11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/43

—

tekintettel az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2009–2013) szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0569),

—

tekintettel 2010. július 8-i állásfoglalására a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről (1),

—

tekintettel a „HIV/AIDS-ről: korai diagnózis és gondozás” című, 2008. november 20-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2011-ben tartott, a HIV-ről/AIDS-ről szóló magas szintű találkozón elfogadott, a HIV-ről/AIDS-ről szóló politikai nyilatkozatra,

—

tekintettel a Nemzetközi AIDS Társaság 2011-es konferenciáján elfogadott római nyilatkozatra, amely több forrást kér a HIV funkcionális kezelésének fejlesztésére,

—

tekintettel a UNAIDS 2011–2015-ös stratégiájára és az Egészségügyi Világközgyűlés HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos, a 2011–2015-ös időszakra szóló globális egészségügyi stratégiájára, amely összefoglalja azokat a meglévő és közösen elhatározott globális célokat, amelyek révén az egyes országokat ösztönözni lehet arra, hogy a 2015-ig tartó időszakra vonatkozóan tervezzék meg a HIV-re/AIDS-re adandó válaszlépéseiket,

—

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos, a 2012–2015-ös időszakra szóló európai cselekvési tervére, amely a HIV/AIDS-járvány európai régióbeli jelenlegi helyzetével foglalkozik, és hatékony válaszlépéseket határoz meg,

—

tekintettel az ír elnökség keretében 2004. február 23–24-én a „A korlátok lebontása — Partnerség a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelemben” elnevezésű miniszteri konferencián elfogadott, a partnerségről szóló „dublini nyilatkozatra”,

—

tekintettel a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem keretében kialakított partnerségről szóló dublini nyilatkozat végrehajtásának előrehaladásával foglalkozó, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által kiadott 2010-es jelentésre;

—

tekintettel az ECDC által 2010-ben kiadott, a HIV-tesztekkel kapcsolatos iránymutatásra, amely tartalmazza, hogy miként kell elvégezni a HIV-teszteket a tagállamokban,

—

tekintettel a WHO európai részlegének „A HIV-tesztek és a HIV-vel kapcsolatos tanácsadás fokozása a WHO európai régiójában” című 2010-es politikai keretdokumentumára,

—

tekintettel a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az ECDC 2010-es HIV-felügyeleti jelentése szerint az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országai 2009-ben 25 917 újonnan diagnosztizált HIV-fertőzésről tettek jelentést;

B.

mivel az EU-ban és a szomszédos országokban 2009-ben 1610 00 új HIV-fertőzöttet regisztráltak, és így a UNAIDS és a WHO becslései szerint a HIV-betegek száma meghaladta a 2,2 milliót;

C.

mivel a HIV-fertőzések számának növekedése aggodalomra ad okot, különösen Kelet-Európában;

D.

mivel a hosszú távú kezelés és a prognózis javulása ellenére a HIV továbbra is olyan összetett kihívást jelent a nők számára, amellyel a hagyományos egészségügy gyakran nem tud megbirkózni, és ennek következtében a nők esetében továbbra is betöltetlen űr marad a diagnózis, illetve a hatékony, megfelelő tájékoztatáson alapuló egészségügyi ellátás között (3);

E.

mivel az AIDS teljes mértékben megelőzhető betegség, és mivel terjedésének megakadályozásában központi szerepet játszanak az elsődleges megelőzési intézkedések, a tájékoztatás, a HIV-fertőzéssel szembeni védekezéshez szükséges tudás, szolgáltatások és eszközök, valamint a biztonságos magatartási formák előmozdítása;

F.

mivel az ECDC becslései szerint az EU-ban a HIV-fertőzöttek 30 %-a nincs tudatában fertőzöttségének, és a diagnosztizálásra az esetek felében a fertőzés késői szakaszában kerül sor, amikor már nincs lehetőség a teljes kezelésre, emiatt szükségtelenül magas a megbetegedések, az elhalálozások és a továbbadás kockázata;

G.

mivel a nem diagnosztizált esetekben 3,5-szer nagyobb az esélye annak, hogy a beteg továbbadja a HIV-vírust;

H.

mivel a HIV-fertőzések jelentős részét nem diagnosztizálják, továbbá mivel sokan nem tudják, hogy fertőzöttek-e vagy sem, és feltehetőleg csak akkor szereznek tudomást a fertőzésről, amikor már HIV-vel/AIDS-szel összefüggő betegségek jelentkeznek rajtuk;

I.

mivel fel kell hívni a figyelmet a társfertőzések problémájára is, különösen a TBC-re és a Hepatitis B vagy C vírusra, továbbá az ezeket kísérő komplikációkra; mivel a tuberkulózis és a vírusos hepatitis nagyon gyakori, gyorsabb lefolyású, valamint magasabb megbetegedési és halálozási arányt eredményez a HIV-pozitív személyek körében, mivel például Nyugat-Európában a HIV-pozitív személyek 30 %-a Hepatitis C-vel is fertőzött, Kelet-Európában pedig ennél is magasabb a fertőzöttek aránya;

J.

mivel az Európai Parlament 2007. márciusi írásbeli nyilatkozatában elismeri, hogy a Hepatitis C vírus által okozott megbetegedések alacsony diagnosztizáltsági szintje jelentős egészségügyi probléma az EU számára, és a HIV-fertőzött betegekben gyorsabban alakul ki a Hepatitis C, ami még fontosabbá teszi az átfogó és korai diagnózist;

K.

mivel az esetleges HIV-fertőződés veszélye jelentősen nő más, szexuális úton terjedő betegségek meglétekor (mint a gonorrhoea, a chlamydia, a herpesz és a szifilisz);

L.

mivel a közelmúltban végzett klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a korai szakaszban történő kezelés esetén akár 96 %-kal csökkenthető a betegek fertőzőképessége és a HIV továbbadási aránya is;

M.

mivel a HIV-vel kapcsolatos megelőzés, kezelés, ápolás és támogatás szolgáltatásaihoz való hozzáférés terén jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamok között;

N.

mivel a HIV gyors kelet-európai terjedését többek között az okozza, hogy az intravénás kábítószer-használatkor fertőzött injekciós felszerelést használnak;

O.

mivel a járvány kezelése szempontjából nélkülözhetetlen az országhatárokon és a tudományágakon átnyúló együttműködés;

P.

mivel kulcsfontosságú a civil társadalom hozzájárulása ahhoz, hogy biztosítani lehessen a HIV-kezeléshez és a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférést a veszélyeztetett és perifériára szorult népesség számára;

Q.

mivel kiemelt figyelmet kell szentelni az EU-val szomszédos országok előtt álló problémáknak, hiszen a HIV/AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek nem ismernek határokat, ahogyan azt az ECDC által kiadott, a Hepatitis B és C kapcsán az EU-val szomszédos országokban kialakult helyzetről, illetve az elterjedtségről, a betegség okozta társadalmi terhekről és a szűrővizsgálatokkal kapcsolatos politikákról szóló technikai jelentés is hangsúlyozza;

R.

mivel a HIV-fertőzésre adott válasz valamennyi aspektusa tekintetében nagy jelentőséggel bír a HIV-fertőzöttek emberi jogainak teljes körű védelme;

S.

mivel továbbra is gyakori jelenség az általánosságban a HIV-fertőzöttekkel, illetve különösen a veszélyeztetett csoportokba tartozókkal (férfiakkal nemi életet élő férfiak, intravénás kábítószer-használók) szembeni társadalmi kirekesztés, a megbélyegzés és a diszkrimináció, illetve a fertőzéssel kapcsolatos hallgatás és tagadás, valamint alapvető emberi jogaik megsértése, ami továbbra is akadályozza a HIV megelőzését, a betegek kezelését és ápolását, valamint súlyosbítja a járvány által az egyénekre, a családokra, a közösségekre és az országokra gyakorolt hatásokat;

T.

mivel a HIV-vel kapcsolatos megelőzésre, kezelésre, ápolásra és támogatásra irányuló programok nem kellően célzottak, illetve nem kellő mértékben hozzáférhetők a fogyatékkal élők számára;

U.

mivel sürgősen fel kell gyorsítani az átfogó megelőzési megközelítések kialakítását és alkalmazását, ezzel párhuzamosan pedig továbbra is befektetéseket kell eszközölni az új megelőzési technológiákra irányuló kutatások és fejlesztések terén;

V.

mivel a gazdasági és pénzügyi válságnak nem szabad negatív hatást gyakorolnia az egészségügyi ágazatra, és nem szabad a HIV/AIDS elleni fellépés szempontjából alapvető fontosságú területekre irányuló befektetések csökkenését eredményeznie;

W.

mivel a nehéz gazdasági helyzet veszélyezteti a HIV/AIDS-programok finanszírozását;

X.

mivel az EU-n belül a HIV elsősorban férfiak közötti szexuális kapcsolat, másodsorban pedig (főként az általános HIV-járvány által sújtott országokból származó személyekkel létesített) heteroszexuális kapcsolat útján terjed;

Y.

mivel a nemek közötti egyenlőtlenség a HIV-járvány egyik okozója, és mivel az EU-val szomszédos országokból jelentett új fertőzötteknek immár csaknem a fele nő;

Z.

mivel a fiatal nők egyre inkább ki vannak téve a HIV-fertőzésnek, hiszen a nők körében nagyjából az összes új fertőzött 45 %-a a 15–24 éves korosztályból kerül ki;

AA.

mivel létfontosságú, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az ezzel kapcsolatos jogok, illetve a HIV közötti összefüggés vonatkozásában szorgalmazzuk a politikák és a programtervezés megerősítését és kiterjesztését annak érdekében, hogy a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos megelőzési programokat integrálni lehessen a fenti programokba, illetve hogy a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos megelőzés a szexuális és reproduktív egészségügy szerves részévé váljon;

AB.

mivel korlátozott döntési hatáskörük, a pénzügyi források feletti ellenőrzésük hiánya, korlátozott mobilitásuk, valamint gyermekgondozási felelősségük miatt a nők nagyobb eséllyel ütköznek akadályokba a HIV-vel kapcsolatos megelőzésre, kezelésre, ápolásra és támogatásra irányuló szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében;

1.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hajtsák végre az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2009–2013) szóló közleményt és a hozzá csatolt cselekvési tervet az alábbiak révén:

2.

emlékeztet rá, hogy a HIV ellen kell küzdeni, és nem a HIV-fertőzöttek ellen;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy vállaljon vezető politikai szerepet az európai HIV-járvány elleni fellépésben és dolgozzon ki a HIV-vel kapcsolatos országspecifikus cselekvési terveket, továbbá politikai párbeszéd, technikai kapacitásbővítés és a civil társadalom szerepvállalásának ösztönzése révén támogassa a HIV elleni hatékony válaszlépéseket az EU-val szomszédos országokban;

4.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy bocsássák rendelkezésre a HIV-vel kapcsolatos megelőzéshez, szűréshez, kezeléshez, ápoláshoz és támogatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása céljából szükséges forrásokat, valamint találjanak megoldást a megbélyegzés, illetve a tanácsadáshoz, szűréshez és korai kezeléshez való, megfelelő időben történő hozzáférést akadályozó egyéb tényezők orvoslására, fokozzák a hatékony kezelés megtalálására irányuló kutatásokat támogató befektetéseiket, valamint tegyék hatékonyabbá a társfertőzések (például TBC vagy Hepatitis B és C) problémájának kezelésére szolgáló eszközöket és fellépéseket, többek között a szűrővizsgálatokhoz és a kezeléshez való hozzáférés javítása és hatékonyabbá tétele révén;

5.

kéri a tagállamokat, hogy a Hepatitis C, a TBC és más társfertőzések diagnosztikájának és kezelésük hozzáférhetőségének javítása révén csökkentsék a társfertőzések kockázatát, ugyanakkor a járvány visszaszorítása szempontjából alapvető fontosságú intézkedésként ismerjék el, hogy eleget kell tenni a nők HIV/AIDS-kezelésével és -ápolásával kapcsolatos igényeknek;

6.

kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a bizonyítékokon alapuló teszteléssel és az ehhez kapcsolódó kezelésekkel kapcsolatos stratégiák végrehajtása révén mozdítsák elő a korai diagnózist és ellátást;

7.

felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák azokat az új megelőzési technológiákra irányuló kutatásokat, amelyeket nők végeznek és irányítanak, többek között a baktériumölő szerek terén;

8.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák a civil társadalom és a tudományos kutatói közösség bevonását a HIV-re/AIDS-re adott uniós válasszal kapcsolatos közlemény és a hozzá kapcsolódó cselekvési terv végrehajtásának valamennyi szakaszába;

9.

ismételten kijelenti, hogy valamennyi HIV-vel/AIDS-szel élőnek a rendelkezésre álló legjobb standardok szerinti ellátást és kezelést kell kapnia, származásától, állampolgárságától, személyes meggyőződéseitől, életkorától, nemétől, szexuális irányultságától, vallásától vagy bármely más tényezőtől függetlenül, tiszteletben tartva a magánélethez való jog és a bizalmas adatkezelés elvét;

10.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös uniós fellépést és megközelítést – többek között a HIV-vel/AIDS-szel élőkkel szembeni megbélyegzés és diszkrimináció elleni tájékoztatási kampányokat – annak érdekében, hogy a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos politikák vonatkozásában teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és a jogokon alapuló megközelítéseket alkalmazzanak;

11.

felkéri a tagállamokat, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg a HIV-vel/AIDS-szel élőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolása érdekében, továbbá mozdítsák elő és védelmezzék az összes emberi jogot és alapvető szabadságot, különös tekintettel a HIV-veszélyeztetett és a HIV által érintett valamennyi személyre, valamint vizsgálják felül azokat a jogszabályokat és politikákat, amelyek akadályozzák a HIV-programok hatékony működését, továbbá biztosítsák a HIV-vel/AIDS-szel élők bevonását a diszkrimináció elleni stratégiák kidolgozásába; hangsúlyozza, hogy a diszkrimináció elleni fellépés során feltétlenül figyelembe kell venni a nemi vonatkozásokat annak érdekében, hogy átfogó megközelítést lehessen kialakítani a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatban;

12.

elismeri, hogy a munkaadói és munkavállalói szervezetek a kormányokkal partnerségben jelentős mértékben hozzájárulhatnak a HIV/AIDS terjedése elleni küzdelemhez és a HIV-vel/AIDS-szel élő munkavállalók támogatásához;

13.

felkéri a tagállamokat, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg a HIV-vel/AIDS-szel élőkkel szemben a biztosításokhoz való hozzáférés, illetve a biztosítások feltételei és költségei tekintetében megvalósuló megkülönböztetés felszámolása érdekében;

14.

felkéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy valamennyi nemzeti AIDS-program és -stratégia szorosan kapcsolódjon a szexuális és reproduktív egészséggel és a HIV-vel kapcsolatos szolgáltatásokhoz, amit a Cochrane-felülvizsgálat (4) is hangsúlyozott, és amit az ENSZ – a nemzetközi népesedési és fejlődési konferencia cselekvési tervének végrehajtását nyomon követő – Népesedésügyi és Fejlesztési Bizottságának 42. ülésszakán ismételten megfogalmaztak;

15.

megállapítja, hogy a megelőzési intézkedéseknek kimondottan tartalmazniuk kell a megfelelő tájékoztatást és szexuális nevelést, a védekezési módszerekhez (például férfi és női óvszerekhez) való hozzáférést, valamint a nők jogainak és önállóságának megerősítését a szexuális kapcsolatokon belül;

16.

kiemeli, hogy a megbélyegzés és a diszkrimináció jelentős mértékben megnehezíti a HIV/AIDS terjedése elleni küzdelmet;

17.

üdvözli az ENSZ Közgyűlése által 2011-ben tartott, a HIV-ről/AIDS-ről szóló magas szintű találkozót, és különösen azt a célkitűzést, hogy 2015-ig biztosítani kell 15 millió HIV-fertőzött kezelését világszerte, illetve hogy ugyanebben az időszakban 50 %-kal csökkenteni kell az új HIV-fertőzések számát;

18.

üdvözli, hogy az ENSZ a HIV-programok tartós finanszírozására irányuló kötelezettségvállalásra szólított fel;

19.

üdvözli, hogy az ENSZ felszólította a gyógyszergyártó vállalatokat, hogy mihamarabb fejlesszenek ki megfizethető, jó minőségű és hatékony antiretrovirális szereket, elsősorban költséghatékony stratégiákra, nevezetesen a generikus gyógyszerek használatára összpontosítva;

20.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hajtsák végre a szükséges változtatásokat annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének rendkívüli ülésszaka HIV-ről/AIDS-ről szóló politikai nyilatkozatából fakadó kötelezettségeiknek;

21.

felkéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelemre irányuló globális alap iránti kötelezettségeiknek, valamint továbbra is támogassák az alap által a fejlődő országokban végzett munkát;

22.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák a magas színvonalú és átfogó szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, a tájékoztatáshoz és a szükséges eszközökhöz való hozzáférést; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie többek között a HIV-vel és valamennyi egyéb szexuális úton terjedő fertőzéssel kapcsolatos bizalmas jellegű és önkéntes tanácsadásra, tesztelésre és kezelésre, a nem kívánt terhességek megelőzésére, a fogamzásgátló eszközökhöz való méltányos és megfizethető hozzáférésre (ideértve a sürgősségi fogamzásgátló eszközöket is), a biztonságos és törvényes abortuszra (ideértve az abortuszt követő ellátást), és a HIV vertikális, többek között a partnereknek vagy gyermekeknek való átadásának megelőzésére irányuló ellátásra és kezelésekre;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az ENSZ főtitkárának, a UNAIDS-nek az Egészségügyi Világszervezetnek és a tagállamok kormányainak.