Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62010TN0023

    T-23/10. sz. ügy: 2010. január 27-én benyújtott kereset — Arkema France kontra Bizottság

    HL C 80., 2010.3.27, p. 37–37 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

    27.3.2010   

    HU

    Az Európai Unió Hivatalos Lapja

    C 80/37


    2010. január 27-én benyújtott kereset — Arkema France kontra Bizottság

    (T-23/10. sz. ügy)

    2010/C 80/61

    Az eljárás nyelve: angol

    Felek

    Felperes: Arkema France (Colombes, Franciaország) (képviselők: J. Joshua, Barrister, E. Aliende Rodríguez ügyvéd)

    Alperes: az Európai Bizottság

    Kereseti kérelmek

    A Törvényszék semmisítse meg az 2009. november 11-én hozott C(2009) 8682 bizottsági határozat 1. cikkének (1) és (2) bekezdését, amennyiben az a felperesre vonatkozik, és mindenesetre semmisítse meg az 1. cikk (1) bekezdését, amennyiben az megállapítja, hogy a felperes 1994. március 16. és 1996. március 31. között részt vett az ónszabályozókkal kapcsolatos jogsértésben,

    semmisítse meg a felperessel szemben a 2. cikkben kiszabott bírságot,

    amennyiben a Törvényszék nem semmisítené meg a bírság egészét, felülvizsgálati jogköre keretében jelentősen csökkentse azt;

    kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

    Jogalapok és fontosabb érvek

    Jelen keresettel a felperes a COMP/C.38.589. hőszabályozók ügyben 2009. november 11-én hozott bizottsági határozat megsemmisítését kéri, amely határozat megállapította, hogy a felperes az EK 81. cikk (jelenleg EUMSZ 101. cikk) két külön megsértésében vett részt: az ónszabályozók, illetve az ESBO piacán, és e termékek mindegyike tekintetében bírságot szabott ki.

    Keresete alátámasztására a felperes az alábbi jogalapokra hivatkozik:

     

    Először is úgy érvel, hogy az 1/2003/EK rendelet (1) 25. cikkének megfelelő alkalmazása alapján az Akzo ügyben (2) az eljárás nem szakította meg az elévülési időt, és a Bizottság bírságkiszabási jogkörére mindkét jogsértés esetében tíz éves elévülési idő vonatkozott a „kétszeres korlátozás” szabályából következően. A felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy találta, hogy az Akzo ügyben a Törvényszék előtt folytatott eljárás időtartama megszakította az elévülést, és azt a hibás következtetést vonta le, hogy a fent említett rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott tíz éves időhatár a jelen esetben meghosszabbodik.

     

    Másodsorban a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy jogos érdeke fűződne olyan jogsértések megállapításához, amelyek esetében nincs jogköre bírságot kiszabni. A felperes tulajdonképpen arra hivatkozik, hogy az 1/2003/EK rendelet 7. cikke lehetővé teszi a Bizottság számára annak bírság kiszabása nélküli megállapítását, hogy jogsértést követtek el, amennyiben a Bizottság bizonyítja jogos érdekét.

     

    Harmadsorban, az első két jogalaptól függetlenül, a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék semmisítse meg a megtámadott határozat 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő megállapítást, amely szerint a felperes 1994. március 16. és 1996. március 31. között részt vett az ónszabályozókkal kapcsolatos jogsértésben, és arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem bizonyította jogos érdekét e megállapítás megtételét illetően.

     

    Negyedsorban, és amennyiben a Törvényszék nem semmisíti meg a bírság egészét, a felperes úgy érvel, hogy a Bizottság nem bizonyította az 1999. február 23. utáni részvételt, és ekképpen a kartell második időszakára vonatkozóan kiszabott bírságot csökkenteni kell a jogsértés rövidebb időtartamának tükrözése érdekében.


    (1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet 2. kötet 205. o.)

    (2)  A Törvényszék T-125/03. és T-253/03. sz., Akzo Nobel Chemicals és Akcros Chemicals kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. szeptember 17-én hozott ítélete (EBHT 2007., II-3523. o.)


    Top