EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 52009IP0316

Képviselői mentelmi jog Lengyelországban Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a parlamenti mentelmi jogról Lengyelországban (2008/2232(INI))

HL C 184E., 2010.7.8, p. 72–74 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/72


2009. április 24., péntekig
Képviselői mentelmi jog Lengyelországban

P6_TA(2009)0316

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a parlamenti mentelmi jogról Lengyelországban (2008/2232(INI))

2010/C 184 E/15

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog útján történő megválasztásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 12. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel a Lengyel Köztársaság 1997. április 2-i alkotmányának 105. cikkére,

tekintettel a képviselői mandátum gyakorlásáról szóló, 1996. május 9-i lengyel törvény 7b. cikkére,

tekintettel az európai parlamenti választásokról szóló, 2004. január 23-i lengyel törvény 9. és 142. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament képviselői szabályzatának elfogadásáról szóló 2003. június 4-i határozatának módosítására irányuló 2005. június 23-i állásfoglalására (1),

tekintettel eljárási szabályzata 6., 7. és 45. cikkére,

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0205/2009),

A.

mivel a jelenlegi parlamenti ciklusban a Parlament és a Jogi Bizottság mint illetékes bizottság megvizsgálta a Lengyelországban megválasztott képviselők mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmeit és bizonyos nehézségek merültek fel azon rendelkezések értelmezése terén, amelyeket e képviselők esetében alkalmazni lehet,

B.

mivel az illetékes bizottságot külön felkérték a magánszemélyek által közvetlenül az Európai Parlament elnökének benyújtott, a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek elfogadhatóságának eldöntésére; mivel a lengyel jogszabályok szerint egy magánszemélynek jogában áll közvetlenül a lengyel parlamentnek (a Szejmnek vagy a Szenátusnak) benyújtani a valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet olyan jogsértések esetében, amelyek magánvádas eljárás keretében kivizsgálásra kerülhetnek, és mivel a lengyel jogszabályok vonatkozó rendelkezései nem feltétlenül vesznek figyelembe minden lehetséges forgatókönyvet a magánvádra üldözendő bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások esetében,

C.

mivel az említett rendelkezések a lengyel európai parlamenti képviselőkre is vonatkoznak, ugyanakkor az ilyen kérelmek elfogadhatósága nehéz kérdéseket vet fel az eljárási szabályzat és különösen a 6. cikk (2) bekezdése tekintetében, amely az „illetékes hatóságra” vonatkozik,

D.

mivel eljárási szabályzata 7. cikkének (7) bekezdése értelmében az illetékes bizottság ellenőrizheti a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelem elfogadhatóságát, beleértve a nemzeti hatóság ilyen kérelmek benyújtására vonatkozó hatáskörének kérdését; mivel ugyanakkor a jelenlegi rendelkezések szerint a lengyel jogszabályok és az eljárási szabályzat vonatkozó rendelkezései közötti e téren fennálló nyilvánvaló ellentmondást a magánszemélyek által benyújtott, mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek elfogadhatatlanná nyilvánításával kellene feloldani,

E.

mivel eljárási szabályzata 6. cikke (2) bekezdésének célja annak biztosítása, hogy a Parlament csak olyan eljárásra vonatkozó kérelmeket kapjon, amelyekkel valamely tagállami hatóság foglalkozott; mivel biztosítja a Parlament számára azt is, hogy a hozzá eljuttatott mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek a nemzeti jogszabályokkal tartalmilag és eljárási szempontból egyaránt összhangban vannak, amely viszont további biztosítékul szolgál a mentességgel kapcsolatos eljárások döntéshozatala során arra, hogy a Parlament a tagállam nemzeti jogát és a saját előjogait egyaránt figyelembe veszi; mivel a „hatóság” fogalmára mentességgel kapcsolatos eljárások keretében a 6. és 7. cikk egyéb rendelkezéseiben is világosan utalnak,

F.

mivel a magánszemélyek által benyújtott mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek elfogadhatatlanná nyilvánítása nem lenne kielégítő a tekintetben, hogy sértheti a bírósági eljárással kapcsolatos jogaikat és kizárja azt a lehetőséget, hogy egyes bűncselekmények ügyészei mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmet nyújtsanak be; mivel ez tekinthető úgy, hogy a kérelmezőkkel szembeni igazságtalan és egyenlőtlen bánásmódhoz vezet,

G.

mivel azonban a tagállamoknak kellene az ilyen jogok gyakorlásáról szóló rendelkezéseket hozniuk az Európai Parlament képviselőire vonatkozóan a működésére vonatkozó szabályok és eljárások fényében,

H.

mivel a 2004. szeptember 29-i és a 2005. március 9-i levelekben 25 tagállamot kértek fel – a 7. cikk (12) bekezdése értelmében – azon hatóságok megjelölésére, amelyek jogosultak valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet benyújtani; mivel eddig csupán Ausztria, Belgium, a Cseh Köztársaság, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság válaszolt,

I.

mivel az illetékes bizottság vitái során szintén foglalkozott a lengyel európai parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztésével járó lehetséges következmények kérdésével,

J.

mivel, amennyiben a képviselőt a bíróság bűnösnek találja és közvádas eljárást követően szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt bünteti, ez a felfüggesztés jogosultságának automatikus elvesztését eredményezheti, ami viszont a képviselői mandátum elvesztéséhez vezet,

K.

mivel ez az automatizmus de facto a hozott ítéleten felül további büntetőjogi szankciót eredményez,

L.

mivel a gyakorlatban még a kisebb jogsértések is a választhatóság elveszítését eredményezhetik azon követelmény ellenére, hogy a jogsértés csak akkor jár a választhatóság megszűnésével, amennyiben ennek kapcsán bűnvádas eljárásra került sor és szándékosan követték el,

M.

mivel nem létezik hasonló rendelkezés a lengyel Szejm vagy Szenátus képviselőire vonatkozóan, akiknek választhatósága ilyen esetekben nem szűnik meg,

N.

mivel a tagállamok szabadon rendelkezhetnek az európai parlamenti képviselői mandátum visszavonásáról, aminek következtében a képviselő helye megüresedik; mivel azonban az egyenlő bánásmód elve – mint az uniós jog egyik alapvető elve – a hasonló esetek hasonló módon való elbírálását követeli meg, és nyilvánvaló eltérés van egyrészt a lengyel Szejm és Szenátus tagjaival való bánásmód, másrészt a lengyel európai parlamenti képviselőkkel való bánásmód között, amikor a választhatóság elveszítésére kerül sor; mivel a választhatóság elveszítése közvetlenül és automatikusan az érintett képviselő mandátumának elveszítését eredményezi és meggátolja újraválasztását,

O.

mivel ezen egyenlőtlen bánásmódra egy szóbeli választ igénylő kérdés hívta fel a Bizottság figyelmét, amelyet a Jogi Bizottság nevében ennek elnöke tett fel, és amelyet az Európai Parlamentben megvitattak; mivel, ennek ellenére, a jogi helyzet továbbra is változatlanul fennáll,

P.

mivel a nemzeti parlamenti képviselők és az európai parlamenti képviselők közötti egyenlő bánásmódot a lehető leghamarabb biztosítani kellene, különösen a közelgő 2009. évi választások tekintetében,

1.

ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lengyel európai parlamenti képviselők és a lengyel Szejm és Szenátus tagjai közötti eltéréseket, és sürgősen lépjen kapcsolatba az illetékes lengyel hatóságokkal abból a célból, hogy a két parlament képviselői közötti, választhatóságra vonatkozó nyilvánvaló megkülönböztetést megszüntessék;

2.

külön kéri a Lengyel Köztársaságot, hogy vizsgálja felül a jelenlegi helyzetet a tekintetben, hogy mely jogosultsági és mandátumvesztési feltételek vonatkozásában áll fenn nyilvánvaló egyenlőtlenség a két parlamenti közgyűlés tagjai között, és tegyen lépéseket ezen megkülönböztető bánásmód megszüntetése érdekében;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy végezzen összehasonlító tanulmányt annak megállapítására, hogy azon uniós tagállamokban, amelyek 2004. május 1-jét követően csatlakoztak az Európai Unióhoz, léteznek-e a nemzeti parlamentek képviselőivel és az Európai Parlament képviselőivel való bánásmód közötti eltérések, és hogy a tanulmány eredményeiről értesítse a Parlamentet;

4.

felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az uniós polgárságból eredő jogokat, ideértve az európai parlamenti választásokon a választáshoz és a választhatósághoz való jogot, amelynek különös jelentősége van a 2009. évi választások előtt, beleértve a hasonló helyzetben lévő személyekkel való egyenlő bánásmódot;

5.

kéri a tagállamokat, és különösen a Lengyel Köztársaságot, hogy biztosítsa eljárási intézkedések életbe léptetését annak érdekében, hogy az európai parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmeket az „illetékes hatóság” az eljárási szabályzat 6. cikk (2) bekezdése értelmében mindig továbbítsa az Európai Parlamentnek abból a célból, hogy biztosítható legyen a nemzeti anyagi jog és eljárásjog rendelkezéseinek betartása, beleértve a magánszemélyek eljárási jogait, valamint a Parlament előjogait;

6.

mindennemű kétség elkerülése érdekében felkéri a tagállamokat azon hatóságok megjelölésére, amelyek a képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem benyújtására jogosultak;

7.

megismétli az Európai Parlament képviselőire vonatkozó egységes szabályzat szükségességét, és ebben az összefüggésben emlékeztet a Tanács keretében ülésező tagállamok képviselői által 2005. június 3-án tett kötelezettségvállalásra, hogy megvizsgálják az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. évi jegyzőkönyv európai parlamenti képviselőkről szóló része rendelkezéseinek felülvizsgálatára vonatkozó parlamenti kérelmet annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb megoldódjon a kérdés;

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácshoz, a Bizottsághoz, az Európai Közösségek Bíróságához, az Európai Ombudsmanhoz és a tagállamok kormányaihoz és parlamentjeihez.


(1)  HL C 133. E, 2006.6.8., 48. o.


Top