22.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 314/22

(1)

2011. november 21-én a Le Soir napilap egy cikksorozatot közölt, amely szerint a Vallon Régió (3) 2003 óta pénzügyi támogatást nyújtott a Duferco acélipari csoportnak (a továbbiakban: Duferco vagy Duferco csoport), anélkül, hogy erről tájékoztatta volna a Bizottságot. A belga napilap szerint a Vallon Régió 2003 márciusában létrehozott egy új pénzügyi holdingot, a Foreign Strategic Investment Holdingot (a továbbiakban: FSIH), a Société Wallonne de Gestion et de Participations (a továbbiakban: SOGEPA) leányvállalatát, azzal a céllal, hogy a holding a Duferco csoport Belgiumon vagy akár az Unión kívüli székhelyű társaságaiba irányuló befektetéseket hajtson végre.

(2)

Ezen információk nyomán a Bizottság 2011. november 29-i levelében felkérte Belgiumot, hogy nyújtson számára további információkat a Vallon Régió által a Duferco csoportnak 2003 és 2011 között nyújtott pénzügyi támogatások jellegével kapcsolatban.

(3)

2011. december 14-i levelében Belgium kiegészítő válaszadási határidőt kért, amelyet 2011. december 16-án megkapott. Belgium 2012. január 4-én válaszolt a Bizottság információkérésére. A Bizottság 2012. június 29-én kelt levelében további információkat kért Belgiumtól. Belgium kiegészítő válaszadási határidőt kért, amelyet 2012. július 18-án megkapott. Belgium 2012. szeptember 28-án küldte el válaszát.

(4)

A Bizottság helyiségeiben 2013. május 6-án találkozóra került sor egyrészt a Bizottság, másrészt a belga hatóságok és a SOGEPA és az FSIH képviselői között.

(5)

2013. június 4-én és 10-én, valamint 2013. július 15-én és 30-án Belgium további információkat juttatott el a Bizottságnak.

(6)

A Bizottság és a SOGEPA és az FSIH képviselői között 2013. szeptember 30-án a Bizottság helyiségeiben újabb találkozóra került sor.

(7)

A Bizottság 2013. október 16-i levelében tájékoztatta Belgiumot arról a határozatáról, hogy az intézkedések ellen megindítja az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárást (a továbbiakban a hivatalos vizsgálati eljárás).

(8)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy nyújtsák be a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeiket.

(9)

A Bizottság 2013. december 11-én megkapta Belgium észrevételeit, miután ez utóbbi kiegészítő határidőt kapott. A Bizottság ezenkívül 2014. június 23-án és 24-én megkapta az érdekelt felek észrevételeit, miután számukra szintén kiegészítő határidőt biztosított. A Bizottság az említett információkat 2014. július 3-án és 18-án továbbította Belgiumnak, és lehetőséget biztosított számára ahhoz, hogy hozzáfűzze saját megjegyzéseit, amelyeket a 2014. augusztus 1-jén és 18-án kelt levelekben kapott meg.

(10)

2015. január 28-i levelében a Bizottság további tájékoztatást kért Belgiumtól. Belgium kiegészítő határidőt kért a válaszadásra, amelyet 2015. február 25-én megkapott. Belgium 2015. április 8-án juttatta el válaszát a Bizottságnak.

(11)

2015. május 18-i levelében a Bizottság ismét további tájékoztatást kért. Belgium 2015. június 2-án válaszolt.

(12)

A Bizottság 2015. szeptember 15-én egy utolsó információkérést küldött Belgiumnak. Belgium egy hónapos kiegészítő határidőt kért a válaszadásra, amelyet 2015. szeptember 28-án megkapott. 2015. október 23-án kelt levelében Belgium eljuttatta válaszát a Bizottságnak.

(13)

A Duferco csoport acél gyártásával és értékesítésével foglalkozik. A csoport a világ mintegy ötven országában van jelen. Európában a csoport főleg Belgiumban (2009-ben körülbelül 3 000 alkalmazott és mintegy tizenkét telephely Vallóniában) és Olaszországban (2009-ben körülbelül 1 300 alkalmazott) fejti ki tevékenységét. A csoport Svájcban, Luxemburgban, Franciaországban és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban (FYROM) is tevékenykedik.

(14)

A Duferco 1997-től kezdődően, a jelentős pénzügyi nehézségekkel küzdő Forges de Clabecq acélmű átvételével, a Vallon Régió támogatásával (8,75 millió EUR részesedésszerzés és 13,75 millió EUR kölcsön) (5) telepedett meg Belgiumban. 1999-ben a Duferco a Hoogovens csoporttól megvásárolta a La Louvière-ben található Usines Gustave Boël elnevezésű vállalatot, ugyancsak a Vallon Régió támogatásával (egy 12,5 millió EUR összegű követelésnek a saját tőke 25 %-ává alakítása és 25,3 millió EUR kölcsön) (6). A Duferco 2002-ben az Usinorral együttműködve átvette a charleroi-i meleghengerművet – melynek neve ezt követően Carsid –, ismét a Vallon Régió támogatásával (a SOGEPA mintegy 20 millió EUR részesedést szerzett a Carsid tőkéjében, e részesedést a 2496/96/ESZAK bizottsági határozat (7) 6. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárás megindításáról szóló határozatot (8) követően 9 millió EUR-ra csökkentették). Ez az eljárás 2003. október 15-én ért véget (9) a Bizottság elutasító határozatával, azzal az indokolással, hogy nem tekinthető pari passu-nak egy új társaságba való befektetés, ha csak az állami részvényes vállal új kockázatot, a magánrészvényes pedig csak áthelyez egy tevékenységet vagy egy meglévő projektet az új társaságba.

(15)

Ezen akvizíciós hullámot követően a Duferco a következő három fő leányvállalattal rendelkezik Belgiumban: Duferco Clabecq, Duferco La Louvière (a továbbiakban: DLL) és Carsid.

(16)

2006-ban a Duferco stratégiai partnerséget létesít az orosz Novolipetsk acélipari csoporttal (a továbbiakban: NLMK). A partnerség célja az NLMK az acélipari termelési lánc korai szakaszában (nyersanyagszállítás és félkész termékek gyártása) való részvételének kihasználása. A partnerség oly módon valósul meg, hogy az NLMK 50 %-os részesedést szerez a Duferco csoport egyik holdingjában, a Steel Invest and Finance (a továbbiakban: SIF) elnevezésű, Luxemburgban bejegyzett holdingban. Az SIF a Duferco csoport számos eszközét tömöríti, többek között a Duferco Clabecq, a DLL és a Carsid vállalatot. A Duferco Farrell Corporation elnevezésű amerikai leányvállalatot 2006 végén szintén az SIF-hez csatolták. 2006. december 18-án elfogadták a Duferco és az NLMK közötti megállapodást. Az NLMK 50 %-os részesedést szerzett az SIF-ben, amelyhez az SIF legalább egy részvényére vonatkozó feltétel nélküli vételi opció járult.

(17)

2011 nyarán a Duferco és az NLMK közötti partnerség véget ért. A két társaság megosztozott az SIF eszközein. A Duferco átvette a DLL hosszúacéltermék-gyártó tevékenységét, bizonyos diverzifikációs tevékenységeket és a Carsid eszközeit. Mindezeket a belga eszközöket egy új leányvállalathoz, a Duferco Long Products (a továbbiakban: DLP) elnevezésű, a luxemburgi jog szerint 2011 márciusában alapított társasághoz csoportosították át.

(18)

A Carsid telephelye 2012-ben végleg bezárt. 2013-ban a Duferco a hosszú acéltermékek La Louvière-i telephelyen folytatott gyártásának leállításáról határozott.

(19)

A Duferco csoport konszolidációját a Duferco Participations Holding (a továbbiakban: DPH) anyavállalaton keresztül hajtották végre. 2003 és 2010 között a DPH saját tőkéje a 2003. évi […] (*) millió EUR-ról […] millió EUR-ra növekedett.

(20)

A DPH-t eredetileg […] hozták létre, azonban később áthelyezték […]. A DPH maga is más társaságok tulajdonában van: […].

(21)

2003 és 2011 között az FSIH hat intervenciót hajtott végre a Duferco leányvállalatai javára, összesen 517 millió EUR értékben.

(22)

A SOGEPA köztőkéből alapított, 100 %-ban a Vallon Régió tulajdonában álló részvénytársaság. A SOGEPA a vallon kormány által elfogadott, a kereskedelmi társaságokba történő intervenciókkal és ezen intervenciók irányításával kapcsolatos határozatokat hajtja végre. A társaság ezenkívül a Vallon Régió acélipari ágazatban folytatott politikájának kiemelt eszköze. A SOGEPA a Société Wallonne pour la Sidérurgie (SWS) és a Société pour la gestion de participations de la région wallonne dans des sociétés commerciales (SOWAGEP) 1999-es fúzióját követően jött létre.

(23)

A SOGEPA internetes oldala szerint a vallon kormány kérésére végrehajtott intervenciók keretében a társaság kétfajta feladatot lát el: i. a vallon kormány esetleges határozatát megelőző elemzés készítése és vélemény kibocsátása; ii. a vallon kormány által hozott határozatok végrehajtása és nyomon követése. A vallon kormány határozatainak végrehajtása keretében a SOGEPA szolgálatai részvényesi megállapodásokat és/vagy kölcsönmegállapodásokat tárgyalnak meg és dolgoznak ki, tiszteletben tartva az intervencióról szóló kormányhatározatban esetleg meghatározott feltételeket.

(24)

Az intervenciók nyomon követése elvileg azt is magában foglalja, hogy a SOGEPA és munkatársai, hol igazgatótanácsi tagként, hol megfigyelőként, jelen vannak az intervencióban érintett társaságok igazgatótanácsában. A nyomon követéssel jár ezenfelül a közgyűléseken való részvétel és általában a Vallon Régió érdekeinek állandó figyelemmel kísérése.

(25)

A SOGEPA igazgatótanácsi tagjait a vallon kormány nevezi ki. A kormány az igazgatótanácsba két kormánybiztost is delegál.

(26)

A SOGEPA 2003. március 27-én 180 millió EUR tőkével megalapította az FSIH-t. Az alapító okirat szerint az FSIH „célja, hogy bármilyen formában befektetéseket hajtson végre az acélipari ágazathoz kötődő külföldi vállalatokba, és/vagy bármilyen pénzügyi ügyletet kössön azokkal”. E célból az FSIH „többek között elősegíthet az e vállalatok és a vallon vállalatok közötti bármilyen együttműködést”.

(27)

Az FSIH igazgatótanácsának tagjait a közgyűlés, így tehát a SOGEPA nevezi ki. 2003. március 27-én, közvetlenül az FSIH megalapítása után közgyűlést tartottak, amelyen kinevezték az igazgatótanács tagjait és elnökét. Az FSIH elnökének a SOGEPA elnökét nevezték ki. Ez a tisztséghalmozás 2013. március 31-ig maradt fenn.

(28)

A Duferco US Investment Corp. (a továbbiakban: Duferco US) egy holdingtársaság, amely egyetlen társaság, a Duferco Farrell Corp. (a továbbiakban: Farrell) 100 %-os tulajdonosa. A vizsgált intézkedés előtt a Duferco US társaság 99,8 %-ban a Duferco csoporthoz tartozott, annak egyik ipari leányvállalatán, a Duferco Industrial Investment (a továbbiakban: DII) vállalaton keresztül.

(29)

A Farrell egy Pennsylvaniában (Egyesült Államok) székhellyel rendelkező acélipari vállalat. A vállalat hidegen és melegen hengerelt acéltermékeket gyárt.

(30)

Az FSIH 2003. április 9-én 97,22 millió amerikai dollárért (USD) (azaz 90 millió EUR-ért) egy részvény kivételével megvásárolta a Duferco US részvényeinek felét. A részvények másik fele, egy részvény kivételével, a DII tulajdonában maradt. A fennmaradó két részvényt egy különleges célú gazdasági egységben helyezték el, amelynek feladata az volt, hogy az FSIH és a DII közötti partnerség időtartama alatt zár alatt őrizze azokat. Az FSIH ugyanazon a napon 5 millió EUR-ért vételi opciót vásárolt, amely lehetőséget biztosított az említett gazdasági egység két részvényének, ezáltal pedig a Duferco US feletti irányítás megszerzésére; az opció érvényesítésére azonban soha nem került sor.

(31)

Mielőtt az FSIH révén 2003-ban egy kivételével megszerezte a Duferco US részvényeinek felét, a SOGEPA felértékeltette a Farrell vállalatot. A Hatch Beddows brit tanácsadó társaság szerint a Farrell átlagos konzervatív értéke 330 millió USD volt. A World Steel Dynamics amerikai tanácsadó cég révén egy kiegészítő tanulmány is készült, melynek becslése szerint a Farrell értéke 410 millió USD volt. A két elemzés összegzése alapján a Farrell átlagos értéke 375 millió USD volt. A 2003 áprilisában alkalmazott havi átlagos USD/EUR átváltási árfolyam alapján a fenti átlagos érték körülbelül 345,5 millió EUR-nak felel meg.

(32)

Az FSIH a 2004. szeptember 30-án záruló üzleti év után 2005-ben 2,5 millió USD osztalékot kapott. Belgium észrevételeiben megjegyezte, hogy a holding az osztalékot 2005. június 23-án vette fel. A 2005. évi átlagos USD/EUR átváltási árfolyam alapján az osztalék értéke körülbelül 2,01 millió EUR-nak felel meg.

(33)

Ahogy az számos feldolgozóipari ágazatra jellemző, a Farrell eredményeit közvetlenül befolyásolhatta a kiindulási anyagok (lemezbugák) vételára. Hogy csökkentse eredményeinek ingadozását, a Farrell 2005. szeptember 15-én lemezbugák beszállításáról szóló szerződést kötött a Duferco-val. A szerződés kiköti, hogy a Duferco szerződésben meghatározott áron lemezbugákat szállít a Farrellnek, oly módon, hogy a Farrell árrése ne haladjon meg egy bizonyos tartományt ([…]).

(34)

2006. január 1-jén megállapodás jött létre a Duferco csoport és a(z) […] csoport között. A szerződés szerint […] lemezbugákat szállított a Duferco-nak, amelyek árát a következők szerint számították ki: i. a Farrell végtermékeinek eladási ára ii. csökkentve a Farrell feldolgozási költségeivel iii. és növelve egy bizonyos árréssel. Ez a szerződés lehetővé tette a Duferco csoport számára, hogy fedezze a 2005. szeptember 15-i megállapodás nyomán a Farrell részéről rá átruházott kockázatot.

(35)

Az FSIH 2006-ban úgy határozott, hogy felülvizsgálja a Duferco US-ben való részesedésének lehetőségét. Így tehát 2006. június 14-én a DII és az FSIH megállapodott arról, hogy a DII vételi opciót szerez az FSIH tulajdonában álló valamennyi részvényre, amelyekért 95 millió EUR-t kell fizetnie. A DII az opciót minden bizonnyal ellentételezés nélkül kapta meg.

(36)

Ez a vételi opció a Duferco és az NLMK közötti stratégiai partnerségről szóló tárgyalásokkal is összefüggésben volt. A cél valójában az volt, hogy a Duferco US az SIF-hez kerüljön.

(37)

2006. december 12-én, miután a Duferco csoporthoz tartozó […] társaság, amely az ezen intézkedéssel járó valamennyi jog és kötelezettség tekintetében a DII helyébe lépett, érvényesítette a fenti opciót, az FSIH megvált a Duferco US-ben meglévő részesedésétől. Következésképpen a Duferco csoport 2006. december 12-én, 125,85 millió USD (azaz 95 millió EUR) ellenében, ismét a Duferco US teljes tulajdonosa lett. 2006. december 18-án az SIF részesedésének 50 %-át átruházták az NLMK-ra.

(38)

2003. április 9-én az FSIH [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságtól], amelynek székhelye akkor […] volt, jelenleg […] van, megszerezte a DPH tőkéjének körülbelül 25 %-át, valamint egy elsőbbségi részvényt, amely elsőbbségi jogot biztosított az osztalékra. Az FSIH előzőleg felkérte az Ernst & Young tanácsadó céget a DPH értékének megállapítására. Az értékelés alapján a DPH értékének 25 %-a […] és […] millió USD közötti összeg, vagyis átlagosan […] millió USD volt. Az FSIH és [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] közötti ügyleti ár végül 86,42 millió USD lett, amely összeg a 2003. április havi átlagos USD/EUR átváltási árfolyam szerint körülbelül 80 millió EUR-nak felelt meg.

(39)

A felek megállapodtak abban, hogy az elsőbbségi részvény birtoklásából adódóan az FSIH elsőbbségi joggal rendelkezik a DPH osztalékára, az alábbiak szerint: i. 2 millió EUR összeg kifizetése a 2003-as és a 2004-es üzleti évre; ii. 4 millió EUR összeg kifizetése az ezt követő valamennyi üzleti évre 2012-ig.

(40)

Ily módon az FSIH 2005 januárjában 4 millió EUR osztalékot kapott a 2003-as és a 2004-es üzleti év után. A 2005-ös évre a jelek szerint nem fizettek ki osztalékot. A 2006-os üzleti év még nem zárult le, amikor az FSIH eladta részesedését.

(41)

2006-ban az FSIH meg kívánt válni a DPH-ben meglévő részesedésétől. Távozása előkészítéseként az FSIH ismét felkérte az Ernst & Young céget a DPH-ben meglévő 25 %-os részesedésének felértékelésére. Az Ernst & Young 2006. évi jelentése (a továbbiakban: az Ernst & Young 2006. évi jelentése) szerint a 25 %-os részesedés értéke […] és […] millió USD, azaz – a 2006. évi átlagos USD/EUR átváltási árfolyam alapján – […] és […] millió EUR között volt.

(42)

A felek nem vették figyelembe az Ernst & Young 2006. évi jelentésének értékelését. Az FSIH 2006. június 14-én […] millió USD-ért, azaz […] millió EUR-ért eladta részesedését [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság]-nak.

(43)

Az acélipari tevékenységeken kívül a Duferco diverzifikációs tevékenységeket folytatott Belgiumban, amelyeket 2006 szeptemberében az SIF-hez kapcsolt új leányvállalathoz, a Carsid Développement-hoz csoportosított. 2006 decemberében, néhány nappal azelőtt, hogy az SIF az NLMK részleges irányítása alá került, döntés született arról, hogy a Carsid Développement-t kivonják az orosz társasággal kötött partnerségből.

(44)

A Duferco ekkor szövetségre lépett az FSIH holdinggal a Carsid Développement eszközeinek átvétele és fejlesztése céljából. Az eszközök átvételére 2006. november 29-én létrehoztak egy új társaságot, a(z) […]-t. A társaság létrehozásakor a részvényesének neve […], induló alaptőkéje pedig […] millió EUR (jegyzett, de be nem fizetett tőke, kivéve egy egy euro névértékű részvényt). A(z) […] igazgatótanácsa azonban 2006. december 7-i első ülésén elfogadja […] meglévő részvényének az FSIH-re történő átruházását. Az igazgatótanács ezt követően elfogadja egy egy euro névértékű részvénynek a Duferco csoport egyik leányvállalata, a Duferco Développement általi jegyzését. Az igazgatótanács ezenkívül úgy határoz, hogy a társaság elnevezését Duferco Salvage Investments Holdingra (a továbbiakban: DSIH) változtatja. December 7-én tehát az FSIH és a Duferco egy új közös leányvállalattal rendelkezik – ez a DSIH –, amely kész a Carsid Développement eszközeinek fogadására.

(45)

2006. december 11-e és 14-e között mind az FSIH, mind a Duferco Développement megemeli [65–72] millió EUR-val a DSIH tőkéjét, ami 50 %-os részesedésnek felel meg, készpénzben. Ez az összeg a Carsid Développement összes részvényének megvételére szolgál, amire 2006. december 14-én kerül sor, […] millió EUR fejében. A Carsid Développement-t átnevezik Duferco Diversification-ra.

(46)

A Duferco Diversification ekkor 100 %-os tulajdonosa a következő három társaságnak: Duferco Environnement, Duferco Immobilière és Marcinelle Energie. A Duferco Environnement többek között egy […]-ban/ben zajló, a Duferco Développement-hoz tartozó szennyvízelvezetési projekt (az úgynevezett […] projekt) gazdája. A Duferco Immobilière-hez tartoznak a korábban a Carsid tulajdonát képező ingatlan eszközök. Végül, a Marcinelle Energie célja, hogy 2006-ban Charleroi-ban megépítsen egy kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) erőművet.

1. ábra

A 3. intézkedésben érintett társaságok

(47)

A Marcinelle projekt 80 %-át 2008-ban eladják az ENEL olasz villamosenergia-szolgáltatónak, [30–37] millió EUR-ért.

(48)

2010. március 26-án a Duferco Développement egy további DSIH-részvényt jegyez, így 67 001 részvénnyel (az FSIH tulajdonában lévő 67 000 részvénnyel szemben) többségi irányítást szerez a DSIH-ben.

(49)

2011 júniusában, a Duferco és az NLMK közötti partnerség végét követően, a Duferco és az FSIH úgy határoz, hogy valamennyi vallon, acélipari és diverzifikációs eszközét egyetlen új leányvállalathoz, a DLP-hez csoportosítja át. Az SIF leválasztásából származó eszközöket egy Duferco La Louvière Produits Longs (a továbbiakban: DLLPL, lásd 6. intézkedés) elnevezésű leányvállalaton keresztül csatolják a DLP-hez. Ami a diverzifikációs tevékenységeket illeti, azokat egy 2011 nyarán végrehajtott ügyletsorozat révén szintén a DLP-be integrálják:

(50)

Az FSIH 2009-ben összesen 100 millió EUR összegű kölcsönt nyújtott a Duferco csoport akkori anyavállalatának, a(z) […]-nak/nek, hat éves időtartamra. A kölcsön idején a társaság […]-ban/ben volt bejegyezve. A társaság jelenlegi neve […], és a(z) […] jog hatálya alá tartozik.

(51)

Egy 2009. szeptember 4-én aláírt megállapodás értelmében az FSIH kezdetben egy [30–40] millió EUR összegű kölcsönt nyújtott. A kölcsön kamatát a 75 bázisponttal növelt 12 hónapos Euribor kamatláb (1,302 %) alapján határozták meg, amely a megállapodás megkötésekor 2,052 %-nak felelt meg. A Belgium által 2013. június 4-én benyújtott információk szerint a ténylegesen megállapított kamat 2,04 % volt. A tőke összege a lejáratkor egy összegben volt visszafizetendő, 2015. december 31-én, vagy az SIF irányításában bekövetkező változás esetén korábban. A kölcsön kamatai évente tőkésíthetők voltak, és a fennálló tartozás alapján utólag voltak fizetendők a hatodik évtől kezdve, vagy az SIF irányításában bekövetkező változás esetén korábban.

(52)

A kölcsönmegállapodás 1. cikkének 1. bekezdésében foglalt, az SIF irányításában bekövetkező változás esetén érvényes visszafizetési záradékok a kölcsönös vételi opcióról szóló – a Duferco és az NLMK által az SIF kapcsán egy 2008. február 1-jei megállapodásban megkötött – záradékok miatt szerepeltek a megállapodásban. A 2008. évi megállapodás tartalmazta, hogy ez az opció 2010 decemberétől kezdve […] millió USD ár ellenében bármikor érvényesíthető. Az FSIH és [a Duferco csoport akkori anyavállalata] közötti kölcsönmegállapodás 6. cikkének 1. bekezdése értelmében az SIF irányításában bekövetkező változás esetén a kölcsönfelvevő az ez alkalomból felvett összegeket köteles lehetőleg az FSIH által nyújtott kölcsön teljes visszafizetésére fordítani.

(53)

A kölcsön mögött a következő két biztosíték állt:

(54)

2009 decemberében kiegészítő záradékot csatoltak a 2009. szeptember 4-i kölcsönmegállapodáshoz. Az FSIH újabb [60–70] millió EUR kölcsönt nyújtott [a Duferco csoport akkori anyavállalatának]. A kölcsön kamatát szintén a 75 bázisponttal növelt 12 hónapos Euribor kamatláb (1,302 %) alapján határozták meg, amely a megállapodás megkötésekor 2,052 %-nak felelt meg. A Belgium által 2013. június 4-én benyújtott információk szerint a kölcsön folyósításakor ténylegesen megállapított kamatláb 1,99 % volt. A kölcsön (tőke és kamatok) visszafizetését illetően a szeptember 4-i megállapodásban foglaltakkal megegyező feltételek alkalmazandók. Biztosíték gyanánt zálogjogot jegyeztek be a DPH további […] részvényére.

(55)

A Duferco 2009. évi éves jelentése szerint a két kölcsön biztosítékának teljes értéke megközelítőleg […] USD-nak felelt meg. Belgium szerint a biztosíték értéke megfelelt ezen összegnek, ha kizárólag a kölcsön nyújtásának időpontjában meglévő nettó eszközértéket veszik alapul.

(56)

Mivel az SIF tejes egészében az NLMK-hoz került, a kölcsönt idő előtt, 2011 júliusában visszafizették.

(57)

Ugyanebben az időszakban, a 2009. december 22-én és szeptember 29-én aláírt két megállapodásnak megfelelően az FSIH 75 millió EUR kölcsönt nyújtott az SIF-nek. A kölcsön folyósítására két részletben került sor, 20 millió EUR-t 2009 szeptemberében, 55 millió EUR-t 2009 decemberében folyósítottak. A kölcsön kamatát a 75 bázisponttal növelt 12 hónapos Euribor kamatláb (1,302 %) alapján határozták meg, amely a megállapodás megkötésekor 2,052 %-nak felelt meg. A Belgium által 2013. június 4-én benyújtott információk szerint a két részlet folyósításakor ténylegesen megállapított kamatláb 1,99 % volt.

(58)

A tőke törlesztése […] volt esedékes. A kamat mértéke […] volt. Egyébiránt, a kölcsönmegállapodás 5. cikke szerint […].

(59)

2011. június 29-én a felek megállapodtak abban, hogy tekintettel az acélipari ágazat kedvezőtlen globális helyzetére és az SIF irányításában bekövetkezett változásra, az SIF-nek a kölcsönt lejárat előtt, 2011-re, 2012-re és 2013-ra elosztott három részletben kell törlesztenie. 2011. június 30-án az SIF törlesztette a tőke egy részét, azaz [15–25] millió EUR-t, valamint az ezen időpontban esedékes kamatokat, azaz [1–2] millió EUR-t. A 2013. szeptember 30-i utolsó záradék a fennmaradó tartozás, azaz [55–65] millió EUR tőke és [1–2] millió EUR kamat törlesztését írja elő. Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Belgium arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az SIF teljes mértékben törlesztette tartozását az FSIH-nek.

(60)

2011 nyarán az FSIH összesen 100 millió EUR-t vitt be a DLP-be, az FSIH és a Duferco párhuzamos belgiumi befektetéseinek fogadására létrehozott, a luxemburgi jog hatálya alá tartozó befektetési eszközbe. A befektetésre két részletben került sor.

(61)

Az FSIH először 2011. június 29-én 30 millió EUR átváltható kölcsönt nyújtott a DLP-nek, a 200 bázisponttal növelt 12 hónapos Euribor kamatláb alapján meghatározott kamatra (azaz: 2,137 + 2 % = 4,137 %). A kölcsön tíz évre szólt. A kölcsön mögött nem volt semmilyen biztosíték, figyelembe véve a felek azon célját, hogy azt tőkévé váltják át. A kölcsön tőkévé alakítására 2011. szeptember 23-án ténylegesen sor került.

(62)

2011. július 7-én a Duferco, leányvállalatán, a DII-n keresztül, 101 millió EUR-val részt vett a DLP tőkéjének megemelésében, mely összeg a DLP tőkéje 50,26 %-ának felelt meg.

(63)

2011. július 14-én az FSIH 70 millió EUR-t juttatott a DLP-nek, tőkeemelés révén.

(64)

Befektetését követően az FSIH a DLP tőkéjének 49,74 %-át birtokolta.

(65)

A 201 millió EUR összegű tőkeemelés (100 millió EUR az FSIH részéről és 101 millió EUR a Duferco részéről) az alábbi célokat szolgálta:

(66)

2012 decemberében döntés született a Duferco vallóniai (nagyrészt leállított) acélipari tevékenységeinek és nem acélipari tevékenységeinek ismételt szétválasztásáról. A Duferco Belgium megtartja az acélipari tevékenységeket, míg a diverzifikációs tevékenységek a DLP egy új leányvállalatához, a Duferco Wallonie-hoz kerülnek. Az átszervezést követően a csoport szervezeti diagramja a következő:

2. ábra

A 6. intézkedésben érintett társaságok

[…]

(67)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy kételyei nem azokra a feltételekre vonatkoznak, amelyek között az FSIH részesedést szerzett a Duferco US-ben. A Bizottság viszont kétségbe vonta, hogy azok a feltételek, amelyek mellett az FSIH lehetővé tette részesedésének megszüntetését a Duferco US-ben, megfeleltek a piacgazdasági magánbefektető elvének. Kételyei alátámasztására a Bizottság különböző érveket sorolt fel.

(68)

Először is, az euróban kifejezett 2006. évi eladási ár megegyezett a 2003. évi vételárral, ami szerény jövedelmezőségre utal a részesedés tulajdonlásának időszakában. A Bizottságot ez meglepte, tekintettel a Duferco US 2003 és 2006 közötti pozitív eredményeire és a vállalat saját tőkéjének ebből következő növekedésére. E tekintetben a Bizottság vitatta Belgium véleményét, amely szerint a részesedésből származó nyereséget amerikai dollárban (a Duferco US funkcionális pénznemében) kell számítani, nem pedig euróban (az FSIH funkcionális pénznemében).

(69)

A Bizottságot ezenkívül meglepte, hogy az opció lehívási árának rögzítését megelőzően nem készült értékbecslés.

(70)

A Bizottság kétségbe vonta továbbá az FSIH kivonulásának indítékait, többek között a konjunktúra következő években várható kedvezőtlen változásával kapcsolatos elképzelését. E tekintetben a Bizottság kétségbe vonta, hogy egy magánbefektető beleegyezett volna egy ilyen hosszú (majdnem 10 éves) opciós időtartamba, ugyanakkor, amikor a konjunktúra közeljövőbeli romlására számított. A Bizottság ezenkívül megjegyezte, hogy a Duferco-val, illetve a(z) […] kötött 2005. és 2006. évi megállapodások csökkentették a Duferco US piaci ingadozásoknak való kitettségét, ennélfogva inkább növelték vonzerejét.

(71)

A Bizottság végül meglepődéssel fogadta, hogy a vételi opciót ingyenesen nyújtották, jóllehet az biztos gazdasági értéket jelentett a Duferco csoport számára, amely legjobb belátása szerint érvényesíthette azt.

(72)

A Bizottság kétségbe vonta, hogy azok a feltételek, amelyek mellett az FSIH megszüntette részesedését a DPH-ben, megfeleltek a piacgazdasági magánbefektető elvének.

(73)

A Bizottság, azon kívül, hogy vitatta, hogy a DPH-be irányuló befektetés jövedelmezőségét amerikai dollárban kell megbecsülni, főleg az átruházási ár megállapításához használt módszer megalapozottságát kérdőjelezte meg. A Bizottságot mindenekelőtt a felek által megállapított ár és az Ernst & Young által 2006-ban készített független értékelés közötti eltérés lepte meg.

(74)

Az előzetes vizsgálati szakaszban Belgium ezt az eltérést öt haircut figyelembevételével indokolta. A Bizottság vitatta, hogy ezek a levonások valóban közrejátszottak [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] és az FSIH közötti tárgyalások kimenetelében, és – e formális felvetésen túl – megkérdőjelezte azok gazdasági megalapozottságát.

(75)

A Bizottságnak végül kétségei merültek fel az FSIH kivonulásának indítékait illetően.

(76)

Összegezve, a Bizottság azt állította, hogy az FSIH, amely távolról sem járt el magánbefektetőként, kizárólag arra törekedett, hogy visszakapja az eredetileg folyósított 80 millió EUR-t, valamint a 2005-ös év után járó 4 millió EUR osztalékot, amelyet azonban máig nem fizettek ki neki.

(77)

A Bizottság kétségbe vonta, hogy azok a feltételek, amelyek mellett az FSIH befektetést hajtott végre a DSIH-be, megfeleltek a piacgazdasági magánbefektető elvének.

(78)

Válaszul Belgium azon állítására, hogy az ügylet pari passu jellegű volt, a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a befektetés időpontjában a DSIH már a Duferco irányítása alatt állt, és hogy az ezen új leányvállalatba bevitt eszközök már szintén a Duferco tulajdonát képezték (50 %-ban, az SIF-en keresztül). Ilyen körülmények között csak az új (állami) részvényes viselt új kockázatokat, és az ügyletet nem lehetett pari passu-nak minősíteni.

(79)

A Duferco Diversification és leányvállalatai értékének meghatározása kapcsán:

(80)

Végül a Bizottságnak kétségei merültek fel azzal kapcsolatban, hogy a Duferco Diversification 2011. évi eladása a DLP-nek milyen következményekkel jár az FSIH-re nézve, tekintve, hogy a DLP-nek csak 49,7 %-a volt az FSIH tulajdonában, míg ez utóbbi egy kivételével a DSIH valamennyi részvényének tulajdonosa volt.

(81)

A Bizottság kétségbe vonta Belgium azon állítását, mely szerint a két kölcsön tekintetében megállapított kamatlábnak nem volt támogatástartalma, ugyanis jóval magasabb volt, mint a bankok által [a Duferco csoport akkori anyavállalata] és az SIF esetében alkalmazott átlagos változó kamatláb, vagyis 1,31 %, illetve 1,92 %.

(82)

[A Duferco csoport akkori anyavállalatának] megítélt kölcsön tárgyában Belgium által abban az időben elküldött információk alapján nem lehetett hasonló jellemzőkkel rendelkező magánkölcsönöket találni.

(83)

Az SIF-nek megítélt kölcsön tekintetében a Bizottság kétségbe vonta, hogy a vállalatot AAA minősítésűnek lehetett tekinteni, és meglepődött azon, hogy a kölcsön mögött nem voltak biztosítékok.

(84)

Következésképpen a Bizottságnak nem állt módjában határozottan kizárni azt a lehetőséget, hogy [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] és az SIF-nek megítélt kölcsönök állami támogatást tartalmaztak.

(85)

A Bizottság kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a DLP-nél végrehajtott 100 millió EUR összegű tőkeemelés megfelelt a piacgazdasági magánbefektető elvének.

(86)

A Bizottság megjegyezte, hogy a befektetést nem lehetett eleve pari passu-nak tekinteni, mivelhogy az már a Duferco csoport tulajdonában álló társaságba irányult. Ilyen feltételek mellett az állami részvényes és a magánrészvényes nem ugyanolyan kockázatokat viselt, mivel a szóban forgó befektetés tekintetében ez utóbbit nem lehetett függetlennek tekinteni.

(87)

Ami a DLP által megszerzendő eszközök árát illeti, a Bizottságnak kétségei merültek fel a DLLPL, a Duferco Trebos és a Duferco La Louvière Sales-től megvásárolt készletek értékének megállapítására használt módszerrel kapcsolatban.

(88)

A Bizottság kiemelte, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos összeegyeztethetőségi kritériumokra vonatkozó semelyik bizottsági keretszabály vagy iránymutatás sem tűnt alkalmazhatónak a vizsgált intézkedések esetében. Különösen a regionális támogatások lehetőségét tekintve, a megfelelő jogszabályszövegek úgy rendelkeznek, hogy az acéliparon belüli ilyen támogatások nem összeegyeztethetők a belső piaccal.

(89)

A piacgazdasági magánbefektető elvét illetően Belgium úgy véli, hogy tekintettel azokra a különleges körülményekre, amelyek között a Duferco US részvényeinek eladása megtörtént, nem tekinthető úgy, hogy ez az ügylet nem piaci áron valósult meg.

(90)

Belgium elsősorban arra hívja fel a figyelmet, hogy a Duferco US, mint az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező vállalat funkcionális pénzneme – az IAS 21.9 nemzetközi számviteli standardnak megfelelően – az amerikai dollár. Következésképpen úgy véli, hogy az FSIH befektetését és nyereségét amerikai dollárban kell vizsgálni, nem pedig átváltást követően, euróban. Belgium hozzáteszi, hogy az FSIH vállalta annak a kockázatát, hogy nem védekezik az árfolyamváltozás jelentette kockázatokkal szemben, mivelhogy fedezetet nagyon nehéz volt szerezni, egyrészt az ügylet jellege, másrészt – különösen – a befektetésből való kivonulás időpontjának bizonytalansága miatt. Belgium tehát azt állítja, hogy a befektetés nyeresége, az amerikai dollárban kifejezett összegek alapján, évente 6,81 % volt.

(91)

Belgium vitatja továbbá, hogy a Duferco US értékének megállapításakor figyelembe kell venni a saját tőke értékét. Érvelése szerint, először is, még ha a saját tőke növekedése természetesen hatással is van egy társaság könyv szerinti értékére, az nem feltétlenül vonja maga után a piaci értékének növekedését. Másodszor, hangsúlyozza, hogy a társaság nyeresége jelentős ingadozást mutatott a Bizottság által vizsgált évek során. E tárgyban Belgium vitatja a Bizottság azon kijelentését, mely szerint a 2003–2006 közötti időszak „összességében nyereséges időszak” volt a Duferco US és a Farrell számára.

(92)

Belgium szerint a saját tőkén alapuló értékelés helyett inkább az EBITDA (kamat-, adó- és értékcsökkenési ráfordítások nélküli eredmény) szorzóján alapuló értékelési módszert kell alkalmazni. Vitatja a Bizottság által az S&P Capital IQ független adatbázisa alapján alkalmazott szorzó értékét. Belgium úgy érvel, hogy a Duverco US-hez hasonló vállalatok átlagos szorzója ([…] és […] között) a Bizottság által használt […] alatt marad. Ebből következik a Duferco US 49,9 % alatti értékelése. A felek megállapodása szerinti átruházási ár ([…] millió USD) Belgium szerint jelentősen meghaladja az átruházott részesedés értékét ([…] millió USD, ha a megállapított szorzó […], és […] millió USD, ha a szorzó […]).

(93)

Értékelési eljárása további pontosítása érdekében Belgium ezután kitér a Farrell, a Duferco és a(z) […] által 2005 szeptemberében és 2006 januárjában megkötött beszállítói szerződések hatására. Belgium azt állítja, hogy a Farrell EBITDA-jának e szerződésekből következő stabilizálódása, amelynek eredményeképpen csökkent a befektetések kockázat-nyereség aránya, az FSIH Duferco US-ben való részesedése tekintetében […] millió USD és […] millió USD közötti átruházási árat indokolt. Belgium hangsúlyozza, hogy a végül megállapított átruházási ár ([…] millió USD) érzékelhetően magasabb ezen értékeknél.

(94)

Végül, az FSIH kivonulása kapcsán Belgium különböző indokokat sorol fel: i. a lemezbugák beszállításáról szóló megállapodás megkötése […]-val/vel, amely, noha stabilizálta az eredményeket, magában hordozta a Duferco US potenciális nyeresége mérséklésének veszélyét; ii. az SIF 50 %-a NLMK-nak történő átruházásáról szóló, folyamatban lévő tárgyalások, amelyeken kilátásba helyezték, hogy a Duferco US az orosz csoporttal kötött partnerség keretein belülre kerül; iii. az FSIH állítólagos megérzése, mely szerint az acélipari konjunktúra közeljövőbeli romlása volt várható; iv. a Duferco csoportnál meglévő bőséges likviditás, amelynek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy az FSIH átruházza a Duferco US-ben meglévő részesedését.

(95)

A vételi opció árát és lejáratát illetően Belgium azt állítja, hogy az opció árát beépítették az opció lehívási árába, és hogy a majdnem tízéves időtartamot a Duferco és az NLMK közötti ügylet megvalósításának időpontja körüli bizonytalanság indokolta.

(96)

A Bizottság első kételyére válaszul Belgium hangsúlyozza, hogy a DPH-be irányuló befektetést nem euróban, hanem amerikai dollárban kell értékelni, mivel ez a DPH funkcionális pénzneme. Az amerikai dollár referenciavalutaként történő használata révén a DPH-ben való részesedésnél évi 8,81 % éves nyereség érhető el.

(97)

Ami a Bizottság többi kételyét illeti, Belgium az eladási ár és az Ernst & Young 2006. évi jelentésében szereplő tartomány közötti eltérést öt haircut figyelembevételével indokolta.

(98)

A DPH két nagy divízió – a kereskedelmi divízió és a termelési divízió – anyavállalata. 2003. szeptember 29-én, vagyis néhány hónappal azután, hogy az FSIH tőkerészesedést szerzett a DPH-ban, a DPH […]-nak/nek eladta kereskedelmi divíziója (Duferco International Trading Holding – […]) 50 %-át. Az eladásra a kereskedelmi divízió könyv szerinti értéke alapján került sor, abban az értelemben, hogy az eladási ár kiszámításánál a Duferco International Trading Holding saját tőkéjének felét, azaz 40,83 millió USD-t, vagyis – a 2003. évi átlagos USD/EUR átváltási árfolyam alapján – 36,01 millió EUR-t vettek figyelembe.

(99)

Belgium szerint ez az ár piaci árat jelent. Tehát körülbelül három évvel később, amikor az egész csoportot értékelték, ezt az árat kellett figyelembe venni. Belgium szerint az Ernst & Young 2006. évi jelentésében a kereskedelmi divízió könyv szerinti értékét kellett volna figyelembe venni, nem pedig, ahogy az történt, a cég saját módszerét – vagyis az úgynevezett „ár-nyereség” arány szerinti módszert – kellett volna az egész csoportra alkalmazni. Belgium ezzel szemben nem kifogásolja, hogy a termelési divíziót továbbra is az úgynevezett „ár-nyereség” arány alapján értékeljék.

(100)

A kereskedelmi divízió könyv szerinti értékeléséből kifolyólag az Ernst & Young 2006. évi jelentésének értékeléséhez képest 20 és 31 millió USD közötti haircutot kell alkalmazni.

(101)

Végül Belgium kiemeli, hogy még ha az „ár-nyereség” arány módszerét az egész csoportra kívánnánk is alkalmazni, az Ernst & Young 2006. évi jelentésében megállapított arány akkor sem tükrözné a DPH kockázati profilját. E módszer választásával sem kerülhető el a kereskedelmi divízió és a termelési divízió külön-külön értékelése, mivel mindkettőnél más arányt kell alkalmazni. Az Ernst & Young 2006. évi jelentése hibát követett volna el, ha kizárólag a termelésben aktív összehasonlítható vállalkozásoktól származó arányt alkalmazott volna az egész csoportra (a kereskedelmi divíziót is beleértve). Márpedig a kereskedés Belgium szerint kockázatosabb tevékenység, mint a termelés. Ezért az ilyen típusú tevékenységek esetében gyengébb „ár-nyereség” arányt kellene alkalmazni, amely kifejezi, hogy a befektetők kevésbé szívesen választják ezt a kockázati profilt (ezen állítás alátámasztására Belgium az S&P Capital IQ-tól kölcsönzött adatokat mellékelt). Mivel nem így járt el, az Ernst & Young 2006-ban túlértékelte a DPH-t.

(102)

Belgium véleménye szerint az Ernst & Young által a nyereség megbecsüléséhez és a Duferco US értékeléséhez alkalmazandó „ár-nyereség” arány megállapításához figyelembe vett időszak nem tükrözi megfelelően az acélipari ágazat ciklikuságát. A 2003–2006 közötti négyéves időszak három jó évet (2004, 2005 és 2006) és csak egy rossz évet (2003) foglal magában. A felek tehát a 2001-es és 2002-es évet is számításba vették volna elemzésükben, és minden egyes évre más súlyozást határoztak volna meg, mint az Ernst & Young.

(103)

A felek által megállapított értékeket és súlyozásokat alkalmazva a DPH értéke […] millió USD (szemben az Ernst & Young hivatkozott jelentésében szereplő […] millió USD-ral). Ez a jelentős értékelési eltérés, amelyhez ezenkívül hozzá kellene adni az egyéb haircutok és kiigazítások hatását, Belgium szerint bizonyítja, hogy az Ernst & Young 2006. évi jelentésében túlértékelte a DPH-t.

(104)

Belgium szerint alkalmazni kellene egy haircutot, amely tükrözi az FSIH DPH-ben meglévő részesedésének nem likvid jellegét. A társasági részvények likviditásának értékeléséhez rendszerint figyelembe vett tényezők a következők:

(105)

Tekintettel e tényezőkre, és figyelembe véve, hogy „más szereplőknek nem fűződött érdekük e részesedés megszerzéséhez”, a felek a nem likvid jelleg miatti 40 %-os haircut alkalmazásában állapodtak meg, szemben az Ernst & Young által javasolt 30 %-kal.

(106)

Belgium úgy véli, hogy a kiegészítő haircutokat nem kell bővebben indokolnia, mivel azok belül maradnak a szokás szerint alkalmazott tartományon, és a megállapított 40 %-os haircut a felek közötti tárgyalás eredménye.

(107)

Az FSIH a 2005–2012 közötti üzleti évekre évi 4 millió EUR elsőbbségi osztalékra való jogot alkudott ki a tárgyalásokon. Az Ernst & Young a 2006. évi értékbecslésében figyelembe vette ezt a jogot, és úgy tekintette, hogy az FSIH évi 4 millió USD-ra (11) tarthatott számot a 2012-ig hátralevő hét év során (azaz jelenértékben kifejezve 26,3 millió USD-ra).

(108)

Az Ernst & Young a jelenértékben vett összeget nem vette teljes egészében számításba az értékelésében. A tanácsadó cég 6,2 %-os haircutot alkalmazott, mivel úgy ítélte meg, hogy az elsőbbségi osztalék ki nem fizetésének kockázata egy BBB minősítésű kötelezettség nemteljesítésének kockázatához volt mérhető. Az Ernst & Young a 2006. évi jelentésében tehát 22,2 millió USD-t adott hozzá a DPH részvényeinek 25 %-a alapján számított értékhez.

(109)

Belgium szerint a felek akkor úgy ítélték meg, hogy a 6,2 %-os haircut nem tükrözi elegendő mértékben az elsőbbségi osztalék ki nem fizetésének kockázatát.

(110)

Ennek indokolására Belgium két fő érvet hoz fel. Az első a DPH eredményeinek ingadozásához kapcsolódik: nem elegendő nyereség vagy likvid pénzeszközök esetén a DPH-nek le kellett volna mondania az osztalék kifizetéséről. Belgium ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az elsőbbségi osztalék kifizetése a társaság mérlegelési jogkörébe tartozott. A második érv a Duferco csoport szervezetéhez kapcsolódott: mivel az osztalékok kifizetéséért felelős társaság holdingtársaság (DPH) volt, a nála jelentkező nyereség csak a leányvállalatai által létrehozott nyereség konszolidációja volt. Ugyanakkor különböző okok miatt (többek között: adóügyi szabályozás, pénzügyi kötelezettségvállalások, szerződéses kötelezettségvállalások) a nyereségnek a leányvállalatoktól a holdingtársasághoz való eljuttatása nem volt mindig könnyű, vagy nem is volt lehetséges.

(111)

Ezek a tényezők együttesen valódi bizonytalanságot jelentettek az elsőbbségi osztalék DPH általi jövőbeni kifizetése terén. Belgium szerint ezért az alkalmazott haircutnak szükségképpen magasabbnak kellett lennie annál, amelyet a BBB minősítésű kötelezettségek jövőbeni hozamaira alkalmaztak volna. A felek 14 %-os mértékben egyeztek meg, ami az Ernst & Young értékeléséhez képest 4 millió USD haircutot jelent.

(112)

Az 5. haircut valójában az Ernst & Young 2006. évi jelentésében javasolt prémium alkalmazásának mellőzését jelenti. A tanácsadó cég jelentésében megjegyzi, hogy a részvényesi megállapodás értelmében az FSIH különleges jogokkal rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára, hogy befolyásolja a csoport egyes stratégiai döntéseit. 2006. évi jelentésében az Ernst & Young ezért úgy véli, hogy a részesedés értékének 0–10 %-át kitevő irányítási felárral is számolni kell.

(113)

Belgium szerint a felek úgy döntöttek, hogy nem állapítanak meg irányítási felárat, mivel a szóban forgó különleges jogok a harmadik félnek vagy akár [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságnak] történő átruházás alkalmával valójában semmilyen piaci értéket nem képviseltek volna. Belgium szerint ugyanis egy harmadik félnek történő esetleges átruházás esetén [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] elutasíthatta a DPH részvényesi megállapodásában foglalt jogok átruházását. Ebből következően [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságnak] nem kellett semekkora összeget fizetnie a teljes hatáskör visszaszerzéséért.

(114)

Belgium megjegyzi, hogy a felek megállapodtak abban, hogy a részvényesi megállapodás értelmében az FSIH részvényeihez kapcsolódó különleges jogok megszűnnek, ha a felek egyike átruházza a részesedését egy harmadik félre. Noha vitathatatlan, hogy a részvényesi megállapodásban foglalt különleges jogok felruházták az FSIH-t legalábbis azzal a hatáskörrel, hogy befolyásolja a DPH irányítását, és hogy emiatt ezek a jogok szükségképpen képviseltek bizonyos értéket akkor, amikor az FSIH megszerezte részesedését a DPH-ben, az is kétségtelen, hogy az FSIH nem tudta szabadon átruházni egy harmadik félre az általa birtokolt különleges jogokat. Ennélfogva ezek a jogok nem bírtak piaci értékkel.

(115)

Belgium felhoz két további elemet, amelyek nem vezettek haircut alkalmazásához, amelyeket azonban Belgium meg akart említeni azért, hogy a Bizottságnak tudomása legyen a felek által a végső ár megállapítása érdekében megtárgyalt különböző elemekről.

(116)

Az első elem a DPH és a Farrell közötti 2005. évi megállapodáshoz kapcsolódik, amely előírja bizonyos nyereségeknek a Farrellhez való átvitelét. E megállapodás miatt az Ernst & Young a 2006. évi jelentésében 5,5 millió USD haircutot alkalmaz minden egyes figyelembe vett év elszámolt nyereségére. A felek nem emelték ezt a haircutot.

(117)

A második figyelembe veendő elem a(z) […] társasággal kötött beszállítási megállapodáshoz kapcsolódik. A megállapodás jelentős mennyiségű félkész termék (lemezbugák) termelési költségnek megfelelő áron történő megvásárlásáról szólt. A DPH számára ez a megállapodás az acél világpiaci árától függően egyszerre jelentette a veszteség kockázatát és a haszon lehetőségét. A megállapodás visszavonás esetére tőkeinjekcióra vonatkozó kötelezettségeket és jelentős szankciókat tartalmazott, így potenciális pénzügyi teher kockázatát jelentette a DPH számára. Az Ernst & Young 2006. évi jelentése nem számszerűsítette ezt a kockázatot, és a Belgium által a Bizottságnak eljuttatott információk alapján a felek sem tették meg ezt.

(118)

Végül Belgium emlékeztet az FSIH kivonulásának indítékaira: az ágazat ciklikussága, új magánbefektetők belépése a Duferco csoportba ([…] és NLMK) és a csoportra gyakorolt befolyásuk, a Duferco csoportnál rendelkezésre álló likvid pénzeszközök. Belgium ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az NLMK-val közös vállalkozás a Duferco azon szándékának volt a jele, hogy fokozatosan kivonul az acélipari termelésből, hogy olyan új tevékenységek felé forduljon, mint a terület-rehabilitáció és az energetikai projektek fejlesztése. Az FSIH a DPH-ből való kivonulással és a csoport diverzifikációját szolgáló új projektekbe való befektetéssel (lásd 3. intézkedés) ezt a tendenciát követte.

(119)

Belgium a(z) […] millió EUR árat különböző elemek összegével indokolja.

(120)

A Duferco Diversification-ná alakult Carsid Développement a csoport egy másik társaságával (Duferco La Louvière Sales) szembeni [30–37] millió EUR vevőkövetelést örökölt.

(121)

A Duferco csoport 2002 […] óta dolgozott egy nagy területrendezési projekt kidolgozásán. Bár a területek a Duferco Développement kezében voltak, a (Duferco Diversification-ná alakult) Carsid Développement feladata volt a projekt kidolgozása.

(122)

Belgium pontosítja, hogy azon a napon, amikor az FSIH úgy döntött, hogy jóváhagyja a DSIH-ben való tőkerészesedést, vagyis 2006. december 5-én már tudvalevő volt, hogy a Duferco Développement, amely emberi erőforrásokkal nem rendelkezett, a Duferco Diversification közreműködéséhez folyamodik a(z) […] terület előkészítésének és szennyeződésmentesítésének elvégzése érdekében. Ami a projekt keretében nyújtott szolgáltatásokért a Duferco Diversification-nak járó javadalmazást illeti, már korábban megegyezés született arról, hogy a Duferco Diversification kapja a Duferco Développement-hoz tartozó területek eladási árából származó nyereség felét, míg a másik fele ez utóbbit illeti.

(123)

Belgium elismeri, hogy az ingatlanprojekt összetettségére és nagyra törő voltára tekintettel a Duferco Diversification és a Duferco Développement közötti hivatalos szerződéskötés késedelmet szenvedett. Hátra volt még ugyanis bizonyos szempontok meghatározása, amire a 2007. január 18-án – vagyis az FSIH DSIH-n belüli részesedésszerzése után egy hónappal – létrehozott tanulmánykészítő konzorcium megállapításainak függvényében kerülhetett sor.

(124)

A Duferco Diversification […] projekt keretén belüli javadalmazását végül a Duferco Développement mint a terület tulajdonosa és a Duferco Diversification között 2009. február 4-én megkötött megállapodásban öntötték hivatalos formába. Belgium azt állítja, hogy a 2009-ben megkötött megállapodás az eredeti egyezségnek megfelelően úgy rendelkezik, hogy a helyreállított terület eladásából származó nyereséget egyenlő arányban kell elosztani a Duferco Développement és a Duferco Diversification között. A 2009. évi megállapodás ily módon csupán a Duferco Développement és a Duferco Diversification között 2006 óta fennálló megállapodás hivatalos formába öntött változata. Teljes mértékben indokolt tehát, hogy a Carsid Développement értékének megállapítását célzó folyamatban figyelembe vegyék ezt a projektet az FSIH vonatkozásában, amikor ez utóbbi a DSIH-be irányuló befektetést hajtott végre.

(125)

Ezenkívül Belgium hangsúlyozza, hogy az FSIH 2006 óta projektértékelésre alapozta befektetését. Belgium úgy véli, hogy a(z) […] projekt várt nyereségét 2006-ban körültekintő módon értékelték mintegy […] EUR-ra.

(126)

Ez az összeg megfelelt a(z) […] terület helyreállításának becsült költsége (egy 2006-os szakértői jelentés szerint […] millió EUR) és a Duferco Développement tulajdonában álló területek értéke (Belgium szerint már […] millió EUR-ra becsült és a GALTIER szakértői iroda által 2010 januárjában megerősített érték) közötti különbségnek.

(127)

Belgium tehát úgy véli, hogy az FSIH óvatos és körültekintő magatartást tanúsított, amikor azt kérte, hogy a felek tartsanak meg […] millió EUR nyereséget, amely megállapodásaiknak megfelelően egyenlő arányban oszlik meg a Duferco Développement és a Duferco Diversification között (azaz a DSIH részéről […] millió EUR-t kell figyelembe venni).

(128)

A Duferco belső átszervezésének értelmében a(z) […] projektet 2012. december 19-én […] millió EUR értékben áthelyezték a Duferco Wallonie társasághoz. Ez az összeg megfelel a projekttől várt többletértéknek, amelyet 2012-ben új szakértői véleményekben újraértékeltek.

(129)

Belgium nem nyújtott további információkat azzal kapcsolatban, hogy a mai napig megtörtént-e a(z) […] projekt végrehajtása, és hogy az üzleti szempontból sikernek vagy kudarcnak minősül-e.

(130)

A Duferco La Louvière társaság egyes ingatlanjait átvitték a Duferco Diversification leányvállalatába, a Duferco Immobilière-be. Egy tanácsadó cég által igazolt értékük [14–21] és [15–22] millió EUR között volt.

(131)

A Duferco Diversification egyik leányvállalata, a Marcinelle Energie 2006. évi projektje egy kombinált ciklusú gázturbinás (CCGT) erőmű megépítése Charleroi-ban. A projekt értékének megállapításához az FSIH a Bain tanácsadó cég (a továbbiakban: Bain) által 2006 júliusában készített szakvéleményre támaszkodott.

(132)

A Bain szerint a projekt összértékét […] millió EUR-ra lehetett becsülni: i. […] millió EUR magának az erőműnek a nettó jelenértéke és ii. […] millió EUR abban esetben, ha a szén-dioxid kvóták 100 %-át kiosztják a projektnek.

(133)

A Bain által javasolt köztes értékbecslés a következőkön alapult: i. […] millió EUR nettó jelenérték (azon feltételezett eset alapján, hogy a Duferco nem lép szövetségre egy villamosenergia-szolgáltatóval), illetve ii. a szén-dioxid kvóták mindössze 50 %-ának kiosztása […] millió EUR-ért. A szén-dioxid kvótákra megállapított értéket később még csökkentették, figyelembe véve a kvóták kereskedelmi ára csökkenésének kockázatát. Az FSIH által végül a szén-dioxid kvótákért elfogadott érték […] millió EUR volt.

(134)

E szakvélemény alapján az FSIH joggal vélhette úgy, hogy egy CCGT-erőmű megépítésébe irányuló befektetés […] millió EUR ([…] millió EUR) nettó jelenértéket termelne. A Bain-jelentésből ugyanakkor az is leszűrhető volt, hogy egy tapasztalt villamosenergia-szolgáltatóval való szövetség még több érték létrehozását teszi lehetővé, ami a projekt nettó jelenértékét […] millió EUR-ra növeli.

(135)

Belgium szerint tehát a Marcinelle Energie projekt globális középértéke – a Bain által készített szakvéleményen alapuló körültekintő becslés szerint – tehát […] millió EUR volt.

(136)

Az FSIH ezen értékelés ismeretében – az akkoriban a Duferco csoport által az energetikai szektor különböző szereplői körében végzett kapcsolatépítésre támaszkodva – a Marcinelle Energie projekt értékének megállapításáról szóló tárgyalásokat kezdett egy partnerség létrehozása céljából. Ahogy arról az energetikai ágazat legfontosabb szereplőivel – köztük olyanokkal, mint az EDF, az ELECTRABEL, az SPE, a NUON és az ENEL – folytatott megbeszélések tanúskodnak, a Marcinelle Energie projekt nagy érdeklődést váltott ki, és komoly lehetőségeket vetített előre.

(137)

Mivel azonban a Marcinelle Energie projekt 80 %-ának megszerzése érdekében végzett kapcsolatépítés keretében csupán mintegy […] millió EUR összeg merült fel, az FSIH azt kérte, sikerrel, hogy a projekt Bain szerinti […] millió EUR középértékét mérsékeljék, figyelembe véve az ezen informális megbeszéléseken megjelölt összegeket.

(138)

Végül a projekt 80 %-ának értékét […] millió EUR-ban állapították meg. A projekt fennmaradó 20 %-a tekintetében az FSIH és a Duferco abban állapodott meg, hogy azt a projektnek a Bain szakvéleményében leírt középértéke 20 %-ának megfelelően, azaz […] millió EUR-ban állapítja meg ([…] millió EUR 20 %-a). A Marcinelle Energie projektre tehát összesen […] millió EUR értéket állapítottak meg.

(139)

Belgium így azzal érvel, hogy 2006 decemberében, amikor az FSIH úgy döntött, hogy a Duferco Développement mellett tőkerészesedést szerez a DSIH-ben, a Marcinelle Energie erőműprojektjének értékéről tárgyalásokat folytattak, amelyek eredményeképpen a felek a projekt értékét a Bain-jelentésben szereplő […] millió EUR középértéknél jóval alacsonyabb szinten állapították meg: a partnerek végül […] millió EUR összeget határoztak meg. Ily módon eljárva az FSIH-nek sikerült elérnie egy rendkívül körültekintő módszer alkalmazását.

(140)

A fentiek eredményeképpen a felek végül körültekintő értéket állapítottak meg, amely jóval alacsonyabb annál a maximális nyereségességnél, amelyet a projekt biztosítani képes. Ebből kifolyólag alapvető tévedés az FSIH-nek azt felróni, hogy állítólag „a projekt várható megtérülésével megegyező összeget” fektetett be (az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozat 161. pontja).

(141)

Belgium mindazonáltal elismeri, hogy a Bain-jelentés szerint a szén-dioxid kvóták értékének beszámítása miatt szükséges volt, hogy az erőmű nagyon hamar – vagyis 2009 folyamán mindenképpen – üzembe lépjen. Ha a projekt valamilyen oknál fogva késedelmet szenved, akkor nem tudja többé kihasználni a rendelkezésre álló szén-dioxid-kibocsátási kvóták felvételének lehetőségét.

(142)

Két évvel e megbeszélések után, 2008 júniusában a Duferco Diversification [30–37] millió EUR-ért eladja a Marcinelle Energie projekt 80 %-át az ENEL olasz villamosenergia-szolgáltatónak. Az értékesítés eladási opcióval egészül ki, amely szerint a Duferco Diversification a fennmaradó részesedését ([…]) az erőmű üzembe helyezése után egy évvel továbbértékesítheti az ENEL-nek […] millió EUR, plusz az önköltségi áron történő szállításról szóló megállapodásból származó esetleges veszteségek ellenértékéért.

(143)

A villamosenergia-piaci konjunktúra azonban 2010-től hirtelen romlásnak indult, így a CCGT-erőművek nyereségessége drasztikusan visszaesett. Ez nem akadályozta meg az erőmű 2012. március 31-i üzembe helyezését.

(144)

Következésképpen a (Duferco Belgiummá alakult) Duferco Diversification 2013 elején […] millió EUR-ért, valamint az önköltségi áron történő szállításról szóló megállapodásból származó veszteségek ellentételezéseként kifizetett […] millió EUR-ért, a gázár-visszatérítés címén járó […] millió EUR-ért és (további pontosítás nélkül) az „átértékelések és különböző érdekek” fejében kifizetett […] millió EUR-ért élt kilépési jogával.

(145)

A Marcinelle Energie projektet végül tehát összesen [70–78] millió EUR-ért ruházták át. Ebből az összegből azonban, ahogy azt Belgium pontosítja, le kell vonni a 2006 és 2013 közötti beruházásokat ([…] millió EUR) és a veszteségeket ([…] millió EUR): így [40–46] millió EUR nem diszkontált nettó nyereséget kapunk.

(146)

Ezek az eredmények elmaradnak a 2006-ban felvázolt tervektől. Belgium ezt a gázpiac 2010-től kezdődő visszaesésével magyarázza, és megjegyzi, hogy az ENEL-csoport is veszteséget szenvedett ebben a projektben.

(147)

Az említett négy elem alapján az FSIH és a Duferco csoport 2006-ban úgy állapodott meg, hogy a Duferco Diversification értéke […] millió EUR és […] millió EUR között van. A megállapított érték végül […] millió EUR lett, amelynek felét az FSIH fizeti be.

(148)

Belgium érvelése szerint ez a DSIH-be irányuló befektetés pari passu befektetésnek tekintendő, vagyis ugyanolyan feltételek vonatkoznak a Duferco Développement-ra is. Mivel az FSIH és a Duferco Développement ugyanakkora összeget fizetett be, azonos érdekekkel rendelkezik, és ugyanolyan kockázatokat vállal. Belgium ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a DSIH társaság az FSIH befektetését megelőzően nem tartozott a Duferco csoporthoz, mivel azt („[…]” néven) egy harmadik fél alapította 2006. november 29-én, majd 2006 decemberében átruházta azt az FSIH-re és a Duferco Développement-ra, amelyek közös befektetéseik különleges célú gazdasági egységeként kívánták hasznosítani azt. Mindezen különböző okok miatt az FSIH intervenciója összhangban van a piacgazdasági magánbefektető elvével.

(149)

Emlékeztetőül, a DSIH 2011. július 8-án ugyanekkora összegért, azaz […] millió EUR-ért eladta a Duferco Diversification-ban meglévő részesedését a DLP-nek. A DLP azonban nem fizette ki ezt az összeget, és a Duferco Diversification mérlegében fennmaradt egy, a DLP-vel szembeni […] millió EUR összegű követelés.

(150)

[A Duferco csoport akkori anyavállalatának] nyújtott kölcsön tekintetében Belgium cáfolja, hogy annak bármilyen támogatástartalma lett volna. Belgium emlékeztet arra, hogy [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] különböző leányvállalatai által felvett bankkölcsönök átlagos változó kamatlába 2009-ben [1,1–1,55] % volt, ami alacsonyabb, mint a vizsgált kölcsönök kamatlába.

(151)

Belgium szerint ez az összehasonlítás helyénvaló, mivel a kamat kiszámításához figyelembe vett kölcsönök valóban összehasonlíthatók az FSIH által nyújtott kölcsönnel. Belgium ebben a kérdésben szembehelyezkedik a Bizottsággal, amely ezeket a kölcsönöket nem találta megfelelőnek egy összehasonlító elemzéshez.

(152)

Belgium szerint a Bizottság tévesen vesz figyelembe olyan kritériumokat, mint a kölcsön lejárati ideje, a kölcsönzött összeg vagy a kölcsön jellege annak eldöntéséhez, hogy a magánkölcsönök összehasonlíthatók-e az FSIH kölcsöneivel. Ez az eljárás ellentétes a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közlemény (a továbbiakban: a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény) (12) rendelkezéseivel, mivel a közlemény kifejezetten kimondja, hogy „a különbözet lényegében független a kölcsön lejárati idejétől”.

(153)

Belgium az egyfelől a lejárati idő, az összeg és a jelleg, másfelől a különbözet közötti összefüggés hiányát a kereskedelmi bankok által a Duferco-nak nyújtott kölcsönök elemzésével illusztrálja. A legnagyobb összegű bankkölcsönök kamatlábai [0,9–1,35] % és [1,7–2,2] % között változnak, és gyakran alacsonyabbak a kis összegű bankkölcsönök kamatlábainál (akár [2,25–2,75] % egy […] millió EUR kölcsön esetén vagy akár [2,3–2,75] % egy […] millió EUR kölcsön esetén). A működőtőke-hitelek kamatlábai [0,75–1,15] % és [2,75–3,25] % között változnak, míg a beruházási kiadásokra nyújtott hitelek („CAPEX”) kamatlábai [1,5–2] % és [2,75–3,25] % között változnak.

(154)

Belgium szerint egyébként ahhoz, hogy egy állami kölcsön nyújtásánál ki lehessen zárni minden támogatástartalmat, egyáltalán nem szükséges azt bizonyítani, hogy létezik az állami kölcsönnel minden szempontból megegyező banki magánkölcsön. Sem az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályozás, sem az ítélkezési gyakorlat nem írja elő, hogy a támogatástartalom kizárása érdekében az állami támogatásoknak a magánkölcsönökkel megegyezőeknek kell lenniük a kölcsön lejárati ideje, összege és jellege tekintetében.

(155)

[A Duferco csoport akkori anyavállalatának] minősítését illetően Belgium a pénzintézetek által a Duferco-nak nyújtott különböző hitelek kamatlábaiból azt a következtetést vonja le, hogy a Duferco AAA-minősítésre tarthat igényt. Belgium e téren a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény által a magas szintű biztosítékkal rendelkező, A–AAA minősítésű vállalkozásoknak megfeleltetett 2009. évi kamatlábakra támaszkodik: ez 2009 szeptemberében 2,37 %, 2009 decemberében 2,05 % volt.

(156)

Belgium végül azzal érvel, hogy az FSIH által nyújtott kölcsönhöz kapcsolódó biztosítékok a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közleményben foglaltakhoz képest rendkívül magas szintűek. A DPH nagyon erős pénzügyi stabilitásából következik, hogy a részvényeinek 15 %-ára bejegyzett zálogjog kiváló biztosíték. Ezenkívül az SIF irányításában bekövetkező változás esetén lehetőleg a kölcsön visszafizetésére fordítandó […] millió EUR követelés csaknem biztos jellege nagy stabilitást nyújtott e biztosítéknak.

(157)

Az SIF-nek nyújtott kölcsönök tekintetében az összehasonlítás Belgium szerint azt mutatja, hogy ez esetben is csak nagyon korlátozott összefüggés van a Bizottság által felsorolt kritériumok (lejárat, összeg és jelleg) és e kölcsönök kamatlábai között.

(158)

Az összehasonlításból az is kiderül, hogy az FSIH-kölcsön díja hasonló a magán pénzintézetek által az SIF-nek nyújtott különböző kölcsönök díjához. 1,99 %-os kamatlábával az FSIH-kölcsön díja valójában kissé magasabb az SIF csoportnak nyújtott kölcsönök átlagos kamatlábánál, amely [1,65–2,15] %.

(159)

Ha kizárólag az SIF által felvett hosszú távú kölcsönöket vesszük figyelembe, akkor a kamattartomány az [1,65–2,15] %-os átlagnál is alacsonyabb, azaz [1–1,5] % és [1,65–2,15] % közötti.

(160)

Belgium szerint mivel az SIF-nek nyújtott kölcsön mögött nincs biztosíték, ezt a tartományt [20–60] bázispontos kamatfelárral kell növelni. Ezt a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény szerinti „kiváló” minősítés indokolja, amelyre az SIF igényt tarthat. A felárral együtt a kamattartomány [1,5–2] % és […] % közötti, és az FSIH által nyújtott kölcsön kamatlába éppen ezen a tartományon belül van.

(161)

Állami vagy európai minősítés híján Belgium az SIF „kiváló” minősítését azzal indokolja, hogy a magán pénzintézetek által alkalmazott kamatlábak megfelelnek a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény által a pénzügyi szempontból stabil (AAA–A minősítésű) vállalkozások számára megállapított kamatlábaknak (vagy alacsonyabbak azoknál).

(162)

Belgium szerint az FSIH befektetése a DLP-be a DII befektetésével azonos feltételek mellett történt, mivel i. a magánpartner és az állami partner által befektetett összegek gyakorlatilag megegyeznek, ii. a DLP e befektetés előtt nem tartozott a Duferco csoporthoz, hanem kimondottan azért jött létre, hogy különleges gazdasági egységként fogadja az FSIH, illetve a DII befektetését, és iii. a befektetések célja nem a már a Duferco csoporthoz tartozó eszközök (hanem az SIF-hez tartozó eszközök) megvásárlása volt.

(163)

Belgium jelzi, hogy az a tény, hogy az FSIH befektetése kezdetben átváltható kölcsön formáját öltötte (és azt hamar át is váltották), nem bír jelentőséggel. Az átváltható kölcsön folyósításának napján ugyanis az FSIH és a DII egy időben részvényesi megállapodást kötött, amely révén kötelezettséget vállaltak a DLP tőkéjének 70 millió, illetve 101 millió EUR-val való megemelésére. A 30 millió EUR kölcsönt tehát az FSIH és a DII által pari passu elhatározott 201 millió EUR tőkeemelés részeként kell vizsgálni.

(164)

A DLLPL-részvények megvásárlásával kapcsolatban Belgium emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a Vallon Régió a SOGEPA révén 1999 óta a DLL részvényese volt, és ennélfogva nagyon jól ismerte a társaság tevékenységét és pénzügyi helyzetét. Ez magyarázhatja, hogy a DLP DLLPL-be irányuló befektetése keretében a felek nem tartották szükségesnek, hogy szabályszerű üzleti tervet készítsenek. Az FSIH tökéletesen ismerte a megvásárolt vállalatot. Továbbá, Belgium szerint az FSIH befektetése idején biztos lehetett abban, hogy az üzleti terv körültekintő módon készült, mivel a prognózis tökéletesen összhangban volt a már rendelkezésre álló valós számadatokkal. Ugyanez a helyzet a Duferco Trebos esetében.

(165)

A Duferco La Louvière Sales készleteinek megvételével kapcsolatban Belgium azt állítja, hogy bár helytálló, hogy az FSIH és a DII DLP-be irányuló befektetései lehetővé tették, hogy ez utóbbi megvásároljon egy [50–70] millió EUR értékű, jelentős termékkészletet (2011. június 30-i adásvételi szerződés), fontos hangsúlyozni, hogy e termékek eladója egyáltalán nem a „Duferco egy másik társasága” volt. Valóban, a Duferco La Louvière Sales abban az időben az SIF által irányított társaság volt, és jelenleg is az. Tárgyalásokat követően a készleteket könyv szerinti értékükön visszavették, valós értékük viszont annál jóval magasabb volt.

(166)

Ami a DLLPL-be irányuló [30–40] millió EUR összegű befektetést illeti, különböző projektekhez vagy befektetési forgatókönyvekhez külön üzleti tervek készültek volna. A felek végül egy, a DLLPL-be irányuló [30–40] millió EUR összegű befektetés mellett döntöttek. Ehhez a befektetéshez csak egy üzleti terv készült, amelyet Belgium benyújtott a Bizottságnak. A Belgium által említett többi üzleti terv tárgytalanná vált, mivel a felek végül elvetették a tervbe vett projekteket vagy forgatókönyveket.

(167)

Elöljáróban célszerű megjegyezni, hogy a(z) […], a Duferco csoport holdingtársasága, a(z) […], valamint a(z) […] és […] társaságok, a DPH volt anyavállalatai helyébe lépett.

(168)

A(z) […] először is hangsúlyozza, hogy tökéletesen egyetért Belgium észrevételeivel.

(169)

A(z) […] ezután rátér az FSIH Duferco US-be irányuló befektetéseinek indítékaira. A Farrellben való részesedésszerzés az FSIH azon szándékával függhetett össze, hogy irányítása alatt tartsa a telephelyet, hogy a Duferco ne engedje át a belga telephelyet az amerikai telephely javára. A Vallon Régió célja az lehetett, hogy megvédje magát azzal a kockázattal szemben, hogy a Duferco-n belüli, potenciálisan eltérő érdekeket esetleg a kárára használják fel. Az FSIH Farrellbe irányuló befektetése ezenkívül a belga és az amerikai termelési telephely közötti közeledés elősegítését szolgálta, azzal a céllal, hogy optimalizálja a telephelyek közötti információcserét és lehetséges szinergiákat.

(170)

A(z) […] fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az FSIH kivonulási kezdeményezése a Duferco-ra vezethető vissza. 2006 februárjában a Duferco szándéknyilatkozatot írt alá az NLMK-val az SIF-ben meglévő részesedése 50 %-ának ez utóbbi javára történő átruházása céljából. Ennek egyik előfeltétele azonban az volt, hogy a Duferco US valamennyi részvénye az SIF tulajdonában legyen, ami következésképpen magával vonta az FSIH tulajdonában lévő részvények visszavásárlását. A Duferco ezért felvetette az FSIH-nek a vételi opció lehetőségét, hogy ezzel teljesíthesse az NLMK által támasztott követelményeket, ugyanakkor, tekintettel az ügylet megvalósulása körüli akkori bizonytalanságra, megőrizhesse a szükséges rugalmasságot. A Duferco visszavásárlási ajánlata ugyanakkor azzal összefüggésben is előnyösnek ígérkezett, hogy 2006 végére várták az acélipari ciklus végét, ami a befektetést kevésbé vonzóvá tette.

(171)

A(z) […] megerősíti Belgium észrevételeit, melyek szerint a részesedést szerezni kívánó esetleges szereplők előzetes versenyeztetése, tekintettel az átruházás tárgyára – egy magántársaságon belüli kisebbségi részesedés eladása egy nem integrált termelési telephely értékesítése céljából – nem volt helyénvaló. Még ha a helyzet nem is tett szükségessé előzetes versenyeztetést, a(z) […] fenntartja, hogy az átruházás ennek ellenére piaci áron valósult meg.

(172)

A(z) […] emlékeztet arra, hogy a Duferco US funkcionális pénzneme az amerikai dollár. Következésképpen – az FSIH belső szükségleteitől eltekintve – nem helyénvaló, hogy a vételárat euróban fizették meg.

(173)

A Vallon Régió által végrehajtott értékbecslések kiegészítése érdekében a(z) […] megbízást adott a KPMG-nek, hogy valós érték módszerrel határozza meg az FSIH Duferco US-en belüli 49,9 %-nyi részesedésének 2006. június 14-i értékét, mely dátum a vételi opció átadásának napja.

(174)

A KPMG úgy vélte, hogy az FSIH Duferco US-en belüli részesedését irányítási jogot nem biztosító, nem forgalomképes részesedésként kell felértékelni, a kapott értéket azonban irányítási felárral kell kiegészíteni, mivel a 2003. április 9-i. részvényesi megállapodás az FSIH-nek a kisebbségi részvényesek befolyását meghaladó, jelentős befolyást biztosított a Duferco US-en belül.

(175)

A KPMG megjegyzi, hogy az acélipari ciklusok időtartama általában három és hét év között változik. A KPMG megállapítja, hogy még ha az acélipar jól is teljesített 2006-ban, a mutatók nyilvánvalóvá tették, hogy a nemzeti autóipar gyengesége és a nem lakás célú ingatlanok építése területén várható esetleges piaci korrekció miatt komoly kockázatokkal kell szembenézni.

(176)

Alapvetően három- és ötéves ciklusokból kiindulva, valamint az összehasonlítható társaságoktól származó EBITDA-k szorzóján alapuló értékelést alkalmazva a KPMG a Duferco US-en belüli 49,9 %-os részesedés 2006. június 14-i valós értékét […] millió USD-ra becsülte.

(177)

A(z) […] ezután kifejti véleményét azzal kapcsolatban, hogy a Duferco US értékének megállapításához figyelembe kell-e venni a saját tőke értékét. A társaság megerősíti, hogy a saját tőkén alapuló – az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatban előrevetített – értékmegállapítás nem a legmegfelelőbb. A(z) […] azonban rámutat arra, hogy még ha figyelembe kívánják is venni a saját tőkét, akkor is az lenne a végkövetkeztetés, hogy az ügylet piaci áron valósult meg. Ennek bizonyítására a(z) […] felhívja a Bizottság figyelmét egy általa ezzel összehasonlíthatónak tartott ügyletre, az SIF-en belüli 50 %-os részesedés NLMK-ra való átruházására (amely az SIF legalább egy részvényére vonatkozó, feltétel nélküli vételi opcióval egészült ki). Az ebben a 2006-os ügyletben megállapított ár a társaság saját tőkéje egy bizonyos többszörösének felel meg, amely gyakorlatilag megegyezik az FSIH Duferco US-en belüli részesedésének átruházása által képviselt saját tőke többszörösével (mindkét esetben egy 2-höz közeli szorzóról van szó). Mivel semmi nem utal arra, hogy az SIF-fel kapcsolatos ügylet nem piaci feltételek mellett valósult volna meg, ez az összehasonlítás megerősíti, hogy a saját tőke figyelembevételével is arra a megállapításra lehetne jutni, hogy az ügyletre piaci áron került sor.

(178)

A vételi opció időtartamával kapcsolatban a(z) […] úgy ítéli meg, hogy az a Duferco által az SIF 50 %-os tőkerésze NLMK-nak történő esetleges átruházásáról szóló egyidejű tárgyalással függ össze. Az NLMK köteles volt a szándéknyilatkozat aláírását követő tíz napon belül elkészíteni a részvényátruházási megállapodás és a részvényesi megállapodás első tervezetét. Maga a szándéknyilatkozat is legkésőbb 2006. október 1-jéig maradt hatályban. A Duferco szándéka tehát az volt, hogy a vételi opció FSIH általi megadását követő hetek vagy hónapok során érvényesíthesse azt. Nincs tehát valódi oka annak, hogy a felek úgy állapodtak meg, hogy az opció lejárata 2015. december 31.

(179)

A KPMG megállapította a Duferco-nak 2006 júniusában adott vételi opció valós értékét. A KPMG egyetért a Duferco álláspontjával, amely szerint figyelembe kell venni az opció időtartamát („várható időtartamát”, azaz négy hónapot), lévén, hogy az opció nem volt sem átruházható, sem átadható, ami jelentősen csökkentette értékét. A KPMG becslése szerint a vételi opció valós értéke […] millió USD.

(180)

A szerződés szerinti időtartam alapján a valós érték elérné a(z) […] millió USD-t. Az FSIH Duferco US-en belüli részesedésének valós értékét ezzel az összeggel kiegészítve az átruházási ár […] millió USD lenne, mely összeg jóval kisebb [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] kifizetett árnál.

(181)

A(z) […] szerint az FSIH DPH-be történt befektetése kettős célt szolgál: egyrészt tőkerészesedés megszerzését, képviseletet az igazgatótanácsban és a stratégiai információkhoz és dokumentumokhoz való hozzáférést, másrészt egy kedvező és biztonságos hozam elérését (elsőbbségi osztalék).

(182)

Az FSIH DPH-ből való kivonulásának fő oka a belga gyártó telephelyek NLMK-ra történő átruházása. A Duferco ezzel elveszíti stratégiai partner szerepét a Vallon Régióban, és a Clabecq-i és a La Louvière-i gyártó telephelyeket többé nem érinthetik közvetlenül a Duferco kereskedelmi divíziójának döntései.

(183)

A(z) […] megjegyzi, hogy a DPH funkcionális pénznemként amerikai dollárt használó társaság, így az e társaságba irányuló valamennyi befektetés nyereségét amerikai dollárban kell megállapítani. Eszerint az FSIH DPH-be történt befektetéseinek hozama évi 8,81 % volt.

(184)

A(z) […] megbízást adott a KPMG-nek arra, hogy elemezze az Ernst & Young által 2006 márciusában elkészített értékmegállapítást. Az értékelési módszereket illetően a KPMG megjegyzi, hogy az Ernst & Young az értékmegállapításhoz nem határozza meg az érték fajtáját (piaci érték, beruházási érték vagy valós érték). Az Ernst & Young alapvetően az összehasonlítható társaságokon alapuló piaci megközelítést alkalmazta. A KPMG az összehasonlítható társaságok vizsgálatán alapuló módszert nem részesíti előnyben az összehasonlítható ügyleteken alapuló módszerrel szemben. A KPMG nem a nettó eszközértékből indulna ki, mivel az a módszer figyelmen kívül hagyja a jövőbeni nyereségeket, valamint a működési kockázatokat.

(185)

A KPMG megállapítja, hogy az acélipar ciklikusságával kapcsolatos elemzése alapján a DPH értékének megállapításához négy és hat év közötti periódusokat kell figyelembe venni, és ezeken belül minden egyes évet azonos súllyal kell számításba venni. A KPMG egyetért a felek elemzésével, amelynek lényege, hogy a DPH értékének megállapításához – az acélipar ciklikusságának megfelelő megjelenítése és az egyes évekre vonatkozó azonos súlyozás alkalmazása érdekében – figyelembe veszi a 2001-es és a 2002-es évet.

(186)

A KPMG megerősíti az Ernst & Young által a DPH értékének megállapításakor a nem ismétlődő eseményekre tekintettel alkalmazott kiigazítások helyénvalóságát és mértékét. A KPMG a 2001-es és 2002-es évekre vonatkozóan szintén alkalmazott kiigazításokat, amelyeket az Ernst & Young nem vett figyelembe.

(187)

A KPMG megvizsgálta az Ernst & Young által kiválasztott összehasonlítható társaságok listáját. A KPMG-nek az Ernst & Young által használt adatbankban (Bloomberg) nem sikerült megtalálnia az Ernst & Young 2006. évi jelentésében előforduló bizonyos szorzókat. Továbbá, a KPMG úgy ítélte meg, hogy az összehasonlítható társaságok Ernst & Young által közölt listájából célszerű kivenni bizonyos társaságokat. A KPMG összeállította az összehasonlítható társaságokat tartalmazó saját listáját, amely alapján a 2003–2006 közötti évek ár-nyereség arányainak középértékei alacsonyabbak az Ernst & Young által megállapítottaknál.

(188)

A KPMG nem tudott elegendő számú, kizárólag az acélkereskedelem területén tevékenykedő, tőzsdén jegyzett társaságot figyelembe venni. A kereskedelmi divíziótól elkülönülő értékmegállapítás nem lehetséges. A KPMG mindazonáltal azt állítja, hogy helyénvaló lett volna külön-külön megállapítani a kereskedelmi tevékenységek és a termelési tevékenységek értékét. A nagyobb kockázattal járó és ingadozóbb eredményeket hozó kereskedelmi tevékenységek magasabb hozamot biztosítanának a befektetőknek, amiből az következik, hogy a tevékenységek megállapított értéke alacsonyabb lenne. Ezért a kereskedelmi tevékenység tekintetében alacsonyabb szorzót kellene megállapítani. A(z) […] úgy véli, hogy helyénvaló itt a(z) […] 50 %-ának 2003. szeptemberi átruházására hivatkozni, ahol a megállapodás szerinti ár a saját tőke értékéhez közeli volt.

(189)

A mérlegen kívüli elemeket illetően a KPMG megerősíti, hogy egy társaság saját tőkéjének összegét ki kell igazítani oly módon, hogy az tükrözze a mérlegen kívüli kötelezettségeket, amennyiben azok nem ismétlődők. Az Ernst & Younggal ellentétben a KPMG úgy véli, hogy a társaság saját tőkéjének becsült értékéből csak ezeket az elemeket kell levonni, bármelyik értékmegállapítási módszert alkalmazzák is.

(190)

Két mérlegen kívüli elem tekintetében a KPMG célszerűnek tartotta az Ernst & Young által alkalmazott kiigazító összeg felülvizsgálatát. Ezek az elemek a „francia és belga biztosítékok”, amelyek 2006. évi értékét az Ernst & Young […] millió USD-ra becsülte, míg a KPMG szerint azok értéke […] millió USD volt. E garanciák kiigazítására a bennük foglalt kockázatok alapján került sor. A teljes összeg ebből kifolyólag […] millió USD, szemben az Ernst & Young által megállapított […] millió USD-ral.

(191)

A KPMG megerősíti az Ernst & Young által a nem likvid jelleg miatt alkalmazott (30 %-os) haircut helyénvalóságát és mértékét. Az összehasonlítható ügyleteken alapuló értékbecslés keretében alkalmazott 12 %-os levonás szintén helyénvaló.

(192)

A KPMG úgy vélte, hogy az összehasonlítható társaságokon alapuló értékelés esetében helyénvaló volt 5 %-os irányítási felárat alkalmazni, mivel ez a módszer a kisebbségi részesedésnek megfelelő értékmegállapítást eredményez, míg az FSIH a részesedése révén jelentős befolyást gyakorolhatott a DPH-re. A KPMG úgy véli, hogy az összehasonlítható ügyleteken alapuló értékmegállapítás esetén 20 %-os haircutot kellene alkalmazni, mivel ez a módszer az érték megállapításakor irányító részesedést vesz számításba.

(193)

A KPMG megjegyzi, hogy az elsőbbségi részvény hozamát illetően az Ernst & Young az elsőbbségi osztalékok 2006–2012 közötti időszakra vonatkozó értékbecslése során tévedett, amikor 4 millió USD évi osztalékkal számolt 4 millió EUR helyett. A KPMG úgy véli továbbá, hogy az Ernst & Young által a nemfizetés kockázatával összefüggésben alkalmazott levonás mértéke (6,2 %) a meghatározott elfogadható tartományon belül, 1,8 % és 16,4 % között van. A felek által alkalmazott 14 %-os levonás szintén elfogadhatónak tekinthető, mivel a meghatározott értéktartományon belül van.

(194)

A fenti kiigazításokból következik, hogy a DPH-ben való részesedés értéke […] millió USD és […] millió USD között változik, vagyis középértéke […] millió EUR, amely érték összhangban van a 2006. júniusi […] millió EUR átruházási árral. A(z) […] ebből azt a következtetést vonja le, hogy semmiképpen sincs szó [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságnak] juttatott állami támogatásról.

(195)

A DSIH megerősíti a Belgium által az FSIH befektetése pari passu jellegének védelme érdekében felsorolt érveket. A DSIH azt állítja, hogy a művelettel kapcsolatos feltételek azonosak voltak a Duferco Développement és az FSIH számára. A két részvényes együttesen elfogadta, hogy a DSIH-be történő befektetéssel új kockázatot vállal a Duferco Diversification diverzifikációs projektjeinek megvalósítása érdekében. A két részvényes között a tőkerészesedésük alapján arányosan oszlanak meg az esetleges osztalékok és a közös leányvállalataik által végrehajtott projektek pénzügyi hatásai. A DSIH szerint a Duferco Développement magánbefektetése valódi gazdasági jelentőséggel bír, és a befektetés összege megegyezik az FSIH által befektetett összeggel.

(196)

A DSIH azt állítja, hogy az egyidejű befektetések előtt nem tartozott a Duferco Développement-hoz. A DSIH a szóban forgó befektetések előtt kevés idővel (2006. november 29-én) egy harmadik fél által létrehozott társaság, amelyet ezután a két partner megvásárolt, hogy végrehajthassa befektetéseit. Ugyancsak a DSIH szerint a DSIH által megvásárolt projektek az FSIH befektetése előtt szintén nem tartoztak a Duferco csoporthoz, jóllehet a tervezési szakaszban az SIF égisze alatt folytak.

(197)

A DSIH a(z) […] projekt kapcsán leszögezi, hogy a Vallon Régió a SOGEPA révén tökéletesen ismerte a(z) […] telephely helyzetét, mivel a Duferco csoport mellett közreműködött az akkor csődben lévő […] újjáélesztésében. A Vallon Régió ily módon a(z) […] részvényese volt, és több tisztséget betöltött e társaság igazgatótanácsában. A Vallon Régió emellett annak kezdetétől fogva részt vett a(z) […] projektben, és hozzáférése volt a projektindítás keretében rendelkezésre álló valamennyi információhoz, mégpedig pontosan ugyanazokhoz, amelyek a magánbefektetők rendelkezésére álltak.

(198)

A DSIH a projekt egy utólagos értékelésére támaszkodik, amely igazolta a projektre vonatkozó eredeti értékmegállapítást, és igen kedvező nyereségességre engedett következtetni.

(199)

A Marcinelle projekt vonatkozásában a DSIH azt állítja, hogy a vártnál alacsonyabb megtérülés nem a partnerek túl magas összegű befektetéseinek tulajdonítható, hanem a felek szándékától független tényezőknek. Először is, a Bizottság 2008 januárjában a szén-dioxid-kibocsátási kvóták ingyenes kiadásának megszüntetésére vonatkozó javaslatot terjesztett elő, ami jelentősen befolyásolta a projektnek az ENEL-lel folytatott tárgyalások lezárása előtt megállapított értékét. Másodszor, a villamosenergia-piacon 2010-ben igen negatív és előreláthatatlan fordulat következett be, és a villamos energia, a gáz és a szén-dioxid ára kedvezőtlenül alakult.

(200)

A Duferco Diversification azzal, hogy közvetlenül a kedvezőtlen fordulat előtt eladta a Marcinelle Energie-t, jól jött ki a válságból. A vállalat ésszerű áron ruházta át a Marcinelle Energie 80 %-át, és az ENEL-lel kötött megállapodás szerinti eladási opció révén sikeresen biztonságba helyezte a fennmaradó részt, […]-t.

(201)

A(z) […] megjegyzi, hogy a piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazása érdekében különböző elemeket kell megvizsgálni, alapvetően az alkalmazandó kamatlábat és a kölcsön garantálásához szükséges biztosítékokat.

(202)

A biztosítékokat illetően a(z) […] emlékeztet arra, hogy a Duferco nagyon stabil pénzügyi helyzetben volt, amit a pénzintézetek által a Duferco csoportnak nyújtott hitelek feltételei bizonyítanak, többek között a Bizottság által megállapított referencia-kamatlábak alapján AAA minősítésűnek tekintendő vállalatoknak nyújtottakhoz hasonló kamatlábak. Ezenkívül [a Duferco csoport akkori anyavállalata] a DII SIF-ben meglévő részesedése NLMK-nak történő jövőbeni eladásából származó összegeket köteles volt lehetőleg az FSIH-tól kapott kölcsön lejárat előtti törlesztésére fordítani. Az NLMK-val szembeni jövőbeni, de majdnem bizonyos, […] millió USD összegű követelés likvid és könnyen érvényesíthető garanciát jelentett. A kölcsön így egy jövőbeni követelés előlegének felelt meg. Az FSIH ezenkívül rendelkezett a DPH – egy pénzügyileg nagyon stabil (2009-ig veszteség nélkül működő) társaság – részvényeinek 15 %-ára bejegyzett zálogjoggal, melynek értéke megközelítőleg […] millió USD volt. Végül, a 12 hónapos Euribor referencia-kamatláb 12 hónapos időszakonként igen stabil kamatlábat biztosított, ami válság és kamatcsökkenés idején vonzó jellemző. Tekintettel a fenti biztosítékokra, az FSIH kockázata minimális volt.

(203)

A magánbankok által a Duferco csoport esetében alkalmazott kamatlábak [0,65–1,15] % és [2,75–3,25] % között változtak és mértékük átlagosan [1,1–1,55] % volt, vagyis teljesen összhangban voltak az FSIH kamatlábaival. A(z) […] úgy véli, hogy az összehasonlításból nem lehet kizárni a nem pontosan azonos lejáratú, összegű és jellegű, vagy az eltérő alapkamatú kölcsönöket. Kizárólag a biztosítékokat és az alkalmazott kamatlábat kell figyelembe venni.

(204)

A Belgium által bemutatott kölcsönök összegei általában alacsonyabbak az FSIH-kölcsön összegeinél, mivel Belgium csak az euróban jegyzett kölcsönöket mutatta be, amelyek a teljes összegnek csak egy kis részét tették ki. A(z) […] a több pénznemben nyújtott kölcsönöket vizsgálta, amelyek jóval nagyobb összegeket képviselnek. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a Duferco nagyon magas összegű hitelkeretekhez jutott hozzá, és hogy bizonyos kölcsönök hosszú (tízéves) lejáratúak voltak. A kölcsönök kamatlábai [0,5–1] % és [2,2–2,65] % között változtak, súlyozott átlaguk pedig [1,6–2,05] % volt.

(205)

A(z) […] tehát arra a következtetésre jut, hogy tekintettel az FSIH rendelkezésére álló stabil biztosítékokra, az alkalmazandó kamatlábak tökéletesen megfelelnek a piaci kamatlábaknak.

(206)

A DLP szerint a felek kezdettől fogva azzal számoltak, hogy a 30 millió EUR kölcsön rövid időn belül átváltható lesz, ami 2011 szeptemberében meg is történt. Az FSIH eredeti szándéka az volt, hogy 100 millió EUR tőkebefektetést hajt végre. A DLP úgy véli, hogy az átváltható kölcsönt a tőkeinjekcióval együtt kell vizsgálni, és ekként kell kezelni.

(207)

A DLP azt állítja, hogy a DII és az FSIH befektetései egyidejűek voltak, mivel a DII 2011. július 7-én, vagyis néhány nappal az FSIH részéről történt tőkeemelés előtt és az átváltható kölcsön folyósítása után hajtott végre tőkeemelést a DLP-ben. A DLP ezenkívül azt állítja, hogy az ügylet feltételei azonosak, mivel a két partner szinte megegyező összegeket fektetett be. Így tehát azonos feltételek mellett végrehajtott befektetésekről van szó, mivel az FSIH és a DII ugyanolyan kockázatot vállalt, és az osztalékokból és leányvállalatuk érékének növekedéséből arányos módon részesült.

(208)

A DLP állítása szerint a társaság az FSIH befektetésének idején nem a Duferco csoporthoz tartozott, hanem egy újonnan alapított társaság volt, amely pontosan abból a célból jött létre, hogy fogadja a két partner közös befektetéseit. Az a tény, hogy ezek a befektetések részben az SIF eszközeinek megvásárlását szolgálták, nem bír jelentőséggel, mivel az átruházási ár szakértői jelentéseken alapult. Következésképpen a DLP arra a megállapításra jut, hogy az FSIH DLP-be irányuló befektetése ugyanolyan feltételek mellett – pari passu – történt, mint a DII befektetése.

(209)

A DLP emlékeztet továbbá arra, hogy a SOGEPA 1999 óta a DLL részvényese volt, ezért – a hosszú acéltermékek gyártásával foglalkozó üzletág vonatkozásában – mélyrehatóan ismerte a társaság tevékenységeit és pénzügyi helyzetét. A Vallon Régió a SOGEPA révén mélyrehatóan ismerte a piaci feltételeket, a termelési telephelyeket és azok környezetét. A DLL emellett rámutat arra, hogy a Duferco Trebos és a DLLPL társaság számára csak egy üzleti terv készült. Az FSIH tehát a helyzet teljes körű ismeretében tudta meghozni döntését, és ugyanannyi információval rendelkezett, mint amennyit egy magánbefektető egy hasonló helyzetben igényelt volna.

(210)

A DLP szerint a pénzügyi eredmények alapján a három hónap elteltével kimutatott EBITDA összhangban volt a hat hónapos időszakra szóló üzleti tervben szereplő EBITDA-val. Befektetése idején tehát az FSIH biztos lehetett abban, hogy az üzleti terv körültekintő módon készült.

(211)

A Bizottság megállapítja, hogy az SIF észrevételei csak arra az intézkedésre vonatkoznak, amelynek kedvezményezettje, azaz az 5. intézkedésre.

(212)

Az SIF úgy véli, hogy pénzügyi helyzete a kölcsön nyújtása idején stabil volt, és hogy a kölcsönmegállapodás megkötésekor meglévő biztosítékok bőségesen elegendőek voltak az FSIH-kölcsön teljes összegének törlesztéséhez. Ezenkívül, ugyancsak az SIF szerint, a kölcsönügylet jövedelmezőségét illetően az FSIH-nek semmilyen kétsége nem volt, tekintettel az SIF által folytatott befektetési és fejlesztési politikára. Az SIF belgiumi telephelyekre, különösen pedig a 2007–2010 közötti időszakra vonatkozó üzleti terve nagyléptékű beruházási projekteket tartalmazott, amelyek jelentős fejlesztési kilátásokkal kecsegtettek a csoport számára Belgiumban.

(213)

Az SIF ezenkívül úgy véli, hogy az FSIH kölcsönügyletéhez kapcsolódó kockázatelemzés során figyelembe vették, hogy az SIF az acélipari ágazat két nagy szereplőjéhez tartozik. Az NLMK az irányításban bekövetkező változás esetére garanciát nyújtott az FSIH számára. Azzal, hogy 75 millió EUR kölcsönt nyújtott az SFI-nek 2,05 % kamatláb (75 bázispontos kamatfelár) mellett, amikor a Belga Nemzeti Bank új hitelekre vonatkozó kamatlába 1,63 % volt, az FSIH kockázatvállalása nem volt túlzott ahhoz képest, amelyet egy magánbefektető vállalt volna.

(214)

Az SIF emlékeztet arra, hogy a piacgazdasági magánbefektető kritériumának alkalmazása egyáltalán nem teszi szükségessé, hogy az FSIH által nyújtott kölcsönt összehasonlítsák az azzal minden szempontból megegyező kölcsönökkel. Az SIF megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság leszögezi, hogy figyelembe kell venni az érintett gazdasági szereplő típusát, az ügylet jellegét és az érintett piacokat. Ennek értelmében a Duferco Clabecq-nek, az SIF egyik leányvállalatának nyújtott két magánkölcsönt az FSIH által nyújtott kölcsönnel való összehasonlításhoz figyelembe kell venni. Ezeknek a kölcsönöknek az elemzése kimutatná, hogy abban az időszakban, amikor az FSIH a kölcsönt nyújtotta, az SIF-nek módjában állt hitelhez jutni magán pénzintézetektől, és hogy az FSIH által nyújtott kölcsön feltételei nem különböznek jelentősen a piaci feltételektől. A hitelintézetek által e két kölcsön esetében alkalmazott kamatlábak – [1–1,5] % (Sumitomo-kölcsön) és [1,2–1,7] % (Rabobank-kölcsön) – alacsonyabbak az FSIH által alkalmazott kamatlábnál (2,05 %). Ebből következik, hogy az FSIH által nyújtott kölcsönnel járó szubjektív kockázatot jól tükrözi az alkalmazott kamatláb, a 12 hónapos Euribor kamatláb, amely a kölcsön folyósítója szempontjából a biztonságot növelő tényezőnek tekinthető, amennyiben tizenkét hónapra stabil kamatlábat biztosít.

(215)

Továbbá, az SIF szerint a biztosítékok hiánya semmilyen esetben sem jelenthet előnyt. Az a tény, hogy az FSIH nem kért garanciát, azzal magyarázható, hogy az SIF pénzügyi stabilitása, az NLMK és a Duferco csoporthoz tartozása és […] biztosíthatta az FSIH-t arról, hogy az SIF képes lesz visszafizetni a kölcsönt.

(216)

Az SIF ezenkívül megjegyzi, hogy a 75 pontos kamatfelár megfelel az akkori banki gyakorlatnak. A Sumitomo-kölcsön azt mutatja, hogy általános mértékű biztosítékok mellett a felár [10–50] pont volt, vagyis alacsonyabb a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közleményben a jó minősítés (100 pont) vagy akár a kiváló minősítés (75 pont) esetében megjelölt felárnál. Hasonlóképpen, a Rabobank-kölcsön esetében a felár általános mértékű biztosítékok mellett [45–85] pont. Ebből az következik, hogy ha figyelembe vesszük, hogy az SIF jó minősítéssel rendelkezett, a tíz évre szóló kölcsönnél alkalmazott 75 pontos (100 pontnál alacsonyabb) felár összhangban van a bankok szokásos gyakorlatával, lévén, hogy a bankok akkoriban jelentősen lenyomták a feláraikat.

(217)

Az SIF ebből arra a következtetésre jut, hogy az FSIH által számára nyújtott kölcsön megfelel a piaci feltételeknek, és semmilyen előnyt nem biztosít számára.

(218)

Az SIF megjegyzi ugyanakkor, hogy még ha a kölcsön támogatásnak minősül is, egy ilyen támogatás – az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című bizottsági közleménnyel (a továbbiakban: a 2009. évi közlemény) (13) összhangban – összeegyeztethető a közös piaccal. A kamattámogatás állami támogatásra vonatkozó szabályokkal való összeegyezethetőségének megítélése érdekében a 2009. évi közlemény megállapít egy a válságidőszakra szóló különleges csökkentett kamatmértéket. Az SIF rámutat arra, hogy a 2009. évi közleményben előírt valamennyi feltétel teljesül: a szerződést 2009. szeptember 29-én kötötték meg, és az SIF 2008. július 1-jén nem volt nehéz helyzetben. Ennélfogva, ha a kölcsönt támogatásnak minősítenék, az FSIH által az SIF-nek nyújtott kölcsön kamatlábát a csökkentett kamatlábhoz viszonyítva kell értékelni.

(219)

A(z) […] észrevételei nem igényelnek külön megjegyzéseket Belgium részéről. Az észrevételek megerősítik, hogy a meghozott döntések a piaci feltételeknek megfelelő ipari megközelítés jegyében születtek.

(220)

Az SIF észrevételei nem igényelnek külön megjegyzéseket Belgium részéről. Belgium kijelenti továbbá, hogy amennyiben az SIF-nek nyújtott kölcsön támogatásnak minősülne, az összeegyeztethetőség vizsgálata érdekében készséggel áll a Bizottság rendelkezésére.

(221)

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében „a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”. Ez a rendelkezés meghatározza azokat a feltételeket, amelyekből kiindulva egy tagállam intézkedése állami támogatásnak tekinthető.

(222)

Először is, a kérdéses intézkedéseknek állami eredetűeknek kell lenniük abban az értelemben, hogy állami forrásokat kell tartalmazniuk és az államnak betudhatónak kell lenniük. Másodszor, a Bizottságnak ellenőriznie kell, hogy az állami források előnyt biztosítanak-e. Harmadszor, az intézkedéseknek szelektívnek kell lenniük (például egy adott vállalkozást, gazdasági ágazatot vagy földrajzi területet kell célozniuk), ellentétben az általános hatályú intézkedésekkel. Negyedszer, az intézkedéseknek alkalmasnak kell lenniük a verseny torzítására és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására.

(223)

A Bizottság a vizsgált hat intézkedés esetében mindenekelőtt az állami eredettel, a szelektivitással és a versenyre és a Közösségen belüli kereskedelemre gyakorolt hatással kapcsolatos kritériumot vizsgálja. A Bizottság ezután minden egyes intézkedés vonatkozásában elemzi a gazdasági előnnyel kapcsolatos kritériumot.

(224)

A Bizottság megjegyzi, hogy Belgium nem vitatta a finanszírozás állami eredetét, szelektív jellegét és a tagállamok közötti versenyre és kereskedelemre gyakorolt hatását. Következésképpen a Bizottság e kritériumok tekintetében az eljárás megindításáról szóló határozat keretében elvégzett elemzés megerősítésére szorítkozik. Belgium kizárólag a gazdasági előnnyel kapcsolatos feltétel meglétét vitatja.

(225)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy „ahhoz, hogy a nyújtott előnyök az EK 87. cikkének (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősüljenek, azokat először is közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell nyújtani […], másodszor pedig az államnak betudhatónak kell lenniük […]” (14).

(226)

A vizsgált intézkedések hátterében álló szervezet az FSIH pénzügyi holding. Az FSIH, amelynek tevékenységi körébe a külföldi székhelyű acélipari társaságokat érintő intervenció tartozik, a Vallon Régió 100 %-os tulajdonában álló SOGEPA 100 %-ban birtokolt leányvállalata. Az FSIH rendelkezésére álló pénzösszegek felett tehát a Vallon Régió rendelkezik, így azok állami forrásnak tekintendők.

(227)

A SOGEPA és az FSIH leírása megmutatja, hogy az állami hatóságok döntő szerepet játszanak a SOGEPA és az FSIH intervencióiban. A SOGEPA a vallon kormány kérésére jár el ügyekben. Alapszabálya 3. cikkének 1. bekezdése kimondja, hogy „a társaság célja a vallon kormány által ráruházott valamennyi feladat teljesítése, (…). Ennek keretében a társaság biztosítja többek között a vallon kormány által meghozott, a gazdasági társaságokba történő intervenciókkal kapcsolatos határozatok végrehajtását, valamint a vallon kormány vagy maga a társaság által az ilyen társaságok részesedéseinek, kötvényeinek, előlegeinek vagy érdekeltségeinek kezelését”. Az acélipar területén a SOGEPA minden olyan döntéséhez, amely meghaladja az egyszerű portfóliókezelést, ezenkívül meg kell szerezni a Vallon Régió gazdasági és költségvetési minisztereinek beleegyezését. Ezzel kapcsolatban a Le Soir napilap 2011. november 21-i számában megjelent cikkek összefoglalják a kérdéses időszak gazdasági ügyekért felelős minisztereinek reakcióit. Ezek a személyek nyilvánvalóan vállalják a vallon kormány felelősségét az FSIH intervencióiért.

(228)

Összegezve, a Bizottság úgy véli, hogy a vizsgált intézkedések teljesítik az állami eredet kritériumát, és a Vallon Régiónak tudhatók be.

(229)

A vizsgált intézkedések csak a Duferco csoport társaságait és leányvállalatait érintik. Ennek következtében szelektív természetűek.

(230)

A Duferco csoport az acélpiacon fejti ki tevékenységét. Az FSIH intervenciói lehetővé tették, hogy a Duferco csoport kedvezőbb versenypozíciót tartson meg annál, amelyet az intervenciók nélkül elfoglalt volna. Továbbá, az Unión belül az acélpiacon több más aktív gazdasági szereplő is jelen van, és több tagállam kereskedik egymás között acélipari termékekkel. A verseny előtt megnyitott piacon az FSIH intervenciói révén nyújtott előny befolyásolta ezt a kereskedelmet. Ugyanis „ha egy, az állam által nyújtott pénzügyi támogatás megerősíti egy vállalat helyzetét más konkurens vállalatokkal szemben a közösségen belüli kereskedelmet illetően, ez utóbbiakat úgy kell tekinteni, mint amelyeket a támogatás befolyásolt” (15).

(231)

Következésképpen, az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának (16) megfelelően az intézkedések alkalmasak a verseny és a tagállamok közötti kereskedelem befolyásolására.

(232)

Az állami szervek által végrehajtott gazdasági és pénzügyi ügyletek nem biztosítanak előnyt azok címzettjei számára, és ezért nem minősülnek állami támogatásnak, amennyiben azokra rendes piaci körülmények között kerül sor (17). Másképpen fogalmazva, azt kell megvizsgálni, hogy hasonló körülmények között egy rendes piaci feltételek mellett tevékenykedő magánbefektető végrehajtotta volna-e ugyanazt az intervenciót. Ha ez nem így van, a kedvezményezett vállalkozás olyan gazdasági előnyhöz jutott, amelyet rendes piaci körülmények között nem tudott volna elérni, és így a versenytársainál kedvezőbb helyzetbe került (18).

(233)

A Bizottság e kritérium szempontjából egymás után megvizsgálja a Duferco csoport javára végrehajtott hat intézkedést.

(234)

A Bizottság úgy véli, hogy az FSIH kivonulása indokainak elemzése, még ha nem is elégséges ahhoz, hogy bizonyítsa a befektetés nem körültekintő jellegét, kellő megvilágításba helyezi a vizsgált intézkedést.

(235)

Belgium az FSIH Duferco US-ből való kivonulását a következőkkel indokolja: i. az FSIH állítólagos megérzése, mely szerint az acélipari konjunktúra közeljövőbeli romlása volt várható; ii. a lemezbugák beszállításáról szóló megállapodás megkötése […]-val/vel, amely, noha stabilizálta az eredményeket, magában hordozta a Duferco US potenciális nyeresége mérséklésének veszélyét; iii. a Duferco csoportnál meglévő bőséges likviditás, amelynek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy az FSIH átruházza a Duferco US-ben meglévő részesedését; iv. az SIF 50 %-a NLMK-nak történő átruházásáról szóló, folyamatban lévő tárgyalások, amelyeken kilátásba helyezték, hogy a Duferco US az NLMK-val kötött partnerség keretein belülre kerül.

(236)

Az első indokkal kapcsolatosan a Bizottság megjegyzi, hogy 2015. április 8-i válaszában Belgium annak kisebb jelentőséget tulajdonított. A Bizottság ugyanis arra kérte Belgiumot, hogy nyújtsa be az intézkedést megelőzően készített mindazon tanulmányokat, amelyek az acélpiac következő öt évre szóló kilátásait vizsgálták. Belgium a The National Economic Review az amerikai gazdaság helyzetéről szóló, 2006 első nyolc hónapját vizsgáló áttekintéseinek kivonatát, illetve az acélágazat 2006. április 10-i, a Crédit Suisse által készített elemzését nyújtotta be. Az első két tanulmány általános áttekintést ad az amerikai gazdaság első két negyedévi növekedéséről; a tanulmányok megállapítják, hogy a lakásszektor gyengülése miatt lassult a GDP növekedése, de rövid távon nem jeleznek előre recessziót. A kifejezetten az acélpiacról szóló második tanulmány óvatosan fogalmaz az acélpiac egyesült államokbeli várható fejleményeit illetően:

(237)

E tanulmányok elolvasása után a Bizottság megjegyzi, hogy Belgium okkal relativizálta a vélt acélpiaci kilátások szerepét az FSIH kivonulásra vonatkozó döntésében. Az FSIH kivonulása idején rendelkezésre állt gazdasági távlatok valóban nem tűnnek elégségesnek ahhoz, hogy valós lehetőségként vázolják fel a kivonulást.

(238)

A második indokot illetően a Bizottság megállapítja, hogy a beszállítási szerződések megkötése a Farrell eredményeinek jelentős javulását eredményezte a 2006-os üzleti évtől kezdve. Az eladások nettó értéke szinte megduplázódott; a működési eredmény […] millió USD veszteségről […] millió USD pozitív eredményre fordult; a nettó eredmény […] millió USD veszteségből […] millió USD pozitív eredménnyé alakult. Mivel a 2006-os üzleti év szeptember 30-án zárult, az FSIH-nek 2006 júniusában tudnia kellett az eredmények javulásáról.

(239)

Mivel az FSIH nem fedezeti alap, a Bizottság nincs meggyőződve arról, hogy a bevételek kényelmes és tervezhető szintre növekedése, illetve stabilizálódása a kivonulás tényleges indoka lenne.

(240)

A Bizottságnak a harmadik indokkal kapcsolatban nincs ellenvetése, azonban úgy véli, hogy a kivonulás valódi indítékához képest – a Duferco és az NLMK közeledése – annak csak csekélyebb jelentősége van.

(241)

Valójában úgy tűnik, hogy a kivonulást a Duferco kezdeményezte. Ahogy a Bizottságnak benyújtott észrevételeiben a(z) […] jelezte (19), az FSIH Duferco US-ben meglévő részesedésének átruházása az NLMK SIF-en belüli tulajdonszerzésének elengedhetetlen feltétele volt.

„Az NLMK az ügylet maradéktalan megvalósításának előfeltételéül nevezetesen azt szabta, hogy a Duferco US valamennyi részvénye felett az SIF rendelkezzen, ami magával vonta az FSIH tulajdonában lévő részvények visszavásárlását.”

A fentiek ismeretében az FSIH kétségkívül erős pozícióban volt a részesedése Duferco-nak történő átruházásáról szóló tárgyalások során. Ebben az összefüggésben az a tény, hogy nem törekedett az eredetileg befektetett 95 millió EUR-nál nagyobb összeg visszaszerzésére, arra enged következtetni, hogy az FSIH nem viselkedett körültekintő befektetőként.

(242)

E feltételezést Belgium észrevételeiben azzal hárította el, hogy az FSIH befektetését a Duferco US funkcionális pénznemében (amerikai dollár) kell vizsgálni, nem az FSIH pénznemében (euro). Amerikai dollárban számítva az FSIH által elért eladási ár ([…] millió USD) tisztességes hozamot, évi 6,81 %-ot biztosított számára. A Bizottság két okból nem osztja ezt az álláspontot. Először is, a Bizottság úgy véli, hogy az egyetlen pénznem, amely az FSIH, mint euróban kifejezett pénzösszegek kezelője számára jelent valamit, az az euro. Másodszor és mindenekelőtt a Bizottság leszögezi, hogy ennek a vitának nincs semmilyen hatása az egyetlen fontos kérdésre, azaz arra, hogy a(z) […] millió USD ár (vagy az azzal egyenértékű […] millió EUR) megfelel-e annak a piaci árnak, amelyet egy magánbefektető hasonló körülmények között kaphatott volna. A háttérösszefüggések szükséges felvázolását követően a Bizottság ezt a kérdést kívánja megválaszolni.

(243)

A Bizottság először is megállapítja, hogy az FSIH a Duferco US-ben meglévő részesedése átruházásakor nem hirdetett meg nyílt, átlátható és feltételek nélküli pályázati eljárást, azzal az indokkal, hogy az FSIH szerint „nehezen volt elképzelhető harmadik fél vevőt találni egy (tőzsdén nem jegyzett) magántársaság kisebbségi részesedésének átruházásához” (20). Az FSIH kivonulása indokainak vizsgálata nyilvánvalóan cáfolja ezt az érvet: az hogy az FSIH nem hozta versenyhelyzetbe a Duferco-t, azért volt, mert kedvezni kívánt neki, mivel a Duferco-nak sürgősen szüksége volt az FSIH részvényeire ahhoz, hogy megköthesse a megállapodást az NLMK-val.

(244)

A Bizottság azonban nem írja elő, hogy ahhoz, hogy egy eladást a piaci árral összhangban lévőnek minősítsen, feltétlenül pályázati eljárást kell kiírni (21). Ellenben ez esetben javasolja független szakvélemények kikérését a piaci ár meghatározásához.

(245)

Az FSIH viszont nem vett igénybe ilyen jellegű szakvéleményt. Belgium ezzel kapcsolatosan úgy véli, hogy egyaránt szükségtelen volt értékbecslési jelentést készíteni és ajánlati felhívást közzétenni, „tekintettel arra, hogy az FSIH a 2003. évi tulajdonszerzése óta aktívan és hatékonyan közreműködött a Farrell tevékenységében, és tökéletesen ismerte az acélipari ágazatot” (22).

(246)

A Bizottság megállapítja tehát, hogy a Vallon Régió a Bizottság által a piaci ár meghatározásához szokás szerint alkalmazott két módszer – vagyis az ajánlati felhívás vagy a független szakvélemény – egyikét sem vette igénybe.

(247)

Ha egy tagállam azt állítja, hogy egy gazdasági ügylet megfelel a piacgazdasági magánbefektető kritériumának, akkor köteles megadni azokat az információkat, amelyekből kiderül, hogy az ügylet megkezdésére vonatkozó akkori döntés olyan gazdasági értékeléseken alapult, amelyek összehasonlíthatók azokkal, amelyeket egy ésszerűen gondolkodó gazdasági magánszereplő hasonló körülmények között az ügyletből származó gazdasági előny meghatározása céljából elkészítetett volna.

(248)

Az EDF-ítélet a következőket mondja ki (23):

(249)

A Bizottság azonban megjegyzi, hogy a Belgium és a(z) […] által bemutatott értékelési módszerek a vizsgált intézkedés végrehajtása után készült tanulmányok. E tanulmányok csak a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejezett kétségek megválaszolása céljából készültek, azaz jóval a szóban forgó tények megtörténte után.

(250)

Ezzel összefüggésben a Bizottság a(z) […] észrevételeiből (24) kiemeli, hogy amikor ez utóbbi felkérte a KPMG-t a Duferco US-re vonatkozó értékmegállapítás utólagos rekonstruálására, a KPMG-nek mellőznie kellett a bevételen alapuló megközelítést, mivel nem állt rendelkezésére semmilyen, a Duferco US által abban az időben készített üzleti terv.

(251)

A Bizottság három alkalommal kérte az FSIH döntését megelőzően elkészített tanulmányok meglétére utaló valamennyi dokumentum bemutatását (25). Belgium azt válaszolta, hogy 2003 óta, az FSIH Duferco US-ben való tulajdonszerzése óta három tag képviselte az FSIH-t a Duferco US és a Farrell igazgatótanácsában, és ezek az igazgatótanácsi tagok részt vettek e társaságok irányításában. A Duferco US részvényesei számos jelentést osztottak meg egymás között (26). Belgium két ilyen jelentést mutatott be példaként, egy 2004. augusztusi és egy 2005. márciusi keltezésűt. Ezek a jelentések az FSIH képviselőinek a Farrellnél tett két látogatásáról szóló, néhány oldalas beszámolók. A Bizottság úgy véli, hogy ezek a dokumentumok egyáltalán nem alkalmasak az FSIH Duferco US-ben meglévő részesedése értékének meghatározására. Belgium úgy véli, hogy ezek az acélipari szakértők képesek voltak maguk felmérni a vállalat helyzetét (27). A Bizottság ellenben megjegyzi, hogy Belgium nem mutatott be semmilyen olyan feljegyzést, levélváltást vagy egyéb dokumentumot, amely az FSIH Duferco US-ben meglévő részesedése árának meghatározása céljából ezen acélipari szakértők és a Duferco csoport között esetleg lezajlott információcseréről szólt volna.

(252)

A fenti tények, az FSIH kivonulásának indokai és az EDF-ítéletben megmutatkozó ítélkezési gyakorlat fényében a Bizottság megállapítja, hogy az FSIH a Duferco US-ben meglévő részesedése átruházásakor nem viselkedett piacgazdasági magánbefektetőként.

(253)

A Bizottság kimutatta, hogy az FSIH – azáltal, hogy nem viselkedett magánbefektetőként – gazdasági előnyt biztosított a DII számára, amelyre ez utóbbi rendes piaci feltételek mellett nem tett volna szert.

(254)

Belgium nem bizonyította be, hogy a ténylegesen kifizetett eladási ár a Duferco US-re vonatkozó előzetes értékeléséből következett, így a Bizottság elkészítette a Duferco US 49,99 %-ára (az FSIH által birtokolt részesedés) vonatkozó saját értékbecslését.

(255)

Először is, a Bizottság elutasítja – az eljárás megindításáról szóló határozatban használt – a saját tőkén alapuló értékelési módszer teljes mellőzését. Ugyanakkor, figyelembe véve Belgium megjegyzéseit, amelyek e módszer belső korlátaira vonatkoznak, a Bizottság csak ellenőrzés céljára használja azt.

1. táblázat

A Duferco US saját tőkéje és nettó eredménye (ezer USD)

2. táblázat

A Farrell saját tőkéje és nettó eredménye (ezer USD)

(256)

Ezekből az adatokból könnyen kiolvasható, hogy a saját tőkén alapuló értékelési módszer vitathatatlanul magasabb értéket eredményez 2006-ban, mint 2003-ban.

(257)

A Bizottság mindazonáltal a Belgium által javasolt – az EBITDA többszörösén alapuló – módszerrel is meghatározta az FSIH Duferco US-en belüli részesedésének értékét. E módszerhez meg kell állapítani i. a 2006. évi (az átruházás éve) EBITDA-t és ii. egy arra alkalmazandó szorzót, az összehasonlítható társaságokból kiindulva.

(258)

Belgium 2006-ra egy 25 és 42 millió EUR közötti EBITDA alapul vételét javasolta. A Duferco US 2006. szeptember 30-i konszolidált éves beszámolója (28) alapján az EBITDA valójában 52,25 millió USD-ra emelkedett (működési eredmény: 45,97 + értékcsökkenés és értékcsökkenési leírás: 6,28). Ezt a jó eredményt 2006. június 14-én lényegében már ismerni kellett, mivel az üzleti év lezárásáig már csak két és fél hónap volt hátra. A Bizottság úgy véli tehát, hogy a Belgium által javasolt értéktartomány indokolatlanul alacsony. A Bizottság megjegyzi ezenkívül, hogy a KPMG által elkészített utólagos tanulmány a 2006-os üzleti évre 42 millió USD „tervezett” EBITDA-t állapít meg. Ezen különböző elemek ütköztetése alapján a Bizottság megállapítja, hogy 2006-ban reálisan előrejelezhető lett volna egy 47,12 millió USD értékű EBITDA (29).

(259)

A Bizottság becslését megerősítik az alábbi elemek. 2006. június 12-én, az igazgatótanács június 14-i ülésére készített feljegyzésben (30) az FSIH „20–25 millió USD” stabil eredményt jelzett előre 2006-ra és az azt követő évekre. Ez egyfelől megerősíti, hogy az FSIH-nek volt bizonyos rálátása a társaság pénzügyi helyzetére. Másfelől és mindenekelőtt jól jelzi, hogy előzetesen milyen mértékű EBITDA-val lehetett számolni. A KPMG a számviteli és pénzügyi helyzet 2014-ben elvégzett rekonstruálása alapján ugyanis megállapítja, hogy a 20,3 millió EUR nettó eredmény 42,3 millió EUR EBITDA-val jár. Ha ezt a 2,09 EBITDA/nettó eredmény arányt 22,5 millió EUR tervezett nettó eredményre alkalmazzuk (az FSIH által az igazgatótanácsnak szóló feljegyzésében előrejelzett tartomány számtani közepe), akkor 2006-ra 47 millió EUR tervezett EBITDA-t kapunk, mely összeg igen közel áll a Bizottság által az előző preambulumbekezdésben becsült 47,12 millió EUR-hoz.

(260)

Ami az alkalmazandó szorzót illeti, a Bizottság a Hatch Beddows által a Duferco US-re vonatkozó, 2003-ban készített értékelésben használt módszer szerinti […] értékű szorzót alkalmazza. Ez volt ugyanis az egyetlen előzetes elemzés, amely az átruházás idején rendelkezésre állt.

(261)

Ebből következően az FSIH Duferco US-en belüli részesedésének értéke […] millió USD-ban (31) állapítható meg. A támogatás összege az ezen értékelés és a 2006-ban megállapított […] millió USD átruházási ár különbözetének felel meg, azaz 15,24 millió USD.

(262)

Ehhez az összeghez hozzá kell adni a vételi opció értékét, azaz a KPMG utólagos becslése szerinti […] millió USD-t. A DII által kapott támogatás teljes összege tehát 15,34 millió USD, vagyis elvben 11,58 millió EUR (32).

(263)

A Bizottság megjegyzi, hogy az így megbecsült támogatási összeg megerősíti, hogy az FSIH Duferco US-en belüli részesedésének eladási ára nem egyezik meg azzal, amelyet egy rendes piaci körülmények között tevékenykedő magánbefektető elérhetett volna.

(264)

Belgium észrevételeiben a következő tényezőkkel indokolta az FSIH kivonulását a DPH-ből: az ágazat ciklikussága, új magánbefektetők belépése a Duferco csoportba ([…] és NLMK) és a csoportra gyakorolt befolyásuk, a Duferco csoportnál rendelkezésre álló likvid pénzeszközök.

(265)

Míg az utolsó tényezőhöz nem fér kétség, a Bizottság vitatja, hogy az első két tényező döntő szerepet játszott volna. E két indok egyike sem szerepel ugyanis az FSIH 2006. június 14-i igazgatótanácsi ülésének jegyzőkönyvében (33), amely a DPH-ben meglévő részesedés átruházásáról szól. A jegyzőkönyv viszont megemlít egy másik, sürgetőbb indokot, az FSIH likviditás iránti sürgős igényét.

„2005 végén sürgős projektjeinek finanszírozásához az FSIH-nek jelentős mennyiségű készpénzre volt szüksége.

Ugyanekkor a Duferco csoportnak lehetősége nyílt Oroszországban található ipari egységének eladására.

Az FSIH e lehetőséget kihasználva megkérte [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságot] a DPH-ben meglévő részesedésének megvásárlására.”

(266)

Emlékeztetni kell arra, hogy a SOGEPA az FSIH létrehozásakor 180 millió EUR tőkét juttatott az FSIH-nek. 2005 végére ezt az összeget majdnem teljes egészében immobilizálták: 95 millió EUR-t fektettek be a Duferco US-be és 80 millió EUR-t a DPH-be. Az FSIH azonban 2006-ban a vallóniai közhatalmi szervek szempontjából kétségtelenül nagyobb prioritást élvező, egyéb projekteket kívánt támogatni. E projektek között szerepelt a Carsid nagyolvasztójának és kokszolóüzemének felújítása, amely „a Charleroi-medence acéliparának jövője szempontjából stratégiai projekt volt, [és] minden bizonnyal jól illeszkedett a SOGEPA üzleti céljaihoz” (34).

(267)

Ezen indítékok fényében úgy tűnik, hogy elsősorban politikai és társadalmi megfontolások álltak az FSIH azon döntésének hátterében, hogy átruházza a DPH-ben meglévő részesedését: az FSIH-nek likvid pénzeszközökhöz kellett jutnia, hogy folytathassa a vallóniai acélipar támogatását. Ily módon az FSIH nem azt tartotta szem előtt, hogy a lehető legmagasabb áron adja el részesedését. Ellenkezőleg, a vallóniai társaság a DPH-ből való kivonulását illetően gyenge tárgyalási pozícióba került a Duferco-val szemben.

(268)

Ilyen körülmények között [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságnak] minden lehetősége megvolt arra, hogy agresszív vételi ajánlatot tegyen. Az FSIH ekkor független tanulmány elkészítését szorgalmazta [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] ajánlatának jóváhagyása érdekében, ahogyan az az FSIH igazgatótanácsa 2006. június 14-i ülésének jegyzőkönyvéből kiderül (35):

„Az ügylet keretében javasolt ár véglegesítése érdekében az FSIH felkérte az Ernst & Young társaságot a csoport értékének megállapítására.”

(269)

Ha egy állami szerv elad egy vagyontárgyat egy magánszemélynek, akkor meg kell határozni, hogy az átruházási ár megfelel-e a piaci árnak, vagyis megegyezik-e azzal, amelyet a vevő piaci feltételek mellett elérhetett volna. Ennek érdekében az állami szervnek vagy nyílt, átlátható és feltételek nélküli ajánlattételi eljárást kell indítania, vagy pedig, ha erre nem kerül sor, független szakértőhöz kell fordulnia.

(270)

A Bizottság nem tagadja, hogy az FSIH magánbefektetőként viselkedett, amikor az Ernst & Young-tól független tanulmányt kért. A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy az arra irányuló kérések ellenére (36) Belgium nem tudott bizonyítékkal szolgálni arra nézve, hogy az említett tanulmány megállapításait valóban figyelembe vették a felek közötti tárgyalások során. Ezzel ellentétben úgy tűnik, hogy az FSIH meghagyta a lehetőséget [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságnak], hogy az ajánlatot tegyen az árra, amelyet az FSIH elfogadott, anélkül, hogy az utólagos szakvéleményben foglaltakat a tárgyalás során számításba vették volna. A Bizottság ezért azt állítja, hogy az Ernst & Young 2006. évi jelentését nem használták fel piacgazdasági magánbefektetők között szokásos módon, és a jelentés csak arra szolgált, hogy egy gyakorlatilag már megkötött egyezségnek a piaci ügylet látszatát kölcsönözze.

(271)

A fentiek ismeretében úgy tűnik, hogy a Belgium által hosszasan ismertetett „haircutokat” a tárgyalások idején azok lényegét tekintve nem vitatták meg – vagy legalábbis nem vitatták meg kellőképpen – [az ezen időszakban a DPH-t irányító társasággal]. Ellenkezőleg, úgy tűnik, hogy a haircutok az FSIH-n belül részben felhozott érvek utólagos igazolását szolgálják, hogy az FSIH meggyőződhessen [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] által javasolt ár megalapozottságáról.

(272)

A Bizottság megjegyzi ezenkívül, hogy bármennyire vitathatók is Belgium szerint az Ernst & Young 2006. évi jelentésének eredményei, a Vallon Régió nem tartotta szükségesnek, hogy annak ellentmondó szakvéleményt kérjen, ahogy azt például 2003-ban, a Duferco US-ben való tulajdonszerzése idején megtette. Márpedig az olyannyira szakszerű és fontos megbeszélések, mint amelyek Belgium szerint a haircutok kapcsán az FSIH és [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] között állítólag lezajlottak, mindenképpen indokolták volna egy ellenszakvélemény kikérését.

(273)

Mindezen okokból a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem kell pontról pontra kommentálnia a „haircutokat”, mivel az FSIH semmiképpen sem viselkedett piacgazdasági magánbefektetőként. A Bizottság megállapítja, hogy részesedésének […] millió USD-ért történő eladásával az FSIH olyan gazdasági előnyt biztosított [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságnak], amelyre az rendes piaci feltételek mellett nem tudott volna szert tenni.

(274)

Mivel az adott időszakban készült egyetlen szakvélemény a piaci árat […] és […] millió USD közötti összegben határozza meg, az ezen intézkedésben foglalt, [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaságnak] biztosított támogatástartalom a megjelölt tartomány alsó értéke és a tényleges ügyleti ár közötti különbözetnek, vagyis 25,58 millió USD-nak (vagy 20,36 millió EUR-nak (37)) felel meg.

(275)

Egy ügylet során akkor érvényesül a piacgazdasági magánbefektető elve, ha bizonyítható, hogy az említett ügylet az állami és a magánbefektető között pari passu, azaz egyenlő feltételek mellett jön létre.

(276)

Belgium azt állítja, hogy az FSIH DSIH-be történő befektetése pari passu a Duferco Développement befektetésével, mivel i. az FSIH és a Duferco Développement azonos kockázatot vállal (mivel a DSIH nem tartozott sem a Duferco csoporthoz, sem az FSIH-hez azok közös részesedésszerzése előtt), ii. a befektetett összegek megegyeznek és iii. az intervenciók egyidejűek.

(277)

A(z) […] megerősíti a Belgium által felhozott érveket.

(278)

A Bizottság nem vitatja az ügyletek egyidejűségét. Ezzel szemben cáfolja Belgium első két érvét, következésképpen úgy véli, hogy az FSIH részesedésszerzése nem pari passu a Duferco Développement részesedésszerzésével.

(279)

Jóllehet a DSIH-t formailag a Duferco csoporton kívül alapították, a Bizottság megjegyzi, hogy a DSIH valójában egyszerűen csak eszközként szolgált a Duferco-nak ahhoz, hogy az FSIH-vel együtt megvásároljon egy társaságot, a Carsid Développement-t, amelynek tőkéjét az SIF révén teljes egészében birtokolta. Emlékeztetőül, a Duferco 2012. december 18-ig, az SIF 50 %-ának az NLMK általi megvételéig a luxemburgi holding egyetlen részvényese volt.

(280)

Ebből következően a Duferco csoport kifizetett […] millió EUR-t a Carsid Développement DSIH révén történő megvételére, és kapott […] millió EUR-t a Carsid Développement-nak a leányvállalatán, az SIF-en keresztül történő eladásáért. Ez az ügylet, amely valójában a leányvállalatok egyszerű áthelyezése, előnyös a Duferco csoport számára, ugyanakkor […] millió EUR kiadást jelent az FSIH számára.

(281)

A Bizottság megállapítja, hogy egyenlő részesedésszerzés mellett az FSIH […] millió EUR készpénzt vitt be a Duferco csoport egyik leányvállalatába, míg a Duferco csoport nettó […] millió EUR-t kapott anélkül, hogy új kockázatot kellett volna vállalnia. Ilyen feltételek mellett nem lehet azt állítani, hogy ez a befektetés pari passu volt.

(282)

Az ügylet nem pari passu jellegén kívül a Bizottság kifejti azokat az okokat, amelyek alapján egyértelműen megállapíthatja, hogy az ügylet nem felel meg a piacgazdasági magánbefektető elvének. Ezek az okok ahhoz kapcsolódnak, ahogyan az FSIH értékelte DSIH-ben való részesedésszerzését, különösen i. a Carsid Développement tulajdonában lévő eszköz- és forráselemek és ii. a(z) […] projekt értékének megállapítása tekintetében.

(283)

A Carsid Développement 2006-ban jött létre anyavállalata, a Carsid részleges kettéválása útján, miközben az anyavállalat bizonyos mennyiségű természetbeni eszközöket adott az újonnan létrehozott társaság tulajdonába. Ennek az apportnak az értékét a KPMG 2006. november 14-én becsülte meg (38). A KPMG jelentésében (a továbbiakban: a 2006. évi KPMG-jelentés) mintegy […] millió EUR eszközapport szerepel, amelynek több mint 99 %-át a Duferco La Louvière Sales vállalattal szembeni vevőkövetelés teszi ki, valamint hasonló összegű forrás ([…] millió EUR), amely a Carsid telephelye még ki nem fizetett szennyeződésmentesítési költségeinek fedezésére szolgáló, a környezeti kockázatokra képzett céltartaléknak felel meg.

(284)

Az FSIH a Carsid Développement-ra (és ennélfogva a DSIH-re) vonatkozó saját értékelése során figyelembe vette a(z) […] millió EUR értékű vevőkövetelést (39). Ezzel szemben és a Bizottság ez irányú kérése ellenére (40) Belgium nem mutatott be meggyőző bizonyítékot arra nézve, hogy az FSIH a DSIH értékelésekor figyelembe vette a Carsid Développement forrásait. Belgium állítása szerint ezekhez a forrásokhoz valójában semmilyen jogi kötelezettség nem kapcsolódik, mivel a szennyezett talajokra vonatkozó vallóniai szabályozás csak 2008-ban lépett hatályba. Szennyeződésmentesítést csak akkor kellett volna végezni, ha kilátásban van a területre vonatkozó későbbi értékbecslés. Ebben az esetben azonban a szennyeződésmentesítési költségeket tökéletesen ellensúlyozta volna a helyreállított terület értéke, amelyet a felek állítólag […] millió EUR-ban állapítottak meg. Nem volt tehát alap a környezetvédelmi céltartalék értékének megállapítására, noha az szerepel a számviteli nyilvántartásban. A Bizottság megállapítja, hogy Belgium nem mutatott be a Bizottságnak az ezzel kapcsolatos megbeszélésekre vonatkozó semmilyen bizonyítékot, sem pedig a helyreállított területek értékét igazoló szakvéleményt. A Bizottság tehát arra a következtetésre jut, hogy a Carsid Développement értékének FSIH általi felbecsülésekor nem vették kellőképpen figyelembe ezt a forrást.

(285)

A(z) […] projektet illetően a régió azt állítja, hogy az FSIH a Duferco által 2006-ban egy a használaton kívüli ipari területek és hulladéklerakók rehabilitálására szakosodott vállalattól (a SPAQuE-tól) megrendelt független tanulmányban felsorolt objektív költségelemekre, valamint a szennyeződésmentesített területek forgalmi értékére vonatkozó becslésekre alapozta elemzését.

(286)

A Bizottság elismeri az adott időszakban egy független szakértő által megállapított költségelemek helytálló voltát. Ellenben megjegyzi, hogy a szennyeződésmentesített területek forgalmi értékét semmilyen előzetes független tanulmányban nem vizsgálták. Belgium igazolja a Galtier szakértői iroda által 2010-ben, azaz a vizsgált intézkedés után négy évvel készült tanulmányban megjelölt […] millió EUR értéket.

(287)

A Bizottság megjegyzi, hogy a SPAQuE független tanulmánya 2006-ban javasolta ugyanakkor a szennyeződésmentesített területek eladásából kivonható bevételek értékének megállapítását (41). A bevételek a SPAQuE által felvázolt egyik forgatókönyv szerint sem haladták meg a(z) […] millió EUR-t. Az akkori adatok alapján tehát lehetetlen igazolni az FSIH által kifizetett […] millió EUR éréket.

(288)

Végül, még ha el is fogadná a Belgium által képviselt […] millió EUR összeget, a Bizottság megállapítja, hogy egy piacgazdasági magánbefektető esetében nem szokás egy projektet a költségek és a várható haszon nem aktualizált összege alapján értékelni. Egy piacgazdasági magánbefektető ugyanis nem ugyanúgy becsüli meg a csak a távoli jövőben materializálódó hasznot és a közeljövőben esedékes kiadásokat.

(289)

A Bizottság megjegyzi, hogy nem fordultak volna elő ilyen értékelési hibák, ha az adott időszakban elkészítették volna a Carsid Développement teljes és egységes értékelését. A Bizottság megállapítja tehát, hogy az FSIH előzetesen nem készített olyan gazdasági értékelést, amelyhez hasonlót a piacgazdasági magánbefektetők megkövetelnek.

(290)

A fentiek és a (248) preambulumbekezdésben már említett, az EDF-ügyben megismert ítélkezési gyakorlat fényében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az FSIH nem viselkedett piacgazdasági magánbefektetőként, miáltal – nem piaci feltételek mellett – gazdasági előnyt biztosított a DSIH számára.

(291)

Mivel a tevékenységeinek DSIH általi átruházása csak még nem érvényesített, és jelenleg a Duferco Wallonie tulajdonában álló követeléseket vont maga után, a Bizottság úgy véli, hogy a DSIH-nek juttatott támogatás összege megegyezik az FSIH részesedésének teljes összegével, azaz […] millió EUR-val.

(292)

A Bizottság úgy véli, hogy annak értékeléséhez, hogy egy kölcsön tartalmaz-e támogatást, azt kell meghatározni, hogy a kedvezményezett vállalat, hasonló feltételekkel, meg tudta-e volna szerezni a kérdéses összeget a tőkepiacon (42). Ennek megítéléséhez a Bizottság összehasonlító megközelítést alkalmazhat, és a vizsgált kölcsönöket az általa összehasonlíthatónak talált piaci ügyletekhez viszonyítva értékelheti. A Bizottság ennek keretében kérte fel Belgiumot, hogy közölje, hogy [a Duferco csoport akkori anyavállalata] és az SIF 2009-ben kapott-e összehasonlítható kölcsönt az FSIH-en kívül más pénzintézettől, és ha igen, milyen feltételek mellett.

(293)

Belgium bemutatott a Bizottságnak néhány táblázatot, amelyek [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] és az SIF-nek nyújtott bizonyos számú kölcsönt foglaltak össze.

(294)

[A Duferco csoport akkori anyavállalatát] illetően Belgium megjegyezte, hogy e vállalatnak mint működésen kívüli holdingnak soha nem volt szüksége bankkölcsönre, ily módon lehetetlen összehasonlítani ezt a két kamatlábat a bankok által e különleges társaság esetében ténylegesen alkalmazott kamatlábbal. [A Duferco csoport akkori anyavállalata] esetében a Belgium által benyújtott összehasonlítási adatok tehát a társaság valamennyi leányvállalatára vonatkoznak.

(295)

A Bizottság már mind [a Duferco csoport akkori anyavállalata], mind az SIF esetében megállapította az eljárás megindításáról szóló határozatában (43), hogy a táblázatok a kérdéses kölcsönökkel nem összehasonlítható kölcsönöket tartalmaztak: eltérő lejárati idők (általában rövidebbek, mint a két kérdéses kölcsön esetében), eltérő összegek (sokkal alacsonyabbak, mint a vizsgált két kölcsön összegei), eltérő jelleg (a táblázatok például egyéves megújuló hiteleket és folyószámlahiteleket tartalmaznak) és végül más jellegű biztosítékok (ingatlanra bejegyzett jelzálogok vagy más tárgyi eszközök).

(296)

Belgium felrótta a Bizottságnak, hogy nem indokolta meg kellőképpen, hogy a bemutatott kölcsönöket miért nem fogadta el érvényes összehasonlítási alapként. Belgium szerint (44) a Bizottság által alkalmazott elemzési kritériumok valójában nem elfogadhatók, mivel a kamatláb i. sem a kölcsön lejárati idejétől, ii. sem a kölcsön jellegétől, iii. sem a kölcsön összegétől nem függ.

(297)

Belgium állításaival ellentétben a Bizottság megállapítja, hogy pénzügyi körökben általánosan elfogadott nézet, hogy egy kölcsön lejárati idejének vitathatatlanul hatása van a kölcsön díjának meghatározására. Az Európai Központi Bank így például grafikonon (45) mutatta be a kölcsönök díja és lejárati ideje közötti összefüggést. A görbe egyértelműen bizonyítja, hogy a kölcsöndíj a lejárati idő függvényében emelkedik, különösen az első tíz évben. Ezt a megállapítást az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata is alátámasztja. Az Arbel Fauvet-ügyben (46) a Bíróság megerősítette a Bizottság elemzését, mely szerint a rövid lejáratú hitelek és a hosszú lejáratú hitelek díjfeltételei nem lehetnek azonosak:

„A számlafedezet-túllépés engedélyezett összegének az egyik magánbank általi növelése ugyanis a három évre szóló perbeli előlegekkel ellentétben nagyon rövid lejáratú kölcsönnek minősül, vagyis a hitelezők részéről nem képezi ugyanilyen kockázatelemzés tárgyát. Annak alapján tehát, hogy az adós képes rövid lejáratú kölcsönhöz jutni, nem lehet megítélni, hogy milyen eséllyel juthat hosszabb esedékességű kölcsönhöz, amelynek visszafizetése a fennmaradási képességétől függ.”

(298)

A Bizottság úgy véli, hogy a kölcsön jellege szintén befolyásolja annak díját. Egy forgótőke-szükséglet finanszírozását szolgáló projekt kockázatának díja nem lehet ugyanakkora, mint egy tőkebefektetési projekt kockázatának díja. Mivel a kockázat szintje a finanszírozandó projekt jellegétől függően más és más, a díjat következésképpen ehhez kell igazítani.

(299)

A Bizottság a fenti okok miatt nem fogadja el Belgium kifogását, és megerősíti, hogy elutasítja az összehasonlító megközelítésnek a Belgium által bemutatott kölcsönök alapján történő alkalmazását.

(300)

Miután a Bizottság elutasította a Belgium által bemutatott kölcsönök vizsgálatát, a(z) […] és az SIF más kölcsönöket kívánt megismertetni a Bizottsággal.

(301)

A(z) […] ezért benyújtott egy táblázatot, amely 19, több pénznemben nyújtott, a Belgium által felsoroltaknál nagyobb összegű kölcsönt tartalmazott. A Bizottság megállapította, hogy a 19 kölcsön közül csak egyet nyújtottak 2009-ben. Ez a kölcsön voltaképpen egy egy hónapos időtartamokra mobilizálható finanszírozási megoldást jelentett (miközben az FSIH-kölcsönt hat évre nyújtották). A többi kölcsön nagy részét 2003 és 2008 között nyújtották, vagyis a pénzügyi válság kirobbanása előtt, egy olyan időszakban, amikor az acélpiac még növekedésben volt. E lényeges különbségek miatt a Bizottság úgy véli, hogy a(z) […] által bemutatott 19 kölcsön nem alkalmas az FSIH-kölcsönnel való összehasonlításra.

(302)

Az SIF-et illetően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a tudomására hozott két kölcsön nem releváns. Tény, hogy két hosszú lejáratú kölcsönről van szó. Azonban mindkét kölcsön mögött jelentős biztosítékok álltak: i. a DPH és az NLMK részéről nyújtott biztosítékok; ii. a Rabobank-kölcsön esetében: […]; iii. a Sumitomo-kölcsön esetében: egy […] garancia. Az FSIH által nyújtott kölcsönhöz viszont semmilyen biztosítékot nem nyújtottak. Ezenkívül az SIF által bemutatott kölcsönök […] voltak, míg az FSIH által nyújtott kölcsön […]. Ezekből a tényezőkből kitűnik, hogy az FSIH által nyújtott kölcsön kockázatosabb volt, mint az SIF által említett kölcsönök. Emiatt ezek a kölcsönök nem biztosíthatnak összehasonlítási alapot.

(303)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a Belgium, a(z) […] és az SIF által példaként bemutatott kölcsönök nem összehasonlíthatók a vizsgált két kölcsönnel. Az összehasonlításon alapuló módszer tehát ez esetben nem bizonyító erejű.

(304)

Azokra az esetekre, amelyekben nehéz vagy lehetetlen összehasonlítható ügyleteket találni a piacon, a Bizottság mutatókat dolgozott ki, amelyekkel meghatározható, hogy a kölcsönöknek van-e támogatástartalma. A kölcsönök tekintetében a piaci árat helyettesítő referencia-kamatláb kiszámítására szolgáló módszert a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény írja le. Ez a módszer két alapvető paraméteren alapul: a kamatfeláron és a biztosítékok mértékén.

(305)

A Bizottság elsősorban [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] nyújtott kölcsön vonatkozásában kívánja alkalmazni ezt a módszert.

(306)

Belgium azt állítja, hogy [a Duferco csoport akkori anyavállalata] AAA-minősítést tudott igazolni az FSIH által nyújtott kölcsön folyósításakor. Egy a 2009-ben a Duferco-nál lévő, euróban nyújtott mintegy negyven kölcsönt felsoroló táblázat (47) alapján Belgium ugyanis úgy érvel, hogy a kereskedelmi bankok által a Duferco-val szemben alkalmazott felárak – a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közleményből kiindulva – magas szintű biztosítékok mellett AAA-minősítést tükröznek. Ha az említett közlemény híven tükrözi a piaci körülményeket, akkor abból az következik, hogy a Duferco AAA-minősítésre tarthat számot.

(307)

A Bizottság nem tudja elfogadni ezt az érvet. A Belgium által bemutatott táblázatban felsorolt kölcsönök általában 70 és 150 bázispont közötti felárat tartalmaznak. E kölcsönök jelentős részét 100 bázispontos felárral nyújtották. Márpedig, minthogy Belgium megerősíteni látszik, hogy a Duferco magas szintű biztosítékokat állít a kölcsönök mögé, a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény szerint a 100 bázispontos felár ilyen szintű biztosítékok mellett BB-minősítésnek felel meg. Ennélfogva Belgium okfejtése alapján [a Duferco csoport akkori anyavállalata] legfeljebb BB-minősítésre tarthatna számot.

(308)

[A Duferco csoport akkori anyavállalatának] fent említett becsült pénzügyi minősítését alátámasztja a 2009-es év főbb globális acélipari csoportjainak minősítéseivel való összehasonlítás. Először is, hitelminősítő intézettől függetlenül, a világ egyetlen acélipari csoportja sem kapott 2009-ben AAA-minősítést. Belgium egyébként nem vitatja ezt a megállapítást. A Bizottság megállapítja, hogy a 2009-ben minősített tíz fő globális acélipari csoport (48) közül csak kettő minősítése volt A és A-, hármat a BBB-kategóriába soroltak, négy pedig a BB-kategóriába tartozott. A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a Duferco csoport 2009-ben nehezen igazolhatott az AAA-val egyenértékű minősítést, és hogy a Belgium által javasolt módszerből következő BB-minősítés, úgy tűnik, összhangban van több más acélipari csoport minősítésével, ráadásul ez a 2009-ben tapasztalt leggyakoribb minősítés.

(309)

A biztosítékok értékét illetően a Bizottság nem osztja Belgium véleményét, mely szerint [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] nyújtott kölcsönhöz kapcsolódó biztosítékok nagyon szilárdak lennének. Emlékeztetőül, ezeket a biztosítékokat a DPH részvényeinek 15 %-ára bejegyzett zálogjog és egy jövőbeni, de majdnem bizonyos, […] millió USD összegű követelés lejáratkori elsőbbségi kifizetésére vállalt kezesség képezte.

(310)

Először is, a DPH részvényeinek 15 %-ára bejegyzett zálogjog kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy a(z) […]-ban/-ben bejegyzett DPH tőzsdén nem jegyzett társaság, amelynek részvényei ezért definíció szerint kevéssé likvidek. A biztosítékok értékét azonban aszerint határozzák meg, hogy a kölcsönfelvevő nemteljesítése esetén mennyire likvidek, vagyis aszerint, hogy rövid időn belül, értékvesztés nélkül mennyire eladhatók. Továbbá, mint minden törzsrészvény, a DPH részvényeinek értéke is változó, ami egy olyan hosszú lejáratú kölcsönre adott biztosíték esetében, amelynek tőkerészét a lejáratkor egy összegben kell visszafizetni, problematikus lehet. Végül Belgium azzal érvel, hogy a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat 148. pontjában kiemelte a DPH pénzügyi stabilitását (a saját tőke és a nettó eredmény növekedése). A Bizottság pontosítja, hogy az a megállapítás a 2003 és 2006 közötti időszakra volt érvényes, nem 2009-re. A Duferco 2009. évi éves jelentése ezzel szemben az eladások drasztikus visszaesését hangsúlyozza – az eladások majdnem a 2008-as szint felére csökkentek –, és körülbelül […] millió USD konszolidált veszteséget mutat ki. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy ez a biztosíték nem tekinthető általános mértékű biztosítéknak, hanem ellenkezőleg, alacsony szintű biztosítéknak minősítendő.

(311)

Másodszor, a(z) […] millió USD értékű követelést illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a kölcsönmegállapodás 3. cikke szerint [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] 2015. december 31-én vagy – a DII és az NLMK közötti, 2008. szeptember 1-jei megállapodás szerint – az SIF irányításában bekövetkező változás esetén korábban vissza kellett fizetnie a kölcsönt. A megállapodás 6. cikkének 1. pontja kimondja, hogy ez utóbbi esetben [a Duferco csoport akkori anyavállalata] kötelezettséget vállal arra, hogy bármilyen jellegű kifizetés vagy adósságtörlesztés előtt elsődlegesen a kölcsönmegállapodásból következő törlesztéshez szükséges összegeket különíti el. A 6. cikk 2. pontja ezenkívül kiköti, hogy [a Duferco csoport akkori anyavállalata] kötelezettséget vállal arra, hogy a DII 2012. december 18-ig és/vagy a mellékletben említett befektetések végrehajtásáig késlelteti eladási opciójának érvényesítését.

(312)

A Bizottság rámutat, hogy egy biztosíték értékét az érvényesíthetősége határozza meg. Ez esetben azonban a Duferco követelése a kölcsönmegállapodás aláírásakor nem tekinthető biztosnak, mivel a DII kötelezettséget vállalt arra, hogy 2012. december 18. előtt nem hívja le az opcióját. Eddig az időpontig [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] nemteljesítése esetén a biztosítéknak nincs semmilyen értéke. A Bizottság ugyanakkor elismeri, hogy az akkori körülmények miatt nagyon valószínű volt a Duferco kivonulása az SIF-ből. A biztosíték érvényesítésének valószínűsége és de facto annak minősége az idővel egyre nőtt, annál is inkább, mivel a Duferco kötelezettséget vállalt arra, hogy a biztossá vált követelést elsődlegesen az FSIH által nyújtott kölcsön törlesztésére használja fel. Ebből következőn a Bizottság úgy véli, hogy a biztosíték általános mértékűnek minősítése tekintetében elfogadja Belgium álláspontját.

(313)

A Bizottság [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] tárgyában megállapítja, hogy a vállalatra BB-minősítést kell alkalmazni, és a kérdéses kölcsön esetében a legjobb esetben általános mértékűnek minősíthető biztosítékot kell figyelembe venni. A referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény alapján a felárnak 220 bázispontnak kellett volna lennie, ami jóval magasabb szint az FSIH által jóváhagyott 75 bázispontnál. Az SIF-et tehát – nem piaci feltételek mellett – gazdasági előnyben részesítették.

(314)

Másodsorban a Bizottság az SIF-nek nyújtott kölcsön tekintetében a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közleményt alkalmazza.

(315)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Duferco-hoz hasonlóan az SIF közös vállalat nem rendelkezett állami minősítéssel. Minősítés, illetve olyan egyéb adatok hiányában, amelyek segítségével megbecsülhette volna az SIF pénzügyi minősítését, a Bizottságnak nem volt más választása, mint hogy – körültekintő módon – az anyavállalatok pénzügyi minősítésére támaszkodjon.

(316)

A Bizottság így megállapítja, hogy az NLMK anyavállalat minősítése a Standard and Poor's-nál BBB-, a Moody's-nál Ba1, a Fitch Ratings-nél pedig BB+ volt (az NLMK 2009. évi éves jelentéséből származó minősítések). Ezek a minősítések a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény szerint „kielégítő minősítés” (BB) kategóriába tartoznak. A második anyavállalat a Bizottság által a (313) preambulumbekezdésben leírt becslés alapján szintén BB-minősítésű volt.

(317)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az SIF, mint két olyan társaság (az NLMK és a Duferco) leányvállalata, amelyek a Bizottság becslése alapján BB-minősítésűek, figyelembe véve a 2009. évi, az acélágazat szempontjából kifejezetten nehéz makrogazdasági helyzetet, körültekintő és ésszerű módon BB-minősítésűnek tekinthető.

(318)

A Bizottság megállapítja ezután, hogy a kölcsönt biztosíték nélkül nyújtották. Az SIF ezzel szemben azt hozza fel, hogy képes volt saját biztosítékot adni, sőt, akár az NLMK vagy a Duferco biztosítékát nyújtani: „Az a tény, hogy az FSIH nem kért garanciát az SIF-től, azzal magyarázható, hogy az SIF aktuális pénzügyi helyzete, az NLMK és a Duferco csoporthoz tartozása, valamint az NLMK által az irányításban bekövetkező változás esetére kínált garancia biztosíthatta az FSIH-t arról, hogy az SIF képes lesz visszafizetni a kölcsönt (49).” Az SFI hangsúlyozza, hogy pénzügyi helyzete 2008-ban szilárd volt. Az FSIH által nyújtott kölcsön azonban [7–12] évre szólt, és tőkerészét a lejáratkor egy összegben kellett visszafizetni. E két jellemző alapján a Bizottság úgy véli, hogy egy magánbefektető a [7–12] éven keresztül viselt kockázatának ellentételezéseként elegendő és arányos biztosítékokra tartott volna igényt, és az SIF 2008-as üzleti évben elért pénzügyi eredménye nem lett volna elegendő számára ahhoz, hogy lemondjon minden biztosítékról. A Bizottság ez alapján arra a következtetésre jut, hogy a kölcsönhöz kapcsolódó biztosítékok szintje alacsony volt.

(319)

Az SIF becsült pénzügyi minősítéséből (BB) és a kölcsönhöz kapcsolódó biztosítékok szintjéből (alacsony) kiindulva a Bizottság úgy véli, hogy a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény alapján 400 bázispontos díjra lett volna szükség. Ez a díj jóval magasabb az SIF és az FSIH közötti megállapodás szerinti 75 bázispontnál. Mivel az SIF nem piaci feltételek mellett gazdasági előnyhöz jutott, a Bizottság támogatás fennállására következtet.

(320)

A fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy az FSIH által jóváhagyott feltételek mellett egyetlen magánhitelező sem lett volna hajlandó 100 millió EUR, illetve 75 millió EUR kölcsönt nyújtani [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] és az SIF-nek. Az FSIH tehát azáltal, hogy nem viselkedett magánhitelezőként, előnyt biztosított a két kölcsönfelvevőnek, így versenytársaikkal szemben kedvezőbb helyzetbe hozta azokat.

(321)

A támogatás összege a ténylegesen alkalmazott kamatlábak (1,99 %) és a referencia-kamatlábakról szóló 2008. évi közlemény alkalmazásából következő kamatlábak – azaz [a Duferco csoport akkori anyavállalata] esetében 3,502 % (12 hónapos Euribor + 220 bázispont), az SIF esetében 4,302 % (12 hónapos Euribor + 400 bázispont) – különbözetének felel meg, a kölcsönnyújtás napjától a kölcsön lejárat előtti törlesztésének napjáig terjedő időszakra vetítve. Tehát, [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] nyújtott kölcsönről szóló megállapodást 2009. szeptember 4-én kötötték meg 30 millió EUR összegre, hatéves időtartamra, a folyósításkor megállapított 2,04 % tényleges kamatlábbal, majd az összeget 70 millió EUR-val megemelték, a folyósításkor megállapított 1,99 % tényleges kamatlábra. A lejárat előtti törlesztésre 2011 júliusában került sor. Az SIF-nek nyújtott kölcsön összege 75 millió EUR volt, amelyet egy 20 millió EUR összegű részletben (2009. szeptember) és egy 55 millió EUR összegű részletben (2009. december) folyósítottak, mindkét részlet esetében 1,99 % tényleges kamatláb mellett. 2011 júniusában, majd 2012-ben és 2013-ban a felek megállapodásokat kötöttek a tőke és a kamatok részletekben történő lejárat előtti törlesztéséről.

(322)

Szemléltetésképpen, egy egyszerűsített jelenérték-számítás alapján tehát [a Duferco csoport akkori anyavállalatának] nyújtott kölcsön esetében a támogatás összege megközelítőleg 2,08 millió EUR, az SIF-nek nyújtott kölcsön esetében pedig 10,41 millió EUR (50).

(323)

Egy ügylet során akkor érvényesül a piacgazdasági magánbefektető elve, ha bizonyítható, hogy az említett ügylet az állami és a magánbefektető között pari passu, azaz egyenlő feltételek mellett jön létre.

(324)

Belgium azt állítja, hogy az FSIH részesedésszerzése a DII részesedésszerzésével azonos feltételek mellett, pari passu történt, mivel a befektetett összegek gyakorlatilag megegyeznek, a DLP az FSIH befektetésének idején nem tartozott a Duferco csoporthoz, és a befektetések célja az SIF-hez tartozó eszközök, nem pedig a Duferco csoporthoz tartozó eszközök megvásárlása volt.

(325)

A(z) […] megerősíti ezeket az észrevételeket, és hozzáteszi, hogy a DII-nek csak a Belgium által a befektetési lehetőségek vizsgálata céljából bemutatott dokumentumok voltak birtokában, és semmilyen egyéb pénzügyi dokumentum nem állt rendelkezésére.

(326)

A Bizottság úgy véli, hogy akárcsak a DSIH esetében (3. intézkedés), a DLP csak egy eszköz volt az FSIH és a DII számára ahhoz, hogy egy pari passu ügylet látszatát adják a részben már a Duferco-hoz tartozó eszközök ez utóbbi általi átvételének. A DLP-t ugyanis az FSIH és a DII 2011 márciusában különleges célú gazdasági egységként hozta létre abból a célból, hogy fogadja a Duferco belgiumi eszközeit. Ezek az eszközök nevezetesen az (akkor 50 %-ban a Duferco tulajdonában lévő) SIF leválasztásából származó, illetve a DSIH-n keresztül az FSIH-vel közösen birtokolt eszközök.

(327)

Jóllehet a DLP-t, mint „üres céget” formailag a Duferco csoporton kívül alapították, a Bizottság véleménye szerint az egyidejűség és a Duferco csoport különböző leányvállalatai között 2011 júniusában és júliusában történt, egymást követő részesedés-átruházások (51) bizonyítják, hogy a DLP a létrehozásától kezdve a Duferco-tól függött.

(328)

Ezen túlmenően – ami ennél is lényegesebb – a Bizottság megjegyzi, hogy a vizsgált intézkedést követően a Duferco csoport vagyoni helyzete és az azt megalapozó kockázatok szinte nem változnak. A Duferco a DLP révén i. az acélipari eszközök 50,3 %-át birtokolja – korábban az SIF révén azok 50 %-a volt a tulajdonában –, valamint ii. a diverzifikációs eszközök 50,3 %-a felett rendelkezik – már azelőtt a DSIH révén ezen eszközök 50 %-át birtokolta. Ezzel szemben az FSIH vagyoni helyzete számottevően változik a vizsgált intézkedés nyomán. Az FSIH ugyanis a La Louvière-ben és Trebos-ban található jelentős acélipari eszközök 49,7 %-át megszerzi, amelyek korábban nem tartoztak hozzá.

(329)

A pénzügyi kötelezettségvállalásokat illetően ez a helyzet a Duferco csoport szempontjából a következőképpen írható le:

(330)

Tehát a Duferco csoport a DLP-n belüli 50,3 %-nyi részesedése megszerzéséért […] millió EUR nettó pénzügyi hozzájárulást tett. Ez az összeg összemérhetetlen azzal a 99,7 millió EUR-val (52), amelyet az FSIH kifizetett azért, hogy a DLP 49,7 %-os részvényese legyen.

(331)

Ilyen feltételek mellett nem lehet azt állítani, hogy ez a befektetés pari passu volt.

(332)

A Bizottság ebben a pontban kifejti azokat az okokat, amelyek alapján – az ügylet nem pari passu jellegén túl – megállapítja, hogy az ügylet nem felelt meg a piacgazdasági magánbefektető elvének. Ezek az okok ahhoz kapcsolódnak, ahogyan az FSIH értékelte DLP-ben való részesedésszerzését.

(333)

Ezen értékelések részletezése előtt a Bizottság elutasít egy a(z) […] által megfogalmazott kifogást. A(z) […] szerint az a tény, hogy az FSIH a kérdéses események idején csak azokhoz a dokumentumokhoz fért hozzá, mint a DII (magánbefektető), elegendő az FSIH részéről történt befektetés körültekintő jellegének bizonyításához.

(334)

A (329) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt a vizsgált ügylet a Duferco csoport szempontjából pénzügyileg csaknem semleges volt. Ennélfogva ez utóbbit semmi nem késztette arra, hogy részletes jelentéseket és tanulmányokat készítsen: a DLP által megvásárolt eszközök ára alig volt hatással likviditására. Nem ez volt a helyzet az FSIH esetében, amelynek ki kellett fizetnie az ezen eszközökért meghatározott ár 49,7 %-át. Következésképpen nem a Duferco-ra, hanem az FSIH-re hárult az, hogy megtegyen mindent az eszközök valós értékének megállapítása érdekében. Az a tény, hogy a Duferco nem rendelkezett a Belgium által benyújtottakon kívül más dokumentumokkal, semmi esetre sem bizonyítja, hogy az FSIH piacgazdasági magánbefektetőként viselkedett volna.

(335)

Az értékelések tartalmát illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a következő négy elem értékét kellett megbecsülni: i. a DLLPL részvényei, ii. a Duferco Trebos részvényei, iii. a Duferco La Louvière Sales-től megvásárolt készletek, valamint iv. a DLLPL-be irányuló [30–40] millió EUR értékű befektetést igazoló projekt.

(336)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Belgium által elküldött, 2011. májusi Galtier-jelentés nem tartalmaz a DLLPL-re vonatkozó szigorú értékmegállapítást. A jelentés csak a La Louvière-i telephely tárgyi eszközei valós értékének becslését foglalja magában, és nem vizsgál semmilyen forráselemet, sem üzleti tervet.

(337)

A Galtier szakértői iroda azonban Belgium közvetítésével tudatja a Bizottsággal, hogy becslését egy szabályszerű üzleti tervre alapozta. Ezen üzleti terv Belgium által benyújtott összefoglaló változata (53) egy rövid dokumentum, amely nem tartalmaz semmilyen időpontot és semmilyen hipotézist. A Bizottságnak nem küldték el az üzleti terv teljes változatát – ha feltételezzük, hogy az létezett.

(338)

Belgium a Duferco Trebos részvényeinek vételi ára kapcsán hasonlóan érvelt, azaz hogy „A Trebos tárgyi eszközeinek és immateriális javainak használati értéke” című, 2011. májusi dokumentum voltaképpen tanulmányok és jelentések együttese, amely magában foglal egy a Duferco által készített kétoldalas előzetes üzleti tervet (54). Ez utóbbi dokumentum elkészítésének időpontját nem jelölték meg. A 2011. évi jelentés célja az eszközök használati értékének megállapítása és az üzleti értéken belül az ügyfélkör értékének meghatározása volt. A vállalatra vonatkozó könyvvizsgálatot vagy ellenőrzést nem végeztek. A Duferco Trebos társaság egészére vonatkozó összefoglaló értékbecslést nem nyújtottak be.

(339)

E két vétel kapcsán Belgium egyébként elismeri, hogy „a felek nem tartották szükségesnek, hogy szabályszerű üzleti tervet készítsenek. Az FSIH tökéletesen ismerte a megvásárolt vállalatot.” A Bizottság ellenben úgy véli, hogy egy vállalat ismerete hasznos, ám nem elegendő egy befektető számára, amely a befektetésre vonatkozó döntését a jövőbeni várt nyereségesség függvényében hozza meg.

(340)

A Duferco La Louvière Sales, az SIF irányítása alá tartozó társaság készleteinek értékelésével összefüggésben Belgium benyújtott egy dokumentumot, amely Belgium szerint igazolja, hogy a készletek piaci értéke magasabb könyv szerinti értéküknél, és az eladási árat ehhez az értékhez igazították. A Bizottság ismét megállapítja, hogy a dokumentum elkészítésének időpontját nem jelölték meg.

(341)

Végül, ami a DLLPL-be befektetett [30–40] millió EUR-t illeti, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban felkérte Belgiumot, hogy nyújtsa be az e befektetésre vonatkozó valamennyi tanulmányt és üzleti tervet. Belgium megerősítette, hogy végül egyetlen üzleti terv indokolta a [30–40] millió EUR befektetést, mivel a többi említett terv tárgytalanná vált, ugyanis azok más, meg nem valósult projektekre vonatkoztak. Belgium tehát benyújtott a Bizottságnak egy egyoldalas, keltezés nélküli tervet, amely a 2016-ig előrejelzett EBITDA-értékeket felsoroló táblázatot tartalmazott, a megadott számadatokat alátámasztó mindenféle magyarázat vagy hipotézis nélkül.

(342)

Belgium nézete szerint e dokumentum elégtelenségét nem ellensúlyozzák a Belgium által hivatkozott egyéb dokumentumok. Az „Egy jövőbeli projekt a La Louvière-i acéliparért” című, 2011. februári keltezésű dokumentum a hosszú acéltermékekkel és a lapos acéltermékekkel kapcsolatos tevékenységek fennmaradását szolgáló stratégiát ismerteti. Egy oldal a DLLPL legutolsó öt éve alatti fejleményeket foglalja össze. „A hosszú acéltermékek marketingterve 2011–2013” című dokumentum az érintett ágazatról szóló tanulmányra korlátozódik.

(343)

A fentiekből következik, hogy az FSIH befektetése nem tekinthető a piacgazdasági magánbefektető elvének megfelelőnek. A Bizottság megállapítja, hogy a DLP lehetővé tette, hogy az FSIH ismételten támogassa a vallóniai acélipari tevékenységet, anélkül, hogy azt a piacgazdasági magánbefektető elvének megfelelő gazdasági elemzési indokolta volna.

(344)

A fentiekből következik, hogy a befektetés nem tekinthető pari passu-nak és a piacgazdasági magánbefektető elvének megfelelőnek. A DLP által kapott támogatás összege tehát megegyezik a tőkeemelés összegével, azaz 100 millió EUR-val.

(345)

Az egyes intézkedések külön-külön elemzése után a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az FSIH kezdettől fogva alkalmazott befektetési stratégiájának általánosabb elemzésére van szükség. A Bizottság úgy véli ugyanis, hogy ezek az intézkedések egymástól elválaszthatatlanok és egyetlen célt szolgálnak, amely nem más, mint a Duferco csoport vallóniai tevékenységeinek tartós támogatása és fenntartása a csoport offshore leányvállalataiba irányuló közvetett befektetések segítségével, az Unión belül az acéliparnak nyújtott támogatások tilalmára vonatkozó jogszabályok megkerülése érdekében. Az FSIH intervencióinak kedvezményezettjei a Duferco anyavállalata vagy a csoport Egyesült Államokban (1. intézkedés), […] (2. intézkedés), Írországban (3. intézkedés), […] (4. intézkedés) és […] (5. és 6. intézkedés) letelepedett leányvállalatai voltak, céljuk pedig Vallóniában megvalósuló projektek finanszírozása volt, a csoport olyan vallóniai leányvállalatainál, amelyek az acélipari ágazatban, majd amikor a csoport fokozatosan megszüntette acélipai tevékenységeit Vallóniában, a telephelyek szennyeződésmentesítésében tevékenykedtek.

(346)

Ezt az elemzést alátámasztja bizonyos események egyidejűsége vagy időbeli közelsége.

(347)

A Duferco ugyanis 1997-től kezdődően, a jelentős pénzügyi nehézségekkel küzdő Forges de Clabecq acélmű átvételével, a Vallon Régió támogatásával és a Bizottság jóváhagyásával (8,75 millió EUR részesedésszerzés és 13,75 millió EUR kölcsön) (55) telepedett meg Belgiumban. A Bizottság megjegyzi, hogy az átvételre a Forges de Clabecq acélműre vonatkozó elutasító bizottsági határozatot (56) követően került sor: a Bizottság 1996 decemberében a közös piaccal összeegyeztethetetlennek ítélte a belga állam ugyanezen acélmű megmentésére tett kísérletét. Így a vállalatra 1997 januárjában kimondták a csődöt.

(348)

Ezt követően a Duferco csoport egymást követően átvett több vallóniai acélipari üzemet, ugyancsak a Vallon Régió pénzügyi támogatásával, amely a SOGEPA, majd 2003-tól kezdve az FSIH közvetítésével valósult meg. 1999-ben a Duferco a Hoogovens csoporttól – a Vallon Régió támogatásával (egy 12,5 millió EUR összegű követelésnek a saját tőke 25 %-ává alakítására és 25,3 millió EUR kölcsön) (57) – megvásárolta a La Louvière-ben található Usines Gustave Boël elnevezésű vállalatot. Ezután, az Usinor-Sacilor csoport elnökének 2001. február hónapjában tett azon bejelentését követően, mely szerint szándéka szerint megszüntetik Charleroi-ban a Cockerill Sambre meleghengersorának tevékenységeit, tárgyalásokat kezdtek az Usinor-Cockerill Sambre, a Duferco csoport és a SOGEPA között azzal a fő célkitűzéssel, hogy közös termelővállalatot hozzanak létre lemezbuga gyártására, amelynek termelőberendezéseit a Cockerill Sambre charleroi-i meglévő berendezései és a Duferco Clabecq-től származó berendezések alkotnák. A Duferco tehát 2002-ben az Usinorral együttműködve átvette a charleroi-i meleghengerművet – melynek neve ezt követően Carsid –, ismét a Vallon Régió támogatásával (a SOGEPA mintegy 20 millió EUR részesedést szerzett a Carsid tőkéjében, e részesedést a 2496/96/ESZAK határozat 6. cikkének (5) bekezdésében előírt eljárás megindításáról szóló határozatot követően 9 millió EUR-ra csökkentették).

(349)

A Bizottság megállapítja, hogy az FSIH-t 2003 márciusában hozták létre, vagyis azzal egy időben, amikor a Vallon Régió Carsid vállalatban való részesedésével kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárás megindítására irányuló, 2002. április 3-i határozatot követően a Bizottság vizsgálatot folytatott. Ez az eljárás 2003. október 15-én ért véget (58) a Bizottság elutasító határozatával, azzal az indokolással, hogy nem tekinthető pari passu-nak egy új társaságba való olyan befektetés, amelynek során csak az állami részvényes vállal új kockázatot, a magánrészvényes pedig csak áthelyez egy tevékenységet vagy egy meglévő projektet az új társaságba. A Bizottság megállapítja tehát, hogy a Vallon Régió által a Duferco csoport javára több ízben végrehajtott intervenciók lehetővé tették a vallóniai acéliparban megvalósítandó, szociális szempontból nehéz, de gazdasági szempontból szükséges kiigazítások elodázását. Ez a magatartás, amelyet regionális, szociális és munkahely-megőrzési megfontolások indokolnak, nem pedig az acélipar racionalizálásának és modernizálásának szempontjai, nem tekinthető magánbefektetői magatartásnak.

(350)

Továbbá, a Bizottság megjegyzi, hogy az FSIH magatartása nem felel meg egy körültekintő piaci befektető magatartásának. Jelen esetben az FSIH-nek egy befektetésialap-kezelőéhez hasonló magatartást kellene tanúsítania. Az FSIH által követett, a jelen eljárás révén feltárt befektetési politika viszont, egészében tekintve, nem olyan, amelyet egy piaci szereplő követhetne. Egy nem spekulatív befektetési alapnak, fenntarthatósága biztosítása érdekében, diverzifikálnia kell a kockázatokat befektetési portfóliójában. A portfólió eszközeinek a kívánt teljesítmény és nyereségesség figyelembevétele melletti földrajzi és ágazati diverzifikációja csökkenti az eszközök volatilitását, ebből következően pedig az egész portfólió befektetéseinek kockázatát. A diverzifikációnak nem kell szükségképpen szélsőségesnek lennie, azonban jelen esetben az FSIH az összes befektetését egy társaságba irányította.

(351)

Mivel azonban az FSIH kizárólag a Duferco csoportba fektetett be, kockázati kitettsége maximális volt, ugyanis befektetésének megtérülése egyetlen vállalat sikerétől vagy kudarcától függött. Ebből következően az FSIH befektetői magatartása, egészében tekintve, ugyancsak azt jelzi, hogy az FSIH ügyletei nem feleltek meg a piacgazdasági magánbefektető kritériumának.

(352)

A fentiek fényében a Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált intézkedések összessége nem felel meg a piacgazdasági magánbefektető elvének. Az intervenciók feltételei minden egyes esetben előnyt biztosítottak a Duferco csoport különböző vállalatainak. Ezek az intézkedések tehát az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásokat képeznek.

(353)

Következésképpen a támogatások teljes összege – elvben – 211,43 millió EUR.

(354)

Az állami támogatásokra vonatkozó tilalom nem abszolút és nem feltétel nélküli. Különösen az EUMSZ 107. cikkének (2) és (3) bekezdése olyan jogalapot alkot, amelyek által egyes támogatási intézkedések összeegyeztethetőnek tekinthetők a belső piaccal.

(355)

Az eljárás megindításáról szóló határozatra adott válaszában Belgium nem említett a vizsgált intézkedések összeegyeztethetőségére vonatkozó semmilyen indokot.

(356)

A Bizottság megjegyzi, hogy az EUMSZ 107. cikkének (2) bekezdésében foglalt eltérések nyilvánvalóan nem alkalmazhatók. Az említett cikk (3) bekezdésében foglalt eltérések közül csak az a) és a c) pont bizonyulhat alkalmazhatónak. Az a) pont ugyanis kimondja, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető „az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság”. A c) pont pedig kifejti, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető „az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.”

(357)

Azonban semmilyen keretszabály és az állami támogatásokkal kapcsolatos összeegyeztethetőségi kritériumokra vonatkozó semelyik bizottsági iránymutatás nem tűnt alkalmazhatónak.

(358)

Az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-i lejárata óta ugyanis a Bizottság különböző iránymutatásokat és közleményeket fogadott el a regionális befektetési támogatások és az acélipar megmentésére és szerkezetátalakítására irányuló támogatások tilalmának fenntartása céljából.

(359)

Így a 2007–2013 közötti időszakra szóló nemzeti regionális támogatásokra vonatkozó iránymutatás (59) – az FSIH a vizsgált támogatásokat ezen időszak alatt nyújtotta – 8. pontjában kifejezetten kizárja hatályából az acéliparnak nyújtott regionális támogatásokat, és kijelenti, hogy azok összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

(360)

Hasonlóképpen, az acéliparnak nyújtott támogatásokról szóló, 2009. december 31-ig hatályos közlemény (60) megjegyzi, hogy a nehéz helyzetben lévő acélipari vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal. Kizárólag az acélipari vállalkozások elbocsátott vagy korkedvezménnyel nyugdíjazott dolgozóinak történő kifizetések fedezésére szolgáló támogatások, illetve az acélgyártási tevékenységüket véglegesen megszüntető vállalkozásokat célzó támogatások engedélyezettek, bizonyos feltételek mellett. Az FSIH által nyújtott támogatások a fent említett kategóriák egyikébe sem sorolhatók be. Ellenkezőleg, azokat befektetések finanszírozására használták fel.

(361)

Az SIF-nek nyújtott támogatásnak a 2009. évi közleménnyel való esetleges összeegyeztethetőségét illetően a Bizottságnak az a véleménye, hogy az említett közlemény nem alkalmazandó az SIF-re. A 2009. évi közlemény 4.4.2. pontja ugyanis azokat a vállalkozásokat célozza, amelyeknek a 2008. december és 2010. december közötti piaci körülmények között nehézséget okoz a finanszírozási lehetőségek megtalálása. Márpedig az SIF észrevételeiből nem tűnik ki, hogy a társaságnak ilyen nehézségei lettek volna. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy az SIF nem felelt meg a 2009. évi közleményben foglalt támogathatósági feltételeknek, és hogy a támogatás nem tekinthető a belső piaccal összeegyeztethetőnek.

(362)

Végül, a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló, 2014. július 30-ig hatályos közösségi iránymutatás (61) 18. pontjában kizárja hatályából az acélipart.

(363)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a vizsgált hat támogatási intézkedés összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

(364)

Az EUMSZ rendelkezései és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a Bizottság hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy az érintett államnak meg kell-e szüntetnie vagy módosítania kell-e a támogatást, ha a Bizottság álláspontja szerint az nem egyeztethető össze a belső piaccal (62). Szintén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata azt mutatja, hogy a Bizottság határozata által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében a támogatás eltörlése vonatkozásában az államra kirótt kötelezettség célja a korábbi helyzet visszaállítása (63).

(365)

A Bíróság e tekintetben kimondta, hogy ez a célkitűzés akkor valósul meg, ha a kedvezményezett visszatérítette a jogellenes támogatás jogcímén nyújtott összegeket, elveszítve így azon előnyt, amelyet a piaci versenytársakkal szemben élvezett, és ha visszaállt a támogatás juttatása előtti helyzet (64).

(366)

Az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (65) 16. cikkének (1) bekezdése kimondja: „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére […]”.

(367)

Következésképpen, mivel a kérdéses intézkedéseket az EUMSZ 108. cikkének megsértésével hajtották végre, és azokat jogellenesnek és a belső piaccal nem összeegyeztethetőnek kell tekinteni, az intézkedések keretében juttatott összegeket vissza kell fizettetni, hogy helyreálljon az azok juttatása előtti piaci helyzet.

(368)

Jelen esetben a támogatásokat a következő vállalatoknak nyújtották: DII (1. intézkedés), [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] (2. intézkedés), DSIH (3. intézkedés), [a Duferco csoport akkori anyavállalata] – később […] – (4. intézkedés), SIF (5. intézkedés) és DLP (6. intézkedés); valamennyi vállalat a Duferco csoport különböző országokban tevékenykedő leányvállalata. E vállalatok vagy esetleges jogutódjaik kötelesek visszafizetni a jogtalanul felvett támogatásokat.

(369)

A visszafizetendő összeget azon időszak alapján kell meghatározni, amely alatt a kedvezményezetteknek előnyt biztosítottak, vagyis a támogatások egyes kedvezményezettek részére történő kifizetésének időpontjától a tényleges visszafizetésig terjedő időszak alapján, tekintettel a 7.1.4.1–7.1.4.5. szakaszban megállapított, a gazdasági előny meghatározására vonatkozó kritériumokra és számítási elvekre. A Belgiumra a visszafizettetési eljárás keretében háruló, a lojális együttműködésre vonatkozó kötelezettség végrehajtásakor [a Duferco csoport akkori anyavállalata] – később […] – és az SIF részére nyújtott támogatás összegét az eljárás során pontosabban kell megállapítani a Belgium által benyújtandó adatok alapján, és figyelembe véve – különösen a kölcsön formájában nyújtott támogatások esetében – a kifizetések vagy visszafizetések tényleges időpontját, valamint minden egyéb olyan lényeges körülményt, amelyet Belgium megemlít. A visszafizettetendő összegek minden esetben magukban foglalják a tényleges visszafizetésig esedékes kamatokat.

(370)

A Bizottság megállapítja, hogy Belgium jogellenesen hajtotta végre a szóban forgó támogatási intézkedéseket, megsértve ezzel az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdését. A Bizottság úgy véli, hogy valamennyi vizsgált intézkedés a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatást képez,

a)

a Duferco US Investment Corporation társaságban meglévő részesedés eladása a Duferco Industrial Investment részére 11 581 700 EUR összegért;

b)

a Duferco Participations Holding Limited társaságban meglévő részesedés eladása [az ezen időszakban a DPH-t irányító társaság] részére 20 362 464 EUR összegért;

c)

részesedésszerzés a Duferco Salvage Investments Holding társaságban, ez utóbbi javára, [65–72 millió] EUR összegért;

d)

elvben 2 082 723 EUR összegű kölcsön nyújtása [a Duferco csoport akkori anyavállalatának], mivelhogy a kölcsönre alkalmazott kamatláb alacsonyabb, mint 3,502 %;

e)

elvben 10 413 639 EUR összegű kölcsön nyújtása a Steel Invest & Finance társaságnak, mivelhogy a kölcsönre alkalmazott kamatláb alacsonyabb, mint 4,302 %;

f)

részesedésszerzés a Duferco Long Products társaságban, ez utóbbi javára, 100 000 000 EUR összegért.

a)

az egyes kedvezményezettek által visszafizetendő teljes összeg (tőke és visszafizettetési kamatok);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatása;

c)

az azt igazoló dokumentumok, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.