15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/95

1.1

Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Bizottságnak a biztosítási közvetítésről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló kezdeményezését, és általánosságban pozitívan áll hozzá a javaslathoz. A mögötte meghúzódó célok indokoltak, és a javaslat javarészt ésszerű.

1.2

A javaslat egyes részei viszont nincsenek eléggé kifejtve, ezeket további megfontolásnak kell alávetni, mielőtt végre lehetne hajtani őket. Néhány helyen világosabb fogalommeghatározásra van szükség ahhoz, hogy a szabályozások a kívánt hatást érhessék el.

1.3

A javaslatban az ügyfél tájékoztatására vonatkozó követelmények általában ésszerűek, és a fogyasztók érdekeit szolgálják.

1.4

A javaslat kimondja, hogy a biztosítási közvetítőknek és a biztosítótársaságoknak gondoskodniuk kell az olyan összeférhetetlenségek felismeréséről, amelyek a biztosítási termékek közvetítésekor esetlegesen felmerülhetnek, és erről tájékoztatniuk kell az ügyfelet. Az EGSZB ezt fontosnak tartja, és egyetért a javaslat hátterében álló törekvéssel, ám úgy véli, hogy a javaslat az alábbi néhány részletet tekintve javításra szorul.

1.5

Az EGSZB kedvezően értékeli, hogy a szöveg konkrétabb előírásokat fogalmaz meg a fogyasztók védelmével kapcsolatban biztosítási befektetési termékek vásárlása esetén. Ez alatt gyakran a nyugdíj-előtakarékossági szerződéseket kell érteni, amelyek a fogyasztók számára nagy gazdasági értékkel bírnak, és hosszabb időre szólnak: az ilyen termékek többnyire bonyolult kialakításúak, és nehéz előzetesen áttekinteni és értékelni a tartalmuk, illetve a követelményrendszerük közötti különbségeket. Emiatt jelentősen nagyobb érdek fűződik a fogyasztók védelméhez a biztosítási termékek eme kategóriáját tekintve, mint az egyszerűbb, kisebb gazdasági jelentőségű biztosítási termékek esetében.

2.1

A biztosítási közvetítésről szóló irányelv az egyetlen olyan uniós jogszabály, amely a biztosítási termékek értékesítését szabályozza a fogyasztói jogok védelme érdekében. Az irányelvet 2002-ben fogadták el, és a tagállamoknak legkésőbb 2005 januárjáig kellett átültetniük. Célja a harmonizáció minimális szintjének elérése különféle átfogó elvek alapján, ám a tagállamok az irányelvet lényegesen eltérő módon hajtották végre. A felülvizsgálat szükségessége már az Európai Bizottság által 2005–2008 során elvégzett végrehajtási ellenőrzés során is nyilvánvalóvá vált.

2.2

A pénzpiaci zavarok is kiemelték a hatékony fogyasztóvédelem fontosságát valamennyi pénzügyi ágazatban. 2010-ben a G20-országok arra kérték az OECD-t és más érintett nemzetközi szervezeteket, hogy dolgozzanak ki közös elveket a pénzügyi szolgáltatások értékesítésének területén a fogyasztóvédelem erősítésére. A biztosítási közvetítésről szóló irányelv átdolgozására irányuló mostani javaslatot mindezek fényében kell szemlélni.

2.3

A felülvizsgált irányelvre (a biztosítási közvetítésről szóló második irányelvre) vonatkozó javaslat célja egyrészt a biztosítási piacra érvényes jogszabályok javítása azáltal, hogy egyenlő versenyfeltételeket hoz létre a biztosítási termékek értékesítésében részt vevő valamennyi szereplő számára, másrészt a szerződők védelmének erősítése.

2.3.1

Az átfogó célkitűzések a következők: torzulásoktól mentes verseny, fogyasztóvédelem és piaci integráció. Fel kell térképezni, kezelni és csökkenteni kell az összeférhetetlenségeket. Biztosítani kell, hogy az értékesítők szakképesítése az értékesített termék összetettségének megfelelő legyen. A határokon átnyúló tevékenységekre vonatkozó eljárásokat egyszerűsíteni kell.

2.3.2

A javaslat bővíteni kívánja az irányelv alkalmazási körét, hogy az ne csak a biztosításközvetítők közbenjárásával történő értékesítésre vonatkozzon, hanem általánosságban a biztosítási termékek mindenfajta értékesítési módjára.

2.3.3

Az Európai Bizottság szerint a javasolt irányelv általánosságban minimális harmonizációs eszköz, vagyis a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy szigorúbb fogyasztóvédelmi követelményeket támasszanak.

3.1

Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Bizottságnak a biztosítási közvetítésről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló kezdeményezését, és lényegében pozitívan áll hozzá a javaslathoz. A mögötte meghúzódó célok indokoltak, és a javaslat javarészt ésszerű. Az EGSZB azzal is egyetért a javaslatban, hogy az irányelvet a hatálybalépése után öt évvel újból vizsgálják felül. A javaslat egyes részei viszont nincsenek kellően kifejtve, ezeket további megfontolásnak kell alávetni, mielőtt végre lehetne hajtani őket.

3.2.1

A javaslat 1. cikke a jelenlegi jogi helyzethez képest jelentősen kibővíti az irányelv alkalmazási körét. A biztosítási közvetítés fogalma is tágabb értelmet kap a javaslatban, és már nemcsak az önálló közvetítőkre terjed ki, hanem a biztosítótársaságok alkalmazottaira is. Ez kedvező lehet, mivel így a biztosítási piac egészére ugyanazok a szabályok vonatkoznak. A bankokra is kiterjed majd az irányelv, amennyiben termékkínálatukban biztosítási termékek is szerepelnek.

3.2.2

Az EGSZB szerint lényeges, hogy a szabályok az értékesítési helyzetekre vonatkozzanak, függetlenül attól, hogy az értékesítést a biztosítási ágazaton belül mely szakmai kategória végzi. Meglepőnek tűnik hát, hogy a javaslat külön megnevezi a professzionális kárügyintézési és kárbecslési tevékenységet.

3.3.1

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a tagállamoknak a javaslat szerint gondoskodniuk kell arról, hogy a biztosítási közvetítők, valamint a biztosítási közvetítési tevékenységet folytató biztosítók alkalmazottai folyamatosan frissítsék a szakterülettel kapcsolatos ismereteiket és képességeiket. Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy a munkaadók felelőssége biztosítani, hogy alkalmazottaik számára elérhető legyen a feladataik hatékony és megfelelő szintű teljesítéséhez szükséges továbbképzés.

3.3.2

Emiatt az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy valamilyen módon írják elő, hogy minden biztosítási közvetítőnek – alkalmazottnak és önfoglalkoztatottnak egyaránt – tudnia kell igazolni a szakmához kapcsolódó képzettségét.

3.3.3

A 8. cikk (2) bekezdése előírja, hogy azok, akik közvetlenül foglalkoznak biztosítási közvetítéssel, súlyos vagyon elleni vagy más pénzügyi tevékenységgel kapcsolatos bűncselekmények miatt bűnügyi nyilvántartásban nem szerepelhetnek. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt az átvilágítást a magánélethez való jog tiszteletben tartása és a bonyolult és költséges eljárások elkerülése végett a hivatalos nemzeti hatóságoknak kellene elvégezniük. Ezzel kapcsolatban nehézséget okozhat, hogy az egyes országoknak különböző kritériumaik vannak arra, hogy mi szerepeljen a bűnügyi nyilvántartásban, ezért ennek a szabálynak országonként különböző hatásai lehetnek.

3.4.1

A javaslat előírja, hogy mindenfajta tájékoztatásnak – ideértve a marketingközleményeket is – egyértelműnek kell lennie, és nem lehet félrevezető. A rendelkezésre bocsátott anyagból ki kell derülnie, hogy az reklám-e vagy egyéb tájékoztatás. A biztosítási közvetítőnek tájékoztatnia kell az ügyfelet arról, hogy mennyiben nyújt tanácsadást az értékesített biztosítási termékekre vonatkozóan. Ki kell derülnie annak is, hogy a közvetítő valamely biztosítótársaság megbízásából vagy függetlenként végzi-e a tevékenységét, és hogy honnan kapja a javadalmazását. Az EGSZB szerint ezek a javaslatok lényegében ésszerűnek tekinthetők, és a fogyasztók érdekeit szolgálják.

3.4.2

Fennállhat annak a veszélye, hogy a közvetítő megpróbálja kivonni magát a tanácsadás felelőssége alól, és azt közli az ügyféllel, hogy tanácsadásra nem kerül sor. A javasolt rendelkezés tehát értelmezési problémák forrása lehet. Ha marad ez a szabály, akkor ki kell egészíteni egy olyan rendelkezéssel, amely szerint ha később bebizonyosodik, hogy a közvetítő mégis nyújtott tanácsadást a közvetített termékekkel kapcsolatban, az ügyfél akkor is visszatérítést kaphasson a pontatlan tanácsadásért.

3.4.3

Sok egyszerűbb biztosítási terméket tanácsadás nélkül értékesítenek, például az interneten. A 18. cikk a tanácsadás nélküli értékesítést tárgyalja. A 18. cikk (1) bekezdésének b) pontja megemlíti, hogy a közvetítőnek tájékoztatnia kell az ügyfelet minden egyes adott tanács indokairól, pedig a cikk az olyan esetekre vonatkozik, amikor nem kerül sor tanácsadásra. A megfogalmazásban ellentmondás van, a javaslatot tehát itt egyértelműsíteni kell.

3.4.4

A fogyasztónak nyújtott tájékoztatás formai követelményeivel kapcsolatban a 20. cikk kimondja, hogy minden tájékoztatást papíron kell közölni. A kivételek számából arra következtethetünk, hogy ez időközben aligha általános gyakorlat. Jobb lenne, ha papíron a termékkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, illetve azt közölnék, hogy hol érhető el további tájékoztatás.

3.5.1

A javaslat kimondja, hogy a biztosítási közvetítőknek és a biztosítótársaságoknak gondoskodniuk kell az olyan összeférhetetlenségek felismeréséről, amelyek a biztosítási termékek közvetítésekor esetlegesen felmerülhetnek, és erről tájékoztatniuk kell az ügyfelet. Az EGSZB ezt fontosnak tartja, és egyetért a javaslat hátterében álló törekvéssel, ám úgy véli, hogy a javaslaton az alábbiak szerint javítani kellene.

3.5.2

A 17. cikk (1) bekezdésének d)–g) pontja az arról szóló tájékoztatással kapcsolatban állít fel szabályokat, hogy a közvetítő milyen javadalmazást kap a biztosítási szerződésért. Az EGSZB egyetért azzal, hogy tájékoztatást kell adni a javadalmazás módjáról, azonban attól tart, hogy az összeggel kapcsolatban adott túl részletes tájékoztatás – amint a pont előírja – esetleg félrevezető lehet, amikor az ügyfélnek döntést kell hoznia. Fontos, hogy az ügyfél tisztában legyen azzal, hogy mennyi a termékkel kapcsolatos teljes ár, hogy mennyit fizet a közvetítőnek, és hogy adott esetben a közvetítő milyen javadalmazást kap a biztosítótársaságtól.

3.5.3

A 17. cikk (4) bekezdése arra vonatkozóan fogalmaz meg követelményt, hogy minden olyan esetben, amikor az ügyfél a biztosítási szerződés megkötése után teljesít fizetést, tájékoztatást kell közzétenni a közvetítő javadalmazásáról. A hosszú futamidejű biztosítási szerződések esetében ma már mindennapos automatizált fizetési formákat, például a csoportos beszedési megbízást tekintve a javaslat túlszabályozásnak tűnik. Elegendő az ügyfél számára évente tájékoztatást nyújtani a közvetítő javadalmazásáról.

3.5.4

Az EGSZB egyetért a javaslatnak a keresztértékesítésre vonatkozó 21. cikkével, amely előírja, hogy a biztosítási közvetítőnek tájékoztatnia kell az ügyfelet arról, ha lehetőség van a csomag elemeinek külön történő megvásárlására.

3.5.5

Az értékesítési csatornák közötti egyenlő versenyfeltételek általános elvének bevezetése rendkívül fontos a kiegyensúlyozott tájékoztatás és az átláthatóság biztosításához, a versenytorzulás kockázata nélkül.

3.6.1

Az EGSZB kedvezően értékeli, hogy a szöveg konkrétabb előírásokat fogalmaz meg a fogyasztók védelmével kapcsolatban biztosítási befektetési termékek vásárlása esetén. Lényeges különbségek vannak az egyszerűbb formájú és a befektetési elemeket is tartalmazó biztosítások között. Ez alatt gyakran a nyugdíj-előtakarékossági szerződéseket kell érteni, amelyek a fogyasztók számára nagy gazdasági értékkel bírnak, és hosszabb időre szólnak: mind a megtakarítási, mind pedig a kifizetési időszak több évtizedet is felölelhet. Az ilyen termékek többnyire bonyolult kialakításúak, és nehéz előzetesen áttekinteni és ügyfélszemmel értékelni a tartalmuk, illetve a követelményrendszerük közötti különbségeket. Emiatt jelentősen nagyobb érdek fűződik a fogyasztók védelméhez a biztosítási termékek eme kategóriáját tekintve, mint az egyszerűbb, kisebb gazdasági jelentőségű biztosítási termékek esetében.

3.6.2

Az EGSZB kéri viszont, hogy pontosabban határozzák meg az érintett termékek körét. A javaslat 2. cikkének (4) bekezdésében szereplő meghatározás a befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló rendeletre hivatkozik. Ez a meghatározás az EGSZB véleménye szerint túlságosan homályos, hiszen a javaslat konkrétabb fogyasztóvédelmi követelményeket fogalmaz meg az ilyen közvetítési esetekre, fontos tehát, hogy ezeknek a szabályoknak az alkalmazási területe világos és releváns legyen, hogy a fogyasztók kívánt védelme a gyakorlatban is megvalósuljon (1).

3.6.3

Arra az esetre vonatkozóan, ha a közvetítő tájékoztatja az ügyfelet arról, hogy a biztosítási tanácsadást független alapon nyújtják, a 24. cikk (5) bekezdésének b) pontja előírja, hogy a közvetítő nem kaphat díjakat, jutalékokat vagy más pénzbeli előnyt harmadik féltől. Az EGSZB az említett helyzetben fennálló konkrét fogyasztóvédelmi érdekekre hivatkozva egyetért ezzel a javaslattal.

3.7.1

A 13. cikk kimondja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő, hatékony, független és önálló jogorvoslati lehetőségek álljanak az ügyfelek rendelkezésére. Ebben az összefüggésben az EGSZB kiemeli annak jelentőségét, hogy az ezzel foglalkozó intézmények számára valódi jogorvoslati jogköröket kell biztosítani, és lehetőséget kell teremteni a bizonyítási kérdések szóbeli eljárással történő rendezésére is, az irányelv követelményeinek teljesítése végett. Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy egyúttal a jogviták bírósági rendezésének lehetőségét is biztosítani kell, hogy a fogyasztók ne csak a vitarendezés alternatív formáit vehessék igénybe.

3.8.1

A javaslat 26. cikke előírja, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szankcióik és intézkedéseik hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek. Az EGSZB egyetért ezzel a céllal.

3.8.2

A 28. cikk (2) bekezdésének f) pontjában ugyanakkor az a javaslat olvasható, hogy természetes személy esetében 5 000 000 euróig terjedő közigazgatási pénzbírság szabható ki. Az EGSZB szerint ez az összeg ésszerűtlenül magas, még akkor is, ha csupán annak felső határáról van szó, ameddig a közigazgatási bírság összege terjedhet. Ez a szabály megkérdőjelezhető, főként mivel közigazgatási szankcióról van szó, nem pedig egy károsultnak jogszerű vizsgálat után fizetendő kártérítésről.

3.9.1

A 30. cikk leírja, hogy hatékony mechanizmusokat kell létrehozni a jogsértések bejelentésére. Ennek kapcsán az EGSZB ki szeretné emelni, hogy az alkalmazottak számára lehetővé kell tenni, hogy munkajogi vagy egyéb következmények nélkül bejelenthessék az illetékes felügyeleti hatóságoknak az esetleges jogsértéseket. Ez a jogbiztonság, a torzulásmentes verseny, valamint természetesen a fogyasztóvédelem szempontjából is fontos. Bejelentésre akkor is lehetőséget kell biztosítani, ha fennáll a hatályos jogszabályok megsértésének gyanúja. Nem elég, ha a biztosítási és a közvetítési cég alkalmazottai csupán a tevékenységgel kapcsolatos hiányosságok bejelentésére szolgáló, cégen belüli eljárásokat vehetik igénybe.

4.1

Annak meghatározása, hogy mitől lesz egy termék biztosítási befektetési termék, döntő fontosságú, mivel az ilyen termékekre szigorúbb szabályozási rendszer vonatkozik, mint a többi biztosítási termékre. Ezért nem szerencsés az erre vonatkozó cikkben foglalt meghatározás megfogalmazása, mely szerint „olyan biztosítási szerződés, amely a […] »befektetési termékek« közé is besorolható”. Ennek alapján ugyanis többféleképpen is értelmezhető, hogy mi lehet biztosítási befektetési termék.

4.2

Az EGSZB szerint a tanácsadás fogalmának meghatározása sem egyértelmű. A javaslat több helyütt és többféleképpen megkísérli meghatározni, hogy mi a tanácsadás. A 2. cikk (9) bekezdése szerint a tanácsadás „ajánlás valamely ügyfélnek”. Ez igen tág definíció a tanácsadásra, és nem egyértelmű, hogy lehetséges-e egyáltalán biztosítási termékeket tanácsadás nélkül közvetíteni.

4.2.1

Ezzel párhuzamosan a javaslat máshol másképpen próbálja meghatározni a tanácsadás fogalmát. A VI. fejezetben, a 17. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint az ügyfelet tájékoztatni kell arról, hogy a közvetítő „a tisztességes elemzés alapján ad-e tanácsot”. A 18. cikk (3) bekezdése kézzelfoghatóan kifejti, hogy miben is áll a tisztességes elemzés alapján való tanácsadás. Ennek megfelelően a közvetítő „ahhoz, hogy a szakmai követelményeknek megfelelően tehessen ajánlatot egy olyan biztosítási szerződés tekintetében, amely megfelel az ügyfél szükségleteinek, köteles olyan tanácsot adni, amely a piacon elérhető biztosítási szerződések elég nagy számának elemzésén alapul.”

4.2.2

A 24. cikk (3) és (5) bekezdése másképpen fogalmaz. Itt „független alapon” való tanácsadásról van szó. A javaslat szerint a független alapon adott tanács alapulhat továbbá „széles körű vagy korlátozottabb piacelemzésen”.

4.2.3

Összegzésképpen elmondhatjuk tehát, hogy a javaslat többféle közvetítési helyzetet is megemlít:

4.2.4

Mint már említettük, a független alapon történő tanácsadásra vonatkozóan is vannak formai követelmények. Nem világos azonban, hogy ezeket a formai követelményeket a széles körű, illetve a korlátozottabb piacelemzés esetén egyaránt be kell-e tartani.

4.3.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a fogyasztók számára jelentősége van annak, hogy az összeférhetetlenségek kiderüljenek, és hogy a javadalmazási formák is bizonyos fokig átláthatóak legyenek. Nemcsak a javadalmazási kérdésekkel kapcsolatos nyitottságra kellene azonban összpontosítani, hanem arra is, hogy milyen „teljesítménymenedzsment”-rendszer határozza meg mind a változó javadalmazást, mind pedig a fix összegű fizetést. Összeférhetetlenség anélkül is felléphet, hogy változó javadalmazás bármilyen formában kifizetésre kerülne, mégpedig olyankor, ha a közvetítőnek operatív célokat kell teljesítenie. Ezek sokszor egy adott termék értékesítésére vonatkoznak, de közvetettebb jellegűek is lehetnek. Az effajta célok nyilvánvalóan annak kockázatát rejtik magukban, hogy összeférhetetlenség lép fel a biztosítótársaság által kitűzött célok és aközött, hogy az ügyfélnek megfelelő biztosítási termékre van szüksége.