—

Az alperes elmulasztotta meghallgatni a felperest a megtámadott határozat elfogadása előtt, és ezzel megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének a) pontját.

—

A megtámadott határozatot a Charta 41. cikkéből, az EUMSZ 298. cikkből, az általános jogelvekből és az alperes eljárási szabályzatából eredő általános eljárási követelmények megsértésével fogadták el.

—

A felperes számára többek között ellenőrizhetetlen, hogy a megtámadott határozat tiszteletben tartotta-e az írásbeli eljárás számára előírt minimális időtartamot.

—

A megtámadott határozat nem tartalmaz megfelelően indokolást; különösen hiányzik a konkrét esetre vonatkozó indokolás, valamint az arányosság/mérlegelési jogkör keretében a lényeges megfontolások ismertetése.

—

Az éves hozzájárulás kiszámítása ezen túlmenően érthetetlen.

—

Az indokolási hiányosságnak a Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht (pénzügyi szolgáltatások szövetségi felügyelete) általi kiküszöbölése jogi és ténybeli okokból kizárt.

—

A megtámadott határozat indokolásának hiánya jelentősen megnehezíti a felperes számára a bírósági felülvizsgálatot. E tekintetben gyakorlatilag lehetetlen a felperes számára, hogy pontosan kifejtse a jogalapjait, és vitassa a megtámadott határozat elfogadásához vezető indokokat.

—

E tekintetben az alperes különösen a kontradiktórius eljárás elvét sérti, amelynek értelmében szükséges, hogy a felek mindazon ténybeli és jogi elemeket meg tudják vitatni, amelyek az eljárás kimenete szempontjából meghatározóak.

—

A Bizottság az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet elfogadása során az EUMSZ 290. cikk értelmében vett felhatalmazáson alapuló jogi aktusként nem rendelkezik olyan mérlegelési mozgástérrel, amelyhez korlátozott bírósági felülvizsgálat társulna. Ugyanez vonatkozik az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendeletnek az alperes általi alkalmazására.

—

Az IPS-mutatók alkalmazása során a felperes intézményvédelmi rendszerben való tagságának jelentősége a hozzájárulás meghatározásának fontos szempontjaként ismert volt, így különösen a három osztályba történő besorolás és a felperes legmagasabb kockázati profilba sorolása jogellenes.

—

Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 6. cikke (5) bekezdésének második mondata értelmében az alperesnek a hozzájárulások megállapítása során figyelembe kellett volna vennie az érintett intézmény szanálási valószínűségét, és így az Egységes Szanálási Alap igénybevételét is.

—

Az alperes továbbá megsértette az arányosság elvét is az osztályokba sorolás és az IPS-mutató kiigazítási tényezőjének meghatározása során.

—

Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet I. melléklete 6. lépésének és 9. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghatározandó kockázatkiigazítási szorzó alperes általi alkalmazása sérti a kockázati profilhoz igazodás követelményét.

—

A kockázatkiigazítási szorzó 1,388146345995, illetve 1,384564814222 értéken való rögzítése a felperesnek a Charta 16. cikkében biztosított vállalkozási szabadsága megsértésének is minősül.

—

Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (4) bekezdésének második mondata jogellenes, mivel az IPS-mutatónak az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (4) bekezdésének második mondata szerinti „kereskedési tevékenység, mérlegen kívüli kitettségek, derivatívák, összetettség és szanálhatóság” kockázati mutatóval való kiigazítása sérti az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 113. cikkének (7) bekezdésében előírt, intézményvédelmi rendszeren belüli koherencia követelményét, és ezáltal a különböző intézmények között, amelyek egyazon intézményvédelmi rendszer tagjai, indokolatlan eltérő bánásmódot eredményez.

—

Az (EU) 2015/63 felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (4) bekezdésének második mondata az arányosság elvét is sérti az említett felhatalmazáson alapuló rendelet 7. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontjában említett részleges kockázati mutatók többszörös figyelembevétele miatt.