28.12.2004

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 381/32

---

A TANÁCS HATÁROZATA

(2004. november 29.)

az Európai Közösség és a San Marino Köztársaság közötti, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás és az ahhoz kapcsolódó szándéknyilatkozat aláírásáról

(2004/903/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 94. cikkére, annak 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésével összefüggésben,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

mivel:

(1)

2001. október 16-án a Tanács felhatalmazta a Bizottságot, hogy folytasson tárgyalásokat a San Marino Köztársasággal egy olyan megállapodásról, amely alkalmas annak biztosítására, hogy a Liechtensteini Hercegség a megtakarításokból származó kamatjövedelem tényleges megadóztatására a Közösségen belül alkalmazandó szabályokkal egyenértékű rendelkezéseket fogadjon el.

(2)	A tárgyalások eredményeként keletkezett megállapodás szövege összhangban van a Tanács által kiadott tárgyalási irányelvekkel. A megállapodáshoz szándéknyilatkozatot csatolnak, amely az Európai Közösség és tagállamai és a San Marino Köztársaság között jött létre.

(3)	A megállapodás megkötéséről szóló, egy későbbi szakaszban elfogadásra kerülő határozatra figyelemmel kívánatos, hogy a 2004. július 12-én parafált két dokumentum aláírásra kerüljön és a Tanács a szándéknyilatkozatot megerősítse és jóváhagyja,

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az Európai Közösség és a San Marino Köztársaság közötti, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás megkötéséről szóló későbbi határozat elfogadására is figyelemmel, a Tanács elnöke felhatalmazást kap a megállapodás és az ahhoz csatolt szándéknyilatkozat, valamint az Európai Közösségnek a megállapodás 19. cikke (2) bekezdésében és a szándéknyilatkozat utolsó bekezdésében említett levelek aláírására felhatalmazott személyek kijelölésére.

A szándéknyilatkozat szövegét a Tanács jóváhagyta.

A megállapodás és a szándéknyilatkozat szövegét csatolták ehhez a határozathoz.

2. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

---

MEGÁLLAPODÁS

az Európai Közösség és a San Marino Köztársaság között, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG, a továbbiakban: Közösség

és

SAN MARINO KÖZTÁRSASÁG, a továbbiakban: San Marino,

a továbbiakban mindkettő: a Szerződő Fél vagy a Szerződő Felek,

A KÖVETKEZŐBEN ÁLLAPODTAK MEG:

1. cikk

Cél

(1)   Az Európai Közösség és a San Marino Köztársaság között létrejött megállapodás célja a Felek közötti meglévő szoros kapcsolatok megszilárdítása és kiterjesztése a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK tanácsi irányelvben, a továbbiakban: irányelv, meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapítása által a tagállamokban adózási értelemben illetőséggel bíró haszonhúzók és természetes személyek részére teljesített kamatkifizetések tekintetében.

(2)   A San Marino Köztársaság megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy területén illetékességgel bíró kifizetők – függetlenül a kamatozó követelés adósának illetőségétől –, teljesítsék a megállapodás végrehajtásához szükséges feladatokat és különösen hogy meghozza az eljárásokra és a szankciókra vonatkozó rendelkezéseket.

2. cikk

A haszonhúzó meghatározása

(1)   E megállapodás alkalmazásában „haszonhúzó”: bármely természetes személy, aki kamatot szerez, vagy bármely természetes személy, akinek a részére kamatot írnak jóvá, kivéve, ha bizonyítja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá. A természetes személy nem tekinthető haszonhúzónak, amennyiben:

a)	a 4. cikkben meghatározott kifizetőként jár el, vagy

b)	egy jogi személy, egy befektetési alap, illetőleg egy értékpapírokkal foglalkozó, hasonló vagy azzal egyenértékű kollektív befektetési vállalkozás nevében jár el; vagy

c)	más természetes személy nevében jár el, aki a haszonhúzó és aki a 3. cikkel összhangban tájékoztatja a kifizetőt ezen haszonhúzó azonosítási adatairól.

(2)   Amennyiben a kifizető olyan információkkal rendelkezik, amelyek arra utalnak, hogy a kamatban részesülő természetes személy vagy akinek részére a kamatot jóváírják esetleg nem a haszonhúzó, és amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontja sem alkalmazandó ezen természetes személyre, a kifizető a 3. cikkel összhangban köteles ésszerű lépéseket tenni a haszonhúzó személyazonosságának megállapítására. Amennyiben a kifizető nem tudja azonosítani a haszonhúzót, az érintett természetes személyt kell haszonhúzónak tekintenie.

3. cikk

A haszonhúzók személyazonossága és illetősége

A 2. cikkben meghatározott haszonhúzó személyazonosságának és illetőségének megállapítására a kifizető nyilvántartást vezet, amely az uzsora és a pénzmosás elleni San Marinó-i törvénnyel összhangban tartalmazza a családi- és utónevet, a címet és az illetőségre vonatkozó adatokat. A 2004. január 1-jén vagy azt követően létrejött szerződéses jogviszonyokra vagy szerződéses jogalap nélkül végrehajtott ügyletekre vonatkozóan, az Európai Unió valamely tagállama – a továbbiakban: tagállam – által kibocsátott útlevelet vagy személyazonosító igazolványt bemutató olyan természetes személyekre vonatkozóan, akik kijelentik, hogy valamely, a tagállamoktól, illetőleg San Marinótól különböző államban bírnak illetőséggel, az illetőséget azon állam illetékes adóhatósága által kibocsátott illetőségi igazolás alapján kell megállapítani, amelyben a természetes személy állítása szerint illetőséggel bír. Ilyen igazolás bemutatásának hiányában azon tagállamot kell az illetőség szerinti államnak tekinteni, amely az útlevelet vagy az egyéb hivatalos személyazonosító okmányt kiállította.

4. cikk

A fizetéssel megbízott személy meghatározása

E megállapodás alkalmazásában San Marinó-i „kifizető”: a San Marinó-i bankjog értelmében vett bank, valamint a San Marinóban illetőséggel bíró vagy letelepedett gazdasági szereplőt, ideértve a természetes és jogi személyeket, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteket és olyan állandó telephelyű külföldi társaságokat is, amelyek üzleti tevékenységük során harmadik személyek vagyoni eszközeit, - akár alkalomszerűen is - elfogadják, birtokolják, befektetik vagy átruházzák, illetve kizárólag kamatot fizetnek vagy kamatot írnak jóvá.

5. cikk

Az illetékes hatóság meghatározása

(1)   Ezen megállapodás alkalmazásában „a Szerződő Felek illetékes hatóságai” az I. mellékletben felsorolt hatóságok.

(2)   A Szerződő Felektől különböző államok illetékes hatóságai azon államok hatóságai, amelyek kétoldalú vagy többoldalú egyezmények alkalmazásában illetékesek, vagy ennek hiányában olyan más hatóságok, amelyek jogosultak illetőségigazolás kiállítására.

6. cikk

A kamat fogalmának meghatározása

(1)   E megállapodás alkalmazásában „kamat”:

a)

valamennyi, követeléshez kapcsolódó, számlára kifizetett vagy arra jóváírt kamat, függetlenül attól, hogy az jelzáloggal biztosított-e, vagy jogot ad-e a kötelezett nyereségében való részesedésre, valamint különösen az állampapírokból, kötvényekből vagy adósságlevelekből származó jövedelem, beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és jutalmakat, ugyanakkor bele nem értve a nem üzletvitelük keretében eljáró magánszemélyek közötti kölcsönügyletből származó kamatot; a késedelmes teljesítéshez kapcsolódó büntető kamatok nem tekintendők kamatnak;

b)	az a) pontban említett követelések értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat;

c)

a kamatkifizetésekből közvetlenül vagy az irányelv 4. cikke (2) bekezdésében említett szervezeten keresztül keletkező jövedelem, amelyet a következők osztanak szét: i. a 19. cikkben említett területeken illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások, illetve az összehasonlítható vagy megegyező, kollektív értékpapír-befektetésekkel foglalkozó szervezetek; ii. valamely tagállamban illetőséggel bíró azon szervezetek, amelyek az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti választási lehetőséget gyakorolnak, és amelyek e tényről tájékoztatják a kifizetőt; iii. a 19. cikkben említett területeken kívül illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások, illetve az ezekkel összehasonlítható vagy megegyező, kollektív értékpapír-befektetésekkel foglalkozó szervezetek;

d)

a következő vállalkozások és szervezetek részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor szerzett jövedelmek, amennyiben ezek közvetlenül vagy közvetve más kollektív befektetési vállalkozásokon vagy a következőkben említett szervezeteken keresztül meglévő eszközeik több mint 40%-át az a) pontban említett követelésekbe fektetik be: i. a 19. cikkben említett területeken illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások, illetve az összehasonlítható vagy megegyező, kollektív értékpapír-befektetésekkel foglalkozó szervezetek; ii. valamely tagállamban illetőséggel bíró azon szervezetek, amelyek az irányelv 4. cikkének (3) bekezdése szerinti választási lehetőséget gyakorolnak, és amelyek e tényről tájékoztatják a kifizetőt; iii. a 19. cikkben említett területeken kívül illetőséggel bíró kollektív befektetési vállalkozások, illetve az ezekkel összehasonlítható vagy megegyező, kollektív értékpapír-befektetésekkel foglalkozó szervezetek.

San Marinónak azonban csak abban a mértékben áll módjában a d) pontban említett jövedelem bevonása a kamat meghatározásába, amennyiben ez a jövedelem megfelel az a) és a b) pont értelmében vett kamatkifizetésekből – közvetve vagy közvetlenül – származó nyereségnek.

(2)   Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés c) és d) pontja tekintetében nem rendelkezik a kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kamatnak kell tekinteni.

(3)   Amennyiben a kifizető az (1) bekezdés d) pontja tekintetében nem rendelkezik információval a követelésbe, illetve az említett bekezdés meghatározása szerinti részvényekbe vagy üzletrészekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40% felettinek kell tekinteni. Amennyiben a kifizető nem tudja meghatározni a haszonhúzó által szerzett jövedelem összegét, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részvények vagy üzletrészek értékesítéséből, visszatérítéséből vagy visszaváltásából eredő jövedelemnek.

(4)   Az (1) bekezdés b) és d) pontjai tekintetében San Marino megkövetelheti a területén illetőséggel bíró kifizetőktől, hogy a kamatokat egy évnél nem hosszabb időszakra évesítsék, és ezeket az évesített kamatokat tekintsék kamatnak akkor is, ha ebben az időszakban semmiféle elidegenítés, visszavásárlás vagy visszaváltás nem történik.

(5)   Az (1) bekezdés c) és d) pontjától eltérve, San Marino kizárhatja a kamat fogalommeghatározásából az ezen pontokban említett, a területén illetőséggel bíró vállalkozások vagy szervezetek azon jövedelmét, amennyiben ezen szervezeteknek az (1) bekezdés a) pontjában említett követelésekbe történő befektetése nem haladta meg a pénzeszközeik 15%-át.

Attól kezdődően, hogy San Marino értesítette a másik Szerződő Felet arról, hogy élni kíván ezzel a lehetőséggel, ez mindkét Szerződő Fél számára kötelező erejűvé válik.

(6)   Az (1) bekezdés d) pontjában és a (3) bekezdésben említett százalékos arány 2010. december 31-től 25 %.

(7)   Az (1) bekezdés d) pontjában, valamint az (5) bekezdésben említett százalékos arányt az érintett vállalkozások vagy szervezetek alapszabályában vagy létesítő okiratában meghatározott befektetési politikájára, és ilyen szabályok hiányában az érintett vállalkozások vagy szervezetek eszközeinek tényleges összetételére való hivatkozással kell meghatározni.

7. cikk

Forrásadó

(1)   A valamely tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó esetén San Marino a megállapodás alkalmazásának időpontjától kezdődő első három évben 15%, a következő három évben 20%, ezt követően pedig 35% mértékű forrásadót von le.

(2)   A kifizető a forrásadót a következők szerint vonja le:

a)	a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamat esetében: a kifizetett kamatra vagy a jóváírt összegekre;

b)

a 6. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontja szerinti kamat esetében: az ezekben a bekezdésekben említett kamat vagy jövedelem összegére, vagy a kedvezményezett által teljesítendő azonos hatású fizetési kötelezettség kivetésével az elidegenítésből, visszavásárlásból vagy visszaváltásból eredő jövedelem teljes összegére;

c)	a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kamatfizetés esetében: az ebben a bekezdésben említett jövedelmek összegére;

d)	amikor San Marino él a 6. cikkének (4) bekezdése szerinti lehetőséggel: az évesített kamatok összegére;

(3)   A (2) bekezdés a) és b) pontjainak alkalmazásában a forrásadót a haszonhúzó követelése fennállásának időtartamával arányosan kell kivetni. Ha a kifizető a rendelkezésére bocsátott adatok alapján nem tudja meghatározni a fennállás időtartamát, akkor úgy kell tekintenie a haszonhúzót, mintha az a követeléssel annak fennállása teljes időtartama alatt rendelkezett volna, kivéve, ha a haszonhúzó bizonyítékot szolgáltat a követelés megszerzésének időpontjáról.

(4)   Az e megállapodásban megállapított forrásadón felül az ugyanazt a kamatot terhelő adókat és levonásokat a fenti (1)–(3) bekezdés szerint kiszámított forrásadóból le kell vonni.

(5)   A 10. cikk rendelkezéseire is figyelemmel, a forrásadó levonása a San Marinóban illetőséggel bíró kifizető részéről nem zárja ki, hogy a haszonhúzó adózási illetősége szerinti tagállam saját nemzeti jogának megfelelően adóztassa meg a jövedelmet. Abban az esetben, ha az adófizető a San Marinóban illetőséggel bíró kifizető által kifizetett kamatjövedelmet tüntet fel az illetősége szerinti tagállam adóhatóságainak benyújtott bevallásában, a kamatot ott ugyanolyan mértékben kell megadóztatni, mint az ezen tagállamban szerzett kamatokat.

8. cikk

Bevétel megosztása

(1)   San Marino a 7. cikkben említett forrásadó levonásából származó bevételének 25 %-át megtartja, és annak 75 %-át a kamat haszonhúzójának illetősége szerinti tagállamnak utalja át.

(2)   Ezek az átutalások minden naptári évre vonatkozóan tagállamonként egyetlen ügylettel történnek, legkésőbb hat hónappal a San Marinó-i adóév végét követően.

(3)   San Marino meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsa a bevételmegosztás rendszerének megfelelő működését.

9. cikk

Önkéntes közzététel

(1)   San Marino megállapítja a haszonhúzók számára a 7. cikk szerinti forrásadó elkerülését lehetővé tevő eljárást, amely alapján a haszonhúzó felhatalmazza a San Marinó-i illetőségű kifizetőjét, hogy tájékoztassa a kamatkifizetésekről az adott állam illetékes hatóságát. Az ilyen felhatalmazás minden, a kifizető által a haszonhúzó részére teljesített kamatkifizetésre vonatkozik.

(2)   A haszonhúzó kifejezett felhatalmazása esetén a kifizető által szolgáltatott adatok legalább a következőket tartalmazzák:

a)	az ezen megállapodás 3. cikkének megfelelő illetőséggel bíró haszonhúzó személyazonosságát és illetőségét, amelyet rendelkezésre állása esetén kiegészít a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam által meghatározott adóazonossági szám;

b)	a kifizető nevét és címét;

c)	a haszonhúzó bankszámlaszámát, vagy ennek hiányában a kamatot eredményező követelés meghatározását; és

d)	az ezen megállapodás 6. cikkének megfelelően kiszámított kamat összegét.

(3)   Az illetékes San Marinó-i hatóság a (2) bekezdésben említett adatokat közli a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam illetékes hatóságával. Az adott évben teljesített összes kamatkifizetésre vonatkozó adatokat évente legalább egyszer, a San Marinó-i adóév végét követő 6 hónapon belül, automatikusan közölni kell.

10. cikk

A kettős adóztatás elkerülése

(1)   A haszonhúzó adózási illetősége szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy megszűnjön az ezen cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a 7. cikkben említett forrásadó levonásából adódható kettős adózás.

(2)   Amennyiben a haszonhúzó által kapott kamat 7. cikkben említett forrásadója San Marinóban levonásra került, a haszonhúzó adózási illetősége szerinti tagállam saját nemzeti jogának megfelelően a forrásadó összegével megegyező beszámítást biztosít. Amennyiben ez az összeg meghaladja az illetőség szerinti tagállam nemzeti joga szerint a forrásadó hatálya alá tartozó kamat teljes összege után fizetendő adó összegét, a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam a levont adó többletként jelentkező összegét visszatéríti a haszonhúzónak.

(3)   Amennyiben a 7. cikkben említett forrásadón kívül a haszonhúzó által kapott kamatot az e megállapodásban megállapítottakon felül egyéb adók és forrásadók terhelik, a haszonhúzó adózási illetősége szerinti tagállam a nemzeti jogának vagy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeknek megfelelően az ilyen adókra és forrásadókra vonatkozóan beszámítást biztosít, akkor az ilyen egyéb adókat és forrásadókat a (2) bekezdés szerinti eljárás alkalmazását megelőzően be kell számítani.

(4)   A haszonhúzó adózási illetősége szerinti tagállam a (2) és a (3) bekezdésben említett beszámítási rendszert a 7. cikkben említett forrásadó visszatérítésével helyettesítheti.

11. cikk

A hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokra vonatkozó átmeneti rendelkezések

(1)   Ezen megállapodás alkalmazásának időpontjától mindaddig, amíg legalább egy tagállam hasonló rendelkezéseket alkalmaz, de legkésőbb 2010. december 31-ig, nem tekinthetők a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti követelésnek az olyan belföldi és nemzetközi kötvények és egyéb hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok, amelyek először 2001. március 1-je előtt kerültek kibocsátásra, vagy amelyek eredeti kibocsátási tájékoztatóját a kibocsátó állam illetékes hatóságai ezen időpont előtt hagyták jóvá, feltéve, hogy 2002. március 1-jén vagy azt követően nem bocsátanak ki további ilyen hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokat.

Mindaddig azonban, amíg legalább egy tagállam e megállapodás 7. cikkének rendelkezéseihez hasonló szabályokat alkalmaz, e cikk rendelkezéseit 2010. december 31-e után is alkalmazni kell az olyan hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírok tekintetében:

—	amelyek bruttósítási és lejárat előtti visszaváltási záradékot tartalmaznak, és

—	amelyek esetében a 6. cikk meghatározása szerinti kifizető San Marinó-i illetőségű, és

—	amennyiben ez a kifizető közvetlenül az egyik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kamatot fizet ki vagy közvetlenül annak javára kamatot ír jóvá.

Amennyiben az összes tagállam megszünteti a hasonló rendelkezések alkalmazását, e cikk rendelkezéseit csak a következő átruházható értékpapírokra vonatkozóan kell továbbra is alkalmazni:

—	amelyek bruttósítási és lejárat előtti visszaváltási záradékot tartalmaznak, és

—	amelyek esetében a kibocsátó kifizetője San Marinó-i illetőségű, és

—	amennyiben ez a kifizető közvetlenül az egyik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó részére kamatot fizet ki vagy közvetlenül annak javára kamatot ír jóvá.

Amennyiben egy kormány vagy ahhoz kapcsolódó, hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert (e megállapodás II. mellékletében felsorolt) szervezet által kibocsátott, a korábbiakban említett hitelviszonyt megtestesítő értékpapírból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen értékpapír kibocsátásának teljes egészét – amely az eredeti kibocsátásból és bármely további kibocsátásból áll – e megállapodás 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint követelésnek kell tekinteni.

Amennyiben a negyedik albekezdés által nem szabályozott kibocsátó által kibocsátott, a fent említett hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból 2002. március 1-jén vagy azt követően további kibocsátást hajtanak végre, az ilyen további kibocsátást a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerint követelésnek kell tekinteni.

(2)   E cikk nem akadályozza San Marinó-t és a tagállamokat abban, hogy az (1) bekezdésben említett, hitelviszonyt megtestesítő átruházható értékpapírokból eredő jövedelmeket a nemzeti joguknak megfelelően megadóztassák.

12. cikk

Egyéb forrásadók – Kapcsolatok egyéb megállapodásokkal

(1)   E megállapodás nem zárja ki, hogy a Felek egyéb, az e megállapodásban említett forrásadótól eltérő forrásadókat vessenek ki a nemzeti joguknak vagy kettős adóztatásról szóló egyezményeiknek megfelelően.

(2)   A San Marino és a tagállamok közötti, kettős adóztatásról szóló egyezmények rendelkezései nem akadályozzák olyan forrásadó kivetését, amelyről ez a megállapodás rendelkezik.

13. cikk

Információcsere megkeresés alapján

(1)   Az illetékes San Marinó-i hatóságok és a tagállamok tájékoztatják egymást azokról a magatartásokról, amelyek az e megállapodás hatálya alá tartozó jövedelem tekintetében a megkeresett állam joga szerint adócsalásnak, illetőleg ahhoz hasonló cselekménynek minősülnek. A „hasonló cselekmény” kifejezés kizárólag azon bűncselekményeket foglalja magában, amelyek a megkeresett állam joga szerint az adócsalással azonos tárgyi súlyúnak minősülnek. Megalapozott megkeresés esetén a megkeresett állam tájékoztatást nyújt azon ügyre tekintettel, amelyben a megkereső büntető- vagy egyéb eljárást folytat vagy folytathat.

(2)   A tájékoztatásra irányuló megkeresés teljesíthetőségének elbírálásakor nem a megkeresett, hanem a megkereső állam joga szerinti elévülési szabályokat kell alkalmazni.

(3)   A megkeresett állam tájékoztatást nyújt, amennyiben a megkereső állam gyanúja megalapozott, hogy az adott magatartás adócsalásnak, illetőleg ahhoz hasonló cselekménynek minősülhet. Az adócsalásra, illetőleg hasonló cselekményre irányuló alapos gyanúját a megkereső állam a következőkre alapíthatja:

a)	iratokra, függetlenül attól, hogy hitelesek-e vagy sem, beleértve az üzleti nyilvántartásokat, a számlakönyveket, vagy a bankszámlára vonatkozó információkat;

b)	az adózó nyilatkozatára;

c)	adatközlőtől vagy más harmadik személytől származó, függetlenül megerősített, vagy más okból hitelesnek tekinthető információra; vagy

d)	közvetett bizonyítékra.

(4)   Az e megállapodás alapján történő tájékoztatásra irányuló megkeresés esetén a megkereső állam illetékes hatósága az alábbi adatokat bocsátja a megkeresett állam illetékes hatósága rendelkezésére annak bizonyítására, hogy az információk előreláthatóan lényegesek a megkereséshez:

a)	a vizsgálat vagy eljárás alatt álló személy személyazonossága;

b)	a kért tájékoztatásra vonatkozó nyilatkozat, ideértve a tájékoztatás jellegét valamint azt, hogy milyen formában kívánja a megkereső állam a tájékoztatást a megkeresett államtól;

c)	a kért tájékoztatás adóügyi célja;

d)	azok az indokok, amely alapján feltételezhető, hogy a kért adatok a megkeresett államban állnak rendelkezésre vagy a megkeresett állam joghatósága alá tartozó személy birtokában vagy ellenőrzése alatt állnak;

e)	amennyiben ismeretes, a kért adatoknak valószínűsíthetően a birtokában lévő személy neve és címe;

f)

nyilatkozat, amely szerint a megkeresés megfelel a megkereső állam jogszabályainak és közigazgatási gyakorlatának; valamint, hogy amennyiben a kért adatok a megkereső állam joghatósága alatt találhatók, akkor a megkereső állam illetékes hatósága be tudná szerezni az adatokat a megkereső állam jogszabályai közigazgatási gyakorlata alapján, amelyek összhangban állnak a megállapodással;

g)	nyilatkozat, amely szerint a megkereső állam minden eszközt igénybe vett a területén az információk megszerzésére; kivéve azokat, amelyek aránytalan nehézségeket okoznának.

(5)   A megkeresett állam illetékes hatósága a lehető legkorábban továbbítja a kért információkat a megkereső állam részére.

(6)   San Marino kétoldalú tárgyalásokat kezd minden egyes tagállammal a „hasonló cselekmények” egyes típusainak azokban az államokban alkalmazott adóeljárásokkal összhangban történő meghatározása érdekében.

14. cikk

Titoktartás

Minden, az e megállapodás alapján a Szerződő Fél által kapott tájékoztatást bizalmasnak kell tekinteni, és az kizárólag a Szerződő Fél joghatósága alá tartozó azon személyek vagy hatóságok (ideértve a bíróságokat és közigazgatási szerveket) tudomására hozhatók, akik/amelyek a megállapodás hatálya alá tartozó adók megállapításával vagy behajtásával, az azokkal kapcsolatos végrehajtással vagy büntetőeljárással, illetve fellebbezések elbírálásával foglalkoznak. Az ilyen személyek vagy hatóságok csak ezen célokra használhatják fel ezeket az adatokat. Ezek a személyek vagy hatóságok az adatokról nyilvános bírósági eljárások vagy bírósági határozatok alkalmával nyilatkozatot tehetnek. A megkeresett fél illetékes hatóságának kifejezett írásos hozzájárulása nélkül az információk nem közölhetők semmilyen más személlyel, szervvel, hatósággal, illetve joghatósággal.

15. cikk

Konzultáció és felülvizsgálat

(1)   Amennyiben e megállapodás értelmezését vagy alkalmazását illetően a San Marinó-i illetékes hatóság és egy vagy több, az I. mellékletben felsorolt más hatóság között nézeteltérés merül fel, törekedni kell annak kölcsönös egyeztetéssel történő megoldására. Konzultációik eredményeiről haladéktalanul értesítik az Európai Közösségek Bizottságát és a többi tagállam illetékes hatóságait. Értelmezési kérdésekkel kapcsolatosan a Bizottság, az I. mellékletben felsorolt illetékes hatóságok bármelyikének kérésére, részt vehet a konzultációkban.

(2)   A Szerződő Felek bármely Szerződő Fél kérelmére, de legalább háromévente konzultációt folytatnak ezen megállapodás gyakorlati működésének felülvizsgálata és – amennyiben a Szerződő Felek azt szükségesnek ítélik – javítása, valamint a nemzetközi fejlemények értékelésének céljából. A konzultációt a kérelmet követő egy hónapon belül, vagy sürgős esetekben a lehető legkorábbi időpontban tartják meg.

(3)   Az értékelés alapján a Szerződő Felek konzultálhatnak egymással, annak vizsgálata érdekében, hogy szükséges-e a nemzetközi fejlemények figyelembevétele mellett e megállapodáson változtatásokat eszközölni.

(4)   Amint e megállapodás teljes körű végrehajtásáról megfelelő tapasztalat áll rendelkezésre, a Szerződő Felek konzultálnak egymással, hogy megvizsgálják, vajon szükséges-e a nemzetközi fejlemények figyelembevétele mellett e megállapodáson változtatásokat eszközölni.

(5)   Az (1), (2) és (3) bekezdésben említett konzultáció alkalmazása céljából a Szerződő Felek értesítik egymást az e megállapodás megfelelő működését esetlegesen befolyásoló lehetséges fejleményekről. A Szerződő Felek továbbá értesítik egymást bármely, a Szerződő Fél és egy harmadik állam közötti vonatkozó megállapodásról.

16. cikk

Aláírás, hatálybalépés és megszűnés

(1)   Ezt a megállapodást a Szerződő Feleknek belső rendelkezéseikkel összhangban meg kell erősíteniük vagy jóvá kell hagyniuk. A Szerződő Felek értesítik egymást ezen eljárások befejezéséről. A megállapodás az utolsó értesítést követő második hónap első napján lép hatályba.

(2)   A nemzetközi megállapodások hatálybalépésére vonatkozó alkotmányos követelmények teljesítésére is figyelemmel, valamint a 17. cikk sérelme nélkül, San Marino 2005. július 1-jétől ténylegesen végrehajtja és alkalmazza ezt a megállapodást, és erről értesíti a Közösséget.

(3)   Ez a megállapodás mindaddig hatályban marad, amíg azt az egyik Szerződő Fél fel nem mondja.

(4)   Bármely Szerződő Fél felmondhatja ezt a megállapodást a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján. Ebben az esetben a megállapodás az értesítés kézbesítésének napját követő tizenkét hónap elteltével hatályát veszti.

17. cikk

Az alkalmazás és az alkalmazás felfüggesztése

(1)   E megállapodás alkalmazásának feltétele, hogy az Európai Unió tagállamainak – a (Gazdasági és Pénzügyi) Tanács által az Európai Tanács 2000. június 19-20-i, Santa Maria da Feira-i ülésére készített jelentésben említett – függő és társult területei, valamint az Amerikai Egyesült Államok, a Svájci Államszövetség, Andorra, Liechtenstein és Monaco valamennyien olyan rendelkezéseket fogadjanak el és hajtsanak végre, amelyek összhangban vannak vagy egyenértékűek az irányelvben vagy az e megállapodásban foglaltakkal.

(2)   A Szerződő Felek legalább hat hónappal a 16. cikk (2) bekezdésében említett időpontot megelőzően közös megegyezéssel megállapítják, hogy a vonatkozó szabályoknak az érintett harmadik államokban és az érintett függő vagy társult területeken történő hatálybalépésének az (1) bekezdésben meghatározott feltétele teljesült-e. Amennyiben a Szerződő Felek megállapítják, hogy a feltétel nem fog teljesülni a 16. cikk (2) bekezdése céljából közös megegyezéssel új időpontot fogadnak el.

(3)   Bármely Szerződő Fél a másik Szerződő Félhez intézett értesítés útján azonnali hatállyal felfüggesztheti e megállapodás vagy a megállapodás bármely részének alkalmazását, amennyiben az irányelv, vagy az irányelv egy részének alkalmazása a közösségi joggal összhangban átmenetileg szünetel vagy véglegesen megszűnik, illetve ha valamely tagállam az irányelv végrehajtási jogszabályainak alkalmazását felfüggeszti.

(4)   Bármelyik Szerződő Fél szintén felfüggesztheti ezen megállapodás alkalmazását a többi Szerződő Félhez intézett értesítés útján, ha a említett harmadik államok egyike vagy az (1) bekezdésben említett területek egyike a későbbiekben megszünteti az abban a bekezdésben említett intézkedések alkalmazását. Az alkalmazás felfüggesztésére legkorábban az értesítést követő két hónap elteltével kerülhet sor. Ezt a megállapodást újra alkalmazni kell, amint a szabályok ismét hatályossá válnak.

18. cikk

Követelések és végső elszámolás

(1)   E megállapodás megszűnése, vagy alkalmazásának részleges vagy teljes felfüggesztése a 10. cikkel összhangban álló egyéni követeléseket nem érinti.

(2)   Ebben az esetben San Marino e megállapodás alkalmazhatóságának végén záróelszámolást készít, és a tagállamok részére zárókifizetést teljesít.

19. cikk

Területi hatály

Ezt a megállapodást egyrészről azokon a területeken kell alkalmazni, amelyeken az Európai Közösséget létrehozó szerződés alkalmazandó, az abban a szerződésben meghatározott feltételekkel, másrészről San Marino területén.

20. cikk

Mellékletek

(1)   A mellékletek e megállapodás szerves részét képezik.

(2)   Az I. mellékletben található illetékes hatóságok listáját az a) pontban említett hatóságokra vonatkozóan San Marino a másik Szerződő Fél értesítésével egyszerűen módosíthatja, a többi hatóságra vonatkozóan a Közösség módosíthatja a listát.

A II. mellékletben felsorolt kapcsolódó szervezetek listája kölcsönös megegyezéssel módosítható.

21. cikk

Nyelvek

(1)   Ez a megállapodás két-két eredeti példányban készült angol, cseh, észt, dán, finn, francia, görög, holland, lengyel, lett, litván, magyar, német, olasz, portugál, spanyol, svéd, szlovák és szlovén nyelven, amely szövegek mindegyike egyaránt hiteles.

(2)   A máltai nyelvi változatot a Szerződő Felek levélváltás útján hitelesítik. E nyelvi változat az (1) bekezdésben említett nyelvi változatokkal megegyezően hiteles.

I. MELLÉKLET

AZ ILLETÉKES HATÓSÁGOK LISTÁJA

E megállapodás alkalmazásában „illetékes hatóságok” a következők:

a)	a San Marino Köztársaságban: Il Segretario di Stato per le Finanze e il Bilancio vagy egy meghatalmazott képviselő;

b)	a Belga Királyságban: De Minister van Financiën/Le Ministre des Finances vagy egy meghatalmazott képviselő;

c)	a Cseh Köztársaságban: Ministr financí vagy egy meghatalmazott képviselő;

d)	a Dán Királyságban: Skatteministeren vagy egy meghatalmazott képviselő;

e)	a Németországi Szövetségi Köztársaságban: Der Bundesminister der Finanzen vagy egy meghatalmazott képviselő;

f)	az Észt Köztársaságban: Rahandusminister vagy egy meghatalmazott képviselő;

g)	a Görög Köztársaságban: Ο Υπουργός των Οικονομικών vagy egy meghatalmazott képviselő;

h)	a Spanyol Királyságban: El Ministro de Hacienda vagy egy meghatalmazott képviselő;

i)	a Francia Köztársaságban: Le Ministre chargé du budget vagy egy meghatalmazott képviselő;

j)	Írországban: The Revenue Commissioners vagy azok meghatalmazott képviselője;

k)	az Olasz Köztársaságban: Il Capo del Dipartimento per le Politiche Fiscali vagy egy meghatalmazott képviselő;

l)	Cipruson: Υπουργός Οικονομικών vagy egy meghatalmazott képviselő;

m)	a Lett Köztársaságban: Finanšu ministrs vagy egy meghatalmazott képviselő;

n)	a Litván Köztársaságban: Finansų ministras vagy egy meghatalmazott képviselő;

o)	a Luxemburgi Nagyhercegségben: Le Ministre des Finances vagy egy meghatalmazott képviselő, a 10. cikk alkalmazásában azonban az illetékes hatóság a „le Procureur Général d'Etat luxemburgeois”;

p)	a Magyar Köztársaságban: a pénzügyminiszter vagy egy meghatalmazott képviselő;

q)	a Máltai Köztársaságban: Il-Ministru responsabbli għall-Finanzi vagy egy meghatalmazott képviselő;

r)	a Holland Királyságban: De Minister van Financiën vagy egy meghatalmazott képviselő;

s)	az Osztrák Köztársaságban: Der Bundesminister für Finanzen vagy egy meghatalmazott képviselő;

t)	a Lengyel Köztársaságban: Minister Finansów vagy egy meghatalmazott képviselő;

u)	a Portugál Köztársaságban: O Ministro das Finanças vagy egy meghatalmazott képviselő;

v)	a Szlovén Köztársaságban: Minister za finance vagy egy meghatalmazott képviselő;

w)	a Szlovák Köztársaságban: Minister financií vagy egy meghatalmazott képviselő;

x)	a Finn Köztársaságban: Valtiovarainministeriö/Finansministeriet vagy egy meghatalmazott képviselő;

y)	a Svéd Királyságban: Chefen för Finansdepartementet vagy egy meghatalmazott képviselő;

z)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságában és azokon az európai területeken, amelyek külkapcsolataiért az Egyesült Királyság felelős: a Commissioners of Inland Revenue vagy azok meghatalmazott képviselője, valamint az a gibraltári illetékes hatóság, amelyet az Egyesült Királyság az Európai Unió tagállamainak és intézményeinek 2000. április 19-én megküldött értesítésben foglalt, a gibraltári hatóságoknak az EU és EK jogi eszközökkel és a vonatkozó megállapodásokkal kapcsolatos jogköréről elfogadott szabályozással összhangban kijelöl, amely értesítés egy példányát az Európai Unió Tanácsának Főtitkársága megküldi Svájcnak, és amelyet e megállapodásra alkalmazni kell.

II. MELLÉKLET

A KAPCSOLÓDÓ SZERVEZETEK LISTÁJA

E megállapodás 11. cikkének alkalmazásában a következő szervezetek tekintendők „kapcsolódó, hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert szervezet”-nek:

AZ EURÓPAI UNIÓN BELÜLI SZERVEZETEK:   Belgium — Vlaams Gewest (Flamand Régió) — Région wallonne (Vallon Régió) — Région bruxelloise/Brussels Gewest (Brüsszel Régió), Communauté française (Francia Közösség) — Vlaamse Gemeenschap (Flamand Közösség) — Deutschsprachige Gemeinschaft (Német Ajkú Közösség)   Spanyolország — Xunta de Galicia (Galícia regionális kormánya) — Junta de Andalucía (Andalúzia regionális kormánya) — Junta de Extremadura (Extremadura regionális kormánya) — Junta de Castilla- La Mancha (Castilla- La Mancha regionális kormánya) — Junta de Castilla- León (Castilla- León regionális kormánya) — Gobierno Foral de Navarra (Navarra regionális kormánya) — Govern de les Illes Balears (a Baleár-szigetek kormánya) — Generalitat de Catalunya (Katalónia autonóm kormánya) — Generalitat de Valencia (Valencia autonóm kormánya) — Diputación General de Aragón (Aragónia regionális tanácsa) — Gobierno de las Islas Canarias (a Kanári-szigetek kormánya) — Gobierno de Murcia (Murcia kormánya) — Gobierno de Madrid (Madrid kormánya) — Gobierno de la Comunidad Autónoma del País Vasco/Euzkadi (az autonóm baszkföldi közösség kormánya) — Diputación General de Guipúzcoa (Guipúzcoa regionális tanácsa) — Diputación Foral de Vizcaya/Bizkaia (Vizcaya/Bizkaia regionális tanácsa) — Diputación General de Alava(Alava regionális tanácsa) — Ayuntamiento de Madrid (Madrid városi tanácsa) — Ayuntamiento de Barcelona (Barcelona városi tanácsa) — Cabildo Insular de Gran Canaria (a Kanári-szigetek sziget tanácsa) — Cabildo Insular de Tenerife (Tenerife sziget tanácsa) — Instituto de Crédito Oficial (Állami Hitelintézet) — Instituto Catalán de Finanzas (Katalónia Pénzügyi Intézete) — Instituto Valenciano de Finanzas (Valencia Pénzügyi Intézete)   Görögország — Оργανισμός Тηλεπικοινωνιών Ελλάδος (Nemzeti Távközlési Szervezet) — Оργανισμός Σιδηροδρόμων Ελλάδος (Nemzeti Vasútszervezet) — Δημόσια Επιχείρηση Ηλεκτρισμού (Állami Villamosenergia-vállalat)   Franciaország — La Caisse d'amortissement de la dette sociale (CADES) (Társadalmi Adósságtörlesztési Pénztár) — L'Agence française de développement (AFD) (Francia Fejlesztési Ügynökség) — Réseau Ferré de France (RFF) (Francia Vasúthálózat) — Caisse Nationale des Autoroutes (CNA) (Nemzeti Autópálya Pénztár) — Assistance publique Hôpitaux de Paris (APHP) (Párizsi Kórházak Köztámogatása) — Charbonnages de France (CDF) (Franciaországi Széntanács) — Entreprise minière et chimique (EMC) (Bányászati és Vegyészeti Vállalat)   Olaszország — Régiók — Megyék — Járások — Cassa Depositi e Prestiti (Betéti-és Kölcsönpénztár)   Lettország — Pašvaldības (helyi önkormányzatok)   Lengyelország — gminy (falvak) — powiaty (kerületek) — województwa (megyék) — związki gmin (falvak társulásai) — związki powiatów (kerületek társulásai) — związki województw (megyék társulásai) — miasto stołeczne Warszawa (Varsó főváros) — Agencja Restrukturyzacji i Modernizacji Rolnictwa (Mezőgazdasági Szerkezetátalakítási és Modernizációs Ügynökség) — Agencja Nieruchomości Rolnych (Mezőgazdasági Tulajdon Ügynökség)   Portugália — Região Autónoma da Madeira (Madeira autonóm régiója) — Regiăo Autónoma dos Açores (Açores autonóm régiója) — Törvényhatóságok   Szlovákia — mestá a obce (törvényhatóságok) — Železnice Slovenskej republiky(Szlovák Vasúttársaság) — Štátny fond cestného hospodárstva (Állami Útkezelő Alap) — Slovenské elektrárne (Szlovák Erőművek) — Vodohospodárska výstavba (Vízgazdasági Építő Társaság)

NEMZETKÖZI SZERVEZETEK: — Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) — Európai Beruházási Bank — Ázsiai Fejlesztési Bank — Afrikai Fejlesztési Bank — Világbank / IBRD / IMF — Nemzetközi Pénzügyi Társaság — Amerika-közi Fejlesztési Bank — Európa Tanácsi Szociális Fejlesztési Alap — Euratom — Európai Közösség — Corporación Andina de Fomento (CAF) (Andoki Fejlesztési Társaság) — Eurofirma — Európai Szén- és Acélközösség — Északi Beruházási Bank — Karibi Fejlesztési Bank A 11. cikk rendelkezései nem érintik a Szerződő Feleknek a fent említett nemzetközi szervezetek tekintetében esetlegesen fennálló nemzetközi kötelezettségvállalásait.

HARMADIK ÁLLAMOKBELI SZERVEZETEK:   Szervezetek, amelyek megfelelnek a következő kritériumoknak: 1. A nemzeti kritériumok szerint a szervezet egyértelműen közjogi szervezetnek minősül. 2. Az ilyen közjogi szervezet olyan nem piaci szereplő, amely elsősorban nem piaci javakat és szolgáltatások biztosítása mellett a közjó érdekében kezeli és finanszírozza a tevékenységek egy olyan csoportját, amelyet ténylegesen az államháztartás ellenőriz. 3. Az ilyen közjogi szervezet nagy és rendszeres állampapír-kibocsátó. 4. Az érintett állam garantálni tudja, hogy az ilyen közjogi szervezet bruttósítási záradék esetén nem fog lejárat előtti visszaváltást eszközölni.

---

SZÁNDÉKNYILATKOZAT

az Európai Közösség, a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a San Marino Köztársaság között

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG, a továbbiakban: Közösség,

A BELGA KIRÁLYSÁG,

A CSEH KÖZTÁRSASÁG,

A DÁN KIRÁLYSÁG,

A NÉMETORSZÁGI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG,

AZ ÉSZT KÖZTÁRSASÁG,

A GÖRÖG KÖZTÁRSASÁG,

A SPANYOL KIRÁLYSÁG,

A FRANCIA KÖZTÁRSASÁG,

ÍRORSZÁG,

AZ OLASZ KÖZTÁRSASÁG,

A CIPRUSI KÖZTÁRSASÁG,

A LETT KÖZTÁRSASÁG,

A LITVÁN KÖZTÁRSASÁG,

A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG,

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG,

A MÁLTAI KÖZTÁRSASÁG,

A HOLLAND KIRÁLYSÁG,

AZ OSZTRÁK KÖZTÁRSASÁG,

A LENGYEL KÖZTÁRSASÁG,

A PORTUGÁL KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÉN KÖZTÁRSASÁG,

A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG,

A FINN KÖZTÁRSASÁG,

A SVÉD KIRÁLYSÁG,

NAGY-BRITANNIA ÉS ÉSZAK-ÍRORSZÁG EGYESÜLT KIRÁLYSÁGA

ÉS

A SAN MARINO KÖZTÁRSASÁG, a továbbiakban: San Marino,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvben (a továbbiakban: irányelv) meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás megkötésével egyidejűleg az Európai Közösség, a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, a Dán Királyság, a Németországi Szövetségi Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Görög Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, Írország, az Olasz Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Svéd Királyság, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága, valamint a San Marino Köztársaság aláírta ezt – a megállapodást kiegészítő – szándéknyilatkozatot.

(1)

Az ezen szándéknyilatkozat aláírói úgy tekintik, hogy San Marino és az Európai Közösség közötti, az irányelvben meghatározott szabályokkal egyenértékű rendelkezések megállapításáról szóló megállapodás egy kiegyensúlyozott és elfogadható megállapodás, amely védi mindkét Szerződő Fél érdekeit. Ebből következően jóhiszeműen alkalmazni fogják azokat a rendelkezéseket, amelyekről megállapodtak, és tartózkodni fognak az olyan egyoldalú intézkedésektől, amelyek ezt a megállapodást jogos indok nélkül veszélyeztetnék. Amennyiben a 2003. június 3-án elfogadott irányelv és a megállapodás alkalmazási köre között bármely jelentős különbség merülne fel, különösen ez utóbbi 4. és 6. cikkére tekintettel, a megállapodás 15. cikke (1) bekezdésének értelmében a Szerződő Felek haladéktalanul konzultálnak egymással, annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodásban megállapított rendelkezések egyenértékű jellegét fenntartsák. E szándéknyilatkozat aláírói megjegyzik, hogy a megállapodás 13. cikke alkalmazásában az „adócsalás” fogalommeghatározása kizárólag a kamatjövedelem adóztatását érintő igényekre vonatkozik a megállapodás keretein belül, és nem érinti az adócsaláshoz egyéb körülmények között, vagy más fórumokon kapcsolódó fejleményeket és/vagy határozatokat.

(2)	Az Európai Közösség vállalja, hogy a fent említett irányelv által biztosított átmeneti időszak folyamán megbeszéléseket kezd más fontos pénzügyi központokkal, azzal a céllal, hogy elősegítse ezeknél a joghatóságoknál a Közösség által alkalmazott szabályokkal egyenértékű rendelkezések alkalmazását.

(3)

Figyelembe véve, hogy a San Marino Köztársaság tovább kíván integrálódni az európai gazdasági környezetbe, továbbá úgy tartja, hogy ennélfogva megfelelő és kívánatos az európai bank- és pénzügyi rendszerben való teljes körű részvétele, San Marino és az Európai Közösség a lehető legkorábban konzultációkat kezd egymással abból a célból, hogy meghatározzák az érintett Felek pénzügyi szolgáltatásokra, ideértve a biztosítást is, vonatkozó prudenciális intézkedései és rendszerei kölcsönös elismerésének feltételeit. Ezzel összefüggésben San Marino – annak érdekében, hogy megőrizze a szóban forgó szektorokban a belső piac megfelelő működését –, vállalja, hogy elfogadja és végrehajtja az érintett üzleti ágazatokban a vonatkozó fennálló, illetve jövőbeni „közösségi vívmányokat”- at, ideértve a megfelelő prudenciális szabályokat és az érintett San Marinó-i gazdasági szereplők felügyeletét. Az ezen a területen esetlegesen létrejövő bármilyen megállapodás arról is rendelkezhet, hogy San Marino vállalja egyéb vonatkozó – jelenleg érvényes és a jövőben bevezetendő – közösségi szabályok végrehajtását például a verseny és az adózás tekintetében.

(4)

A mélyülő kapcsolatok ezen összefüggésében az adóügyi megállapodások megkötése az Európai Unió tagállamaival (a továbbiakban: a tagállamok), továbbá San Marino azon kötelezettségvállalása, hogy ezeken a kereteken belül az OECD előírásainak megfelelő információcseréről rendelkezik, elősegítené a szélesebb körű gazdasági és adóügyi együttműködést. San Marino erőfeszítéseinek elismeréseképpen konzultációk kezdődhetnének San Marino és az Európai Unió tagállamai között azzal a céllal, hogy kétoldalúan eltöröljék vagy csökkentsék a különféle jövedelemformákkal kapcsolatos kettős adózást.

(5)

Az Európai Közösség és San Marino Köztársaság konzultációkat kezd továbbá az alábbiak céljából: — a vámunióra és az együttműködésre vonatkozó megállapodásukban megállapított eljárások egyszerűsítési formáinak meghatározása. Ebben a tekintetben a San Marino Köztársaság kész számítógépes – akár az Intrastat-rendszerhez hasonló – eljárások bevezetésére, — a San Marinó-i állampolgárok és vállalkozások közösségi kutatási és fejlesztési programokban és tevékenységekben való részvétele fennálló lehetőségeinek megfelelőbb feltárására.

---