15.2.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 44/83

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság minden évben értékeli az Európai Bizottság versenypolitikáról szóló jelentését, és egyúttal kihasználja az alkalmat, hogy ismertesse különféle észrevételeit és javaslatait. Az EGSZB üdvözli, hogy – korábbi véleményeiben tett javaslatát figyelembe véve – az Európai Bizottság új, hatékony struktúrát választott a jelentéshez.

1.2

Sajnálja azonban, hogy a jelentés nem foglalkozik számos olyan témával, amelyekre az EGSZB a múltban felhívta a figyelmet; csupán azokra a témákra szorítkozik, amelyek hagyományosan a Versenypolitikai Főigazgatóság hatáskörébe tartoznak. Ez szűklátókörű és korlátozott szemléletmódról tanúskodik annak kapcsán, hogy mely területek képezik a versenypolitika legfontosabb elemeit. Figyelmet érdemelnek olyan problémák is, amelyek messze túlmutatnak az éves jelentésben tárgyalt olyan, megszokott pilléreken, mint az összeolvadások és koncentrációk problémája, a monopolhelyzetek kérdése, az állami támogatások és a versenyfokozó mechanizmusok dilemmája a fogyasztók szempontjából.

1.3

Az egyik fontos prioritás az, hogy leküzdjük azt a tisztességtelen versenyt, amelyet importjukkal egyes külső kereskedelmi partnerek támasztanak, akik az alapvető társadalmi és környezetvédelmi elveknek és jogoknak való megfelelésük hiányát kihasználva szereznek piaci részesedéseket az EU területén.

1.4

Veszélyforrást jelenthet, hogy a gazdasági válság miatt a tagállamok a versenypolitikát visszahelyezik nemzeti hatáskörbe, az egyes tagállamok érdekei ütközhetnek, és a kormányok protekcionista intézkedéseket hoznak. Ennek súlyos következményei lehetnek a belső piacra és a versenypolitikára nézve. Különösen a jelenlegi gazdasági helyzetben kell gondoskodni arról, hogy a piac jól működjön, és az üzleti környezet lehetőségeket teremtsen a gazdasági növekedés fellendülésére. A versenypolitikát – a külkereskedelmi politika és a belső piaci politika mintájára – össze kell hangolni és integrálni kell más politikákkal, koherens egészet hozva létre, amely hatékonyan védi az európai fogyasztók és termelők érdekeit a szociális piacgazdaság keretében, és eredményekre törekszik a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás terén. A versenypolitikának, a kereskedelmi politikának, az iparpolitikának és a belső piaci politikának egyensúlyt kell teremtenie a fogyasztók és a vállalkozások érdekei között, mindig méltányos üzleti feltételeket biztosítva valamennyi fél számára.

1.5

A versenypolitikának tükröznie kellene az Unió integrált iparpolitikáját, mivel a fenntartható növekedés és az uniós polgárok jóléte csak úgy biztosítható, ha Európa erős, diverzifikált, versenyképes és munkahelyteremtő iparbázissal rendelkezik.

1.6

Az idei, immár 41. jelentés bemutatja a versenypolitika fejlődésének legfontosabb mérföldköveit és ezek jelentőségét az EU célkitűzéseinek szempontjából.

1.7

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a versenypolitika végrehajtása és képviselete átfogóbb, hosszabb távú célkitűzéseket is szolgál, úgymint a fogyasztói jólét növelése, valamint az európai uniós növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség támogatása az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiával összhangban.

1.8

Kiemelten fontos, hogy az Európai Bizottság együttműködjön a tagállami versenyhatóságokkal. Ez vonatkozik mind az állami támogatások ellenőrzésére, mind pedig a versenykorlátozással kapcsolatos intézkedések végrehajtásának hatásaira és az egész versenypolitikai rendszer hitelességére. A hatóságok közötti együttműködésnek zökkenőmentesnek kell lennie, aktív információáramlással.

1.9

Az EGSZB sürgeti, hogy az Európai Bizottság a nyitott és tisztességes piacok védelme érdekében az Unión kívüli versenyhatóságokkal is folytasson aktív együttműködést. Az EGSZB támogatja az állami támogatások korszerűsítésének jelenleg zajló átgondolását, mivel az EU-nak törekednie kell arra, hogy a versenyfeltételek világszerte minél egységesebbek legyenek, annak érdekében, hogy vállalkozásai ne kerüljenek versenyhátrányba Unión kívüli országok vállalkozásaival szemben, melyek nem kötelesek megfelelni szigorú előírásoknak, szabályoknak és határértékeknek (pl. élelmiszerpiac, nagy energiaigényű iparágak), az uniós és globális piacokhoz viszont szabadon hozzáférnek.

1.10

Az EGSZB rendszeresen felhívta a figyelmet arra, hogy javítani kellene a fogyasztók jogorvoslati lehetőségeit. Ezért sajnálja, hogy az antitrösztszabályok megsértésével kapcsolatos kártérítési keresetekről szóló jogalkotási javaslatot nem fogadták el 2011-ben.

1.11

Fontos, hogy az Európai Bizottság trösztellenes fellépése és a szabályozási intézkedések kiegészítsék egymást, mivel mindkettő célja a biztonságos, rendezett és hatékony pénzügyi piacok megteremtése, különösen az egységes eurófizetési térség (SEPA), a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó adatok ágazata és a hitelminősítő intézetek számára.

2.1

2011 nehézségekkel teli év volt. A pénzügyi válság nyomán az euróövezet egyes részein államadósság-válság alakult ki, amely a bankszektort és több uniós tagállam költségvetésének fenntarthatóságát is fenyegette. Emellett súlyosan érintette a reálgazdaságba irányuló hiteláramlást.

2.2

Az Európai Bizottság jelentése három részből áll: versenypolitika a jelenlegi gazdasági helyzetben; a versenypolitika tágabb kontextusban; valamint versenypolitikai párbeszéd az uniós intézmények között. Kiemelt figyelmet fordít a pénzügyi szolgáltatásokra, valamint az élelmiszer-ipari és a légiközlekedési ágazatra. Az új struktúra célja, hogy közérthetőbben ismertesse, hogy az Európai Bizottság hogyan hajtja végre a versenypolitikát, valamint hogy ebből a szakpolitikából milyen előnye származik az európai gazdaságnak és az uniós polgároknak.

2.3

Az Európai Bizottság jelentésének új struktúrája, amely megfelel az EGSZB korábbi véleményében tett javaslatának, láthatóan bevált. A jelentés a lényeges kérdések és fejlődési irányok vizsgálatára irányul. Kiválóan áttekinti a versenypolitika lényeges elemeit, és igen szemléletes példákat hoz fel. A jelentést számadatokkal kiegészítve lehetne javítani, hogy az egyes intézkedések és problémák egymáshoz viszonyított súlyát könnyebben fel lehessen mérni. Hasznos, hogy az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságának weboldalán sok további információ található, amely kiegészíti a jelentést.

2.4

A közlemény bemutatja, hogy az Európai Bizottság 2011 során hogyan alkalmazta a versenypolitikát a pénzügyi és az államadósság-válság megoldásának eszközeként, és hogy a versenypolitika és a versenyszabályokra vonatkozóan az év során meghozott végrehajtási intézkedések általánosságban hogyan járultak hozzá az Európa 2020 stratégia átfogóbb politikai célkitűzéseinek eléréséhez.

3.1.1

A jelenlegi időkben előfordulhat, hogy egyesek protekcionista intézkedéseket várnak. Tekintve a nagyközönség által érzékelt számos igazságtalanságot, különösen azt, hogy Európa továbbra sem cselekszik ebben a kérdésben úgy, mint néhány nemzetközi partnerünk, ez érthető. Bár a történelem megerősítette, hogy a verseny érvényesítése és támogatása nem csökkenthető a gazdasági válság időszakaiban, egy naiv és egyoldalú megközelítés Európa részéről – amely tiszteletben tart olyan elveket, amelyeket mások ezen a kulcsterületen nem követnek – a verseny keretének gyengítéséhez, továbbá a közép- és hosszú távú növekedés trendjének további romlásához vezetne.

3.1.2

A versenypolitikának nagy szerepe lehet a válság sikeres leküzdésében, valamint a válság után egy olyan környezet kialakításában, amely megelőzi a lehetséges versenytorzulásokat.

3.1.3

A pénzügyi válság a lakossági és vállalati hitelezés visszafogása miatt drámaian érintette a reálgazdaságot, így a beruházások és a foglalkoztatás terén dominóhatás alakult ki. A gazdaságélénkítést célzó további beruházások helyett számos tagállam megszorító intézkedések végrehajtására és közkiadásainak csökkentésére kényszerült. A válság végső soron minden polgárra, fogyasztóra és munkavállalóra kihat, csakúgy mint a vállalkozásokra és azok működési körülményeire. A jól működő, hatékony és kiegyensúlyozott versenypolitika valamennyi csoport jólétére nagy hatással van.

3.2.1

A válság kezdetétől 2011. december 31-ig 1,6 billió EUR összegű állami támogatást használtak fel európai bankok megmentésére és szerkezetátalakítására. Az Európai Bizottság 39 szerkezetátalakítási határozatot fogadott el, és nyomon követi a szerkezetátalakítási tervek végrehajtását. A masszív támogatási intézkedések ellenére a válság fokozatosan tovább mélyült.

3.2.2

Az összes gazdasági és társadalmi szereplő szempontjából fontos, hogy a piac működését garantáljuk egy olyan helyzetben, amikor az államok és bankrendszereik – azaz maguk a bankok – jelentős támogatást kapnak. A banktámogatások megfelelő ellenőrzése a polgároknak is érdeke.

3.2.3

Az egységes eurófizetési térség (SEPA) működőképessége nagyban múlik azon, hogy az egyes országok bankrendszerei milyen fejlettek. A különbségek pedig jelentősek. Sok országban kihívást jelent a fizetési rendszer oly módon történő fejlesztése, hogy ki tudják használni a SEPA előnyeit. A bankszektortól ez ügyfélközpontúságot követel meg, valamint azt, hogy hajlandó legyen kifejezetten az induló kisvállalkozásokat segíteni. Sok országban, például Finnországban is gyakorlatilag problémamentesen zajlott le a SEPA bevezetése. Az egyik nagy nyilvánosságot kapott probléma az volt, hogy a banki tranzakciók költségei megtöbbszöröződtek, amikor a korábban csak bankkártyaként használt kártyákat kivonták a forgalomból.

3.2.4

Az Európai Bizottság által felvetett egyik téma az e-fizetések szabványosítása. Az elektronikus fizetési szolgáltatások jelentős méretgazdaságosságot kínálnak, ezért a koncentráció az ágazat természetes jellemzője. Nyilvánvaló, hogy a hatékony fizetési tranzakciók az egész gazdaság szempontjából hasznosak, ezért fontos, hogy az Európai Bizottság kiemelt figyelmet fordítson az elektronikus fizetési szolgáltatások ágazatára. Az első és legfontosabb szempont az egységes versenyfeltételek biztosítása. Fontos megjegyezni, hogy mind a fizetési tranzakciók, mind pedig a hitel- és betéti kártyák piacát nagyrészt néhány szereplő uralja.

3.2.5

A pénzügyi piacok akkor a leghatékonyabbak, ha átláthatók, nyitottak és versenyalapúak, szabályozásuk pedig lehetővé teszi, hogy betöltsék a reálgazdaság finanszírozásával kapcsolatos funkciójukat. Az Európai Bizottság pontosan ezt kívánja elérni a tőzsdén kívüli származtatott piacokon, a fizetési szolgáltatások ágazatában és a kereskedési adatok és pénzügyi információk piaci terjesztése területén végzett antitrösztvizsgálataival. A jelentésbe bele lehetett volna foglalni néhány adatot annak tisztázására, hogy a tőzsdén kívüli származtatott termékek kérdése mennyire széles körű. A származtatott termékek piaca tekintetében indokolt a szigorúbb szabályozás és felügyelet.

3.2.6

Egyébiránt a banki szabályok jelenlegi és a közeljövőben is várható szigorítása nem szabad, hogy visszafogja a banki hitelezést, mert ez hátrányos a vállalati beruházások szempontjából, és megnehezíti a forgótőkéhez jutást.

3.2.7

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel a hitelminősítő intézetek piacán fennálló versenyhelyzetet, tekintettel ezeknek az intézeteknek a működési módjára és az ügyfeleikkel kapcsolatos esetleges összeférhetetlenségre, amely versenytorzulásokat okozhat.

4.1.1

Az Európai Bizottság versenypolitikai intézkedéseinek nagy része a pénzügyi piacokat érintő válság hatásainak kivédésére irányult. Mindazonáltal a verseny fenntartása és ösztönzése egyéb, átfogóbb célkitűzéseket is szolgál, úgymint a fogyasztói jólét növelését, valamint az európai uniós növekedés, a foglalkoztatás és a versenyképesség támogatását az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiával összhangban.

4.1.2

Az Európai Bizottság elviekben arra törekszik, hogy a fúziós politika alkalmazásával fokozza a fogyasztók jólétét és képviselje a gazdasági szereplők esélyegyenlőségével kapcsolatos érdekeket. Ez a politika ugyanis egyensúlyt teremt a fúziók gazdasági előnyei és más tényezők, például az árak, a kínálat, a minőség és az innováció szempontja között. Ez a megközelítés viszonylag hatékonynak bizonyult a távközlés terén, és ki kellene terjeszteni minél több ágazatra. Emellett azonban realistának kell lenni, és el kell ismerni, hogy az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb méretű társulások jöttek létre, számos ágazatból mindinkább kiszorítva a kkv-kat, és kifejezetten csökkentve így a potenciális új szereplők fellépési képességét. Ez pedig természetszerűleg korlátozza a dinamizmust, az innovációt és mindenekelőtt a kreativitást, amelyből pedig a társadalom általában számos téren profitál.

4.1.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a versenypolitika szorosan kötődik más politikai területekhez, mindenekelőtt a szabályozás javítását célzó intézkedésekhez, az iparpolitikához és a kkv-politikához. A kisvállalkozások szükségleteit és működési környezetét figyelembe vevő szabályozás a piac működésének garanciája.

4.1.4

Üdvözlendő, hogy az Európai Bizottság az idén iránymutatásokat adott ki az ágazati versenyképességre gyakorolt hatások felméréséhez (Operational guidance for assessing impacts on sectoral competitiveness within the Commission Impact Assessment system). Ez a versenypolitika szempontjából is hasznos eszköz.

4.1.5

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos, hogy az Európai Bizottság az Unión kívüli versenyhatóságokkal is aktív együttműködést folytasson. Ez alapvető a versenypolitika hatékony végrehajtásához, és világszerte a lehető legegységesebb versenyfeltételeket biztosítja.

4.1.6

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a közszolgáltatási kötelezettségek ellentételezésére vonatkozó szabályok tökéletesítését, olyan szolgáltatásokra érvényesítve ezeket, amelyek szociális szükségleteket elégítenek ki, ahogyan az jelenleg az egészségügy és tartós ápolás-gondozás, a gyermekgondozás, a munkaerőpiacra való belépés és visszatérés, a szociális lakáshoz juttatás, a kiszolgáltatott helyzetben lévő társadalmi csoportok gondozása és társadalmi befogadása esetében is történik.

4.1.7

Az EGSZB kéri, hogy a versenypolitika foglalja magában az olyan egyéb főigazgatóságokkal való koordinációt is, amelyek munkája jelentős hatással van az EU-szerte tapasztalható versenyhelyzetre. Ez hozzájárul a WTO realisztikus korszerűsítésének megvalósításához. Mechanizmusokra van szükség a különböző helyzetek ellensúlyozásához és a társadalmi, környezetvédelmi, termékbiztonsági stb. szabályoknak való megfelelés biztosításához, olyan intézkedésekkel, amelyek hatékonyan (és nem pusztán elméletben) felveszik a harcot az ellen, hogy a nagy forgalmazó láncok, amelyek fokozatosan tönkreteszik kisebb versenytársaikat és kis volumenű beszállítóikat, visszaélnek domináns pozíciójukkal; ellenőrizni kell a tárgyalásokat, amelyek sokszor csak feltételek diktálásáról szólnak; a domináns helyzettel való visszaélést ágazattól függetlenül meg kell hiúsítani (és szankcionálni kell); és mechanizmusokat kell bevezetni a fontos fogyasztói csomópontokban, illetve a perifériákon működő szereplők (akiknek a többletköltségeit nem szabad figyelmen kívül hagyni) közötti egyenlőtlen versenyhelyzet orvoslására.

4.2.1

Az EGSZB reméli, hogy az egységes európai szabadalom megvalósul, és kezdeményezéseket vár az Európai Bizottságtól arra vonatkozóan, hogy nagymértékben csökkentsék a tranzakciós költségeket, különösen a találmányi szabadalmak tekintetében (1). Az európai szabadalom a jelenlegi rendszer helyébe lépne, amelyben a szabadalmat minden uniós tagállamban külön be kell jegyeztetni. Az Európai Bizottság becslései szerint a szabadalmi költségek akár a 32 000 eurót is elérhetik, miközben az Egyesült Államokban ezt 1 850 euróból is meg lehet oldani.

4.2.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai szabványosítási folyamatot fel kell gyorsítani, egyszerűsíteni és modernizálni kell, valamint inkluzívabbá kell tenni (2). Rendszeresebben értékelni kell, hogy az európai szabványosítási rendszer kellőképpen adaptálható-e a gyorsan változó körülményekhez, és hogy elősegíti-e az EU külső és belső stratégiai célkitűzéseinek elérését, főként az iparpolitika, az innovációk és a technológiai fejlődés területén.

4.2.3

Az élelmiszerek a fogyasztók egyik legkézzelfoghatóbb mindennapos kiadási tételét képezik. Ezért fontos, hogy az élelmiszer-ágazatban jól működjön a verseny. Ugyanakkor érdemes felidézni, hogy számos, többségében versenypolitikán kívüli tényező befolyásolhatja az élelmiszerárakat, ezek közül a legfontosabb a nyersanyagárak emelkedése.

4.2.4

Szintén megemlítendő, hogy az élelmiszerláncon belül kiegyensúlyozatlan a felek tárgyalóereje, és az elsődleges termelőké és a kisméretű szereplőké a legrosszabb. Ezért az EGSZB érdeklődéssel várja a 2010-ben létrehozott, az élelmiszerlánc működésének javítását célzó magas szintű fórum eredményeit.

4.2.4.1

Hasznos volna továbbá, ha az egységes piacra való tekintettel a versenyjog és az idevonatkozó piacdefiníció alkalmazásának keretében uniós szinten összehangoltabb megközelítést alkalmaznának.

4.2.5

Az európai termelőknek meglehetősen szigorú előírásokat kell követniük, az Európán kívüli, de az uniós piachoz szabadon hozzáférő versenytársaikra ellenben sokkal lazább jogszabályi keret vonatkozik. Ez alapvetően versenytorzulást eredményez, mivel az Unión kívüli országokban alacsonyabbak a termelési költségek. Ez a nagy energiaigényű európai iparágakra is igaz, melyeknek szigorú környezetvédelmi előírásokat és energiahatékonysági célokat kell teljesíteniük, ami jelentős beruházásokat igényel, miközben az ugyanazon a világpiacon jelen lévő versenytársaiknak nem kell ilyen költségterhet viselniük. Korszerűsíteni kell tehát az állami támogatások rendszerét a világszerte egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében, összehangolva a folyamatot a kereskedelempolitikai eszközök szintjén hozott európai bizottsági intézkedésekkel (3).

4.2.6

A versenypiacok a legalkalmasabbak arra, hogy a hosszú távú sikerhez szükséges adottságokkal rendelkező vállalkozásokat hívjanak életre. A határozott versenypolitika az európai iparágak versenyképességét előmozdító egységes és integrált szakpolitika lényegi eleme. A kihívást a globális verseny és az jelenti, hogy olyan országokkal kell versenyre kelnünk, ahol a jogszabályi keret sokkal kevésbé szigorú, és a költségszint, a munkakörülmények és a szociális jogszabályok mind a miénktől eltérőek. Az EGSZB a CESE 1176/2011. sz. véleményében (4) kijelenti, hogy a hajógyártás területén indokolt bizonyos állami támogatás nyújtása, és például a környezetkímélő technológiákat fel kellene venni a keretszabályok alkalmazási körébe. Az EGSZB úgy véli, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos jelenlegi kezdeményezés fontos lépést jelent egy új, dinamikusabb – az Európa 2020 stratégiával összhangban lévő – iparpolitika felé. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatban, ami egyike e stratégia öt legfontosabb célkitűzésének, az EGSZB támogatja az olyan nagy villamosenergia-fogyasztó iparágakkal kapcsolatban elfogadott európai bizottsági iránymutatásokat, amilyen például az acél-, alumínium-, vegyitermék- és papírtermelés (5). A kibocsátás-áthelyezés megakadályozása érdekében ezek az állami támogatások arra irányulnak, hogy ellensúlyozzák a villamosenergia-díjak emelkedését, amelyet az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerére (EU ETS) vonatkozó szabályok 2013-ban életbe lépő változásai okoznak, és elősegítsék a nagy hatásfokú erőművekbe történő beruházásokat.

4.2.7

A könyvkiadás területén jelenleg modernizációs folyamat zajlik, főképp a digitalizálásból adódóan. A területnek az európai kultúra virágzása mellett az innováció szempontjából is döntő jelentősége van. Az ágazat most áll át a digitális adathordozókra, és ez a folyamat jelentős következményekkel jár. Az e-könyvek kínálata bővül, így teljesen helyénvaló, hogy az Európai Bizottság válaszlépéseket tesz a verseny és a fejlődés korlátozására irányuló kísérletek ellen.

4.2.8

Egyre nagyobb igény mutatkozik olyan megoldásokra, melyek az energiaszükségletet fenntartható energiaforrásokkal fedeznék. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak az európai energiainfrastruktúra korszerűsítésére és kibővítésére irányuló javaslatait, mivel ez a biztos, stabil és fenntartható európai energiaellátás feltétele.

4.2.9

Az energiaszállítás területén a jövőben nagyobb igény lesz nagyobb mennyiségek nagyobb távolságokra való szállítására. Egy európai szintű energiainfrastruktúra megléte elengedhetetlen ahhoz, hogy minden uniós tagállam ki tudja aknázni az energiaforrásai által kínált előnyöket. Ez a víz-, a szél- és a napenergiához hasonló megújuló energiaforrásokra vonatkozik. Ily módon a fosszilis energiahordozók – a kőolaj, a földgáz és a szén – hasznosítása is optimalizálható lenne. (6)

4.2.10

Az EGSZB úgy véli, hogy szükség van az uniós jogi keret szabványosítására a légiközlekedési ágazat egészében, ami megakadályozza az ellenőrizetlen támogatási gyakorlatokat, és egyenlő versenyfeltételeket biztosít valamennyi piaci szereplő számára, így helyi szinten is. (7) Ajánlja továbbá, hogy a repülőtéri infrastruktúrába történő beruházások számára nyújtott állami támogatásokat és a légitársaságoknak nyújtott indulási támogatásokat csak nagyon szigorúan meghatározott esetekben engedélyezzék, és ezeket a támogatásokat tartalmukat és nagyságukat tekintve korlátozzák. Az EGSZB ezenkívül hosszú távú politikát sürget a regionális repülőterek fejlesztésének tekintetében, és úgy véli, hogy a légiközlekedési iránymutatások csak akkor érvényesíthetők sikeresen, ha egyértelmű politikai prioritásokról állapodnak meg a regionális repülőterek fejlesztését illetően. A regionális repülőterek megőrzése fontos vállalkozáspolitikai kérdés. Az EGSZB utal továbbá a jobb repülőterekre vonatkozó csomagról szóló véleményre, amely a résidőkiosztással és az uniós repülőterek földi kiszolgálás körébe tartozó szolgáltatásaival foglalkozott.

4.2.11

Az EGSZB többször is felhívta a figyelmet arra, hogy hitelesen javítani kellene a fogyasztók jogorvoslati lehetőségeit ezen a téren. Az EGSZB ezért sajnálja, hogy az antitrösztszabályok megsértésével kapcsolatos kártérítési keresetekről szóló jogalkotási javaslatot nem fogadták el 2011-ben, és még az sem remélhető, hogy arra 2012 végéig sor kerül.

4.2.12

Az EGSZB üdvözli, hogy megszilárdítják a versenyjog végrehajtásának intézményi keretét, amelynek alapján az Európai Bizottság mint közigazgatási szerv teljes körű bírósági felülvizsgálat hatálya alá tartozó határozatokat hoz, amelyek biztosítják az e határozatok által érintett személyek alapvető jogainak megfelelő védelmét.

5.1

Míg az uniós versenyjog végrehajtása – az Európai Bíróságok ellenőrzése mellett – az Európai Bizottság kizárólagos hatáskörébe tartozik, a versenypolitikai biztos és szolgálatai versenyjogi kérdésekben folyamatos strukturált párbeszédet folytatnak az Európai Parlamenttel. Az Európai Bizottság az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot rendszeresen tájékoztatja a főbb szakpolitikai kezdeményezésekről, valamint részt vesz a tanulmányozócsoportok és a szekciók ülésein. Az EGSZB elégedetten konstatálja, hogy a jelentés kifejezetten említést tesz a vele folytatott együttműködésről.