15.1.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/203

Előadó:

José María ESPUNY MOYANO

Társelőadó:

Martin SIECKER

1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy egy olyan kérdést vesz górcső alá, amelynek a termelő ágazatok és általában a közvélemény is kiemelt fontosságot tulajdonít.

1.2.

Az EGSZB üdvözli, hogy megbízatásának megfelelve az Európai Bizottság megoldásokat talál a GMO-termesztésre vonatkozó jóváhagyási rendszerre, amelyről a valóságban bebizonyosodott, hogy nem megfelelő.

1.3.

Az EGSZB szerint a javaslat nagyobb figyelmet fordíthatott volna az olyan kulcsfontosságú kérdésekre, mint a nyomonkövethetőség, az élelmiszer- és takarmányiparra vonatkozó konzekvens jogszabályi háttér, valamint a javaslatok társadalmi-gazdasági hatásának felmérése.

1.4.

Az EGSZB ugyanakkor fenntartásokat fogalmaz meg a jogi szempontokkal, valamint azzal kapcsolatban, hogy ez a jogszabály mennyire lesz végrehajtható az egységes piacon; ráadásul az említett jogi kérdések mellett problematikus a társadalmi és a politikai szintű elfogadottság is.

1.5.

Ezért az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy javaslatát – annak jelenlegi formájában – vonja vissza, és dolgozzon ki egy új, jobb javaslatot, amely már orvosolja az ebben a véleményben és az Európai Parlament más, hasonló jelentéseiben feltárt hiányosságokat.

2.1.

A biotechnológiával kezelt növényi kultúrák (géntechnológiával módosított szervezetek vagy GMO-k) 1996-ban kezdtek terjedni világszerte. Azóta évről évre mind nagyobb területet foglalnak el: növekedésük üteme elérte az évi 3–4 %-ot. Ez azt jelenti, hogy 2013 és 2014 között a biotechnológiával kezelt növényi kultúrákkal betelepített terület 6,3 millió hektárral nőtt, azaz a világ 28 országában több mint 18 millió mezőgazdasági termelő összesen 181 millió hektáron foglalkozik GMO-k előállításával. A legnagyobb ilyen területek az Egyesült Államokban, Brazíliában és Argentínában vannak, de a fejlődő országokban, például Burkina Fasóban, Szudánban vagy Bangladesben is jelentősek az ilyen területek. Ezeken az ültetvényeken elsődlegesen kukoricát, szóját és gyapotot termesztenek, de a padlizsán, a paradicsom vagy a paprika is jellemző.

2.2.

Az Európai Unió öt országában – Portugáliában, a Cseh Köztársaságban, Romániában, Szlovákiában és Spanyolországban – folyik GMO-termesztés, összesen mintegy 148 000 hektár területen, ebből Spanyolországban 137 000 hektáron, Portugáliában 8 000 hektáron, a Cseh Köztársaságban 2 500 hektáron, Romániában 800 hektáron és Szlovákiában 100 hektáron (2013-as adatok) (1).

2.3.

Több mint egy évtizede jogszabály írja elő, hogy az élelmiszerek és a takarmányok címkézésekor alapvetően fel kell tüntetni, ha az adott készítmény géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaz. Jelenleg az EU-ban előállított ipari takarmányok 85–90 %-ának címkéje figyelmeztet arra, hogy a termék géntechnológiával módosított szervezet, vagy azt tartalmaz, mivel e takarmányok összetételében nagy mennyiségben – egy-egy takarmány receptúrájában átlagosan 20–25 %-ban – vannak jelen az EU-ban előállított vagy oda importált, GMO-t tartalmazó alapanyagok. E javaslat, hatálybalépése esetén, komoly következményekkel járhat az élelmiszerek és a takarmányok EU-beli keresletére és kínálatára nézve. Az általa az európai mezőgazdaságra és ez alapján a KAP-ra esetleg gyakorolt hatást alaposan meg kell vizsgálni. Azon európai előírások, amelyek célja, hogy a géntechnológiával módosított szervezetek élelmiszerekben és takarmányokban való jelenléte megfelelő módon visszakövethető legyen, kibővítendők úgy, hogy e termékeket géntechnológiával nem módosítottként címkézzék akkor, ha valóban GMO-mentesek.

2.4.

Az EGSZB sajnálatosnak tartja és hangsúlyozni kívánja, hogy mindettől függetlenül az élelmiszeriparról szóló európai uniós jogszabályokban egy ehhez hasonló, nyomonkövethetőségre irányuló törekvés nem érhető tetten.

3.1.

Az 1829/2003/EK rendelet (2) hatálybalépése óta a Tanácson belül a tagállamok körében még soha nem alakult ki minősített többség a géntechnológiával módosított szervezetek vagy géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok engedélyezéséről szóló bizottsági határozattervezet támogatása vagy ellenzése kérdésében. Mindeddig az eljárás valamennyi szakasza azzal zárult, hogy „nem született vélemény”. Ennek következtében az Európai Bizottság az engedélyezésre vonatkozó határozatokat a hatályos jogszabályoknak megfelelően, ám a tagállamok támogató véleménye nélkül hozta meg.

3.2.

Teljesen bevett gyakorlattá vált, hogy a dossziét visszaküldik az Európai Bizottsághoz a jogerős határozat meghozatala céljából, noha ez egyébként csupán a kivételt kellene, hogy jelentse.

3.3.

A tagállamok közötti minősített többség hiányában az Európai Bizottságnak kockázatkezelői minőségében eljárva ésszerű határidőn belül határozatot kell elfogadnia az engedély megadásáról vagy elutasításáról.

4.1.

Az Európai Bizottság javaslata szerint az 1829/2003/EK rendelet egy új cikkel, a 34a. cikkel egészülne ki. E cikk szerint a tagállamok intézkedéseket fogadhatnak el a GMO-k használatának korlátozására vagy betiltására, amennyiben ezek az intézkedések:

4.2.

Amennyiben egy tagállam az új rendszer szerint intézkedéseket kíván elfogadni, azok tervezetét és a vonatkozó indokolást meg kell küldenie az Európai Bizottságnak.

4.3.

Az elfogadott intézkedések nem érintenék azon élelmiszerek és takarmányok használatát, amelyek véletlen vagy technikailag elkerülhetetlen okból géntechnológiával módosított szervezetet tartalmaznak.

4.4.

Az említett intézkedések a termesztésre szánt GMO-kra nem vonatkoznának.

4.4.1.

Nemrég azonban már elfogadtak egy hasonló eljárást a (EU) 2015/412 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (3), amely lehetővé tette, hogy a tagállamok szabadabban dönthessenek arról, hogy korlátozzák vagy megtiltják a GMO-k területükön történő termesztését. A jelenlegi bizottsági javaslat most hasonló eljárás létrehozását tűzi ki célul a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozóan, amely összhangban áll a GMO-termesztésre vonatkozóan nemrégiben elfogadott megoldással.

5.1.

A géntechnológiával módosított szervezetek kérdése rendkívül kényes probléma, amelynek legalább annyi támogatója, mint ellenzője van. Ezért ebben a véleményében az EGSZB kizárólag a javaslatot támogató, illetve ellenző érvekre szorítkozik, és nem kíván általánosabb értékelésbe bocsátkozni a GMO-k „kedvező” vagy „kedvezőtlen” hatásaival kapcsolatban, ezt ugyanis korábbi véleményeiben (4) már megtette.

6.1.1.

A jelenleg hatályos közös agrárpolitika költségvetési és operatív korlátainak jól látható eredménye, hogy több tagállam is kétségbe vonja a Szerződések által ezen a területen az EU-ra ruházott kompetenciákat, aminek következményeként csökkent az európai intézmények politikai tekintélye.

6.1.2.

Továbbá néhány tagállam, amelyek nem számítanak a KAP „természetes” kedvezményezettjeinek, gyakran nemcsak e közös politika, hanem a harmadik pillérbe tartozó egyéb közös politikák költségvetési jelentőségét is bírálják. E politikai bírálatok bizonyos tagállamokban egyre növekvő támogatottságot élveznek, amelyet sem a jogalkotó, sem az EGSZB nem hagyhat figyelmen kívül.

6.1.3.

Az Európai Bizottság javaslata uniós kompetenciákat származtatna vissza, amivel meghallgatásra találna egyes tagállamoknak – és azok közvéleményének – az a követelése, hogy jobban egyensúlyba kellene hozni az uniós és a tagállami kompetenciákat, különösen azon a területen, ahol a GMO-k termesztésével kapcsolatban a tagállamoknak egyelőre még lehetőségük van nemzeti kompetenciáikat gyakorolni.

6.2.

6.2.1.

A tagállamok azon kötelezettségéből, miszerint az elfogadott intézkedéseket minden esetben meg kell indokolniuk, egyenesen következik, hogy amellett, hogy ezek az intézkedések nem lehetnek önkényesek, összeegyeztethetőeknek kell lenniük a Szerződésekkel, illetve különösen és kifejezetten a belső piac elveivel és az EU nemzetközi kötelezettségeivel.

6.2.2.

Ezek az óvintézkedések – a modern nemzeti államigazgatásokra jellemző közigazgatási felelősség elvével együtt – a javaslat szerint biztosítanák, hogy a tagállamok csak kivételes esetekben és arányos mértékben hozhassanak kizáró határozatokat.

6.3.1.

Amint azt az Európai Bizottság a javaslatának indokolásában leszögezi, az 1829/2003/EK rendelet teljes betartása két okból sosem valósult meg: az egyik, hogy a tagállami álláspontok nem voltak tudományosan alátámasztva, a másik pedig az a jogi anomália, amelyet az Európai Bizottság általi közvetlen határozathozatali eljárás (komitológia) jelent.

6.3.2.

Amennyiben a javaslatot az Európai Bizottság által kidolgozott formájában fogadnák el, az korlátozná ezt az európai szabályozás terén valóban kivételes helyzetet. Így azoknak a tagállamoknak, amelyek eddig ellenezték, hogy határozat elfogadására kerüljön sor, vagy amelyek a szavazásokon rendre meghiúsították az elégséges többség elérését, többé talán nem lesz okuk arra, hogy politikai ellenállást tanúsítsanak a Tanácson belül, ha tagállami szinten más eszközeik is lesznek arra, hogy a szakterülettel kapcsolatos tanácsi határozatok végrehajtását megakadályozzák, vagy országhatáraikon belül érvénytelenítsék.

6.4.1.

Az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló javaslattal az Európai Bizottság ténylegesen is teljesíti azt a megbízatását, hogy egy olyan javaslatot dolgozzon ki, amellyel orvosolhatóak a GMO-tartalmú élelmiszerekre, illetve takarmányokra vonatkozó hatályos jogszabályi keret korlátai. Ebben a tekintetben az Európai Bizottság javaslata szükséges és célravezető.

7.1.1.

Az Európai Bizottság javaslata a GMO-k élelmiszerekben és takarmányokban való felhasználása mellett érvelő, illetve azt hagyományosan ellenző ágazatok részéről egyaránt általános ellenállást váltott ki, amiről a média is beszámolt. A javaslatot a nyilvánosság előtt legélesebben bírálók közül meg kell említeni az Európai Parlament Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottságát, amely egyenesen a javaslat visszavonására szólítja fel az Európai Bizottságot, amiről hivatalosan októberben szavaznak majd (5).

7.1.2.

Az érintett ágazatok – egymástól eltérő, sőt, olykor egymásnak ellentmondó álláspontokból táplálkozó – fenntartásainak eredményeként egy bizonytalan kimenetelű és nehéz parlamenti vitára kell számítani, amelyet célszerű lenne elkerülni azzal, hogy a javaslatot az Európai Bizottság újbóli, részletesebb vizsgálat alá vonja.

7.2.1.

Az Európai Bizottság a (EU) 2015/412 irányelvben előírtak értelmében közös rendszert dolgozott ki a GMO-kkal kapcsolatos kockázatok értékelésére. Ugyanakkor az a lehetőség, hogy a tagállamok nemzeti érdekeiktől vezéreltetve anélkül korlátozhatják a kockázatértékeléseket és a közösségi engedélyezési folyamatokat, hogy egy kötelező és átlátható rendszerben a közvéleményt is tájékoztatniuk kellene azokról az indokokról és érvekről, amelyek miatt a kívülmaradási záradék mellett döntöttek, súlyosan ellentmond a nyilvános döntéshozatal átláthatóságára vonatkozó kötelezettségvállalásnak, amely a Juncker-féle Európai Bizottság egyik legfontosabb, nyilvánosság előtt vállalt politikai iránymutatása. Ebből következően célszerű lenne előírni, hogy a rendelet írja elő ilyen tájékoztatási rendszerek tagállami szintű létrehozását, átláthatóságát és szabad hozzáférhetőségét.

7.3.1.

Ha az Európai Bizottság javaslatának elfogadására annak jelenlegi formájában kerülne sor, az egy olyan anomáliát teremtene, amelyben az uniós szinten, tudományos szempontok alapján meghozott nyilvános határozatok minden tagállamra más és más jogi és gazdasági hatást gyakorolnának. Egy ilyen helyzet veszélyeztetné a közösségi határozathozatali eljárás kiszámíthatóságát és hitelességét.

7.3.2.

A javaslat társadalmi és gazdasági hatásának értékelése, és ezzel együtt az élelmiszerláncra, a termesztésre, a nyersanyag-utánpótlásra és a piac esetleges torzulására kiható költségvonzatok részletes ismertetése ugyancsak hiányzik.

7.3.3.

A javaslat továbbá nem ír elő eszközöket arra, hogy az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek címkéjén a GMO-k nyomonkövethetősége biztosított legyen.

7.4.1.

Noha az Európai Bizottság javaslata előírja az Unió által vállalt nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartását, két kérdést nem szabályoz: az egyik, hogy a tagállami intézkedések (kívülmaradási záradék) esetében nem állapítja meg azok speciális és pontos határait, amely intézkedések így ellentmondásba kerülhetnek az említett kötelezettségvállalásokkal, a másik pedig, hogy nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyekkel az uniós intézmények e tagállami határozatokat hatályon kívül helyezhetik, amennyiben azok ellentmondanának az EU által vállalt nemzetközi kötelezettségeknek. Meg kell említeni, hogy az EU kereskedelmi partnerei – különösen az Egyesült Államok – nyilvánosan is hangot adtak a rendeletjavaslattal kapcsolatos fenntartásaiknak, sőt, a magas szintű kereskedelmi tárgyalások (a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség) kimenetelét is attól tették függővé, hogy e fenntartásaikat mennyire sikerül feloldani.

7.4.2.

A javaslat esetleges végrehajtása – tekintve, hogy az a nemzetközi kereskedelmi akadályokhoz hasonló torzulásokat idézne elő – olyan nemzetközi megállapodásokat érintene, illetve korlátozna, mint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében vállalt általános kötelezettségek, vagy más olyan rendelkezések, mint a fejlődő országok számára biztosított általános vámkedvezmény-rendszer vagy a „fegyver kivételével mindent”kezdeményezés.

7.5.1.

Az európai bizottsági javaslat említést tesz arról, hogy a tagállamok által elfogadott intézkedéseknek összeegyeztethetőknek kell lenniük a belső piacra vonatkozó szabályokkal, és hogy a belső piacot nem lenne célszerű az említett javaslat értelmében meghozott tagállami intézkedésekkel megváltoztatni, különösen akkor nem, ha a gyakorlatban előreláthatólag az EU különböző területein egymástól eltérő rendelkezések vonatkoznának a GMO-k termesztésére, forgalmazására és tagállamok közötti szállítására.

7.5.2.

Ezzel együtt az a tény, hogy a javaslatból hiányzik azoknak az okoknak a részletes (pozitív vagy negatív) felsorolása, amelyekkel a tagállamok megindokolhatják, miért döntöttek a kívülmaradási záradék elfogadása mellett, továbbá az, hogy nem ír elő jogi mechanizmusokat az adott esetben tisztességtelennek, nem kellően megindokoltnak vagy diszkriminatívnak minősülő tagállami intézkedések felfüggesztésére, egyértelműen a jogbizonytalanság kockázatához vezet.

7.5.3.

Mivel e jogbizonytalanságot csak az Európai Unió Bírósága oldhatja fel, ez amellett, hogy a tagállamok adminisztratív feladatait szükségtelen igazságügyi csatározások tárgyává tenné, késedelmeket és többletköltségeket is generálna.

7.5.4.

E legutóbbi érv az, amely a legtöbb kétséget veti fel az Európai Bizottság által kidolgozott javaslat jelenlegi formájának célszerűségével és megfelelőségével kapcsolatban.