This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62019CN0662
Case C-662/19 P: Appeal brought on 4 September 2019 by NRW.Bank against the judgment delivered on 26 June 2019 in Case T-466/16 NRW.Bank v SRB
C-662/19. P.sz. ügy: A Törvényszék (nyolcadik kibővített tanács) T-466/16. sz., NRW.Bank kontra Egységes Szanálási Testület ügyben 2019. június 26-án hozott ítélete ellen az NRW.Bank által 2019. szeptember 4-én benyújtott fellebbezés
C-662/19. P.sz. ügy: A Törvényszék (nyolcadik kibővített tanács) T-466/16. sz., NRW.Bank kontra Egységes Szanálási Testület ügyben 2019. június 26-án hozott ítélete ellen az NRW.Bank által 2019. szeptember 4-én benyújtott fellebbezés
HL C 399., 2019.11.25, p. 30–31
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
25.11.2019 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 399/30 |
A Törvényszék (nyolcadik kibővített tanács) T-466/16. sz., NRW.Bank kontra Egységes Szanálási Testület ügyben 2019. június 26-án hozott ítélete ellen az NRW.Bank által 2019. szeptember 4-én benyújtott fellebbezés
(C-662/19. P.sz. ügy)
(2019/C 399/35)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbező: NRW.Bank (képviselők: J. Seitz, J. Witte és D. Flore ügyvédek)
A többi fél az eljárásban: Egységes Szanálási Testület, az Európai Unió Tanácsa, Európai Bizottság
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
|
1. |
helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszékének a T-466/16. sz. ügyben hozott, 2019. június 26-i ítéletét, és semmisítse meg az alperes és a fellebbezési eljárásban ellenérdekű fél által hozott határozatot, amely a fellebbezőnek a szerkezetátalakítási alaphoz a 2016-os hozzájárulási év tekintetében történő éves hozzájárulására vonatkozik; |
|
2. |
másodlagosan helyezze hatályon kívül az 1. pontban megjelölt ítéletet, és utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé; |
|
3. |
a fellebbezési eljárásban ellenérdekű felet kötelezze az eljárás költséginek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbező két jogalapra hivatkozik:
Először is a megsemmisítés iránti kereset a Törvényszék álláspontjával ellentétben nem tekinthető az EUSZ 263. cikk (6) bekezdése értelmében késedelmesnek. A fellebbezőnek a szerkezetátalakítási alaphoz a 2016-os hozzájárulási év tekintetében történő éves hozzájárulására vonatkozóan az ellenérdekű fél által hozott határozat ugyanis az ellenérdekű fél két egymást követő határozatán alapszik, nevezetesen az ún. „első ESZT-határozaton” és az ún. „második ESZT-határozaton”. Mindkét ESZT-határozatot kizárólag a nemzeti szanálási hatóságnak („FMSA”) címezték, a fellebbezőt ezekről közvetlenül nem tájékoztatták, és azokat nem is közölték a fellebbezővel. A fellebbező az ESZT-határozatok feltételezett létezéséről csupán a FMSA aktuális megállapító határozatából értesült (azok tartalmáról azonban nem), nevezetesen az „első FMSA-határozatból” és a második FMSA-határozatból”.
A Törvényszék álláspontjával ellentétben tehát a megsemmisítés iránti kereset megindítására vonatkozó határidő számítása szempontjából releváns esemény csupán a második FMSA-határozatnak a fellebbező általi kézhezvétele volt. A második FMSA-határozat ugyanis az első FMSA-határozat helyébe lépett.
De még ha a második FMSA határozat nem is lépett volna teljes mértékben az első FMSA-határozat helyébe, hanem azt csupán módosította, a keresetindítási határidő kezdete az ítélkezési gyakorlat szerint ebben az esetben is csupán a második FMSA-határozat kézhezvétele.
A fellebbező ezenfelül úgy véli, hogy a Törvényszék álláspontjával ellentétben a jelen ügy sajátosságaira tekintettel nem volt köteles arra, hogy az első ESZT-határozatot kérelmezze, és így tudomást szerezzen annak tartalmáról és indokolásáról. Ilyen kötelezettség ugyanis semmiképpen nem áll fenn abban az esetben, ha – amint a jelen esetben – bizonytalanság áll fenn az érintett személyt és a kérelmezési követelmény feltételezett tárgyát illetően.
Végezetül a bizalomvédelem indokai miatt, vagy a kimenthető tévedés alapján mindenképpen úgy kell tekinteni, hogy a keresetindítási határidőt tiszteletben tartották.
Másodszor a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a fellebbező a második ESZT-határozat tekintetében nem terjesztett elő jogalapokat és érveket. E megállapítás sérti a fellebbezőnek a meghallgatáshoz való, az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének (2) bekezdéséből eredő jogát. A Törvényszék a fellebbező számos állásfoglalását figyelmen kívül hagyta, a határozathozatalnál azokat jogellenes módon nem vette figyelembe, ezáltal megtagadva a fellebbezővel szemben a tisztességes eljárást.