This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 52011IP0531
Tackling early school leaving European Parliament resolution of 1 December 2011 on tackling early school leaving (2011/2088(INI))
Az iskolai lemorzsóládás felszámolása Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemről (2011/2088(INI))
Az iskolai lemorzsóládás felszámolása Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemről (2011/2088(INI))
HL C 165E., 2013.6.11, p. 7–19
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
11.6.2013 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
CE 165/7 |
2011. december 1., csütörtök
Az iskolai lemorzsóládás felszámolása
P7_TA(2011)0531
Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemről (2011/2088(INI))
2013/C 165 E/02
Az Európai Parlament,
— |
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére, |
— |
tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikkére, |
— |
tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösen annak 23., 28. és 29. cikkére, |
— |
tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1), |
— |
tekintettel a „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című bizottsági közleményre (COM(2006)0481), |
— |
tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0477), |
— |
tekintettel a Bizottság „Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” című közleményére (COM(2011)0018), |
— |
tekintettel a Bizottságnak az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatára (COM(2011)0019), |
— |
tekintettel a „Kora gyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét”című bizottsági közleményre (COM(2011)0066), |
— |
tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173), |
— |
tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott, „A fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák területén folyó európai együttműködés programja” tárgyú következtetésekre (2), |
— |
tekintettel a Tanácsnak az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló, 2009. május 12-i következtetéseire („Oktatás és képzés 2020”) (3), |
— |
tekintettel a migráns hátterű gyermekek oktatásáról szóló, 2009. november 26-i tanácsi következtetésekre (4), |
— |
tekintettel az oktatás és képzés szociális dimenzióiról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (5), |
— |
tekintettel a fiatal nőket és a lányokat az oktatás terén érő hátrányos megkülönböztetésről szóló, 2007. február 1-i állásfoglalására (6), |
— |
tekintettel „az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2008. január 16-i állásfoglalására (7), |
— |
tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (8), |
— |
tekintettel a „Kulcskompetenciák a változó világban: az »Oktatás és képzés 2010« munkaprogram megvalósítása” című, 2010. május 18-i állásfoglalására (9), |
— |
tekintettel az EU ifjúsági stratégiájáról – befektetés és az érvényesülés elősegítéséről szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására (10), |
— |
tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (11), |
— |
tekintettel az Európai Unióban a korai oktatásról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (12), |
— |
tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére, |
— |
tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglakoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7–0363/2011), |
A. |
mivel annak érdekében, hogy teljes mértékben részt vehessenek a társadalomban, továbbá egyénekként és állampolgárokként kiteljesedjenek, a fiataloknak az intellektuális és szociális fejlődésükhöz szükséges, széles körű tudással és fontos készségekkel kell rendelkezniük, ideértve a hatékony kommunikációt, a problémamegoldást és az információk kritikus értékelésének képességét; |
B. |
mivel a fiatalok számára az oktatás értékeket mozdít elő, így személyes fejlődéssel jár, javítja a társadalmi beilleszkedést és nagyobb felelősségérzetet és kezdeményező készséget alakít ki; |
C. |
mivel az iskolai lemorzsolódás aránya jelentősen eltér az egyes uniós tagállamok, valamint városok és régiók, illetve a lakosok társadalmi-gazdasági csoportjai között, és ezt az arányt számos összetett tényező befolyásolja, |
D. |
mivel az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célja közül az egyik az iskolából kimaradók arányának 10 %-nál alacsonyabb szintre való csökkentése, illetve a fiatalabb generáció körében felsőfokú vagy azzal egyenértékű iskolai végzettséggel rendelkezők arányának legalább 40 %-ra való növelése, |
E. |
mivel a 10 %-os célt a tagállamok már korábban, 2003-ban közösen fogadták el, ám e referenciaértéket csak heten érték el, és mivel 2009-ben az iskolából kimaradók átlagos aránya 14,4 % volt, |
F. |
mivel az iskolai lemorzsolódás arányának az elmúlt évtizedben tapasztalt folyamatos csökkenése ellenére a legtöbb tagállam továbbra is csak rendszertelen és nem megfelelően összehangolt stratégiával rendelkezik a probléma kezelésére; |
G. |
mivel a tagállamokban az összes 15 éves fiatal 24,1 %-a az olvasási készség terén gyengén teljesít, |
H. |
mivel az olvasás minden fiatal számára nélkülözhetetlen alapeszköz ahhoz, hogy az összes iskolai tantárgyban fejlődjön, továbbá hogy beilleszkedjen a munka világába, megértse az információkat és azokat elemezze, helyesen kommunikáljon és művelődjön; és mivel ezért az olvasás terén fennálló hiányosságok orvoslása érdekében egyedi intézkedéseket kell hozni, |
I. |
mivel az iskolai lemorzsolódásnak nemcsak a gazdasági növekedésre, az európai készségbázisra és a szociális stabilitásra nézve vannak súlyos következményei, hanem az EU társadalmi kohéziójára is azáltal, hogy rontja a fiatalok karrierlehetőségeit, egészségét és jólétét, emellett pedig a képzettség alacsony szintje a szegénység és a kedvezőtlen egészségügyi következmények egyik fő oka is egyben, |
J. |
mivel az iskolai lemorzsolódás a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés egyik alapvető tényezője, |
Az iskolai lemorzsolódás jellemzői
1. |
hangsúlyozza, hogy a gyermek későbbi tanulmányi irányultságát és jólétét a kora gyermekkor évei alapozzák meg, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy magáévá tegye az egész életen át tartó tanulás gondolatát, továbbá hogy a kora gyermekkor évei során kell ösztönözni a szellemi nyitottságot, a nyelvtanulást és a társadalmi kapcsolatok építését – a jövő társadalmában alapvető fontosságú tudásokat – a gyermeknek az iskolai, illetve a társadalmi környezetbe a korai életkortól kezdődően történő beilleszkedésének a megkönnyítése és ezáltal az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem érdekében; ismételten hangot ad „a korai oktatásról az EU-ban” című állásfoglalásában foglalt azon kérésének, hogy a lehető legkorábbi életkortól kezdve dolgozzák ki a kisgyermekkori nevelés és a gyermekgondozási szolgáltatások európai keretét, különösen ingyenes bölcsődei és gyermekmegőrző közszolgáltatások kialakítása révén; |
2. |
megállapítja, hogy az iskolai lemorzsolódás különösen a szegény és hátrányos helyzetű gyermekekre, valamint a migráns családok gyermekeire jellemző, és hogy gyakran társul szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel; |
3. |
javasolja, hogy a migráns hátterű diákok számára nyújtsanak nyelvi támogatást; |
4. |
ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a roma és az iratokkal nem rendelkező gyermekek is iskolába járhassanak; |
5. |
megjegyzi, hogy a roma gyermekeknek 20 %-át egyáltalán nem íratják be az iskolába, 30 %-uk pedig lemorzsolódik; hangsúlyozza, hogy bár az iskolai lemorzsolódás általánosabb a fiúk, mint a lányok körében, különleges helyzet áll fenn a hagyományos roma közösségek esetében, ahol a korai házasodás szokása miatt a lányok gyakrabban és a fiúknál korábban (az átlagos 14–15 éves kor helyett már mintegy 12–13 évesen) hagyják ott az iskolát; rámutat, hogy a hagyományos roma közösségek esetében további pozitív intézkedésekre van szükség a káros hagyományos gyakorlatokból következő iskolai lemorzsolódás leküzdése érdekében; |
6. |
megjegyzi, hogy a munka és magánélet egyensúlyára irányuló eredménytelen politikák növelik az iskolai lemorzsolódást és a tanulmányi kudarcot általában, és ezért az e politikák javítására tett erőfeszítéseket fokozni kell; |
7. |
megállapítja, hogy létezik egy generációs körforgás, azaz az iskolából kimaradó gyermekek gyermekei maguk is igen hajlamosak kimaradni az iskolából; hangsúlyozza, hogy a családszerkezet jelentős hatást gyakorol arra, hogy a gyermekek mennyire sikeresek és motiváltak az iskolában; |
8. |
a kora gyermekkori ellátásra való tekintettel megállapítja, hogy a család, illetve az első években a gyermekek és szülők közötti szoros kapcsolat alapvető jelentőségű az iskolába való megfelelő beilleszkedés szempontjából; |
9. |
felhívja a figyelmet a különleges tanulási nehézségekre és a kapcsolódó problémákra, amelyek növelik annak kockázatát, hogy a gyerekek lemorzsolódnak az iskolából; |
10. |
ösztönzi a tagállamokat, hogy kínáljanak tanterven kívüli és iskolán kívüli tevékenységeket a tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára, hogy fejlesszék alapvető készségeiket, amelyek a munkaerőpiacon egyértelműen szükségesek; |
11. |
rámutat, hogy az iskolai lemorzsolódás hátrányosan érinti az egész életen át tartó tanulás minőségi kínálatához való hozzáférést; |
12. |
e tekintetben felhívja a figyelmet az OECD PISA-vizsgálataira, amelyek kimutatják, hogy azok a diákok, akik olyan oktatási rendszerekben tanulnak, amelyekben kevesebb vertikális vagy horizontális különbségtétel van, kevesebb valószínűséggel ismételnek osztályt vagy kerülnek kizárásra; kiemeli az OECD arra vonatkozó megállapításait, hogy a hátrányos társadalmi helyzetű diákokat inkább érinti az évismétlés vagy a kizárás veszélye; |
13. |
kiemeli az OECD arra vonatkozó megállapításait is, hogy a diákok korai szelektálása a különböző oktatási orientációk felé az oktatási lehetőségek tekintetében növeli a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket anélkül, hogy a szóban forgó oktatási rendszerekben bárminemű javulást eredményezne az átlagos teljesítmény tekintetében; |
14. |
felhívja a figyelmet e tekintetben az OECD azon megállapításaira, hogy az oktatási rendszerek egymáshoz viszonyított eredményét a PISA-vizsgálatokban negatívan befolyásolja az a gyakorlat, ha a diákokat egyik iskolából egy másikba helyezik át rossz tanulmányi eredmény, magatartászavarok vagy specifikus tanulási nehézségek miatt, illetve ha képességeik alapján mindegyik tantárgyban szintcsoportokba sorolják be őket; |
15. |
e tekintetben rámutat arra, hogy az OECD szerint a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű diákok gyakran kétszeresen hátrányos helyzetben vannak, mert ők olyan iskolákba járnak, amelyek többféle társadalmi-gazdasági nehézségnek vannak kitéve és amelyekben kevesebb és kevésbé képzett tanárok tanítanak; |
A személyre szabott megközelítés szükségessége
16. |
leszögezi, hogy a bármilyen szociális, etnikai vagy vallási háttérrel rendelkező egyének nemre vagy fogyatékosságra való tekintet nélküli esély- és iskolaválasztási egyenlősége, valamint a minőségi oktatáshoz való hozzáférés alapvető fontossággal bír a tisztességesebb, egyenlőbb és befogadóbb, élénk, innovatív és összetartó társadalom megteremtése szempontjából; hangsúlyozza a közszolgáltatások szerepét ezen a területen; |
17. |
leszögezi, hogy az iskolai oktatás a legjobb módja annak, hogy mindenki egyenlő eséllyel váljon sikeressé, és mindenki lehetőséget kapjon azon ismeretek és készségek elsajátítására, amelyek révén be tud illeszkedni a munka világába, megtörve a nemzedékről nemzedékre öröklődő folyamatokat; felszólít az oktatási támogatási kínálat jobb összehangolására, elérhetőségének javítására, valamint a nyújtott szociális szolgáltatások és családi segélyek kiterjesztésére; |
18. |
az oktatásra vonatkozóan személyre szabott és befogadó, a kisgyermekek oktatásában és gondozásában kezdődő megközelítés alkalmazását kéri, amely szükség esetén az iskolai lemorzsolódás kockázatának kitett személyek – különösen a gyermekek és a fogyatékossággal élő fiatalok – számára célzott támogatást is magában foglal; |
19. |
komolyabb erőfeszítéseket kér annak biztosítására, hogy e személyre szabott megközelítés a tanulási nehézségekkel – így például diszlexiával, diszpraxiával, diszkalkuliával, figyelemzavarral vagy hiperaktivitással – küzdő diákok javát szolgálja; |
20. |
megállapítja, hogy az iskolai lemorzsolódáshoz vezető okok gyakran az iskolán kívül tapasztalhatók, és ezeket fel kell ismerni és kezelni kell. |
21. |
javasolja, hogy minden közép- és szakközépiskola biztosítson az oktatói testülettől elkülönülő tanácsadó személyzetet, hogy a diákok személyes problémáikat bizalmas jelleggel megbeszélhessék valakivel; hangsúlyozza, hogy a tanácsadást nyújtó személyzetnek megfelelő képzettséggel kell rendelkeznie, amelyhez biztosítani kell a speciális készségekhez szükséges továbbképzést; |
22. |
a tanulási nehézségek időben való kezelésére buzdít, és javasolja, hogy a problémák kiéleződésének elkerülésére vezessenek be hatékony korai figyelmeztető mechanizmusokat és nyomon követési eljárásokat; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében az iskolák, a szülők és a közösségi vezetők között – szükség esetén iskolai közvetítők bevonásával – többoldalú kommunikációra és szorosabb együttműködésre van szükség, ahogyan helyi támogató hálózatokra is; |
23. |
úgy véli, hogy – tekintettel a család által a diákok tanulmányi és szociális fejlődésére gyakorolt hatásra – szülői tanácsadó szolgáltatásokat kell biztosítani; |
24. |
hangsúlyozza, hogy a gyermekek és fiatalok kudarcának gyakori oka az, hogy az iskolai tantervek nem igazodnak a gyermekek életkori szükségleteihez és szociálisan meghatározott érdeklődéséhez; rámutat, hogy a túlságosan merev és egységes oktatási rendszer megnehezíti a tanulóval végzendő munka egyénre szabását, és megakadályozza, hogy az iskolai tanulást összekapcsolják a hétköznapi szükségletekkel; |
25. |
támogatja a pályaválasztási tanácsadás és a minőségi szakmai gyakorlati programok javítását, valamint az iskolák által szervezett kulturális és tanulmányi látogatásokat és cseréket – ideértve a vállalkozói szférával való találkozásokat is – annak érdekében, hogy demisztifikálják a munka világát, és ezáltal a diákok számára lehetővé tegyék, hogy tájékozottan tudjanak pályát választani; hangsúlyozza, hogy a pályaválasztási tanácsadóknak megfelelő és folyamatos képzésben kell részesülniük, hogy proaktívan foglalkozhassanak a potenciális iskolaelhagyókkal; |
26. |
elismeri, hogy egyértelmű politikákra van szükség annak érdekében, hogy az érzékszervi fogyatékossággal élő diákokat rendes iskolákba integrálják, és felhívja a tagállamokat, hogy hagyjanak fel a szegregált speciális oktatáson alapuló politikákkal; |
27. |
ismételten felhívja a figyelmet az önkéntes ágazatnak a társadalmi beilleszkedés elősegítésében játszott alapvető szerepére, és felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki az európai önkéntes szolgálatot mint a személyes, tanulmányi és szakmai fejlődés tényezőjét; |
28. |
javasolja, hogy az iskolákban hozzanak létre mentori programokat annak érdekében, hogy a tanulókat egykori diákokkal összehozzák, és eszmecserét folytathassanak a különböző pályaválasztási és elhelyezkedési lehetőségekről; |
29. |
elismeri, hogy az évismétlés megbélyegzést jelenthet a rosszabbul teljesítő diákok számára, és nem feltétlenül eredményez jobb eredményeket; hangsúlyozza, hogy az iskolai lemorzsolódás kezelésének hatékonyabb módja az évismétlések korlátozása olyan tagállamokban, ahol azt széles körben alkalmazzák, és annak egyedi, rugalmas támogatással való felváltása; |
30. |
hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT) szervezett oktatási feltételek között pozitív hatással járhatnak, és ösztönözhetik a motivációt és a tanulást; javasolja, hogy a tagállamok az első iskolai évfolyamtól kezdve segítsék elő és bővítsék a diákok IKT-hez való hozzáférését, továbbá dolgozzanak ki képzési programokat a tanárok számára; |
31. |
megállapítja, hogy a hátrányos helyzetű családokra nehezedő szociális és pénzügyi nyomás arra kényszerítheti a diákokat, hogy a munkaerő-piaci elhelyezkedés érdekében kimaradjanak az iskolából, és így egészítsék ki a család forrásait; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy olyan rendszer bevezetését, amely a rászorultság ellenőrzésén alapulva pénzügyi támogatást nyújt a rászorulók számára e probléma leküzdése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy anyagilag támogassák azokat a szülőket, akik gondoskodnak gyermekeikről és időt áldoznak rájuk életük első szakaszában, illetve hozzájárulnak a társadalom jövőjéhez, és ezáltal befektetnek egy olyan humán tőkébe, amelyet gyakran alábecsülnek; |
32. |
javasolja egyéb, az újraelosztást célzó intézkedések – például ingyenesen biztosított iskolai étkezés, tankönyvek és szükséges sportfelszerelések – bevezetését a társadalmi egyenlőtlenségek hatásának mérséklése, egyszersmind fellépve az e diákok által tapasztalt megbélyegzés kockázata ellen is; |
33. |
rámutat, hogy további támogatást kell nyújtani a fogyatékossággal élő személyek számára iskolai lemorzsolódásuk kockázatának csökkentése és a megfelelő képesítés megszerzése érdekében; |
34. |
hangsúlyozza a lehető legmagasabb minőségű állami oktatási rendszerek jelentőségét, amely rendszerekben az oktatás ingyenes, mindenki számára hozzáférhető, valamint biztonságos és kedvező környezetben zajlik; |
35. |
kéri, hogy külön erőfeszítések történjenek az iskolai zaklatás és erőszak megelőzésére és kezelésére; |
36. |
emlékeztet arra, hogy növelni kell a középiskola alsó osztályait elvégző diákok számát, aminek a révén előmozdítható az alapvető készségek elsajátítása; |
Megosztott felelősség
37. |
hangsúlyozza, hogy számos olyan szereplő van, aki felléphet a gyermekek iskolából való kimaradása ellen; rámutat, hogy ezek nemcsak a szülőket és az összes oktatási szereplőt, hanem a nemzeti és a helyi hatóságokat is magukban foglalják; mindezen szereplőket szorosabb, a helyi egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal együtt folytatott együttműködésre hívja fel; megállapítja, hogy egy egyeztetett megközelítés eredményes lehet abban, hogy az érintett egyéneket átsegítse az iskolai előmenetel és a foglalkoztatás jelentette többszörös akadályokon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a tanulmányi támogatások fontosságát, melyek a hátrányos helyzetű gyermekek számára lehetővé teszik, hogy ugyanolyan esélyekkel induljanak, mint a többiek; |
38. |
arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a leghátrányosabb társadalmi-gazdasági hátterű személyek körében bevett sztereotípiák leküzdése ellen, akik gyerekeik tanulmányi eredményei ellenére már korán rövid szakképzési tanfolyamok felé irányítják őket; |
39. |
javasolja, hogy az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó stratégiák kiindulópontját a helyi és regionális szintű illetékes hatóságok által végzett azon elemzésnek kell képeznie, amely feltárja az iskolai lemorzsolódás okait, és felöleli a diákok, iskolák, régiók és önkormányzatok különböző csoportjait; |
40. |
hangsúlyozza, hogy a szülők és gyermekek közötti sajátos kapcsolatot meg kell erősíteni, mivel a gyermekek fejlődése és későbbi stabilitása, valamint zökkenőmentes iskolai előmenetele szempontjából alapvetően fontos; kiemeli, hogy a gyermek fejlődése első éveiben való támogatása hozzáadott értéket jelent a társadalom számára, és lehetővé teszi a fiatalkori bűnözéssel, a bűnözéssel, a depresszióval, illetve más, a gyermekek stabilitásának megszűnéséből eredő és az iskolai lemorzsolódáshoz vezető problémákkal kapcsolatos költségek csökkentését; |
41. |
hangsúlyozza, hogy a fiatalokat – köztük magukat a korai iskolaelhagyókat – be kell vonni az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó politikák és programok kidolgozásába és végrehajtásába; megállapítja, hogy a diákok aktív részvétele, például a diáktanácsok révén, motivációt jelenthet számukra, mivel növeli a „meghallgatottság” érzését a saját iskolai előmenetelüket érintő vitákban; |
42. |
hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nemzeti stratégiák hatékonyságát alaposan meg kell vizsgálni, ami a tapasztalatok és bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének forrásául szolgálhat; |
43. |
javasolja, hogy a tagállamok tegyék felelőssé a szülőket azért, hogy gyermekeik 18 éves korukig iskolába járjanak, és ezáltal – a gyermek 16 éves korától 18 éves koráig vagy a középiskola befejezéséig – hosszabbítsák meg két évvel a tankötelezettséget; |
44. |
elismeri, hogy a tagállamokban a különböző szereplők által nyújtott segítség feltérképezése nehéznek bizonyulhat, de azt a helyes gyakorlatok cseréje érdekében ösztönözni kell; hangsúlyozza, hogy EU-szerte jobban össze kell hangolni e különböző szolgálatokat, és a nemzeti, regionális és helyi hatóságokon keresztül a tagállamokon belül is jobb koordinációra van szükség; |
45. |
felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak és fejlesszenek ki olyan politikákat, amelyek az iskolai lemorzsolódás által legvalószínűbben érintetteket idejekorán kiszűri; |
46. |
megállapítja, hogy a jó minőségű kisgyermekkori oktatás és gondozás magasan képzett szakemberekkel való célirányos biztosítása az iskolai lemorzsolódás mérséklődését eredményezi; |
47. |
arra ösztönzi a tagállamokat, hogy eszközöljenek befektetéseket a tanárképzésbe és a képesítéssel rendelkező személyzetbe mind az iskoláskor előtti, mind pedig a kötelező iskolai oktatás területén, valamint vizsgálják felül és rendszeresen frissítsék az iskolai rendszereket és a tanárok képességfejlesztési programjait; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a gyermekek korai életkorban bekerüljenek az iskolai környezetbe, és javasolja, hogy az iskolákban alkalmazzanak pedagógiai asszisztenseket, hogy foglalkozzanak a nehézségekkel küzdő gyermekekkel és segítsék a tanárok munkáját, valamint iskolai segítőket, hogy figyelemmel kísérjék a fogyatékossággal élő gyermekek rendes iskolába vagy a fogyatékosságuknak megfelelő iskolai struktúrákba történő beiskolázását; |
48. |
megjegyzi, hogy az iskolákban a kiegészítő pedagógiai támogatás fontos feltétele a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók támogatásának, és hangsúlyozza, hogy fontos ösztönözni és támogatni azokat a tanulókat, akik csalódottnak és az iskolai és a családi környezet által magukra hagyottnak érzik magukat; bátorítja a tagállamokat, hogy fektessenek be az olyan szülők képzésébe és szociális támogatásába, akik úgy döntenek, hogy gyermekeik életük első éveiben való gondozása végett otthon maradnak; |
49. |
emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy nemzeti cselekvési terveket nyújtsanak be, és felhívja a Bizottságot, hogy egy éven belül terjessze a Parlament elé e cselekvési tervek áttekintését, elemzését és értékelését; |
50. |
hangsúlyozza, hogy a tanárok és a diákok közötti pozitív kapcsolatok alapvetően fontosak a fiatalok tanulási folyamatba való bevonása szempontjából; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek be a tanárok megfelelő képzésébe oly módon, hogy a tanárok rendelkezzenek a diákjaik bevonásához és ösztönzéséhez szükséges készségekkel; |
51. |
felhívja a tanárképző intézményeket, hogy a tanárok készségeinek folyamatos fejlesztése érdekében dolgozzanak ki programokat, a pedagógiai, pszichológiai és módszertani tevékenységekbe beleágyazva a munkavégzést a lemorzsolódás veszélyének kitett diákok csoportjával, akik gyakran hiányoznak és tanulási motivációjuk gyenge, és bocsássanak több módszertani kézikönyvet a tanárok és szülők rendelkezésére; |
52. |
rámutat, hogy a gyermekek tanulási nehézségeinek oki és tüneti kezelésére az oktatási interakciós terápiát kell alkalmazni oktatási és képzési erőforrásokkal, a tanulmányi kudarc és az azzal járó következmények megszüntetése érdekében; |
53. |
elismeri, hogy a tanároknak szociális készségekre és időre van szükségük ahhoz, hogy megismerjék és segítsék a különböző tanulási stílusokat, szabadságra és mozgástérre pedig ahhoz, hogy a diákokkal egyetértésben összehangolják az oktatási és tanulási módszereket; |
54. |
megállapítja, hogy a diákokat a lehető legkorábban tájékoztatni kell a rendelkezésükre álló karrierlehetőségekről, és javasolja, hogy az iskolák és egyetemek létesítsenek partnerséget helyi hatóságokkal, szervezetekkel és egyesületekkel, lehetővé téve ezáltal, hogy a diákok különböző területek szakembereivel találkozzanak, valamint hogy többet tudjanak meg a vállalkozásokról; |
55. |
rámutat a megfelelő osztály- és csoportméretek és a tanulásra serkentő és befogadó környezet fiatalok szempontjából betöltött jelentőségére; |
56. |
rámutat továbbá, hogy a gyakori tanárcsere, a kétműszakos iskolarendszer, valamint az órarendek nem megfelelő összeállítása hátrányosan befolyásolja a diákok hatékony tanulási képességét, és a tankötelezettséggel szemben negatív hozzáállásra ösztönöz; |
Különféle tanulási módszerek
57. |
elismeri, hogy mindenkinek joga van az egész életen át tartó tanuláshoz, amely nemcsak a formális, hanem a nem formális és az informális tanulást is magában foglalja; |
58. |
felhívja a tagállamokat és az oktatás területén hatáskörrel rendelkező regionális kormányokat, hogy ismerjék el és érvényesítsék a nem formális és informális úton szerzett ismereteket, ezáltal elősegítve az emberek oktatási rendszerbe való visszatérését; |
59. |
elismeri a sport, a művelődés, az önkéntesség és az aktív polgárság előnyeit a nem formális oktatás és az egész életen át tartó tanulás fórumaként; |
60. |
hangsúlyozza a tanulók számára biztosított sokszínű képzési lehetőségek jelentőségét, amelyek elegyítik az általános és a szakmai képzést, és abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy e két képzés megfelelő, a tanulók korától és pályaválasztásától függően történő elegyítése biztosítja a tanulóknak a legnagyobb esélyt arra, hogy minőségi állást találjanak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az átjárást az oktatási rendszer és a munka világa között, valamint a képzési rendszerek között; hangsúlyozza továbbá a második európai nyelv tanulásával kapcsolatos lehetőségek jelentőségét azért, hogy megkönnyítsék a fiatalok mozgását, és arra ösztönözzék a fiatalokat, hogy szűkebb környezetükön kívül érdeklődést és perspektívákat alakítsanak ki; |
61. |
hangsúlyozza a szülőknek szánt kezdeményezések és programok hozzáaadott értékét, amelyek lehetővé teszik, hogy magukévá tegyék az egész életen át tartó tanulás megközelítését, fejlesszék képzettségüket, és ezáltal otthonukban megerősítsék gyermekükben az oktatás és a tanulás fontosságát; |
62. |
kéri, hogy korszerűsítsék az iskolák erőforrásait a digitalizált oktatási módszerek esetleges előnyeinek kiaknázása érdekében, és fordítsanak figyelmet az olyan képesítésekre, mint a nyelvtudás és a digitális műveltség, amelyek a jövő munkahelyén elengedhetetlenek; |
63. |
felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a munkaerőpiac követelményeit, és tegyenek lépéseket a szakmai képesítések státuszának növelésére, egyszersmind megerősítve a szakképzési intézmények és a vállalkozások közötti együttműködést annak érdekében, hogy az előbbieket bármilyen képességű diák életképes választási lehetőségnek tartsa; |
64. |
hangsúlyozza, hogy valamennyi iskolai tanterv középpontjában a „tanulás tanítása” elvének kellene állnia; megállapítja, hogy az aktív oktatási módszerek létfontosságúak a fiatalok tanulási folyamatba való fokozott bevonása, illetve tudásuk bővítésére való ösztönzése szempontjából, valamint motivációjuk és teljesítményük fokozása érdekében olyan új technológiai alkalmazások bevezetését javasolja, mint amilyeneket például, a Tárgyak internete nyújt; |
65. |
hangsúlyozza az oktatási rendszeren kívüli tevékenységek kifejlesztésének és támogatásának fontosságát; úgy véli, hogy az, hogy mindenki hozzáférjen az iskolán kívüli – akár sport, kulturális vagy pusztán szabadidős – tevékenységekhez, rendkívül fontos a gyermek fejlődése szempontjából; |
66. |
hangsúlyozza, hogy az iskolán kívüli tevékenységeket az iskolákon belül kell kidolgozni, mivel ez segíti az iskolai környezet „pozitív” képének kialakítását; elismeri, hogy az iskolai lemorzsolódás megelőzésének egyik módja, hogy a tanulókat jobban ösztönzik az iskolába járásra; |
67. |
elismeri, hogy az ifjúsági szervezetek fontos szerepet töltenek be az iskolai lemorzsolódás megelőzésében, mivel nem formális oktatást biztosítanak, amely a fiatalok számára fontos ismereteket, felelősségérzetet és nagyobb önbecsülést nyújt; |
68. |
elismeri, hogy az uniós tagállamokban ritkán éri el minden iskolás diák a megfelelő olvasni és számolni tudást, ami hozzájárul az iskolai lemorzsolódáshoz; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak haladéktalanul célokat kell meghatározniuk annak biztosítása érdekében, hogy minden tanuló úgy kerüljön ki az általános iskolából, hogy tud olvasni, írni és életkorának megfelelő szinten képes matematikai műveleteket megoldani; ezenfelül úgy véli, hogy a tagállamoknak olvasási-szövegértési és számolási rendszereket kell létrehozniuk, hogy az ezen alapvető készségeket a formális oktatás során kihagyó tanulók minél rövidebb időn belül behozzák lemaradásukat; |
Második esély jellegű megoldások
69. |
felhívja a tagállamokat, hogy keressenek módozatokat az iskolából kimaradók iskolarendszerbe való visszailleszkedésére megfelelő programok végrehajtása, például „második esély” jellegű iskolák révén, amelyek olyan megfelelő környezetet kínálnak a tanuláshoz, amely képes segíteni a fiatalokat, hogy ismét bízzanak önmagukban és a tanulási képességeikben; |
70. |
megállapítja, hogy annak szavatolása érdekében, hogy ezen reintegrációs intézkedések elérik a leginkább rászorulókat, megfelelő rendszereket kell létrehozni az érintett diákok kiszűrésére és nyomon követésére, valamint a tudatosság és az intézkedések eredményességének növelésére; |
71. |
hangsúlyozza, hogy a legmagasabb újrabeilleszkedési arányt olyan programokkal lehet elérni, amelyek figyelembe veszik a korai iskolaelhagyók egyedi igényeit; kéri az oktatási intézményeket, hogy tartsák tiszteletben azok igényeit és jogait, akik számára a programokat készítik; |
72. |
hangsúlyozza, hogy helyi szinten olyan tevékenységeket kell szervezni, amelyek ösztönzik az embereket az iskolába való visszatérésre, és amelyek pozitív környezetet teremtenek azok számára, akik vissza szándékoznak térni az iskolába; |
73. |
megállapítja, hogy a tagállamokban az újrabeilleszkedési intézkedésekre vonatkozóan csupán kevés értékelés készült; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és értékeljék az újrabeilleszkedésre irányuló programjaikat, valamint határozzanak meg célokat azok javítására; |
74. |
hangsúlyozza, hogy elemezni kell az évismétlés jelenségét és annak hatását a lemorzsolódási arányokra, és kiemeli a személyre szóló programok jelentőségét az egyes tanulókra nézve; |
75. |
sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre további „második esély” jellegű iskolákat és erősítsék meg azok tanterveit, valamint anyagi és technikai felszereltségét, illetve növeljék a rendelkezésre álló tanári személyzet kapacitását, figyelembe véve, hogy az ilyen jellegű iskolák egyre inkább az olyan személyek újbóli beilleszkedésének fontos eszközeivé válnak, akik a hivatalos iskolarendszer hálóján kívülre kerültek; |
Oktatási rendszer és foglalkoztatás
76. |
rámutat, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt célkitűzésének megvalósításával az iskolai lemorzsolódás arányának 10 % alá szorítása hatással lenne a fiatal munkanélküliek számának csökkentésére és a foglalkoztatási arányra, mivel jelenleg a korai iskolaelhagyók 52 %-a munkanélküli, és tudományos becslések szerint a következő években tovább fog csökkenni az alacsony képzettségű vagy képzetlen munkaerő számára rendelkezésre álló munkahelyek száma; rámutat, hogy már a lemorzsolódási arány 1 %-os csökkentésével 500 000 képzett, potenciális munkavállalót lehetne nyerni; |
77. |
úgy véli, hogy az iskolai lemorzsolódás a fiatalok számára elszalasztott lehetőségeket, az Európai Unió egésze számára pedig a társadalmi és gazdasági potenciál csökkenését jelenti; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi demográfiai változások hatása mellett az európai országok nem engedhetik meg maguknak a tehetségek hatalmas mértékű elpazarlását, és rámutat, hogy e tendenciával kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a munkaerőpiac és az EU versenyképességi szintje is a felsőoktatási végzettséggel rendelkezőknek fog kedvezni; rámutat, hogy ezért az iskolázottság javítása elősegíti e tendencia visszafordítását, mivel a magasabb szintű képzettség lehetővé teszi az „intelligens növekedést”, a munkanélküliség és a szegénység egyik fő kockázati tényezőjének leküzdése pedig megnyitja az utat az „befogadó növekedés” előtt; |
78. |
rámutat az iskolai lemorzsolódás és a munkanélküliség közötti kapcsolatra; megállapítja, hogy az EU-ban 2009-ben az iskolából kimaradók több mint fele munkanélküli volt, valamint hogy az iskolai lemorzsolódás a bizonytalan munkahelyektől való túlzott függéshez vezethet, valamint a szélesebb értelemben vett lakosság körében súlyosbíthatja a strukturális munkanélküliséget; |
79. |
megállapítja, hogy a korai iskolaelhagyók kisebb valószínűséggel vállalnak szerepet szociális és gazdasági vállalkozásokban, ami a gazdaság és a társadalom szempontjából kedvezőtlen következményekkel jár; |
80. |
hangsúlyozza az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem jelentőségét, nem utolsósorban az EU-n belüli demográfiai folyamatok fényében; |
81. |
megjegyzi, hogy az iskolai lemorzsolódás hosszú távú gazdasági és társadalmi következményei jelentős szegénységi kockázathoz vezetnek, és az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem a fiatalok társadalmi kirekesztődéssel szembeni védelmének egyik módja; ezért úgy véli, hogy a korai iskolaelhagyók számának csökkentése kulcsfontosságú intézkedés a nemzeti és európai szintű stratégiákban a kitűzött cél – legalább 20 millió ember kiemelése a szegénység veszélyével fenyegető helyzetből – eléréséhez, és felszólítja a tagállamokat, hogy ne csökkentsék a tankötelezettség korhatárát; |
82. |
felhívja a munkaadókat, hogy a tanulás és a munka összeegyeztethetőségének belső kezelésére irányuló politikák létrehozása révén lehetőség szerint ösztönözzék a középfokú végzettséggel nem rendelkező fiatal munkavállalókat a végzettség megszerzésére; e tekintetben emlékeztet arra, hogy elő kell segíteni a tanulóknak a Leonardo da Vinci programban való részvételét; |
83. |
ezért felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb dolgozzanak ki szakpolitikákat az új készségeken alapuló új munkahelyek létrehozásának ösztönzése céljából; |
84. |
hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereket hozzá kell igazítani a munkaerőpiac követelményeihez; rámutat, hogy annak fényében, hogy a jövőben ritka lesz az aktív életszakasz egyetlen ágazatban való eltöltése, a diákoknak széles körű képességeket kell elsajátítaniuk, ideértve a kreativitást, a kreatív gondolkodást, az általános készségeket, valamint a változó feltételekhez és követelményekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodásra való képességet; |
85. |
sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével hatékonyan lépjenek fel a nem foglalkoztatottak és oktatásban vagy képzésben részt nem vevők („NEET”) problémájának megragadása és leküzdése érdekében; |
86. |
javasolja az iskolai oktatás folytatásával párhuzamosan végzett vállalati szakmai gyakorlatok hatókörének kiterjesztését; |
87. |
hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak tovább kell javítaniuk oktatási és képzési rendszereiket annak érdekében, hogy azok jobban igazodjanak az egyén és a munkaerőpiac igényeihez, többek között az alapvető készségekkel (írni-olvasni tudás, számolókészség) összefüggő problémák kezelése, a szakoktatás és szakképzés előmozdítása, valamint az oktatás és a munkaerőpiac közötti átmenet megkönnyítésére irányuló intézkedések révén; |
88. |
megjegyzi, hogy a fiúk gyakrabban morzsolódnak le, aminek az a kockázata, hogy kialakul egy fiatal, munkanélküli férfiakból álló alacsonyabb társadalmi osztály, amelyben a férfiaknak csak kevéssé vagy egyáltalán nincs iskolai végzettségük és nem sok esélyük van arra, hogy belépjenek a munkaerőpiacra vagy általában a társadalom részévé váljanak; kéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet azokra a fiúkra, akiknek nehezen megy az iskolai környezethez való alkalmazkodás, továbbá hogy ne szállítsák le a tankötelezettség korhatárát; |
89. |
szem előtt tartva, hogy a rövid és bizonytalan foglalkoztatás jellemzőbb az alacsony iskolázottságú emberek körében, kéri a Bizottságot, hogy a korai iskolaelhagyók munkaerőpiacra való visszatérését lehetővé tevő erőfeszítések mindig járjanak együtt kiegészítő képzési programokkal annak érdekében, hogy javuljanak a korai iskolaelhagyók jövőbeli foglalkoztatási kilátásai; |
90. |
rámutat, hogy segítendő a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrálását alapvető fontosságú az átképzésbe és a szakképzésbe való beruházás; |
91. |
hangsúlyozza, hogy a műszaki szakképzés által kínált képességek színvonalát emelni kell, és az általuk nyújtott szakirányoknak hatékonyabban kell figyelembe venniük a munkaerőpiac követelményeit, mivel az oktatás és a foglalkoztatás összekapcsolása elválaszthatatlan részét képezi a lemorzsolódás elleni küzdelemnek; |
92. |
úgy véli, hogy az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem jegyében az oktatáspolitikákat olyan politikákkal kell összekapcsolni, amelyek célja a gazdasági fellendülés előmozdítása és ennélfogva tartós munkahelyek kialakítása, az iskolai lemorzsolódás, a rövid távú és bizonytalan foglalkoztatás, valamint az agyelszívás felgyorsulásának megakadályozása; |
93. |
javasolja, hogy az új információs és kommunikációs technológiákat, valamint a nyelvtechnológiákat már korai életkorban kezdjék el tanítani, mivel ezek rendkívül hasznos kommunikációs eszközök, amelyeket a fiatalok gyorsan el tudnak sajátítani; |
Uniós politikák
94. |
üdvözli az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot, amely e területre vonatkozóan átfogó politikai keret létrehozását, az egyes tagállamokban az iskolai lemorzsolódás okainak nemzeti és helyi szinten történő elemzését, a meglévő intézkedések hatékonyságának értékelését, valamint javasolja a megelőzési, az intervenciós és a kompenzációs politikáknak az e jelenség elleni fellépésbe történő beépítését; |
95. |
úgy véli, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – az iskolai lemorzsolódás felszámolására irányuló átfogó stratégiák európai kerete hasznos iránymutatást nyújtana a tagállamok számára a meglévő szakpolitikák fejlesztésének helyes megközelítéséhez és nemzeti reformprogramjaik kialakításához; |
96. |
figyelmeztet, hogy a közkiadásoknak a gazdasági válság és a tagállamokban végrehajtás alatt álló költségvetési megszorítások miatti esetleges csökkentése az oktatási ágazatban kedvezőtlen hatással jár, és tovább növeli a korai iskolaelhagyók számát az EU-ban; |
97. |
hangsúlyozza, hogy az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelembe való befektetés fokozása hosszú távon azt eredményezheti, hogy a fiatalok nem válnak a szociális biztonsági rendszerektől függő személyekké; |
98. |
a 2012. évi uniós költségvetés keretében támogatja a fiatalságra irányuló javasolt kísérleti projektet, amelynek célja garancia nyújtása a fiatalok, és különösen a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrálása érdekében; |
99. |
szorgalmazza a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap célzott, hatékony és koherens felhasználását az ifjúsági – különösen a korai iskolaelhagyókra irányuló – stratégiák teljes körű végrehajtására, hogy ezáltal egyedi programok keretében minden tagállamban elő lehessen mozdítani a társadalmi befogadást, biztosítandó mindenki számára a minőségi oktatást, valamint megelőzendő az iskolai lemorzsolódást és az iskolakerülést; |
100. |
megjegyzi, hogy az iskolai lemorzsolódás jellege országról országra és régióról régióra is változik, és ezért nincs rá univerzális megoldás; |
101. |
üdvözli és támogatja a Tanács által bejelentett terveket, amelyek szerint a korai iskolaelhagyókról „szociális térképet” készítenének a valamennyi tagállamból származó adatok összesítése alapján; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa e kezdeményezést; |
102. |
ösztönzi a tagállamokat, hogy az adatvédelem szem előtt tartásával elemezzék mélyrehatóan a korai iskolaelhagyás problematikáját a nemzeti, regionális és helyi szintű kiváltó okok azonosítása érdekében; |
103. |
megállapítja ugyanakkor, hogy az iskolai lemorzsolódás mögöttes okainak elemzéséhez a tagállamok részéről átfogóbb, következetesebb és egységesebb adatokra van szükség; |
104. |
bővebb forrásokat és jobb hozzáférést kér az egész életen át tartó tanulás uniós programja számára, amely növeli a diákok és a tanárok mobilitását, serkenti a bevált gyakorlatok cseréjét, és hozzájárul az oktatási és tanulási módszerek javításához; kéri az Unió strukturális alapjai által kínált finanszírozás hatékonyabb felhasználását az iskolai hiányzás megelőzésére irányuló intézkedések végrehajtása érdekében; |
105. |
hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás uniós programjának és négy alprogramjának – a Comenius, az Erasmus, a Leonardo da Vinci és a Gruntdvig programoknak – a jelentőségét, amelyek között különösen a Comenius játszik alapvető szerepet az iskolai lemorzsolódás problémájának leküzdésében; |
106. |
felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a Comenius egyéni diákmobilitásra vonatkozó cselekvési programjának láthatóságát, amely hozzájárulhat az iskolai lemorzsolódás visszaszorításához; |
*
* *
107. |
utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek. |
(1) HL L 327., 2006.11.24., 45. o.
(2) HL C 319., 2008.12.13., 20. o.
(3) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(4) HL C 301., 2009.12.11., 5. o.
(5) HL C 135., 2010.5.26., 2. o.
(6) HL C 250 E., 2007.10.25., 102. o.
(7) HL C 41 E., 2002.2.19., 24. o.
(8) HL C 8 E., 2010.1.14., 12. o.
(9) HL C 161 E., 2011.5.31., 8. o.
(10) HL C 161., 2011.5.31., 21. o.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0092.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0231.