Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52012PC0360

    Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a biztosítási közvetítésről (átdolgozás)

    /* COM/2012/0360 final - 2012/0175 (COD) */

    52012PC0360

    Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE a biztosítási közvetítésről (átdolgozás) /* COM/2012/0360 final - 2012/0175 (COD) */


    INDOKOLÁS

    1.           A javaslat háttere

    A biztosítási közvetítésről szóló 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (IMD1)[1] az egyetlen uniós jogszabály, amely szabályozza a biztosítási termékek értékesítési pontjait a fogyasztók jogainak biztosítása érdekében. Az irányelvet 2002. december 9-én fogadták el, és a tagállamoknak 2005. január 15-ig kellett átültetniük. Az irányelv minimális harmonizációs eszköz, amely magas szintű elveket tartalmaz és a 27 tagállam lényegesen eltérő módon hajtotta azt végre. Az IMD1 felülvizsgálatának szükségességét már a Bizottság által 2005–2008 során elvégzett végrehajtási ellenőrzés is felismerte.

    A jelenlegi és közelmúltbeli pénzügyi zavarok kiemelték a hatékony fogyasztóvédelem fontosságát valamennyi pénzügyi ágazatban. 2010 novemberében a G20-országok arra kérték az OECD-t, a Pénzügyi Stabilitási Tanácsot (FSB) és más érintett nemzetközi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki közös elveket a pénzügyi szolgáltatások területén a fogyasztóvédelem erősítésére. A fogyasztóvédelemre vonatkozó magas szintű G20-elvek tervezete hangsúlyozza az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban levő valamennyi pénzügyi szolgáltató és ügynök megfelelő szabályozásának és/vagy felügyeletének szükségességét. Ezek az elvek azt mondják ki, hogy a fogyasztóvédelem összehasonlítható standardjainak mindig a fogyasztók előnyét kell szolgálniuk. Az IMD1 jelenlegi felülvizsgálatát ezen iránymutatásoknak és a kapcsolódó nemzetközi kezdeményezéseknek a tükrében kell vizsgálni.

    A feltőkésítés kockázati alapú megközelítését és a biztosítók felügyeletét szabályozó, 2009-ben elfogadott irányelv (Szolvencia II)[2] európai parlamenti vitája során az IMD1 felülvizsgálatára vonatkozó további konkrét kérést nyújtottak be. A Parlament néhány tagja és néhány fogyasztóvédelmi szervezet úgy gondolta, hogy a szerződők jobb védelmére van szükség a pénzügyi válság következtében, illetve javítani lehetne a különböző biztosítási termékek értékesítési gyakorlatát. Különösen komoly aggályokat fejeztek ki a befektetési elemeket is tartalmazó életbiztosítási termékek értékesítésének standardjaival kapcsolatban. Az ágazatok közötti összhang biztosítása érdekében az Európai Parlament azt kérte, hogy az IMD1 felülvizsgálata során vegyék figyelembe a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID II)[3] folyamatban levő felülvizsgálatát. Ez azt jelenti, hogy a befektetési elemeket is tartalmazó életbiztosítási termékek értékesítési gyakorlatának szabályozása esetében a felülvizsgált irányelvre (IMD2) vonatkozó javaslatnak ugyanolyan fogyasztóvédelmi standardoknak kell megfelelnie, mint a MiFID II-nek.

    1.1.        A javaslat célkitűzései

    A felülvizsgált irányelv (IMD2) hatékony módon kívánja javítani a lakossági biztosítási piac szabályozását. Célja egyenlő versenyfeltételek létrehozása a biztosítási termékek értékesítésében részt vevő valamennyi szereplő számára és a szerződők védelmének erősítése.

    A jelenlegi felülvizsgálat átfogó célkitűzései a következők: torzulásoktól mentes verseny, fogyasztóvédelem és piaci integráció. Konkrétan az IMD2 projektnek az alábbi módosításokat kell elérnie: az IMD1 alkalmazási körének kiterjesztése valamennyi értékesítési csatornára (pl. közvetlen biztosítók, gépjármű-bérbeadók stb.); az összeférhetetlenség meghatározása, kezelése és csökkentése; a jelen irányelv főbb rendelkezéseinek megsértésére vonatkozó közigazgatási szankciók és intézkedések harmonizálási szintjének növelése; a tanácsadás megfelelőségének és tárgyilagosságának javítása; annak biztosítása, hogy az értékesítők szakképesítése megfeleljen az értékesített termék összetettségének; a biztosítási piacokra történő, határokon átnyúló belépés eljárásainak az egyszerűsítése és közelítése az egész Unióban.

    1.2.        Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

    A javaslat célkitűzései összhangban vannak az Unió szakpolitikáival és célkitűzéseivel. A Szerződés rendelkezik a belső piac magas szintű fogyasztóvédelemmel történő létrehozását és működését célzó intézkedésekről, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadságáról.

    A jelen javaslatot a „fogyasztói lakossági csomag” részeként nyújtják be elfogadásra a befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló javaslattal és az ÁÉKBV V. javaslattal együtt. A PRIP-kezdeményezés célja a terméktájékoztatókkal összefüggő egységes horizontális megközelítés biztosítása a befektetési termékek és a befektetési elemeket tartalmazó biztosítási termékek (úgynevezett biztosítási PRIP-k[4]) tekintetében, illetve az IMD1 és a MiFID felülvizsgálata az értékesítési gyakorlatokra vonatkozó rendelkezéseket fog tartalmazni.

    Ezenkívül a javaslat összhangban van más uniós jogszabályokkal és szakpolitikákkal, illetve kiegészíti azokat különösen a fogyasztóvédelem, a befektetővédelem és a prudenciális felügyelet területén, mint például a Szolvencia II, MiFID II és a PRIP-kezdeményezés.

    Az IMD2 fogja szabályozni az értékesítési gyakorlatokat az olyan általános biztosítási termékektől kezdve, mint a gépjármű-biztosítás, az életbiztosítási kötvényekig terjedően valamennyi biztosítási termék vonatkozásában, ideértve azokat, amelyek befektetési elemeket is tartalmaznak, pl. befektetési egységhez kötött életbiztosítási termékek.

    Az IMD2 továbbra is egy „minimális harmonizációs” jogi eszköz jellemzőivel fog rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok további előírások bevezetéséről dönthetnek, amennyiben az fogyasztóvédelmi célokból szükséges. Az IMD1 minimális standardjainak esetében azonban jelentős szigorításra kerül sor. Az új irányelv egyes részeit 2. szintű intézkedések fogják megerősíteni a szabályoknak a MiFID rendelkezéseivel történő összehangolása érdekében: különösen a befektetési elemeket tartalmazó életbiztosítási szerződések értékesítését szabályozó fejezetben.

    2.           Az érdekeltekkel folytatott konzultációk eredménye és hatásvizsgálat

    A bizottsági szolgálatok az IMD felülvizsgálatával kapcsolatos számos kérdésben tanácsot kértek az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságtól (EBFH) (korábbi nevén CEIOPS). Az EBFH végső jelentését[5] 2010 novemberében készítette el. 2010–2011 során a bizottsági szolgálatok rendszeresen tanácskoztak a biztosítási ágazat és a fogyasztói szervezetek képviselőivel valamint a felügyeletekkel a közeljövőbeli felülvizsgálat megvitatása érdekében. Az IMD1 felülvizsgálatára vonatkozó nyilvános konzultációt a bizottsági szolgálatok 2010. november 26. és 2011. február 28. között folytatták le. A konzultáció eredményei alapján is megállapítható a felülvizsgálat bizottsági szolgálatok által felvázolt irányának széles körű támogatottsága[6]. 2010. december 10-én került sor az IMD2-vel kapcsolatos közmeghallgatásra. A vita központi kérdése az irányelv hatálya, a biztosítási közvetítőkre vonatkozó tájékoztatási előírások, az összeférhetetlenség, a határokon átnyúló kereskedelem, valamint a szakképzési követelmények voltak[7]. 2011. április 11-én megbeszélést szerveztek a tagállamok és az EBFH szakértőivel a nyilvános konzultáció eredményeinek, illetve az IMD2 lehetséges struktúrájának és tartalmának megvitatására. Ezeken a megbeszéléseken a részt vevő érintett felek nagy többsége támogatta az IMD1 felülvizsgálatának a bizottsági szolgálatok által felvázolt irányát.

    A Bizottság a jobb szabályozási politikával összhangban elvégezte a lehetséges szakpolitikai alternatívák hatásvizsgálatát. Különböző bizottsági szolgálatok által megrendelt több konkrét tanulmányt használtak fel a hatásvizsgálat elkészítéséhez. Először, a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság olyan tanulmány elkészítésével bízta meg a PricewaterhouseCoopers (PWC) céget, amely átfogó áttekintést ad arról, hogyan működik a biztosítások Unión belüli értékesítése. A jelentést 2011. júliusban véglegesítették és közzétették a Bizottság honlapján[8]. Másodszor, ez a javaslat figyelembe veszi a biztosítási termékek és biztosítási befektetési termékek értékesítési szabályainak lehetséges változásaiból adódó költségekre és haszonra vonatkozóan 2010-ben megrendelt tanulmány eredményeit[9]. Harmadszor, az Unióban nyújtott tanácsadási szolgáltatás minőségének értékelését célzó tanulmány megállapításait is figyelembe vették[10]. Egy negyedik tanulmányt is figyelembe vettek, amely a befektetői döntéshozatallal kapcsolatos különböző tényezők viselkedés alapú közgazdaságtani vonatkozásaival foglalkozott[11].

    A hatásvizsgálatban megvitatott szakpolitikai lehetőségeket különböző kritériumokkal összevetve értékelték, mint a piaci szereplők piaci integrációja, fogyasztóvédelem és bizalom, egyenlő versenyfeltételek a különböző piaci szereplők számára, valamint költséghatékonyság, azaz annak mértéke, ahogy ezek a választási lehetőségek a kívánt célkitűzéseket megvalósítják és a biztosítási piacok működését költséghatékony és eredményes módon megkönnyítik.

    Összességében az adminisztratív terheknek a PWC fent említett tanulmányában és az ágazati statisztikákban becsült mértéke a bizottsági szolgálatok általi átdolgozás után azt mutatja, hogy figyelembe véve az érintett vállalkozások nagy számát (nagyjából 1 millió), a javaslat viszonylag alacsony átlagos költséggel jár – körülbelül 730 euró vállalkozásonként.

    A hatásvizsgálatot 2012-ben fejezték be. Az Európai Bizottság hatásvizsgálati testületének ajánlásait különösen a kkv-kra kifejtett hatás tekintetében vették figyelembe. Például a jelenleg az irányelv hatálya alá nem tartozó, de a jelenlegi javaslat szerint hatálya alá kerülő kkv-közvetítők lényegében olyan vállalkozások, amelyeknek a fő üzleti tevékenysége nem biztosítási közvetítés (vagyis a közvetítés csak kiegészítő jellegű a fő üzleti tevékenységük – mint utazási ügynökség vagy gépjármű-bérbeadás – mellett). Ezekre a közvetítőkre egyszerűsített rendszer fog vonatkozni (bejelentési eljárás, a jelen javaslat 4. cikke), amely megközelítés arányos az általuk folytatott közvetítés kiegészítő jellegével. Általában arányos követelményeket bevezetésére került sor a kkv-k aggályai és a „egyszerűbb termékek, kevesebb szabály” elv figyelembevétele érdekében. Például néhány befektetési terméket életbiztosítási kötvényként csomagban értékesítenek. E termékek (befektetési elemeket [biztosítási befektetési termékeket vagy biztosítási PRIP-ket] tartalmazó életbiztosítási kötvények) értékesítési gyakorlatainak sokkal szigorúbb rendszerét vezetik be (VII. fejezet).

    3.           A javaslat jogi elemei

    3.1.        Jogalap

    A javaslat az EUMSZ 53. cikkének (1) bekezdésén és 62. cikkén alapul. A 2002/92/EK irányelv helyébe lép és a biztosítási közvetítőkre, valamint egyéb biztosításitermék-értékesítőkre vonatkozó nemzeti rendelkezések harmonizációjával foglalkozik. A hatálya alá von bizonyos kiegészítő értékesítőket és értékesítés utáni szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat, mint a kárrendezők és kárügyintézők. Tisztázza a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlását, valamint a székhely szerinti és a fogadó tagállam felügyeleti hatóságainak hatáskörét e tekintetben. E javaslat fő célja és tárgya azon nemzeti rendelkezések harmonizálása, irányításuk feltételeinek és felügyeleti keretüknek megállapítása, amelyek a biztosítási és viszontbiztosítási piacon jelen levő valamennyi értékesítő és más piaci szereplő üzletmenetének szabályait érintik.

    3.2.        Szubszidiaritás és arányosság

    A szubszidiaritás elve szerint (az EUSZ 5. cikkének (3) bekezdése) uniós szintű intézkedésre csak abban az esetben kerülhet sor, ha a kitűzött célokat a tagállamok önállóan nem képesek kielégítően megvalósítani, tehát a tervezett intézkedések nagyságrendje vagy hatásai miatt azok uniós szinten jobban megvalósíthatók.

    A felülvizsgálat által érintett kérdések többségével már az IMD1 jelenlegi jogi keretrendszere is foglalkozik. Ezenkívül a biztosítási piacok egyre inkább határokon átnyúló jellegűek. A vállalkozások és piaci szereplők e területen fennálló versenyfeltételeinek – akár az átláthatóságról, akár a fogyasztóvédelemről van szó – határokon átnyúlóan összehasonlíthatóaknak kell lenniük és jelenleg összességükben az IMD1 törzsét képezik. Most európai szintű cselekvésre van szükség, az IMD1 által meghatározott szabályozási keret frissítése és módosítása, valamint az annak végrehajtása óta a biztosítási piacokon bekövetkezett fejlemények figyelembevétele érdekében. Az integráció miatt az elszigetelt nemzeti beavatkozás jóval kevésbé lenne hatékony és a piacok töredezettségéhez vezetne, ami szabályozási arbitrázst és a verseny torzulását eredményezné.

    Az EBFH-nak kulcsfontosságú szerepet kell játszania az új uniós keret megvalósításában. Az EBFH-nak konkrét hatáskörökkel kell rendelkeznie a biztosítási piacok működésének javítása érdekében.

    A javaslat teljes mértékben figyelembe veszi az arányosság elvét, vagyis, hogy az uniós fellépésnek megfelelőnek kell lennie a célkitűzések elérésére és nem mehet túl azon, ami ennek biztosításához szükséges. Összeegyeztethető ezzel az elvvel, figyelembe veszi a kockán forgó közérdek és az intézkedések költséghatékonysága közötti helyes egyensúlyt: különösen a fogyasztóvédelem, a piacok hatékonysága és az ágazat költségei közötti egyensúly megtalálása volt a figyelem előterében ezen előírások megállapítása során.

    Erre az elvre tekintettel a javaslat megkülönbözteti a biztosítási termékek különböző értékesítési csatornáit, és az egyszerű biztosítási termékek értékesítőire vonatkozóan kevesebb teherrel járó nyilvántartási és szakképesítési követelményeket ír elő. Például az alacsony kockázatú, kiegészítő biztosítási termékeket értékesítőkre – mint a gépjármű-bérbeadók vagy az utazási irodák – egyszerűsített bejelentési eljárás vonatkozik a biztosítási közvetítők számára előírt nyilvántartásba vétel helyett. A javaslat emellett különbséget tesz az életbiztosítási termékek és az általános biztosítási termékek között a javadalmazás átláthatóságára vonatkozó követelmények tekintetében. Ezekre az arányossági intézkedésekre a különböző biztosítási termékekhez kapcsolódó eltérő szintű összetettség és fogyasztói kockázat figyelembevétele céljából, valamint annak érdekében kerül sor, hogy csökkenjenek a biztosítási termékeket értékesítő kkv-k adminisztratív terhei.

    3.3.        Az EUMSZ 290. és 291. cikkének való megfelelés

    A Bizottság 2009. szeptember 23-án az EBH, az EBFH és az EÉPH létrehozásáról szóló rendeletjavaslatokat fogadott el. Ezzel kapcsolatban a Bizottság hivatkozik az európai felügyeleti hatóságokat létrehozó rendeletek elfogadásakor az EUMSZ 290. és 291. cikkével összefüggésben tett nyilatkozataira, amelyek szerint: „A szabályozási standardok elfogadására vonatkozó eljárások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza a pénzügyi szolgáltatási ágazatnak a Lámfalussy-rendszerből eredő egyedi jellegét, amelyet az EUMSZ-hez csatolt 39. nyilatkozat is kifejezetten elismer. A Bizottság azonban súlyos kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és a végrehajtási intézkedések elfogadásakor betöltött szerepének korlátozása összhangban van-e az EUMSZ 290. és 291. cikkével.”

    3.4.        Hivatkozások más irányelvekre

    Mivel a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK irányelv (Szolvencia II) jelenleg még nem alkalmazandó, ez a javaslat a 73/239/EGK, a 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelvekben meghatározott fogalmakra hivatkozik. A 2009/138/EK irányelv hatályon kívül helyezi a 73/239/EGK, a 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelveket.

    3.5.        A javaslat részletes magyarázata

    I. fejezet – Hatály és fogalommeghatározások

    Az 1. cikk kibővíti az IMD1 hatályát, amely így magában foglalja a biztosítási szerződések biztosítók és viszontbiztosítók általi, biztosítási közvetítő bevonása nélkül történő értékesítését. Magában foglalja továbbá a biztosítók által vagy számára végzett kárügyintézési tevékenységeket, kárrendezést és szakértői kárbecslést.

    Az IMD1 hatálya alóli „de minimis” mentesség változatlan marad (biztosítási kötvények kiegészítő értékesítése áruk értékesítése mellett, 500 euró éves biztosítási díj alatt, valamint a mentesítést lehetővé tevő egyéb kritériumok teljesítése) azzal az eltéréssel, hogy az éves biztosítási díj határértéke arányosan 600 euróra növekedik (kevesebb, mint 2 euró/nap). A fent említett 2 eurós érték a szerződésenkénti és naponkénti biztosítási díj. Például, ha egy optikus kiegészítő biztosítást értékesít szemüvegekre, ez továbbra is az irányelv hatályán kívül marad.

    Biztosítási kötvényeknek szolgáltatások értékesítése mellett történő kiegészítő értékesítése a felülvizsgálat után az irányelv hatálya alá fog tartozni. Ide tartoznak például az utazási irodák által értékesített utazási biztosítási kötvények, gépjármű-bérbeadók és lízingcégek által értékesített általános biztosítási kötvények.

    A 2. cikk újrafogalmazza az IMD1 meghatározásait néhány változtatással és új fogalommeghatározással.

    · - A „biztosítási közvetítés” kibővül a hatály 1. cikkben szereplő kiterjesztésének befoglalásával és meghatározza, hogy a biztosítások gyűjtő weboldalai révén folytatott bizonyos tevékenységek biztosítási közvetítésnek minősülnek. A „bemutatási” tevékenység megszűnik. A „viszontbiztosítási közvetítés” hasonlóan módosul.

    · - A „ befektetési biztosítási termékek” meghatározása követi a befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló rendelet (PRIP-rendelet) „befektetési termék” meghatározását.

    · - A „szerződéses biztosítási közvetítő” meghatározása kibővül és magában foglalja a más biztosítási közvetítő felelőssége mellett tevékenykedő közvetítőket is.

    · - A „tanácsadás” a meghatározás szerint személyes ajánlás nyújtása valamely ügyfél számára kérésre vagy másképpen.

    · - A „szakmai ügyfél” meghatározása az információnyújtás alóli mentesség célját szolgálja.

    · - A „keresztértékesítési gyakorlat” a meghatározás szerint olyan gyakorlat, amelynek során két vagy több terméket összekapcsolva, egyetlen értékesítés során ajánlanak fel.

    · - A „feltételes megbízás’ a meghatározás szerint olyan megbízás, amelynek során a fizetendő összeg a megállapodott célok elérésén alapul.

    · - A „szoros kapcsolat” kapcsolt személyekkel kötött megállapodásokat jelent, valamint olyan megállapodásokat, amely érintheti a felügyeleti hatóság hatékony felügyeleti képességét.

    · - A „javadalmazás” a meghatározás szerint magában foglal nemcsak kifizetéseket (díjak, jutalékok stb.), hanem bármely típusú gazdasági előnyt is.

    · - A „székhely szerinti tagállam”, „fogadó tagállam”, „biztosítási közvetítő”, „viszontbiztosítási közvetítő” és ”tartós adathordozó” fogalmak meghatározása az egyértelműség érdekében módosul.

    II. fejezet – A nyilvántartásba vételre vonatkozó követelmények

    A 3. cikk az IMD1 nyilvántartásba vételre vonatkozó követelményeit nagymértékben változatlanul hagyja, de előírja az EBFH számára egyetlen elektronikus nyilvántartás létrehozását (nemzeti adatbázisok összekapcsolása), valamint előírja más személyekkel kötött bizonyos megállapodások nyilvánosságra hozatalát. Ez az egységes elektronikus nyilvántartás a nemzeti nyilvántartásokhoz kapcsolódó portálként működik majd. Emellett a nyilvántartásba vétel alól mentességet biztosít a bejelentési eljárás (lásd 4. cikk) hatálya alá tartozó személyek számára.

    III. fejezet – Bejelentési eljárás

    A 4. cikk egyszerűsített eljárást hoz létre, amely mentességet biztosít a fent említett nyilvántartásba-vételi eljárás alól a személyek két csoportja számára, lehetővé téve számukra a közvetítési tevékenységek folytatását egyszerű bejelentés révén. Ezek a személyek a következők:

    · - azok, akik a biztosítási közvetítési tevékenységet kiegészítő jelleggel végzik fő szakmai tevékenységük mellett és teljesítenek bizonyos egyéb feltételeket (például az utazási ügynökök). További általános feltétel, hogy a termékek más termék vagy szolgáltatás kiegészítőjeként szolgáljanak, ne foglaljanak magukban életbiztosítást vagy felelősségi kockázatot a járulékos fedezet kivételével, és

    · - azok, akiknek a tevékenysége a szakmai kárügyintézésre és kárrendezésre korlátozódik.

    A bejelentési eljárás főleg biztosítási termékeket értékesítő utazási ügynökökre és gépjármű-bérbeadókra, valamint kárrendezőkre és kárügyintézőkre vonatkozik.

    IV. fejezet – A szolgáltatásnyújtás és a letelepedés szabadsága

    Az 5., 6. és 7. cikk az IMD1 5. cikkének, a felülvizsgált MiFID-re vonatkozó javaslatnak és a luxemburgi jegyzőkönyvnek[12] a rendelkezéseit tükrözi. A székhely szerinti és a fogadó tagállam felügyeletei közötti feladatmegosztásról is szólnak, különösen olyan helyzetekben, amikor a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő nem teljesíti kötelezettségeit a székhely szerinti tagállamban folytatott üzleti tranzakció során.

    V. fejezet – Egyéb szervezeti intézkedések

    A 8. cikk az alábbi szakmai és szervezeti követelményeket határozza meg, amelyek magukban foglalják az IMD1 4. cikkét: megfelelő ismeretek és képességek birtoklása; jó hírnévvel rendelkezés; olyan szakmai felelősségbiztosítás és intézkedések megléte, amelyek védelmet nyújtanak arra az esetre, ha a közvetítő nem tudja a biztosítási díjat továbbítani a biztosító számára, vagy a kártérítés összegét megtéríteni, illetve a biztosítási díjat visszafizetni a biztosított számára. A cikk a folyamatos szakmai fejlődésre vonatkozó követelményeket is tartalmaz. Az arányos hatás elérése érdekében a közvetítési tevékenységet kiegészítő jelleggel folytató vállalkozásokra, valamint az olyan vállalkozásokra érvényes szabályok, mely vállalkozások tevékenységei a szakmai kárügyintézésre korlátozódnak, arányosak az értékesített termék összetettségével. Ennek megfelelően a 8. cikk nem teljes körűen alkalmazandó az ilyen közvetítőkre.

    A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a megfelelő ismeretek és képességek fogalmának meghatározására.

    A 9. cikk a közérdeket szolgáló szabályok közzétételéről szól. Ez a cikk módosult az IMD1 6. cikkéhez képest, és előírja a tagállamok számára a közérdeket szolgáló szabályok közzétételét, valamint előírja az EBFH számára az ilyen szabályokra vonatkozó információk összegyűjtését és közzétételét (a harmadik biztosítási irányelvvel kapcsolatos közérdeket szolgáló elvek tájékoztató jellegű bemutatása a szolgáltatásnyújtás szabadságáról és a biztosítási ágazatban a közérdeket szolgáló elvekről szóló 2000/C 43/03 számú bizottsági értelmező közleményben olvasható).

    A 10–12. cikk újrafogalmazza az illetékes hatóságokra, a tagállamok közötti információcserére és a panaszokra vonatkozó korábbi 7., 9. és 10. cikket.

    A 13. cikk az ügyfeleket érintő bíróságon kívüli vitarendezési eljárásokra vonatkozik, és megerősíti az IMD1 korábbi 11. cikkét azáltal, hogy a tagállamok számára előírja (és nem csak ösztönzi) eljárások létrehozását és a részvétel biztosítását azokban.

    A 14. cikk a közvetítők igénybevételének korlátozásáról szól. A cikk kiterjeszti a IMD1 korábbi 3. cikkének (6) bekezdését a viszontbiztosítási vállalkozásokra és a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőkre, és figyelembe veszi a bejelentési eljárást (lásd 4. cikk).

    VI. fejezet – Tájékoztatási előírások és üzletviteli szabályok

    A 15–20. cikk újrafogalmazza a közzétételi előírásokat, a nagy kockázatokra vonatkozó kivételt, a korábbi 12. cikk szigorúbb rendelkezéseit, valamint a korábbi 13. cikk tájékoztatási feltételeit. Ezek a cikkek az alábbi újabb rendelkezéseket is meghatározzák:

    · - a közvetítőkre vonatkozó alapelv, hogy az ügyfeleik legjobb érdekét szolgálva kell tevékenykedniük;

    · - hasonló tájékoztatási követelmények a biztosítókra vonatkozóan;

    · - a biztosítási közvetítők számára az ellenszolgáltatás alapjára és összegére vonatkozó tájékoztatás követelménye;

    · - a biztosítók és közvetítők értékesítési alkalmazottai változó mértékű javadalmazásának összegével kapcsolatos tájékoztatásra vonatkozó követelmény;

    · - kötelező „teljes körű tájékoztatási” rendszer az életbiztosítási termékek értékesítése esetében és opcionális rendszer (pl. az ügyfél kérésére) a nem életbiztosítási termékek értékesítése esetében ötéves átmeneti időszak során. Az ötéves átmeneti időszak után a teljes körű tájékoztatási rendszer automatikusan életbe lép nem életbiztosítási termékek értékesítése esetében is. Az átmeneti időszak során a javaslat különbséget tesz életbiztosítási és nem életbiztosítási termékek között. Az életbiztosítási termékek értékesítése esetében az ellenszolgáltatás (jutalék) általában magasabb. Ezenkívül az életbiztosítási termékek közelebb állnak a befektetési termékekhez, és ilyen termék megvétele hosszú távú befektetést jelent. Nem életbiztosítási termékek esetében a helyzet eltérő. Az ellenszolgáltatás általában alacsonyabb (a jutalék körülbelül a biztosítási díj 5–10 %-a) és a termék kevesebb kockázatot rejt magában. A legtöbb uniós tagállamban a fogyasztók nagyon könnyen és megfizethető módon átválthatnak másik, helyettesítő termékre.

    · - a biztosítók és közvetítők kötelezettsége, hogy a szerződés megkötése előtt elégséges tájékoztatást nyújtsanak az ügyfél számára a biztosítási termékről, ami alapján megalapozott döntést tud hozni;

    · - előírás az EBFH számára, hogy a szigorúbb nemzeti rendelkezésekről kapott információkat közölje a biztosítókkal, közvetítőkkel és fogyasztókkal; és

    · - a tartós adathordozón nyújtandó tájékoztatásra vonatkozó általános kötelezettség alóli további mentességek.

    A fogyasztóvédelem magasabb szintjének elérése tekintetében ezek a rendelkezések nagyobb átláthatóságot biztosítanak, mint az eredeti irányelv (2002/92/EK) a közvetítő díjazásának jellege, összetétele és összege vonatkozásában, és egyértelműsítik a megbízó és a megbízott közötti kapcsolatot, ideértve ennek a tanácsadásra gyakorolt megengedett hatását. Az utóbbi években a fogyasztóvédelem területén jelentős előrelépés történt, és ma már a fogyasztók egyre több információt kérnek és egyre inkább költségtudatosak. A teljes ár különböző elemeire vonatkozó tájékoztatás – ideértve a közvetítő díjazását – lehetővé teszi az ügyfelek számára a választást a biztosítási fedezet, a kapcsolt szolgáltatások (például ha a közvetítő kárügyintézést végez) és az ár alapján. Ez biztosítja továbbá a megfelelő költséghatékony termékeket és közvetítői szolgáltatásokat a fogyasztók számára. Az ellenszolgáltatással kapcsolatos kötelező tájékoztatás pozitív hatással lesz a biztosítási termékek értékesítésében fennálló versenyre, mivel biztosítja, hogy a fogyasztók szélesebb körű információkat kapjanak a termékekről és a költségekről, valamint a lehetséges összeférhetetlenségről. A fogyasztók könnyebben össze fogják tudni hasonlítani a biztosítási fedezeteket és árakat a különböző értékesítési csatornákon keresztül értékesített termékek között. Több uniós tagállam már előírja az ellenszolgáltatásra vonatkozó tájékoztatást bizonyos biztosítási termékek esetében, és a MiFID II ezt a befektetési termékek esetében elő fogja írni. Ez az újabb tájékoztatás teljesebb körű információt nyújt a fogyasztók számára arról, milyen szolgáltatásokat nyújt a közvetítő és ennek milyen költségei vannak. Az ellenszolgáltatásra vonatkozó tájékoztatást azonban olyan módon kell megvalósítani, hogy lehetővé tegye az összehasonlítást a közvetítők és a közvetlen biztosítók között. A fedezet árára és az értékesítés költségeire vonatkozó tájékoztatás biztosítja az összehasonlíthatóságot. Az összeférhetetlenség elkerülése érdekében a biztosítóknak tájékoztatást kell adniuk különösen az alkalmazottak termékek értékesítéséből származó, változó mértékű javadalmazása kiszámításának alapjáról. Emellett ezek a rendelkezések a határokon átnyúló biztosítási közvetítői szolgáltatásnyújtás egyes főbb problémáival foglalkoznak: a jogbiztonság és összehasonlíthatóság hiánya. Jobban összehangolt jogi keretek esetében a közvetítők és ügyfeleik könnyebben tudnak határokon átnyúló biztosítási termékeket értékesíteni vagy venni. A jobb tájékoztatás elősegíti a termékek és értékesítési csatornák közötti összehasonlítást (a fent említett módon), ami manapság különösen nehéz határokon átnyúló kereskedelem esetében.

    A 21. cikk új rendelkezést tartalmaz az árukapcsolásra, és előírja, hogy az ügyfelet tájékoztatni kell arról, hogy a termékeket külön is meg lehet venni, valamint erre vonatkozóan bizonyos tájékoztatást kell adni számára. Ezenkívül előírja az EBFH számára, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az ilyen gyakorlatok felügyeletére és azokat később aktualizálja.

    VII. fejezet – További fogyasztóvédelmi előírások a biztosítási befektetési termékekkel kapcsolatban

    A 22. cikk ezen további rendelkezések hatályára vonatkozik és meghatározza, hogy a biztosítási közvetítőre vagy biztosítókra akkor alkalmazandók, amikor azok biztosítási befektetési termékeket értékesítenek.

    A 23. cikk további összeférhetetlenségi rendelkezéseket tartalmaz, amelyek előírják az ilyen összeférhetetlenség megállapítását. Ez a cikk felhatalmazza a Bizottságot, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén

    · - határozza meg az ilyen összeférhetetlenség megállapításához, megelőzéséhez, kezeléséhez és az arra vonatkozó tájékoztatáshoz szükséges lépéseket; és

    · - állapítson meg kritériumokat az összeférhetetlenség azon típusainak a meghatározására, amelyek sérthetik az ügyfelek érdekeit.

    A 24. cikk a MiFID II. [23.] cikkén alapul, tartalmazza a MiFID II-ben előírt követelményeket, miszerint

    · - becsületes, tisztességes és szakszerű módon kell tevékenykedni az ügyfelek legjobb érdekében;

    · - biztosítani kell a tisztességes, egyértelmű és nem félrevezető tájékoztatást;

    · - tájékoztatást kell nyújtani a biztosítókról és közvetítőkről, valamint azok szolgáltatásairól (különösen arról, hogy a tanácsadást független alapon végzik-e), a piaci elemzések köréről (arról, hogy folyamatos megfelelőségértékelést végeznek-e), a javasolt termékekről és befektetési stratégiákról, valamint a költségekről.

    Azt is meghatározza, hogy milyen alapon lehet a tanácsadást függetlennek nyilvánítani, ideértve a piaci termékek értékelésére vonatkozó követelményt, valamint az előírást, hogy nem lehet ellenszolgáltatást elfogadni harmadik felektől.

    A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e cikk betartásának biztosítására.

    A 25. cikk meghatározza, hogyan kell értékelni a megfelelőséget és alkalmasságot, és előírja információk kérését az ügyféltől. Tanácsadás nélküli értékesítés esetében a közvetítő vagy a vállalkozás köteles információt kérni az ügyféltől arról, hogy az ügyfél milyen ismerettel és tapasztalattal rendelkezik annak meghatározásához, hogy a termék megfelelő-e számára. Tanácsadással nyújtott értékesítés esetében információk kell kérnie az ügyfél pénzügyi helyzetéről és befektetési céljairól a megfelelőség meghatározása érdekében. Amennyiben egy termék nem megfelelő vagy nem alkalmas, akkor figyelmeztetnie kell erre az ügyfelet. Az értékesítőnek nyilvántartást is kell vezetnie azokról a feltételekről, amelyekkel szolgáltatásokat nyújt az ügyfelek számára és jelentéseket kell biztosítania az ügyfélnek. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el e cikk betartásának biztosítására.

    VIII. fejezet – Szankciók

    A 26. cikk előírja a tagállamok számára, hogy az illetékes hatóságok hatékony, arányos és elrettentő erejű közigazgatási szankciókat és intézkedéseket foganatosítsanak az irányelv alapján meghozott nemzeti rendelkezések megsértése esetére.

    A közigazgatási szankciókat és intézkedéseket azokra a természetes és jogi személyekre kell alkalmazni, akik a nemzeti törvények szerint felelősek a jogsértésért.

    Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni valamennyi szükséges vizsgálati hatáskörrel, és határokon átnyúló esetekben együtt kell működniük.

    A 27. cikk előírja a jogsértés esetében alkalmazott szankciók vagy intézkedések közzétételét.

    A 28. cikk meghatároz bizonyos jogsértéseket, valamint felsorolja a közvetítőkre vonatkozó közigazgatási szankciókat, ideértve a nyilvántartásba vétel visszavonását, a vezetői feladatok ellátásáért felelős személyek eltiltását, valamint pénzügyi szankciókat, amelyek mértéke elérheti a jogsértéssel elért nyereség kétszeresét, amennyiben a nyereség meghatározható.

    Ez a javaslat nem foglalkozik büntetőjogi szankciókkal.

    A 29. cikk meghatározza a szankciók és intézkedések meghozatala során figyelembe veendő tényezőket, ideértve a jogsértéssel elért nyereséget; a harmadik feleknek okozott veszteséget, valamint a felelős személy együttműködésének a szintjét, valamint előírja az EBFH számára iránymutatások kiadását a szankciók tekintetében. Ez a cikk a közvetítőkre vagy vállalkozásokra vonatkozó szankciók és intézkedések közzétételét is előírja a szankciók indoklásával együtt.

    A 30. cikk hatékony mechanizmusokat ír elő, amelyek ösztönzik a jogsértések bejelentését és biztosítják a megfelelő védelmet a bejelentők és személyes adataik számára, valamint a jogsértésért állítólagosan felelős természetes személyek adatainak védelmét.

    A 31. cikk előírja a jogsértések összesített adatait tartalmazó éves jelentések készítését az EBFH számára, valamint az ilyen információk EBFH általi közzétételét. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy erre vonatkozó végrehajtási technikai standardokat fogadjon el, amelyeket az EBFH dolgoz ki és nyújt be a Bizottságnak [6] hónappal az irányelv közzététele után.

    IX. fejezet – Záró rendelkezések

    A 32–39. cikk újrafogalmazza (és adott esetben aktualizálja) az IMD1 záró rendelkezéseit a bírósághoz fordulás jogával, az átültetéssel és hatálybalépéssel, a korábbi jogszabályok hatályon kívül helyezésével és a címzettekkel kapcsolatban. Ezenkívül a 33. és 34. cikk meghatározza azokat a feltételekkel, amelyek alapján a Bizottság felhatalmazást kap az irányelvben meghatározott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására; a 35. cikk rendelkezik az irányelv hatálybalépése utáni, Bizottság általi felülvizsgálatának és értékelésének a folyamatáról. A felülvizsgálat figyelembe veszi mindenekelőtt a 17. cikk (2) bekezdése szerinti közzétételi szabályoknak a nem-életbiztosítások azon közvetítőire gyakorolt hatását, amelyek kis- és középvállalkozások.

    4.           KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

    Az e javaslatot kísérő pénzügyi kimutatás a Bizottságot érintő költségvetési vonzatokat is értékeli. A javaslat konkrét költségvetési vonzatai az EBFH-hoz rendelt feladatokkal kapcsolatosak a javaslathoz csatolt jogalkotási pénzügyi kimutatás szerint.

    A javaslatnak a Közösség költségvetését érintő vonzatai vannak.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    2012/0175 (COD)

    Javaslat

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

    a biztosítási közvetítésről

    (átdolgozás)

    (EGT-vonatkozású szöveg)

    AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

    tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Ö Európai Unió működéséről szóló Õ szerződésre és különösen annak 47. Ö 53. Õ cikke (21) bekezdésére és 55 Ö 62 Õ. cikkére,

    tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

    ò új szöveg

    a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

    ê 2002/92/EK

    tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

    ò új szöveg

    az európai adatvédelmi biztossal folytatott konzultációt követően,

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    a Szerződés 251. cikkében megállapított ð rendes jogalkotási ï eljárásnak megfelelően ð keretében ï,

    mivel:

    ò új szöveg

    (1)       A biztosítási közvetítésről szóló, 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[13] jelentősen módosítani kell. Az áttekinthetőség érdekében az irányelvet át kell dolgozni.

    (2)       Mivel a javaslat fő célkitűzése és tárgya az említett területekkel kapcsolatos nemzeti rendelkezések harmonizálása, a javaslatnak az EUMSZ 53. cikkének (1) bekezdésén és 62. cikkén kell alapulnia. Az irányelv, mint forma, megfelelő ahhoz, hogy az irányelv által lefedett területeken a végrehajtási intézkedéseket szükség szerint kiigazítsák az adott piac és jogrendszer meglévő sajátosságai szerint minden egyes tagállamban. Az irányelvnek célja továbbá a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítési tevékenység – ideértve a szakmai kárügyintézést és a kárrendezést – folytatására vonatkozó nemzeti szabályok összehangolása, ezért alapul továbbá a Szerződés 53. cikkének (1) bekezdésén. Emellett, mivel az Unió egész területén szolgáltatást nyújtó ágazatról van szó, az irányelvnek alapját jelenti továbbá a Szerződés 62. cikke.

    ê 2002/92/EK (1) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    (3)       A biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítők központi szerepet töltenek be a biztosítási és a viszontbiztosítási termékek értékesítésében az Közösségben Ö Unióban Õ.

    ê 2002/92/EK (2) preambulumbekezdés

    A biztosítási ügynökök és alkuszok (korábbi ISIC 630 csoport) tevékenységével összefüggésben a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását segítő intézkedésekről és különösen az említett tevékenységekre vonatkozó átmeneti intézkedésekről szóló, 1976. december 13-i 77/92/EGK tanácsi irányelv[14] jelentette az első lépést, amely elősegítette a biztosítási ügynöki és alkuszi tevékenységgel összefüggésben a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását.

    ê 2002/92/EK (3) preambulumbekezdés

    Mindaddig a 77/92/EGK irányelvet kellett alkalmazni, amíg a biztosítási ügynöki és alkuszi tevékenység megkezdésére és folytatására vonatkozó nemzeti szabályok összhangba hozására vonatkozó rendelkezések hatályba nem léptek.

    ê 2002/92/EK (4) preambulumbekezdés

    A biztosítási közvetítőkről szóló, 1991. december 16-i 92/48/EGK bizottsági ajánlást[15] a tagállamok nagymértékben követték, és ez az ajánlás segített abban, hogy a biztosítási közvetítőkre vonatkozó szakmai követelmények és nyilvántartásuk tekintetében a nemzeti szabályozások közelebb kerültek egymáshoz.

    ê 2002/92/EK (9) preambulumbekezdés

    ð új szöveg

    (4)       Ügynökként, alkuszként és „bankbiztosítási” közvetítőként, ð biztosítóként, utazási irodaként és gépjármű-bérbeadóként ï biztosítási termékeket többfajta személy és intézmény értékesíthet. A közvetítők egyenlő kezelése és a fogyasztók védelme megköveteli ezen irányelv alkalmazását mindezen személyek és szervezetek vonatkozásában.

    ò új szöveg

    (5)       A 2002/92/EK irányelv alkalmazása megmutatta, hogy számos rendelkezés további pontosítást igényel a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítés elősegítése érdekében, valamint a fogyasztóvédelem megköveteli az irányelv hatályának a kiterjesztését valamennyi biztosítási termék értékesítésére, függetlenül attól, hogy biztosítási közvetítők vagy biztosítók nyújtották őket. Az értékesítési, értékesítés utáni és kárügyintézési folyamataik tekintetében a biztosítási termékeket közvetlenül értékesítő biztosítóknak a biztosítási ügynökökhöz és brókerekhez hasonlóan az új irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

    (6)       Annak biztosítása érdekében, hogy ugyanolyan szintű védelem álljon fenn függetlenül attól, hogy a fogyasztók milyen csatornákon keresztül vásárolnak biztosítási terméket (akár közvetlenül a biztosítótól, akár közvetve egy közvetítőtől), ezen irányelvnek nemcsak a biztosítókra kell kiterjednie, hanem olyan más piaci szereplőkre is, amelyek kiegészítő jelleggel értékesítenek biztosítási termékeket (pl. utazási ügynökök vagy gépjármű-bérbeadó cégek, áruszállítók, amelyek nem teljesítik a mentességre vonatkozó feltételeket).

    (7)       Ezen irányelvet alkalmazni kell azokra a személyekre, akiknek a tevékenységébe tartozik (függetlenül attól, hogy az ügyfél vagy a biztosító nevében végzik) a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés ügyintézése és teljesítése során a segítségnyújtás, ideértve a szakmai kárügyintézést és kárrendezést, valamint a szakértői kárbecslést.

    ê 2002/92/EK (5) preambulumbekezdés

    (8)       Ugyanakkor, Mmég mindig lényeges eltérések vannak a nemzeti szabályozások között, amelyek a belső piacon akadályt jelentenek a biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítői tevékenység megkezdése és folytatása tekintetében. Ennek következtében a 77/92/EGK irányelvet egy újabb irányelvvel kell felváltani.

    ò új szöveg

    (9)       A jelenlegi és közelmúltbeli pénzügyi zavarok kiemelték a hatékony fogyasztóvédelem fontosságát valamennyi pénzügyi ágazatban. Ezért helyénvaló megerősíteni az ügyfelek bizalmát, valamint egységesíteni a biztosítási termékek értékesítésének szabályozását annak biztosítása érdekében, hogy az egész Unióban megfelelő szintű legyen a fogyasztóvédelem. Az ügyfelek védelmét célzó intézkedéseket az egyes ügyfél-kategóriák (szakmai vagy egyéb) sajátosságai szerint kell kialakítani.

    ê 2002/92/EK (11) preambulumbekezdés

    ð új szöveg

    (10)     Ezt az irányelvet azokra a személyekre kell alkalmazni, akik harmadik felek számára, olyan biztosításközvetítői ð vagy viszontbiztosítás-közvetítői ï tevékenységet végeznek ellenszolgáltatás fejében, amely lehet anyagi jellegű vagy más, megállapodás alapján járó, teljesítményhez kötött gazdasági előny.

    ò új szöveg

    (11)     Ezt az irányelvet azokra a személyekre kell alkalmazni, akiknek a tevékenysége magában foglalja, hogy akár weblapon, akár az ügyfél által kiválasztott kritériumok alapján vagy egyéb módon tájékoztatást nyújtanak egy vagy több biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésről, vagy biztosítási vagy viszontbiztosítási termékeket rangsorolnak, vagy kedvezményt nyújtanak a szerződéses árra vonatkozóan, amennyiben az ügyfél a folyamat végén közvetlenül biztosítási szerződést köt; nem alkalmazandó viszont azon olyan, mindössze bemutató jellegű tevékenységekre, amelyek adatokat és információkat szolgáltatnak a potenciális szerződőkről a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítők vagy vállalkozások számára, vagy információkat nyújtanak a biztosítási vagy viszontbiztosítási termékekről vagy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőről vagy vállalkozásról a potenciális szerződők számára.

    ê 2002/92/EK (12) preambulumbekezdés

    (12)     Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a személyekre, akik más jellegű szakmai tevékenységet folytatnak, például az adószakértőkre vagy a könyvelőkre, akik szakmai tevékenységük kifejtése során eseti jelleggel adnak tanácsot a biztosítási fedezettel kapcsolatban; ugyancsak nem kell ezt az irányelvet alkalmazni akkor, ha csupán a biztosítási termékekről általános jelleggel történő tájékoztatásra kerül sor, feltéve hogy ennek a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget nyújtson a fogyasztónak biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződés megkötéséhez, vagy teljesítéséhez , illetve nem is az, hogy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás szakmai kárügyintézését végezze, sem pedig a kárrendezés és a szakértői kárbecslés.

    ê 2002/92/EK (13) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    (13)     Ezt az irányelvet nem kell alkalmazni azokra a személyekre, akik a biztosításközvetítői tevékenységet ð a biztosítási szerződésre, különösen az annak értékesítéséhez előírt ismeretekre, a fedezett kockázatokra és a biztosítási díj összegére vonatkozó bizonyos korlátozások mellett ï bizonyos szigorú feltételek mellett melléktevékenységként végzik.

    ê 2002/92/EK (10) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    (14)     Ez az irányelv tartalmazza Ö meghatározza Õ a „szerződéses biztosítási közvetítő” Ö fogalmát Õ meghatározását, amely hogy figyelembe vegyeszi bizonyos tagállamok piacainak jellemzőit, és amelynek az a célja, hogy megteremtse az ilyen közvetítőkre nyilvántartására vonatkozó feltételeket. E meghatározásnak nem az a célja, hogy kizárja a tagállamok hasonló meghatározásait az olyan biztosítási közvetítők vonatkozásában, akik miközben valamely biztosítási vállalkozás részére és nevében, valamint a vállalkozás teljes felelőssége mellett járnak el, az ezen irányelv által megállapított pénzügyi biztosítékoknak megfelelően jogosultak díjak vagy olyan összegek átvételére, amelyet az ügyfélnek szántak.

    ê 2002/92/EK (14) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    (15)     Azon biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőket ð , akik természetes személyek, ï nyilvántartásba kell venni annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál, amelyben lakóhelyük vagy székhelyük található, feltéve hogy megfelelnek a szaktudásra, a jó hírnévre, a szakmai kártérítési fedezetre és pénzügyi teljesítőképességre vonatkozó szigorú szakmai követelményeknek. ð azon biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítőket, amelyek jogi személyek, nyilvántartásba kell venni annak a tagállamnak az illetékes hatóságánál, amelyben a létesítési okirat szerinti székhelyük található (vagy amennyiben a nemzeti jog szerint nincs bejegyzett székhelyük, azt a tagállamot, ahol központi irodájuk található), feltéve hogy megfelelnek a szaktudásra, a jó hírnévre, a szakmai kártérítési fedezetre és pénzügyi teljesítőképességre vonatkozó szigorú szakmai követelményeknek. A valamely tagállamban már nyilvántartásba vett biztosítási közvetítő számára nem kell előírni az ezen irányelv szerinti újabb nyilvántartásba vételt. ï

    ê 2002/92/EK (6) és (15) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    (16)     A biztosítási- és viszontbiztosítási közvetítőknek képesnek kell lenniük arra, hogy éljenek a Szerződésben megfogalmazott, a tevékenységük megkezdésére és gyakorlására vonatkozó szabadságaikkal. Az ilyen Ö Ennek megfelelően Õ a nyilvántartásba vételnek ðvagy a székhely szerinti tagállamnak tett nyilatkozatnak ï lehetővé kell tennieszi, hogy a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőnek azt, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján más tagállamokban is nyújthasson szolgáltatást, kifejthessék működésüket, feltéve, hogy sor került az illetékes hatóságok között a megfelelő értesítési eljárásra.

    ê 2002/92/EK (16) preambulumbekezdés (új szöveg)

    (17)     Megfelelő szankciókat kell alkalmazni az olyan személyekkel szemben, akik nyilvántartásba vétel nélkül végeznek biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítői tevékenységet, az olyan biztosítóintézetekkel vagy viszontbiztosítókkal szemben, amelyek nyilvántartásba nem vett közvetítők szolgáltatásait veszik igénybe, illetve olyan közvetítőkkel szemben, akik nem felelnek meg az ennek az irányelvnek megfelelően elfogadott nemzeti rendelkezéseknek.

    ò új szöveg

    (18)     Az átláthatóság növelése és a határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítése érdekében az EBFH-nak egységes elektronikus adatbázist kell létrehoznia, közzétennie és naprakészen tartania minden olyan biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőről, aki/amely bejelentette, hogy élni kíván a letelepedés vagy szolgáltatásnyújtás szabadságának jogával. E célból a tagállamoknak haladéktalanul az EBFH rendelkezésére kell bocsátaniuk a vonatkozó információkat. Az adatbázisnak hiperlinket kell tartalmaznia valamennyi tagállam minden egyes illetékes hatóságához. Valamennyi tagállam minden egyes illetékes hatóságának a weboldalán fel kell tüntetnie az adatbázisra mutató hiperlinket.

    (19)     Egyértelműen meg kell határozni a székhely szerinti és fogadó tagállamok vonatkozó jogait és feladatait az általuk nyilvántartásba vett vagy a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságával élve területükön biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítési tevékenységeket folytató biztosítási és viszontbiztosítási közvetítők felügyeletére vonatkozóan.

    (20)     A tagállamok nem alkalmazhatják a nyilvántartásba vételre vonatkozó követelményeket olyan biztosítási közvetítőkre, amelyek biztosításközvetítési tevékenységet folytatnak bizonyos típusú biztosítási szerződések kapcsán kiegészítő jelleggel vagy kárügyintézési tevékenységek, kárrendezés vagy szakértői kárbecslés kapcsán, feltéve, hogy megfelelnek ezen irányelv ismeretekre és képességekre, jó hírnévre és az alkalmazandó tájékoztatási és ügymenetre vonatkozó előírásainak, és a tevékenységet bejelentették az illetékes hatóságnak.

    ê 2002/92/EK (7) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    (21)     Annak hiánya, hogy a biztosítási közvetítők szabadon működhessenek az Közösség Ö Unió Õ területén, meggátolja az egységes piac megfelelő működését a biztosítások terén.

    ò új szöveg

    (22)     Fontos magas szintű szakszerűséget és kompetenciát biztosítani a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítők és a közvetlen biztosítók azon alkalmazottai körében, akik részt vesznek a biztosítási szerződések értékesítése előtti, alatti és utáni tevékenységekben. Ezért a közvetítők, illetve a közvetlen biztosítók, gépjármű-bérbeadók és utazási ügynökök alkalmazottai szakmai ismereteinek, valamint a kárügyintézési tevékenységeket, kárrendezést vagy szakértői kárbecslést folytató személyek szakmai ismereteinek meg kell felelniük az ilyen tevékenységek összetettségi szintjének. Gondoskodni kell a továbbképzésről.

    ê 2002/92/EK (8) preambulumbekezdés

    ð új szöveg

    (23)     Ennek következtében aA biztosításközvetítői ð vagy viszontbiztosítás-közvetítői ï tevékenységet kezdő és folytató személyekkel kapcsolatos szakmai követelményekre és nyilvántartásukra vonatkozó nemzeti szabályok összehangolása hozzájárulhat mind a pénzügyi szolgáltatások egységes piacához, mind a fogyasztók védelmének kiterjesztéséhez ezen a területen.

    ò új szöveg

    (24)     A határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása érdekében a közvetítők tudásának és képességeinek kölcsönös elismerését szabályozó elveket kell bevezetni.

    (25)     Az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás[16] szerint létrehozott Európai Képesítési Keretrendszer szerinti 3. vagy afeletti szinten akkreditált nemzeti képesítést a fogadó tagállamnak el kell fogadnia annak bizonyítékaként, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő teljesíti az ismeretekre és képességekre vonatkozó előírásokat, ami feltétele az ezen irányelv szerinti nyilvántartásba vételnek. Ez a keretrendszer segít a tagállamoknak, oktatási intézményeknek, munkaadóknak és egyéneknek összehasonlítani a képesítéseket az Unión belüli különböző oktatási és képzési rendszerek esetében. Ez az eszköz alapvető az egész Unión belüli foglalkoztatási piac kialakításában. Ez a keretrendszer nem a nemzeti képesítési rendszerek helyébe kíván lépni, hanem kiegészíti a tagállamok fellépéseit a közöttük folytatott együttműködés elősegítésével.

    (26)     A biztosítók és közvetítők meglevő egységes engedélyezési rendszerei ellenére az európai biztosítási piac továbbra is nagyon széttagolt. A határokon átnyúló üzleti tevékenység előmozdítása és a fogyasztók számára biztosított átláthatóság javítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a területükön érvényes, közérdeket szolgáló szabályok közzétételét, továbbá a valamennyi tagállam biztosítási és viszontbiztosítási közvetítésre vonatkozó, közérdeket szolgáló szabályait tartalmazó egységes elektronikus nyilvántartás és tájékoztatás nyilvános hozzáférhetőségét.

    ê 2002/92/EK (17) preambulumbekezdés

    (27)     Az illetékes hatóságok közötti együttműködés és információcsere alapvető jelentőségű a fogyasztók védelme és annak biztosítása érdekében, hogy megőrizzék a biztosítási és a viszontbiztosítási üzleti tevékenység megbízhatóságát az egységes piacon.

    ê 2002/92/EK (22) preambulumbekezdés

    ð új szöveg

    (28)     Szükség van megfelelő és hatékony ð bíróságon kívüli ï panasztételi és jogorvoslati eljárásokra a tagállamokban a biztosításközvetítők ð vagy biztosítók ï és az ügyfelek közötti viták rendezésére, adott esetben a már létező eljárások felhasználásával. ðHatékony bíróságon kívüli panaszkezelési és jogorvoslati eljárásokat kell elérhetővé tenni az ezen irányelv alapján létesített jogokra és kötelezettségekre vonatkozó, a biztosítók vagy biztosítási termékeket értékesítő vagy ajánló személyek és az ügyfelek között kialakult viták kezelésére. Az ügyfelek által benyújtott panaszokat bíróságon kívüli vitarendezési eljárások keretében kezelő eljárások hatékonyságának javítása érdekében ezen irányelv rendelkezése szerint a biztosítóknak vagy biztosítási termékeket értékesítő vagy ajánló személyeknek részt kell venniük az ügyfelek által ellenük kezdeményezett, az ezen irányelv szerint létesített jogokra és kötelezettségekre vonatkozó vitarendezési eljárásokban, amelyek eredménye nem kötelező érvényű döntés. E bíróságon kívüli vitarendezési eljárások célja a biztosítók vagy biztosítási termékeket értékesítő vagy ajánló személyek és ügyfelek közötti viták gyorsabb és olcsóbb rendezése, valamint a bírósági rendszer terheinek enyhítése. A bíróságon kívüli vitarendezési eljárások azonban nem érinthetik az ilyen eljárások feleinek arra vonatkozó jogát, hogy a jogi eljárást bírói útra tereljék. ï

    ê 2002/92/EK (23) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    Az ügyfelek azon jogának sérelme nélkül, hogy bírósági eljárást indíthassanak, a tagállamoknak arra ð biztosítaniuk ï kell, ð hogy az ezen irányelvben említett vitákkal foglalkozó AVR-szervezetek ïbátorítaniuk azokat a köz- vagy magántestületeket, amelyeket azért hoztak létre, hogy a vitákat a bíróságon kívül rendezzék, hogy működjenek együtt a határokon átnyúló viták rendezésében. ð A tagállamoknak ösztönözniük kell az említett vitákkal foglalkozó AVR-szervezeteket, hogy csatlakozzanak a FIN-NET hálózathoz[17]. ï Ilyen együttműködés lehet például az, hogy lehetővé teszik a fogyasztók számára olyan nem bírói testületekkel való kapcsolatfelvételt, amelyeket a lakóhelyük szerinti tagállamban hoztak létre olyan panaszok intézésére, amelyek egy más tagállamban székhellyel rendelkező biztosítási közvetítővel kapcsolatosak. A FIN-NET hálózat kialakítása megnövelt támogatást nyújt a fogyasztóknak abban az esetben, ha határon átnyúló szolgáltatást vesznek igénybe. Az eljárásokról szóló szabályoknak figyelemmel kell lenniük a fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezéséért felelős testületekre vonatkozó elvekről szóló, 1998. március 30-i 98/257/EK bizottsági ajánlásra[18].

    ò új szöveg

    (29)     A számos biztosítási közvetítő és vállalkozás által egyidejűleg végzett tevékenységek bővülő köre megnövelte az összeférhetetlenség lehetőségét e tevékenységek és az ügyfeleik érdekei között. A tagállamoknak ezért szabályokat kell előírniuk annak biztosítására, hogy az ilyen összeférhetetlenség ne érintse hátrányosan az ügyfelek érdekeit.

    (30)     Egyértelmű előzetes tájékoztatást kell nyújtani a fogyasztóknak azon személyek jogállásáról, akik biztosítási terméket értékesítenek és az általuk kapott ellenszolgáltatásról. Rendelkezést kell bevezetni az európai biztosítási közvetítők és biztosítók jogállásának kötelező közzétételére vonatkozóan. Ezt a tájékoztatást a fogyasztóknak a szerződéskötés előtt meg kell kapniuk. Ennek az a szerepe, hogy bemutassa a biztosító és (adott esetben) a közvetítő közötti kapcsolatot, valamint a közvetítő javadalmazásának struktúráját és tartalmát.

    (31)     A biztosítási termék értékesítője és vevője közötti összeférhetetlenség enyhítése érdekében a biztosításértékesítők díjazását kellő módon közzé kell tenni. Ennek megfelelően az életbiztosítási termékek esetében a közvetítő és a biztosítási közvetítő vagy biztosító alkalmazottja az értékesítés előtt köteles tájékoztatni az ügyfelet a díjazásáról. Egyéb biztosítási termékek esetében – az ötéves átmeneti időszakra is figyelemmel – tájékoztatni kell az ügyfelet arról a jogáról, hogy ilyen tájékoztatást kérhet, és azt kérésre meg kell adni az ügyfélnek.

    (32)     Annak érdekében, hogy az ügyfél attól függetlenül összehasonlítható információt kapjon a nyújtott biztosításközvetítési szolgáltatásokról, hogy a szolgáltatást közvetítőn keresztül vagy közvetlenül egy biztosítótól vásárolja, illetve annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a verseny amiatti torzulását, hogy a biztosítókat arra ösztönzik, hogy a tájékoztatási előírások elkerülése érdekében inkább közvetlenül értékesítsenek az ügyfeleknek és ne közvetítőkön keresztül, a biztosítóktól is meg kell követelni, hogy tájékoztatást nyújtsanak a biztosítási termékek értékesítéséért kapott díjazásukra vonatkozóan azon ügyfelek számára, akikkel közvetlenül foglalkoznak a biztosítási közvetítési szolgáltatások nyújtása során.

    (33)     Mivel a jelenlegi javaslat célja a fogyasztóvédelem javítása, néhány rendelkezés csak a „kiskereskedelmi” (B2C) kapcsolatokra vonatkozik, különösen azok, amelyek a biztosítási közvetítők vagy egyéb biztosításitermék-értékesítők üzletviteli szabályait szabályozzák.

    (34)     A visszaélésszerű értékesítések megelőzése érdekében, a biztosítási termékek értékesítésekor szükség esetén tisztességes és szakszerű tanácsadást kell biztosítani.

    ê 2002/92/EK (18) preambulumbekezdés

    (35)     Az ügyfél számára alapvető fontosságú, hogy tudja, olyan közvetítővel tárgyal, aki a biztosítóintézetek széles körének termékeivel vagy a biztosítóintézetek meghatározott körének termékeivel kapcsolatosan látja el tanácsokkal.

    ê 2002/92/EK (20) preambulumbekezdés

    ð új szöveg

    (36)     ðTekintettel arra, hogy az ügyfelek egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a személyre szóló javaslatokra, indokolt meghatározni a tanácsadás fogalmát. A tanácsadás előtt a biztosításközvetítőnek vagy biztosítónak értékelnie kell az ügyfél szükségleteit és igényeit, valamint pénzügyi helyzetét. ï Amennyiben a közvetítő kijelenti, hogy a biztosítóintézetek széles körének termékeivel kapcsolatban nyújt tanácsot, akkor köteles a piacon elérhető termékekről tisztességes és kellően széles körű elemzést nyújtani. Ezenkívül minden ð biztosítás- ïközvetítő ð és biztosító ï köteles bemutatni azokat az érveket, amelyek alátámasztják az általa adott tanácsot.

    ò új szöveg

    (37)     A szerződés megkötése előtt, ideértve a tanácsadás nélküli értékesítés esetét, megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az ügyfél számára a biztosítási termékről, ami alapján az ügyfél megalapozott döntést tud hozni. A biztosítási közvetítőnek el kell tudnia magyarázni az ügyfélnek az általa értékesített biztosítási termékek főbb jellemzőit.

    (38)     Egységes szabályokat kell meghatározni annak érdekében, hogy a biztosítási terméket értékesítő személynek legyen bizonyos választási lehetősége arra vonatkozóan, hogy milyen médium révén nyújtja az ügyfeleknek a tájékoztatást, lehetővé téve az elektronikus kommunikáció alkalmazását, amennyiben az az ügylet körülményeire tekintettel megfelelő. Az ügyfél számára azonban lehetővé kell tenni, hogy a tájékoztatást nyomtatott formában is megkapja. Az ügyfelek információkhoz való hozzáférése érdekében a szerződéskötés előtti tájékoztatást minden esetben ingyenesen kell nyújtani.

    ê 2002/92/EK (21) preambulumbekezdés

    ð új szöveg

    (39)     Kevéssé van szükség az ilyen tájékoztatás megadására, amikor az ügyfél egy vállalkozás, amely kereskedelmi vagy ipari kockázatokra keres viszontbiztosítási vagy biztosítási fedezetetð , vagy szakmai ügyfél (lásd az irányelv I. mellékletét) ï.

    ê 2002/92/EC (19) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    (40)     Ennek az irányelveknek meg kell határoznia a ð biztosító és a ï biztosításközvetítő azon ð minimum ïkötelezettségeit, amelyeketnek az ügyfelek tájékoztatása során teljesítenie kell. Ezen a területen Aa bármely tagállamok ð számára lehetővé kell tenni ï Ö , hogy ezen a területen Õ szigorúbb rendelkezéseket fenn tartsanakhat fenn vagy el fogadjanakhat el szigorúbb rendelkezéseket a biztosításközvetítők ð és biztosítók ï tekintetében, azok székhelyétőlð a székhelyük szerinti tagállam rendelkezéseitől ï függetlenül, amennyiben a területükön ð biztosítási ï közvetítői tevékenységet fejtenek ki, feltéve hogy az ilyen szigorúbb rendelkezések összhangban vannak az közösségi Ö uniós Õ joggal, beleértve a belső piacon az információs társadalmi szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem jogi vonatkozásairól („Irányelv az elektronikus kereskedelemről”) szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet[19]. ð Annak a tagállamnak, amely a biztosítási közvetítők és a biztosításitermék-értékesítés tekintetében az ezen irányelvben meghatározottak mellett további szabályozási előírások alkalmazását ajánlja vagy ilyeneket alkalmaz, biztosítania kell, hogy az ilyen rendelkezésekből származó adminisztratív teher fogyasztóvédelmi szempontból arányos legyen. A fogyasztóvédelem érdekében és a biztosítási termékek helytelen értékesítésének megelőzése céljából a tagállamoknak engedélyezni kell, hogy kivételesen szigorúbb előírásokat alkalmazzanak az ilyen biztosítási közvetítőkre, amelyek a biztosítási közvetítést kiegészítő jelleggel végzik, ha azt szükségesnek és arányosnak ítélik.ï

    ò új szöveg

    (41)     A keresztértékesítési gyakorlat Unió-szerte a lakossági pénzügyi szolgáltatók általános stratégiája. Ez előnyökkel járhat a fogyasztók szempontjából, de olyan gyakorlatot is jelenthet, amely során az ügyfél érdekét nem veszik megfelelően figyelembe. A keresztértékesítési gyakorlatok vagy termékek egyes formái például – különösen az árukapcsolásos megoldások –, amikor két vagy több pénzügyi szolgáltatást együtt, csomagban értékesítenek, és a szolgáltatások vagy termékek közül legalább egy elkülönítve nem hozzáférhető – torzíthatják a versenyt és negatív hatást gyakorolhatnak az ügyfelek mobilitására és azon képességükre, hogy megalapozott döntéseket hozzanak. Az árukapcsolási gyakorlat egyik példája, amikor a fogyasztó számára nyújtott biztosítási szolgáltatás alkalmával folyószámlát kell nyitni a biztosítási díjak fizetéséhez, vagy amikor az ügyfélnek fogyasztói hitel felvételekor gépjármű-biztosítási szerződést kell kötnie a finanszírozott gépjármű biztosításához. Jóllehet az olyan összekapcsolás is torzíthatja az ügyfelek megalapozott döntések meghozatalára vonatkozó képességét, amikor két vagy több pénzügyi szolgáltatást vagy terméket együtt, csomagban értékesítenek, de a szolgáltatások mindegyike külön is megvásárolható, ilyenkor azonban a választást legalább az ügyfélre bízzák és ez kisebb kockázatot jelent arra vonatkozóan, hogy a biztosítási közvetítők teljesítik-e ezen irányelv szerinti kötelezettségeiket. Az ilyen gyakorlatok alkalmazását gondosan értékelni kell a verseny és az ügyfelek választási lehetőségeinek előmozdítása érdekében.

    (42)     A befektetéseket tartalmazó biztosítási szerződéseket gyakran a [MiFID II][20] irányelv szerinti befektetési termékek lehetséges alternatívájaként vagy helyettesítőjeként ajánlják az ügyfelek számára. A következetes befektetővédelem biztosítása és a szabályozási arbitrázs megelőzése érdekében fontos, hogy a lakossági befektetési termékekre (a befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló rendeletben meghatározott biztosítási befektetési termékek) ugyanolyan üzletviteli standardok vonatkozzanak: idetartozik a megfelelő tájékoztatás, a megfelelő tanácsadásra vonatkozó előírás és a vásárlási ösztönzőkkel kapcsolatos korlátozások, valamint az összeférhetetlenség kezelését szabályozó előírások, illetve a független tanácsadók esetében a díjazás formájával kapcsolatos korlátozások. Az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak (EÉPH) és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságnak (EBFH) együtt kell működnie a [MiFID II] irányelv vagy ezen irányelv hatálya alá tartozó lakossági befektetési termékekre vonatkozó üzletviteli standardok lehető legnagyobb összhangjának iránymutatások révén történő elérése érdekében. A biztosítási befektetési termékekre ezen irányelv valamennyi biztosítási szerződésre vonatkozó előírásai (az irányelv VII. fejezete), valamint a biztosítási befektetési termékek kibővített előírásai együttesen alkalmazandók. Ennek megfelelően a biztosítási befektetési termékekkel kapcsolatban biztosítási közvetítést folytató személyeknek teljesíteniük kell a valamennyi biztosítási szerződésre vonatkozó üzletviteli standardokat, valamint a biztosítási befektetési termékek kibővített előírásait.

    (43)     Annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítók és a biztosításközvetítést folytató személyek teljesítsék ezen irányelv rendelkezéseit, és hogy az egész Unióban egyforma elbánásban részesüljenek, a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű közigazgatási szankciókat és intézkedéseket kell előírniuk. A pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló, 2010. december 8-i bizottsági közleményben[21] felülvizsgálták a jelenlegi szankcionálási hatásköröket és azok gyakorlati alkalmazását a szankciók és az intézkedések konvergenciájának előmozdítása érdekében. A tagállamok által meghatározott közigazgatási szankcióknak ezért a címzettekkel, a szankció vagy intézkedés alkalmazásakor figyelembe veendő kritériumokkal, a közzététellel, a legfontosabb szankcionálási hatáskörökkel és a közigazgatási pénzbírságok szintjével kapcsolatban bizonyos alapvető követelményeknek eleget kell tenniük.

    (44)     Az illetékes hatóságokat fel kell hatalmazni különösen olyan pénzbírságok kiszabására, amelyek kellően magasak a várható haszon ellensúlyozásához és még a nagyobb intézmények és azok vezetői számára is visszatartó erővel bírnak.

    (45)     Annak biztosítása érdekében, hogy a szankciókat minden tagállamban következetesen alkalmazzák, a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírságok szintjének meghatározása során a tagállamok számára elő kell írni annak biztosítását, hogy az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek valamennyi lényeges körülményt.

    (46)     A közvéleményre gyakorolt elrettentő hatás erősítése és a fogyasztóvédelemre negatív hatással levő szabálysértésekről szóló tájékoztatás érdekében az alkalmazott szankciókat és intézkedéseket – egyes, jól meghatározott körülmények kivételével – közzé kell tenni. Az arányosság elve betartásának biztosítása érdekében az alkalmazott szankciókat és intézkedéseket az anonimitás megőrzésével kell közzétenni, ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek.

    (47)     A potenciális jogsértések feltárása érdekében az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell a szükséges vizsgálati hatáskörökkel, és hatékony mechanizmusokat kell létrehozniuk, amelyekkel ösztönzik a lehetséges vagy tényleges jogsértés bejelentését.

    (48)     Ennek az irányelvnek közigazgatási szankciókra és intézkedésekre egyaránt hivatkoznia kell, tekintet nélkül arra, hogy azok a nemzeti jog alapján szankciónak vagy intézkedésnek minősülnek-e.

    (49)     Ez az irányelv nem sérti a tagállamok büntetendő cselekményekkel kapcsolatos jogának rendelkezéseit.

    (50)     Az ebben az irányelvben meghatározott célkitűzések elérése érdekében a Szerződés 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazást kell adni a Bizottság számára a közvetítő megfelelő ismereteire és kompetenciájára vonatkozó fogalmak részleteinek meghatározása, az összeférhetetlenség kezelése és a biztosítással kapcsolt lakossági befektetési termékekkel összefüggő üzletvitelre vonatkozó kötelezettségek tekintetében, valamint a szankciókkal kapcsolatos tájékoztatás eljárásával és formájával kapcsolatban. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkálatok során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus előkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére egyidejűleg, időben és megfelelő módon történő továbbításáról.

    (51)     A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó technikai standardok biztosítják a következetes harmonizálást, valamint a fogyasztók megfelelő védelmét az egész Unióban. A hatékonyság érdekében célszerű, hogy az EBFH, mint nagyon jelentős szakértelemmel rendelkező szerv, olyan szabályozási és végrehajtási technikaistandard-tervezeteket dolgozzon ki, amelyek nem igényelnek szakpolitikai döntéseket, és benyújtsa azokat a Bizottsághoz.

    (52)     Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 290. és 291. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, és az európai felügyeleti hatóság (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet[22] 10–15. cikkének megfelelően, a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyek a [8]. cikkben kerültek meghatározásra a közvetítő megfelelő ismereteire és képességeire vonatkozóan, a [17. és 23.] cikkben az összeférhetetlenség kezelésére vonatkozóan, és a [24. és 25.] cikkben azon üzletviteli kötelezettségekre vonatkozóan, amelyek a lakossági befektetési biztosítási csomagtermékekkel, valamint a [30.] cikkben az eljárások és a szankciókkal kapcsolatos tájékoztatási formák tekintetében meghatározott végrehajtási technikai standardokkal kapcsolatosak. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási technikai standardok tervezetét az EBFH dolgozza ki.

    (53)     A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[23] szabályozza a személyes adatoknak a tagállamok illetékes hatóságainak, különösen a tagállamok által kijelölt független közigazgatási szerveknek a felügyelete mellett történő feldolgozását, valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[24] szabályozza a személyes adatok EBFH általi feldolgozását ezen irányelv keretein belül, az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt.

    (54)     Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és betartja az Európai Unió – Szerződésbe foglalt – Alapjogi Chartájában elismert elveket.

    (55)     A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

    (56)     Ennek az irányelvnek a felülvizsgálatát öt évvel ezen irányelv hatálybalépése után el kell végezni a piaci fejlemények, valamint az uniós jog más területeinek fejleményei vagy a tagállamok uniós jog végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatai figyelembevétele érdekében, különösen a 2003/41/EK irányelv hatálya alá tartozó termékek tekintetében.

    ê 2002/92/EK (24) preambulumbekezdés (kiigazított szöveg)

    (57)     A 77/92/EGK Ö 2002/92/EKÕ irányelv következésképpen hatályát veszti, Ö . Õ

    ò új szöveg

    (58)     Ezen irányelv nemzeti jogba való átültetésének kötelezettségét azokra a rendelkezésekre kell korlátozni, amelyek a 2002/92/EK irányelv lényegi elemeinek módosítására vonatkoznak. A változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettséget a 2002/92/EK irányelv írja elő.

    (59)     Ez az irányelv nem érinti a nemzeti jogba történő átültetésre vonatkozóan a 2002/92/EK irányelvben meghatározott határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

    ê 2002/92/EK

    ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

    I. FEJEZET

    HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

    1. cikk Hatály

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    1.           Ez az irányelv a valamely tagállamban letelepedett vagy letelepedni szándékozó természetes és jogi személyek biztosítási és viszontbiztosítási közvetítési tevékenységénekð , beleértve a szakmai kárügyintézést és a kárbecslést, ï megkezdésére és folytatására vonatkozó szabályokat állapítja meg.

    ê 2002/92/EK

    2.           Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a személyekre, akik biztosítási szerződésekkel kapcsolatos közvetítői tevékenységet folytatnak, ha az összes következő feltétel fennáll:

    (a) a biztosítási szerződés csak az általa nyújtott biztosítási fedezetet ismeretét követeli meg;

    (b) a biztosítási szerződés nem életbiztosítási szerződés;

    (c) a biztosítási szerződés nem nyújt fedezetet semmiféle felelősségi kockázatra;

    (d) a személy fő szakmai tevékenysége nem a biztosítási közvetítés;

    ê 2002/92/EK (új szöveg)

    (e) a biztosítás valamely szolgáltató Ö által nyújtott javakhoz Õ termékéhez vagy szolgáltatásához képest kiegészítő jellegű, amennyiben az ilyen biztosítás fedezetet nyújt: i. a csőd vagy az ilyen szolgáltató által nyújtott javak elveszésének vagy sérülésének kockázatával kapcsolatosanÖ ; Õ

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    (ii)      ii. poggyász megsérülésével vagy elveszésével, és az attól a szolgáltatótól megrendelt utazáshoz kapcsolódó egyéb kockázatokkal kapcsolatosan, még abban az esetben is, ha a biztosítás életbiztosítási vagy felelősségi kockázatokra is kiterjed, feltéve hogy a fedezet kiegészítő jellegű az adott utazás kockázataira vonatkozó fő fedezethez képest;

    (f) ð a biztosítási szerződés arányosítással számított, egész évre vetített ï az éves díja nem haladja meg az 500 Ö 600 Õ eurót, és a biztosítási szerződés teljes tartama, beleértve a megújításokat is, nem haladja meg az öt évet.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    3.           Ez az irányelv nem vonatkozik az olyan biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítői szolgáltatásokra, amelyek Közösségen Ö Unión Õ kívüli kockázatokra és kötelezettségvállalásokra vonatkoznak.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    Ez az irányelv nem érinti a tagállamnak a biztosítás-ð és viszontbiztosítás ï-közvetítési üzleti tevékenységre vonatkozó jogát, amely a harmadik országban létrejött és a területén működő biztosításiókra és viszontbiztosítási ð viszontbiztosítókra vagy ï közvetítőkre vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapelvének megfelelően, feltéve hogy azonos bánásmód illeti meg mindazokat a személyeket, akik a piacon biztosítás-ð és viszontbiztosítás ï-közvetítői tevékenységet folytatnak, vagy erre felhatalmazást kaptak.

    Ez az irányelv nem szabályozza a harmadik országokban folytatott biztosítás-ð vagy viszontbiztosítás ï-közvetítői tevékenységet , sem a Közösség biztosítóintézetek vagy viszontbiztosítók harmadik országokban, biztosításközvetítők útján folytatott tevékenységét, ahogyan az az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelvben, valamint a közvetlen életbiztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1979. március 5-i 79/267/EGK első tanácsi irányelvben meghatározásra került.

    ò új szöveg

    A tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot minden olyan általános nehézségről, amellyel biztosítási közvetítőik szembesülnek harmadik országokban letelepedésük vagy biztosításközvetítési tevékenységeik végzése során.

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    2. cikk Fogalommeghatározások

    Ezen irányelv alkalmazásában:

    1.           „a biztosítóintézet”: olyan vállalkozást jelent, amelyet a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően hivatalosan engedélyeztek;

    2.           „a viszontbiztosító”: a biztosítóintézettől vagy nem tagállam biztosítóintézetétől eltérő olyan vállalkozást jelent, amelynek fő üzleti tevékenysége abban áll, hogy biztosítóintézettől, nem tagállam biztosítóintézettől, vagy más viszontbiztosítótól elfogadja az átengedett kockázatokat ð a 2005/68/EK irányelv 3. cikkének megfelelően hivatalos engedélyt kapott ï;

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    3.           „a biztosítási közvetítés”: biztosítási szerződések megkötésével bemutatásával ð kapcsolatos tanácsadással ï, ajánlattétellel, vagy más biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, vagy az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében, különös tekintettel a követelésekre ð , valamint szakmai kárügyintézési és kárbecslési tevékenység ï. Ezek a tevékenységeket nem tekintendők biztosítási közvetítésnek, amikor azokat egy biztosítóintézet fejti ki vagy olyan biztosítóintézet alkalmazottja, akinek a tevékenységéért a biztosítóintézet felelősséget visel. ðEzek a tevékenységek akkor is biztosítási közvetítésnek tekintendők, ha azokat biztosító végzi, biztosítási közvetítő közreműködése nélkül. ï

    ò új szöveg

    Ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők biztosítási közvetítésnek a következő tevékenységek:

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    (a) a más szakmai tevékenységgel összefüggésben ð az ügyfélnek ï esetileg adott tájékoztatás, feltéve hogy annak a tevékenységnek nem az a célja, ð amennyiben a szolgáltató nem tesz további lépéseket, ï hogy segítséget adjon az ügyfélnek a biztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében, illetve nem célja egy biztosítóintézet szakmai kárügyintézésének végzése, a kárrendezés és a szakértői kárbecslés;

    ò új szöveg

    (b) adat- és információszolgáltatás a potenciális szerződőkről a biztosítási közvetítők vagy biztosítók számára, vagy a biztosítási termékekről, illetőleg valamely biztosítási közvetítőről vagy biztosítóról nyújtott tájékoztatás a potenciális szerződők számára.

    4.           „biztosítási befektetési termék”: olyan biztosítási szerződés, amely a [befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló rendelet (PRIPS-rendelet)] 2. cikkének a) pontjában meghatározott „befektetési termékek” közé is besorolható];

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    5.           „a biztosítási közvetítő”: bármely ð , a biztosítótól eltérő ï természetes vagy jogi személy, aki díjazás ellenében kezd vagy folytat biztosítási közvetítést;

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    64.         „a viszontbiztosítási közvetítés”: viszontbiztosítási szerződések megkötésével bemutatásával ð kapcsolatos tanácsadással ï , ajánlattétellel, vagy más biztosítási szerződések megkötésének előkészítésével kapcsolatos egyéb tevékenységek, vagy az ilyen szerződések megkötése, illetve közreműködés az ilyen szerződések kezelésében és teljesítésében, különös tekintettel a követelésekre, ð valamint szakmai kárügyintézési és kárbecslési tevékenység. ï Ezek a tevékenységeket nem tekintendők viszontbiztosítási közvetítésnek, amikor azokat egy viszontbiztosító fejti ki vagy olyan viszontbiztosító alkalmazottja, akinek a tevékenységéért a viszontbiztosító felelősséget visel ð Ezek a tevékenységek akkor is viszontbiztosítási közvetítésnek tekintendők, ha azokat viszontbiztosító végzi, viszontbiztosítási közvetítő közreműködése nélkül. ï

    ò új szöveg

    Ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők viszontbiztosítási közvetítésnek a következő tevékenységek:

    ê 2002/92/EK

    (a) a más szakmai tevékenységgel összefüggésben esetileg adott tájékoztatás, feltéve hogy annak a tevékenységnek nem az a célja, hogy segítséget adjon az ügyfélnek a viszontbiztosítási szerződés megkötésében vagy teljesítésében, illetve nem célja egy viszontbiztsító szakmai kárügyintézésének végzése, sem a kárrendezés és a szakértői kárbecslés;

    ò új szöveg

    (b) adat- és információszolgáltatás a potenciális szerződőkről a viszontbiztosítási közvetítők vagy viszontbiztosítók számára, vagy a viszontbiztosítási termékekről, illetőleg valamely viszontbiztosítási közvetítőről vagy viszontbiztosítóról nyújtott tájékoztatás a potenciális szerződők számára.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    76.         „a viszontbiztosítási közvetítő”: bármely ð , a viszontbiztosítótól eltérő ï természetes vagy jogi személy, aki díjazás ellenében kezd vagy folytat viszontbiztosítási közvetítést;

    87.         „a szerződéses biztosítási közvetítő”: azt a személyt jelenti, aki egy vagy több biztosítóintézet ð vagy biztosításközvetítő ï számára és nevében biztosításközvetítési tevékenységet végez olyan biztosítási termékek esetében, amelyek nem versenyeznek egymással, azonban nem vesz át díjakat vagy az ügyfélnek szánt összegeket, és akinek a tevékenységéért a saját termékeik tekintetében a megbízó biztosítóintézetek teljes felelősséggel tartoznak. ð , vagy biztosításközvetítők ï teljes felelősséggel tartoznak ð , feltéve, hogy azok a biztosításközvetítők, akik a személy tevékenységéért teljes felelősséggel tartoznak, nem tevékenykednek egy másik biztosító vagy biztosításközvetítő felelőssége mellett ï;

    Bármely személy, amely fő szakmai foglalkozása mellett fejt ki biztosításközvetítési tevékenységet, szerződéses biztosítási közvetítőnek tekintendő, akinek a tevékenységéért a saját termékeik tekintetében egy vagy több biztosítóintézet felelős, ha a biztosítás a szerződéses szakmai tevékenységének keretei között értékesített javak vagy szolgáltatások kiegészítésére szolgál, és a személy nem vesz át díjakat, illetve az ügyfélnek szánt összegeket;

    ò új szöveg

    9.           „tanácsadás”: ajánlás valamely ügyfélnek annak kérésére vagy a biztosító, illetőleg a biztosítási közvetítő kezdeményezésére;

    ò új szöveg

    10.         „céljutalék”: olyan, jutalék formájában nyújtott javadalmazás, amelynek során a fizetendő összeg a közvetítő és a biztosító közötti ügylethez kapcsolódóan megállapodott célok elérésén alapul;

    ê 2002/92/EK

    118.       „a nagy kockázatok”: meghatározása a 73/239/EGK irányelv 5. cikke d) pontja szerint történik;

    129.       „székhely szerinti tagállam”:

    (a) ha a közvetítő természetes személy, azt a tagállamot jelenti, ahol lakóhelye van, és ahol üzleti tevékenységét folytatja;

    (b) ha a közvetítő jogi személy, azt a tagállamot jelenti, ahol annak a létesítő okirat szerinti székhelye található, vagy amennyiben a nemzeti jog szerint nincs ilyen, azt a tagállamot, ahol székhelye található;

    ê 2002/92/E (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1310.     „a fogadó tagállam”: az a tagállam, amelyben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő fiókteleppel Ö állandóan jelen van vagy ott letelepedett Õ rendelkezik vagy szolgáltatást nyújt ð , és amely nem a székhelye szerinti tagállam ï;

    1412.     „tartós adathordozó”: bármely olyan eszköz, amely lehetővé teszi az ügyfél számára a személyesen neki címzett információk tárolását olyan formában, hogy azok az információ céljainak megfelelő ideig hozzáférhetők legyenek, valamint lehetővé teszi a tárolt információ változatlan formában történő reprodukálását. ð a 2009/65/EK irányelv 2. cikkének m) pontjában meghatározottak szerinti tartós adathordozó; ï Tartós adathordozók különösen a hajlékonylemezek (floppy), a CD-ROM-ok, a DVD-k és a személyi számítógépek merevlemezei, amelyeken az elektronikus levelezési anyagokat tárolják, azonban nem ilyenek az internetes weboldalak, kivéve ha ezek megfelelnek az első bekezdésben meghatározott követelményeknek.

    ò új szöveg

    (15)        „keresztértékesítési gyakorlat”: valamely biztosítási szolgáltatás vagy termék másik szolgáltatással vagy termékkel együtt egy csomag részeként, vagy valamely másik megállapodás vagy csomag feltételeként történő felkínálása;

    (16)        „szoros kapcsolat” a [MIFID II] irányelv 4. cikkének (31) bekezdésében meghatározott helyzet;

    (17)        „a központi ügyvezetés helye”: az a helyszín, ahonnan a fő tevékenység irányítása történik;

    (18)        „javadalmazás”: bármely jutalék, díj, ellenérték vagy más kifizetés, ideértve bármilyen jellegű gazdasági előnyt, amelyet a biztosításközvetítési tevékenységgel összefüggésben kínálnak fel vagy nyújtanak;

    (19)        „árukapcsolási gyakorlat”: egy vagy több kiegészítő szolgáltatás felajánlása valamely biztosítási szolgáltatással vagy termékkel együtt, csomagban, amikor az említett biztosítási szolgáltatást vagy terméket önmagában nem teszik elérhetővé az ügyfél számára;

    (20)        „csomagban történő eladás gyakorlata”: egy vagy több kiegészítő szolgáltatás valamely biztosítási szolgáltatással vagy termékkel együtt, csomagban történő felkínálása, amikor az említett biztosítási szolgáltatás vagy termék különállóan is elérhető az ügyfél számára, de nem szükségszerűen ugyanazokkal a feltételekkel, mint a kiegészítő szolgáltatásokkal egy csomagban történő értékesítés esetén.

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    II. FEJEZET

    A NYILVÁNTARTÁSBA VÉTELRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

    3. cikk A Nnyilvántartásba vétel

    1.           A ð 4. cikkben foglaltak kivételével a ï biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőket a 7. cikk (2) bekezdésének megfelelően saját tagállamuk illetékes hatóságnál nyilvántartásba kell venni. ðA 73/239/EGK, a 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelvnek megfelelően a tagállamokban nyilvántartásba vett biztosítók és azok alkalmazottai esetében nem kell előírni az ezen irányelv szerinti ismételt nyilvántartásba vételt. ï

    Az első albekezdés sérelme nélkül a tagállamok meghatározhatják, hogy a biztosítóintézetek és a viszontbiztosítók és más testületek együttműködhetnek az illetékes hatóságokkal a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítők nyilvántartásba vételében, valamint a 4.8. cikk követelményeinek az ilyen közvetítők tekintetében történő alkalmazásában. Különösen, Aa szerződéses biztosítási közvetítőket egy biztosítóintézet, vagy a biztosítóintézetek egyesülete ð , vagy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő ï által is nyilvántartásba veheti lehet venni az illetékes hatóság felügyelete mellett.

    ò új szöveg

    A tagállamok kiköthetik, hogy amennyiben egy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő tevékenységéért egy biztosító vagy viszontbiztosító vagy egy másik nyilvántartásba vett biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő visel felelősséget, akkor az utóbbi közvetítő vagy vállalkozás feladata annak biztosítása, hogy teljesítse az ebben az irányelvben meghatározott nyilvántartásba-vételi feltételeket. Ilyen esetben a felelősséget vállaló személynek vagy gazdasági egységnek, miután a tagállamok tájékoztatták az e cikk 7. bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott ügyekről, meg kell győződnie az e cikk 7. bekezdésének c) pontjában meghatározott ügyről. A tagállamok azt is kiköthetik, hogy a közvetítő tevékenységéért felelősséget vállaló személynek vagy vállalkozásnak nyilvántartásba kell vennie a szóban forgó közvetítőt.

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az első és második albekezdésben említett követelményeket minden olyan természetes személyre, akik egy biztosítóvalintézettel ð vagy viszontbiztosítóval, illetőleg nyilvántartásba vett biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítővel ï állnak munkaviszonyban, és biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    A jogi személyek tekintetében a tagállamok Ö biztosítják Õ nyilvántartásba veszik az ilyen Ö a jogi Õ személyeket, Ö nyilvántartásba vételét, Õ és a nyilvántartásban külön feltüntetik azoknak a természetes személyeknek a nevét, akik a vezetőségen belül a közvetítői üzleti tevékenységért felelősek.

    2.           A tagállamok egynél több nyilvántartást hozhatnak létre a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítők tekintetében, feltéve hogy ők határozzák meg azokat a követelményeket, amelyeknek megfelelően a közvetítőket nyilvántartásba kell venni.

    ò új szöveg

    A tagállamok online nyilvántartást hoznak létre, amely az interneten elérhető egyetlen egységes nyilvántartásba-vételi űrlapból áll, amely egyszerűen elérhető a biztosítási közvetítők és vállalkozások számára és lehetővé teszi az űrlap közvetlen online kitöltését.

    ê 2002/92/EK

    3.           A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy létrejöjjön egy információs pont, amely lehetővé teszi a gyors és könnyű hozzáférést az ilyen nyilvántartásokban található információkhoz, amelyeket elektronikus úton kell gyűjteni és állandóan frissíteni kell. Ez az információs pont szolgáltatja továbbá az (1) bekezdés első albekezdésében említett illetékes hatóságok azonosító részadatait minden tagállamban. A nyilvántartás ezenkívül megjelöli azt az országot vagy országokat, amelyekben a közvetítő üzleti tevékenységet folytat a letelepedés szabadságára vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó szabályok szerint.

    ò új szöveg

    4.           Az EBFH elektronikus nyilvántartást hoz létre, azt a weboldalán közzéteszi és naprakészen tartja; e nyilvántartás azoknak a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőknek a nyilvántartási adatait tartalmazza, amelyek bejelentették, hogy határokon átnyúló üzleti tevékenységet kívánnak folytatni a IV. fejezetnek megfelelően. A tagállamoknak haladéktalanul az EBFH rendelkezésére kell bocsátaniuk az ehhez szükséges információkat. A nyilvántartásnak hiperlinket kell tartalmaznia az összes tagállam összes illetékes hatóságához. A nyilvántartásnak linket kell tartalmaznia az egyes tagállamok illetékes hatóságainak a weboldalaihoz, illetve onnan elérhetőnek kell lennie.

    ê 2002/92/EK

    (3) A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a biztosítási közvetítők – beleértve a szerződéseseket is – és a viszontbiztosítási közvetítők nyilvántartása a 4.8. cikkben meghatározott szakmai követelmények betartása mellett történjen.

    A tagállamoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy azokat a biztosítási közvetítőket – beleértve a szerződéseseket is – és a viszontbiztosítási közvetítőket, akik már nem teljesítik ezeket a követelményeket, töröljék a nyilvántartásból. A nyilvántartás érvényességét az illetékes hatóságnak rendszeresen felül kell vizsgálnia. Szükség esetén a székhely szerinti tagállam, bármely megfelelő módon tájékoztatja a fogadó tagállamot az ilyen törlésről.

    ò új szöveg

    5.           A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok csak akkor vegyék nyilvántartásba a biztosítási, illetőleg viszontbiztosítási közvetítőket, amennyiben meggyőződtek arról, hogy azok megfelelnek a 8. cikkben meghatározott követelményeknek.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    4. Az illetékes hatóságok elláthatják a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőket olyan okmánnyal dokumentummal, amely bármely érdekelt fél számára lehetővé teszi a konzultációt bármely, a (2) bekezdésben említett nyilvántartással (nyilvántartásokkal) abból a célból, hogy ellenőrizni lehessen, hogy azok megfelelő módon nyilvántartásba vannak-e véve.

    Ennek a dokumentumnakaz okmánynak tartalmazni kell legalább a 12. 16. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott információkat, továbbá jogi személyek esetében az e cikk (1) bekezdésének negyedik albekezdésében említett természetes személy(ek) nevét.

    A tagállamnak meg kell követelnie az okmány visszaszolgáltatását a kibocsátó illetékes hatóságnak akkor, ha az érintett biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő nyilvántartásba vétele megszűnt.

    5. A nyilvántartásban szereplő biztosítási és viszontbiztosítási közvetítők biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítési tevékenységet a Közösségben mind a letelepedés, mind a szolgáltatásnyújtás szabadsága értelmében kezdhetnek és folytathatnak.

    ò új szöveg

    6.           A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők nyilvántartásba vétel iránti kérelmeit a teljes kérelem benyújtásától számított hat hónapon belül elbírálják, és a kérelmezőt haladéktalanul értesítik a döntésről.

    A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megfelelő intézkedéseket hozzanak, amelyek révén figyelemmel tudják kísérni, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítők továbbra is mindenkor teljesítik-e az ebben az irányelvben meghatározott nyilvántartásba-vételi követelményeket.

    7.           A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok a nyilvántartásba vétel feltételeként bekérjék a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőktől az alábbi információkat :

    (a) illetékes hatóságaik tájékoztatása azon részvényeseikről vagy tagjaikról, akár természetes vagy jogi személyekről van szó, akik 10 %-ot meghaladó tulajdoni részesedéssel rendelkeznek a közvetítőben, valamint az ilyen tulajdoni részesedés mértékéről;

    (b) az illetékes hatóságaik tájékoztatása azokról a személyekről, akik szoros kapcsolatban állnak a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítővel;

    (c) annak megfelelő módon történő igazolása, hogy a tulajdoni részesedés vagy szoros kapcsolat nem akadályozza meg az illetékes hatóságok felügyeleti funkcióinak tényleges gyakorlását.

    8.           A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok megtagadják a nyilvántartásba vételt, ha valamely harmadik országnak a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítővel szoros kapcsolatot fenntartó egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései, vagy az ilyen törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések végrehajtásának a nehézségei megakadályozzák a felügyeleti funkcióik tényleges gyakorlását.

    III. FEJEZET

    EGYSZERŰSÍTETT NYILVÁNTARTÁSBA-VÉTELI ELJÁRÁS – TEVÉKENYSÉGEK BEJELENTÉSE

    4. cikk Kiegészítő jellegű biztosítási közvetítési, szakmai kárügyintézési és kárbecslési szolgáltatások bejelentési eljárása

    1.           A 3. cikkben meghatározott nyilvántartásba-vételi előírások nem alkalmazandók az olyan biztosítási közvetítőre, aki kiegészítő jelleggel folytat biztosítási közvetítési tevékenységet, feltéve, hogy a tevékenységek teljesítik valamennyi alábbi feltételt:

    (a) a biztosítási közvetítő fő szakmai tevékenysége nem biztosítási közvetítés;

    (b) a biztosítási közvetítő csak bizonyos biztosítási termékek közvetítését végzi, amelyek kiegészítenek egy terméket vagy szolgáltatást, és ezeket egyértelműen meghatározza a bejelentésben;

    (c) az érintett biztosítási termékek nem tartalmaznak életbiztosítást vagy felelősségi kockázatot, kivéve, ha az ilyen fedezet a fő fedezettel együtt jár.

    2.           A 3. cikkben meghatározott nyilvántartásba vételre vonatkozó előírások nem alkalmazandók azokra a biztosítási közvetítőkre, amelyek egyedüli tevékenysége szakmai kárügyintézési és kárbecslési szolgáltatások nyújtása.

    3.           Az e cikk (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó biztosítási közvetítőnek a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságához bejelentést kell eljuttatnia, amelyben tájékoztatja az illetékes hatóságot a kilétéről, címéről és szakmai tevékenységeiről.

    4.           Az e cikk (1) és (2) bekezdésének hatálya alá tartozó közvetítők az ezen irányelv I., III, IV., V., VIII. és IX. fejezetének, valamint 15. és 16. cikke rendelkezéseinek a hatálya alá tartoznak.

    IV. FEJEZET

    A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ÉS A LETELEPEDÉS SZABADSÁGA

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    65. cikk Értesítés a más tagállambeli letelepedésről és szolgáltatási tevékenységről ÖA szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlása Õ

    1.           Bármely olyan biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőnek, aki első alkalommal szándékozik üzleti tevékenységet folytatni ð egy másik tagállam területén ï egy vagy több tagállamban a szolgáltatásnyújtás vagy a letelepedés szabadsága szerint, erről ð a következő információkat közli ï értesítenie kell a hazai tagállam illetékes hatóságaitával.

    Az ilyen bejelentéstől számított egy hónapos időszakon belül ezeknek az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell a fogadó államok illetékes hatóságait, hogy azok tudomást szerezzenek a biztosítási vagy a viszontbiztosítási közvetítő szándékáról, és ezzel egy időben tájékoztatniuk kell az érintett közvetítőt is.

    A biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő üzleti tevékenységét egy hónappal azt az időpontot követően kezdheti el, hogy hazai tagállama illetékes hatóságai értesítették őt a második albekezdésben említett értesítésről. Ugyanakkor a közvetítő azonnal megkezdheti üzleti tevékenységét, ha a fogadó tagállam nem kívánja, hogy erről a tényről tájékoztassák.

    (2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot arról, ha az (1) bekezdésnek megfelelően tájékoztatást kívánnak kapni. A Bizottság minden tagállamnak értesítést küld erről.

    (3) A fogadó tagállam illetékes hatóságai megteszik a szükséges lépéseket, hogy biztosítsák azoknak a feltételeknek a megfelelő közzétételét, amelyek mellett az érintett üzleti tevékenységet, a közjó érdekében, a területükön folytatni lehet.

    ò új szöveg

    (a) a közvetítő neve, címe és nyilvántartási száma;

    (b) az a tagállam vagy tagállamok, ahol a közvetítő tevékenykedni szándékozik;

    (c) a közvetítő kategóriája és adott esetben a képviselt biztosító vagy viszontbiztosító neve;

    (d) adott esetben az érintett biztosítási osztályok;

    (e) a szakmai ismeretek és képesség igazolása.

    2.           A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül továbbítja azt a fogadó tagállam illetékes hatóságának, amely haladéktalanul igazolja a kézhezvételt. A székhely szerinti tagállam írásban tájékoztatja a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőt arról, hogy a fogadó tagállam megkapta az információt és a biztosító vagy viszontbiztosító megkezdheti az üzleti tevékenységet a fogadó tagállamban.

    Az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésekor a fogadó tagállam az előírt tudás és képességek bizonyítékaként elfogadja a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítési tevékenységgel kapcsolatos előző tapasztalatot, amit a székhely szerinti tagállamban történt nyilvántartásba vétel vagy bejelentés bizonyít.

    3.           Az előző nyilvántartásba vétel vagy bejelentés bizonyítéka a kérelmező székhely szerinti tagállamának illetékes hatósága által kibocsátott, nyilvántartásba vételre vagy bejelentésre vonatkozó dokumentum, amelyet a kérelmezőnek be kell nyújtania a fogadó tagállamhoz benyújtott kérelme alátámasztására.

    4.           Amennyiben az (1) bekezdés szerint közölt adatok bármelyikében változás történik, a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőnek írásban értesítenie kell a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát a változás életbelépése előtt legalább egy hónappal. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal azután, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megkapta a tájékoztatást, értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságát a változásról.

    6. cikk  A letelepedés szabadságának gyakorlása

    1.           A tagállamok előírják a letelepedés szabadságával élve egy másik tagállam területén fióktelep létrehozását tervező biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő számára, hogy először értesítse a székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságát és bocsássa rendelkezésére az alábbi információkat:

    (a) a közvetítő neve, címe és nyilvántartási száma (ha van);

    (b) az a tagállam, amelynek területén fióktelepet kíván létesíteni vagy állandóan jelen kíván lenni;

    (c) a közvetítő kategóriája és adott esetben a képviselt biztosító vagy viszontbiztosító neve;

    (d) az érintett biztosítási osztályok, ha vannak;

    (e) működési program, amely meghatározza a folytatandó biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítési tevékenységeket és a telephely szervezeti felépítését; megjelölve azokat az ügynököket is, akiket a közvetítő igénybe akar venni;

    (f) az a cím, ahonnan a fogadó tagállamban az iratok beszerezhetők;

    (g) a telephely vagy állandó jelenléti pont vezetéséért felelő személy neve.

    2.           Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának nincs oka feltételezni, hogy a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő szervezeti felépítése vagy pénzügyi helyzete nem megfelelő, akkor a tervezett közvetítési tevékenységeket figyelembe véve az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül továbbítja azt a fogadó tagállam illetékes hatóságának, amely haladéktalanul visszaigazolja a kézhezvételt, és erről írásban tájékoztatja a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőt. A székhely szerinti tagállam írásban tájékoztatja a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőt arról, hogy a fogadó tagállam megkapta az információt és a biztosító vagy viszontbiztosító megkezdheti az üzleti tevékenységet a fogadó tagállamban.

    3.           Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megtagadja a tájékoztatás továbbítását a fogadó tagállam illetékes hatóságához, azt az (1) bekezdésben említett tájékoztatás megérkezésétől számított egy hónapon belül indokolni kell a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőnek.

    4.           Amennyiben az (1) bekezdés szerint közölt adatok bármelyikében változás történik, a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőnek írásos értesítést kell adnia a változásról a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága számára a változás életbelépése előtt legalább egy hónappal. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága a lehető leghamarabb, de legkésőbb egy hónappal azután, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megkapta a tájékoztatást, értesíti a fogadó tagállam illetékes hatóságát a változásról.

    7. cikk Hatáskörök megosztása a székhely szerinti és a fogadó tagállam között

    1.           Ha a biztosítási közvetítő központi ügyvezetésének helye egy másik tagállamban van, akkor a szóban forgó másik tagállam illetékes hatósága megállapodhat a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságával, hogy a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságaként lép fel az ezen irányelv VI., VII. és VIII. fejezetében meghatározott kötelezettségek tekintetében. Egy ilyen megállapodás esetében a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága haladéktalanul értesíti a biztosítási közvetítőt és az EBFH-t.

    2.           A fogadó tagállam illetékes hatóságának feladata annak biztosítása, hogy a telephely által a területén nyújtott szolgáltatások teljesítsék a VI. és VII. fejezetben, valamint az annak alapján meghozott intézkedésekben meghatározott előírásokat.

    A fogadó tagállam illetékes hatóságának jogában áll megvizsgálni a letelepedési intézkedéseket és olyan változtatásokat megkövetelni, amelyek elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy az illetékes hatóság érvényesíteni tudja a VI. és VII. fejezetben, valamint az annak alapján meghozott intézkedésekben meghatározott előírásokat a területén a telephely által nyújtott szolgáltatások vagy folytatott tevékenységek tekintetében.

    3.           Amennyiben a fogadó tagállam okkal feltételezi, hogy a területén a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján vagy egy telephely révén tevékenykedő biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő nem teljesíti az ebben az irányelvben meghatározott bármely kötelezettségét, ezeket a megállapításokat továbbítja a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága számára, amely megfelelő intézkedéseket hoz. Abban az esetben, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága által hozott intézkedések ellenére a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő továbbra is olyan módon tevékenykedik, ami egyértelműen káros a fogadó tagállam fogyasztói érdekeire vagy a biztosítási vagy viszontbiztosítási piacok megfelelő működésére, akkor a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítővel szemben az alábbi intézkedéseket kell érvényesíteni:

    (a) a fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatása után megtesz minden megfelelő intézkedést, amelyre szükség van a fogyasztók védelme, valamint a biztosítási és viszontbiztosítási piacok megfelelő működése érdekében, ideértve annak megelőzését, hogy a szabálysértő biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítők további tevékenységet folytassanak a területén; a fogadó tagállam illetékes hatósága indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot ezekről az intézkedésekről;

    (b) a fogadó tagállam illetékes hatósága továbbíthatja az ügyet az EBFH-nak és a segítségét kérheti az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján; ebben az esetben az EBFH az abban a cikkben ráruházott hatáskörrel élve léphet fel a fogadó és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közötti nézeteltérés esetében.

    4.           Ha a fogadó tagállam illetékes hatóságai megbizonyosodnak arról, hogy egy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő, amelynek telephelye van a területén, nem teljesíti a tagállam által ezen irányelv olyan rendelkezései alapján hozott jogi vagy szabályozói előírásokat, amelyek hatáskörrel ruházzák fel a fogadó tagállam illetékes hatóságait, akkor ezek a hatóságok felszólítják a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőt, hogy szüntesse meg ezt a helyzetet.

    Abban az esetben, ha a fogadó tagállam illetékes hatósága által hozott intézkedések ellenére a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő továbbra is olyan módon tevékenykedik, ami egyértelműen káros a fogadó tagállam fogyasztói érdekeire vagy a biztosítási vagy viszontbiztosítási piacok megfelelő működésére, akkor a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítővel szemben az alábbi intézkedéseket kell érvényesíteni:

    (a) a fogadó tagállam illetékes hatósága a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának tájékoztatása után megtesz minden megfelelő intézkedést, amelyre szükség van a fogyasztók védelme és a piacok megfelelő működése érdekében, ideértve annak megelőzését, hogy a szabálysértő biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítők további tevékenységet folytassanak a területén; a fogadó tagállam illetékes hatósága indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot ezekről az intézkedésekről;

    (b) a fogadó tagállam illetékes hatósága továbbíthatja az ügyet az EBFH-nak és a segítségét kérheti az 1094/2010/EU rendelet 19. cikke alapján; ebben az esetben az EBFH az abban a cikkben ráruházott hatáskörrel élve léphet fel a fogadó és a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai közötti nézeteltérés esetében.

    V. FEJEZET

    EGYÉB SZERVEZETI KÖVETELMÉNYEK

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    48. cikk Szakmai ð és szervezeti ï követelmények

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1.           A biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőknek ð – beleértve azokat, akik az említett tevékenységeket kiegészítő jelleggel folytatják, szakmai kárügyintézést, kárrendezést vagy szakértői kárbecslést végeznek, valamint a biztosítási közvetítési tevékenységet folytató biztosítók alkalmazottait – ï rendelkezniük kell azokkalzal a megfelelő ismeretekkel tudással és képességekkel, amelyeket a közvetítő ð , illetve a vállalkozás ï székhelye szerinti tagállam meghatároz ð feladataik megfelelő ellátásához, és megfelelő szakmai tapasztalatot kell igazolniuk az általuk közvetített termékek összetettsége tekintetében ï.

    ò új szöveg

    A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítők, valamint a biztosítási közvetítési tevékenységet folytató biztosítók alkalmazottai folyamatos szakmai továbbképzés keretében frissítsék ismereteiket és képességeiket annak érdekében, hogy megfelelő szintű teljesítményt tudjanak fenntartani.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    A székhely szerinti tagállam, tekintettel az ð adott ï biztosítás- és a viszontbiztosítás-közvetítői tevékenységre és az értékesített Ö közvetített Õ termékekre, kiigazíthatja az tudás Ö ismeretek Õ és a képességek terén megkövetelt feltételeket, különösen akkor, ha a közvetítő fő szakmai tevékenysége más, mint a biztosítási közvetítés. Ilyen esetekben ez a közvetítő csak abban az esetben folytathat biztosításközvetítői tevékenységet, ha egy olyan biztosítási közvetítő, aki megfelel az e cikkben meghatározott feltételeknek, vagy ha Ö a közvetítő Õ tevékenységéért egy biztosítóintézet teljes felelősséget vállal.

    A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett esetekben a biztosítónakintézetnek ð vagy a közvetítőnek ï ellenőriznie kell azt, hogy a közvetítők ismereteitudása és képességei megfelelnek-e az e bekezdés első albekezdésében meghatározott kötelezettségeknek, és szükség esetén az ilyen közvetítők számára képzést kell nyújtani, amely megfelel a közvetítő által értékesítendő termékekkel kapcsolatos követelményeknek.

    A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan természetes személyre, akik egy biztosítónálintézetnél ð , illetőleg biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőnél ï dolgoznak és biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen vállalatok vezetésének ésszerű hányadát alkotó, a biztosítási ð és viszontbiztosítási ï termékek közvetítésért felelős személyek és minden más személy, aki közvetlenül foglalkozik a biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítéssel, bizonyságát adja, hogy rendelkezik a kötelezettségei ellátásához szükséges tudással ismeretekkel és képességekkel.

    2.           A biztosítási és a viszontbiztosítási közvetítőknek ð , valamint a biztosítók biztosítási közvetítési tevékenységet végző alkalmazottainak ï jó hírnévvel kell bírniuk. Alapkövetelmény, hogy súlyos vagyon elleni vagy más pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos bűncselekmények miatt bűnügyi nyilvántartásban vagy bármely más ennek megfelelő nemzeti adattárban nem szerepelnek, valamint korábban nem jelentettek csődöt, kivéve, ha a nemzeti jogszabályoknak megfelelően mentesítették őket.

    A tagállamok a 3. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban engedélyezhetik, hogy a biztosítóintézet ellenőrizze a biztosítási közvetítők jó hírnevét.

    A tagállamoknak nem szükséges alkalmazniuk az e bekezdés első albekezdésében említett követelményeket minden olyan természetes személyre, akik egy biztosítónálintézetnél ð illetőleg biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőnél ï dolgoznak és biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet folytatnak. A tagállamok biztosítják, hogy az ilyen biztosítóintézetek vezetőségének tagjai és a személyi állomány minden, a biztosítási vagy viszontbiztosításiítással közvetítéssel közvetlenül foglalkozó tagja megfeleljen ennek a követelménynek.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    3.           A biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőknek az Közösség Ö Unió Õ egész területére érvényes olyan szakmai felelősségbiztosítással vagy valamilyen hasonló biztosítékkal kell rendelkezniük a szakmai hanyagságból eredő felelősség esetére, amely minden követelés tekintetében eléri a legalább 1 000 000 Ö 1 120 000 Õ euró, az évenkénti összes követelés tekintetében az 1 500 000 Ö 1 680 000 Õ euró összeget, kivéve ha az ilyen biztosítást vagy hasonló biztosítékot olyan biztosítóintézet, viszontbiztosító vagy más olyan vállalkozás nyújtja, amelynek nevében a biztosítási, vagy viszontbiztosítási közvetítő eljár, vagy amely tekintetében a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő az eljárásra felhatalmazással rendelkezik, vagy ha az ilyen vállalkozás teljes felelősséget vállal a közvetítő cselekményeiért.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    4            A tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést az ügyfelek védelmében arra az esetre, ha a biztosítási közvetítő nem képes a díjat a biztosítónakintézetnek továbbítani, a követelés összegét továbbítani vagy a díjat a biztosítottnak visszaadni.

    Az ilyen intézkedések a következők lehetnek:

    (a) olyan jogszabályi vagy szerződésben meghatározott rendelkezések, amelyek következtében az ügyfél által a közvetítőnek fizetett összegeket úgy kell kezelni, mintha azt a biztosítónakintézetnek fizették volna be, miközben a biztosítóintézet által a közvetítőnek kifizetett összegeket mindaddig, amíg azokat az ügyfél ténylegesen meg nem kapja, nem lehet úgy kezelni, mintha az ügyfélnek fizették volna ki;

    (b) az a követelmény, hogy a biztosítási közvetítők állandó jelleggel rendelkezzenek olyan pénzügyi teljesítőképességgel, amely eléri a beszedett éves díjak 4 %-át, de legalább 15 000 Ö 16 800 Õ eurót;

    (c) az a követelmény, hogy az ügyfelek pénzét szigorúan elkülönített ügyfélszámlákon keresztül kell utalni, és ezeket a számlákat csőd esetén ne lehessen felhasználni más hitelezők kifizetésére;

    (d) az a követelmény, hogy garanciaalapot kell létrehozni.

    5.           A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység gyakorlása megköveteli, hogy az e cikkben meghatározott szakmai követelményeket állandó jelleggel teljesítsék.

    6.           A tagállamok szigoríthatják az e cikkben meghatározott követelményeket, és további követelményeket is meghatározhatnak a joghatósági területükön nyilvántartásba vett biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőkkel kapcsolatosan.

    7.           Az ð EBFH rendszeresen felülvizsgálja ï a (3.) és a (4.) cikkben Ö bekezdésben Õ említett összegeket, tekintettel az EUROSTAT által közzétett európai fogyasztói árindexben bekövetkezett változásokra. Az első felülvizsgálatra ennek az irányelvnek a hatálybalépésétől számított öt év elteltével kerül sor, majd a következő felülvizsgálatokat az előző felülvizsgálat időpontjától számított öt év múlva kell végrehajtani.

    Az összegeket automatikusan kell kiigazítani úgy, hogy az euróban megadott alapösszeget az említett indexnek az irányelv hatálybalépése és az első felülvizsgálat időpontja közötti időszakban vagy az előző felülvizsgálat időpontja és az új felülvizsgálat közötti időszakban bekövetkezett százalékos változásával kell növelni, és a legközelebbi euróban megadott összegre kerekíteni.

    Az EBFH szabályozási technikaistandard-tervezeteket dolgoz ki, amelyek kiigazítják a (3) és a (4) bekezdésben említett, euróban megadott alapösszeget az említett indexnek az irányelv hatálybalépése és az első felülvizsgálat időpontja közötti időszakban vagy az előző felülvizsgálat időpontja és az új felülvizsgálat közötti időszakban bekövetkezett százalékos változásának megfelelően, a legközelebbi euróban megadott összegre kerekítve.

    Az EBFH az ezen irányelv hatálybalépésének napjától számított öt éven belül benyújtja a Bizottsághoz ezeket a szabályozási technikaistandard-tervezeteket, majd a következő felülvizsgálatokat az előző felülvizsgálat időpontjától számított öt éven belül.

    A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtási technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

    ò új szöveg

    8.           A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 33. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok meghatározzák:

    (a) a közvetítő e cikk (1) bekezdésében említett, megfelelő ismereteinek és képességeinek fogalmát az ügyfélnek nyújtott biztosítási közvetítés tekintetében;

    (b) a biztosítási közvetítés folytatása tekintetében mindenekelőtt a szükséges képzettségi szint, tapasztalatok és készségek meghatározásának megfelelő kritériumait;

    (c) azokat az intézkedéseket, amelyek megtétele a biztosítási közvetítőktől vagy a biztosítóktól ésszerűen elvárható ahhoz, hogy folyamatos szakmai továbbképzés keretében frissítsék ismereteiket és képességeiket annak érdekében, hogy megfelelő szintű teljesítményt tudjanak fenntartani.

    ê 2002/92/EK

    5. cikk

    A megszerzett jogok fenntartása

    A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy azok a személyek, akik 2000. szeptember 1-jét megelőzően közvetítői tevékenységet folytattak, és akiket nyilvántartásba vettek, valamint akik rendelkeznek az irányelv által megkövetelthez hasonló szintű képzéssel és tapasztalattal, automatikusan bekerülnek a létrehozandó nyilvántartásba, amennyiben a 4. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott követelmények teljesülnek.

    ò új szöveg

    9. cikk A közérdeket szolgáló szabályok közzététele

    1.           A tagállamok meghozzák a szükséges lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az illetékes hatóságok megfelelően közzétegyék azokat a közérdek védelmét szolgáló nemzeti jogszabályokat, amelyek a területükön a biztosítási és viszontbiztosítási közvetítési tevékenység folytatására alkalmazandók.

    2.           Az ezen irányelvben meghatározottakon túlmenően a biztosítási közvetítők és biztosítási termékek értékesítésének szabályozására vonatkozó rendelkezések alkalmazását ajánló vagy azokat alkalmazó tagállam biztosítja, hogy az ilyen rendelkezésekből származó adminisztratív teher arányos legyen a fogyasztóvédelem szempontjából. A tagállam továbbra is felügyeli az ilyen rendelkezéseket azok változatlanságának biztosítása érdekében.

    3.           Az EBFH a közérdeket szolgáló egységes szabályokra vonatkozó tájékoztató adatlapot biztosít, amelyet mindegyik tagállam illetékes hatóságának ki kell tölteni. Ennek hiperlinket kell tartalmaznia az illetékes hatóságok weboldalaira, ahol a közérdeket szolgáló szabályok elérhetők. Ezeket az információkat a nemzeti illetékes hatóságok rendszeresen frissítik, és az EBFH a weboldalán elérhetővé teszi őket angol, francia és német nyelven, a közérdeket szolgáló összes nemzeti szabályt kategóriákba sorolva a vonatkozó jogi területek szerint.

    4.           A tagállamok egyablakos ügyintézést biztosítanak az adott tagállamban alkalmazott, közérdeket szolgáló szabályokra vonatkozó információk nyújtására. Ez a kapcsolattartó pont a megfelelő illetékes hatóság.

    5.           Az EBFH a tagállamok által az ebben a cikkben említett módon közzétett, közérdeket szolgáló szabályok vizsgálatára vonatkozó jelentést készít és tájékoztatja a Bizottságot ezen irányelv és a belső piacok megfelelő működésével összefüggésben 20XX. X X előtt [ezen irányelv hatálybalépése után három évvel].

    ê 2002/92/EK

    710. cikk Az illetékes hatóságok

    1.           A tagállamok kijelölik az irányelv végrehajtására felhatalmazott illetékes hatóságokat. Erről tájékoztatják a Bizottságot, megjelölve az ilyen feladatok megosztását.

    2.           Az (1) bekezdésben említett hatóságok lehetnek közhatóságok vagy a hazai jog által elismert testületek vagy olyan közhatóságok, amelyeket a hazai jog kifejezetten erre a célra hatalmaz fel. Ezek nem lehetnek biztosítóintézetek vagy viszontbiztosítók.

    3.           Az illetékes hatóságoknak rendelkezniük kell mindazokkal a hatáskörökkel, amelyek feladataik ellátásához szükségesek. Amennyiben a tagállam területén egynél több illetékes hatóság van, akkor a tagállam biztosítja azt, hogy ezek a hatóságok olyan szorosan működjenek együtt, hogy megfelelő feladataikat hatékonyan tudják végrehajtani.

    ò új szöveg

    8. cikk

    Szankciók

    (1) A tagállamoknak megfelelő szankciókról kell gondoskodniuk arra az esetre, ha a biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítői tevékenységet folytató személy nem szerepel az egyik tagállam nyilvántartásában és az 1. cikk (2) bekezdésében sem említik.

    (2) A tagállamoknak megfelelő szankciókról kell gondoskodniuk azokra a biztosítóintézetekre vagy viszontbiztosítókra nézve, amelyek olyan biztosítás- vagy viszontbiztosítás-közvetítői tevékenységet folytató személyt alkalmaznak, aki nem szerepel az egyik tagállam nyilvántartásában, és az 1. cikk (2) bekezdésében sem említik.

    (3) A tagállamoknak megfelelő szankciókról kell gondoskodniuk arra az esetre, ha a biztosítási közvetítő vagy a viszontbiztosítási közvetítő nem felel meg az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti szabályoknak.

    (4) Ez az irányelv nem érinti a fogadó tagállamok azon jogosultságát, hogy a területükön elkövetett, a közérdek érdekében elfogadott jogi vagy közigazgatási rendelkezésekkel ellentétes szabálytalanságok megelőzésére vagy büntetésére megfelelő intézkedéseket fogadjanak el. Ez kiterjed annak lehetőségére, hogy az elkövető biztosítási közvetítőt vagy viszontbiztosítási közvetítőt meggátolják bármely, területükön belüli további tevékenységben.

    (5) Minden a biztosítási vagy a viszontbiztosítási közvetítő tevékenységével kapcsolatos szankciót vagy korlátozó intézkedést megfelelően meg kell indokolni, és azt közölni kell az érintett közvetítővel. Minden ilyen intézkedéssel szemben bírósághoz lehet fordulni abban a tagállamban, amelyben azt meghozták.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    911. cikk A tagállamok közötti információcsere

    1.           A különböző tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek abból a célból, hogy biztosítsák az irányelv rendelkezéseinek megfelelő alkalmazását.

    2.           Az illetékes hatóságok kicserélik információikat azon biztosítási közvetítők és viszontbiztosítási közvetítők tekintetében, amelyek a 8. cikk (3) bekezdésében Ö VIII. fejezetben Õ említett szankciókvagy a 8. cikk (4) bekezdésében említett intézkedések címzettjei, és az ilyen információ feltehetőleg az ilyen közvetítők nyilvántartásból történő törléséhez vezet. Az illetékes hatóságok az egyik hatóság kérésére bármely vonatkozó információt is kicserélhetnek.

    3.           Minden olyan személy, aki ezzel az irányelvvel kapcsolatos információt kap vagy ad át szakmai titoktartásra kötelezett ugyanolyan módon, ahogyan azt az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem életbiztosítási irányelv) a 92/49/EGK tanácsi irányelv 16. cikke és a közvetlen életbiztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról, valamint a 79/267/EGK és a 90/619/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992. november 10-i 92/96/EGK tanácsi irányelv (harmadik életbiztosítási irányelv) 15. cikke meghatározza.

    1012. cikk Panaszok

    A tagállamok gondoskodnak olyan eljárások kialakításáról, amelyek lehetővé teszik az ügyfelek és más érdekelt felek, különösen a fogyasztói szövetségek számára, hogy a biztosításközvetítőkkel és a viszontbiztosítás-közvetítőkkel ð és vállalkozásokkal ï kapcsolatban panaszt jelentsenek be. A panaszokra minden esetben válaszolni kell.

    ê 2002/92/EK

    1113. cikk A bíróságon kívüli jogorvoslat

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1.           A tagállamoknak elő kell segíteniük Ö biztosítják Õ olyan megfelelő, és hatékony, ð pártatlan és független ï panasztételi és jogorvoslati eljárások kialakítását, amelyek a biztosításközvetítők és az ügyfelek, ð valamint a biztosítók és az ügyfelek ï közötti viták nem bírósági úton történő rendezését szolgálják, felhasználva e célra – adott esetben - a már létező testületeket. ðA tagállamok biztosítják továbbá, hogy valamennyi biztosító és biztosításközvetítő részt vegyen a bíróságon kívüli vitarendezési eljárásokban, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:

    (a) az eljárás eredménye nem kötelező érvényű döntés;

    (b) a vita bíróság elé terjesztésére vonatkozó időtartam nyugszik az alternatív vitarendezési eljárás ideje alatt;

    (c) a követelés elévülésére vonatkozó időszak az eljárás időtartama alatt nyugszik;

    (d) az eljárás ingyenes vagy csekély költséggel jár;

    (e) az elektronikus út nem az egyetlen módja annak, hogy a felek hozzáférjenek az eljáráshoz és;

    (f) kivételes esetben, amennyiben a helyzet sürgőssége megköveteli, ideiglenes intézkedésekre van lehetőség. ï

    2.           A tagállamoknak ösztönözniük kell Ö biztosítják, hogy Õ ezeket a testületeket Ö együttműködjenek Õ a határon túlnyúló viták megoldásában való részvételre.

    1614. cikk Átmeneti rendelkezések ÖA közvetítők alkalmazásának korlátozása Õ

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a biztosítóintézetek ð és a viszontbiztosítók, valamint a közvetítők ï csak a nyilvántartásban szereplő biztosítási és viszontbiztosítási közvetítők, illetve az 1. cikk (2) bekezdésében említett személyek ð vagy a 4. cikkben említett bejelentést teljesített személyek ï biztosítás- és viszontbiztosítás-közvetítői szolgáltatásait vegyék igénybe.

    VIIII. FEJEZET

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    A BIZTOSÍTÁSI KÖZVETÍTŐKRE VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁSI KÖVETELMÉNYEK Ö ÉS ÜZLETVITELI SZABÁLYOK Õ

    ò új szöveg

    15. cikk

    Általános elvek

    1.           A tagállamok előírják, hogy a biztosítási közvetítési tevékenység ügyfelekkel vagy azok számára történő folytatása során a biztosítási közvetítő vagy biztosító becsületes, tisztességes és szakszerű módon tevékenykedjen az ügyfelek legjobb érdekében.

    2.           A biztosítási közvetítő vagy a biztosító által ügyfeleihez vagy potenciális ügyfeleihez eljuttatott minden információnak tisztességesnek, egyértelműnek és nem félrevezetőnek kell lennie, beleértve a marketingközleményeket is. A marketingközlemények marketingjellegének világosan felismerhetőnek kell lennie.

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    1216. cikk A biztosítási közvetítő ð vagy a biztosító ï által nyújtandó ð általános ï tájékoztatás

    ò új szöveg

    A tagállamok szabályokat állapítanak meg annak biztosításához, hogy

    (a) bármely biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosítási közvetítő – ideértve a szerződéseseket is – tájékoztassa az ügyfeleket a következőkről:

    i.        a biztosítási közvetítő neve és címe, valamint az, hogy biztosításközvetítői tevékenységet végez;

    ii.       arról, hogy nyújt-e bármilyen típusú tanácsadást az értékesített biztosítási termékekre vonatkozóan;

    ê 2002/92/EK (új szöveg)

    (eiii.)  a 1012. cikkben említett eljárások, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleknek és más érdekelt feleknek panaszok bejelentését a biztosítási közvetítővel és a viszontbiztosítási közvetítővel kapcsolatban, illetve adott esetben a 1113. cikkben említett bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások.;

    ò új szöveg

    iv.      a nyilvántartás, amelyben szerepel, és az a mód, ahogyan nyilvántartásba vételét ellenőrizni lehet; és

    v.       arról, hogy a közvetítő az ügyfelet képviseli-e vagy a biztosító számára és nevében jár el;

    (b) bármely biztosítási szerződés megkötése előtt a biztosító tájékoztassa az ügyfeleket a következőkről:

    i.        a biztosító neve és címe, valamint az, hogy biztosítói tevékenységet végez;

    ii.       arról, hogy nyújt-e bármilyen típusú tanácsadást az értékesített biztosítási termékekre vonatkozóan;

    iii.      a 12. cikkben említett eljárások, amelyek lehetővé teszik az ügyfeleknek és más érdekelt feleknek panaszok bejelentését a biztosítóval, illetve a 13. cikkben említett bíróságon kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    1217. cikk ÖÖsszeférhetetlenség és átláthatóság Õ

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    1.           Bármely első biztosítási szerződés megkötése előtt, és szükség szerint annak módosításakor vagy megújításakor a biztosítási közvetítőnek ð – beleértve a szerződéseseket – ï legalább a következő információkat kell megadnia az ügyfelek részére:

    (a) személyazonossága és címe;

    (b) a nyilvántartás, amelyben szerepel, és az a mód, ahogyan nyilvántartásba vételét ellenőrizni lehet;

    (ca)   közvetlenül vagy közvetve résztulajdonos-e, aki a szavazati jogok vagy a tőke több mint 10 %-át birtokolja az adott biztosítóbanintézetben;

    (db)   az adott biztosítóintézet vagy az adott biztosítóintézet anyavállalata résztulajdonosa-e, amely a szavazati jogok vagy a tőke több mint 10 %-át birtokolja a biztosítási közvetítőben;

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    (c)     Ezen kívül a biztosítási közvetítőnek tájékoztatnia kell az ügyfelet az adott Ö ajánlott Õ szerződéssel kapcsolatban arról, hogy Ö a következőkről Õ :

    (i)      a (2) bekezdésbeli, a tisztességes elemzésre vonatkozó kötelezettsége alapján ad-e tanácsot; vagy

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ii.       szerződési kötelezettsége van-e arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosítóintézet számára fejtsen ki biztosításközvetítői üzleti tevékenységet. Ebben az esetben, az ügyfél kérésére meg kell adnia ezen biztosítóintézetek nevét; vagy

    iii.      nincs szerződési kötelezettsége arra, hogy kizárólagosan egy vagy több biztosítóintézet számára fejtsen ki biztosításközvetítői üzleti tevékenységet, és nem a (2) bekezdésbeli, a tisztességes elemzésre vonatkozó kötelezettsége alapján nyújt tanácsot. Ebben az esetben, az ügyfél kérésére meg kell adnia azon biztosítóintézetek nevét, amelyekkel üzleteket köthet és köt. Ö ; Õ

    Azokban az esetekben, amikor csupán az ügyfél kérésére nyújtanak információkat, az ügyfelet tájékoztatni kell arról, hogy joga van ilyen tájékoztatást kérni.

    ò új szöveg

    (d)     a biztosítási szerződéssel összefüggésben kapott javadalmazás jellege;

    (e)     a biztosítási szerződéssel összefüggésben:

    i.        díj alapján dolgozik, vagyis a javadalmazást közvetlenül az ügyféltől kapja; vagy

    ii.       bármely jellegű jutalék alapján dolgozik, vagyis a biztosítási díj magában foglalja a javadalmazást; vagy

    iii.      az i. és a ii. pont kombinációja alapján dolgozik;

    (f)      amennyiben a közvetítő díjat vagy bármely jellegű jutalékot kap, a felajánlott vagy figyelembe vett biztosítási termékekre vonatkozó javadalmazás teljes összege, vagy amennyiben a pontos összeg nem adható meg, a díjak vagy jutalékok vagy azok kombinációja kiszámításának alapja;

    (g)     amennyiben a jutalék összege a közvetítő és a biztosító közötti ügylethez kapcsolódóan megállapodott célok vagy küszöbértékek elérésén alapul, a célok vagy küszöbértékek, valamint az azok elérése esetén fizetendő összeg.

    2.           Ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődően öt évig az (1) bekezdés f) pontjától eltérve a 2002/83/EK irányelv I. mellékletében meghatározott bármely ágazatba tartozó szerződésektől eltérő biztosítási szerződésekkel foglalkozó közvetítő, amennyiben a közvetítő javadalmazása díj vagy jutalék, a szóban forgó biztosítási szerződés megkötése előtt

    (a) amennyiben az ügyfél kéri, tájékoztatást ad az összegről, illetve ha a pontos összeg nem meghatározható, a díjak vagy jutalékok vagy azok kombinációja kiszámításának alapjáról.

    (b) tájékoztatja az ügyfelet arról a jogáról, hogy kérheti az a) pontban említett információt.

    3.           A biztosító vagy a biztosítási közvetítő tájékoztatja továbbá az ügyfelet azon változó javadalmazás jellegéről és összegéről, amelyet bármely alkalmazottja kap a szóban forgó biztosítási termék értékesítéséért és kezeléséért.

    4.           Amennyiben az ügyfél a biztosítási szerződéssel összefüggésben annak megkötése után teljesít fizetést, a biztosító vagy a közvetítő bármely ilyen kifizetésre vonatkozóan megteszi az e cikk szerinti közzétételeket.

    5.           A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 33. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok meghatározzák:

    (a) azokat a megfelelő kritériumokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy milyen módon kell a közvetítő javadalmazásáról – ideértve a céljutalékot – tájékoztatni az ügyfelet e cikk (1) bekezdése f) és g) pontjának, valamint (2) bekezdésének megfelelően;

    (b) a díjak, jutalékok vagy azok kombinációja kiszámítási alapjának meghatározására vonatkozó megfelelő kritériumokat;

    (c) azok az intézkedéseket, amelyek megtétele indokoltan elvárható a biztosítási közvetítőktől és a biztosítóktól a javadalmazásuk ügyfél felé történő közzététele tekintetében.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1218. cikk ðTanácsadás és az értékesítésre vonatkozó előírások, amennyiben nem kerül sor tanácsadásra ï

    31.         Bármely meghatározott szerződés megkötése előtt a biztosítási közvetítőnek ð – ideértve a szerződéseseket – vagy a biztosítónak ï tisztáznia kell legalább - különösen az ügyfél által adott tájékoztatás alapján – Ö az alábbiakat Õ Ö azonosítania Õ kell:

    (a)     az ügyfél szükségleteit és igényeit; valamint

    (b)     Ö és részleteznie kell Õ az ügyfélnek, egy bizonyos Ö meghatározott Õ termék tekintetében adott tanács indokait ð , amennyiben sor került tanácsadásra ï .

    32.         Ezek aAz ð (1) bekezdés a) és b) pontjában említett ï részleteket a javasolandó biztosítási szerződés Ö termék Õ bonyolultságától ð és az ügyfél pénzügyi kockázatának szintjétől ï függően változnak módosítani kell.

    ê 2002/92/EK

    ð új szöveg

    23.         Amikor a biztosítási közvetítő ð vagy a biztosító ï arról tájékoztatja az ügyfelet, hogy tisztességes elemzés alapján ad tanácsot, akkor ahhoz, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően tehessen ajánlatot egy olyan biztosítási szerződés tekintetében, amely megfelel az ügyfél szükségleteinek, köteles olyan tanácsot adni, amely a piacon elérhető biztosítási szerződések elég nagy számának elemzésén alapul.

    ò új szöveg

    4.           A szerződés megkötését megelőzően, függetlenül attól, hogy sor került-e tanácsadásra, a biztosításközvetítő vagy a biztosító – figyelembe véve a biztosítási termékek összetettségét és az ügyfél típusát – érthető formában tájékoztatást nyújt az ügyfélnek a biztosítási termékről, ami alapján megalapozott döntést tud hozni.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1219. cikk  ðA tájékoztatás alóli mentesség és rugalmassági záradék ï

    41.         Az (1), (2) és (3) bekezdésben Ö 16., 17. és 18. cikkben Õ említett tájékoztatást nem szükséges megadni, amikor a biztosítási közvetítő nagy kockázatokról szóló biztosítást közvetít, vagy a viszontbiztosítási közvetítők ð vagy viszontbiztosítók ï által történő közvetítés esetében, ð vagy a mellékletben meghatározott szakmai ügyfelekkel kapcsolatban ï.

    52.         A tagállamok fenntarthatnak vagy elfogadhatnak szigorúbb rendelkezéseket az (1) bekezdésben Ö 16., 17. és 18. cikkben Õ említett tájékoztatási követelmények tekintetében, feltéve hogy az ilyen rendelkezések összhangban vannak az közösségi Ö uniós Õ joggal. A tagállamok tájékoztatják az ð EBFH-t és a ï Bizottságot az (1) bekezdésben megállapított Ö ezekről a Õ nemzeti rendelkezésekről.

    3.           Az Bizottság ð EBFH ï annak érdekében, hogy minden megfelelő módon biztosítsa az átláthatóság magas szintjét, gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályokról megkapott információkat a fogyasztókkal, és a biztosítási közvetítőkkel ð és a biztosítókkal ï ugyancsak közöljék.

    ê 2002/92/E (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1320. cikk Tájékoztatási feltételek

    1.           A 12. Ö 16., 17. és 18. Õ cikk értelmében az ügyfélnek szóló minden tájékoztatást az alábbiak szerint kell közölni:

    (a) papíron vagy bármely, az ügyfél számára rendelkezésre álló tartós hordozó útján;

    (b) világosan és pontosan, az ügyfél számára érthetően; ðés ï

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    (c) az említett Ö azon Õ tagállam hivatalos nyelvén, ð ahol a kockázat található vagy ahol a kötelezettségvállalásra sor került, ï vagy bármely más, a felek megegyezése szerinti nyelven. ð A tájékoztatást díjmentesen kell nyújtani. ï

    ò új szöveg

    2.           Az (1) bekezdés a) pontjától eltérve a 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatás megadható az ügyfélnek a következő adathordozók valamelyikén:

    (a) a papírtól eltérő tartós adathordozó használatával, amennyiben a (4) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek; vagy

    (b) weboldalon keresztül, amennyiben az (5) bekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek.

    3.           Amennyiben azonban a 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatás a papírtól eltérő tartós adathordozó vagy weboldal révén történik, az ügyfél kérésére az információt díjmentesen papíron is rendelkezésre kell bocsátani.

    4.           A 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatás a papírtól eltérő tartós adathordozón az alábbi feltételek teljesülése esetén bocsátható rendelkezésre:

    (a) a közvetítő vagy a biztosító, valamint az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából a tartós adathordozó alkalmazása megfelelő; és

    (b) az ügyfél számára felkínálták a választás lehetőségét a papíron és a tartós adathordozón közölt információk között, és ez utóbbit választotta.

    5.           A 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatás weboldalon keresztül akkor bocsátható rendelkezésre, ha személyesen az ügyfélnek címezték vagy a következő feltételek teljesülnek:

    (a) A 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatás weboldalon keresztüli nyújtása a közvetítő vagy a biztosító, valamint az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából megfelelő;

    (b) az ügyfél beleegyezett a 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatás weboldalon keresztül történő nyújtásához;

    (c) az ügyfelet elektronikus úton értesítették a weboldal címéről és a 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatásnak a weboldalon belüli elérhetőségéről;

    (d) biztosított, hogy a 16., 17. és 18. cikkben említett tájékoztatás a weblapon elérhető marad mindaddig, amíg ésszerű megfontolások alapján az ügyfélnek szüksége lehet rá.

    6.           A (4) és az (5) bekezdés alkalmazásában az információnak a papírtól eltérő tartós adathordozón vagy weblapon keresztül történő rendelkezésre bocsátását a közvetítő vagy a biztosító, valamint az ügyfél közötti üzletvitel szempontjából megfelelőnek kell tekinteni, amennyiben bizonyítható, hogy az ügyfél rendszeres internet-hozzáféréssel rendelkezik. Az említett üzletvitel céljából az ügyfél által megadott e-mail cím ilyen bizonyítéknak tekintendő.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    73.         Telefonon történő értékesítés esetében az ügyfélnek adott előzetes tájékoztatásnak összhangban kell lennie a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére vonatkozó közösségi Ö uniós Õ szabályokkal. Ezen túl, a tájékoztatást az (1) ð vagy a (2) ï bekezdésnek megfelelően a biztosítási szerződés megkötése után azonnal meg kell adni az ügyfélnek.

    ò új szöveg

    21. cikk

    Keresztértékesítés

    1.           A tagállamok lehetővé teszik a csomagban történő értékesítést, de az árukapcsolást nem.

    2.           Amennyiben valamely biztosítási szolgáltatás vagy termék felajánlása másik szolgáltatással vagy termékkel együtt, csomagban történik, a biztosító vagy adott esetben a biztosítási közvetítő tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy lehetőség van a csomag elemeinek külön történő megvásárlására és felajánlja ennek a lehetőségét, valamint tájékoztatást nyújt a közvetítésével vagy általa értékesített egyes elemek költségeiről és díjairól.

    3.           Az EBFH legkésőbb [20XX] december 31-ig iránymutatásokat dolgoz ki a keresztértékesítési gyakorlatok értékelésére és felügyeletére vonatkozóan, jelezve mindenekelőtt azokat a helyzeteket, amelyekben a keresztértékesítési gyakorlat nem felel meg a 16., 17. és a 18. cikkben vagy e cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeknek, és rendszeresen frissíti ezeket az iránymutatásokat.

    VII. FEJEZET

    TOVÁBBI FOGYASZTÓVÉDELMI ELŐÍRÁSOK A BIZTOSÍTÁSI BEFEKTETÉSI TERMÉKEKKEL KAPCSOLATBAN

    22. cikk Hatály

    Ez a fejezet a biztosítási közvetítésre vonatkozó további előírásokat hoz létre, amennyiben azt biztosítási befektetési termékek alábbiak általi értékesítése kapcsán

    (a) biztosítási közvetítő;

    (b) biztosító folytatja.

    23. cikk Összeférhetetlenség

    1.           A tagállamok előírják a biztosítási közvetítők és biztosítók számára, hogy tegyenek meg minden megfelelő lépést a köztük fennálló összeférhetetlenség azonosítása érdekében, ideértve a vezetőiket, alkalmazottaikat és szerződéses biztosítási közvetítőket, vagy a hozzájuk irányítás révén közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó személyeket és ügyfeleiket, illetve az olyan összeférhetetlenséget, mely egy ügyfél és egy másik ügyfél között a biztosítási közvetítési tevékenység folytatása során keletkezett.

    2.           Amennyiben a biztosítási közvetítő vagy biztosító által a 15., 16. és 17. cikknek megfelelően tett lépések nem elegendőek annak ésszerű bizonyossággal történő biztosítására, hogy megelőzzék az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek érdekei összeférhetetlenségből eredő sérülésének a kockázatát, akkor a biztosítási közvetítőnek vagy biztosítónak az ügyfél nevében folytatott üzleti tevékenység megkezdése előtt egyértelműen tájékoztatnia kell az ügyfelet az összeférhetetlenség általános jellegéről vagy forrásáról.

    3.           A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 33. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek részletesen meghatározzák az alábbiakat:

    (a) a biztosítási közvetítők és a biztosítók által indokoltan elvárható lépések és hatékony szervezeti és közigazgatási intézkedések a biztosítási közvetítés folytatása során felmerülő összeférhetetlenség azonosítása, megelőzése, kezelése és közzététele érdekében;

    (b) az olyan összeférhetetlenség típusainak meghatározására szolgáló megfelelő kritériumok, amelyek fennállása sértheti a biztosítási közvetítők és a biztosítók ügyfeleinek vagy potenciális ügyfeleinek érdekeit.

    24. cikk Általános elvek és az ügyfelek tájékoztatása

    1.           A tagállamok előírják, hogy a biztosítási közvetítési tevékenység ügyfelekkel vagy azok számára történő folytatása során a biztosítási közvetítő vagy biztosító becsületes, tisztességes és szakszerű módon tevékenykedjen az ügyfelek legjobb érdekében, különösen az ebben és a 25. cikkben meghatározott elveknek megfelelően.

    2.           A biztosítási közvetítő vagy biztosító ügyfeleket vagy potenciális ügyfeleket célzó valamennyi tájékoztatásának, ideértve a marketingközleményeket, tisztességesnek, egyértelműnek és nem félrevezetőnek kell lennie. A marketingközlemények marketingjellegének világosan felismerhetőnek kell lennie.

    3.           Megfelelő tájékoztatást kell nyújtani a ügyfelek vagy potenciális ügyfelek számára az alábbiakról:

    (a) a biztosítási közvetítő vagy biztosító és szolgáltatásai. Tanácsadás nyújtásakor a tájékoztatásnak meg kell adnia, hogy a tanácsadást független alapon adták-e, széles körű vagy korlátozottabb piacelemzésen alapul-e, és meg kell adni, hogy a biztosítási közvetítő vagy biztosító folyamatos értékelést fog-e adni az ügyfél számára a neki ajánlott biztosítási termék megfelelőségéről;

    (b) biztosítási termékek és javasolt befektetési stratégiák. Ennek megfelelő iránymutatást és figyelmeztetést kell tartalmaznia az ilyen termékekbe történő befektetésekkel kapcsolatos kockázatok, illetve az adott befektetési stratégiák kapcsán; és

    (c) költségek és kapcsolódó díjak.

    4.           Az ebben a cikkben említett tájékoztatást érthető formában olyan módon kell nyújtani, hogy az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek ésszerű módon megérthessék a konkrét ajánlott biztosítási termék természetét és kockázatait és ezért megalapozott befektetési döntést hozhassanak. Az ilyen tájékoztatás egységesített formátumban is biztosítható.

    5.           Amikor a biztosítási közvetítő vagy biztosító tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy a biztosítási tanácsadást független alapon nyújtják, akkor a biztosítási közvetítő vagy biztosító:

    (a) köteles a piacon elérhető biztosítási termékeket kellően nagy számban értékelni. A biztosítási termékeket diverzifikálni kell típusaik és a kibocsátók vagy termékszolgáltatók tekintetében, és nem korlátozódhatnak olyan szervezetek által kibocsátott vagy szolgáltatott biztosítási termékekre, amelyek szoros kapcsolatban állnak a biztosítási közvetítővel vagy biztosítóval; és

    (b) nem fogadhat el vagy kaphat díjakat, jutalékokat vagy más pénzbeli előnyt, amelyet egy harmadik fél vagy egy harmadik fél nevében fellépő személy fizet vagy nyújt az ügyfelek számára történő szolgáltatásnyújtással kapcsolatban.

    6.           A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 33. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el olyan intézkedések vonatkozásában, amelyek biztosítják, hogy a biztosítási közvetítők vagy biztosítók alkalmazzák az ebben a cikkben meghatározott elveket az ügyfeleik számára nyújtott biztosítási közvetítés során. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok meghatározzák:

    (a) az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára ajánlott vagy nyújtott szolgáltatás(ok) természetét, figyelembe véve a tranzakciók típusát, tárgyát, méretét és gyakoriságát; és

    (b) az ajánlott vagy figyelembe vett termékek természetét, ideértve a különböző típusú biztosítási termékeket.

    25. cikk Megfelelőség és alkalmasság értékelése és jelentéskészítés az ügyfelek számára

    1.           Tanácsadás esetében a biztosítási közvetítő vagy biztosító beszerzi a szükséges információkat az ügyfél vagy potenciális ügyfél ismereteiről és tapasztalatáról az adott típusú termék vagy szolgáltatás terén, valamint az ügyfél vagy potenciális ügyfél pénzügyi helyzetéről és befektetési céljairól, amelyek alapján a biztosítási közvetítő vagy biztosító olyan biztosítási termékeket ajánl, amelyek megfelelőek az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára.

    2.           A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítási közvetítők és biztosítók a tanácsadás nélküli értékesítéssel kapcsolatos biztosítási közvetítés során tájékoztatást kérnek az ügyféltől vagy potenciális ügyféltől az ügyfél vagy potenciális ügyfél ismereteiről és tapasztalatáról az ajánlott vagy kért termék vagy szolgáltatás konkrét típusának megfelelő befektetési területen annak érdekében, hogy a biztosítási közvetítő vagy biztosító értékelni tudja, hogy a tervbe vett biztosítási szolgáltatás vagy termék megfelelő-e az ügyfél számára.

    Ha a biztosítási közvetítő vagy biztosító az előző albekezdés szerint kapott tájékoztatás alapján úgy ítéli meg, hogy a termék vagy szolgáltatás nem megfelelő az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára, akkor a biztosítási közvetítő vagy biztosító figyelmezteti az ügyfelet vagy potenciális ügyfelet. Az ilyen figyelmeztetés szabványosított formátumban is kiadható.

    Ha az ügyfelek vagy potenciális ügyfelek nem adják meg az első albekezdésben említett tájékoztatást vagy elégtelen tájékoztatást adnak ismereteikről és tapasztalatukról, akkor a biztosítási közvetítő vagy biztosító figyelmezteti őket arra, hogy a biztosítási közvetítő vagy biztosító nem tudja megállapítani, hogy a tervbe vett szolgáltatás vagy termék megfelelő-e számukra. Az ilyen figyelmeztetés szabványosított formátumban is kiadható.

    3.           A biztosítási közvetítő vagy biztosító nyilvántartást hoz létre, amely olyan dokumentumo(ka)t tartalmaz, mint a biztosítási közvetítő vagy biztosító és az ügyfél közötti szerződés, amely meghatározza a felek jogait és kötelezettségeit, valamint azon egyéb feltételeket, amelyekkel a biztosítási közvetítő vagy biztosító szolgáltatásokat nyújt az ügyfél számára. A szerződő felek jogait és kötelezettségeit más dokumentumokra vagy jogszabályokra való hivatkozással is meg lehet határozni.

    4.           Az ügyfélnek megfelelő jelentéseket kell kapnia a biztosítási közvetítőtől vagy biztosítótól az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokról. Ezek a jelentések az ügyfeleknek szánt rendszeres közleményeket tartalmaznak, figyelembe véve az érintett biztosítási termékek típusát és összetettségét és az ügyfélnek nyújtott szolgáltatás természetét, és adott esetben tartalmazzák az ügyfél nevében végrehajtott tranzakciók és szolgáltatások költségeit. Tanácsadás során a biztosítási közvetítő vagy biztosító meghatározza, hogyan felel meg a tanácsadás az ügyfél egyedi jellemzőinek.

    5.           A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 33. cikk szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek biztosítják, hogy a biztosítási közvetítők és biztosítók alkalmazzák az ebben a cikkben meghatározott elveket az ügyfeleik számára nyújtott biztosítási közvetítés során. Ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok meghatározzák:

    (a) az ügyfél vagy potenciális ügyfél számára ajánlott vagy nyújtott szolgáltatás(ok) jellegét, figyelembe véve a tranzakciók típusát, tárgyát, méretét és gyakoriságát;

    (b) az ajánlott vagy figyelembe vett termékek természetét, ideértve a különböző típusú biztosítási termékeket.

    VIII. FEJEZET

    SZANKCIÓK ÉS INTÉZKEDÉSEK

    26. cikk Közigazgatási szankciók és intézkedések

    1.           A tagállamok biztosítják, hogy a szankcióik és intézkedéseik hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.

    2.           A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben kötelezettségek vonatkoznak a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra, illetve biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőkre, akkor azok megszegése esetében közigazgatási szankciókat és intézkedéseket alkalmazhassanak vezetői testületük azon tagjaira és bármely más természetes vagy jogi személyre, aki a nemzeti jog alapján felelős a jogsértésért.

    3.           Az illetékes hatóságokat fel kell ruházni minden olyan vizsgálati hatáskörrel, amely feladataik ellátásához szükséges. Az illetékes hatóságok a szankcionálási hatáskörük gyakorlása során szorosan együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a szankciók vagy intézkedések elérjék a kívánt hatást, és több tagállamra kiterjedő esetek kezelése során koordinálják intézkedéseiket.

    27. cikk A szankciók közzététele

    A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság az ezen irányelv átültetése során elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén kiszabott szankciókat vagy intézkedéseket indokolatlan késedelem nélkül közzétegye, beleértve a jogsértés típusára és jellegére és a felelős személyek személyazonosságára vonatkozó információkat, kivéve, ha az ilyen közzététel súlyosan veszélyeztetné a biztosítási és viszontbiztosítási piacokat. Ha a közzététel aránytalan kárt okozna az érintett feleknek, az illetékes hatóságok az anonimitás megőrzésével teszik közzé a szankciókat.

    28. cikk Jogsértések

    1.           Ez a cikk a következőkre alkalmazandó:

    (a) az a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő, amelyet nem vett nyilvántartásba egy tagállam és nem tartozik az 1. cikk (2) bekezdésének vagy a 4. cikknek a hatálya alá;

    (b) az a személy, aki a 4. cikkben meghatározott bejelentés nélkül folytat kiegészítő jellegű biztosítási tevékenységet, vagy tett ilyen bejelentést, de vonatkozásában a 4. cikkben meghatározott előírások nem teljesülnek;

    (c) az a biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás vagy biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő, amely olyan személyek biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítési szolgáltatásait veszi igénybe, akiket nem vett nyilvántartásba egy tagállam és nem említ az 1. cikk (2) bekezdése és nem jelentették be a szolgáltatást a 4. cikk szerint;

    (d) az a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő, amely a 3. cikket megsértve valótlan nyilatkozatok révén vagy más szabálytalan eszköz igénybevételével érte el a nyilvántartásba vételt;

    (e) az a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő vagy biztosító, amely nem teljesíti a 8. cikk rendelkezéseit;

    (f) az a biztosító, illetőleg biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő, amely nem teljesíti a VI. és VII. fejezet szerinti üzletviteli előírásokat.

    2.           A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett esetekben az alkalmazható közigazgatási szankciók és intézkedések magukban foglalják legalább a következőket:

    (a) nyilvános nyilatkozat, amely megnevezi a természetes vagy jogi személyt és a jogsértés természetét;

    (b) végzés, amely előírja a természetes vagy jogi személy számára, hogy hagyjon fel az adott magatartással és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

    (c) biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő esetében a 3. cikk szerinti nyilvántartásba vétel visszavonása;

    (d) a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő vagy biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozás vezető testületének bármely tagja vagy más olyan természetes személy, akit felelősnek tartanak, eltiltása a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőben vagy biztosítási vagy viszontbiztosítási vállalkozásban funkciók ellátásától;

    (e) jogi személy esetén közigazgatási pénzbírság az adott jogi személy előző üzleti évi teljes éves árbevételének legfeljebb 10 %-áig; ha a jogi személy egy anyavállalat leányvállalata, a vonatkozó teljes éves árbevétel a végső anyavállalat konszolidált beszámolójából eredő, előző üzleti évi teljes éves árbevétel;

    (f) természetes személy esetében közigazgatási pénzbírság legfeljebb 5 000 000 EUR, vagy azokban a tagállamokban, amelyekben nem az euró a hivatalos pénznem, az ezen irányelv hatálybalépésének napján ezen összeg nemzeti pénznemben kifejezett megfelelője; és

    amennyiben a jogsértésből származó előny meghatározható, akkor a tagállamok biztosítják, hogy a maximális szint legalább ezen előny összegének kétszerese.

    29. cikk A szankciók hatékony alkalmazása

    1.           A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók vagy intézkedések típusának és a közigazgatási pénzbírság szintjének meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, többek között:

    (a) a jogsértés súlyosságát és időtartamát;

    (b) a felelős természetes vagy jogi személy felelősségének mértékét;

    (c) a felelős természetes vagy jogi személynek a felelős jogi személy teljes árbevételében vagy a felelős természetes személy éves jövedelmében kifejezett pénzügyi erejét;

    (d) a felelős természetes vagy jogi személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség jelentőségét, amennyiben ezek meghatározhatók;

    (e) harmadik feleknek a jogsértés által okozott veszteséget, amennyiben ez meghatározható;

    (f) a felelős természetes vagy jogi személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintjét; és

    (g) a felelős természetes vagy jogi személy általi korábbi jogsértéseket.

    2.           Az EBFH az 1094/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően az illetékes hatóságoknak címzett iránymutatásokat bocsát ki a közigazgatási intézkedések és szankciók típusáról és a közigazgatási pénzbírságok szintjéről.

    3.           Ez az irányelv nem érinti a fogadó tagállamok jogát arra, hogy a közérdek védelmében elfogadott jogi vagy közigazgatási rendelkezésekkel ellentétes, területükön elkövetett szabálytalanságok megelőzésére vagy szankcionálására megfelelő intézkedéseket fogadjanak el. Ez kiterjed annak lehetőségére, hogy az elkövető biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítőt meggátolják bármely, területükön belüli további tevékenységben.

    30. cikk A jogsértések jelentése

    1.           A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatékony mechanizmusokat hozzanak létre annak ösztönzésére, hogy értesüljenek az ezt az irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezések megsértéséről.

    2.           A rendelkezéseknek legalább a következőket tartalmazniuk kell:

    (a) a jelentések átvételére és nyomon követésére vonatkozó konkrét eljárások;

    (b) a biztosítók és viszontbiztosítók vagy közvetítők azon alkalmazottainak megfelelő védelme, akik bejelentik a vállalkozáson belüli jogsértéseket; és

    (c) a személyes adatok védelme mind a jogsértést jelentő személy, mind a jogsértésért feltételezetten felelős természetes személy esetében, a 95/46/EK irányelvben meghatározott elveknek megfelelően.

    31. cikk Az EBFH tájékoztatása a szankciókkal kapcsolatban

    1.           A tagállamok minden évben összesítő tájékoztatást bocsátanak az EBFH rendelkezésére a 26. cikkel összhangban kiszabott valamennyi közigazgatási intézkedésről és közigazgatási szankcióról.

    Az EBFH a kapott információkat éves jelentésben teszi közzé.

    2.           Ha az illetékes hatóság nyilvánosságra hozott egy közigazgatási intézkedést vagy egy közigazgatási szankciót, erről a tényről egyidejűleg az EBFH-t is értesíti.

    3.           Az EBFH végrehajtási technikaistandard-tervezeteket dolgoz ki az e cikkben említett információk benyújtásának eljárásairól és formáiról.

    Az EBFH az említett végrehajtási technikaistandard-tervezeteket [XX]-ig [a konkrét dátumot – ezen irányelv hatálybalépését/alkalmazását követő 6 hónap – kell beilleszteni] benyújtja a Bizottsághoz.

    A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtási technikai standardoknak az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

    ê 2002/92/EK

    IVIX. FEJEZET

    ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

    14. cikk A bírósághoz fordulás joga

    A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy az irányelvnek megfelelően elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a biztosítási közvetítő, a viszontbiztosítási közvetítő vagy egy biztosítóintézet vonatkozásában hozott döntések tekintetében bírósághoz lehessen fordulni.

    ò új szöveg

    32. cikk Adatvédelem

    1.           A tagállamok a személyes adatok ezen irányelv szerinti kezelése során a 95/46/EK irányelvet alkalmazzák.

    2.           A személyes adatok ezen irányelv szerinti, EBFH általi feldolgozása során a 45/2001/EK rendelet alkalmazandó.

    33. cikk Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok

    A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 34. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a 8., 17., 23., 24. és 25. cikkel kapcsolatban.

    34. cikk A felhatalmazás gyakorlása

    1.           A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

    2.           A Bizottság ezen irányelv hatálybalépésének napjától határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 8., 17., 23., 24. és 25. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

    3.           Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 8., 17., 23., 24. és 25. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a határozatban megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

    4.           A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

    5.           A 8., 17., 23., 24. és 25. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő két hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

    35. cikk Felülvizsgálat és értékelés

    1.           Ezen irányelv hatálybalépése után öt évvel a Bizottság felülvizsgálja ezt az irányelvet. A felülvizsgálat tartalmazza az ebben az irányelvben meghatározott szabályok gyakorlati alkalmazásának általános vizsgálatát, megfelelően figyelembe véve a lakossági befektetési termékek piacainak fejleményeit, valamint az ezen irányelv és a befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló rendelet és a [MIFID II] gyakorlati alkalmazása során szerzett tapasztalatokat. A felülvizsgálat mérlegeli az irányelv rendelkezéseinek a 2003/41/EK irányelv hatálya alá tartozó termékekre való esetleges alkalmazását. A felülvizsgálat tartalmazza továbbá a 17. cikk (2) bekezdése szerinti rendelkezések hatásának elemzését, figyelembe véve a versenyhelyzetet a 2002/83/EK irányelv I. mellékletében meghatározott bármely ágazatba tartozó szerződésektől eltérő biztosítási szerződésekkel foglalkozó közvetítési szolgáltatások piacán, valamint a 17. cikk (2) bekezdése szerinti kötelezettségeknek a nem-életbiztosítások azon közvetítőire gyakorolt hatását, amelyek kis- és középvállalkozások.

    2.           Az európai felügyeleti hatóságok vegyes bizottságával folytatott konzultációt követően a Bizottság benyújtja első jelentését az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

    3.           20XX.X.X-ig [négy évvel az irányelv hatálybalépését követően] és azt követően legalább kétévente az EBFH további jelentéseket készít ezen irányelv alkalmazásáról. A jelentés közzététele előtt az EBFH egyeztet az EÉPH-val.

    4.           A 20XX. X X-ig [két évvel az irányelv hatálybalépése után] elkészítendő harmadik jelentésben az EBFH elvégzi a biztosítási közvetítők piacai struktúrájának értékelését.

    5.           A 3. cikkben említettek szerint az EBFH által 20XX. X X-ig [négy évvel az irányelv hatálybalépése után] elkészítendő jelentés megvizsgálja, hogy a 10. cikk (1) bekezdésében említett illetékes hatóságok elégséges felhatalmazással és megfelelő forrásokkal rendelkeznek-e feladataik végrehajtásához.

    6.           A (3) bekezdésben említett jelentés legalább az alábbiakat vizsgálja:

    (a) a biztosítási közvetítők piacának struktúrájában bekövetkezett változások;

    (b) a határokon átnyúló tevékenység gyakorlatának változásai;

    (c) a tanácsadás minőségére és az értékesítési módszerek javulására, valamint az irányelv által a kis- és középvállalkozásként működő biztosítási közvetítőkre gyakorolt hatásra vonatkozó időközi értékelés.

    7.           Ugyanannak a jelentésnek tartalmaznia kell ezen irányelv hatásának EBFH általi értékelését is.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1636. cikk Átültetés

    1.           A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2005. január 15. előtt ð az irányelv [1–39.] cikkének és I. mellékletének legkésőbb […előtt] ï megfeleljenek. Erről ð rendelkezések szövegét ï haladéktalanul tájékoztatják Ö megküldik Õ a Bizottságot Ö számára Õ.

    Ezekben az intézkedésekben ð Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, ï azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. ðA rendelkezéseknek tartalmazniuk kell egy arra vonatkozó nyilatkozatot is, hogy a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásait erre az irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni. ï A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg. ð A tagállamok megállapítják, milyen módon kell a hivatkozást megtenni, és hogyan kell a nyilatkozatot megfogalmazni. ï

    2.           A tagállamok közlik a Bizottsággal ð nemzeti joguknak azokat a főbb ï törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseitk szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területeken fogadnak el. Az ilyen értesítéseknek egy táblázatot kell tartalmazniuk az irányelvnek megfelelő nemzeti rendelkezésekről.

    1537. cikk Hatályon kívül helyezés

    A 77/92/EGK Ö 2002/92/EK Õ irányelv a 16. cikk (1) bekezdésében [az irányelv elfogadásának dátuma 20XX]-tól/-től említett időponttól hatályát veszti ð , ez nem érinti az említett irányelv nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket. ï

    ò új szöveg

    A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni.

    ê 2002/92/EK (kiigazított szöveg)

    ð új szöveg

    1738. cikk Hatálybalépés

    Ez az irányelv az Európai Közösségek Ö Unió Õ Hivatalos Lapjában való kihirdetésétnek ð követő huszadik ï napoján lép hatályba.

    ê 2002/92/EK

    1839. cikk Címzettek

    Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

    Kelt Brüsszelben,

    Az Európai Parlament részéről                     A Tanács részéről

    ò új szöveg

    I. MELLÉKLET SZAKMAI ÜGYFELEK

    A szakmai ügyfél olyan ügyfél, aki rendelkezik a saját döntéshozatalhoz és a felvállalt kockázatok megfelelő értékeléséhez szükséges tapasztalattal, ismeretekkel és szakértelemmel. Ennek az irányelvnek a céljára az alábbiak tekintendők valamennyi biztosítási szolgáltatás és tevékenység, valamint biztosítási termék tekintetében szakmai ügyfélnek.

    1.           Azon szervezetek, amelyeknek a pénzügyi piacokon való működéséhez engedély kell, vagy amelyek működését szabályozzák. Az alábbi felsorolást úgy kell értelmezni, hogy az kiterjed az összes, az említett szervezetek jellemző tevékenységeit végző engedélyezett szervezetre: valamely irányelv alapján valamely tagállam által engedélyezett szervezetek, valamely tagállam által irányelvre történő hivatkozás nélkül engedélyezett vagy szabályozott szervezetek, valamint tagsággal nem rendelkező ország által engedélyezett vagy szabályozott szervezetek:

    (a) hitelintézetek;

    (b) biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítők és befektetési cégek;

    (c) egyéb engedélyezett vagy szabályozott pénzügyi intézmények;

    (d) biztosítók és viszontbiztosítók;

    (e) kollektív befektetési rendszerek és az ilyen rendszerek alapkezelő társaságai;

    (f) nyugdíjalapok és az ilyen alapok alapkezelő társaságai;

    (g) áruügyletekkel és árualapú származtatott ügyletekkel foglalkozó vállalkozók;

    (h) helyi vállalkozások;

    (i) egyéb intézményi befektetők;

    2.           nagyvállalkozások, amelyek társasági alapon az alábbi méretkövetelmények közül kettőnek megfelelnek:

    – - mérlegfőösszeg: 20 000 000 EUR

    – - nettó árbevétel: 40 000 000 EUR

    – - saját tőke: 2 000 000 EUR.

    3.           Nemzeti és regionális kormányzatok, köztük az államadósságot kezelő nemzeti vagy regionális szintű állami szervek, központi bankok, nemzetközi és szupranacionális intézmények, például a Világbank, az IMF, az EKB, az EBB és más hasonló nemzetközi szervezetek.

    4.           Más intézményi befektetők, amelyek fő tevékenysége a pénzügyi eszközökbe történő befektetés, ideértve az eszközök értékpapírosítására vagy más finanszírozási ügyletekre szakosodott szervezeteket. A fent említett szervezeteket szakmainak kell tekinteni. Lehetővé kell tenni azonban számukra a nem szakmai elbánást, és a társaságok magasabb fokú védelmet nyújthatnak. Ha egy társaság ügyfele egy fent említett vállalkozás, akkor a társaságnak a szolgáltatás nyújtása előtt tájékoztatnia kell arról, hogy a társaság rendelkezésére álló információk alapján az ügyfél szakmai ügyfélnek tekintendő, és ekként kezelik, kivéve, ha a társaság és az ügyfél eltérően állapodnak meg. A vállalkozásnak tájékoztatnia kell az ügyfelet arról is, hogy kérheti a megállapodás feltételeinek módosítását a magasabb fokú védelem biztosítása érdekében.

    A szakmai ügyfélnek tekintett ügyfél feladata magasabb fokú védelmet kérni, ha úgy ítéli meg, hogy nem tudja megfelelően értékelni vagy kezelni a felmerülő kockázatokat. Ilyen magasabb fokú védelmet biztosítanak, ha a szakmainak tekintett ügyfél arra vonatkozó írásos megállapodást köt a céggel, hogy ne kezeljék szakmai ügyfélként az alkalmazandó üzletviteli rendszer céljaira. Az ilyen megállapodásban meg kell határozni, hogy ez egy vagy több konkrét szolgáltatásra vagy ügyletre, illetőleg egy vagy több fajtájú termékre vagy ügyletre vonatkozik.

    ò új szöveg

    II. MELLÉKLET MAGYARÁZÓ DOKUMENTUMOK

    A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben mellékelnek egy vagy több olyan dokumentumot, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszköz megfelelő részei közötti kapcsolatot.

    Ezen irányelv tekintetében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt a következők miatt:

    Az irányelv és az érintett ágazat összetettsége.

    A biztosítási ágazat és a biztosítási termékek értékesítése különösen bonyolult és a nem erre specializálódott szakemberek számára erősen technikai jellegű lehet. Jól felépített magyarázó dokumentumok hiányában az irányelv átültetésének felügyeletére vonatkozó feladat aránytalanul időigényes lenne. A jelenlegi javaslat olyan felülvizsgálatot jelent, amelynek keretében a biztosítási közvetítésről szóló irányelv (IMD) átdolgozásra került. Bár számos rendelkezés lényegét tekintve változatlan maradt, több új előírás került bevezetésre és hatályos rendelkezések módosultak vagy törlésre kerültek. A szöveg szerkezete, formája és megfogalmazása teljesen új. Az új szerkezetre azért volt szükség, hogy a jogi előírások sorrendje egyértelműbb és logikusabb legyen, de ennek következtében az átültetés felügyelete is strukturáltabb megközelítést igényel.

    A javasolt irányelv egyes rendelkezései hatással lehetnek a tagállamok nemzeti jogrendjének több területére, így a társasági, kereskedelmi, illetve adózási jogszabályokra vagy egyéb jogalkotási területekre. Befolyásolhatja továbbá a másodlagos nemzeti jogot, többek között a pénzügyi vagy biztosítási közvetítőkre vonatkozó jogszabályokat és üzletviteli szabályokat. A témakörök említett szomszédos területekkel való kölcsönhatása azt jelentheti, hogy a tagállami rendszerektől függően egyes rendelkezések végrehajtása új vagy a szóban forgó területeken már meglévő szabályok révén történik, amelyekről tiszta képet kell tudni alkotni.

    Összhang és kölcsönhatás más kezdeményezésekkel

    A jelen javaslatot a „fogyasztói lakossági csomag” részeként nyújtják be elfogadásra a befektetésitermék-tájékoztatókra vonatkozó PRIP (lakossági befektetési csomagtermék) javaslattal (a kiemelt befektetési információkat tartalmazó dokumentumokról, valamint a 2003/71/EK és a 2009/65/EK irányelv módosításáról szóló rendelet) javaslattal és az ÁÉKBV V. javaslattal együtt. A PRIP-kezdeményezés célja a terméktájékoztatókra vonatkozó egységes horizontális megközelítés biztosítása a befektetési termékek és a befektetési elemeket tartalmazó biztosítási termékek (úgynevezett biztosítási PRIP-k) tekintetében, az IMD1 és a MiFID (a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv) felülvizsgálata pedig az értékesítési gyakorlatokra vonatkozó rendelkezéseket fog tartalmazni. Ezenkívül a javaslat összhangban van más uniós jogszabályokkal és szakpolitikákkal, illetve kiegészíti azokat, különösen a fogyasztóvédelem, a befektetővédelem és a prudenciális felügyelet területén, mint például a Szolvencia II (2009/138/EK irányelv), MiFID II (a MiFID átdolgozása) és a fent említett PRIP-kezdeményezés.

    Az új IMD továbbra is egy „minimális harmonizációs” jogi eszköz jellemzőivel fog rendelkezni. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok további előírások bevezetéséről dönthetnek, amennyiben az fogyasztóvédelmi célokból szükséges. Az IMD minimális standardjainak esetében azonban jelentős szigorításra kerül sor. Az új irányelv egyes részeit 2. szintű intézkedések fogják megerősíteni a szabályoknak a MiFID II rendelkezéseivel történő összehangolása érdekében: különösen a befektetési elemeket tartalmazó életbiztosítási kötvények értékesítését szabályozó fejezetben (a továbbiakban: biztosítási befektetések – lásd lejjebb). Ennek célja a befektetési alapú biztosítások értékesítésének harmonizálása az Unióban 2. szintű intézkedések révén[25]. Ez újítás az eredeti irányelv szövegéhez képest. Fontos, hogy a Bizottság képes legyen összehasonlítani a különböző tagállamokban kialakuló helyzetet és így megfelelően végre tudja hajtani az uniós jog alkalmazásának felügyeletével összefüggő feladatát. Emellett az irányelv felülvizsgálati záradékot tartalmaz, és ahhoz, hogy össze tudja gyűjteni az említett szabályok működésével kapcsolatos valamennyi információt, a Bizottságnak kezdettől fogva nyomon kell tudnia követni azok végrehajtását.

    A biztosítási befektetési termékekről szóló fejezet: a javaslat olyan fejezetet tartalmaz, amely további fogyasztóvédelmi követelményeket vezet be a biztosítási befektetési termékek tekintetében.

    Határozott politikai szándék nyilvánul meg e rendelkezések bevezetésére vonatkozóan, ugyanakkor kevés tapasztalat áll rendelkezésre ezen az új területen. Ezért alapvető, hogy a Bizottság megkapja az átültetésre vonatkozó dokumentumokat, amelyekből látható, hogy a tagállamok hogyan érvényesítették ezeket az előírásokat.

    A becslések szerint a tagállamoktól kért magyarázó dokumentumokkal kapcsolatos adminisztratív többletteher csekély. Ahogy fent említettük, a jelenlegi szöveg 2002 óta hatályos (ekkor fogadták el az eredeti irányelvet). Ezért a tagállamok számára nem fog terhet jelenteni, hogy tájékoztatást adjanak végrehajtási rendelkezéseikről, mivel azoknak a többségéről általában már megtették a bejelentést. A tagállamoktól az irányelv új részei tekintetében kért magyarázó dokumentumokkal kapcsolatban becsült csekély adminisztratív többletteher arányos és szükséges ahhoz, hogy a Bizottság végre tudja hajtani az uniós jog alkalmazásának felügyeletével összefüggő feladatát.

    A fentiek alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a magyarázó dokumentumok benyújtására vonatkozó követelmény a javasolt irányelv esetében arányos és nem haladja meg a megfelelő átültetés felügyeletével összefüggő feladat hatékony végrehajtására vonatkozó cél eléréséhez szükséges mértéket.

    ò új szöveg

    PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

    1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

                  1.1.    A javaslat/kezdeményezés címe

                  1.2.    A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)

                  1.3.    A javaslat/kezdeményezés típusa

                  1.4.    Célkitűzés(ek)

                  1.5.    A javaslat/kezdeményezés indokolása

                  1.6.    Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

                  1.7.    Tervezett irányítási módszer(ek)

    2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

                  2.1.    A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

                  2.2.    Irányítási és kontrollrendszer

                  2.3.    A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

    3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

                  3.1.    A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

                  3.2.    A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

                  3.2.1. A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

                  3.2.2. Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

                  3.2.3. Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

                  3.2.4. A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

                  3.2.5. Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

                  3.3.    A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

    PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

    1.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS FŐBB ADATAI

    1.1.        A javaslat/kezdeményezés címe

    Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a biztosítási közvetítésről (IMD2) és a biztosítási közvetítésről szóló 2002/92/EK irányelv (IMD1) hatályon kívül helyezéséről

    1.2.        A tevékenységalapú irányítás /tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett szakpolitikai terület(ek)[26]

    Belső piac – Pénzügyi piacok

    1.3.        A javaslat/kezdeményezés típusa

    X A javaslat/kezdeményezés új intézkedésre irányul

    ¨ A javaslat/kezdeményezés kísérleti projektet/előkészítő intézkedést követő új intézkedésre irányul[27]

    ¨A javaslat/kezdeményezés jelenlegi intézkedés meghosszabbítására irányul

    ¨ A javaslat/kezdeményezés új intézkedésnek megfelelően módosított intézkedésre irányul

    1.4.        Célkitűzés(ek)

    1.4.1.     A javaslat/kezdeményezés által érintett többéves bizottsági stratégiai célkitűzések

    a pénzügyi piacok biztonságának és hatékonyságának javítása; a pénzügyi szolgáltatások belső piacának előmozdítása.

    1.4.2.     Konkrét célkitűzés(ek) és a tevékenységalapú irányítás/tevékenységalapú költségvetés-tervezés keretébe tartozó érintett tevékenység(ek)

    egyenlő versenyfeltételek biztosítása; összeférhetetlenség csökkentése; a tanácsadás javítása összetett termékek esetében; a határokon átnyúló piacra lépés terheinek csökkentése.

    1.4.3.     Várható eredmény(ek) és hatás

    Tüntesse fel, milyen hatásokat gyakorolhat a javaslat/kezdeményezés a kedvezményezettekre/célcsoportokra.

    A javaslat célja: az IMD alkalmazási körének kiterjesztése valamennyi értékesítési csatornára; összeférhetetlenség meghatározása, kezelése és csökkentése; az értékesítési szabályok megszegéséért kiszabott vonatkozó közigazgatási szankciók és intézkedések harmonizálási szintjének növelése; a tanácsadás megfelelőségének és tárgyilagosságának javítása; annak biztosítása, hogy az értékesítők szakképesítése megfelel az értékesített termék összetettségének; a biztosítási piacokra történő, határokon átnyúló belépés eljárásainak az egyszerűsítése és közelítése az egész Unióban.

    1.4.4.     Eredmény- és hatásmutatók

    Tüntesse fel a javaslat/kezdeményezés megvalósításának nyomon követését lehetővé tevő mutatókat.

    Jelentéseket készítenek a fogyasztóvédelemről; a torzítástól mentes verseny elérésében tett előrehaladásról; a határokon átnyúló üzleti tevékenységek alakulásáról, a javasolt intézkedések biztosítási piacokra gyakorolt hatásáról.

    1.5         A javaslat/kezdeményezés indokolása

    1.5.1.     Rövid vagy hosszú távon kielégítendő szükséglet(ek)

    A felülvizsgált irányelv alkalmazásának köszönhetően a tagállamokban:

    •        Az új szabályok szélesítik a fogyasztók választási lehetőségét és javítják a nyújtott szolgáltatások minőségét.

    •        A jobb tájékoztatás és nagyobb átláthatóság várhatóan segíti a versenyt és előnyt biztosít a hatékonyan működő közvetítőknek.

    •        Megtörténik a biztosítási közvetítők és egyéb biztosításitermék-értékesítők engedélyezésének és felügyeletének harmonizálása, javul a nemzeti felügyeletek koordinációja.

    •        Az Unióban működő valamennyi biztosításitermék-értékesítő megfelelő szabályozás alá kerül, figyelembe véve az arányosság elvét és a kkv-k igényeit.

    •        Valamennyi biztosítás-értékesítő szakmai képesítése megfelel az értékesített termék összetettségének.

    •        Több határokon átnyúló piacra lépés várható.

    •        Megfelelő és harmonizált keretek révén kiteljesedik a szankcionálási rendszer az irányelv főbb megsértéseinek megelőzése és kezelése érdekében.

    1.5.2.     Az uniós részvételből adódó többletérték

    1) A nem egységes szabályozási rendszer megnövekedett igazgatási költségekhez és szabályozási arbitrázshoz vezethet.

    2) Az uniós szintű fellépés hiánya várhatóan a biztosítási termékek helytelen értékesítésének megnövekedett számát eredményezi.

    1.5.3.     Hasonló korábbi tapasztalatok tanulsága

    A tisztán befektetési termékek értékesítési gyakorlatát már szabályozta a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (MiFID), míg a helyettesíthető befektetési alapú biztosításokat is hasonlóan szabályozni fogják uniós szinten az IMD2 javaslat jóváhagyását követően. A MiFID eredményeként nőtt a pénzügyi eszközök közötti verseny, kiszélesedett a befektetők választási lehetősége és javultak a fogyasztóvédelmi szabályok.

    1.5.4.     Összhang és lehetséges szinergia egyéb pénzügyi eszközökkel

    Az IMD javasolt felülvizsgálata egybehangzik az Európai Bizottság részéről az „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című közleményben javasolt reformprogrammal, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó „Európa 2020 stratégiával”. Emellett összhangban van a PRIP kezdeményezéssel, a MiFID II javaslattal és a Szolvencia II irányelvvel.

    1.6         Az intézkedés és a pénzügyi hatás időtartama

    ý A javaslat/kezdeményezés határozott időtartamra vonatkozik[28]

    – ¨         A javaslat/kezdeményezés időtartama: ÉÉÉÉ [HH/NN]-tól/-től ÉÉÉÉ [HH/NN]-ig

    – X          A pénzügyi hatás 2014-től 2016-ig tart.

    ¨      A javaslat/kezdeményezés határozatlan időtartamra vonatkozik

    – - Beindítási időszak: ÉÉÉÉ-tól-től ÉÉÉÉ-ig,

    – - azt követően: rendes ütem.

    1.7.        Tervezett igazgatási módszer(ek)[29]

    ¨ Centralizált irányítás közvetlenül a Bizottság által

    ¨ Centralizált igazgatás közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

    – ¨         végrehajtó ügynökségek

    – ý         a Közösségek által létrehozott szervek[30]

    – ¨         tagállami közigazgatási/közfeladatot ellátó szervek

    – ¨         az Európai Unióról szóló szerződés V. címe értelmében külön intézkedések végrehajtásával megbízott, a költségvetési rendelet 49. cikke szerinti vonatkozó jogalapot megteremtő jogi aktusban meghatározott személyek

    ¨ Megosztott igazgatás a tagállamokkal

    ¨ Decentralizált irányítás harmadik országokkal

    ¨ Nemzetközi szervezetekkel közös igazgatás (nevezze meg)

    Egynél több igazgatási módszer feltüntetése esetén kérjük, adjon részletes felvilágosítást a „Megjegyzések” rovatban.

    Megjegyzések

    -

    2.           IRÁNYÍTÁSI INTÉZKEDÉSEK

    2.1.        A nyomon követésre és a jelentéstételre vonatkozó rendelkezések

    Ismertesse a nyomon követés és jelentéstétel gyakoriságát és feltételeit.

    Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EBFH) létrehozásáról szóló rendelettervezet 81. cikke előírja, hogy az EBFH működésének tényleges kezdetétől számított három éven belül értékelni kell a működés eredményeként szerzett tapasztalatokat. A Bizottság e célból általános jelentést tesz majd közzé, amelyet továbbít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

    2.2.        Irányítási és kontrollrendszer

    2.2.1.     Felismert kockázat(ok)

    A jelenlegi javaslat következtében az EBFH számára további források szükségesek annak érdekében, hogy az EBFH gyakorolhassa hatásköreit és konkrétan a következő szerepköreit:

    •        egységes elektronikus nyilvántartás létrehozása, közzététele és naprakészen tartása;

    •        az IMD2 harmonizációs és összehangolási szabályainak a biztosítása szabályozási technikai standardok kidolgozása révén;

    •        a nemzeti szabályozói hatáskörök megerősítése és következetes alkalmazásának biztosítása iránymutatások kibocsátásával és végrehajtási technikai standardok kidolgozásával;

    •        információk gyűjtése és közzététele a szankciókkal és közérdeket szolgáló szabályokkal kapcsolatban;

    •        a javaslat nyomon követése és értékelése (3 jelentés).

    Ennek a forrásnak a hiánya miatt az EBFH nem tudta időben és hatékonyan ellátni a szerepét.

    2.2.2.     Tervezett ellenőrzési mód(ok)

    Az EBFH-rendeletben előírt irányító és ellenőrző rendszerek a hatóság e javaslat szerinti szerepköre tekintetében is alkalmazandók lesznek.

    2.3.        A csalások és a szabálytalanságok megelőzésére vonatkozó intézkedések

    Tüntesse fel a meglévő vagy tervezett megelőző és védintézkedéseket.

    A csalás, vesztegetés és egyéb jogellenes tevékenységek elleni fellépés érdekében az EBFH vonatkozásában is megszorítás nélkül alkalmazandók az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet előírásai.

    Az EBFH csatlakozik az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) belső vizsgálatairól szóló, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között létrejött, 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz, és haladéktalanul meghozza az EBFH egész személyzetére vonatkozó megfelelő rendelkezéseket.

    3.           A JAVASLAT/KEZDEMÉNYEZÉS BECSÜLT PÉNZÜGYI HATÁSA

    3.1.        A kiadások a többéves pénzügyi keret mely fejezetét/fejezeteit és a költségvetés mely kiadási tételét/tételeit érintik?

    · Jelenlegi költségvetési kiadási tételek

    A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

    A többéves pénzügyi keret fejezete || Költségvetési tétel || Kiadás típusa || Hozzájárulás

    Szám [Megnevezés………………………...……….] || diff./nem diff. [31] || EFTA- országoktól[32] || tagjelölt országoktól[33] || harmadik országoktól || a költségvetési rendelet 18. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében

    || 12.0403.01 [EBFH – az 1. és 2. cím szerinti támogatás (személyzeti és igazgatási költségek)] || Diff. || IGEN || NEM || NEM || NEM

    · Létrehozandó új költségvetési tételek

    A többéves pénzügyi keret fejezetei, azon belül pedig a költségvetési tételek sorrendjében.

    3.2.        A kiadásokra gyakorolt becsült hatás

    3.2.1.     A kiadásokra gyakorolt becsült hatás összegzése

    millió EUR (három tizedesjegyig) év

    A többéves pénzügyi keret fejezete: || Szám || Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért

    DG: MARKT || || || év 2014[34] || év 2015 || év 2016 || || A táblázat a hatás időtartamának megfelelően (vö. 1.6. pont) további évekkel bővíthető || ÖSSZESEN

    Ÿ Operatív előirányzatok || || || || || || || ||

    12.0404.01 || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (1) || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Kifizetési előirányzatok || (2) || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok[35] || || || || || || || ||

    Költségvetési tétel száma || || (3) || || || || || || || ||

    A MARKT Főigazgatósághoz tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =1+1a +3 || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Kifizetési előirányzatok || =2+2a +3 || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Ÿ Operatív előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || (4) || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Kifizetési előirányzatok || (5) || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Ÿ Bizonyos egyedi programok keretéből finanszírozott igazgatási előirányzatok ÖSSZESEN || (6) || || || || || || || ||

    A többéves pénzügyi keret 1A FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || =4+ 6 || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Kifizetési előirányzatok || =5+ 6 || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Megjegyzések:

    A kezdeti hároméves időszak (2014–2016) során, amikor az EBFH-nek több egyszeri feladata lesz, a helyzetet újra kell értékelni az ezen irányelvben szabályozott feladatok teljesítéséhez szükséges emberi erőforrások megfelelő szintjének meghatározása és az esetleges átcsoportosítás vizsgálata érdekében.

    A fenti operatív előirányzatok a javaslat alapján az EBFH-ra ruházott egyedi feladatkörökhöz kapcsolódnak:

    1)           Egységes elektronikus nyilvántartás létrehozásával, közzétételével és naprakészen tartásával kapcsolatos feladatok;

    Az EBFH egységes elektronikus adatbázist hoz létre és vezet naprakészen az egyes biztosítási és viszontbiztosítási közvetítőkről, amelyek bejelentették szándékukat a letelepedés és szolgáltatásnyújtás szabadságából eredő jogaik gyakorlására. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a megfelelő információkat az EBFH számára, hogy vezetni tudja ezt a nyilvántartást. A nyilvántartásnak hiperlinket kell tartalmaznia valamennyi tagállam illetékes hatóságához.

    2)           Az IMD2 harmonizációs és összehangolási szabályaival kapcsolatos feladatok standardok kidolgozása révén (5 felhatalmazáson alapuló jogi aktus és állandó feladatok)

    Az EBFH-nak együtt kell működnie a lakossági befektetési termékek üzletviteli standardjai lehető legnagyobb összhangjának elérése érdekében, mely standardokra vagy a MiFID II irányelv vagy az IMD2 irányelv vonatkozik.

    Az EBFH-nek öt felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetét kell kidolgoznia az alábbi témákban

    1)      a közvetítő megfelelő szakmai ismereteinek és képességének a meghatározása;

    2)      biztosítási befektetési termékek értékesítéséhez kapcsolódó összeférhetetlenség;

    3)      biztosítási befektetési termékek értékesítéséhez kapcsolódó általános elvek és ügyfél-tájékoztatás;

    4)      biztosítási befektetési termékek értékesítése megfelelőségének és alkalmasságának részletes vizsgálata;

    5)      a díjazás – ideértve a céljutalékot – ügyfél számára történő közlésének módja.

    Állandó feladatok

    Az EBFH-nek számos más állandó feladata is lesz, pl. beavatkozás a székhely szerinti és a fogadó tagállam felügyeleti hatóságai közötti nézeteltérés esetében különösen olyan helyzetekben, amikor a biztosítási vagy viszontbiztosítási közvetítő nem teljesíti a kötelezettségeit a székhely szerinti tagállamban folytatott üzleti tranzakció során.

    3)           A nemzeti szabályozói hatáskörök következetes alkalmazásával kapcsolatos feladatok végrehajtása iránymutatások kibocsátásával és végrehajtási technikai standardok kidolgozásával (1 végrehajtási technikai standard, 2 iránymutatás, állandó feladatok);

    Az EBFH végrehajtási technikaistandard-tervezeteket dolgoz ki a tagállamok által meghozott igazgatási intézkedésekkel és kiszabott szankciókkal kapcsolatos információk benyújtásának eljárásairól és formáiról.

    Az EBFH iránymutatásokat is kidolgoz a keresztértékesítési (árukapcsolási) gyakorlatok felügyeletére. Iránymutatásokat bocsát ki a közigazgatási intézkedések és szankciók típusáról és a közigazgatási pénzbírságok szintjéről.

    4)           Információk gyűjtésével és közzétételével kapcsolatos feladatok (tárolás és állandó feladatok)

    Az EBFH a közérdeket szolgáló szabályokra vonatkozó egységes tájékoztató adatlapot biztosít, amelyet valamennyi tagállam illetékes hatóságának ki kell tölteni.

    Lesz néhány állandó feladata is:

    Az EBFH információkat gyűjt és tesz közzé a közérdeket szolgáló szabályokról. Biztosítania kell a tájékoztatási előírásokra és összeférhetetlenségre vonatkozó szigorúbb nemzeti rendelkezésekről kapott információk közlését a biztosítókkal, közvetítőkkel és fogyasztókkal. Az éves jelentésében a szankciókra vonatkozó információkat is közzétesz.

    5)           A javaslat nyomon követésével és értékelésével kapcsolatos feladatok (3 jelentés)

    Az EBFH-nak két jelentést kell készítenie ezen irányelv végrehajtásáról (egyet 4 évvel a hatálybalépése után, a következőt 6 év után). Ezekben a jelentésekben az EBFH elvégzi a biztosítási közvetítők piacai struktúrájának az értékelését. Az EBFH megvizsgálja, hogy az illetékes hatóságok elégséges felhatalmazással és megfelelő forrásokkal rendelkeznek-e feladataik végrehajtásához. Az EBFH-nak külön jelentésben kell megvizsgálnia, hogy a közérdeket szolgáló hatályos szabályok megfelelnek-e a belső piaci céloknak.

    A többéves pénzügyi keret fejezete: || 5 || „Igazgatási kiadások”

    millió EUR (három tizedesjegyig) év

    || || || év 2014 || év 2015 || év 2016 || || || ÖSSZESEN

    DG:MARKT ||

    Ÿ Humánerőforrás || 0 || 0 || 0 || || || || ||

    Ÿ Egyéb igazgatási kiadások || 0 || 0 || 0 || || || || ||

    BELSŐ PIACI ÉS SZOLGÁLTATÁSI FŐIGAZGATÓSÁG ÖSSZESEN || Előirányzatok || 0 || 0 || 0 || || || || ||

    A többéves pénzügyi keret 5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || (Összes kötelezettségvállalási előirányzat = Összes kifizetési előirányzat) || 0 || 0 || 0 || || || || ||

    millió EUR (három tizedesjegyig) év

    || || || év 2014[36] || év 2015 || év 2016 || || || ÖSSZESEN

    A többéves pénzügyi keret 1–5. FEJEZETÉHEZ tartozó előirányzatok ÖSSZESEN || Kötelezettségvállalási előirányzatok || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    Kifizetési előirányzatok || 0,302 || 0,271 || 0,271 || || || || || 0,844

    3.2.2.     Az operatív előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

    – ¨         A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után operatív előirányzatok felhasználását.

    – ý A javaslat/kezdeményezés az alábbi operatív előirányzatok felhasználását vonja maga után:

    A javaslat meghatározott célkitűzéseit az 1.4.2. szakasz tartalmazza. Ezek megvalósítása a nemzeti szinten végrehajtandó javasolt jogalkotási intézkedések révén, az EBFH részvételével történik. Noha az egyes operatív célkitűzésekhez nem lehet számszerű teljesítéseket rendelni, a 3.2.1. szakasz részletesen ismerteti az EBFH szerepét és a javaslat célkitűzéseihez való hozzájárulását.

    3.2.3.     Az igazgatási előirányzatokra gyakorolt becsült hatás

    3.2.3.1.  Összegzés

    – X          A javaslat/kezdeményezés nem vonja maga után igazgatási előirányzatok felhasználását

    – ¨         A javaslat/kezdeményezés az alábbi igazgatási előirányzatok felhasználását vonja maga után:

    3.2.3.2.  Becsült humánerőforrás-szükségletek

    – X       A javaslat/kezdeményezés nem igényel humánerőforrást.

    – ¨      A javaslat/kezdeményezés az alábbi humánerőforrás-igénnyel jár:

    Megjegyzés:

    A javaslat következtében a MARKT Főigazgatóságon belül többlet humán- és igazgatási erőforrásigény nem merül fel. A jelenleg a 2002/92/EK irányelv nyomon követésére felhasznált erőforrások továbbra is ezzel fognak foglalkozni.

    3.2.4.     A jelenlegi többéves pénzügyi kerettel való összeegyeztethetőség

    – X          A javaslat/kezdeményezés összeegyeztethető a 2014–2020 közötti időszakra javasolt többéves pénzügyi kerettel.

    – ¨         A javaslat/kezdeményezés miatt szükséges a többéves pénzügyi keret vonatkozó fejezetének átprogramozása.

    A javaslat az EBFH által ellátandó további feladatokról rendelkezik. Ehhez további erőforrások lesznek szükségesek a 12.0403.01 költségvetési tételen. Ezt már tartalmazza a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozóan javasolt többéves pénzügyi keret.

    – ¨         A javaslat/kezdeményezés miatt szükség van a rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára[37].

    3.2.5.     Harmadik felek részvétele a finanszírozásban

    – ¨         A javaslat/kezdeményezés nem irányoz elő harmadik felek általi társfinanszírozást.

    – ý         A javaslat az alábbi becsült társfinanszírozást irányozza elő:

    előirányzatok millió EUR (három tizedesjegyig)

    || év 2014 || év 2015 || év 2016 || || || Összesen

    Tagállamok az EU nemzeti felügyeleti hatóságain keresztül * || 0,452 || 0,407 || 0,407 || || || || || 1,266

    Társfinanszírozott előirányzatok ÖSSZESEN || 0,452 || 0,407 || 0,407 || || || || || 1,266

    A becslés alapja az EBFH-ra vonatkozó rendeletben szereplő, aktuális finanszírozási mechanizmus (tagállamok: 60 % – Közösség: 40 %).

    3.3.        A bevételre gyakorolt becsült pénzügyi hatás

    – ý      A javaslatnak/kezdeményezésnek nincs pénzügyi hatása a bevételre.

    – ¨      A javaslatnak van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

    – ¨         a javaslat a saját forrásokra gyakorol hatást

    – ¨         a javaslat az egyéb bevételekre gyakorol hatást

    A biztosítási közvetítőkről és a biztosítási termékek értékesítéséről, valamint a biztosítási közvetítésről szóló 2002/92/EK irányelv (IMD) hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat pénzügyi kimutatásának melléklete

    Az EBFH által elvégzendő feladatokkal kapcsolatos költségek becslését elvégezték a személyi kiadások (1. cím) tekintetében, az EBFH-ra vonatkozóan a Bizottságnak benyújtott 2012. évi költségvetés-tervezet költségkategóriái szerint. A Bizottság javaslata rendelkezik arról, hogy az EBFH 5 felhatalmazáson alapuló jogi aktus és 1 végrehajtási technikaistandard-tervezet kidolgozását végezze el. Ezenkívül az EBFH 2 iránymutatást is kidolgoz, főleg a hatóságok közötti együttműködés biztosítása érdekében, valamint 3 jelentést készít az irányelv nyomon követéséről és hatékonyságának értékeléséről, nyilvántartást vezet a határokon átnyúló tevékenységet folytatni szándékozó közvetítőkről, valamint számos más állandó feladata lesz. Az irányelv előreláthatóan 2013 végén fog hatályba lépni, és ezért további EBFH-forrásokra lesz szükség 2014-től. Az EBFH által kidolgozandó technikai standardokhoz, iránymutatásokhoz és jelentésekhez, valamint a további állandó feladatokhoz szükséges személyzet létszámának becslése megtörtént. Az álláshelyek jellegét tekintve az új technikai standardok sikeres és határidőre történő elkészítése elsősorban további szakpolitikai, jogi és hatásvizsgálati referenseket igényel.

    A következő feltételezéseket alkalmazták a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, technikai standardok, iránymutatások és jelentések kialakításához szükséges személyzet teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állományra gyakorolt hatásának értékeléséhez:

    1.           Egy szakpolitikai referens évente átlagosan 1,5 felhatalmazáson alapuló jogi aktust/technikai standardot dolgoz ki, és ugyanez a szakpolitikai referens elkészítheti a kapcsolódó iránymutatásokat és jelentéseket is. A munkakörükbe tartoznak még információgyűjtéssel és közzététellel kapcsolatos és állandó feladatok (lásd fent). Ennek alapján 4 szakpolitikai referensre van szükség.

    2.           Egy hatásvizsgálati referens szükséges a fenti technikai standardokhoz.

    3.           Egy jogi referens szükséges a fenti technikai standardokhoz és az iránymutatáshoz.

    Ennek alapján 2014-től további 6 fő teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állományra van szükség.

    A feltételezések szerint a teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány fenti növekedése 2015-ben és 2016-ban fennmarad, mivel a standardok véglegesítése csak 2015 végére várható, és 2016-ban módosításokra lehet szükség.

    Egyéb feltevések:

    1.           A teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány 2012-es költségvetés-tervezetben szereplő megoszlása alapján a feltételezés az, hogy a további 6 fő teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány 4 fő ideiglenes alkalmazottból (74 %), 1 fő kirendelt nemzeti szakértőből (16 %) és egy szerződéses alkalmazottból (10 %) fog állni.

    2.           A személyzet különböző kategóriáinak átlagos éves bérköltsége a Költségvetési Főigazgatóság iránymutatásán alapul.

    3.           A bérsúlyozási együttható Frankfurt esetében 0,948.

    4.           A feltételezett képzési költség egy fő teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állományra évi 1000 EUR;

    5.           10 000 EUR kiküldetési költség a kiküldetésekre fejenként a 2012-es költségvetés-tervezet alapján.

    6.           Munkaerő-felvételhez kapcsolódó költségek (utazás, szálloda, orvosi vizsgálatok, letelepedési és más támogatások, költözési költségek stb.) 12 700 EUR összegben az újonnan felvettekre fejenként a 2012-es költségvetés-tervezet alapján.

    Az elkövetkező három évre igényelt költségvetés növekedésének kiszámítási módját az alábbi táblázat részletesen tartalmazza. A számítások tükrözik azt a tényt, hogy a költségek 40 %-át az uniós költségvetés fedezi.

    Költségnemek || Számítás || Összeg (ezer EUR-ban)

    2014 || 2015 || 2016 || total

    1. cím: Személyi kiadások: 11 Illetmények és juttatások - ebből ideiglenes alkalmazott - ebből KNSZ - ebből szerződéses alkalmazott 12 A személyzet felvételével kapcsolatos kiadások 13 Kiküldetési költségek 15 Képzés 1. cím összesen: Személyi kiadások ebből a közösségi hozzájárulás mértéke (40 %) ebből a tagállami hozzájárulás mértéke (60 %) || =4*127*0,948 =1*73*0,948 =1*64*0,948 =6*12,7 =6*10 =6*1 || 482 69 61 76 60 6 754 302 452 || 482 69 61 60 6 678 271 407 || 482 69 61 60 6 678 271 407 || 1446 207 183 76 180 18 2,110 844 1,266

    A következő táblázat a négy ideiglenes alkalmazotti álláshely létszámtervét mutatja be.

    ò új szöveg

    [1]               HL L 9., 3. o.

    [2]               A 2009. november 25-i 2009/138/EK irányelv a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II), HL L 335., 1. o.

    [3]               Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a pénzügyi eszközök piacairól és a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (átdolgozás); COM(2011) 656 végleges.

    [4]               Lásd a PRIP-ről szóló hatásvizsgálatban ismertetett alkalmazási kört: http://ec.europa.eu/internal_market/finservices-retail/docs/investment_products/29042009_impact_assessment_en.pdf.

    [5]               https://www.ceiops.eu/fileadmin/tx_dam/files/publications/reports/IMD-advice-20101111/20101111-CEIOPS-Advice-on-IMD-Revision.pdf.

    [6]               Az eredmények itt olvashatók: http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/2010/insurance-mediation_en.htm.

    [7]               Az ülés jegyzőkönyve az alábbi honlapon érhető el: http://ec.europa.eu/internal_market/insurance/docs/mediation/20101210hearing/panel-summary_en.pdf.

    [8]               A költségelemzés a PWC tanulmányában meghatározott és a bizottsági szolgálatok által felülvizsgált adatokon alapul. A tanulmány öt tagállamot ölelt fel (BE, DE, FR, FI, UK). Néhány résztvevő nem volt hajlandó vagy nem tudott pontos költségbecslési adatokat szolgáltatni. Az adatok bizottsági szolgálatok általi értékelése azt mutatja, hogy néhány válaszadó túlzottnak tűnő adatokat szolgáltatott világos magyarázat vagy indoklás nélkül.

    [9]               http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2010/prips/costs_benefits_study_en.pdf.

    [10]             http://ec.europa.eu/consumers/rights/docs/investment_advice_study_en.pdf

    [11]             http://ec.europa.eu/consumers/strategy/consumer_behaviour_en.htm

    [12]             Jegyzőkönyv az Európai Unió tagállamainak illetékes hatóságai közötti együttműködésről különösen a biztosítási közvetítésről szóló 2002. december 9-i 2002/92/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazása tekintetében.

    [13]             HL L 9., 2003.1.15., 3. o.

    [14]             HL L 26., 1977.1.31., 12. o. A legutóbb az 1994-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

    [15]             HL L 17., 1992.1.28., 32. o.

    [16]             HL C 111. 2008.5.6. 1.o.

    [17]             http://ec.europa.eu/internal_market/imi-net/index_en.html

    [18]             HL L 113., 1998.4.13., 31. o.

    [19]             HL L 138., 2000.7.13., 1. o.

    [20]             Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a pénzügyi eszközök piacairól és a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (átdolgozás); COM(2011) 656 végleges.

    [21]             COM(2010) 716.

    [22]             HL L 331., 2010.12.15., 48. o.

    [23]             HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

    [24]             HL L 8., 2001.1.12., 1. o.

    [25]             Az IMD felülvizsgálata a „Lámfalussy-eljáráson” alapul (négyszintű szabályozási megközelítés, amelyet az európai értékpapírpiacok szabályozásával foglalkozó, Alexandre Lamfalussy báró elnökségével működő bölcsek bizottsága ajánlott és az Európai Tanács stockholmi csúcstalálkozója fogadott el 2001 márciusában a hathatósabb értékpapír-piaci szabályozás céljával), amelyet az 1034/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet fejlesztett tovább, létrehozva egy európai felügyeletet (az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot): az első szinten az Európai Parlament és a Tanács együttdöntési eljárással irányelvet fogad el, amely a keretelveket tartalmazza és amely felhatalmazza a második szinten eljáró Bizottságot a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke, C 115/47) vagy végrehajtási jogi aktusok elfogadására (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 291. cikke, C 115/47). A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése során a Bizottság egyeztet a tagállamok által kinevezett szakértőkkel. A Bizottság kérésére az EBFH tanácsot adhat a Bizottságnak a második szintű jogszabályokba beépítendő technikai részletek tárgyában. Ezenkívül az első szintű jogszabályok felhatalmazhatják az EBFH-t szabályozási technikai vagy végrehajtási technikai standardok tervezetének kidolgozására az EBFH-rendelet 10. és 15. cikkének megfelelően, amelyeket a Bizottság fogadhat el (azzal, hogy a Tanácsnak és a Parlamentnek jogában áll kifogást emelni a szabályozási technikai standardok esetében). A harmadik szinten az EBFH ajánlásokat és iránymutatásokat is kidolgoz, illetve kölcsönös felülvizsgálattal összehasonlításokat végez a szabályozási gyakorlatról, hogy gondoskodjon az első és második szinten elfogadott szabályok következetes megvalósításáról és alkalmazásáról. Végül a Bizottság ellenőrzi, hogy a tagállamok teljesítik-e az uniós jogszabályokat, és a nem teljesítő tagállamokkal szemben jogi lépéseket tehet.

    [26]             Tevékenységalapú irányítás: ABM (Activity Based Management), tevékenységalapú költségvetés-tervezés: ABB (Activity Based Budgeting).

    [27]             A költségvetési rendelet 49. cikke (6) bekezdésének a) vagy b) pontja szerint.

    [28]             A javaslat határozatlan időtartamra vonatkozik, a kezdeti hároméves időszak után (amely során az EBFH-nak több egyszeri feladata van) azonban az EBFH állandó új feladatait átcsoportosítás révén kell biztosítani.

    [29]             Az egyes igazgatási módszerek ismertetése, valamint a költségvetési rendeletben szereplő megfelelő hivatkozások megtalálhatók a Költségvetési Főigazgatóság honlapján: http://www.cc.cec/budg/man/budgmanag/budgmanag_en.html.

    [30]             A költségvetési rendelet 185. cikkében említett szervek.

    [31]             Differenciált/nem differenciált előirányzat.

    [32]             EFTA: Európai Szabadkereskedelmi Társulás.

    [33]             Tagjelölt országok és adott esetben a nyugat-balkáni potenciális tagjelölt országok.

    [34]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

    [35]             Technikai és/vagy igazgatási segítségnyújtás, valamint uniós programok és/vagy intézkedések végrehajtásához biztosított támogatási kiadások (korábban: BA-tételek), közvetett kutatás, közvetlen kutatás.

    [36]             Az N. év a javaslat/kezdeményezés végrehajtásának első éve.

    [37]             Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

    Top