4.10.2012

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/103

---

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 2014–2020-as időszakra a Jogérvényesülés program létrehozásáról

(COM(2011) 759 final – 2011/0369 (COD))

2012/C 299/19

Előadó: Edouard DE LAMAZE

2012. február 9-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 2014–2020-as időszakra a Jogérvényesülés program létrehozásáról

COM (2011) 759 final – 2011/0369 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2012. június 28-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2012. július 11-12-én tartott, 482. plenáris ülésén (a 2012. július 11-i ülésnapon) 126 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli a vizsgált rendeletjavaslatban tetten érhető egyszerűsítési és ésszerűsítési törekvést, és támogatja az Európai Bizottság döntését a B változat mellett. A Polgári jogi jogérvényesülés és a Büntetőjogi jogérvényesülés programok egyesítése a célkitűzések, a szereplők és a finanszírozandó intézkedések hasonlósága alapján indokolt.

1.2   Ezzel szemben a 2014-2020 közötti időszakra szóló új Jogérvényesülés program tekintetében az EGSZB a javaslatban felsorolt, jogi természetű érvek ellenére továbbra is kétségbe vonja, helyénvaló-e az első két „konkrét” célkitűzést – a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén elfogadott uniós jogszabályok hatékony alkalmazását, illetve az igazságszolgáltatás igénybevételének elősegítését – a kábítószer-kereslet és kínálat megelőzésére és visszaszorítására irányuló harmadik célkitűzéssel kiegészíteni. Azon túlmenően, hogy az utóbbi célkitűzés csupán az első alváltozatának tűnik, az EGSZB felhívja a figyelmet arra, mit jelent a látszat szempontjából, ha egy hasonló célkitűzés helyet kap egy szabályozás típusú szövegben, amely erőteljes, azonnali és közvetlen hatással jár a jogalanyokra és szervezeteikre, az NGO-kra és a támogatások egyéb potenciális kedvezményezettjeire: az utóbbiak könnyen azt gondolhatják, hogy más ugyanilyen fontos célok, például az emberkereskedelem felszámolása, nem bírnak ilyen fontossággal az Európai Bizottság számára.

1.3   Általánosabb szinten az EGSZB aggódik az Európai Bizottság által közvetített üzenet miatt: megismétli számos alkalommal kifejtett véleményét, amely szerint a kábítószer elleni küzdelem terén a hangsúlyt elsősorban a megelőző, nevelési, egészségügyi és szociális megközelítésre kell helyezni, nem pedig a büntető koncepcióra (1).

1.4   Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság törekvését, hogy maximális rugalmasságot hagyjon a programhoz rendelt forrásokkal való gazdálkodásnak, így biztosítva a civil társadalom igényeihez való maximális alkalmazkodást, a potenciális tagjelöltek minél nagyobb szabadságát, a projektek kreativitásának támogatását és a későbbi politikai prioritások figyelembevételét.

1.5   Jóllehet a különböző prioritásokhoz nem lehet előre megszabott összegeket rendelni, az EGSZB mégis hangsúlyozza, hogy fontos lenne, ha akár csak indikatív jelleggel rendelkeznénk célkitűzések szerinti előzetes költségvetés-felosztással.

1.6   Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság nem szándékozik a kábítószerhez kapcsolódó konkrét célkitűzésre a költségvetésből erre szánt összegnél nagyobb részt fordítani. Felszólítja az Európai Bizottságot, hogy szilárdan tartsa magát vállalásaihoz, és azt javasolja, hogy a célkitűzés finanszírozását részben a kábítószer-kereskedelemből származó jövedelmek befagyasztásából és elkobzásából származó források biztosíthassák, a bűncselekményekből származó jövedelem befagyasztásáról és elkobzásáról szóló jövőbeli irányelvben foglalt lehetőségnek megfelelően.

1.7   A jelenleg hatályos pénzügyi szabályzat bonyolultsága ellenére az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a forrásokhoz való hozzáférés feltételeiről minden érdeklődő polgár világos és didaktikus tájékoztatást kapjon, és hogy e tájékoztatás az Unió valamennyi nyelvén rendelkezésre álljon. Ez az intézkedés kétségbevonhatatlanul elősegítené a releváns projekteket, és egyúttal ösztönzőleg hatna azokban a tagállamokban is, amelyek eddig alul voltak reprezentálva a kiválasztott programok tekintetében. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy támogatni kell valamennyi uniós polgár egyenlő hozzáférését a programokhoz.

1.8   Emellett véleménye szerint helyénvaló volna pontosabban meghatározni a programok kiválasztásában elsődleges szempontként megjelenő európai hozzáadott érték fogalmát. Tekintettel a programhoz rendelt költségvetési keret természetéből fakadóan korlátozott összegére – amely ugyanakkor az EGSZB számára örvendetes módon emelkedett –, az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos szigorúbban azokra a projektekre összpontosítani a támogatásokat, amelyek európai hozzáadott értéke egyértelműen megállapított. Támogatni kell a transznacionális projekteket.

1.9   Mivel az éves munkaprogramoknak pontosítaniuk kell a programok végrehajtásának bizonyos alapvető aspektusait (nevezetesen a költségvetés felosztását), az EGSZB szerint az Európai Bizottság által végrehajtási aktusok formájában történő elfogadásukat nem a javaslatban foglalt tanácsadó bizottsági eljárásnak, hanem a vizsgálóbizottsági eljárásnak kellene megelőznie. Így lehetne garantálni, hogy az Európai Bizottság ne fogadja el a programokat, ha a 182/2011/EK rendelet értelmében felállított (a tagállamok képviselőiből álló) vizsgálóbizottság véleménye szerint azok nem megfelelőek.

1.10   Az EGSZB úgy véli, hogy jobban ki kell emelni a prioritásokat a finanszírozásra érdemes fellépések között (6. cikk), és konkrétan egyértelműbb hangsúlyt lehetne helyezni az e-igazságügyre, mint olyan területre, ahol még jelentős előrelépésekre volna szükség a hozzáférés valódi megkönnyítéséhez.

1.11   Az EGSZB üdvözli a vizsgált javaslatban megmutatkozó új irányvonalat, amelynek célja valamennyi igazságügyi alkalmazottat bevonni az európai igazságügyi képzési intézkedésekbe, különös tekintettel az ügyvédekre: utóbbiak ugyanis a bírókhoz és ügyészekhez hasonlóan szintén hozzájárulnak a megfelelő jogalkalmazáshoz az Unióban. Egyébként az ügyvédek alkotják az igazságszolgáltatással való találkozás első lépcsőjét az egyének számára. Ők terjesztik be a beadványokat.

1.12   Az EGSZB sürgeti továbbá a határokon átnyúló igazságügyi együttműködési hálózatokban működő különféle jogi szakemberek mielőbbi bevonását, a szükséges pénzügyi támogatás mellett. A védelemhez való jog megerősítése érdekében kifejtett közelmúltbeli politikai erőfeszítések következetes folytatása jegyében az EGSZB sürgeti egy – a szemében elfogadhatatlan – konkrét helyzet lehető leggyorsabb megoldását: véget kell vetni annak, hogy az ügyvédek de facto, illetve de jure ki vannak zárva a határokon átnyúló igazságügyi együttműködési hálózatok többségéből.

1.13   Ami a jogérvényesülés közös térségét, illetve konkrétan a családjoggal kapcsolatos kérdéseket illeti, az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezen a téren az Alapjogi Chartát kell a „harmonizáció iránytűjének” tekinteni. Az eltérő jogi kultúrákra és fogalomrendszerekre való tekintettel az EGSZB több alkalommal is hangsúlyozta – a legutóbb éppen a házassági vagyonjogi rendszerekkel és ezek hatásaival kapcsolatban (2) –, hogy érdemes volna támogatni a kiegészítő, fakultatív jellegű európai jogi rendszerek alkalmazását (ún. 28. rendszer).

2.   A javaslat tartalma

2.1   Az Európai Bizottság az egyszerűsítés és az ésszerűsítés jegyében úgy határozott, hogy csökkenti az európai jogi és jogérvényesülési térség konkrét megvalósítását célzó támogatási programok számát, mindeközben ügyelve arra, hogy minden egyes szereplő – legyen az egyszerű polgár, partner vagy jogi szakértő – ismerje jogait, és tudja, hogyan gyakorolhatja, illetve alkalmazhatja őket. A „Jogok és polgárság” program mellett (3) a 2014-2020. közötti időszakra meghirdetett „Jogérvényesülés” program a „Polgári jogi jogérvényesülés”, a „Büntetőjogi jogérvényesülés”, valamint a „Drogprevenció és felvilágosítás” programokat foglalja magában.

2.2   A vizsgált rendeletjavaslat 472 millió eurós költségvetési keretet biztosít a program számára, melyet olyan tevékenységek finanszírozására kell fordítani, ahol az Unió fellépése hozzáadott értéket teremt a tagállamok elszigetelt intézkedéseihez képest. Az általános célkitűzés az európai jogérvényesülési térség kialakulásához való hozzájárulás, a polgári- és büntetőjogi téren folyó igazságügyi együttműködés előmozdítása révén. E célkitűzést a javaslat a következő konkrét célkitűzésekre bontja le: az e téren hozott uniós jogszabályok hatékony alkalmazásának elősegítése (az EUMSZ 81. és 82. cikke alapján), az igazságszolgáltatás igénybevételének elősegítése, valamint a kábítószer-kereslet és kínálat megelőzése és visszaszorítása, mely utóbbi aspektust a javaslat nem az egészségügy, hanem a bűnözés elleni küzdelem szemszögéből közelíti meg (az EUMSZ 84. cikke alapján).

2.3   E célkitűzésekből olyan intézkedések következnek, mint például az ügyészek és igazságügyi alkalmazottak – ideértve az ügyvédeket és közjegyzőket – képzésére irányuló tevékenységek támogatása, a kölcsönös tanulást és a kölcsönös bizalmat elősegítő hálózatok formájában való együttműködési intézkedések, vagy figyelemfelkeltő kampányok szervezése.

2.4   A költségvetési keret emellett az uniós szakpolitikák támogatására és fejlesztésére vonatkozó analitikai alap kiépítésének finanszírozására is szolgál. A nagyobb rugalmasság kedvéért a javaslat szakpolitikai területenként nem különít el konkrét összegeket.

2.5   A program éves prioritásait az Európai Bizottság végrehajtási aktusok formájában fogadja el, a tanácsadó bizottsági eljárás keretében.

2.6   A javaslat nyomon követési és értékelési kötelezettségeket tartalmaz (az „időközi” értékeléseket is ideértve).

3.   Általános megjegyzések

3.1   A jogérvényesülés európai térségének kialakítása közérdekű cél az EU számára, melynek előnyeivel mindenkinek – polgároknak és partnereknek – egyformán tisztában kell lennie. Ez a folyamat az élet és a mindennapi gyakorlatok húsbavágó aspektusait érinti (válás, gyermekek lakhatási és láthatási joga, öröklés, gyámság, kereskedelmi jogviták, fogyasztóvédelmi jogviták stb., vagy éppen az alapjogok tiszteletben tartása a büntetőügyekben), és hozzájárul a biztonság megerősítéséhez az európai térségen belül, elősegítve az együttműködést a bűnözés elleni küzdelem területén.

3.2   Az EGSZB emlékeztet a „Jogérvényesülés” program és a „Jogok és polgárság” program funkcionális komplementer jellegére, és úgy véli, hogy a jogok érvényesülésén és a szabadságon alapuló európai térség csak olyan jogok tükrében nyerhet valódi értelmet, amelyekhez tartózkodási helyétől függetlenül az EU minden polgára hozzáférhet, és ezért a programot e jogok mércéjével kell értékelni.

3.3   Ami a jogérvényesülés közös térségét, illetve konkrétan a családjoggal kapcsolatos kérdéseket illeti, az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezen a téren az Alapjogi Chartát kell a „harmonizáció iránytűjének” tekinteni. Az eltérő jogi kultúrákra és fogalomrendszerekre való tekintettel az EGSZB több alkalommal is hangsúlyozta – a legutóbb éppen a házassági vagyonjogi rendszerekkel és ezek hatásaival kapcsolatban (4) –, hogy érdemes volna támogatni a kiegészítő, fakultatív jellegű európai jogi rendszerek alkalmazását (ún. 28. rendszer). Egy hasonló rendszer bevezetése előrelépést jelenthet az uniós polgárok jogainak elismerése terén, és hatékony eszköz lehet a hátrányos megkülönböztetés ellen, amely azokban az esetekben sújthatja őket, amikor a tagállam jogrendszere, melyben élnek, kevesebb jogot biztosít számukra más tagállamok jogrendszeréhez képest.

3.4   A jogok, és főként az alapvető jogok tiszteletben tartása az EU-n belül – amihez a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésnek is hozzá kell járulnia – önmagáért való cél. Ugyanakkor jelentős húzóhatással lehet az egységes piacra a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében, amit ki kell használni, elsősorban a jogi szakemberek képzésére irányuló erőfeszítések támogatásával (5). Az EGSZB emlékeztet rá, hogy a vállalkozások szempontjából a hatékonyabb polgári jogi együttműködés, és ebből következően a határokon átnyúló jogviták gyorsabb rendezése igen jelentős hatással lehetne a határokon átnyúló tevékenységek dinamizmusára.

3.5   Jóllehet az elvégzett értékelések egyértelműen kimutatták a korábbi programok („Polgári jogi jogérvényesülés”, „Büntetőjogi jogérvényesülés”, „Drogprevenció és felvilágosítás” a 2007-2013 közötti időszakban) hatékonyságát, számuk csökkentése és az ebből következő irányítási módozatváltás önmagában pozitív fejlemény. Ez megkönnyíti a különböző célkitűzések megvalósítását. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az eljárások harmonizációján túlmenően fontos volna csökkenteni azok bonyolultságát is.

3.6   Az EGSZB konkrétan rendkívül kedvezően fogadja a „Polgári jogi jogérvényesülés” és a „Büntetőjogi jogérvényesülés” összevonásával megvalósuló egyszerűsítési és ésszerűsítési intézkedést, melyet a Lisszaboni Szerződés harmadik pillérének megszűntetésén túl a két jogi területen a célkitűzések, a szereplők és a finanszírozott fellépéstípusok hasonlósága (nevezetesen az online igazságszolgáltatás és képzés terén) is indokol.

3.7   Az EGSZB a büntetőjogi területen kidolgozott projektek támogatását javasolja, főként azokban a tagállamokban, amelyek eddig kevéssé részesültek a meglévő támogatásokból. Mivel ez a terület viszonylag új keletű, az európai megközelítés itt még nem feltétlenül magától értetődő, és érdemes volna továbbfejleszteni.

3.8   Ami viszont a „Drogprevenció és felvilágosítás” programot illeti, melynek jogalapja a közegészségügy területéhez kapcsolódik, az EGSZB e téren visszafogottabb állásponton van. Aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a program továbbra is elsősorban a közegészségüggyel kapcsolatos aspektusokra vonatkozik, és felhívja a figyelmet a leendő Belső Biztonsági Alap keretében finanszírozott tevékenységekkel felmerülő átfedésekre, amelyek óhatatlanul a pusztán büntető fellépések felé való eltolódást eredményezik majd. Megismétli korábbi üzenetét, mely szerint a kábítószer elleni küzdelem területén elsősorban a megelőző koncepció kidolgozása a legfontosabb, amely lehetőséget ad a kábítószerfüggő személyeknek, hogy segítséget és ellátást kérjenek. Ehhez figyelemfelkeltő kampányokat kell szervezni a bírák és az ügyvédek részére.

3.9   Egyúttal annak érdekében, hogy a kábítószerhez kapcsolódó konkrét célkitűzés ne vonja el a teljes költségvetés aránytalanul nagy részét, az EGSZB azt javasolja, hogy e célkitűzés finanszírozását részben a kábítószer-kereskedelemből származó jövedelmek befagyasztásából és elkobzásából származó források biztosíthassák, a bűncselekményekből származó jövedelem befagyasztásáról és elkobzásáról szóló jövőbeli irányelvnek megfelelően (6).

3.10   Bár továbbra is kételyei vannak azzal kapcsolatban, pontosan milyen intézkedéseket fognak finanszírozni az illegális kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó bűnözés megelőzése terén, az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy a program megvalósítására előirányzott 472 millió eurós költségvetési keret az Európai Bizottság támogatásának számottevő növeléséről tanúskodik.

3.11   Annak érdekében, hogy az EU költségvetése valóban az „uniós közjavak” finanszírozására kerüljön felhasználásra, olyan intézkedésekre, ahol „az uniós finanszírozás jobb eredményeket tud biztosítani” (7), az EGSZB emlékeztet arra, hogy a forrásokat jobban azokra a projektekre kell összpontosítani, amelyek európai hozzáadott értéket tudnak felmutatni (3. cikk), különös tekintettel a büntetőjogra, mely területen a tagállamok még mindig vonakodnak elfogadni a közösségi jog illetékességét.

3.12   Ezen túlmenően az európai költségvetésből folyósított források hatékony elosztása érdekében az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos garantálni a különböző finanszírozási programok közötti koherenciát, komplementer jelleget és szinergiákat, különös tekintettel a 2014-2020 közötti időszakra szóló „Jogok és polgárság” programra. Ugyanakkor fokozott éberséggel kell ügyelni az átfedések kockázatára.

3.13   Az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy bár a projektek éves munkaprogramok keretében kerülnek kiválasztásra, többéves időszakot is lefedhetnek, ami elegendő időt hagy nekik, hogy kibontakozzanak és elérjék céljaikat. Jóllehet a társfinanszírozás elve jónak tűnik a szemében, az EGSZB-nek kételyei vannak e rendszer esetleges modulálásával kapcsolatban (8).

3.14   A jelenleg hatályos pénzügyi szabályzat bonyolultsága ellenére az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a forrásokhoz való hozzáférés feltételeiről minden érdeklődő polgár világos és didaktikus tájékoztatást kapjon, és hogy e tájékoztatás az Unió valamennyi nyelvén rendelkezésre álljon. Az EGSZB úgy véli, sokkal hasznosabb volna, ha az európai hozzáadott érték konkrét fogalma jobban körül lenne írva. Ez kétségbevonhatatlanul elősegítené a releváns projekteket, és egyúttal ösztönzőleg hatna azokban a tagállamokban is, amelyek eddig alul voltak reprezentálva a kiválasztott programok tekintetében. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy támogatni kell valamennyi uniós polgár egyenlő hozzáférését a programokhoz.

3.15   Az EGSZB meglepetésének ad hangot, hogy semmilyen konkrét célkitűzések szerinti költségvetés-felosztás nem szerepel – még indikatív jelleggel sem – a jogalkotási pénzügyi kimutatásban. Anélkül, hogy kétségbe vonná a rugalmasság igényének jogosságát a források kezelése terén, hangsúlyozza, hogy hasznos volna előrejelzéseket adni a kérdésben.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Az európai igazságügyi képzés kérdése

4.1.1   Mivel kölcsönös bizalom nélkül semmilyen valódi előrelépés nem érhető el, az EGSZB támogatja egy olyan közös európai kultúra kialakítására irányuló intézkedéseket, amely határozottan a jogok érvényesítésére és gyakorlására összpontosít, és amely mögött a nemzeti jogrendszerek ismerete és megértése áll. Annak, hogy a kölcsönös segítségnyújtás működjön az EU-n belül, nélkülözhetetlen feltétele, hogy garantálható legyen azon személyek eljárási jogainak védelme, akiket más nemzeti jogrendszerekben vonnak eljárás alá.

4.1.2   Az EGSZB úgy véli, hogy a jogi szakembereknek nyújtott európai szintű jogi képzés az új program létfontosságú eleme, amelyet érdemes volna még jobban az előtérbe helyezni. Az európai jognak egyenlőre az a problémája, hogy tagállamtól függően túlságosan heterogén módon alkalmazzák, gyakran a szakemberek ilyen irányú érdeklődése és a figyelemfelkeltés hiányából kifolyólag. A vámjogi ügyekben ez a probléma igen súlyos. Az EGSZB emlékeztet rá, hogy számottevő mértékben növelni kell az európai igazságügyi képzéshez nyújtott támogatást. Ez különösen szükségesnek látszik az Európai Bizottság által kitűzött célok tükrében: a Bizottság 2020-ig évente 20 000, összesen 700 000 jogi szakértő képzését irányozza elő (9). Amint az Európai Bizottság jogosan kiemeli, a nyelvi képzés nélkülözhetetlen előfeltétele a jogi szakemberek közötti, nemzeti határokon átnyúló jobb kommunikációnak a jogérvényesülésen és a szabadságon alapuló európai térségen belül.

4.1.3   Az EGSZB különösen nélkülözhetetlennek ítéli az ügyvédek bevonását a fenti képzési intézkedésekbe, ami annál indokoltabbnak tűnik, mivel egyes tagállamokban az ügyvédek közös képzésben részesülnek az ügyészekkel. Az ügyvédek jelentik a joghoz való hozzáférés első lépcsőjét. Felkészült tanácsaiktól függnek a vád alá vont személyek bírósághoz történő fordulásának lehetőségei. Az ügyvédeknek a bírókhoz és ügyészekhez hasonlóan részesedniük kell az EU finanszírozási kezdeményezéseiből. Ettől függ ugyanis az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés minősége az európai jogérvényesülési térségen belül. Részvételük a programokban a védelemhez való jog kiegyensúlyozottabb érvényesülése szempontjából is nélkülözhetetlennek mutatkozik.

4.1.4   Az EGSZB sajnálattal veszi tudomásul az „igazságügyi alkalmazottak” fogalma körüli zavart (10), és nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság a rendeletjavaslatban pontosítja, hogy a fogalom valamennyi jogi szakértőt magába foglalja, köztük az ügyvédeket és közjegyzőket is, akik ténylegesen lényeges módon hozzájárulnak a jog Unión belüli érvényesüléséhez. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság elszántnak tűnik, hogy ezt a koncepciót kövesse az európai igazságügyi képzés területén az idei évben elindítandó kísérleti projekt keretében.

4.1.5   Az EGSZB szerint kívánatos volna meghatározni, mely objektív kritériumoknak kellene megfelelniük az igazságügyi képzési programoknak ahhoz, hogy támogatásban részesülhessenek. E kritériumok között feltétlenül szerepelnie kellene annak, hogy az adott oktatási program tartalmazzon az Alapjogi Chartára való hivatkozást. A programok adott kritériumoknak való megfelelőségét, miután egyszer megállapításra került, rendszeresen és mélyrehatóan nyomon kell követni és ellenőrizni kell. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a támogatások odaítélését a programok minőségének feltételéhez kell kötni, amit rendszeresen szigorú értékelésnek kellene alávetni.

4.1.6   Az EGSZB kiemelt jelentőséget tulajdonít annak, hogy a bíróknak és ügyvédeknek szóló igazságügyi képzési programok foglalkozzanak a kábítószerfüggéshez kapcsolódó konkrét aspektusokkal, és lehetővé tegyék egy olyan igazságügyi koncepció kialakítását, amely illeszkedik az egészségügyi és szociális szempontokhoz és a visszaesés megelőzésére törekszik.

4.2   A határokon átnyúló igazságügyi együttműködés

4.2.1   Az EGSZB mielőbbi megoldást sürget egy általa elfogadhatatlannak tartott helyzet orvoslására: az ügyvédek kizárására az igazságügyi együttműködési hálózatokból. Jóllehet a büntetőügyekre szakosodott igazságügyi hálózat az Eurojust alá tartozik és kívül esik a szóban forgó program keretein, sokatmondó tény, hogy az ügyvédek nem vehetnek részt benne. A pénzügyi korlátok nem indokolhatják a vád javára fennálló jelenlegi egyensúlytalanságot. Bármilyen korlátozottak is a források, azt kell szolgálniuk, hogy a határokon átnyúló ügyekben tiszteletben tartsák az egyenlő feltételeket.

4.2.2   Ez a követelmény – nevezetesen egy európai elfogatóparancs esetén – azt feltételezi, hogy az ügyvédeknek módjuk legyen rövid idő alatt azonosítani egy hozzáértő ügyvédet a másik tagállamban, aki hozzáférhet az ügyiratokhoz, és tanácsokat adhat az adott tagállam nemzeti eljárásjogával kapcsolatos aspektusokról, illetve általában az ügy helyi aspektusaival kapcsolatban. A büntetőeljárás során ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról szóló irányelvjavaslat által bevezetett új rendelkezések, amelyek az európai elfogatóparancs esetén bevezetik a két ügyvéd segítségének igénybevételéhez való jog elvét (egy a kiadó országban, egy pedig a végrehajtó országban) csak újabb érvet jelentenek – ha egyáltalán szükséges – amellett, hogy az ügyvédek teljes jogon részt vehessenek az európai igazságügyi együttműködési hálózatokban. Az EGSZB a kérdés kapcsán üdvözli, hogy a védőügyvédek jövőben létrehozandó határokon átnyúló hálózata támogatni tudja majd a határokon átnyúló ügyekben egyre nagyobb számban közreműködő ügyvédek munkáját. A koherenciára és a hatékonyságra való törekvés jegyében kéri az Európai Bizottság pénzügyi részvételét, a szükségleteknek megfelelő mértékben, e hálózat megszilárdításában.

4.2.3   Ami a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Igazságügyi Hálózatot illeti, az EGSZB hasonlóképpen sajnálatosnak tartja, hogy az ügyvédek és a jegyzők a gyakorlatban kiszorulnak belőle, holott a jogszabályok 2011. január 1-jétől kezdődően előírják, hogy e hálózat nyitott legyen e szakmák előtt, a bírósági végrehajtókhoz hasonlóan, mely szakmák mind közvetlenül hozzájárulnak a közösségi aktusok és nemzetközi jogi eszközök alkalmazásához. A hálózat megfelelő működéséhez ez esetben is elegendő pénzügyi támogatás szükséges.

4.2.4   A különböző jogi szakmák részéről elindított számos kezdeményezés kapcsán, melyek kisméretű és sokszor igen költséges struktúrákban öltenek formát, az EGSZB azt javasolja, hogy javítani kell e hálózatok összehangolását illetve koordinációját, „koherens körök” kialakítására törekedve (11), amelyekre valódi európai jogérvényesítési struktúra alapozható.

4.3   E-igazságszolgáltatás

4.3.1   Az igazságszolgáltatás papírmentesítése kulcsfontosságú kérdés, amelyet az EGSZB szerint a jelenlegi javaslat nem helyez kellően az előtérbe. Érdemes volna szigorúan megvizsgálni, milyen hatással lehet e folyamat az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre, ideértve a hátrányos szociális helyzetű és a fogyatékkal élő polgárokat is. A jogalanyok és a jogi szakemberek közös érdekében jelentős előrelépéseket kell elérni még ezen a téren.

4.3.2   Az EGSZB egyértelmű irányvonalat vár az Európai Bizottságtól ebben a kérdésben: az e-igazságszolgáltatás terén rendelkezésre álló eszközök támogatása jelenleg a jelek szerint inkább a nagyközönségnek, semmint a szakmai szereplőinek szól. Pedig a megfelelő minőségű bírósági ítéletek, illetve az európai jognak való megfelelőségük garantálása érdekében kulcsfontosságú volna megkönnyíteni és ösztönözni ezen eszközök használatát a jogi szakemberek körében is, akiknek megfelelő képzést kell biztosítani.

4.3.3   Az EGSZB elégedetten veszi tudomásul, hogy a vizsgált javaslatban előterjesztett pénzügyi keretösszeg elegendő ahhoz, hogy hozzájáruljon a szükséges informatikai hálózatok tökéletesítéséhez (8. cikk (2) bekezdés). Elsősorban az e-Justice portálon létrehozni kívánt ügyvédkereső programra, illetve az e-CODEX projektre gondol, mely a nemzeti e-igazságügyi rendszerek interoperabilitását kívánja kialakítani. Felhívja a figyelmet arra, hogy e hálózatok biztonságának és hatékonyságának garantálásához az ügyvédi kamaráknak tanúsítani kell tudniuk az ügyvédek szakmai identitását.

4.4   Mutatók

4.4.1   A mutatókkal kapcsolatban egyértelműen mélyrehatóbb elemzéseket kell végezni. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság elkezdte ezt az elemző munkát mind az éves felügyelet, mind pedig az időközi és a végső értékelés tekintetében. Ami konkrétan az igazságügyhöz való hozzáférést illeti, a pusztán szubjektív kritériumot (azt, ahogyan a hozzáférést látják Európában) ki kellene egészíteni egyéb szempontokkal. A képzés területén helyénvalónak tűnne kihasználni a köz- és magánpartnerségeket, az egyetemek, az igazságügyi képzési intézmények és az ügyvédi kamarák bevonásával. Jóllehet a program megvalósítása során várhatóan csökkenni fog az összegük, a (tágabb értelemben vett) ellenőrzési tevékenységekre szánt kiadásokat – melyeket a jogalkotási pénzügyi kimutatás a teljes költségvetés 3–6 %-ára becsül – az EGSZB szerint plafonhoz kellene kötni.

4.5   Az éves munkaprogramok elfogadásának módozatai

4.5.1   Ami az éves munkaprogramokat illeti, melyeket az Európai Bizottság végrehajtási aktusok formájában fogad el, az EGSZB-nek kételyei vannak a tanácsadó bizottsági eljárás melletti döntéssel kapcsolatban. A vizsgálóbizottsági eljárást, amely garantálja, hogy az Európai Bizottság ne fogadja el a 182/2011/EK rendelet értelmében felállított (a tagállamok képviselőiből álló) vizsgálóbizottság véleménye nem megfelelő programokat, az EGSZB célravezetőbbnek tartaná.

---

(1)  Ld. az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – A kábítószerekkel kapcsolatos határozottabb európai fellépés felé”, 2012. május 24-i vélemény. (HL C 229., 2012.7.31., 85. o.)

(2)  HL C 376., 2011.12.22., 87–91. o.

(3)  HL C 191., 2012. 6.29., 108-110. o.

(4)  Lásd az 2. lábjegyzetet.

(5)  „Az egységes piac új stratégiája” című jelentésében (2010. május 9.) Mario MONTI kiemelte az uniós jog megfelelő alkalmazásának jelentőségét, illetve az ügyészek ilyen irányú továbbképzésének fontosságát az egységes piac hatékonyságának javítása szempontjából.

(6)  Vö. az EGSZB véleményével (lásd: .o., ebben a Hivatalos Lapban).

(7)  COM(2010) 700 final.

(8)  Jelenleg 20 %-os önrész szükséges ahhoz, hogy egy projekt támogatás formájában hozzájusson a maradék 80 %-hoz.

(9)  COM(2011) 551final

(10)  Az EUMSZ 81. cikke (2) bekezdésének h) pontja, és 82. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint, melyek a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésről szólnak, és ahol szintén szerepel a „bírák, ügyészek és igazságügyi alkalmazottak” kifejezés.

(11)  Ld. az Európai Parlament 2012. március 14-i állásfoglalását az igazságügyi képzésről (2012/2575(RSP)).

---