhez vezet;

I.

mivel az energiaköltségeket illetően az európai egységes piac rosszabbul teljesít, mint az USA, és az árak szóródása 31 %-os, szemben az USA-beli 22 %-kal;

J.

mivel az „egységes piaci adminisztrációs útlevél” létrehozása csökkentené a verseny torzulását és az egységes piac széttöredezettségét, és javítaná az európai gazdaság növekedési potenciálját;

K.

mivel a kkv-knak a szabad verseny feltételei mellett történő sikeres fejlődése a munkahelyteremtés, a fenntartható növekedés, az innováció és a befektetések egyik legfontosabb előfeltétele; mivel számos tagállamban súlyos hitelválság sújtja az uniós cégek 98 %-át kitevő kkv-kat;

L.

mivel az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása a növekedés elengedhetetlen feltétele; mivel a protekcionizmus korlátozhatja a hazai iparágak hosszú távú növekedési kilátásait;

M.

mivel a fel nem tárt kartellek működésének időtartama a kezdetüktől számított 6–14 év között változik, és ezek úgy sújtják a gazdaságot, hogy nagyobb terhet hárítanak az ügyfelekre és végső soron a fogyasztókra;

N.

mivel az egységes hatályú uniós szabadalom előrelépést jelent az egységes piac kiteljesítése felé, és minden tagállamnak részt kellene benne vennie;

O.

mivel az, hogy az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (International Consortium of Investigative Journalists) közzétette az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumokat, rámutat annak szükségességére, hogy alaposan és független módon kivizsgálják a tagállamok feltételes adómegállapítás terén fennálló gyakorlatait és azt, hogy azok mennyire felelnek meg az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályoknak; mivel a Versenypolitikai Főigazgatóság függetlensége kiemelt jelentőséggel bír ennek, valamint egyéb célkitűzéseinek sikeres elérésében;

1.

üdvözli, hogy az EU gazdasági dimenzióját a Szerződések a „szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaságként” alapozzák meg; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtésre, a növekedésre, a beruházásokra és az európai gazdaság globális versenyképességére irányuló ambiciózus célkitűzések eléréséhez fokozottabban előtérbe kell helyezni a verseny ösztönzését, mivel a fenntartható és hatékony verseny az, ami fellendíti a beruházásokat, előnyöket teremt a végfelhasználók számára, és serkenti a gazdaságot; kiemeli a versenypolitika végrehajtásának alapvető szerepét az egyenlő feltételek megteremtésében, amely az egységes piac valamennyi szereplője és valamennyi üzleti modellje – köztük a kkv-k – számára előmozdítja az innovációt, a termelékenységet, a munkahelyteremtést és a beruházásokat, a nemzeti különbségek teljes tiszteletben tartása mellett; felkéri a Bizottságot, hogy a jól működő belső piac és a társadalmi fejlődés elérése érdekében érvényesítse a trösztellenes, az állami támogatásokra és az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó szabályokat;

2.

úgy véli, hogy az egyenlő feltételeknek a belső piac vállalatai számára történő biztosítása függ a szociális dömping leküzdésétől és az európai szociális és környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásától is; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az állami támogatások területén alkalmazott beavatkozásainak szociális és munkaügyi hatásait, különösen azokban a térségekben, ahol magas a munkanélküliség, és építse be ezt az elemzést határozataiba;

3.

hangsúlyozza, hogy az európai ipari csoportokat és kkv-kat megfelelő verseny- és adópolitikai intézkedések révén segíteni kell abban, hogy megbirkózzanak a globalizációval;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel a tagállamok között esetlegesen fennálló, piactorzító hatású egyenlőtlenségeket, valamint azok okait és gazdasági következményeit;

5.

hangsúlyozza, hogy a versenypolitika kulcsfontosságú szerepet játszik az egységes piac holisztikus megközelítésében, melynek célja az Európát érő gazdasági, szociális és környezeti kihívások kezelése; felszólítja a Bizottságot, hogy ténylegesen tartsa tiszteletben a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k szükségleteit azáltal, hogy problémáikat a döntéshozatali folyamat középpontjába helyezi annak érdekében, hogy a javasolt versenypolitikák hozzáadott értéket nyújtsanak az európai polgárok számára;

6.

ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak meg kellene fontolnia a forrásoknak az elavult vagy nem teljesen kihasznált költségvetési tételekből a Versenypolitikai Főigazgatóság számára történő újraelosztását; rámutat arra, hogy elegendő személyzeti erőforrást kell biztosítani a Bizottság számára ahhoz, hogy jelentősen bővíteni tudja és el tudja mélyíteni az adózási jellegű állami támogatásokkal, például a feltételes adómegállapítással, valamint az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatait, a versenypolitika kezdeményezőbb szemléletének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a Bizottságnak kompetens jogi személyzettel kell rendelkeznie a különböző tagállamok által alkalmazott célzott adózási rendszerek feltárása nyomán megfigyelt hiányosságok további azonosítása érdekében; a LuxLeaks által feltártak fényében javasolja konkrétan a Versenypolitikai Főigazgatóság adózási jellegű állami támogatásokkal foglalkozó egységének megerősítését;

7.

várja a Bizottság által a versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet hatálybalépésétől számított egy évtized elteltével készített leltár közelgő közzétételét, és felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentet az ebből adódó valamennyi kezdeményezésbe vonja be; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket a rendelet új – elsősorban a kártérítési keresetekről szóló irányelv elfogadásából adódó – jogi helyzethez való hozzáigazítása érdekében;

8.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a nemzeti versenyhatóságok függetlenségét szorosan nyomon kell követni;

9.

hangsúlyozza, hogy a versenypolitikai eszközökkel nem szabad oly módon visszaélni, hogy adópolitikai jellegű beavatkozásokra adjanak lehetőséget; arra biztatja a Bizottságot, hogy világosan fogalmazza meg az adópolitika területével kapcsolatos aggodalmait;

10.

úgy véli, hogy a versenyhatóság demokratikus legitimációjának megerősítése érdekében a jövőben a versenypolitika alapjait és fontos iránymutatásait a Parlamenttel szorosan együttműködve kell kidolgozni és elfogadni;

11.

támogatja az állami támogatások korszerűsítésével kapcsolatban kialakított közös álláspontot, amely – különösen a válság által leginkább sújtott tagállamokban – a korlátozott költségvetési mozgástérrel összefüggésben a közkiadások hatékonyabb felhasználásának előmozdítására irányul;

12.

elismeri, hogy a versenypolitika hatékony végrehajtása koherens és következetes bírósági értelmezést igényel;

13.

megjegyzi, hogy a Bizottság egyre nagyobb mértékben hagyatkozik a kötelezettségvállalási határozatokra; úgy véli azonban, hogy az állítások érdemi tartalmával kapcsolatban nagyobb átláthatóság és nagyobb számú jogi precedens megteremtése szükséges; úgy véli, hogy ez különösen érvényes az olyan esetekre, amelyek új területeken, például a digitális javak piacán kezelik a trösztellenes kérdéseket, ahol adott esetben a vállalatok nehezen tudják megítélni, hogy egy bizonyos magatartás megsérti-e a versenyszabályokat;

14.

úgy véli, hogy a nagyobb fokú átláthatóság biztosítása és a kötelezettségvállalási határozatok néhány hátrányának mérséklése érdekében – fő előnyeik fenntartása mellett – teljes részleteiben közzé kell tenni a Bizottság által az alperesekhez intézett kifogásokat;

15.

megjegyzi, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások a tagállamokon belül nyújtott összes szolgáltatás jelentős hányadát képviselik, és fenntartja, hogy ezeknek a (többi szolgáltatáshoz képest) nagyobb hatékonysága lényeges előnyökkel járhat; újra megerősíti annak fontosságát, hogy az európai polgárok számára létfontosságú egyetemesen hozzáférhető szolgáltatásokat általános gazdasági érdekű szolgáltatássá minősítsék, az egészségügyi ellátástól kezdve a szociális biztonságon át a lakhatás biztosításáig, miközben hangsúlyozza a Bizottság felelősségét annak biztosításában, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak nyújtott ellentételezés összeegyeztethető legyen az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokkal;

16.

megismétli, hogy az EU strukturális alapjai nem használhatók fel olyan módon, hogy közvetlenül vagy közvetve támogassák szolgáltatások vagy termelés másik tagállamba történő áthelyezését;

17.

úgy véli, hogy tovább kell vizsgálni a sportklubokat (különösen a labdarúgásban), amelyek milliós összegekkel tartoznak a társadalombiztosítási hatóságoknak, anélkül hogy ezeket befizetnék vagy a kormány visszakövetelné, mivel ez de facto állami támogatásnak minősülhet;

18.

hangsúlyozza, hogy célszerű megvizsgálni a társasági adók és az állami támogatások kumulatív hatásait;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon ezen irányelv tagállamok általi átültetését, és biztosítsa, hogy rendelkezéseit az egész Unióban egységesen alkalmazzák;

20.

megismétli azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a bírság mint egyedüli szankció alkalmazása nem elég hatékony; a szankciórendszer hatékonyságának növelése érdekében ismételten felszólít kifinomultabb eszközök kidolgozására; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bírságok megállapításáról szóló 2006. évi iránymutatását, és kéri, hogy ezt az iránymutatást építsék be az 1/2003/EK rendeletbe; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a trösztellenes bírságok személyi szankciókkal – például személyi bírságokkal és az igazgatók eltiltásával – történő kiegészítésének lehetőségét; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogsértő vállalatokat ne érjék olyan negatív következmények, amelyek túlmutatnak az elkövetett jogsértéssel szembeni arányos jogorvoslaton;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre a főigazgatóságokat átfogó különleges munkacsoportokat azon ágazatok felügyeletére, amelyekben a strukturális jellemzők (például a magas piacra lépési korlátok vagy a fogyasztók magas szolgáltatóváltási költségei) miatt valószínűbb a trösztellenes szabályok megsértése;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy segítsen életbe léptetni egy olyan intézményi mechanizmust, amely minden egyes alkalommal, amikor egy nemzeti hatóság trösztellenes határozatot hoz, gondoskodna az automatikus követő ellenőrzésről, amelynek keretében a Bizottság megvizsgálná, hogy hasonló problémák érintenek-e olyan más földrajzi piacokat is Európa-szerte, ahol a szankcionált vállalat szintén működik;

23.

támogatja az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli jelenlegi együttműködést, amelynek köszönhetően Unió-szerte biztosítható a versenyszabályok érvényesítésének koherenciája, és ösztönzi e hálózat továbbfejlesztését;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy a vizsgálati folyamat felgyorsítása és az indokolatlan meghosszabbítások elkerülése érdekében írjon elő egyértelmű eljárásokat az ütemezésre és a határidőkre vonatkozóan; formális jogokat kér az antitröszt- és kartellügyekben érintett valamennyi áldozat és fél számára, kellő hangsúlyt helyezve az ártatlanság vélelmének elvére;

25.

felszólítja a Bizottságot az antitröszt- és kartellügyek átfogó jogi és gazdasági értékelésére, különösen a gyorsan változó piacokon, hogy világos képet kapjon a piac szerkezetéről és a piaci trendekről, valamint hogy megfelelő intézkedéseket hozhasson a fogyasztók védelme érdekében;

26.

megjegyzi, hogy a versenypolitikának különösen a fogyasztók védelmére, a fogyasztói jólét javítására, az innováció előmozdítására és a gazdasági növekedés ösztönzésére kell összpontosítania;

27.

e tekintetben kéri azon feltételek részletes megadását, amelyek mellett azok az anyavállalatok, amelyek bizonyos mértékű befolyással rendelkeznek leányvállalataik felett, egyénileg felelősségre vonhatók a trösztellenes jogszabályok leányvállalataik általi megsértéséért még akkor is, ha ők maguk a jogsértésben közvetlenül nem érintettek;

28.

a visszaeső jogsértők tekintetében ismételten kéri, hogy hozzanak létre egyértelmű kapcsolatot egyrészt a vizsgált jogsértés, másrészt pedig az érintett vállalatok által korábban elkövetett jogsértések között;

29.

megállapítja, hogy egyre több kérelem érkezik a bírság fizetésképtelenség miatti csökkentésére, különösen az egytermékes vállalkozásoktól és a kkv-któl; megerősíti, hogy az egytermékes vállalkozások és a kkv-k sajátos körülményeire tekintettel ki kell igazítani a bírságok megállapításáról szóló iránymutatást;

30.

úgy véli, hogy a növekedésből, innovációból és sikerből adódó piaci erőfölény a verseny szempontjából önmagában nem probléma; a piaci erőfölénnyel való visszaélést ezzel szemben komoly problémának tekinti a verseny szempontjából; ezért felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is védelmezze a versennyel kapcsolatos eljárások pártatlanságát és objektivitását;

31.

felhívja a Bizottságot, hogy eltökélten vizsgálja ki a folyamatban lévő trösztellenes vizsgálatok során feltárt ügyeket, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a káros gyakorlatok megszüntetése és a tisztességes verseny helyreállítása érdekében;

32.

egyetért azzal, hogy az összefonódások hatékony ellenőrzése a verseny érvényesítésének fontos eszköze, mivel hozzájárul a piaci résztvevőkre nehezedő versenykényszer fenntartásához;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet azokra az esetekre, ahol az összefonódás engedélyezése után nem sokkal növekednek a fogyasztói árak, vagy jelentős mértékben csökken a termékminőség;

34.

üdvözli az összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló 2013. december 5-i bizottsági javaslatot és a legfrissebb fehér könyvben (34) megfogalmazott javaslatokat, ugyanakkor kéri a piaci részesedés, a piaci erőfölény, illetve a piacok elhatárolása fogalmának lényegesen egyértelműbb meghatározását;

35.

hangsúlyozza, hogy felülvizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy az összefonódások ellenőrzésének jelenlegi gyakorlata figyelembe veszi-e a piacok nemzetközivé válását, különös tekintettel a piacok térbeli elhatárolására; úgy véli, hogy a Bizottságnak az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó szabályok átdolgozásának keretében figyelembe kell vennie egy ilyen vizsgálat eredményeit;

36.

felhívja a Bizottságot annak alapos vizsgálatára, hogy ténylegesen fennállnak-e szabályozási hiányosságok a Bizottságnak az ellenőrzésre nem jogosító kisebbségi részesedések vizsgálatával kapcsolatos hatáskörében;

37.

hangsúlyozza az energiaellátás megfizethetőségének, fenntarthatóságának és biztonságának fontosságát az európai gazdaság és annak versenyképessége szempontjából; úgy véli, hogy a versenypolitikának figyelembe kell vennie ezt a hármas célt, amikor kezeli a piac jelenlegi szétaprózottságát, amikor biztosítja a gáz és villamos energia piacára vonatkozó harmadik liberalizációs csomag helyes és kellő időben történő végrehajtását, amikor a versenyellenes gyakorlatok megakadályozása érdekében ösztönzi a nagykereskedelmi és lakossági szolgáltatások szétválasztását, valamint amikor hozzájárul a háztartások és a vállalkozások számára megfizethető energiaellátáshoz; elismeri, hogy a környezetvédelmi és energetikai célú állami támogatásokra vonatkozó új bizottsági iránymutatások korlátozhatják néhány tagállam azon törekvését, hogy előmozdítsa a megújuló energiát; hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiaforrásoknak nyújtott állami támogatás szabályozását a lehetséges mértékig ugyanolyan szellemben kell végrehajtani, mint bármely más ágazatban, figyelembe véve ugyanakkor az EU éghajlatra és energiára vonatkozó 2030-as célkitűzéseit és a nemzeti különbségeket;

38.

hangsúlyozza a monopolisztikus gyakorlatok elkerülésének fontosságát a teljes mértékben tisztességes és versengő európai energiapiac megvalósítása érdekében; e tekintetben felhív a monopolisztikus beszállítók és a fogyasztókkal szembeni megkülönböztető gyakorlatok megszüntetésére; úgy véli, hogy az európai gázpiacnak az energiaforrások diverzifikálásának javításán és a stratégiai infrastruktúrához való hozzáférés megkönnyítésén keresztül tisztességes és állandó árak jellemezte energiaunióvá kell válnia;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatokat és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az átvitelirendszer-irányítók teljes mértékben a villamosenergia-piac rendelkezésére bocsássák a meglévő villamosenergia-hálózati rendszerösszekötőket, a belső villamosenergia-piac működésének javítása és annak érdekében, hogy támogassák az EU éghajlatra és energiára vonatkozó 2030-as célkitűzéseinek az uniós szinten a lehető legalacsonyabb társadalmi-gazdasági költségek melletti teljesítését;

40.

sürgeti a Bizottságot, hogy írja elő a tőzsdén jegyzett vállalatok és az egységes piacon tőzsdei bevezetést kérelmező vállalatok számára, hogy készítsenek jelentést fosszilistüzelőanyag-tartalékukról és potenciális szén-dioxid-kibocsátásukról, valamint hogy készítsen pontos és megbízható, összevont környezetvédelmi célú jelentést, illetve megfelelő beszámolókészítési iránymutatások alkalmazásával tegye közzé a tartalékok és a kibocsátások szintjét, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket a fenntartható befektetések piacán;

41.

felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a kritikus nyersanyagok beszállítóinak milyen mértékű koncentrációja okozhat egyenlőtlen versenyfeltételeket és lehet káros a kiszolgált ágazatok és az ökohatékonyabb gazdaság tevékenységére; úgy véli, hogy ezen nyersanyagok némelyike kiemelkedő fontossággal bír az ökohatékony technológiák bevezetésében és a környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges innovációban;

42.

megismétli, hogy a versenypolitikának hozzá kellene járulnia az átláthatóság, a nyílt szabványok és az interoperabilitás ösztönzéséhez annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy bármely piaci szereplő a fogyasztók és ügyfelek technológiai elszigetelődését okozza az energiaszektorban; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a verseny szintjét, mivel a piacok 90-es évek közepe óta tartó fokozatos megnyitása ellenére a három legnagyobb szereplő még mindig a villamosenergia-piac körülbelül 75 %-át, illetve a gázpiac több mint 60 %-át képviseli; felszólítja a Bizottságot a megfelelő verseny biztosítására az energiapiacon, hogy javítsa az innovációra nyújtott állami támogatást és a megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférést;

43.

kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az energiaügyi rendeleteket és irányelveket valamennyi tagállamban megfelelően ültessék át és helyesen alkalmazzák; felszólítja a Bizottságot, hogy legyen különösen éber, ha az árak az EU átlaga fölé emelkednek, mivel a magas árak torzítják a versenyt és károsítják a fogyasztókat;

44.

úgy véli, hogy a digitális egységes piac biztosításának az EU arra irányuló erőfeszítéseinek középpontjában kell állnia, hogy eredményeket érjen el a munkahelyteremtés, a növekedés és a beruházások terén; elismeri a versenypolitika szerepét az egységes digitális piac megvalósítására való törekvésben; úgy véli, hogy az európai jogszabályi keretnek gyorsan alkalmazkodnia kell a piaci fejleményekhez; felszólítja a Bizottságot annak a rendelkezésre álló versenyjogi eszközök felülvizsgálatára, hogy megállapítsa, megfelelnek-e a digitális kor követelményeinek; úgy véli, hogy „A balti-tengeri régióban az egységes digitális piac megteremtésére irányuló prioritások” című jelentésben meghatározott prioritásoknak az Unió egészére vonatkozó célkitűzésekké kell válniuk;

45.

üdvözli a versenypolitikáért felelős biztos bejelentését, hogy a Bizottság további vizsgálatokat indít a Google mobilszektorban ás általában a digitális piacon folytatott gyakorlataival kapcsolatban; sajnálja, hogy négyévnyi vizsgálódás és három kötelezettségvállalási javaslat ellenére a Bizottság nem ért el kézzelfogható eredményt a Google-lal szembeni trösztellenes ügy fő versenypolitikai aggályának rendezésében, mely aggály lényege, hogy a Google a keresési eredmények megjelenítése során kedvezményesen kezeli saját szolgáltatásait; hangsúlyozza, hogy amennyiben a Bizottság fenn kívánja tartani a digitális menetrendre vonatkozó stratégiájának hitelességét, az egyenlő feltételek megteremtése érdekében sürgősen meg kell oldania a Google-ügyet; sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottan minden azonosított aggállyal kapcsolatban, hozzon határozott, a megkülönböztetés elvén alapuló intézkedéseket a gyorsan változó és dinamikus digitális piacokon, például az online keresési és hirdetési piacokon tapasztalható versenyjogi jogsértések ellen, valamint találjon a kiegyensúlyozott, tisztességes és nyitott internetes keresési struktúra irányába mutató, hosszú távú megoldást;

46.

felkéri a Bizottságot, hogy összpontosítson a versenypolitikai eszközök és a piaci szakértelem mozgósítására, hogy azok adott esetben hozzájáruljanak a munkahelyteremtésre és növekedésre irányuló menetrendhez, beleértve a digitális egységes piac területét is; ebben az összefüggésben fontosnak tartja, hogy továbbra is dolgozzanak a versenypolitikai kérdések értékelésének gazdasági és jogi megközelítésén, és a Bizottság szélesebb körű tevékenységeit támogatva továbbfejlesszék a piacfelügyeletet;

47.

hangsúlyozza, hogy a szélessávú technológiák következő generációjában a korábbi monopóliumok megdöbbentő, 80 %-os piaci részesedéssel rendelkeznek; emlékeztet arra, hogy a tényleges verseny a hatékony beruházások legjobb hajtóereje, és maximális előnyt jelent a fogyasztók számára a választék, az árak és a minőség tekintetében; felszólítja tehát a Bizottságot, hogy előzetesen és utólagosan is megfelelően hajtsa végre az EU versenyszabályait, hogy megakadályozza a túlzott piaci koncentrációt és a piaci erőfölénnyel való visszaélést, mivel a versenykényszer a kulcsa annak, hogy a fogyasztók megfizethető áron magas színvonalú szolgáltatásokat vehessenek igénybe;

48.

hangsúlyozza, hogy nem valószínű, hogy a verseny korlátozása több szélessávú beruházást eredményez, még a távoli térségekben sem, mivel az alapvető szélessávú szolgáltatások teljes lefedettségét Európában egy olyan szabályozási kerettel érték el, amely biztosítja a domináns üzemeltetők hálózataihoz való hozzáférést;

49.

úgy véli, hogy a következő generációs szélessávú infrastruktúrába való befektetés egyértelműen létfontosságú a digitális gazdaság és társadalom megvalósításához, azonban a befektetések maximalizálása érdekében a távközlési politikának lehetővé kell tennie valamennyi szereplő számára a hatékony beruházást, tényleges hozzáférést biztosítva számukra a nem megsokszorozható hálózati eszközökhöz és a célnak megfelelő nagykereskedelmi hozzáférési termékekhez;

50.

felszólítja a Bizottságot, hogy döntéseit és szakpolitikai javaslatait pontos, releváns és független adatkészletek alapos és pártatlan elemzésére alapozza; kétségeinek ad hangot különösen azon adatok helyességével kapcsolatban, amelyeket arról mutattak be, hogy az EU globális összehasonlításban alulteljesít a nagysebességű szélessávú infrastruktúra terén, beleértve a végfelhasználónál jelentkező sebességet, az infrastrukturális beruházásokat és az ágazat pénzügyi helyzetét;

51.

emlékeztet arra, hogy a hálózatsemlegesség kiemelkedő fontosságú az internetszolgáltatások közötti megkülönböztetésmentesség biztosításához, valamint a verseny maradéktalan garantálásához;

52.

hangsúlyozza, hogy a digitális ágazatban a verseny előmozdítása, valamint a növekedés, a versenyképesség és az ágazatba vetett bizalom fokozása szempontjából elengedhetetlen az egységes digitális piac szétaprózottságának többek között a piac kulcsfontosságú ágazataiba való belépést gátló meglévő akadályok jellegének kivizsgálása révén történő leküzdése, a nyitott internet garantálása, valamint – annak biztosítása érdekében, hogy minden internetes forgalmat egyenlő módon, megkülönböztetés, korlátozás vagy beavatkozás nélkül kezeljenek – a hálózatsemlegesség uniós jogban történő rögzítése; azon a véleményen van, hogy a nyílt szabványok és az interoperabilitás hozzájárulnak a tisztességes versenyhez; hangsúlyozza, hogy olyan versenypolitikára van szükség, amely képes megfelelni a jövőbeli kihívásoknak, és figyelembe veszi az online értékesítés új módjait;

53.

hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes verseny ösztönzésére irányuló – többek között a digitális egységes piac, valamint a szolgáltatási ágazat egyéb aspektusainak fejlesztése révén történő – törekvéseknek mindig a fogyasztók és a kkv-k érdekeit kell szolgálniuk; ismételten hangsúlyozza, hogy az ilyen erőfeszítések bővítik a fogyasztók rendelkezésére álló választékot, és olyan környezetet alakítanak ki, amelyben a kkv-k és a mikrovállalkozások innovatívabban és kreatívabban tudnak fellépni; úgy véli, hogy a versenypolitika végrehajtása szempontjából alapvető jelentőségűek a szabályozók és a végrehajtásért felelős hatóságok félrevezető és tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni gyors fellépései;

54.

felszólítja a Bizottságot annak elemzésére, hogy hogyan lehet az európai jogba beilleszteni az egyre terjedő együttműködő fogyasztást; úgy véli, hogy a valamennyi érintett szereplő közötti tisztességes versenyt biztosító egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében szükséges ez a fajta kiigazítás;

55.

úgy véli, hogy az úgynevezett együttműködő fogyasztásban érintett vállalatoknak a hagyományos vállalkozásokkal azonos módon adót kell fizetniük és be kell tartaniuk a szabályozásokat, mivel ha nem teszik, az nemcsak a versenyt torzítja, hanem negatív költségvetési következményekkel is jár a tagállamok államháztartására nézve;

56.

hangsúlyozza, hogy az erőfölényben lévő cégek magatartásának hatékony ellenőrzése, valamint a visszaélésekre adott gyors válaszok különösen fontosak, mivel az illegális gyakorlatok ahhoz vezethetnek, hogy a kis és innovatív versenytársak idő előtt elhagyják a piacot;

57.

megjegyzi, hogy az együttműködő fogyasztás szabályozatlansága tisztességtelen előnyhöz juttat néhány vállalatot, miközben csökkenti a befektetés ösztönzését az érintett ágazatokban;

58.

felszólítja a tagállamokat, hogy a tisztességes verseny fellendítése és a közhatóságok számára a legelőnyösebb ár-érték arány biztosítása érdekében időben hajtsák végre az új uniós közbeszerzési szabályokat, többek között a szerződés tárgyával kapcsolatos kritériumokra – köztük a társadalmi, környezetvédelmi és innovatív jellemzőkre – vonatkozó rendelkezéseket, valamint az e-közigazgatásra, az e-közbeszerzésre és a részekre bontásra vonatkozó rendelkezéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon ezek lehető legteljesebb mértékű alkalmazásáról annak érdekében, hogy leküzdje az ajánlattételi összejátszásból, a piaci erőfölénnyel való visszaélésből, a megkülönböztetésből és a kkv-k hozzáférésének hiányából fakadó versenytorzulásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy intézkedéseit illessze globális keretbe, összekapcsolva az Európán belüli uniós versenypolitikát az Unión kívüli közbeszerzési piacok megnyitásának támogatásával;

59.

hangsúlyozza a vállalkozásoknak, különösen a kkv-knak, valamint a közhatóságoknak szóló részletes és világos bizottsági útmutató fontosságát, hogy azok könnyebben megértsék a legutóbb elfogadott közbeszerzési jogszabályt és különösen az abban kínált rugalmas lehetőségeket;

60.

felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan ellenőrizze a közbeszerzési piaci beszerzések központosítását az összejátszás és a vásárlóerő túlzott mértékű koncentrációjának elkerülése, valamint a kkv-k piacra jutási lehetőségeinek megőrzése érdekében, összhangban az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglaltakkal;

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy a főigazgatóságain és ügynökségein keresztül lebonyolított közbeszerzési eljárások során több kis értékű és 193 000 EUR feletti szerződést ítéljen oda ahelyett, hogy szinte kizárólag keretszerződéseket alkalmazna, amelyek megakadályozzák a közbeszerzési piac európai kkv-k számára történő megnyitását, mivel csak a döntéshozatali központok közelében lévő nagyvállalatok és konzorciumok érdekeit szolgálják;

62.

negyedik egymást követő alkalommal hív fel a bankszektornak állami támogatásokat nyújtó válságszabályozási rendszer gyors megszüntetésére; elismeri, hogy a Bizottság 2013. augusztusi, bankokról szóló közleménye nem elégséges az európai adófizetők védelméhez és a bankoknak adható támogatás összegének korlátozásához; hangsúlyozza, hogy a bankrendszernek nyújtott állami támogatás nem növelte a hitelkínálatot, és a bizalmat sem állította helyre; sürgeti a Bizottságot, hogy az európai bankpiacokon a verseny fokozása érdekében tartsa fenn a bankszektor szoros felügyeletét, maximalizálva ezzel az uniós polgárok számára jelentkező hasznot; hangsúlyozza, hogy amint a bankszektor számára lehetséges, vissza kell térni az állami támogatások ellenőrzésének hagyományos alkalmazásához;

63.

kiemeli, hogy a kartellekkel szembeni fellépés hozzájárul ahhoz, hogy átláthatóbb legyen a pénzügyi szolgáltatások ágazata;

64.

sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem hozott intézkedéseket a magánbankok szerkezetátalakítása során elkövetett visszaélések kezelésére, beleértve azokat is, amelyek a kisbetéteseket és a pénzügyi eszközök, például elsőbbségi részvények kisbefektetőit érintették, amely eszközöket gyakran az uniós jogszabályoknak való teljes körű megfelelés nélkül hoztak forgalomba;

65.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a pénzügyi szektort annak érdekében, hogy fokozza a versenyt és a befektetők és fogyasztók védelmét az európai bank- és befektetési piacon; megjegyzi, hogy a bankszektor konszolidálása oly mértékben megnövelte számos pénzügyi vállalkozás piaci részesedését, hogy az a válság előtti szintnél magasabbra emelkedett, és a pénzügyi befektetési szektor ezzel egyidejűleg úgy nőtt, hogy ez nem járt semmilyen haszonnal a reálgazdaság számára az Unióban; úgy véli, hogy egy teljes mértékben működőképes egységes piac fenntartásához egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a pénzügyi szektor szereplői között, illetve intézkedéseket kell hozni az átláthatóság csökkenésének és a kartellszerű konstrukciók kialakulásának elkerülése érdekében;

66.

elismeri, hogy az állami támogatások ellenőrzése a válság kitörése óta fontos szerepet tölt be a bajba jutott bankok szerkezetátalakítási és szanálási mechanizmusaként;

67.

meggyőződése, hogy a válság alatt az állami támogatások ellenőrzésének egyformán összpontosítania kell az egységes piacon a bankrendszer stabilizálására, valamint a hitelfeltételek nem tisztességes szegmentálódásának és a kkv-kkal szembeni megkülönböztetés felszámolására;

68.

úgy véli, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kell azt a lehetőséget, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatást a kkv-knak nyújtott hitelezéshez kösse;

69.

úgy véli, hogy a banki szabályozásnak figyelembe kellene vennie, hogy a kis intézmények kevesebb forrással rendelkeznek megfelelésük biztosítására, és így a szabályozásnak a nagy bankoknak kedvező torzulások elkerülése érdekében a lehető legegyszerűbbnek kell lennie;

70.

sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a bankszektorban azokat a piacokat, ahol a koncentráció nagy vagy növekszik, különösen a válságra reagáló szerkezetátalakítás következményeként; emlékeztet arra, hogy az oligopolisztikus piacok különösen hajlamosak a versenyellenes gyakorlatokra; tart attól, hogy ez a koncentráció végső soron a fogyasztók kárára válhat;

71.

sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy mielőtt a bankok állami támogatásban részesülnek, a más vállalkozásokban lévő részesedéseiket eladják, csökkentve ezzel az adófizetők terhét;

72.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a kártyás elektronikus fizetés piacának szétaprózódására, többek között az olyan helyzetekre, amikor a fogyasztó egy másik tagállamba költözés esetén elveszíti a szolgáltatását;

73.

üdvözli az EUB versenyellenes hitelkártyadíjakról szóló 2014. szeptember 11-i ítéletét, valamint a Bizottság annak biztosítása iránti sikeres fellépését, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások ágazatára vonatkozó szabványosítási folyamatok ne befolyásolják a piacra lépést és az innovációt; fenntartja a Parlament álláspontját, amely szerint a fogyasztóknak okozott szükségtelen költségek csökkentése érdekében be kell vezetni a kártyás fizetési díjak felső határát; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a mobil fizetések szabványosításának feltérképezésére irányuló munkát, egyidejűleg azt is biztosítva, hogy semmilyen esetleges fellépés ne zárja ki az új belépőket, vagy ne kedvezzen az erőfölénnyel rendelkező szereplőknek, és a szabályozási keret technológiailag semleges legyen a jövőbeni technológiai fejlesztések elősegítése érdekében;

74.

úgy véli, hogy az ezen ágazaton belüli fejleményekkel járó externáliákat gondosan figyelemmel kell kísérni; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi szabályozás egységesítése következtében az egyenlő versenytársak között eltérő normák alakulnak ki;

75.

megemlíti azt a lényeges előrelépést, amelyet 2008 óta értek el a pénzügyi szektor szabályozása terén; hangsúlyozza, hogy továbbra is foglalkozni kell az olyan pénzügyi intézmények problémájával, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy csődbe menjenek, és emiatt továbbra is implicit támogatásban részesülnek; úgy véli, hogy az új uniós pénzügyi szabályozás versenyre vonatkozó szempontjainak átfogó elemzését be kellene építeni a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok hatásvizsgálatáról és áttekintéséről szóló ECON-jelentésbe annak biztosításához, hogy az uniós bankok minden körülmények között versenyképesek legyenek a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben;

76.

aggodalmának ad hangot a tagállamokban a társasági adót érintő lehetséges illegális gyakorlatok miatt, és felszólítja a Bizottságot, hogy az összes rendelkezésére álló bizonyíték felhasználásával mihamarabb zárja le az adómegállapítások kapcsán jelenleg zajló vizsgálatait; kéri, hogy kezeljék kiemelten az adócsökkentések vizsgálatát, amelyek a nem megengedett állami támogatás egyik formájának minősülhetnek; hangsúlyozza, hogy a belső piac integritásához, az államháztartás teherbíró képességéhez és az egyenlő versenyfeltételekhez elengedhetetlen a tisztességes adóverseny;

77.

rámutat arra, hogy az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (International Consortium of Investigative Journalists) közzétette az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumokat; üdvözli, hogy a versenypolitikáért felelős biztos kötelezettséget vállalt a tagállamok feltételes adómegállapítási gyakorlatainak és azok uniós versenyjoggal való összeegyeztethetőségének alapos és független kivizsgálására; megállapítja, hogy néhány vállalat adókikerülése torzítja a versenyt az egységes piacon; sürgeti a Bizottságot, hogy teljes éberséggel hajtsa végre az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályokat;

78.

felhívja a Bizottság elnökét, hogy biztosítsa a tagállamok feltételes adómegállapítási gyakorlataival kapcsolatban a versenypolitikáért felelős biztos vezetése alatt folyó jelenlegi és jövőbeli vizsgálatok függetlenségét; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet tájékoztassák a vizsgálatokban elért eredményekről, azok átlátható és független lefolytatásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy megállapításairól a lehető leghamarabb nyújtson be jelentést; emlékeztet a versenypolitikáért felelős biztos azon kötelezettségvállalására, hogy a tények összegyűjtése után mérlegeli a vállalatok államilag ösztönzött, agresszív adóelkerülési gyakorlatainak a versenyt érintõ átfogóbb következményeit, és szükség esetén kiterjeszti a vizsgálatot;

79.

felszólítja a Bizottságot, hogy a közös agrárpolitika közelgő reformjának keretében vizsgálja meg az átutalt pénzösszegekre vonatkozó társfinanszírozást, valamint kéri a versenyképességre irányuló EFA-intézkedések egyszerűsítését és az EFA-együtthatók versenyjogi szempontból semleges felülvizsgálatát a köztes kultúrák és a nitrogénmegkötő növények vonatkozásában;

80.

felhívja a Bizottságot, hogy az EU élelmiszerszektorában a modern kiskereskedelem által a választékra és az innovációra gyakorolt gazdasági hatás legutóbbi felülvizsgálatát követően vizsgálja meg a piacot olyan mértékben meghatározó nagy szupermarketek lehetséges hatását, hogy együttes vásárlóerejük torzítja a versenyt az ellátási láncokban, mind Európában, mind a fejlődő világban;

81.

megállapítja, hogy a nemzeti szabályozás miatt ez az ágazat nem egységes; üdvözli, hogy az uniós versenypolitika közreműködik a piacra lépés mesterséges akadályainak megszüntetésében;

82.

kéri, hogy az átmeneti árképzéssel járó esetek megítélése során fordítsanak különleges figyelmet az innovatív gyógyszerekre és orvosi eljárásokra;

83.

megjegyzi, hogy a versenypolitika szerepet játszhat a generikus gyógyszerekhez való hozzáférés javításában;

84.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyenlő feltételeket, ami valamennyi közlekedési módban lehetővé teszi a szabad, ugyanakkor tisztességes versenyt; mindazonáltal úgy véli, hogy ennek kapcsán megfelelően figyelembe kell venni a közlekedésjog számos nemzeti sajátosságát; hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúra elengedhetetlen a természetes és jogi személyek megélhetése és jólléte szempontjából, különösen a ritkán lakott területeken és a távoli fekvésű szigeteken;

85.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket a tisztességes verseny és a jobb minőségű szolgáltatások garantálása érdekében egyrészt a vasúti ágazatban, másrészt a kikötői és repülőtéri hálózatok vezetésében, különösen akkor, ha e hálózatokat egy központi kormányzati monopólium kezeli; hangsúlyozza, hogy a verseny nem feltétlenül jár együtt a meglévő szolgáltatások privatizálásával; felszólítja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fuvarozók ne éljenek vissza erőfölényükkel bizonyos repülőtereken;

86.

úgy véli, hogy az európai közlekedési ágazat versenyképességének javítása érdekében a Bizottságnak tovább kellene erősítenie a versenypolitika és a közlekedéspolitika közötti kapcsolatokat, és tovább kellene lépnie az egységes közlekedési piac kiteljesítése felé;

87.

sürgeti a Bizottságot, hogy fejezze be az egységes európai vasúti térség megvalósítását, biztosítsa a pályahálózat-üzemeltetők és a vasúti vállalkozások közötti pénzáramlások teljes átláthatóságát, és győződjön meg arról, hogy minden tagállam erős és független nemzeti szabályozó hatósággal rendelkezik-e;

88.

hangsúlyozza, hogy a vasúti áruszállításban az egységes piacot hátrányosan érinti az uniós jog tagállamok általi helytelen vagy nem teljes körű átültetése, valamint a határokon átnyúló mobilitást korlátozó szűk keresztmetszetek, amelyek ártanak a versenynek és a növekedésnek; felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a műszaki vagy piaci akadályok, így például a tagállamonként eltérő pályanyomtávok, az energiaellátás és a jelzőberendezések a versenyre vonatkozó szabályok megsértésének tekinthetők-e;

89.

felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson indokolással ellátott áttekintést annak ellenőrzése céljából, hogy mely légi fuvarozók részesülnek előnyben más szolgáltatókkal szemben különleges feltételek vagy az erőfölényükkel való állítólagos visszaélés révén bizonyos repülőtereken;

90.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok eltérő módon hajtják végre és érvényesítik a nemzetközi közúti közlekedésre vonatkozó szabályozásokat, például a kabotázsról és a pihenőidőről szóló rendeleteket, valamint aggódik a tágabb értelemben vett közlekedési szolgáltatásokon belüli potenciális szociális dömping miatt, és úgy véli, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozni kell;

91.

üdvözli a Bizottság nemzetközi autókölcsönző vállalatokat célzó kezdeményezését, amelynek célja, hogy véget vessen azoknak a gyakorlatoknak, amelyek miatt a fogyasztók nem férnek hozzá a rendelkezésre álló legkedvezőbb árakhoz, mivel azok a tartózkodás szerinti országtól függnek; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat nem helyénvaló megakadályozni abban, hogy a rendelkezésre álló legkedvezőbb árat válasszák, amikor az egységes piacon árukat vagy szolgáltatásokat vásárolnak;

92.

felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel az autóbérlési ágazat széttöredezettségével szemben, mivel jelenleg a nemzeti szabályozások nagyban növelik a határokon átnyúló mozgás költségeit, károsítva ezzel az egységes piacot;

93.

hangsúlyozza, hogy a versenyképes Unió ösztönzésére irányuló erőfeszítéseknek mindig a közérdeket kell szolgálniuk; elismeri a hatékony uniós versenypolitika és az alapvető közszolgáltatásokra irányuló nagyléptékű beruházások szükségessége közötti kapcsolatot, ideértve a közlekedési szolgáltatásokat is;

94.

sürgeti a Bizottságot, hogy tekintse át a nemzetközi sportszövetségek korlátozó és visszaélésszerű gyakorlatát, például hogy megtagadják tagjaiktól az olyan más sporteseményeken való részvétel jogát, amelyeket az adott szövetségek nem hagytak jóvá, továbbá hogy ha nem felelnek meg a szabályaiknak, egész életre megtiltják a sportolók, tisztviselők és edzők számára az olyan versenyeken való részvételt, mint az olimpiai játékok és a világbajnokságok;

95.

szorgalmazza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás egészüljön ki egy versenyről szóló fejezettel, amely rendelkezéseket tartalmaz az antitrösztre, az összefonódásokra, az állami tulajdonú vállalkozásokra, a támogatásokra és az egyenlőtlen piacra jutásra vonatkozóan; szorgalmazza, hogy az ilyen megállapodásokban szereplő intézkedésekről és a megállapodásokkal kapcsolatos problémákról és előrelépésekről a média semleges hangnemben tudósítson;

96.

elismeri és támogatja, hogy a Bizottságnak meg kell erősítenie a versenypolitika szerepét a nemzetközi gazdasági együttműködésben, a versenyhivatalokkal globális szinten folytatott együttműködésen keresztül is; emlékeztet arra, hogy az ilyen szabályozási és végrehajtási együttműködés segít biztosítani az egyenlő versenyfeltételeket a globális piacokon működő európai vállalatok számára;

97.

hangsúlyozza, hogy a globalizáció korában a versenyjogi elvek hatékony alkalmazásához elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés; ezért felhívja a Bizottságot, hogy határozottan mozdítsa elő a versenyjogi kérdésekben a nemzetközi együttműködést;

98.

felhívja a Bizottságot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy további harmadik országokkal is olyan versenyjogi megállapodásokat kössenek, amelyek lehetővé teszik a vizsgálatot folytató versenyhatóságok közötti információcserét; hangsúlyozza, hogy a Svájccal nemrég megkötött versenyjogi megállapodás mintaként szolgálhat az ilyen jellegű jövőbeni megállapodások számára;

99.

kiemeli, hogy a keretmegállapodás az üléseken való részvétel és a tájékoztatás tekintetében egyenlő bánásmódot ír elő a Parlament és a Tanács számára a versenypolitikával kapcsolatos jogszabályok vagy puha jog előkészítése tekintetében;

100.

kiemeli az Európai Parlament alapvető szerepét abban, hogy képviseli az európai fogyasztók érdekeit a versenyszabályok megfelelő végrehajtása során;

101.

üdvözli, hogy a Parlament társjogalkotói szerepet tölt be az antitrösztszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló irányelv tekintetében, és az ezen irányelvvel kapcsolatban folyó eljárásokat a versenyjogi kérdésekben folytatandó jövőbeli intézményközi együttműködés modelljének tekinti;

102.

megismétli, hogy a versenypolitika alakítása során a Bizottságnak elszámoltathatónak kell lennie, és követnie kell a Parlament állásfoglalásait;

103.

felhívja a biztost, hogy tartson rendszeres találkozókat az illetékes parlamenti bizottsággal/bizottságokkal, valamint a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának versenyjogi munkacsoportjával;

104.

úgy véli, hogy a Parlamentnek a versenypolitika területén együttdöntési hatáskörrel kellene rendelkeznie; sajnálja, hogy az EUMSZ 103. és 109. cikke a Parlamenttel csupán konzultációt irányoz elő; úgy véli, hogy ez a demokratikus deficit elfogadhatatlan; javasolja e deficit lehető leghamarabbi megszüntetését a versenypolitikára vonatkozó intézményközi megállapodások révén, illetve kijavítását a Szerződés következő változtatása során;

105.

kiemeli a versenypolitikáért felelős biztos szerepét a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzésében, valamint az egységes digitális piac, az energiapolitika, a pénzügyi szolgáltatások, az iparpolitika és az adócsalás elleni küzdelem terén;

106.

sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében dolgozzon ki iránymutatásokat és eljárásokat, biztosítva a hatékony felügyeletet a tekintetben, hogy a tagállamok feltételes adómegállapításai megfelelnek-e az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak;

107.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a versenyszabályoknak az antitröszt és a kartellek, az összefonódások és az állami támogatás terén történő hatékony végrehajtása iránt, megőrizve a piaci fejleményekkel összehangolt versenypolitikai eszközöket, ugyanakkor ösztönözve egy innovatív versenykultúra kialakulását is az Unióban és világszerte egyaránt;

108.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a legújabb antitrösztügyeket, és foglalkozzon a felvetett formai szempontokkal;

109.

felhívja a Bizottságot, hogy összehangolt módon dolgozzon ki az adóverseny területére vonatkozó javaslatokat, és nyújtsa be azokat a Tanácsnak;

110.

felszólítja a Bizottságot, hogy a továbbiakban is évente tegyen jelentést a Parlamentnek a versenypolitika alkalmazásával kapcsolatos fejleményekről és az általa gyakorolt hatásokról;

111.

üdvözli a biztos által a meghallgatása során tett kötelezettségvállalásokat, különös tekintettel a Parlamenttel folytatandó jövőbeli együttműködésre és a kapcsolatok megerősítésére;

112.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy határozottabban lépjen fel az aktív versenypolitika mint a szociális piacgazdaság alappillérének erősítése érdekében;

113.

úgy véli, hogy a közeljövőben a fogyasztók és a vállalkozások rendelkezésére kellene bocsátani egy esetgyűjteményt, amely versenyjogi közlönyként szolgálna;

114.

megállapítja, hogy sok tagállamban továbbra sem világos, hogy az európai fogyasztói központok finanszírozása jogszerűtlen állami támogatásnak minősül-e; aggódik, amiért következésképpen veszély fenyegeti e központok finanszírozását; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai fogyasztói központok további támogatásának garantálása érdekében minél előbb tájékoztassa a tagállamokat arról, hogy az ilyen finanszírozást be kell jelenteni;

115.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi politikai szinten vállaljanak kötelezettséget az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szigorú betartására;

116.

kéri egy közös, a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tudományos világ képviselőiből álló testület felállítását, amely a versenypolitika hosszú távú orientációját és továbbfejlesztését elemzi olyan jövőbe mutató ágazatokban, mint a digitális gazdaság vagy az energiaszektor;

117.

kéri, hogy fenntartások nélkül elemezzék, mi számít felelős nemzeti versenypolitikának, különösen a tisztességtelen adópolitikák, valamint a versenyt torzító adószabályozások és -mentességek szempontjából, hogy a jövőben hatékony intézkedéseket lehessen hozni az ilyen gyakorlatokkal szemben;

118.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti versenyhatóságoknak.