Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, az (EU) 2018/1999 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek és a 98/70/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a megújuló energia előmozdítása tekintetében történő módosításáról, valamint az (EU) 2015/652 tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

(COM(2021) 557 final – 2021/0218 (COD))

(2022/C 152/21)

Előadó:	Christophe QUAREZ
Társelőadó:	Lutz RIBBE

Felkérés:	Európai Parlament, 2021.9.13. Az Európai Unió Tanácsa, 2021.9.22.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, 194. cikkének (2) bekezdése és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.12.9.
Plenáris ülés száma:	565.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	191/2/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli a megújuló energiaforrások megcélzott részarányának növelését, és örömmel nyugtázza, hogy ezek a célok az ipari, a közlekedési és a lakáságazatra irányulnak. A megújulóenergia-politikától három területen várunk eredményeket: az éghajlatváltozás mérséklése, az energiabiztonság és a gazdasági fejlődés (munkahelyteremtés) terén, de ehhez jogbiztonságra is szükség van, amelyet gyengít az a tény, hogy a felülvizsgálatra mindössze két héttel az átültetési határidő után kerül sor. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy valószínűleg még a megnövelt célérték sincs összhangban a párizsi klímacélokkal, nem beszélve az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének azon rendelkezéséről, amely szerint meg kell akadályozni az éghajlati rendszerbe való veszélyes emberi beavatkozást. Ezek a veszélyes interferenciák a globális hőmérséklet emelkedésével már ma is nyilvánvalóvá váltak.

1.2.

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy szinergiára van szükség az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag keretében felülvizsgált meglévő szabályok, valamint a javasolt új eszközök, például a Szociális Klímaalap vagy az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus között.

1.3.

Az EGSZB véleménye szerint elengedhetetlen az egyenlő versenyfeltételek megteremtése az energiaforrások között, ami szükségessé teszi a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának megszüntetését, amely továbbra is növekszik (1).

1.4.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a polgároknak, különösen a fiataloknak kell az európai energiapolitika középpontjában állniuk, ezért csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság – az energiaunióról szóló közleményben foglaltakkal ellentétben – nem törekszik az egyéni és közösségi alapú termelő-fogyasztói szemlélet előmozdítására és fejlesztésére.

1.5.

Az EGSZB általánosságban támogatja a felelős erdőgazdálkodásnak a javaslatban meghatározott elveit, és javasolja az erdészeti melléktermékek és az újrahasznosított fatermékek bioenergia célú felhasználásának előtérbe helyezését. Emellett kéri a bioenergia-erőművek támogatásának újraértékelését azzal a céllal, hogy a bioüzemanyagokat a közlekedés felé irányítsák át, különösen ott, ahol a villamosítás problémákat vet fel, amennyiben észszerű költségek mellett könnyen elérhető alternatívát kínálnak, amint azt a 4.9. és 4.20. pont részletesebben kifejti.

1.6.

Az EGSZB sajnálja, hogy a szárazföldi szélenergia és a fotovoltaika fejlesztésére nem született világos stratégia, hasonlóan az Európai Bizottságnak a tengeri szélenergiára vonatkozó közelmúltbeli stratégiájához. A decentralizációs stratégia és a közösségi energia hatékony támogatása hozzájárulna a regionális értékláncok megerősítéséhez és az energiaátalakítás társadalmi elfogadottságának növeléséhez. Ellenkező esetben Európa azt kockáztatja, hogy nagy (társadalmi és gazdasági) árat fizet az elmúlt évtizedek lazaságáért. Az EGSZB arra is rámutat, hogy nagyobb szükség van a következőkre: — a növekvő energiaigény területenként és típusonként történő szisztematikus előrejelzése, valamint az energiatípusok átalakítása, — a jövőbeli energiarendszer felépítésének koncepcionális tervezése.

1.7.

Az EGSZB kéri az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot, hogy nyissanak újra vitát a kötelező érvényű nemzeti célok megállapításáról.

2.   Bevezető

2.1.

A megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról szóló irányelv (továbbiakban: az irányelv) felülvizsgálatára irányuló javaslatot – amelyről e vélemény szól – 2021. július 14-én tették közzé. A javaslat szerves részét képezi az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagnak, amelyet az Európai Bizottság annak érdekében dolgozott ki, hogy 2030-ra 55 %-kal csökkenjen az üvegházhatásúgáz-kibocsátásunk, és ezáltal az Európai Unió 2050-re klímasemlegessé válhasson, az európai klímarendeletben előírtak szerint.

2.2.

Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 2021 augusztusában közzétett legújabb jelentése szerint a légkör CO2-koncentrációja legalább kétmillió éve nem volt olyan magas, mint 2019-ben. A jelentés emellett rámutat, hogy a klímasemlegesség elérése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a felmelegedés mértéke 1,5 és 2 oC között maradjon. A 2021 novemberében Glasgow-ban tartandó COP26 konferencia alkalmat fog kínálni arra, hogy megvizsgálják, milyen eredményeket értek el az államok a Párizsi Megállapodás 2015-ös létrejötte óta, és fokozzák az éghajlat-politikai törekvéseket. Amint ugyanis arra nemrégiben a Nemzetközi Energia Ügynökség rámutatott, a klímasemlegességhez az szükséges, hogy a jelenleg a fosszilis energia által uralt világgazdaságot egy elsődlegesen a megújuló energián alapuló modell szerint átalakítsuk (2). Ebben az összefüggésben kerül sor a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatára.

3.   Általános megjegyzések az irányelvjavaslatról

3.1.

Annak érdekében, hogy az EU világszinten vezető szerepet töltsön be a megújuló energia területén, az irányelvet 2018-ban alávetették egy, már régóta szükséges átdolgozásnak (3). Az EGSZB sajnálatát fejezi ki a szabályozási stabilitás hiánya miatt, ami abból ered, hogy az irányelv legutóbbi módosításaival azonos pontokon történő módosításokat javasolnak közvetlenül a 2021. június 30-i átültetési határidő után. Az EGSZB mindazonáltal támogatja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az európai klímarendeletben meghatározott új szén-dioxid-csökkentési célkitűzések fényében vizsgálják felül az irányelvet, és használják ki ezt az alkalmat az egyszerűsítésre és a hiányosságok orvoslására. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a megújuló energiák felhasználását nem szabad túlzottan bonyolulttá tenni. Szükség volt ugyanis arra, hogy a megújuló forrásokból előállított energia részarányára vonatkozó kötelező célt 40 %-ra emeljék, továbbá hogy jobban integrálják a megújuló energiát az olyan ágazatokban, mint az építőipar, az ipar, valamint a közlekedés. Ugyanakkor az EGSZB három olyan cselekvési területet lát, amelyre nagyobb figyelmet kell fordítani, mivel a felülvizsgálatra irányuló javaslat csak részben foglalkozik velük.

a)	Javítani kell a polgárok és a fogyasztók részvételét

3.2.

Az európai polgárok komoly várakozásai ellenére az EU által a fogyasztói részvétel ösztönzésére javasolt eszközök és lehetőségek továbbra sem elégségesek, mivel az irányelv még mindig nem határozza meg egyértelműen a termelő-fogyasztói tevékenységet. Az Európai Bizottságnak nyomonkövetési mechanizmust kellene javasolnia annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat a meghozott szabályok végrehajtásában, és ezáltal lehetővé tegye a termelő-fogyasztói szemlélet széles körű érvényesülését. A legjobb gyakorlatok példáit el kell juttatni a politikai döntéshozókhoz. A termelő-fogyasztói szemléletet a következők révén kell működőképessé tenni: — annak hivatalos meghatározása, hogy a polgárok hogyan válhatnak termelő-fogyasztókká, — a meglévő akadályok, például a túlzott bürokrácia felszámolása, — az önkormányzatokon keresztül történő finanszírozás annak elkerülése érdekében, hogy a polgárok az ágazati szereplők fogságába kerüljenek.

Kulcsfontosságú a bürokratikus akadályok felszámolása és annak biztosítása, hogy a finanszírozás eljusson a célközönséghez (például a fiatalok által vezetett, alulról szerveződő szervezetekhez és a fiatalok által irányított helyi szervezetekhez), tisztázva azokat a kötelezettségeket, amelyek a termelő-fogyasztókat a jövőben terhelhetik. Itt a jogi stabilitásnak kell elsőbbséget élveznie, mivel a fogyasztók számára biztosítani kell a pénzügyi támogatáshoz és a know-how-hoz való hozzáférést, hogy ösztönözzük őket arra, hogy belevágjanak és termelő-fogyasztókká váljanak. Az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó jogi eszköz felülvizsgálatát követően azt 2030 előtt nem szabad megújítani, hogy az ágazat valamennyi szereplője számára biztosított legyen a jogi stabilitás, a szó tágabb értelmében, amint az a 3.1. pontban már szerepel.

3.3.

Miközben helyénvaló fokozni a tengeri szélenergia dinamikus felhasználásának biztosítására irányuló erőfeszítéseket, amint az a tengeri megújuló energiára vonatkozó stratégiában szerepel, a szárazföldi szélenergiának és a fotovoltaikus energiának sokkal nagyobb szerepet kell kapnia a jövőbeli európai energiarendszerünkben. Az EGSZB problematikusnak tartja az átfogó megközelítés hiányát, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fogadjon el egy regionális decentralizációra irányuló szakpolitikai stratégiát. A termelő-fogyasztói szemlélet nem válhat sikeressé regionális és helyi szinten biztosított támogatás nélkül, ahol nemcsak a műszaki és a pénzügyi eszközök állnak rendelkezésre, hanem a térség sajátosságaira vonatkozó tudásanyag is, ami jelentős időmegtakarítást tesz lehetővé. Ennek a szintnek a polgárokhoz és a helyi szereplőkhöz való közelsége indokolja, hogy további hatásköröket kapjon az irányelvben meghatározott célkitűzések megvalósítása érdekében. Végezetül a stratégiához kapcsolódóan át kell gondolni a megújuló energia előállításához és megfelelő működéséhez szükséges kritikus erőforrások és nyersanyagok kezelését (kitermelés, újrafeldolgozás stb.). A fosszilis energiahordozóktól való függőség ugyanis nem fordulhat át a kritikus nyersanyagoktól való függőségbe.

b)	A szinergiák jobb kihasználása

3.4.

Tekintettel arra, hogy az előző átdolgozás óta kevés idő telt el, az akkor elfogadott új rendelkezések még nem fejthették ki hatásukat teljes mértékben. Ezért az EGSZB szerint a mostani felülvizsgálatnak két célt kell szolgálnia.

3.5.

A jelenlegi állás szerint és a 2020-as uniós alapforgatókönyvben foglalt modellezések alapján az Unió kicsivel több mint 1 %-kal haladhatja meg a megújuló energia energiafogyasztáson belüli részarányára vonatkozó jelenlegi 32 %-os célt. A felülvizsgálat során először is meg kell emelni a jelenlegi célokat, és egyidejűleg új célokat kell bevezetni annak érdekében, hogy kontinensszerte legalább 7 %-kal növekedjen a megújuló energia integrálása.

3.6.

Másodsorban az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag keretében végrehajtott átfogó felülvizsgálatoknak egyrészt alkalmat kell kínálniuk az említett szabályozások és az irányelv közötti meglévő szinergiák megerősítésére. Másfelől ugyanezt a logikát kell alkalmazni az Európai Bizottság által javasolt új eszközökre, például a Szociális Klímaalapra, illetve az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusra is. Így az irányelv végrehajtásából fakadó előnyök csak akkor érvényesülhetnek teljes mértékben, ha a megújuló energiaforrások elterjesztése együtt jár az importált szén-dioxid egy részére vonatkozó szén-dioxid-elszámolás létrehozásával. Az importáruk karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus bevezetése bizonyos ágazatok esetében lehetőséget teremtene az egyenlő versenyfeltételek biztosítására, amivel európai szinten kell foglalkozni. A közlekedési ágazat végső energiafogyasztásában a megújuló energia legalább 14 %-os részarányára vonatkozó célkitűzésnek a 2030-ig elérendő 13 %-os üvegházhatásúgáz-intenzitásra vonatkozó, a 25. cikkben meghatározott kötelező célértékkel való felváltása példa a szinergiák megfelelő kiaknázására. Ez a lépés ugyanis lehetővé teszi, hogy nagyobb fokú koherencia jöjjön létre a kibocsátáskereskedelmi rendszer felülvizsgálatával vagy a CO2-normákra vonatkozó szabályozással. Mindazonáltal az energiarendszer integrációjára vonatkozó európai bizottsági stratégiával összhangban (4) a közlekedési ágazat villamosításának elsőbbséget kell élveznie minden olyan esetben, amikor ez gazdasági és technológiai szempontból lehetséges. Végezetül, ez a felülvizsgálatra irányuló javaslat megelőzi az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv felülvizsgálatát, és ezt ki kell használni arra, hogy ambiciózusabb célokat tűzzünk magunk elé az „Irány az 55 %!” intézkedéscsomag következő részének 2021. december 14-ére tervezett ismertetésekor.

c)	A gazdasági helyreállításnak lehetővé kell tennie a megújuló energia térnyerését

3.7.

Miközben a villamos energia iránti kereslet majdnem eléri az egészségügyi válság előtti szintet, a gazdasági helyreállítás során megfigyelhető a megújuló forrásokból történő energiatermelés térnyerése a fosszilis energiával szemben (5). Ahhoz, hogy ebből a fellendülésből valódi tendencia legyen a jövőre nézve, elkerülhetetlen az egyenlő versenyfeltételek megteremtése az energiaforrások között. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a lehető leghamarabb meg kell szüntetni a fosszilis energiahordozók támogatását, amely 2018-ban a kontinens egészét tekintve a becslések szerint 50 milliárd euro körüli összeget tett ki (6) (miközben a becslések nem tükrözik a „közvetett” támogatások egy részét).

3.8.

Az éghajlatváltozás mérséklésére vonatkozó, felhatalmazáson alapuló taxonómiai rendelet – amennyiben a Tanács és a Parlament elfogadja – a jövőbeli beruházásokat a fenntartható eszközök felé irányíthatja, amely kategóriába a megújuló energia is tartozik. A megújuló energia csak akkor lesz képes szabadon versenyezni a piacon, ha megszűnnek az energiaforrások közötti versenyt torzító tényezők. Addig is, amíg ez meg nem történik, az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság megközelítését, amellyel elkerülhető a visszaesés a megújuló energia területén.

4.   Konkrét észrevételek az irányelv szövegéről

a)	A javasolt célkitűzések kötelező vagy nem kötelező jellege

4.1.

Az EGSZB ismételten bírálja (7), hogy az irányelv felülvizsgálata nem foglal magában kötelező nemzeti célokat, ellentétben a 2009-es felülvizsgálattal. Noha az Európai Unió elérte azt a célt, amely szerint 2020-ra 20 %-ra kellett növelni a megújuló energia részarányát, egyes tagállamoknak nem sikerült teljesíteniük a rájuk vonatkozó célértékeket, másoknak pedig csak épphogy (8), köszönhetően az egészségügyi válság miatti különleges helyzetnek, amely a nemzetgazdaságok egy részének leállásához vezetett. Ez a példa jól szemlélteti a jelenlegi irányítási keret gyengeségét, tekintve, hogy csupán „ösztönözni” tudja a tagállamokat a rájuk vonatkozó nemzeti célkitűzések tiszteletben tartására. Az EGSZB arra kéri a Miniszterek Tanácsát, az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot, hogy a nemzeti szintű célkitűzések elérésének biztosítása érdekében nyissanak újra vitát a kötelező nemzeti célok meghatározásáról, a megfelelő energiapolitikai irányításról és/vagy legalább a célokat nem teljesítő államokkal szembeni, kényszerítőbb jellegű eszközökről. Itt az irányelv nem követel többet az önkéntes cselekvésnél. Bár több tagállam meghaladta a rá vonatkozó 2020-as előrejelzéseket, fennáll a negatív verseny kockázata, amely ahhoz vezetne, hogy a legelöl járó tagállamokat visszatartja az, hogy bizonyos tagállamokban nincs meg a hajlandóság, és az, hogy ennek nincsenek következményei.

4.2.

Ami az új kötelező célkitűzést illeti, miszerint a megújuló energia részarányának 2030-ra el kell érnie a 40 %-ot (szemben a korábbi 32 %-kal), ez az energiafogyasztás egészét érinti, nem csupán a villamosenergia-fogyasztást. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a legambiciózusabb célértéket javasolta az éghajlat-politikai céltervben meghatározott tartományon belül (38–40 %), hogy meg lehessen valósítani az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2030-ra elérendő 55 %-os csökkentésére vonatkozó új célkitűzést. Ez rámutat arra, hogy Európa vezetése igyekszik felgyorsítani a környezetbarát technológiák kiépítését, amit az EGSZB üdvözöl. Ugyanakkor a megújuló energiaforrások tagállami villamosenergia-mixen belüli részarányának növelése következményekkel fog járni az energia- és a villamosenergia-fogyasztás tekintetében (9), mivel 2050-re várhatóan csökken az energiafogyasztás aránya. A 2050-es forgatókönyveket aktualizálni kell az új célkitűzések fényében, pontosítva különösen, hogy milyen szerepet játszhat a villamos energia tárolása, amelyet a tervezettnél gyorsabban kell fejleszteni, illetve hogy milyen szerepet kap az energiatakarékosság, különös tekintettel bizonyos viselkedésformákra, amelyekre az egészségügyi válság rávilágított.

4.3.

Ez az új célkitűzés azonban néhány tagállam számára nagyon ambiciózus. Mivel több országban lassan halad előre az építőipari ágazat dekarbonizációja, az EGSZB támogatja a javasolt megközelítést, amely szerint fokozni kell az ágazatspecifikus erőfeszítéseket, ideértve a megújuló energia fűtési és hűtési ágazatban történő integrálására irányuló törekvéseket. A megújuló energia épületeken belüli arányára vonatkozóan valóban sürgősen szükség volt az új 15a. cikkben meghatározott 49 %-os konkrét célértékre. Ugyanakkor az EGSZB számára kérdéseket vet fel, hogy ez a célkitűzés nem kötelező jellegű. Az építőipari ágazatnak ugyanis 2030-ra 60 %-kal kell csökkentenie a kibocsátásait, 2040-re pedig klímasemlegessé kell válnia ahhoz, hogy teljesíteni lehessen az európai zöld megállapodás keretében meghatározott célokat. Mivel számos tagállam nehézségekkel szembesülhet e célkitűzés megvalósítása tekintetében, az EGSZB hangsúlyozza, hogy 2025-től támaszkodni kell a Szociális Klímaalapból nyújtható finanszírozásra. Ez lehetővé tenné mind a középületek, mind a magánépületek felújításának felgyorsítását, és ezáltal a több mint 30 millió európait érintő, egyre növekvő energiaszegénység jelenségének megfékezését. Ugyanakkor legyen szó akár a jövőbeni Szociális Klímaalapból nyújtható finanszírozásról, akár általában véve más támogatási eszközökről, nyomonkövetési mechanizmust kell bevezetni annak biztosítása érdekében, hogy az említett finanszírozást megfelelő módon az éghajlatváltozás elleni küzdelemre fordítsák. Ha ugyanis ezek a pénzeszközök beleolvadnak a nemzeti költségvetésekbe, akkor nem lehet hatékonyan ellenőrizni a biztosított források felhasználását. Ezeknek az alapoknak nemcsak a nagyszabású, hanem a kisebb projektekre is összpontosítaniuk kell, ahol a MWh-ban és a szén-dioxid-kibocsátásban elért haszonszerzés szerényebb, de az európai polgárokra gyakorolt hatás ugyanolyan vagy még jelentősebb. Az EGSZB kéri, hogy lehetőség szerint harmonizálják a polgárok aktív részvételének előmozdítására szánt források különböző tagállamokon belüli odaítélési kritériumait, elősegítve ezáltal a határokon átnyúló esetleges együttműködést.

4.4.

Az EGSZB emlékeztetni kíván arra, hogy az ipari ágazat szén-dioxid-mentessé tétele jelenleg túlságosan lassan halad, noha az egymást követő európai klímatervek elsőként ezt az ágazatot célozták meg. A gyakorlatban az ipar kibocsátásai a kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) alá tartoznak. Ugyanakkor mivel az ingyenes kiosztási rendszer túlságosan megengedő, az ipari szennyezés több mint 90 %-a semmilyen költséget nem ró az érintett vállalatokra, minek következtében az ágazat 2012 és 2018 között csupán 1 %-kal csökkentette kibocsátásait. Az EGSZB ezért szorgalmazza egy kötelező érvényű 1,1 %-os célérték alkalmazását, hogy a vállalatoknak évről évre növelniük kelljen a megújuló energia részarányát. Egy indikatív cél ugyanis a vállalatoknak adott biankó csekknek tűnhet, és fékezheti Európa éghajlat-politikai törekvéseit.

4.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy a megújuló energia fűtés és hűtés területén történő integrálására vonatkozó célkitűzés kötelező érvényűvé válik. Ugyanakkor az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy az irányelvben eredetileg előirányzott cél 1,3 % volt, míg az új cél csupán 1,1 %. A felülvizsgálat tervezetét kísérő hatástanulmány szerint a tagállamok közel felének teljesítési pályája nem állt összhangban az előirányzott célkitűzéssel. Annak érdekében, hogy a tagállamok tartani tudják magukat a célkitűzéshez, az EGSZB javasolja, hogy a Szociális Klímaalaphoz rendelt bevételek egy részét prioritásként különítsék el a fűtési és hűtési rendszerek cseréjére, amelyek többsége gyakran fosszilis energiahordozókon alapul. Az EGSZB megítélése szerint az irányelvnek az előző felülvizsgálat során meghatározott törekvések fokozását vagy legalább fenntartását kellene célul kitűznie, és kéri az összes szereplőt annak mérlegelésére, hogy milyen módon lehetne ezt a legjobban megvalósítani.

4.6.

A klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez 2045-re meg kell valósítani az energiarendszer dekarbonizációját. A 2030-ig elérendő 40 %-os teljes bruttó megújulóenergia-fogyasztás azt jelenti, hogy a dekarbonizációs folyamat nagy részét 15 év alatt (2030 és 2045 között) kell végrehajtani. Ezért a klímavészhelyzet pragmatikusabb hozzáállást tesz szükségessé a megújuló energiaforrások fejlesztése tekintetében, annak mérlegelésével, hogy mit lehet elérni adott idő alatt. Először is azokra a célkitűzésekre fontos összpontosítani, amelyek a hatályos rendelkezések figyelembevételével észszerűen megvalósíthatók. Miközben ugyanis az irányelv ambiciózus célkitűzések rögzítése révén közép- és hosszú távú stratégiát határoz meg, ez nem vetheti vissza a zöld energia elterjesztésének felgyorsítását, hanem épp ellenkezőleg, együtt kell járnia azzal. Rövid távon ugyanilyen fontos és elengedhetetlen, hogy a kiforrott és népszerű megújuló energiaforrások, például a fotovoltaikus panelek használatára összpontosítsunk. A közlekedési ágazatban a bioüzemanyagok tekintetében nagyobb rugalmasságot és az elfogadható nyersanyagok szélesebb választékát kell megemlíteni. A jövőbeni irányelv irányvonalai alapján megvalósuló beruházások ugyanis csak közép- vagy hosszú távon érvényesülhetnek és bontakoztathatják ki teljes mértékben a bennük rejlő potenciált (megújuló hidrogén, offshore szélerőművek stb.), valamint járulhatnak hozzá az európai gazdaság dekarbonizációjához a különféle alkalmazások villamosítása révén. Enélkül nagy a veszélye annak, hogy Európa súlyos árat fizet az elmúlt két évtizedben mutatott erélytelenségéért. Ennek elkerülése érdekében az Uniónak pontosítania kell stratégiáját, amelynek túl kell mutatnia a megújulóenergia-irányelven, és a szinergiák kihasználásával elő kell mozdítania egy átfogó megközelítést.

b)	Távfűtés és közlekedés

4.7.

A hidrogénstratégiáról szóló, valamint az energiarendszerek integrációjára vonatkozó uniós stratégiáról szóló európai bizottsági közlemények tartalmaznak bizonyos fontos elemeket, amelyeket figyelembe kellene venni ebben az átfogó stratégiában. Az EGSZB a TEN/717. és TEN/718. számú véleményében összességében elismerően szólt a közleményekről, noha bírálta a koherencia hiányát és bizonyos elemek homályos voltát. Ugyanakkor a javasolt felülvizsgálat csak bizonyos mértékben kezel egyes fontos hiányosságokat. E téren támogatni és gyorsítani kell a kutatást, az innovációt és a végrehajtást.

4.8.

Az Európai Bizottság javasolja a távfűtés megerősítését. Ez a megközelítés azért releváns, mert a távfűtési hálózatok megfelelő lehetőséget kínálnak az egyre nagyobb számban megjelenő fotovoltaikus létesítményekből, illetve szélerőművekből származó többletenergia felhasználására.

4.9.

Az irányelvjavaslat célul tűzi ki a töltőállomások – köztük a magán töltőállomások – hozzáférhetőségének javítását az elektromos járművek használói számára. Ez észszerű, hiszen jelenleg a mobilitási ágazat gyors villamosítása az egyik legígéretesebb módja a közlekedési ágazat szén-dioxid-mentesítésének, amelynek kibocsátása továbbra is nő. A helyszínen vagy a töltőállomás közelében termelt megújuló villamos energia közvetlen szolgáltatására vonatkozó konkrét szabályok fontos elemei lehetnek egy olyan decentralizációs stratégiának, amely erősíti a regionális struktúrát és a közösségi energiát. Az EGSZB mindazonáltal rámutat arra, hogy a nehezen villamosítható közlekedési ágazatok számára kiforrott megoldásokat kell kínálni észszerű áron – ezeket jelenleg elsősorban a bioüzemanyagok, a jövőben pedig a hidrogén biztosíthatja.

c)	A megújuló energia előmozdítása és kiépítése

4.10.

Az EGSZB üdvözli a megújuló hidrogénnel kapcsolatos különféle kezdeményezéseket, ideértve az iparra és a közlekedésre vonatkozó részcélok bevezetését. Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy az alapanyagként vagy energiahordozóként felhasznált, nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokra vonatkozó 50 %-os kötelező célkitűzés a helyes megközelítés, és hogy a tiszta hidrogénnek prioritást kell élveznie (10). Ugyanakkor a 7. cikkben biztosított azon lehetőség, amely szerint importálni lehet nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokat, amelyeket azután tagállami hozzájárulásként számolnának el, problematikusnak bizonyulhat, és ezért azt korlátozni kellene.

4.11.

Ami a zöld energia eladási árának hosszú távú átláthatóságát elősegítő „megújulóenergia-vásárlási megállapodások” előmozdítását illeti (15. cikk), irányvonalakat kellene megállapítani és pénzügyi támogatást kellene nyújtani a kis- és középvállalkozásoknak, mivel ez elősegítené ezen eszköz térnyerését. Nagyobb általánosságban ez a kezdeményezés rávilágít arra, hogy meg kell erősíteni az ágazati szereplők közötti együttműködést és koordinációt, hosszú távú perspektívát biztosítva ezáltal a gazdasági szereplők számára.

4.12.

Az EGSZB szintén üdvözli azt a kezdeményezést, amelynek értelmében a tagállamok egy kísérleti projekt keretében a következő három évben kötelesek tesztelni a határokon átnyúló együttműködést. Ugyanakkor az EGSZB kéri annak egyértelműsítését, hogy milyen módon kerül sor erre az együttműködésre. Kérdések merülnek fel különösen a kezdeményezéshez kapcsolódó közigazgatási eljárásokkal kapcsolatban, emellett az Európai Bizottságnak támogatnia kellene a tagállamokat (például az eljárással kapcsolatos dokumentumok lefordításával stb.) annak érdekében, hogy tartani tudják az előírt határidőket.

4.13.

Az EGSZB véleménye szerint ideje megfontolni, hogy szükség van-e európai villamosenergia-szabályozó hatóságra. Ahhoz, hogy ennek a fontos hatóságnak a munkáját megfelelően elő tudjuk készíteni, már most el kell indítanunk egy koncepcionális rendszertervezési tevékenységet, amely területenként és típusonként előrejelzi a növekvő energiaigényt, valamint az energiatípusok átalakulását.

4.14.

Az EGSZB emellett támogatja a 9. cikk (7a) bekezdésében foglalt kezdeményezést, amely a tengeri kapacitások fejlesztésének elősegítése érdekében közösen kialakított területrendezést irányoz elő a tagállamok között az adott tengeri medencékre vonatkozóan. Ez a megközelítés lehetővé tenné az egyes tengeri medencékben rejlő lehetőségek maximális kiaknázását, és végső soron erősítené a villamosenergia-hálózatok tagállamok közötti összekapcsolására irányuló célt. Szintén üdvözlendő az egyablakos kapcsolattartó pontok bevezetése, amelyek az egyes projektek megvalósításához szükséges idő csökkentése érdekében lehetőséget kínálnának a különböző tagállamokban bevezetett bevált gyakorlatok átvételére. Ezenkívül a 2030-ra, 2040-re, illetve 2050-re tengeri medencénként elérendő teljes termelőkapacitás meghatározása lehetővé tenné annak megfelelőbb figyelembevételét, hogy milyen lehetőségek rejlenek a tengeri szélenergiában az egyes tagállamokban, és elősegítené a tengeri szélenergia térnyerését. Tisztán operatív megfontolásokból az EGSZB – tekintettel a határokon átnyúló megújulóenergia-projektek, különösen a tengeri szélerőművek számának növekedésére – kéri az Európai Bizottságot, hogy nyisson újra vitát az európai átvitelirendszer-üzemeltetőről, mivel ez a szint a legmegfelelőbb a villamos energia áramlásának valós idejű kezeléséhez. Végső soron pedig ez a leglegitimebb szint a piaci mechanizmusok kereslettel és kínálattal kapcsolatos összehangolásának biztosításához, a rendszer biztonságának egyidejű biztosítása mellett, amire a megújuló energia fokozott térhódítása nyomán egyre nagyobb szükség lesz.

4.15.

Az EGSZB többször hangsúlyozta, hogy új piaci struktúrákra van szükség az energiatermelés és -fogyasztás mikroszintű egyensúlyának megteremtéséhez. Ezek a struktúrák megkönnyítenék a kisebb tárolóeszközök integrálását az energiarendszerbe. Így az elektromos közlekedés térnyerésével ki lehetne használni az akkumulátorokban rejlő lehetőségeket, előmozdítva az intelligens töltést és a helyi szintű tárolási kapacitásokat. Ugyanakkor a felülvizsgálatra irányuló javaslat ezt a kérdést nem tárgyalja.

4.16.

A „Tiszta energia minden európainak” csomag különös figyelmet fordít az önellátásra és az energiaközösségekre. Ezek a mechanizmusok – azáltal, hogy növelik a polgárok elkötelezettségét, valamint erősítik a gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt előnyös decentralizált struktúrákat – erőteljes eszközökként szolgálnak az állampolgári részvétel előmozdításához, valamint ahhoz, hogy a polgárok tudatosan és teljes értékű szereplőkként vegyenek részt az energetikai átállásban. Amint arra az Európai Bizottság a nemzeti energia- és klímatervek értékelésekor rámutatott, a tagállamok nem veszik kellően figyelembe a helyi energiaközösségekben rejlő potenciált, ami ellentétes a negyedik energiaügyi csomag egyik alapvetésével. Sürgősen tisztázni kell az alkalmazandó szabályokat, különös tekintettel az olyan fogalmakra, mint az energia megosztása, a nettó elszámolás vagy a fogyasztók közötti (P2P) energiakereskedelem, hogy teljesíteni lehessen a „Tiszta energia minden európainak” csomag és az energiaunió céljait. Az EGSZB csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a felülvizsgálatra irányuló javaslat nem igyekszik javítani az ezzel kapcsolatos keretszabályozáson. Ez annál is fontosabb lenne, mivel az éghajlat-politikai, energetikai és környezetvédelmi állami támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálatára irányuló javaslat jóval alacsonyabb küszöbértéket irányoz elő arra vonatkozóan, hogy mikor lehet eltérni a támogatások pályáztatással való odaítélésére és a támogatások mértékének pályázat útján történő megállapítására vonatkozó előírástól.

4.17.

Az EGSZB elvben támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely arra kéri a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe „a nemzeti erdei szénelnyelők és ökoszisztémák fenntartását”, valamint a „lépcsőzetes biomassza-hasznosítás” és a körforgásos gazdaság elveit. Ez azt jelenti, hogy a bioenergia előállításánál előnyben kell részesíteni a maradékfa – például a kis ágak, a fatönkök és más melléktermékek –, valamint az újrafeldolgozott fából készült termékek felhasználását. Ezért érdemes újraértékelni a bioenergiát előállító üzemek támogatását ezen a területen, szem előtt tartva, hogy a fűrészüzemekből, valamint a cellulóz- és papíriparból származó maradékanyagok energiaforrásnak számítanak. Továbbá, amint arra a javaslat is rámutat, észszerű lenne átirányítani a biológiai eredetű bioüzemanyagokat a nehezen villamosítható közlekedési ágazatokba, így a tengeri hajózás, a távolsági közlekedés, valamint a légi közlekedés területére. E tekintetben figyelembe kell venni a rendelkezésre állással és a költségekkel kapcsolatos problémákat is. Ezen elképzelés megvalósítása érdekében a 25. cikknek a kibocsátáscsökkentés számítása kapcsán különbséget kell tennie a bioalapú bioüzemanyagok és a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia között. A közlekedési ágazatban ezért elsőbbséget élvez a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia és a maradékanyagokon alapuló bioüzemanyagok. Így nagyobb lenne nyomás, hogy közvetlen villamosítás révén dekarbonizálják a közlekedési ágazatot.

4.18.

Az üvegházhatású gázok csökkentésének részletes számításai és az irányelvtervezet mellékleteiben szereplő fenntarthatósági kritériumok részben nagyon technikai jellegűek. Az EGSZB véleménye szerint ezek egyértelműen a helyes irányba mutatnak, bár bizottságunknak nem volt lehetősége arra, hogy azokat minden egyes esetben teljes mértékben értékelje. A bioüzemanyagok esetében például ez olyan helyzethez vezetne, amelyben egyes potenciálisan felhasználható vagy jelenleg használt anyagok nem használhatók tovább, ami problémát jelenthet az ipar bizonyos részei számára.

4.19.

Az EGSZB arra is rá kíván mutatni, hogy bizonyos esetekben nehéz lesz bizonyítani, hogy az összes kritériumot ténylegesen betartották-e. Például megalapozott és ellenőrizhető bizonyítékot kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy az adott alapanyag termesztésének idején a talaj kötöttszénkészlete megnövekedett, vagy észszerűen feltételezhető, hogy növekedett, figyelembe véve azt a kibocsátást is, amely a szóban forgó gazdálkodási módszerek alkalmazásakor a megnövekedett műtrágya- és gyomirtószer-használatból adódik” (lásd: COM(2021)557 1. és 2. melléklet). Még ha lenne is értelme egy ilyen követelménynek, a gyakorlatban nehéz lenne bizonyítani.

4.20.

Az EGSZB üdvözli a (10) preambulumbekezdésben kifejezett szándékot, miszerint le kell rövidíteni az adminisztratív eljárások időtartamát, mivel azok akadályozzák a megújuló energia hasznosítását. Ugyanakkor az EGSZB számára kérdéses, milyen konkrét lépéseket kíván tenni az Európai Bizottság a puszta ösztönzésen túlmenően annak érdekében, hogy biztosítsa az eljárások időtartamának hatékony és eredményes csökkentését.

4.21.

Az EGSZB teljes mértékben egyetért a (12) preambulumbekezdéssel, amely rámutat arra, hogy elegendő számú szakképzett munkavállalóra van szükség a jövő szakmáiban. Az EGSZB kéri az Európai Uniót, hogy számszerűsítse, mennyi munkaerőre van szükség az európai zöld megállapodás végrehajtásához, és prioritásként ruházzon be azon munkavállalók átképzésébe, akiknek munkahelye a zöld átállás miatt meg fog szűnni. Ez egyúttal jó módja lenne annak is, hogy a fiatalokat a zöld ágazatba vonzzuk, az újonnan teremtett munkahelyeknek és üzleti lehetőségeknek köszönhetően.

---

(1)  HL L 328., 2018.12.21., 1. o.

(2)  Nemzetközi Energia Ügynökség, Net Zero by 2050 — A Roadmap for the Global Energy Sector (windows.Net), 3. o.

(3)  https://www.eesc.europa.eu/hu/our-work/opinions-information-reports/opinions/revision-renewable-energies-directive. (HL C 246., 2017.7.28., 55 o.)

(4)  COM (2020) 299 final.

(5)  Ember, European Electricity Review: H1-2021, (ember-climate.org).

(6)  Az Európai Bizottság 2020. évi jelentését kísérő melléklet az energiaunió helyzetéről az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendelet értelmében.

(7)  HL C 246., 2017.7.28., 55. o.

(8)  Eurostat, Megújuló energiára vonatkozó statisztikák – Statistics Explained (europa.eu).

(9)  6_FR_ACT_part1_v3.pdf (europa.eu).

(10)  HL C 123., 2021.4.9., 30. o..