8.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 131/87

—

tekintettel az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című, 2010. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2010)0682),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó, „Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része” című iránymutatásokról szóló, 2010. szeptember 8-i álláspontjára (1),

—

tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra (2),

—

tekintettel a fiatalság munkaerőpiacra való bejutásának, valamint a gyakornoki, szakmai gyakorlati és gyakorlati képzési lehetőségek előmozdításáról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az atipikus szerződésekről, a foglalkoztatási pályák megóvásáról, a rugalmas biztonságról és a szociális párbeszéd új formáiról szóló, 2010. július 6-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony és zöld gazdaságot szolgáló foglalkoztatáspolitikákról szóló, 2010. december 6-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) zöld munkahelyekhez szükséges készségekről szóló, 2010-es tanulmányára,

—

tekintettel a munkavállalók Európai Unión belüli mobilitásának előmozdításáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a 2011–2020-as időszak vonatkozásában a szakképzés területén folytatott fokozott európai együttműködésről szóló bruges-i közleményre, amelyet 2010. december 7-én fogadtak el (7),

—

tekintettel „A középtávú előrejelzés 2020-ig: a szakértelemre vonatkozó kereslet és kínálat Európában” című tanulmányra (Európai Szakképzés-fejlesztési Központ, 2010) (8),

—

tekintettel az „Európa jövőjéhez szükséges képesítések: a szakmai képesítésekre vonatkozó igények előrejelzése” című, 2009. májusi CEDEFOP-tanulmányra,

—

tekintettel az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC), az Európai Vállalkozói Szövetség (BUSINESSEUROPE), az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME) és az Általános Gazdasági Érdekű Vállalkozások Európai Központja (CEEP) által aláírt, a befogadó munkaerőpiacokról szóló, 2010. március 25-i keretmegállapodásra,

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel az „Éves növekedési jelentés: az EU válságra adott átfogó válaszlépéseinek előmozdítása” című, 2011. január 12-i bizottsági közleményre (COM(2011)0011), és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz csatolt tervezetére,

—

tekintettel „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című, 2011. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0078),

—

tekintettel „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövője” című, 2010. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2010)0642),

—

tekintettel az „Előrelépés a közös európai célkitűzések felé az oktatásban és a képzésben” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0526),

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozat értelmében történő, 2011. január 21-i hatálybalépésére az Unióban (9),

—

tekintettel a Fogyatékos Emberek Számára Szolgáltatást Nyújtó Szervezetek Európai Szövetségének (EASPD) jelentésére, amely szerint a fokozódó európai munkanélküliség mellett egyre nehezebbé válik a fogyatékkal élők számára a munkaszerzés és a munkában maradás, továbbá tekintettel arra, hogy számos országban a fogyatékkal élők között nagyobb mértékű a munkanélküliség, mint a nem fogyatékkal élők körében,

—

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című, 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

—

tekintettel a 2011–2020-as időszakra vonatkozóan a nemek közötti egyenlőség európai paktumáról szóló, 2011. március 7-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlásról szóló, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0639), és az erre vonatkozó, 2009. május 6-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0320/2011),

A.

mivel az Eurostat legfrissebb adatai szerint a globális gazdasági válság következtében a munkanélküliség aránya 9,5 %-ra nőtt az Európai Unióban, ami összesen 22 828 millió embert jelent, akiknek 19,4 %-a tartósan munkanélküli; mivel az ifjúsági munkanélküliség aránya 20,4 %, és egyes tagállamokban eléri akár a 40 %-ot is,

B.

mivel a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a 2020-as célok elérése mozgatórugójának számító kkv-k körében több mint 3,5 millió állás szűnt meg a gazdasági válság következtében,

C.

mivel a 2008-as gazdasági válság következményeként az elsődleges és a gyártási ágazatok a vártnál több munkahelyet veszítettek el és a becslések szerint 2020-ig mintegy 2,5 millió munkahelyet fognak elveszíteni,

D.

mivel a 2008-as gazdasági recesszió a készségek iránti keresletet és a kínálatot egyaránt érintette a foglalkoztatási ágazatban, és ezzel drasztikusan növelte a munkavállalási kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságot, valamint hangsúlyosabbá tette annak szükségességét, hogy az emberek jobban tájékozódjanak a munkaerőpiac foglalkoztatási kilátásairól,

E.

mivel a több tagállamban is érvényesített megszorító intézkedések egybeestek a munkanélküliség igen jelentős emelkedésével, és azért részben felelőssé is tehetők,

F.

mivel a politikai döntéshozóknak meg kell védeniük a polgárokat a munkanélküliség kockázatával szemben, annak biztosítása révén, hogy a munkaerő-állomány rendelkezik a foglalkoztathatóságának maximalizálására alkalmas készségekkel,

G.

mivel az új technológiák előrehaladása és az európai gazdaságok szerkezetében bekövetkező változások elengedhetetlenné teszik, hogy az egyének a munkával töltött életszakaszuk során frissítsék és javítsák készségeiket,

H.

mivel a szociális, erőforrás-hatékony, környezetbarát és versenyképes gazdaság előmozdítása egyike az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek,

I.

mivel a szolgáltatási ágazat – értékesítés, vagyonvédelem, takarítás, étkeztetés, gondozás és személyi szolgáltatások stb. – a várakozások szerint továbbra is nagyszámú munkahelyet fog biztosítani mostantól 2020-ig, és a leggyorsabban növekvő terület lehet,

J.

mivel az agrárélelmiszer-ipari ágazat globális szinten kezdi visszanyerni jelentőségét, ami más jellegű és magasabb szintű készségeket tesz szükségessé, ugyanakkor erőteljesen csökkenti az alacsony képzettséget igénylő munkahelyek számát,

K.

mivel a fenntartható növekedés elérése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés, a környezetvédelem és az új zöld technológiák kifejlesztése a megfelelő készségek rendelkezésre állását igényli a jövőben,

L.

mivel a technológiai változás és a munkaszervezés új trendjei az ágazatokban természetes módon befolyásolják a foglalkoztatási formákat az egyes foglalkozásokhoz szükséges készségek és képesítési szintek szempontjából,

M.

mivel a gazdaságok egyre inkább kreatív, interaktív, kommunikációs és problémamegoldó készségeket kívánnak meg a munkahelyeken, miközben az alacsony képzettséget igénylő munkahelyeket vagy a rutinjellegű feladatokat ellátó munkavállalókat a foglalkoztatás megszűnésének jelentős kockázata fenyegeti,

N.

mivel az alacsony képzettségű vagy készségszintű munkavállalók – az egyéb kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokba tartozó munkavállalók mellett – jobban ki vannak téve a munkahely elvesztése, a bizonytalan foglalkoztatási feltételek és a szegénység kockázatának, hacsak nem megfelelő képzési és átképzési lehetőségeket kínálnak számukra, amelyek segítségével lépést tudnak tartani a munkaerő-piaci követelményekkel,

O.

mivel a képzés és a felsőoktatás hosszú távú hatékonysága különböző tényezőktől függ, mint például a minőségi oktatás és képzés elérhetősége, a mindenki számára biztosított esélyegyenlőség és akadálymentes hozzáférés, a gondozási szolgáltatások elérhetősége, folyamatos állami beruházások, az államháztartás állapota és hatékony igazgatása, valamint az egyéni és a munkaerő-piaci szükségletek jobb meghatározása,

P.

mivel az EU vállalta az iskolázottsági szintek növelését, a korai iskolaelhagyók arányának kevesebb mint 10 %-ra történő csökkentését 2020-ig, valamint a felsőfokú vagy azzal egyenértékű tanulmányokat elvégzők arányának legalább 40 %-ra történő emelését,

Q.

mivel a magas szintű műszaki és tudományos képesítéseket igénylő munkahelyek száma várhatóan nőni fog, és 2020-ban az összes munkahely mintegy felét középszintű képesítéssel rendelkező munkavállalók számára kínálják majd, 35 %-ához pedig magas szintű képesítésre lesz szükség (szemben a mai 29 %-kal), és mivel a fenntartható gazdaság megteremtése érdekében további új képesítésekre lesz szükség valamennyi foglalkozás és készségszegmens terén,

R.

mivel az EU-ba irányuló, az onnan kiinduló, illetve az azon belüli migráció, valamint a demográfiai változások sokféleképpen befolyásolják az aktív népesség jövőbeli létszámát és összetételét a tagállamokban, és fontos következményekkel járnak a készségek iránti keresletre és kínálatra, különösen azon tagállamokban, amelyek népessége gyorsan csökken, vagy amelyek jelentős mértékű „agyelszívással” néznek szembe,

S.

mivel a migráns munkavállalók kompetenciáit és készségeit gyakran nem ismerik el megfelelően és nem is használják ki kellőképpen, és mivel a migráns munkavállalók gyakran többek között azért is néznek szembe nehézségekkel a munkaerőpiachoz, valamint az oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés terén, mert nem ismerik munkaügyi és szociális jogaikat, és nem vesznek részt munkavállalói szövetségekben; mivel ebből adódóan a bevándorlók oktatáshoz, képzéshez és foglalkoztatáshoz való hozzáférését támogató integrációs politikák jelentős mértékben hozzájárulhatnak a jövőbeni munkaerő-piaci szükségletek kielégítéséhez,

T.

mivel, bár a mikrohitel a nők vállalkozásának és a családi vállalkozások létrejöttének elengedhetetlen eszköze, a nők továbbra is alulreprezentáltak a vállalkozói szférában az Európai Unióban, hiszen a vállalkozók teljes létszámának átlagosan csupán 30 %-át teszik ki;

U.

mivel az egyetemi diplomát szerző diákok több mint 60 %-a nő; mivel túl kevés nő és lány érdeklődik a tudományos ágazatok iránt, aminek következtében erős ágazati szegregáció figyelhető meg; továbbá mivel az informatikai ágazatban a nők és a férfiak foglalkoztatása közötti nemi aránytalanság az idők során szélesedett, ahelyett hogy szűkült volna;

V.

mivel a nők hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon, és aránytalanul magas számban képviseltetik magukat a részmunkaidős foglalkoztatásban, valamint a munkavégzés új, gyakran bizonytalan formáiban, illetve akadályokba ütköznek a szociális jogokhoz, a szociális védelemhez és a juttatásokhoz való teljes körű hozzáférés terén,

W.

mivel a fenntartható gazdasági növekedés növelheti a megfelelő munkahelyek számát és szerte az EU-ban hozzájárulhat a gazdaságok fellendüléséhez,

X.

mivel az EU továbbra is kevesebbet fektet be a növekedés és az életszínvonal javításának sarokköveit képező kutatásba, innovációba és oktatásba, mint teszik azt világgazdasági partnerei és versenytársai; mivel jelentős beruházásokra van szükség a know-how gazdaságban, a műszaki képzésekben és a szakképzések javítása terén,

Y.

mivel a képzettségi szint célzott és igényekhez igazított javítása elengedhetetlen annak elősegítéséhez, hogy az emberek új készségeket sajátítsanak el, és így részesüljenek a fenntarthatóbb gazdaságra való áttérés előnyeiből; mivel meggyőző gazdasági érvek szólnak a képzettségi szint javítása, a munkaerő-piaci integráció és a társadalmi befogadás mellett; mivel a képzettségi szint javítására irányuló befektetések csökkentése hosszú távon kedvezőtlen hatást eredményez,

1.

emlékeztet arra, hogy az Európa 2020 stratégia keretein belül a tagállamok megállapodtak egy foglalkoztatási célkitűzésben, amely szerint 2020-ra a 20–64 éves férfiak és nők 75 %-a bekerül a foglalkoztatásba, és amely szorosan összefügg a gazdasági növekedéssel, valamint a társadalombiztosítási rendszerek és az államháztartások fenntarthatóságával Európában; emlékeztet arra, hogy a nők foglalkoztatási aránya jelenleg 58,2 %; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási célkitűzés megvalósításának alapvető előfeltételei között szerepel az ifjúsági munkanélküliség drasztikus csökkentése, a nők munkaerő-piaci részvételének erősítése, valamint a stratégia befogadásra vonatkozó prioritásának hatékony végrehajtása; hangsúlyozza, hogy a legtöbb nemzeti reformprogram sem a foglalkoztatásra, sem pedig a szegénységre vonatkozó célkitűzésnek nem felel meg, és felhívja valamennyi érintett felet, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia sikertörténet legyen;

2.

megismétli, hogy az Unió öt fő célkitűzése a foglalkoztatás előmozdítása, az innováció, a kutatás és a fejlesztés feltételeinek javítása, az éghajlat-változási és energetikai célok megvalósítása, az oktatási szintek javítása, valamint a társadalmi integráció előmozdítása;

3.

emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatási szint lényeges növelése az EU-ban, a strukturális munkanélküliség elleni küzdelem, valamint a munkahelyteremtés – és ezáltal a termelékenység fellendítése, illetve a versenyképesség előmozdítása – jelentős akadályokba ütközik; úgy véli, hogy amellett, hogy jobban működő munkaerőpiacokat kell biztosítani, elsődlegesen többek között azzal a kihívással kell foglalkozni, hogy manapság számos munkavállaló készségei nincsenek összhangban az igényekkel, vagy nem érik el a megfelelő szintet, valamint hogy egyes európai országokban az iskolázottság szintje nemzetközi viszonylatban alacsony; úgy véli, hogy az új fenntartható gazdaságban rejlő lehetőségek maximális kihasználásához elengedhetetlen a szükséges készségbázis kialakítását célzó integrált megközelítés, és felhívja a Bizottságot, hogy a „munkahelyek az új fenntartható gazdaságban” témájú tervezett közleményében számoljon be a Parlament erre vonatkozó kéréseinek nyomon követéséről;

4.

rámutat, hogy a foglalkoztatási ráta és a gazdasági teljesítmény kölcsönösen erősítik egymást, különösen a magas szintű gazdasági növekedés és a minőségi foglalkoztatás megteremtése terén; határozottan azt ajánlja azonban, hogy a tagállamok kövessék az Európa 2020 stratégia integrált foglalkoztatási és általános gazdaságpolitikai iránymutatásait, biztosítva, hogy a bevezetett szakpolitikák megfelelnek a nemzeti, regionális és helyi körülményeknek és az egyes tagállamokra jellemző különleges feltételeknek;

5.

hangsúlyozza, hogy továbbra is a tagállamok felelősek a szociálpolitika kulcsfontosságú elemeiért, így például az adókért, a szociális jóléti programokért, egyes munkaügyi szabályokért, az egészségügyért és az oktatásért; elengedhetetlennek tartja, hogy a szociálpolitikák reagáljanak a nemzeti, regionális és helyi körülményekre, és különösen az egyes tagállamokban fennálló feltételekre;

6.

felhív a gazdaságpolitikák tagállamok közötti jobb összehangolására a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés támogatása, valamint a hatékony verseny elősegítése érdekében, figyelembe véve a foglalkoztatási és munkanélküliségi ráták tekintetében Európa-szerte fennálló regionális egyenlőtlenségeket; sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a költségvetési fegyelemre vonatkozó szabályokat azon kockázat csökkentése érdekében, hogy túlzott hiány alakuljon ki náluk, és hatékony költségvetési felügyeletre hív fel, mindemellett lehetővé téve az állami beruházásokat az uniós növekedési és foglalkoztatási célkitűzésekkel összhangban; hangsúlyozza ugyanakkor a Szerződésben előírt társadalmi hatásvizsgálat jelentőségét, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a kiadáscsökkentések társadalmi költségeit, különös tekintettel az oktatás és az aktív munkaerő-piaci intézkedések terén eszközölt csökkentésekre, amelyek veszélyeztethetik az európai szakmunkáshiány problémájának megoldása és a gazdasági teljesítmény fenntartása terén elért előrehaladást;

7.

támogatja a Bizottságnak az Európa 2020 stratégián belüli kiemelt kezdeményezését mint a versenyképesség és a foglalkoztatás előmozdítására, valamint a fenntartható, intelligensebb és inkluzívabb gazdaságra való áttérésre szolgáló keretet; hangsúlyozza a regionális dimenzió jelentőségét a menetrend teljesítésében; felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a kiemelt kezdeményezésen belül a foglalkoztatásra és a készségekre vonatkozó elsőbbséget élvező intézkedéseket, megfelelő jelentőséget tulajdonítva mind a munkaerő-kínálat. mind pedig a munkaerő iránti kereslet előmozdításának egy tudásalapú, fenntartható és inkluzív gazdaság keretében;

8.

véleménye szerint az új készségek és munkahelyek menetrendjét az EU kutatási keretprogramjával együtt kell mérlegelni, valamint a kettő közötti szinergiák növekedést és munkahelyeket teremthetnek;

9.

hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli gazdasági és munkaerő-piaci fejlemények olyan jövőbeni kihívásokkal kiegészülve, mint például a demográfiai változások vagy a fenntartható gazdaságra való áttérés, jobb foglalkoztatási, oktatási és munkaszervezési stratégiákat követelnek meg, az EU versenyképességének és a munka- és életkörülményeknek a javítása, valamint új munkahelyek teremtése, és ezáltal a teljes foglalkoztatást és a jólétet, valamint a fenntartható termelést és életmódokat összehangoló „intelligens növekedés” előmozdítása érdekében; ezzel összefüggésben kiemeli az egész életen át tartó tanuláshoz, a képesítésekhez és a készségekhez való általános hozzáférés jelentőségét valamennyi korosztály számára; hangsúlyozza a képzettségi szint javítása, a munkaerő-piaci integráció, a társadalmi befogadás, a megkülönböztetés elleni hatékony küzdelem, valamint a valamennyi munkavállaló képességeinek jobb kihasználása mellett szóló gazdasági érveket; emlékeztet arra, hogy a munka és a magánélet egyensúlya, az oktatás és a humántőke-fejlesztés nem gazdasági előnyökkel is jár az egyén számára;

10.

hangsúlyozza, hogy az új társadalmi-gazdasági körülmények fényében felül kell vizsgálni, és adott esetben fenn kell tartani, meg kell erősíteni vagy az egyes tagállamok különleges szükségleteihez kell igazítani a rugalmas biztonságra irányuló nemzeti intézkedéseket, a rugalmas, inkluzív és aktív munkaerőpiac, a mindenki számára elérhető hatékony képzés, valamint megfelelő társadalombiztosítási rendszerek biztosítása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy munkaerő-piaci reformjaikat kísérje a szegénységet megakadályozó szociális védelem és munkanélküliség elleni védelem megerősítése, valamint az állami foglalkoztatási szolgálatok minőségének javítása; hangsúlyozza, hogy a rugalmas biztonságot nem szabad általános megoldásnak tekinteni;

11.

hangsúlyozza a nem formális tanulás és a készségek elsajátításának fontosságát a generációk közötti együttműködés erősítésén keresztül, aminek keretében a fiatalok a tapasztalt idősebb munkavállalóktól tanulva sajátíthatnak el új készségeket;

12.

sajnálattal tölti el, hogy sok munkavállaló számára továbbra is nehéz feladat a munka és a családi élet összeegyeztetése; felhívja a tagállamokat, hogy minden szülőnek – és különösen a nőknek, az egyszülős családoknak, valamint a hátrányos helyzetű vagy fogyatékos személyeknek– adjanak lehetőséget az integrációra, ne csak a munkában, hanem az egész életen át tartó tanulási folyamatokban is; hangsúlyozza, hogy ennek előfeltételeként a munkaszervezést és a képzési lehetőségeket össze kell egyeztetni a szülői feladatokkal, a gyermekgondozási struktúrákat hatékonyabbá és elérhetőbbé kell tenni, és a szülőket megfelelő támogatásban kell részesíteni; továbbá felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be a családi gondozókat támogató politikákat és programokat;

13.

ajánlatosnak tartja olyan környezet kialakítását, amely kedvez a távmunkának, amennyiben az ilyen jellegű megoldások elősegítik a munka és a családi élet megfelelő összeegyeztetését;

14.

üdvözli az Európai Foglalkoztatási Megfigyelőközpont megalapítását, valamint a Bizottság uniós „készségkörkép” létrehozására, és az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) hálózatának annak érdekében történő megreformálása irányuló kezdeményezését, hogy a hálózat átláthatóbb és hozzáférhetőbb legyen az álláskeresők számára, és hogy előmozdítsák a foglalkoztatási mobilitást az EU-ban; hangsúlyozza, hogy az EURES kulcsszerepet tölt be az utazó munkavállalók és az álláskeresők jogaival kapcsolatos tanácsadásban, és így a valódi belső piac megvalósításában, és üdvözli az EU27-ben a fiatal munkakeresőket célzó „Az első EURES-állásod” kísérleti projekt beindítását; kiemeli továbbá az EURES határokon átnyúló régiókban betöltött szerepét, és úgy véli, hogy az EURES határokon átnyúló partnerségei számára biztosítani kell a szükséges forrásokat annak érdekében, hogy meg tudjanak felelni az európai munkaerőpiacon jelentkező kihívásoknak;

15.

hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulásban való részvétel növelésének fontosságát – különös tekintettel a szakképzésre – a foglalkoztathatóság biztosítása, a munkaerő készségeinek fejlesztése, valamint a versenyképesség fokozása érdekében; rámutat arra, hogy a továbbképzésben részt vevők arányát szintén növelni kell, hogy a magasabb fokú képzettséggel rendelkező személyek akár idősebb korukig is számukra megfelelő munkahelyet tudjanak találni és betölteni; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy ösztönzőket kell biztosítani a munkavállalók és a munkáltatók számára egyaránt, különös hangsúlyt fektetve a kkv-kra; úgy véli, hogy átfogóbb egész életen át tartó tanulási stratégiákat kell megvalósítani, és hogy a szakképzési rendszereket hozzá kell igazítani a munkaerőpiac, a technológiai fejlődés, és a munkaszervezés új megközelítéseinek gyorsan változó igényeihez;

16.

sajnálja, hogy a válság idején a tagállamok csökkentették oktatási és képzési költségvetésüket, és nyomatékosan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék az oktatási és képzési rendszerekbe irányuló befektetéseiket;

17.

felszólít, hogy az egyes szakmai ágazatokban a képesítési szintek alapján jobban kövessék nyomon, hogy Európában mire várható kereslet, valamint haladéktalanul ültessék át az eredményeket a tagállamok oktatással, az egész életen át tartó tanulással és egyéb vonatkozó területekkel kapcsolatos szakpolitikáiba; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy növeljék a munkahelyek és életpályák vonzerejét a fiatal munkavállalók számára, és hogy különösen a fiatalokat folyamatosan tájékoztatni kell a munkaerő-piaci fejleményekről, hogy azon készségek fejlesztésére tudjanak összpontosítani, amelyekre ténylegesen igény mutatkozik; úgy véli, hogy a vállalkozásokat, szociális partnereket és az oktatási intézményeket összefogó „tudásszövetség” hasznos eszköz lenne az innováció és a készségek terén mutatkozó hiányosságok kezelésére, és jelentősen hozzájárulna a gazdaság és a társadalom egésze érdekeinek előmozdításához, különös tekintettel a teljes foglalkoztatás elérése, a szegénység felszámolása, a társadalmi befogadás és a világgazdaságban a fenntartható gazdasági növekedés jelentette sürgető kihívásra;

18.

hangsúlyozza a készségek iránti igények korai, ajánlottan legalább tízéves távlatban történő meghatározásának fontosságát, és felszólítja a tagállamokat és adott esetben a régiókat, hogy hozzanak létre a jövőbeni foglalkoztatási igényekkel foglalkozó foglalkoztatási megfigyelőközpontokat; hangsúlyozza továbbá annak jelentőségét, hogy megbízhatóbb rendszereket dolgozzanak ki a készségek iránti jövőbeli igények és a készséghiányok előrejelzésére az EU-ban és a tagállamokban, valamint annak jelentőségét, hogy folyamatosan fektessenek be a készségfejlesztésbe, és a képesítések és a munkahelyek közötti nagyobb összhang megteremtésébe; megismétli, hogy biztosítani kell, hogy a lakosság EU-szerte minőségi információkhoz férjen hozzá, és felszólít az e területen megszerzett tapasztalatok és a bevált módszerek cseréjére; ennek elérése érdekében hangsúlyozza egyrészről az oktatást és képzést nyújtó intézmények, beleértve az egyetemek és kutatóközpontok, másrészről pedig az állami foglalkoztatási szolgálatok, a szociális partnerek, a vállalkozások és a munkáltatók közötti erőteljesebb és hatékonyabb együttműködés szükségességét;

19.

hangsúlyozza, hogy növelni kell azon szakmák és foglalkozások ismertségét és vonzerejét, amelyek tekintetében munkaerő-piaci hiány tapasztalható.

20.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb láthatóságot és pénzügyi támogatást a Leonardo da Vinci program számára, amely program lehetővé teszi, hogy új képességeket, tudást és képesítéseket szerezzenek az emberek, és amely a szakképzést mindenki számára vonzóbbá teszi; rámutat továbbá, hogy a munkahelyi képzés különösen fontos, és felhív azon nemzeti rendszerek támogatására, amelyek előmozdítják az ilyen jellegű karrierfejlesztési lehetőségeket;

21.

megjegyzi, hogy az Erasmus alprogramnak 100 %-hoz közeli a végrehajtási rátája; emlékeztet arra, hogy jól dokumentált bizonyítékok igazolják, hogy az Erasmus jelentősen elősegíti a külföldi tanulást és a diákokat a készségek szélesebb körével ruházza fel, és hogy ez viszont jelentősen javítja az Erasmusban részt vevő diákok későbbi foglalkoztatási kilátásait, és ezzel számottevően hozzájárul Európa versenyképességéhez;

22.

hangsúlyozza a jó minőségű állami oktatási rendszer fontosságát, amely mindenki számára ingyenes és egyenlő hozzáférést biztosít;

23.

meggyőződése, hogy létfontosságú megfelelő környezetet teremteni a kutatóintézetek és az ipar közötti szoros együttműködéshez, továbbá ösztönözni és támogatni az ipari vállalatokat abban, hogy befektessenek a kutatásba és fejlesztésbe; emlékeztet rá, hogy a felsőoktatási intézmények és a képzési szervezetek, amellett, hogy központi szerepet játszanak a tagállamok regionális gazdaságaiban, egyedülálló helyszínei az innováció, az oktatás, a képzés és a kutatás találkozásának, és hozzájárulhatnak a munkahelyteremtéshez, a vállalkozói és egyéb készségek fejlesztéséhez, valamint a foglalkoztatási lehetőségek számának emelkedéséhez; elismeri ezzel összefüggésben az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszédre irányuló kezdeményezés szerepét; felhívja a helyi és regionális hatóságokat, hogy mozdítsák elő az európai környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS) és ösztönözzék a gazdasági ágazatokat arra, hogy tegyenek erőfeszítéseket az EMAS nyilvántartásába történő felvételük érdekében;

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy az új készségek és munkahelyek menetrendjének keretében továbbra is támogassa a foglalkoztatással és készségekkel foglalkozó európai ágazati tanácsok létrehozását, melyeket az összes érintett fél által tett erőfeszítések összehangolásának elősegítése érdekében a tagállamok és a régiók rendelkezésére álló információk összegyűjtésére és cseréjére szolgáló platformként, valamint a szociális párbeszéd előmozdítására szolgáló eszközként támogatni kell;

25.

elengedhetetlennek tartja az oktatásba, kutatásba és innovációba való befektetés jelentős mértékű növelését, és ennek megfelelően úgy véli, hogy ahhoz, hogy a tagállamokat ebbe az irányba ösztönözzék, a tagállamok középtávú költségvetési célkitűzéseinek vizsgálatakor külön figyelmet kell fordítani az oktatásra, kutatásra és szakképzésre szánt állami kiadásokra;

26.

megjegyzi, hogy ezért megfelelőképpen támogatni kell az olyan eszközöket, mint a különböző ágazatokban megkövetelt, a munkaerőigény felmérésére irányuló, a szociális partnerség keretében végrehajtott vizsgálatok;

27.

felszólítja az európai szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságokat, hogy segítsenek a meglévő képzések, illetve a jelenlegi és a jövőbeni igények jobb összepárosításában, a nyomon követési folyamat tekintetében világos célokat és mutatókat meghatározó menetrend segítségével;

28.

hangsúlyozza, hogy be kell vonni a munkáltatókat az oktatási intézmények igazgatásába, a tanfolyamok, oktatási módszerek, a gyakornoki jogviszonyok, az értékelés és a képesítés kialakításába; hangsúlyozza az azon munkáltatóknak nyújtott ösztönzők fontosságát, akik alacsonyan képzett vagy képesítés nélküli emberek számára kínálnak képzést, és ebből adódóan lehetőséget arra, hogy közvetlenül a munkahelyen szerezzenek gyakorlati tapasztalatot;

29.

sajnálattal tölti el, hogy a lemorzsolódók száma továbbra is magas az EU-ban; rámutat arra, hogy a lemorzsolódók arányának mindössze egy százalékkal történő csökkentése mintegy 500 000 potenciális munkavállalót eredményezhetne a munkaerőpiacon; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a lemorzsolódás megelőzését célzó hatékonyabb – magas szintű, modern oktatásra és szakképzésre épülő – politikákat, hárítsák el a tanulmányok folytatása előtt álló akadályokat, kínáljanak tanulási és képzési alternatívákat a tanulási nehézségekkel küzdő vagy fogyatékos tanulók számára, és alakítsanak ki hatékony kapcsolatokat az alapképzés és az üzleti világ között; hangsúlyozza a korai nevelés jelentőségét, nem csupán az egyén jövőbeli funkcionális készségeinek, hanem a tanulási, szakosodási és továbbfejlődési képességének fejlesztése terén is, és felszólít egy egységes, holisztikus és hosszú távú megközelítés kidolgozására a koragyermekkori nevelést és gondozást illetően, a vonatkozó bizottsági közleményben javasoltak szerint;

30.

sajnálatosnak tartja, hogy nem valósult meg számos munkaképes, fogyatékkal élő személy munkaerő-piaci beilleszkedése, és felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek alternatívákat kínálnak a fogyatékkal élők számára az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás tekintetében;

31.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az alapoktatás állami finanszírozású és megfelelően szabályozott intézményeit, ideértve az óvodákat, az alapfokú és középfokú iskolákat, a szakképzést és a felsőoktatást, megfelelő képzettségű és felkészültségű, kellő bérezésben részesülő, jó feltételek mellett dolgozó oktató és támogató személyzettel;

32.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a közoktatási rendszerek mindenki számára hozzáférhetők legyenek, és összhangban álljanak a mindenkit megillető esélyegyenlőség előmozdításával;

33.

üdvözli a Bizottság javaslatát, amely – a jövő állásaira felkészítő felsőoktatási specializáció keretében működő – európai kiválósági központok támogatására és a fiatalok e téren megvalósuló mobilitásának javítására irányul; hangsúlyozza az innovatív vállalkozói klaszterek növekedéséhez szükséges feltételek megteremtésének jelentőségét, amelyek jelentősen felgyorsíthatják a helyi gazdasági fejlődést és új munkahelyeket teremthetnek a régiókban; úgy véli, hogy a gazdasági szerkezetváltás ütemének gyorsulásával a szakképzett munkaerő, a vezetői szakértelem, az innováció, a tudomány, a technológia és a zöld munkahelyek mind előfeltételei a fenntartható növekedésnek;

34.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy oktatási rendszereik minden szintjén integrálják az ikt-szakértelmet, a digitális jártasságot, a vállalkozói készséget és az olyan transzverzális kulcskompetenciákat, mint az idegen nyelveken való kommunikációra, a személyes kiteljesedésre és fejlődésre, az aktív polgári szerepvállalásra, a kreativitásra, a kulturális tudatosságra és a kultúrák közötti megértésre való képesség, valamint a környezettel, az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kulcskompetenciákat; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az egyén foglalkoztatási lehetőségeinek javítása céljából mind a szoros értelemben vett készségeket (hard skills), mind pedig az egyéni készségeket (soft skills) előmozdítsák és elismerjék; hangsúlyozza az idegen nyelveken való kommunikáció hasznosságát, és támogatja a nyelvtanulást és a nyelvoktatás fejlesztését;

35.

hangsúlyozza az innovációra irányuló oktatás szükségességét; rámutat, hogy támogatni kell a nem sematikus és az absztrakt gondolkodást, valamint a műszaki oktatást a jövő igényeinek való megfelelés érdekében;

36.

hangsúlyozza, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy minden gyermek már korai életkorban elsajátítsa az alapvető számítógépes ismereteket, hogy a számítástechnikát az alapfokú oktatás részévé kell tenni, továbbá hogy minden európai polgár számára olcsó és egyszerű internet-hozzáférést kell biztosítani;

37.

mivel becslések szerint 2015-ben 383 000 és 700 000 között lesz az a szám, amennyivel kevesebb informatikai szakember áll majd rendelkezésre a munkaerőpiacon, míg az egészségügyben körülbelül 1 millió szakemberrel lesz a szükségesnél kevesebb, és a kutatásból szintén 1 millió szakember hiányzik majd, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák ezeken a területeken a szakképzett emberi erőforrás megfelelő szintjét;

38.

megjegyzi, hogy az oktatás nemzetközivé válása társadalmi, kulturális és gazdasági jelentőségű, és ezért sürgeti a Bizottságot, hogy segítse elő a kutatók, diákok, tudósok és előadók nemzetközi mobilitását az EU-n belül és azon kívül egyaránt;

39.

aggályainak ad hangot amiatt, hogy a magasan képzett egyének képességeikhez képest alacsonyabb szintű munkát vagy szakképzettséget nem igénylő munkát vállalnak, ami az EU-ban „agypazarláshoz” vezet;

40.

sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki tanároknak szóló képzési programokat, amelyek alapot biztosítanak számukra ahhoz, hogy jobban alkalmazkodhassanak a munkaerő-piaci változásokhoz, és az oktatás minden szintjén elsajátítsák a megfelelő készségeket;

41.

bátorítja a tagállamokat az oktatás/képzés kettős rendszerét magában foglaló munkahely alapú képzés előmozdítására annak érdekében, hogy a fiatalok a lehető legkorábban beléphessenek a munkaerőpiacra, és mozdítsák elő a gyakornokság és a szakmai gyakorlatok minőségi keretét, ami lehetőség szerint stabil foglalkoztatáshoz vezet; felszólítja továbbá az érdekelt feleket, hogy biztosítsák, hogy a gyakornoki munkát és a szakmai képzéseket magasan képzett oktatók felügyelete alatt végezzék, a munkaerő-piaci igényeknek megfelelő valós készségek és tapasztalatok elsajátítását és új munkahelyek létrejöttét eredményezzék; felkéri a tagállamokat, hogy határozzanak meg a gyakornoki fizetésekre és szociális jogokra vonatkozó minimumszabályokat, és kéri a gyakornokság európai minőségi keretének bevezetését, amely tisztességes munkafeltételeket és a gyakornokok rendes foglalkoztatás helyettesítésére történő alkalmazását megakadályozó szabályokat alakít ki;

42.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a bizonyítékokon alapuló szakpolitikai párbeszédet az oktatásból és képzésből a munkába való átmenet, valamint a tanulási célú mobilitás tárgyában, amelyek hozzájárulnak a fiatalok készségeinek fejlesztéséhez és foglalkoztathatóságához;

43.

sürgeti a Bizottságot, hogy a szakmai képesítésekről szóló, küszöbön álló jogalkotási kezdeményezésben erősítse meg a diplomák és szakmai képesítések kölcsönös elismerését, tegyen lépéseket egy, a kompetenciák és készségek, köztük az informális és nem formális képzés keretében elsajátított készségek fokozott kölcsönös elismerésére szolgáló mechanizmus irányába, és hogy terjessze ki ezeket a mechanizmusokat a harmadik országokból érkező munkavállalók elismerésére is; úgy véli, hogy ennek a mechanizmusnak a megfelelő európai keretrendszerekre, például az európai képesítési keretrendszerre (EKKR) és az európai szakoktatási és szakképzési kreditrendszerre (ECVET) kell építenie;

44.

felhívja a nemzeti statisztikai szolgálatokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő mutatókat a készségek és saját oktatási rendszerük különféle szintjei minőségének mérésére;

45.

úgy véli, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), és különösen a harmadik országokban működő uniós küldöttségek jelentős szerepet tölthetnének be azáltal, hogy tájékoztatást adnak az Európában szükséges készségekről és rendelkezésre álló munkahelyekről, valamint segítséget nyújtanak az Európába való beutazáshoz szükséges eljárásokban;

46.

megállapítja, hogy a demográfiai változás eredményeként jelentős az idősebb potenciális önkéntesek száma, ami közösségeink óriási kiaknázatlan erőforrása; felhívja a Bizottságot az idősebb önkéntesek lehetőségeinek előmozdítására, valamint egy „Cselekvő idősek program” kidolgozására az önkéntességre hajlandó, megfelelő tapasztalattal rendelkező idősek egyre növekvő számára való tekintettel, amely a „Cselekvő ifjúság programmal” párhuzamosan működne és kiegészítené azt, továbbá arra, hogy mozdítsa elő a generációk közötti önkéntes és mentori tevékenységekre irányuló egyedi programokat;

47.

úgy véli, hogy – az aktív élet meghosszabbítására irányuló stratégia keretében – nem tesznek eleget annak érdekében, hogy segítsék az idősebbeket a számítógépes ismeretek elsajátításában, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre átfogó oktatási programokat e csoport számára;

48.

hangsúlyozza a kézművesség hagyománya és az ehhez kapcsolódó képességek megőrzésének és stratégiák kidolgozásának a szükségességét a kézműves vállalkozók számára annak érdekében, hogy megőrizzék a kézműves ágazat kulturális identitását; e tekintetben felhívja a figyelmet a fiatal kézművesek viszonossági alapú szakmai képzése és mobilitása támogatásának fontosságára; megjegyzi, hogy a szakmai gyakorlat – mint a fiatalok ezen ágazatba történő bevonására szolgáló eszköz – előmozdítása támogatásra érdemes, hathatós politikai intézkedés lehet, és felhívja a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket e tekintetben; hangsúlyozza e tekintetben a humán tárgyak – mint a múlt vizsgálatának és a kulturális identitás jobb megőrzése területének – fontosságát;

49.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kis- és középvállalkozásoknak is megvan a maguk szerepe az európai gazdaságban, mind számukból, mind pedig a munkanélküliség elleni küzdelemben betöltött stratégiai szerepükből adódóan; emlékeztet arra, hogy az EU-ban a kkv-k biztosítják a munkahelyek 85 %-át, és ők állítják elő az Unióban generált összes hozzáadott érték 58 %-át; sürgeti az összes érdekelt felet, hogy töröljenek el minden olyan intézkedést, amely akadályozhatja a vállalkozásalapítást és a vállalkozások szabad mozgását; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy könnyítsék meg a vállalkozások alapítását, és ösztönözzék a kis- és közepes vállalkozások növekedését, külön figyelmet fordítva a nők vállalkozásaira, biztosítsanak számukra kedvező szabályozási és adóügyi környezetet, könnyítsék meg piacra jutásukat, készítsenek listát a munkaerő-felvétel akadályairól, csökkentsék minimálisra a bürokrácia szintjét, és javítsák a finanszírozáshoz való hozzájutásukat;

50.

úgy véli, hogy a foglalkoztatás növeléséhez az innováció célzottabb alkalmazása és versenyképesebb ipari bázis szükséges; szükségesnek tartja az ifjúsági foglalkoztatás, a K+F alapú üzleti modellek és az álláskeresők szélesebb körének felvételét serkentő egyedi ösztönzők előmozdítását;

51.

üdvözli a Bizottság javaslatát, miszerint a jövőben egyszerűsített engedélyezési eljárást vezet be a vállalatcsoportok harmadik országból érkező munkatársainak korlátozott idejű uniós tartózkodása tekintetében;

52.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatási lehetőségek létrehozása és a szociális kirekesztés mérséklése érdekben fektessenek be többet a munkahelyteremtésbe, valamint mozdítsák elő a vállalkozói kedvet, támogassák az induló vállalkozásokat és az önfoglalkoztatást; véleménye szerint fontos a vállalkozások fejlődése számára megfelelő környezet és ösztönzők kialakítása, valamint az új technológiák bevezetésének támogatása, de mindez nem elegendő az európai gazdasági fejlődéséhez; ezért hangsúlyozza, hogy az oktatás különböző szintjein nagyobb hangsúlyt kell fektetni a vállalkozói szemlélet és készségek támogatására, az új vállalkozóknak nyújtott tanácsadásra és a kkv-k által foglalkoztatott munkaerő készségeinek fejlesztésére; hangsúlyozza az Európai Innovációs és Technológiai Intézet és az EBB – különösen az olyan programok, mint a JASMINE és a JEREMIE – szerepét a vállalkozások indításának és fejlesztésének elősegítése, valamint a kkv-k igényeinek kielégítéséhez nyújtott támogatás terén;

53.

felszólítja a Bizottságot a „gondolkozz előbb kicsiben” elv betartására, és hogy a foglalkoztatási jogszabályok kidolgozásakor vegye figyelembe a kkv-k igényeit;

54.

hangsúlyozza az ingyenes és intelligensen szabályozott internet fontosságát az új vállalkozók és a munkahelyteremtők számára; az új internetes üzleti modellek tekintetében alapvető fontosságúnak tartja az internetfelhasználóknak a rendszerbe vetett bizalmát, és abbéli meggyőződésüket, hogy a rendszer integritása nem fog csorbulni;

55.

rámutat arra, hogy az Európai Unióban nincs elég, a kutatásra és a fejlesztésre szakosodott innovatív cég, és az innovációs készségek és a digitális jártasság súlyos hiánya azt jelenti, hogy a kkv-k nem tudnak átvenni innovatív, intelligens üzleti modelleket és új technológiákat;

56.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a továbbiakban is működjenek együtt egy integrált és versenyképes kockázatitőke-piac létrehozása érdekében, ami elengedhetetlen az innovatív kkv-k elindításához és növekedéséhez;

57.

úgy véli, hogy be kell fejezni az akadálymentes és versenyképes egységes piac kialakítását a munkavállalók szabad mozgásának megkönnyítése érdekében; úgy véli továbbá, hogy az egységes piac kiteljesítésének együtt kell járnia az egyenlő feltételeket, a társadalombiztosítás határozott koordinációját, valamint a munkavállalók szerzett jogai határokon átnyúló megőrzésének, fenntartásának vagy átvitelének – különösen a nyugdíjak hordozhatóságának – lehetőségét megteremtő munkaügyi jogszabályokkal; e tekintetben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a szociális partnerekkel a diákok és a munkavállalók mobilitását gátló akadályok megszüntetéséért, és ösztönözzék a legjobb gyakorlatok és a tapasztalatok megosztását ezen a téren annak felmérése érdekében, hogy miként alakul a belső piac a kereső személyek szociális biztonsága tekintetében, valamint a fogadó államban kínált bérek és munkafeltételek tükrében; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a bérdömpinget meg kell akadályozni;

58.

mélyen elítéli a be nem jelentett munkát, mert az veszélyezteti mind a társadalmat, mind a munkavállalókat; felszólítja a tagállamokat, hogy nagyobb számban hajtsanak végre rendszeres ellenőrzéseket, szabjanak ki megfelelő bírságokat, és kezdeményezzenek tájékoztatási kampányokat a munkavállalói jogok és a feketegazdaságban foglalkoztatott munkavállalók által elszenvedett hosszú távú hátrányok tudatosítása érdekében; felkéri továbbá a tagállamokat, hogy a megelőző intézkedéseket és a szankciókat kombinálják olyan ösztönzőkkel, amelyek a be nem jelentett munka szükségességének kiküszöbölését és a be nem jelentett munka szabályos foglalkoztatássá való átalakítását célozzák;

59.

úgy véli, hogy az egészségügyi ellátó ágazatnak kulcsfontosságú szerepe van az Európa 2020 stratégia céljainak elérésében; emellett úgy véli, hogy a demográfiai változás miatt az egészségügyi és szociális ellátó ágazat olyan munkahelyteremtő forrás, amelynek jelentősége nőni fog, továbbá jelentős mértékben hozzájárul a társadalmi befogadáshoz; szorgalmazza a gondozási szolgáltatások piacának fejlesztését annak érdekében, hogy kielégítsék a valós szükségleteket, és mindenki számára jó minőségű, hozzáférhető gondozási szolgáltatásokat, valamint jó munkavégzési és fizetési feltételeket biztosítsanak a be nem jelentett munkához való folyamodás elkerülése érdekében; felszólítja az Bizottságot, hogy támogassa a háztartásokban dolgozó munkavállalókra vonatkozó ajánlással kiegészített ILO-egyezményt az ezen ágazatban foglalkoztatott munkavállalók munkakörülményeinek javítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen tanulmányt a házi betegellátásban dolgozókról, valamint az önálló életvitelt támogató, egyéb megfelelő és fenntartható megoldásokról annak megállapítására, hogy az uniós jogszabályok elegendő szociális védelmet nyújtanak-e a munkavállalók e kategóriája – többnyire nők – számára;

60.

hangsúlyozza a szociális, egészségügyi, gondozási és oktatási szolgáltatásokban rejlő új munkahely-teremtési lehetőséget, továbbá erőteljes és fenntartható befektetést követel e kulcsfontosságú szolgáltatásokba és infrastruktúrákba, valamint tisztességes munkafeltételeket a minőségi szolgáltatásnyújtás érdekében; érdeklődéssel várja a Bizottság cselekvési tervét, amely az egészségügyi munkavállalók kínálata terén fennálló hiánnyal foglalkozik majd;

61.

felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, a szociális partnereket és az egyéb érdekelt feleket, hogy a – többek között a szociális gazdaságban történő – munkahelyteremtés érdekében biztosítsák az olyan uniós alapok, mint az ESZA, az ERFA és a Kohéziós Alap, illetve az olyan eszközök egyszerűsített és szinergikus felhasználását, mint például a mikrofinanszírozási eszköz; rámutat annak előnyeire, amikor a strukturális alapokból finanszírozott beruházásokat a technológiai szempontból magas hozzáadott értéket képviselő ágazatokban, valamint a fenntarthatóbb növekedési modellekre történő átállás ösztönzése szempontjából kifejezetten fontos ágazatokban megvalósuló oktatásra és képzésre fordítják; szorgalmazza, hogy fordítsanak különös figyelmet azon tagállamokra, ahol a munkanélküliség szintje magas, az átlagos havi jövedelem pedig a szegénységi küszöb alatt marad;

62.

hangsúlyozza a különböző európai alapok közötti szinergiák fontosságát és aláhúzza a decentralizált megközelítés fontosságát ezen alapok alkalmazásakor a munkaerő-piaci követelményeknek való megfelelés során; úgy véli, hogy szükség van arra is, hogy az egyének és vállalkozások számára megfelelő ösztönzőket biztosítsanak a képzésbe való beruházáshoz; hangsúlyozza, hogy e tekintetben figyelembe kell venni a kohéziós politikának az erőforrás-hatékony Európa kiemelt kezdeményezésben betöltött szerepét és az általa képviselt fenntartható növekedési potenciált;

63.

egyetért azzal, hogy növelni kell a kohéziós politika eszközeinek – nevezetesen az ESZA – hatékonyságát, törekedve a pénzügyi források kevesebb prioritásra való összpontosítására, a partnerségi elv erősítésére, az intézményi reformokhoz szükséges feltételek megerősítésére, egyértelmű és mérhető célok meghatározására, valamint arra, hogy a Bizottság és a tagállamok fejlesztési és partnerségi beruházási szerződéseket írjanak alá;

64.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a vállalkozások közvetlen uniós támogatási rendszereinek jelenlegi keretét és tanulmányozza, mennyiben lehetséges, hogy a támogatás oroszlánrészét a vállalati munkahelyteremtésre, a dolgozók készségeinek fejlesztésére és további képzési programok megvalósítására fordítsák;

65.

megállapítja, hogy az ún. rugalmas biztonságra vonatkozó politikák hangsúlyos helyen szerepelnek az új készségek és munkahelyek menetrendjén belül, és osztja a Bizottság azon értékelését, miszerint a válság komolyan próbára tette a rugalmas biztonságra vonatkozó nemzeti intézkedéseket, többek között azokban az esetekben, ahol széles körben külső rugalmassági intézkedéseket vezettek be a munkaerőpiacokon a társadalombiztosítási rendszerek megfelelő megerősítése nélkül; hangsúlyozza ugyanakkor annak szükségességét, hogy a munkaerő-piaci reformok a sikeres politikák, valamint a nemzeti kormányok és a szociális partnerek közötti konszenzus és bizalom meggyengítése nélkül folytatódjanak; hangsúlyozza, hogy a rugalmas biztonságra vonatkozó intézkedéseket hozzá kell igazítani a szociális adottságokhoz és a nemzeti munkaerőpiac sajátos felépítéséhez, valamint a munkáltatók és munkavállalók érdekeihez;

66.

hangsúlyozza azonban, hogy a rugalmas biztonság önmagában nem képes a válságot megoldani, és felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy folytassák a szükséges munkaerő-piaci reformokat, külön figyelmet fordítva a veszélyeztetett és hátrányos helyzetű csoportokba tartozó munkavállalók munkaerő-piaci integrációjára; ezzel összefüggésben alulról felfelé építkező megközelítés érvényesítését ajánlja annak érdekében, hogy elősegítsék a párbeszédet és politikai és szociális kormányzás minden szintjének részvételét;

67.

úgy véli, hogy az új lendületet kapó szociális és gazdasági változások alkalmából a rugalmas biztonság négy pillérét – rugalmas és megbízható szerződéses rendelkezések, aktív munkaerő-piaci politikák, élethosszig tartó tanulás és modern társadalombiztosítási rendszerek – és a köztük lévő egyensúlyt felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni a modern munkaerőpiacokon jelenlévő munkavállalók és a vállalatok igényeinek megválaszolása, tisztességes munkahelyek létrehozása, a munkavállalók foglalkoztathatóságának, a kielégítő szociális védelemnek és az „egyenlő munkáért egyenlő bér” elv nemek közötti egyenlőséggel együtt történő tiszteletben tartásának biztosítása érekében; e folyamat során mindvégig elengedhetetlennek tartja a munkaerő-piaci intézmények erősítését annak biztosítása érdekében, hogy a munkavállalóknak előnyükre váljanak a munkahelyek, foglalkozások, ágazatok vagy foglalkoztatási státuszok közötti váltások; úgy véli továbbá, hogy a szociális párbeszéd részeként a felülvizsgálatban szerepet kell kapniuk a szociális partnereknek is;

68.

felszólítja a Bizottságot, hogy – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 152. cikkével összhangban – fokozza a munkáltatók és a munkavállalók szerepének előmozdítását minden ipari ágazatban, szerte Európában, önállóságuk tiszteletben tartása mellett;

69.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 155. cikkével összhangban támogatja a munkáltatók és a munkavállalók közötti párbeszédet, és ösztönzi, hogy szerződéses viszonyba lépjenek egymással, például megállapodásokat kössenek; javasolja, hogy az európai szinten létrejött megállapodások végrehajtásakor a munkáltatók és a munkavállalók minden ipari ágazatban alkalmazzák az EUMSZ 155. cikkének (2) bekezdésében az EUMSZ 153. cikkének hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozóan megállapított eljárást;

70.

sürgeti a tagállamokat, hogy a távközlési eszközök és az internet segítségével, szolgáltatásnyújtás vagy munkaviszony formájában fejlesszék a távmunkát, azaz a távolból végzett munka minden típusát, valamint a hely és idő hagyományos keretein kívül elérhető munkaszervezés és/vagy munkavégzés minden formáját;

71.

hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy erősebben kerüljünk ki a gazdasági válságból, hogy nagyobb növekedési és foglalkoztatási szintek mellett javuljon a versenyképesség és a konvergencia, és hogy hosszú távra biztosítsuk jóléti rendszereink jövőjét, Európának jobban ki kell használnia munkaerő-piaci potenciálját minden korcsoportban, javítania kell munkaerőpiaca működését, valamint a társadalmi befogadást és a szociális védelmet egyaránt, továbbá növelnie kell a munkaerő iskolai végzettségét és készségeit;

72.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci szegmentáció mérséklését oly módon kell elérni, hogy a munkavállalók megfelelő biztonságot élvezzenek, és javuljon a munkaerő-piaci integráció annak érdekében, hogy mindenfajta szerződéses jogviszonyban foglalkoztatott munkavállaló, különösen a leghátrányosabb helyzetű és legveszélyeztetettebb csoportok lehetőségei növekedjenek arra, hogy kilépjenek a munkaerő-piacra és ott előrehaladást érjenek el;

73.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fogyatékkal élő személyek jogait érvényesítsék a menetrend végrehajtása során, valamint az Európa 2020 stratégia valamennyi aspektusában; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelő intézkedések meghozatalával mozdítsa elő az egyetemesen tervezett áruk és szolgáltatások fejlesztését és az ezekhez való hozzáférést a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 29. cikkében foglaltak szerint, ideértve a bevált módszerek cseréjét is;

74.

kiemeli, hogy számos tagállamban a bérek a termelékenységnél alacsonyabb mértékben növekednek, és fokozott aggodalommal veszi tudomásul a „szegény munkavállalók” számának növekedését, akiknek bár van jövedelmük, mégsem sikerül átlépniük a szegénységi küszöböt; ezért úgy véli, hogy a helyzet orvoslásához határozott fellépésre van szükség;

75.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatalok munkanélküliségének leküzdése prioritást élvezzen; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy erősítsék a fiatalok munkaerő-piaci integrációját, beleértve a fiatalok és a munkáltatók számára rendelkezésre álló ösztönzők biztosítását, valamint a gyakornokságok és szakmai képzések fejlesztését; hangsúlyozza e vonatkozásban annak kiemelt fontosságát, hogy megkönnyítsék az iskolából a munkába történő átmenetet, személyre szabott iránymutatást és nyomon követést, valamint lehetőségeket biztosítsanak valódi készségek elsajátítására és azok munkaerő-piaci kívánalmakkal összhangban történő aktualizálására; hangsúlyozza, hogy ezt a kezdeményezést szorosan össze kell kapcsolni a Mozgásban az ifjúság kezdeményezéssel;

76.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő feltételeket alakítsanak ki ahhoz, hogy az idősebb munkavállalók tovább a munkaerőpiacon maradhassanak, valamint ahhoz, hogy általánosan érvényesítsék a generációk közötti szolidaritást és együttműködést a foglalkoztatás összefüggésében, továbbá hogy a munkában töltött idő meghosszabbítását előmozdító kezdeményezéseket valósítsanak meg, amilyen például a munkahelymegosztás, a készségek és a karrier újraértékelése, a munkavállalók önkéntessége és a fokozatos nyugdíjazás, a szabadúszók körében is;

77.

tekintettel Európa népességének elöregedésére, kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre eszközöket az idős emberek munkaerőpiacra történő belépésének elősegítése céljából, és az aktív és egészséges időskorra vonatkozó európai innovációs partnerség fényében felhív az idősebbeknek nyújtott iránymutatás és aktivizálásuk előmozdítására, illetve annak széleskörű támogatására, továbbá a munkáltatók ösztönzésére, mivel az üzleti világ kevésbé érdeklődik az idősebb munkavállalók iránt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezek az emberek a munkaerőpiacra való visszatérésüket lehetővé tevő továbbképzésben részesüljenek és új képesítéseket szerezzenek; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy például coaching projektek révén fel lehet használni az idősebbek tudását és tapasztalatait;

78.

a növekvő munkanélküliség fényében felhívja a tagállamokat, hogy modernizálják és erősítsék meg az állami foglalkoztatási szolgálatokat, hogy az egész életpályát végigkísérő szolgáltatókként nagyobb szerepet töltsenek be mind a munkavállalók, mind a munkáltatók számára; véleménye szerint az állami foglalkoztatási szolgálatok a következő területeken nyújthatnak szolgáltatásokat: készségfelmérés, profil meghatározása és egyéni pályaorientáció, tanácsadás szoros együttműködésben a helyi munkáltatókkal, továbbá tájékoztatás a vállalkozói lehetőségekről és a különböző képzési és átképzési programokról;

79.

felszólítja a Bizottságot és tagállamokat a szociális gazdaság hozzájárulásának hivatalos elismerésére, amely az uniós munkahelyek 10 %-át adja, és központi szerepet játszik az EU gazdasági, társadalmi és területi kohéziójában; véleménye szerint fokozni kell a szociális gazdaság fejlesztését, hogy hozzájáruljon a társadalmi szempontból befogadó vagyonteremtéshez és a befogadó munkaerőpiacok kialakításához, a válságba került/leállással fenyegetett ágazatok és vállalkozások esetében a munkahelyek megtartásához, a munkahelyek stabilitási szintjének növeléséhez, az egyes készségek életben tartásához, valamint a munkához vezető csatornák kialakításához a különösen hátrányos helyzetű csoportok számára;

80.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget támogató jobb és erőteljesebb szakpolitikáknak, valamint a munka, a családi és a magánélet összeegyeztetésének hozzá kell járulnia az aktív korú nők és a férfiak nagyobb munkaerő-piaci részvételéhez; kiemeli annak fontosságát, hogy képessé tegyék a nőket a munkaerőpiacra való belépésre, az oda való visszatérésre és a munkaerőpiacon történő előrehaladásra, különösen azok számára, akik nehézségekkel szembesülnek, amikor szülési vagy szülői szabadságot követően térnek vissza;

81.

véleménye szerint erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy előmozdítsák a lányok körében az olyan műszaki és mérnöki tanulmányokat, mint a matematika, az informatika, a természettudományok és a technológia, és hogy fellépjenek a nemi sztereotípiák és a nők szakmai szegregációja ellen az oktatásban és a munkaerőpiacon; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak célzott intézkedéseket a nők felső és egyéb vezetői beosztásokban való megjelenésének növelésére;

82.

úgy véli, hogy az uniós megkülönböztetésellenes jogszabályok jelentősen növelték a védelem szintjét EU-szerte; úgy találja azonban, hogy többet kell tenni a különböző csoportok foglalkoztatás és képzés terén megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetésének – ideértve a többszörös hátrányos megkülönböztetést is – kezelése érdekében, hogy az egyenlő bánásmód elve gyakorlattá váljon; úgy véli, hogy a nők fokozottabb munkaerő-piaci részvételét célzott jóléti politikákkal kell elősegíteni, amelyek a gyermekgondozásra és a családok támogatására összpontosítanak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó programok végrehajtása, továbbá a nők és férfiak önkéntes alapú, nem hagyományos munkakörökbe történő felvételét előmozdító intézkedések révén, különös figyelmet fordítva a hagyományosan túlnyomórészt férfiakat alkalmazó ágazatokra;

83.

rámutat az emberi jogi vonatkozásokon túl a megkülönböztetésmentesség mellett szóló gazdasági érvekre; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a megállapodás mielőbbi megkötéséhez, és fogadják el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatot; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a Tanácson belüli technikai nehézségek leküzdését a megállapodás elérése érdekében, mivel egy határozott uniós megkülönböztetés-mentességi politika megerősíti az Európa 2020 stratégiát;

84.

fenntartja, hogy ha a női munkavállalók képzettségét és készségeit meg akarják őrizni a változó gazdasági környezetben, és ha azokat, akik szeretnének visszatérni a munkába, segíteni akarják ebben, akkor alapvető fontosságú, hogy a szülői szabadságon lévő munkavállalókat is bevonják a munkáltatójuk által szervezett képzési tevékenységekbe;

85.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szakmai és a családi élet összeegyeztetésére irányuló intézkedéseket, és fektessenek be a nők munkaerő-piaci részvételébe a sokféleség kezelésének előmozdításán, a nők szakmai ösztönzésén, valamint rugalmasabb munkafeltételekkel kialakított új pozíciók létrehozásán keresztül;

86.

hangsúlyozza, hogy az új munkahelyekhez új munkaszerződés-formáknak is kapcsolódniuk kell, amelyek lehetővé teszik az eltartott gyermekeket nevelő munkavállalók számára, hogy más vagy csökkentett munkaidőben dolgozzanak, illetve távmunkát válasszanak;

87.

megjegyzi, hogy a nők foglalkoztatási rátájának növelésére nem csak a „fehérköpenyes” szektorban van lehetőség, hanem a honvédelem, a logisztika (beleértve a közlekedést is), az üzleti szolgáltatások – például biztosítás és tanácsadás – szektorában, az ökológiai szektorban, valamint fenntartható állások esetében is;

88.

sürgeti, hogy a Bizottság és a tagállamok támogassanak és fejlesszenek ki a nők műszaki szakmákba való toborzását célzó speciális programokat a tudományos pályán dolgozó női szakembereknek nyújtott támogatásokon keresztül, összhangban egyes tagállamok helyes gyakorlatával, mint pl. az „Excellentia” program Ausztriában, amelynek révén a tudományos és technológiai területen dolgozó női egyetemi professzorok száma a kétszeresére nőtt, és amely hozzájárult magas színvonalú, női vezetésű kutatóközpontok létrehozásához;

89.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a magán- és közszektort arra, hogy a nők munkaerőpiacon való részvételének javítása céljából tegyenek meg minden lehetséges és szükséges intézkedést annak érdekében, hogy felszámolják a nemek közötti bérezési különbségeket és a főbb egyenlőtlenségeket a lehetőségekhez való hozzáférés, a bérezés, a karrieralakítás, a részvétel és az irányítás terén; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban az átláthatóság – azaz jobb statisztikák –, valamint az „egyenlő értékű munka” használható meghatározásának fontosságát; üdvözli a Bizottság bejelentését a nyugdíjrendszer átdolgozásáról azok tekintetében, akik munkanélküliség, betegség vagy gondozási kötelezettség miatt csak megszakításokkal tudtak nyugdíjjárulékot fizetni, ami főként a nőket érinti;

90.

úgy véli, hogy a teljes foglalkoztatottság célkitűzésének megvalósítását ki kell egészíteni olyan megerősített erőfeszítésekkel, amelyek a munkahelyek minőségének és az összes munkavállaló munka- és életfeltételeinek javítására irányulnak, ideértve a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet, valamint a nemek közötti egyenlőséget is;

91.

úgy véli, hogy a munkahelyi minőséget multidimenzionális elvként kell támogatni, amely kiterjed a munkaviszonyokra és magára a munkára; felhívja a Bizottságot, hogy növelje az erőfeszítéseket a munkahely minősége uniós definíciójának és közös jelzőszámainak felülvizsgálatára, illetve tegye őket működőképesebbé a tagállamok politikáinak értékelése és összehasonlítása érdekében; úgy véli, hogy a szociális párbeszéd fontos szerepet játszik a tisztességes munka, a minőségi foglalkoztatás és a megfelelő szociális védelem előmozdításában, ezért felszólítja az uniós szintű ipari kapcsolatok területén működő legfontosabb érdekelt feleket, hogy igyekezzenek kidolgozni egy közös európai megközelítést e területen, és aktívan vegyenek részt a munkahely minősége definíciójának és közös jelzőszámainak felülvizsgálatában;

92.

úgy véli, hogy a munkahely hozzáférhetősége – különösen az épített környezet és az információs technológiák összefüggésében – alapvető és egyben olyan munkafeltétel, amely elengedhetetlen a fogyatékkal élők szakmai beilleszkedéséhez;

93.

üdvözli az egészségügyi és biztonsági jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozó bizottsági javaslatot, és figyelmeztet arra, hogy a bizonytalan munkakörnyezet, a folyamatos munkahelyváltás és a növekvő stressz negatív hatással van a munkavállalók fizikai és mentális egészségére; kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a munkavégzéshez köthető veszélyek és megbetegedések elismerésének hiányából adódó problémával;

94.

hangsúlyozza az érdekelt felek erőfeszítései integrálásának fontosságát a munkahelyek minőségének javítása céljából, valamint a megfelelő politikai eszközök használatát, beleértve a jogszabályokat, a politikai koordinációt, a bevált gyakorlatok cseréjét és a szociális partnerek autonóm megállapodásait;

95.

úgy véli, hogy a munkahelyek minőségét a foglalkozási megbetegedések magas száma és növekvő aránya, különösen a váz- és izomrendszeri megbetegedések elterjedése jelentősen befolyásolja, ezért további erőfeszítéseket kell tenni ennek csökkentésére az idősödő társadalom fenntarthatóbbá tétele érdekében;

96.

úgy véli, hogy a foglalkoztatás minősége és így a munka minősége tekintetében is a munkavállalói jogoknak, a szociális partnerek – a munkavállalók és a munkáltatók – közötti párbeszédnek és a munkavállalók szegénységét megakadályozó megfelelő szociális védelemnek kell központi szerepet kapnia;

97.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fejezze be a jogalkotási szakasz előkészítését és terjessze elő a menetrendben bejelentett jogalkotási javaslatokat, a gazdasági és társadalmi hatásvizsgálatok eredményének és a szociális partnerek maradéktalan tiszteletben tartásával; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy áttekinti a munkahelyek minőségére és a munkafeltételekre vonatkozó jogszabályok hatékonyságát, a fejlemények megfelelő figyelembevételével;

98.

hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás terén kitűzött célokat és az elérésükre szolgáló stratégiákat figyelemmel kell kísérni és össze kell hangolni más fontos területek – így például az államháztartási szektor és a vonatkozó innovációs politikák – céljaival és stratégiáival;

99.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.