Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc

(COM(2009) 591 végleges)

2011/C 48/25

Előadó: Pedro NARRO

Társelőadó: KAPUVÁRI József

2009. október 28-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc

COM(2009) 591 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2010. augusztus 31-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. szeptember 15–16-án tartott, 465. plenáris ülésén (a 2010. szeptember 15-i ülésnapon) 121 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Bizottság által az elmúlt évek során készített jelentések és közlemények olyan elemzést tárnak elénk, amely rávilágít az értéklánc működésének gyenge pontjaira és hibáira. Az árak volatilitása, a spekuláció, a beszerzési ár alatti értékesítés, az átláthatatlanság, az illegális és versenyellenes gyakorlatok általánossá válása vagy a tárgyalási pozíciók kiegyensúlyozatlansága mind olyan problémák, amelyek kihatnak az egész élelmiszeripari ágazat jövőjére, és veszélyeztetik az úgynevezett „európai mezőgazdasági modell” fennmaradását.

1.2   Hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási lánc c. közleményében az Európai Bizottság találóan megnevezi a kiemelt fellépési területeket. Az EGSZB azonban sajnálattal állapítja meg, hogy a javaslatok elfogadása lassan történik, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a döntéshozatali folyamatot, mert olyan területről van szó, ahol sürgős, konkrét és kézzelfogható intézkedésekre van szükség. Az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó, megújult magas szintű csoportnak a lehető leghamarabb folytatnia kellene munkáját, és az új és kialakulóban lévő élelmiszeripari politikák alappillérévé kellene válnia.

1.3   A siker jelentős mértékben függ majd attól, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok és a lánc egyes szereplői milyen mértékben vesznek részt a munkában. Az összehangolt és közös munka elengedhetetlen egy olyan területen, ahol jelentős különbségek vannak az egyes tagállami piacok és a különféle termékek között. Az Európai Uniónak határozott vezető szerepet kell vállalnia az erre irányuló erőfeszítésekben, és ösztönöznie kell mind a rendelkezésre álló eszközök kiigazítását, mind pedig olyan új eszközök létrehozását, amelyek elősegítik a lánc kiegyensúlyozottabb fejlődését, és javítják a versenyt.

1.4   Az élelmiszer-ellátási lánc kapcsán eddig kidolgozott kezdeményezések vizsgálata az önszabályozás és az önkéntes megállapodások korlátozott hatékonyságát mutatja. Az EGSZB támogatja az önkéntes mechanizmusok fejlesztését, azonban megállapítja, hogy hatékony ellenőrző szervek és szankciók nélkül nem lehet véget vetni annak, hogy e mechanizmusokat a lánc erősebb tagjai rendszeresen figyelmen kívül hagyják.

1.5   A gazdasági szereplők magatartásának változását olyan piacszabályozásnak kell kísérnie, amely lefekteti az agrár-élelmiszeripari ágazat új fejlődési irányának alapjait. A rendszer átláthatóságának elősegítése érdekében meg kell erősíteni a szerződéskötéseket, és ágazatonként meg kell vizsgálni, hogy meghatározhatók-e kötelező feltételek, vagy kötelezővé tehető-e az írásos szerződéskötés. Az Európai Bizottság közleményében jelzett célkitűzések nagy része csak arányos és megfelelő jogszabályi beavatkozás révén teljesülhet.

1.6   A bevált gyakorlatok kódexeit illetően az EU-nak merítenie kell a tagállami tapasztalatokból, és egy európai ombudsman alkalmazása révén hatékony ellenőrző és büntető mechanizmust kell kialakítania. Azon túl, hogy ezek a kódexek mit tartalmazzanak, a legfontosabb azonban eredményességük és magas betartási arányuk biztosítása.

1.7   A versenyjogot nemzeti és európai szinten is jelentősen át kell alakítani úgy, hogy kedvezzen az ágazat jó szervezettségének, garantálja az ellátási láncok rugalmas működését, és a fogyasztók érdekében jogbiztonságot nyújtson a piaci szereplőknek. A tejágazattal foglalkozó magas szintű csoport következtetései (1) és a spanyol elnökségnek az élelmiszer-ellátási láncról szóló közleménnyel kapcsolatos következtetései (2) összhangban vannak az EGSZB azon elvárásával, hogy az agrárszektor jellegzetességeit figyelembe véve rugalmasabban alkalmazzák a versenyjogot.

1.8   Az EGSZB megállapítja, hogy az – elsősorban a nagykereskedelemben – erősen koncentrált kereslettel szemben a kínálati oldal szétaprózódott, ami kihat az értéklánc megfelelő működésére. A szakmaközi szervezetek fejlesztése és szerepének megerősítése segíthet enyhíteni a termelőágazat szervezetlenségén. E kihívás leküzdése érdekében mélyreható vitát kell folytatni, méghozzá nem a termelői szervezetek méretéről, hanem arról, hogy hogyan lehetne őket a mezőgazdasági termelők hatékony értékesítési eszközévé tenni. A termelői szervezetek nem jelenthetik az egyetlen hatékony eszközt a mezőgazdasági kínálat gazdasági szervezettségnek javítására.

1.9   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ne csak arra összpontosítsa figyelmét, hogy miként lehetne koncentrálni a kínálatot, hanem határozottan lépjen is fel a keresleti oldalon, megakadályozva a domináns pozícióval való visszaélést és bizonyos tisztességtelen és versenyellenes gyakorlatokat, amelyek felett a nemzeti vagy közösségi hatóságok sok esetben nem gyakorolnak hatékony ellenőrzést.

1.10   Az európai fogyasztóknak megfelelő, kiszámítható és stabil árakra és árstruktúrákra van szükségük. A közleményben javasolt intézkedések hatékonyabbak lehetnének, ha széles körben tájékoztatnának róluk, és elkerülnék a fogyasztói választás torzítását. Az árfigyelő központok csak akkor lennének hasznos eszközök, ha az árak puszta figyelése helyett gyorsan fel is tudnának lépni az árak alakulásában bekövetkező esetleges torzulásokkal szemben.

2.   Az Európai Bizottság közleményének összefoglalása

2.1   Az Európai Bizottság elismeri a – mezőgazdasági termelőkből, iparból és forgalmazókból álló – élelmiszer-ellátási láncnak az európai gazdaságban betöltött igen fontos szerepét. (3) Az élelmiszer-ellátási lánc működésének felügyelete valóban politikai prioritássá vált a közösségi menetrendben. A hatékonyabban működő élelmiszer-ellátási láncról szóló közlemény közzététele az európai jogalkotó ezen indokolt aggodalmának következménye. A közlemény azzal a szándékkal született, hogy olyan konkrét intézkedéseket alkosson a nemzeti és az uniós szint számára, amelyek hozzájárulhatnak az élelmiszer-ellátási lánc helyzetének javításához.

2.2   A közlemény konkrét javaslatsort fogalmaz meg az élelmiszer-ellátási láncot érintő és a dokumentumban kifejtett három kihívás mindegyike kapcsán. A fenntartható kapcsolatok elősegítése érdekében az Európai Bizottság küzdeni kíván a tisztességtelen gyakorlatok ellen, és felül kívánja vizsgálni a verseny területéhez kapcsolódó kérdéseket. Az átláthatóság növelésének mindig elsődleges kérdését a spekuláció elleni küzdelem és egy, az élelmiszerárak figyelésére szolgáló európai eszköz bevezetése révén kívánja kezelni. Végül pedig a versenyképesség elősegítése érdekében az Európai Bizottság eltökélte, hogy felülvizsgálja a címkézést és a környezetvédelmi előírásokat, korlátozza a területi ellátás gyakorlatait, és olyan eszközök révén, mint a termelői szervezetek, megerősíti a mezőgazdasági termelők tárgyalási pozícióját.

2.3   2010 novemberében az Európai Bizottságnak közzé kell majd tennie egy nyomonkövetési jelentést arról, hogy milyen mértékben hajtották végre a javasolt intézkedéseket, és ezt egy új közlemény egészíti majd ki a kiskereskedelmi piacok felügyeletéről. Emellett az Európai Bizottság úgy döntött, hogy kiszélesíti az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport mandátumát és összetételét, és azt egy, az élelmiszer-ellátási lánccal foglalkozó valódi vitafórummá alakítja.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Ezzel a közleménnyel és más kezdeményezésekkel az EU az elmúlt években bizonyította, hogy az élelmiszer-ellátási lánc helyzete immár kiemelt kérdésként szerepel szakpolitikai napirendjén. Az áringadozások és a láncon belüli kiegyenlítetlen erőviszonyok ártanak a fogyasztóknak és a termelőágazatnak. Az elmúlt években született elemzések és javaslatok sora ellenére továbbra is számos olyan torzulás figyelhető meg, amely komolyan megkérdőjelezi az európai agrár-élelmiszeripari modell fenntarthatóságára irányuló törekvéseket.

3.2   A megfelelő élelmiszer-ellátás biztosításán kívül a minőség is stratégiai jelentőségű kérdés; ezért mindenképpen megfelelő védelmet kell nyújtani a minőségjelzéssel ellátott termékek számára. Amennyiben az élelmiszer-ellátási láncban hatékonysági problémák lépnek fel, korlátozódhat a termékkínálat az egységes piacon, ami fenyegetné az európai mezőgazdasági modellt. Az Európai Bizottság számos dokumentumban tárgyalta már az Európai Unión belüli élelmiszer-ellátási lánc működésében rejlő ellentmondásokat, azonban jelen közlemény nem tükrözi e tényt.

3.3   Az európai élelmiszer-ellátási lánc kiegyensúlyozatlansága is komoly veszélyt jelent az európai polgárok érdekeinek szempontjából. A nyersanyagok és a fogyasztási cikkek árai közötti eltérések irreális árstruktúrákhoz vezettek, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a hosszú távú kilátásokat az értéklánc tagjainak, valamint az EU egész gazdasági és társadalmi rendjének szempontjából. A kiskereskedelmi ágazat erősen koncentrált és jól szervezett, és állandó nyomás alatt tartja az élelmiszerek fogyasztói árát. A nagy élelmiszer-ellátási láncok megtehetik ezt, mivel – bizonyos kereskedelmi gyakorlatoknak köszönhetően – haszonrésüket nemcsak a fogyasztóknál, hanem a szállítóknál is realizálják, ahogyan azt a mezőgazdasági termékárak robbanásszerű növekedése is megmutatta 2007–2008-ban. A „dupla haszonrés” technikáján alapuló kereskedelempolitikák súlyos problémákat okoznak a fogyasztóknak és a szállítóknak.

3.4   Az élelmiszer-ellátási lánc szereplői közti fokozódó feszültségek különféle gazdasági helyzeteket eredményeznek, amelyek különösen kedvezőtlenek egy olyan agrárágazat esetében, amely a súlyos általános gazdasági válság hatására példátlanul kritikus helyzetbe került.

3.5   Az EGSZB és az Európai Bizottság ismét egyetért a kiemelt fellépési területek tekintetében és abban, hogy sürgősen szükség van olyan új konkrét intézkedésekre és eszközökre, amelyek hatékonyabbá teszik az európai élelmiszer-ellátási lánc működését. Alapvető változtatásokra van szükség, amelyekkel az ágazat fejlődése új irányt vehet. A főbb agrár-élelmiszeripari kihívások sikeres megválaszolása érdekében az EGSZB a termelés további diverzifikálását, az üzemek méretének növelése révén a költségek csökkentését és az értékesítési stratégiák javítását szorgalmazza.

3.6   Az EGSZB egyetért az élelmiszeripar versenyképességével foglalkozó magas szintű csoport főbb következtetéseivel, amelyek összhangban állnak az EGSZB által a mezőgazdaság tárgyában a közelmúltban kidolgozott dokumentumokkal: (4)

3.7   Mindezen kezdeményezések sikere jelentős mértékben függ majd attól, hogy milyen mértékben vonják be ezekbe az Európai Bizottságot, a tagállamokat és az élelmiszer-ellátási lánc egyes szereplőit. Elengedhetetlen a különféle résztvevők összehangolt fellépése és a versenyjog alkalmazásának felülvizsgálata. Az Európai Bizottság által javasolt intézkedések nagy részét tagállami szinten már korábban is alkalmazták. (5) Ezért meg kellene vizsgálni, hogy az egyes országok milyen megközelítést alkalmaztak ugyanarra a problémakörre, és a tagállamok által megvalósított kezdeményezések többsége milyen – gyakran jelentéktelen – eredményre vezetett. Ez a helyzet például az árfigyelőközpontok alkalmazásával vagy a helyes gyakorlatok kódexeinek bevezetésével, amelyek hatékony ellenőrzési és végrehajtási eszközök hiányában nem tudták visszaszorítani a visszaéléseket.

3.8   A közlemény általánosságban foglalkozik az élelmiszer-ellátási lánc egyes olyan szempontjaival, amelyeket nemzeti vagy ágazati szinten már részletesen elemeztek. Az élelmiszer-ellátási lánc egyensúlyának helyreállítására tett francia törekvések példát mutattak más uniós országok számára. A mezőgazdaság korszerűsítéséről szóló francia törvény túlmutat a közleményen: kötelező szerződéses keretet határoz meg a mennyiségek és az árak tekintetében, előírja kötelező záradékok beépítését, kibővíti a szakmaközi szervezetek szerepét, valamint egyeztetési és szankciórendszert állít fel az esetleges konfliktusok megoldására.

3.9   Az ágazati szintet tekintve az Európai Bizottság elismerte, hogy a tejágazatban sürgős fellépésre van szükség. Ezért a 2009 októberében létrehozott, a tejágazattal foglalkozó magas szintű csoport a közleménynél alaposabban vizsgálta a kérdést, és egy keretszerződés-modell létrehozását, a szakmaközi és a termelői szervezetek fejlesztési lehetőségeit, valamint a tejtermékek határidős piacának bevezetését állította a középpontba. A közösségi, nemzeti és ágazati kezdeményezések sokaságát látva az EGSZB – bár tisztában van e kérdések összetettségével és horderejével – hangsúlyozza, hogy szilárd közösségi keretet kell létrehozni, ösztönzi a tapasztalatcserét és kéri, hogy az illetékes hatóságok jobban hangolják össze munkájukat.

3.10   Az EGSZB már többször megjegyezte, hogy a jogszabályokat az élelmiszer-ellátási lánc aktuális helyzetéhez kell igazítani. A tagállami és közösségi jogszabályokban végrehajtandó mélyreható változtatások mellett ki kell alakítani a lánc szereplői közti kapcsolatok új keretét, amely kedvez az együttműködésnek, az átláthatóságnak és a haszon igazságos elosztásának az értéklánc teljes hosszában. Az ágazat önszabályozását kötelező jellegű eszközök bevezetésével párhuzamosan kell ösztönözni. A rendszer eredményes végrehajtása az átláthatóság melletti határozott elkötelezettséget tesz szükségessé, ami a lánc különböző tagjai között megkötendő önkéntes megállapodások teljesítését garantáló ellenőrzési mechanizmusokat igényel.

3.11   A közleményben és az azt kísérő munkadokumentumokban az Európai Bizottság pontos elemzést közöl az árak volatilitásáról. Ugyanakkor kritikai elemzést kellene készíteni arról is, hogy a KAP legutóbbi, az „állapotfelmérésben” foglalt változásai milyen hatást gyakoroltak az élelmiszer-ellátási lánc egyensúlyára. Az agrárpiacok szabályozási eszközeinek (kvóták, támogatás, tárolás) eltörlése kedvezőtlen hatással volt az áringadozásokra és a piac irányítására. Az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie ezt az elemzésben.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Fenntartható piaci kapcsolatok előmozdítása

4.1.1   Elemzésében az Európai Bizottság felhívja a figyelmet a lánc egyes elemei közti „aszimmetriára”. Ezek a kiegyensúlyozatlan helyzetek versenyellenes, illetve tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz vezetnek. A gyorsan romló áruk esetében, ahol az alkupozíciók az átlagosnál rosszabbak, ez az aszimmetria többszörösen jelentkezik. Az EGSZB egyetért a közleménynek azzal a javaslatával, hogy európai szinten meghatározott közös szabályok alapján erősítsék meg a szerződéseket. Bár a szerződések alkalmazása önkéntes is lehetne, meg kellene vizsgálni néhány olyan esetet, ahol jogszabályban elő lehetne írni a szerződéskötést és bizonyos szerződési feltételek meglétét.

4.1.2   Mindenesetre az Európai Bizottságnak meg kellene akadályoznia, hogy az agrártermékek kereskedelmi tranzakcióit az ilyen ügyleteket igazoló dokumentumok hiányában bonyolítsák le. Ennek célja az lenne, hogy megszüntesse az olyan elterjedt és káros gyakorlatokat, mint a „nyitott áron” való értékesítés, amelynek esetében a mezőgazdasági termelőnek fizetett vételár a közvetítő kereskedő által elért eladási ár függvényében, utólag alakul ki. Az EGSZB úgy véli, hogy a szerződési rendszeren túlmenően létre kellene hozni a bevált gyakorlatok kódexét (6) és egy annak betartását ellenőrző nyomonkövetési bizottságot. A bevált kereskedelmi gyakorlatok kódexének biztosítania kellene az értéklánc egyes tagjai közötti tárgyalások minőségét a fogyasztó javára. Az európai jogalkotó véget kellene, hogy vessen a fogyasztó megnyerésére szokásosan alkalmazott veszteséges értékesítésnek, és elemeznie kellene a forgalmazók saját márkáinak egyre nagyobb mértékű terjedése által a versenyre, a fogyasztó választására, valamint az EU-ban előállított minőségi termékek érvényesülésére gyakorolt hatást.

4.1.3   A versenyszabályokat az egyes tagállamokban igen különböző módon alkalmazzák. Egy szakmaközi szervezet adott lépése más és más elbírálás alá esik, attól függően, hogy mely tagállamban mely illetékes nemzeti versenyhatóság vizsgálja az esetet. Számos országban az a tendencia, hogy büntetnek minden kínálatszabályozó kezdeményezést, amely a termelőágazat részéről érkezik. A helyzet nem új keletű; az Európai Versenyhatóságok Hálózatával való együttműködés szorosabbá tételére tett kísérletek ellenére nem sikerült hatékonyan összehangolni a versenyhatóságok tevékenységét.

4.1.4   Az EGSZB a fogyasztó és termelő közötti kapcsolat olyan új modellje mellett foglal állást, amely kedvez a helyi piacoknak (kötelező minimumkvóták bevezetésének lehetőségével), és elősegíti a közvetítő kereskedők kiiktatását rövid ellátási láncok kialakításával és a „nulla kilométeren át szállított” termékek előnyben részesítésével. Az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene az arra irányuló termelői kezdeményezéseket, hogy a fogyasztókhoz közeledve törekedjenek az élelmiszerek értéktöbbletének növelésére, továbbá azok kulturális és regionális identitásbeli jellegzetességeinek megőrzésére.

4.1.5   A késedelmes fizetésekről szóló irányelv felülvizsgálata érdekes, európai szintű vitát nyitott arról, hogy helyénvaló-e csökkenteni az agrár-élelmiszeripari termékek fizetési határidejét. A gyorsan romló áruk esetében hasznos volna a 30 napos határidőt az árucikk vevőnek való kiszállításától, és nem a számla kiállításától kezdve megállapítani. A késedelmes fizetések fokozott ellenőrzése mellett az irányelvnek tartalmaznia kellene a tisztességtelen gyakorlatok és szerződési feltételek világos meghatározását, valamint olyan, hatékony eszközöket, amelyekkel ezek száműzhetők a kereskedelmi kapcsolatokból.

4.2   Az élelmiszer-ellátási lánc átláthatósága

4.2.1   Az EGSZB megítélése szerint kiemelten fontos az árképzés átláthatósága. (7) Egy új közösségi élelmiszerár-felügyeleti eszköz létrehozása mellett új ellenőrzési és szankcionálási hatáskörökre is szükség van. Az EGSZB úgy véli, hogy felügyelet helyett aktív fellépésre van szükség, hogy az érintett szervek gyorsan és hatékonyan tudjanak reagálni az árak alakulásában jelentkező torzulásokra.

4.2.2   Az EGSZB nem osztja azt a nézetet, mely szerint a fogyasztóknak nyújtott ár-összehasonlítás kiterjesztése önmagában növelné az élelmiszer-ellátási lánc átláthatóságát. Az árak nagyobb átláthatósága és kiszámíthatósága csupán egy az árképzési trendeket és folyamatokat befolyásoló számos tényező közül.

4.2.3   A különféle nemzeti árfelügyeleti eszközök harmonizálására és koordinálására tett, egyébként elismerésre méltó európai bizottsági erőfeszítések kudarcra vannak ítélve, ha nem egységesítik az ártranszmisszió referenciaalapjait. Az adatgyűjtéskor ugyanazt a referenciaalapot alkalmazzák-e? Léteznek-e közös elvek az árfigyelő központok létrehozására és működésére? Rendelkezik-e az EU olyan szervezetekkel, amelyek képesek fellépni, amikor az árak alakulásában összhanghiány, rendellenesség vagy indokolatlan ingadozás mutatkozik? A tagállamok által az Európai Bizottsághoz eljuttatott adatok gyakran nem azonos kritériumokon alapulnak. Például a citrusfélék esetében megfigyelték, hogy az Európai Bizottság által közzétett, elvileg a termelői árakra vonatkozó adatok valójában a nagykereskedelmi árakat takarják, amelyek nem tartalmazzák a forgalmazási költségeket. Egy ilyen fajta adateltérés hamis képet adhat a valós helyzetről, ami megnehezíti az átláthatóság megvalósítását.

4.2.4   A közleményben javasolt intézkedések csak akkor fognak működni, ha széles körben megfelelően elterjesztik azokat. E feltétel alapvető fontosságú tekintettel arra, hogy pontos tájékoztatást kell nyújtani a fogyasztóknak. Ezenkívül az agrár-élelmiszeripar és az elosztási ágazat fokozódó koncentrációja miatt az egyes márkák hírneve sérülékenyebb is napjainkban, ami különféle kockázatokkal jár a vállalkozások számára.

4.3   Az élelmiszer-ellátási lánc versenyképességének és integrációjának javítása

4.3.1   Az Európai Bizottság jelenleg igen jelentős munkát folytat az élelmiszeripari termékek egységes piacának kialakítása érdekében. Ennek ellenére az egyes országok közötti nagy árkülönbségek közvetlen kapcsolatban vannak a vásárlóerő különböző szintjeivel. A 12 új EU-tagállam nemcsak, hogy nem éri utol a régebbieket, de lemaradásuk tovább is nő. Ezért van szükség arra, hogy az Európai Bizottság támogassa őket a különbségek mérséklése és az egységes piac megfelelő működése érdekében. Amennyiben nem fordul meg a trend, akkor a korábbi 15 tagállamból származó termékek fokozatosan veszteni fognak piaci részesedésükből az új tagállamokban.

4.3.2   Az élelmiszer-ellátási láncra jellemző, hogy míg a termelői szektorban sok kis szereplő működik, erős a nagykereskedői koncentráció, ez pedig igencsak kiegyensúlyozatlan erőviszonyokat jelent. Az EGSZB úgy véli, hogy az élelmiszer-ellátási lánc zökkenőmentes működését fenyegető problémák nagy része a lánc végén található vállalkozások gyorsabb, folyamatosabb és koncentráltabb fejlődésének a következménye. Az Európai Bizottság tisztában van a problémával, és (a zöldség- és gyümölcspiacok közös szervezése nyomán) fejleszteni igyekszik a termelői szervezeteket, hogy csökkentse a kínálati oldal szétaprózódottságát. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy nem az a fontos, hogy több és nagyobb méretű termelői szervezet jöjjön létre, hanem az, hogy javuljon a meglévők irányítása és értékesítési kapacitása, és így hatékonyan képviseljék a mezőgazdasági termelők érdekeit. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vezessen be új, válságellenes és stabilizációs intézkedéseket, így például egy jövedelembiztosítási rendszert. Kanada és az USA kedvező idevágó tapasztalatai alátámasztják a WTO által megerősített legitimitású intézkedés európai bevezetését.

4.3.3   A szakmaközi szervezeteknek meg kell erősödniük, és dinamikusabbá kell válniuk egy közös fellépési keret révén. Olyan európai jogszabályokra van szükség, amelyek minden tagállamban egyforma szabályok mellett harmonizálják és fejlesztik a szakmaközi szervezeteket, hogy azok ne pusztán az ágazat általános támogatására szolgáló szakmai szövetségek legyenek. Mindenképpen fel kell számolni azokat a jogszabályi akadályokat, amelyek aláássák a szakmaközi szervezetek jogbiztonságát piacstabilizálási feladataik során. Ehhez nagyobb kiváltságokat kell biztosítani ezeknek a szervezeteknek ágazatközi megállapodások elfogadásához, hogy ne legyenek kiszolgáltatva a nemzeti versenyhatóságok önkényes döntéseinek.

(1)  A tejágazattal foglalkozó magas szintű csoport 2010. június 15-én elfogadott következtetései.

(2)  A mezőgazdasági miniszterek tanácsának 2010. március 29-i ülésén a szavazatok többségével elfogadott elnökségi következtetések.

(3)  Az agrárélelmiszer-ipari ágazat az EU-ban a foglalkoztatás 7 %-át és a hozzáadott érték 5 %-át adja.

(4)  A közös agrárpolitika 2013, HL C 354., 2010.12.28., 35. o.

(5)  Ebben az értelemben Spanyolország úttörőnek számít az élelmiszerár-megfigyelő központ felállításával. Franciaország alaposan megvizsgálta a kötelező szerződések kérdését, az Egyesült Királyság pedig ombudsmant nevezett ki, hogy őrködjön a bevált gyakorlatok kódexeinek betartása felett.

(6)  HL C 175., 2009.7.28.

(7)  HL C 128., 2010.5.18., 111. o.