Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 52016IP0464

Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról: értékelés (2016/2045(INI))

HL C 224., 2018.6.27, p. 140–144 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

27.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 224/140

P8_TA(2016)0464

Az Európai Unió Szolidaritási Alapja: értékelés

Az Európai Parlament 2016. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról: értékelés (2016/2045(INI))

(2018/C 224/22)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 175. cikkére és 212. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre (1),

—

tekintettel „Az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról – végrehajtás és alkalmazás” című, 2013. január 15-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendeletet módosító, 2014. május 15-i 661/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletről (COM(2013)0522) (4),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló, 2014. évi jelentésére (COM(2015)0502),

—

tekintettel az európai árvizekről szóló, 2002. szeptember 5-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a 2005 nyarán Európában bekövetkezett természeti katasztrófákról (tüzek és áradások) szóló, 2005. szeptember 8-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett közleményére az Európai Unió Szolidaritási Alapjának jövőjéről (COM(2011)0613),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról szóló, 2013. november 28-i véleményére (7),

—

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra (8),

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0341/2016),

A.

mivel a 2002 nyarán Közép-Európát sújtó rendkívüli árvizekre adott válaszul a 2012/2002/EK rendelettel létrehozták az Európai Unió Szolidaritási Alapját (EUSZA) mint az EU számára azt lehetővé tevő értékes eszközt, hogy reagáljon az Unióban és a csatlakozási tárgyalásokban rész vevő országokban bekövetkező jelentős természeti és rendkívüli regionális katasztrófákra, és szolidaritást fejezzen ki a támogatásra jogosult régiókkal és államokkal; mivel az alap felhasználása az állami hatóságok által olyan természeti katasztrófák esetén végzett vészhelyzeti és helyreállítási műveletek finanszírozására korlátozódik, amelyek az érintett régió lakosságának életére, természeti környezetére vagy a gazdaságra közvetlenül kihatnak (bár meg kell jegyezni, hogy 2005-ben a Bizottság javaslatot nyújtott be az eredeti hatály még szélesebb körű kiterjesztésére);

B.

mivel az EUSZA megalapítása óta nagyon hasznos célt szolgált, összesen 3,8 milliárd EUR-t mozgósítva több mint 70 katasztrófához kapcsolódóan 24 kedvezményezett és csatlakozásra váró országban különféle természeti katasztrófák, úgy mint földrengések, áradások, erdőtüzek, viharok és újabban aszályok esetében; mivel az EUSZA továbbra is az EU szükséghelyzetben megnyilvánuló szolidaritásának egyik legerőteljesebb szimbóluma;

C.

mivel az eszköz 2014-ben jelentős reformon esett az alábbiak érdekében: az eljárások javítása és egyszerűsítése, a pályázatok benyújtását követő 6 héten belüli gyorsabb válasz biztosítása; hatályának újbóli meghatározása; a regionális katasztrófákra vonatkozó egyértelmű kritériumok megállapítása; és a katasztrófamegelőzés és a kockázatkezelési stratégiák megerősítése, így javítva a mentőintézkedések finanszírozásának hatékonyságát, összhangban a Parlament és a helyi és regionális hatóságok által az évek során tett számos kérelemmel; mivel a Bizottság által 2016. szeptember 14-én javasolt „salátarendelet” (COM(2016)0605 – 2016/0282(COD)) rendelkezik az alap új felülvizsgálatáról a vészhelyzeti műveletek finanszírozására szolgáló rendszer készültségének és hatékonyságának javítása érdekében;

D.

mivel a Parlament erőteljesen támogatta a reformokra irányuló javaslatokat, melyek nagy részét már a korábbi állásfoglalásaiban is kérte;

E.

mivel a 2014 júniusa (a reform hatálybalépésének ideje) előtt beérkezett kérelmeket az eredeti rendelet alapján, míg az azóta beérkezőket már a felülvizsgált rendelet szerint értékelték;

F.

mivel a természeti katasztrófák megelőzése terén tett beruházások rendkívül fontosak az éghajlatváltozásra való reagálásban; mivel uniós finanszírozásból, különösen az európai strukturális és beruházási alapokból (esb-alapok) komoly összegeket különítettek el a természeti katasztrófák megelőzésébe és a kockázatkezelési stratégiákba történő beruházásra;

G.

mivel kivételesen, amennyiben az adott évben nem áll rendelkezésre elegendő forrás, a következő év forrásait is fel lehet használni, figyelembe véve az alap éves költségvetési plafonértékét a katasztrófa szerinti, valamint az azt követő évben;

1.

 emlékeztet arra, hogy 2002-es létrehozása óta az EUSZA jelentős támogatási forrást jelentett a helyi és regionális hatóságok számára az Európában bekövetkezett természeti katasztrófák – áradások, földrengések vagy akár erdőtüzek – következményeinek enyhítésére, és kifejezte az európai szolidaritást az érintett régiókkal; hangsúlyozza, hogy ami a nyilvánosságot illeti, az EUSZA az egyik legkonkrétabb és kézzel foghatóbb kifejeződése a támogatásnak, amelyet az EU a helyi közösségek számára nyújthat;

2.

 hangsúlyozza, hogy az EUSZA létrehozása óta az Európai Unióban előforduló természeti katasztrófák száma, súlyossága és intenzitása is fokozódott az éghajlatváltozás következtében; ezért hangsúlyozza egy olyan megbízható és rugalmas eszköz hozzáadott értékét, melynek célja a szolidaritás kifejezése, illetve gyors és tényleges segítség nyújtása a súlyos természeti katasztrófák áldozatául esett állampolgároknak;

3.

 rámutat, hogy az EUSZA az Európai Unió költségvetésén kívül finanszírozott eszköz, melynek költségvetése évente legfeljebb 500 millió EUR (2011-es árakon számolva), és a beépített rugalmasság ellenére (N+1 átvitel) évről évre jelentős források maradhatnak felhasználatlanul; megjegyzi e tekintetben, hogy a javasolt salátarendelet a pénzügyi keret költségvetésbe való részleges beemeléséről rendelkezik annak érdekében, hogy felgyorsuljon a mozgósítási eljárás, és hogy korábban és eredményesebben lehessen reagálni a katasztrófa sújtotta polgárok igényeire;

4.

 felhívja a figyelmet arra, hogy az éves küszöbértékek felhasználása bizonyítja, hogy az új többéves pénzügyi keret programozási időszakát követően az előirányzatok éves szintje megfelelő;

5.

 kiemeli a 2014. évi reform fontosságát, amely sikeresen leküzdötte a tanácsi akadályokat, és végül teljesítette a jobb reagálókészség és a segítségnyújtás hatékonyságának javítása terén ismételten felmerülő parlamenti kívánalmakat, melyek célja gyors és átlátható reakció biztosítása a természeti katasztrófák által sújtott polgárok megsegítése érdekében; üdvözli továbbá a salátarendeletre irányuló legújabb javaslatot, amely új rendelkezéseket vezet be a finanszírozás egyszerűsítése és könnyebb igénybevétele érdekében;

6.

 hangsúlyozza a reform legfontosabb elemeit, például: előleg kifizetését lehet kérelmezni, és a várható hozzájárulás összegének legfeljebb 10 %-át lehet a kérelmező rendelkezésére bocsátani röviddel azután, hogy az EUSZA-tól származó pénzügyi hozzájárulás iránti kérelem benyújtásra került a Bizottságnál (legfeljebb 30 millió EUR); a vészhelyzeti és helyreállítási műveletek előkészítése és végrehajtása során felmerült költségek támogathatósága (a Parlament egyik legfőbb kérése); a pályázatok támogatásra jogosult államok általi benyújtására (12 héttel az első kár bekövetkeztét követően) és a projekt megvalósítására (18 hónap) rendelkezésre álló határidő meghosszabbítása; hat hetes határidő bevezetése a Bizottság számára a pályázatok megválaszolására; a természeti katasztrófák megelőzésére vonatkozó új rendelkezések; és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra irányuló eljárások javítása;

7.

 ugyanakkor rámutat arra, hogy a kedvezményezetteknek – annak ellenére, hogy gyorsabban előleghez juthatnak a rendes eljáráshoz képest – még mindig nehézséget okoz a kérelmezéstől a kifizetésig tartó teljes eljárás hosszúsága, mivel igen hosszadalmas a folyamat, mire a hozzájárulás teljes összege kifizetésre kerül; ebben az összefüggésben kiemeli, hogy a pályázatokat a katasztrófát követően a lehető leghamarabb be kell nyújtani, az értékelési és az azt követő szakaszokat pedig tökéletesíteni kell a kifizetések végrehajtásának megkönnyítése érdekében; úgy véli, hogy az újonnan javasolt salátarendelet EUSZA-ra vonatkozó rendelkezései hozzájárulhatnak a gyorsabb igénybevételhez, hogy a helyben fennálló valós igényeket teljesíteni lehessen; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak is meg kell vizsgálniuk a saját adminisztrációs eljárásaikat az érintett régiókra és államokra irányuló támogatás mozgósításának felgyorsítása érdekében; javasolja továbbá egy jövőbeli reform lehetséges javításai érdekében a katasztrófavédelemre vonatkozó kötelező, aktualizált nemzeti tervre irányuló kérés bevezetését, valamint azt a követelményt, hogy szolgáltassanak információt a sürgősségi szerződésekre irányuló megállapodásokkal kapcsolatos előkészületekről;

8.

 felhívja a tagállamokat a helyi és regionális hatóságokkal folytatandó kommunikáció és együttműködés javítására akkor, amikor értékelik a támogatásra jogosult kárt, amely miatt kérik az EUSZA pénzügy támogatását, és elkészítik a pályázatokat, és akkor is, amikor a természeti katasztrófák hatásait elhárító projekteket valósítanak meg, biztosítva mindezzel, hogy az uniós segítség eredményes legyen helyben, és hogy fenntartható megoldások kapjanak támogatást; úgy ítéli meg továbbá, hogy az EUSZA támogatását az egész nyilvánosság számára közzé kell tenni; felhívja az érintett hatóságokat a kommunikáció javítására, és hogy adjanak tájékoztatást az EUSZA-támogatásról anélkül, hogy ez további adminisztratív terheket teremtene;

9.

 hangsúlyozza, hogy fontos annak biztosítása, hogy a tagállamok a természeti katasztrófákra adott válaszul közbeszerzési eljárásokat folytassanak le annak céljából, hogy azonosítsák és terjesszék a bevált gyakorlatokat és a tanulságokat a vészhelyzetek esetén kötött szerződések tekintetében;

10.

 üdvözli, hogy a Bizottság egyértelműbbé tette a regionális természeti katasztrófák támogathatóságára vonatkozó szabályokat, mindamellett emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Tanács közötti végső megállapodás szerint a jogosultsági határérték a Bizottság javaslatával összhangban a régió GDP-jének 1,5 %-a, a Parlament erőfeszítései ellenére, amely 1 %-ra akarta ezt az értéket csökkenteni; megállapítja, hogy a legkülső régiók sebezhetősége számításba került a rájuk vonatkozó 1 %-os határérték megállapításánál;

11.

 elismeri, hogy az Alapból származó támogatás a nem biztosítható károkra korlátozódik, és nem kompenzálja a magánveszteségeket; hangsúlyozza, hogy a hosszú távú fellépések, mint a fenntartható újjáépítés vagy a gazdasági fejlesztési és megelőzési tevékenységek, az Unió egyéb eszközei, különösképpen az esb-alapok keretében részesülhetnek finanszírozási támogatásban;

12.

 felszólítja a tagállamokat, hogy optimalizálják a létező uniós alapok, különösen az öt esb-alap felhasználását olyan beruházásokra, amelyek célja a természeti katasztrófák bekövetkeztének megelőzése, és rámutat a különböző uniós alapok és politikák közötti szinergiák kialakításának fontosságára, szem előtt tartva a természeti katasztrófák hatásainak megelőzését és – azokban az esetekben, amikor igénybe veszik az EUSZA-t – az újjáépítési projektek megerősítésének és hosszú távú fenntartható fejlesztésének biztosítását; kéri ebből a célból, hogy a tagállamok az EUSZA igénybevétele esetén hivatalosan vállaljanak kötelezettséget valamennyi katasztrófamegelőzési és az érintett területek fenntartható helyreállítására irányuló intézkedés végrehajtására; szinergiák alkalmazása esetén kéri az alapok kombinált felhasználásával kapcsolatos bürokratikus eljárás lehető legnagyobb mértékű egyszerűsítését;

13.

 ezért hangsúlyozza, hogy fokozni kell az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló beruházásokkal kapcsolatos erőfeszítéseket, figyelembe véve a megelőző intézkedéseket az újjáépítés és újraerdősítés EUSZA-ból való támogatása során; úgy véli, hogy a megelőzésnek horizontális feladattá kell válnia, és javasolja, hogy a katasztrófák következményeinek az EUSZA forrásaiból történő enyhítése során az ökorendszeren alapuló megközelítés szerinti megelőző intézkedéseket alkalmazzák; ezenkívül felhívja a tagállamokat kockázatmegelőzési és kockázatkezelési stratégiák kidolgozására, figyelembe véve azt is, hogy korunkban számos természeti katasztrófa emberi tevékenységek közvetlen következménye;

14.

 hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák az EUSZA-támogatás odaítélésének, irányításának és végrehajtásának maximálisan átláthatóságát; fontosnak tartja, hogy megállapítsák, hogy az EUSZA-támogatásokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően használták-e fel, annak érdekében, hogy azonosítsák, kialakítsák és megosszák a bevált gyakorlatokat és a tanulságokat; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat az átláthatóság növelésére és annak biztosítására, hogy az információk nyilvánosan elérhetőek legyenek a segítségnyújtás mozgósításának teljes folyamata alatt, a pályázat benyújtásától kezdve egészen a projekt lezárásáig; felkéri továbbá az Európai Számvevőszéket, hogy készítsen különjelentést az EUSZA működéséről, többek között annak fényében, hogy a legutóbbi rendelkezésre álló jelentést még az EUSZA-ra vonatkozó rendelet 2014. évi felülvizsgálatát megelőzően készítették;

15.

 megjegyzi, hogy 2014-ben 13 új pályázat érkezett be, és felhívja a figyelmet a szóban forgó év különleges helyzetére, mivel hat kérelmet a régi rendelet szerint értékeltek, míg a többi értékelése a felülvizsgált rendeletnek megfelelően történt;

16.

 emlékeztet arra a két esetre, amikor 2014-ben a korábbi EUSZA-rendelet értelmében elutasították a rendkívüli regionális katasztrófaként való elismerésre vonatkozó kérelmeket, mivel ezek a katasztrófák nem voltak „rendkívüliek” a régi rendelet értelmében, annak ellenére sem, hogy komoly károkat okoztak közvetlen hatássokkal az érintett régiók gazdasági és társadalmi fejlődésére, ezért üdvözli a felülvizsgált EUSZA-rendelet ezzel kapcsolatos pontosításait; ugyanakkor –a jövőbeli reformokra való tekintettel és figyelembe véve a regionális természeti katasztrófák újbóli meghatározásának lehetőségét – javasolja, hogy több olyan támogatásra jogosult tagállam benyújthasson egyetlen közös pályázatot, amelyeket valamely határokon átnyúló, azonos okból bekövetkezett katasztrófa sújtott, melynek hatásai egy időben jelentkeztek, továbbá hogy a közvetett károkat is vegyék figyelembe a kérelmek értékelésekor;

17.

 a jövőbeli reformok tükrében felkéri a Bizottságot, hogy vegye számításba az előlegfizetési küszöbértékek 10 %-ról 15 %-ra történő emelésének, valamint a kérelmek feldolgozására vonatkozó határidők hat hétről négy hétre történő csökkentésének lehetőségét; ezenkívül felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy a természeti katasztrófák támogathatóságának határértéke a régió GDP-jének 1 %-a legyen, valamint hogy a kérelmek értékelésekor figyelembe vegyék az érintett régiók társadalmi gazdasági fejlettségi szintjét;

18.

 hangsúlyozza, hogy meg kell fontolni a GDP-n kívül egyéb olyan új mutatók alkalmazását, mint amilyen például a humán fejlettségi mutató és a társadalmi fejlődés regionális indexe;

19.

 üdvözli, hogy az EUSZA 2015. évi éves jelentésében foglaltak szerint a Bizottság elfogadott hét, a felülvizsgált szabályok keretében benyújtott segítségnyújtásra irányuló kérelmet, köztük négy olyat, amelyek 2014 végén kerültek jóváhagyásra, de amelyekhez előirányzatokat kellett átvinni 2015-re; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy 2015 volt az első olyan teljes év, amikor a felülvizsgált szabályoknak megfelelően kellett eljárni, és hogy az elemzés szerint a reformmal bevezetett jogi pontosítások biztosították a sikeres alkalmazást, amit a régi rendelkezésekről nem lehetett elmondani, amelyek szerint a regionális katasztrófák miatt beadott segítségnyújtás iránti kérelmek kb. kétharmada az értékelést követően nem bizonyult támogathatónak;

20.

 sajnálja, hogy az előző rendelet idején a végrehajtásról szóló jelentések értékelési eljárása igen hosszadalmas volt, és a lezárások is későn történtek meg, és arra számít, hogy a módosított rendelet értelmében a lezárásokat hatékonyabban és átláthatóbban fogják végrehajtani, miközben garantálják az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelmét;

21.

 hangsúlyozza továbbá, hogy a módosított rendelet 11. cikke ellenőrzési jogkörrel ruházza fel a Bizottságot és a Számvevőszéket, és lehetővé teszi az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) számára, hogy bármikor vizsgálatokat folytasson;

22.

 kéri a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy még a jelenlegi többéves pénzügyi keret lezárulása előtt értékeljék az EUSZA működését;

23.

 utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak, valamint a regionális hatóságoknak.

(1)  HL L 311., 2002.11.14., 3. o.

(2)  HL C 440., 2015.12.30., 13. o.

(3)  HL L 189., 2014.6.27., 143. o.

(4)  HL C 170., 2014.6.5., 45. o.

(5)  HL C 272. E, 2003.11.13., 471. o.

(6)  HL C 193. E, 2006.8.17., 322. o.

(7)  HL C 114., 2014.4.15., 48. o.

(8)  HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

Top