EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 62009CN0121

C-121/09. sz. ügy: 2009. április 1-jén benyújtott kereset — Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság

HL C 141., 2009.6.20, p. 29–30 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

20.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/29


2009. április 1-jén benyújtott kereset — Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Olasz Köztársaság

(C-121/09. sz. ügy)

2009/C 141/51

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: W. Wils és C. Cattabriga meghatalmazottak)

Alperes: Olasz Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság állapítsa meg, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette a 90/314/EGK irányelv (1) 7. cikkéből eredő kötelezettségeit;

a Bíróság az Olasz Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

1.

Az Olasz Köztársaság azzal, hogy az utazás várható befejezésének időpontjától számított három hónapos határidőt határozott meg, amelyen belül a szervezett utazáson részt vevő fogyasztó a garanciaalaphoz fordulhat fellépés iránti kérelemmel, nem teljesítette a 90/314 irányelv 7. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2.

A 90/314 irányelv 7. cikke akként rendelkezik, hogy a szervező és/vagy közvetítő szerződő fél kellő biztosítékra vonatkozó igazolást nyújt arra vonatkozóan, hogy fizetésképtelenség esetén a befizetett összeget visszatéríti, és a fogyasztót hazaszállítja. A közösségi ítélkezési gyakorlat által nyújtott értelmezés szerint e rendelkezés eredménykötelezettséget ró az államokra, amely magában foglalja annak biztosítását, hogy a szervezett utazáson részt vevő fogyasztó tényleges védelemre jogosult a szervezők fizetésképtelenségének és csődhelyzetének kockázatával szemben, különösen pedig arra, hogy a befizetett összeget számára visszatérítsék, őt pedig hazaszállítsák.

3.

Az ezt követő 8. cikk lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy szigorúbb intézkedéseket fogadjanak el, amennyiben ezek nagyobb védelmet nyújtanak a fogyasztó számára.

4.

A jelen ügyben a szóban forgó olasz szabályozás célja, a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás során a nemzeti hatóságok által eljuttatott információk szerint, az, hogy az állami költségvetés számára biztosítsa a fogyasztóknak kifizetett összegek visszatérítését, vagyis hogy az állam pénzügyi érdekeit védje ahelyett, hogy a szervezett utazáson részt vevő fogyasztók számára biztosítana nagyobb védelmet.

5.

Jóllehet a Bizottság megérti Olaszország azon érdekét, hogy biztosítsa a garanciaalap zökkenőmentes és kiegyensúlyozott működését, elősegítve ezen utóbbi kártérítését a szervezővel szemben, úgy véli ugyanakkor, hogy ez az intézkedés, amely jogvesztő határidőt állapít meg az alap fellépése iránti kérelem benyújtására, olyan feltételt vezet be, amely alkalmas arra, hogy megfossza a fogyasztót a 90/314 irányelv által biztosított jogoktól.

6.

Igaz, amint azt az olasz hatóságok állítják, hogy a fogyasztó az alap fellépése iránti kérelmét benyújthatja, amint tudomására jut egy olyan körülmény, amely a szerződés végrehajtását akadályozhatja. Az ezen lehetőségre történő hivatkozáshoz mindazonáltal az szükséges, hogy ezen, szóban forgó körülményekről tudomása legyen. Márpedig, ha ki is zárjuk azokat az eseteket, amikor az utazás szervezőjének csődhelyzete nyilvánvalóan ismerhető, lévén az deklaratív ítélettel kerül megállapításra, az esetek legnagyobb részében a fogyasztó nem ismeri az említett gazdasági szereplő pontos vagyoni helyzetét. Érthető tehát, hogy e gazdasági szereplőhöz fordul elsőként a befizetett összeg visszatérítése iránt, és levelet, esetleg fizetési felszólítást majd végül fizetési meghagyást küld. Ily módon előfordulhat, hogy a 349/1999 miniszteri rendelet 5. cikkében előírt három hónapos határidő jócskán lejárt már a garanciaalap fellépése iránti kérelem benyújtásának időpontjában, aminek az a következménye, hogy megfosztja a fogyasztót a befizetett összeg visszafizetésére vonatkozó jogától.

7.

A jelen eljárás során megállapított kötelezettségszegés orvoslása céljából az olasz hatóságok kijelentették először azt, hogy az alap fellépése iránti kérelem benyújtására rendelkezése álló határidőt tizenkét hónapra akarják meghosszabbítani, majd pedig azt, hogy hatályon kívül kívánják helyezni.

8.

Az Olasz Köztársaság Hivatalos Lapjában közvetlenül a potenciális érdekeltek tájékoztatása céljából közzé is tettek egy közleményt arról, hogy az említett határidő hatályon kívül helyezéséig a fogyasztók védelmének biztosítása céljából a garanciaalap fellépése iránti kérelmek bármikor benyújthatók.

9.

A Bizottság azon az állásponton van, hogy ezen intézkedések, noha a megállapított kötelezettségszegés következményei orvoslásának dicséretes kísérletét valósítják meg, nem elegendők azon kockázat kiküszöbölésére, hogy a szervezett utazáson részt vevő fogyasztók elveszítsék a szervező fizetésképtelensége esetén a tényleges védelemhez való jogukat.

10.

A jogbiztonság teljes garantálása érdekében, lehetővé téve a magánszemélyek számára, hogy megismerjék jogaikat azok teljes terjedelmében és azokat a bíróságok előtt érvényesíthessék, valamely irányelv rendelkezéseit hatékonyan, specifikusan és vitathatatlan egyértelműséggel kell végrehajtani, nem pedig egyszerű igazgatási gyakorlatok által, amelyek a nemzeti közigazgatási szerv mérlegelésének függvényében módosulhatnak.

11.

Az, hogy az olasz jogrendben egymás mellett létezik egyrészt egy olyan, formálisan hatályon kívül soha nem helyezett rendelkezés, amely három hónapos jogvesztő határidőt ír elő az alap fellépése iránti kérelem benyújtására, másrészt a közigazgatási szerv azon közleménye, amely felszólítja az érdekelteket arra, hogy e határidőtől tekintsenek el, nyilvánvaló bizonytalansági helyzetet eredményez a szervezett utazáson részt vevő fogyasztók számára.


(1)  A szervezett utazási formákról szóló, 1990. június 13-i 90/314/EGK tanácsi irányelv (HL L 158., 59. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 10. kötet, 132. o.)


Top