(1)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében létrejött és az Unió által 2016. október 5-én jóváhagyott párizsi megállapodás (2) (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) célja, hogy határozottabb választ adjon az éghajlatváltozásra egyebek mellett úgy, hogy a tőkebefektetések forgalma igazodjon az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlődésre irányuló célokhoz.

(2)

2019. december 11-én a Bizottság elfogadta az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának szóló, „Az európai zöld megállapodás” című közleményét (3). Az európai zöld megállapodás új növekedési stratégiát jelent, amely az Uniót olyan igazságos és virágzó társadalommá kívánja alakítani, amely modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággal rendelkezik, ahol 2050-re megszűnik a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás, és ahol a gazdaság növekedése nem erőforrásfüggő. Az európai zöld megállapodás végrehajtása szükségessé teszi, hogy egyértelmű és hosszú távra szóló jelzést adjanak a befektetőknek a meg nem térülő eszközök elkerülése és a fenntarthatóság szempontjait érvényesítő finanszírozás fokozása érdekében.

(3)

Az (EU) 2016/1011 rendelet létrehozza az uniós éghajlatváltozási referenciamutatókat és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókat. E referenciamutatók módszertana a Párizsi Megállapodásban meghatározott kötelezettségvállalásokon alapul. Meg kell határozni a referenciamutatók e két típusára alkalmazandó minimumszabályokat. Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók hasonló célkitűzéseket valósítanak meg, ambíciószintjük azonban eltérő. Ezért a legtöbb minimumszabálynak a két referenciamutató-típus esetében közösnek kell lennie, helyénvaló azonban, hogy a küszöbértékek a referenciamutató típusától függően eltérőek legyenek.

(4)

Jelenleg nem áll rendelkezésre elegendő adat az állami jogalanyok által hozott döntésekből eredő szénlábnyom értékeléséhez. Ezért állampapír-kibocsátások nem tartozhatnak az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók elfogadható összetevői közé.

(5)

Mivel az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók módszertana a Párizsi Megállapodásban meghatározott kötelezettségvállalásokon alapul, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (a továbbiakban: IPCC) 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentésében említett, 1,5 °C-ot nem, vagy korlátozottan túllépő forgatókönyvet kell alkalmazni (4) (a továbbiakban: IPCC-forgatókönyv) Az említett IPCC-forgatókönyv megfelel az európai zöld megállapodásba foglalt azon bizottsági célkitűzésnek, hogy 2050-ig elérjük a nulla nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátást. Az IPCC-forgatókönyvvel való összhang érdekében a befektetéseket a fosszilis tüzelőanyagoktól függő tevékenységekről a zöld vagy megújuló tevékenységekhez kell átcsoportosítani és évről évre javítani kell e befektetések éghajlati hatását.

(6)

Az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) I. mellékletének A– H és L szakaszában felsorolt ágazatok – így a kőolaj- és földgázkitermelési, a bányászati és a közlekedési ágazatok – jelentős mértékben hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz. Annak biztosítása érdekében, hogy az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók reális képet nyújtsanak a reálgazdaságról, beleértve azokat az ágazatokat is, amelyeknek a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében aktívan csökkenteniük kell az ÜHG-kibocsátást, az említett referenciamutatók ezen ágazatoknak való kitettsége nem lehet kisebb, mint az alapul szolgáló befektethető eszközállomány kitettsége. Ezt a követelményt azonban csak a részvénypiaci referenciamutatóknak minősülő uniós éghajlatváltozási referenciamutatókra és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókra kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit támogató tőkebefektetők – szerepvállalás és szavazás révén – megőrizzék befolyásukat a vállalat fenntarthatóbb tevékenységekre való átállására.

(7)

Az ÜHG-kibocsátások kiszámításának összehasonlíthatónak és következetesnek kell lennie. Ezért szabályokat kell megállapítani arra vonatkozóan, hogy ezeket a számításokat milyen gyakran kell naprakésszé tenni, és adott esetben meg kell határozni az alkalmazandó pénznemet.

(8)

A kizárólag az 1. és 2. körbe tartozó ÜHG-kibocsátáson alapuló szén-dioxid-mentesítés észszerűtlen eredményekhez vezethet. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy az uniós éghajlatváltozási referenciamutatókra és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókra vonatkozó minimumszabályokban nem csupán a vállalatok közvetlen kibocsátásait kell figyelembe venni, hanem az életciklus alapján értékelt kibocsátásokat, tehát a 3. körbe tartozó ÜHG-kibocsátásokat is. Mivel azonban a 3. körbe tartozó ÜHG-kibocsátásokra vonatkozóan jelenleg rendelkezésre álló adatok nem megfelelő minőségűek, megfelelő bevezetési ütemtervet kell meghatározni, és lehetővé kell tenni a fosszilistüzelőanyag-tartalékok korlátozott ideig történő felhasználását E bevezetési ütemtervnek az 1893/2006/EK rendeletben szerepelő gazdasági tevékenységek jegyzékén kell alapulnia.

(9)

A referenciamutató-kezelők számára lehetővé kell tenni, hogy felülsúlyozzák a vállalatokat, az azok által meghatározott széntelenítési célkitűzések alapján. Ezért konkrét szabályokat kell megállapítani az egyes vállalatok által bejelentett dekarbonizációs célértékek tekintetében.

(10)

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatóknak és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatóknak bizonyítaniuk kell, hogy képesek évre évre egyre széntelenebbé válni. Ezt a minimális dekarbonizációs pályát az IPCC-forgatókönyv felhasználásával kell kiszámítani. Ezenkívül a zöldrefestés megelőzése érdekében meg kell határozni, hogy milyen feltételekkel lehet eltérni a dekarbonizációs pályától, és megőrizni azt a jogot, hogy valamely referenciamutatót továbbra is uniós éghajlatváltozási referenciamutatóként vagy a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatóként tüntessenek fel.

(11)

A dekarbonizációs pálya kiszámítása tekintetében a kibocsátásintenzitásnak kell a fő paraméternek lennie, mivel ez a paraméter biztosítja az ágazatok közötti összehasonlíthatóságot és nem mutat részrehajlást egy adott ágazat tekintetében vagy azzal szemben. A kibocsátásintenzitás kiszámításához az érintett vállalat piaci tőkeértékére van szükség. Amennyiben azonban a referenciamutatók fix kamatozású vállalati eszközökre vonatkoznak, előfordulhat, hogy a piaci tőkeérték nem áll rendelkezésre azon vállalatok esetében, amelyeknek nincsenek tőzsdén jegyzett, tulajdonviszonyt megtestesítő értékpapírjai. Ezért elő kell írni, hogy amennyiben az uniós éghajlatváltozási referenciamutatókat vagy a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókat fix kamatozású vállalati eszközökre kell alkalmazni, a referenciamutató-kezelők számára lehetővé kell tenni, hogy abszolút alapon, ne pedig a kibocsátásintenzitás alapján számítsák ki az ÜHG-kibocsátást.

(12)

Az ÜHG-kibocsátási adatok összehasonlíthatóságának és következetességének biztosítása érdekében szabályokat kell megállapítani arra nézve, hogy miként kell kiszámítani kibocsátásintenzitás vagy az abszolút ÜHG-kibocsátás változását.

(13)

A Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez az szükséges, hogy az uniós éghajlatváltozási referenciamutatók és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók esetében egyaránt meghatározzák, hogy alapszinten hány százalékkal csökkenne az ÜHG-intenzív eszközöknek való kitettség az anya-referenciamutatóhoz és alapul szolgáló befektetési környezethez képest. A százalékos csökkentésnek mindazonáltal jelentősebbnek kell lennie a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók esetében, amelyek kialakításuknál fogva ambiciózusabbak az uniós éghajlatváltozási referenciamutatóknál.

(14)

Nem megengedhető, hogy a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatók hozzájáruljanak a globális normákat, például az ENSZ Globális Megállapodás elveit megsértő vállalatok által kibocsátott pénzügyi eszközökbe történő befektetések előmozdításához. Ezért olyan konkrét kizárási kritériumokat kell meghatározni, amelyek az éghajlattal kapcsolatos vagy más környezeti, társadalmi és irányítási tényezőkön alapulnak. Az (EU) 2016/1011 rendeletben meghatározott ütemtervnek megfelelően, az uniós éghajlatváltozási referenciamutatóknak 2022. december 31-ig meg kell felelniük ezeknek a kizárási kritériumoknak.

(15)

A szennyező energiaforrások használatának csökkentése és a megújuló energiaforrásokra való megfelelő átállás elősegítése érdekében helyénvaló továbbá, hogy azokat a vállalatokat, amelyeknek a bevétele egy meghatározott százaléknál nagyobb arányban kőszénből, kőolajból vagy földgázból származik, kizárják a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókból. Az említett konkrét kizárások megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az IPCC-forgatókönyv szerint 2020 és 2050 között várhatóan miként változik az említett energiaforrások globális primerenergia-ellátásból való részesedése. Az IPCC 1,5 °C-os globális felmelegedésről szóló különjelentésében szereplő 2.6. sz. táblázat szerint 2020 és 2050 között a kőszénfelhasználás várhatóan 57 % és 99 % közötti mértékben, a kőolajfelhasználás 9 % és 93 % közötti mértékben csökken, míg a földgázfelhasználás várhatóan 85 %-kal emelkedik vagy 88 %-kal csökken. A földgázt – különösen a szén helyettesítőjeként – fel lehet használni az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás során, ami magyarázatot nyújt arra, hogy a felhasználás várható alakulását szélesebb sávban állapították meg, bár a felhasználásának várható medián csökkenése 40 %. Ugyanebből az okból ki kell zárni azokat a vállalatokat, amelyek bevételének egy meghatározott százalékánál nagyobb hányada származik villamosenergia-termelési tevékenységből.

(16)

Az uniós éghajlatváltozási referenciamutatókhoz és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókhoz használt módszertannal kapcsolatos átláthatóság biztosítása érdekében helyénvaló szabályokat megállapítani a dekarbonizációs pályához kapcsolódó szükséges közzétételek és a referenciamutatók mindkét kategóriájára vonatkozó adatforrások tekintetében. Ugyanebből az okból helyénvaló közzétételi követelményeket megállapítani azon referenciamutató-kezelők számára, amelyek külső szolgáltatók által, vagy más módon biztosított ÜHG-kibocsátási adatokra vonatkozó becsléseket használnak.

(17)

Annak érdekében, hogy elősegítsük az uniós éghajlatváltozási referenciamutatókra és a Párizsi Megállapodáshoz igazodó uniós referenciamutatókra vonatkozó módszertan harmonizációját, helyénvaló az adatforrások minőségére és pontosságára vonatkozó szabályokat megállapítani,