22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/1

(1)

A Tanács 2008. február 12-én megvizsgálta Luxemburg 2007–2010-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A 2001–2003 között tapasztalt lassulás vége óta Luxemburgra újra erőteljes gazdasági növekedés jellemző. 2004–2007 között átlagosan a reál GDP évente 5,25 %-kal, a hazai foglalkoztatás pedig több mint 3 %-kal növekedett. Ezen körülmények között Luxemburgnak sikerült visszaállítania az államháztartás többletét. A szóban forgó időszakban a növekedés várhatóan erőteljes marad, még akkor is, ha az előrejelzés szerint a következő években némileg lassul. A gazdaság és különösen az államháztartás jelenlegi kedvező helyzete ellenére azonban a népesség elöregedése Luxemburgban különösen súlyos probléma lesz, ezért a hosszú távú fenntarthatóság komoly kihívást jelent.

(3)

A program két különböző forgatókönyvet ad meg a makrogazdaság és a költségvetés alakulásáról: egy „központi” forgatókönyvet és ennek egy „változatát”. A program a központi forgatókönyvet tekinti referencia-forgatókönyvnek, a költségvetési előrejelzések ezen alapulnak. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. Ennek megfelelően a reál GDP növekedése a 2007-es 6 %-ról a 2008–2010-es időszakban átlagosan 4,5 %-ra csökken. A program 2008-as inflációs előrejelzése alacsonynak tűnik, tekintettel a fogyasztói árak növekedésének 2007 végén tapasztalt gyorsulására és az energiaárak legújabb emelkedésére. Az évtized eleje óta a munkaerőköltségek emelkedése Luxemburgban jelentősen meghaladta az uniós átlagot, és a program előrejelzése szerint az érintett időszakban eléggé erőteljes marad, ami fokozatosan gyengítheti az ország versenyképességét.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzése szerint az államháztartási többlet 2007-ben a GDP 1,2 %-a lesz, a stabilitási program 2007-es aktualizálása szerint pedig a GDP 1 %-a, szemben az előző változatában foglalt, a GDP 0,9 %-ának megfelelő hiánycéllal. A céltól való nagy eltérés fő oka az államháztartás adatainak az utóbbi években elvégzett szigorú felülvizsgálata, amelynek eredményeképpen 2005 óta az államháztartási egyenlegek jelentősen felfelé mozdultak. Ezen elmozdulásból adódóan Luxemburg az utóbbi években a költségvetési egyenleg tekintetében állandóan elérte középtávú költségvetési célkitűzését, amely a GDP 0,75 %-át kitevő strukturális hiány (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított hiány). Ez sokkal jobb eredmény a 2006-os változatban leírt tervnél, amely szerint a középtávú költségvetési célkitűzést 2007-től kezdődően kell elérni. Bár 2007-ben az államháztartási egyenleg javulása a fele volt a 2006-os változatban tervezettnek, és a vártnál jobb eredmény szinte teljes mértékben az államháztartási adatok átfogó felülvizsgálatának az eredménye, 2007-ben a költségvetés végrehajtása elérte a 2006-os aktualizálásról szóló, 2007. február 27-i tanácsi véleményben (3) jóváhagyott célkitűzést. A Tanács megállapítja, hogy ez az eredmény összhangban áll az eurocsoport költségvetési politikákról szóló, 2007. áprilisi iránymutatásaival is.

(5)

Ezen felülvizsgált adatok alapján a jelenlegi program már nem irányoz elő az előzőhöz hasonló költségvetési konszolidációt. A középtávú költségvetési stratégia fő célja most, hogy átlagosan a GDP körülbelül 1 %-át jelentő nominális többletet tartson fenn, és a teljes programidőszakban kövesse – kényelmes biztonsági tartalékkal – a középtávú költségvetési célkitűzést. Az előrejelzés szerint az államháztartás többlete a GDP 2007-es 1,0 %-áról 2008-ra 0,8 %-ra csökken a személyijövedelem-adó csökkenésének eredményeként, majd ezután fokozatosan emelkedni kezd. Az elsődleges többlet hasonló pályán mozog. A többlet 2007–2010 közötti növekedését a kiadási hányad GDP-arányosan 0,9 százalékponttal történő csökkentésével tervezik elérni, amely a bevételi hányad 0,7 százalékpontos csökkenését több mint ellensúlyozza. Ezek a számok 2008 kivételével, amikor is tükrözik a költségvetésben tervezett intézkedéseket, inkább a változatlan költségvetési politikának megfelelő előrejelzések, mint a szakpolitikai intézkedések végrehajtását tükröző célok.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek. Megalapozott makrogazdasági forgatókönyvön alapulnak és elérhetőnek tűnnek. Valójában az eredmények a programban tervezettnél némileg jobbak is lehetnek, különösen a bevételi előrejelzések óvatossága és az ország jó költségvetési teljesítménye miatt.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint a programidőszak alatt nagy biztonsági tartalékkal fenntartsa a középtávú költségvetési célkitűzést. A programból következő költségvetési irányvonal összhangban áll a Stabilitási és Növekedési Paktummal a teljes programidőszak alatt. A Tanács megállapítja, hogy megfelel az eurocsoport 2007. áprilisi iránymutatásainak is.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Luxemburg összességében közepes kockázattal szembesül. A népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása az EU-ban a legjelentősebbek közé tartozik, főként a nyugdíjkiadások előre jelzett igen jelentős növekedése miatt. A program előrejelzése szerint a 2007-es – az előző változat kiindulási helyzeténél jobb – költségvetési egyenleg, az alacsony adóssághányad, a társadalombiztosításban felhalmozott jelentős vagyon és a strukturális elsődleges többlet mind hozzájárul a népesség elöregedésével kapcsolatban előre jelzett hosszú távú költségvetési hatás ellensúlyozásához. Ez azonban nem elegendő az elöregedéshez köthető kiadások jelentős növekedésének fedezéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentését a középtávon magas elsődleges többlet elérésével és az elöregedéshez köthető kiadások növekedését megfékező intézkedések végrehajtásával lehet elérni, ahogy azt a hatóságok is felismerték.

(9)

A stabilitási program bizonyos mértékig összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. A stabilitási programban meghatározott intézkedések mindenekelőtt a 2005-ös nemzeti reformprogrammal és annak 2007. októberi végrehajtási jelentésével állnak összhangban, például a K + F kiadások tervezett növelése, valamint a vasúti és közúti infrastruktúra területére vonatkozó új beruházási projektek révén. A stabilitási program költségvetési előrejelzései tükrözik ezeknek a nemzeti reformprogramban szereplő, költségvetést közvetlenül befolyásoló reformoknak a költségvetési hatásait.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia részben összhangban van az integrált iránymutatásokban foglalt országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal és a lisszaboni stratégiával összefüggésben az euroövezet tagállamai számára kiadott, a költségvetési politikákra vonatkozó iránymutatásokkal. Mindenekelőtt még nem kezdeményezték a nyugdíjrendszer reformját, azért, hogy erősítsék a államháztartás fenntarthatóságát.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok (4) tekintetében részben hiányos.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/5

(1)

2008. február 12-én a Tanács megvizsgálta Finnország 2007–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

Finnország makrogazdasági teljesítménye az elmúlt években erőteljes és kiegyensúlyozott volt, a növekedés az utóbbi években jelentősen felülmúlta a várakozásokat. A gazdasági tevékenység jelenlegi ciklikus fellendülését megfelelően használták ki költségvetési többlet elérésére és a népesség elöregedésére való felkészülésre, jelentősen csökkentve az államháztartás fenntarthatóságának kockázatait. A közvetlen demográfiai változások azonban várhatóan visszafogják a gazdasági növekedést már a programidőszak végén és kisebb költségvetési többletet eredményeznek, ami azt jelenti, hogy továbbra is ellenőrizni kell az állami kiadásokat.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál GDP növekedése a programidőszakban mérséklődik, miközben 2008–2009-ben 3 % fölött marad és 2011-re csökken valamivel 2 % fölé. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv megalapozott növekedési feltételezéseken alapul, 2010-re és 2011-re vonatkozóan pedig óvatossá válik. A program inflációs előrejelzése valószerűnek tűnik.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzésével nagyjából összhangban a program jelenlegi változata szerint az államháztartási többlet 2007-ben várhatóan a GDP 4,5 %-a, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 2,8 %-ának megfelelő célkitűzéssel. Ez a 2006-os év vártnál jobb teljesítményéből eredő áthozatnak és az államháztartási bevételeket meglepetésszerűen növelő 2007-es gazdasági növekedésnek köszönhető, miközben a kiadások összességében összhangban voltak a korábbi tervekkel. A 2007. évi költségvetés végrehajtása általánosságban összhangban volt az előző programról szóló tanácsi véleménnyel (3). A Tanács megállapítja továbbá, hogy a 2007. évi költségvetés általánosságban összhangban volt az eurocsoport költségvetési politikákról szóló, 2007. áprilisi iránymutatásaival.

(5)

A program fő célkitűzése az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása tekintettel a népesség elöregedésére. Az előző változathoz hasonlóan Finnország középtávú költségvetési célkitűzése a költségvetési egyenlegre vonatkozóan a GDP 2 %-át jelentő államháztartási többlet strukturális értelemben (azaz ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg, egyszeri és egyéb intézkedések nélkül). Az államháztartási és az elsődleges egyenleg minden évben csökkenő, bár 2007-ben magas szintről indult. A program azt tervezi, hogy a strukturális többlet maradjon a középtávú költségvetési célkitűzés fölött a programidőszakban. A program előző változatával összehasonlítva az új változat előrejelzése szerint a (közös módszertan alapján számított) strukturális többlet 2007-ben 1,5 százalékponttal magasabb lesz, de 2010-re mindkét változat egyforma mértékű strukturális egyenleget vetít előre. A legfrissebb változatban a többlet erősebb csökkenése a kiadási hányad mindössze csekély mértékű csökkenésével magyarázható, miközben a bevételi hányad jelentősebb mértékben esik vissza. Utóbbi a bejelentett adócsökkentések fokozatos bevezetését tükrözi, valamint válaszul a GDP növekedésére a bevételek óvatos előrejelzését. A kiadási hányad kevésbé szembetűnő csökkenése az előző változathoz képest azt tükrözi, hogy emelkedett a kormány számára az új kormányzati ciklus első évére, 2008-ra előrehozott kiadásnövekedéssel meghatározott többéves költségvetési plafon.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek. 2008-ban a költségvetési eredmény a programban előre jelzettnél akár jobban is alakulhat, tekintve az erre az évre vonatkozó szembetűnően óvatos adóbevételi feltételezéseket. Kockázatot jelenthet a gyors béremelkedés az állami szektorban, ami felfelé irányuló nyomást gyakorol a kiadásokra. Másrészt a következő évek óvatos növekedési előrejelzései, konzervatív bevételi feltételezésekkel összekapcsolódva ellensúlyozzák a kockázatokat.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal lehetővé teszi, hogy kellő mértékű tartalékkal a programban tervezettek szerint teljesítsék a középtávú célkitűzést a programidőszak alatt. Ez összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal. 2008-ra azonban költségvetési expanziót terveznek, amelyet a Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzései szerint a strukturális többlet GDP-arányosan 0,5 százalékpontos, a program szerint pedig 1 százalékpontos csökkenése jelez. Miközben a várakozások szerint 2008-ban a gazdasági feltételek a „kedvezőről” semlegessé válnak, nem megalapozatlan, hogy az előző évek kedvező gazdasági feltételei átnyúlnak 2008-ra. Ezért fennáll annak a kockázata, hogy a program által alkalmazott költségvetési irányvonal 2008-ban a ciklus irányába ható politikába kezd. Az esetleges ciklikus ösztönzés azonban korlátozott lehet, és a költségvetési politika már a következő évben nagyjából semleges irányvonalat tételez fel. Fenntartanák a jelentős költségvetési többletet.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Finnország összességében alacsony kockázattal szembesül. Miközben az elöregedő népesség költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatásai meghaladják az EU átlagát, az elfogadott nyugdíjreform segít visszafogni a nyugdíjkiadások előre jelzett növekedését a következő évtizedekben. A programban tervezett költségvetési egyenleg 2007-ben, nagy strukturális többlettel jelentős mértékben hozzájárul a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások ellensúlyozásához és az állami nyugdíjrendszerek által felhalmozott jelentős mértékű eszközök segítenek finanszírozni a nyugdíjkiadások emelkedését. Magas elsődleges többletek fenntartása középtávon hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok visszafogásához.

(9)

A stabilitási program összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. A stabilitási program stratégiájának szerves részét képezik mindenekelőtt a nemzeti reformprogram végrehajtási jelentésében a népesség elöregedésével kapcsolatos kockázatok leküzdésére meghatározott intézkedések. A tervek szerint a kiadások növekedésének visszafogására fenn kell tartani a komoly kötelezettségvállalást azokkal az intézkedésekkel kapcsolatban, amelyek erősítik a közigazgatás termelékenységét. Ugyanakkor a kormány többéves kiadási plafonja, amely a stabilitási program előrejelzéseinek alapját képezi, szoros korlátot jelent a nemzeti reformprogram intézkedéseinek költségei szempontjából.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel az euroövezet tagállamaira vonatkozó integrált iránymutatásokban foglalt, a lisszaboni stratégiával összefüggésben kiadott országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok (4) tekintetében részben hiányos.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/8

(1)

2008. február 12-én a Tanács megvizsgálta Hollandia 2007–2010-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

2006 óta Hollandiában a GDP növekedése újra jelentős mértékben meghaladja potenciálját. A jelenlegi fellendülés általánosságban szabályos ciklikus fellendülésként értékelhető, nem pedig – tévesen – nagyobb potenciális növekedésként, ahogyan a 90-es évek végén jelentkező meglehetősen hosszú konjunktúra idején történt. Ezenkívül sokkal nagyobb mértékben alapul a növekedés hazai és külső forrásain. A jó kiindulási helyzetből adódóan azonban a munkaerőpiac szűkülése hamarosan felfelé ható nyomást gyakorolhat a bérekre és az árakra.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál-GDP növekedése a 2007-es 2,75 %-ról 2,5 %-ra nő 2008-ban és a fennmaradó programidőszak alatt 1,75 %-os lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy a forgatókönyv 2008-ig megalapozott, és az azt követő évek esetében óvatos növekedési feltételezéseken alapul. Tekintve, hogy máris a holland munkaerőpiac túlfűtöttségére utaló jelek mutatkoznak, ami várhatóan felfelé ható nyomást eredményez a bérek tekintetében, a program inflációs előrejelzése (2009-től 2 %) alacsonynak tűnik.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzése és a program szerint az államháztartási hiány 2007-ben a GDP 0,4 %-a lesz (bár az utóbbi megemlíti, hogy a legújabb hivatalos előrejelzés a GDP 0,2 %-a, a legújabb információk szerint pedig az eredmény még jobb is lehet). A stabilitási program előző változata a GDP 0,2 %-át kitevő többletet tűzött ki célul. A romlást eredményező fő tényezők a következők: a kiadások túllépése (különösen az egészségügy területén) és az alacsonyabb gázértékesítési bevételek, miközben az adóbevételek az előirányzottnál jobban alakultak. Bár 2007-ben a költségvetési politika továbbra is figyelembe vette a középtávú költségvetési célkitűzést, nem volt összhangban a stabilitási program előző változatáról szóló, 2007. február 27-i tanácsi vélemény (3) ajánlásával, amely felkérte Hollandiát, hogy 2007-ben (és a későbbiekben) tartson fenn erős strukturális egyenleget, elkerülve ezzel a kedvező időszakokban a ciklikus költségvetési politikák alkalmazását. A Tanács megállapítja, hogy a költségvetési politika 2007 tekintetében az eurocsoport költségvetési politikákról szóló, 2007. áprilisi iránymutatásaival sem volt összhangban, mivel nem kerülték a kiadások túllépését, és a nem várt bevételeket csak részben fordították az államháztartási hiány és az adósság csökkentésére.

(5)

A program költségvetési stratégiájának fő célja a tervezett kormányzati időszak végén, 2011-ben a GDP 1 %-át jelentő, ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított strukturális többlet elérése. Így a programidőszakban Hollandia a tervek szerint teljes mértékben figyelembe veszi a költségvetési egyenleg középtávú költségvetési célkitűzését, ami a GDP 0,5–1 %-át kitevő strukturális hiány. A 2007-es jelentős romlás után a program a kis mértékű, összességében stabil államháztartási többlethez való visszatérést irányozza elő. Az elsődleges egyenleg hasonló pályán mozog, 2008–2010-ben a GDP 2,75 %-ában stabilizálódik. A stabilitási program előző változata 2009 helyett inkább 2008-ra feltételezte a növekedés visszaesését és 2008-ig nagyjából kiegyensúlyozott államháztartást tervezett, 2009-re pedig a GDP majdnem 1 %-át kitevő többletet. A jelenlegi változatban az államháztartás kiigazítását a programidőszakban teljes mértékben a bevételre alapozzák és előrehozzák 2008-ra. Ezt főképp a gázértékesítési bevételek, a társadalombiztosítási járulékok diszkrecionális növekedése és a gazdasági növekedés kedvező kilátásai eredményezik. A tervek szerint az állami kiadások szabályozása reál értelemben vett kiadási plafon megállapításával történik, amelyet a 2008-as költségvetés tervezetében az egész kormányzati időszakra meghatároztak.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2008-ig nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, míg 2009-től kezdődően az eredmény az előre jelzettnél jobban alakulhat, mivel a gazdasági növekedés a programban előirányzottnál nagyobb lehet. Másrészről ugyanakkor még mindig nem került sor a tervezett intézkedésekkel kapcsolatos részletek teljes körű meghatározására. Ha a gazdasági növekedés a programban előirányzottnál kedvezőbben alakul, ezt 2009-től kezdve a jobb költségvetési eredménynek tükröznie kell, hogy ne alakuljon ki ciklikus költségvetési irányvonal.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint a programidőszak alatt tekintélyes biztonsági tartalékkal fenntartsák a középtávú célkitűzést. A programban szereplő költségvetési irányvonal az időszak során összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A Tanács megállapítja továbbá, hogy a 2008. évi költségvetés összhangban áll az eurocsoport által 2007. áprilisában a költségvetési politikákra vonatkozóan elfogadott iránymutatásokkal.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Hollandia összességében közepes kockázattal szembesül. A népesség elöregedése hosszú távon az EU-átlagnál jelentősebb mértékben befolyásolja a költségvetést, főként a GDP-arányos nyugdíjkiadások következő évtizedekre előre jelzett viszonylag magas növekedése miatt. A GDP-arányos adóbevételek előre jelzett jövőbeni növekedése, amely főként a magánnyugdíjak halasztott adóztatásának köszönhető, hosszú távon részben mégis ellentételezné az állami kiadások növekedését. A program előrejelzése szerint 2007-ben a költségvetési egyenleg, amely az előző változat kiindulási helyzeténél rosszabb, hozzájárul a népesség elöregedésének előre jelzett hosszú távú költségvetési hatásának ellensúlyozásához, de nem elegendő a nyugdíjakkal kapcsolatos lényegesen megnövekedett kiadások fedezéséhez, különösen azért, mert 2006-hoz képest a 2007-es elsődleges strukturális egyenleg romlott. A magas elsődleges többlet középtávú biztosítása – ahogyan ez a programban már szerepel – és/vagy a nyugdíjkiadások előre jelzett növekedését megfékező reformintézkedések végrehajtása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez.

(9)

Úgy tűnik, a stabilitási program összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. Mindenekelőtt azért, mert bár a program minőségileg nem értékeli a nemzeti reformprogram általános hatását, mindkét dokumentum megvitatja a kormánynak a jelenlegi kormányzati időszak költségvetési politikáján átívelő hatpilléres stratégiájába ágyazott fontos intézkedéscsoportokat. A közvetlen költségvetési hatást jelentő intézkedésekre összpontosítva mindkét dokumentum megemlíti az általános adókedvezmények átvihetőségének 2009-ben kezdődő és 15 éven át tartó fokozatos megszüntetését. A stabilitási program ezenkívül utal a munkavállalók és munkáltatók által fizetendő munkanélküli járulék tervezett csökkentésére 2009-ben, amelyet ugyanebben az évben a hozzáadottérték-adó mértékének növelésével finanszíroznak.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia általánosságban megfelel az euroövezet tagállamaira vonatkozó integrált iránymutatásokban foglalt, a lisszaboni stratégiával összefüggésben kiadott országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program tartalmaz minden előírt adatot, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/12

(1)

2008. február 12-én a Tanács megvizsgálta Németország 2007–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

Az évtized első feléhez képest 2006-ban és 2007-ben Németország gazdasági növekedése lényegesen erőteljesebb volt. A bérkorlátozás fenntartásával és a strukturális reformokkal sikerült visszaállítani a versenyképességet és ösztönözni a foglalkoztatás növelését. A munkaerőpiac szembetűnő javulása erősíti azt az előrejelzést, hogy a hazai kereslet stabilan növekedni fog és segít ellensúlyozni a nettó külső kereslet várhatóan gyengébb növekedését.

Figyelemre méltó a költségvetési konszolidáció sebessége. Az államháztartás egyenlege a GDP 3,5 %-át kitevő 2005-ös hiány után 2007-ben csekély mértékű többletté alakult. Ehhez hasonlóan 2005 és 2007 között a strukturális deficit a GDP 2,5 százalékpontjával csökkent. A konszolidáció során kulcsfontosságú volt az állami kiadások ellenőrzése, amelynek mértéke a GDP 2005-ös mintegy 47 %-áról 2007-re 44 % alá csökkent. Ez a 2005 óta elfogadott konszolidációs intézkedéseknek, valamint annak a ténynek tulajdonítható, hogy a váratlanul magas adóbevételeket nem költötték el, hanem a hiány csökkentésére fordították.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál-GDP növekedése a 2007-es 2,4 %-ról 2008-ban 2 %-ra esik vissza, és a fennmaradó programidőszak alatt átlagosan 1,5 % lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (2) úgy tűnik, hogy ez a növekedési forgatókönyv 2008-ig megalapozott, utána pedig óvatos. 2009–2011-ben a GDP növekedése potenciálja alatt marad, de az előrejelzések szerint a foglalkoztatás tovább növekszik. A bérek emelkedése várhatóan mérsékelt marad és így nem vezet inflációs nyomáshoz. Az árak versenyképességének az elmúlt egy évtizedben megfigyelt javulása azonban véget ér.

(4)

Az aktualizált program előrejelzése szerint 2007-ben a költségvetés egyensúlyban lesz, nagyjából összhangban a Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzésével, amely szerint az államháztartási többlet 2007-ben várhatóan a GDP 0,1 %-a, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 1,5 %-ának megfelelő hiánycélkitűzéssel. A költségvetés javulása szembetűnően meghaladta a célkitűzést, ami az előrejelzésnél alacsonyabb 2006-os hiány, az erősebb ciklikus hatás és a szigorúbb költségvetési irányvonal eredményeként kialakuló kiindulási helyzetnek köszönhető. A költségvetés 2007-es végrehajtása összhangban volt a stabilitási program előző változatáról szóló, 2007. február 27-i tanácsi véleményben a politikákra vonatkozó iránymutatással (3). A Tanács megállapítja, hogy mivel a váratlan adóbevételeket teljes mértékben a hiány csökkentésére fordították, a költségvetés végrehajtása szintén összhangban volt az eurocsoportnak a költségvetési politikákra vonatkozó 2007. áprilisi iránymutatásával.

(5)

A középtávú költségvetési stratégia fő célja az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása. Ennek elérése érdekében a program a költségvetési konszolidáció folytatását, és eközben a növekedési és foglalkoztatási feltételek javítását javasolja. 2007-ben nagyjából elérték a középtávú költségvetési célkitűzést, ami kiegyensúlyozott strukturális egyenleget jelent (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított egyenleg). A program előrejelzése szerint a strukturális egyenleg 2008-ban némileg gyengül, majd ezt követően javul, és 2010-ben újra eléri a középtávú költségvetési célkitűzést, 2011-re pedig a közös módszertan szerint számított strukturális többletet. Az előző változat nem irányozta elő a középtávú költségvetési célkitűzés elérését a programidőszakon belül. Ezenkívül a gazdasági körülmények a feltételezések szerint hozzájárulnak ahhoz, hogy az államháztartás egyenlege kismértékű többletet érjen el. Az elsődleges egyenleg javulása ugyanezt a mintát követi, a többlet 2011-re eléri a GDP 3,5 %-át. Az előirányzott konszolidáció teljes mértékben a kiadásokon alapul. Ez bőven ellensúlyozná a bevétel visszaesését, ami főként a társasági adó reformjának és a munkanélküliségi járulék csökkentésének eredménye lesz 2008-ban. 2011-re a kiadási arány 2,5 százalékponttal csökkenve a GDP 41,5 %-ára esik, amit főként a szociális kiadások lefaragásával kívánnak elérni. A bruttó államadósság a becslések szerint 2007-ben eléri a GDP 65 %-át, azaz még mindig a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték felett marad, és az előrejelzés szerint a programidőszak során 7,5 százalékponttal tovább csökken.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok kiegyensúlyozottak. A makrogazdasági kilátások 2008-ban megalapozottak, utána pedig óvatosak. Az elmúlt két évben a tényleges költségvetési helyzet is a vártnál jobban alakult. A program feltételezése szerint a programidőszakban folytatódik a munkaerőpiac reformját követő strukturális javulás. Mivel további reformokat nem terveznek, az előirányzott költségvetési eredmény további kötelezettségvállalást igényel a kiadások szoros ellenőrzésének fenntartása tekintetében. Hasonlóan az adóssághányad előre jelzett alakulásával kapcsolatos kockázatok is kiegyensúlyozottnak tűnnek.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal elégségesnek tűnik ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2010-re visszatérjenek a középtávú költségvetési célkitűzéshez. A programidőszak alatt elegendő biztonsági tartalékot tartanak fenn normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A költségvetési szigornak a GDP mintegy 0,5 %-ával történő tervezett enyhülése azonban – csak 2008-ban – eltérést is eredményez a középtávú költségvetési célkitűzéstől. Ennélfogva lehetséges, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal nem lesz teljesen összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A Tanács megállapítja, hogy a 2008-as költségvetési tervek továbbra is összhangban vannak az eurocsoport költségvetési politikákról szóló, 2007. áprilisi iránymutatásaival. Végezetül az adósságra vonatkozó előrejelzések kockázatait figyelembe véve úgy tűnik, hogy az adóssághányad a programidőszak alatt kellő mértékben csökken a referenciaérték felé.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Németország összességében közepes kockázattal szembesül. Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Németországban közel van az EU-átlaghoz, a már elfogadott nyugdíjreformnak köszönhetően a nyugdíjkiadások valamelyest kisebb mértékben nőttek, mint sok más országban. A legújabb, 2007-es nyugdíjreform 2012-től fokozatosan növeli a kötelező nyugdíjkorhatárt 67 évre, ami tovább csökkenti az elöregedéssel kapcsolatos kiadások várt növekedését. A program előrejelzése szerint 2007-ben az előző változat kiindulási helyzeténél jobb költségvetési egyenleg hozzájárul a népesség elöregedése által okozott, előre jelzett hosszú távú költségvetési hatás ellensúlyozásához. Ez azonban nem elegendő a jövőbeli kiadási nyomás teljes mértékű fedezéséhez. Az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentését középtávon magas elsődleges többlet fenntartásával és az adóssághányadnak a Szerződésben megállapított referenciaérték alá történő csökkentésével lehet elérni.

(9)

Miközben a stabilitási program nem pontosítja a nemzeti reformprogram 2007. őszi végrehajtási jelentésének közvetlen költségvetési hatását, a két dokumentumban ismertetett költségvetési stratégia összhangban van. A stabilitási program megemlíti a nemzeti reformprogram végrehajtási jelentésében indítványozott, közvetlen költségvetési hatást jelentő legfontosabb intézkedéseket, például a társasági adó reformját, a kötelező nyugdíjkorhatár emelését, a társadalombiztosítási járulékok csökkentését, a gyermekellátással kapcsolatos intézkedéseket, a kormányzat szintjei közötti költségvetési kapcsolat felülvizsgálatával a szövetségi rendszer reformjának második szakaszát a költségvetési fegyelem biztosításához.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel az integrált iránymutatásokban foglalt, a lisszaboni stratégiával összefüggésben kiadott országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak és az euroövezet tagállamainak szóló iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (4).

i.

a kiadások szoros ellenőrzésének fenntartásával, a program célkitűzéseivel összhangban őrizze meg a 2007-ben elért jó eredményeket, és a nem várt bevételeket fordítsa az adósság csökkentésére;

ii.

a növekedést és foglalkoztatást ösztönző, megkezdett gazdasági reformok végrehajtásának folytatásával és a költségvetési intézmények erősítése révén, különösen a szövetségi költségvetési kapcsolatok további felülvizsgálatával elért költségvetési konszolidáció támogatásával, javítsa az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/16

(1)

A Tanács 2008. február 12-én megvizsgálta Svédország 2007–2010-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

A svéd gazdaság az elmúlt években jó teljesítményt ért el. 2007-ben a gazdaság konszolidált szakaszba ért, amelyet az élénk befektetések és a növekvő magánfogyasztás által ösztönzött, szilárd hazai kereslet tükröz. Ezért a stabil és jelentős mértékű költségvetési többletet felmutató svéd államháztartás is erős.

Az egészséges államháztartást alátámasztja a stabilitásorientált makrogazdasági keret, az egészséges gazdasági növekedés és a nemzeti szabályokon alapuló költségvetési keret. Miközben az előrejelzések szerint a gazdasági tevékenység a következő években fokozatosan lassul, várhatóan továbbra is megmarad a szilárd gazdasági alap és a kedvező költségvetési helyzet. Ennek fényében fontos, hogy az erős államháztartás által biztosított mozgásteret ne az állami fogyasztás kiadásainak állandó növelésére használják fel. Különösen, ha a helyi önkormányzatok a kedvező időszakban növelnék kiadásaikat, ez a jövőben tartósan magasabb állami kiadásokat eredményezne, ami idővel hátrányosan befolyásolná a GDP-arányos kiadások mérsékelt csökkentésére irányuló terveket és a kormány adócsökkentési stratégiáját, amelynek célja a munkára való ösztönzés erősítése.

(3)

A program a makrogazdaság és a költségvetés alakulása tekintetében három különböző forgatókönyvet tartalmaz: az első egy „alap-forgatókönyv”, a második a „gyenge növekedés”, a harmadik pedig a „jelentős növekedés” forgatókönyve. Az „alap”-forgatókönyvet referenciának lehet tekinteni a költségvetési előrejelzések értékeléséhez, bár a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján (2) úgy tűnik, hogy az némileg optimista növekedési feltételezéseken alapul. E forgatókönyv szerint a reál-GDP növekedése a programidőszak további részében várhatóan a 2007. évi 3,2 %-ról átlagosan 2,6 %-ra csökken. A program inflációs előrejelzése, amely szerint az infláció a Riksbank 2 %-os célkitűzése fölé emelkedik, szintén valószerűnek tűnik. Az előző évekhez képest kisebb termelékenységnövekedéssel kombinált magasabb bérnövekedés az előrejelzések szerint növeli a fajlagos munkaerőköltséget, ami növelheti az inflációs nyomást.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzése szerint az államháztartási többlet 2007-ben a GDP 3,0 %-a lesz, szemben a konvergenciaprogram előző változatában foglalt, a GDP 1,2 %-ának megfelelő célkitűzéssel. A vártnál jobb egyenleg elsősorban (az előző programban becsültnél jobb 2006-os eredményt tükröző) jó kiindulási helyzetnek és a 2007-es előrejelzésnél erősebb munkaerőpiacnak az eredménye, amely tényezőknek a vártnál kedvezőbb hatása volt a bevételekre és kisebb mértékben a kiadásokra is.

A konvergenciaprogram előző változatáról szóló, 2007. február 27-i tanácsi vélemény (3) hallgatólagos szakpolitikai javaslataival összhangban, a becslések szerint 2007-ben jelentősen javult a strukturális egyenleg, jelezve, hogy a 2007-es költségvetési irányvonal nem ciklikus.

(5)

A program középtávú költségvetési stratégiájának fő célja az üzleti ciklus során a GDP átlagosan 1 %-át kitevő nominális költségvetési többlet elérése, amelyet a kormány esetében többéves kiadási korlátok, az önkormányzatok esetében pedig kiegyensúlyozott költségvetési követelmények támogatnak. Ez a célkitűzés megfelel Svédország középtávú költségvetési célkitűzésének, amely a GDP 1 %-át kitevő strukturális többletet határoz meg a költségvetési egyenleg tekintetében (tehát a ciklikusan kiigazított, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül számított többlet), amelyet a tervek szerint a programidőszak során kellő mértékű tartalékkal vesznek figyelembe. A középtávú költségvetési célkitűzést az előző változatban 2 %-ról lecsökkentették, válaszul a kormányzati szektoron kívüli, második pillért képező nyugdíjrendszerek 2007 áprilisától történő bejelentéséről szóló, 2004. márciusi Eurostat-határozat végrehajtására (4). Ez a módosítás pusztán technikai jellegű és az új cél megerősíti a változatlan szintű költségvetési terveket. A becslések szerint az államháztartási többlet 2008-ban némileg csökken 2007-hez képest, a GDP 3 %-áról 2,8 %-ra. Ezután az előrejelzések szerint az egyenleg fokozatosan növekszik, és 2010-ben eléri a 3,6 %-ot. A 2008-as gyengülés a kis és közepes jövedelemmel rendelkezők számára nyújtott nagyobb munkavállalói adókedvezmények miatti jelentős adócsökkentést tükrözi, amelyet csak részben finanszíroznak egyéb bevételnövelő és kiadáscsökkentő intézkedések. A programidőszak további részét illetően az előrejelzések változatlan politikán alapulnak, amely szerint mind a bevételi mind a kiadási hányad fokozatosan csökken. Tekintve a vártnál jobb 2006-os és 2007-es eredményeket, ezek a többlet-előrejelzések az összességében hasonló makrogazdasági háttér mellett jóval magasabbak, mint az előző változatban. Az elsődleges és a strukturális egyenleg nagyjából hasonlóan alakul, mint az államháztartási egyenleg.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzésekkel kapcsolatos kockázatok összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek. Miközben a program szerint a programidőszakban a GDP növekedése az előrejelzések szerint fokozatosan csökken (5), az államháztartás szempontjából a növekedés összetétele mindenekelőtt a magánfogyasztás szilárd növekedéséből adódóan még mindig kedvező. A költségvetési előrejelzéseket részben támogatják továbbá a fent említett kiadási korlátoknak köszönhető jó eredmények, miközben az adóbevételre vonatkozó előrejelzések megalapozottnak tűnnek.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal lehetővé teszi, hogy a programidőszak alatt a terveknek megfelelően jelentős biztonsági tartalékkal teljesítsék a középtávú célkitűzést. A 2008-ban némileg gyengébb költségvetési egyenleget további strukturális reformok kísérik, amelyek célja, hogy az adóterhek csökkentése révén ösztönözzék a munkaerőpiacon való részvételt, ami így növeli a gazdaság növekedési potenciálját. Az alacsonyabb növekedést előrejelző legfrissebb adatok alapján 2008-ban a prociklikus költségvetési politikai irányvonal kockázata igen korlátozott. Ezenfelül 2008-ban a költségvetési helyzet romlása átmeneti lesz, mivel várhatóan nem gyűrűzik át a következő évekre.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Svédország összességében alacsony kockázattal szembesül. A svéd népesség elöregedésének a költségvetésre gyakorolt hosszú távú hatása alacsonyabb az EU átlagánál; a GDP-arányos nyugdíjkiadások az 1998-ban elfogadott nyugdíjreform tekintélyes kiadáscsökkentő hatása miatt várhatóan hosszú távon viszonylag stabilak maradnak. A program becslése szerint 2007-ben a tekintélyes elsődleges többletet tartalmazó költségvetési egyenleg hozzájárul a bruttó adósság csökkenéséhez. A terveknek megfelelően egy folyamatos többlettel rendelkező rendezett államháztartás fenntartása hozzájárulna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez.

(9)

A konvergenciaprogram teljes mértékben összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. Mindenekelőtt mindkettő tartalmaz költségvetési intézkedéseket, amelyek célja a munkavállalás erősebb ösztönzése és a mukaerő-kínálat növelése. A közvetlen költségvetési hatást jelentő intézkedésekre összpontosítva 2008-ban a jövedelemadók további csökkentését tervezik, és szükség van mind a munkanélküli segélyek, mind a betegbiztosítási rendszer reformjára, azért, hogy jobban bevonhassák azokat az embereket, akik jelenleg kívül rekednek a munkaerőpiacon. Az aktualizált konvergenciaprogram a középtávú költségvetési stratégia szempontjából minőségileg is bemutatja a nemzeti reformprogram átfogó hatását, különös tekintettel a munkaerő-kínálat növelésének általánosságban az államháztartás egyenlegére és a gazdaság növekedési potenciáljára gyakorolt hatására.

(10)

A stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illetően a program minden előírt adatot megad, és a nem kötelező adatok legtöbbjét is tartalmazza (6).

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/20

(1)

2008. február 12-én a Tanács megvizsgálta Magyarország 2007–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

Az utóbbi néhány évben Magyarország a szomszédos országokkal összehasonlítva lemaradt a felzárkózási folyamatban. Ez a költségvetés növekvő lazulásával kapcsolódott össze, ami hozzájárult a jelentős belső és külső egyensúlyhiányhoz és a viszonylag szigorú monetáris politikához. 2006 közepe óta a kormány átfogó intézkedéseket tett az államháztartás konszolidálására.

Ezek eredményeként a költségvetés hiánya csökkenni kezdett, a GDP 9 %-át kitevő 2006-os csúcshoz képest 2007-ben a GDP mintegy 6 %-a volt (de a legfrissebb becslések szerint akár ennél kevesebb is lehet), és megkezdődött a külső egyensúly javulása. Ugyanakkor azonban a közvetett adóemelések és a szabályozott árak növekedése átmenetileg növelte az inflációt, amely 2008-tól újra csökkenhet. A jobb költségvetési irányítással és a strukturális reformok megerősítésével alátámasztott költségvetési konszolidáció képezi az erőteljes és kiegyensúlyozott növekedéshez való visszatérés alapját. Mindez hozzájárulhat a monetáris politika nagyobb mozgásterének biztosításához és a kockázati prémiumok csökkenéséhez.

(3)

A makrogazdaság alapforgatókönyvének előrejelzése szerint a reál GDP növekedése 2007-ben és 2008-ban a hosszú távú átlag alá csökken, majd 2009-től visszatér 4 %-ra vagy annál is magasabb lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) alapján a 2007-re és 2008-ra vonatkozó növekedési feltételezések megalapozottnak, az azt követő időszakra vonatkozóak inkább kedvezőnek tűnnek. A program előrejelzése szerint különösen 2009-től meglehetősen gyors növekedés kezdődik és ennek következtében a nettó kivitel csak mérsékelten csökkenő hozzájárulásával párhuzamosan kedvezőbben alakul a hazai kereslet. A 2008 utánra jelzett erőteljes növekedés a munkatermelékenység növekedésének kissé optimista feltételezésétől, valamint a magánfogyasztás és a befektetések előre jelzett fellendülésétől függ. A külső egyenleg várható javulása megalapozott, feltéve, hogy a terveknek megfelelően folytatódik a költségvetés konszolidációja. Bár összességében véve megalapozott az infláció tervezett csökkenése a 2007-es 7,9 %-ról körülbelül 3 %-ra az időszak végéig, a tervezettnél magasabb bérek és a nyersanyagárakból eredő tartós nyomás kockázatot jelenthet a program inflációs pályája szempontjából, és ez tovább késleltetheti a nominális konvergenciát. Ebben az összefüggésben a strukturális reformok végrehajtásának folytatása fontos szerepet játszik.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2007-ben a GDP 6,4 %-a, szemben a konvergenciaprogram előző változatában foglalt, a GDP 6,8 %-ának megfelelő céllal. A program 2007-re még alacsonyabb, a GDP 6,2 %-át kitevő hiányt irányoz elő, amelyet a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos legfrissebb információk fényében valószínűleg túl is teljesítenek. Január közepén a kormány új előrejelzése a hiányra vonatkozóan még alacsonyabb volt, a GDP 5,7 %-a. A 2007-es hiánycélkitűzés túlteljesítése főként a 2006-os kedvező kiindulási helyzet, valamint az adóemelésekből és több, az adókikerülés megakadályozását célzó intézkedés végrehajtásából eredő, a vártnál magasabb bevétel eredménye. A hiány csökkenése még magasabb lett volna, ha a további mozgástér egy részét nem a kiadások tervezettnél nagyobb mértékű emelésére fordították volna. Általánosságban elmondható, hogy 2007-ben a költségvetés végrehajtása nagyjából összhangban volt a konvergenciaprogram előző változatára vonatkozó, 2007. február 27-i tanácsi véleménynek a 2007-es költségvetés szigorú végrehajtására vonatkozó felkérésével (3).

(5)

Az aktualizált program fő célja az előző változattal összhangban, nagyjából hasonló makrogazdasági forgatókönyv alapján a túlzott hiány 2009-ig történő megszüntetése (a GDP 6,2 %-át jelentő 2007-es hiánynak 2009-ig a GDP 3,2 %-ára történő csökkentése (4)), és 2011-ben a hiány további visszaszorítása a GDP 2,2 %-ára. Mivel az előrejelzés szerint a kamatkiadások 2008 után fokozatosan csökkennek, az elsődleges egyenleg javulása némileg mérsékeltebb lesz, a GDP 2,2 %-át kitevő 2007-es hiány 2011-ben a GDP 1,1 %-át jelentő többletté alakul. Az aktualizált változat a költségvetési egyenleg tekintetében megerősíti a középtávú költségvetési célkitűzést, amely a GDP 0,5 %-át kitevő hiányt határoz meg strukturális értelemben (tehát a ciklikus hatásoktól megtisztítva, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül), amelyet a programidőszak során várhatóan nem érnek el.

A tervek szerint a költségvetési konszolidációt a kiadások GDP-hez viszonyított arányának csökkentésével valósítják meg, amely a 2007-es 1,5 százalékpontos csökkenést követően a programidőszak során mintegy 6 százalékpontos csökkenést jelent; ez 2008-tól bőven ellensúlyozná a bevételek GDP-hez viszonyított arányának körülbelül 2 százalékpontos csökkenését (főként az adóterhek csökkenése miatt, ami arra vezethető vissza, hogy a GDP-növekedés összetételében az adó kisebb mértékben van jelen). A kiadások befagyasztásának 2009-es feloldása után a kiadási hányad csökkentése a közigazgatás, az oktatás, az egészségügy és a nyugdíjrendszer strukturális reformjának fokozatos elindítása, valamint az ártámogatások további visszafogása révén lesz elérhető. A bruttó államadósság a becslések szerint 2007-ben a GDP körülbelül 65 %-a, azaz a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték felett van, és az előrejelzések szerint a programidőszakban 3,6 százalékponttal csökken.

(6)

A programban szereplő költségvetési előrejelzések kockázatai 2008-ban a programban előirányzottnál jobb 2007-es eredmények következtében nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek, és a költségvetési tartalékok ellensúlyozni tudják az esetleges eltéréseket a kiadási oldalon. 2009-től a költségvetési eredmény az előre jelzettnél rosszabbul is alakulhat. A hiánycsökkentési pálya makrogazdasági kilátásokból eredő kockázatai 2008-ra vonatkozóan semlegesek Fennáll annak a veszélye, hogy a GDP-növekedés 2009-től az előre jelzettnél alacsonyabb lesz, ami magasabb hiányhoz vezethet. A kiadásokkal kapcsolatos intézkedések végrehajtásával összefüggésben némi enyhülés figyelhető meg, mivel 2007 közepe óta a kiadások felzárkóztak a vártnál magasabb bevételekhez, és 2008-ban az állami szektorban figyelmen kívül hagyják a bérköltségek (2009-ig tartó) nominális befagyasztását (mivel a közszférában – részben a vártnál magasabb inflációra hivatkozva – emelték a béreket). A kiadási oldalon további kockázatok merülhetnek fel, ha az erősen eladósodott nemzeti vasúttársaság tervezett reorganizációja nem vezet az ezzel összefüggő állami kiadások csökkenéséhez (5). A közigazgatás, az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az ártámogatások és az oktatási rendszer strukturális reformjára vonatkozó további tervek és követő intézkedések lényeges szerepet játszanak a kiadások visszafogásában. Ehhez azonban azokat teljes mértékben meg kell határozni és el kell fogadni.

A költségvetési irányítás javítására a Parlamentnek 2007. novemberében benyújtott fontos reformjavaslat segíthet erősíteni a költségvetési stratégia hitelességét és csökkenteni a költségvetési kockázatokat; azonban minősített többséggel történő elfogadást igényel, és meg kell vizsgálni a költségvetési hiánycélok túllépésének jelenleg jellemző tendenciája visszafordításával kapcsolatos hatékonyságát. Bár a jelenlegi költségvetési teljesítmény a tervezettnél jobb, 2009-től fennáll a költségvetés tervekhez képest való lazulásának veszélye, ahogy a korábbi tapasztalatok is bizonyították. A költségvetési célokra vonatkozó kockázatok ugyanúgy érvényesek az adóssághányadra; ezért 2009-től ez is a programban előirányzottnál kedvezőtlenebbül alakulhat.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal nagyjából alkalmasnak tűnik arra, hogy 2009-ig a Tanács ajánlásának megfelelően tartósan megszüntessék a túlzott hiányt, feltéve hogy teljes körűen és eredményesen végrehajtják a programban bejelentett költségvetési intézkedéseket és a strukturális reform lépéseit. Még ha a költségvetési tervek 2009-től tartalmaznak is beépített tartalékokat a kiadási oldalon, a 2009-re tervezett, a GDP 3,2 %-ának megfelelő hiánycél nem biztosít megfelelő tartalékot a költségvetés előre nem látható kedvezőtlen alakulásával szemben. A programidőszak alatt várhatóan nem biztosítanak elegendő biztonsági tartalékot arra az esetre, ha normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöböt túllépik. A túlzott hiány megszüntetését követő években a programban szereplő, a program középtávú célkitűzése irányába mutató kiigazítás üteme nem megfelelő, és azt nem támasztják alá kielégítő módon konkrét intézkedések. Végül, az adósságra vonatkozó fenti előrejelzések kockázatait figyelembe véve lehetséges, hogy az adóssághányad a programidőszak folyamán nem csökken kellő mértékben a referenciaérték irányába.

(8)

Annak ellenére, hogy a 2006-ban és 2007-ben bevezetett legújabb reformok segítettek az elöregedéssel kapcsolatos kiadások növekedésének visszafogásában, az államháztartás fenntarthatósága tekintetében Magyarország magas kockázattal szembesül. A népesség elöregedésének a bruttó állami kiadásokra gyakorolt hosszú távú költségvetési hatása továbbra is magasabb az EU átlagánál. A nyugdíjak 2013-tól kezdődően bevezetni tervezett közvetlen adóztatásától várt költségvetési megtakarítások teljes gyakorlati megvalósulása az adóztatás végrehajtásának módjától függ.

Fontos továbbá megemlíteni, hogy a programban tervezett 2007-es költségvetési egyenleg – noha 2006-hoz képest jelentős mértékben javult – a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is még mindig kockázatot jelent az államháztartás fenntarthatóságára nézve. Ehhez társul, hogy a bruttó adósság jelenlegi szintje meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. A programban tervezett további államháztartási konszolidáció ezért hozzájárulhatna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez.

(9)

A konvergenciaprogram bizonyos mértékig összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. A közvetlen költségvetési hatással járó intézkedésekre összpontosítva mindkét program tartalmazza a már elfogadott és tervezett lépéseket a közigazgatás teljes intézményi rendszerének karcsúsítására, beleértve a közigazgatás kapacitásának és az egészségügyi rendszernek a racionalizálását, valamint a korengedményes nyugdíjazás visszaszorítását célzó különböző intézkedéseket. Az új változat tájékoztatást ad a strukturális reformtervek közvetlen költségvetési hatásairól, és a végrehajtási jelentésben ismertetett legújabb elfogadott intézkedésekről. A konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseiben azonban nem számszerűsítették az összes előirányzott intézkedést, továbbá beépítésük nem átfogó, rendszertelen.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel az integrált iránymutatásokban foglalt, a lisszaboni stratégiával összefüggésben kiadott országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (6).

i.

következetesen hajtsa végre a 2008-as költségvetést, és hozzon megfelelő intézkedéseket a túlzott hiány 2009-ig történő, tervek szerinti megszüntetésére, szükség esetén további intézkedések révén; és a vártnál nagyobb bevételt fordítsa a hiány további csökkentésére, még a 2009-ben jelentkező kockázatok alapján nem elegendő mértékű tartalékra való tekintettel is, ezzel hozzájárulva az adósságcsökkentés ütemének felgyorsításához a GDP 60 %-át jelentő küszöbérték elérése irányába;

ii.

a költségvetési szabályok és intézmények erősítésének folytatásával, és a közigazgatás és az egészségügy bejelentett karcsúsításának, valamint az oktatási rendszer tervezett reformjának elfogadásával és gyors végrehajtásával biztosítsa a kiadások tartós mérséklését;

iii.

az adósságszintre és az elöregedéssel kapcsolatos kiadások emelkedésére tekintettel a középtávú célkitűzés megvalósítása felé tett gyors előrehaladás, valamint a bejelentetteknek megfelelően a 2006–2007-ben már megtett lépéseket követő további nyugdíjreform-intézkedések révén javítson az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságán.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/25

(1)

2008. február 12-én a Tanács megvizsgálta az Egyesült Királyságnak a 2007/2008-as költségvetési év és a 2012/2013-as költségvetési év közötti időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját (2).

(2)

Az Egyesült Királyság gazdasági növekedése az elmúlt tíz évben erőteljes és szembetűnően stabil volt, és 2007-ben meghaladta potenciálját, bár egyensúlytalanságok jelentkeztek, ideértve a csekély háztartási megtakarításokat és a növekvő külső hiányt. A jelenlegi, 2007/2008-as költségvetési évben a kedvező növekedési feltételek azonban az államháztartási hiány növekedésével kapcsolódtak össze. Miután az államháztartás hiánya 2006/2007-ben a GDP 2,6 %-a volt, a programban előirányzottak szerint 2007/2008-ban eléri a GDP körülbelül 3 %-át, a referenciaértékhez adott biztonsági tartalék nélkül.

Ezenkívül 2007 második felében a pénzügyi piacok zavara és az ingatlanpiac gyengülése miatt fennáll a gazdasági kilátások további romlásának veszélye. Ez rövid távon a gazdaság lassulásának irányába mutat. A jövőre nézve ez visszafoghatja a bevételnövekedést, a kiadások erősebb korlátozását téve szükségessé, amennyiben az Egyesült Királyság a költségvetési egyenleg javulását szeretné elérni. A közelmúltbeli viszonylag gyors árfolyamromlás inflációs nyomást is eredményezhet. A makrogazdasági kockázatok mindenekelőtt az ingatlanpiaci tevékenység kifejezetten gyors visszaeséséhez kapcsolódnak, ami visszafoghatja a magánfogyasztás növekedését, és a vártnál jelentősebb gyengülést eredményezhet a pénzügyi szolgáltatások növekedése és a foglalkoztatás terén.

(3)

A program két makrogazdasági forgatókönyvet tartalmaz: egy központi forgatókönyvet és egy alternatív forgatókönyvet, amely a központi forgatókönyvben foglaltnál negyed százalékponttal alacsonyabb növekedési trenden alapul. Az államháztartási előrejelzések az alternatív forgatókönyvön alapulnak, amely a központi forgatókönyvnél óvatosabb. Mindkét forgatókönyv szigorúbb hitelfeltételeket feltételez a pénzpiacok közelmúltbeli zavarai következtében. Az alternatív forgatókönyv az aktualizált konvergenciaprogram értékelésében referencia-forgatókönyvnek tekintendő. Ez a forgatókönyv azt vetíti előre, hogy a gazdasági növekedés a 2007/2008-as 3,0 %-ról 2008/2009-ben várhatóan 2,0 %-ra gyengül. 2009/2010-ben a program ismét azzal számol, hogy a növekedés üteme nagyobb, 2,75 % lesz. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (3), valamint az ingatlanpiac jelentős visszaesésének komolyabb kilátásait és a pénzügyi piacok elhúzódó nehézségeit tekintve úgy tűnik, hogy ez a forgatókönyv 2009/2010-ig inkább kedvező, majd később megalapozott növekedési feltételezéseken alapul. A program inflációs előrejelzése rövid távon szintén alacsony, elsősorban a jövő évi olajárakra vonatkozó feltételezések miatt. Az a rövid távra vonatkozó kilátás azonban, hogy a gazdasági tevékenység elmarad a potenciáljától, az infláció csökkenéséhez vezethet, megőrizve ezáltal az árstabilitást.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2007/2008-ban a GDP 3,0 %-a lesz, szemben a konvergenciaprogram előző változatában foglalt becsléssel, amely a GDP 2,3 %-a volt. A közös módszertannal összhangban számított, ciklikus hatásoktól megtisztított költségvetési egyenlegként meghatározott strukturális hiány, az egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül a GDP 0,5 %-ával magasabb lesz, mint az előző költségvetési évben. A költségvetési egyenleg romlása mindenekelőtt annak az eredménye, hogy a társasági adókból a vártnál alacsonyabb bevétel származott; bár sor került a nemzeti számlák átcsoportosítására is, ami növelte a hiányt és az előző programmal összehasonlítva a GDP évi 0,25 %-át jelentette. Az államháztartási bevételek idei adatait is tartalmazó újabb információk alapján fennáll annak az egyértelmű veszélye, hogy 2007/2008-ban magasabb lesz a hiány, meghaladva ezáltal a referenciaértéket. Ezzel összefüggésben az államháztartás várható romlása nincs összhangban a konvergenciaprogram előző változatáról szóló, 2007. február 27-i tanácsi véleménnyel (4), amelynek ajánlása szerint törekedni kell a konszolidációra.

(5)

Az aktualizált program nem határoz meg számszerű középtávú célkitűzést a költségvetési egyenleg tekintetében. A program előrejelzései változatlan politikán alapulnak, és az államháztartás hiányának fokozatos csökkenését irányozzák elő. Az előrejelzés szerint 2008/2009-ben a hiány GDP-hez viszonyított aránya csak kevéssel lesz alacsonyabb, mint az előző évben. Ugyanebben az évben a strukturális hiány várhatóan körülbelül 0,3 százalékponttal javul. Az elsődleges hiány várhatóan növekszik, mivel az elsődleges kiadások növekedését csak részben ellensúlyozza a kamatfizetések visszaesése. Ennek következtében a program előrejelzése szerint az államháztartás hiánya 2009/2010-ben 0,5 százalékponttal, majd a következő három költségvetési évben évente átlagosan 0,25 százalékponttal csökken. Az elsődleges hiány, amely 2008/2009-ben a GDP 0,9 %-a lesz, az előrejelzések szerint javul és 2010/2011-re egyensúlyba kerül. A programidőszak folyamán a bevétel/GDP arány növekedése várhatóan körülbelül a kiigazítás háromötödét, míg a kiadási hányad visszaesése a kétötödét jelenti. A bevételi hányad növekedésének megoszlása a személyijövedelem-adózás esetében alkalmazott „adófék”, és kisebb mértékben a magasabb bevételeket eredményező, már bejelentett intézkedések révén a programidőszakban egyenletes.

A kiadási oldalon a 2007-es átfogó kiadási áttekintésben megállapított kiadási keretek az előző tíz év éves átlagával összehasonlítva 2008/2009 és 2010/2011 között a kiadások éves átlagos növekedésének jelentős visszaesését tartalmazzák. A minisztériumok már megfelelő haladást értek el a 2004-es kiadási áttekintésben foglalt időszakra (amely 2007/2008-ban végződik) vonatkozó hatékonysági célkitűzéseket tekintve, és nyilvánosságra hozták az átfogó kiadási áttekintés időszakára vonatkozóan javasolt megtakarítások összefoglalását. 2008/2009-ben azonban az összes kiadás várhatóan még mindig gyorsabban növekszik, mint a nominális GDP, növelve így a hiány arányát. Az előző programmal összehasonlítva az új változat gyengébb költségvetési kilátásokat vetít előre, különösen a programidőszak első éveiben, bár ez részben a nemzeti számlák fent említett átcsoportosítására vezethető vissza. A bruttó adóssághányad valószínűleg jóval a GDP 60 %-át jelentő referenciaérték alatt marad, még ha az előrejelzések szerint 2010/2011-ig növekszik is.

(6)

A költségvetés a programban előre jelzettnél rosszabbul is alakulhat, különösen a pénzügyi ágazat tevékenységének erőteljesebb és elhúzódóbb visszaeséséből következő alacsonyabb adóbevételek és a kötelezettségek esetleges megjelenése miatt. Az ingatlanpiac kiigazításának elhúzódása visszafoghatja a nagy adótartalmú kiadásokat, főleg a háztartások fogyasztását. A bevételi oldalon keletkező 2007/2008-as hiánytöbblet 2008/2009-re is átnyúlhat, még magasabb hiányt eredményezve. A 2008-as makrogazdasági teljesítmény kockázatai alapján optimistának tűnik a konvergenciaprogram arra vonatkozó feltételezése, hogy 2009/2010-ben az Egyesült Királyság gazdasága gyorsan növekszik és eléri potenciálját, és így azzal a veszéllyel jár, hogy a hiány az előre jelzettnél nagyobb lesz. Eközben pedig, ha nem valósul meg a kiadások növekedésének a legújabb átfogó kiadási áttekintésben előirányzott erőteljes visszafogása, összekapcsolódva a közigazgatás hatékonyságának jelentős növelésével, ez az áttekintésben megállapítottnál magasabb kiadást eredményezhet. Az elkövetkezendő átfogó kiadási áttekintési időszakot követő, 2011/2012-re és 2012/2013-ra vonatkozó előrejelzések a kiadások terén további mérsékelt növekedést tételeznek fel, de túlmennek az előző évekre meghatározott részletes, a minisztériumokra vonatkozó kiadási terveken.

(7)

E kockázatértékelés alapján előfordulhat, hogy a programban szereplő költségvetési irányvonal nem lesz elégséges a programban tervezett korlátozott konszolidáció biztosításához. Fennáll annak egyértelmű kockázata, hogy a hiány rövid időn belül magasabb lesz, és így átlépi a referenciaértéket. Valószínűtlen, hogy azt a hiányszintet, amely biztonsági tartalékot tartalmaz a normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben (a becslések szerint a GDP 1,5 %-a), a programidőszakon belül elérik. A programidőszak során erősíteni kellene a költségvetési konszolidáció ütemét.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintetve az Egyesült Királyság összességében közepes kockázattal szembesül. Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása az Egyesült Királyságban az EU átlagához közelít, miközben a nyugdíjkiadások az uniós átlagnál valamelyest kisebb mértékben nőttek, részben annak köszönhetően, hogy az Egyesült Királyság a többi uniós országnál jobban hagyatkozik a magánnyugdíj-rendszerre. Az esetleg nem megfelelő jövőbeli nyugdíjellátással kapcsolatos aggályokra válaszul elindított 2007-es reformok valószínűleg az elöregedéssel kapcsolatos kiadások valamelyest erőteljesebb növekedésével járnak együtt. A programban tervezett 2007-es költségvetési egyenleg, amely lényegesen rosszabb az előző program kiinduló helyzeténél, még a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is kockázatot jelent az államháztartás fenntarthatósága szempontjából. A magas elsődleges többlet elérése hozzájárulhatna az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez.

(9)

Úgy tűnik, a konvergenciaprogram összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. szeptemberi végrehajtási jelentésével. Mindkét program integrálja a 2007-es átfogó kiadási áttekintést, beleértve a kormányzat hatékonyságnövelésre és a közszolgáltatások értéktartalmára vonatkozó célkitűzéseinek fokozatos végrehajtását. A reform fontos elemeinek a nemzeti reformprogram végrehajtási jelentésében kiemelt közvetlen költségvetési hatásait figyelembe vették a konvergenciaprogram költségvetési előrejelzéseiben, beleértve az állami nyugdíjak értékének és alkalmazási körének növelését, valamint az ingatlankínálat növelése, a kutatás-fejlesztés és az innováció ösztönzése és a munkaerő képzettségi szintjének növelése érdekében tett legújabb kezdeményezéseket.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia nagyjából megfelel az integrált iránymutatásokban foglalt, a lisszaboni stratégiával összefüggésben kiadott országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok (5) tekintetében továbbra is hiányos, és semmi nem utal arra, hogy a Tanács erre vonatkozó előző felkérését követően javulás történt volna.

i.

hajtson végre olyan intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a hiányt a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alatt lehessen tartani;

ii.

a programidőszak során erősítse a költségvetési javulás ütemét, ami az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos megnövekedett kockázatok kezeléséhez is hozzájárulna.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/29

(1)

A Tanács 2008. február 12-én megvizsgálta Olaszország 2007–2011-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját.

(2)

A reál GDP növekedése Olaszországban az 1990-es évek közepétől kezdve az euroövezeti átlag alatt van, a potenciális növekedés pedig az 1990-es évek eleji 2 %-ot meghaladó értékről a becslések szerint az elmúlt tizenöt évben körülbelül 1,5 %-ra esett. Kedvező jelenség, hogy Olaszországban a századforduló óta erőteljesen nőtt a foglalkoztatás, és jelentősen csökkent a munkanélküliségi ráta, tükrözve a munkaerő-piaci reformokat is.

Mindeközben – noha Olaszországnak még hosszú utat kell megtennie, hogy a foglalkoztatás terén felzárkózzon az uniós átlaghoz – a foglalkoztatás dinamikus növekedésének és a GDP lanyha növekedésének párosa azt jelzi, hogy Olaszország termelékenységi problémákkal küzd. A jelenlegi növekedéstől függetlenül az olasz gazdaság középtávú kilátásai tekintetében továbbra is sok a kihívás, és komoly strukturális gyengeségek terhelik. Ezek közé tartozik különösen a szolgáltatások piacán tapasztalható korlátozott hazai verseny, amellyel csak az utóbbi években kezdtek foglalkozni. A strukturális problémák a termelékenység csekély növekedéséhez, a külső versenyképesség állandó romlásához és az utóbbi időkig az euroövezet átlagához képest pozitív előjelű inflációs eltéréshez vezettek. A GDP-arányos államadósság szintje 100 % fölött van, és a még mindig viszonylag magas, bár csökkenő költségvetési hiány miatt növekszik a gazdasági bizonytalanság és magas az adósságszolgálat költsége, ezáltal az ország érzékennyé válik a kamatlábak növekedésére. Ezek a problémák megakadályozzák az állami források termelékenyebb felhasználását, és a költségvetési politika kisebb mértékben engedheti az automatikus stabilizátorok hatékony működését. Az elsődleges strukturális kiadások arányának a legutóbbi stabilizálást követő további féken tartása és a potenciális növekedés erősítése az államháztartás minőségének javítása révén kulcsfontosságú az adóssághányad gyors csökkentése és az államháztartás fenntartható pályára állítása szempontjából.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál GDP növekedése a 2007-es 1,9 %-ról 2008-ra 1,5 %-ra lassul. Ezt a programidőszak hátralevő részében csekély mértékű, de állandó gyorsulás követi, és 2011-ben a növekedés várhatóan eléri az 1,8 %-ot. A közelmúltbeli fejlemények figyelembevételével a programban 2008-ra jelzett növekedés meglehetősen optimistának (2) tűnik, ugyanis a reál GDP 2008-ban várt növekedése egyértelműen elmarad a programban szereplőtől, és ez a 2008-at követő gazdasági tevékenység szintjére is hatással lehet. 2008-ra a program inflációs előrejelzése is alacsonynak tűnik, később pedig megalapozottnak. Úgy tűnik, hogy az inflációs kilátások és az ezeket megalapozó mérséklődés a fajlagos munkaerőköltségek növekedése terén összhangban van az olasz gazdaság versenyképességében bekövetkező romlás féken tartásával.

(4)

2007-ben az államháztartási hiány a stabilitási program 2007-es előző változatának becslése szerint a GDP 2,4 %-a, az előző változatban szereplő, a GDP 2,8 %-ának megfelelő céllal szemben. A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzése szerint a hiány várhatóan a GDP 2,3 %-a. Az alacsonyabb szintű hiány-előrejelzések magyarázata a nominális GDP-nek a 2006-os programhoz képesti 1,8 százalékponttal magasabb 2007-es növekedése, valamint a 2006-os és 2007-es korrekciós intézkedések tényleges végrehajtása, bár ezt részben ellensúlyozzák a GDP 0,9 %-át kitevő pótlólagos kiadások, különösen szociális kiadások és beruházások, amelyekről 2007 folyamán határoztak. Az újabb információk alapján a 2007-es hiány lényegesen alacsonyabb lehet, mint ami az őszi előrejelzésben szerepel; azaz jóval a Szerződésben a GDP 3 %-ában megállapított referenciaérték alatt. 2007-ben a költségvetés végrehajtása összhangban volt a stabilitási program előző változatára vonatkozó, 2007. február 27-i tanácsi véleménynek (3) a túlzott hiány megszüntetésére vonatkozó felkérésével. A valószínűleg igen kedvező 2007-es költségvetési teljesítmény még jobb lehetett volna, ha év közben nem fogadták volna el a fent említett további kiadásokat, így tehát ez nincs teljes mértékben összhangban azzal a felkéréssel, hogy a vártnál jobb költségvetési eredményt fordítsák a hiány csökkentésére. A Tanács megállapítja, hogy a költségvetés 2007. évi végrehajtása az eurocsoport költségvetési politikákról szóló, 2007. áprilisi iránymutatásaival sincs teljes mértékben összhangban.

(5)

A program költségvetési stratégiájának célja a költségvetési konszolidáció folytatása ahhoz, hogy középtávú költségvetési célkitűzésként strukturális egyensúlyi pozíciót (ciklikus hatásoktól megtisztítva, egyszeri és átmeneti intézkedések nélkül) érjenek el 2011-ig. Az előző programhoz hasonló gazdasági kilátások alapján a 2008–2011-re vonatkozó hiánycélok nagyjából változatlanok. A 2008-as előre jelzett kiigazítás azonban a GDP körülbelül 0,5 százalékpontjával alacsonyabb, mint az előző változatban, mivel jobb kiinduló helyzetben változatlan célkitűzéssel számol. A tervek szerint az államháztartási hiány 2008-ban csak a GDP 0,2 százalékpontjával csökken, de ezután évente mintegy 0,75 százalékponttal és 2011-ben kiegyensúlyozott pozícióba kerül. A kiigazítás összetétele csak 2008-ra vonatkozóan áll rendelkezésre, amikor a GDP 0,2 százalékpontját kitevő hiánycsökkentést főként a kiadási oldalon tervezik.

2008 után a program csak a konszolidációs csomag általános nagyságrendjét adja meg, amely minden évben ahhoz szükséges, hogy változatlan jogszabályi feltételek mellett a tendenciától függően elérjék a költségvetési célt, de nem utal az összetételére. A bruttó államadósság a becslések szerint 2007-ben a GDP 105 %-a, azaz jóval a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték felett van, és a tervek szerint a programidőszakban körülbelül 10 százalékponttal csökken.

(6)

A program hiánnyal összefüggő előrejelzéseinek kockázatai 2008-ban összességében kiegyensúlyozottnak tűnnek, ezt követően azonban a programban előre jelzettnél rosszabbul alakulhat a költségvetés teljesítménye. Miközben a valószínűleg pozitív 2007-es eredmény 2008-ra kedvező kiindulási helyzetet teremt, a 2008-as költségvetési törvény azt írja elő, hogy a költségvetési cél elérésének biztosítását követően a vártnál jobb állandó költségvetési bevételt az adócsökkentések finanszírozására lehet fordítani. A legújabb gazdasági fejlemények fényében a hiány 2008-as alakulásával kapcsolatban felmerül az a kockázat is, hogy a GDP növekedése lényegesen alacsonyabb lesz. A GDP 2,2 %-át kitevő hiánycél elérése 2008-ban mind az államháztartási, mind a strukturális egyenleg romlását eredményezheti 2007-hez képest (4). A változatlan jogszabályi forgatókönyv a kiadások alakulásának jelentős alulbecslését jelenti. Ez, valamint az a tény, hogy a forgatókönyvhöz kapcsolódó konszolidációs csomag összetétele ismeretlen, egyértelmű kockázattal jár. Különösen a kiadások megfékezését célzó megfelelő intézkedések megfogalmazása várat még magára. A költségvetési célok kockázatai alapján 2009-től kezdődően az adóssághányad alakulása a programban előirányzottnál kedvezőtlenebb is lehet.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal alkalmas arra, hogy 2007-ig a Tanács ajánlásának megfelelően megszüntessék a túlzott hiányt. Mindazonáltal előfordulhat, hogy 2010 előtt nem tudnak elegendő tartalékot biztosítani normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben és a programban szereplő költségvetési irányvonal elégtelennek bizonyulhat ahhoz, hogy a középtávú költségvetési célkitűzést a programban előirányzottaknak megfelelően a programidőszak végére elérjék. 2008-ban lényegesen romlanak a strukturális egyenleggel kapcsolatos kockázatok, kivéve, ha sikerül fenntartani az előre jelzettnél jobb 2007-es kiindulási helyzetet. 2008-ra vonatkozóan a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítások program szerinti üteme nem megfelelő, és erősíteni kell, hogy összhangban legyen a Stabilitási és Növekedési Paktummal, amely az euroövezet és az ERM II tagállamok esetében előírja, hogy a strukturális egyenleg éves javításának irányadó mértéke a GDP 0,5 %-a. A Tanács megállapítja továbbá, hogy a 2008-as költségvetési irányvonal nincs összhangban az eurocsoport 2007. áprilisi, a költségvetési politikákra vonatkozó iránymutatásaival, amelynek felszólítása szerint gondosan kell kialakítani a 2008-as költségvetési politikát ahhoz, hogy felgyorsuljon a középtávú költségvetési célkitűzés elérését célzó kiigazítás. 2009-től kezdődően a program költségvetési irányvonalát intézkedésekkel kell alátámasztani. Végül, az adósságra vonatkozó fenti előrejelzések kockázatait figyelembe véve lehetséges, hogy az adóssághányad a programidőszak folyamán nem csökken kellő mértékben a referenciaérték felé.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Olaszország összességében közepes kockázattal szembesül. Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Olaszországban kisebb, mint az EU-átlag, mivel a nyugdíjkiadások az elfogadott nyugdíjreformnak köszönhetően az EU átlagánál kisebb mértékben nőttek. A nyugdíjkiadások hányada a GDP-hez képest még mindig a legmagasabbak között van az Európai Unióban, és az előrejelzések attól a feltételezéstől függnek, hogy a legújabban elfogadott reformokat, különösen 2010-től a biztosításmatematikai együttható tervezett felülvizsgálatát, teljes mértékben végrehajtják a jelenlegi jogszabályokban foglaltak szerint és úgy, hogy nem térnek el a nyugdíjrendszer reformjának alapját jelentő járulékelvtől. A program előrejelzése szerint az előző változat kiindulási helyzeténél jobb 2007-es költségvetési egyenleg hozzájárul a népesség elöregedése miatti, előre jelzett hosszú távú költségvetési hatás ellensúlyozásához, de még a valószínűleg jobb teljesítmény bevonásával sem elegendő a jövőbeli kiadási nyomás teljes mértékű fedezéséhez. A bruttó adósság jelenlegi szintje továbbá jóval meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket, csökkentéséhez pedig magas elsődleges többletet kell elérni, és hosszú időn át fenn kell tartani.

(9)

A stabilitási program teljes mértékben összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. Különösen a jelentésben ismertetett költségvetési fejlemények és a költségvetési politikára vonatkozó stratégia van összhangban a stabilitási programban leírt részletekkel. A program költségvetési előrejelzései, bár nem rendszerezetten, de kifejezetten figyelembe veszik a jelentésben előirányzott, közvetlen költségvetési hatással járó strukturális reformok hatását az államháztartásra, nevezetesen a jólétről, versenyképességről és munkaerő-piacról szóló, 2007. július 23-i megállapodásban levő csomagot, valamint néhány intézkedést a kutatás és fejlesztés területén.

(10)

A programban szereplő költségvetési stratégia részben megfelel az integrált iránymutatásokban foglalt országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak, és a lisszaboni stratégiával összefüggésben az euroövezet tagállamainak szóló iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában. A kedvező ciklikus és költségvetési fejleményekre való tekintettel Olaszországnak ambiciózusabb konszolidációs stratégiát kell folytatnia. Az államháztartás minőségének javítását célzó, már megkezdett intézkedések között szerepel a költségvetés szerkezetének átalakítása és a kiadások felülvizsgálata. A folyó elsődleges kiadások felfelé irányuló tendenciájának megfékezését, valamint az államháztartás eredményességét és költséghatékonyságát szolgáló további intézkedéseket még meg kell határozni.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében is hiányos (5).

i.

a 2007-es kedvező eredményekre építve erősítse a 2008-as költségvetési célokat, hogy biztosítsa az ambiciózus kiigazítást; és megfelelő intézkedésekkel hajtsa végre a tervezett költségvetési konszolidációt, hogy biztosítsa a kellő mértékű előrehaladást a középtávú költségvetési célkitűzés felé és a programidőszakban elérje azt, így gyorsítva az adósságcsökkentés ütemét;

ii.

az igen magas szintű adósság miatt teljes körűen hajtsa végre a nyugdíjreformot, nevezetesen a tervezett időszakos biztosításmatematikai kiigazítást, hogy elkerülje a nyugdíjkiadások jelentős növekedését; valamint

iii.

a Stabilitási és Növekedési Paktummal, valamint annak magatartási kódexével összhangban részletesebben határozza meg a középtávú költségvetési intézkedéseket, javítsa tovább az államháztartás minőségét, összpontosítva annak összetételére, fokozva a költségvetési eljárás áttekinthetőségét, illetve eredményesen végrehajtva a kiadások nyomon követésének és ellenőrzésének mechanizmusait.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/34

(1)

A Tanács 2008. február 12-én megvizsgálta Franciaország 2007–2012-es időszakra vonatkozó aktualizált stabilitási programját, amely a kért referencia-időszaknál egy évvel hosszabb, hogy egybeessen a kormányprogrammal.

(2)

2001 és 2005 között az éves reál GDP növekedése átlagosan valamivel 1,5 % fölött volt. Ez összhangban volt az euroövezetben tapasztalt átlagos növekedéssel, miközben az infláció valamivel alacsonyabb volt az euroövezet átlagánál. 2006 óta Franciaországban a GDP növekedése visszaesett az euroövezet átlaga alá, ami strukturális problémákat és a versenyképesség ehhez kapcsolódó romlását jelzi. Bár 2005 óta javult a munkanélküliségi ráta, még mindig jelentősen az euroövezet átlaga fölött marad, és továbbra is alacsony a foglalkoztatási arány és a ledolgozott órák száma.

Ebben az összefüggésben az elfogadott intézkedések és a széles körű munkaerő- és termékpiaci reformok, amelyeket a kormány a következő öt évre tervez – amennyiben teljes mértékben végrehajtják azokat – erősítenék a potenciális növekedést és a versenyképességet, és javítanák az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. Az államháztartás hiánya és az adóssághányad – bár csökken – még mindig magas. Miközben újabban kedvező lépéseket tettek a kiadások visszafogására, különösen a társadalombiztosítás terén, az euroövezet országai közül Franciaországban a legmagasabb a GDP-arányos kiadás, és a hiány még mindig meglehetősen közel van a GDP 3 %-ában megszabott küszöbértékhez. Így a potenciális növekedés erősítését, a francia gazdaság versenyképességének javítását és a költségvetési konszolidációs folyamat fenntartását, valamint a kiadásoknak a kormányzat valamennyi szintjén való erőteljes korlátozását és a közigazgatás hatékonyságának javítását célzó reformok végrehajtására irányuló francia tervek hozzájárulnának a következő évek kulcsfontosságú kihívásainak teljesítéséhez.

(3)

A program két különböző forgatókönyvet ad meg a makrogazdaság és a költségvetés alakulásáról: egy „alacsony növekedési” és egy „magas növekedési” forgatókönyvet. Az „alacsony növekedés” forgatókönyvét a költségvetési előrejelzések értékelése szempontjából referencia-forgatókönyvnek lehet tekinteni. Előrejelzése szerint a reál GDP növekedése a 2007-es 2 %-ról 2008-ban 2–2,5 %-ra, majd a programidőszak fennmaradó részében 2,5 %-ra emelkedik, amely magasabb a Bizottság szolgálatai által becsült, valamivel 2 % fölötti potenciális növekedésnél. A bejelentett, növekedést ösztönző munkaerő- és termékpiaci reformok fokozatosan egy magasabb növekedési potenciálhoz járulnak hozzá, amelynek terjedelme és megvalósulási ideje még bizonytalan. A jelenleg rendelkezésre álló információk fényében (2) úgy tűnik, hogy még ez a forgatókönyv is kedvező növekedési feltételezéseken alapul, különösen 2009-re vonatkozóan. Ezért fennáll annak kockázata, hogy a programban előirányzottnál középtávon kevésbé élénk növekedés valósul meg, többek között azért, mert az a nemzetközi környezet tekintetében némiképp kedvező feltételezésekből indul ki.

(4)

A Bizottság szolgálatainak 2007. őszi előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2007-ben a GDP 2,6 %-a, szemben a stabilitási program előző változatában foglalt, a GDP 2,5 %-ának megfelelő céllal. Az új változatban a hiány várhatóan a GDP 2,4 %-a. A bevétel váratlan növekedése, részben a vártnál magasabb 2006-os bevételeket követő kedvező kiindulási helyzet eredményeként, nagyjából ellensúlyozza a nyáron elfogadott, a növekedés elősegítését célzó (főleg adócsökkentéseket tartalmazó) költségvetési csomag költségeit, és különösen a költségvetésben tervezettnél magasabb kiadásnövekedést (mindenekelőtt az egészségügyben, annak ellenére, hogy a veszteségek „riasztási bizottság” általi 2007. júniusi feltárását követően korrekciós intézkedéseket hoztak, hogy csökkentsék az egészségbiztosítási kiadásokra vonatkozó országos célkitűzés (ONDAM) megsértésének mértékét). Így az előző változatban megállapított költségvetési célkitűzés esetleges elérése ellenére a költségvetés 2007-es végrehajtása csak részben tekinthető összhangban levőnek a stabilitási program előző változatáról szóló, 2007. február 27-i tanácsi véleményben (3) a politikák tekintetében megfogalmazott felkéréssel, amely szerint az ország: „az erőteljes növekedési kilátásokat és az előzetesen vártnál jobban alakuló 2006-os eredményekből eredő kedvező kiindulási helyzetet kihasználva a középtávú célkitűzés felé vezető kiigazítást a programidőszak elejére … összpontosítsa abból a célból, hogy a terveknek megfelelően 2010-re megvalósítsa a középtávú célkitűzést, és különösen a 2007-es költségvetést kell maradéktalanul és hatékonyan végrehajtani, és minden lehetőséget meg kell ragadni a strukturális kiigazítás erősítésére”. A Tanács megállapítja továbbá, hogy a költségvetés végrehajtása szemmel láthatóan nincs összhangban az eurocsoport által 2007. áprilisában megfogalmazott, a költségvetési politikákra vonatkozó valamennyi iránymutatással, mivel a váratlan adóbevételeket részben adócsökkentésre és a tervezettnél magasabb kiadások fedezésére fordították.

(5)

Az aktualizált stabilitási programban a költségvetési stratégia fő célja az állami kiadások jelentős mértékű visszafogása, hogy legkésőbb 2012-ig elérjék a középtávú költségvetési célkitűzésben meghatározott (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított) kiegyensúlyozott strukturális egyenleget, feltételezve ebben az összefüggésben, hogy a növekedés az elfogadott és bejelentett strukturális reformok révén erősödik.

A referencia-forgatókönyv szerint az államháztartási hiány 2008-ban csekély mértékben, a GDP 2007-es 2,4 %-áról 2,3 %-ra csökken, majd a javulás gyorsabb lesz, és évente 0,6 százalékpontos csökkenéssel 2012-re elérik a kiegyensúlyozott egyenleget. Az elsődleges egyenleg 2007-es, a GDP 0,2 %-át jelentő többlete ugyanakkor 2012-re a GDP 2,5 %-ára emelkedik. A kedvezőbb makrogazdasági növekedési feltételezések és a kedvezőbb kezdeti költségvetési helyzet ellenére a program elhalasztja az előző változatban tervezett kiigazítást, amely a középtávú költségvetési célkitűzés elérésének éveként 2010-et jelölte meg. A strukturális kiigazítás a program első évében igen korlátozott, és az hosszabb időszakra terjed ki. A hiány csökkentése a tervek szerint teljes mértékben a kiadásoldalra összpontosít. A kiadások aránya a tervek szerint a GDP majdnem 3 százalékpontjával csökken. 2008-ban és 2009-ben a GDP-arányos bevétel is csökken némileg, majd stabilizálódik. A bruttó államadósság az aktualizált változat becslése szerint 2007-ben a GDP 64,2 %-a, azaz a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték felett van, és az előrejelzés szerint a programidőszak során több mint 4 százalékponttal csökken, majd 2012-ben eléri a referenciaértéket.

(6)

A költségvetés teljesítménye a programban előre jelzettnél rosszabbul is alakulhat. A makrogazdasági forgatókönyv – amely egy problémáktól mentes nemzetközi környezetből indul ki – az egész programidőszakban kedvezőnek tűnik. Ez bizonyos mértékig összekapcsolható azzal, hogy a strukturális reformok végrehajtására támaszkodik, ideértve a speciális nyugdíjrendszerek reformját és a munkaszerződések felülvizsgálatát, amelyekről már megállapodtak, valamint a még döntés előtt álló reformokat. A strukturális intézkedéseket – annak érdekében, hogy azok teljes körű hatást gyakorolhassanak a potenciális növekedésre – megfelelő elszántsággal kell végrehajtani. A kiadási oldalon rövid távon konkrét intézkedéseket irányoztak elő a kiadások fékezésének elősegítésére (például bizonyos egészségügyi kiadások esetén a beteg által fizetendő minimális díj bevezetése és a közigazgatásban a nyugdíjba vonulók csak részben történő helyettesítése).

A konszolidáció várható előrehaladásával középtávon elsősorban „Az állami politikák általános áttekintésének” – amelynek a közkiadások valamennyi területén strukturális reformokat kell eredményeznie – pozitív hatással kell járnia; erről 2008 tavaszán születik döntés, és a 2009–2011-es időszakra terjed ki, azonban a konkrét intézkedéseket még nem határozták meg, és ezért ezek költségvetési hatása bizonytalan. Az állami kiadások szabályozásának kiterjesztése a helyi önkormányzatok felé irányuló transzferekre hozzájárulhat a kiadások visszafogásához Az önkormányzati és a társadalombiztosítási kiadások továbbra is kockázatot jelentenek az állami kiadások összességét tekintve. Tekintettel a költségvetési célkitűzések kockázataira, az adóssághányad a programban előre jelzettnél magasabb is lehet.

(7)

A fenti kockázatértékelés alapján és tekintettel arra, hogy a strukturális egyenleg 2008-ban alig, majd azt követően évente átlagosan a GDP közel 0,5 százalékpontjával javul, a programban szereplő költségvetési irányvonal nem elégséges ahhoz, hogy az előző programban tervezettnek megfelelően 2010-re megvalósítsák a középtávú célkitűzést, és előfordulhat, hogy nem lesz elégséges ahhoz sem, hogy a program terveinek megfelelően akár 2012-re elérjék ezeket a célkitűzéseket. A Tanács megállapítja továbbá, hogy a költségvetési irányvonal nem áll összhangban az eurocsoport 2007. áprilisi iránymutatásaival. A program alapján a normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szembeni megfelelő mértékű biztonsági tartalékot 2009-ben, a költségvetési célkitűzések kockázatait tekintve pedig lehetséges, hogy csak később érik el. A programban szereplő kiigazítás nem áll összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktumban meghatározott, a GDP 0,5 %-át jelentő viszonyítási alappal, különösen a 2008-as nem megfelelő kiigazítás miatt. A Tanács megállapítja, hogy ez nem áll összhangban az eurocsoport 2007. áprilisi iránymutatásaival. A hiány-előrejelzések fent említett kockázatait figyelembe véve elképzelhető, hogy az adóssághányad a programidőszakban nem csökken kellő mértékben a referenciaérték felé.

(8)

Az államháztartás fenntarthatóságát tekintve Franciaország közepes kockázattal szembesül. Az elöregedés hosszú távú költségvetési hatása Franciaországban valamivel az EU-átlag alatt van, a már elfogadott nyugdíjreformnak köszönhetően a nyugdíjkiadások valamelyest kisebb mértékben nőttek. A program szerint a 2007-es költségvetési egyenleg – noha az előző évhez képest javult – a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások nélkül is további kockázatot jelent az államháztartás fenntarthatóságára nézve. Sőt, a bruttó adósság jelenlegi szintje meghaladja a Szerződésben foglalt referenciaértéket. Az államháztartás konszolidációja terén tett előrelépés hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok csökkentéséhez.

(9)

A stabilitási program bizonyos mértékig összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. októberi végrehajtási jelentésével. Mindkét program tartalmazza különösen a kormány széles körű reformtervét, ideértve a munkaerő-piaci reformot, a közigazgatás átszervezését és a vállalatok számára a verseny kereteinek javítását. A kormány eddig felsőoktatási reformot fogadott el, ezenkívül további ösztönzőket a vállalatkutatás terén, a túlóra adóztatásának eltörlését, a kiskereskedelmi ágazat reformját (Galland-törvény), és megállapodott a speciális nyugdíjrendszerek reformjáról, valamint az ANPE (a munkanélküliséggel foglalkozó ügynökség) és az Unedic (a munkanélküli ellátások alapja) egyesüléséről. Ezenkívül a jelenleg folyamatban lévő reformok számos területet ölelnek fel, például a nyugdíjrendszer és a munkaerőpiac további reformját, ideértve a munkaszerződések felülvizsgálatát, valamint a francia gazdaság modernizációját, figyelembe véve az „Attali-bizottság” javaslatait. A végrehajtási jelentés a témák szélesebb körét érinti, míg a stabilitási program több információt tartalmaz a legújabb fejleményekről. Egyik program sem ad rendszerezett tájékoztatást az előirányzott legfontosabb reformok költségvetést érintő közvetlen költségeiről (vagy a megtakarításokról), bár a stabilitási programban levő költségvetési konszolidáció alátámasztására felhasználják.

(10)

A programban meghatározott költségvetési stratégia részben felel meg a lisszaboni stratégiával összefüggésben kiadott országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásoknak és az euroövezet tagállamainak szóló iránymutatásoknak a költségvetési politikák vonatkozásában. Mindenekelőtt Franciaország 2010-ig valószínűleg nem éri el középtávú költségvetési célkitűzését, és az államadósság mértéke továbbra is túlságosan magas.

(11)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, a program az előírt és a nem kötelező adatok tekintetében részben hiányos (4).

i.

erősítse a költségvetési konszolidáció és az adósságcsökkentés ütemét – többek között a 2008-as költségvetés szigorú végrehajtása révén –, hogy biztosítsa a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szembeni megfelelő mértékű biztonsági tartalék gyorsabb elérését és – amennyiben azt a konjunkturális feltételek lehetővé teszik – igyekezzen 2010-ig megvalósítani a középtávú költségvetési célkitűzést annak érdekében, hogy döntő mértékben hozzájáruljon az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának javításához;

ii.

hatékonyan érvényesítse a meglevő kiadási szabályokat, és tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy az államháztartás valamennyi alágát tekintve garantálja az ambiciózus többéves kiadáscsökkentési célok tiszteletben tartását, csökkentve ezáltal a kiadások GDP-hez viszonyított arányát;

iii.

folytassa és gyorsítsa fel a strukturális reformokat, hogy erősítse a potenciális növekedést és visszafogja az állami kiadásokat.

22.2.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 49/39

(1)

2008. február 12-én a Tanács megvizsgálta Románia 2007–2010-es időszakra vonatkozó aktualizált konvergenciaprogramját.

(2)

Romániára 2003 és 2006 között az erőteljes, évente átlagosan 6,5 %-os gazdasági növekedés volt jellemző. A kiválóan teljesítő gazdaság azonban a túlfűtöttség egyértelmű jeleit mutatja: a külső hiány magas és egyre növekszik (2007-ben az előrejelzések szerint a GDP közel 13 %-a), amelyet a 2007-ben a privatizáció által nem érintett területekre irányuló folyamatos beruházások ellenére kisebb mértékben fedeznek külföldi közvetlen beruházásokból, de amelyet az eddig rendelkezésre álló 2007-es adatok alapján még mindig mérsékel a közép- és hosszú távú tőkebeáramlások nagyobb aránya.

A növekvő munkaerőhiány, a versenyképességet gátló erőteljes béremelkedés és a háztartások kölcsönfelvételének gyors emelkedése szintén a túlfűtöttséget jelzi. Az inflációnak a sikeres dezinfláció hosszú időszaka utáni hirtelen emelkedését elsősorban a mezőgazdasági ágazat 2007. évi, az időjárási viszonyoknak köszönhetően gyenge teljesítménye következtében jelentkező kínálati oldali sokkhatások váltották ki. Ezt tovább erősítették azok a hatások, amelyeket a jövedelem emelkedése és a hitelállomány növekedése, a nem korlátozó jellegű költségvetési politikák és a közszférát érintő bérpolitikák, valamint a lejnek (az elmúlt évekbeli erősödést követően) 2007. augusztusától tapasztalható romlása gyakoroltak az összesített keresletre. Románia esetében alapvető, hogy az EU 27 egy főre eső átlagos GDP-jéhez való gyors felzárkózás fenntartásához kezelje a növekvő külső egyensúlyhiányt. Ebben az összefüggésben a költségvetési politikának fontos szerepe van a hazai kereslet visszafogásában és az államháztartás minőségének javításában is, különösen a növekedést ösztönző beruházások irányába történő elmozdulással.

(3)

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv szerint a reál GDP növekedése a 2007-es 6,1 %-ról 2008-ra 6,5 %-ra gyorsul, és 2010-ben némileg visszaesik 5,8 %-ra. A jelenleg rendelkezésre álló információk (2) fényében úgy tűnik, hogy a 2008-ra és 2009-re előre jelzett növekedés magas. Különösen az nem egyértelmű, hogy milyen módon érik el a nettó export növekedéshez való negatív hozzájárulásának csökkentését az emelkedő fajlagos munkaerőköltségek és az erős keresleti nyomás összefüggésében, amelyet a nem korlátozó költségvetési politika súlyosbít. A külső egyensúlyhiány nagyságrendje és gyors romlása aggodalomra ad okot, ahogy a nemzetközi pénzügyi piacok kockázatátértékelésének fényében a lej 2007 közepén tapasztalt romlása is tanúsítja. A program inflációs előrejelzései tehát nagyon alacsonynak tűnnek. A bérek alakulásából (ideértve a közszféra béreit) adódó erőteljes inflációs nyomás, az élelmiszer- és nyersanyagárak gyors emelkedése nemzetközi szinten és a gyengébb árfolyam (a felértékelés hosszú időszaka után) az eddig gyors dezinflációs folyamat hangsúlyosabb lassulását vetíti előre. A HICP-inflációnak az EU 27-hez képest tapasztalt eltérése az előrejelzés időszakában így várhatóan stabilizálódik, vagy csak csekély mértékben szűkül. Összességében előfordulhat, hogy a programban meghatározott politikák kombinációja nem eredményezi a nominálkonvergencia irányába történő előrehaladást.

(4)

Az aktualizált program szerint a tervezett 2007-es államháztartási hiány a GDP 2,9 %-ával 0,2 százalékponttal magasabb, mint a Bizottság szolgálatainak őszi előrejelzése és az előző program célkitűzése. A vártnál alacsonyabb 2006-os hiányból kiinduló kedvező hatást 2007-ben ellensúlyozta a kiadásnak a bevétel növekedését meghaladó emelkedése. Ezért 2007-ben a költségvetés végrehajtása nem volt összhangban a konvergenciaprogram előző változatára vonatkozó, 2007. március 27-i tanácsi vélemény felkérésével, hogy az ország „használja ki a kedvező időszakot a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás ütemének jelentős megerősítésére úgy, hogy 2007-ben szigorúbb költségvetési célokra törekszik” (3).

(5)

Az aktualizált változat megerősíti az előző program fő célját, a költségvetési egyenleg vonatkozásában középtávú költségvetési célkitűzésként a GDP 0,9 %-át kitevő strukturális hiány elérését (ciklikusan kiigazított, egyszeri és egyéb átmeneti intézkedések nélkül számított hiány) 2011-re, azaz a programidőszakon túl. A program a 2007–2009 közötti időszakban az államháztartási hiány stabilizálását tűzi ki célul, a GDP 2,9 %-ának megfelelő értékkel, 2010-ben pedig a GDP 2,4 %-ára történő csökkentését. Az elsődleges egyenleg hasonló pályán mozog. 2007 és 2009 között nem tesznek erőfeszítést a költségvetési politika vonatkozásában és a tervek szerint a strukturális hiány a GDP 3,5 %-ával állandó marad és csak 2010-ben terveznek 0,75 %-os kiigazítást a középtávú költségvetési célkitűzés irányában. Az előző konvergenciaprogrammal összehasonlítva, amely inkább viszonylag fokozatos, mint egyértelműen későbbre ütemezett kiigazítást tűz ki célul a középtávú költségvetési célkitűzés tekintetében, a program 2008–2009-re vonatkozó kedvezőbb növekedési feltételezései ellenére a költségvetési célok kevésbé ambiciózusak. Az aktualizált változatban levő kiigazítást a bevétel/GDP-arány jelentős mértékű növekedése eredményezi (3,5 százalékponttal, amely főként az optimista, bevétel-alapú előrejelzésekre támaszkodik), meghaladva a kiadás/GDP-arány szembetűnő növekedését (közel 3 százalékponttal).

A bevétel növekedéséhez a legnagyobb mértékben az adók járultak hozzá (a GDP 1,4 százalékpontja) egyrészt a közvetlen adókból származó bevételek feltételezett növekedése (a tervek szerint a jövedelemadó-bevételek az átlagkeresetek kedvező alakulása és a munkavállalók számának növekedése miatt nőnek, és a társasági adó esetében pozitív hatást jelent a munkaadók társadalombiztosítási járulékainak csökkentése), másrészt a hozzáadottérték-adóval kapcsolatos intézkedések miatt (néhány, hozzáadottérték-adóból származó bevétel ütemezése tekintetében), de ezt a program nem részletezi kellő mértékben. Az „egyéb bevételek” hasonló összeggel növekednek, ami tükrözi az uniós támogatások feltételezett növekedését is. A társadalombiztosítási járulékok vonatkozásában 2008-ban számos reformot terveznek, ami pozitív nettó hatást tételez fel (a járulék mértékének 6 százalékpontos csökkentése, a második nyugdíjpillér bevezetése és a nyugdíjjárulék-alap szélesítése az átlagbér ötszörösében meghatározott felső határ megszüntetésével és a prémiumok adóalapba való bevonásával). A kiadási oldalon a változás leginkább az állami beruházásoknak az uniós források feltételezett nagyobb mértékű felhasználása miatti jelentős növekedéséből ered, ami ambiciózusnak tűnik. Várhatóan a szociális juttatások (különösen a nyugdíjak) is jelentősen emelkednek. Ezt a növekedést csak részben ellensúlyozza a munkavállalók jövedelmének és a szubvencióknak az erőteljes visszaesése (a programban egyik sem megalapozott).

(6)

A költségvetés akár rosszabbul is alakulhat a programban előre jelzettnél. Különösen a programban feltételezett kedvező adórugalmasságot és a költségvetés végrehajtására vonatkozó legújabb információkat tekintve várható, hogy a bevétel 2007-re tervezett szintjét nem érik el. Ennek a programidőszak során negatív hatása lesz a bevételekre, ami 2008–2010 között az előre jelzettnél rosszabb költségvetési eredménnyel jár. Ezt a 2008–2009-re fenntartott kedvező növekedési feltételezések felerősíthetik. Túlbecsülhetik különösen a társadalombiztosítási járulékok és a közvetett adók fellendülését is. A kiadási oldalon úgy tűnik, hogy a program a beruházási kiadások tekintetében továbbra is túlméretezi a költségvetést. Ennek következtében fennáll a kockázat, hogy a beruházásokra elosztott források, legalábbis részben, a korábbiakhoz hasonlóan a folyó kiadásokhoz kerülnek át, különösen azokhoz a tételekhez, amelyek a programban alulméretezettnek tűnnek, nevezetesen a munkavállalók jövedelme, a társadalombiztosítási járulékok és a szubvenciók.

Bár a program 2008–2010-ben a közszféra béreivel összefüggésben óvatosabb politikát tervez, ezt nem részletezi és az állami szektor béreinek korábbi túlzott emelkedését tekintve nem tűnik reálisnak: 2006-ban és 2007-ben a béremelkedés az eredetileg tervezettnek több mint a duplája volt. A kiadásnak ezt az elmozdulását figyelembe véve a kiadás/GDP-arány különösen 2009–2010-ben a tervezettnél magasabb lehet. További kockázati tényezőt jelentenek a költségvetés tervezésében és végrehajtásában jelentkező problémák, a 2008-as és 2009-es választási évben a kiadási nyomás, és a kommunista rendszerben államosított vagyonokért az államháztartás által az úgynevezett „vagyonkezelő alapból” az állampolgároknak fizetendő kompenzáció összegét érintő bizonytalanságok. Ezenkívül a 2010-re tervezett költségvetési megszorításokat nem alapozták meg kellőképpen intézkedésekkel.

(7)

E kockázatértékelés alapján a programban szereplő költségvetési irányvonal nem elegendő ahhoz, hogy a programban tervezettek szerint 2011-re elérjék a középtávú költségvetési célkitűzést. Komoly kockázata van annak, hogy rövid távon túllépik a referenciaértéket, és a programidőszak végére nem érik el a biztonsági tartalékot (a becslések szerint a GDP 1,75 %-a) a normál makrogazdasági ingadozások esetén a GDP 3 %-ában rögzített hiányküszöb átlépésével szemben. A hiány 2007-es erőteljes romlása után 2010 előtt nem várható kiigazítás a középtávú költségvetési célkitűzés felé, annak ellenére, hogy a gazdaság a túlfűtöttség jeleit mutatja. Ez nincs összhangban a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A költségvetési irányvonal nem segíti elő a fent megállapított makrogazdasági egyensúlytalanságok megszüntetését, különösen a magas és növekvő külső hiányt és a hazai kereslet nyomását, ami kockázatot jelent a makrogazdasági és a pénzügyi stabilitás szempontjából.

(8)

Az Európai Gazdaságpolitikai Bizottság (EPC) és a Bizottság által elvégzett, közös makrogazdasági feltételezéseken alapuló, az elöregedéssel kapcsolatos kiadásokra vonatkozó hosszú távú előrejelzések hiányában nem lehetséges Romániában a népességelöregedés hatásait összehasonlítható és szilárd alapokon értékelni, ahogyan az jelenleg a többi tagállam esetében történik. Miközben az elöregedés kiadásokra gyakorolt jelentős hatását a jelenlegi demográfiai szerkezetet tekintve nem lehet kizárni, a program nagy strukturális hiányt tartalmazó 2007-es költségvetési egyenlege nem megfelelő az adósság stabilizálására, még a népesség elöregedése okozta hosszú távú költségvetési hatások figyelembevétele nélkül sem. A strukturális költségvetési egyenleg középtávú javítása hozzájárulhat az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok visszafogásához.

(9)

A konvergenciaprogram bizonyos mértékig összhangban van a nemzeti reformprogram 2007. júliusi végrehajtási jelentésével. Különösen megerősíti a kormányzati politika prioritásait, mint az állami kiadások minőségének és kezelésének javítása, az üzleti környezet és a közigazgatás, valamint az államháztartást közvetlenül érintő fő reformok, különösen a munkaerőpiac, nyugdíj, egészségügy és oktatás terén. Megerősíti továbbá a kiadási prioritásokat az oktatás, kutatás, egészségügy, infrastruktúra, környezet és a mezőgazdaság terén. Másrészt a konvergenciaprogram nem ad rendszerezett tájékoztatást a nemzeti reformprogramban előirányzott fő reformok közvetlen költségvetési hatásairól.

(10)

Ami a stabilitási és konvergenciaprogramok magatartási kódexében meghatározott adatszolgáltatási követelményeket illeti, annak ellenére, hogy megvalósult bizonyos előrehaladás, a program az előírt és a nem kötelező adatok (4) tekintetében részben hiányos.

i.

jelentősen erősítse a középtávú célkitűzés irányába ható kiigazítás ütemét, lényegesen szigorúbb költségvetési célokkal 2008-ban és a következő években, hogy csökkentse a túlzott hiány kockázatát, elősegítse a makrogazdasági stabilitást és megfékezze a növekvő külső egyensúlyhiányt, és szüntesse meg a államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának kockázatait;

ii.

korlátozza az állami kiadások tervezett magas növekedését és javítsa a kiadások összetételét a gazdaság növekedési potenciáljának fokozása érdekében, valamint egy kötelező középtávú kereten belül javítsa a kiadások tervezését és végrehajtását;

iii.

az ajánlott szigorúbb költségvetési irányvonalat kiegészítve az inflációs nyomás fékezését célzó politikákat kövessen, megfelelő bérpolitikával a közszférában és további strukturális reformokkal.