20.7.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 264/110

Előadó:

Mário SOARES

1.1.

Az EU erőteljesebb integrációt és liberalizációt indított el az európai közbeszerzési piacokon a közbeszerzésről szóló megállapodás felülvizsgálata, a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalások, valamint az Európai Unió által a közelmúltban kötött kereskedelmi megállapodások során. Ezek a reformok ahhoz vezettek, hogy az európai közbeszerzési piacok nagyobb mértékben megnyíltak a fejlett vagy feltörekvő országok vállalkozásai előtt, míg ezek az országok nem válaszoltak hasonló ajánlattal erre a nyitásra, és az európai vállalkozások továbbra is korlátozó és diszkriminatív gyakorlattal találkoznak a harmadik országokban. Ez a nyitás annál is inkább fontos, mivel a közbeszerzések piacai a világ GDP-jének mintegy 20 %-át teszik ki, és a jelenlegi válságban az infrastrukturális célú állami megrendelések és az építési beruházásra és árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések a fejlett és feltörekvő gazdaságokban a következő évek gazdasági fejlődésének egyik hajtóerejét képezik.

1.2.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) több véleményében is állást foglalt az Európai Unió azon célkitűzése mellett, amely az összes ország közbeszerzési piacának a nemzetközi verseny számára történő nagyobb mértékű megnyitását szolgálja. Az EGSZB arra is felhívta a figyelmet, hogy egyszerűsíteni kell a közbeszerzési szabályokat, különösen a kkv-k számára, valamint, hogy tiszteletben kell tartani az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség és az egyenlő bánásmód elvét. Kérte továbbá több alkalommal is, hogy – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével összhangban, amely nagyobb összhangot szorgalmaz az Unió alapelveivel és célkitűzéseivel – a szociális és a környezeti dimenziót, az alapvető emberi jogok védelmét, valamint a fogyasztóvédelmet kellőképpen erősítsék meg az európai kereskedelempolitika terén.

1.3.

Az EGSZB megérti az Európai Bizottságot, amely az európai vállalkozások számára szélesebb körű nyitást kíván biztosítani a harmadik országok közbeszerzési piacain, és tisztában van azzal a hatással, amelyet a vélemény tárgyát képező, a harmadik országok termékeinek és szolgáltatásainak az uniós közbeszerzések belső piacára való eljutásáról szóló módosított rendeletjavaslat jelenthet.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletjavaslat kezdő lépés lehet a közbeszerzési piacok nagyobb mértékű megnyitása felé, különösen az EU és az Egyesült Államok között a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerséget, illetve a Japánnal kereskedelmi megállapodást célzó, valamint a Kínának a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodáshoz való csatlakozásával kapcsolatos tárgyalások keretében – mivel ezek az országok az Európai Uniónál zártabb közbeszerzési piacokkal rendelkeznek –, de ugyanígy, a közbeszerzésről szóló megállapodást alá nem író országok – mint például Oroszország, Brazília vagy Argentína – esetében is.

1.5.

Az EGSZB ugyanakkor tudatában van annak, hogy a Tanács és az Európai Parlament erősen megosztott mind a rendeletjavaslat helytállóságát, mind pedig annak eredményességét illetően.

1.6.

Az EGSZB szerint feltétlenül biztosítani kell, hogy a harmadik országok vállalataival folytatott verseny a közbeszerzések során szabad és torzulásoktól mentes legyen. Az EGSZB-nek ugyanakkor kétségei vannak afelől, hogy a jelenlegi rendeletjavaslat elősegíti-e a harmadik országok közbeszerzési piacainak kiegyensúlyozott megnyitására irányuló célkitűzés megvalósulását. Az EGSZB úgy véli, hogy az új rendeletre irányuló javaslat nem elég ambiciózus, tekintve, hogy hatálya csupán az 5 000 000 euro értéket elérő vagy meghaladó szerződésekre vonatkozó árkiegészítésre korlátozódik, és megjegyzi, hogy a közbeszerzéseknek csupán 7 %-a haladja meg ezt az értéket. Hasonlóképpen úgy gondolja, hogy az ajánlat árának maximum 20 %-át elérő áremelés nem elegendő, és ezt eseti alapon kellene vizsgálni. Az EGSZB azt javasolja, hogy árkiigazító intézkedéseket olyan szerződések esetében alkalmazzanak, amelyek becsült értéke eléri, illetve meghaladja a 2,5 millió eurót.

1.7.

Az EGSZB felveti továbbá, hogy annak megtiltása, hogy a tagállamok a rendeletben meghatározott korlátozó intézkedéseknél erőteljesebb intézkedéseket alkalmazzanak, tulajdonképpen az 5 000 000 eurós küszöbérték alatti közbeszerzések de facto liberalizálását jelenti az EU-n kívüli vállalatok számára, anélkül, hogy azok hasonló lehetőséget biztosítanának az EU vállalatainak. Az EGSZB ezért hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési piacokat mindenképpen kiegyensúlyozott és kölcsönös módon kell megnyitni az EU és a harmadik országok viszonylatában.

1.8.

Az EGSZB sajnálja, hogy a rendeletjavaslat nem utal a fenntartható fejlődés célkitűzésére, holott az Európai Bizottság e célt fontos elemként jelölte meg „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében, és több alkalommal is kijelentette, hogy a fenntartható fejlődést a szabadkereskedelmi megállapodások minden vonatkozó területén (energiaügy, nyersanyagok és közbeszerzés) figyelembe veszi (1).

1.9.

Az EGSZB sajnálja, hogy az új rendelet törli a 25/2014/EU irányelv 85. és 86. cikkét, mivel ezek a cikkek ambiciózusabbak és a fenntartható fejlődés figyelembevételére irányuló célkitűzéshez közelebb állnak, hiszen tartalmazzák a szociális dimenziót, amely tekintetbe veszi, hogy az európai vállalatok nehézségekbe ütköznek a közbeszerzési szerződések megszerzése terén a harmadik országokban, ahol nem tartják tiszteletben a nemzetközi munkajogi rendelkezéseket. Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy alaposabban foglalkozni kellene azzal, hogyan lehet e cikkek egyes elemeit beilleszteni a jelenlegi rendeletjavaslatba.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletnek ambiciózusabb megközelítést kellene kialakítania a fenntartható fejlődés céljainak előmozdítására, az alapvető jogok tiszteletben tartására és a fogyasztók védelmére a közbeszerzési szerződések odaítélése során a harmadik országokban. Az EGSZB úgy véli, hogy ezeknek az alapvető szabályoknak a figyelmen kívül hagyása negatív hatással lehet az európai vállalkozások versenyképességére, és úgy gondolja, hogy a javaslat 2. cikkében a „korlátozó intézkedés vagy gyakorlat” fogalmát ki kell terjeszteni ezeknek az alapvető szabályoknak a megsértésére is. Az EGSZB úgy gondolja továbbá, hogy az Európai Bizottság jelentésének, amely 2018. december 31-ig, és ezt követően legalább háromévente megjelenik (a javaslat 16. cikke), nemcsak a gazdasági szereplőknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló harmadik országbeli eljárásokhoz való hozzáférésével kellene foglalkoznia, hanem azzal is, hogy a harmadik országok ezen eljárásai mennyiben tartják tiszteletben a szociális és környezetvédelmi szabályokat, az alapvető emberi jogokat és a fogyasztóvédelmi előírásokat; a rendelet végrehajtására vonatkozó európai bizottsági jelentéseknek szintén figyelembe kell majd vennie ezeket.

1.11.

Az EGSZB azt kéri, hogy a jelenlegi rendeletjavaslat emlékeztessen arra a követelményre, hogy az uniós közbeszerzési eljárásokban részt vevő harmadik országbeli vállalatokra egyaránt vonatkozzanak a fenntartható fejlődés előmozdítására, valamint a szociális és környezetvédelmi dimenzió erősítésére irányuló rendelkezések, csakúgy mint az alapvető emberi jogok és a fogyasztóvédelmi előírások tiszteletben tartása, valamint a fogyatékossággal élő személyek társadalmi és szakmai beilleszkedésének vagy újra beilleszkedésének az elősegítése, ahogyan azt a közbeszerzésekről szóló 2014/23/EU, 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelv megfogalmazza. Ezek tiszteletben tartása elengedhetetlen a belső piacon megvalósuló szabad és torzulásoktól mentes verseny eléréséhez.

1.12.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a rendelet alkalmazásának mellőzését a GSP-rendeletben (2) szereplő felsorolás értelmében legkevésbé fejlett és legkiszolgáltatottabb országokban, de emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy kiegészítő intézkedéseket kell hoznia, amelyek elősegítik a legkevésbé fejlett és legkiszolgáltatottabb országok hozzáférését az EU közbeszerzési piacaihoz.

1.13.

Az EGSZB egyetért azzal is, hogy az európai kkv-k mentesülnek a rendelet alkalmazása alól. Ugyanakkor emlékeztetni kívánja az Európai Bizottságot, hogy a kkv-knak külön támogatásra van szükségük mind az Unión belüli „határokon átnyúló” közbeszerzésekben, mind a harmadik országok közbeszerzéseiben való részvétellel kapcsolatban.

2.1.

Az EGSZB az Európai Bizottságtól és az Európai Parlamenttől is felkérést kapott arra, hogy véleményezze a harmadik országbeli áruknak és szolgáltatásoknak az Unió belső közbeszerzési piacához való hozzáféréséről, valamint az uniós áruk és szolgáltatások harmadik országbeli közbeszerzési piacokhoz való hozzáféréséről szóló tárgyalásokat támogató eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatot.

2.2.

A közbeszerzésekre fordított kiadásokat általában a világ GDP-jének mintegy 20 %-ára becsülik. A jelenlegi válságban az infrastrukturális célú állami megrendelések és az építési beruházásra és árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések a fejlett és feltörekvő gazdaságokban valószínűleg a következő évek gazdasági fejlődésének hajtóerejévé válnak.

2.3.

Az EU biztosította az integrációt és a nagyobb nyitást közbeszerzési piacain a WTO 2014 áprilisától hatályos közbeszerzésről szóló megállapodásának felülvizsgálata és a harmadik országokkal folytatott kereskedelmi tárgyalások során bekövetkezett nagyobb liberalizációnak köszönhetően. Ehhez különösen az Európai Unió által nemrég megkötött egyezmények vezettek (például az EU–Korea, az EU–Közép-Amerika, az EU–Kolumbia/Peru, az EU–Moldávia, az EU–Grúzia és az EU–Ukrajna megállapodás).

2.4.

Ugyanakkor az európai vállalkozások még mindig diszkriminatív és korlátozó gyakorlattal találkoznak a harmadik országokban. Ezek a gyakorlatok többféle tényezőből erednek:

2.5.

Meg kell állapítani azt is, hogy az Európai Unió kereskedelmi partnereinek jelentős hányada továbbra is előnyben részesíti a saját nemzeti termelőit és termékeit, továbbá kis- és középvállalkozásait (ilyen például az Egyesült Államokban a „Buy American Act”, Kínában a „Buy Chinese Policy”, Brazíliában a törvény által előírt preferenciális árrés, Ausztráliában a regionális szintű nemzeti preferenciák), ami lényegében kizárja, hogy az Európai Unió vállalkozásai részt vehessenek ezeken a közbeszerzési piacokon (3).

2.6.

A harmadik országokban a verseny előtt megnyitott közbeszerzési piacokon az európai vállalkozásokat gyakran meggátolják a közbeszerzéseken való eredményes részvételben olyan „határokon átlépő” akadályok (mint például a hitelesítésre és szabványosításra vonatkozó szabályok, engedélyeztetési eljárások, nem átlátható vagy diszkriminatív eljárások stb.), amelyek még bonyolultabbá válhatnak, és egyre több technikai problémát okozhatnak, mivel beazonosításuk, elemzésük és megszüntetésük egyre hosszabb időt vesz igénybe, és az ezekre vonatkozó szabályok és gyakorlatok erősen korlátozók. Ezt az EGSZB egy korábbi véleményében már jelezte.

2.7.

Ebben a helyzetben, amelyet tovább bonyolít, hogy nincs elképzelés arra, hogyan lehetne elérni a közbeszerzések piacának tényleges megnyitását a harmadik országokban, az Európai Unió évek óta próbálkozik azzal, hogy olyan eszközt hozzon létre, amely megteremtené a viszonosság hiánya, vagy a harmadik ország által az európai vállalkozásokkal szemben alkalmazott korlátozó és diszkriminatív intézkedések esetén korlátozó intézkedések bevezetésének a lehetőségét.

2.8.

Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az EU-nak módjában állt, és ma is lehetősége van az Európai Unió közbeszerzési piacaira történő belépés korlátozására az olyan államok vállalkozásaival szemben, amelyek nem biztosítanak ugyanolyan bánásmódot, mint amilyenben ezen országok vállalkozásai a vízügyi, energiaipari, szállítási és távközlési ágazatok közbeszerzései során részesülnek. Mindamellett erre soha nem került sor. A (2016. április 18-án hatályba lépő 2014/25/EU irányelvvel felülvizsgált) 2004/17/EK irányelv ugyanis lehetőséget biztosított azon ajánlatok elutasítására, melyek 50 %-ot meghaladó mértékben tartalmaztak az EU–val közös nemzetközi kötelezettséget nem vállaló országokból származó termékeket (58. cikk), illetve feljogosította az Európai Bizottságot (59. cikk), hogy javaslatot tegyen a Tanácsnak olyan határozatra, amellyel bizonyos időtartamra felfüggeszti vagy korlátozza az Európai Unió közbeszerzési piacaihoz való hozzáférést azon országok vállalkozásai számára, amelyek nem biztosítanak ugyanolyan bánásmódot, mint amilyenben ezeknek az államoknak a vállalkozásai az Európai Unióban részesülnek, vagy amelyekben ezek a nehézségek a nemzetközi munkajogi szabályok megsértésével függenek össze. Ezeket a rendelkezéseket a 2014/25/EU irányelv 85. és 86. cikke is átvette.

2.9.

A 2014/24/EU irányelvvel felülvizsgált általános közbeszerzési irányelv (2004/18/EK) a maga részéről nem tartalmaz hasonló rendelkezéseket, és ezért a különböző tagállamok különböző gyakorlatokat alkalmaztak és alkalmaznak a külföldi pályázókkal, vagy a harmadik országokból származó termékeket és szolgáltatásokat tartalmazó ajánlatokkal kapcsolatban. Néhány tagállamban azonos elbírálás működik, másokban ez a közbeszerzésről szóló megállapodásból vagy kétoldalú megállapodásokból származó nemzetközi kötelezettségek meglététől függ.

2.10.

Az Európai Bizottság 2012-ben rendeletjavaslatot nyújtott be közbeszerzésekhez való kölcsönös hozzáférés bevezetésére, annak érdekében, hogy ellensúlyozni lehessen az általános közbeszerzési irányelv rendelkezéseinek hiányát, és azt, hogy egyes harmadik országok nem akarják megnyitni közbeszerzési piacaikat a nemzetközi verseny előtt, ugyanakkor viszonylag könnyen hozzáférhetnek az európai piachoz.

2.11.

Az Európai Bizottság első, 2012-es javaslata mindenekelőtt emlékeztetett arra az alapelvre, amely szerint az EU belső piacán az EU által a piachoz való hozzáférésre vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokból részesülő külföldi termékek és szolgáltatások a közbeszerzési eljárásokban az EU-ból származókkal azonos bánásmódban részesülnek, továbbá kiterjesztette e bánásmód hatályát a kevésbé fejlett országokra is.

—

A decentralizált pillérre (6. cikk), amely lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy jelezze az Európai Bizottságnak az olyan ajánlatok elutasítására irányuló szándékát, amelyekben az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak hatályán kívül eső áruk és szolgáltatások aránya meghaladja az ajánlatban megjelölt termékek és szolgáltatások teljes értékének 50 %-át. Az Európai Bizottság jóváhagyást adhat az EU, valamint a termékek és szolgáltatások származási országa közötti alapvető viszonosság hiánya esetén. A Bizottság akkor is jóváhagyhatja a kizárást, ha az érintett áruk és szolgáltatások nemzetközi megállapodásban foglalt uniós piaci korlátozás alá tartoznak.

—

A központosított eljárásra (8–13. cikk), amely lehetővé teszi, hogy az Európai Bizottság vizsgálatot kezdjen. Ezt a vizsgálatot saját kezdeményezésére, egy tagállam vagy valamely érdekelt fél kérésére folytathatja le annak ellenőrzésére, hogy a harmadik országban fennállnak-e korlátozó gyakorlatok a közbeszerzésekben. Az Európai Bizottság együttműködhet az érdekelt országokkal e problémák megoldása és azon feltételek javítása érdekében, amelyek lehetővé teszik a közösségi vállalkozások ezen országok piacaira jutását, illetve eredménytelenség esetén ideiglenes korlátozó intézkedéseket alkalmazhat. Ezek a korlátozó intézkedések alapesetben olyan ajánlatok kizárásában valósulnak meg, amelyek 50 %-ot meghaladóan a szóban forgó harmadik országokból származó termékekből vagy szolgáltatásokból állnak (az európai piac lezárása), illetve kötelező pénzbírságot szabhat ki a szóban forgó országokból származó termékekre és szolgáltatásokra. Az Európai Bizottság vizsgálatát 9 hónapon belül köteles lezárni. Ez a határidő indokolt esetben 3 hónappal meghosszabbítható.

2.12.

Az Európai Parlament 2014-ben jelentést fogadott el (4), amelyben ellenvéleményének adott hangot a decentralizált eljárással szemben. Az Európai Parlament szerint nem a helyi hatóságok, hanem kizárólag az Európai Bizottság dönthet egy ajánlat kizárásáról, mivel a nemzetközi kereskedelem az EU kizárólagos hatáskörébe tartozik. Javasolta tehát, hogy ez a decentralizált eljárás váljon a központosított eljárás részévé. Más vitás pontokat is megemlített, mint amilyen az alapvető viszonosság hiánya a szociális és környezetvédelmi szabályok, valamint a WTO alapvető szabályainak tiszteletben tartása vonatkozásában, illetve az alapvető viszonosság hiányát értelmező meghatározás elmulasztása; emellett az Európai Parlament javasolta a viszonosság hiányának vélelmét a nemzetközi munkajogi rendelkezések megsértése esetén is. Az Európai Parlament aggodalmát fejezte ki amiatt is, hogy a rendelet nem védi az európai környezetvédelmi és szociális szabályokat.

2.13.

A tanácsi első olvasat nem eredményezett döntést. Mintegy tizenöt tagállam nem igazán értett egyet a javaslattal, és blokkoló kisebbséget alkotott. Ezek közül a jelentősebbek: Németország, Nagy-Britannia, Hollandia és Svédország, valamint néhány kelet-európai ország. Fenntartásuknak adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy ezt nem kell-e nemzetközi szintű protekcionizmus eszközének tekinteni. A javaslatot támogató országok, Franciaországgal az élen, 2014-ben lehetőséget kaptak egy technikai jellegű tárgyalás lefolytatására, és remény volt arra, hogy az olasz elnökség ideje alatt (2014 második félévében) megegyezés jön létre. Sajnos nem így történt, és az Európai Bizottság januárban elfogadta a módosított javaslatot (5), abban bízva, hogy a Tanácsban elmozdulás történik a holtpontról.

3.1.

Az Európai Bizottság az új javaslatot a korábbi javaslat egyes negatív következményeinek kijavítása céljából nyújtotta be. Új javaslatában az Európai Bizottság megszünteti a decentralizált eljárást, amellyel szemben a túlzott adminisztratív terhek és a belső piac feldarabolásának elősegítése miatt fogalmazódott meg kritika. Az Európai Bizottság emellett eltörli az európai piacról történő teljes körű kizárás lehetőségét, megőrzi ugyanakkor a jogát arra, hogy a bizottsági vizsgálatot követően az 50 %-ot meghaladóan korlátozó vagy diszkriminatív gyakorlatokat alkalmazó országokból származó termékeket és szolgáltatásokat tartalmazó ajánlatok esetén, azok értékének 20 %-át elérő áremelést szabjon ki. Ez az árkiigazító intézkedés csak az 5 millió euro összegnek megfelelő, vagy azt meghaladó becsült értékű szerződésekre alkalmazandó, amely az Európai Bizottság szerint csökkenti a harmadik országok megtorló intézkedéseinek kockázatát. A javaslat azt is előírja, hogy az árkiigazító intézkedés nem alkalmazható sem a kis- és középvállalkozásokkal (kkv), sem az általános tarifális preferenciák rendszeréről szóló rendeletben (GSP) szereplő felsorolás értelmében a legkevésbé fejlett és legkiszolgáltatottabb országokból érkező ajánlattevőkkel és termékekkel szemben.

3.2.

A EGSZB számtalanszor állást foglalt az Európai Unió célkitűzése mellett, amely a tagállamok közbeszerzési piacainak a nemzetközi verseny számára történő nagyobb mértékű megnyitását szolgálja, azonban hangsúlyozta azt is, hogy érvényre kell juttatni a közbeszerzési szabályok egyszerűsítése, az átláthatóság, a megkülönböztetésmentesség, az egyenlő bánásmód, a szociális és környezeti felelősség, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartásának elvét (6).

3.3.

Az EGSZB megérti az Európai Bizottságot, amely az európai vállalkozások számára szélesebb körű nyitást kíván biztosítani a harmadik országok közbeszerzési piacain. Az EGSZB egyetért azzal is, hogy egy ilyen rendeletjavaslat kezdő lépés lehet az EU és az Egyesült Államok között a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség, illetve a Japánnal a kereskedelmi tárgyalások keretében folytatott, közbeszerzésekről szóló tárgyalásokban, valamint a Kínának a közbeszerzésről szóló megállapodáshoz való csatlakozásáról folytatott tárgyalások folyamán – mivel ezek az országok az Európai Uniónál zártabb közbeszerzési piacokkal rendelkeznek –, de ugyanígy, a közbeszerzésről szóló megállapodást alá nem író országok – mint például Oroszország, Brazília vagy Argentína – esetében is.

3.4.

Az EGSZB-nek ugyanakkor kétségei vannak afelől, hogy a rendelet, elfogadása esetén elősegíti-e a harmadik országok közbeszerzési piacainak megnyitására irányuló célkitűzés megvalósulását. Az EGSZB úgy véli, hogy az új rendeletjavaslat nem ambiciózus, tekintve lecsökkentett hatályát; a harmadik országok közbeszerzési piacainak megnyitására kifejtett hatása bizonytalan, és azzal a veszéllyel jár, hogy nagyon korlátozott lesz.

3.5.

Az Európai Bizottság maga is megállapította, hogy az összes közzétett közbeszerzésnek csupán 7 %-a haladja meg az 5 000 000 eurós értékhatárt. Ugyanakkor ezek a közbeszerzések teszik ki az EU közbeszerzései értékének 61 %-át. Ugyanakkor, tekintve, hogy a rendelet kizárólag az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak hatályán kívül eső piacokra alkalmazandó, meg kell vizsgálni, hogy – főleg Kína esetleges belépése estén a WTO-ba, és az Egyesült Államokkal és Japánnal folytatott tárgyalások lezárását követően – milyen lesz az ilyen kötelezettségvállalások hatálya alá eső közbeszerzések aránya. Annak kockázata, hogy a rendelet csekély mennyiségű közbeszerzésre és országra lesz alkalmazható, erősen csökkentheti a rendelet iránti érdeklődést. Az EGSZB azt javasolja, hogy árkiigazító intézkedéseket olyan szerződések esetében alkalmazzanak, amelyek becsült értéke eléri, illetve meghaladja a 2,5 millió eurót.

3.6.

Sajnálatos az is, hogy a rendeletjavaslat nem hivatkozik a fenntartható fejlődésre, amit az Európai Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményében külön kiemelt, amikor leírta, hogy „a szabadkereskedelmi megállapodások minden vonatkozó területén figyelembe veszi a fenntartható fejlődésre vonatkozó megfontolásokat (például az energia és a nyersanyagok vagy a közbeszerzés)” (7). Arra van szükség, hogy – az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével összhangban, amely nagyobb összhangot szorgalmaz az Unió alapelveivel és célkitűzéseivel – a szociális és a környezeti dimenziót, az alapvető emberi jogok védelmét, valamint a fogyasztóvédelmet kellőképpen erősítsék meg az európai kereskedelempolitika terén.

3.7.

A közbeszerzési és koncessziós eljárásokról szóló új 2014/23/EU, 2014/24/EU és 2014/25/EU irányelv elő kívánja segíteni a fenntartható fejlődés tiszteletben tartását, valamint a szociális és környezeti dimenzió és az alapvető emberi jogok erősítését, továbbá a fogyasztóvédelmet, illetve a fogyatékossággal élő személyek társadalmi és szakmai beilleszkedését vagy újra beilleszkedését. Ezek tiszteletben tartása elengedhetetlen a belső piacon megvalósuló szabad és torzulásoktól mentes verseny eléréséhez. Az EGSZB úgy véli, hogy előnyös volna, ha a jelenlegi rendeletjavaslat emlékeztetne arra, hogy az uniós közbeszerzési eljárásokban részt vevő harmadik országbeli vállalatokra egyaránt vonatkoznak ezek a rendelkezések.

3.8.

Az Európai Bizottság „korlátozó intézkedésekről vagy gyakorlatokról” beszél, de sehol sem utal a közbeszerzések megszerzésének nehézségeire a harmadik országokban, amelyek oka az, hogy a versenytársak nem tartják tiszteletben a szociális és környezetvédelmi szabályokat és az emberi jogokat, illetve a fogyasztóvédelmi rendelkezéseket. Az EGSZB úgy véli, hogy ezeknek az alapvető szabályoknak a figyelmen kívül hagyása negatív hatással lehet az európai vállalkozások versenyképességére, és úgy gondolja, hogy a javaslat 2. cikkében a „korlátozó intézkedés vagy gyakorlat” fogalmát ki kell terjeszteni ezeknek az alapvető szabályoknak a megsértésére is. Az EGSZB úgy gondolja továbbá, hogy az Európai Bizottság jelentésének, amely 2018. december 31-ig, és ezt követően legalább háromévente megjelenik (a javaslat 16. cikke), nemcsak a gazdasági szereplőknek a közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló harmadik országbeli eljárásokhoz való hozzáférésével kellene foglalkoznia, hanem azzal is, hogy a harmadik országok ezen eljárásai mennyiben tartják tiszteletben a szociális és környezetvédelmi szabályokat, az alapvető emberi jogokat és a fogyasztóvédelmi előírásokat; a rendelet végrehajtására vonatkozó európai bizottsági jelentéseknek szintén figyelembe kell majd vennie ezeket.

3.9.

Az is kérdés, hogy az új rendelet sikeresen elfogadásra kerül-e, tekintettel a Tanácson belüli megosztottságra, ami a javaslat megrekedését eredményezte. A decentralizált pillér megszüntetése pedig újabb blokkoláshoz vezethet, különösen a többi változás fényében.

4.1.

A EGSZB egyetért a rendeletjavaslat 1. cikkének (5) bekezdésével, amely leszögezi, hogy a tagállamok a jelen rendeletben meghatározottakon túl nem alkalmazhatnak korlátozó intézkedéseket harmadik országok gazdasági szereplőivel, termékeivel vagy szolgáltatásaival szemben. Ez azzal az előnnyel jár, hogy elősegíti az uniós közbeszerzési szabályok egységesebb alkalmazását a külföldi piaci szereplőkkel szemben. Az EGSZB felveti továbbá, hogy ez a tiltás tulajdonképpen a 5 000 000 eurós küszöbérték alatti közbeszerzések de facto liberalizálását jelenti az EU-n kívüli vállalatok számára, anélkül, hogy azok hasonló lehetőséget biztosítanának az EU vállalatainak. Jelenleg ugyanis néhány tagállam korlátozásokat alkalmaz a nemzetközi kötelezettségvállalások hatályán kívül eső közbeszerzések esetén, és a vízügyi, energiaipari, közlekedési, és a postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló 25/2014/EU irányelv 85. cikke kifejezetten lehetőséget biztosít azon ajánlatok elutasítására, amelyek 50 %-ot meghaladó mértékben tartalmaznak az EU–val közös nemzetközi kötelezettséget nem vállaló országokból származó termékeket. A javasolt rendelet ezt a cikket törölni fogja.

4.2.

Az EGSZB teljes mértékben egyetért a rendelet alkalmazásának mellőzésével az általános tarifális preferenciák rendszeréről szóló rendeletben (GSP) szereplő felsorolás értelmében legkevésbé fejlett, és legkiszolgáltatottabb országokkal szemben (4. cikk). Azért, hogy ez a kivétel tényleges legyen és abból a kevésbé fejlett országok és vállalkozásaik részesüljenek, felhívja az Európai Bizottságot, hogy a fejlődő országok számára létrehozott Export Helpdeskben tüntesse fel az Európai Unión belüli közbeszerzésekre vonatkozó magyarázatokat, illetve a Hivatalos Lap (TED) dokumentumaira mutató linkeket, amelyek biztosíthatják a szükséges technikai segítséget a fejlődő országok azon vállalkozásainak, amelyek az Európai Unión belüli közbeszerzésekre vonatkozó szabályok működésére vonatkozó információkat keresnek.

4.3.

Az EGSZB egyetért azzal is, hogy az európai kkv-k mentesülnek a rendelet alkalmazása alól (5. cikk). Ugyanakkor emlékeztetni kívánja az Európai Bizottságot, hogy a kkv-knak külön támogatásra van szükségük mind az Unión belüli „határokon átnyúló” közbeszerzésekben, mind a harmadik országok közbeszerzéseiben való részvétellel kapcsolatban. Ez a megközelítés összhangban áll „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című európai bizottsági közleményben a kkv-kra fordított különleges figyelemmel. A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség kkv-kra vonatkozó fejezetében, csakúgy mint a jövőbeni kereskedelmi megállapodások hasonló fejezeteiben célként kell meghatározni a kkv-k közbeszerzésekhez való hozzájutásának elősegítését. Az EGSZB korábban már állást foglalt azzal az elképzeléssel szemben, hogy az egyesült államokbeli Small Business Act mintájára az EU-ban is kvótarendszert vezessenek be a kkv-k számára a közbeszerzések terén, és kéri egy, a kkv-kat támogató tudatos politika kidolgozását, amelynek célja, hogy az ez utóbbiakat hozzásegítse minél több közbeszerzés megszerzéséhez (8). Az EGSZB már rámutatott arra, hogy szükség van az Európai Bizottság piacra jutási adatbázisának tökéletesítésére (Market access Data base), aminek köszönhetően ezek megbízható és hozzáférhető információkat tartalmaznának az ajánlattételi felhívásokról és a tenderdokumentációkra vonatkozó technikai részletekről és formaságokról, mivel ezek tényleges akadályát jelenthetik a harmadik ország közbeszerzésein való részvételnek, másrészről ezek az adatbázisok statisztikai adatokkal és hatásmutatókkal szolgálnak a piacot torzító jelenségekről (9).

4.4.

Az EGSZB megérti az Európai Bizottság azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy jelenleg nincs olyan jogi eszköz, amely révén biztosíthatná az európai vállalkozások számára a harmadik országok közbeszerzéseihez való hozzáférést, mivel a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról szóló 654/2014/EU rendelet nemzetközi megállapodás hiányában nem alkalmazható. Ugyanakkor a rendelet 6–8. cikkében szabályozott vizsgálati eljárás rendkívül lassúnak tűnik és nem hatékony. Először is, az EGSZB kétkedéssel fogadja az Európai Bizottság széles körű mérlegelési jogkörét annak eldöntésére, hogy kivizsgáljon-e egy ügyet. Továbbá, az Európai Bizottság állításával ellentétben az új javaslat sem csökkentette a vizsgálat időtartamát, amely teljes egészében 12 hónap is lehet. Ez rendkívül hosszúnak tűnik, tekintve, hogy az Európai Bizottság az esetek többségében, különösen, amikor a saját kezdeményezésére végzi a vizsgálatot, már számos adattal rendelkezik, és gyakran már foglalkozott is az adott tárggyal a harmadik országokkal fennálló párbeszédben. Az EGSZB megérti azt is, hogy a vizsgálatot az esetleges kereskedelmi tárgyalások idejére fel kell függeszteni. Ugyanakkor, tekintettel a kereskedelmi tárgyalások lefolytatásának és végrehajtásának időtartamára, hasznos volna a felfüggesztés határidejét két évben maximálni.

4.5.

Az EGSZB szerint az, hogy a vizsgálat legfeljebb az ár 20 %-ig terjedő kiigazításához vezethet, és kizárólag az 5 000 000 eurót meghaladó értékű szerződések esetén alkalmazható, valamint hogy ez alól is számos kivétel akad, nem elegendő, és emiatt a rendelet hatékonyságát veszti.

4.6.

Az EGSZB sajnálja, hogy az új rendelet törli a 25/2014/EU irányelv 85. és 86. cikkét, mivel ezek a cikkek ambiciózusabbak és a fenntartható fejlődés figyelembevételére irányuló célkitűzéshez közelebb állnak, hiszen tartalmazzák a szociális és a környezeti dimenziót. Az EGSZB továbbá úgy véli, hogy alaposabban foglalkozni kellene azzal, hogyan lehet e cikkek egyes elemeit beilleszteni a jelenlegi rendeletjavaslatba.