6.2.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 32/23

(1)

Ennek a határozatnak a Microsoft Corporation a címzettje.

(2)

A Microsoft Corporation megsértette az EK-Szerződés 82. cikkét és az EGT-megállapodás 54. cikkét, amikor:

(3)

Az operációs rendszerek olyan szoftvertermékek, amelyek a számítógép alapvető működését szabályozzák. A „kliens személyi számítógépek” („PC-k”) olyan általános célú számítógépek, amelyeket úgy terveztek, hogy egyszerre egy személy használja őket, és amelyek számítógépes hálózathoz csatlakoztathatók.

(4)

Megkülönböztethetők i. úgynevezett „Intel-kompatibilis” PC-khez használható; és ii. a nem Intel-kompatibilis PC-khez használható operációs rendszerek. Ebben az összefüggésben az „Intel-kompatibilis” kifejezés egy speciális típusú hardver-architektúrára vonatkozik. Egy nem Intel-kompatibilis operációs rendszer (pl. Apple's Macintosh) átállítása, hogy képes legyen Intel-kompatibilis hardveren futni, hosszú és költséges folyamat. Mindazonáltal a kérdés, hogy vajon az Intel-kompatibilis és nem Intel-kompatibilis operációs rendszereket bevonják-e az érintett piacok meghatározásába, nyitott maradhat, mivel a különbség nem akkora, hogy az változtatna a Microsoft piaci erejének megítélésén.

(5)

Az olyan kézi készülékek, mint például a „digitális személyi titkárok” (PDA-k) vagy az „intelligens” mobiltelefonok operációs rendszerei, valamint a szerverek operációs rendszerei jelenleg nem tekinthetők a kliens PC-k operációs rendszerei versenyképes helyettesítőinek.

(6)

Ami a kínálat oldali helyettesíthetőséget illeti, bármely, jelenleg a kliens PC-k operációs rendszereinek piacán jelen nem lévő szoftverterméket jelentősen módosítani kellene annak érdekében, hogy megfeleljen a piac specifikus vevői igényeinek. Ez együtt jár egy fejlesztési és tesztelési folyamattal, amely tetemes időt (gyakran több mint egy évet) vesz igénybe és jelentős kiadásokkal, valamint számottevő kereskedelmi kockázattal jár. Ezenfelül, amint az a Microsoft érintett piacokon meglévő erőfölényének tárgyalásakor megállapításra került, egy ilyen új belépő jelentős belépési korlátokkal találná szemben magát.

(7)

A „munkacsoport szerver-szolgáltatások” azok az alapvető szolgáltatások, amelyeket az irodai dolgozók mindennapi munkájuk során használnak, vagyis a szervereken tárolt fájlok és a nyomtatók közös használata, valamint a szervezetük információtechnológiai részlege által központilag „igazgatott” hálózati felhasználóként őket megillető jogok használata. A „munkacsoport szerver operációs rendszerek” olyan operációs rendszerek, amelyeket e szolgáltatások kicsi, illetve közepes méretű hálózatokba összekötött, viszonylag kisszámú PC-nek történő nyújtására terveztek és forgalmaznak.

(8)

A Bizottság által vizsgálata során gyűjtött bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a fogyasztók úgy tekintenek a munkacsoport szerver-szolgáltatásokra, mint a szerverek által nyújtott szolgáltatások egy jól körülhatárolt csoportjára. Különösen egyrészről a fájl- és nyomtató-szolgáltatások, másrészről a csoportos és felhasználói szintű igazgatási szolgáltatások nyújtása állnak szoros kapcsolatban egymással: ha a csoportos és felhasználói szintű igazgatás nem lenne megfelelő, a felhasználónak nem lenne hatékony és biztonságos hozzáférése a megosztott fájl- és nyomtatóhasználathoz.

(9)

A munkacsoport szervereket (azok a szerverek, amelyeken munkacsoport szerver operációs rendszer fut) meg kell különböztetni azoktól a felsőkategóriás (high-end) szerverektől, amelyeket általában olyan, küldetés szempontjából kritikus feladatok támogatására használnak, mint a leltárellenőrzés, légitársaságoknál történő helyfoglalás vagy banki tranzakciók. Az ilyen feladatok hatalmas mennyiségű adat tárolásának támogatását igényli, továbbá maximális (gyakran „sziklaszilárdnak” is nevezett) megbízhatóságot és rendelkezésre állást (2). Ezeket drága (időnként „vállalati szervernek” nevezett) gépek, vagy nagyszámítógépek végzik. Ezzel szemben a munkacsoport szerver operációs rendszereket általában kevésbé drága számítógépekre telepítik.

(10)

Mindazonáltal nem minden alsókategóriás számítógépet használnak munkacsoport szerverként. Az alsókategóriás szervereket lehet például a hálózatok „szélére” is telepíteni, és web-szerverként (3), web-cache (4) szerverként vagy tűzfalként (5) használni, a fő munkacsoport szerver-szolgáltatások nélkül.

(11)

Ki kell emelni azt is, hogy bár az alapvető munkacsoport szerver-szolgáltatások közé csupán a fájlokkal, nyomtatókkal kapcsolatos, valamint a csoportos és felhasználói szintű igazgatási szolgáltatások tartoznak, a munkacsoport szerver operációs rendszereket – más operációs rendszerekhez hasonlóan – alkalmazások futtatására is lehet használni. Ezen alkalmazások gyakran igen szorosan kapcsolódnak a csoportos és felhasználói szintű szolgáltatások nyújtásához. Mivel a munkacsoport szerver operációs rendszereket általában nem drága hardvereken használják, ezen alkalmazások többségében nem igényelnek rendkívül magas szintű megbízhatóságot.

(12)

A médialejátszók olyan kliens-oldali szoftveralkalmazások, amelyek legfőbb funkciója az internetről (és más hálózatokról) letöltött, vagy onnan valós időben átvitt digitális hang- és mozgókép-fájlok dekódolása, kitömörítése és lejátszása (továbbá feldolgozásuk lehetővé tétele). A médialejátszók a fizikai adathordozókon, mint pl. CD- vagy DVD-lemezeken tárolt hang- és mozgókép-fájlok lejátszására is képesek.

(13)

Ami a kereslet oldali helyettesíthetőséget illeti, a klasszikus lejátszó készülékek, mint pl. a CD- és DVD-lejátszók a médialejátszók funkcióinak csupán korlátozott halmazával rendelkeznek, így nem tekinthetők a médialejátszók helyettesítőinek. Azok a médialejátszók, amelyek – ellentétben a Microsoft WMP-jével, a RealNetwork RealOne Player-jével és az Apple QuickTime Player-ével – harmadik fél sajátos technológiáitól függnek, nem valószínű, hogy korlátozzák a harmadik fél magatartását. Az internetről valós időben átvitt hang- és mozgókép-tartalom fogadására képtelen médialejátszók nem tekinthetők a valós idejű médialejátszók helyettesítő termékeinek, mivel nem felelnek meg a valós idejű átvitelre vonatkozó speciális fogyasztói igényeknek.

(14)

Ami a kínálat oldali helyettesíthetőséget illeti, a szükséges jelentős K+F-beruházások, a meglévő média-technológiák szellemi tulajdonjogok révén történő védelme, valamint a piacot jellemző közvetett hálózati hatások belépési korlátot jelentenek más szoftver-alkalmazások, köztük a nem valós idejű médialejátszók, fejlesztőinek.

(15)

A Microsoft elismerte, hogy a személyi számítógépek operációs rendszereinek piacán domináns pozícióval rendelkezik.

(16)

E domináns pozíció jellemzői a legalább 1996 óta igen magas piaci részesedés (90 % fölötti az utóbbi években), valamint a nagyon magas belépési korlátok megléte. E belépési korlátok elsősorban a közvetett hálózati hatások jelenlétéhez kapcsolódnak. Valójában valamely PC operációs rendszer népszerűsége a felhasználók körében a PC-alkalmazások eladóinak körében tapasztalható népszerűségből ered, akik viszont fejlesztési törekvéseiket a felhasználók körében legnépszerűbb PC operációs rendszerre összpontosítják. Ez olyan önmagát erősítő dinamizmust gerjeszt, amely megvédi a Windows-t, mint a személyi számítógépek operációs rendszereinek de facto normáját („a piacralépést akadályozó alkalmazások”).

(17)

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Microsoft domináns pozíciót szerzett a munkacsoport szerver operációs rendszerek piacán. Ez a következtetés elsősorban a következő észrevételeken alapul:

(18)

A határozat a következő megállapításokat teszi:

(19)

E kivételes jellegű körülmények arra engednek következtetni, hogy a Microsoft magatartása – hacsak objektív módon nem indokolható – a piaci erőfölénnyel való visszaélés, ami összeegyeztethetetlen a 82. cikkel.

(20)

A Microsoft által az információmegtagadásra adott indoklás szerint a szóban forgó információ rendelkezésre bocsátása, és annak lehetővé tétele, hogy a versenytársak használhassák kompatibilis termékek előállítására, egyenértékű lenne a szellemi tulajdonjogok licenszelésével. A Bizottság nem foglalt állást a Microsoft általános szellemi tulajdonra vonatkozó állításával kapcsolatban, amelynek jogosságát egyébként is csak eseti alapon lehetne megállapítani, ha a Microsoft előkészítette a releváns specifikációkat. Mindazonáltal a joggyakorlat szerint valamely vállalkozás szellemi tulajdonjogának gyakorlására vonatkozó érdeke önmagában nem jelent objektív indoklást, ha olyan kivételes körülmények állnak fenn, mint a fentiekben bemutatottak.

(21)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az eset különleges körülményei között a Microsoft által adott indoklás ellensúlyozza-e a kivételes körülményeket, és arra a következtetésre jutott, hogy a Microsoft nem szolgált ilyen hatású bizonyítékokkal. Valójában a kérdéses információ nyújtását előíró intézkedés nem vezetett volna a Microsoft termékeinek másolásához. A Bizottság azt is figyelembe vette, hogy a Microsoft által megtagadott információk közlése bevett szokás az iparágban.

(22)

Ezenfelül a Bizottság figyelembe vette az IBM Bizottság felé tett 1984-es kötelezettségvállalását (az „IBM-vállalás”) (6), valamint az 1991-es szoftver-irányelvet (7). A Microsoft elismeri, hogy az IBM-vállalás és a szoftver-irányelv hasznos iránymutatással szolgál jelen esetben. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az információszolgáltatás elrendelése a szóban forgó esetben hasonló lenne az IBM-vállaláshoz, mivel az kizárólag interfész-specifikációkhoz kapcsolódna. A Bizottság ezenfelül megállapította, hogy az információszolgáltatás megtagadása a szoftver-irányelv értelmében az interoperabilitásra vonatkozó információ megtagadása volt. E tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy a szoftver-irányelv korlátozza a szoftverek szerzői jogának gyakorlását (beleértve ezen jogok domináns pozícióval nem rendelkező vállalatok általi gyakorlását is) az interoperabilitás javára, hangsúlyozva ezzel az interoperabilitás fontosságát a szoftver-iparban. A Bizottság azt is megállapította, hogy a szoftver-irányelv kimondottan előírja, hogy rendelkezései a 82. cikk végrehajtásának sérelme nélkül érvényesek, különösen, ha egy domináns pozícióban lévő vállalkozás megtagadja az interoperabilitáshoz szükséges információk rendelkezésre bocsátását.

(23)

A Microsoft azzal érvelt továbbá, hogy az interoperabilitásra vonatkozó információnyújtás megtagadásának célja nem lehetett a verseny korlátozása a munkacsoport szerver operációs rendszerek piacán, mivel a vállalatnak nem fűződik gazdasági érdeke ilyen stratégia követéséhez. A Bizottság elutasította a Microsoft érvét, megjegyezve, hogy olyan gazdasági modellen alapul, amely nem felel meg a szóban forgó eset tényeinek, és nem áll összhangban a vizsgálat során rendelkezésükre bocsátott Microsoft belső dokumentumokban a Microsoft vezetősége által kifejtett véleménnyel.

(24)

A határozat úgy találja, a Microsoft megsérti a Szerződés 82. cikkét azzal, hogy a WMP-t összekapcsolja a Windows PC operációs rendszerrel (Windows). A Bizottság az árukapcsolással való visszaélés megállapítását négy tényezőre alapozza: i. a Microsoft piaci erőfölénnyel rendelkezik a PC operációs rendszerek piacán; ii. a Windows PC operációs rendszer és a WMP két különálló termék; iii. a Microsoft nem kínálja fel a fogyasztók számára a lehetőséget, hogy a Windowst WMP nélkül vásárolják meg; és iv. ez az árukapcsolás kizárja a versenyt. Ezenfelül a határozat visszautasítja a Microsoft érvelését, amellyel a WMP árukapcsolását kívánta indokolni.

(25)

A Microsoft nem vitatja, hogy a személyi számítógépek operációs rendszereinek piacán domináns pozícióval rendelkezik.

(26)

A Bizottság határozata úgy találja, hogy a valós idejű médialejátszók és a PC operációs rendszerek két külön termékkört alkotnak (elutasítva a Microsoft érvelését, mely szerint a WMP a Windows integráns része). A határozat megállapítja, hogy bár a Microsoft már egy ideje összekapcsolja médialejátszóját a Windows-zal, még mindig külön fogyasztói kereslet van a különálló médialejátszókra, amely jól megkülönböztethető a PC operációs rendszerek iránti kereslettől. Másrészt számos gyártó fejleszt és kínál különálló médialejátszókat. Harmadrészt maga a Microsoft is fejleszt és értékesít WMP-verziókat más PC operációs rendszerekhez. Végül pedig a Microsoft harmadik fél médialejátszóival közvetlen versenyben reklámozza és forgalmazza a WMP-t.

(27)

Ami az árukapcsolás megállapításának alapjául szolgáló harmadik tényezőt illeti, a határozat megállapítja, hogy a Microsoft nem teszi lehetővé a fogyasztók számára, hogy a Windowst WMP nélkül vásárolják meg. A személyi számítógépek gyártóinak WMP-t tartalmazó Windowst kell licenszelniük. Ha egy másik médialejátszót kívánnak telepíteni, azt csak a WMP mellett tehetik meg. Ha egy felhasználó kiskereskedelmi egységben vásárol Windowst, ugyanez a helyzet áll fenn. A határozat a Microsoft azon érvét, hogy a fogyasztóknak nem kell „külön” fizetniük a WMP-ért, valamint hogy nem kell használniuk azt, lényegtelennek tekinti annak meghatározása szempontjából, hogy a Szerződés 82. cikke értelmében történt-e kényszerítés.

(28)

A határozat ezt követően kifejti, hogy ebben az adott esetben az árukapcsolás miért jelenti a verseny kizárását. A határozat megállapítja, hogy a WMP Windows-hoz kapcsolása a Microsoft számára médialejátszójának páratlan elterjedését tette lehetővé a személyi számítógépeken világszerte. Az ide vonatkozó bizonyítékok felfedik, hogy egyéb disztribúciós eszközök kevésbé hatékonyak. Azzal, hogy a WMP-t a Windows-hoz kapcsolta, a Microsoft a Windows Media technológiákat támogató tartalomszolgáltatóknak és szoftverfejlesztőknek azt tudja kínálni, hogy a Windows monopóliumára támaszkodva világszerte szinte valamennyi PC-felhasználót elérhetik. A bizonyítékokból megállapítható, hogy több különböző média-technológia támogatása pótlólagos költségeket von maga után. Az, hogy a WMP mindenhol jelen van, arra ösztönzi a tartalomszolgáltatókat és a szoftverfejlesztőket, hogy elsősorban a Windows Media technológiára támaszkodjanak. Ugyanakkor a fogyasztók szívesebben használják a WMP-t, mivel ehhez a termékhez kiegészítő szoftverek és tartalmak szélesebb köre áll rendelkezésre. A Microsoft árukapcsolása megerősíti és saját javára torzítja e „hálózati hatásokat”, jelentősen aláásva ezzel a médialejátszók piacának versenyhelyzetét. A bizonyítékok azt támasztják alá, hogy a WMP használata az árukapcsolás következtében megnőtt, bár más médialejátszókat a felhasználók minőség szempontjából jobbnak ítélnek. A piaci adatok azt igazolják, hogy a médialejátszók és formátumok használata – akárcsak az internetes oldalak által kínált tartalmak – esetében a tendencia a WMP és a Windows Media formátumok használatának irányába mutat a fő versenytárs médialejátszók (és médialejátszó-technológiák) kárára. Miközben a határozat hangsúlyozza a WMP és a Windows Media formátum irányába történő elmozdulást, azt is kiemeli, hogy – a Bíróság joggyakorlata alapján – a Bizottság az árukapcsolással való visszaélés megállapításához nem köteles bizonyítani, hogy a versenyt már kizárták, vagy hogy fennáll a verseny teljes megszüntetésének veszélye. Hiszen máskülönben bizonyos szoftverpiacokon a trösztellenes vizsgálatokra túl későn kerülne sor, mivel a piaci hatás bizonyítékait csak akkor lehetne bemutatni, amikor a piac már átrendeződött.

(29)

Végül a határozat megvitatja a Microsoft azon érveit, amelyekkel a WMP kapcsolását indokolta, különösen a WMP Windows-hoz kapcsolásának állítólagos hatékonyságát. Tekintettel az állítólagos disztribúciós hatékonyságra a Bizottság elutasítja a Microsoft azon érvelését, mely szerint az árukapcsolás csökkenti a fogyasztók tranzakciós költségeit azáltal, hogy időt és zavart takarít meg azzal, hogy a személyi számítógép eleve (a dobozból kikerülve) alapértelmezett opciók sorát tartalmazza. A kliens PC operációs rendszerével együtt előre telepített médialejátszó előnye nem követeli meg, hogy a Microsoft válassza ki a médialejátszót a fogyasztó számára. A személyi számítógépek gyártói ki tudják elégíteni a fogyasztók által szabadon választott előre telepített médialejátszó iránti igényt. A határozat azt is megállapítja, hogy a Microsoft semmiféle olyan technikai hatékonysággal nem állt elő, amelyhez a WMP „integrálása” előfeltételt jelentene. A WMP kapcsolása sokkal inkább megóvja a Microsoftot az esetleg hatékonyabb médialejátszó gyártókkal való tényleges versenytől, ami veszélybe sodorhatná piaci pozícióját, csökkentve ezáltal a médialejátszók terén innovációba fektetett tehetséget és tőkét.

(30)

A határozat arra kötelezi a Microsoftot, hogy tegye közzé azon információkat, amelyek rendelkezésre bocsátását megtagadta, és tegye lehetővé azok kompatibilis termékek gyártásához való felhasználását. A közzététel a protokoll-specifikációkra, valamint a tipikus munkacsoport-hálózat meghatározásához szükséges jellemzőkkel való interoperabilitás biztosítására korlátozódik. Ez nem kizárólag a Sunra vonatkozik, hanem bármely olyan vállalkozásra, amely a munkacsoport szerver operációs rendszerek piacán a Microsoft számára versenykényszert jelentő termékek fejlesztésében érdekelt. Amennyiben a határozat következtében a Microsoft tartózkodni kényszerülne bármely szellemi tulajdonjogának teljes érvényre juttatásától, úgy azt a visszaélés megszüntetésének szükségessége indokolja.

(31)

A feltételeknek, amelyek mellett a Microsoft közzéteszi az információt és lehetővé teszi annak felhasználását, ésszerűnek és megkülönbözetéstől mentesnek kell lenniük. A Microsoft által előírt feltételek ésszerű és megkülönböztetéstől mentes volta különösen a Microsoft által a rendelkezésre bocsátásért kiszabott díjakra vonatkozik. Az ilyen díjazás nem tükrözheti például a Microsoft PC operációs rendszerek piacán vagy a munkacsoport szerver operációs rendszerek piacán meglévő piaci erejéből származó stratégiai értéket. Ezenfelül a Microsoft nem vezethet be korlátozást azon termékek típusára vonatkozóan, amelyekben a specifikációkat alkamazzák, amennyiben a korlátozások a Microsofttal való verseny ellen hatnak, vagy szükségtelen mértékben korlátozzák a kedvezményezettek innovációs képességét. Végül pedig, a Microsoft által alkalmazott feltételeknek a jövőben megfelelőképpen előrejelezhetőnek kell lenniük.

(32)

A Microsoftnak kellő időben közzé kell tennie az érintett protokoll-specifikációkat, azaz mihelyt kidolgozta e protokollok működőképes és megfelelően stabil végrehajtását termékeiben.

(33)

Az árukapcsolással való visszaélést illetően a határozat előírja a Microsoftnak, hogy az EGT területén a végfelhasználóknak és az eredeti berendezésgyártóknak (OEM) fel kell kínálja a Windows WMP-t nem tartalmazó, tökéletesen működő verzióját. A Microsoft megtartja azon jogát, hogy a Windowst és a WMP-t csomagban kínálja.

(34)

A Microsoft köteles tartózkodni minden olyan eszköz használatától, amelynek a WMP Windows-hoz kapcsolásával azonos hatása lenne, mint például a Windows-zal való kiváltságos interoperabilitás fenntartása a WMP számára, szelektív hozzáférés-biztosítás a Windows API-khoz, vagy a WMP reklámozása a Windowson keresztül versenytársak termékein. A Microsoft nem adhat továbbá árengedményt OEM-eknek vagy felhasználóknak annak függvényében, hogy a WMP-vel együtt vásárolják-e meg a Windows-t, és de facto módon nem szüntetheti meg vagy korlátozhatja pénzügyi vagy egyéb eszközökkel az OEM-ek és a felhasználók abbéli szabadságát, hogy a Windows WMP nélküli verzióját válasszák. A Windows szétválasztott verziójának teljesítménye nem lehet kisebb, mint a WMP-vel összekapcsolt verziójáé, eltekintve a WMP funkciójától, amely értelemszerűen nem része a Windows szétválasztott verziójának.

(35)

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jogsértés jellegénél fogva igen súlyosan sérti az EK-Szerződés 82. cikkét és az EGT-megállapodás 54. cikkét.

(36)

A Microsoft által folytatott kizárólagos kiegyenlítő magatartás jelentős hatással van továbbá a munkacsoport szerver operációs rendszerek, valamint a valós idejű médialejátszók piacaira.

(37)

A visszaélések súlyosságának értékelésébe EGT-szerte bevonták a kliens PC operációs rendszerek, a munkacsoport szerver operációs rendszerek és a médialejátszók piacait.

(38)

A Microsoftra kirótt bírság eredeti összege fenti körülmények fényében 165 732 101 euróban került megállapításra, hogy tükrözze a jogsértés súlyosságát. Tekintve a Microsoft jelentős gazdasági erejét (8), annak érdekében, hogy megfelelő elrettentő hatást gyakoroljon a Microsoftra, ezt az összeget felfelé helyesbítették kétszeres szorzóval 331 464 203 euróra.

(39)

Végül, a bírság alapösszegét 50 %-kal megemelték a jogsértés időtartamának (öt és fél év) figyelembevétele érdekében. A bírság alapösszege így 497 196 304 euróban került megállapításra.

(40)

Nincsenek e határozat szempontjából releváns súlyosbító vagy enyhítő körülmények.