a)

Mintavételi terv:

A vakbéltartalomból vett vágóhídi mintavételi tervük kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik az EFSA-nak a zoonózisbaktériumok és kommenzális baktériumok antimikrobiális rezisztenciájának összehangolt nyomon követése céljából végzett véletlenszerű mintavételre vonatkozó technikai specifikációit (1).

A hízósertések orrából történő mintavételre vonatkozó, vágóhídi mintavételi tervük kidolgozásakor a tagállamok figyelembe veszik az EFSA-nak a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) sertésekben való előfordulásának gyakoriságát vizsgáló alapfelmérésre vonatkozó technikai specifikációit (2).

A tagállamok biztosítják a tagállam adott háziállat-populációjának legalább 60 %-át feldolgozó vágóhidakon vett minták arányos rétegzett mintavételét, a minták ellenőrzési időszak alatti egyenletes eloszlásával, valamint – amennyire lehetséges – az egyes hónapok mintavételi napjainak véletlenszerű kiválasztását. A mintákat véletlenszerűen kiválasztott járványügyi egységekből vett egészséges állatokból kell venni. A brojlercsirkék és hízópulykák esetében a járványügyi egység az állomány. A hízósertések és az egyévesnél fiatalabb szarvasmarhafélék esetében a járványügyi egység a vágási tétel.

Évente csak egy vakbélmintát kell venni ugyanabból a járványügyi egységből. Minden vakbélmintát egy, a járványügyi egységből véletlenszerűen kiválasztott hasított testből kell venni. A brojlercsirkék esetében azonban minden vakbélmintát tíz, a járványügyi egységből véletlenszerűen kiválasztott hasított testből kell venni.

Évente húsz, orrból történő mintavételt kell elvégezni az egyazon járványügyi egységből véletlenszerűen kiválasztott húsz különböző sertésen. E mintákat négy darab, egyenként öt mintából álló kompozit csoportba kell összegyűjteni. Ha a járványügyi egység húsznál kevesebb sertésből áll, az adott járványügyi egység valamennyi sertéséből mintát kell venni, és az így kinyert mintákat a lehető legegyenletesebben kell elosztani, hogy négy kompozit csoport jöjjön létre. A mintákat a sertések elkábítása után, de a hasított testek forrázása előtt kell kinyerni.

A vágóhidanként gyűjtött minták számának arányosnak kell lennie a mintavételi tervben szereplő egyes vágóhidak éves forgalmával.

b)

Mintaméret

A bakteriális izolátumok 4.1. pontban említett előírt minimális számának vizsgálata érdekében a tagállamok évente elegendő számú, az 1. a) pont ii. és iii. alpontjában, az 1. b) pontban és az 1. c) pont i–iv. alpontjában említett mintát vesznek, figyelembe véve a vizsgált állatpopulációban megfigyelt baktériumfajok becsült előfordulási gyakoriságát.

E pont első bekezdésétől eltérve, ha a vizsgált állatpopulációban a megfigyelt baktériumfajok előfordulási gyakorisága ismerten 30 %-nál alacsonyabb vagy azzal egyenlő, vagy ha ez az előfordulási gyakoriság a nyomon követés első évében nem ismert, vagy ha a mintavételre rendelkezésre álló járványügyi egységek száma nem elegendő az ugyanazon egységekből történő ismételt mintavétel elkerülésére, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy az évente veendő minták számát 300-ra korlátozzák. Ez az éves szám a bakteriális izolátumok/állatpopulációk minden egyes egyedi kombinációja esetében tovább csökkenthető 150-re, amennyiben a tagállamok éves nemzeti termelése kevesebb mint 100 000 tonna brojlerhús, kevesebb mint 100 000 tonna pulykahús, kevesebb mint 100 000 tonna sertéshús vagy kevesebb mint 50 000 tonna szarvasmarhahús. Az éves mintaszám korlátozásának lehetőségével élő tagállamoknak e döntésüket dokumentált bizonyítékokra – például felmérések eredményeire – kell alapozniuk, és e bizonyítékokat a csökkentett mintavétel első alkalommal történő végrehajtása előtt be kell nyújtaniuk a Bizottságnak.

A tagállamok évente legalább 300 mintát vesznek az 1. d) pont i–iv. alpontjában említett minden egyes állatpopulációból. E követelménytől eltérhetnek a tagállamok: amennyiben éves nemzeti termelésük kevesebb mint 100 000 tonna brojlerhús, kevesebb mint 100 000 tonna pulykahús, kevesebb mint 100 000 tonna sertéshús vagy kevesebb mint 50 000 tonna szarvasmarhahús, dönthetnek úgy, hogy minden egyes vizsgált állatpopuláció esetében a 300 minta helyett legalább 150 mintát vesznek.

A tagállamok évente elegendő járványügyi egységből vesznek mintát az 1. pont f) bekezdésében felsorolt állatpopulációból ahhoz, hogy a házisertés-állományukban pontosan megbecsülhető legyen az MRSA előfordulási gyakorisága. A mintavételre kerülő vágási tételek számának megállapításához a meticillinrezisztens Staphylococcus aureus (MRSA) sertésekben való előfordulási gyakoriságát vizsgáló alapfelmérésre vonatkozó EFSA-specifikációkban említett számítási képleteket kell használni (3).”